Ezen túlmenően azonban a marketing-gondolattal sajnos sok bajom van. Én is sokat éltem más országokban, elég sokáig, Dél- és É-Amerikában, Ny-Európában. Van tapasztalatom.

Tapasztalatom lényege ez: nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki a valóságot oly mélyen, intelligensen, drámai erővel és átfogóan képes felfogni, mint a gondolkodó magyar ember -- amilyen Czakó Gábor író (s itt lehetne másokat is sorolni). Bizony szó sincs "pofára esésről", ha legjobbjaink intelligenciáját, gondolkodását vetjük össze a hollandéval, némettel, a spanyollal stb.

A magyar ember nemcsak mélyen lát, hanem találékony-intelligenciája is kiváló. Ugyanakkor a magyar ember kiszolgáltatott egy drámai hasadásnak testvérei körében -- és önmagában. Ez a hasadás talán történelmi eredetű, nem tudni. De az biztos, a magyar símán hagyja, hogy kilopják a szemét, elvegyék a földjét, megalázzák, meggyalázzák. Elbújdosik a nádasba, a Bakonyba, a világ ezer tájára, magába fordul... De ahol megbecsülik, ott a legkiválóbbak közé kerül.

Mármost a jelzett esetben valóban MÁSRÓL van szó, ugyanis nem látom sem a mélységet, sem a drámaiságot, sem a magunkba-fordulást. Ez tehát nem baj, csak más.

Az Egyház nyert-é a marketing-politikával? Úgy is kérdezhetjük: Sikeres volt-e az Ostpolitik? S itt a válasz egyértelműen az, hogy az Ostpolitik borzasztó volt. S az, hogy a marketing-politizálás következtében az Egyház globálisan nem jutott előre, mert ahol érvényesül, pl. Afrikában, ott a hitközösség vezette, nem az ügyes alkalmazkodási technikák. Ahol e technikákat kiemelten alkalmazták, pl. Ny-Európában, az Egyház perifériába szorult.

Mi ennek az oka? Az Egyház önmegértésének hiányossága. A tradíciók erősek, van újítási vágy is, az önmegértés azonban hiányos. Erre lenne példa az, ha valaki Jézust marketingezéssel gyanúsítja. Kérem szépen: az exegézis két évszázada után ne alkalmazunk ilyen olcsó, protestáns modernizáló értelmezést! Jézus egész alakját a hellenizmus legmélyebb tudása szerint, az egyházi hagyományok fényében kell értenünk. Ne csináljunk Krisztusból bohócot, Schillerből rappert, Beethovenból hip-hopot! Ez előfeltétel! Hanem értsük meg a régiek üzenetét annak teljes mélységében, értsük meg az idők jeleit, és folyamodjunk az egyház legmélyebb bölcsességhez, amely egy korszak végére és egy új korszak hajnalára vonatkozik. Valaminek vége van, valami más kezdődik, az Egyháznak a maga egészét kell adnia ebben, nem pedig marketing-politikát folytatnia helyi és talmi sikerek érdekében.

Tehát ennek fényében kell nézni az én kritikámat. Komolyságot kérek, szellemi színvonalat, teljes odaadást, a történelem, az idők megértését, a rossz nem-alábecsülését (ez mindig veszély, amikor valaki a szépítő-iparból érkezik). A rossz legkomolyabban vétele a kulcs. Erre utal egyébként már a Miatyánk is, amikor e pontnak oly jelentőséget juttat.

/Ma MKRben hallgattam az Esterhazy János emlékműsort. Ebben javasolták, h a wallenberg szobor mellé a hasonló sorsú Esterhazy Jánso szobrát is fel kellene állítani.

Elmondtam neki, mennyire hatással volt rám, hogy méltósággal felsorolta az összes szente, boldogot, s mi ormoltuk: könyörögj érettünk..

Minden egyházellenes diktatúra, akár az ószövetségi időkre, akár a keresztényüldözés első századaira vagy az elmúlt évtizedekre gondolunk, névtelen vértanúk és szentek hatalmas seregét adta a világnak, és magvetésük mindig termékennyé tette az egyházat. Közülük Mindszenty Józsefnek, Magyarország hercegprímásának és Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének boldoggá avatási előkészületei már túl is jutottak a munkaigényes anyaggyűjtési fázison. Újabb nevek is felkerültek a "jelöltek" közé. Ilyen pl. Bogdánffy Szilárd, nagyváradi vértanú-püspök neve, vagy Scheffer János, szatmári püspöké, aki szintén kommunista börtönökben szenvedett és halt meg. Még folyamatban van a gyűjtő- és feldolgozó munka Romzsa Tódor kárpátaljai görög katolikus vértanú püspök ügyében. A legújabban indított, de nagyon gyorsan haladó ügy a Salkaházi Sára, szociális nővéré, aki az üldözött zsidókkal tudatosan közösséget vállalt, és ezért lőttek a Dunába 1944 decemberében.
http://www.freeweb.hu/iksz/dkf/28/boldog2.html

s "könyörögj érettünk" (szegény magyarokért..gondoltuk) s mondtuk közösen minden név után. Nagyon-nagyon megható volt, beleborzongtam. Lélegzetvisszafojva figyelt, mindenki.

(Az a baj, hogy nem csak az utolsó 10 évünk - amelyet a sírban töltünk ez árnyékvilág helyett - hanem az azt megelőző 40-50-60 évünk is nagyon más, mint a jól élőké ...)

Pl
- a magyar, 55-65 éves férfiak halandóbbak, mit a 70es években!
- a magyarok átlagéletkora 10 évvel marad le az EUs országban átlagostól!

A legfontosabb, amit mondott: h össze kellene fognunk, és egymásba lelket önteni: h igenis, lehet jobb, lehet változtatni! És, ne a vezetőktől, ne az Eu-tól várjuk a változást! Magunkban - a környezetünkben kell elkezdeni!