|
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
|
|
daleth |
Válasz | 2005. május 09. 08:55 | Sorszám: 485 |
|
Törökországgal kapcsolatban szerintem a következőket lehetne felhozni (nem végelges tényállításként, hanem vitaindítóként): 1. Azon államok, amelyeknek részeket ítéltek belőle vagy nem léteztek még, vagy maguk is súlyos belső és külső problémákkal küzdöttek - miközben a nagyhatalmaknak nem volt érdekük, hogy saját katonai erőt vessenek be Törökország ellen. 2. Törökország belső területei jobban védhetők voltak, mint Magyarországé. 3. Magyarország nehezebben fanatizálható, polgári állam volt. (Nem szívesen vettem volna, ha Nagy Magyarorszáőgot csak olyan áron tudjuk megvédeni, hogy nálunk is a népirtás elfogadott legyen.) 4. Törökország arányaiban még így is többet veszített, mint mi - igaz, az etnikai területeinek talán nagyobb részét tudta megvédeni.
|
Előzmény: 474 |
|
|
szalonna |
Válasz | 2005. május 08. 23:35 | Sorszám: 479 |
|
A hadvezérekról való érvelésünk sajnos spekulativ. This is not my department (hogy Werner von Braun-t idézzem). Mindazonáltal kevés jó katonánk volt, és azokkal is furcsán bántunk, Szurmayt, aki a Bruszilov offenziva megállitásában (magyarul Budapest megmentésében) játszott szerepet, Károlyiék (vagy a kommün?) felelősségrevonta a háború meghosszabbításáért. Ez az elképzelhetetlenül abszurd dolog valahogy tükrözi a teljesen groteszk korhangulatot. Prónayiék visszaszerezték Sopront, és ugyanezzel a módszerrel talán mást is el lehetett volna érni, de a csehek egész biztos elintézték volna a katonai offenzivát Magyarorsszág ellen. Teleki érdeme, hogy kitartó és felkészült, empatikus tárgyalásaival még vesztes helyzetből is meggyőzően tudott érvelni az etnikai határok helyessége mellett, és ezt nagyon koncessziók nélkül el is tudta érni. A románokat a francia diplomácia nem "elnézte" hanem egyszerűen lenézte. Közönséges liszdexia...
|
Előzmény: 474 |
|
|
