|
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
|
|
daleth |
Válasz | 2005. április 27. 09:42 | Sorszám: 375 |
|
1. Kicsit olyan, mintha nem akarnád érteni. 2. Akkor egy nyelvet beszélünk. 3. A demokratikus Csehszlovákiában is előfordult, hogy egy városka teljes német lakosságát, ha jól emlékszem, 1 vagy 2 fő kivételével kiirtották. Ha jól tudom, az izraeli hadseregnek is volt hasonló akciója - azaz minden esetben lehet olyan viszonyítási alapot találni, ahol közel 100% volt a kiirtottak aránya. "Mégha a 100 fő elég arra, hogy egyesek azt mondják, nem is történt semmi" - erős kifejezést használok: hülyékkel nem lehet vitatkozni. "Két nemzedék alatt akár 5 ezer fős közösség is támadhat ebből." - a próféta szóljon belőled! 3. Ez az arány a kaukázusi népekre igaz. Sajnos ezt aa területet nem kutatták elég alaposan, azért mindenki csak különböző becslésekre tud hagyatkozni, no meg az abszolút nem pontos szovjet kimutatásokra. A csecsenek több mint százéves irtásra hivatkoznak. "Tudnod kell, én nem hiszek a holokauszt egyszeriségének és egyediségének tételében."
Köszönöm, mert gondolom ez valahol udvaariassági gesztus volt felém, de én bizonyos szempontból hiszek ebben. De hiszek abban is, hogy a Gulág is egyedi volt.
Szeretném azonban megérteni, hogy a XIX-XX században mi volt az, ami arra vezette a népeket, hogy korábban nem látott tökéletességgel irtsanak ki más népeket. Talán az, hogy a nemzeti szinten való homogenizáció lehetőséget adott országos akciókra, jobb volt a kommunikáció, tökéletesebbek a fegyverek... Mert népirtások korábban is voltak, de korábban ritka volt az a tökéletes népirtás, amivel a poroszokat kiirtották a lovagok.
|
Előzmény: 356 |
|
|
erdeimano |
Válasz | 2005. április 26. 22:31 | Sorszám: 360 |
Volt egy-egy ilyen szinte kiirtott népcsoport. Pl. az inkerik, azaz a Szentpétervártól az észt határig terjedő területen és magában Szentpéterváron élő finn kisebbség (tulajdonképpen a terület Nagy Péter előtti őslakossága) 1917-ben több mint 130.000 főt tett ki. A '30-as, '40-es, '50-es években kegyetlenül üldözte őket, még akik a közülük második világháború alatt Finnországba menekültek, azoknak a kiadatását is a finnekkel való fegyverszünet feltételéül szabta, így a finn kormány kénytelen volt kiadni őket, csak azért hogy a szovjet hatóságok azonnal, kollektíven vihessék őket a GULAG-ra. Még a finnországi családokhoz örökbeadott háborús árva inkeri gyerekeket is el kellett szakítani az örökbefogadó szülőktől, és ki kellett adni a Szovjetuniónak. Persze az otthonmaradottak sorsa sem volt jobb.
Ennek eredményeképpen 1979-re 16.000-re csökkent az inkerik száma az 1917-es több mint 130.000-ről. A kollaboráció vádjával Kazahsztánba deportált dél-oroszországi népek (csecsenek, kabardok-cserkeszek, kalmükök) között úgy tudom 50% körül volt a halálozási arány. Maguknál a kazahoknál is hasonl a helyzet: Az 1920-as években 3.6 millió volt a kazahok száma, a '30-as évek végén 2.7 millió, ami ha beleszámolod az évi 2% feletti természetes szaporulatot is, kb. 40%-os veszteség. (A 3.6 milliós adat 1926-os, a népirtás a '30-as évek elején történt, a 2.7 milliós adat pedig azt hiszem 1939-es.) Az irányított éhinség Kazahsztánban sokkal precízebb kivitelezésű volt mit a nagyobb publicitást nyert Ukrajnai, nagyon sok körzetben még a helyi párttitkár is éhenhalt, családostul, ezzel egyidőben pedig Sztálin a teljes kazah pártelitet kiirtotta. A népirtással Sztálin célja az volt, hogy elhárítsa az akadályokat a szűzföldek feltörése program útjábol. Mivel a kazah kommunista pártelit is rendeletlenül ellenezte a programot, velük is végzett és magának a kazah népnek is kb. felét likvidálta.
|
Előzmény: 356 |
|
|
