|
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
|
|
|
|
kaleb |
Válasz | 2005. május 04. 19:34 | Sorszám: 414 |
|
Herczeg Ferenc sváb volt, bánáti sváb. Ez a szöveg szép példája annak, amit azóta is ezerszer látunk. Persze, tudom, ezt mondják, nem számít. De amikor minden nagy magyar vezetékneve szlovák vagy német, akkor az már kezd feltünő lenni. Na, mindegy. Ennek is megvan a maga oka, ha valakit érdekel, egyszer elmondom. Más: Nem látom Friedrich nevét. Talán nem véletlenül. Más: Olvas még szerintetek bárki is Herczeg Ferencet?
|
Előzmény: 409 |
|
|
Zsíros B. Ödön |
Válasz | 2005. május 04. 04:45 | Sorszám: 410 |
|
Ezek a "szabadgondolkozók" a tudományos kutatás szabadságát követelték laboratóriumaik számára, ahol nagyban gyártották a kútmérget. A magyarság pedig azzal a közömbösséggel nézte őket, amelyet szeret szabadelvűségnek nevezni, amely pedig nem egyéb, mint lelki tunyaság. A világon példa nélkül áI1ó jelenség, hogy egy nemzeti fővárosban tenyészhet olyan politikai irány, sajtó, irodalom, művészet, divat, amely csak a kicsinylés és a megvetés hangjait tudja szólni a történelmi nemzetről. A „haza”, a „hazaszeretet” szót úgy kerülték Budapesten, mint valami nevetséges trágárságot. A magyar szupremácia polgári lapokban is osztályuralommá lett, a dzsentri a züllöttség és léhaság szinonímája, a magyar tisztviselőből korlátolt és enyveskezű naplopót, a parasztból buta és falánk állatot csináltak. Ezzel szemben a pesti jássz-típus[vii] minden válfaja a költői kultusz központjává lett, Arany János nyelvét pedig letorkolta a külvárosi zsargon-magyarság. Nos, ezek ketten azóta kifutották a pályájukat: a jásszból a Lenin-fiú, a zsargon szókincsének ulolsó gyöngye a gájdesz[viii].
Változott itt valami?
|
Előzmény: 409 |
|
|
