Aljasságról beszélsz? Igen, történt. Hihetetlen aljas módon gyilkoltak le ártatlan embereket füldmúvestől egyetemi tanárig a fehérterror vérebei, például Héjjas Iván és bandája. Példátlanul aljas módon gyilkolta meg a szociáldemokrata lap, a Népszava főszerkesztőjét, és a lap ifjú munkatársát egy Ostenburg különítmény, aminek tagja volt Kovarcz Emil, a 44-es nyilaspuccs későbbi főszervezője. Igen, százával, ha nem ezrével történtek ezek a gyilkosságok, minden ítélet nélkül.

Igen, 1944-ben is ezek folytatódtak, és 1956-ban is ezek kezdődtek újra. Igen, máshol is ezt tette a szélsőjobb. Indonéziában többszázezer embert gyilkoltak le, Argentínában csak néhányezret, vagy néhány tízezret. Chilében is hasonlóképp történt, a számra nem emlékszem. Oroszországban is hasonló volt a fehérterror. Mindenkor a tömegesség és a példátlan könyörtelenség, a fantáziadús könyörtelenség jellemezte. Hol csak agyonverték az embereket, hol lovakkal robogtak át rajtuk, hol házakat gyujtottak rájuk, hol repülőgéppel szórták az embereket tengerbe.

Igy volt nálunk, így volt máshol.

Gyakran az jellemezte a terrort, hogy nem háboruban történt, nem volt katonai célja. Az elnyomás volt a célja.

Igen, a felszabadító mozgalmak tagjainak is voltak olyan tettei, amit nem lehet védeni. A TK során kivégzett 500 valahány ember között volt ártatlan is, vagy akinél túlzott volt az ítélet. De a perspektíva kedvéért megjegyzem, hogy ez egy olyan háborő után türtént, amelynek csak az Osztrák magyar monarchiában 2.000.000, olvasd 2 millió halottja volt. Naponta átlagosan több mint 1300, 4 éven át, minden nap ennyi, átlagosan. (1370 nappal számolva, ami kerekítés.) Fele Magyarországi? Nem tudom, de valószínü.

Ha a Tanácsköztársaság vezetői úgy érezték, hogy 133 nap alatt annyi ember, mint a háború egyetlen átlagos délelőttjén, de ezzel megelőzhető egy újabb imperialista háború, akkor talán nem alaptalanul gondolták, hogy ezzel jót tesznek.

Utána jött a II. világháború, ami még véresebb volt, mint az első. Ami abból az ellenforradalomból nőtt ki, ami a 17/19-es forradaalmakat követte. Ezek után őgy beszélni a Kommün által kivégzettekről, mintha se előtte, se utána nem történt volna semmi, ez súlyos aránytévesztés.