Egy európai polgár
Távol a médiátólIdestova lassan egy éve, hogy a tv2-tôl távozott a csatorna szinte teljes vezérkara. A volt vezérigazgató, Tolvaly Ferenc pályája az elmúlt hónapokban gyökeresen más irányt vett. Néhány korábbi munkatársával együtt – üzleti alapon – hazánk európai uniós dolgaira koncentrálnak. Mindemellett ô maga – ebben a valóság show-s világban – nem kevesebbre, mint irodalmi babérokra is törekszik. Lapunk fôszerkesztôje a végzettsége szerint forgatókönyvíró, rendezô, médiamenedzser Tolvaly Ferencet a tv2-s múltról, a karrierrôl, a barátokról, a magánéletrôl és a nagy álmokról kérdezte budai otthonának nagypolgári ízléssel berendezett szalonjában.
� Ön abban a szerencsés helyzetben lehetett, hogy 1989-ben kamerával végigkísérhette a Páneurópai Pikniket � ott volt Sopronnál, amikor 150 keletnémet menekült át a határon az ausztriai oldalra. Ilyen és ehhez hasonló produkciók kísérték a kilencvenes évek közepéig a pályáját. Hogyan keveredett mégis a kereskedelmi televíziózásba?
� Íróként indultam a hetvenes évek végén. Az elsô verseskötetem 21 éves koromban jelent meg 1978-ban. Mai napig szellemi otthonom az irodalom. Ám hamar rájöttem, hogy Németországban � ahol akkor éltem � magyar nyelven csak korlátozott számú közönséghez juthatok el, írni pedig � különösen verseket � igazán csak az anyanyelven lehet. Amikor ezt világosan felismertem, akkor fordultam a film felé.
� Az elôbb erre gondoltam, nevezetesen, hogy a filmes létbôl az élet, pontosabban a biznisz sodorta a kereskedelmi televíziózás felé?
� Az üzlet önmagában soha nem izgatott. Én mindig is a célt tekintettem elsôdlegesnek és nem a pénzt. Az anyagi javakhoz elég ambivalens a viszonyom.
� Tudja, erre azt szokták mondani, könnyen beszél az, akinek van. És itt utalnék arra, hogy ön igen elôkelô helyen szerepel a Magyar Hírlap nagy vitát kavart TOP 100-as listáján.
� Nézze, én megértem, hogy valamilyen rendezô elv kell egy lista összeállításánál. Elfogadom azt is, hogy ez az elv a becsült vagyon legyen. Más kérdés, hogy szerintem, akkor van mindennek értelme, ha a számok mögött a személyiség is megjelenik. Nem elég azt látni, hogy kinek mennyi pénze van, hanem azt is tudni kellene, ki mire fordítja. Ki áll a számok mögött. Mi, az illetô üzenete.
� Ön például mire költ?
� Adózott jövedelmem jelentôs részét fordítom jótékony célokra, például templomok restaurálására.
� Valamennyit azért fordított a saját céljaira is, hisz míg korábban egy 60 négyzetméteres lakásban lakott, addig most egy olyan házban beszélgetünk, amelynek a szalonja akkora, mint a korábbi lakása egybevéve.
� Ez így csak magyarországi viszonyaimra igaz. Valóban nagy a ház, de amellett, hogy partneremmel, Hídvéghy Melindával itt élünk, itt van még az irodám, és az ön által említett szalon nem egy egyszerû nappali, hanem átvitt értelemben is szalonként mûködik. A híres spanyol filozófus, Ortega y Gasset nevét viseli. A mûvészeti szalon tagjai állandó baráti körhöz tartoznak, akik minden hónap utolsó csütörtökjén összegyûlnek, itt és bemutatják egymásnak mûveiket. Ez egy valódi alkotómûhely.
� Látom, van zongora, így mód nyílik zenés összejövetelekre is.
� Nemcsak zongora van, hanem vetítô is, tehát a filmes szakma is képviseltetni tudja magát alkotásain keresztül ezeken az estéken.
� Kik a baráti kör mûvész tagjai?
� Például Temesi Ferenc, Száraz M. György, Gödrös Frigyes, Mártha István, Balogh Gábor és sokan mások. Egyébként minden alkalommal meghívunk egy díszvendéget is. Így járt már a szalonunkban Zombori Ottó csillagász, a zseniális társadalomtudós Hankiss Elemér, de említhetem az egyház részérôl Bolberitz Pált vagy Kozma atyát. Mindketten feledhetetlen elôadást tartottak.
� Gondolom, a két utóbbi elôadó meghívása az ön vallásos neveltetésével függ össze. Ön � akárcsak a tv2-nél korábbi jobb keze, Prokopp Róbert � a németországi kasstli magyar gimnáziumban nevelkedett.
� Prokopp Róbert üzlettársam, valóban ugyanabba a gimnáziumba járt. Sajnos az atyák és a kedves nôvérek ma már nincsenek ott. Az én életemben azonban annak idején nagyon fontos szerepet játszottak. Belsô fegyelmet tanultam tôlük, azt, hogyan lehet önmagunkban megteremteni a csendet, miközben körülöttünk oly zajos a világ. A csend az, ami elengedhetetlen az alkotáshoz. S tôlük tanultam meg azt is, hogy merjünk álmodni, mert a határok csak bennünk vannak.
� Hogyan teremti meg magában a csöndet? Jógázik vagy meditál?
� Egyiket sem. Inkább a böjtölést említeném. Diákkorom óta minden évben pontosan betartom a hamvazó szerda és nagyszombat közötti böjtöt. Ez a negyven nap megtisztulást hoz, és utána sokkal nyitottabb az ember, sokkal könnyebb, miután a test és a lélek megtisztult.
� A böjt alatt nem lehet sem alkoholt fogyasztani, sem dohányozni. Ehhez képest ön beszélgetésünk alatt, mint egy láncdohányos, egyik cigarettát gyújtja a másik után.
� Szeretek dohányozni, ezért dohányzom ismét a böjt után. Szeretem a jó vörösbort és a disznótorost is. A böjt elmúltával nem tagadom meg magamtól ezeket az örömöket.
� Mit gondol, az ön egyházi iskolában töltött éveivel magyarázható a kicsit patetikus, kicsit papos stílusa?
� Nem tudom, hogy ilyen vagyok-e, mert nem látom magam kívülrôl. Ezt még senki nem mondta. Ön miért gondolja?
http://www.elitemagazin.hu/0303/riport.html
