Tőkés Lászlót jelöli az európai néppárti frakció az Európai Parlament (EP) alelnöki tisztségére - közölte szerdán Szájer József a frakció alelnöke, a magyar néppárti EP-delegáció vezetője. Mint arról beszámolt, az erről tartott frakcióülésen a fideszes EP-képviselőcsoport javaslatára közfelkiáltással támogatták Tőkés László jelölését. Az EP egyik alelnöki posztja Schmitt Pálnak, a Magyar Országgyűlés elnökévé történt megválasztása nyomán üresedett meg. Schmitt utódjául a fideszesek Tőkés László erdélyi EP-képviselőt javasolták, és a jelölést a román néppárti delegáció is támogatta.

"Tőkés László személyében megtestesíti mindazokat az értékeket, amelyeken a zsidó-keresztény gyökerű, civilizációs vívmányaira büszke, polgárainak szabadságjogait védelmező Európa nyugszik" - hangsúlyozta nyilatkozatában Szájer József.

Emlékeztetett arra, hogy életpályája során a volt erdélyi református püspök "a szabadságjogok érvényesítésének következetes és rendíthetetlen képviselőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a román kommunista diktatúra megdöntésében, egy szabad Románia és Európa felépítésében".

A kortárs próza egyik megújítójával, a pozsonyi egyetem irodalom tanszékének tanárával Trianon meghaladásának esélyeiről is beszélgettünk.

Felvidéki reformátusok segítenek Edelényben

A trianoni nemzetgyilkosság egyetemes hatásai

A trianoni szerződés a világtörténelem legrosszabb, legkegyetlenebb, legördögibb békéje, mely a fő vesztes Magyarország számára örökre kiheverhetetlen és elfogadhatatlan. 325411 km²-es területünkből elkoboztak 232448 km²-t (71,5%), s mindössze 92963 km²-t (28,5%) hagytak meg; 20886487 fős népességünkből elragadtak 13271370 főt (63,6%), s nekünk csupán 7615117 fő (36,4%) maradt; azaz elvesztettük hazánk 3/4-ét, lakosságunk 2/3-át s magyar testvéreink 1/3-át (közel 3,5 millió főt). Ilyen mértékű csonkítást egyetlen „vesztes” sem szenvedett (pl. Németország területének és népességének egyaránt 10%-át, Bulgária földjének 8%-át vették el).

„Az isteni törvények és az emberi jogok nevében tiltakozik az a nemzet, amely a világháborúnak minden fordulatában győzhetetlen és legszebb győzelmeiben lovagias volt. Amelyet a nyugati hatalmak és a velük társult balkáni hordák csak a hazaárulás és egy idegen faji ideológia gonosztevőivel és őrültjeivel szövetkezve tudtak leverni, megalázni és kirabolni. Európa becsülete nevében tiltakozik az a magyarság, melynek elszakított területein egy nagy múltú, nemes jellemű nép a poklok minden gyötrelmeit szenvedi kulturálatlan martalócoktól. A párizsi béketervezetet írott papírnak tekintjük, amely megíróira nézve szégyenletes, a magyarságra nézve pedig egyetlen sorában sem kötelező. Nem változtatnak ezen bizonyos képmutatóan eszközlendő fél-engedmények sem. Végső, elszánt ellenállásra szólítjuk fel a magyarságot a demarkációs vonalon innen és túl, s minden erőnket az ellenállás szolgálatába állítjuk. Minden eszközt megengedhetőnek tartunk, minden szövetséget megragadunk, minden fordulatot kihasználunk, amely közelebb visz minket testvéreinkhez és az igazság diadalához. A párizsi béketervezet, amely lábbal tiporja az önrendelkezési jogot, megtagadja a nemzettől az élet feltételeit, halálra ítél egy ősi és nagy jövőjű műveltséget, felmenti Magyarországot minden műveltségi szabály alól, szentesíti haragjának és kétségbeesésének minden mozdulatát. Megtagadjuk Nyugat-Európától az emberiességet, a műveltséget, sutba hajítjuk könyveit, elzárjuk tőle szellemünket, egész nemzedékekbe beoltjuk annak emlékezetét, hogy mit jelentenek a Nyugat álszent szólamai. Nincs többé egyetlen csepp vérünk és egyetlen jó gondolatunk Nyugat-Európa számára. Igazunkat és győzelmünket a történelem Istenének kezébe és a magunk elszántságába helyezzük. Éljen a területileg egységes, hű nemzetiségeivel testvér, szenvedéseiben megtisztult, s a jövőben törhetetlenül bízó ezeréves Magyarország!”

Ha nem is tehetjük, legalább tudjuk, mit kellene tennünk!! Árpád apánk egyetlen épkézláb maradéka sem tűzhet maga elé vonzóbb és szentebb célt, mint eltaposott hazánk, karóba húzott népünk megmentését. Dolgozzunk tehát minden erőnkkel, teljes reménységgel a jobb sorsra érdemes Magyarország felvirágzásáért, az ördögi cselszövéssel elhódított nemzetrészek és szülőföldjük visszaszerzéséért! A magyarok Istene világosítsa meg elménket, és bátorítsa szívünket ebben az életre szóló, gyönyörű küzdelemben!

Siklósi András

Gyűlöllek Párizs

hazám megrontója fajtám gyilkosa

Tántorgok benned mint a részeg

utálom minden porcikádat

kitépem gőgös Tigris*-bajszod

s leköpöm álnok arcodat

A hazugság rideg fővárosa vagy

Európa körbenyalt alfele

a pokol megkövült hányadéka

a barbárság és gyalázat metropolisza

Maga a halál vagy népem koporsója

villámló hentesbárd reccsenő bitó sikoltó guillotine

Megátkozlak Párizs

fulladj meg égj porig

dőlj össze süllyedj el örökre

magyarok vérivó hóhéra

te szívtelen Versailles te szörnyű Trianon

Igazán nem értelek, miről beszélsz, de legfőbbként minek hazudozol és miért mocskos a szád?

Azt hiszed, hogy férfias vagy és igazi magyar, mert ocsmányul beszélsz?
Vagy csak egy ócska provokátor vagy a jobbikos fajtából?

Akkor már értelek! :- (((
http://gondola.hu/cikkek/71719-Trianon_es_a_nemzeti_osszetartozas.html

Ne ábrándozzunk!
Maradjunk a nemzetegyesítés reális, Európában szavatolt lehetőségeinél. Ennek leglényegesebb eleme a szabad mozgás. A szabad munkavállalás. A határok átjárhatósága. A nemzetrészek összetartozásának fontos pillére lesz a magyar állampolgárság megszerzésének könnyített lehetősége. A szlovák Fico és körei éppen attól félnek, hogy a magyar-szlovák határ menti sávban kompakt tömegben élő magyarokat tömeges magyar állampolgárságuk révén Magyarország magához kapcsolja.
Erre mit mondjunk? Azt, hogy tetszettek volna Trianonban és Párizs mellett a kompakt magyar lakosságot ingó és ingatlanjaikkal együtt országukból nem kiszakítani? Ha viszont megvonják a szlovák állampolgárságot azoktól, akik a magyart is választják, éppen maguk rekesztik ki országukból őket.
A magyar összetartozás és megmaradás harmadik fontos eleme az autonómia. Ennek többféle, „tiszta” vagy kombinált, Európában bevált formája ismeretes. Ezek valamelyikét, vagy mindannyit viszont helyben kell megteremteni. Helyi összefogással, az együvé tartozás imperatívuszának minden politikai csoportosulásra, társadalmi rétegre való kiterjesztésével. És, természetesen az anyaországgá visszaépülő erős Magyarország hatékony külpolitikájával.

http://www.magyarhirlap.hu/belfold/a_megmaradas_kapolnaja.html

A Megmaradás kápolnája

Tőmondatokban beszéljünk róla.

Elvették a hazánk kétharmadát. S ezzel együtt nemzetünkből is ennyit. Van, akinek ez semmit sem jelent. Nekik mondom: próbálják elképzelni, hogy felébrednek holnap reggel, és Magyarország tizenkilenc megyéjéből tizenhárom nem Magyarország többé. Próbálják elképzelni, hogy Magyarország holnap reggel Budapestből, Pest, Nógrád, Fejér megyéből meg még fél Bács-Kiskunból, darabka Borsodból s még egy picike Szolnokból áll. És ennyi. Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc egyetlenegyszer az életében el tudná képzelni, hogy reggel arra ébred, Pápa nem Magyarország többé, s az édesanyja nem magyar állampolgár többé. Hanem szerb. Vagy osztrák. Vagy… Teljesen mindegy. S ne áltassa magát olyasmivel, hogy mindez mesebeszéd. Ugyanis ezerévnyi államiság után éppen ilyen mesebeszédnek gondolták ezt Kolozsvárott, Kassán, Munkácson, Szabadkán és az Őrvidéken. S a mesebeszéd, a rémálom valósággá lett egy iszonyatos órán, és…

És nincsen és. Tessék olvasgatni Tormay Cécile-t, és Szabó Dezső Elsodort faluja sem árt. Legalább a vonatkozó fejezetek. Tessék belenézni egyszer az életben egy öreg székely szemébe. Hogy minden érthető legyen. Ha a rémálom valósággá válna még egyszer, mindent megtennék azért, hogy Gyurcsány Ferenc édesanyja visszakapja magyar állampolgárságát. S ezzel büntetném legjobban a fiát. Erről ennyit. Aki ebből sem ért, annak nincsen több mondandóm. S mindenki másnak van fontosabb mondandóm. Azt szeretném, ha Trianon iszonyatából összekovácsolnánk végre a jövőt. S ha méltóképpen fejet hajtanánk azok előtt, akik kilencven esztendőn át megmaradtak magyarnak. Megmaradtak, pedig óriási erők mozdultak meg azért, hogy ne maradhassanak meg. Óriási erők az utódállamokban s persze idehaza is. Idehaza, ahol a kádári–aczéli „kultúrpolitika” prioritásai közé tartozott a határon túli magyarság elfelejtése és elfelejtetése. Úgy is mint a haza- és nemzetárulás minősített esete. S ők, az elszakítottak, ki- és megtagadottak, megmaradtak magyarnak. Nekünk pedig ebbe kell belekapaszkodnunk, ha Trianon borzalmából valamiféle erőt s jövőt akarunk meríteni. S akarunk, mert akarnunk kell.

Ezért gondoltam a következőket: a történelmi Magyarország minden településére, ahol még élnek magyarok, juttassuk el a következő felhívást: írjanak egyetlen mondatot, amelyet üzenetként szánnak a következő ezer esztendő magyarságának. Lehet ez idézet, vagy írják ők maguk – mindegy az. Csak írják meg. S ha megvan, hát véssék rá településük nevével együtt egy kőlapra. Így lesz nekünk körülbelül kilencezer kőlapunk. Kilencezer kőlapunk, kilencezer mondatunk. Eredetileg azt gondoltam, ebből a kilencezer kőlapból építünk majd egy falat, s az lesz a Megmaradás fala. De Makovecz Imre azt tanácsolta, építsünk inkább egy kápolnát vagy templomot, és azt burkoljuk belül azzal a kilencezer kőlappal. S legyen az a Megmaradás kápolnája vagy a Megmaradás temploma.

Igen. Legyen az. Legyen így. Legyen Trianonból hit, remény és jövő. És örök üzenet az örök magyarságnak. Kérem a történelmi egyházakat, segítsenek. Hiszen csak papjaik tudnak eljutni a történelmi Magyarország minden településére. Kérem Semjén Zsoltot, Kövér Lászlót, segítsenek ebben. Kérek mindenkit, aki tud, segítsen. Kérem Orbán Viktor miniszterelnök urat, segítsen. Épüljön fel a ciklus végére a Megmaradás temploma. Hogy soha ne felejtsük el Trianont, de ne csak sírjunk és átkozódjunk.

Üzent az Olt, Maros, Szamos,
minden hullámuk vértől zavaros.
Halljátok ott túl a Tiszán,
mit zeng a szél a Hargitán,
mit visszhangzanak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld, és az is marad,
tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kel,
segít a víz, a tűz, a csillagok,
és nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős turul madár,
nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ha ellenünk szegül,
a székely állja rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
megvannak még a régi farkasok.

Elő velük! Gyertek, segítsetek!
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
rabló hordák szívják vérünket;
ha nem harcoltok velünk… elveszünk!
A honszerző hősöknek hantja vár,
ha odavesz az ős magyar határ,
s ha rablónak kedvez a világ,
mutassunk akkor újabb magyar csodát!

Megmozdulnak mind a csíki hegyek!
A székely föld nem terem kenyeret,
elhervad minden illatos virág,
mérget terem mind a gyümölcsfaág,
Vizek háta nem ringat csolnakot,
székely anya nem szül több magzatot,
vadon puszta lesz az egész vidék,
s ha végzetül még ez sem elég,
a föld megindul, mennybolt megszakad,
de Erdély földje csak magyar marad!

Örömmel lehet üdvözölni a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvényt, mert egy régi igazságtalanságot tett a helyére, bár gyakorlati jelentősége egyre kevesebb, mivel egyre több ország belép az EÜ-be és ez által ez a probléma is egyre csökken.

Ami viszont nagyon fontos kérdés az autonómia megadása és a magyar földtulajdon jogi viszonyának pontos megfogalmazása.

Maradjunk a nemzetegyesítés reális, Európában szavatolt lehetőségeinél. Ennek leglényegesebb eleme a szabad mozgás. A szabad munkavállalás. A határok átjárhatósága. A nemzetrészek összetartozásának fontos pillére lesz a magyar állampolgárság megszerzésének könnyített lehetősége. A szlovák Fico és körei éppen attól félnek, hogy a magyar-szlovák határ menti sávban kompakt tömegben élő magyarokat tömeges magyar állampolgárságuk révén Magyarország magához kapcsolja.

Erre mit mondjunk? Azt, hogy tetszettek volna Trianonban és Párizs mellett a kompakt magyar lakosságot ingó és ingatlanjaikkal együtt országukból nem kiszakítani? Ha viszont megvonják a szlovák állampolgárságot azoktól, akik a magyart is választják, éppen maguk rekesztik ki országukból őket.

A magyar összetartozás és megmaradás harmadik fontos eleme az autonómia. Ennek többféle, „tiszta” vagy kombinált, Európában bevált formája ismeretes. Ezek valamelyikét, vagy mindannyit viszont helyben kell megteremteni. Helyi összefogással, az együvé tartozás imperatívuszának minden politikai csoportosulásra, társadalmi rétegre való kiterjesztésével. És, természetesen az anyaországgá visszaépülő erős Magyarország hatékony külpolitikájával.

József Attila:

Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!