|
Téma: Emlékek szárnyán
|
|
keresztkem |
Válasz | 2021. szeptember 08. 04:28 | Sorszám: 45 |
Egy régi-régi egyetemi évfolyamtársammal, kollégiumi szobatársammal UJITOTTAM FEL, TALÁLTAM MEG A KAPCSOLATOT--A NAPOKBAN.
EGY OLYAN IGAZI TISZTA TARTALMÚ BARÁTTAL, AKIVEL EZELŐTT UTOLJÁRA az 1977 telén megtartott esküvőmön találkoztam --MONDOM MÉGEGYSZER: ezt megelőzően--utoljára. Távol kerültünk egymástól, Ő Hollandiában élt évekig...munkája miatt, s azután vagy 10-12 éve hazatelepült. 50-es évei végefelé megnősült, sok-sok évvel fiatalabb hölgy(!)--magyar hölgy--lett a felesége. Aki 'azóta már egy--MA(!)-- 6-7 éves kisfiúval is megajándékozta barátomat, és nagyon boldogan élnek. Mindkettőjüknek--barátomnak is, feleségének is--ez az első és egyetlen házassága.KÜLÖNÖS ÉLET-TÖRTÉNET EZ MANAPSÁG...NEMDE???
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2021. augusztus 04. 15:08 | Sorszám: 44 |
Az 1964-es, korábbi Tokio-i Olimpiai Játékok idején 18 éves voltam, s így persze még középiskolás. De azért jól emlékszem AZ AKKORI HANGULATOKRA, ÉRZÉSEKRE, HANGULATI ÉRZELMI ÉLMÉNYEKRE.Arra is, hogy persze nekünk szüleimnél nem volt TV készülékünk, minden amiről értesültünk az a RÁDIÓBÓL történt, a rádióval kapcsolatos volt. Arra is, hogy pl. a női tőrvivás döntőjét kis Szokol zsebrádióból hallgattuk "stikában", ráadásul az iskolai óra alatt lehalkitva, úgy hogy a tanár úr ne hallhassa. Rejtő Ildikó vívott valakivel--már nem is tudom kivel--de nyert, és persze az utolsó, a győztes 5. TUS bevitele után nagyot orditottunk--a megnyert olimpiai bajnokság okán--és persze az óra alatt akkor "esett le a tantusz" a tanár számára, aki persze nem haragudott meg ránk emiatt.
És emlékeszem arra, hopgy AZ OLIMPTA HANGADÓ SLÁGERE A "SAYONARA TOKYO" C. ÉDESBÚS-ÉRZELMES JAPÁN SLÁGER VOLT--DIREKT EZ ALKALOMRA KOMPONÁLVA-- ÉS FÁJÓ-ÉRZELMES DALLAMÁVAL "ÁTITATTA-BELENGTE" MAGÁT AZ EGÉSZ OLIMPIAI JÁTÉKSOROZATOT.Magyraul a "sayonara" szó azt jelenti: VISZONTLÁTÁSRA. S én azt hittem akkor, hogy ez a viszontlátásra nekem is a VÉGSŐ, a sohatöbbet nem hallható "viszontlátás" lesz. Hát! Nem gondoltam akkor 1964-ben, hogy az én életemben Tokyo "viszontlátás"-a soha nem jön létre --még igy rádióün keresztül sem akár.
Azután lett 2021-ben 2020-as olimpia Tokyo-ban--PERSZE A SAYONARA TOKYO SLÁGER NÉLKÜL.....AMIT HIÁNYOLOK ÉS HOGY MÉGCSAK NEM IS HALLHATOM VISZONT EZT A KEDVES, MELANKÓLIKUS-ÉDESBÚS JABÁN NYELVŰ SLÁGERT. Arra meg azután akkor 1964-ben végképp nem gondoltam, hogy én személyesen valaha is leszek egyszer Tokyo-ben, ami pedig 1981-ben mégiscsak valahogyan megvalósult, de nem olyan élményeket hozott a japán fővárossal való személyes találkozásom, mint amilyet elképzeltem--ÁLMODOZÓ, SZENTIMENTÁLIS, ROMANTIKUS KAMASZKÉNT.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2021. augusztus 01. 07:13 | Sorszám: 43 |
|
Augusztus A LEGKEDVESEBB HÓNAPOM AZ ÉVBEN-- a december mellett.A nyári hónapok közül egyértelműen a legkedvesebb.KÖSZÖNTELEK 2021. AUGUSZTUSA!!!
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2020. június 10. 03:14 | Sorszám: 42 |
|
Előkerült fotók (HOLLÁN LAJOS ÁLTAL KÉSZITETTEK) a " RÉGI BUDAPESTRŐL": https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-regi-budapest-ahogy-meg-sohasem-lattad ...
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2020. március 06. 01:21 | Sorszám: 41 |
Mostanában valahogyan önkéntelenűl és akaratomon kivül sokat emlékezem ÁLTALÁNOS ISKOLÁS gyermekkoromra,osztálytársaimra, tanitónénieimre tanárbácsikra, igazgatóbácsikra. A csuda tudja miért jön ez elő és főleg: MIÉRT PONT "AZ" AZ életrészlet jön elő az emlékek "mélységes mély kútjából"?
Igazgatóbácsink régi katolikus kántortanitó-i alapképzettséggel lett földrajz-történelem szakos tanárrá, és örökös igazgatóvá--nagy-nagy "vérkommunistaként",(legalábbis ezt sugdosták róla szüleink) akitől a "tanár-kartársak" is igen-igen féltek--főleg a tanárnénik. Olyannyira hogy kisirt szemmel jött be egy-egy oroszórára egy tanárnénink--de nemcsak ő--egy-egy "nagyszünetben" megtartott tanári röp-értekezlet után
Igazgatónk tekintélyt parancsoló külsejű, aranycvikkeres-elegáns férfiember volt egyébként, aki valahogyan Dunántúl-ról származott Miskolcra, ill. Diósgyőr-Vasgyárba, patinás, régi "fúiskolánk"-ba. Igen, DIRI"-nek került hozzánk--ahogyan akkoriban az iskolaigazgatókat nevezték--némi szlenges nagyvonalúsággal az emberek "Pali" bácsi-t is--mert ez volt a keresztneve. Tehát ő volt a "diri"-nálunk. És aki azt a szót, hogy : GYEREKEK NEM IGY MONDTA, hogy GYE-RE-KEK.Hanem úgy,kb. úgy, hogy: GYÁ-RÉ-KIK, szóval, GYÁRÉKIK! No, nekem ez volt Vele kapcsolatban a legkülönösebb ott és akkoriban. De hogy miért??? És miért ez jutott az eszembe nekem 'MOST(?!), mint leglényegesebb Róla, az akkori '50-es évekbéli időkről? Nem tudom....
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2020. január 23. 05:31 | Sorszám: 40 |
|
Ma van a MAGYAR KULTÚRA NAPJA. Kölcsey--állítólag--ezen a napon fejezte be anno--a MAGYAR HIMNUSZ szövegének írását. Tudjuk-e IGAZÁNDIBÓL MIT JELENTENEK NEMZETI IMÁNK(!) SZAVAI? Vagy csak "daráljuk" e szavakat gépiesen. Mondjuk azt, hogy: "Tokaj szőlő vesszein nektárt csepegtettél...."...érti ezt a sort például az én 3.osztályos--általános iskolás unokám(?)--aki az osztályában átlagon felül "okos"-nak számít--a maga szintjén persze...
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2020. január 23. 05:23 | Sorszám: 39 |
|
Ma van a MAGYAR KULTÚRA NAPJA. Kölcsey--állítólag--ezen a napon fejezte be anno--a MAGYAR HIMNUSZ szövegének írását. Tudjuk-e IGAZÁNDIBÓL MIT JELENTENEK NEMZETI IMÁNK(!) SZAVAI? Vagy csak "daráljuk" e szavakat gépiesen. Mondjuk azt, hogy: "Tokaj szőlő vesszein nektárt csepegtettél...."...érti ezt a sort például az én 3.osztályos--általános iskolás unokám(?)--aki az osztályában átlagon felül "okos"-nak számít--a maga szintjén persze...
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. december 05. 06:08 | Sorszám: 38 |
|
TÉLI EMLÉK Az 50-es években is, a legvadabb "rákosizmusban" is ilyenkor Ádventkor JÁRTUNK A JÉZUSKAVÁRÓ hajnali misékre a RORÁTÉK-ra. És az igazi roráték az én emlékeim szerint mindig "hajnali" 6 órakor kezdődtek, ami azért valljuk be már nem is annyira "hajnal", mint inkább korareggel. Én 5-10 éves kisfiúként --sajátos okok miatt--nővérem keresztanyjával, édesanyám legidősebb nőtestvérével, Mici nénivel jártam ezekre a misékre--indulván a templomba' mindig december korareggeli sötétben, hidegben és sokszor-sokszor HÓESÉSBEN. HIDEG ÉS HÓ...volt akkoriban útitársunk Micike nénivel a legközelebbi templom,az újdiósgyőri Szent Imre Plébániatemplom felé, egy időben ráadásul nem is az "egyenes úton", hanem a "kertek alatt". Merthogy...tkp. FÉLTÜNK, FÉLNÜNK KELLETT a "templombajárásunk miatt", de ezt már nem igazán hiszi el nekem senki. Pedig így volt! Attól féltünk: "följelentenek" a "TANÁCSNÁL"--egy bizonyos szomszédbácsi, de inkább szomszédnéni....Azután a hajnali világosában "visszafelé-hazafelé" már "úgy csináltunk", mintha a piaceról jönnénk hazafelé. Nem jelentettek föl soha,.. mégis "azt" hitük"...Elmúlt!
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. november 04. 10:49 | Sorszám: 37 |
Édesapám legjobb barátja, I. Laci bácsi nekem akkor--aki kiváló okl. gépészmérnök volt-- 1956-ban már vagy 10 éve Budapesten élt. 'Odahagyva, talán 1946-ban apámmal közös szülővárosukat--mely az én szülővárosom is-- Miskolcot, a gyerekbarátként megélt szép ifjúkort, szerelmeket, baráti kapcsolatokat, szülei emlékét. Igaz, ennek a Laci bácsi nevű "barátnak" VOLT OKA elhagyni szülővárosát, hiszen 1944-45-ben az Ő rajongva szeretett öccsét--aki Neki sokkal-sokkal több volt mint egy testvér, EGYSZERŰEN AGYONLŐTTÉK a '44 december elején becsődülő ruszkik--soha nem derül az ki, miért?
Szóval ez a Laci bácsi nevű barátja apámnak--ahogyan mondani szokás--Budapesten teremtett magának egzisztenciát, bár feleséget Miskolcról választott ill. vitt magával--igaz, ez nem esett nehezére, mert nagyon "sármos", jóképű férfi volt. Dolgozni az ú.n. "Standard Villamossági R.T.-nél" kezdett, a Váci úton--a későbbi Beloiannisz nevű cégnél. És mindaddig ott is tevékenyykedett, talán nem is sikertelenűl, mint villamos tervezőmérnök, mignem "beütött" az ú.n. "STANDARD PER", amelynek áldozatául esett Ő. I.Laci bácsi is.Élete akkoriban a "Standard", a Dagály-strandfürdő, a--szűkebb és tágabb értelemben vett-- CSALÁD és a "régi miskolci" gyerekkori barátokkal való kapcsolattartás és találkozások, kedélyes kvaterkázások-szalonnasütések jegyében telt...sokáig.Igaz, Miskolcon, a halott-agyonlőtt és rajongásig szeretett öccsének emlékén kivül még egy huga is élt, aki "nőben" tökugyanolyan volt", mint férfiben a bátty--Laci bácsi--kedélyes, kedves, szép, bár nem túlzottan "finom" és szemérmes.....hölgy volt.
Persze. 1956-ban Laci bátyám már nem a "Standard.Beloiannisz-nál" dolgozott--de hordozta magában a "standardos élet-, és szakmai emlékeit-- talán valami bolgár érdekeltségű kereskedelmi cégnél, mely a későbbi INTRANZMAS IRODÁNAK VOLT A JOGELŐDJE.EKKOR FIA--LACIKA--MÁR 17-18 ÉVES VOLT,ÉS ÉRETTSÉGI ELŐTT ÁLLT.KIváló "hobbi"-nak hódolt, nagyszerűen fotózott és fotóriporternek készült--már középiskolásként is.Talán nem lényegtelen: a család ekkoriban a IX. ker.-i Sobieski utcában lakott a "franzstadt"-ban, ami a Nagyvárad tér, a Ludowika laktanyák, meg az orvosegyetemi klinikák közelsége szemszögéből nézvést nem volt közömbös.Megjegyzendő: a fotózás akkoriban nem azt jelentette, mint jelent most és manapság: aki fotósnak adta a fejét, annak nemcsak "kattintgatni", hanem előhivni, laborálni, sőt hívóvegyszereket késziteni is kellett tudni, arról nem beszélve, hogy egy jó Retina vagy Belltica, netán Zeiss Ikon, vagy Exacta Varex fényképezőgép birtoklására--állványokkal, vakuval, miegyébbel, amire ugyancsak és igencsak szüksége volt.
No, 'eljött 1956., a FORRADALOM--Istennek hála.....I.Lacika a fényképezőgépeivel 'járta" a pesti utcákat mindenfelé: fotózott kilőtt tankokat, hullákat, ruszkikat, romokat, szab.harcosokat, lelkesitő szónokokat, lódenkabátos, viharkabátos, sváci sapkás fiúkat-lányokat, mignem "beba...ott" november 4.--oszt' gyüttek megintcsak a ruszkik csőstül. Összeseszedte hát I.Lacika mind az "elfotózott" Agfa Isopan, meg Fortepan filmtekercs negativokat oszt' húzott el Bécsbe....
Ott azután az Arbeiter Zeitung, a Die Presse, a Standard meg a fenetuggya még melyik lapok MEGVETTÉK a fotóit jó pénzen. Ő meg--az így szerzett pénzből-- fölült a repülőre--Super Constellationok "ingáztak" akkortájt Bécs és New York között--és meg sem állt az USA-ig. Ahol újra, és vagy 10-szer eladta azt, amit már Bécsben is eladott....többször. És boldogan él ma is..ha él. Ez jutott eszembe arról a képről, amit ma a Mandiner közölt--november 4.-e a gyásznap apropo's-ján-- egy elegáns, eszterházi kockás zakós férfiről. Nem ő lehet az illető I.Lacika....Vermont-ból?
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. október 13. 04:21 | Sorszám: 36 |
Édesapám "eltávozására" az előzőekben nem is jól emlékeztem. Őt, Drága Apámat 1984.április 13-án pénteken AGYVÉRZÉSSEL szállitotta kórházba a mentő--erről anyám értesitett engem telefonon a munkahelyemen. Ez a nap abban az évben a nagypéntek előtti héten(!) pénteken volt..pontosan. És Apukám ápr. 15-ről 16 ra virradó ÉJSZAKA halt meg-.haláltusát vívva, nagy gyötrelmek között. És ekkor Ő még a 72. életévét sem töltötte be, hiszen csak 'azév augusztusában lett volna--23-án--72 éves.
TUDOM MINDEZ A PONTOSITÁS RAJTAM KIVÜL SENKINEK SEM IGAZÁN FONTOS, DE NEKEM AZ! NAGYON-NAGYON "AZ"!!!
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. október 13. 03:55 | Sorszám: 35 |
Tegnapelőtt, azaz 2019.okt. 11-én "voltam" pontosan 73 éves.Ma, azaz kb. másfél nap múlva már a 74.-et "taposom". Háát! Édesapám ennyi időt nem élt meg, hiszen Ő kb. 72 és fél éves korában halt meg---sajnos nagyon fájdalmasan: haláltusát vívva, ami lehet rám is vár.
Istenem! Légy velem halálom óráján, és segits SZENT ÖNMAGAD MELLÉ--ha úgy látod jónak!
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. szeptember 24. 05:38 | Sorszám: 34 |
Talán 1969 január vége-február eleje volt. Akkoriban még--lévén "nőtlen" egyetemi hallgató--egy 2 évvel tőlem idősebb barátommal SOKAT TÚRÁZTAM A TÉLI BÜKKBEN, hatalmas nagy hóban és -22 fokos hidegben is. Történt egy ilyen alkalommal, hogy Jávorkútról az ú.n. NAGYMEZŐ felé, ill. azon át gyalogoltunk az Ómassa felé vezető fenyveserdő irányába....tkp.-n már lefelé-hazafelé "araszolva"--merthogy NAGYON HIDEG VOLT! Ilyenkor túrázó embereket NEMIGEN LÁT, sem sík sem "hegyoldalas" terepen az éppen mégiscsak "kimerészkedő" ember. Ami annyit tesz: órákat gyalogolhatsz és NEM TALÁLKOZOL egy teremtett lélekkel sem.Mégis-mégis a hatalmas hómező távoli szélén két kis "fekete pontot" láttunk Tamás barátommal, akik felé közeledtünk a hóban és közeledtek ők is felénk....És ahogyan "látótávolságba" értünk, azt vettük észre, hogy a másik 2 férfi HATALMAS ÉS NAGYON ELEGÁNS IRHABUNDÁKBA ÖLTÖZÖTTEN, valamint vastag PRÉMSAPKÁKBAN jó meleg "FÜLES-RÉSZEKKEL" megáldva nézegettek--nem annyira minket, mint inkább a tájat, és széles gesztusokkal egymásnak mutogatva valamit magyarázgattak-szemlézgettek...gondosan és amolyan fotós szakértelmű vizsla figyeléssel.Azután egymás közelébe értünk, és ahogyan az hegyeken-erdőkben ilyenkor szokás: ISMERETLENŰL IS KÖSZÖNTÜNK EGYMÁSNAK, "JÓNAPOT KIVÁNOK"-KAL.Az egyik férfi a kettő közül akkor ott DÚS, FEKETE SZAKÁLLT VISELT. Miután elhaladtunk egymás mellett a BÜKK-i NAGYMEZŐN, Tamás barátom mondta: "EZ SÁRA SÁNDOR FILMOPERATŐR VOLT!" Utólag én is "észhez kapva" ápercipiáltam az "ilyetén" találkozást Sárával.És a másik a prémbunda alatti CSONTOS ARCÚ, KIUGRÓ ORR ÉLŰ emberrel is: Ő Huszárik Zoltán rendező volt, de ez csak később rögzült bennem. Nyilván, a már akkor "készülő" Szindbád
c. filmjükhöz keresgéltek-nézegettek téli-hegyi tájakat. És ezt az elkészült és frenetikus sikerű film azután itt-ott meg is mutatta, 'mindenki által gyönyörködve fogadottan.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. augusztus 18. 13:12 | Sorszám: 33 |
|
1967 koraőszén budapesti egyetemi évfolyamtársaimmal bükk-i túrán vettünk részt fiúk-lányok vagy 18-an. A Bánkút-i i síházban voltunk megszállva, s onnan "portyáztunk" szét sokfelé-mindenfelé. T9rtént egy jó hangulatú, szombatról vasárnapra virradó éjszakán, hogy meglehetősen "bebulizva" egy társunk azt javasolta: menjünk föl a közeli Bálvány nevű csúcsra, ahonnan akár a Tátráig is el lehet látni tiszta időben--persze nem éjszaka. No, testületileg el is indultunk fölfelé a csúcs acéllétrás kilátótornyához, viszont a koromsötét alaposan elfáradva a "fölfelé mászásban" éjszakában jól elfáradtunk, és ráadásul azt sem tudtuk az erdőrengeteg kellős közepén hogy tkp. hol vagyunk, mindenesetre mindannyian "lerogytunk" egy idő után az altalajra a hullafáradtságtól. És ekkor az egyik társunk bekapcsolt táskarádióján hogy-hpgynem "bejött" a Szabad Európa Rádió adása, ahol éppen a teenager party egyik éjszakai ismétlőműsora "ment", s benne Cseke László bekonferálta: "következik Frank Sinatra a "Strangers in the Night" c. száma amit nagy nagy gyönyörűséggel hallgatott mindegyikünk ott a meleg bükk-i őszi sötét éjszakában, az erdei avaron heverve. Valahogy elképesztően nagy élmény és örök emlék volt nekem ez az éjszaka. valahányszor ezt a számot hallom. Ezután feljutottunk a csúcsra, kipihenve testi fáradalmainkat...Emlék, gyönyörő, örök emlék....szép volt...
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. július 16. 04:55 | Sorszám: 32 |
Július közepe, nyár közepe. Már rövidebbednek a nappalok, közeleg augusztus: amelyik, hónap számomra az ÉV LEGKEDVELTEBB HÓNAPJA. Amivel azt akarom mondani: a július hónapot nem igazán kedveltem általában--noha július 26., Anna nap, Drága Édesanyám, és nővérem neve napja ebben a hónapban van. Valahogyan nem az én hónapom a július, viszont az augusztus, az nagyon az enyém. Ln tudom miért!
Uram Istenem! Vajon mit hoz számomra az idei augusztus? Légy velem Jézus az idén augusztusban is, imádattal kérlek, hiszen a Tiéd vagyok.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2019. március 02. 13:50 | Sorszám: 31 |
|
Télvége-tavaszeleje van. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon nem szerettem az ilyenfée időt. Szüleimmel egy teniszpálya közelében laktunk, ahol divat volt, hogy a téli fagyok idején a pályát föllocsolták és így a teniszpályákból kiváó jégpályák lettek. A "jégre járás" az én egyerek-, ill. kamaszkoromban nagy divat, sőt társadalmi esemény is volt. A jégpályán hangos hangszórózene szólt persze a korabeli akkor divatos slágerek. Olyanok, minthogy "Csini baba szeress belém" meg "Sheherezádé", mem "Marína, Marína.." meg "Pancsoló kislány" és hasonlók....És ezeket lehetett--úgymon--"küldeni" ennek annak amannak. Fiúk a kislányoknak, lányok a fiúknak, nomeg felnőttek is küldözgettek ilyen dalokat a jégpálya hangszóróin keresztül. És akkor mi, kamaszfiúk--úgymod--"fölkértük" azt vagy azt a kislányt, hogy korizzunk együtt. És akkor megfogtuk egymás kezét és korcsolyáztunk körbe-körbe együtt, és az valai "izgalmas dolog volt", "jó dolog volt"--ismerkedtünk egymással. Na és ilyenkor télvége, FARSANNGFARKA felé olvadozott a jég a jégpályán, végetért a jó, hideg idő, viz boritotta el az egész hatalmasnagy teniszpályát, amely kihalttá és legangolóvá lett. Végetért a téli vidám derűs gyerekesték jó hideg és sportos izgalma. NEM VOLT JÓ a teniszpályák felé még járni sem.....Háát ilyen élményeim is voltak.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. március 13. 10:15 | Sorszám: 30 |
|
1984-ben a Nagyhét előtti héten ápr.13-a péntekre esett, s a munkahelyemen nagy feladatom volt. Oda telefonált Édesanyám, hogy Édesapánkat súlyos agyvérzés érte délelőtt és kórházba kellett vinni mentővel. Nagyon kétségbeestem. Édesapa akkor már egy féléve betöltöttre a 71. életévét és kb. annyi idős volt akkor, mint én most vagyok. Vasárnap délután volt "látogatási idő" a kórházban--akkoriban még volt ilyen...Szerdán és vasárnap lehetett csak "bemenni" a kórházba.Apukám jobbkeze volt csak valamennyire NEM LEBÉNULVA, azzal simogatta a kb.6 éves Zolika kisfiúnk buksiját és mondogatta: "FÉNYE...FÉNYE...SZEMEM FÉNYE VAGY KICSI ZOLIKÁM...", aki csak állt a kórházi ágy mellett és nem értett semmit. Ott voltunk Nála talán este 6-ig, akkor mentünk el, én rosszat, nagyon rosszat sejtettem. Hétfőn nem mehettünk be a kórházba, de kedden korareggel már telefonált egy nővérke: Édesapa hajnalban meghalt. Egyedül VIVOTT HALÁLTUSÁT, DE HALÁLTUSÁT VIVOTT! Nehéz halála volt, nővéremet, Anikót hívta, mondotta az éjszakás nővérke, nem tudta ki az az Ankió--aki akkor már Amerikában élt....Kedd reggelre tudott meghalni sok gyötrelem után. Jött a Nagyhét, vártuk--szomorúan --a Húsvétot, szerveztük a temetést a Nagyhéten. Húsvét után az Ú.N. "FÉNYES HÉTEN" kedden temettük el, ápr.24-én. A temetésre Anikó--az egykori disszidens--villámgyorsan hazarepült Montrealból....2005. szeptember 11 óta már Ő, Anikó sincs közöttünk. Az Úr legyen Velük!
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. március 10. 17:30 | Sorszám: 29 |
Korábban "régi Karácsonyok emlékei"-ről próbáltam irva emlékezni.
Most, közeledvén a Húsvét, és még sokáig-jósokáig tartván a Nagyböjt, illő lenne emlékeznem RÉGI HÚSVÉTOKRÓL is. Sőt--az igazat beimervén-megvallván-- arról jóval korábban lett volna indokolt szólanom emlékeznem. Tekintve, hogy a Húsvét mégiscsak a keresztény élet legnagyobb ünnepe, lényegesen jelentősebb a Karácsonynál. Azonban, ahogyan "belenézek a lelkembe" keserűen és fájdalmasan látom: lényegesen kevesebb emlékem-élményem van a Húsvétról a Nagyböjtről is, és egyfajta szégyenérzet vesz rajtam erőt amiatt hogy így van, de így van. Mindennek két oka lehet.Az egyik az az, hogy GYERMEKKOROMRA KELL VISSZATEKINTENEM emlékek után kuatatóban, s egy gyermeknek talán mégiscsak indokoltabb--talán az ajándékozás, jézuskavárás, megérkezés, szép nagy családi együttlétek okán--a Karácsonyra emlékeznünk. A másik ok még súlyosabb. Az az lehet, hogy én a 40'-es, 50'-es években voltam gyermek--merthogy emlékeimet erre az életidőre akarnám szárnyaltatni--amikor szocializmus-kommunizmus-lélekdiktatúra volt Magyarországon, mely több egyéb mellett az ilyen ünnepek elszürkitését-eljelentéktelenitését is kitűzte zászlajára, hogy oda Május Elsejét, Április Negyedikét és November Hatedikét tűzze.És sajnos, nem kevés "sikerrel" is realizálta e törekvését az akkori rendszer, még viszonylag tiszta és szeretetteljes kislelkek életében is--mint aki jómagam voltam akkortájt.
(Folytatás következik)
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. december 25. 19:00 | Sorszám: 28 |
RÉGI KARÁCSONYOK emlékei idéződnek föl bennem is--meg nyilván másokban is. Viszont egy olyan "tárgyi emlékem" is van a régi időkből inkább a Karácsonyra való készölődéshez kötődően mint a Karácsonyról--utóbbihoz csak részben kapcsolódik a dolog. Arról van szó, hogy a mi felvidéki eredetű családunkban szokás volt Ádventkor-Karácsony előtt AZ OSTYASÜTÉS. Ez azt jelentette hogy volt a "nagyobb család" birtokában egy ostyasütő eszköz: amolyan súlyos 2db.egymásnak csapódó és egymáshoz szoritható, vaslapát szerű eszköz, melynél a zsirral vagy olajjal belülről bekent lapátokra kb 1 1/2 evőkanál híg ostyamasszát öntött a család egy hölgytagja--aki egyébként a masszát tojásokból lisztből tejből cukorból ánizsmagból MEGKEVERTE-LÉTREHOZTA.
A sütőt mindig férfi kezelte egyébként aki azt a massza beöntését követően összezárta és fönt erősen össze is kapcsolta--annál is inkább, mert ölég súlyos és nehéz volt ez az ostyasütő.És ezek után egy sparhelt FASZÉNLÁNGGAL befűtött ú.n. "platni"-nyilásához tette és ott tartotta vagy 30 mp-ig. 'Utána kikapta onnét, kinyitotta a sütő lapétját és akkor a mellette álló női segitő--nagymama vagy anya--egy késsel(!) a kisült ostyalap alá nyúlt, azt fölfeszitette és egy tiszta fehér ruhával kibélelt fonottkosárba dobta, rá a már korábban kisütöttekre. Az ostyák szélén még éles tiszta ollóval körbe le kellett "metélni" az oda "kitüremkedett" és félig megsült sorja-szerű tésztát és kész volt az ostya. Ezt SZENT ESTE vacsora utáni könnyű, ropogós csemegeként fogyasztottuk 2db.-ot MÉZZEL ÖSSZERAGASZTVA. Az ostyalapok belső falán a Kisjézus születésével összefüggő BIBLIAI rajzolatok voltak beégve, nyilván a sütőeszköz lapátjainak berovátkolt belsőfali alakzatai nyomán.
NOS, HALLOTT MÁR VALAKI ILYENRŐL?
|
|
|
TEFU |
Válasz | 2017. november 06. 13:55 | Sorszám: 27 |
|
Valahol, valaki kiadta a parancsot..., a katonák végrehajtották.
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. november 04. 09:56 | Sorszám: 26 |
|
1956. november 4-én hajnalban a velünk lakó egyik nagynéném jött be a szobába, ahol szüleink-kel együtt aludtunk. Én 10 éves, a nővérem 14 évesek voltunk akkor. "Á...á..ágyúznak" --mondta Dotka néni és csakugyan a "Dudujka" felől ritmusos és ütemes ágyúszó hangja hallatszott--korán reggel. Miskolciak tudják (vagy nem tudják) hogy a régi időkben "Dudujká"-nak azt a részt hivták, ahol a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, egyszerűbben az: EGYETEMVÁROS van. Aztán édesapám gyorsan fölugrott, kiment a konyhába és bekapcsolta a varázsszemes ORION rádiónkat. Ahol előbb Nagy Imre beszélt komoly, drámai hangon, azután sokáik csak lövöldözés és "tánczene" hangjai hallatszottak. Majd úgy 8, 1/2 9 felé egy furcsa-távoli "hordó-, hangkörnyezetből" Szolnokról megszólalt Kódór Jóónoss alias Ján Kadarov hangja és nyomta a sódert a "fórrodolmi muunkóóss parasz"--koóórmányrúl, feszt.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. november 01. 12:17 | Sorszám: 25 |
|
Coming out Engemet 65 évvel ezelőtt MEGERŐSZAKOLT a keresztanyucikám.
Assztat mondta: "Pistike! Ha nem eszed meg a tökfőzeléket MEGPOFOZLAK."
Mire én: "Nem eszem meg." És nem is ettem meg.
Mire keresztmama megpofozott.
ÉS ÉN ESSZTET A NAGY TITKOT 65 ÉVIG HORDTAM A LELKEMBEN.
Mi ez ha nem a családon belüli szeccuális erőszak minősített esettye?
Mer' én asse tuttam mi az, ho' szeccuális, csak assztat hogy pofon meg tökfőzelék.És egyiket se' akartam...ugye.
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. október 25. 17:20 | Sorszám: 24 |
|
A szexualitás benne van a Világban--mint tudjuk--ha úgy tetszik Isten által teremtett adományként, vagy a csuda tudja miért az Isteni Gondviselés kacskaringós, az ember számára nem mindig túlkönnyen megfejthető ok-oksági rendszerében. Ezzel a teremtett adománnyal az emberek, az emberiség--de az egész élővilág is--MINDIG ÉLT és MINDIG VISSZA IS élt. Ebben szerintem legalábbis egyáltalában nincs akkora nagy változás, mint azt néhány--egyébként--jószándékú embertársunk vélelmezi. Sőt! Mindent összevetve azt gondolja: a szexualitással MA "jól" élők jobban élnek vele, mint a régi időkben azok, akik az akkori fölfogás szerint jól és egészségesen élték meg ezt az ajándékot. És továbbmenve. Az is igaz lehet, hogy akik ma rosszul élnek a szexualitással azok "rosszabb rosszasággal" élik meg MA ezt az Isteni Adományt, mint a "régi idők" rossz és romlott-erkölcstelen emberi egyedei.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. október 19. 08:36 | Sorszám: 23 |
|
Az "áldozat hibáztatás" Sztártéma lett mára az ú.n. "munkahelyi szexuális zaklatás".Főleg annakokán, hogy a különböző művészeti munkaterületeken érvényesülő vagy érvényesülni akaró, de nem tudó, vagy kevésbé érvényesülő ill. szexuális odaadó áldozataik révén érvényesülő hölgyek sokasága elkezdett--úgymond--"coming out"-olni ezirányban ill ezirányból. Hogy EZ történt meg AZ történt meg AMAZ történt annak érdekébe', hogy megkapja azt az állást, azt a megbizatást, azt a szerepet ugye--"szereposztás osztó diványok"-ról és egyebekről zengedez a média Új-Zélandtól Alaszkáig, amibe persze nálunk is sokan-többen bekapcsolódtak. És azután megszólaltak az "áldozatokon kivül" a férfiak is--főnökök, főrendezők, művészeti főiskolai tanárművészek és egyebek, akik ugye "visszaéltek" a helyzettel természetesen és ilyesmi etc...etc...így meg úgy meg amúgy. És akkor jött a VISZONTVÁLASZ, hogy a férfiak AHELYETT HOGY....azt tennének, hogy hamut szórva a saját fejükre MANRÉZÁBA vonulnának, ahelyett miniszoknyákra, melltartó nélküli, csábitó öltözködésre, kacérkodásra, erotikus viselkedésre hivatkoznak--"A KÉJENC BAROMÁLLATOK"--és szakmányba' megy az ÁLDOZATHIBÁZTATÁS....
Hát én hosszú életem folyamán, sok munkahelyemen MINDIG NŐKKEL DOLGOZTAM együtt és nagyon szerettem is nőkkel együtt dolgozni. De! Biztos vagyok abban, hogy ahhoz, hogy valaki a CSÚSZÓS JÉGEN HASRAESVE KITÖRJE A NYAKÁT 2 dolog kell: 1.) csúszós jég; és 2) egy ember, aki rámegy a csúszós jégre--ahol azután elesik. Amivel azt akarom mondani--erősen sarkitva, metaforázva a dolgot, hogy ne kelljen túl sokat beszélni--: ha valaki mondjuk AKTMODELLNEK elmegy, a festőművész főiskolai tanárához ilyetén módon "dolgozni", az ne csodálkozzék azon, hogy néhány izgalmas esemény IS(!) megtörténik a műteremben. És mindenki gondoljon, amit akar, és ragozza úgy a "témát", ahogyan neki jólesik!
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. szeptember 26. 13:38 | Sorszám: 22 |
|
Az ősz mindég a kedvenc évszakom volt. Még akkor is, amikor feszélyezett az a tudat, hogy szeptembertől iskolába kell járnom...ajjajaj! Én ugyanis tulajdonképpen olyan csodabogár voltam, aki SZERETTEM ISKOLÁBA JÁRNI! Egy dolgot nem szerettem, de azt nagyon nem: A ZENEISKOLÁT, az maga volt nekem a totális gyötrelem. És mégis-mégis: 7, azaz hét évig jártam zenesuliba, nem tanultam meg rendesen hegedülni és így utólag is 71 évesen a leg-rémesebb álmaim egyike: megyek hegedűórára kisfiúként, kezemben a hegedűtok, hónom alatt a kották. És szorongok, iszonyatosan szorongok-félek, MERT NEM(!) GYAKOROLTAM(!), vagy: nem gyakoroltam eleget. Hegedűtanárom--aki hegedűművész volt--azzal a tévképzettel élt, hogy OLYAN, HOGY TEHETSÉG...NINCS(!), NEM LÉTEZIK! SZORGALOM és kitartás van csak...vagy nincs. Hát! Nekem sem tehetségem, sem szorgalmam nem volt....a hegedűtanulás iránt legalábbis. Őrület, hogy drága jó szüleim mégis rákényszeritettek arra, hogy tanuljam azt a SZART.Mondták-sujkolták szegények: "Majd hálás leszel még nekünk AZÉRT, hogy erőszakoltuk neked a hegedűtanulást!" Hááát! Isten látja a lelkem: EZÉRT(!!!!), de csak 'ezért nem vagyok hálás ma sem....Másért MINDENÉRT igen.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. augusztus 26. 07:40 | Sorszám: 21 |
|
Életek, hangulatok, szerelmek, bánatok, nyarak, őszök, forró izzasztó nappalok és forró fekete nyári éjjelek. Voltak. A révfülöpi szőlőhegyen csakúgy, mint a görömböly-tapolcai strandon és annak környékén. Azok tudják, akik...megélték: így-úgy,gyerekként, fiatal kamaszként, egyetemi hallgató férfiként, lányként, naptól perzselt bőrű ifjú nőként. Volt "ez". ELMÚLT! Ez is el...
|
|
|
