Nos,ezt itt nem kifejezetten(na jó, legalábbis nem bevallottan) a "kormányoldal":

Tudósításunk a Kossuth térről - Toroczkai visszatért!
2006-09-26. 22:32:31

A Kuruc.info helyszínen tartozkodó tudósítója szerint mintegy 6-8 ezer ember gyűlt össze ma este a Kossuth téren Gyurcsány Ferenc és a kormány távozását, illetve új választások kiírását követelve.

A téren felszólalt a vidékről hazaérkezett Toroczkai László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tagja, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke. Beszédében kiállt a bebörtönzött forradalmárok mellett. Arra buzdít, hogy a néhány száz méterre lévő, Markó utcai Pesti Központi Kerületi Bíróságon tüntessünk a koncepciós perek ellen. Figyelmeztetett: nagy mértékben a rendőrükön múlik, hogy péntektől a tüntetés ne torkolljon agresszióba.
Toroczkai László emellett ismertette állásfoglalását a forradalomról:

A 2006-os forradalomról

A Magyar Televízió apokaliptikus ostroma óta már semmi sem olyan, mint azelőtt volt. Nem csupán az ostromlók és a rendőrök élete változott meg. Azóta Gyurcsány Ferenc szénné égette magát a honi háziújságíróival ellentétben komolyakat kérdező világsajtó előtt, s egyre nagyobb és látványosabb türannosszá nő; ugyanakkor Orbán Viktor visszanyerte 1989-es önmagát, és megjelent a valódi harmadik erő. A nép szeme pedig lassan kezd felnyílni. Ezért, bár, egy feldobott pénzérme döntött erről, hiába fenyegetnek, nem bánom és nem szégyellem, hogy én vezettem át a tüntetőket az MTV székházához.

A televízió ostroma 1956 óta először irányította az egész világ figyelmét Magyarországra. A tüntetések kezdetén azt mondtam: Térségünkben az elmúlt években két példa kínálkozott egy hazug kormány megdöntésére. Az egyik a szerb, a másik az ukrán modell. A szerb nép megostromolta a belgrádi parlamentet, majd a rendőrség átállásával, kormányt váltott. Az ukránok a rettenetes hidegben is kitartottak, és békés forradalmukkal ugyancsak kormányt váltottak. És most megszületett a magyar modell, amely a szerbiai és az ukrán modellt ötvözte. Sajnos erőszak is volt, és most békésen tüntetünk. A szerbek és az ukránok megdöntötték a kormányukat. Nálunk azonban nemhogy nem mond le Gyurcsány a történtek ellenére sem, de most ellentámadásba lendülve, véres megtorlásokkal bosszút áll, és úgy tűnik, hogy még ettől a szerepétől is boldog.

A magyar történelemben sajnos a forradalmak rövid távon általában elbuknak. Most is sokan dolgoznak azon, hogy a kezdeti lelkesedés alábbhagyjon, s befejezzük, amit elkezdtünk. Olyanok kívánnak a lecsöndesedett forradalom élére állni, akik a kezdetekkor sehol sem voltak. Ám a legtöbb esetben a forradalmi hangulatból, a lelkek forradalmával, mégis elindul valami, amely a győzelemhez vezet majd. Én már most is érzem ezt a fajta spirituális kibontakozást, amelynek segítségével végül mégis sikerül majd befejeznünk az ellopott rendszerváltozást.

Ez a Magyarország már nem az a Magyarország, ami a televízió székházának ostroma előtt volt. És ez a magyar nemzet már nem az a magyar nemzet, amely a Gyurcsány által a népszavazáskor megosztott, depresszióssá váló nemzet volt. Ezért követelek továbbra is amnesztiát a forradalmi cselekményekben részt vevő fiataloknak és a túlkapások miatt remélhetően feljelentett rendőröknek és bíróknak is. Úgy, ahogy az SZDSZ amnesztiát követelt és kapott az 1990-es taxisblokád résztvevőinek, pedig akkor csak gazdasági válság volt, most erkölcsi és politikai krízisben is szenved az ország és a nemzet.

Jelenlegi feladatomnak érzem, hogy járjam az országot, jelenlétemmel nem csupán a budapesti forradalmárokat, de a vidéken kitartó honfitársaimat is támogatnom, erősítenem kell. Mert most nem csüggedhetünk. Most már azok életéért is felelősséggel tartozunk, akiket bebörtönöztek és akiket megfosztottak alapvető emberi jogaiktól. Lopakodik vissza az ÁVH. A megtorlások időszaka jön. Én is naponta figyelem a körözési listákat, hogy szerepelek-e rajta, és még sok ezren vagyunk ezzel így. Ki kell tartanunk, le kell zárnunk az utakat, és egyre többen kell folytatnunk a passzív ellenállást. A fővárosnak szüksége van a vidékre. Ha nem mozdulnak meg a tönk szélére juttatott gazdák, a csőd felé hajtott vállalkozók és nem szélesedik ki az ellenállás, akkor mi nagyon egyedül maradunk. Mi megtettük, amit megkövetelt a haza, de most azoknak is mellénk kell állni, akikért ugyanúgy küzdöttünk, mint magunkért!

2006. szeptember 25.