Jónéhány 133 napos dicsőségpárti igyekszik ma is kohnbéla diktatúráját tisztára mosni.

Az alábbiakat szokták felhozni:

a) kohnbéláék szerintük dicsőn harcoltak Trianon ellen. Ez nem igaz. Kohn Béla a világforradalomért harcolt, a visszafoglalt felvidéki területeken pl. megalapította a Szlovák Tanácsköztársaság nevű bábképződményt. Semmiféle nemzeti céljaik nem voltak. A nemzeti jelképeket is betiltották.

Budapesti bolsevik szemétdombja megtartásáért kohnbéla április 30-án diplomáciai jegyzékben szabályosan, hivatalosan lemondott Magyarország kétharmadáról:

"Ismételten ünnepélyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi integritás elve alapján, és most közvetlenül is az önök tudomására hozzuk, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök összes területi-nemzeti követeléseit. "

A vöröshadsereghez kezdetben valóban sokan csatlakoztak a honvédelem reményében, de Kohnék rendelkezései nyomán, -látva a nemzetellenes politikájukat-, ezek többsége leszerelt, lemondott. Közöttük Stromfeld Aurél is.

b) Horthy nem harcolt az "ellenséggel" -érvelnek a bolsik. Horthynak nem voltak sem katonai, sem kormányzati eszközei, amelyekkel bárki ellen szervezett harcot folytathatott volna. Horthy 1919-ben semmilyen hatalommal nem rendelkezett. Még budapesti bevonulását is csak úgy tudta megszervezni, hogy politikai ellenfele, a legitimista Lehár nyugat-magyarországi katonáit kölcsönözte.

c) Fő érvük szokott még lenni, hogy a "forradalmi változások" a polgári értelmiség legjavának, Móricznak, Babitsnak, Márainak, Szabó Dezsőnek, sőt Krúdynak és sok magyar hazafinak a vonzalmát bírták."

Ez viszont tény. Az értelmiség valóban jogos változásokat sürgetett, és sajnos legtöbbjüknek eleinte nem volt fogalma a proletárdiktatúra mibenlétéről, gyilkos, nemzetellenes ténykedéséről.

Eleinte például Kosztolányi is győzködni próbálta volt-újságírótársát, Kohn Bélát, és csak akkor nyílt ki a szeme, mikor az egy magánaudiencián kivégzéssel fenyegette meg még őt is.

Tehát az értelmiség félrevezetését nem lehet pozitivumnak beállítani.

d) A bolsik szivesen említik a román-magyar perszonálúnió tervét is. Ezt nem Horthy, hanem a vele szembenálló legitimisták próbálták felvetni, de sem magyar, sem román oldalon nem volt támogatása, a nagyhatalmak is elzárkóztak az ötlettől, amely így a magánbeszélgetések szintjén maradt.

e)A Horthy-ellenes uszításokra reagálva:

Horthy reálpolitikus volt, aki Magyarország teljesen vesztett helyzetéből indulva, egy vesztes háború és a vörös diktatúra, polgárháború és teljes káosz után, -amit ráadásul a kisantant szomszédok felkoncolásra, az ország kétharmadának elrablására használtak-, hozott létre egy stabil autokratikus rendszert, amely 25 évig - a német megszállásig - még politikai ellenfeleinek a biztonságát is garantálta.

Joggal nevezhető harmadik honalapítónak, hiszen egy tatárjárásból építette újjá Magyarországot.

Ezzel együtt sokszor meg kellett alkudnia különféle szélsőséges erőkkel, tehát a parttalan rehabilitáció még engem is gondolkodóba ejtene. Azzal együtt, hogy kormányzása alatt Trianon és a gazdasági válság dacára talpraállt az ország, és az etnikai határok koncepciójának elfogadtatása révén Magyarország pusztán diplomáciai eszközökkel vissza tudott szerezni magyarlakta területeket.

A probléma tehát nem Horthy személye, hanem az általa kényszerből eltűrt, őt magát is nagyrészt ellenségként szemlélő jobboldali szélsőségesekben van.

Az a tény, hogy Horthyt képtelen vádakkal illetik, joggal vált ki tiltakozást, de a bolsi gyalázkodás határozott elutasítása nem tekinthető a Horthy személyével való teljes egyetértésnek.

A lényeg az, hogy a dolgokat ne balos korlátoltsággal, vagy a mai elveink alapján próbáljuk meg- és elítélni, hanem a kor gondolatai alapján.

Horthy gondolatai és politikája igen közel álltak Churchill elveihez. Magyarország az akkori Európa demokratikus országai közé tartozott.