A magyar kivételével én is magasról tennék az összes nációra, kisebbségeink is magukat teszik érdekessé. Nem hagyják hogy ne foglalkozzunk velük, egyesek egyenesen kikényszerítik hogy foglalkozzunk velük és néhol már a semlegesség is bűn. Lásd a cigányok problémáját, mert ugye a mi hibánk, hogy nekik rossz. Fizessünk, oldjuk meg a problémájukat, egyébként meg a krva anyánk. Ez tipikus söpredék magatartás, és persze ebben is sokat köszönhetünk némely pártjainknak, ugyebár egész véletlenül annak a pártnak, amelyiknek a zsidókérdés „melegen tartásában” is elévülhetetlen „érdemei” vannak.
De ez a helyzet például a melegek kérdésével is, ha már véletlenül ez is előkerült. Nem foglalkozna velük szvsz senki a harcos „jogvédők” – na és egy bizonyos párt – „áldásos” tevékenysége nélkül. A problémák előtt megjelennek a problémacsinálók. Irritáló melegtüntetéseket, felvonulásokat például minek szervezni? Na ezt már sok! És akkor ezek után megjelenik egy TGM nevű „ember” vagy filozófus vagy miaszösz, aki rendszerbe foglal mindent: a fasisztoid középosztály tehet mindenről!

Ez egy jogászi szöveg. Sejtem is, ki írhatta. Én inkább azt gyanítom, ogy Heislernek és Zoltainak együtt nem volt annyi bátorsága, hogy tompitson ezen a megfogalmazáson. Inkább aláírták.

Engem speciel érdekel Izrael, de ez szigorúan magánügy. Nagy csodálkozással figyelem, hogy milyen sokan foglalkoznak - látszólag - ezzel. Pedig itt van a szomszédban mondjuk Szerbia. Gyönyörű ország, félelmetesen izgalmas kultúra, vallás, meg amit akarsz. Foglalkozik vele valaki? Dehogy.

Kétséges, hogy a mai jobboldal végre tudja-e hajtani ezt a feladatot. Kitűzi-e egyáltalán.

Első lépésként ráléphetne a Demokrata nyakára. Ez a lap az izraeli kérdést egy az egyben beledolgozza olvasói agyába, ugyanakkor igazi, sőt a legigazibb jobboldali lapnak tartja magát, így hatásában – akaratlanul is – egyenlőséget teremt a két dolog közé. Nincs kétségem a Demokrata újságíróinak jobboldalisága felől és hogy nem elsősorban ez a kérdés foglalkoztatja őket, illetőleg nem rossz szándékkal foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Emlékeztetni kell őket erre. Irányítsák az izraeli kérdés alól felszabaduló energiákat a magyarságot érintő problémákra. A Demokrata a jobboldal szekerét tolja, de megnézhetnék hova…

Tehát, intézkedni kell. Megteheti ezt ma egy Fidesz? Ha megteszi, megszabadulhat-e ezzel együtt a jobboldalra aggatott terhektől? Ha nem, van-e esélyünk úgy győzelemre? Ha nem, káros-e a jobboldal egyesülésének gondolata a mai jobboldal vezérletével?

Itt van a MAZSHISZ, azért hibázik óriásit, mert nem látja hogy nincs semmiféle veszély, illetve tevőlegesen részt vesz a közélet e hamis kérdésbe való belerángatásában. Támadásnak teszi ki magát és a zsidóságot azáltal, hogy elfogadni látszik pártjának az SZDSZ-t. A mostani nyilatkozata is felháborító. Mikor fogják egyenesen Orbán Viktort leantiszemitázni vagy feljelenteni? Ezek után mit képzelnek, szeretni fogja őket az ország!? Mutatkozzanak semlegesnek a politikában, rázzák le az SZDSZ-t, különben ne csodálkozzanak azon ami történik. Ha ezt megteszik, sokat segítenek a jobboldalon és Magyarországon, na és persze magukon. Ha ezt huzamosabb ideig és felszólítások ellenére sem teszik meg – felszólította már erre valaki őket? – akkor teljes szándékosságot kell feltételezni tevékenységük mögött és a MAZSIHISZ-t a hazai zsidósággal együtt – minimum – a legalantasabb magyar párt támogatójának tartani. Olyan tömegnek, amelyik azonosul ezzel a nemzetellenes szeméttel. Tudom a jobboldaliak kis része – esetleg épp a Demokrata olvasóinak egy része – már megtette az azonosítást. Ami, miután a zsidók hallgatnak, a MAZSIHISZ véletlen sem ad okot rá hogy másképp gondolják, egyre kevésbé kifogásolható. Az viszont kifogásolható, ha a jobboldal rosszul kezeli a témát.

De nehéz az ellen küzdeni, hogy az ember kimondja a véleményét és elszomorító hogy erre szükség van… a politikustól viszont ez elvárható. És elvárható, hogy a politikai lapok ne gerjesszék azt a folyamatot, ami egyes-egyedül a ballib érdeke. A szavazók nem fognak attól még az SZDSZ-re, vagy az MSZP-re szavazni, hogy a jobboldal nem veszi fel a témát. Sőt, attól fognak ezekre szavazni, ha felveszi.
Szóval nincs szükség olyan sasszemekre a jobboldalon, akik messziről kiszúrják pl. a MAZSIHISZ furcsa viselkedését, és még azelőtt közlik az emberekkel, mielőtt azok észrevennék. Így gyarapodik a jobboldalt hátán az a súly, amitől akár össze is szakadhat. Ezáltal is válik beszédtémává Izrael, az antiszemitizmus, a zsidóság, és persze akkor már miért ne kevernének bele egy kis rasszizmust is „jóakaróink”?
Nem kéne túldimenzionálni az SZDSZ-szerepét. Ha ezt nem tették volna, rég oda került volna már ez a párt ahová való. Ergo megint csak ott tartok, hogy pl. a Demokratát le kell állítani. Sürgősen.

Ha netán az SZDSZ-ben fölülreprezentáltak lennének a zsidók, azon sem kellene csodálkozni. A zsidóság mindig is élen járt abban a „fejlődésben”, amin a nyugat végigment, és természetesen a mostani legmodernebb zagyvaságokat miért ne képviselnék az átlagnál szívesebben? Amikor már akkor kufárkodtak, amikor még nem volt divat, hát most megint „megelőzi” néhányuk a kor-t – a Soros-féle hányadék banda. Emellett kicsit furcsa, hogy ezeknek az emberek Izrael állam ódivatú hadakozásával és kivagyiságával szemben semmi kifogásuk sincs. Ez egyáltalán nem illik hozzájuk. Ez többeket irritál. És máris ott vagyunk, a Demokrata jobboldali publicistája egyik témájánál, a nem egyenlő mércénél. Ráadásul a zsidó felsőbbrendűségi tudat továbbélését látja a dolog mögött. (De szerintem csak az emberek szokásos elfogultságáról van szó, amikor a hazájukkal kivételeznek. De így csak más síkra kerül az ellentmondás.) Szóval kerekedik a történet.

De mégis mi közünk ehhez a történethez? Azt látjuk(?) hogy kerül ide Izrael stb., milyen kerülő úton jönnek elő a kérdések, de nem tudom csak ismételni magam:

A sajtó torzításának kompenzálása egyébként is az értelmiségre tartozik. Csakhogy nincs független értelmiség, és akik a balos sajtó túlkapásaira érzékenyek, a jobboldal nevében prédikálnak. Értelmiségünk tevékenysége többnyire kimerül egy bizonyos művelet ismételgetésében. De nem ezért van az embernek nyelve...

Azzal nincs semmi probléma, ha minderről az embernek megvan a véleménye, elítéli egyik-másik, esetleg mindkét felet. Nem baj ha egyiket sem ítéli el, netán nem is foglalkozik velük. Miért jelentene ez problémát? Tehát mindenkinek meg lehet a maga véleménye erről a dologról, amit alkalom adtán ki is fejthet. Egész más viszont, amikor mindez jelentős tényezőként jelenik meg politikai beszédben. Egyáltalán nincs rendjén, ha témává válik az ottani helyzet!

Sorolhatók a kérdések, melyek tettekkel való megválaszolása rendkívüli fontosságú, esetenként létfontosságú Magyarország szempontjából. Ez a kérdés viszont egyáltalán nem tartozik ide, nem érdemli meg, hogy külön és állandóan foglalkozzunk vele, miközben az előbbieket észre sem vesszük. Egy agyrém, ha központi kérdéssé válik. Az pedig, hogy e kérdésben kifejtett álláspontok nyomán kényszerüljön a jobboldal a valóban fontos kérdések megválaszolását átengedni a kollaboráns balliberális oldalnak, órisái károkhoz vezetne.

Ideje tehát elhallgatniuk azoknak, akik számára Izrael vagy netán a palesztinok helyzete úgymond szívügy. Ha mást nem, azért felejtsék el, mert van nekünk olyan ügyünk, ami ennél sokkal fontosabb. A Fidesz távol tartja magát a kérdéstől, és ezt kellene tennie az egész jobboldalnak. Vannak olyan helyzetek, amikor a közel-keleti és egyéb távoli konfliktusokba a magyar kormány így vagy úgy beavatkozhat, ilyenkor természetesen határozottan lépni kell, máskor viszont teljesen fölösleges a kérdéssel foglalkozni.