A Baumgarten Alapítvány és a kultusztárca közötti nyílt összetûzésre azonban elõször 1930-ban, még Klebelsberg regnálásakor került sor. A lapok a döntés elõtti napon kézhez kapták a listát, s annak rendje-módja szerint közzé is tették az elismerésben részesült kilenc alkotó nevét. A díjkiosztó ünnepség napjának délelõttjén azonban megérkezett az alapítványhoz a kultuszminiszter levele, melyben közli: nem veheti tudomásul a kuratórium azon határozatát, mellyel Pap Károlynak évdíjat ítél oda. Az irodalomtörténet emlékezetében jó idõre elhalványult, mára viszont újra valamelyes patinát kapott író 1929-ben a Mikáél címû novelláskötetével hívta fel magára a figyelmet, a kultuszminisztérium azonban az évtizeddel azelõtti vöröskatonaságát kifogásolta, mivelhogy Pap Károlyt „bûntettnek minõsített cselekmény miatt" 1919 végén elítélték. A bûntett egyébként, mint azt több lap is megírta, az volt, hogy a Tanácsköztársaság katonái egy borospincébe betörtek, s ott a rabolt vörösbort vedelve egyben megvalósították az orgazdaság tényállását is.
http://beszelo.c3.hu/03/04/29muranyi.htm

Sinkót és Pap Károlyt nehéz lenne gyilkosnak nevezni, és Lukács esetében is óvatosabban fogalmaznék. Apropo az Optimistákat olvastad? Vagy a Szemben a biróval-t?