1919. április 16. szerda

Délután 16 órakor megindult a keleti arcvonal teljes hosszán a román hadsereg általános támadása.

A frontvonal Máramaros térségétől le a Maros völgyéig húzódott sok száz kilométeres hosszúságban. Közvetlen hadműveleti célnak a Vyx-jegyzékben rögzített vonal elérését jelölte meg a román vezérkar, de a támadás lendületétől függően a Tisza-vonal elérését is lehetségesnek tartották.

Második etapként Budapest elfoglalását, a tanácskormány megdöntését akarták elérni a hadjárattal.

A hadügyi népbiztosság korábban elparancsolta az arcvonal középső részéről, vagyis a centrumból a Székely Hadosztályt, amelyet a vörösök megbízhatatlannak tartottak nyíltan vallott nemzeti elkötelezettségük miatt.

A Székely Hadosztály nagyszerűen kiépített állásokat adott át a csucsai-szorosban, a Sebes-Körös völgyében a 39-ik vörös dandárnak és az első nemzetközi vörös ezrednek.

Arra számított a hadügyi népbiztosság, hogy a vörös egységek szükség esetén utolsó csepp vérükig védelmezni fogják a román front legfontosabb szakaszát. Meg is kaptak ehhez minden lehetséges segítséget a budapesti hadvezetőségtől, de az elvárható helytállásnak éppen az ellenkezője történt.

A vörösök Szirénváraljától Csucsáig megnyitották a frontot a románok előtt. Egyetlen puskalövés nélkül elhagyták ideálisnak mondható állásaikat az elitnek vélt vöröscsapatok.

Mivel épp a centrumban törhettek előre ellenállás nélkül a románok, a szárnyaknak is vissza kellett vonulniuk az északi Szatmáron éppúgy, mint délen a Maros völgyében.

Alig indult meg tehát a románok általános támadása, néhány óra alatt kényelmes út nyílt előttük Nagyváradra, sőt azon túl a Nagyalföld Tiszáig terjedő országrésznyi térségeire.