Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Emlékek szárnyán (1. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Emlékek szárnyán
keresztkem
  Válasz | 2019. október 13. 04:21 | Sorszám: 36
Édesapám "eltávozására" az előzőekben nem is jól emlékeztem. Őt, Drága Apámat 1984.április 13-án pénteken AGYVÉRZÉSSEL szállitotta kórházba a mentő--erről anyám értesitett engem telefonon a munkahelyemen. Ez a nap abban az évben a nagypéntek előtti héten(!) pénteken volt..pontosan. És Apukám ápr. 15-ről 16 ra virradó ÉJSZAKA halt meg-.haláltusát vívva, nagy gyötrelmek között. És ekkor Ő még a 72. életévét sem töltötte be, hiszen csak 'azév augusztusában lett volna--23-án--72 éves.
TUDOM MINDEZ A PONTOSITÁS RAJTAM KIVÜL SENKINEK SEM IGAZÁN FONTOS, DE NEKEM AZ! NAGYON-NAGYON "AZ"!!!
keresztkem
  Válasz | 2019. október 13. 03:55 | Sorszám: 35
Tegnapelőtt, azaz 2019.okt. 11-én "voltam" pontosan 73 éves.Ma, azaz kb. másfél nap múlva már a 74.-et "taposom". Háát! Édesapám ennyi időt nem élt meg, hiszen Ő kb. 72 és fél éves korában halt meg---sajnos nagyon fájdalmasan: haláltusát vívva, ami lehet rám is vár.
Istenem! Légy velem halálom óráján, és segits SZENT ÖNMAGAD MELLÉ--ha úgy látod jónak!
keresztkem
  Válasz | 2019. szeptember 24. 05:38 | Sorszám: 34
Talán 1969 január vége-február eleje volt. Akkoriban még--lévén "nőtlen" egyetemi hallgató--egy 2 évvel tőlem idősebb barátommal SOKAT TÚRÁZTAM A TÉLI BÜKKBEN, hatalmas nagy hóban és -22 fokos hidegben is. Történt egy ilyen alkalommal, hogy Jávorkútról az ú.n. NAGYMEZŐ felé, ill. azon át gyalogoltunk az Ómassa felé vezető fenyveserdő irányába....tkp.-n már lefelé-hazafelé "araszolva"--merthogy NAGYON HIDEG VOLT! Ilyenkor túrázó embereket NEMIGEN LÁT, sem sík sem "hegyoldalas" terepen az éppen mégiscsak "kimerészkedő" ember. Ami annyit tesz: órákat gyalogolhatsz és NEM TALÁLKOZOL egy teremtett lélekkel sem.Mégis-mégis a hatalmas hómező távoli szélén két kis "fekete pontot" láttunk Tamás barátommal, akik felé közeledtünk a hóban és közeledtek ők is felénk....És ahogyan "látótávolságba" értünk, azt vettük észre, hogy a másik 2 férfi HATALMAS ÉS NAGYON ELEGÁNS IRHABUNDÁKBA ÖLTÖZÖTTEN, valamint vastag PRÉMSAPKÁKBAN jó meleg "FÜLES-RÉSZEKKEL" megáldva nézegettek--nem annyira minket, mint inkább a tájat, és széles gesztusokkal egymásnak mutogatva valamit magyarázgattak-szemlézgettek...gondosan és amolyan fotós szakértelmű vizsla figyeléssel.Azután egymás közelébe értünk, és ahogyan az hegyeken-erdőkben ilyenkor szokás: ISMERETLENŰL IS KÖSZÖNTÜNK EGYMÁSNAK, "JÓNAPOT KIVÁNOK"-KAL.Az egyik férfi a kettő közül akkor ott DÚS, FEKETE SZAKÁLLT VISELT. Miután elhaladtunk egymás mellett a BÜKK-i NAGYMEZŐN, Tamás barátom mondta: "EZ SÁRA SÁNDOR FILMOPERATŐR VOLT!" Utólag én is "észhez kapva" ápercipiáltam az "ilyetén" találkozást Sárával.És a másik a prémbunda alatti CSONTOS ARCÚ, KIUGRÓ ORR ÉLŰ emberrel is: Ő Huszárik Zoltán rendező volt, de ez csak később rögzült bennem. Nyilván, a már akkor "készülő" Szindbád
c. filmjükhöz keresgéltek-nézegettek téli-hegyi tájakat. És ezt az elkészült és frenetikus sikerű film azután itt-ott meg is mutatta, 'mindenki által gyönyörködve fogadottan.
keresztkem
  Válasz | 2019. augusztus 18. 13:12 | Sorszám: 33
1967 koraőszén budapesti egyetemi évfolyamtársaimmal bükk-i túrán vettünk részt fiúk-lányok vagy 18-an. A Bánkút-i i síházban voltunk megszállva, s onnan "portyáztunk" szét sokfelé-mindenfelé. T9rtént egy jó hangulatú, szombatról vasárnapra virradó éjszakán, hogy meglehetősen "bebulizva" egy társunk azt javasolta: menjünk föl a közeli Bálvány nevű csúcsra, ahonnan akár a Tátráig is el lehet látni tiszta időben--persze nem éjszaka. No, testületileg el is indultunk fölfelé a csúcs acéllétrás kilátótornyához, viszont a koromsötét alaposan elfáradva a "fölfelé mászásban" éjszakában jól elfáradtunk, és ráadásul azt sem tudtuk az erdőrengeteg kellős közepén hogy tkp. hol vagyunk, mindenesetre mindannyian "lerogytunk" egy idő után az altalajra a hullafáradtságtól. És ekkor az egyik társunk bekapcsolt táskarádióján hogy-hpgynem "bejött" a Szabad Európa Rádió adása, ahol éppen a teenager party egyik éjszakai ismétlőműsora "ment", s benne Cseke László bekonferálta: "következik Frank Sinatra a "Strangers in the Night" c. száma amit nagy nagy gyönyörűséggel hallgatott mindegyikünk ott a meleg bükk-i őszi sötét éjszakában, az erdei avaron heverve. Valahogy elképesztően nagy élmény és örök emlék volt nekem ez az éjszaka. valahányszor ezt a számot hallom. Ezután feljutottunk a csúcsra, kipihenve testi fáradalmainkat...Emlék, gyönyörő, örök emlék....szép volt...
keresztkem
  Válasz | 2019. július 16. 04:55 | Sorszám: 32
Július közepe, nyár közepe. Már rövidebbednek a nappalok, közeleg augusztus: amelyik, hónap számomra az ÉV LEGKEDVELTEBB HÓNAPJA. Amivel azt akarom mondani: a július hónapot nem igazán kedveltem általában--noha július 26., Anna nap, Drága Édesanyám, és nővérem neve napja ebben a hónapban van. Valahogyan nem az én hónapom a július, viszont az augusztus, az nagyon az enyém. Ln tudom miért!
Uram Istenem! Vajon mit hoz számomra az idei augusztus? Légy velem Jézus az idén augusztusban is, imádattal kérlek, hiszen a Tiéd vagyok.
keresztkem
  Válasz | 2019. március 02. 13:50 | Sorszám: 31
Télvége-tavaszeleje van. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon nem szerettem az ilyenfée időt. Szüleimmel egy teniszpálya közelében laktunk, ahol divat volt, hogy a téli fagyok idején a pályát föllocsolták és így a teniszpályákból kiváó jégpályák lettek. A "jégre járás" az én egyerek-, ill. kamaszkoromban nagy divat, sőt társadalmi esemény is volt. A jégpályán hangos hangszórózene szólt persze a korabeli akkor divatos slágerek. Olyanok, minthogy "Csini baba szeress belém" meg "Sheherezádé", mem "Marína, Marína.." meg "Pancsoló kislány" és hasonlók....És ezeket lehetett--úgymon--"küldeni" ennek annak amannak. Fiúk a kislányoknak, lányok a fiúknak, nomeg felnőttek is küldözgettek ilyen dalokat a jégpálya hangszóróin keresztül. És akkor mi, kamaszfiúk--úgymod--"fölkértük" azt vagy azt a kislányt, hogy korizzunk együtt. És akkor megfogtuk egymás kezét és korcsolyáztunk körbe-körbe együtt, és az valai "izgalmas dolog volt", "jó dolog volt"--ismerkedtünk egymással. Na és ilyenkor télvége, FARSANNGFARKA felé olvadozott a jég a jégpályán, végetért a jó, hideg idő, viz boritotta el az egész hatalmasnagy teniszpályát, amely kihalttá és legangolóvá lett. Végetért a téli vidám derűs gyerekesték jó hideg és sportos izgalma. NEM VOLT JÓ a teniszpályák felé még járni sem.....Háát ilyen élményeim is voltak.
keresztkem
  Válasz | 2018. március 13. 10:15 | Sorszám: 30
1984-ben a Nagyhét előtti héten ápr.13-a péntekre esett, s a munkahelyemen nagy feladatom volt. Oda telefonált Édesanyám, hogy Édesapánkat súlyos agyvérzés érte délelőtt és kórházba kellett vinni mentővel. Nagyon kétségbeestem. Édesapa akkor már egy féléve betöltöttre a 71. életévét és kb. annyi idős volt akkor, mint én most vagyok. Vasárnap délután volt "látogatási idő" a kórházban--akkoriban még volt ilyen...Szerdán és vasárnap lehetett csak "bemenni" a kórházba.Apukám jobbkeze volt csak valamennyire NEM LEBÉNULVA, azzal simogatta a kb.6 éves Zolika kisfiúnk buksiját és mondogatta: "FÉNYE...FÉNYE...SZEMEM FÉNYE VAGY KICSI ZOLIKÁM...", aki csak állt a kórházi ágy mellett és nem értett semmit. Ott voltunk Nála talán este 6-ig, akkor mentünk el, én rosszat, nagyon rosszat sejtettem. Hétfőn nem mehettünk be a kórházba, de kedden korareggel már telefonált egy nővérke: Édesapa hajnalban meghalt. Egyedül VIVOTT HALÁLTUSÁT, DE HALÁLTUSÁT VIVOTT! Nehéz halála volt, nővéremet, Anikót hívta, mondotta az éjszakás nővérke, nem tudta ki az az Ankió--aki akkor már Amerikában élt....Kedd reggelre tudott meghalni sok gyötrelem után. Jött a Nagyhét, vártuk--szomorúan --a Húsvétot, szerveztük a temetést a Nagyhéten. Húsvét után az Ú.N. "FÉNYES HÉTEN" kedden temettük el, ápr.24-én. A temetésre Anikó--az egykori disszidens--villámgyorsan hazarepült Montrealból....2005. szeptember 11 óta már Ő, Anikó sincs közöttünk. Az Úr legyen Velük!
keresztkem
  Válasz | 2018. március 10. 17:30 | Sorszám: 29
Korábban "régi Karácsonyok emlékei"-ről próbáltam irva emlékezni.
Most, közeledvén a Húsvét, és még sokáig-jósokáig tartván a Nagyböjt, illő lenne emlékeznem RÉGI HÚSVÉTOKRÓL is. Sőt--az igazat beimervén-megvallván-- arról jóval korábban lett volna indokolt szólanom emlékeznem. Tekintve, hogy a Húsvét mégiscsak a keresztény élet legnagyobb ünnepe, lényegesen jelentősebb a Karácsonynál. Azonban, ahogyan "belenézek a lelkembe" keserűen és fájdalmasan látom: lényegesen kevesebb emlékem-élményem van a Húsvétról a Nagyböjtről is, és egyfajta szégyenérzet vesz rajtam erőt amiatt hogy így van, de így van. Mindennek két oka lehet.Az egyik az az, hogy GYERMEKKOROMRA KELL VISSZATEKINTENEM emlékek után kuatatóban, s egy gyermeknek talán mégiscsak indokoltabb--talán az ajándékozás, jézuskavárás, megérkezés, szép nagy családi együttlétek okán--a Karácsonyra emlékeznünk. A másik ok még súlyosabb. Az az lehet, hogy én a 40'-es, 50'-es években voltam gyermek--merthogy emlékeimet erre az életidőre akarnám szárnyaltatni--amikor szocializmus-kommunizmus-lélekdiktatúra volt Magyarországon, mely több egyéb mellett az ilyen ünnepek elszürkitését-eljelentéktelenitését is kitűzte zászlajára, hogy oda Május Elsejét, Április Negyedikét és November Hatedikét tűzze.És sajnos, nem kevés "sikerrel" is realizálta e törekvését az akkori rendszer, még viszonylag tiszta és szeretetteljes kislelkek életében is--mint aki jómagam voltam akkortájt.
(Folytatás következik)
keresztkem
  Válasz | 2017. december 25. 19:00 | Sorszám: 28
RÉGI KARÁCSONYOK emlékei idéződnek föl bennem is--meg nyilván másokban is. Viszont egy olyan "tárgyi emlékem" is van a régi időkből inkább a Karácsonyra való készölődéshez kötődően mint a Karácsonyról--utóbbihoz csak részben kapcsolódik a dolog. Arról van szó, hogy a mi felvidéki eredetű családunkban szokás volt Ádventkor-Karácsony előtt AZ OSTYASÜTÉS. Ez azt jelentette hogy volt a "nagyobb család" birtokában egy ostyasütő eszköz: amolyan súlyos 2db.egymásnak csapódó és egymáshoz szoritható, vaslapát szerű eszköz, melynél a zsirral vagy olajjal belülről bekent lapátokra kb 1 1/2 evőkanál híg ostyamasszát öntött a család egy hölgytagja--aki egyébként a masszát tojásokból lisztből tejből cukorból ánizsmagból MEGKEVERTE-LÉTREHOZTA.
A sütőt mindig férfi kezelte egyébként aki azt a massza beöntését követően összezárta és fönt erősen össze is kapcsolta--annál is inkább, mert ölég súlyos és nehéz volt ez az ostyasütő.És ezek után egy sparhelt FASZÉNLÁNGGAL befűtött ú.n. "platni"-nyilásához tette és ott tartotta vagy 30 mp-ig. 'Utána kikapta onnét, kinyitotta a sütő lapétját és akkor a mellette álló női segitő--nagymama vagy anya--egy késsel(!) a kisült ostyalap alá nyúlt, azt fölfeszitette és egy tiszta fehér ruhával kibélelt fonottkosárba dobta, rá a már korábban kisütöttekre. Az ostyák szélén még éles tiszta ollóval körbe le kellett "metélni" az oda "kitüremkedett" és félig megsült sorja-szerű tésztát és kész volt az ostya. Ezt SZENT ESTE vacsora utáni könnyű, ropogós csemegeként fogyasztottuk 2db.-ot MÉZZEL ÖSSZERAGASZTVA. Az ostyalapok belső falán a Kisjézus születésével összefüggő BIBLIAI rajzolatok voltak beégve, nyilván a sütőeszköz lapátjainak berovátkolt belsőfali alakzatai nyomán.
NOS, HALLOTT MÁR VALAKI ILYENRŐL?
TEFU
  Válasz | 2017. november 06. 13:55 | Sorszám: 27
Valahol, valaki kiadta a parancsot..., a katonák végrehajtották.
keresztkem
  Válasz | 2017. november 04. 09:56 | Sorszám: 26
1956. november 4-én hajnalban a velünk lakó egyik nagynéném jött be a szobába, ahol szüleink-kel együtt aludtunk. Én 10 éves, a nővérem 14 évesek voltunk akkor. "Á...á..ágyúznak" --mondta Dotka néni és csakugyan a "Dudujka" felől ritmusos és ütemes ágyúszó hangja hallatszott--korán reggel. Miskolciak tudják (vagy nem tudják) hogy a régi időkben "Dudujká"-nak azt a részt hivták, ahol a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, egyszerűbben az: EGYETEMVÁROS van. Aztán édesapám gyorsan fölugrott, kiment a konyhába és bekapcsolta a varázsszemes ORION rádiónkat. Ahol előbb Nagy Imre beszélt komoly, drámai hangon, azután sokáik csak lövöldözés és "tánczene" hangjai hallatszottak. Majd úgy 8, 1/2 9 felé egy furcsa-távoli "hordó-, hangkörnyezetből" Szolnokról megszólalt Kódór Jóónoss alias Ján Kadarov hangja és nyomta a sódert a "fórrodolmi muunkóóss parasz"--koóórmányrúl, feszt.
keresztkem
  Válasz | 2017. november 01. 12:17 | Sorszám: 25
Coming out

Engemet 65 évvel ezelőtt MEGERŐSZAKOLT a keresztanyucikám.
Assztat mondta:

"Pistike! Ha nem eszed meg a tökfőzeléket MEGPOFOZLAK."
Mire én: "Nem eszem meg." És nem is ettem meg.
Mire keresztmama megpofozott.
ÉS ÉN ESSZTET A NAGY TITKOT 65 ÉVIG HORDTAM A LELKEMBEN.
Mi ez ha nem a családon belüli szeccuális erőszak minősített esettye?
Mer' én asse tuttam mi az, ho' szeccuális, csak assztat hogy pofon meg tökfőzelék.És egyiket se' akartam...ugye.

keresztkem
  Válasz | 2017. október 25. 17:20 | Sorszám: 24
A szexualitás benne van a Világban--mint tudjuk--ha úgy tetszik Isten által teremtett adományként, vagy a csuda tudja miért az Isteni Gondviselés kacskaringós, az ember számára nem mindig túlkönnyen megfejthető ok-oksági rendszerében. Ezzel a teremtett adománnyal az emberek, az emberiség--de az egész élővilág is--MINDIG ÉLT és MINDIG VISSZA IS élt. Ebben szerintem legalábbis egyáltalában nincs akkora nagy változás, mint azt néhány--egyébként--jószándékú embertársunk vélelmezi. Sőt! Mindent összevetve azt gondolja: a szexualitással MA "jól" élők jobban élnek vele, mint a régi időkben azok, akik az akkori fölfogás szerint jól és egészségesen élték meg ezt az ajándékot. És továbbmenve. Az is igaz lehet, hogy akik ma rosszul élnek a szexualitással azok "rosszabb rosszasággal" élik meg MA ezt az Isteni Adományt, mint a "régi idők" rossz és romlott-erkölcstelen emberi egyedei.
keresztkem
  Válasz | 2017. október 19. 08:36 | Sorszám: 23
Az "áldozat hibáztatás"

Sztártéma lett mára az ú.n. "munkahelyi szexuális zaklatás".Főleg annakokán, hogy a különböző művészeti munkaterületeken érvényesülő vagy érvényesülni akaró, de nem tudó, vagy kevésbé érvényesülő ill. szexuális odaadó áldozataik révén érvényesülő hölgyek sokasága elkezdett--úgymond--"coming out"-olni ezirányban ill ezirányból. Hogy EZ történt meg AZ történt meg AMAZ történt annak érdekébe', hogy megkapja azt az állást, azt a megbizatást, azt a szerepet ugye--"szereposztás osztó diványok"-ról és egyebekről zengedez a média Új-Zélandtól Alaszkáig, amibe persze nálunk is sokan-többen bekapcsolódtak. És azután megszólaltak az "áldozatokon kivül" a férfiak is--főnökök, főrendezők, művészeti főiskolai tanárművészek és egyebek, akik ugye "visszaéltek" a helyzettel természetesen és ilyesmi etc...etc...így meg úgy meg amúgy. És akkor jött a VISZONTVÁLASZ, hogy a férfiak AHELYETT HOGY....azt tennének, hogy hamut szórva a saját fejükre MANRÉZÁBA vonulnának, ahelyett miniszoknyákra, melltartó nélküli, csábitó öltözködésre, kacérkodásra, erotikus viselkedésre hivatkoznak--"A KÉJENC BAROMÁLLATOK"--és szakmányba' megy az ÁLDOZATHIBÁZTATÁS....
Hát én hosszú életem folyamán, sok munkahelyemen MINDIG NŐKKEL DOLGOZTAM együtt és nagyon szerettem is nőkkel együtt dolgozni. De! Biztos vagyok abban, hogy ahhoz, hogy valaki a CSÚSZÓS JÉGEN HASRAESVE KITÖRJE A NYAKÁT 2 dolog kell: 1.) csúszós jég; és 2) egy ember, aki rámegy a csúszós jégre--ahol azután elesik. Amivel azt akarom mondani--erősen sarkitva, metaforázva a dolgot, hogy ne kelljen túl sokat beszélni--: ha valaki mondjuk AKTMODELLNEK elmegy, a festőművész főiskolai tanárához ilyetén módon "dolgozni", az ne csodálkozzék azon, hogy néhány izgalmas esemény IS(!) megtörténik a műteremben. És mindenki gondoljon, amit akar, és ragozza úgy a "témát", ahogyan neki jólesik!

keresztkem
  Válasz | 2017. szeptember 26. 13:38 | Sorszám: 22
Az ősz mindég a kedvenc évszakom volt. Még akkor is, amikor feszélyezett az a tudat, hogy szeptembertől iskolába kell járnom...ajjajaj! Én ugyanis tulajdonképpen olyan csodabogár voltam, aki SZERETTEM ISKOLÁBA JÁRNI! Egy dolgot nem szerettem, de azt nagyon nem: A ZENEISKOLÁT, az maga volt nekem a totális gyötrelem. És mégis-mégis: 7, azaz hét évig jártam zenesuliba, nem tanultam meg rendesen hegedülni és így utólag is 71 évesen a leg-rémesebb álmaim egyike: megyek hegedűórára kisfiúként, kezemben a hegedűtok, hónom alatt a kották. És szorongok, iszonyatosan szorongok-félek, MERT NEM(!) GYAKOROLTAM(!), vagy: nem gyakoroltam eleget. Hegedűtanárom--aki hegedűművész volt--azzal a tévképzettel élt, hogy OLYAN, HOGY TEHETSÉG...NINCS(!), NEM LÉTEZIK! SZORGALOM és kitartás van csak...vagy nincs. Hát! Nekem sem tehetségem, sem szorgalmam nem volt....a hegedűtanulás iránt legalábbis. Őrület, hogy drága jó szüleim mégis rákényszeritettek arra, hogy tanuljam azt a SZART.Mondták-sujkolták szegények: "Majd hálás leszel még nekünk AZÉRT, hogy erőszakoltuk neked a hegedűtanulást!" Hááát! Isten látja a lelkem: EZÉRT(!!!!), de csak 'ezért nem vagyok hálás ma sem....Másért MINDENÉRT igen.
keresztkem
  Válasz | 2017. augusztus 26. 07:40 | Sorszám: 21
Életek, hangulatok, szerelmek, bánatok, nyarak, őszök, forró izzasztó nappalok és forró fekete nyári éjjelek. Voltak. A révfülöpi szőlőhegyen csakúgy, mint a görömböly-tapolcai strandon és annak környékén. Azok tudják, akik...megélték: így-úgy,gyerekként, fiatal kamaszként, egyetemi hallgató férfiként, lányként, naptól perzselt bőrű ifjú nőként. Volt "ez". ELMÚLT! Ez is el...
keresztkem
  Válasz | 2017. augusztus 21. 09:01 | Sorszám: 20
Jelen sorok írója sok emléket őriz a lelkében a "közeli-nek"mondható múltból. Például ez a most mögöttünk hagyott nagyon meleg nyár ugyancsak az 1958-as vagy '59-es nyarat idézi, amikor szintén nagyon meleg volt, akkor úgy tartottuk, úgy hittük, "olyan meleg nyár, mint "az", nem volt és nem is lesz soha!" Olyannyira, hogy azt a nyarat közvetlenűl követően, talán már szeptemberben a Rádióban elhangzott egy "Rádióoperett vagy Rádiójáték"--vagy a kettő nagyon ügyes és szerencsés kevercse--azzal a címmel, hogyasszongya: "38 FOK ÁRNYÉKBAN!"
Hát ez elképesztő volt, óriási sikerrel--intellektuális siker volt persze ez akkoriban, s nyilván nem annyira prolisiker--amelyiknek a zenéjét a kiváló GYÖNGY PÁL írta, a szövegkönyvét pedig talán Baróti Dezső. A téma: a BUDAPEST NAGYMELEG NYÁR VOLT, Neményi Lili-vel, Rozsos Istvánnal és még ki tudja kikkel a főszerepben. Slágerek és nagyon nívós zene jellemezte, Pestre érkezett világhíres francia sanzonett-tel--aki a valóságban is volt, az akkoriban "nagynevű" Lucienne Boiyret, ma már a kutya se tudja ki volt ő, s legföljebb néhány félig törött bakelitlemez őrzi az emlékét. Mindenesetre abban az időben a Rádió volt a "nagy szám"--már akiknek(?!)--s a Rádiójáték, amit 'mindenki hallgatott. Mellesleg azon a nyáron indult a "A SZABÓ CSALÁD" is--ha mond ez ma már bárkinek valamit is.
keresztkem
  Válasz | 2017. augusztus 07. 13:05 | Sorszám: 19
1958. Nyár. Az akkori nyár legnagyobb slágere Domenico Modugno: Volare c. száma volt. Minden strandon, a Balaton mellett,sörkertekben, presszókban, utcákon ezt a számot lehetett kihallni a preszókávéillatban:
Ime:
https://www.youtube.com/watch?v=7wWiC0e3b2I

Kezdett "beszivárogni" a "bűnös nyugat".....

keresztkem
  Válasz | 2017. augusztus 03. 15:43 | Sorszám: 18
Az '58-as "vizes" EB-ből a következőkre emlékszem.
1.) Megnyerte a 100m-es férfi gyorsúszást Dobay Gyula.
2.) 100m-es női gyorson győzött Bajnógel Csilla--a később Madarász Csillaként versenyző sprinterhölgy.
3.) 200m-es férfi pillangó-ban ezüstérmes lett a Honvéd-os Tumpek György.
4.) 1500m-es férfi gyorsúszásban az egri Katona Józsi győzött, 18 p-en belüli idővel, ami akkoriban nagy dolog volt.
Csak érdekességképpen: a férfi 100 gyorson Dobay 57.6 mp-es gyorsúszóideje hatalmasnagy eredménynek számitott, miközben ugyanezen a távon a lányok 1p 02 mp körül úsztak.
5.) Női 200m-es mellúszásban Littomericzky Mária és Killermann Klára a 3.-4. helyen végeztek
6.) És persze aranyérmes lett a férfi vízipólóválogatott, Jeney (Boros)--Hevesi, Markovits, Bolváry--Kanizsa, Szívós, Kárpáti összeállitásban. A szövetségi kapitány talán Komjádi Béla (vagy Brandy Jenő) volt.
keresztkem
  Válasz | 2017. augusztus 01. 05:56 | Sorszám: 17
Nyár volt, 1958 nyara. Napfényes forró, villámlással- égiháborúval; dühös égzengésekkel, mint az idei. Jelen sorok írója még nem volt 12 éves és a forradalom még csak 2 éve, sőt még nem is egészen 2 éve múlt, hogy "leverték". Túl voltunk már Nagy Imre fölakasztásán, a véres bosszúk egy részén. Budapesten voltunk augusztusban Édesapámmal, Budán, a Ménesi úton laktunk --egy akkor úgy mondták--"iparitanulóintézeti" kollégiumban, ami most nem tudom hogy, s miképp funkcionál. Magyarország, a "Magyar Népköztársaság" Úszó-, és Vízilabda Európabajnokságot rendezett azon a nyáron augusztusban a Margitszigeten a "Nyitott uszodában"--akkor még nem hívták Hajós Alfrédnak. A Ménesi útról 61 es villamossal mentünk a "szélkálmántérre", s onnan tovább a "szigetre". Talán 26-os busszal az uszodához, az "Úttörőstadiontól" a "szigetbejárattól". Nagy "felhajtás" volt "az" akkoriban épp úgy mint ez a mostani "vizes VB"--igaz az akkoriban csak EB volt. A legnagyobb kérdés "előtte" az volt, hogy Melbourne után és a "világból", azaz "nyugatról" ki jön haza a "nagy eseményre", ki jött MÁR haza a "disszidálásból" a jelentős sportolóegyéniségek közül és ki nem. Példáult tudtuk hogy hazajött Kárpáti és Markovits, de nem jött haza Zádor és Gyarmati.Vízipólósok, csodavízilabdázók. Az úszók közül hazajött Tumpek--pillangóúszó--és Kunsági--mellúszó. De nem jött haza Gyenge Vali és Szőke Kató....S azután "beütött", hogy hazajött a melbourne-i vízipólós "hősök" közül a kapus Boros és a csatár Kanizsa....És megbocsájtottak nekik is a "kommunisták", ergo az EB-n akár játszhatnak is a magyar, olimpiai bajnok pólóválgatottban.
(FOlyt.köv.)
keresztkem
  Válasz | 2017. július 01. 09:08 | Sorszám: 16
A KERESZT az EGYESEGYEDÜLI--szerintem legalábbis--amivel kapcsolatos "cikizésben" NEM ÉRTEK egyet--sem Önnel sem bárkivel, aki arról rosszat vagy akárcsak gúnyorosat mond.Úgy is mondhatnók: KERESZTBŐL SEMENNYI SEM ELÉG(!) és minden mennyiség és "fajta" az emberiség JAVÁT szolgálja, még azokét is, akik mindezt föl sem fogják.(vagy arról vannak, lennének meggyőződve: ez egyáltalában nincs így) Vagy nagyonis abban a tudatban--TÉVTUDATBAN(!)-- élnek, hogy ők "nagyonis" fölfogták, s ezért kapálóznak, gúnyolódnak,hadoválnak ELLENE,( a lereszt ellen) éppen mert halovány fogalmuk sincs róla MI IS A KERESZT az embernek, az emberiségnek.Persze ők azt hiszik hogy tudják, de valójában nem tudják.DE(!)nem baj, mert biztos, hogy megtudják,legföljebb most még mindezt nem hiszik el. De az ő dolguk az ő bajuk....
TEFU
  Válasz | 2017. június 30. 20:35 | Sorszám: 15
Sőt! Homokozó fesztivál is van, kéz a kézben viszik a kis vödröcskéiket, köcsögöcskéiket, elpipiskednek a homokban, buzgón hancúroznak seggrepacsi közben, keresztet tolnak mindenki orra alá, és minden elképzelhető lyukba!
Éljen az egészség! Éljen a demokrácia! Éljen a szabadság! Éljen a ...! Szóval éljen mindenki! Keresztém meg buzgón imádkozhat az emberiség bűneiért! Felajánlom az összes topicot!
keresztkem
  Válasz | 2017. június 26. 10:31 | Sorszám: 14
Tele van a tököm a túl sok nyári "fe(a)sztivállal"! Ma már annyi ilyen "rajcsúr" van Mátészaékától Szentgotthárdig szerte e csonka Honban, hogy szinte nem győzi a szegény kultúrakedvelő magyar kapkodni a fejét--meg a lelkét, ha van olyan nekije persze--hogy mellikre figyeljen oda, vagy melyiknek a rendezvényeire zarándokoljon el? Igy azután sokszor és sokan úgy segítenek magukon, hogy NEM MEENEK EL EGYIKRE SEM--az a biztos! Mert a lecsófesztiváltól a bajúsznövesztők fesztiválján át az aranyjános fesztiválig és a kodályfesztiválig minden szar van ma már--csak győzze a magyar dolgozó pénzzel meg benzinkőccséggel...ugyi.
keresztkem
  Válasz | 2017. május 30. 12:03 | Sorszám: 13
Életem hosszú évtizedei alatt--korábban-- nagyon szerettem, de főleg tiszteltem a MŰVÉSZETEKET, annak majd' minden ágát és válfaját. Szeretem és kedvelem ma is a művészeteket.
De akkoriban, nem utolsósorban pap művészetkevelő, sőt pap- művész barátaim és ismerőseim erős hatása révén azt gondoltam őszintén, és a legerősebb hittel: AZ IGAZ ÉS TISZTA MŰVÉSZET MAJD ÜDVÖZITI SŐT ISTEN KEGYELME RÉVÉN MEGVÁLTJA ÉS ÜDVÖZITI A VILÁGOT, A GONOSSZÁ ÉS BŰNÖSSÉ VÁLT EMBERISÉGET. Ma már tudom-látom: ez biztosan nem lesz így! Sajnos.
A Világot csak a szeretet és a tiszta jóság válthatja meg, ha remélhetőleg valaki vagy valami egyáltalában megváltja és üdvöziti, amiben azért hiszek.
keresztkem
  Válasz | 2017. május 20. 16:37 | Sorszám: 12
"Emlékeim szárnyán" arra az időre gondolok vissza, amikor még korábban írhattam ide. És írtam is "tökegyedül"--vagy majdnem tökegyedül hosszú időkig-- talán több, mint egy évig is. És szinte nem is hiszem azt, hogy tavaly, azaz 2016-ban írtam ide legutoljára)?!), amint azt dátum szerint az "itteni rendszeradminisztráció" mondja és tükrözi. Dehát lehet...
Még próbáltam a "sárga gondolára" is írni ezt azt amazt amit ott a NAGY ÖNKÉNYDIKTÁTOR Rendes Kis "kegyeskedett megengedni". Azután megalázón kioktatott, "megfegyelmezett" engem, az azóta 6 unokássá lett 71 éves embert, s később már oda se' szabadott nekem írni..... És nem igazán tudtam soha sem hogy miért. Noha "bűntelen" és "indulattalan" valóban nem voltam soha, sőt, valóban csúnyán is beszéltem-írtam--ez igaz! De azért amit írtam, annak azért volt stílusa is tartalma is és főleg HITE volt...mindig. Bűnösen, megalázottan is volt, ahogyan most is van.HÁLA ÉRTE MINNDENHATÓ URAMNAK ISTENEMNEK! ÁMEN!

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2 
 

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola