|
Na ez végre egy érdekes társalgás. Most nem azért mondom, hogy én bárkit is meggyőzzek, de a mitológiák, istenhitek az isteni hatalom erkölcsi-etikai követelményeire hivatkozva késztették az embereket olyan erőfeszítésekre, melyek gazdasági értelemben vett nyereség (marxista többlet) kinyerését és alokációját, hadseregek fenntartását tették lehetővé. Nagy általánosságban tekintve az un. "fejlett kultúrájút" Ur-tól (Mezopotámia) napjainkig, annk idején (i.e. 6000) ott városállamok voltak, mindnek külön uralkodó istene, másutt meg mindenütt sámánhit valamilyen formája, amely nem késztetett senkit arra, hogy többet állítson elő, mint amennyire szüksége van és senki nem is hajtott be semmit a másikon (amire mi azt mondjuk, hogy primitív kultúra). Igy volt ez még Egyiptomban is, azzal a különbséggel, hogy ott már az istenek hierarchiája volt, tehát az egyes városok is adó- és vámrendszert tartottak fenn egymás között annak arányában, hogy melyik isten volt a magasabb rangú (legmagasabb a thébai). De IV. Amenhotep ennek véget vetett, Ekhnatonra változtatta a nevét és kikiáltotta az egyistenhitet (elköltöztette a fővárost Thébából). Mindenki ismeri az ő szomorú történetét, a papok fellázadtak, utódja, Tutankhamon visszatért a sokistenhitre (melyek közül Amon, a szörny volt a főisten). Mózes azonban a zsidókkal kimenekült Egyiptomból és megőrizte az egyistenhitet. A zsidók azonban az ígéret földjén jócskán elkeveredtek a környező népekkel és köztük a tyrai föníciaiakkal, ami ellen a próféták mindig is tiltakoztak és ez van megörökítve az Ótestamentumban, de kétségtelen, hogy Salamon templomát föníciaiak építették és maga a király is már a föníciaiékhoz hasonló kereskedelmi kapcsolatokat létesített (holott a föníciaiak többistenhívők voltak). Később a zsidók (szintén föníciai cselszövevények következtében) két államra oszlottak, meggyengültek, rabságba kerültek, szétterjedtek a mediterrán világban, stb. a föníciaiaktól szerzett "know-how" segítségével, akik pedig visszatértek a rabságból, egy felkent, megváltó messiás eljövetelére várnak, aki őket megszabadítja sanyarú sorsuktól. Ehelyett egészen más történt, ami már mindenki számára jól ismert történet, mindenesetre eluralkodott az egyistenhit, de hogy a kizsákmányolást, sanyargatást lehetővé tevő állandó viszálykodás ne szűnjön meg, három változatban a századok során. És utána még sok víz lefolyt a Dunán, mire a hitalapú hatalomszerzés- és gyakorlás 'know-how"-ját felváltották a világi államok és a politikai gazdaságtan. Sajnos ennél rövidebben nem tudtam kifejteni, mindenesetre személyesen is azt tartom, hogy egy Teremtő Isten van és semmi esetre sem szabad a belé vetett hitet önző hatalmi célok megvalósítására, mások elnyomására, leigázására, antiszemita üldözésre, hogy csak egy példát mondjak, kihasználni.
|
