Az utóbbi időben szeretek állatokról szóló filmeket nézni a televízióban, ha alkalmam nyílik rá. Irigylem például a farkasok nagyszerűen szervezett, hierarchikus közösségét, vadászó és falkaszervező intelligenciáját. Bár az ember szerencsére nem falkában él és nem kényszerül kockázatos vadászatokra, azért tanulhatna egyet-mást tőlük. Mi, magyarok valószínűleg leginkább a közösségi lét és az életben maradás technikájából vonhatnánk le következtetéseket, mintegy humanizálva a farkasok képességeit.

Néhány napja azonban másféle történetet láttam, Afrikában játszódott. Röviden: egy oroszlánt mutattak, amint éppen falatozni kezdene az általa elejtett vadból. A vérszagra azonban megjelenik egy hiénacsapat, körülsündörgik a zsákmányt, és egyre közelebbről fenyegetik az oroszlánt. Az oroszlán körülnéz, rájuk mordul, még tétovázik egy kicsit, majd lassan odébbáll, még visszanéz, még mordul egyet, azután, mint aki mindenről lemondott, elmegy, bánatosan elfekszik valahol. Azt mondják, az oroszlán fél a hiénák éles fogától. Én azonban szeretném az oroszlánt valóban az állatok királyának látni. Hátha nemcsak azért adja fel, mert fél, talán még inkább azért, mert undorodik a hiénáktól, viszolyog már a látványuktól is meg a szaguktól. Inkább odébbáll, de betege lesz ennek a megfutamodásnak, borzongva gondol a hiénákra, szégyelli bénaságát, az undor kiváltotta hiéna-kórt, a felfoghatatlan tehetetlenséget.

Talán ilyesféle hiéna-kórban betegedett meg ez a nép is. Húsz éve nézi élete hiénáit, amint szétmarcangolnak mindent, ami az övé. Húsz éve fojtogatja a depresszió, a tehetetlenség, a hiábavalóság bénító érzése. Fél is, undorodik is, de főképpen undorodik. Van, aki a fogát csikorgatva tűr, van, aki káromkodik.

Az egyik talán az üres tányért vágja a földhöz otthon tehetetlen dühében, a másik a kutyájába rúg. Asszonyok ténferegnek az üzletekben karácsony előtt olcsó ajándékok után kutatva a polcokon, és betegek várnak a sorukra, hogy műtétre mehessenek a kórházba. A Lipótról szélnek eresztett őrültek rohangálnak az utcákon, késsel a kezükben hadonászva. Bandákba verődött fiatal cigányok fenyegetik a járókelőket az aluljárókban és a szabolcsi falu szélén, és a rend őre félrefordítja a fejét. Talán ő is fél és undorodik, vagy nem akarja elveszíteni az állását netán jogos önvédelem miatt, ha kénytelen lesz a fegyverét használni.

Elie Wiesel világhírű zsidó író az emberi jogok nevében azt követeli egy hazai konferencián, hogy csukjanak börtönbe mindenkit, aki tagadja a holokausztot. És mi az a holokauszt? – kérdezi a pesti sugárúton a kéregető negyven év körüli szakállas férfi. Hónapról hónapra jó fizetést utalnak a börtönbe a letartóztatott polgármesternek, bűnözőket sztárolnak a televízióban, ingyenkonyhára hívják az öregeket, jótékony szervezetek forró teát osztanak a hajléktalanoknak.

A hiénák közben falatoznak, most már nem egészen zavartalanul, de annál vadabbul. Fogy a zsákmány, ürül az államkassza. Közben a libák húsából (és talán a tollából is) fulladásig jóllakott miniszterelnök Amerikába utazik. Újabb kétszáz magyar katonát ajánl az afganisztáni háborúhoz, és mellesleg amerikai segítséget kér a magyarországi cigánykérdés megoldásához. Itthon géppisztolygolyót küldenek figyelmeztetésül egy politikusnak, hogy hagyja már békén a hiénákat, ne vigye olyan hangosan a szót, mert még belé fojtják. A hiénák egy része közben már menekülne, hátha feltámad az oroszlán, másik fele vérben forgó szemekkel hallatja vérfagyasztó kacaját, ügetve még konctól koncig. Az őszödi bukott miniszterelnök visszasomfordál a pártlistára, harcra készen. Az utcákon kezdődik megint a vörös kampány. Az egyik párt elnök asszonya kiállítja nyalka verbunkját a bizonytalan jövőnek, többnyire jól ismert pártkalandorokból, a másik párt elnök asszonya most verbuvál társakat a szégyenpadról egyenesen az országos listára.

Idézet:

---

Párttérkép: a mosolygós MSZP
Jókedvű, mosolygós Magyarország, jókedvű kormány, jókedvű aktivisták: ezzel a képpel kezdték EP-i választási kampányukat.

---

Jókedvű, mosolygós Magyarország, jókedvű kormány, jókedvű aktivisták: ezzel a képpel kezdték EP-i választási kampányukat. A lelkes híveket a pártvezetők egy jókora csomag szóróanyaggal bocsátották útjukra, amelyben a kormány eddigi intézkedéseit és szocialista politikusait dicsérik. A SYMA-csarnokban összegyűlt hatezer hívőhöz társuló miniszterelnök, a kormány szocialista tagjai és hozzátartozóik az aktivisták közé vegyülve ültek le, és folyton mosolyogtak. Ahogy azon a választási filmen is, amely a szóróanyagba került kampányfotózáson készült. A kormányfő lánya, Tornóczky Anita kissé távolabb állva követte az eseményeket. A jókedv mindenkire átragadt, a csarnok mellett árult virsli és sör pedig fokozta a hangulatot. „Ismét választások vannak, és mi ismét nyerni fogunk" – jelentette ki a színpadra vonulva Medgyessy Péter, miután megállapította, a szocialisták nem most fedezték fel a panellakásokban élőket, és nem nézik leplezetlen csodálkozással a munkás kezében lévő villáskulcsot. A kitörő taps megerősítette. Így már arra is mert utalni, hogy "egy gondokkal teli, de jobb világba léptünk be", de közölte, hogy az EU-ban sem ígért senki "földi paradicsomot és öröklétet". A hívek jól hallhatóan azzal is egyetértettek, hogy mit nem akarnak a szocialisták: két fél országot. Az eluralkodó már-már vallásos révületet az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin fokozta: amekkora az önbizalmad, akkora lesz a sikered, jelentette ki.

II. János Pál pápánál a Vatikánban, 2000. szeptember 22.

II. János Pál pápa megáldja Orbán Viktort és Lévai Anikót
Krakkó, 2002. augusztus 17

Idézet:

---

Noegyébként akkor itt egy szilveszteri pletyka. Gyurcsány vatikáni ámokfutásának van egy személyes oka. Ugyanis a protokoll szabályai szerint nem engedélyezték neki, hogy jelenlegi n-edik feleségét bemutassa a pápának. Ennek ugyanis vannak protokollszabályai. Gyurcsány erre fel feleségét betette a kisérő stábba, és úgy utaztatta. Az asszonyka meg is jelent a kiséretben, valami furcsa, és a vatikáni protokoll szerint nem is elfogadható ruhában. Ez a trükközés gondolom nem sokban segitette a tárgyalások légkörét. Mindenképpen eszébejut az embernek, hogy Bárdossy indokolatlan angolellenességét pedig az okozta, hogy a feleségét nem fogadták az angol királyi udvarban. Ez egy ártatlan történet, de rávilágít Gyurcsányt milyen apró dolgok befolyásolják.

---

Oda kell figyelnünk a főtisztre. Molnár az egyik kulcsfigurája a brókerbotránynak. Annak az ügynek, amelyben 20 milliárd forint szivárgott ki a magyar pénzügyi rendszerből. S amelyben a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat lehallgatási jegyzőkönyvbe vett egy telefonbeszélgetést, melyben egy gyanúsított azt mondta egy másik gyanúsítottnak, hogy „Szólni kell Gyurcsányinak, mert sz…r lesz!”

Idézet:

---

Nem lenne semmi baj, ha csak a sokak politikai bizalmat elvesztett negyekrol, a PSZAF es a Nemzeti Bank elnokerol, a legfobb ugyeszrol es a kozradio elnokerol lenne szo. ...

---

Sorozatos kormányzati támadások közintézmények ellen
A jegybank elnökét, a legfőbb ügyészt és a rádió elnökét eddig nem tudták eltávolítani tisztségükből
2005. január 3. 0:04

A Szentszék budapesti diplomáciai képviseletéhez, különböző intézményektől és személyektől, megkeresés érkezett, hogy tudomást szerezzenek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr vatikáni látogatásának kimeneteléről, mert mindeddig a helyi tömegkommunikációs eszközök szinte csupán arról számoltak be amit a magyar kormányküldöttség közölt a Szentatyával és az Államtitkárral.

Mindenekelőtt teljes egészében felidézzük a Szentatya Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrhoz intézett beszédét:

„Miniszterelnök Úr!

Szeretettel köszöntöm Önt a Vatikánban és köszönöm üdvözlő szavait. Ebben az évben Magyarország belépett az Európai Únióba, s ezzel új fejezet kezdődött történelmében. Bízom abban, hogy országa e kontinens jövőjéhez sajátos módon járul hozzá, merítve a kulturális és lelki értékek gazdag örökségéből, amelyek Szent István korától kezdve formálták a magyar nép lelkét.

Ebben az összefüggésben különösen is az Ön nemzetének ifjúságára gondolok, szilárd erkölcsi és polgári erényekre való nevelésük fontosságára. Ez az Egyház számára különösen is jelentős, amikor vallási és oktató-nevelői misszióját végezve a köz javát szolgálja. Ezért rendkívül nagyra értékelem a Magyarország és a Szentszék között az elmúlt években kötött jogi egyezmények sorát, különösen is a Megállapodást a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról. Ez a Megállapodás jogilag kötelező érvénnyel határozza meg az Egyház szerepét a magyar társadalom életének e fontos területén, tiszteletben tartva a vallásszabadságra és az oktatásra vonatkozó emberi jogokat. Remélem, hogy a konstruktív együttműködés szelleme jellegzi majd a jövőben is az Egyház és az Állam munkáját a Megállapodásban foglaltak hűséges végrehajtása során.

Megköszönve látogatását, biztosítom Excellenciádat az egész magyar népért végzett imáimról. Nemzetére szívesen kérem Isten áldását, kívánok bőséget és békességet.”

Amint már köztudott, a Szentatyával való találkozás után - amely a magyar delegáció fogadtatására nézve különösen kedvező volt - a Miniszterelnököt, Somogyi Ferenc külügyminiszterrel és Hiller Istvánnal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetőjével együtt, fogadta Angelo Sodano bíboros úr, Őszentsége államtitkára. A megbeszélés hozzávetőlegesen ötven percig tartott.

A megbeszélés során a Miniszterelnök kijelentette, hogy nagyra becsüli a Katolikus Egyház és más Egyházak szerepét abban a szolgálatban, amit szociális és kulturális téren fejtenek ki Magyarországon, mondván többek között: E nélkül Magyarország nem lenne az az ország ami. Mindazonáltal a Miniszterelnök megerősítette a Szentatyához intézett beszédében elhangzott szavait, miszerint a Katolikus Egyház túlságosan sokat foglalkozik a politikával, amint azt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás és az Oktatási Minisztérium előtti tüntetés alkalmával tette.

Erre vonatkozólag a Bíboros Államtitkár megjegyezte, hogy a magyar püspökök jó állampolgárokként csak aggodalmuknak adtak hangot a közjóért, és a Szentszék kiáll mellettük, mert csak azt kérik, ami a megállapodás szerint jár. A tűntetéssel kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy azon jelen voltak minden magyarországi történelmi Egyház képviselői.

Ezután a Bíboros Államtitkár következetesen aláhúzta a párbeszéd fontosságát, megdöbbenését fejezvén ki a tény fölött, hogy a Kormány nem tartja tiszteletben, a Horn Gyula miniszterelnök és Angelo Sodano bíboros által 1997-ben aláírt, Szentszékkel kötött Megállapodást. A Megállapodást – aláírása után – megfelelőképpen ratifikálta a Magyar Országgyűlés és a Köztársasági Elnök által is elfogadásra került. A Bíboros következésképpen felkérte a Magyar Kormányt a párbeszéd alkalmainak gyakoribbá tételére, mind a Szentszékkel, a budapesti Apostoli Nunciatúrán és Magyarország Szentszéki Nagykövetségén keresztül; mind pedig a Püspöki Konferenciával, a különböző kormányzati hivatalok, különösen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Egyházi Kapcsolatok Államtitkárságán keresztül. Hiller miniszter úr és a Külügyminiszter teljes készségüket fejezték ki a párbeszéd érdekében.

Végezetül mindkét fél kijelentette, hogy egyetértenek a párbeszéd újrakezdésében, az Állam és Egyház kapcsolatait érintő problémákról.