Bocs, de a dolog dudailag ennél valamivel komolyabb. Így végül csak halkan merem suttogni, hogy szintén szakértők szerint: „Tudjuk, hogy a pentatóniának az a fajtája, amely a magyar népzenében megtalálható, a mongol–török népeknek is sajátja, s hozzánk még a honfoglalás előtt került.” Így aztán elég régi dologról van szó. És hogy mi is az összefüggés a pentaton hangsorok és a duda között az az (ám lehet, hogy tévedek, de hát nem értek a zenéhez), hogy állítólag a duda dallamsípjának 6+1 hangképző nyílásával (nem egy szörnyű nagy szám) egy olyan egy oktávos, mixolid hangsor jön létre, amelyen három dúr és a párhuzamos moll hangskála játszható. Úgy vélem ezért, hogy az amúgy nem bonyolult hangszer igencsak kapcsolódik a pentatóniához. (Az viszont, hogy a gitár hangolása is a pentatóniára épül, csupán azzal jár, hogy így viszonylag könnyű rajta pengetni a dúrokat meg a mollokat.)
A balalajkát nem ismerem, de gondolom, hogy a hangolása ennek is valamilyen pentaton sorra épül.
Mindent egybevetve, engem lenyűgöz a duda ökonómiája és ezzel együtt a zenéje. Gondolom így voltak a kelták is, és ezért terjesztették olyan gondosan a kecske- meg juhtartók körében a dudát, mint az állatállomány további hasznosításának egy lehetséges formáját.
Elmélkedéseimet a további dudafajtákról, összefüggéseiket a zene- és képzőművészetekkel, majd egy későbbi alkalommal tárom a szíves közönség elé.
Azt persze elismerem, hogy dudaügyben elfogult vagyok!
Hát éljen a magyar duda!
Hajrá magyarok!
