Ime mavo ars poétikája (saját blogja van, mint Lopcsánynak):Szeretnék még egy éjszakát, egy fél doboz sört, hogy valaki rám hajoljon, hogy holdfény legyen, hogy táncoljon a fény az ablakon, romantikus lángok díszítsék az asztalt, egy utolsó cigarettát, hogy este legyen, tényleg este, olyan igazi, amikor sötét van és hideg, és az asztaloknál ott ülnek az utolsó vacsorát fogyasztók, miközben hidegen fújom ki a füstöt, karodba zársz, csendesen ülünk, biliárdgolyó koccan, a galériáról vendég támolyog lefelé, arcán hideg fények, kezében az utolsó sör aznap estére, vagy az utolsó előtti, vagy az az előtti, lemegy, leül egy bárszékre és flörtölni kezd a pultos lánnyal, vagy a mögötte levő polccal, amin viszkik sorakoznak, vagy a tévével a falon, és int, hogy menne, de nem hagyja a lány, még mondaná, aztán nagy nehezen elszakad, a sarokban szerelmespár ücsörög, szeretők, fél szemmel nézik egymást, nem lebukni, nem élni, két Tequila és két sör izzad a hideg, gyenge fényekkel övezett asztalon, ahol messze világít a pult, ahol lehet rendelni még egy kört, egy utolsót, citrommal és sóval, aztán bláz a szájba és takarodik mindenki hazafelé, hogy utoljára, visszavonhatatlanul, lesújtson az éjszaka, amiben ismeretlenül, rakás szarként kell meghalni.
Füst, okédék, visszki.
Ilyen Rakás Szarként fog meghalni?
