- a koronát szentnek tekintik
- csak a szent koronával lehet jogérvényesen királyt koronázni.

A szent korona tanának lényege:

- a közösség (az országgyűlés) ruházta át a szent koronára és a koronázással a királyra a nemesítés, a
- birtokadományozás, a kormányzás, a bíráskodás és a törvényhozásban való részvétel jogát
- a királyt a nemesek választják, viszont nemessé csak a király tehet
- a korona mind a királytól, mind a rendektől elkülönült és felettük álló jogi személy.

Idézet:

---

Prof. Dsc. Pecze Ferenc a magyar koronáról

Prof. Dsc. Pecze Ferenc tudományos kutatásai és szakirodalmi munkássága a közép-európai országok alkotmánytörténeti kérdéseit ölelik fel. Minderről több könyvet írt és/vagy szerkesztett; hazai és külföldi kiadványokban mintegy félezer tanulmánya jelent meg. A magyar parlamenti jog intézményei a XIX. század második felében – különös tekintettel a képviselők jogállására 1974-ben előterjesztett értekezése alapján a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudományos Akadémia Doktora fokozat viselésére jogosult. A MTA köztestületének tagja. Rendszeres előadásokat tartott a Pécsi Egyetem, az ELTE és a PPKE jogtudományi karán. Számos előadással és korreferátummal szerepelt a prágai, a krakkói, a berlini, a strasbourgi, s pozsonyi, a bukaresti, a varsói egyetemeken rendezett tanácskozásokon. Fontosabb civiltársulati tisztségeket az MTA Jogtudományi Bizottsága égisze alatt a Jogtörténeti Szakosztály tudományos titkáraként (1961-1984), jelenleg a Hunyadi Szövetség elnökeként (1991-től) töl(töt)t be. A Szent Koronához Pecze Ferenc professzornak a következő írásai kapcsolódnak: - Magyarok és szerbek a Duna mentén 1848-1867: Századok, 1988. 3. szám - A mai horvát alkotmány és jus publicum croatico-hungaricum utóélete: Magyarság és Európa, 1994. 1. - Határon túli nemzetrészek és a dunatáji államok alkotmányai. Magyar Szemle 1995. szept. - A Szentkorona-eszme mai értelme: Valóság, 1993. 3. - Szemelvények a Szentkorona-tan visszhangjáról a külföldi szakirodalmi forrásokban: Molnár T. – Pap G. – Tóth Z. J. – Vass Cs. – Zlinszky J.: A Magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón, Budapest, 1999. - A Szentkorona-tan hatása az európai alkotmánytörténeti irodalomban: Alkotmányossági Műhely és Fórum kiadványa 1999. május – 2000. október 75-91. old. - A közép-európai európai koronatanok és a Szentkorona-tan alkotmánytörténeti kölcsönhatása: Az európai alkotmánytörténet és nyolc évszázados magyar-horvát államközösség fejlődése (1102-1918), Budapest 2001. második kiadás 70-93. old. - Pecze Ferenc – Dombay Margit: Dunatáji országok alkotmány- és egyetemtörténeti kölcsönhatásai, Akadémiai Nyomda, Budapest, 2004 A tételes válaszra váró egyik legvitatottabb kérdés a Szentkorona-tan egyedülálló mivoltának felfogásával függ össze. Ezt az „egyedi és különleges” jellegről vallott nézeteket még erőteljesebben fejezik ki: Az összehasonlító kutatási módszert alkalmazó Hajnik Imre akadémikus könyvének (1872) korszakolásában „A szent korona-féle és az ősiségi álladalmi és társadalmi rend 1308-1948” fejezetcímet rögzíti. Timon Ákos tankönyve „A szent korona államszervezet kora (1308-1723)” a veretesebb belső részcímet fogalmazza meg. Bár némi ingadozást jelez, hogy a záró korszakhatárnak 1608-ra történő átszabása indokait is megemlíti. (Magyar alkotmány- és jogtörténet különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. Budapest, 1919.) Az alkotmánytörténet egykori lapjain megfogalmazott Szentkorona-tan szembetűnő szövegszerkesztési kiemelése további sajátos vonások létezése irányába is mutat. Hangsúlyt kapott a magyar államfogalom keretében a Szent Koronához fűződő eszmei kapcsolat, amely a nemzeti önazonosság lényeges részét képezte. Az évszázadok folyamán kibontakozó és esetenként korszerűsödő (Aranybulla, Pragmatica Sanctio, az 1848-as vívmányok) Szentkorona-tan a jogrend, a törvényesség és az igazságosság követelményét foglalta magában. Eckhart Ferenc akadémikus nyomdokain a nevével fémjelzett, és életműve egyik szelvényét érintő három vita (II. világháború előtt; az ötvenes években; újabban) tanulságával illő felvillantani a közép-európai, dunatáji és tágabb európai koronatanok tényeit. Hajdani államkötelékeink és dinasztikus kapcsolataink okán, főleg a horvát, a lengyel, az osztrák és a cseh koronaelméletek válthatnak ki ezúttal érdeklődést.. Nyolc évszázadnyi időtartamon át működőképes magyar-horvát államközösség a zágrábi Mihajlo Lanovic professzor (1929-ben is) a Szentkorona-tant tekinti, ami az egyedi jellegének a további ismérve. (Hasonlóság a Korona Królestwa Polskiego esetében volt a jóval rövidebb tartamú lengyel-litván együttélés következtében). Erőteljes közjogi hagyományt igazol a Corona Regni Bohemiae emlékezete, amint az 1992-es hatályos cseh alkotmány országa állampolgárainak a hűségtartás kívánalmát írja elő. Náluk ugyancsak ismer a ritkábban használt Szent Venceli korona (Svatováclovská koruna) fogalom is. Jóval később a magyar országgyűlés a Szent Koronáról való méltó gondoskodás feltételeit a 2000. I. törvényben rendezte. A koronaeszme a balkáni szerb térségben szintén jelen volt, részben a magyar-szerb uralkodóházi kapcsolatok jóvoltából is, a XIV. század végén bekövetkezett ottani oszmán hódoltságig. Erre vonatkozó adalékokat a délvidéken megjelent Hódi Sándor (szerk.): Stratégiai Füzetek 1. Magyar Szellemi Műhely, Logosz, Tóthfalu, 2004. 25-54 old. És Pecze F. – Dombay M.: Dunatáji országok alkotmány- és egyetemtörténeti kölcsönhatásai, Akadémiai Nyomda, Budapest 2004. 149-165 old. és a Hunyadi Szövetség 11. kötete tartalmaz. Szép okleveles korai bizonyítéka a Szentkorona-tan működ(tet)ésének az országtanács Baranya megyéhez 1401. augusztus 26-án keltezett leiratán szereplő pecsét, amelyen a pajzsban a kettős keresztet a SIGILLUM + SACRE + CORONE + REGNI + HUNGARIE körirat övezi. Minderről további részletezést az eddig megjelent könyveim, és itthon vagy külföldön közzétett tanulmányaim nyújtanak. Külföldi előadásaimban is foglalkoztam a magyar alkotmánytörténet ott esetenként érdeklődést kiváltott, de nálunk még tabulepellel fedett kérdéseivel. (Prágai Jogtudományi Intézet 1996, 1971, Krakkói Jagelló Egyetem 1973, 1980 stb.) Fontos kiemelni az egyediség ismeérveinek tisztázásához, hogy Deák Ferenc „A Szent Korona országai” helyett a „Szent István koronájának országai” és a „magyar korona országai” szakkifejezések használatára tért át. Közben ugyancsak figyelmesen használja a „cseh korona országai” elnevezést államként megjelölés gyanánt. Mindkettő a közös birodalom osztrák „Császári korona országok (Kronländer) korona országok” irányában pontos alkotmányjogi körülírás és az önállóság kivívásának törekvése volt (utóbbi esetben a cseh-morva-sziléziai tartományi alacsonyabb szintű közjogot érvényesítettek). Deák a koronatanok ismeretével a trializmus javára is érvelt, amely szándékának mozzanataira már 1967-ben utaltam (Csizmadia-Pecze/szerk/: Jogtörténeti tanulmányok, Budapest 1968.) Hazánk bölcse hitelesíti a korona tananyag rugalmas alkalmazhatóságát a történelmi kihívások kezelésére. A koronatan szakirodalmának egyik jelentős lappangó forrására a Logos gondozásában kiadott Stratégiai Füzetek hasábjain és az azt megelőző előadásaimban hivatkoztam. Ezt követően nyílt lehetőség a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem 2002. szeptemberében a Magyar Professzorok Világtanácsa ülésen a régen keresett tanulmányt megszerezni. Az ott közreműködő kárpátaljai professzorok tudták a lembergi (Lviv, Lwów) egyeteméről korábban márt kért lengyel és orosz nyelvű levonatok felkutatásának módját. Közülük a jelen téma szerint fontosabb a CORONA REGNI címet viselő tanulmány szláv monarchiák (cseh lengyel, szerb) XIV. századi állameszméit elemzi. A puszta címválasztás is jelzi, hogy a bizánci szórványos előzmények hatásának szerepét a római, francia, magyar intézmények befolyása felülmúlták. A tanulmányokat megjelentető jogtörténeti folyóiratot harmadmagával karol Korányi szerkeszti Lembergben, amely akkor (1934, 1937) még Lengyelországhoz tartozott. A koronatani előzményekre a Karolingokig visszatekintő CORONA REGNI írás a budapesti és zágrábi egyetemek tanárainak (Timon Ákos, Milivoj Murovic) műveire is hivatkozik. Rámutat, hogy Aragóniában okleveleken a XIII., XIV. században a Sacra Corona Regni szövegváltozat folytonosan szerepelt. Részletezi a Tripartitumbak a koronatan elmélyítését szolgáló fontosabb megállapításait. A magyar felfogásnál a cseh Regnum et Corona Bohemiae tételt elvontabbnak és egyben szószaporítónak tartja. Foglalkozik Nagy Lajos lengyel trónralépésével és Corona Regni Poloniae értelmezésének változásaival. Figyelemre méltó jelenség, hogy míg a Szentkorona-tant a horvátok befogadták sajátjukként, addig a lengyelekkel egyébként hasonló államkötelékben lévő litvánok a partnerkorona elismerést többször megtagadták. Hivatkozik szerb szakirodalmi megállapításokra, amelyek szerint a hajdani közjogi szóhasználatuk jobban emlékeztet a korabeli magyar, mint a bizánci terminológiára. Nagyon hihetőnek tartják, hogy a hatás Magyarországról érkezik és módosulással honosodik meg, amit dinasztikus kapcsolatokkal magyaráznak. A magyar korona közjogi vonatkozásai és a Szentkorona-tan jelentősége kérdések szervesen egybefonódnak, mivel az előbbi emennek alapintézménye volt. Esetünkben ez a sajátosan kiemelkedő szerep egyben elvileg egyetlen meghatározott tárgyi koronához kapcsolódik. Hunyadi Mátyás megkoronázása ere tekintettel hosszas halasztást szenvedett, amíg a korona a bécsújhelyi kalandjából nyolcvanezer aranyforint ellenében hazakerülhet. Ezzel összefüggésben figyelemreméltó a horvát Vjekoslav Klaic egyetemi rektor (1902-1903) történetíró emelkedett hangú fejtegetése. Hatkötetes Poviset Hrvata od Najstarijih Vremena do Svresetka XIX. Stoljeca művének IV. kötetében még azt is fontosnak tartja megörökíteni: Mátyás a közeli koronázás szándékát Horvátországban időzése alkalmával 1464 januárjában adta hírül. Ugyanott írt arról, hogy „Szent István koronájának őrzéséről” (1464. II. törvénycikk) szintén történt rendelkezése. Napjainkban a korona és tanrendszere a hatályos közjog kereteit meghaladva az alkotmánytörténet lapjain rendkívül jelentős helyet foglalnak el. A kiemelkedő hagyományértékből fakad, hogy az Alkotmány 76.2. bek. Rendeli a Magyar Köztársaág címerében a „pajzson a magyar Szent Korona nyugszik”. Ezen túlmenően a korona, a jogar, az országalma, a koronázási kard megóvásának és gondozásának az 1999. december 21-én elfogadott 2000. I. törvény szabályozza. Ilyen törvényhozási alappilléreken és keretekben a Szent Korona mai magyar közjog fontos jelképi alkotóelemét képezi. A tárgykörünk mélyebb ismerete, és tényhű értelmezése az anyaországi és kárpát-medencei nemzetrészeink körében igen gyenge lábakon áll. Mindkét térségben a több évtizedes történetírási tilalmak – torzulások és oktatáspolitikai hiányosságok súlyos hátrányokat okoztak. Minálunk az ideologikus korlátozások, míg a határon túl emellett a burkolt vagy nyílt nemzeti elnyomás terhét is kellett tűrniük. Ugyanakkor mindig létezett az alapvető saját nemzeti jelképe „rejtett öröklődése” a családok kebelében végbement nemzedékváltás útján. A korona és a hozzátartozó jelvények méltóhelyen láthatásának visszhangja megnöveli az irántuk tanúsított természetes érdeklődés kedvező hatását. Nem sokat ígérhet a mostani tárgyunk iránt a Kárpát-medence velünk szomszédos népei részéről remélt érdeklődés felől adható válasz. Náluk gyökeres különbséget mutat az oszták-magyar-horvát állami együttéléstől az utódállamokban kialakult helyzet. Míg a békeidőkben a magyar koronatan ismeretével elfogadása is párosulhatott, addig ma a tájékozatlanság vagy a konok elutasítás jellemző. Ezt a változást igazolják a horvát szerzők egykorú összhangot jelző írásai, másrészt a közös történelem ott ugyan még meglevő, jócskán halványult ismerete. Eckhart Ferenc emlékeztet, hogy a „szlovák Karapat Jozef „Corona Regni Hungariae v dobe Árpádovskej” értekezése” a XX. Század harmincas éveiben kiváló tudományos teljesítmény volt. Országában viszont a magyar alkotmánytörténet értékes vívmányait sokszor megalapozatlanul kárhoztatják. Román szerzők szintén használnak magyar koronatani fogalmakat, mint pl. Teodor V. Pacatian: Carta de Aur…sub Corona Ungara. Sibiu, 1902, 1906 stb. kötetek. A ruszinokkal tartós egyetértést a Rusiny, gens fidelissima vagy a Matyas, koroly Rusinuv Ungváron megjelet könyvek tanúsítják. A Hunyadi Szövetség jogi szakosztályának közreműködésével a kanadai Corvinus Publishing adta ki a magyar-szerb történelmi kapcsolatokat tárgyaló zsebkönyvet. Erről Szabadkán 2000. decemberében tanácskozást rendeztek, ideát pedig több írásban méltatták érdemeit. Címe: Dobri susedi – losi susedi? Srbi i madjari tokom vekova, amelyet Szilágyi Károly írt, Pecze Ferenc és Sava Babic professzorok lektoráltak. Századokon át az etnikai sokszínűségnek utat nyitó hungarus tudat egyik alappillére a Szentkorona-tan volt, amelyet valamennyi nemzethez tartozó országlakosok jogtudó értelmisége közösen fejlesztett ki. Ezért is megalapozatlan állítás, hogy e nagyívű hatalmas szellemi alkotás bárkinek a kitalációja lett volna. A koronatanok változatait ugyanúgy hozzáértő tudósok építették ki, mint a római jogban a praesuntio iuris vagy a p.i. et de iure et de iure időálló fogalmakat. Hiteles bizonyosságot nyújt ehhez a tárgyunkról közölt rendkívül nagyszámú külföldi szakirodalmi elfogulatlan értékelés. Jelentős részükről az első áttekintést adó Szentkorona-tan visszhangja…

---

Idézet:

---

Kocsis kiváló drámaíró, okos történeti kutató. Jól felismerte, hogy a Szent Koronához való visszatérés a magyar állameszme egyetlen lehetséges folytatása, mivel egyidos azzal. A Szent Korona, nem csak jogforrás, nemzetalkotó erő,
hanem az egyetlen kontinuis elem nemzeti történelmünkben, amely egyaránt magába fogadja a magyarságot, s mind azokat, akik az államalapító óta területén éltek és élnek.

---

Idézet:

---

Kocsis kiváló drámaíró, okos történeti kutató. Jól felismerte, hogy a Szent Koronához való visszatérés a magyar állameszme egyetlen lehetséges folytatása, mivel egyidos azzal. A Szent Korona, nem csak jogforrás, nemzetalkotó ero,
hanem az egyetlen kontinuis elem nemzeti történelmünkben, amely egyaránt magába fogadja a magyarságot, s mind azokat, akik az államalapító óta területén éltek és élnek.

---

Szeptember 29. (csütörtök) 18 óra
A Szent Korona misztériuma
Kocsis István író, történész előadása

Kocsis István jóval többet hozott, mint amennyit elvitt

Azt hiszem, mindnyájan átéltük már – sokan nem is egyszer - azt a nem épp kellemes pillanatot, amikor megtudtuk, hogy kedves ismerôsünk, barátunk, akirôl azt hittük. semmiért nem hagyna el bennünket, áttelepült. Emlékszem, milyen harag, kétségbeesés és egyben tehetetlen düh fogott el, amikor hírül vettem, hogy Kocsis István író, egyik fiatalkori játszótársam, szülôfalum (az avasi Kôszegremete) szerelmese és két évig népszerû tanítója, kolozsvári lakását budapestire cserélte. Éppen ô, akinek legtöbb mûve a helyállásról, a felelôsségrôl, megtartó értékeinknek a legnehezebb körülmények közt való vállalásáról szól ?!.

Most mégis nyugodt lélekkel nyilatkozom ki: megbocsátottam Kocsis Pistának! Sôt, még jobban felnézek rá, mint amikor itthon ünnepelt erdélyi magyar író volt, amikor a szatmárnémeti színház sorozatban mutatta be drámáit, többségüket Gyöngyösi Gábor rendezésében. Az anyaországban írt új könyvei (pl. Történészek a kereszten, A Szent Korona tana, A Szent Korona misztériuma, A szakrális fejedelem, Széchenyi avagy a magyarságtudat regénye), de nem utolsósorban az itthoni meghívások nyomán tartott elôadásai változtatták meg véleményemet, oldották békévé a. haragot. Amíg számos (ha nem a legtöbb!) áttelepült erdélyi tollforgató nem tudta túlszárnyalni itthoni teljesítményét (sokan ott is abból élnek, amit itt írtak), Kocsisnak ez egyértelmûen sikerült, még akkor is, ha az anyaországi kultúrpolitika elismerése ezt nem tükrözi egyértelmûen. Az a hatalmas tudás-többlet, ami mind mûveibôl, mind élô beszédébôl kiérzôdik, csak az anyaországban, pontosabban Budapesten szerezhetô meg, hisz ott mûködik az Országos Széchenyi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, s megannyi rangos gyûjtemény, kutatóintézet. Újabb könyvein át (gondoljunk csak a Szent Korona misztériumára, melyet az RMSZ is részletekben közölt a Millennium esztendejében) e plusz ismeretet, szellemi tôkét sikerült mindnyájunk, tehát az erdélyi magyarság hasznára is fordítania.

Mindezt a napokban, akkor gondoltam át, amikor magam is ott ültem a szatmárnémeti Kölcsey Fôgimnázium dísztermében ama rendezvényen, amelyen Kocsis István volt iskolájának mai diákjaival találkozott, beszélt és válaszolt a tanulók kérdéseire, akiket nagyon is érdekelt nemzetük történelme, legalábbis az a része és úgy, ahogy azt kedves vendégük megjelenítette számukra. Nagy szó ma, ha akár 20-25 diák figyelmét rövidebb idôre is le tudja kötni a történelem, hisz sokkal inkább érdekli ôket az informatika, az angol nyelv és az élet praktikusabb dolgait jobban segítô más tantárgyak. Kocsis elôadása tízszer ennyit kötött két és fél órán át a székhez! Egyszerûen nem akartak mozdulni a fiatalok, annyira élvezték mindazt, amit az író megjelenített, ami nem csak új ismereteket jelenthetett számukra, de legtöbbször eltért a hivatalosan tanított történelemtôl.

Ám elôször arról szólt, hogy úgy tizenöt éve miért hagyott fel a történelmi témájú dráma írásával. Rájött, hogy nem ismeri a magyarság történelmét. Ami még nem annyira szomorú, mint egy másik felismerése, nevesen az, hogy a budapesti történészek sem ismerik. S akkor még csodálkozunk azon, hogy a magyar nemzet nem ismeri saját történelmét? Nem is úgy tanítják, hogy ismerje, mert a hatalomnak nem érdeke az erôs önazonosság, még kevésbé nemzet-tudat Nagyon frappáns példákat hozott fel erre. Az elsô mindjárt a Lex Apponyi esete a Magyar Tudományos Akadémia. elnökével. Hallgatta a tévében az MTA vezetôjének magyarázatát a gróf Apponyi Albert (1906-tól 1910-ig vallás és közoktatásügyi miniszter) nevéhez fûzôdô iskolatörvényrôl és nem hisz a fülének: az elnök úr a magyarországi nemzetiségek további elnyomása eszközének minôsíti! Másnap legfontosabb dolga, hogy maga is elolvassa a Lex Apponyit. Két változatot is talál. Az egyikrôl mindjárt kiderül, hogy hamisítvány, amit Trianon után Constantin Angelescu román oktatásügyi miniszter fabrikált és terjesztett a Népszövetségben annak bizonyítására, hogy lám, a háború elôtti Magyarországon még a román történelmet is magyarul kellett tanulják a románok! S az akadémia elnöke errôl beszélt a tévében, de úgy mintha. az eredetirôl szólna. Ez terjedt el Kádár János Magyarországán, olyannyira, hogy már csak kevesen tudták: nem ez az eredeti Lex Apponyi.

Más hasonló példák említése után Kocsis István véleménye: a történészek nem szeretnek forrásokat olvasni. Sokan nem is akarnak, mert lusták utánajárni a dolgoknak, ami több idôt és több tudást, nem egy esetben régi nyelvek ismeretét igényli. Márpedig elfogadható történelmet csak akkor lehet írni, ha kellôen tanulmányozzuk és közelebbrôl megismerjük azt a kort, amelyikrôl írunk. Másrészt a legtöbb történész tudatában van, hogy amit ír, az úgyis a politika, a hatalom elvárásának kell megfeleljen, különben nehezen eladható. „Vigasztalásként" hozzá teszi, hogy nem csak nálunk és mifelénk van ez így, de még Londonban is, ahol különben "nagyon kényesek" a tárgyilagosságra.

Kocsis István történelmi témájú könyvei mind népszerûbbek, amit nem csak többszöri megjelenésük igazol, de az is, hogy irígylésre méltóan szép és igényes (Püski) kiadásban kerülnek az olvasóhoz. A még „nyomda-melegen" Szatmárnémetibe hozott Széchenyi, a magyarságtudat regénye, a „legnagyobb magyar" színes portréjával meg olyan, hogy eleve házi könyvtárunk díszhelyére kívánkozik.

Szeptember 29. (csütörtök) 18 óra
A Szent Korona misztériuma
Kocsis István író, történész előadása

Október 5. (szerda) 18 óra
A múló időben – Szabó Dezső-est
Előadást tart Szőcs Zoltán, a Szabó Dezső Társaság főtitkára

Október 6. (csütörtök) 18 óra
Csókay András: A hit nem elméleti kérdés
Halász Zsuzsa interjúkötetét bemutatja Dr. Leszkovszky Pál domonkosrendi szerzetes, Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete

Október 7. (péntek) 18 óra
Berek Katalin : Tájkép magammal
Beszélgetés a Nemzet Színészével
Közreműködik: Györgyi Anna

Október 13. (csütörtök) 18 óra
Koltay Gergely: Vetni kell és várni aratásig
Benkei Ildikó interjúkötetét bemutatja Szemadám György festőművész

Október 19. (szerda) 18 óra
Karátson Gábor: Ötvenhatos regény
Kávéházi beszélgetés, dedikálás

Október 20. (csütörtök) 18 óra
Tornai József: Villámsújtotta kor (XX. századi próza és vers)
A kötetet bemutatja: Végh Attila író

Október 25. (kedd) 18 óra
Fricz Tamás: Egy következmények nélküli ország

Október 26. (szerda) 18 óra
Házsongárdi temető

Szeptember 15. (csütörtök) 18 óra
Egy csepp emberség
(A Magyar Rádió által a közelmúltban megjelentett nagysikerű mű.)

Szeptember 14 (szerda) 18 óra
Szigethy Gábor: 1956 árnyéka
A könyvet bemutatja: Kovács Lajos Péter történész
Utána beszélgetés: 1956 a magyar irodalomban.

Idézet:

---

Not all the stops on the Camino have their own web page yet. Adopt a city; your contributions are most welcome. If the city you click on does not yet have a web page, you will be taken to a text list of sites you can visit along the way. You may also go directly to the list of places you can visit. (Please note: some sites are for ULCA students only and require a password; sorry)

---

Idézet:

---

Van egy út, mely a világörökség része. Nyolcszáz kilométer hosszú, ezernyolcszáz épület, történelmi műemlék szegélyezi. A francia Pireneusokban, az Atlanti óceántól 60 kilométerre, Saint-Jean Pied-de-Port-nál kezdődik, és Santiago de Compostelába vezet

---

zeptember 14 (szerda) 18 óra
Szigethy Gábor: 1956 árnyéka
A könyvet bemutatja: Kovács Lajos Péter történész
Utána beszélgetés: 1956 a magyar irodalomban.

A film most szombaton, az Urániában látható.. http://www.urania-nf.hu/aktualis_musor.php

El Camino - Az út
színes magyar dokumentumfilm, 87 perc, 2005
libri.hu

Zene: Márta István
Operatőr: Novák Emil
Író-rendező: Tolvaly Ferenc