No jó. Akkor van még (az előbb tévedtem) görög duda, török duda, román duda (és persze lehet bolgár duda), horvát duda, sőt, szerb duda is. Állítólag Bartók is gyűjtötte a dudaszót. A duda, mint az orgona elődje, azért érdekes teremtvény, mivel szinte egy egész „zenekart” képes produkálni. Fontos további sajátosság, hogy a jó duda az egy éves kecske bőréből készül. Nyilvánvaló, hogy duda elterjedése kapcsolódik a kecsketartáshoz (ezért kevés az eszkimó duda, azaz a jó dudának szükséges feltétele a jó kecske). Napjaink egyik ismert hazai dudakészítője is Békéscsaba környéki. Ez nem meglepő, hiszen Békéscsabán még ma is békésen legelésznek a kecskék a ház előtti árokparton (még fényképet is készítettem róla.)
Magyarán. Az állattartás előfeltétele a dudának, mivel a duda gyorsan elhasználódik, és ilyenkor megint le kell vágni egy kecskét.
No most. Állítólag a népi NÉPI TÁNCDALLAMOKON belül létezik egy TÖRÖK–MONGOL PENTATON RÉTEG, amelyben találhatók a dudanóták és velük rokon dallamok. Tehát úgy tűnik, hogy itt a dallam és a hangszer valahogyan kifejezetten egymásra talált.
Az egyik ismert spanyolt sztárdudásról – egyebek mellett – azt írják a hozzáértők, hogy zenéje a „tradíció és modernitás keveredése és mint ilyen az idõtlenség érzését kelti. Galíciai melódiák, kelta hatások, arab lant, népdalok egyesülnek multi tone elektronikával, a végeredmény lenyûgözõ.” Már megint a kelták meg a duda. (Meg a kelták is lovasnomád nép volt.)
És ha ez nem elég, akkor most jön az igazi. Lásd: http://index.hu/mp3/program/irhet0706/
Ha pedig mindenképpen balalajkára vágysz, érthető. Ez is hangszer.
