Az indítás egészen filmszerű: valaki áll a képen kívül, és valaki a képen kívülről beszél hozzá. A hallgató a beszélőben azt a benyomást kelthette, mintha csak kiegészítő információkra lenne szüksége a városka lakóiról, hiszen valamikor már élt itt. A beszélő (talán egy unatkozó öreg, vagy egy mozgássérült) körbevezeti a kamerát a tér körül. Megismerjük a városka lappangó beslő életét, az egyes szereplők pillanatnyi helyzetét, némelyek előéletét, a legfontosabb közelmúltbeli eseményeket, egyszóval egy sor olyan dolgot, amelyek önmagukban hétköznapiak, bárkivel megeshetnének, de már érezhető, hogy ezek a hétköznapi események különösen baljóslatúak. Erre utalnak a beszélő befejező szavai is: egy egészen hétköznapi kisfiúról, mint "a baj gyökerét" mutatja be. Mi még nem tudunk semmit róla, de hamarosan, mindjárt az első fejezetben, közelebb jutunk a ... titokzatossághoz .