Igen, mindig elgondolkodom, hogy bár semmiféle tudományos előképzettséggel nem bírnak, sőt, az anyukájuk sem tudja "megmondani" nekik, mégis "tudják" pl. a gazellák, hogy az oroszlán elől szaladni kell .

Szia, Michelle ! Nyurcika nem jár ki, a kijárós Nyirvák uraság volt. Előfordult, hogy több napra is eltűnt (aztán egyszer végleg (sajnos, könnyező szmájlit nem tudok kirakni, pedig mindig sírni van kedvem, amikor eszembe jut, milyen aranyos volt, amikor hazajött). Nemigen tudom, mit csinált, amikor kint volt, egyszer kaptam rajta egy macskalánnyal való helytelenkedés közben . Többször jött haza egyre csipkézettebb füllel, gondolom, nézeteltéréséket rendeztek, s ő húzta a rövidebbet.

Ha ki akart menni, semmitől nem riadt vissza. Folyton azon mesterkedett, hogy hogyan tudná kinyitni a biztonsági zárat, és kiszökhessen. Egyszer még egy halálugrást is végrehajtott: első emeleti ablakunkból vetette ki magát. Nem lehetett neki nagy élmény, mert ilyesmivel többé nem kísérletezett.

Nyurgát akkor leltük, amikor már hetek óta nem jött haza Nyirvák. Ő valami nagyon csendes, úri környezetből került utcára, és feltehetően felnőttként, mert amikor először ült ki az ablakba, kétségbeesetten iszkolt befelé a forgalom láttán-hallatán (főútvonalon lakunk). Bár nem erőszakoskodik a kihatolásért, mint Nyirvák tette, és sokkal kiszámíthatóbb, ha lehet ilyet mondani egy macskáról ), Nyirváknak szeretnivalóbb természete volt. Nyurci nem nagyon barátkozós, nem bújik oda hozzánk. viszont lábfetisiszta: amikor rájön a vadászhatnék, jobbára az én lábam a célpont. Ilyenkor előveszem az újságot .