Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Vallás - filozófia   » Jézus életének kozmikus miszteriuma

   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Jézus életének kozmikus miszteriuma
Klaus Matefi
  Válasz | 2023. június 10. 17:20 | Sorszám: 1
Jézus és a kígyó

Hogy a cím két szereplőjének egymáshoz való viszonyát, elválaszthatatlan kapcsolatát megérthesse bárki, ahhoz elkerülhetetlen Jézus születése idejének korrekt meghatározása és magának a bibliai kígyó rejtett jelentésének az ismerete. Aki az utóbbiban egy földi hüllőt gyanít, az máris tévúton jár.
Azt hiszem, hogy Ferenc pápa (1936 -) a 2016.03.15-én tartott, „Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót” szónoklatát feltétlenül érdemes gorcső alá venni:

„A kígyó a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is”
„Értünk bűnné lett, mint gyógyító kígyó mentett meg bennünket
„A kígyó a bűn jelképe, a kígyó öl. De a kígyó másfelől megment. És ez Krisztus titka. Pál, amikor erről a titokról beszél, azt mondja, hogy Krisztus kiüresítette önmagát, megalázta magát, semmivé lett, csak hogy megmentsen bennünket. De még ennél is erősebb ez a kifejezés: „Értünk bűnné lett”. Az előző képet használva, így lehetne mondani: értünk kígyóvá lett. Ez a prófétai üzenete a mai olvasmányoknak. Az Emberfia, mint kígyó, bűnné lett és felemeltetett, hogy ezáltal üdvözítsen bennünket” – állapította meg a pápa.”

Nem kevesebbet állít itt Ferenc pápa, mint azt, hogy Jézus kígyóként bűnné változott és ez által mentett meg bennünket... Esetleg felmerülhetne bárkiben, hogy az akkor már 80. életévében járó katolikus egyházfő az előrehaladott korából adódóan nem tudta már, hogy mit beszél? Természetesen szó sincsen erről, sőt meggyőződéssel állíthatom, hogy a jezsuita rendi pápa teljes mértékig tisztában van hite kozmikus misztériumával, amit feltárni képtelenség az ősi asztrológia figyelmen kívül hagyása esetén. Akár azt is kijelenthetem, hogy azok, akik az asztrológia tudománytalan mivoltára hivatkozva utasítják el Jézus élete kozmikus misztériumának feltárását, azok hitvédelmi okokból teszik azt. Ennek kutatása nem tudománytalan, hanem mitológiakutatás.

Mint tudjuk, Jézus egy hús-vér halandó volt, aki a júdeai Betlehemben született (Máté 2,1) és a 33. életévében pedig Jeruzsálemben halt kínhalált az „első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért” (A zsidókhoz írt levél 9,15) a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ugyanis „törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (A zsidókhoz írt levél 9,22). A közelgő keresztre feszítésével Jézus maga is tisztában volt:

„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék.” (Máté 26,2)

Jézus a Máté evangéliuma szerint már előre közölte tanítványaival az Olajfák-hegyén, hogy keresztre fogják őt feszíteni a Peszách ünnep előkészületi napján, azaz másnap, mivelhogy Pászka ünnepe (Peszách) alkalmából a zsidók egy hibátlan páskabárányt (Mózes II. 12,1-14; Mózes III. 23,4-5; Mózes V. 16,1-7) kellett feláldozzanak Istenüknek, JHVH-nak évről évre, az Ezsdrás által i.e. 445-re megalkotott Tórában olvasható történelmi tényként feltüntetett exodusra (egyiptomi kivonulásra) emlékezve.

De milyen alapon lehetett Jézus ezzel már az elfogatása előtt tisztában?

Pál megadása szerint Jézus keresztre feszítésekor Krisztus (JHVH) egy „nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg” ami „nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való” volt és „a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal” kellett megtísztítsák a hagyományok szerint, mint az átlagos, mennyei dolgok nélküli Peszách ünnepek alkalmával:

„Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál - Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.” (A zsidókhoz írt levél 9,11-12)
„Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (A zsidókhoz írt levél 9,15)
„A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.” (A zsidókhoz írt levél 9,22-23)

Az eddig leírtakból az alábbi következtetéseket tudjuk levonni:

- Jézus tudta, hogy keresztre lesz feszítve a Peszách ünnep előkészületi napján
- Ez a Peszách egy különleges, rendhagyó ünnep volt, mivelhogy Krisztus (JHVH) egy „nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való” volt
- Az előbb taglalt okok miatt nem egy hagyományos, bakok és bikák vérével bemutatott véresáldozatot akartak bemutatni az érdekeltek, hanem egy ezeknél különb áldozatot, egy emberáldozatot, aminek a szenvedő alanyául a Názáretben született Jézust szemelték ki.

Felmerül a jogos kérdés, hogy a Szanhedrinnek ez a döntése egy akkori ötlet volt-e vajon, vagy pedig erre az emberáldozat bemutatására már jóval korábban is készültek?

Erre csak akkor kaphatunk választ, amennyiben a kanonizált Újszövetségből szándékosan kihagyott Jakab-féle ősevangéliumot (protoevangéliumot ) tanulmányozzuk át tüzetesebben, amelyben Mária életével ismerkedhetünk meg. Itt most csak az ide elkerülhetetlenül fontos részekre térnék ki. Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:

„Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: „Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék.” - És az egész nép mondta: „Úgy legyen, úgy legyen, Amen!” - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: „Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást.”” (saját fordítás) [1]

Mária édesanyja, Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:

„Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását.” (saját fordítás) [2]

Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael megváltójának az édesanyja. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:

„Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.” [3]

Ebből a három rövid idézetből jól kitűnik, hogy Máriát már kisgyermekként kijelölték valamilyen oknál fogva a jeruzsálemi Templom beavatott papjai arra, hogy Jézust majdan világrahozatalára. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy a skolasztika alapítójaként, atyjaként tisztelt Canterburyi Szent Anzelm (1033 - 1109) állítása értelmében Máriára a születésekor rászállt a Szentlélek [4]. Máriát ezért tartották tehát alkalmasnak arra, hogy a bűntelen Jézust, a majdani hibátlan páskabárányt a világra hozza, csakhogy Jézusnak is egy bizonyos napon kellett ehhez megszületnie... Ennek a részleteibe itt nem szándékozom belemenni, akit viszont érdekel, az megtalálja a készülőben lévő négykötetes könyvem „Jézus születése és kereszthalála” fejezetében.

Most visszakanyarodnék a Ferenc pápa által kinyilatkoztatott sorokhoz. A Názáreti Jézus i.e. 8.02.10-én született, amikor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek együttálltak az „ég csúcsán” (MC - Medium Coeli) Betlehem felett. Az itt említett öt égitestet a Genézis kígyója (Mózes I. 3,1-24), az uroborosz szimbolizálja, amit farkába harapó kígyóként, vagy sárkányként ábrázolnak.

Jézus születésekor együttállt égitestek a Földről nézve az „erőtlen” kígyó szerepét töltötték be, ugyanis a negatív szellemi hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött tartózkodva nem tudták hatásaikat a Földre nézve kifejteni. Ezt az „erőtlen” kígyót Károlyi Gáspár (1529 - 1592) a bibliafordításában a „kígyó magvának” illetve „gyökerenek” nevezi:

„Ne örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak veszszeje megromlott a` ki téged ver vala: mert a` kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány!” [5]

A Jézus születésekor jelenlévő „erőtlen” kígyó, ami által bűntelen lelki adottságokkal felruházva jöhetett úgymond a világra, közel 33 év elteltével, i.sz. 25.04.01-én egy „T” keresztté alakulva már negatív szellemi hatás forrásaként könyvelhető el az ősi asztrológia szabályainak értelmében. A kereszt többek közt a bűnnek és a halálnak a jelképe a keresztény hitvilágban, az ősi asztrológia szabályzói értelmében pedig negatív szellemi hatásúnak számít. Jézus keresztre feszítésekor a JÓ meghalt a kereszten, amit az alkímiai háttérrel bíró alkotások egy szabályos, vagy „T” keresztre feltekeredett, illetve felszögezett kígyóként ábrázoltak.

Jézus születésének és keresztre feszítésének konstellációja egyaránt a Schemhamphoras kozmikus forrásának számít a Babilonból származó kabbalah értelmében.
Amennyiben a szintén negatív szellemi hatásúnak tartott Neptunusz és Plútó planétákat is figyelembe vennénk, úgy tényleg elmondható lenne, hogy magára vette Jézus a világ összes bűnét kereszthalála alkalmából...

Jézus nem egy pénteki napon, hanem vasárnap halt kínhalált. Ehhez tudni kell azt, hogy akkoriban a zsidók számokkal jelölték a hét napjait. A 7. nap volt a pihenőnap, amit még nem neveztek Sábát-nak, viszont az újhold (ros chódes), telihold (járéách málé) napjára és ünnepnapokra alkalmazták a Sábát kifejezést.
A néphagyományok Iskarióti Júdás öngyilkosságát (Máté 27,3-5) szintén április elsejére, azaz az általam prezentált Jézus keresztre feszítésének napjára teszik [6][7].

Befejezés gyanánt megemlíteném, hogy az ókor embere hitt az asztrológiában, az uralkodók többsége asztrológus tanácsadókkal rendelkeztek, a Szanhedrin tagjai pedig kötelesek voltak mágiát, jövendőmondást, fizikát, matematikát, nyelveket és asztrológiát is tanulni.[8][9][10][11][12][13]

[1] Karl Friedrich Borberg (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte (Stuttgart, 1840), S. 30
[2] Karl Friedrich Borberg (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte (Stuttgart, 1840), S. 32-33
[3] KISBOLDOGASSZONY - MÁRIA SZÜLETÉSE
[4] Franz Joseph Schermer: Sämmtliche Werke des Antonio Bieira (aus der Gesellschaft Jesu), Siebenter Band (Regensburg, 1858), S. 100
[5] Károlyi Gáspár: Szent Biblia - Ésaiás XIV. rész 29 (Kőszeg, 1840)
[6] Újváry Zoltán: Népszokások és népköltészet - Válogatott tanulmányok (Debrecen, 1980) - (474. old.)
[7] Toeppen Max: Geschichte Masurens. Ein Beitrag zur preußischen Landes- und Kulturgeschichte (Danzig, 1870) - (506-507. old.)
[8] Newton Brown: Newton: Encyclopedia of Religious Knowledge (Brattleboro, 1844) - (1048. old.)
[9] Emanuel Deutsch: Der Talmud (Berlin, 1869) - (27. old.)
[10] Encyclopaedia Britannica - Vol. XVIII. (Edinburgh, 1823) - (493. old.)
[11] George Robert Gleig: The History of the Bible - Vol. II. (New York, 1831) - (171. old.)
[12] John Lightfoot: The Whole Works of the Rev. John Lightfoot, D. D. - Volume IX.: The Temple-Service: and the Prospect of the Temple (London, 1823) - (338. old.)
[13] John Wilkes: Encyclopaedia Londinensis; or Universal Dictionary of Arts, Sciences, and Literature XXII. (London, 1827) - (649. old.)

A feltüntetett forrásokhoz tartozó utalások ITT megtalálhatók.

Klaus Matefi
  Válasz | 2023. június 09. 19:20 | Sorszám: 0
A misztériumvallások misztériumai értelemszerűen kozmikus misztériumok, ebből adódóan logikusan az következik, hogy az Újszövetség alapjául szolgáló Názáreti Jézus születése és kereszthalála esetében se lehet ez másképpen.

Az ókor embere, sőt uralkodóinak többsége hitt a Babilonból származó ősi asztrológiában. A német származású Erich Bischoff (1865 - 1936) orientalista és valláskutató a "Kabbala alkotórészei" című könyvét (Theoretische Kabbalah, Berlin, 1913. S.1) azzal kezdi, hogy a kabbala ősrégi időkben, i.e. 3 - 2. évezredben Babilonban keletkezett. Az ószövetségi beavatottak ezeket az ismereteket formálták át szellemi műhelyeikben a monoteista vallásuk számára, amiből a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kabbalisztikus teória is származik.

Hogy miért tértem itt ki erre, annak az az oka, hogy a VIII. században héber nyelven megjelent kiadvány, a "Toledoth Jeshu" azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkát, a Schemhamphoras (שם המפורש rejtélyét jogtalanul eltulajdonította. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A régi idők folyamán úgymond a jeruzsálemi Templom belső szentélyében, a "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a Templom pusztulását követően a magyarázatok értelmében Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett. Az említett kőre Istennek 72 neve, azaz a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy annak csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Amennyiben egy beavatatlan megtanulta ott a 72 nevet, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, abban az esetben a két oroszlán félelmetes üvöltésének hatására rögvest elfelejtette azokat. A rafinált Jézus viszont egy pergamenre jegyezte fel Istennek 72 nevét, majd azt a lábán ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Amikor távozott, elfelejtette ugyan a neveket, de hazaérve kivágta a lábába rejtett cédulát és ismét birtokában volt az isteni misztériumnak. Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. A kétkedő hallgatóságát egy sírjából kihantolt csontváz feltámasztásával és egy leprás beteg meggyógyításával győzte meg, akik attól kezdve Isten Fiának tartották.

Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a története egészen haláláig folytatódik, de ezekről a későbbiekben lesz majd szó.

Az újszövetségi kanonizált könyvekben nem találunk semmilyen utalást Jézus születését megelőző Mária életével kapcsolatosan, pedig ennek behatóbb tanulmányozása nagyban hozzásegíti a kutatót ahhoz, hogy megfelelő irányba terelje Jézus születésével és későbbi kereszthalálával kapcsolatosan kutatásának irányát.

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola