A történet kiindulópontja: Felix Hoenekker, a munkája következményeivel szemben közömbös, de zseniális Nobel-díjas fizikus feltalálja a szuperjeget, amely bármely tömegű vizet azonnal jéggé fagyaszt. Találmánya hirtelen halála miatt titokban marad, s három gyermeke osztozik az apai „örökségen”. Későbbi életükben a szuperjégért cserébe különféle előnyöket vásárolnak maguknak (szerelmet, gazdagságot, hatalmat). A regény központi váza: mindhárman találkoznak San Lorenzo szigetén, ahol az idősebb fivér, Frank Hoenekker a szuperjégért cserébe a helyi kényúr, Papa Monzano utóda és csodálatos szépségű leányának, Mona Monzanónak a férje lesz. A nyomorban élő szigetlakók vallása Bokonon, a mezítlábas próféta tanításai és versei (kalüpszói) nyomán terjedő bokononizmus, mely a szörnyű külvilág elfeledtetésén, önáltatáson és hazugságokon (bokononi kifejezéssel fomákon) keresztül vél rávezetni a boldogsághoz vezető útra. A Papa Monzano tulajdonába került szuperjég sorozatos baleseteken keresztül a környező óceán befagyásához, ezután a levegő párájának kővédermedéséhez, végül a világvégéhez vezet el. A regény egyfelől ismét társadalomkritika: a lélektelen és világpusztító technikai fejlődésen túl San Lorenzo példáján keresztül a hatalom lélekrajzát is találóan festi meg (erőszak és ideológia kettőse). Másfelől az élet értelmetlenségét és kuszaságát igyekszik megragadni, erre utal szimbolikusan a kötet címe is.