|
Bocsánat, ha közbeszólok, de a Demokrata c. kultúrtörténeti szakfolyóirat legutóbbi száma szerint állítólag a kelták zenéje ma is pentatonikus és a magyarra hasonlít leginkább. Ehhez elég meghallgatni és összehasonlítani a nemzeti hagyományokat őrző dallamokat. Szakértő zenei elemző szerint egészen odáig elmehetünk a Franciaországba (breton), Angliába, Írországba és Skóciába elkeveredett, az indogermán népekhez viszonyítva „alacsonyabb” kultúrájú keltákkal kapcsolatban, akik állítólag onnan érkeztek Európába, ahonnan a hunok és a magyarok – csak kissé hamarabb – miszerint: „az írek és a moldvai magyarok zenei világa (kelta – beszúrás Black) nem csak lelkületben, az azonos hőfokban is találkozik. A pentatóniában, a táncok tagozódásában, felépítésében és fajtáiban is megegyezik”. Csak tudnám, hogy miért szeretem annyira a dudaszót? Legyen az hard rock, a skót gárda felvonulása az anyakirálynő előtt, avagy a hazai hangulatok megszólaltatása ezen az ősi hangszeren.
|
