Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » A művészek egzaltáltságának átka

   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: A művészek egzaltáltságának átka
keresztkem
  Válasz | 2018. június 01. 12:56 | Sorszám: 13
A továbbiakat már tudjuk. Déry Tibor kisregénye--mint már írtam is--hamarosan megjelent a könyvesboltok polcain, s viharos gyorsasággfal el is fogyott. A musical-t valóban zeneileg megalkotta Presser Gábor és a Vígszinházban az akkor ott funkcionáló fiatal rendező Marton László szinpadra is állitotta, Tahi-Tóth Lászlóval, Kútvölgyi Erzsivel, Lukács Sándorral, Almási Évá-val meg még sokakkal, akik ek már a nevét sem tudom. A "zenei anyagból" hanglemezeg garmadája készült akkoriban, amelyet +vittek, mint a cukrot", s slágerszerű "nóták" özöne jött létre. Többek között a "Hogyanmondjammeghogy...." és a "Valaki mondja meg!-...amely a tétovaság, a magárahagyott önállótlan tehetetlenség és a MÁSOKTÓL FÜGGÉS kultuszdalai, melyek ilyen szemléleti kultuszt is sugallnak, tüksöznek és hirdetnek. Hogy azt mondja: "VALKI MONDJA MEG!.... MIÉRT EZ és miért az és miért ez, VALAKI MONDJA MEG! VALAKI MONGYA MEG BAZMEG MERÉN NEM TOM' ha megfeszülök se, VALAKI MONGYAMEG, VALAKIMONGYAMEG!
EZ A DEGENERÁLÓDÁS KEZDETE! ÉN NEM TUDOM! CSAK HA VALAKI MAGMONDJA MIAFASZT CSINÁJJAK! Na itt kezdődött a szadesz, a függés, a buzi-, és genderség...kora. Hogy MONDJÁK MÁR MEG NEKÜNK!..... MÁSOK! VALAKIK! BÁRKIK.
Itt kezdődött a '68-as értelmiségi degeneráció, az ambició és koncepció nélküli önbizalomhány, a másoktól függés intézményessége és demagógiája.ITT és EKKOR KEZDŐDÖTT Demszky-ék, Solt Ottiliáék és Hodosán Rózáék idiotimusa....
keresztkem
  Válasz | 2018. május 31. 10:37 | Sorszám: 12
És ahogyan haladt előre a társalgás fonala, egyre nyilvánvalóbbnak érződött, hogy nem igazán sokat várhat A. "elvtárs" "F. Karesz" "elvtárstól" de különösen "Piku" elvtárstól azután végképp semmit. A társalgási légkör is kezdett meglehetős barátságtalanná, sőt közönségessé és nem kevéssé durvává alakulni, ahol mi, a két "műegyetemi" "mafcos" vendég is azt éreztük, hogy úgy csöppentünk valamibe bele, mint Pilátus a Crédóba, de nemkevéssé kényelmetlenül érezték magukat a házigazdák: D.T. és felesége Böbe asszony is. A szintén jelen lévő Cs.I. kissé félrehúzódva, meglehetős flegma arckifejezéssel egyre-másra töltögette magának a fröccsöket, s igyekezett valamennyire KIVÜL maradni az egész, egyre balhésabbá váló beszélgetésből A. "elvtárs" és a testvérek között. Szóval, ahogyan telt-múlt az idő, kezdett egyre inkább megfagyni a levegő, mire "Piku" kimondta a végső ukázt: "Majd megcsinájja maguknak a mjúzikelt a Presser! Menjük Karesz, húzzunk innét a p..csába! Tiszteletünk!" És lám úgy cselekvének, ahogyan MONDÁ: a két testvér viharos gyorsasággal fölállt,kivonult. Bevágták magukat a Trabant-ba és elrongyoltak. No ez a koradélután része volt a "Képzelt riport...stb...stb" nem ismert, sőt elhallgatott genezisének. Mind a szimpadi változatnak, mind a nem sokkal ez után az augusztusi délután után, talán október elején megjelent-piacra került könyv-változatnak.
(Folyt.köv.)
keresztkem
  Válasz | 2018. május 30. 12:32 | Sorszám: 11
Szóval "háziúr" és kedves felesége leültette az újonnan--utánunk--érkezett vendégeket is, akik közül az idősebbik testvér L.Z., akit öccse minduntalan csak "Piku"-nak szólitott, szóval "Piku" meglehetősen kelletlenűl sőt mondhatni BARÁTSÁGTALANÚL" viseltetett--nem is annyira D.T.-al és Cs.I.-nal, mint inkább A.Gy.-gyel, és aki minduntalan "elvtársaknak" titulált mindannyiunkat--valamuilyen gépiesch beidegződés alapján. És ami különösen az "őrült rockzenész" F.K. esetében volt meglehetősen komikus, de mindenképpen IZETLEN és nem odavaló..valahogyan sehogyan sem. Telt-múlt az idő és szó-szót, mignem A. "előllt a farbával.". Azt óhajtotta volna valahogyan kipuhatolni-megtudakolni, hogy F.és rock együttese segitségéval és által valyon LEHET-E valamiféle "magyar rockmusical"-t fabrikálni Déry, még könyvalakban ki sem adott kisregényéből, és hogy hajlandóságot mutat-e a "mai fiatalság"--az akkori "mai"--egyfajta KONTROLLÁLT DÜHÖNGÉST produkálni a házigazda--Déry Tibor--éppen elkészült művéből--amely, mint mondottam volt, nemhogy szinházban, de még könyvként sem látott "napvilágot". Ő, A.Gy. valahogyan úgy gondolta, hogy ezt a szinpadi adaptációt talán a Veszprémi Szinházban--tehát "vidéken" kellene "megkisérteni"--egyfajta STICH PRÓBAKÉNT-- sőt bemutatni esetleg még a könyvalakú megjelentetés előtt!
(Folyt.köv.)
keresztkem
  Válasz | 2018. május 29. 05:20 | Sorszám: 10
Ami történt, az az volt, hogy 'egyszercsak megállt a kertkapu előtt egy kis Trabant Combi autócska, és kiszállt belőle 2, tőlünk jóval föltűnőbb kinézetű, napszamüveges "fiatalember" és ők is bejöttek az udvarba,a kertebe. A. barátommal alig hittünk a szemünknek, amikor beazonosult számunkra, kik ők. Az idősebb napszemüveges férfi, aki a Trabantot vezette, és kissé sántitva járt, nem volt más, mint az akkor már széltében-hosszában "szinészkirálynak" titulált L.Z., aki akkoriban úgy emlékszem már a Veszprémi Petőfi Szinház tagja vagy állandó vendégművésze volt, és mint ilyen, a szomszédból, Veszprémből "ugrott át" Füredre. A másik, L.-tól jóval föltünőbb kinézetű férfiú pedig nem volt más, mit "édesöccse" L.Z.-nak: F.K. az akkor már igencsak menő és befutott rock zenész--akkoriban talán a Skorpio titulusú alakulat basszusgitárosa. Történt, ami történt, mire fölocsúdtunk, a két újonnan érkezett vendég már szintén a kosárszékek egyikén-másikán üldögélt és előtte lévő hideg sörét kortyolgatta. Ami az autót vezető L. esetében azért nem volt semmi még akkor sem, bár a mostanitól jóval enyhébb KRESZ szabáyok tilalmazták az alkoholos italok fogyasztását azidőtájt, mint azt teszik jelenleg.
(Folyt.köv.)
keresztkem
  Válasz | 2018. május 28. 15:21 | Sorszám: 9
Egy pohár hideg sör és 2 cigaretta elszivása után, lassan-lassan kiderült az is, hogy miért "értek" minket ily' illusztris "kerti vendégségre". Arról volt szó, hogy házigazdánk az igen illusztris, nagyon fiatalos, de már talán 87. életévében járó Déry, éppen befejezte(!)--de még nem adhatta nyomdába-- a "Képzelt riport egy amerikai pop fesztiválról" c. kisregényét És minthogy olvasóinak-hiveinek tudott bennünket, tekintve hogy azon nyár elején dedikálta nekünk "Napok hordaléka" c. akkor kiadott emlékezésgyűjteményét--melyet Arácson megirt életbölcselmeiből szerkesztett könyvvé, s jelentetett meg vagy a Szépirodalmi vagy a Magvető Kiadónál--alkalmasnak talált bennünket erre a célra--F.A. barátommal együtt, de az is lehet hgy barátomat inkább, mint engem. Továbbá azt szerették volna valahogyan "kitapenolni"--nem is annyira D.T., mint az ott jelenlévő A.Gy. főfő kultúrideologus inkább--hogy valyon egy ilyen "undergroud", akkor underground téma, mint a "Képzelt....." anmit ő, A. már elolvasott, ugyan "elmegy-e"(???) a "TŰRT" kategóriába'--magyarul kiadható-e, és persze: nem túl "balhés-e" így '68 után nem sokkal. Szóval az "erről" való koradélutáni beszélgetésre "lettünk kiszúrva-kiszemelve", de mindmáig nem tudom, csaknem 50 év távlatából sem, hogy eleget tettünk-e az ő eltervezett céljaiknak--velünk--vagy sem. Annál is inkább nem, mert mi még akkor kézhez sem kaptuk a kisregény kézirati szövegpéldányát, s csak késleltető-kitérő válaszokat adhattunk a majdani véleményeink "ízelítőjeként"--amennyire erre én emlékezem. Lényeg: vagy 1 órát beszélgethettünk ott a Balluszter végén, a kellemes balatoni szélben, amikor váratlan--vagy az is lehet: nem is annyira váratlan-- dolog történt.
(Folyt. köv.)
keresztkem
  Válasz | 2018. május 27. 18:13 | Sorszám: 8
Lassan-lassan derült fény úgy nagyjából arra, hogy milyen ok folytán is kerültünk mi oda, egyáltalán hogyan s miként juthatott bárkinek is eszébe a mi meghivásunk F.A. barátommal. Mi voltunk--mi IS(!) voltunk--inkarnációi az akkori--talán lehetne így nevezni-- krém-értelmiségi ifjúságnak, akik nappaljainkat vitorlázással a Balaton közepi úszkálással-napozással töltöttük, esténket a "Kedves" kerthelység és cukrászda söröző teraszán táncolással, zenehallgatással, sörözéssel, csajozással "vertük" agyon. Nem csaptunk balhékat, nem föltünősködtünk, "topisan" öltöztünk de nem nagyon, elég sokat beszélgettünk egymással és barátokkal--szóval amolyan normális, de nem túl normális akkori, ú.n. "mai fiataloknak" látszhattunk--nem csak mi 2-en 3-an...de többen. Mindenképpem látszott rajtunk egyfajta olvasottság, pallérozott magaviselet, de túlkomfortizáltnak sem igazán tűnhettünk. Na, és azután valakik a beszélgetéseinket is meg-, és kihallgathatták, amikor '68-as párizsi diáklázadásokról, a woodstock-i rockfesztiválról, szeretet-, és virágkultúrákról, vietnam-i háborúellenességről, a csehszlovák megszállásról és ilyesmikről beszélgethettünk a füredi "Kedves" kerthelyiségében sörözés és csajozás közepette.
Szumma-szummárum, odakerültünk déryék balluszterére, ahol Böbe asszony, az író felesége hideg sörrel és sós süteményekkel, kosárszékbe való ültetéssel kinálgatott bennünket.
(Folyt.köv.)
keresztkem
  Válasz | 2018. május 27. 15:08 | Sorszám: 7
A magyar értemliségiek Világának ELTAKNYOLÓDÁSA (a degenerálódás kezdetei)

Az alábbi sorok és gondolatok írója általa MEGÉLT ÉLMÉNYRE emlékezik.
1971 augusztusát írtuk és Balatonfüreden töltöttem időmet a MAFC akkor még létező és funkcionáló vízitelepén. Tortént, hogy barátommal-egyetemi évfolyamtársammal látogatásra kért--rejtélyes úton-módon--a nyarait akkoriban Arácson megélő Déry Tibor, az elég jelentős író. El nem tudtuk képzelni haverommal, mit akar tőlünk ez az öreg NAGY EMBER? De azért fölballagtunk Hozzá a hegyre a nyaralójához,mely nyaraló udvarán- kertjében már két másik vendég is ott volt, derűs-kedélyes csopaki rizlinges fröccsözés, korábbi kártyázás közepette..ott a házigazda által BALLUSZTER-nek nevezett kerti képződmény végén. A balluszter hajó-orrszerűen kiképzett vége a Balatonra nézett és a somogyi túlpartra, talán Szabadi-val szemközt. Prominens egyéniség volt a másik két férfivendég, tőlünk jabranc egyetemistáktól jóval inkább az, : Cs.I.és A.Gy. hirhedt kommunista kultúrpolitikus.
(Folyt. köv.)

keresztkem
  Válasz | 2018. május 01. 09:03 | Sorszám: 6
Szeretem a művészetet, mindenekelőtt a zenét és az irodalmat. De éppen, mert szeretem, nagyon kritikus is vagyok "vele", a művészettel kapcsolatba'. És mivel keresztény embernek is gondolom magamat--mondjuk szerényebben: szeretnék igaz keresztény-Jézushívő--lenni, nagyon elgondolgodtat az amikor a KERESZTÉNY MEGVÁLTÁSESEMÉNY és a művészet, a művészet által keltett "szépségélmémy" között valaki-vaklakik kapcsolatot keres ill.találni vél. Többen--nem ritkán katolikus papok, szerzetesek, apácák ODÁIG IS ELJUTNAK, hogy kimondják-manifesztálják: A SZÉPSÉG FOGJA MEGVÁLTANI A VILÁGOT, AZ EMBERISÉGET. No ez a kijelentés az, amiben én nem hiszek: DE NAGYON NEM!!! Mert egyre inkább látom-tapasztalom a MŰVÉSZETNEK egyfajta LÉNYEGRŐL ELTERELŐ hatását. Mi az a lényeg, amiről eltereli a figyelmet még a legnemesebb a legmagasabbrendű művészet is? A SZERETET ÉS A JÓSÁG!
No, ez az, ami több is, fontosabb is, mint a művészi szépség: az esztétikum.
keresztkem
  Válasz | 2017. december 07. 16:21 | Sorszám: 5
Nem szeretek torz lelkületű emberek dolgaival foglalkozni. Útálom a gyilkosságokról, tragédiákról szóló híradásokat, beszámolókat, ezeket az ügyeket eseményeket kiszinező-részletező élethűsító realitikus-naturalisztikus híradásokat, fényképes beszámolókat, izgalmakkal lélek-,és psziché csiklandozó újságcikkeket. Nem szeretem tkp. a krimiket sem,és nem igazán értem azt sem, hogy akik kedvelik
miért kedvelik? Bár nem dugom a fejemet a homokba, s tudom, hogy 'olyan esetek és események vannak, mint amiket az "ilyenek" megmutaTNAK leírnak--nekem nem kellenek.
keresztkem
  Válasz | 2017. december 03. 14:27 | Sorszám: 4
Számora elképesztő, hogy ezzel az ú.n. "zaklatási botránnyal" kapcsolatban mivel is állt elő, egy egyébként sikeres, több megjelent kötettel rendelkező, kiválónak is nevezhető 30 esztendős magyar költőNŐ. Ő azt állitja, hogy őt szexuálisan zaklatta egy HÁZASPÁR(??!!), akik nem mások, mint az ő köteteit kiadó KIADÓ tulajdonosai ill. vezetői.
SZEXUÁLISAN!!!? Egy házaspár. Egy NŐT. Komolyan mondom, néha azt hiszem, hogy a körülöttem lévő Világban elmebetegek élnek. Elmúltam 71 éves, a 72.-et taposom, de ilyet nemhogy nem hallottam, de el sem tudom FI-ZI-KA-I-LAG képzelni. Ráadásul az illető kiadó házaspár--igen "neves", idősebb, elismert irodalmár férjjel--is megszólalt és közölte: ők 48 éves házasok, és boldog szerelemben éltek és élnek is mind a mai napig--bár sajnos az idős férj már elég súlyos beteg.
Ettől már számomra csak az lenne meglepőbb, ha a költőnő arra panaszkodna, hogy őt egy feljett dinoszaurusz szekirozza SZEXUÁLISAN furton furt, vagy egye fene: mondjuk egy INDIAI NŐSTÉNYELEFÁNT molesztálja őt 10 éve szakadatlan....Feministák! Bolondgombát ettetek, vagy mi a franc van?
keresztkem
  Válasz | 2017. november 08. 09:24 | Sorszám: 3
Kerényi Miklós Gábor a Fővárosi Operettsznház volt igazgatója "művészi szárnyalásról" és a "művészi alkotómunka végtelen szabdságáról" beszél--védekezésképpen--akkor, amikor őt bírálják, sőt: tetten érik bűnös és romlott, egzaltált és pederaszta cselekedeteiben. Még affelől sincs különösebb kétségem hogy ő, KMG komolyan hiszi és vallja vélt igazát HELYESNEK és elfogadhatőnak, sőt, a "szent művészet" jegyében elfogdandónak TARTJA a fenti cselekedeteket. Csakhogy. A"szent művészet" nem öncél és nem is bennfentesek, "hozzáértő" kevesek ÉLVEZKEDÉSI TERRITÓRIUMA! A művészet ÉRTEM, a MVÉSZETET SZERETETTEL BEFOGADÓ--és "azt" pénzügyileg fenn-, és eltartó MŰÉLVEZŐ ÉS MŰVÉSZETKEDVELŐ POLGÁR-ért van. Én én a művészetkedvelő polgár mondom-állitom: NEKEM AZ AMOLYAN MARTON LÁSZLÓ ÉS KERÉNYI MIKLÓS GÁBOR FÉLE Ú.N. "MŰVÉSZET" nem(!!!) KELL. Mert az valójában nem művészet, hanem pederaszta romlottság!
keresztkem
  Válasz | 2017. október 06. 16:05 | Sorszám: 2
Amikor a XIX.sz. vége felé a mai Itáliában orvosi-elmeorvosi gyakorlatot folytatott egy Lombroso nevű pszichiáter orvos, közzétéve több tanulmányt hirdette: "A LÁNGÉSZ ÉS AZ ŐRÜLTSÉG EGYMÁSSAL HATÁROS ELMEÁLLAPOTOK"! Hogy hogyan s miként jutott erre a következtetésre, nem tudom, azt azonban igen, hogy maga ez a BON MO' rendkivül népszerű lett, s egyre többen egyre sajátosabban értelmezték--főleg művészek köreiben. Olyannyira, hogy sok helyen, sok művészek által sugallt "világban" ez az elv még ma is virágzik, de ha az elv már esetleg nem is, de annak máig kitermelt--nevezzük így--gyakorlati párlata. Lényegében úgy, hogy: "TEDD MAGADD ŐRÜLTTÉ, OSZT' A LÁNGÉSZ-SÉG MAJD IGY VAGY ÚGY MEGGYÜN MAJD MAGÁTÓL!"--némi parafrazeálásos stil-lel hatásossá fűszerzve a dolgot, mint metaforá-t. Mert persze önmagukat "bolonddá tenni" a művészeknek vagy művészjelölteknek mindig sokkal-sokkal könnyebb volt, s könnyebb ma is, némi túlzott alkoholmennyiséggel, ópiummal, morfiummal, LSD-vel, marijuáná-val s miegyebekkel, mintsem tanulni, kutatni, állhatatosan küzdve, tanulmányokat, gyakorlatokat folytatva DOLGOZNI--mint tudjuk.
Édesapám a szőrmók "művészek", festők, szobrászok, zenészek tömkelegét látva gyakran mondogatta: "Benczúr Gyula tökkopaszon is nagy föstő volt". Mert a szakállt meg a hajat megnöveszteni, nem mosakodni, elhanyagoltnak, ápolatlannak látszani mindig könnyebb, mint nagyot alkotni állhatatossággal, küzdelemmel. Hát ez a LÁNGÉSZ-ŐRÜLTSÉG dilemma ilyen gondolatokat vet föl bennem.
keresztkem
  Válasz | 2014. augusztus 25. 14:19 | Sorszám: 1
Persze.A művészeknek, sőt a művészeteknek maguknak mindég is eszközeleme volt a megbotránykoztatás úgymond a "polgárpukkasztás"--mármint azon polgárok felé, akik hagyták magukat pukkasztani, merthogy nem mindenki pukkadozott a pukkasztók kénye-kedve szerint semmikor.S ráadásul jelentős tehetségtelenséggel párosulva történt sokszor ez a pukkasztási kisérlet anno.
El kell ismernünk, 'ezesetben NEM TEHTESÉGTELEN az illető, önmagát Teresková-nak is neveztető hölgy--amennyire ez a jelenben megitélhető.
keresztkem
keresztkem
  Válasz | 2014. augusztus 21. 13:50 | Sorszám: 0
Sok egzaltált, ámde nagyon tehetséges művész élt és alkotott már a VILÁG művészettörténetének tanúsága szerint.Ezekből az életekből igen sok érték is teremtetett már, és persze sok baj is kisugárzott. Mindenesetre a művészi szépség az esztétikum ezekben az esetkeben NEM VÁLT SEM AZ EMBEREK BOLDOGSÁNÁNAK és BÉKÉJÉNEK munkálójává....sajnos.Az emberek közötti SZERETETET meg azután az ilyen alkotások és alkotók végképp nem segítették megerősödni, de még kialakitani sem.
Ezek, a fenti gondolatok jutottak jelen sorok írójának az eszébe az igen tehetséges festőnő Nagy Krisztina Tereskova munkálkodásának és verbális produkcióinak és verbális "installációinak" nyomán, mely--amennyire ezt ma meg lehet itélni--értékes is lehet(-ne).De hogy mivé is lesz valójában, azzal összefüggésben csak aggodalomteljes várakozásaim vannak....Mindenesetre még az sem tudható biztosan: "az" van-e valójában a fenti képzőművész tevékenysége nyomán, ami a hozzánk hasonló egyszerű emberek tudatához eljut, mert ha "az" akkor okunk van a félelemre, de legalábbis az óvatosságra.
keresztkem

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola