"Árnyad voltam,
nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben
mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhõ puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lángod voltam,
forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddõ
szivemtõl perzselõdtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhõ puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lelked voltam,
lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben
merev-szemü halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba."