|
A "világot" a kis szösszenetemben, azért "utálom", mert találtam két embert, aki ugyanarról a dologról beszél, nevezetesen a Nemzeti akusztikájáról(ami feltételezésem szerint műszakilag pontosan meghatározható mértékegységgel jellemezhető, tehát egzakt), és aki egymásnak homlokegyenest ellenkező megállapítást tesz. A kis szöszi azt mondja rossz, kiemeli, hogy ha hátat fordít a színész a közönségnek, akkor nem lehet hallani a beszédét (jelzem senkinek a beszédét úgy semelyik színházban sem hallani), míg az öreg róka színész azt mondja ugyanarra a dologra, hogy jó. A libernyák riporter még rá is kérdez Benedeknél, hogy talán el tetszett felejteni, hogy ez a tételt a mi táborunkban fikázni kell, mire Benedek még egyszer közli, hogy ugyan tisztában van a libernyák szokással, de a Nemzeti akusztikája bizony, akár tetszik ez a többi liberátornak, akár nem, JÓ. Az a bajom ezekkel a libernyákokkal, hogy minden levesbe beleköpnek. A Nemzetit az idegen beválasztja a 30 legszebb európai épület közé, ezek a rohadék magyarországi libernyák lakosok meg állandóan köpködik. Hol az akusztikát, hol magát az épületet. A franc essen beléjük!
|
