Erre hoztam néhány szándékosan különböző helyekről összehozott példát, éppen azt illuszrálandó, hogy ez a tendencia általánosabb lehet, mint azt gondolnánk.

Most, hogy rákérdeztél, rájöttem, hogy a gondolatmenet egy múlt heti ÉS-cikkből indult, és azután olvastam el meg idéztem fel ezt-azt.

A cikkből:

"Hihetetlen és elfogadhatatlan rövidlátásra vallana, ha napjainkban akadna olyan felelős politikai tényező, aki nem érzékelné a mai világ mozgásából, tendenciáiból azt, ami immár (Huntington után, de Huntington előrejelzései nélkül is) teljesen világossá és egyértelművé vált. A vallások megszűnését fennen hirdető aufklérista vágyak és remények, amelyek még a XX. század 60-as, 70-es és részben 80-as éveiben is újra és újra megfogalmazódtak (s amelyek a vallási érzület lényegét, a vallás igazi természetét nem ismerték, avagy valamely posztmodern alapállásból bagatellizálták) teljesen alaptalannak és hamisnak bizonyultak. A szekuláris teória egyik atyjának, Peter Bergernek nem csekély önkritikától duzzadó megfogalmazásában: "Álláspontom az, hogy a vélekedés, amely szerint egy szekularizált világban élünk, hamis. A világ ma, néhány kivételtől eltekintve, éppolyan izzóan vallásos, mint bármikor volt, néhány helyen még annál is inkább. Ez azt jelenti, hogy a történészek és társadalomtudósok által megalkotott szakirodalom, melyet egyfajta "szekularizációs elméletként" emlegetnek, alapvetően téves."

Világosan és egyértelműen kiderült, hogy a modernizmusnak nagyon is szerves része a vallás, amely nem az előrehaladott szenilitásban szenvedő, kissé elmeszesedett agyú Mari néni magánügye, hanem önmagát megújítani képes társadalom- és politikaformáló tényező."

Huntington a civilizációk "hadakozását" azok vallási alapjaira vezeti vissza, ezek a különbségek fejezik ki nála a legléesebben az egyes civilizációk szellemi és anyagi és szerveződési különbségeit, ezt eddig is tudtuk.

Fukuyama meg már nem filozofál a történelem végéről, azaz a liberális demokráciák által elhozott, tovább lényegét tekintve nem tökéletesíthető állapotról, hanem alapvető történelemformáló erőnek tümnteti fel a vallásokat és nem csak az iszlám fundamentalizmust.

Mérő Lászlónak nagyon szeretem egy könyvét, az Új észjárásokat, melynek alcíme is sokatmondó: "a racionális gondolkodás ereje és határai".

Heller Ágnest nem becsülöm sokra, a palettában azért őt, az egykori ortodox majd "neológ" marxistát is megemlítttem, hiszen nyilvánosan beszél a valláshoz való viszonya átértékeléséről.

A számomra, mivel lényegében a racionalizmus egy konzervatív formája határozta meg a gondolkodásomat, jelentős gátakat tört át az, hogy láttam az effélének a matematikai kiindulópontú modellezését és gondolkodásbeli aspektusainak a bemutatását.