*
Csernoch János (Szakolca, 1852. június 18. – Esztergom, 1927. július 25.)Ján Černoch Szakolca (szlovákul Skalica, németül Skalitz) községben született nagyon szegény és vallásos szlovák parasztcsaládban.
Már kisfiúként egyre több időt töltött a szlovák-magyar-osztrák Szakolca 12. században épült Szent György katolikus templomában, ahol igen mélyen élte át a szentmisék és a Mária-litániák, az esküvők, a keresztelők és más liturgikus események légkörét.
A helyi plébános felfigyelt rá és rábeszélte arra, hogy ministráljon. Csak ekkor jött rá arra, hogy egy igen tehetséges és mélyen istenfélő fiúval van dolga, aki nemcsak az anyanyelvén, szlovákul, de magyarul, csehül és németül is folyékonyan beszél, amikor közelebbről is megismerte.
Ez nem csoda, mert a községben a szlovák többség mellett, akkoriban mintegy 500 magyar és körülbelül 300 osztrák élt. Csernoch János minden nyelven jellegzetes szlovák akcentussal beszélt, ez élete végéig nem változott. Időközben újabb nyelveket sajátított el, így többek között beszélt olaszul, lengyelül, románul, ruszinul, ukránul, franciául és spanyolul is.
Csernoch bíboros-hercegprímás gyermekkora idején a nagyközség egy igazi magyar kisváros benyomását keltette. A nagyközség valamennyi lakosa mélyen vallásos volt.
Mivel Szakolcán akkoriban még nem volt gimnázium, a plébános Csernoch Jánost az egyik plébános ismerőséhez Pozsonyba küldte, ahol elvégezte a gimnáziumot.
Itt az akkori esztergomi érsek, Simor János bíboros-hercegprímás egyik látogatása során született meg a döntés arról, hogy ezt a tehetséges falusi gyereket tovább kell küldeni tanulni filozófiai-teológiai egyetemi tanulmányokra a monarchia fővárosába, Bécsbe.
Csernoch János bécsi teológiai tanulmányait 1874. november 18-án fejezte be, és a teológia doktoraként Simor János esztergomi érsektől, bíboros-hercegprímástól nyert papi felszentelést.
Simor bíboros nem véletlenül ment e célból személyesen Bécsbe. Ennek oka az volt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén alapelv volt, hogy a nemzetiségi területeken a lelkészi, áldozópapi, plébánosi, esperesi, vagy püspöki kinevezést kötelezően olyan papoknak kellett adni, akik folyékonyan beszélték a kisebbség nyelvét.
Csernoch János kiváló jelölt volt, hiszen jó néhány kisebbség nyelvét ismerte.
Az egyetem rektora meggyőzte a hercegprímást, hogy Csernoch János olyan személyiség, aki kiválóan megfelel erdélyi vagy felvidéki, esetleg vajdasági vagy kárpátaljai püspöknek.
Így aztán ahelyett, hogy hazautazhatott volna, Bécsből az útja Rómába vezetett, ahol további egyetemi tanulmányokat végezhetett könyvtárosi, levéltárosi és kánonjogi szakon.
Csak 1888-ban tudta elfoglalni az első plébánosi hivatalát a három nemzetiségű Radosócz (Radošovce/Radoschotz) nagyközségben, ahonnan Esztergomba hívták.
Először a Hercegprímási Palotában könyvtáros és levéltáros volt, de már 1890-ben kanonok, majd 1900-ban Budapesten a Parlamentbe került országgyűlési képviselőként.
Mindenkire lenyügőzően hat a kimagasló intelligenciája és példátlan mértékű nyelvtudása. 1908–ban püspöki felszentelést nyer és Szegeden átveszi a csanádi püspökség vezetésését.
Csak ekkor kezdődott a fiatal szlovák szegényparaszt szédületes egyházi karierrje. Már három év múlva – 1911-ben kalocsai érsek lett.
Nagy-Magyarország utolsó hercegprímásának sírhelye és halotti maszkja az esztergomi főszékesegyházban.
Miután Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás lemondott, 1913-ban X. Pius pápa Csernoch János kalocsai érseket nevezte ki esztergomi érsekké, majd bíborossá.
Az új bíboros egy évvel később részt vett az új pápa – XV. Benedek konklávéjában, majd később XI. Pius konklávéjában is.
Miután 1919. március 21-én kikiáltották a Szovjet Tanácsköztársaságot, Csernoch hercegprímás részt vett a gyilkos söpredék elleni fellépésben, melynek eredményeképpen a Tanácsköztársaságot az antant politikai, katonai segítségével megdöntötték.
Horthy Miklós tengernagyot a Magyar Királyság kormányzójává választották. Ennek nyomán az országgyűlés kimondta a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását.
Magyarország 1920-ban önálló királysággá vált, de király nélkül. Az uralkodó feladatkörét Horthy kormányzó látta el.
Később Csernoch János hercegprímás a legitimisták egyik vezéregyénisége lett, akik megkísérelték visszaszerezni a királyi trónt a Habsburg házból származó IV. Károly király részére.
Csernoch János hercegprímás 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban. A főszékesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.
*
