Gratz Gusztáv is leírja mindkét esetet:
Az első eset, amelyben az általános elégületlenség kifejezésre jutott, április 7-én Sárospatakon történt, ahol Becker András huszonhat éves földmíves vezetése alatt több gazdaember összeállt, hogy az ott kellemetlenkedő, csupa csőcselékből összeverődött vörösőrséget elkergessék. Beckert erős védekezés után, amelynek során egy vörösőrt agyonlőtt, kettőt pedig megsebesített, Riskó nevű társával együtt lefogták és a forradalmi törvényszék elé állították, amely egy cipészsegédből, egy géplakatosból és egy kádársegédből állt. Mint vádbiztos egy fiatal zsidó joghallgató szerepelt. Mindkét vádlottat halálra ítélték. Beckert a sárospataki városháza kapujának vasrácsára akasztották fel, Riskót elhurcolták Sátoraljaújhelyre és az ottani Kossuth-szobor mellett felállított akasztófán végeztek vele.
***
Körülbelül ugyanebben az időben Füles sopronmegyei községben hasonló okokból, elkeseredésből a vörösőrség garázdálkodása miatt, szintén zendülés tört ki, amelyet a katonaság hamarosan elfojtott. Entzbruder katonai biztos erre lefogatta a leggazdagabb emberek fiait és kijelentette, hogy valamennyijüket agyonlöveti, ha nem vallják be, hogy ki volt az, aki őket lázadásra buzdította. A letartóztatottak a falu plébánosát, Szedeniker Antalt nevezték meg. Ezt forradalmi törvényszék elé állították, melynek egy nyomdász, egy asztalossegéd és egy gépkezelő voltak tagjai. Szedenikert halálra ítélték, elhurcolták Sopronba és ott április 9-én éjjel agyonlőtték.
És legyen információ Gratz Gusztávról is, nehogy személye egyszersmind megkérdőjelezze hitelességét:
Gratz Gusztáv (1875-1946) közgazdász, politikus, történész, az MTA tagja (1941). A XX. század haladó politikai folyóirat alapító-főszerkesztője (1900 - Jászi Oszkár, Kégl János, Kolosváry Bálint, Somló Bódog társaságában - annak Jászi által propagált polgári radikális irányba fordulása után azonban elszakad tőle, 1906-tól alkotmánypárti, 1910-től munkapárti programmal választják országgyűlési képviselőnek. 1912-1917 között a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) ügyvezető igazgatója. Az Esterházy-kormányban (1917.június-szeptember) pénzügyminiszteri tárcát vállalt, a breszt-litovszki és a bukaresti béketárgyalásokon a gazdasági kérdések szakértője. 1918-1919-ben a Bécsben működő ellenforradalmi komité egyik vezetője, 1919 novemberétől Magyarország bécsi követe, 1921.január-április között a Teleki-kormányban a külügyek irányítója. A legitimisták egyik vezéralakja, az októberi második sikertelen királypuccs egyik szervezője, emiatt rövid időre börtönbe került. A Magyarországi Németek Népművelési Egyesülete elnöke, itt a mérsékelt, "hűség a Hazához" álláspontot képviseli, és szemben áll a Volksbund kibontakozó vonalával. A német hadsereg 1944-es bevonulása után az elsőként tartóztatják le. Jelentős történetírói, jogtudományi, publicisztikai és közgazdasági tevékenységet is folytatott. Jelentős művei: Alkotmánypolitika (1900), Tisza Kálmán (1902) , A bolsevizmus Magyarországon; A dualizmus kora I-II. (1934), A forradalmak kora (1935). A fenti idézetek ez utóbbiból származnak.
