Molnár János neve azért érdekes, mert megbízható értékelések szerint a 20. sz. első felének egyik legkiugróbb rajz- és festőtehetsége, a 20 sz. "legnagyobb magyar csendélet-festője" volt. Született tehetség, szegénysorú, 11 gyerekes családból származott. Anyja, Gyulabá nagyanyja Fazekas Júlia, kicsit könnyed életű, bohém, de tehetséges lány, ugyancsak szegénysorú. Molnár János azonban már gyerekkorában megmutatta kiugró tehetségét: 6 évesen elkezdett rajzolni, 10 évesen -- tanárai segítségével -- már olajjal fest, 20 évesen beutazza fél Európát mestert keresve, hosszasan él Münchenben és Párizsban. Mestere Hollósy Simon volt és maradt. A háború előtt már jónevű, megrendelésre dolgozó tájkép-, portré-, és csendéletfestő. Mivel szegény volt, pénzre volt szüksége, azért sokat dolgozott megrendelésre. De az ilyen munkáiban is kiugró egyéniség, tehetség mutatkozik. Csendéletei révén valóban világhírű lett. Egyszer rákerestem vezető aukciós házak honlapján, és megdöbbenve láttam, hogy egyes képeit ma több millió forintos árakon árulják.

Gyulabátya nem örökölte a rajz- és festőtehetséget apjától, de örökölte a nyughatatlan, világjáró lelkületet, az újat keresés lendületét, az odaadó munka szenvedélyét. És a vallásosságot. Ez egyértelműen apja öröksége, aki minden bohémsága mellett mélyen vallásos, imádkozó ember volt haláláig.