gondola Fórum : Jézus nem azonos Krisztussal!

Új téma Új hozzászólás
Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció

előző téma következő téma

»	gondola Fórum » Vallás - filozófia » Jézus nem azonos Krisztussal!

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!

Fórumunkon a regisztráció szünetel

Téma: Jézus nem azonos Krisztussal!

Zakarat	Válasz \| 2006. június 02. 10:59 \| Sorszám: 120
======================================================================== A katolikus egyház katekizmusa Tartalomjegyzék ======================================================================== Tartalomjegyzék Kattintson a fejezetszámra vagy -címre, hogy odaugorjon és olvassa azt! A Katekizmus elektronikus kiadása A borító magyarázata és az impresszum A szentírási könyvek rövidítése Rövidítések jegyzéke ,,Laetamur magnopere'' apostoli levél ,,Fidei depositum'' apostoli konstitúció Elôszó 1-3 I. Az ember élete -- megismerni Istent és szeretni Ôt 4-10 II. A hit továbbadásáról -- a katekézisrôl 11-12 III. E Katekizmus céljáról és azokról, akiknek szól 13-17 IV. E Katekizmus szerkezetérôl 18-22 V. Gyakorlati útmutatások e Katekizmus használatához 23-25 VI. A helyi viszonyokra szükséges alkalmazások Freskótöredék Rómában a Priscilla-katakombában Elsô rész A hitvallás 26 Elsô szakasz ,,Hiszek'' -- ,,Hiszünk'' Elsô fejezet Az ember ,,fogékony'' Istenre 27-30 I. Az Isten utáni vágy 31-35 II. Az utakról, melyeken el lehet jutni Isten megismerésére 36-38 III. Isten megismerésérôl az Egyház szerint 39-49 IV. Hogyan kell beszélnünk Istenrôl? 50 Második fejezet Isten elébe jön az embernek 1. cikkely Isten kinyilatkoztatásáról 51-53 I. Isten kinyilatkoztatja a maga ,,jóságos tervét'' 54-64 II. A kinyilatkoztatás szakaszai Jézus 65-73 III. Krisztus ,,az egész kinyilatkoztatás közvetítôje és ugyanakkor teljessége'' 74 2. cikkely Az isteni kinyilatkoztatás továbbadásáról 75-79 I. Az apostoli hagyományról 80-83 II. A hagyomány és a Szentírás közötti kapcsolatról 84-100 III. A hitletétemény értelmezésérôl 3. cikkely A Szentírás 101-104 I. Krisztus -- a Szentírás egyetlen Igéje 105-108 II. A Szentírás sugalmazásáról és igazságáról 109-119 III. A Szentlélek a Szentírás értelmezôje 120-141 IV. A Szentírás kánonja 131-141 V. A Szentírás az Egyház életében 142-143 Harmadik fejezet Az ember válaszol Istennek 1. cikkely Hiszek 144-149 I. A hit engedelmessége 150-152 II. ,,Tudom, kinek hittem'' 153-165 III. A hit sajátosságai 2. cikkely Hiszünk 168-169 I. ,,Tekints, Urunk, Egyházad hitére'' 170-171 II. A hit nyelve 172-184 III. Az egyetlen hit A hitvallás 185-197 Második szakasz A keresztény hit megvallása 198 Elsô fejezet Hiszek az Atyaistenben 1. cikkely ,,Hiszek a mindenható Atyaistenben, mennynek és földnek Teremtôjében'' 199 1. §. Hiszek Istenben 200-202 I. ,,Hiszek az egy Istenben'' 203-213 II. Isten kinyilatkoztatja a nevét 214-221 III. Isten, ,,Ô, aki Van'', igazság és szeretet 222-231 IV. Az egy Istenbe vetett hit következményei 2. §. Az Atya 232-237 I. ,,Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében'' 238-248 II. Istennek mint Szentháromságnak kinyilatkoztatása 249-256 III. A Szentháromság a hit tanításában 257-267 IV. Az isteni művekrôl és a szentháromságos küldésekrôl 268-278 3. § A Mindenható 279-281 4. § A Teremtô 282-289 I. Katekézis a teremtésrôl 290-292 II. A teremtés -- a Szentháromság műve 293-294 III. ,,A világ Isten dicsôségére teremtetett'' 295-301 IV. A teremtés misztériuma 302-324 V. Isten megvalósítja a maga tervét: az isteni gondviselés 325-327 5. § Az ég és a föld 328-336 I. Az angyalok 337-354 II. A látható világ 355 6. §. Az ember 356-361 I. ,,Isten képmására'' 362-368 II. ,,Test és lélek tekintetében egy'' 369-373 III. ,,Férfinak és nônek teremtette ôket'' 374-384 IV. Az ember a Paradicsomban 385 7. §. A bűnbeesés 386-390 I. Ahol eláradt a bűn, ott túláradt a kegyelem 391-395 II. Az angyalok bukása 396-409 III. Az áteredô bűn 410-421 IV. ,,Nem hagytad ôt a halál hatalmában'' 422-429 Második fejezet Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában 2. cikkely ,,És Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában'' 430-435 I. Jézus 436-440 II. Krisztus 441-445 III. Isten egyszülött Fia 446-455 IV. Úr 3. cikkely Jézus Krisztus ,,fogantatott a Szentlélektôl, született Szűz Máriától'' 1. § Isten Fia emberré lett 456-460 I. Miért lett testté az Ige? 461-463 II. A megtestesülés 464-469 III. Valóságos Isten és valóságos ember 470-483 IV. Hogyan ember az Isten Fia? 2. §. ,,... Fogantatott a Szentlélektôl, született Szűz Máriától'' 484-486 I. Fogantatott a Szentlélektôl... 487-511 II. ... született Szűz Máriától 512-513 3. §. Krisztus életének misztériumai 514-521 I. Krisztus egész élete misztérium 522-534 II. Jézus gyermekségének és rejtett életének misztériumai 535-570 III. Jézus nyilvános életének misztériumai 571-573 4. cikkely Jézus Krisztus ,,szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették'' 574-576 1. §. Jézus és Izrael 577-582 I. Jézus és a Törvény 583-586 II. Jézus és a Templom 587-594 III. Jézus és Izrael hite az egy, szabadító Istenben 2. § A megfeszített Jézus halt meg 595-598 I. Jézus pere 599-605 II. Krisztus megváltó halála az üdvösség isteni tervében 606-623 III. Krisztus a bűneinkért ajánlotta fel önmagát az atyának 624-630 3. § Jézus Krisztust eltemették 631 5. cikkely ,,Jézus Krisztus alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül'' 632-636 1. §. Krisztus alászállt a poklokra 638 2. §. Harmadnapon föltámadott a halálból 639-647 I. Történelmi és transzcendens esemény 648-650 II. A föltámadás -- a Szentháromság műve 659-667 6. cikkely ,,Jézus fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján'' 7. cikkely ,,Onnan jön el ítélni élôket és holtakat'' 668-677 I. Ismét el fog jönni dicsôségében 678-681 II. ,,Ítélni élôket és holtakat'' 683-686 Harmadik fejezet Hiszek a Szentlélekben 687-688 8. cikkely ,,Hiszek a Szentlélekben'' 689-690 I. A Fiú és a Szentlélek összefüggô küldetése 691-701 II. A Szentlélek neve, elnevezései és szimbólumai 702-716 III. A Szentlélek és Isten Igéje az ígéretek idején 717-730 IV. Krisztus Lelke az idôk teljességében 731-747 V. A Szentlélek és az Egyház az utolsó idôkben 748-750 9. cikkely ,,Hiszem a szent, katolikus Anyaszentegyházat'' 1. §. Az egyház Isten tervében 751-757 I. Az Egyház nevei és képei 758-769 II. Az Egyház eredete, alapítása és küldetése 770-780 III. Az Egyház misztériuma 2. §. Az Egyház -- Isten népe, Krisztus Teste, a Szentlélek Temploma 781-786 I. Az Egyház -- Isten népe 787-796 II. Az Egyház Krisztus Teste 797-810 III. Az Egyház -- a Szentlélek temploma 811-812 3. §. Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli 813-822 I. Az Egyház egy 823-829 II. Az Egyház szent 830-856 III. Az Egyház katolikus 857-870 IV. Az Egyház apostoli 871-873 4. §. A Krisztus-hívôk: hierarchia, világi hívôk, Istennek szentelt élet 874-896 I. Az Egyház hierarchikus fölépítése 897-913 II. A világi Krisztus-hívôk 914-945 III. Az Istennek szentelt élet 946-948 5. §. A szentek közössége 949-953 I. A lelki javak közössége 954-960 II. Közösség a mennyei és a földi Egyház között 963 6. §. Mária -- Krisztus Anyja, az Egyház Anyja 964-970 I. Mária anyasága az Egyház szempontjából 971 II. A Szent Szűz tisztelete 972-975 III. Mária -- az Egyház eszkatologikus képe 976 10. cikkely ,,Hiszem a bűnök bocsánatát'' 977-980 I. Egyetlen keresztség a bűnök bocsánatára 988-991 11. cikkely ,,Hiszem a test föltámadását'' 992-1004 I. Krisztus föltámadása és a mi föltámadásunk 1005-1019 II. Meghalni Jézus Krisztusban 1020 12. cikkely ,,Hiszem az örök életet'' 1021-1022 I. A különítélet 1023-1029 II. A Mennyország 1030-1032 III. A végsô tisztulás, vagyis a tisztítóhely 1033-1037 IV. A pokol 1038-1041 V. Az utolsó ítélet 1042-1060 VI. Az új ég és az új föld reménye 1061-1065 Amen Freskó a 4. sz. elejérôl Szent Péter és Szent Marcellinus katakombájában 1066-1075 Második rész A keresztény misztérium ünneplése 1076 Elsô szakasz Szentségi üdvrend Elsô fejezet A húsvéti misztérium az Egyház idejében 1. cikkely A liturgia -- a Szentháromság műve 1077-1083 I. Az Atya a liturgia forrása és célja 1084-1090 II. Krisztus műve a liturgiában 1091-1112 III. A Szentlélek és az Egyház a liturgiában 1113 2. cikkely A húsvéti misztérium az Egyház szentségeiben 1114-1116 I. Krisztus szentségei 1117-1121 II. Az Egyház szentségei 1122-1126 III. A hit szentségei 1127-1129 IV. Az üdvösség szentségei 1130-1134 V. Az örök élet szentségei 1135 Második fejezet A húsvéti misztérium szentségi ünneplése 1. cikkely Az Egyház liturgiájának ünneplése 1136-1144 I. Ki ünnepli a liturgiát? 1145-1162 II. Hogyan ünnepeljük a liturgiát? 1163-1178 III. Mikor ünnepeljünk? 1179-1199 IV. Hol ünnepeljünk? 1200-1209 2. cikkely A liturgiák különbsége és a misztérium egysége 1210-1211 Második szakasz Az egyház hét szentsége 1212 Elsô fejezet A keresztény beavatás szentségei 1213 1. cikkely A keresztség szentsége 1214-1216 I. Hogyan nevezzük ezt a szentséget? 1217-1228 II. A keresztség az üdvösség rendjében 1229-1245 III. Hogyan ünnepeljük a keresztség szentségét? 1246-1255 IV. Ki veheti föl a keresztséget? 1256 V. Ki keresztelhet? 1257-1261 VI. A keresztség szükségessége 1262-1284 VII. A keresztségi kegyelem 1285 2. cikkely A bérmálás szentsége 1286-1292 I. A bérmálás az üdvösség rendjében 1293-1301 II. A bérmálás szertartása és jelei 1302-1305 III. A bérmálás hatásai 1306-1311 IV. Ki veheti föl ezt a szentséget? 1312-1321 V. A bérmálás kiszolgáltatója 1322-1323 3. cikkely Az Eucharisztia szentsége 1324-1327 I. Az Eucharisztia -- az egyházi élet forrása és csúcsa 1328-1332 II. Hogyan nevezik ezt a szentséget? 1333-1344 III. Az Eucharisztia az üdvösség rendjében 1345-1355 IV. Az Eucharisztia liturgikus ünneplése 1356-1381 V. A szentségi áldozat: hálaadás, emlékezet, jelenlét 1382-1401 VI. A húsvéti lakoma 1402-1419 VII. Az Eucharisztia -- ,,a jövendô dicsôség záloga'' 1420-1421 Második fejezet A gyógyulás szentségei 1422 4. cikkely A bűnbánat és a kiengesztelôdés szentsége 1423-1424 I. Hogyan nevezik ezt a szentséget? 1425-1426 II. Mire jó a kiengesztelôdés szentsége a keresztség után? 1427-1429 III. A megkereszteltek megtérése 1430-1433 IV. A belsô bűnbánat 1434-1439 V. A bűnbánat különféle formái a keresztény életben 1440-1449 VI. A bűnbánat és a kiengesztelôdés szentsége 1450-1460 VII. A bűnbánó cselekedetei 1461-1467 VIII. A szentség kiszolgáltatója 1468-1470 IX. E szentség hatásai 1471-1479 X. A búcsúk 1480-1498 XI. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatása 1499 5. cikkely A betegek kenete 1500-1513 I. Alapjai az üdvrendben 1514-1516 II. Ki veheti föl és ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget? 1517-1519 III. Hogyan szolgáltatják ki ezt a szentséget? 1520-1523 IV. A betegek kenetének hatásai 1524-1532 V. A szent útravaló, a keresztény ember utolsó szentsége 1533-1535 Harmadik fejezet A közösség szolgálatának szentségei 1536 6. cikkely Az egyházi rend szentsége 1537-1538 I. Miért egyházi rend, ,,ordo'' e szentség neve? 1539-1553 II. Az egyházi rend szentsége az üdvösség rendjében 1554-1571 III. Az egyházi rend szentségének három fokozata 1572-1574 IV. A szentség kiszolgáltatása 1575-1576 V. Ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget? 1577-1580 VI. Ki veheti föl ezt a szentséget? 1581-1600 VII. Az egyházi rend szentségének hatásai 1601 7. cikkely A házasság szentsége 1602-1620 I. A házasság Isten tervében 1621-1624 II. A házasságkötés szertartása 1625-1637 III. A házassági beleegyezés 1638-1642 IV. A házasság szentségének hatásai 1643-1654 V. A házastársi szeretet értékei és követelményei 1655-1666 VI. A családegyház Negyedik fejezet Egyéb liturgikus szertartások 1667-1679 1. cikkely A szentelmények 1680 2. cikkely A keresztény temetés 1681-1683 I. A keresztény ember utolsó húsvétja 1684-1690 II. A temetés szertartása Freskó a 4. sz. elejérôl Szent Péter és Szent Marcellinus katakombájában 1691-1698 Harmadik rész Élet Krisztusban 1699 Elsô szakasz Az ember hivatása: élet a Szentlélekben 1700 Elsô fejezet Az emberi személy méltósága 1701-1715 1. cikkely Az ember Isten képmása 2. cikkely A boldogságra szóló meghívásunk 1716-1717 I. A boldogságok 1718-1719 II. A boldogság iránti vágy 1720-1729 III. A keresztény boldogság 1730 3. cikkely Az ember szabadsága 1731-1738 I. Szabadság és felelôsség 1739-1748 II. Az emberi szabadság az üdvrendben 1749 4. cikkely Az emberi cselekedetek erkölcsisége 1750-1754 I. Az erkölcsiség forrásai 1755-1761 II. A jó és a rossz cselekedetek 1762 5. cikkely A szenvedélyek erkölcsisége 1763-1766 I. A szenvedélyek 1767-1775 II. A szenvedélyek és az erkölcsi élet 1776 6. cikkely Az erkölcsi lelkiismeret 1777-1782 I. A lelkiismereti ítélet 1783-1785 II. A lelkiismeret formálása 1786-1789 III. A lelkiismeret szerinti választás 1790-1802 IV. A téves ítélet 1803 7.cikkely Az erények 1804-1811 I. Az emberi erények 1812-1829 II. Az isteni erények 1830-1845 III. A szentlélek ajándékai és gyümölcsei 8. cikkely A bűn 1846-1848 I. Az irgalmasság és a bűn 1849-1851 II. A bűn meghatározása 1852-1853 III. A bűnök különbözôsége 1854-1864 IV. A bűn súlyossága: halálos és bocsánatos bűn 1865-1876 V. A bűn szaporodása 1877 Második fejezet Az emberi közösség 1. cikkely A személy és a társadalom 1878-1885 I. Az emberi hivatás közösségi jellege 1886-1896 II. A megtérés és a társadalom 2. cikkely A társadalmi életben való részvétel 1897-1904 I. A tekintély 1905-1912 II. A közjó 1913-1927 III. Felelôsség és részvétel 1928 3. cikkely A társadalmi igazságosság 1929-1933 I. Az emberi személy tiszteletben tartása 1934-1938 II. Az emberek közötti egyenlôség és különbözôség 1939-1948 III. Az emberi szolidaritás Harmadik fejezet Isten üdvössége: törvény és kegyelem 1950-1953 1. cikkely Az erkölcsi törvény 1954-1960 I. A természetes erkölcsi törvény 1961-1964 II. A régi törvény 1965-1986 III. Az új törvény vagy evangéliumi törvény 2. cikkely Kegyelem és megigazulás 1987-1995 I. A megigazulás 1996-2005 II. A kegyelem 2006-2011 III. Az érdem 2012-2029 IV. A keresztény életszentség 2030-2031 3. cikkely Az Egyház: anya és tanító 2032-2040 I. Erkölcsi élet és az egyház tanítóhivatala 2041-2043 II. Az egyház parancsolatai 2044-2051 III. Erkölcsi élet és missziós tanúságtétel A tízparancsolat változatai 2052-2082 Második szakasz A tízparancsolat 2083 Elsô fejezet ,,Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl'' 1. cikkely Az elsô parancsolat 2084-2094 I. ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!'' 2095-2109 II. ,,Csak neki szolgálj!'' 2110-2128 III. ,,Ne legyenek idegen isteneid elôttem'' 2129-2141 IV. ,,Ne csinálj magadnak faragott képet ...'' 2. cikkely A második parancsolat 2142-2149 I. Az úr neve szent 2150-2155 II. Az Úr nevének hamis kiejtése 2156-2167 III. A keresztény név 3. cikkely A harmadik parancsolat 2168-2173 I. A szombati nap 2174-2195 II. Az Úr napja 2196 Második fejezet ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!'' 2197-2200 4. cikkely A negyedik parancsolat 2201-2206 I. A család Isten tervében 2207-2213 II. A család és a társadalom 2214-2231 III. A családtagok kötelességei 2232-2233 IV. A család és az ország 2234-2257 V. Elöljárók a polgári társadalomban 2258 5. cikkely Az ötödik parancsolat 2259-2283 I. Az emberi élet tisztelete 2284-2301 II. A személyek méltóságának tisztelete 2302-2330 III. A béke megôrzése 6. cikkely A hatodik parancsolat 2331-2336 I. ,,Férfinak és nônek teremtette ôket...'' 2337-2359 II. Meghívás a tisztaságra 2360-2379 III. A házastársi szeretet 2380-2400 IV. A házasság méltóságának megsértései 2401 7. cikkely A hetedik parancsolat 2402-2406 I. A javak egyetemes rendeltetése és a magántulajdon 2407-2418 II. A személyek és javaik tiszteletben tartása 2419-2425 III. Az Egyház szociális tanítása 2426-2436 IV. A gazdasági tevékenység és a társadalmi igazságosság 2437-2442 V. A nemzetközi igazságosság és szolidaritás 2443-2463 VI. A szegények iránti szeretet 2464 8. cikkely A nyolcadik parancsolat 2465-2470 I. Az igazságban (veritas) élni 2471-2474 II. ,,Tanúságot tenni az igazságról'' 2475-2487 III. Az igazság elleni bűnök 2488-2492 IV. Az igazság tiszteletben tartása 2493-2499 V. A tömegtájékoztató eszközök használata 2500-2513 VI. Igazság, szépség és szakrális művészet 2514-2516 9. cikkely A kilencedik parancsolat 2517-2519 I. A szív megtisztítása 2520-2533 II. Harc a tisztaságért 2534 10. cikkely A tizedik parancsolat 2535-2540 I. A vágyak rendetlensége 2541-2543 II. A lélek vágyai 2544-2547 III. A szív szegénysége 2548-2557 IV. ,,Látni vágyom Istent'' Az Athosz-hegyi Szent Dionüsziosz-monostor kódexének miniatúrája Negyedik rész A keresztény imádság 2558-2565 Elsô szakasz Az imádság a keresztény életben 2566-2567 Elsô fejezet Az imádság kinyilatkoztatása. Egyetemes meghívás az imádságra 2568-2597 1. cikkely Az Ószövetségben 2598-2622 2. cikkely Az idôk teljességében 2623-2625 3. cikkely Az Egyház idejében 2626-2628 I. Az áldás és az imádás 2629-2633 II. A kérô imádság 2634-2636 III. A közbenjáró imádság 2637-2638 IV. A hálaadó imádság 2639-2649 V. A dicséret imádsága 2650-2651 Második fejezet Az imádság hagyománya 2652-2662 1. cikkely Az imádság forrásainál 2663-2682 2. cikkely Az imádság útja 2683-2696 3. cikkely Imádságra vezetôk 2697-2699 Harmadik fejezet Az imaélet 1. cikkely Az imádság módjai 2700-2704 I. A szóbeli ima 2705-2708 II. Az elmélkedés 2709-2724 III. A szemlélôdô imádság 2725 2. cikkely Az imádság küzdelme 2726-2728 I. Ellenvetések az imádsággal szemben 2729-2733 II. A szív alázatos ébersége 2734-2741 III. Gyermeki bizalom 2742-2758 IV. Kitartani a szeretetben 2759 Második szakasz Az Úr imádsága: ,,Miatyánk'' 2761 1. cikkely ,,Az egész evangélium breviáriuma'' 2762-2764 I. A szentírás középpontjában 2765-2766 II. ,,Az Úr imádsága'' 2767-2776 III. Az Egyház imádsága 2. cikkely ,,Mi Ayánk, ki vagy a mennyekben'' 2777-2778 I. ,,Teljes bizalommal merünk közeledni'' 2779-2785 II. ,,Atya!'' 2786-2793 III. ,,Mi'' Atyánk 2794-2802 IV. ,,Ki vagy a mennyekben'' 2803-2806 3. cikkely A hét kérés 2807-2815 I. ,,Szenteltessék meg a te neved'' 2816-2821 II. ,,Jöjjön el a te országod'' 2822-2827 III. ,,Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is'' 2823-2837 IV. ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma'' 2838-2845 V. ,,Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek'' 2846-2849 VI. ,,Ne vigy minket kísértésbe'' 2850-2854 VIII. ,,De szabadíts meg a gonosztól'' 2855-2865 Záró doxológia Az idézett szentírási források jegyzéke Az idézett szentírási források könyvek szerint Egyházi források jegyzéke Egyházi források tartalomjegyzéke Tematikus mutató Lábjegyzetek ======================================================================== A Katekizmus elektronikus kiadása A Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) ezen elektronikus kiadása a Szent István Társulat engedélyével készült. A programot a Pázmány Péter Elektronius Könyvtár szabályai szerint szabadon lehet lelkipásztori célokra használni. A terjesztés, másolás és minden egyéb más jog a Szent István Társulat tulajdonában van. Ezen elektronikus kiadás a KEK latin alapkiadásának a fordítása (lásd errôl a program elején található Laetamur Magnopere kezdetű apostoli levelet). A fordítást végezte és a szöveget gondozta Dr. Diós István. Tipográfiai sajátosságok a programban: - A Katekizmus minden paragrafusát a kövéren szedett paragrafusszám indítja. - A könyv apróbetűs részeit a program keretekben hozza. - A lábjegyzeteket a program kisebb méretű kövér betűvel, szögletes zárójelben, folyamatosan számozva tartalmazza, amelyre kattintva megjelenik az odatartozó magyarázószöveg. Például: [1234]. - A nyomtatott könyv szélei olyan paragrafusok számát tartalmazza, amelyek a szóbanforgó paragrafushoz kapcsolódnak. A program ezeket a megfelelô bekezdések végén adja meg két nagyságjellel kezdôdôen. Ha ezekre rákattintunk, a program a megadott paragrafusra ugrik. Például >>1234 ======================================================================== A borító magyarázata és az impresszum A címlapon látható logo a Domitilla-katakomba (Róma) egyik keresztény sírköve (III. sz. vége) után készült. Az eredetileg pogány pásztorjelenetet a keresztények fölhasználták, hogy szimbolizálják azt a nyugalmat és boldogságot, ami az elhunyt lelkére az örök életben vár. Ez a kép kifejez néhány szempontot is, melyek ezt a katekizmust jellemzik: Krisztus, a Jó Pásztor az, aki vezeti és védi híveit (bárányait) tekintélyével (a pásztorbot), vonzza ôket az igazság dallamos szimfóniájával (pásztorsíp) és pihenteti ôket az ,,élet fája'' árnyékában, és ez utóbbi a paradicsomot megnyitó, megváltó keresztje. A szentírási, kánonjogi és zsinati szövegek idézetei a Szent István Társulat által kiadott fordításokból származnak, ezek: Biblia (1994), Az egyházi törvénykönyv (1986), A II. Vatikáni Zsinat tanítása (1992). ,,Libreria Editrice Vaticana omnia sibi vindicat iura. Sine eiusdem licentia scripto data nemini liceat hunc Catechismum denuo imprimere aut in aliam linguam vertere.'' Copyright, Latin alapszöveg (editio typica) 1997. -- Libreria Editrice Vaticana, Cittŕ del Vaticano. ======================================================================== A szentírási könyvek címe és rövidítése Ószövetség Ter Teremtés könyve Kiv Kivonulás könyve Lev Leviták könyve Szám Számok könyve MTörv Második Törvénykönyv Józs Józsue könyve Bír Bírák könyve Rut Rut könyve 1Sám Sámuel I. könyve 2Sám Sámuel II. könyve 1Kir Királyok I. könyve 2Kir Királyok II. könyve 1Krón Krónikák I. könyve 2Krón Krónikák II. könyve Ezd Ezdrás könyve Neh Nehemiás könyve Tób Tóbiás könyve Jud Judit könyve Esz Eszter könyve 1Mak Makkabeusok I. könyve 2Mak Makkabeusok II. könyve Jób Jób könyve Zsolt Zsoltárok könyve Péld Példabeszédek könyve Préd Prédikátor könyve Én Énekek éneke Bölcs Bölcsesség könyve Sir Sirák fia könyve Iz Izajás könyve Jer Jeremiás könyve Siral Siralmak könyve Bár Báruk könyve Ez Ezekiel könyve Dán Dániel könyve Oz Ozeás könyve Jo Joel könyve Ám Ámosz könyve Abd Abdiás könyve Jón Jónás könyve Mik Mikeás könyve Náh Náhum könyve Hab Habakuk könyve Szof Szofoniás könyve Ag Aggeus könyve Zak Zakariás könyve Mal Malakiás könyve Újszövetség Mt Máté evangéliuma Mk Márk evangéliuma Lk Lukács evangéliuma Jn János evangéliuma ApCsel Apostolok cselekedetei Róm Rómaiaknak írt levél 1Kor Korintusiaknak írt I. levél 2Kor Korintusiaknak írt II. levél Gal Galatáknak írt levél Ef Efezusiaknak írt levél Fil Filippieknek írt levél Kol Kolosszeieknek írt levél 1Tesz Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2Tesz Tesszalonikaiaknak írt II. levél 1Tim Timóteusnak írt I. levél 2Tim Timóteusnak írt II. levél Tit Titusznak írt levél Filem Filemonnak írt levél Zsid Zsidóknak írt levél Jak Szent Jakab levele 1Pt Szent Péter I. levele 2Pt Szent Péter II. levele 1Jn Szent János I. levele 2Jn Szent János II. levele 3Jn Szent János III. levele Júd Szent Júdás levele Jel Jelenések könyve ======================================================================== Rövidítések jegyzéke AA Apostolicam actuositatem AG Ad gentes Ben De Benedictionibus CA Centesimus annus Catech.R. Catechismus Romanus CCEO Corpus Canonum Ecclesiarum Orientalium CD Christus Dominus CDF Congrégation pour la doctrine de la foi CIC Codex luris Canonici CL Christifideles laici COD Conciliorum oecumenicorum decreta CT Catechesi tradendae DCG Directorium Catecheticum Generale DeV Dominum et Vivificantem DH Dignitatis humanae DM Dives in misericordia DS Denzinger-Schönmetzer, Enchiridion Symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fidei et morum DV Dei Verbum EN Evangelii nuntiandi FC Familiaris consortio GE Gravissimum educationis GS Gaudium et spes HV Humanae vitae IGLH Introductio generalis LH IGMR Institutio generalis MR IM Inter mirifica LE Laborem exercens LG Lumen gentium LH Liturgia Horarum MC Marialis cultus MD Mulieris dignitatem MF Mysterium fidei MM Mater et magistra MR Missale Romanum NA Nostra aetate OBA Ordo baptismi adultorum OBP Ordo baptismi parvulorum OCf Ordo confirmationis OcM Ordo celebrandi Matrimonium OCV Ordo consecrationis virginum OE Orientalium ecclesiarum OEx Ordo exsequiarum off.lect. officium lectionis OICA Ordo initiationis christianae adultorum OP Ordo poenitentiae OT Optatam totius PC Perfectae caritatis PO Presbyterorum ordinis PP Populorum progressio PT Pacem in terris RH Redemptor hominis RM Redemptoris Mater RP Reconciliatio et poenitentia SC Sacrosanctum concilium SPF VI. Pál pápa: Isten népének hitvallása SRS Sollicitudo rei socialis UR Unitatis redintegratio Az egyházi szerzôk műveinek címei az idézetek mutatójában találhatók. E címekben a kövéren szedett betűk adják a jegyzetekben használatos rövidítéseket a megfelelô művekre vonatkozóan. Például Szent Ambrust illetôen: ep az epistulae rövidítése. Mivel a pápai megnyilatkozások címei magyar nyelven nem használatosak, hanem csak latinul, ezért fordításuk szükségtelen. ======================================================================== Laetamur magnopere LAETAMUR MAGNOPERE KEZDETŰ APOSTOLI LEVÉL mely jóváhagyja és közzéteszi A Katolikus Egyház Katekizmusának latin editio typica-ját A Fôtisztelendô Bíboros Testvéreknek, Pátriárkáknak, Érsekeknek, Püspököknek, Papoknak, Diákonusoknak és Isten népe többi tagjának JÁNOS PÁL PÜSPÖK ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA ÖRÖK EMLÉKEZETÜL Szerfölött örvendünk annak, hogy megjelent A Katolikus Egyház Katekizmusának latin mintakiadása, melyet jelen apostoli levelünkkel jóváhagyunk és közzéteszünk, s mely ezáltal az említett Katekizmus végleges szövege. Mintegy öt évvel azután történik ez, hogy 1992. október 11-én kibocsátottuk a Fidei depositum kezdetű apostoli konstitúciót, mely a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 30. évfordulóján a Katekizmus francia nyelvű elsô szövegét bevezette a világba. Valamennyien örömmel állapíthattuk meg, hogy az elmúlt években többnyire mily kedvezô fogadtatásban részesült e Katekizmus, s mily széles körben elterjedt, fôként azokban a részegyházakban, melyek saját nyelvükre lefordították, hogy a különbözô nyelvű közösségeknek szerte a földön rendelkezésére álljon. Ez bizonyítja, mennyire indokolt volt 1985-ben a rendkívüli Püspöki Szinodus kérése felénk, hogy készüljön el a Katekizmus, vagyis az egész katolikus hit- és erkölcstan foglalata. A Bíborosok és Püspökök 1986-ban e célból létrehozott Tanácsának gyümölcseként a fent említett apostoli konstitúcióval jóváhagytuk és közzétettük a Katekizmust, mely teljes terjedelmében változatlanul hatályban marad és a jelen latin editio typica-val nyeri el végsô formáját. A jelen kiadást az Apostoli Szentszék különbözô munkatársaiból álló Tanács készítette, melyet 1993-ban kifejezetten ezért hoztunk létre. E Tanács, melynek elnökévé fôtisztelendô testvérünket, Joseph Ratzinger bíborost állítottuk, gondosan dolgozott a rábízott feladaton, különös figyelmet fordítva a sok javasolt javításra, melyek a Katekizmus megjelenése óta eltelt években a világ minden részérôl és a különbözô egyházi közösségektôl érkeztek be. A Katekizmus készítése során egészen nyilvánvalóvá vált és az egész földkerekségen, még a nem keresztények körében is sokféleképpen megnyilvánult a teljesen egyedülálló igény, mely megerôsítette a Katekizmus rendeltetését, hogy a katolikus tanítás teljes és ép bemutatása legyen, melybôl bárki megismerheti, hogy az Egyház mit hisz és ünnepel, hogyan él, és a mindennapjaiban miért imádkozik. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált a készséges akarat az együttműködésre azért, hogy a keresztény hitet, melynek alapvetô és szükséges elemeit a Katekizmus tartalmazza, napjaink embere számára a lehetô legalkalmasabb módon mutassuk be. A sok részegyház együttműködése hozta létre azt, amit az említett Fidei depositum apostoli konstitúcióban mondtunk: ,,ennyi hang egybecsengése kétségtelenül a hit 'szimfóniája'''. A Tanács ezek miatt is komolyan mérlegelte a benyújtott véleményeket, kérdésföltevésekkel pontosabbá tette, és ítéleteit jóváhagyásra átadta nekünk. Ezeket az ítéleteket, amennyiben hozzásegítenek, hogy a Katekizmus anyaga jobban megfeleljen a katolikus hitletéteménynek, illetve lehetôvé teszik, hogy bizonyos hitigazságok a mai hitoktatás követelményeinek jobban megfelelô formát nyerjenek, elfogadtuk, és helyet kaptak e latin mintakiadásban. E kiadás tanítása hűségesen ismétli azt a kiadást, melyet az Egyháznak és a földkerekség embereinek 1992 decemberében átnyújtottunk. A ma nyilvánosságra hozott latin mintakiadás beteljesíti a Katekizmus 1986-ban megkezdett munkálatait, és szerencsésen teljesíti a Püspöki Szinodus említett rendkívüli ülésének kívánságát. Most tehát az Egyház kezében van egyetlen és örök apostoli hitének új és nagytekintélyű bemutatása, mely ,,az egyházi közösség számára érvényes és törvényes eszköz'' és ,,a hit tanításának biztos szabálya'', továbbá ,,biztos és hiteles hivatkozási szöveg'' (Fidei depositum, 4). A katolikus hit és tanítás e világos és rendszerezett bemutatásában a hitoktatás abszolút biztos utat talál arra, hogy a keresztény üzenetet megújult buzgósággal adja át korunk minden egyes emberének. E kötetben minden hitoktató biztos támaszra lel, hogy a helyi egyházban közölni tudja a hit egyetlen és örök letéteményét, miközben a Szentlélek segítségével a keresztény misztérium csodálatos egységét összekapcsolni törekszik azok életkörülményeinek és szükségleteinek sokféleségével, akiknek az üzenet szól. Isten népében az egész hitoktatás új és bôséges ösztönzést nyerhet, ha jól használja és helyesen értékeli e zsinat utáni Katekizmust. Mindez nagyobb jelentôséget nyer ma, a harmadik évezred küszöbén. Sürget ugyanis az evangelizációs feladat, hogy mindenki megismerhesse az evangéliumi üzenetet, elfogadhassa és növekedhessék ,,Krisztus nagykorúságának mértékére''. (Ef 4,13) Nyomatékosan buzdítjuk tehát Fôtisztelendô Püspöktestvéreinket, akikre elsôsorban bízzuk A Katolikus Egyház Katekizmusát, hogy a jelen mintakiadás alkalmával élve odaadóbbak legyenek a szöveg terjesztésében és készséges elfogadtatásában, s ajándékként adják át a rájuk bízott közösségeknek, melyek a hit kimeríthetetlen gazdagságát fedezhetik föl benne. Bárcsak az Isten népét alkotók egybecsengô és egymást kiegészítô szolgálata terjesztené a Katekizmust, s bárcsak mindenki befogadná, hogy megerôsödjék és a föld határáig terjedjen az a hívô egyetértés, melynek forrása és elve a Szentháromságos Egységben található. Krisztus Anyjára, Máriára -- kinek testestôl-lelkestôl való mennybe fölvételét ma együtt ünnepeljük -- bízzuk ezen óhajunkat, melynek teljesedése minden ember lelki javára váljék. Kelt Castel Gandolfóban, 1997. augusztus 15-én, pápaságunk 19. esztendejében. ======================================================================== Fidei depositum FIDEI DEPOSITUM KEZDETŰ APOSTOLI KONSTITÚCIÓ mely közzéteszi A Katolikus Egyház Katekizmusát a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat után A Fôtisztelendô Bíboros Testvéreknek, Pátriárkáknak, Érsekeknek, Püspököknek, Papoknak, Diákonusoknak és Isten népe többi tagjának JÁNOS PÁL PÜSPÖK ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA ÖRÖK EMLÉKEZETÜL Bevezetés A HITLETÉTEMÉNY ôrzését az Úr adta Egyháza feladatául, s az Egyház e feladatot minden idôben teljesíti. A II. Vatikáni Zsinatnak, melyet boldogemlékű elôdünk, XXIII. János pápa harminc évvel ezelôtt nyitott meg, szándéka és óhaja arra irányult, hogy megfelelô megvilágításba kerüljön az Egyház apostoli és lelkipásztori küldetése, és így az evangéliumi igazság ragyogó fénye minden embert serkentsen Krisztus mindent fölülmúló szeretetének keresésére és elfogadására (vö. Ef 3,19). XXIII. János pápa a zsinat fô feladatául azt adta, hogy a keresztény tanítás drága kincsét gondosabban ôrizze és jobban tárja föl, hogy hozzáférhetôbb legyen a Krisztus-hívôk és minden jóakaratú ember számára. Ezért a zsinatnak elsôsorban nem a kor tévedéseit kellett elítélnie, hanem a hit tanítása erejének és szépségének világos bemutatására kellett törekednie. ,,E zsinat fényétôl megvilágítva -- mondta ô -- az Egyház gyarapodni fog, miként bízunk benne, lelki javakban, és a zsinatból új erôt merítve félelem nélkül fog a jövôbe tekinteni.'' A mi dolgunk, hogy ,,serényen, félelem nélkül fogjunk a munkához, melyet korunk megkíván, hogy folytassuk az utat, melyet az Egyház immár húsz évszázada jár.''[1] A zsinati atyák Isten segítségével, négyéves munkával a tanításnak és a lelkipásztori irányelveknek nem megvetendô summáját tudták kidolgozni az egész Egyház számára. Lelkipásztorok és Krisztus-hívôk segítséget kapnak benne ,,a gondolkodás, a cselekvés, az erkölcsök és az erkölcsi erô, az öröm és a remény azon megújulásához, melyet a zsinat hôn óhajtott''.[2] A zsinat befejezése után sem szűnik meg serkenteni az egyházi életet. 1985-ben megállapíthattam: ,,Számomra, akinek megadatott az a különös kegyelem, hogy részt vehettem és aktívan közreműködhettem a zsinat munkájában, a II. Vatikáni Zsinat mindig, de fôként pápaságom éveiben, egész lelkipásztori tevékenységem számára maradandó hivatkozási pont, és tudatosan törekedtem arra, hogy útmutatásait konkrétan és pontosan alkalmazzam minden részegyház és az egész Egyház számára. E forráshoz mindig vissza kell térnünk.''[3] Ebben a szellemben hívtam össze 1985. január 25-én a rendkívüli Püspöki Szinodust a zsinat befejezésének huszadik évfordulója alkalmából. E szinodus célja az volt, hogy ünnepelje a II. Vatikáni Zsinat kegyelmeit és lelki gyümölcseit, s hogy elmélyítse tanítását, hogy ezáltal az összes Krisztus-hívô jobban magáévá tehesse, s ismerete és alkalmazása szélesebb körű legyen. Ilyen körülmények között nyilvánították ki a szinodusi atyák: ,,Egyhangúlag kívánjuk egy az egész katolikus hit- és erkölcstant összefoglaló Katekizmus, illetve kompendium elkészítését, hogy hivatkozási pont legyen a különféle régiókban szerkesztendô Katekizmusok, illetve kompendiumok számára. A tanítás bemutatásának biblikusnak és liturgikusnak kell lennie, az igaz tanítást kell nyújtania, ugyanakkor illeszkednie kell a mai élethez.''[4] A szinodus befejeztével magamévá tettem ezt a kívánságot, mert véleményem szerint ,,teljesen megfelelt az egyetemes Egyház és a részegyházak valós szükségletének''.[5] Ezért teljes szívbôl hálát adok az Úrnak ezen a napon, amikor fölajánlhatom az egyetemes Egyháznak A Katolikus Egyház Katekizmusát, mely ,,hivatkozási szöveg''a hit élô forrásaiból megújult Katekizmus számára! A liturgia megújítása, a latin Egyház kánonjogának és a Keleti Katolikus Egyházak normáinak új kodifikációja után e Katekizmus jelentôs mértékben hozzá fog járulni az egész Egyház életének megújulásához, miként ezt a II. Vatikáni Zsinat akarta és elindította. A könyv elôkészítésének útja és szelleme A Katolikus Egyház Katekizmusa igen széleskörű együttműködés gyümölcse: lelkiismeretes nyitottság és elkötelezett lelkesedés szellemében hatéves intenzív munka eredménye. 1986-ban Joseph Ratzinger bíboros vezetése alatt egy bíborosokból és püspökökbôl álló, tizenkét tagú bizottságra bíztam a feladatot, hogy készítsék elô a szinodusi atyák által óhajtott Katekizmus tervezetét. A bizottságot egy megyéspüspökökbôl, valamint a teológia és a katekézis szakértôibôl álló, hét tagú albizottság segítette munkájában. A bizottság, melynek az volt a feladata, hogy szabályokat javasoljon a munka folyamatához és felügyelje azt, figyelemmel kísérte a kilenc egymásutáni változat szerkesztésének minden lépését. A szerkesztôbizottság feladatának megfelelôen vállalta a felelôsséget, hogy megírja a szöveget, és a bizottság által kívánt változtatásokat bedolgozza, illetve számos teológus, szentírásmagyarázó, katekéta, s mindenekelôtt a világegyház püspökeinek megjegyzéseit figyelembe véve javítsa a szöveget. E szerkesztôbizottság nagy gonddal vetette össze a különbözô véleményeket, ezáltal a szöveg gazdagabb lett, s biztosítani lehetett egységét és egyöntetűségét. A tervezetet az összes katolikus püspök, püspöki konferenciáik, illetve szinodusaik, továbbá teológiai és kateketikai intézetek széles körben véleményezték. Egészében nagyon kedvezô fogadtatásra talált a püspököknél, és joggal állapítható meg, hogy ez a Katekizmus a Katolikus Egyház egész püspöki kollégiuma együttműködésének gyümölcse. A püspökök nagylelkűen fogadták fölhívásomat, hogy vállaljanak részfelelôsséget e kezdeményezésben, mely oly közelrôl érinti az egyházi életet. A válasz mély örömet ébreszt bennem, mert ennyi hang egybecsengése kétségtelenül a hit ,,szimfóniája''. E Katekizmus létrehozása mindezen felül mutatja a püspökség kollegiális természetét: az Egyház katolicitását tanúsítja. Az anyag felosztása A Katekizmusnak hűségesen és szerves egységben kell bemutatnia mind a Szentírás, az Egyház élô hagyománya és a hiteles Tanítóhivatal tanítását, mind az egyházatyák és a szent férfiak és nôk lelki örökségét, hogy a keresztény misztériumokat jobban megismertesse, és Isten népe hitét újjáélessze. Figyelemmel kell lennie a tanfejlôdésre, melyet a Szentlélek az idôk folyamán az Egyháznak adott. Segítséget is kell nyújtania azáltal, hogy a hit fényével megvilágítja az új élethelyzeteket és problémákat, melyek a múltban még nem merültek föl. A Katekizmus tehát újat és régit fog elôhozni (vö. Mt 13,52), mert a hit mindig ugyanaz, s ugyanakkor mindig új fény forrása. A Katolikus Egyház Katekizmusa, hogy megfeleljen e kettôs követelménynek, egyrészt átveszi az anyag elrendezésének ,,régi'' hagyományát, melyet már Szent V. Pius pápa Katekizmusa követett, és anyagát négy részre osztja: Hitvallás; a szent Liturgia, melynek elsô részét a szentségek alkotják; a keresztény cselekvésmód, mely a Tízparancsolattal kezdôdik; és végül a keresztény imádság. Másrészt az anyagot gyakran ,,új'' módon mutatja be, hogy választ adjon korunk kérdéseire. A négy rész kapcsolódik egymáshoz: a hit tárgya a keresztény misztérium (elsô rész); ugyanezt ünnepeljük és kapjuk a liturgikus cselekményekben (második rész); e misztérium jelen van, hogy Isten gyermekeit cselekvésükben megvilágítsa és támogassa (harmadik rész); ez alapozza meg imádságunkat, melynek kiváltságos formája a ,,Miatyánk'', és tárgya kérô, dicsôítô és közbenjáró imádságainknak (negyedik rész). A liturgia maga imádság; a hitvallás megtalálta megfelelô helyét az istentisztelet ünneplésében. A kegyelem, a szentségek gyümölcse a keresztény tevékenység mással nem helyettesíthetô föltétele, épp úgy, mint ahogyan az Egyház liturgiájában való részvétel megköveteli a hitet. Ha azonban a hit nem nyilvánul meg cselekedetekben, halott (vö. Jak 2,14--26), és nem teremhet gyümölcsöt az örök életre. A Katolikus Egyház Katekizmusát olvasva fölfoghatjuk Isten misztériumának csodálatos egységét, mely magában foglalja Isten üdvözítô tervét éppen úgy, mint Jézus Krisztus központi szerepét, aki Isten egyszülött Fia, az Atya küldötte, s a Szentlélek erejébôl a Boldogságos Szűz Mária méhében emberré lett, hogy Üdvözítônk legyen. Meghalt és föltámadott Üdvözítônk mindig jelen van Egyházában, különösen a szentségekben. Ô a hit forrása, a keresztény cselekvés példaképe és imádságunk Tanítómestere. A szöveg tanbeli értéke A Katolikus Egyház Katekizmusa, melyet 1992. június 25-én jóváhagytam és közzétételét apostoli hivatalom erejébôl ma elrendelem, a katolikus Egyház -- a Szentírás, az apostoli hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal által igazolt és megvilágított -- hitének és tanításának bemutatása. E Katekizmust a hit tanításának erôs szabályává, ebbôl következôen az egyházi közösség hatékony és törvényes eszközévé nyilvánítom. Bárcsak elôsegítené a megújulást, melyre a Szentlélek szüntelenül hívja az Egyházat, Krisztus Testét az árnyéktalan világosság országa felé vezetô úton! A Katolikus Egyház Katekizmusát jóváhagyni és közzétenni annak a szolgálatnak része, melyet Péter utóda nyújtani akar a Szent Katolikus Egyháznak, a Római Apostoli Székkel közösségben és békében élô minden részegyháznak: tudniillik támogatni és erôsíteni akarja az Úr Jézus minden tanítványa hitét (vö. Lk 22,32), és ezáltal megszilárdítani az egység kötelékét ugyanabban az apostoli hitben. Kérem ezért az Egyház pásztorait és a Krisztus-hívôket, hogy e Katekizmust a közösség szellemében fogadják, és gondosan használják küldetésük teljesítésekor, amikor hirdetik az evangéliumot és az evangélium szerinti életre buzdítanak. E Katekizmust úgy adom át nekik, hogy a katolikus tanítás elôadásakor, s különösképpen a helyi Katekizmusok kidolgozásánál biztos és hiteles hivatkozási szöveg legyen. Ugyanakkor átadom minden Krisztus-hívônek, akik szeretnék elmélyíteni az üdvösség kimeríthetetlen gazdagságának ismereteit (vö. Jn 8,32). Továbbá szolgáljon támaszul az ökumenikus törekvéseknek -- melyek minden keresztény egység utáni szent vágyát fejezik ki -- azáltal, hogy pontosan bemutatja a katolikus hit tartalmát és harmonikus, belsô egységét. Végül ajánlom A Katolikus Egyház Katekizmusát minden egyes embernek, aki reménységünk alapja után kérdez (vö. 1Pt 3,15) és szeretné megismerni, hogy mit hisz a Katolikus Egyház. Ez a Katekizmus nem akarja helyettesíteni az egyházi hatóságok, a megyéspüspökök vagy a püspöki konferenciák által szabályosan elfogadott helyi Katekizmusokat, fôként, ha ezeket az Apostoli Szék jóváhagyta. Arra van rendelve, hogy bátorítsa és segítse új helyi Katekizmusok elkészítését, melyek figyelemmel vannak a különféle helyzetekre és kulturális adottságokra, ugyanakkor gondosan ôrzik a hit egységét és a katolikus tanítás iránti hűséget. Zárószó E dokumentum végén, mely közzéteszi A Katolikus Egyház Katekizmusát, kérem a Boldogságos Szűz Máriát, a megtestesült Ige Anyját és az Egyház Anyját, támogassa hathatós közbenjárásával az egész Egyház kateketikai szolgálatát minden fokon most, amikor az Egyház fölszólítást kapott az új evangelizációra. Bárcsak az igaz hit világossága megszabadítaná az embereket a tudatlanságtól és a bűn szolgaságától, hogy elvezesse ôket az egyetlen e névre méltó szabadságra (vö. Jn 8,32), tudniillik a Jézus Krisztusban való, a Szentlélek által irányított élet szabadságára itt a földön és a mennyek országában, Isten színrôl-színre látásának teljes boldogságában (vö. 1Kor 13,12; 2Kor 5,6--8)! Kiadatott 1992. október 11-én, a második Vatikáni Zsinat megnyitásának harmincadik évfordulóján, pápaságom tizennegyedik évében. ======================================================================== Elôszó ,,Atyám, ... az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust'' (Jn 17,3). ,,Isten, a mi Üdvözítônk ... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére'' (1Tim 2,3--4). ,,Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének'' (ApCsel 4,12), csak Jézus Neve. I. Az ember élete -- megismerni Istent és szeretni Ôt 1 Az önmagában végtelenül tökéletes és boldog Isten tisztán jóságából elhatározott terve szerint, szabad akaratból megteremtette az embert, hogy boldog életének részesévé tegye. Ezért Isten mindig és mindenütt közel van az emberhez. Hívja ôt és segíti, hogy keresse, megismerje és minden erejével szeresse Ôt. A bűn által szétszórt embereket mind összehívja családjának egységébe, mely az Egyház. Ennek megvalósítására küldte Fiát mint Megváltót és Üdvözítôt, amikor betelt az idô. Isten Ôbenne és Ôáltala hívja az embereket, hogy a Szentlélekben fogadott fiaivá és így az Ô boldog életének örököseivé váljanak. 2 Hogy e meghívás az egész földkerekségen fölhangozzék, Krisztus elküldte az apostolokat, akiket kiválasztott, és megbízta ôket, hogy hirdessék az Evangéliumot: ,,Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg ôket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.'' (Mt 28,19--20.) Ôk pedig e küldetés erejével ,,elmentek és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta'' (Mk 16,20). 3 Azok, akik Isten segítségével elfogadták Krisztus e meghívását és szabadon válaszoltak rá, maguk is indítást kaptak Krisztus szeretetébôl arra, hogy az Örömhírt az egész világon hirdessék. E kincset, melyet az Apostoloktól kaptak, utódaik hűségesen megôrizték. Az összes Krisztus-hívô arra hivatott, hogy ezt a kincset nemzedékrôl nemzedékre továbbadja azáltal, hogy a hitet hirdeti, testvéri közösségben belôle él, s a liturgiában és az imádságban ünnepli.[6] II. A hit továbbadásáról -- a katekézisrôl 4 Nagyon korán katekézisnek nevezték az Egyház azon fáradozásait, hogy tanítványokat gyűjtsön maga köré, hogy az embereket segítse hinni, hogy Jézus az Isten Fia, s e hit által életük legyen az Ô nevében; hogy nevelje és erre az életre oktassa ôket és így épüljön föl Krisztus teste.[7] 5 ,,Általános értelemben a katekézis a gyermekek, fiatalok és felnôttek hitre nevelésének azon formája, mely leginkább a keresztény tanítás rendszeres átadásában történik, s célja a hívôk bevezetése a keresztény élet egészébe.''[8] 6 Anélkül, hogy összekeveredne velük, a katekézis szorosan kapcsolódik az Egyház lelkipásztori feladatának több kateketikai jellegű, a katekézisre fölkészítô, vagy belôle következô elemével. Ilyenek az Evangélium elsô hirdetése, azaz a hitet ébresztô missziós prédikáció; a hit megalapozásának keresése; a keresztény élet megtapasztalása; a szentségek kiszolgáltatása; beépülés az egyházi közösségbe; az apostoli és missziós tanúságtétel.[9] 7 ,,Nyilvánvaló, hogy a katekézis az Egyház egész életével szoros összefüggésben van. A legnagyobb mértékben ugyanis ettôl függ az Egyháznak nemcsak tér- és számbeli, s hanem sokkal inkább belsô növekedése és Isten tervének való megfelelése is.''[10] 8 Az Egyház megújulási periódusai a katekézisnek is virágkorai. Így az egyházatyák nagy korszakában szent püspökök lelkipásztori szolgálatuk jelentôs részét a katekézisnek áldozták. Ez a kor Jeruzsálemi Szent Cirill, Aranyszájú Szent János, Szent Ambrus, Szent Ágoston és más atyák kora, akiknek kateketikai művei példaként állnak elôttünk. 9 A hitoktatói szolgálat mindig új erôt merített a zsinatokból. Ebbôl a szempontból ki kell emelnünk a Trienti Zsinatot: konstitúcióiban és határozataiban jelentôs helyet adott a katekézisnek; belôle fakadt a Római Katekizmus, melyet Trienti Katekizmusnak is nevezünk, és amely a keresztény tanítás rövid összefoglalásának elsôrangú műve; a zsinat figyelemre méltón elindította az Egyházban a katekézist; és több Katekizmus -- szent püspökök és teológusok, például Canisius Szent Péter, Borromei Szent Károly, Mongrovejói Szent Turibiusz vagy Bellarmin Szent Róbert műveinek -- kiadására is ösztönzött. 10 Ezért nem kell azon csodálkoznunk, hogy a II. Vatikáni Zsinat után -- melyet VI. Pál pápa korunk nagy Katekizmusának tekintett -- az Egyház katekézise ismét magára vonta a figyelmet. Errôl tanúskodik az Általános kateketikai direktórium (1971), az evangelizációról (1974) és a katekézisrôl (1977) tárgyaló Püspöki Szinodusok, és a nekik megfelelô apostoli buzdítások: az Evangelii nuntiandi (1975) és a Catechesi tradendae (1979). A rendkívüli Püspöki Szinodus 1985-ben kérte: ,,nagy egyetértéssel óhajtjuk az egész katolikus hit- és erkölcstan Katekizmusának, azaz kompendiumának elkészítését''.[11] II. János Pál pápa a Püspöki Szinodus ezen óhajához csatlakozott, ugyanis elismerte: ,,e kívánság teljesen megfelelt az egyetemes Egyház és a részegyházak valós szükségletének.''[12] És mindent megtett azért, hogy a Szinodusi Atyák e kívánsága teljesüljön. III. E Katekizmus céljáról és azokról, akiknek szól 11 E Katekizmus célja az, hogy a hit- és erkölcs katolikus tanításának szerves és egységes elôadását nyújtsa a II. Vatikáni Zsinat és az egész egyházi hagyomány fényében. Fô forrásai a Szentírás, az egyházatyák, a liturgia és az egyházi Tanítóhivatal. Arra van szánva, hogy ,,hivatkozási pont legyen a különféle régiókban szerkesztendô Katekizmusok, illetve kompendiumok számára''.[13] 12 A jelen Katekizmus fôként azoknak szól, akik felelôsek a katekézisért: elsôsorban a Püspököknek mint a hit tanítóinak és az Egyház Pásztorainak. Eszközül kapják ahhoz, hogy Isten népe tanításának feladatát teljesíteni tudják. A püspökökön keresztül szól a Katekizmusokat szerkesztô papoknak és katekétáknak. Olvasása azonban az összes Krisztus-hívônek javára fog válni. IV. E Katekizmus szerkezetérôl 13 E Katekizmus elrendezése a nagy Katekizmusok hagyományát követi, mely szerint a katekézis négy ,,pillérre'' épül: a keresztségi hit megvallására (Szimbólum), a hit szentségeire, a hit szerinti életre (Parancsolatok) és a hívô imádságára (,,Miatyánk''). Elsô rész: A hitvallás 14 Azoknak, akik a hit és a keresztség révén Krisztuséi, az emberek elôtt meg kell vallaniuk keresztségi hitüket.[14] Ezért a Katekizmus elôször elmondja, hogy mi a Kinyilatkoztatás, mellyel Isten az emberhez fordul és neki ajándékozza magát, és mi a hit, mellyel az ember válaszol Istennek (elsô szakasz). A Hitvallás csokorba gyűjti az ajándékokat, melyeket Isten, mint minden jó Szerzôje, mint Megváltó és Megszentelô, az embernek ad, s ezeket keresztségünk ,,három fejezete'' köré rendezi -- hit az egy Istenben: a Mindenható Atyában, a Teremtôben; és Jézus Krisztusban, az ô Fiában, a mi Urunkban és Üdvözítônkben; és a Szentlélekben, a Szent Egyházban (második szakasz). Második rész: A hit szentségei 15 A Katekizmus második része bemutatja, miként jelenik meg az Istentôl Jézus Krisztus és a Szentlélek által egyszer s mindenkorra megvalósított üdvösség az Egyház liturgiájának szent cselekményeiben (elsô szakasz), különösen pedig a hét szentségben (második szakasz). Harmadik rész: A hitbôl fakadó élet 16 A Katekizmus harmadik része megmutatja az Isten képmására teremtett ember végsô célját: a boldogságot és az utakat, melyeken el lehet hozzá jutni: nevezetesen az Isten Törvényétôl és kegyelmétôl támogatott helyes és szabad cselekvés által (elsô szakasz); egy olyan cselekvésmód által, mely megvalósítja a szeretetnek Isten tíz parancsolatában kibontott kettôs parancsát (második szakasz). Negyedik rész: Az imádság a hitbôl fakadó életben 17 A Katekizmus utolsó része az imádság értelmérôl és jelentôségérôl tárgyal a hívôk életében (elsô szakasz), s a Miatyánk, az Úr imádsága hét kérésének rövid magyarázatával zárul (második szakasz). E kérésekben ugyanis megtaláljuk azoknak a javaknak összefoglalását, melyeket remélnünk kell, s melyeket a mi Mennyei Atyánk adni akar nekünk. V. Gyakorlati útmutatások e Katekizmus használatához 18 E Katekizmus az egész katolikus hit szerves bemutatása. Ezért egyetlen egészként kell olvasni. A folyamatosan számozott bekezdések, paragrafusok mellett a margón látható kisebb számok az olvasót az ugyanarról a témáról szóló paragrafusokhoz utalják. Ezen utalások és a kötet végén található tárgymutató segitségével minden téma a hit egészével való összefüggésében látható. 19 A Szentírást szó szerint idézett helyeit a szövegben adjuk. Ha csak tartalmilag utalunk rá, vesd össze (vö.) jelzéssel lábjegyzetbe tettük. A megadott szentírási helyek hozzáolvasása segít a mélyebb megértésben. E szentírási hivatkozásokat a katekézis segédeszközéül is szántuk. 20 A kisebb betűvel nyomtatott szövegrészek történeti jellegű, apologetikus megjegyzések vagy tanbeli kiegészítések. 21 A kisebb betűvel nyomtatott, egyházatyáktól, liturgiából, Tanítóhivataltól vagy szentektôl vett idézetek gazdagítják a tanítás bemutatását. E szövegek kiválasztásánál a közvetlen kateketikai fölhasználás lehetôségét tartottuk szem elôtt. 22 Az egyes, egységet alkotó témák végén a tanítás lényegét összefoglaló mondatok találhatók. Ezen ,,összefoglalások'' indításokat adnak a helyi katekézisek számára rövid, könnyen megtanulható formulák készítéséhez. VI. A helyi viszonyokra szükséges alkalmazások 23 A jelen Katekizmus célja elsôsorban a tanítás bemutatása. Segítséget akar nyújtani a hit mélyebb megismeréséhez. Ugyanakkor arra irányul, hogy a hit éretté váljék, jobban meggyökerezzen az életben és fölragyogjon a tanúságtételben.[15] 24 Kitűzött célja miatt e Katekizmus nem próbálja megvalósítani az elôadás és a kateketikai módszerek alkalmazásait, melyeket azok kulturális, életkor- és lelki érettségbeli, társadalmi és egyházi különbségei követelnek, akikhez a katekézis szól. E nélkülözhetetlen alkalmazások a helyi katekizmusokra, s még inkább azokra tartoznak, akik a Krisztus-hívôket oktatják. ,,Aki tanít, legyen mindenkinek mindene, hogy mindenkit megnyerjen Jézus Krisztusnak (...). Nem szabad azt hinnie, hogy csak egyfajta ember van rábízva, tudniillik hogy valamennyit egy meghatározott és biztos séma szerint oktathatja és vezetheti el az igaz jámborságra. Hanem -- mivel egyesek olyanok, mint a ma született kisdedek, mások növekedni kezdenek Krisztusban, néhányan pedig már érett felnôttek -- gondosan meg kell fontolni, kiknek van szükségük tejre, kiknek szilárdabb táplálékra (...). Arra pedig az Apostol (...) figyelmeztetett, hogy az ilyen szolgálatra meghívottaknak meg kell érteniük: a hit misztériumainak és az élet parancsolatainak továbbadásánál a tanítást illeszteni kell a hallgatók gondolkodásmódjához és fölfogóképességéhez.''[16] Mindenekfölött -- a szeretet 25 E bemutatás befejezéséül hasznos emlékeztetünk arra a lelkipásztori alapelvre, melyet a Római Katekizmus mond: ,,Ez ugyanis az a kiválóbb út, melyet (...) az Apostol mutatott, amikor egész tanításának és nevelésének módját a soha el nem múlik szeretethez kötötte. Ugyanis akár a hit, akár a remény, akár a cselekvés tárgyául adunk elô valamit, mindig úgy kell a mi Urunk szeretetének érvényesülnie benne, hogy bárki fölfoghassa: a tökéletes keresztény erény bármely cselekedete nem máshonnan ered, mint a szeretetbôl, és nincs más célja, mint a szeretet.''[17] ======================================================================== Freskótöredék Rómában a Priscilla-katakombában (Képaláírás Freskótöredék Rómában a Priscilla-katakombában. 3. sz. eleje. A Boldogságos Szűz elsô ábrázolása. E kép, mely egyike a legrégibb keresztény alkotásoknak, azt fejezi ki, ami a keresztény hit szíve: Isten Fia -- aki Szűz Máriától született -- megtestesülésének misztériumát. A kép bal oldalán álló férfialak a Szűz és Gyermeke fölötti csillagra mutat. A próféta valószínűleg Bálaám, aki meghirdette: ,,Csillag támad Jákobból, vesszô sarjad Izraelbôl'' (Szám 24,17). Ez fejezi ki az Ószövetség egész várakozását és az elesett emberi nem sóvárgását az Üdvözítô és Megváltó után (vö. 27, 528). E jövendölés Isten Szentlélektôl fogantatott, Szűz Máriától született, emberré lett Fiának, Jézusnak születésében teljesedik be (vö. 27, 53, 422, 488). Mária Ôt szüli, Ôt ajándékozza az embereknek. Ezért Mária az Egyház legtisztább képe (vö. 967). ======================================================================== Elsô szakasz: ,,Hiszek'' -- ,,Hiszünk'' 26 Amikor megvalljuk hitünket, a ,,Hiszek'' vagy ,,Hiszünk'' szóval kezdjük. Mielôtt bemutatnánk az Egyház hitét -- amint azt a Hiszekegyben megvalljuk, a liturgiában ünnepeljük, a parancsok megtartásában és az imádságban megéljük --, föltesszük magunknak a kérdést: mit jelent ,,hinni''. A hit az ember válasza Istennek, aki kinyilatkoztatja és neki ajándékozza önmagát, és nagyon bôséges világosságot ad az élete végsô értelmét keresô embernek. Elôször tehát ezt az emberi keresést (elsô fejezet), azután az isteni kinyilatkoztatást, mely által Isten elébe jön az embernek (második fejezet), s végül a hit válaszát (harmadik fejezet) vesszük szemügyre. ======================================================================== Az ember ,,fogékony'' Istenre I. Az Isten utáni vágy 27 Az Isten utáni vágy az ember szívébe van írva, mert Istentôl és Istenért teremtetett; Isten pedig szüntelenül hivogatja magához az embert, és az ember csak Istenben találja meg az igazságot és a boldogságot, amelyet szüntelenül keres: >>355, >>1701, >>1718 ,,Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettôl fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetbôl megteremtette és szeretetbôl létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet, és rábízza magát a Teremtôjére.''[18] 28 Az emberek történelmükben mind a mai napig sokféleképpen fejezték ki istenkeresésüket vallásos meggyôzôdésükkel és megnyilvánulásaikkal (imádságokkal, áldozatokkal, kultuszokkal, elmélkedéssel). E kifejezési formák, ámbár többféleképp értelmezhetôk, oly általánosak, hogy ennek alapján az ember vallásos lényként határozható meg: >>843, >>2566, >>2095--2109 ,,Isten telepítette be az egy ôstôl származó emberiséggel az egész földet. Ô határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktôl sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.'' (ApCsel 17,26--28) 29 Az ember ,,ezt az Istennel való bensôséges és élô kapcsolatot''[19] elfeledheti, tagadhatja, sôt kifejezetten vissza is utasíthatja. Az ilyen magatartások nagyon különbözô forrásokból eredhetnek:[20] a világban tapasztalható rossz miatti fölháborodásból, vallási tudatlanságból vagy közömbösségbôl, világi és anyagi gondokból,[21] a hívôk rossz példájából, a vallásellenes szellemi áramlatokból, s végül a bűnös ember azon hajlandóságából, hogy félelmében elrejtôzzön Isten elôl,[22] vagy elfusson az Úr hívása elôl.[23] >>2123--2128, >>398 30 ,,Örvendezzék az istenkeresôk szíve'' (Zsolt 105,3). Ha az ember el is felejti vagy visszautasítja Istent, Ô szüntelenül hív minden embert, hogy Ôt keresse, hogy az ember éljen és megtalálja boldogságát. E keresés azonban megkívánja az embertôl értelmének teljes erôfeszítését és akaratának egyenességét, az egyenes ,,szívet'', és mások tanúságát is, akik megtanítják Istent keresni. >>2567, >>845, >>368 ,,Nagy vagy, Uram, és minden dicséretre méltó. Nagy a te erôd és bölcsességednek nincsen száma. És dicsérni akar téged az ember, teremtésed részecskéje; a halandóságát hordozó ember is, aki hordozza bűnének bizonyságát, és a bizonyságot, hogy Te a kevélyeknek ellenállsz. És mégis dicsérni akar téged az ember, teremtésed részecskéje. Te ébresztgetsz, hogy gyönyörűséget találjunk dicséretedben, mert magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.''[24] II. Az utakról, melyeken el lehet jutni Isten megismerésére 31 Az Isten képére teremtett, s Isten megismerésére és szeretésére meghivott ember, amikor keresi Istent, fölfedez bizonyos ,,utakat'', hogy eljusson Isten megismerésére. ,,Isten léte bizonyítékainak'' is nevezik ezeket, de nem olyan értelemben, ahogy a természettudományok keresik a bizonyítékokat, hanem ,,megfelelôségi és meggyôzô érvek'' értelmében, melyek lehetôvé teszik az igazi bizonyosság elérését. Ezek az Istenhez vezetô ,,utak'' a teremtésbôl indulnak ki: az anyagvilágból és az emberi személybôl. 32 A világ: Isten a mozgásból és a keletkezésbôl, az esetlegességbôl, a világ rendjébôl és szépségébôl megismerhetô mint a világegyetem kezdete és célja. >>54, >>337 Szent Pál a pogányokról mondja: ,,Ami megtudható Istenrôl, az nyilvánvaló elôttük; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveibôl következtethetünk.'' (Róm 1,19--20)[25] És Szent Ágoston mondja: ,,Kérdezd a föld szépségét, kérdezd a tenger szépségét, kérdezd a mindenütt jelenlévô levegô szépségét, kérdezd az ég szépségét ..., kérdezd mindezeket. Mind azt válaszolják: Íme, lássad, szépek vagyunk. Szépségük vallomás. E változó szépségeket ki alkotta, ha nem a változhatatlanul Szép.''[26] 33 Az ember: Az igazság és szépség iránti nyitottságától, erkölcsi jó iránti érzékétôl, szabadságától és lelkiismerete szavától, a végtelenség és boldogság utáni vágyától indítva az ember fölteszi magának a kérdést Isten létérôl. Mindezekben saját szellemi lelkének jeleit fogja föl. ,,Az örökkévalóság magvát, amit [az ember] magában hordoz, nem lehet a puszta anyagra visszavezetni''[27], ezért lelke egyedül Istentôl származhat. >>2500, >>1733, >>1776, >>1703, >>306 34 A világ és az ember tanúsítja, hogy sem az elsô kezdetet, sem a végsô célt nem hordozza önmagában, hanem részese annak a ,,Létnek'', mely önmagában kezdet és vég nélküli. Így e különbözô ,,utakon'' az ember eljuthat azon valóság létének megismerésére, mely elsô oka és végsô célja mindennek, s ,,melyet mindenki Istennek nevez''.[28] >>199 35 Képességei az embert fogékonnyá teszik a személyes Isten létének megismerésére. Ahhoz azonban, hogy az ember az Ô belsô világába beléphessen, Isten ki akarta nyilatkoztatni magát az embernek, és adni akarta neki a kegyelmet, hogy e Kinyilatkoztatást a hit által elfogadhassa. Mindazonáltal Isten létének bizonyítékai fölkészíthetnek a hitre, és hozzásegíthetnek annak belátásához, hogy a hit nem ellenkezik az emberi értelemmel. >>50, >>159 III. Isten megismerésérôl az Egyház szerint 36 ,,Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent, mindenek létalapját és célját, az emberi ész természetes világosságával a teremtett dolgokból biztosan meg lehet ismerni.''[29] E fogékonyság nélkül az ember nem tudná befogadni Isten kinyilatkoztatását. Az embernek azért van e fogékonysága, mert ,,Isten képmására teremtetett'' (Ter 1,27). >>355 37 Mindazonáltal az ember a történelmi körülmények között, melyekben él, sok nehézségbe ütközik Isten pusztán értelmi világossággal való megismerésében: >>1960 ,,Igaz, hogy az emberi értelem önmagában képes a saját erejébôl, természetes fényénél biztos és igaz ismeretet alkotni egy személyes Istenrôl, aki gondviselésével ôrzi és irányítja a világot; ugyanígy egy természeti törvényrôl, melyet a Teremtô oltott a lelkünkbe. Mégis számos tényezô akadályozza, hogy értelmünk e természetes képességét hatékonyan és gyümölcsözôen használjuk. Amik ugyanis Istenre s az Isten és az ember közötti kapcsolatra vonatkoznak, olyan igazságok, melyek teljesen meghaladják az érzékelhetô dolgok rendjét; ha pedig az életre alkalmazni és érvényesíteni akarjuk ôket, önmegtagadást és lemondást követelnek. Az emberi értelem azonban -- mind az érzékek és a képzelet működése, mind az áteredô bűnbôl fakadó bűnös vágyak miatt -- ezen igazságok megismerésekor nehézségekbe ütközik. Így történik meg, hogy az emberek e témakörökben szívesen meggyôzik magukat arról, hogy hamis vagy legalábbis kétséges az, amirôl nem akarják, hogy igaz legyen.''[30] 38 Emiatt az ember rászorul arra, hogy Isten Kinyilatkoztatása megvilágosítsa nemcsak azokban a dolgokban, melyek meghaladják értelmét, hanem azért is, ,,hogy azokat a dolgokat, melyek vallás és erkölcs kérdésében az értelem számára ugyan nem hozzáférhetetlenek, az emberi nem jelen állapotában is mindenki akadálytalanul, határozott bizonyossággal, minden tévedés nélkül megismerhesse''.[31] >>2036 IV. Hogyan kell beszélnünk Istenrôl? 39 Amikor az Egyház védelmezi az emberi értelem fogékonyságát Isten megismerésére, kifejezi bizalmát, hogy lehetôsége van Istenrôl beszélni minden emberhez és minden emberrel. E meggyôzôdésébôl fakad párbeszéde más vallásokkal, a filozófiával és a tudománnyal, sôt a még a nem hívôkkel és ateistákkal is. >>851 40 Mivel Istenrôl való ismeretünk korlátozott, Istenrôl szóló beszédünk is korlátozott. Istent nem tudjuk másként megnevezni, csak a teremtményekbôl kiindulva, és a magunk korlátolt, emberi megismerés- és gondolkodásmódunk szerint. 41 Minden teremtmény fölmutat valami istenhasonlóságot, különösen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember. A teremtmények sokfajta tökéletessége (igazságuk, jóságuk, szépségük) Isten végtelen tökéletességét tükrözi. Ezért tudunk Istenrôl teremtményei tökéletességei alapján megállapításokat tenni, ,,mert a teremtmények nagyságából és szépségébôl következtetni lehet Teremtôjükre'' (Bölcs 13,5). >>213, >>299 42 Isten fölülmúl minden teremtményt. Beszédünket tehát szüntelenül meg kell tisztítanunk mindattól, ami korlátolt, képszerű és tökéletlen, nehogy Istent, aki ,,kimondhatatlan, fölfoghatatlan, láthatatlan és elgondolhatatlan''[32], összekeverjük emberi képeinkkel. Emberi szavaink mindig alatta maradnak Isten misztériumának. >>212, >>300, >>370 43 Amikor így Istenrôl beszélünk, szavaink ugyan emberi módon szólnak, mégis valóban magát Istent érintik, anélkül azonban, hogy Ôt a maga végtelen egyszerűségében ki tudnák fejezni. Emlékezetünkbe kell ugyanis idéznünk: ,,a Teremtô és a teremtmény között nem állapítható meg hasonlóság anélkül, hogy a különbség köztük ne volna nagyobb''[33]; továbbá: ,,nem foghatjuk föl, hogy Ô mi, csak azt, hogy mi nem, s hogy a többi létezô hogyan viszonyul Hozzá''.[34] >>206 Összefoglalás 44. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentôl jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha szabadon kapcsolatban él Istennel. 45 Az ember arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot. ,,Amikor majd egész valómból Hozzád ragaszkodom, nem lesz több fájdalmam és veszôdségem, és életem, melyet teljesen betöltesz, élô lesz.''[35] 46 Amikor az ember hallgatja a teremtmények üzenetét és lelkiismerete szavát, eljuthat Isten létének bizonyosságára, aki mindenek oka és célja. 47 Az Egyház tanítja, hogy az egy és igaz Istent Teremtônket és Urunkat művei által az emberi értelem természetes fényével bizonyosan meg lehet ismerni.[36] 48 Istent valóban meg tudjuk nevezni a teremtmények sokféle tökéletességébôl kiindulva, melyek hasonlóak a végtelenül tökéletes Isten tökéletességeihez, jóllehet a mi véges kifejezéseink nem merítik ki az Ô misztériumát. 49 ,,A teremtmény (...) a Teremtô nélkül szertefoszlik.''[37]Ezért a hívôk tudják: Krisztus szeretete sürgeti ôket, hogy az élô Isten világosságát elvigyék azokhoz, akik nem ismerik vagy visszautasítják Ôt. ======================================================================== Isten elébe jön az embernek 50 Az ember természetes értelmével bizonyossággal megismerheti Istent a maga műveibôl. Létezik azonban egy másik megismerési rend, melyet az ember a saját erejébôl képtelen elérni: tudniillik az isteni kinyilatkoztatás rendje.[38] Isten teljesen szabad döntéssel kinyilatkoztatja és odaajándékozza magát az embernek. Teszi ezt azáltal, hogy kinyilatkoztatja misztériumát, jóságos tervét, melyet Krisztusban öröktôl fogva minden ember számára elgondolt. Tervét azáltal nyilatkoztatta ki teljesen, hogy elküldte szeretett Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust és a Szentlelket. >>36, >>1066 ======================================================================== Isten kinyilatkoztatásáról I. Isten kinyilatkoztatja a maga ,,jóságos tervét'' 51 ,,Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek.''[39] >>2823, >>1996 52 Isten, aki ,,megközelíthetetlen fényben lakozik'' (1Tim 6,16), a szabad akaratából teremtett emberekkel közölni akarja a maga isteni életét, hogy így egyszülött Fiában fiáivá fogadja ôket.[40] Amikor Isten kinyilatkoztatja magát, az embereket képessé akarja tenni arra, hogy Neki válaszoljanak, Ôt megismerjék és sokkal jobban szeressék, mint arra önmaguktól képesek volnának. 53 A kinyilatkoztatás isteni terve egymást megvilágító és ,,egymással szorosan kapcsolódó tettekben és szavakban'' valósul meg.[41]Ebben sajátos ,,isteni pedagógia'' rejlik: Isten fokozatosan közli magát, történelmi korszakokon keresztül készíti elô azembert annak a természetfölötti kinyilatkoztatásnak fogadására, melyet önmagáról ad, és amely a megtestesült Ige, Jézus Krisztus személyében és küldetésében éri el csúcspontját. >>1953, >>1956 Lyoni Szent Ireneusz gyakran beszél az Isten és ember közötti kölcsönös szoktatás képével errôl az isteni pedagógiáról: ,,Isten Igéje az emberben lakozott és az Ember Fiává lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten befogadásához, és Isten megszokja az emberben lakást az Atya tetszése szerint''.[42] II. A kinyilatkoztatás szakaszai Isten kezdettôl fogva megismerteti magát 54 ,,Isten, aki az Ige által teremt és tart fönn mindent, a teremtett dolgokban állandóan tanúskodik az embereknek önmagáról, és ezenfelül, mivel meg akarja nyitni a természetfölötti üdvösség útját, az ôsszülôknek kezdettôl fogva kinyilvánította önmagát.''[43] Ragyogó kegyelembe és igazságba öltöztetve, önmagával bensôséges közösségre hívta meg ôket. >>32, >>374 55 E kinyilatkoztatást ôsszüleink bűne nem szakította meg. Isten ugyanis ,,bűnbeesésük után a megváltás ígéretével az üdvösség reményét öntötte beléjük, és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek, hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban és keresik az üdvösséget''.[44] >>397, >>410 Amikor az ember ,,engedetlenségében barátságodat elveszítette, nem hagytad ôt a halál hatalmában... Újra meg újra szövetséget ajánlottál az embereknek''.[45] >>761 A Noéval kötött szövetség 56 Miután a bűn az emberi nem egységét széttörte, Isten azonnal üdvözíteni akarta az emberi nemet, és minden töredékkel kereste a kapcsolatot. A vízözön[46] után Noéval kötött szövetség a ,,nemzetek'' -- azaz ,,a nyelvük és családjaik szerint nemzetekké'' (Ter 10,5) egyesült emberek -- felé irányuló isteni Üdvrend kezdetét jelenti.[47] >>401, >>1219 57 A nemzetek sokaságának e rendje -- mely egyszerre kozmikus, társadalmi és vallási[48] -- arra szolgál, hogy korlátozza a bukott emberi nem gôgjét, melynek tagjai gonosz egyetértésben[49] önmaguktól akarták létrehozni Bábel módján az egységet.[50] De a bűn miatt[51] ezt az átmeneti üdvrendet állandóan pogánysággal fenyegette a politeizmus és a nemzet, illetve vezérének bálványozása. 58 A Noéval kötött szövetség addig marad hatályban, amíg a nemzetek ideje tart,[52] az Evangélium egész világon történô hirdetéséig. A Szentírás nagyrabecsüli a ,,nemzetek'' egyes embereit, mint például az ,,igaz Ábelt'', a király és pap Melkizedeket,[53] aki Krisztus elôképe,[54] vagy az igaz ,,Noét, Dánelt (sic!) és Jóbot'' (Ez 14,14). A Szentírás így fejezi ki, hogy az életszentség milyen magas fokára juthattak azok, akik a Noéval kötött szövetség szerint élnek, Krisztusra várva, aki ,,Isten fiait, akik szét voltak szórva, egybe fogja gyűjteni'' (Jn 11,52). >>764, >>2569 Isten kiválasztja Ábrahámot 59 Hogy a szétszóródott emberi nemet összegyűjtse, Isten kiválasztja Ábrámot, meghívja ôt -- ,,Jöjj ki földedrôl, rokonságodból és atyád házából'' (Ter 12,1) -- azzal a szándékkal, hogy Ábrahámmá, azaz ,,sok nemzet atyjává'' (Ter 17,5) tegye: ,,És tebenned áldást nyer a föld minden népe'' (Ter 12,3).[55] >>145, >>2570 60 Az Ábrahámból származott nép lesz a letéteményese a Pátriárkáknak adott Ígéretnek, választott nép lesz,[56] mely arra hivatott, hogy elôkészítse Isten minden gyermekének az Egyház egységébe való összegyűjtését;[57] ez a nép lesz az a törzsök, melybe a hívôvé lett pogányok beoltást nyernek.[58] >>760, >>762, >>781 61 A Pátriárkákat, a Prófétákat vagy az Ószövetség többi nagy alakját minden liturgikus hagyományban mindig szentként tisztelték és fogják is tisztelni. Isten népévé formálja Izraelt 62 A Pátriárkák utáni idôben Isten saját népévé formálta Izraelt, kiszabadítván az egyiptomi rabszolgaságból. Megkötötte vele a sinai szövetséget, és Mózes által neki ajándékozta Törvényét, hogy megismerjék Ôt, és neki szolgáljanak mint egyetlen élô és igaz Istennek, gondviselô Atyának és igazságos bírónak, és hogy várják a megígért Üdvözítôt.[59] >>2060, >>2574, >>1961 63 Izrael Isten papi népe,[60] melyre ,,lehívták az Úr Nevét'' (MTörv 28,10). Azok népe tehát, akikhez ,,korábban beszélt a mi Urunk Istenünk'',[61] Ábrahám hitében ,,az idôsebb testvérek'' népe.[62] >>204, >>2801, >>839 64 A Próféták által Isten formálja népét az üdvösség reményében, az új és örök szövetség várásában, mely minden embernek szól,[63] és a szívekbe lesz írva.[64]A Próféták Isten népe radikális Megváltását hirdetik, a megtisztulást minden hűtlenségtôl;[65] az üdvösséget, mely minden népet magába fog foglalni.[66] Ezt a reményt elsôsorban az Úr szegényei és kicsinyei ôrzik.[67] Szent asszonyok, mint Sára, Rebekka, Ráchel, Mirjam, Debora, Anna, Judit és Eszter tartották elevenen Izrael üdvösségének reményét. E remény legtisztább képe Mária.[68] >>711, >>1965, >>489 III. Jézus Krisztus ,,az egész kinyilatkoztatás közvetítôje és ugyanakkor teljessége''[69] Isten az ô Igéjében mindent elmondott 65 ,,Sokszor és sokféleképpen szólt egykor Isten az atyákhoz a Prófétákban, ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt hozzánk'' (Zsid 1,1--2). Krisztus Isten emberré lett Fia, az Atyának egyetlen, tökéletes és fölülmúlhatatlan Igéje. Benne az Atya mindent elmondott, és rajta kívül nem adatik más ige. Keresztes Szent János egyebek mellett a Zsid 1,1--2-höz írt magyarázatában ezt világosan kifejezi: >>102 ,,Nekünk adván, ahogyan adta, a Fiát, aki az ô egyetlen Igéje, ebben az egyetlen Igében mindent elmondott, és más mondanivalója nincs többé. (...) Amit ugyanis korábban csak részletekben mondott a Prófétáknak, azt most egészében elmondta, amikor a teljességet, tudniillik a Fiát adta nekünk. Ha ezek után valaki most kérdezni akarná Istent, vagy látomásokat, kinyilatkoztatásokat akarna tôle, az nemcsak esztelenül cselekedne, hanem egyenesen megsértené Ôt, nem Krisztusra szegezvén a szemeit, illetve valami mást vagy újdonságot keresve rajta kívül.''[70] >>516, >>2717 Újabb kinyilatkoztatás nem lesz 66 ,,A krisztusi üdvrend tehát mint új és végleges szövetség sohasem múlik el, és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsôséges eljöveteléig.''[71] Mindazonáltal, jóllehet a kinyilatkoztatás lezárult, tartalmát tökéletesen nem merítettük ki; a keresztény hit feladata, hogy századok folyamán lépésrôl lépésre fölfogja teljes tartalmát. >>94 67 A századok folyamán történtek úgynevezett ,,magán''- kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását ,,kiegészítsék'' vagy ,,tökéletesítsék'', hanem azt kell elôsegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívôk hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az Ô szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé. >>84, >>93 A keresztény hit semmi olyan ,,kinyilatkoztatást'' nem fogadhat el, mely fölülmúlni vagy javítani akarja azt a kinyilatkoztatást, melynek beteljesedése Krisztus. Így nem fogadható el néhány nem keresztény vallás és néhány újabb szekta, amelyek ilyen ,,kinyilatkoztatásokra'' alapulnak. Összefoglalás 68 Isten szeretetbôl nyilatkoztatta ki és ajándékozta önmagát az embernek. Így végleges és bôséges választ ad azokra a kérdésekre, melyeket az ember élete értelmével és végével kapcsolatban föltesz magának. 69 Isten úgy nyilatkoztatta ki magát az embernek, hogy misztériumát cselekedetekkel és szavakkal fokozatosan közölte vele. 70 A tanúságtételen kívül, melyet Isten a teremtett dolgokban ad önmagáról, megmutatta magát ôsszüleinknek. Beszélt hozzájuk, s a bukás után üdvösséget ígért[72] és fölajánlotta nekik Szövetségét. 71 Isten örök szövetséget kötött Noéval önmaga és minden élôlény között.[73]E szövetség érvényben marad, míg áll a világ. 72 Isten kiválasztotta Ábrahámot, és szövetségre lépett vele és utódaival. Belôle formálta meg népét, melynek Mózes által kinyilatkoztatta törvényét. E népet a Próféták által készítette elô az egész emberi nemnek szánt üdvösség fogadására. 73 Isten a Fiát küldve nyilatkoztatta ki magát teljesen, akiben örökre megalapította Szövetségét. Ô az Atya végleges Igéje, s így utána nincs Kinyilatkoztatás. ======================================================================== Az isteni kinyilatkoztatás továbbadásáról 74 Isten ,,azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére'' (1Tim 2,4), azaz Jézus Krisztus megismerésére.[74] Ezért kell hirdetni Krisztust minden népnek és embernek, és kell eljutnia a kinyilatkoztatásnak a föld végsô határáig: >>851 ,,Amiket Isten az összes nemzetek üdvösségére kinyilatkoztatott, azokról jóságosan úgy rendelkezett, hogy minden idôkre csorbítatlanul megmaradjanak, és minden nemzedéknek továbbadassanak.''[75] I. Az apostoli hagyományról 75 ,,Ezért a Úr Krisztus, akiben a fölséges Isten egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az evangéliumot -- melyet a Próféták elôre hirdettek, Ô maga pedig beteljesített és a saját szájával hirdetett -- mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölvén velük az isteni ajándékokat.''[76] >>171 Az apostoli prédikáció... 76 Az Úr parancsának megfelelôen az evangélium továbbadása kétféleképpen történt: -- szóbelileg: az apostolok által, akik ,,prédikációban, példával és intézmények létrehozásával átadták, amit Krisztustól szóban, magatartásban és cselekedetekben kaptak, illetve a Szentlélek ihletésébôl megtanultak;'' -- írásban: azon ,,Apostolok vagy apostoltanítványok által, akik ugyanennek a Szentléleknek a sugalmazására az üdvösség üzenetét írásba foglalták''.[77] ... tovább él az apostoli jogfolytonosságban 77 ,,Annak érdekében, hogy az evangélium az Egyházban mindig épen és elevenen megmaradjon, az Apostolok Püspököket hagytak hátra utódként azáltal, hogy átadták saját Tanítóhivatalukat.''[78] Ugyanis ,,a sugalmazott könyvekben különleges módon kifejezôdô apostoli igehirdetést az idôk végezetéig szakadatlanul meg kellett ôrizni''.[79] >>861 78 Ezt az élô, a Szentlélekben történô továbbadást a Szentírástól különbözô, de vele szorosan összefüggô Hagyománynak nevezzük. Általa ,,az Egyház a maga tanításában, életében és istentiszteletében megörökíti és az összes nemzedéknek továbbadja mindazt, ami ô maga, és mindazt, amit hisz''.[80] ,,Az egyházatyák mondásai tanúskodnak e hagyomány éltetô jelenlétérôl, melynek gazdagsága átárad a hívô és imádkozó Egyház gyakorlati életébe.''[81] >>174, >>1124, >>2651 79 Így az önközlés, melyet az Atya Igéje által a Szentlélekben valósított meg, jelenvaló és tevékeny marad az Egyházban: ,,Isten, aki egykor szólt, megszakítás nélkül beszélget szeretett Fiának menyasszonyával, és a Szentlélek, aki által az Egyházban és az Egyház által a világban fölhangzik az evangélium élô szava, bevezeti a hívôket a teljes igazságba, és az Ô műve, hogy Krisztus igéje elevenen él bennük''.[82] II. A hagyomány és a Szentírás közötti kapcsolatról Egy közös forrás... 80 ,,A Szenthagyomány és a Szentírás tehát szorosan összefonódik és átjárja egymást. Ugyanabból az isteni forrásból fakadván mindkettô, egyesülnek és azonos cél felé tartanak.''[83] Mindkettô annak a Krisztusnak misztériumát jeleníti meg és teszi termékennyé az Egyházban, aki megígérte, hogy övéivel marad ,,minden nap a világ végéig'' (Mt 28,20). ...A továbbadás két különbözô módja 81 ,,A Szentírás Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava.'' ,,A Szenthagyomány Isten szavát, melyet Krisztus Urunk és a Szentlélek bízott az apostolokra, sértetlenül származtatja át ezek utódaira, hogy igehirdetésükkel az igazság Lelkének fényénél hűségesen ôrizzék, kifejtsék és terjesszék.''[84] 82 Ennek következtében az Egyház, melyre a kinyilatkoztatás továbbadása és értelmezése bízatott, ,,a kinyilatkoztatottakra vonatkozó bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból meríti. Ezért mindkettôt egyforma áhítattal és megbecsüléssel kell elfogadni és tisztelni.''[85] Az apostoli hagyomány és az egyházi hagyományok 83 A Hagyomány, amelyrôl itt beszélünk, az Apostoloktól ered, és azt adja tovább, amit ôk Jézus tanításából és példájából kaptak, és amire a Szentlélek tanította ôket. A keresztények elsô nemzedéke ugyanis még nem rendelkezett írott újszövetségi Szentírással, és maga az Újszövetség tanúskodik az élô Hagyomány folyamatáról. E Hagyománytól meg kell különböztetni azokat a teológiai, egyházfegyelmi, liturgikus vagy a jámborsághoz tartozó ,,hagyományokat'', melyek az idôk folyamán a helyi egyházakban keletkeztek. Részleges formák ezek, melyekben a nagy Hagyomány a különbözô helyekhez és korokhoz alkalmazkodó sajátos kifejezési formáit nyerte el. A Hagyomány fényében az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt e hagyományok megôrizhetôk, változtathatók vagy el is hagyhatók. >>1202, >>2041, >>2684 III. A hitletétemény értelmezésérôl A hitletétemény az Egyház egészére van bízva 84 A hitletéteményt,[86] amit a Szenthagyomány és a Szentírás tartalmaz, az apostolok az egész Egyházra bízták. ,,Hozzá ragaszkodva Isten egész szent népe pásztoraival egységben állhatatosan kitart az Apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban, úgy hogy az átadott hit megtartásában, gyakorlásában és megvallásában egyedülálló összetartozás valósul meg a fôpapok és a hívôk között.''[87] >>857, >>871, >>2033 Az egyház Tanítóhivatala 85 ,,Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az Egyház élô Tanítóhivatalára bízatott, mely tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja'',[88] tudniillik a Péter utódával, Róma püspökével közösségben lévô püspökökre. >>888-- 892, >>2032--2040 86 ,,Ez a Tanítóhivatal nem áll Isten Igéje fölött, hanem Neki szolgál, csak azt tanítva, amit áthagyományoztak, amennyiben isteni parancs alapján és a Szentlélek segítségével ezt áhítatosan hallgatja, szentül ôrzi, hűségesen kifejti, és mindazt, amit kinyilatkoztatásként, hogy higgyük, elénk ad, a hitnek ebbôl az egyetlen letéteményébôl meríti.''[89] >>688 87 A hívôk emlékezvén Krisztusnak apostolaihoz intézett szavára: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat'' (Lk 10,16),[90] a tanítást és a törvényeket, melyet pásztoraik különféle formákban adnak eléjük, tanulékonyan fogadják. >>1548, >>2037 A hit dogmái 88 Az egyházi Tanítóhivatal Krisztustól kapott teljes tekintélyével él, amikor dogmákat határoz meg; azaz amikor a keresztény népet visszavonhatatlan hívô elfogadásra kötelezô formában terjeszt elô olyan igazságokat, amelyeket az isteni Kinyilatkoztatás tartalmaz, vagy az ilyen igazságokkal szükségszerűen összefüggô igazságokat definitív módon elôad. 89 Lelki életünk és a dogmák között szerves kapcsolat van. A dogmák hitünk útját megvilágító és biztonságossá tevô fényforrások. És viszont: ha életünk igaz, értelmünk és szívünk nyitott lesz a hit dogmái fényének befogadására.[91] >>2625 90 A dogmák összefüggéseit és összetartozását Krisztus misztériuma kinyilatkoztatásának egészében lehet megtalálni.[92] Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ,,a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak rendje, vagyis 'hierarchiája' van, mert különbözô módon kapcsolódnak a keresztény hit alapjához''.[93] >>114, >>158, >>234 A természetfölötti hitérzék 91 A Krisztus-hívôk mindnyájan részesednek a kinyilatkoztatott igazság megértésében és továbbadásában. Ôk megkapták a kenetet a Szentlélektôl, aki tanítja[94] és bevezeti ôket a ,,teljes igazságba'' (Jn 16,13). >>737 92 ,,A hívôk összessége (...) a hitben nem tévedhet, és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor a püspököktôl kezdve a legjelentéktelenebb világi hívôkig hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését.''[95] 93 ,,E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja.''[96] >>889 Növekedés a hit megértésében 94 A Szentlélek segítségével az Egyház életében növekedhet a hitletétemény dolgainak és szavainak megértése: -- a kinyilatkoztatott igazságokat ,,szívükben forgató hívôk szemlélôdése és keresése'';[97] fôként pedig ,,a teológiai kutatás (...) a kinyilatkoztatott igazság mély megismerését'' eredményezi.[98] >>66, >>2651 -- ,,(a hívôk által) tapasztalt belsô lelki dolgok megértésébôl'';[99] ,,az isteni kijelentések az olvasóval együtt növekednek''.[100] -- ,,azok igehirdetésébôl, akik a püspöki jogfolytonossággal együtt megkapták az igazság biztos karizmáját''.[101] >>2038, >>2518 95 ,,Nyilvánvaló tehát, hogy a Szenthagyomány, a Szentírás és az egyházi Tanítóhivatal Isten végtelenül bölcs terve szerint úgy összetartozik és annyira kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyik sem áll fönn a másik kettô nélkül, s a három együtt, mindegyik a maga módján, az egy Szentlélek tevékenységének hatása alatt hatékonyan hozzájárul a lelkek üdvösségéhez.''[102] Összefoglalás 96 Amit Krisztus az Apostolokra rábízott, azt ôk prédikációjukkal és írásukkal a Szentlélek sugalmazására Krisztus dicsôséges eljöveteléig az összes nemzedékeknek átadták. 97 ,,A Szenthagyomány és a Szentírás Isten Igéjének egyetlen szent letéteményét alkotják'',[103] melyben mint tükörben szemléli a zarándok Egyház Istent, minden gazdagságának forrását. 98 ,,Az Egyház tanításában, életében és kultuszában megörökíti és minden nemzedéknek átadja mindazt, ami ô maga, és mindazt, amit hisz.''[104] 99 Isten egész népe természetfölötti hitérzéke által szüntelenül befogadja az isteni Kinyilatkoztatást, elmélyül benne, és egyre teljesebben él belôle. 100 Isten Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az egyházi Tanítóhivatalra, a Római Pápára és a közösségben lévô püspökökre bízatott. ======================================================================== A Szentírás I. Krisztus -- a Szentírás egyetlen Igéje 101 Isten a maga hozzánk leszálló jóságával, hogy kinyilatkoztassa magát az embereknek, emberi szavakkal beszél hozzájuk: ,,Isten emberi nyelveken kifejezett igéi ugyanis hasonlóvá váltak az emberi beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá vált az emberekhez''.[105] 102 A Szentírás minden szavával Isten egyetlen szót mond: az Ô egyszülött Igéjét, akiben teljesen kimondja önmagát.[106] >>65, >>2763 ,,Kedvességtek tudja, hogy Isten egyetlen beszéde húzódik végig minden Íráson, és sok szentnek szája által egy Ige hangzik, akinek mivel kezdetben Isten az Istennél, ott nincsenek szótagjai, hiszen ott nincs idô.''[107] >>426-429 103 Emiatt az Egyház az isteni Írásokat mindig úgy tisztelte, ahogy az Úr testét is tiszteli. A híveknek szüntelenül nyújtja az Élet Kenyerét, melyet mind Isten Igéje, mind Krisztus Teste asztaláról vesz.[108] >>1100, >>1184, >>1378 104 A Szentírásban az Egyház szüntelenül megtalálja táplálékát és erejét,[109] mert nem csupán emberi szót, hanem ami valójában: Isten Igéjét kapja benne.[110] ,,A szent könyvekben ugyanis a Mennyei Atya állandóan elébe jön fiainak, és beszélget velük.''[111] II. A Szentírás sugalmazásáról és igazságáról 105 A Szentírás szerzôje Isten. ,,Az isteni kinyilatkoztatást, melyet a Szentírás szövege tartalmaz és elénk tár, a Szentlélek sugalmazására foglalták írásba.'' ,,Az Anyaszentegyház az apostoli hit alapján az Ó- és Újszövetség könyveit egész terjedelmükben, minden részükkel együtt szentnek és kánoninak tartja, mivel a Szentlélek hatására írt könyveknek Isten a szerzôjük, és mint Szentírást kapta az Egyház.''[112] 106 Isten sugalmazta a Szent Könyvek szerzôit. ,,A Szent Könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy miközben bennük és általuk Ô maga cselekedett, mint valódi szerzôk mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ô akar.''[113] 107 A sugalmazott könyvek az igazságot tanítják. ,,Mindazt tehát, amit a sugalmazott szerzôk, vagyis a szent írók állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani, ezért hinnünk kell, hogy amit Isten a mi üdvösségünkre le akart iratni a szent iratokban, azt a Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják.''[114] >>702 108 A keresztény hit mégsem ,,könyvvallás''. A kereszténység Isten ,,Igéjének'' a vallása: egy olyan Igéé, amely nem írott és néma szó, hanem ,,megtestesült és élô Ige''.[115] Szükségünk van tehát arra, hogy Krisztus, az élô Isten örök Igéje a Szentlélek által megnyissa értelmünket, hogy megértsük az Írásokat,[116] nehogy olyanok maradjanak, mint a holt betű. III. A Szentlélek a Szentírás értelmezôje 109 A Szentírásban Isten emberi módon szól az emberhez. A Szentírás helyes értelmezéséhez ezért figyelnünk kell arra, hogy az emberi szerzôk valójában mit szándékoztak mondani, és hogy Isten mit akart az ô szavukon keresztül számunkra kinyilatkoztatni.[117] 110 A szent szerzôk szándékának megismeréséhez figyelembe kell vennünk koruk és kultúrájuk viszonyait, az adott korban általános irodalmi műfajokat és a korabeli általános gondolkodás-, beszéd- és elbeszélésformákat. ,,Az igazság ugyanis más és más módon nyer elôadást és kifejezést a történeti, a prófétai, a költôi és más műfajú szövegekben.''[118] 111 Mivel azonban a Szentírás sugalmazott, van még a helyes értelmezésnek egy további, az elôbbinél nem kevésbé fontos alapelve, ami nélkül az Írás holt betű maradna: ,,a Szentírást ugyanazzal a Szentlélekkel kell olvasni és magyarázni, akinek sugalmazására készült''.[119] A II. Vatikáni Zsinat három kritériumot jelöl meg a Szentírás -- az azt sugalmazó Szentlélek szerinti -- magyarázatához: [120] 112 1. Gondosan kell ügyelni az egész Szentírás egységére és tartalmára. Bármennyire különbözôk a Szentírás könyvei, a Szentírás egységet alkot Isten tervének egysége alapján, melynek középpontja Jézus Krisztus és az Ô húsvétja után megnyitott szíve.[121] >>128, >>368 Krisztus ,,szíve''[122] a Szentírást jelenti, mely föltárja Krisztus szívét. Ez a szív a szenvedés elôtt zárva volt, mert az Írás homályos volt, a szenvedés után azonban a megnyílt, mert értô lelkek olvassák, akik meg tudják itélni, hogyan kell értelmezni a próféciákat.''[123] 113 2. A Szentírást az ,,egész Egyház élô Hagyományát figyelembe véve'' kell olvasni. Az egyházatyák egy mondása szerint ,,a Szentírás inkább az Egyház szívébe, mint pergamenra van írva''.[124] Az Egyház ugyanis hagyományában Isten Szavának élô emlékezetét hordozza, és a Szentlélek adja ennek lelki értelmezését (,,...a lelki értelem szerint, melyet a Szentlélek ajándékoz az Egyháznak'').[125] >>81 114 3. Figyelemmel kell lenni a ,,hit analógiájára''.[126] A hit analógiáján értjük a hitigazságok összefüggését egymás között és a kinyilatkoztatás egészében. >>90 A Szentírás többféle értelme 115 Régi hagyomány szerint a Szentírásnak kettôs értelme van: szó szerinti és lelki. Ez utóbbi lehet allegorikus, morális és anagogikus. E négyfajta értelem mély összhangja biztosítja az Egyházban a Szentírás élô olvasásának egész gazdagságát. 116 Szó szerinti értelem (sensus litteralis)., A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás ,,egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen''.[127] >>110 117 Lelki értelem (sensus spiritualis). Az isteni terv egységének következtében nemcsak a Szentírás szövege, hanem az elmondott valóságok és események is jelek lehetnek. >>1101 1. Allegorikus értelem. Az eseményeket sokkal mélyebben megérthetjük, ha ismerjük azt a jelentést, amit Krisztusban bírnak. Így pl. a Vörös- tengeren történt átkelés Krisztus gyôzelmének, s így a keresztségnek jele.[128] 2. Erkölcsi értelem. A Szentírásban elbeszélt eseményeknek a helyes cselekvésre kell vezetniük. ,,A mi okulásunkra írták meg mindezeket'' (1Kor 10,11).[129] 3. Anagogikus értelem. Hasonlóképpen a dolgokat és eseményeket örökkévalóságba mutató jelentésükben is szemlélhetjük, amennyiben örök Hazánk felé vezetnek (a görögben: anagógé) minket. Így például a földi Egyház a mennyei Jeruzsálem jele.[130] 118 Egy középkori disztichon a négy értelmet így foglalja össze: ,,Littera gesta docet, quid credas allegoria, moralis quid agas, quo tendas anagogia.'' 'A betű a történteket, az allegória a hiendô dolgokat, az erkölcsi a teendôket, az anagógia a célokat tanítja.'[131] 119 ,,Az egzegétáknak tehát az a dolguk, hogy e szabályok szerint törekedjenek a Szentírás értelmének mélyebb megértésére és kifejtésére. Így mintegy az ô elôkészítô munkálkodásuk alapján fog kiérlelôdni az Egyház döntése. Mindez ugyanis az egzegézist illetôen végsô fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház Isten igéje megôrzésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el.''[132] >>94 ,,Magam sem adnék semmi hitelt az Evangéliumnak, ha a Katolikus Egyház tekintélye nem késztetne rá.''[133] >>113 IV. A Szentírás kánonja 120 Az Egyház az apostoli hagyomány alapján tudta megítélni, hogy mely írásokat kell fölvennie a szent könyvek jegyzékébe.[134] E teljes jegyzéket nevezték a Szentírás ,,kánonjának''. E szerint az Ószövetség 46 (vagy ha Jeremiás könyvét és a Siralmakat egy könyvnek vesszük, akkor 45), az Újszövetség 27 könyvbôl áll:[135] >>1117 Az Ószövetség: Teremtés könyve, Kivonulás könyve, Leviták könyve, Számok könyve, Második Törvénykönyv, Józsue könyve, Bírák könyve, Rut könyve, Sámuel I--II. könyve, Királyok I--II. könyve, Krónikák I--II. könyve, Ezdrás könyve, Nehemiás könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, Eszter könyve, Makkabeusok I--II. könyve, Jób könyve, Zsoltárok könyve, Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve, Énekek éneke, Bölcsesség könyve, Sirák fia könyve, Izajás könyve, Jeremiás könyve, Siralmak könyve, Báruk könyve, Ezekiel könyve, Dániel könyve, Ozeás könyve, Joel könyve, Ámosz könyve, Abdiás könyve, Jónás könyve, Mikeás könyve, Náhum könyve, Habakuk könyve, Szofoniás könyve, Aggeus könyve, Zakariás könyve, Malakiás könyve. Az Újszövetség: Máté evangéliuma, Márk evangéliuma, Lukács evangéliuma, János evangéliuma, Apostolok Cselekedetei, Rómaiaknak írt levél, Korintusiaknak írt I--II. levél, Galatáknak írt levél, Efezusiaknak írt levél, Filippieknek írt levél, Kolosszeieknek írt levél, Tesszalonikaiaknak írt I--II. levél, Timóteusnak írt I--II. levél, Titusznak írt levél, Filemonnak írt levél, Zsidóknak írt levél, Szent Jakab levele, Szent Péter I--II. levele, Szent János I--III. levele, Szent Júdás levele, Jelenések könyve. Az Ószövetség 121 Az Ószövetség a Szentírás el nem hagyható része. Könyveit Isten sugalmazta és maradandó értékük van, mert a régi szövetség soha nem lett visszavonva.[136] >>1093 122 ,,Az Ószövetség üdvrendje leginkább arra irányult, hogy a mindenség Megváltójának, Krisztusnak (...) eljövetelét elôkészítse.'' Jóllehet az Ószövetség könyvei ,,kevésbé tökéletes és idôhöz kötött mozzanatokat is tartalmaznak'', mégis Isten üdvözítô szeretetének pedagógiáját tanúsítják: ,,bennük az Istenrôl szóló fenséges tanításoknak, az üdvösségre vezetô életbölcsességnek és az imádságnak csodálatos kincsei találhatók, s végül bennük rejlik üdvösségünk misztériuma''.[137] >>702, >>763, >>708, >>2568 123 A keresztények úgy tisztelik az Ószövetséget, mint Isten igazi Szavát. A gondolatot, hogy az Ószövetséget el kell hagyni, mivel az Új fölöslegessé tette (markionizmus), az Egyház mindig erôteljesen visszautasította. Az Újszövetség 124 ,,Isten igéje, mely Isten ereje minden hívô üdvösségére, az Újszövetség könyveiben csodálatos szépségben jut el hozzánk és mutatja meg erejét.''[138] E könyvek nyújtják az isteni kinyilatkoztatás végsô igazságát. Központi témájuk Jézus Krisztus, Isten megtestesült Fia, az Ô cselekedetei, tanítása, szenvedése és megdicsôülése, továbbá Egyházának kezdete a Szentlélek irányítása alatt.[139] 125 Az evangéliumok az összes szent könyv szívét alkotják mint ,,a Megtestesült Ige, Megváltónk életének és tanításának fô tanúi''.[140] >>515 126 Az evangéliumok kialakulásában három periódust különböztethetünk meg: 1. Jézus élete és tanítása. Az Egyház szilárdan vallja, hogy a négy evangélium, ,,melyek történetiségét határozottan állítja, hűségesen adja tovább mindazt, amit Jézus, Isten Fia földi életében az örök üdvösségért cselekedett és tanított mennybevétele napjáig''. 2. A szájhagyomány. ,,Az apostolok az Úr mennybemenetele után mindazt, amit Ô mondott és cselekedett, hallgatóiknak azzal a teljesebb megértéssel adták át, melyet ôk Krisztus dicsôséges eseményeinek tapasztalatából és az igazság Lelkének fényénél kaptak.'' >>76 3. Az írott evangéliumok. ,,A szent szerzôk pedig úgy írták meg a négy evangéliumot, hogy a nagy szóbeli vagy írásos hagyományokból egyes részeket kiválogattak, másokat egybevontak vagy az egyházak állapotára való tekintettel fejtettek ki, megtartva továbbra is az igehirdetô formát, de mindig úgy, hogy Jézusról csak a színtiszta igazat közöljék velünk.''[141] >>76 127 A négyféle evangélium az Egyházban sajátos helyet foglal el, miként a liturgiában iránta tanúsított tisztelet és az a páratlan vonzása bizonyítja, melyet a szentek minden idôben éreztek: >>1154 ,,Nincs nagyobb, sem jobb, sem drágább, sem ragyogóbb tanítás, mint az Evangélium olvasása. Azt nézzétek, azt tartsátok meg, amit Urunk és Mesterünk, Krisztus szavakkal tanított és példájával megvalósított.''[142] ,,Imádságaimban mindenekfölött az evangélium foglalkoztat; benne találom meg mindazt, amire szegény lelkemnek szüksége van. Benne mindig új világosságot, rejtett és titokzatos értelmeket fedezek föl.''[143]>>2705 Az Ó- és az Újszövetség egysége 128 Az Egyház az apostoli idôktôl kezdve[144]és késôbb egész Hagyományában az isteni terv egységét a két szövetségben a tipológia segítségével világította meg. A tipológia Isten Ószövetségben végrehajtott műveiben elôképét látja annak, amit Isten késôbb az idôk teljességében megtestesült Fia személyében beteljesített. >>1094, >>489 129 A keresztények tehát az Ószövetséget a meghalt és föltámadott Krisztus fényénél olvassák. Ez az elôképi olvasás mutatja meg az Ószövetség kimeríthetetlen tartalmát, de nem kell megfeledkeznie arról, hogy az Ószövetségnek megvan a maga saját kinyilatkoztatás- értéke, amit maga az Úr is elismert.[145] Egyébként az Újszövetséget is az Ószövetség fényénél kell olvasni. Az ôskeresztény katekézis állandóan visszanyúlt hozzá.[146] Egy régi mondás szerint az Újszövetség az Ószövetségben van elrejtve, az Ószövetség az Újszövetségben tárul föl: így valósul meg, hogy ,,in Vetere Novum lateat, et in Novo Vetus pateat...'' ('az Óban az Új rejtôzik, és az Zjban az Ó föltárul').[147] >>651, >>2055, >>1968 130 A tipológia az isteni terv elôretörését jelenti a maga beteljesedése felé mindaddig, míg végül ,,Isten lesz minden, mindenben'' (1Kor 15,28). Így például a pátriárkák meghívása és az Egyiptomból való kivonulás nem veszíti sajátos értékét Isten tervében amiatt, hogy csak közbülsô állomások. V. A Szentírás az Egyház életében 131 ,,Isten igéjében akkora erô és hatékonyság van, hogy az Egyháznak támasz és életerô, az Egyház gyermekeinek erô, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása.''[148] ,,Krisztus hívei elôtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz.''[149] 132 ,,A Szentírás tanulmányozása legyen a hittudomány lelke. A Szentírás szavából táplálkozik és virágzik az ige szolgálata is, tudniillik a lelkipásztori prédikáció, a katekézis és minden keresztény tanítás, amelyben elôkelô hely illeti meg a liturgiában elhangzó homíliát.''[150] >>94 133 Az Egyház ,,nyomatékosan buzdítja és sürgeti (...) az összes Krisztus-hívôket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg ťJézus Krisztus fönséges ismeretétŤ (Fil 3,8). ťMert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri KrisztustŤ.''[151] >>2653, >>1792 Összefoglalás 134 Minden isteni Írás egy könyvet alkot, és ez az egy könyv Krisztus, ,,mert minden isteni Írás Krisztusról beszél, és minden isteni Írás Krisztusban teljesedik be''.[152] 135 ,,A Szentírás Isten igéjét tartalmazza, és sugalmazott lévén, valóban Isten szava.''[153] 136 A Szentírásnak Isten az emberi szerzôket sugalmazó szerzôje. Bennük és általuk Ô cselekszik. Így írásaik tévedés nélkül tanítják az üdvös igazságot.[154] 137 A sugalmazott írások értelmezésének elsôsorban arra kell figyelnie, amit Isten a szent szerzôk által a mi üdvösségünkért ki akart nyilatkoztatni. Ami a Szentlélektôl ered, csak a Szentlélek tevékenysége által érthetô meg teljesen.[155] 138 Az Egyház az Ószövetség 46 és az Újszövetség 27 könyvét fogadja el és tiszteli sugalmazottnak. 139 A négy Evangéliumnak központi helye van, mert központjuk Jézus Krisztus. 140 A két szövetség egysége Isten tervének és kinyilatkoztatásának egységébôl következik. Az Ószövetség elôkészíti az Újat, ez pedig beteljesíti az Ószövetséget; kölcsönösen megvilágítják egymást; mindkettô Isten valóságos Igéje. 141 ,,Az Egyház mindenkor úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét'';[156] mindkettô táplálja és vezérli az egész keresztény életet. ,,A te igéd lámpás a lábaimnak és világosság ösvényeimnek'' (Zsolt 119,105).[157] ======================================================================== Az ember válaszol Istennek 142 Kinyilatkoztatásával ,,a láthatatlan Isten szeretetének bôségébôl mint barátaihoz szól az emberekhez, és társalog velük, hogy meghívja ôket és befogadja a saját közösségébe''.[158]E meghívásra adott megfelelô válasz a hit. >>1102 143 A hit által az ember teljesen aláveti értelmét és akaratát Istennek. Egész emberi létével igent mond a kinyilatkoztató Istennek.[159] A Szentírás ezt az önmagát kinyilatkoztató Istennek adott emberi választ nevezi a ,,hit engedelmességének''.[160] >>2087 ======================================================================== Hiszek >>1814-1816 I. A hit engedelmessége 144 Engedelmeskedni (latinul: ob-audire, 'odahallgatni') a hitben azt jelenti, hogy az ember szabadon aláveti magát a hallott szónak, mert igazságát Isten adja eléje, aki maga az Igazság. Ennek az engedelmességnek példájaként a Szentírás Ábrahámot állítja elénk. Szűz Mária pedig a legtökéletesebb megvalósulása. Árahám -- ,,Minden hívô atyja'' 145 A Zsidókhoz írt levél az ôsök hitének magasztalásakor külön kiemeli Ábrahám hitét: ,,A hit alapján engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy.'' (Zsid 11,8.)[161] A hittel élt mint jövevény és zarándok az Ígéret földjén.[162] Sára hittel foganta az Ígéret fiát. Végül Ábrahám hittel ajánlotta föl egyetlen fiát áldozatul.[163] >>59, >>2570, >>489 146 Ezáltal Ábrahám megtestesíti a hitnek a Zsidókhoz írt levélben adott meghatározását: ,,A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyôzôdés arról, amit nem látunk'' (11,1). ,,Ábrahám hitt az Istennek, és ez beszámíttatott neki megigazulásul'' (Róm 4,3).[164] Ezzel ,,a hittel megerôsödve'' (Róm 4,20) lett Ábrahám ,,atyja minden hívônek'' (Róm 4,11.18).[165] >>1819 147 Az Ószövetségben e hitnek nagyon sok tanúja van. A Zsidókhoz írt levél dicsôítô beszédet mond az elôdök példás hitérôl, melybôl ,,bizonyságot merítettek'' (Zsid 11,2.39). ,,Isten azonban nekünk valami jobbat készített'' (11,40): tudniillik a kegyelmet, hogy higgyünk az Ô Fiában, Jézusban, aki ,,hitünk szerzôje és bevégzôje'' (12,2). >>839 Mária -- ,,Boldog, aki hitt'' 148 A hívô engedelmességet legtökéletesebben Szűz Mária valósítja meg. A hitben fogadja Mária a Gábor angyaltól hozott üzenetet és ígéretet, mert hitte, hogy ,,Istennél semmi sem lesz lehetetlen'' (Lk 1,37),[166] és beleegyezését adta: ,,Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint'' (Lk 1,38). Erzsébet e szavakkal köszöntötte ôt: ,,Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki!'' (Lk 1,45). E hit miatt hirdeti ôt majd boldognak minden nemzedék.[167] >>494, >>2617, >>506 149 Ô nem ingott meg hitében élete folyamán, még a végsô próbatételnél sem,[168] amikor fia, Jézus meghalt a keresztfán. Mária soha nem szűnt meg hinni abban, hogy ,,Isten szava be fog teljesedni''. Az Egyház tehát Máriában a hit legtisztább megvalósulását tiszteli. >>969, >>507, >>829 II. ,,Tudom, kinek hittem'' (2Tim 1,12) Egyedül Istenben hinni 150 A hit elsôsorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettôl elválaszthatatlanul az Istentôl kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása. A keresztény hit mint személyes kötôdés Istenhez és a Tôle kinyilatkoztatott igazság elfogadása különbözik az emberi személybe vetett hittôl. Jó és igazságos önmagunkat teljesen Istenre bízni és föltétel nélkül elhinni, amit Ô mondott. Hiábavaló és hamis volna ilyen hitet bármilyen teremtménybe vetni.[169] >>222 Hinni Jézus Krisztusban, az Isten Fiában 151 A keresztények számára az Istenbe vetett hit elválaszthatatlanul összetartozik a hittel abban, akit Ô küldött: szeretett Fiában, akiben kedvét találta;[170] Isten megmondta nekünk, hogy Ôt hallgassuk.[171] Maga az Úr mondta tanítványainak: ,,Hisztek Istenben, bennem is higgyetek!'' (Jn 14,1). Jézus Krisztusban azért tudunk hinni, mert Ô Isten, a testté lett Ige: ,,Istent soha nem látta senki; az egyszülött Isten, aki az Atya keblén van, ô nyilatkoztatta ki'' (Jn 1,18). Mivel Ô ,,látta az Atyát'' (Jn 6,46), egyedül ismeri Ôt, és egyedül van hatalma kinyilatkoztatni Ôt.[172] >>424 Hinni a Szentlélekben 152 Lehetetlen, hogy valaki higgyen Jézus Krisztusban anélkül, hogy részesednék az Ô Lelkében. A Szentlélek pedig kinyilatkoztatja az embereknek, hogy kicsoda Jézus. Ugyanis ,,senki sem mondhatja, ťÚr Jézus!Ť, csak a Szentlélekben'' (1Kor 12,3). ,,A Lélek ugyanis mindent átlát, Isten mélységeit is. (...) Isten titkait nem ismeri senki, csak Isten Lelke'' (1Kor 2,10--11). Istent egyedül Isten ismeri teljesen. Hiszünk a Szentlélekben, mert Ô Isten. >>243, >>683 Az Egyház szüntelenül vallja hitét az egy Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. >>232 III. A hit sajátosságai A hit kegyelem 153 Amikor Szent Péter megvallja, hogy Jézus a Messiás, az élô Isten Fia, Jézus kinyilvánítja neki, hogy e kinyilatkoztatást nem a testbôl és a vérbôl kapta, hanem az Ô Atyjától, ,,aki a mennyekben van'' (Mt 16,17).[173] A hit Isten ajándéka, egy Tôle belénk öntött természetfölötti erény. ,,Ehhez a hithez szükség van Isten megelôzô, segítô kegyelmére és a Szentlélek bensô segítségére, aki az ember szívét megindítja és Istenhez téríti, az értelem szemét megnyitja, és mindenkinek megadja az ťigazság elfogadásának és hitének édességétŤ''.[174] >>552, >>1814, >>1996, >>2606 A hit emberi cselekedet 154 Hinni nem lehet másként, csak a Szentlélek kegyelme és belsô segítségei által. De nem kevésbé igaz, hogy a hit igazi emberi cselekedet. Sem az ember szabadságának, sem értelmének nem mond ellent hinni Istenben és ragaszkodni a Tôle kinyilatkoztatott igazságokhoz. Az emberi kapcsolatokban sem ellenkezik méltóságunkkal elhinni azt, amit mások önmagukról és szándékaikról mondanak, és bízni ígéreteikben (például amikor egy férfi és egy nô házasságot köt), és így lépni közösségre velük. Következésképpen még kevésbé ellenkezik méltóságunkkal ,,a kinyilatkoztató Istennek az értelem és az akarat teljes engedelmességét nyújtani a hittel''[175], és így bensôséges közösségre lépni vele. >>1749, >>2026 155 A hitben az emberi értelem és akarat együttműködik az isteni kegyelemmel: ,,A hit az isteni igazsággal egyetértô értelem aktusa a kegyelem által Istentôl indított akarat parancsára.''[176] >>2008 A hit és az értelem 156 A hit indítéka nem az, hogy a kinyilatkoztatott igazságokat természetes értelmünk fényénél igaznak és érthetônek látjuk. Magának a ,,kinyilatkoztató Istennek a tekintélye miatt hiszünk, aki nem tévedhet és nem csalhat meg''.[177] ,,Ennek ellenére, hogy hitünk engedelmessége összhangban legyen az értelemmel, Isten úgy akarta, hogy a Szentlélek belsô segítségéhez kinyilatkoztatásának külsô bizonyítékai társuljanak.''[178] Így ,,Krisztus és a szentek csodái,[179] a jövendölések, az Egyház elterjedése és szentsége, termékenysége és fennmaradása az isteni kinyilatkoztatásnak egészen biztos és mindenki megismerô képességének megfelelô jelei'',[180] a hihetôség indítékai, melyek azt mutatják, hogy ,,a hívô elfogadás nem a lélek vak mozdulata.''[181] >>1063, >>2465, >>548, >>812 157 A hit biztos, biztosabb minden emberi megismerésnél, mert Isten igéjére alapszik, aki képtelen hazudni. Igaz, hogy a kinyilatkoztatott igazságok az emberi értelem és tapasztalat számára homályosnak tűnhetnek, de ,,nagyobb az isteni fény által nyert bizonyosság, mint a természetes értelem fényének bizonyossága''.[182] ,,Tízezer nehézség sem okoz egyetlen kételyt.''[183] >>2088 158 ,,A hit keresi a megértést'':[184] a hit természetéhez tartozik, hogy a hívô jobban meg akarja ismerni azt, akiben hisz, és jobban meg akarja érteni azt, amit az kinyilatkoztatott; ezután a mélyebb megismerés nagyobb hitet hoz magával, melyet a szeretet egyre jobban izzít. A hit kegyelme megnyitja a ,,szív szemeit'' (Ef 1,18) azok eleven megértésére, melyeket a kinyilatkoztatás tartalmaz, tudniillik Isten terve és a hit misztériumai egészének, ezek egymás közötti és a kinyilatkoztatott misztérium középpontjával, Krisztussal való összefüggéseinek megértésére. ,,Hogy minél mélyebbé váljon a kinyilatkoztatás megértése (...), a Szentlélek folyton tökéletesíti hitünket ajándékai által''[185] Így Szent Ágoston mondása szerint: ,,érts, hogy hihess, higgy, hogy megérthess''.[186] >>2705, >>1827, >>90, >>2518 159 A hit és a tudomány. ,,Bár a hit az értelem fölött áll, mégsem lehet igazi ellentét a hit és az értelem között: ugyanaz az Isten, aki kinyilatkoztatja a titkokat és belénk önti a hitet, adta az emberi szellembe az értelem világosságát; Isten pedig nem tagadhatja meg önmagát, sem igazság nem mondhat ellent igazságnak.''[187] ,,Ezért bármelyik szaktudomány módszeres kutatása -- ha valóban tudományosan és az erkölcsi normák szerint folyik -- igazában soha nem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentôl erednek. Sôt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik föltárni a természet rejtélyeit, azt -- még ha nem is tudja -- szinte Isten keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik.''[188] >>283, >>2293 A hit szabadsága 160 Ahhoz, hogy a hit válasza emberi legyen, ,,lényeges (...), hogy az ember hitével szabadon válaszoljon Istennek''; ezért ,,akarata ellenére senkit sem szabad kényszeríteni a hit elfogadására. A hit aktusa ugyanis természete szerint szándékos tett.''[189] ,,Isten az embereket arra hívja, hogy lélekben és igazságban szolgáljanak neki, tehát lelkiismeretben kötelezi, de nem kényszeríti ôket. (...) Ez leginkább Jézus Krisztusban mutatkozott meg.''[190] Krisztus meghívott a hitre és a megtérésre, de semmiképpen nem kényszerített. ,,Tanúságot tett ugyanis az igazságról, de az ellentmondókra nem akarta ráerôltetni. Országa ugyanis (...) abból a szeretetbôl gyarapszik, melyen a kereszten fölmagasztalt Krisztus magához vonzza az embereket.''[191] >>1738, >>2106, >>616 A hit szükségessége 161 Hinni Jézus Krisztusban és abban, aki Ôt a mi üdvösségünkért elküldte, elengedhetetlenül szükséges ezen üdvösség eléréséhez.[192] ,,Mivel pedig ťhit nélkül (...) lehetetlen Istennek tetszeniŤ (Zsid 11,6) és eljutni az Ô gyermekeinek sorsközösségébe, ezért soha senki hit nélkül meg nem igazul, sem az örök életet el nem nyeri, ha ťmindvégig ki nem tart a hitbenŤ (Mt 10,22; 24,13)''.[193] >>432, >>1257, >>846 Állhatatosság a hitben 162 A hit ingyenes ajándék, amit Isten ad az embernek. Ezt a drága ajándékot mi el is veszíthetjük; Szent Pál erre figyelmezteti Timóteust: ,,Lelkedre kötöm (...), hogy a jó harcot vívd meg bizalommal. Tarts ki a hitben és ôrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elveszítették és hajótörést szenvedtek a hitben.'' (1Tim 1,18--19.) Ahhoz, hogy élni, növekedni és a végsôkig kitartani tudjunk benne, táplálnunk kell a hitet Isten Igéjével, és kérnünk kell az Úrtól, hogy növelje bennünk;[194] a ,,szeretet által'' tevékenykednie (Gal 5,6),[195] a reménytôl erôsödnie kell,[196] és az Egyház hitében kell gyökereznie. >>2089, >>1037, >>2016, >>2573, >>2849 A hit -- az örök élet kezdete 163 A hitnek köszönhetô, hogy a boldogító látás örömét és világosságát -- ami földi zarándoklásunk célja -- szinte elôre ízleljük. Akkor majd ,,színrôl színre'' fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), ,,úgy, amint van'' (1Jn 3,2). A hit tehát az örök élet kezdete. >>1088 ,,Az ígéretekben számunkra tartogatott javak, melyeknek élvezetét a hit által reméljük, szinte már jelen vannak, amikor a kegyelmet mintegy tükörben szemléljük.''[197] 164 Most azonban ,,a hit által (...) járunk, és nem a szemléléssel'' (2Kor 5,7), és Istent ,,tükör által, homályosan (...), tökéletlenül'' (1Kor 13,12) ismerjük meg. Jóllehet a hit világos amiatt, akiben hisz, a hívô élet gyakran elhomályosul. A hit nagyon kemény próbának lehet kitéve. A világ, amiben élünk, úgy tűnik, gyakran nagyon távol van attól, ami felôl a hit biztosít bennünket. A rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszik az örömhírnek. Mindezek meg tudják ingatni a hitet, és kísértéssé válhatnak számára. >>2846, >>309, >>1502, >>1006 165 Ilyenkor a hit tanúihoz kell fordulnunk: Ábrahámhoz, ,,aki a remény ellenére reménykedve hitt'' (Róm 4,18); Szűz Máriához, ,,aki a hit zarándokútján''[198] Fia szenvedésében részesedve egészen ,,a hit éjszakájáig''[199] és az Ô sírjának éjszakájáig jutott;[200] és a hit sok más tanújához: ,,Mi, akiket a tanúknak ilyen felhôje vesz körül, váljunk szabaddá minden tehertôl, különösen a bűntôl, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az elôttünk lévô pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzôjére és bevégzôjére, Jézusra.'' (Zsid 12,1-- 2) >>2719 ======================================================================== Hiszünk 166 A hit személyes cselekedet: az ember szabad válasza az önmagát kinyilatkoztató Isten kezdeményezésére. A hit azonban nem magányos aktus. Senki sem képes egyedül hinni, mint ahogy egyedül élni sem képes. Senki sem önmagának adja a hitet, mint ahogy az életet sem adja önmagának. A hívô másoktól kapta a hitet; tovább kell adnia másoknak. Jézus és az emberek iránti szeretetünk sürget, hogy beszéljünk a hitünkrôl másoknak. Minden hívô egy láncszem a hívôk nagy láncában. Nem tudok hinni, ha nem hat át mások hite, és hitemmel nem hatom át mások hitét. >>875 167 A ,,hiszek''[201]az Egyház hite, ahogyan azt minden hívô, fôként a kereszteléskor személyesen megvallja. A ,,hiszünk''[202] az Egyház hite, ahogyan azt a zsinatra egybegyűlt püspökök, vagy általánosabban, a liturgiára összegyűlt hívôk vallják. A ,,Hiszek'' az Egyház is, a mi Anyánk, aki hitével Istennek válaszol és tanítja nekünk: ,,hiszek'', ,,hiszünk''. >>1124, >>2040 I. ,,Tekints, Urunk, Egyházad hitére'' 168 Elsôsorban az Egyház az, mely hisz és hordozza, táplálja, támogatja hitemet. Elsôsorban az Egyház az, mely az Urat mindenütt megvallja (,,Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte''-- énekeljük a Te Deum-ban), s vele és benne jutunk mi is odáig, hogy ugyanúgy valljuk: ,,Hiszek'', ,,hiszünk''. Az Egyház által kapjuk a keresztségben a hitet és az új életet Krisztusban. A Római szertartásban a keresztelô azt kérdezi a keresztelendôtôl: ,,Mit kérsz Isten Egyházától?'' A válasz így hangzik: ,,Hitet.'' -- ,,Mit ad neked a hit?'' -- ,,Örök életet.''[203] >>1253 169 Az üdvösség egyedül Istentôl jön; mivel azonban a hit életét az Egyház által kapjuk, ô a mi Anyánk: ,,Mi hisszük az Egyházat mint újjászülô anyánkat, és nem az Egyházban hiszünk, mintha ô lenne üdvösségünk szerzôje''.[204] Mint anyánk hitünk nevelôje is. >>750, >>2030 II. A hit nyelve 170 Mi nem nyelvi formulákban hiszünk, hanem azokban a valóságokban, melyeket kifejeznek, s melyek a hit révén ,,megérinthetôvé'' válnak számunkra. ,,A hívô (hitének) aktusa nem a kimondhatóra, hanem a (kimondott) dologra irányul.''[205] Mégis e valóságokhoz a hit formulái segítségével közeledünk. Ezek teszik lehetôvé, hogy a hitet kifejezzük és továbbadjuk, közösségben ünnepeljük, magunkévá tegyük és egyre inkább belôle éljünk. >>186 171 Az Egyház mint az ,,igazság oszlopa és boltozata'' (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet[206] hűségesen ôrzi. Ôrzi Krisztus szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékrôl nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe. >>78, >>857, >>84, >>185 III. Az egyetlen hit 172 Az Egyház évszázadok óta vallja minden nyelven, minden kultúrában, népben és nemzetben a maga egyetlen, az egy Úrtól kapott és az egyetlen keresztséggel továbbadott hitét, mely abból a meggyôzôdésbôl fakad, hogy minden embernek egy Istene és Atyja van.[207] Lyoni Szent Ireneusz, ennek a hitnek a tanúja kijelenti: >>813 173 ,,Az egész világra, a föld végsô határáig kiterjedt Egyház az apostoloktól és tanítványaiktól kapta ezt a hitet (...). E prédikációt (...) és ezt a hitet gondosan ôrzi, mintha egyetlen házban lakna, és ugyanígy hisz ezeknek, tudniillik mintha egy lelke és egy szíve volna; és egyhangúlag prédikálja és tanítja és adja tovább ezeket, mintha egyetlen szája volna.''[208] >>830 174 ,,S ha különbözô nyelvek vannak is a világon, a hagyomány tartalma egy és ugyanaz. A Germániában alapított egyházak ugyanúgy hisznek és adják tovább a hitet, mint Hispániában vagy a keltáknál, keleten vagy Egyiptomban, Líbiában vagy a világ közepén...''[209] ,,Igaz és megbízható az Egyház üzenete, mert az egész világon az üdvösségnek egy és ugyanazon útját hirdeti.''[210] >>78 175 ,,Az Egyháztól kapott hitet ôrizzük, amely Isten Lelkétôl mint egy jó edényben ôrzött nagyszerű letétemény megújul, s magát az edényt is megújítja, ami magában foglalja.''[211] Összefoglalás 176 A hit az egész ember személyes ragaszkodása az önmagát kinyilatkoztató Istenhez. Az értelem és az akarat ragaszkodik a kinyilatkoztatáshoz, melyet Isten tettekkel és szavakkal adott Önmagáról. 177 ,,Hinni'' tehát kettôs kapcsolatot jelent: kapcsolatot a személlyel és kapcsolatot az igazsággal; az igazsággal, az azt tanúsító személy iránti bizalom miatt. 178 Senki másban nem kell hinnünk, mint Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. 179 A hit Isten természetfölötti ajándéka. Ahhoz, hogy hinni tudjon, az embernek szüksége van a Szentlélek belsô segítségeire. 180 ,,Hinni'' emberi, tudatos és szabad cselekedet, mely megfelel az emberi személy méltóságának. 181 ,,Hinni'' egyházi cselekedet. Az Egyház hite megelôzi, szüli, fenntartja és táplálja hitünket. Az Egyház minden hívô Anyja. ,,Már nem lehet Isten Atyja annak, akinek nem Anyja az Egyház.''[212] 182 ,,Mi mindazt hisszük, amit Isten írott vagy áthagyományozott Igéje tartalmaz, és az Egyház (...) mint Istentôl kinyilatkoztatott dolgokat elénk ad, hogy higgyük.''[213] 183 A hit elengedhetetlenül szükséges az üdvösséghez. Maga az Úr mondja: ,,Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.'' (Mk 16,16) 184 A hit (...) bizonyos elôíze annak a megismerésnek, mely a jövôben boldoggá fog tenni minket.[214] ======================================================================== A hitvallás Apostoli hitvallás[215] Nicea--konstantinápolyi hitvallás[216] Hiszek egy Istenben, Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mindenható Atyában, mennynek és földnek mennynek és földnek, Teremtôjében. minden láthatónak és láthatatlannak Teremtôjében. És Jézus Krisztusban, Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, az ô egyszülött Fiában, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki az Atyától született az idôk kezdete elôtt. Isten az Istentôl, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentôl, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennybôl. aki fogantatott Megtestesült a Szentlélek Szentlélektôl, erejébôl született Szűz Máriától; Szűz Máriától, és emberré szenvedett Poncius Pilátus lett. alatt; megfeszítették, Poncius Pilátus alatt meghalt és eltemették. értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt Harmadnapra föltámadott a halottak közül; az Írások szerint, fölment a mennybe, fölment a mennybe, ott ül a mindenható ott ül az Atyának jobbján, Atyaisten jobbján; onnan jön el de újra eljön dicsôségben ítélni élôket és holtakat. ítélni élôket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek Szentlélekben. Hiszek a Szentlélekben Urunkban és éltetônkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsôítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ô szólt a próféták szavával. Hiszem a katolikus Hiszek az egy, szent, Anyaszentegyházat, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, a szentek közösségét, vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatát, a bűnök bocsánatára, a test föltámadását várom a holtak és az örök életet. Amen. feltámadását és az eljövendô örök életet. Amen. ======================================================================== A keresztény hit megvallása A hitvallási formulák (Szimbólumok) 185 Aki azt mondja: ,,Hiszek'', azt mondja: ,,Ragaszkodom ahhoz, amit mi hiszünk''. A hitbeli közösségnek szüksége van a hít közös nyelvére, mely mindenki számára szabály, és mindenkit összekapcsol a hit azonos megvallásában. >>171, >>949 186 Az apostoli Egyház a hitét kezdettôl fogva rövid és törvényerejű formulákban fejezte ki és adta át mindenkinek.[217] De már nagyon korán hitének lényeges tételeit szerves és tagolt összefoglalásokba akarta gyűjteni, elsôsorban a keresztségre készülôk számára: ,,A hit összefoglalása nem úgy készült, ahogy embereknek tetszett; hanem az egész Szentírás legfontosabb tanításait állították benne össze egységes hittanná. Miként a mustármag apró magocskában rejti a sok ágat, úgy tartalmazza a hit ezen összefoglalása néhány szóban az Ó- és az Újszövetség teljes vallási ismeretét.''[218] 187 A hit e rövid összefoglalásait ,,hitvallásoknak'' nevezzük, mivel röviden összefoglalják azt a hitet, melyet a keresztények vallanak. ,,Credo''-nak is nevezzük, mert latinul általában a Credo, 'Hiszek' szóval kezdôdnek. A ,,hit szimbólumai''-nak is nevezik ôket. 188 A görög szümbolon eredetileg egy kettétört tárgy (például egy pecsét) ismertetôjelül szolgáló egyik felét jelentette. A két felet összeillesztették, hogy felmutatójának kivoltát ellenôrizzék. A ,,hit szimbóluma'' a hívek számára ismertetô és közösségi jel. Késôbb a szümbolon gyűjteményt, összefoglalást, összegezést is jelentett. A ,,hit szimbóluma'' a hit fô igazságainak összefoglalása. Ebbôl következik, hogy a katekézis számára elsôdleges és alapvetô anyag, melyre hivatkozni kell. 189 Az elsô ,,hitvallás'' a kereszteléskor történik. A ,,hit szimbóluma'' elsôsorban keresztségi szimbólum. Mivel a keresztséget ,,az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében'' (Mt 28,19) szolgáltatják ki, a hit keresztségben elismert igazságai a Szentháromság három személyéhez való kapcsolatuk szerint tagolódnak. >>1237, >>232 190 A szimbólum tehát három részre oszlik, hogy ,,az elsôben leírják az elsô Isteni Személy természetét és a teremtés csodálatos művét; a másodikban a második Személyt és az emberi Megváltás misztériumát; a harmadikban a harmadik Személyt, aki szentségünk feje és forrása''.[219] Ez ,,a (keresztségi) pecsétünk három fejezete''.[220] 191 ,,Az így három részre tagolt szimbólum különbözô és nagyon megfelelô mondatokat foglal magába. A mondatokat pedig az egyházatyáink által gyakran használt hasonlattal artikulusoknak (tagoknak) nevezzük. Miként ugyanis a test egyes részei tagok szerint különböznek, úgy e hitvallásban is azt, amit pontosan és mástól elhatároltan kell hinnünk, helyesen és alkalmasan artikulusnak nevezzük.''[221] Egy ôsi hagyomány szerint, melyet már Szent Ambrus tanúsít, szokás a Credóban tizenkét artikulust számlálni, hogy az Apostolok számának megfelelôen szimbolikusan az apostoli hit egészét jelezzék.[222] (Az artikulust a magyar hagyományban az élô fára utalva ágazatnak, a modern nyelvhasználatban a törvényhozásra utalva cikkelynek fordítják. Ford. megjegyzése.) 192 A századok folyamán, hogy a különbözô korok szükségleteinek megfeleljenek, több Hitvallást, Szimbólumot készítettek: különbözô apostoli és ôsi egyházak szimbólumai,[223] a Szent Atanáz-féle szimbólumnak is mondott ,,Quicumque'';[224] egyes zsinatok hitvallásai (Toledói,[225] Lateráni,[226] Lyoni,[227]Trienti[228]), illetve egyes pápáké, mint a ,,Fides Damasi''[229] vagy a VI. Pál pápa által készített ,,Isten népének Credója'' (1968).[230] 193 Az Egyház különbözô korszakaiból származó hitvallásokat nem tekinthetjük túlhaladottnak vagy haszontalannak. Segítenek abban, hogy a mindig elôadott hitet a róla készült különbözô összefoglalások által ma elfogadjuk és elmélyedjünk benne. A hit összes szimbóluma között kettô egészen különös helyet foglal el az Egyház életében: 194 Az Apostoli hitvallás, melyet azért nevezünk így, mert joggal tekintjük az apostolok hite hűséges összefoglalásának. Ez a római Egyház ôsi keresztségi hitvallása. Ezért van nagy tekintélye: ,,Ez az a hitvallás, melyet a római Egyház ôriz, ahol Péternek, az elsô apostolnak volt a széke, s ahova ô hozta el a közös hit tanítását''.[231] 195 A Nicea--konstantinápolyi hitvallásnak nevezett szimbólum nagy tekintélye onnan van, hogy a két elsô egyetemes zsinattól (325 és 381) származik. Kelet és Nyugat nagy egyházainak mind a mai napig közös hitvallása. >>242, >>245, >>465 196 Mi most a hitet az Apostoli hitvallást követve fogjuk bemutatni, mely bizonyos értelemben ,,a legrégibb római katekizmus''. Folytonosan kiegészítjük azonban a Nicea--konstantinápolyi hitvallásra tett utalásokkal, mert az gyakran részletesebb és mélyrehatóbb. 197 Miként keresztségünk napján -- amikor egész életünk rábízatott ,,erre a tanításra'' (Róm 6,17) -- fogadjuk életet adó hitünk szimbólumát. A Credót hittel elmondani azt jelenti, hogy közösségre lépünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istennel, de azt is jelenti, hogy kapcsolatba lépünk az egyetemes Egyházzal, mely átadja nekünk a hitet, s melynek ölén hiszünk. >>1064 ,,A szimbólum lelki pecsét, (...) szívünk elmélkedése és szüntelen virrasztása, s kétségtelenül szívünk kincstára.''[232], >>1274 ======================================================================== Hiszek az Atyaistenben 198 Hitvallásunk Istennel kezdôdik, mert Isten ,,az elsô (...) és az utolsó'' (Iz 44,6), mindennek kezdete és vége. A Credo az Atyaistennel kezdôdik, mert az Atya a Szentháromság elsô isteni személye; szimbólumunk az ég és a föld teremtésével kezdôdik, mert a teremtés Isten minden művének kezdete és alapja. ======================================================================== Hiszek Istenben 199 ,,Hiszek Istenben'' -- ez a hitvallás elsô és legalapvetôbb kijelentése. Az egész hitvallás Istenrôl beszél, s amikor az emberrôl és a világról van szó, akkor is minden Istennel van kapcsolatban. A hitvallás cikkelyei mind az elsôtôl függenek, ugyanúgy, ahogy a tízparancsolat további parancsolatai az elsôt fejtik ki. A többi cikkelyek egyre jobban megismertetnek Istennel, ahogy Ô lépésrôl lépésre kinyilatkoztatta magát az embereknek. ,,Helyesen vallják meg tehát az emberek elôször azt, hogy hisznek Istenben.''[233] >>2083 I. ,,Hiszek az egy Istenben'' 200 E szavakkal kezdôdik a Nicea--konstantinápolyi hitvallás. Isten egyetlenségének megvallása, mely az Ószövetség isteni kinyilatkoztatásában gyökerezik, nem választható el Isten létének megvallásától, és éppoly alapvetô. Isten Egy: csak egy Isten van. ,,A keresztény hit tehát hiszi és vallja, (...) hogy Isten természet, állag és lényeg tekintetében egy.''[234] >>2085 201 Izraelnek, választott népének Isten úgy nyilatkoztatta ki magát, mint az Egy: ,,Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr! Szeresd Uradat, a te Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes erôdbôl'' (MTörv 6,4--5). A próféták által Isten arra hívta Izraelt és minden népet, hogy hozzá, az egyetlen Istenhez térjen meg: ,,Térjetek hozzám és megszabadultok, ti minden határai a földnek! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. (...) Elôttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. ťCsak az Úrban van -- fogják majd mondani -- igazságosság és erôŤ.'' (Iz 45,22--24)[235] >>2083 202 Maga Jézus is megerôsíti, hogy Isten az ,,egyetlen Úr'', és Ôt ,,teljes szívbôl, teljes lélekbôl, minden érzéssel és minden erôvel szeretni kell''.[236] Ugyanakkor megmutatja, hogy ô ,,az Úr''.[237]A keresztény hit sajátsága, hogy vallja: ,,Jézus az Úr''. Ez nem ellentétes az egy Istenbe vetett hittel. A Szentlélekben, az ,,Úrban és éltetôben'' hinni semmiféle megosztást nem okoz az egy Istenben: >>446, >>152 ,,Szilárdan hisszük és ôszintén valljuk, hogy csak egyetlen egy örök, mérhetetlen és változhatatlan, fölfoghatatlan, mindenható és kimondhatatlan, igaz Isten van, Atya, Fiú és Szentlélek: bár három személy, de egy lényeg, állag vagy egészen egyszerű természet.''[238] >>42 II. Isten kinyilatkoztatja a nevét 203 Isten kinyilatkoztatta magát népének, Izraelnek azáltal, hogy megismertette vele a Nevét. A név a lényeget, a személy identitását és életének értelmét fejezi ki. Istennek van neve. Nem névtelen erô. A nevét megmondani azt jelenti, hogy megismerteti magát másokkal, bizonyos értelemben kiszolgáltatja magát azáltal, hogy hozzáférhetôvé, mélyebben megismerhetôvé és megszólíthatóvá, mégpedig személyesen megszólíthatóvá teszi magát. >>2143 204 Isten lépésrôl lépésre, különbözô neveken nyilatkoztatta ki magát népének, de az isteni Név kinyilatkoztatása Mózesnek -- az égô csipkebokor teofániájakor, a kivonulás és a sinai-hegyi szövetségkötés küszöbén -- mind az Ó-, mind az Újszövetség számára alapvetô kinyilatkoztatás. >>63 Az élô Isten 205 Isten hívja Mózest az égô, de el nem égô csipkebokor közepébôl. Isten mondja Mózesnek: ,,Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene'' (Kiv 3,6). Isten az atyák Istene, Ô, aki a pátriárkákat vándorlásaik során meghívta és vezette. Hűséges és irgalmas Isten, aki emlékezik rájuk és a maga ígéreteire; jön, hogy utódaikat kiszabadítsa a rabszolgaságból. Olyan Isten ô, aki tér és idô fölött ezt meg tudja és meg akarja tenni, s aki e terv megvalósításához mindenhatósággal fog hozzá. >>2575, >>268 ,,Én vagyok aki vagyok'' Akkor Mózes mondta Istennek: ,,Íme, én elmegyek Izrael fiaihoz, és mondom nekik: ťAtyáitok Istene küldött engem hozzátokŤ. Ha mondják majd nekem: ťMi az ô neve?Ť, mit mondjak nekik?'' Akkor Isten válaszolta Mózesnek: ,,Én vagyok aki vagyok.'' Mondta: ,,Így mondd Izrael fiainak: ťAki vagyokŤ küldött engem hozzátok. (...) Ez az én nevem mindörökre, és ez az én emlékezetem nemzedékrôl nemzedékre.'' (Kiv 3,13--15) 206 Isten, amikor kinyilatkoztatja titokzatos JHVH nevét --tudniillik ,,Én vagyok Az, aki van'', vagy: ,,Én vagyok Az, aki vagyok'', vagy: ,,Én vagyok Az, aki Én vagyok'' --, megmondja, hogy ki Ô és milyen néven kell szólítani. Ez az isteni Név titok, miként Isten misztérium. Egyszerre kinyilatkoztatott név és bizonyos értelemben visszautasítása a névnek. Ezért nagyon jól kifejezi Istent, tudniillik, hogy Ô végtelenül fölülmúl mindent, amit megérteni vagy kimondani tudunk: Ô a ,,rejtôzô Isten'' (Iz 45,15), Neve kimondhatatlan;[239]ugyanakkor Ô az az Isten, aki megajándékozza az embereket közelségével. >>43 207 Isten a nevével együtt a hűségét is kinyilatkoztatja, mely kezdettôl volt és örökre megmarad, éppúgy érvényes a múltban (,,Én vagyok atyád Istene'' Kiv 3,6), mint a jövôben (,,Én veled leszek'' Kiv 3,12). Isten, aki a nevét úgy nyilatkoztatja ki, hogy ,,Én vagyok'', olyan Istennek nyilatkoztatja ki magát, aki mindig jelen van, népe üdvözítésére van jelen. 208 Isten titokzatos és vonzó jelenléte elôtt az ember rádöbben a maga kicsiségére. Az égô csipkebokor elôtt Mózes megoldja saruját és eltakarja arcát az isteni Szentség színe elôtt.[240] A háromszor szent Isten Fölsége elôtt Izajás így kiált: ,,Jaj nekem, elvesztem! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok!'' (Iz 6,5). Az isteni jelek láttán, melyeket Jézus tett, Péter fölkiált: ,,Uram, menj ki tôlem, mert én bűnös ember vagyok!'' (Lk 5,8). Mivel azonban Isten szent, megbocsáthat az embernek, aki bűnösnek vallja magát Ôelôtte: ,,Nem akarok teret adni föllobbanó haragomnak, (...) mert Isten vagyok, nem ember, a Szent a te körödben'' (Oz 11,9). Így mondja János apostol is: ,,Színe elôtt megnyugtatjuk szívünket. És ha szívünk vádol is bennünket valamivel, Isten nagyobb a mi szívünknél, és ô mindent ismer.'' (1Jn 3,19--20) >>724, >>448, >>388 209 Izrael népe az Isten szentsége iránti félô tiszteletbôl nem ejti ki Isten nevét. A Szentírás olvasásakor a kinyilatkoztatott nevet az isteni méltóságot jelzô Adonáj, görögül: Küriosz, 'Úr' névvel helyettesítik. Ezzel a címmel valljuk ünnepélyesen Jézus istenségét: ,,Jézus az Úr''. >>446 ,,Az irgalom és a könyörület Istene'' 210 Miután Izrael vétkezett és elfordult Istenétôl, hogy az aranyborjút imádja,[241] Isten hallgat Mózes közbenjáró könyörgésére, és vállalja, hogy együtt vonul hűtlen népével. Így mutatja meg szeretetét.[242] Amikor Mózes azt kéri, hogy láthassa az ô dicsôségét, Isten így válaszol neki: ,,Egész jóságomat megmutatom neked, és kimondom elôtted a JHVH nevet'' (Kiv 33,18--19). És az Úr elvonult Mózes elôtt és mondotta: ,,JHVH, JHVH, az irgalom és a könyörület Istene, késedelmes a haragra, gazdag a kegyelemben és hűségben'' (Kiv 34,6). És Mózes megtudta, hogy az Úr megbocsátó Isten.[243] >>2116, >>2577 211 Az ,,Én vagyok'' vagy ,,Ô van'' istennév kifejezi Isten hűségét. Az emberi bűnben rejlô hűtlenség és a megszolgált büntetés ellenére Isten megôrzi ,,irgalmasságát ezredíziglen'' (Kiv 34,7). Isten kinyilatkoztatja, hogy ,,ô gazdag az irgalomban'' (Ef 2,4), és oly messzire megy, hogy saját Fiát adja oda. Jézus föláldozza az életét, hogy megszabadítson minket a bűntôl, s így kinyilatkoztatja, hogy Ô maga is viseli az isteni nevet: ,,Amikor majd a magasba emelik az Emberfiát, akkor majd megtudjátok, hogy ťÉn vagyokŤ'' (Jn 8,28). >>604 Egyedül Isten Van 212 A századok folyamán Izrael ki tudta bontani azt a gazdagságot, mely az isteni név kinyilatkoztatásában rejlik, és el tudott benne mélyülni. Isten egy, Rajta kívül nincsenek istenek.[244] Ô a világ és a történelem fölött áll. Ô teremtette az eget és a földet: ,,ezek elmúlnak, de te megmaradsz; minden elhasznált lesz, mint a ruházat, de te maradsz ugyanaz, és éveidnek nincs vége'' (Zsolt 102,27--28). Benne ,,nincs semmiféle változás, még árnyéka sincs a változásnak'' (Jak 1,17). Ô az ,,Aki van'' öröktôl fogva mindörökké, és ugyanaz marad, és hű marad ígéreteihez. >>42, >>469, >>2086 213 Az ,,Én vagyok Aki vagyok'' kimondhatatlan név kinyilatkoztatása tehát tartalmazza az igazságot: egyedül Isten VAN. Már az ószövetségi Hetvenes fordítás és az Egyház hagyománya is így értette Isten nevét: Isten a lét és minden tökéletesség teljessége, kezdet és vég nélkül való. Míg az összes teremtmény tôle kapja a létet és mindent, amit birtokol, egyedül Ô az, aki azonos a létével, és önmagától az, aki. >>41 III. Isten, ,,Ô, aki Van'', igazság és szeretet 214 Isten, ,,Ô, aki Van'', úgy nyilatkoztatta ki magát Izraelnek, mint aki ,,gazdag az irgalomban és a hűségben'' (Kiv 34,6). E két fogalom fejezi ki az isteni név gazdagságának lényegét. Isten minden művében megmutatja a maga jóakaratát, jóságát, kegyelmét és szeretetét, de megbízhatóságát, türelmét, hűségét és igazságát is. ,,Hálát adok nevednek irgalmasságodért és hűségedért'' (Zsolt 138,2).[245] Ô az Igazság, mert ,,Isten világosság, és benne nincs sötétség'' (1Jn 1,5); ô a Szeretet -- ahogyan ezt János apostol tanítja (1Jn 4,8). >>1062 Isten az Igazság 215 ,,Az igazság a te igéid kezdete! Mindörökre megmaradnak a te igaz ítéleteid'' (Zsolt 119,160). ,,Igen, Uram Istenem, te vagy az Isten, a te szavaid igazak'' (2Sám 7,28); ezért Isten ígéretei mindig teljesülnek.[246] Isten maga az Igazság; szavai nem csalhatnak meg. Ezért hagyatkozhat az ember mindenben az Ô szavai igazságára és megbízhatóságára. Az ember bűnének és bukásának kezdetén a kísértô hazugsága állt, mely oda vezetett, hogy az ember kételkedni kezdett Isten szavában, jóakaratában és hűségében. >>2465, >>1063, >>156, >>397 216 Isten igazsága azonos az ô bölcsességével, mely meghatározza a teremtés egész rendjét és a világ folyamatát.[247] Isten, aki egyedül teremtette az eget és a földet,[248] az egyetlen, aki egyedül tudja ajándékozni minden teremtett valóság helyes megismerését Istennel való kapcsolatában.[249] >>295, >>32 217 Isten igaz akkor is, amikor kinyilatkoztatja önmagát: a tanítás, mely Istentôl jön, ,,az igazság Törvénye'' (Mal 2,6). Amikor a világba küldi Fiát, ,,tanúságot tesz az Igazságról'' (Jn 18,37): ,,És mi tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és megadta nekünk az érzéket, hogy megismerjük Ôt, aki igaz'' (1Jn 5,20).[250] >>851, >>2466 Isten a Szeretet 218 Történelme folyamán Izrael fölfedezhette, hogy Istennek ahhoz, hogy önmagát kinyilatkoztassa és Izraelt az összes nép közül kiválassza, hogy az övé legyen, egyetlen motívuma volt: az Ô ingyenes szeretete.[251] Izrael a prófétái által megértette, hogy Isten ugyancsak szeretetbôl megmenti,[252] s hűtlenségét és bűneit szüntelenül megbocsátja.[253] >>295 219 Isten szeretete Izrael iránt hasonlít az atya fia iránti szeretetéhez.[254] Isten szeretete erôsebb, mint az anya gyermekei iránti szeretete.[255] Isten jobban szereti népét, mint a vôlegény a menyasszonyát;[256] ez a szeretet le fogja gyôzni a leggonoszabb hűtlenségeket is;[257]el fog menni a legdrágább ajándékig: ,,Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte'' (Jn 3,16). >>239, >>796, >>458 220 Isten szeretete ,,örök'' (Iz 54,8). ,,Mert a hegyek is megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én irgalmasságom nem távozik el tôled'' (Iz 54,10). ,,Örök szeretettel szerettelek téged, ezért vontalak magamhoz irgalmasságban'' (Jer 31,3). 221 Szent János még tovább megy, és azt mondja: ,,Isten a szeretet'' (1Jn 4,8.16). Maga Isten léte a Szeretet. Amikor az idôk teljességében elküldi egyszülött Fiát és a Szeretet Lelkét, Isten kinyilatkoztatja a maga legbensôbb titkát:[258] Ô maga örök szeretetközlés -- Atya, Fiú és Szentlélek --, és arra rendelt bennünket, hogy ennek legyünk részesei. >>733, >>851, >>257 IV. Az egy Istenbe vetett hit következményei 222 Hinni Istenben, az Egyben, és Ôt szeretni teljes valónkból, egész életünk számára beláthatatlan következményekkel jár: 223 Isten nagyságának és fenségének megismerése: ,,Íme, Isten oly nagy, hogy legyôzi tudásunkat'' (Jób 36,26). Ezért Istennek ,,az elsônek kell lennie, akinek szolgálunk''.[259] >>400 224 Hálaadó élet: ha Isten Egy, akkor akik vagyunk és mindenünk, amink van, tôle való: ,,Mid van, amit nem kaptál?'' (1Kor 4,7), ,,Mit adhatok viszonzásul az Úrnak mindazért, amit kaptam tôle?'' (Zsolt 116,12). >>2637 225 Minden ember egységének és igaz méltóságának megismerése: valamennyien Isten ,,képére és hasonlatosságára'' (Ter 1,26) vannak teremtve. >>356, >>360, >>1700, >>1934 226 A teremtett dolgok helyes használata: a hit az Egy Istenben megtanít minden dolog fölhasználására, ami nem Ô, oly mértékben, amennyiben közelebb visznek hozzá; és elszakadni tôlük oly mértékben, amennyiben eltávolítanak Tôle:[260] >>339, >>2402, >>2415 ,,Uram, Istenem, vedd el tôlem mindazt, ami akadály közted és köztem! Uram, Istenem, add meg nekem mindazt, ami Hozzád vezet! Uram, Istenem, szabadíts meg magamtól, és add, hogy egészen a tiéd lehessek!''[261] 227 Bizalom Istenben minden körülmények között, még a viszontagságok közepette is. Jézusról nevezett Szent Teréz egyik imája csodálatosan fejezi ki ezt: >>313, >>2090 ,,Semmi ne zavarjon, / semmi ne rettentsen, Minden elmúlik, / Isten nem változik, A türelem / mindent elér; Akié Isten, / annak nem hiányzik semmi: Isten egyedül elég.''[262]>>2830, >>1723 Összefoglalás 228 ,,Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr...!'' (MTörv 6,4; Mk 12,29). ,,A legnagyobbnak egyetlennek kell lennie -- páratlannak (...). Isten, ha nem egy, akkor nincsen.''[263] 229 Az Istenbe vetett hit megtanít arra, hogy egyedül Istenhez forduljunk mint eredetünkhöz és végsô célunkhoz, s hogy semmit elébe ne helyezzünk, és semmivel ne helyettesítsük. 230 Az önmagát kinyilatkoztató Isten kimondhatatlan misztérium marad: ,,Ha fölfogtad, nem Isten.''[264] 231 Isten úgy nyilatkoztatta ki magát hitünknek, mint Az, aki van; megismerteti magát, mint aki ,,nagyirgalmú és igazmondó'' (Kiv 34,6). Az Ô léte igazság és szeretet. ======================================================================== Az Atya I. ,,Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében'' 232 A keresztényeket ,,az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében'' keresztelik meg (Mt 28,19). Elôtte azonban a háromszoros ,,hiszek''- kel válaszolnak a kérdezônek, aki megkérdezi ôket, hogy hisznek-e az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben: ,,Az összes keresztények a Szentháromságban hisznek''.[265] >>189, >>1223 233 A keresztényeket az Atya és a Fiú és a Szentlélek ,,nevében'' keresztelik meg, és nem az ô ,,neveikben'',[266] mert csak egy Isten van, a mindenható Atya és az ô egyetlen Fia és a Szentlélek: Szentháromság. 234 A Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Isten misztériuma Önmagában. Tehát a hit többi misztériumainak forrása, azokat megvilágosító világosság. ,,A hitigazságok hierarchiájában'' a legalapvetôbb és a leglényegesebb tanítás.[267] ,,Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek, és amikor a bűnnel elfordulnak Tôle, kiengesztelôdik és magához öleli ôket.''[268] >>2157, >>90, >>1449 235 Ebben a paragrafusban röviden bemutatjuk, hogyan történt a Szentháromság misztériumának kinyilatkoztatása (II), hogyan fogalmazta meg az Egyház tanítását e misztériumról (III), s az Atya hogyan valósította meg a Fiú és a Szentlélek isteni küldése által a teremtésre, a megváltásra és megszentelésre vonatkozó ,,jóságos tervét'' (IV). 236 Az egyházatyák különbséget tettek a Theologia és az Oikonomía (üdvrend) között, az elsô fogalommal jelölik a Szentháromság Isten belsô életének misztériumát, a másodikkal mindazt a művet, melyekkel kinyilatkoztatja magát, és közli életét. Az ökonómia föltárja számunkra a teológiát; és megfordítva, a teológia megvilágítja az egész ökonómiát. Isten művei föltárják nekünk belsô lényegét, és viszont belsô lényegének misztériuma teszi érthetôvé összes művét. Hasonlóképpen van ez az emberi személyek között is: a személy megnyilvánul tetteiben, s minél inkább ismerünk egy személyt, annál inkább értjük a cselekedeteit. >>1066, >>259 237 A Szentháromság a szó szoros értelmében a hit misztériuma, egyike ,,az Istenben elrejtett titkoknak, melyeket, ha Isten ki nem nyilatkoztatja, nem ismerhettünk volna meg''.[269] Igaz, hogy Isten szentháromságos Létének nyomait teremtô művében és az ószövetségi kinyilatkoztatásában hátrahagyta. De Létének mint Szentháromságnak bensôsége Isten Fiának megtestesülése és a Szentlélek elküldése elôtt a puszta értelem s még Izrael hite számára is megközelíthetetlen misztérium maradt. >>50 II. Istennek mint Szentháromságnak kinyilatkoztatása A Fiú által kinyilatkoztatott Atya 238 Istennek mint ,,atyának'' megszólítását sok vallás ismeri. Az istenséget gyakran ,,az istenek és emberek atyjának'' tekintik. Izrael Istent mint a világ Teremtôjét Atyának nevezte.[270] Isten még inkább atyja a szövetség és a Törvény ajándéka folytán a népnek, melyrôl azt mondja: ,,Az én elsôszülött fiam Izrael'' (Kiv 4,22). Izrael királya Atyjának is nevezik.[271] És egész különlegesen ,,Atyja a szegényeknek'', az árváknak és az özvegyeknek, akik az Ô jóságos oltalma alatt állnak .[272] >>2443 239 Amikor a hit nyelve ,,Atyának'' nevezi Istent, két fô szempontra utal: Isten mindenek eredete és fölöttük álló tekintély, ugyanakkor jóságos, és szeretettel gondoskodik minden gyermekérôl. Istennek ez a szülôi jósága az anyaság képével is kifejezést nyer,[273]mely inkább Isten immanenciájára, valamint Isten és teremtése közötti bensôséges kapcsolatra utal. Így a hit nyelve az ember szüleivel átélt tapasztalatából merít, akik bizonyos értelemben Isten elsô képviselôi számára. De a tapasztalatok szerint az emberi szülôk hibáktól sem mentesek, s így eltorzíthatják az atyaság és anyaság képét. Ezért emlékeztetni kell rá, hogy Isten fölötte áll az emberi nemek közötti különbségnek. Ô nem férfi, nem is nô; Ô Isten. Fölötte áll az emberi atyaságnak és anyaságnak is,[274] jóllehet ezeknek eredete és mértéke:[275]senki sem Atya úgy, ahogyan Isten. >>370, >>2779 240 Jézus kinyilatkoztatta, hogy Isten korábban soha nem hallott értelemben ,,Atya'': nemcsak mint Teremtô, hanem örök Atya az Ô egyszülött Fiával való kapcsolatban, aki csak Atyjával való kapcsolatában örök Fiú: ,,Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú Ôt ki akarja nyilatkoztatni'' (Mt 11,27). >>2780, >>441--445 241 Ezért vallották az Apostolok Jézust ,,Igének'', aki ,,kezdetben volt (...) Istennél, és Isten volt az Ige'' (Jn 1,1), annak, aki ,,a láthatatlan Isten képmása'' (Kol 1,15), ,,dicsôségének kisugárzása és lényegének képmása'' (Zsid 1,3). 242 Utánuk az Egyház, követvén az apostoli Hagyományt, 325-ben a niceai, I. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy a Fiú ,,egylényegű az Atyával'',[276] azaz egy Isten Ôvele. A 381-ben összegyűlt konstantinápolyi, II. egyetemes zsinat a niceai hitvallásból a maga megfogalmazásában megtartotta e kifejezést, és megvallotta ,,Isten egyszülött Fiát, aki az Atyától született az idôk kezdete elôtt: Isten az Istentôl, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentôl, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű''.[277] >>465 A Szentlélektôl kinyilatkoztatott Atya és Fiú 243 Húsvétja elôtt Jézus meghirdeti ,,egy másik Paraklétosz'' (Védelmezô), a Szentlélek elküldését. Ô már a teremtésben tevékenyen részt vett,[278] és ,,szólt a próféták szavával''. [279] Mostantól kezdve a tanítványokkal marad és bennük lesz,[280] hogy tanítsa[281] és ,,bevezesse ôket a teljes igazságba'' (Jn 16,13). Így azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy a Szentlélek Jézussal és az Atyával együtt egy harmadik isteni Személy. >>683, >>2780, >>687 244 A Lélek örök eredése idôbeli küldetésében tárul föl. A Szentlelket az apostolokhoz és az Egyházhoz mind az Atya küldi a Fiú nevében, mind a Fiú személyesen, miután visszatért az Atyához.[282] A Lélek személyének küldése Jézus megdicsôülése után[283]teljesen föltárja a Szentháromság misztériumát. >>732 245 A Szentlélekre vonatkozó apostoli hitet 381-ben a II. egyetemes konstantinápolyi zsinat így hirdette meg: ,,Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és éltetôben, aki az Atyától származik''.[284] Ily módon az Egyház elismeri, hogy az Atya ,,a teljes istenség forrása és eredete''.[285] A Szentlélek örök eredése nem független a Fiú örök eredésétôl. ,,Hisszük, hogy a Szentlélek is, aki a Szentháromságban a harmadik személy, egy és egyenlô az Atyaistennel és a Fiúval, egylényegű és egy természetű; (...) nem csak az Atya Lelke, nem is csak a Fiúé, hanem egyszerre az Atya és a Fiú Lelke.''[286] Az Egyház konstantinápolyi zsinatának hitvallása vallja: ,,akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsôítünk''.[287] >>152, >>685 246 A hitvallás latin hagyománya vallja, hogy a Lélek ,,a Patre Filioque'', 'az Atyától és a Fiútól' származik. A firenzei zsinat 1438- ban kifejti: ,,A Szentlélek (...) lényegét és magától való létét az Atyától és a Fiútól együtt birtokolja, és mindkettôtôl öröktôl fogva mint egy principiumból és egy leheléssel származik (...). És mivel mindazt, ami az Atyáé, az Atya a nemzéssel odaadta egyszülött Fiának, kivéve az atyaságot, azt is, hogy a Szentlélek a Fiútól származik, a Fiú öröktôl birtokolja az Atyától, akitôl (a Fiú) öröktôl fogva született.''[288] 247 A Filioque kifejezés a 381. évi konstantinápolyi zsinat hitvallásában nem fordul elô. De Szent Leó pápa ôsi latin és alexandriai hagyományt követve már 447-ben dogmatikailag vallotta,[289]még mielôtt Róma a kalkedoni zsinaton 451-ben a 381. évi hitvallást megismerte és elfogadta volna. E formula használatát a latin liturgiában fokozatosan (a 8. és a 11. század között) fogadták be a Hitvallásba. Az a tény azonban, hogy a latin liturgia a nicea-- konstantinápolyi hitvallásba bevezette a Filioque kifejezést, az ortodox egyházakkal mind a mai napig nézeteltérést okoz. 248 A keleti hagyomány az Atyának elsôsorban azt a sajátosságát emeli ki, hogy elsô eredet a Lélekkel kapcsolatban; amikor a Lelket úgy vallja meg, mint aki ,,az Atyától származik'' (Jn 15,26), azt állítja, hogy az Atyától a Fiú által származik.[290] A nyugati hagyomány elsôsorban az Atya és a Fiú közötti egylényegű közösséget állítja, amikor azt mondja, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól (Filioque) származik. E hagyomány ,,megengedett módon és az értelemnek megfelelôen''[291] állítja ezt, mert az isteni személyek örök rendje az egylényegű közösségben úgy foglalja magában az Atyát, mint ,,principium nélküli principium'', 'kezdet nélküli kezdet',[292]a Lélek elsô eredete, de úgy is, mint az egyszülött Fiú Atyját, aki vele együtt egyetlen principium, melybôl ,,mint egy principiumból''[293] származik a Lélek. Ez a megengedett komplementaritás, ha csak el nem túlozzák, a meghirdetett misztérium valóságába vetett hit azonosságát nem érinti. III. A Szentháromság a hit tanításában A szentháromság dogmájának megfogalmazása 249 A Szentháromság kinyilatkoztatott igazsága -- elsôsorban a keresztség révén -- kezdettôl fogva az Egyház élô hitének alapja. Kifejezést nyer a keresztségi hitvallás hitszabályában, mely az Egyház igehirdetésében, katekézisében és imádságában fogalmazódott meg. Ilyen formulákat találunk már az apostolok írásaiban, mint például az Eucharisztia ünneplésébe átvett köszöntés: ,,A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal'' (2Kor 13,13)[294]. >>683, >>189 250 Az elsô évszázadokban az Egyház törekedett arra, hogy szentháromságos hitét pontosabban megfogalmazza, részben azért, hogy a hit megértését elmélyítse, részben, hogy a torzító tévedésektôl megvédje. Ez volt az elsô zsinatok műve, melyet az egyházatyák teológiai munkája alapozott meg és a keresztény nép hitérzéke támogatott. >>94 251 A Szentháromság dogmájának megfogalmazásához az Egyháznak a filozófiából merített fogalmak -- substantia, persona/hüposztaszisz, relatio -- segítségével saját terminológiát kellett kifejlesztenie. Ezáltal nem rendelte alá a hitet emberi bölcsességnek, hanem ezeknek a fogalmaknak új, korábban ismeretlen értelmet adott, hogy alkalmasak legyenek a kimondhatatlan misztérium kifejezésére, mely ,,végtelenül fölülmúl mindent, amit mi emberi módon megértünk''.[295] >>170 252 Az Egyház a ,,substantia'' szót (amit néha ,,essentia'' vagy ,,natura'' szóval is fordítanak) az isteni Lét jelölésére használja a maga egységében; a ,,persona'' vagy ,,hüposztaszisz'' szót az Atya, a Fiú és a Szentlélek jelölésére használja, egymásközti valós különbségeik kifejezésére; a ,,relatio'' szót annak kifejezésére használja, hogy a személyek különbözôsége kölcsönös kapcsolataikban áll. A Szentháromság dogmája 253 A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: ,,egylényegű Háromságot''.[296] Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: ,,Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetôen''.[297] ,,A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.''[298] >>2789, >>590 254 Az isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. ,,Tiszteljük és megvalljuk az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne.''[299] Az ,,Atya'', a ,,Fiú'' és a ,,Szentlélek'' nem egyszerűen az isteni ,,Lét'' módozatainak nevei, mert valóságosan különböznek egymástól: ,,Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú.''[300] Eredési relációik által különböznek egymástól: ,,Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik''.[301] Az isteni Egység Háromság. >>468, >>689 255 A három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet, kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik kettôhöz való viszonyát adják. ,,A személyek vonatkozást kifejezô neveiben az Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettôvel; amikor errôl a három személyrôl beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk.''[302] Közöttük tehát ,,minden (...) egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen''.[303] ,,Ezen egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban van.''[304] >>240 256 Nazianzi Szent Gergely, akit ,,teológusnak'' is neveznek, a konstantinápolyi katekumenoknak a Szentháromságos hit ezen összefoglalását adja: >>236, >>684 ,,Mindenekelôtt kérlek, ôrizd a jó letéteményt, amelynek élek és amelyért harcolok, mely bárcsak ez életbôl távozóban kísérne engem, mellyel az élet minden nehézségét elviselem, és minden gyönyörűséget megvetek és semminek tartok; a hitet, mondom, és a hitvallást az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt bízom rád a mai napon, amikor elmerítelek a tisztító vízben, és a magasba emellek. Egész életed kísérôjéül és oltalmazójául adom neked az egy Istenséget és hatalmat, mely a Háromban együtt van, és a Három különbözôt magában foglalja, mely nem különbözik bennük sem állagban vagy természetben, sem alá- vagy fölérendeltség nem növeli vagy csökkenti (...); a Három végtelen végtelen egységét [adom neked], a Három egyformán Istent, ha külön-külön nézzük (...) ismét Háromságos Istent, ha együtt gondoljuk (...). Alig kezdek gondolkodni az Egyrôl, azonnal körülragyog a Háromság. Alig kezdem megkülönböztetni a Hármat, visszajutok az Egyhez.''[305] >>84 IV. Az isteni művekrôl és a szentháromságos küldésekrôl 257 ,,Ó fény, boldog Háromság és fenséges Egység!''[306] Isten örök boldogság, halhatatlan élet, el nem halványuló fény. Isten a Szeretet: Atya, Fiú és Szentlélek. Isten szabad akaratból közölni akarja boldog életének dicsôségét. Ez az Ô ,,jóságos terve'' (Ef 1,9), melyet szeretett Fiában már a világ teremtése elôtt eltervezett. ,,Eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiai legyünk'' (Ef 1,4--5), azaz hogy ,,Fiának képmását öltsük magunkra'' (Róm 8,29), a ,,fogadott fiúság Lelkének'' kegyelmébôl (Róm 8,15). Ez a terv ,,kegyelem, melyet örök idôk óta nekünk ajándékozott'' (2Tim 1,9--10), és közvetlenül a szentháromságos szeretetbôl fakad. Ez bontakozik ki a teremtés művében, az egész üdvtörténetben a bűnbeesés után, a Fiú és a Szentlélek küldésében, melyeket az Egyház küldetése folytat.[307] >>221, >>758, >>292, >>850 258 Az egész isteni üdvrend a három isteni személy közös műve. Miként a Szentháromságnak egy és ugyanazon természete van, úgy a tevékenysége is egy és ugyanaz.[308] ,,Az Atya és a Fiú és a Szentlélek a teremtésnek nem három, hanem egy principiuma''.[309] És mégis mindegyik isteni Személy a közös művet személyes sajátságainak megfelelôen végzi. Az Újszövetséghez[310] kapcsolódva vallja az Egyház: ,,Egy az Isten és Atya, akitôl minden, egy az Úr Jézus Krisztus, aki által minden, és egy a Szentlélek, akiben minden van''.[311] Fôként a megtestesülés és a Szentlélek kiárasztásának isteni küldései mutatják meg az isteni személyek sajátosságait. >>686 259 Az egész isteni üdvrend, mint egyszerre közös és személyes mű, megismerteti az isteni személyek sajátosságait és egyetlen természetüket. Ezért az egész keresztény élet közösségben van mindegyik isteni Személlyel, anélkül, hogy bármilyen formában megosztaná ôket. Aki az Atyát dicsôíti, azt a Fiú által a Szentlélekben teszi; aki Krisztust követi, azért teszi, mert az Atya vonzza[312] és a Szentlélek készteti.[313] >>236 260 Az egész isteni üdvrend végsô célja az, hogy a teremtmények belépjenek a boldog Háromság tökéletes egységébe.[314] De már most arra vagyunk hivatva, hogy a Szentháromság lakóhelye legyünk. Az Úr mondja: ,,Aki szeret engem, megtartja szavamat, és Atyám is szeretni fogja ôt, elmegyünk Hozzá és lakást veszünk nála'' (Jn 14,23). >>1050, >>1721, >>1997 ,,Ó Istenem, imádott Szentháromság, segíts, hogy teljesen megfeledkezzem magamról, azért, hogy Benned mozdulatlan és nyugodt legyek, mintha a lelkem már az örökkévalóságban lenne; semmi ne zavarhassa meg a békémet, semmi ki ne vonjon Belôled, én Változatlanom, hanem minden pillanat vigyen beljebb misztériumaid mélységébe! Békéltesd meg a lelkemet; alakítsd át mennyországoddá, kedves lakóhelyeddé és nyughelyeddé. Bárcsak soha magadra ne hagynálak, magam is mindig Veled lennék egész valómmal virrasztván hitemben, imádva Téged, egészen átadva magam a te teremtô tevékenységednek.''[315] >>2565 Összefoglalás 261 A Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Ismeretét egyedül Isten adhatja nekünk azáltal, hogy kinyilatkoztatja magát mint Atyát, Fiút és Szentlelket. 262 Isten Fiának megtestesülése kinyilatkoztatja, hogy Isten örök Atya, és a Fiú egylényegű az Atyával, tudniillik, hogy Ô Benne és Vele ugyanaz az egy Isten. 263 A Szentlélek küldése, akit az Atya a Fiú nevében[316]és a Fiú ,,az Atyától'' (Jn 15,26) küld, kinyilatkoztatja, hogy Ô velük együtt ugyanaz az egy Isten. ,,Akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsôítünk''.[317] 264 ,,A Fiú az Atyától születik, a Szentlélek elsôdlegesen az Atyától származik, és ahogy Ô idôbeli átmenet nélkül megadja a a Fiúnak, úgy mindkettôjüktôl származik.''[318] 265 Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28,19) kiszolgáltatott keresztség kegyelme által meghívást kapunk arra, hogy részesedjünk a boldog Szentháromság életében, ,,itt a Földön a hit homályában, s a halál után az örök világosságban.''[319] 266 ,,A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban és a Háromságot az egységben tiszteljük, sem a Személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván: mert más az Atya személye, más a Fiúé, más a Szentléleké; de az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, egyenlô a dicsôsége, és egyképpen örök a fölsége.''[320] 267 Az isteni Személyek elválaszthatatlanok az istenségben, és elválaszthatatlanok a tevékenységben is. De az egyetlen isteni tevékenységben mindegyik Személy kinyilvánítja azt, ami a Háromságban neki sajátja, fôként a Fiú megtestesülésének és a Szentlélek ajándékának isteni küldéseiben. ======================================================================== A Mindenható 268 A hitvallásban az összes isteni tulajdonság közül egyedül Isten mindenhatóságáról van szó: ennek megvallása életünk számára nagyon jelentôs. Hisszük, hogy ez a mindenhatóság egyetemes, mert Isten, aki mindent teremtett,[321] mindent kormányoz és mindenre képes; szeretettel teljes, mert Isten a mi Atyánk;[322] titokzatos, mert egyedül a hit tudja észlelni, amikor ,,a gyengeségben válik tökéletessé'' (2Kor 12,9).[323] >>222 ,,Mindent, amit csak akart, megcselekedett'' (Zsolt 115,3) 269 A Szentírás gyakran vallja meg Isten egyetemes hatalmát. Istent ,,Jákob Erôsének'' (Ter 49,24; Iz 1,24 és másutt) nevezik, ,,a seregek Urának'', ,,Erôsnek és Hatalmasnak'' (Zsolt 24,8--10) mondják. Isten azért mindenható ,,az égben és a földön'' (Zsolt 135,6), mert Ô alkotta ezeket. Számára semmi sem lehetetlen,[324] és akarata szerint rendelkezik művérôl;[325]Ô a mindenség Ura, melynek rendjét meghatározta, és az teljesen alá van vetve és engedelmeskedik neki. Ô a történelem Ura: a szíveket és a eseményeket akarata szerint kormányozza:[326] ,,Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének'' (Bölcs 11,21). >>303 ,,Mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz'' (Bölcs 11,23) 270 Isten mindenható Atya. Atyasága és hatalma kölcsönösen megvilágítják egymást. Atyai mindenhatóságát azáltal mutatja meg, hogy gondoskodik rólunk;[327] hogy gyermekeivé fogad minket (,,...atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek, mondja a mindenható Úr'': 2Kor 6,18); mindenhatóságát végtelen irgalmával is megmutatja, mert hatalma elsôsorban abban nyilvánul meg, hogy szívesen megbocsátja bűneinket. >>2777, >>1441 271 Az isteni mindenhatóság soha nem önkényes: ,,Istenben ugyanis a hatalom és a lényeg, az akarat és az értelem, a bölcsesség és az igazságosság ugyanaz. Ezért semmi nincs Isten hatalmában, ami nem lehetne benne szent akaratában és bölcs értelmében.''[328] Isten látszólagos tehetetlenségének misztériuma 272 Istenbe, a mindenható Atyába vetett hitet próbára teheti a rossz és a szenvedés megtapasztalása. Néha úgy tűnik, Isten távol van és képtelen a rosszat megakadályozni. Az Atyaisten mindenhatóságát a legtitokzatosabb módon nyilatkoztatta ki Fiának önként vállalt megaláztatásában és föltámadásában, melyek által legyôzte a rosszat. Így a megfeszített Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, ,,mert Isten balgasága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erôsebb az embereknél'' (1Kor 1,24--25). Krisztus föltámadásában és fölmagasztalásában az Atya véghezvitte ,,hatalmas erejének cselekedetét'', és megmutatta, ,,milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, akik hiszünk'' (Ef 1,19--22). >>309, >>412, >>609, >>648 273 Egyedül a hit képes ragaszkodni Isten mindenhatóságának titokzatos utaihoz. Ez a hit dicsekszik a maga gyengeségeivel és magára vonja Krisztus hatalmát.[329] E hitnek a legragyogóbb példája Szűz Mária, aki hitte, hogy ,,Istennél semmi sem lesz lehetetlen'' (Lk 1,37), és magasztalni tudta az Urat, mert ,,nagy dolgot tett énvelem, aki hatalmas, és szent az Ô neve'' (Lk 1,49). >>148 274 ,,Semmi sem tudja úgy megerôsíteni hitünket és reményünket, mint szívünk mélységes meggyôzôdése arról, hogy Isten mindenre képes; és ezek után bármit kell hinnünk, bármilyen nagy és csodálatos legyen az, bármennyire meghaladja a dolgok rendjét és módját, az emberi értelem, miután befogadta a mindenható Isten ismeretét, habozás nélkül könnyen elfogadja.''[330] >>1814, >>1817 Összefoglalás 275 Jóbbal, az igazzal együtt valljuk: ,,Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmiféle gondolat nincs rejtve elôtted'' (42,2). 276 Az Egyház a Szentírás tanúságához hűségesen gyakran irányítja könyörgését a ,,mindenható és örök Istenhez'' (,,mindenható, örökkévaló Isten ...'' ), mert szilárdan hiszi, hogy ,,Istennél semmi sem lesz lehetetlen'' (Lk 1,37).[331] 277 Isten a mindenhatóságát mutatja meg azáltal, hogy megtérít minket bűneinkbôl és a kegyelem által visszafogad barátságába. (,,Istenünk, ki mindenhatóságodat leginkább azzal mutatod meg, hogy irgalmas és könyörületes vagy hozzánk.'')[332] 278 Aki nem hisz Isten mindenható szeretetében, hogyan hihetné, hogy az Atya meg tudott teremteni, a Fiú meg tudott váltani és a Szentlélek meg tud szentelni bennünket. ======================================================================== A Teremtô 279 ,,Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet'' (Ter 1,1) -- ezekkel az ünnepélyes szavakkal kezdôdik a Szentírás. A hitvallás megismétli ezeket a szavakat, megvallván a mindenható Atyaistent mint ,,mennynek és földnek'',[333] ,,minden láthatónak és láthatatlannak Teremtôjét''.[334] Elôször tehát a Teremtôrôl fogunk szólni, majd teremtésérôl, végül a bűnbeesésrôl, melybôl, hogy megszabadítson minket, Jézus Krisztus, az Isten Fia eljött. 280 A teremtés ,,Isten minden üdvözítô tettéhez'' képest alap, ,,az üdvösség történetének kezdete'',[335] mely Krisztusban éri el csúcspontját. És megfordítva: Krisztus misztériuma a teremtés misztériumának végsô megvilágítása; kinyilatkoztatja azt a célt, amiért ,,kezdetben teremtette Isten az eget és a földet'' (Ter 1,1): Isten kezdettôl fogva a Krisztusban lévô új teremtés dicsôségét akarta.[336] >>288, >>1043 281 Emiatt kezdôdnek a húsvéti vigília -- mely a Krisztusban való új teremtés ünneplése -- olvasmányai a teremtéstörténettel; a bizánci liturgiában az Úr nagy ünnepeinek vigiliáján mindig ugyanez a teremtéstörténet az elsô olvasmány. Ôsi hagyomány szerint a katekumenok fölkészítése a keresztségre ugyanezt az utat követi.[337] >>1095 I. Katekézis a teremtésrôl 282 A teremtésrôl szóló katekézisnek igen nagy jelentôsége van. Az emberi és keresztény élet alapjait érinti, mert megfogalmazza a keresztény hit válaszát azokra az alapvetô kérdésekre, melyeket a mindenkori ember föltesz magának: ,,Honnan jövünk?'', ,,Hová megyünk?'', ,,Honnan származunk?'', ,,Miért vagyunk itt?'', ,,Honnan való minden, ami van, és hova tart?'' Az eredet és a cél két kérdése nem választható el egymástól. Életünk és cselekedeteink értelme és elrendezése szempontjából döntô jelentôségűek. >>1730 283 A világ és az ember eredetének kérdésével sok tudományos kutatás foglalkozik, melyek hallatlanul megnövelték a világmindenség korára és méreteire, az élet keletkezésére és az ember megjelenésére vonatkozó ismereteinket. E fölfedezéseknek arra kellene indítaniuk bennünket, hogy megcsodáljuk a Teremtô nagyságát, és hálát adjunk neki műveiért, a tudásért és a bölcsességért, mellyel a tudósokat és a kutatókat megajándékozza. Ôk elmondhatják Salamonnal együtt: ,,Ô adta meg nekem a dolgokról való helyes tudást, mely megismertette velem a világ szerkezetét és az elemek tulajdonságait (...), mert minden dolognak munkálója tanított engem: a Bölcsesség'' (Bölcs 7,17--21). >>159, >>341 284 A nagy érdeklôdést, mely e kutatásokat követi, erôsen fokozza egy a természettudományok saját területét meghaladó, más rendhez tartozó kérdés. Nem csupán az a kérdés, hogy mikor és miként keletkezett az anyagi világ, s mikor és hogyan jelent meg az ember, hanem ezeknek a keletkezéseknek a magyarázatáról van szó: vajon a véletlen, a vak sors, egy névtelen szükségszerűség határozza-e meg, vagy egy értelmes és jóságos, magasabbrendű Lény, akit Istennek nevezünk? És ha a világ Isten bölcsességébôl és jóságából származik, akkor miért van a rossz? Honnan ered? Ki felelôs érte? Van-e szabadulás tôle? 285 A keresztény hit kezedettôl fogva szemben találta magát olyan tanításokkal, melyek az eredet kérdésére az övétôl eltérô válaszokat adtak. Az ókori vallásokban és kultúrákban számos mítosz szól a világ keletkezésérôl. Egyes filozófusok azt mondták, hogy minden Isten, a világ Isten, vagy a világ keletkezése az Isten keletkezése (panteizmus); mások azt mondták, hogy a világ Isten szükségszerű kiáradása, belôle árad ki és beléje ömlik vissza; ismét mások azt tanították, hogy két örök principium van, a Jó és a Rossz, a Világosság és a Sötétség, e kettô állandó harcban áll egymással (dualizmus, manicheizmus); bizonyos fölfogások szerint a világ (legalábbis az anyagi világ) rossz, bukás eredménye, ezért el kell utasítani vagy meg kell szabadulni tôle (gnózis); mások megengedték, hogy a világot Isten teremtette, de csak úgy, mint egy órásmester, aki elkészítése után magára hagyta (deizmus); végül mások tagadják a világ természetfölötti eredetét, és csak az öröktôl létezô anyag puszta játékát látják benne (materializmus). Mindezek a megoldási kísérletek a kezdetek kérdéseinek állandóságát és egyetemességét tanúsítják. Ez a keresés az ember sajátja. >>295, >>28 286 Az emberi értelem képes bizonyos választ találni az eredetek kérdésére., mert a teremtô Isten létét műveibôl az emberi értelem természetes fényénél bizonyossággal föl lehet ismerni,[338] ámbár ezt az ismeretet gyakran tévedés homályosítja és torzítja el. Ezért erôsíti és világosítja meg a hit az értelmet, hogy ezt az igazságot helyesen tudja érteni: ,,A hit által értjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s hogy a látható a láthatatlanból lett'' (Zsid 11,3). >>32, >>37 287 A teremtés igazsága annyira fontos az egész emberi élet számára, hogy Isten a maga gyengéd jóságában népének mindazt ki akarta nyilatkoztatni, amit rá vonatkozóan az üdvösség szempontjából fontos tudni. Azon természetes megismerésen túl, melyet bármely ember birtokolhat a Teremtôtôl,[339] Isten fokozatosan kinyilatkoztatta Izraelnek a teremtés misztériumát. Ô, aki a pátriárkákat kiválasztotta, aki Izraelt kivezette Egyiptomból és Izraelt kiválasztván megteremtette és megformálta azt,[340] úgy nyilatkoztatta ki magát, mint akihez a föld összes népe és az egész földkerekség tartozik, s mint aki teljesen egyedül ,,teremtette az eget és a földet'' (Zsolt 115,15; 124,8; 134,3). >>107 288 Így a teremtés kinyilatkoztatása elválaszthatatlan az egy Isten népével kötött Szövetségének kinyilatkoztatásától és megvalósításától. A teremtés úgy lett kinyilatkoztatva, mint az elsô lépés e Szövetség felé, mint Isten mindenható szeretetének elsô és egyetemes bizonysága.[341] A teremtés igazsága fejezôdik ki egyre erôsebben a próféták üzenetében,[342] a zsoltárok[343] és a liturgia imádságában, s a választott nép bölcs mondásaiban[344] is. >>280, >>2569 289 A Szentírásnak a teremtésrôl szóló valamennyi kijelentése között egyedülálló helyet foglal el a Teremtés könyvének elsô három fejezete. E szövegek irodalmi szempontból különbözô forrásokból eredhetnek. A sugalmazott szerzôk a Szentírás elejére helyezték, úgy, hogy ünnepélyes nyelvükkel kifejezzék a teremtés, annak Istenben való eredetének és céljának, rendjének és jóságának, az ember hivatásának, végül a bűn tragédiájának és az üdvösség reményének igazságát. Ezek az igék, ha Krisztus fényében, a Szentírás egészében és az Egyház élô hagyományában olvassuk, mindig fô forrás maradnak ,,a kezdet'' -- a teremtés, bűnbeesés, az üdvösség ígérete -- misztériumainak katekézise számára. >>390, >>111 II. A teremtés -- a Szentháromság műve 290 ,,Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet'' (Ter 1,1). A Szentírás ezen elsô szavai három dolgot állítanak: az örök Isten szólított létbe mindent, ami rajta kívül létezik; egyedül Ô Teremtô (a ,,teremteni'' [héberül bara] ige alanya mindig az Isten); ami csak létezik (ezt fejezi ki az ,,ég és a föld'' formula) Tôle függ, aki a létét adja. >>326 291 ,,Kezdetben volt az Ige (...) és Isten volt az Ige. (...) minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett'' (Jn 1,1--3). Az Újszövetség kinyilatkoztatja, hogy Isten mindent az örök Ige, az Ô szeretett Fia által teremtett. ,,Benne teremtett mindent a mennyben és a földön. (...) Minden általa és érte teremtetett. Ô elôbb van mindennél, és minden Ôbenne áll fenn'' (Kol 1,16--17). Az Egyház hite hasonlóképpen állítja a Szentlélek teremtô tevékenységét is: Ô, akirôl valljuk, hogy ,,elevenítô'',[345] ,,Teremtô Lélek'' (,,Veni Creator Spiritus''), ,,a jóság Forrása''.[346] >>241, >>331, >>703 292 A Fiú és a Szentlélek teremtô tevékenységét, mely elválaszthatatlan az Atya teremtô tevékenységétôl, az Ószövetség jelezte,[347] az Újszövetség kinyilatkoztatta, és az Egyház hitszabálya világosan állítja: ,,Csak Ez az Isten van (...): Ez az Atya, Ez az Isten, Ez a Teremtô, Ez az Alkotó, Ez az Elrendezô, aki önmaga által, azaz Igéje és Bölcsessége által (...) teremtett mindent'';[348] a ,,Fiú és a Lélek'' mintegy ,,a kezei''.[349] A teremtés a Szentháromság közös műve. >>699, >>257 III. ,,A világ Isten dicsôségére teremtetett'' 293 Alapvetô igazság, melyet a Szentírás és a Szenthagyomány állandóan tanít és magasztal: ,,a világ Isten dicsôségére teremtetett''.[350] Isten teremtett mindent, magyarázza Szent Bonaventura, ,,nem (...) azért, hogy növelje dicsôségét, hanem hogy kinyilvánítsa és közölje dicsôségét''.[351] Istennek ugyanis a teremtéshez semmi más indoka nem lehetett, csak szeretete és jósága: ,,A teremtmények Istennek a szeretet kulcsával kinyitott kezébôl jöttek elô''.[352] És az I. Vatikáni Zsinat kifejti: >>337, >>344, >>1361 ,,Isten jóságával és mindenható erejével nem boldogságának növelésére, nem is megszerzésére, hanem tökéletességének kinyilvánítására a teremtményeinek adott javak által szabad elhatározással, az idô kezdetétôl a semmibôl alkotta mindkét teremtményt, a szellemit és a testit.''[353]>>759 294 Isten dicsôsége az, hogy jóságának e megnyilvánulása és közlése, melyek miatt a világ teremtetett, megvalósulnak. ,,Szeretetbôl eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekei legyünk, akaratának tetszése szerint; kegyelme dicsôségének dicséretére'' (Ef 1,5--6). ,,Isten dicsôsége ugyanis az élô ember, az ember élete pedig Isten látása. Ha ugyanis már Istennek a teremtés által történt kinyilatkoztatása életet ajándékoz minden lénynek, akik a földön élnek, sokkal inkább ad életet az Atya Ige által történô kinyilatkoztatása azoknak, akik Istent látják.''[354] A teremtés végsô célja az, hogy Isten, ,,aki mindenek Alkotója, végül ťminden legyen mindenbenŤ (1Kor 15,28) azáltal, hogy egyszerre gondoskodik a maga dicsôségérôl és a mi boldogságunkról''.[355] >>2809, >>1772, >>1992 IV. A teremtés misztériuma Isten bölcsességgel és szeretettel teremt 295 Hisszük, hogy Isten a világot bölcsessége szerint teremtette.[356] A világ nem valamiféle szükségszerűség, vak sors vagy a véletlen eredménye. Hisszük, hogy Isten szabad akaratából származik, aki a teremtményeket részesíteni akarta a maga létében, bölcsességében és jóságában: ,,Te teremtettél mindent, a te akaratod folytán teremtettek és állnak fönn'' (Jel 4,11). ,,Mily számosak a te műveid, Uram, mindent bölcsességedben tettél'' (Zsolt 104,24). ,,Jó az Úr minden iránt, gyöngédsége minden teremtményre kiterjed'' (Zsolt 145,9). >>216, >>1951 Isten ,,semmibôl'' teremt 296 Hisszük, hogy Istennek a teremtéshez nem volt szüksége semmiféle korábban létezô dologra vagy segítségre.[357] A teremtés nem is szükségszerű kiáradás az isteni szubsztanciából.[358] Isten szabadon teremt, ,,semmibôl'':[359] >>285 ,,Mi nagy volna abban, ha Isten a világot egy korábban létezô anyagból hozta volna létre? A kézműves ember is, ha anyagot adnak kezébe, azt csinál belôle, amit akar. Isten hatalma pedig abban mutatkozik meg, hogy a semmibôl csinálja azt, amit csak akar.''[360] 297 A ,,semmibôl való'' teremtést a Szentírás mint ígérettel és reménnyel teljes igazságot tanúsítja. A Makkabeusok második könyvében egy édesanya a következô szavakkal buzdítja hét fiát a vértanúságra: >>338 ,,Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze tagjaitokat csodálatos módon, hanem a mindenség Teremtôje, aki az emberiséget alkotta, és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet. (...) Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van, gondold meg, hogy Isten semmibôl teremtette, és az emberi nem is ugyanígy keletkezett!'' (2Mak 7,22--23.28) 298 Mivel Isten tud semmibôl teremteni, a Szentlélek által a bűnösöknek is tudja ajándékozni a lélek életét, tiszta szívet teremtve bennük,[361]és az elhunytaknak a test életét a föltámasztás által Ô, ,,aki a halottakat életre kelti, és létbe szólítja a nemlétezôket'' (Róm 4,17). S mivel képes volt arra, hogy Igéje által a sötétségbôl fölragyogtassa a világosságot,[362] a hit fényét is tudja ajándékozni azoknak, akik nem ismerik Ôt.[363] >>1375, >>992 Isten rendezett és jó világot teremt 299 Ha Isten bölcsességgel teremt, akkor a teremtés rendezett: ,,Te pedig mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el'' (Bölcs 11,20). Az örök Igében és az örök Ige által -- aki a ,,láthatatlan Isten képmása'' (Kol 1,15) -- alkotott teremtés az embernek van szánva és rá irányul, Isten képmására,[364] reá, aki személyes kapcsolatra hivatott Istennel. Értelmünk, részesedvén az isteni értelem világosságában, meg tudja érteni azt, amit Isten a teremtés által mond nekünk,[365] igaz nagy fáradsággal és alázatos és tiszteletteljes lelkülettel a Teremtô és az Ô műve iránt.[366] Az isteni jóságból eredô teremtés részesedik ebbôl a jóságból (,,És Isten látta, hogy jó, (...) nagyon jó'': Ter 1,4.10.12.18.21.31). Isten ugyanis a teremtést az embernek szóló ajándéknak szánta, mint neki szóló és rábízott örökséget. Az Egyháznak többször is meg kellett védenie a teremtés jóságát, beleértve az anyagvilág jóságát is.[367] >>339, >>41, >>1147, >>358, >>2415 Isten a teremtés fölött áll és jelen van benne 300 Isten végtelenül nagyobb, mint minden műve:[368] ,,Fölötte áll az egeknek a te dicsôséged'' (Zsolt 8,2); ,,az Ô nagysága kifürkészhetetlen'' (Zsolt 145,3). Mivel azonban Ô a Fölséges, szabad Teremtô, minden létezônek végsô oka, jelen van teremtményeinek legbensejében: ,,Benne élünk, mozgunk és létezünk'' (ApCsel 17,28). Szent Ágoston szavai szerint ,,fölötte áll az én csúcsaimnak, és mélyebb az én mélységeimnél''.[369] >>42, >>223 Isten fönntartja és megôrzi a teremtést 301 A teremtés után Isten nem hagyja magára a teremtést. Nemcsak létet és létezést ad neki, hanem minden pillanatban megôrzi a ,,létben'', megadja neki a működés lehetôségét, és céljába vezeti. A Teremtôtôl való ezen feltétel nélküli függés elismerése a bölcsesség és szabadság, az öröm és bizalom forrása: >>1951, >>396 ,,Mert te szeretsz mindent, ami létezik, és semmit sem gyűlölsz azokból, amiket teremtettél. Ha gyűlöltél volna valamit is, azt létre se hoztad volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád? Hogyan is maradhatna fenn, ha te létbe nem hívtad volna? De te megkímélsz mindent, mivel minden a tiéd, Uram, életnek barátja.'' (Bölcs 11,24--26) V. Isten megvalósítja a maga tervét: az isteni gondviselés 302 A teremtésnek megvan a maga jósága és tökéletessége. Azonban nem egészen készen került ki a Teremtô kezébôl. Úgy lett teremtve, hogy még ,,úton van'' (in statu viae) az elérendô végsô teljesség felé, amit Isten gondolt el róla. Azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Isten a teremtését e tökéletességre vezeti, nevezzük isteni ,,gondviselésnek''. ,,Mindent, amit alkotott, Isten a maga gondviselésével oltalmaz és kormányoz, ťerejével elérvén [a világ] egyik végétôl a másikig, és jóságosan elrendez mindentŤ (vö. Bölcs 8,1). Mert ťminden mezítelen és fedetlen szemei elôttŤ (Zsid 4,13), azok is, amiket teremtményei szabadon fognak cselekedni.''[370] 303 A Szentírás tanúsága következetes: az isteni gondviselés gondoskodása konkrét és közvetlen, mindennel törôdik a legkisebb dologtól a világ és a történelem legnagyobb eseményéig. A Szent Könyvek határozottan állítják Isten abszolút uralmát az események folyásában: ,,A mi Istenünk a mennyben van, mindent, amit akart, megcselekedett'' (Zsolt 115,3); és Krisztusról mondja: ,,aki kinyit, és senki be nem zárja, bezár, és senki ki nem nyitja'' (Jel 3,7); ,,Sok gondolat van a férfi szívében, az Úr akarata azonban megmarad'' (Péld 19,21). >>269 304 Így válik láthatóvá, hogy a Szentlélek, a Szentírás fô szerzôje gyakran Istennek tulajdonít cselekedeteket, anélkül, hogy a másodlagos okokat megemlítené. Ez nem primitív kifejezési forma, hanem mélyértelmű emlékeztetés arra, hogy Isten fölötte áll a történelemnek és a világnak, ezeknek abszolút Ura,[371] és nevelés az Istenbe vetett bizalomra. A zsoltárok imádkozása e bizalomnak nagy iskolája.[372] >>2568 305 Jézus gyermeki ráhagyatkozást vár el a mennyei Atya gondviselése iránt, aki gyermekeinek legkisebb szükségleteire is gondot visel: ,,Ne aggodalmaskodjatok tehát, ezeket mondva: ťMit együnk?Ť vagy: ťMit igyunk?Ť (...) Mennyei Atyátok ugyanis tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek elôször Isten országát és annak igazságát, és mindezeket megkapjátok hozzá.'' (Mt 6,31--33)[373] >>2115 A Gondviselés és a másodlagos okok 306 Isten szuverén Ura a maga tervének, megvalósításához mégis igénybe veszi a teremtmények együttműködését is. Ez nem a gyöngeség, hanem Isten nagyságának és jóságának jele. Isten ugyanis teremtményeinek nemcsak létet ad, hanem a méltóságot is adja, hogy önállóan cselekedjenek, egymás okai és principiumai legyenek, és így együttműködjenek terve megvalósításában. >>1884, >>1951 307 Az embereknek Isten még arra is hatalmat adott, hogy szabadon vegyenek részt gondviselésében, amikor rájuk bízza annak felelôsségét, hogy hajtsák uralmuk alá a földet és uralkodjanak rajta.[374] Így Isten lehetôvé teszi az embereknek, hogy értelmes, szabad okok legyenek a teremtés művének beteljesítésében, s önmaguk és felebarátaik javára a teremtés harmóniájának tökéletesítésében. Az emberek, akik gyakran nem tudják, hogy munkatársai az isteni akaratnak, az isteni tervnek megfontoltan lehetnek részesei cselekedeteikkel, imáikkal, sôt még szenvedéseikkel is.[375] Így lesznek egészen Isten és az ô országának[376] ,,munkatársai'' (1Kor 3,9).[377] >>106, >>373, >>1954, >>2427, >>2738, >>618, >>1505 308 A teremtô Istenbe vetett hittôl elválaszthatatlan igazság: Isten teremtményei minden cselekedetében tevékeny. Ô az elsô ok, mely a másodlagos okokban és azok által hat: ,,Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelôen'' (Fil 2,13).[378] Ez az igazság sem csorbítja, hanem növeli a teremtmény méltóságát. Mivel Isten hatalma, bölcsessége és jósága a semmibôl emelte ki, a teremtmény semmire sem képes, ha elszakad eredetétôl, hiszen ,,a teremtmény a Teremtô nélkül szertefoszlik'';[379] még kevésbé képes végsô célját elérni a kegyelem segítsége nélkül.[380] >>970 A Gondviselés és a rossz botránya 309 Ha Isten, a mindenható Atya egy rendezett és jó világ Teremtôje, minden teremtményének gondját viseli, miért van a rossz? Erre a szorongató és elkerülhetetlen, fájdalmas és titokzatos kérdésre egyetlen elsietett válasz sem ad megoldást. A keresztény hit összessége ad választ erre a kérdésre: a teremtés jósága, a bűn tragédiája, Isten türelmes szeretete, aki elébe megy az embernek Szövetségeivel, Fiának megváltó Megtestesülésével, a Lélek ajándékával, az Egyház összehívásával, a szentségek erejével, a boldog életre szóló meghívással, melynek elfogadására a szabad teremtmények elôzetes fölszólítást kapnak, de amely elôl -- és ez félelmetes misztérium -- eleve elzárkózhatnak. Nincs a keresztény üzenetnek olyan részlete, mely legalább részben ne lenne válasz a rossz kérdésére. >>164, >>385, >>2805 310 De miért nem teremtett Isten olyan tökéletes világot, amelybôl ki lenne zárva a rossz? A maga végtelen hatalmában Isten mindig tudna valami jobbat teremteni;[381] mégis a maga végtelen bölcsességében és jóságában Isten szabad elhatározásával olyan világot akart teremteni, mely ,,úton van'' végsô tökéletessége felé. Ez a folyamat Isten tervében magában foglalja egyes létezôk megjelenésével együtt mások eltűnését, a tökéletesebbekkel együtt a kevésbé tökéletes dolgokat, a természet építésével együtt a rombolásokat is. Így a fizikai jóval együtt létezik a fizikai rossz is, mindaddig, amíg a teremtés el nem éri tökéletességét.[382] >>412, >>1042, >>1050, >>342 311 Az angyaloknak és az embereknek mint értelmes és szabad teremtményeknek végsô céljuk felé szabad választással és szeretettel kell haladniuk. Ezért le is térhetnek az útról. Ténylegesen vétkeztek is. Így lépett be a világba az erkölcsi rossz, mely összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a fizikai rossz. Isten semmiképpen -- sem közvetlenül, sem közvetve -- nem oka az erkölcsi rossznak.[383] Mégis megengedi, mert tiszteli teremtményeinek szabadságát, és titokzatos módon jót tud kihozni belôle: >>396, >>1849 ,,A mindenható Isten, (...) mivel Ô a legfôbb jó, semmiképpen sem adna teret műveiben a rossznak, ha nem volna annyira mindenható és jó, hogy még a rosszból is jót tud kihozni.''[384] 312 Így idôvel fölfedezhetô, hogy Isten a maga mindenható gondviselésével még a teremtményei által okozott erkölcsi rossz következményeibôl is tud valami jót kihozni. József mondja a testvéreinek: ,,Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten; (...) ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította (...), hogy sok népet életben tartson'' (Ter 45,8; 50,20).[385] A legnagyobb erkölcsi rosszból, ami egyáltalán elkövethetô volt, Isten Fiának minden ember bűne által történt elvetésébôl és megölésébôl Isten kegyelmének túláradása által[386] a legnagyobb jót hozta létre: Krisztus megdicsôülését és a mi megváltásunkat. Természetesen ezáltal a rossz nem válik jóvá. >>598--600, >>1994 313 ,,Az istenszeretôknek minden a javukra válik'' (Róm 8,28). A szentek ezt újra meg újra tanúsítják: >>227 Sziénai Szent Katalin ezért mondta azoknak, akik ,,nagy türelmetlenséggel botránkoznak'' és föllázadnak az ellen, ami velük történik: ,,Minden a szeretettôl jön hozzánk, minden azért rendeltetett, hogy az ember üdvösségét szolgálja, Isten semmit sem tesz ezen célkitűzésén kívül''.[387] Morus Szent Tamás is kevéssel mártírhalála elôtt így vigasztalta leányát: ,,Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ô akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.''[388] Norwichi Julianna úrnô pedig azt mondja: ,,Isten kegyelme által megtanultam, hogy szilárdan ragaszkodjam a hithez, (...) és erôsen higgyem, hogy mindenféle dolog jó lesz (...). Te magad is látni fogod, hogy minden dolog jó lesz.'' (,,Thou shalt see thyself that all manner of thing shall be well.'')[389] 314 Szilárdan hisszük, hogy Isten a világ és a történelem ura. Gondviselésének útjai azonban számunkra gyakran ismeretlenek. Csak a végén, amikor véget ér töredékes megismerésünk és ,,színrôl színre'' fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), akkor fogjuk tökéletesen és egészen megismerni az utakat, melyeken Isten -- még a rossz és a bűn tragédiáin keresztül is -- elvezeti teremtését annak a végsô szombatnak a nyugalmába,[390] amelyért az eget és a földet teremtette. >>1040, >>2550 Összefoglalás 315 Isten a világ és az ember teremtésében adta elsô és egyetemes tanújelét mindenható szeretetének és bölcsességének; ,,jóakaratú tervének'' elsô üzenetét, mely a Krisztusban való új teremtésben éri el célját. 316 Jóllehet a teremtés művét elsôdlegesen az Atyának tulajdonítjuk, hasonlóképpen hitigazság, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek a teremtésnek egy és oszthatatlan principiuma. 317 Isten egyedül, szabadon, közvetlenül, minden segítség nélkül teremtette a világot. 318 Egy teremtménynek sincs végtelen hatalma, ami szükséges a szó szoros értelmében vett ,,teremtéshez'', azaz a nemlétezô létrehozásához és léttel való megajándékozásához (a ,,semmibôl'' való létrehíváshoz).[391] 319 Isten azért teremtette a világot, hogy kinyilvánítsa és közölje dicsôségét. A dicsôség, melyért Isten teremtményeit megteremtette, az, hogy ôk részesednek az Ô igazságában, jóságában és szépségében. 320 Isten, aki az egész világot megteremtette, a ,,mindeneket erejének szavával'' hordozó Fiú (Zsid 1,3), és Teremtô, éltetô Lelke által tartja a létben. 321 Az isteni gondviselés azon rendelkezések összessége, melyek révén Isten bölcsességgel és szeretettel minden teremtményét elvezeti végsô céljához. 322 Krisztus arra hív minket, hogy gyermeki bizalommal hagyatkozzunk rá mennyei Atyánk gondviselésére[392], és Szent Péter apostol megismétli: ,,Minden gondotokat bízzátok Ôrá, mert neki gondja van rátok'' (1Pt 5,7).[393] 323 Az isteni gondviselés a teremtmények cselekvése által is működik. Megadja az embereknek, hogy szabadon működjenek együtt az Ô tervével. 324 A fizikai rossz és az erkölcsi rossz megengedése Isten részérôl misztérium, amit Isten az Ô Fia, a rossz legyôzésére meghalt és föltámasztott Jézus Krisztus által világosít meg. A hit nyújt bizonyosságot afelôl, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha a rosszból nem fakasztana jót olyan utakon, melyeket mi teljesen csak az örök életben fogunk megismerni. ======================================================================== Az ég és a föld 325 Az Apostoli hitvallás vallja, hogy Isten a ,,mennynek és földnek Teremtôje'';[394] a Nicea--konstantinápolyi hitvallás ezt kibontja: ,,minden láthatónak és láthatatlannak...''.[395] 326 A Szentírásban az ,,ég és föld'' kifejezés jelentése: minden, ami létezik, az egész teremtés. Utal a kapcsolatra is, mely a teremtésen belül az eget és a földet egyszerre egyesíti és szétválasztja: a ,,Föld'' az emberek világa;[396] az ,,ég'' vagy az ,,egek'' jelölheti az égboltot,[397] de jelölheti Isten sajátos ,,helyét'' is, hiszen Ô, a ,,Mi Atyánk a mennyekben'' (Mt 5,16);[398] következésképpen a ,,mennyet'' is, ami az eszkatologikus dicsôség. Végül az ,,ég'' szó jelenti a szellemi teremtmények, az Istent körülvevô angyalok ,,helyét''. >>290, >>1023, >>2794 327 A IV. Lateráni Zsinat hitvallása mondja: Isten ,,az idô kezdetétôl a semmibôl alkotta mindkét teremtményt, a szellemit és a testit, tudniillik az angyalokat és a világot: és azután az emberi teremtményt'', mely bizonyos értelemben egyszerre szellembôl és testbôl áll.[399] >>296 I. Az angyalok Az angyalok létezése -- hitigazság 328 Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány. >>150 Kik ôk? 329 Szent Ágoston róluk mondja: ,,Az 'angyal' (...) hivatalt, nem természetet jelöl. Ha a természete után érdeklôdöl, akkor szellem; ha a hivatala után, akkor angyal: mivolta szerint szellem, tevékenysége szerint angyal.''[400] Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái és hírnökei. Mivel ,,állandóan látják az én Atyám arcát, aki a mennyben van'' (Mt 18,10), ôk azok ,,akik teljesítik szavát, mihelyt meghallják beszédének hangját'' (Zsolt 103,20). 330 Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes[401] és halhatatlan[402] teremtmények. Tökéletességük fölülmúlja minden látható teremtményét. Ennek bizonysága dicsôségük ragyogása.[403] Krisztus ,,minden angyalával együtt'' 331 Krisztus az angyalok világának középpontja. Ôk az ô angyalai: ,,Amikor az Emberfia eljön dicsôségében és vele mind az angyalok...'' (Mt 25,31). Övéi, mert általa és érte teremtettek: ,,Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön; a láthatókat és a láthatatlanokat: a trónusokat, az uralmakat, a fejedelemségeket és a hatalmasságokat; minden általa és érte teremtetett'' (Kol 1,16). Még inkább az övéi, mert üdvözítô tervének hírnökeivé tette ôket: ,,Nemde ôk mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget.'' (Zsid 1,14) >>291 332 A világ teremtésétôl fogva[404] és végig az üdvösség történelmének folyamatában jelen vannak; távolabbról vagy közelebbrôl hirdetik az üdvösséget és szolgálják az isteni terv megvalósulását: ôk zárják be a földi paradicsomot,[405] oltalmazzák Lótot,[406] megmentik Hágárt és fiát,[407] visszafogják Ábrahám kezét,[408] szolgálatuk által közöltetik a Törvény,[409] vezetik Isten népét,[410] hírül adnak születéseket[411] és meghívásokat,[412] próféták mellett állnak[413] - - hogy csak néhány példát említsünk. Végezetül Gábor angyal adja hírül az Elôfutár és maga Jézus születését.[414] 333 A megtestesült Ige életét a Megtestesüléstôl a Mennybemenetelig körülveszi az angyalok imádata és szolgálata. Amikor Isten ,,bevezeti az elsôszülöttet a világba, ezt mondja: ťImádja ôt Isten minden angyalaŤ'' (Zsid 1,6). A Krisztus születésekor fölhangzott dicsôítô énekük -- ,,Dicsôség a magasságban Istennek'' (Lk 2,14) -- továbbhangzik az Egyház dicsôítô imájában. Ôk vigyáznak Jézusra gyermekkorában,[415] szolgálnak neki a pusztában,[416] megerôsítik a halálküzdelemben,[417] amikor megmenekülhetett volna általuk ellenségek kezébôl,[418] mint egykor Izrael.[419] Angyalok ,,evangelizálnak'' is[420] hirdetvén a megtestesülés jó hírét[421] és Krisztus föltámadását.[422] Jelen lesznek Krisztus visszatérésekor, akit hirdetnek,[423] és szolgálni fogják az ítéletkor.[424] >>559 Az angyalok az Egyház életében 334 Ezért az Egyház egész élete az angyalok titokzatos és hatalmas segítségét élvezi.[425] 335 Liturgiájában az Egyház az angyalokhoz társul, hogy velük együtt imádja a háromszor szent Istent;[426] segítségüket kéri (pl. az ,,In Paradisum deducant te angeli'', 'Mennyország örömébe vigyenek az angyalok...' ének a temetési szertartásban,[427] továbbá az ún. ,,Kerub-ének'' a bizánci liturgiában[428]); és néhány angyal emlékezetét külön is ünnepli (Szent Mihály, Szent Gábor, Szent Ráfael és az Ôrangyalok). >>1138 336 Az emberi életet kezdetétôl[429] a halálig[430] körülveszi ôrségük[431] és közbenjárásuk.[432] ,,Senki nem tagadja, hogy minden egyes hívô mellett áll egy angyal, mint valami pedagógus és az életet irányító pásztor.''[433] A keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldog társaságából. >>1020 II. A látható világ 337 Maga Isten teremtette a látható világot egész gazdagságában, változatosságában és rendjében. A Szentírás a teremtés művét szimbolikusan egy hat isteni ,,munkanapból'' álló sorozatként mutatja be, mely a hetedik nap ,,nyugalmával'' zárul.[434] A teremtéssel kapcsolatban a szent szöveg Istentôl üdvösségünkért kinyilatkoztatott igazságokat tanít,[435]melyek lehetôvé teszik, hogy ,,az egész teremtés belsô természetét, értékét és rendjét, Isten dicséretére rendeltségét elismerjük''.[436] >>290, >>293 338 Nincs semmi, ami nem a Teremtônek köszönhetné létét. A világ akkor kezdôdött, amikor Isten szava a semmibôl megteremtette. Minden létezô, az egész természet, az egész emberi történelem ebben az ôseseményben gyökerezik: olyan ,,genezis'' ez, mely által megalkottatott a világ és elkezdôdött az idô.[437] >>297 339 Minden egyes természetnek megvan a maga jósága és tökéletessége. A ,,hat nap'' minden művérôl azt mondják: ,,És látta Isten, hogy jó''. ,,A teremtés tényébôl következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje.''[438] A különféle teremtmények Isten adta tulajdonságaikkal -- mindegyik a maga módján -- egy sugárnyit tükröz Isten végtelen bölcsességébôl és jóságából. Éppen ezért az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtôt, s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával. >>2501, >>299, >>226 340 A teremtmények kölcsönös összefüggése Isten szándéka szerint való. A Nap és a Hold, a cédrus és a mezei virág, a sas és a veréb -- az egész megszámlálhatatlan sokféleség és különbözôség arról vall, hogy egyetlen teremtmény sem elég önmagának, hogy a teremtmények csak egymással való összefüggésben léteznek, hogy egymás szolgálatával kölcsönösen kiegészítsék egymást. >>1937 341 A világmindenség szépsége. A teremtett világ rendje és harmóniája a dolgok és kapcsolataik sokféleségébôl születik. Az ember ezeket fokozatosan fedezi föl, mint a természet törvényeit, melyek csodálatra indítják a tudósokat. A teremtés szépsége a Teremtô végtelen szépségét tükrözi. Tiszteletet kell ébresztenie, és az embert arra kell serkentenie, hogy értelmével és akaratával hajoljon meg a Teremtô elôtt. >>283, >>2500 342 A teremtmények hierarchiáját fejezi ki a ,,hat nap'' sorrendje, melyben a teremtés a kevésbé tökéletestôl a tökéletesebb felé halad. Isten minden teremtményét szereti,[439] mindnek gondját viseli, még a verébnek is. Jézus pedig azt mondja: ,,Sokkal többet értek ti, mint a verebek!'' (Lk 12,7), vagy másutt: ,,Mennyivel többet ér az ember, mint a juh!'' (Mt 12,12). >>310 343 Az ember a teremtés művének csúcsa. A sugalmazott elbeszélés ezt azzal fejezi ki, hogy világosan különbséget tesz az ember és a többi teremtmény teremtése között.[440] >>355 344 A teremtmények között egymásra utaltság van, mert mindnek ugyanaz a Teremtôje, és valamennyien az ô dicsôségére vannak rendelve: >>293, >>1939, >>2416 Áldott légy, Uram, és minden alkotásod, Legfôképpen urunk-bátyánk, a Nap, Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságodat. És szép ô és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges... Áldott légy, Uram, Víz húgunkért, oly nagyon hasznos ô, oly drága, tiszta és alázatos. >>1218 Áldott légy, Uram, Földanya nénénkért, Ki minket hord és enni ad, És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat... Dicsérjétek az Urat és áldjátok, És mondjatok hálát neki, és nagy alázatosan szolgáljátok.[441] 345 A szombat -- a ,,hat nap'' művének vége. A szent szöveg azt mondja: ,,Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott'', és így ,,elkészült az ég és a föld''; és Isten a hetedik napon ,,megpihent'', ,,megáldotta'' ezt a napot és ,,megszentelte'' (Ter 2,1- -3). E sugalmazott szavak bôvelkednek üdvös tanításban: >>2168 346 Isten a teremtésben olyan alapot és olyan törvényeket helyezett le, melyek megmaradnak,[442] a hívô bizalommal rájuk hagyatkozhat; s jelei és zálogai Isten Szövetsége iránti rendíthetetlen hűségének.[443] Az embernek a maga részérôl hűségesnek kell lennie ehhez az alaphoz, és tisztelnie kell a Teremtô által beleírt törvényeket. >>2169 347 A teremtés a szombatért, azaz Isten tisztelete és imádása végett történt. Az istentisztelet bele van írva a teremtés rendjébe.[444] ,,Az Isten művének semmit nem szabad elébe helyezni'' -- mondja Szent Benedek regulája[445] az emberi elfoglaltságok helyes rendjére utalva. >>1145--1152 348 A szombat Izrael Törvényének a szívében van. Megtartani a parancsokat azt jelenti, hogy az ember megfelel annak az isteni bölcsességnek és akaratnak, melyek az Ô teremtô művében fejezôdnek ki. >>2172 349 A nyolcadik nap. Számunkra azonban fölvirradt egy új nap: Krisztus föltámadásának napja. A hetedik nap bevégzi az elsô teremtést. A nyolcadik nap megkezdi az új teremtést. Így a teremtés műve a Megváltás legnagyobb művében éri el csúcspontját. Az elsô teremtésnek értelme és csúcsa a Krisztusban való új teremtés, melynek ragyogása fölülmúlja az elsôét.[446] >>2174, >>1046 Összefoglalás 350 Az angyalok szellemi teremtmények, akik szüntelenül dicsôítik Istent, és szolgálják az Ô más teremtményeire vonatkozó üdvözítô terveit: ,,Az angyalok együttműködnek mindabban, ami javunkra szolgál''.[447] 351 Az angyalok körülveszik Krisztust, az ô Urukat. Neki szolgálnak, fôként az embereket üdvözítô küldetésének teljesítésében. 352 Az Egyház tiszteli az angyalokat, akik támogatják földi zarándokútján és oltalmaznak minden embert. 353 Isten akarta teremtményeinek különbözôségét, sajátos jóságát, kölcsönös összefüggését és rendjét. Az összes anyagi teremtményt az emberi nem javára rendelte. Az ember és általa az egész teremtés Isten dicsôségére van rendelve. 354 A teremtésbe írt törvényeket és a dolgok természetébôl fakadó összefüggéseket tiszteletben tartani a bölcsesség kezdete és az erkölcsiség alapja. ======================================================================== Az ember 355 ,,Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette ôt, férfinak és nônek teremtette ôket'' (Ter 1,27). A teremtésben az ember egyedülálló helyet foglal el: ô ,,az Isten képmása'' (I); természetében egyesíti a szellemi világot és az anyagi világot (II); férfinak és nônek lett teremtve (III); Isten a barátjává tette ôt (IV). >>1700, >>343 I. ,,Isten képmására'' 356 Az összes látható teremtmény között egyedül az ember képes arra, hogy ,,megismerje és szeresse Teremtôjét'';[448] ,,a földön az egyetlen teremtmény, melyet Isten önmagáért akart'';[449] egyedül ô hivatott arra, hogy megismeréssel és szeretettel részesedjék Isten életében. Ezért lett teremtve, és ez méltóságának alapvetô megindoklása: >>1703, >>2258, >>225 ,,Mi volt az oka, hogy a teremtményt ily nagy méltóságba helyezted? A kimondhatatlan szeretet, mely által önmagadba tekintve beleszerettél teremtményedbe; ezért teremtetted meg ôt, e szerelem által, és adtad neki a létet, hogy ízlelje örök javadat, és örvendjen benne.''[450] >>295 357 Az emberi egyed, mivel Isten képmása, a személy méltóságával bír: nem csupán valami, hanem valaki. Képes arra, hogy megismerje önmagát, uralkodjék önmagán, szabadon ajándékozza magát és közösségre lépjen más személyekkel; és kegyelembôl szövetségre hivatott a Teremtôjével, hogy hittel és szeretettel válaszoljon neki, amit helyette senki meg nem tehet. >>1935, >>1877 358 Isten mindent az emberért teremtett,[451] de az embert arra teremtette, hogy Neki szolgáljon, Ôt szeresse és az egész teremtést Neki ajánlja föl: >>299, >>901 ,,Vajon melyik lesz végül az a teremtmény, amely ily nagy megbecsülésben fog részesülni? Az ember, az a nagy és csodálatos élôlény, mely Isten szemében minden teremtménynél értékesebb, akiért az ég és a föld és a tenger és minden teremtett test alkottatott: az ember, kinek üdvösségét Isten annyira megszerette, hogy még egyszülött Fiának sem kegyelmezett miatta: és folyamatosan mindent fölhasznál annak érdekében, hogy az embert fölemelje önmagához, és a jobbjára ültesse.''[452] 359 ,,Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában ragyog föl igazán'':[453] >>1701 ,,A boldog Apostol ma két emberrôl mondta, hogy az emberi nem kezdetét jelentik, tudniillik Ádámról és Krisztusról. (...) Az elsô Ádám, mondja, élôlénnyé lett, az utolsó Ádám éltetô lélekké. Azt az elsôt ez az utolsó teremtette, és ô adta neki a lelket, hogy élôvé váljon. (...) Ez az utolsó Ádám az, aki megformálásakor az elsônek a maga képét adta. Ebbôl következett, hogy magára vette annak alakját és nevét, hogy el ne vesszen az, akit a saját képmására alkotott. Elsô Ádám -- utolsó Ádám: az elsônek volt kezdete, az utolsónak nincs vége, mert ez az utolsó valójában az elsô. Mondja is: ťÉn vagyok az elsô és az utolsóŤ.''[454] >>388, >>411 360 A közös eredetnek köszönhetôen az emberi nem egységet alkot. Mert Isten ,,telepítette be az egy ôstôl származó emberiséggel az egész földet'' (ApCsel 17,26):[455] >>225, >>404, >>775, >>831, >>842 ,,A lélek ámuló szemével észrevehetjük és szemlélhetjük a közös Teremtôtôl való eredet miatt egységes emberi nemet (...); ugyanígy egységes a természetét tekintve, mely testi valóságból s halhatatlan és szellemi lélekbôl áll; egységes a mindenki által elérendô konkrét cél és a jelen élet közös megoldandó feladata miatt; egységes a lakóhelye, azaz a földkerekség tekintetében, melynek természetes gazdagságával mindenki joggal élhet, hogy táplálkozni és gyarapodni tudjon; egységes továbbá a végsô cél, maga Isten miatt, aki felé mindenkinek törekednie kell, s a dolgok és segítségek miatt, melyekkel ez a végsô cél elérhetô (...); éppen így egységes az egy és ugyanazon megváltás miatt, amelyet Krisztus (...) mindenkiért végbevitt.''[456] 361 ,,Az emberek kölcsönös egymásra utaltságának és a szeretetnek''[457] e törvénye, anélkül, hogy kizárná a személyek, kultúrák és népek gazdag sokféleségét, biztosítja számunkra, hogy minden ember valóban testvérünk. >>1939 II. ,,Test és lélek tekintetében egy'' 362 Az Isten képmására teremtett emberi személy egyszerre testi és szellemi lény. A bibliai elbeszélés szimbolikus nyelve ezt fejezi ki, amikor azt mondja: ,,Isten a föld porából alkotta meg az embert; és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élôlénnyé'' (Ter 2,7). Isten tehát az egész embert akarta. >>1146, >>2332 363 A lélek szó a Szentírásban gyakran az emberi életet [458] vagy az egész emberi személyt[459] jelenti. De jelenti az ember bensôjét is,[460] azt, ami benne a legdrágább,[461] azt, ami által a leginkább Isten képmása: a ,,lélek'' az emberben a szellemi principiumot jelenti. >>1703 364 Az ember teste részesedik ,,Isten képmásának'' méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen.[462] >>1004 ,,Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtô szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezôleg, testét mint Istentôl teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania.''[463] >>2289 365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test ,,formájának'' kell tekinteni;[464] azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élô test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot. 366 Az Egyház tanítja, hogy minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt[465] -- nem a szülôk ,,hozzák elô'' --; azt is tanítja, hogy a lélek halhatatlan;[466] nem vész el, amikor a halálban elválik a testtôl, és a végsô föltámadásban újra egyesülni fog a testtel. >>1005, >>997 367 Olykor megkülönböztetik a lelket a szellemtôl. Így Szent Pál azért imádkozik, hogy ,,a békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek, ôrizze meg szellemeteket, lelketeket és a testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig'' (1Tesz 5,23). Az Egyház tanítja, hogy e különbségtétel nem vezet be kettôséget a lélekbe.[467] A ,,szellem'' azt jelenti, hogy az ember teremtésétôl fogva természetfölötti céljára van rendelve,[468] és lelke képes arra, hogy ingyenes ajándékként fölemeltessék az Istennel való közösségre.[469] >>2083 368 Az Egyház spirituális hagyománya a szívet is hangsúlyozza, biblikus értelemben a ,,bensô mélységét'' (Jer 31,33-ban ,,in visceribus''), ahol a személy elkötelezi magát Isten mellett, vagy ellene dönt.[470] >>478, >>582, >>1431, >>1764, >>2517, >>2562, >>2843 III. ,,Férfinak és nônek teremtette ôket'' >>2331--2336 Isten akarta egyenlôség és különbözôség 369 A férfi és a nô teremtve vannak, azaz Isten akarta ôket: egyrészt mint emberi személyeket tökéletes egyenlôségben, másrészt saját férfi és nôi mivoltukban. A ,,férfiúi lét'' és ,,nôi lét'' jó és Isten akarta valóság: mindkettônek, a férfinak és a nônek elveszíthetetlen méltósága van, melyet közvetlenül Istentôl, Teremtôjüktôl kapnak.[471] A férfi és a nô ugyanazzal a méltósággal ,,Isten képmása''. ,,Férfiúi és nôi mivoltukban'' tükrözik a Teremtô bölcsességét és jóságát. 370 Isten semmiképpen sem képmása az embernek. Ô sem nem férfi, sem nem nô. Isten tiszta szellem, akiben semmiféle nemek közti megkülönböztetésnek nincs helye. De a férfi és a nô ,,tökéletességei'' valamit mégis tükröznek Isten végtelen tökéletességébôl: ilyenek az anya,[472] az apa és a jegyes tökéletességei.[473] >>42, >>239 ,,Egymásért'' -- ,,kettô egysége'' 371 Az együtt teremtett férfi és nô Isten akaratából egymásért van. Isten Igéje ezt a Szentírás különbözô helyein adja értésünkre. ,,Nem jó az embernek egyedül lennie; alkotok neki segítôtársat, aki hozzá illô'' (Ter 2,18). Az állatok közül így egy sem felelhet meg az embernek.[474] A nô, akit Isten a férfi oldalából kivett bordából ,,formál meg'' és odavezet hozzá, a férfiból csodálkozó kiáltást, a szeretet és közösség fölkiáltását váltja ki: ,,Ez most csont a csontomból és hús a húsomból'' (Ter 2,23). A férfi a nôt mint ugyanannak az emberségnek másik ,,énjét'' fedezi föl. >>1605 372 A férfi és a nô ,,egymásért'' van teremtve, nem mintha Isten mindegyiküket csak fél, tökéletlen embernek alkotta volna. Sokkal inkább személyes közösségre teremtette ôket, melyben a két személy egymás ,,segítségére'' lehet, mert egyrészt mint személyek egyenlôk (,,csont az én csontomból''), másrészt férfiúi és nôi mivoltuk kölcsönösen kiegészíti egymást.[475] A házasságban Isten úgy köti ôket össze, hogy ,,egy testet'' alkotva (Ter 2,24) tovább tudják adni az emberi életet: ,,Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet'' (Ter 1,28). A férfi és a nô mint házastársak és szülôk, amikor továbbadják az emberi életet utódaiknak, különleges módon működnek együtt a Teremtô művével.[476] >>1652, >>2366 373 Isten tervében a férfi és a nô hivatása az, hogy mint Isten ,,gondnokai'' ,,uralmuk alá hajtsák'' a földet.[477] Ez az uralom nem lehet önkényes és romboló. Mivel a Teremtô képmására vannak teremtve, ,,aki szeret mindent, ami van'' (Bölcs 11,24), a férfi és a nô arra hivatott, hogy vegyen részt a többi teremtményre irányuló gondviselésben. Innen fakad a világért való felelôsségük, amit Isten rájuk bízott. >>307, >>2415 IV. Az ember a Paradicsomban 374 Az elsô ember nemcsak jónak teremtetett, hanem barátságban volt Teremtôjével, és összhangban önmagával és az ôt körülvevô, egész rábízott teremtéssel. Ezt a harmóniát csak a Krisztusban megvalósuló új teremtés dicsôsége képes fölülmúlni. >>54 375 Az Egyház a bibliai nyelv szimbolikáját az Újszövetség és a Hagyomány fényében hitelesen értelmezve tanítja, hogy Isten ôsszüleinket, Ádámot és Évát a szentség és igazság eredeti állapotában teremtette.[478] Az eredeti szentség e kegyelme részesedés volt az isteni életben.[479] >>1997 376 E kegyelem ragyogása az emberi élet minden dimenzióját megerôsítette. Ameddig az ember szoros kapcsolatban maradt Istennel, nem kellett sem meghalnia,[480] sem szenvednie.[481] Az emberi személy belsô összhangja, a férfi és a nô közötti összhang,[482] továbbá az elsô emberpár és az egész természet közötti összhang alkotta azt az állapotot, amit ,,eredeti igazságnak'' nevezünk. >>1008, >>1502 377 A világ fölötti ,,uralom'', melyet Isten kezdetben az embernek átengedett, elsôsorban magában az emberben nyilvánult meg, mint önuralom. Az ember egész lényében érintetlen és rendezett volt, tudniillik szabad volt a hármas bűnös kívánságtól,[483] melyek az érzéki gyönyörűségek, a földi javak vágya és az önérvényesítés uralma alá vetik ôt, az értelem parancsa ellenére. >>2514 378 Az Istennel való bensôséges kapcsolat jele, hogy Isten az embert egy ,,kertbe'' helyezte.[484] Az ember ott él, hogy ,,művelje és ôrizze'' (Ter 2,15): a munka nem büntetés,[485] hanem a férfi és a nô együttműködése Istennel a látható teremtés tökéletesítésében. >>2415, >>2427 379 Az eredeti igazság egész összhangja, melyet Isten terve az embereknek biztosított, ôsszüleink bűne miatt elveszett. Összefoglalás 380 Istenünk, ,,az embert a magad képmásául teremtetted, és gondjára bíztad az egész világot, hogy egyedül neked, a Teremtônek szolgálva uralkodjék minden teremtményen.''[486] 381 Az ember eleve arra rendeltetett, hogy Isten emberré lett Fiának - - ,,aki a láthatatlan Isten képmása'' (Kol 1,15) -- képmása legyen, hogy Krisztus a fivérek és nôvérek sokaságának elsôszülöttje legyen.[487] 382 Az ember ,,test és lélek tekintetében egy''.[488] A hit tanítása állítja, hogy a szellemi és halhatatlan lelket közvetlenül Isten teremti. 383 Isten nem magányosnak teremtette az embert: mert kezdettôl fogva ,,férfinak és nônek teremtette ôket'' (Ter 1,27), kiknek közössége az elsô személyes közösséget alkotta.[489] 384 A kinyilatkoztatás megismerteti velünk a férfi és a nô bűn elôtti, eredeti, szent és igaz állapotát: Istennel való barátságuk boldoggá tette paradicsomi életüket. ======================================================================== A bűnbeesés 385 Isten végtelenül jó, és minden műve jó. Azonban senki nem kerüli el a szenvedés, a természetes bajok -- melyek, úgy tűnik, a teremtmény korlátaival együtt adottak -- megtapasztalását, s mindenekelôtt senki nem kerülheti ki az erkölcsi rossz problémáját. Honnan származik a rossz? ,,Kerestem a rossz eredetét, de nem találtam megoldást'' -- mondja Szent Ágoston,[490] és fájdalmas keresése csak az élô Istenhez való megtérésében talált választ. Mert ,,a gonoszság (...) misztériuma'' (2Tesz 2,7) csak ,,a hit misztériumának'' fényében válik láthatóvá.[491] Az isteni szeretet Krisztusban történt kinyilatkoztatása egyszerre mutatja meg a bűn nagyságát és a kegyelem túláradását.[492] Ha föltesszük tehát a kérdést, hogy honnan ered a rossz, hitünk tekintét Arra kell irányítanunk, aki egyedüli legyôzôje a rossznak.[493] >>309, >>457, >>1848, >>539 I. Ahol eláradt a bűn, ott túláradt a kegyelem A bűn valósága 386 A bűn jelen van az ember történelmében: hiába kísérelnénk meg tudatlanba venni vagy más nevekkel illetni e sötét valóságot. Ahhoz, hogy valaki megérthesse a bűn mibenlétét, elsôsorban el kell ismernie az embert Istenhez fűzô mély köteléket, mert e kapcsolaton kívül a bűn rosszasága a maga lényegében -- mint Isten elutasítása vagy szembehelyezkedés vele -- nem fedezhetô fel, de továbbra is megterheli az ember életét és történelmét. >>1847 387 A bűn, s fôként az áteredô bűn valóságát csak az isteni kinyilatkoztatás világítja meg. Azon megismerés nélkül, melyet Isten ad nekünk, a bűnt nem lehet világosan fölismerni, és megjelenik a kísértés, hogy a bűnt úgy értelmezzük, mint fejlôdési rendellenességet, pszichikai gyöngeséget, mint tévedést vagy egy helytelen társadalmi szerkezet kikerülhetetlen következményét stb. Csak Isten emberre vonatkozó tervének ismeretében értjük meg, hogy a bűn visszaélés azzal a szabadsággal, melyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják ôt és egymást. >>1848, >>1739 Az áteredô bűn -- lényeges hitigazság 388 A kinyilatkoztatás elôrehaladtával egyre világosabbá lett a bűn valósága is. Jóllehet Isten ószövetségi népe a Teremtés könyvében a bűnbeesésrôl elbeszélt történet fényében eljutott az emberi lét fájdalmáig, de e történet végsô jelentését nem tudta megérteni; e jelentés csak Jézus Krisztus halálának és föltámadásának fényében tárult föl.[494] Az embernek meg kellett ismernie Krisztust mint a kegyelem forrását, hogy megismerhesse Ádámot mint a bűn forrását. A Szentlélek, akit a föltámadott Krisztus küld nekünk, azért jött, hogy ,,meggyôzze a világot a bűnrôl'' (Jn 16,8) azáltal, hogy kinyilatkoztatja, ki az, aki megvált a bűntôl. >>431, >>208, >>359, >>729 389 Az áteredô bűnrôl szóló tanítás, hogy úgy mondjuk, ,,visszája'' ennek az örömhírnek: Jézus minden ember Üdvözítôje, mindenki rászorul az üdvösségre, és az üdvösség Krisztus jóvoltából mindenkinek fölajánlott valóság. Az Egyház, mely birtokában van Krisztus gondolatainak, [495] világosan tudja, hogy az áteredô bűnrôl adott kinyilatkoztatáshoz nem lehet hozzányúlni anélkül, hogy Krisztus misztériuma ne sérülne. >>422 A bűnbeesés elbeszélésének olvasásához 390 A bűnbeesés története (Ter 3) képes beszédet használ, de egy ôseseményt ír le, mely az ember történelmének kezdetén játszódott le.[496] A kinyilatkoztatás megadja nekünk a hitbeli bizonyosságot, hogy az emberiség egész történelmére rányomja bélyegét az áteredô bűn, melyet ôsszüleink szabad akarattal követtek el.[497] >>289 II. Az angyalok bukása 391 Ôsszüleink engedetlen döntése mögött egy istenellenes, kísértô hang áll,[498] mely irigységbôl taszította ôket a halálba.[499] A Szentírás és az Egyház hagyománya ebben a lényben egy bukott angyalt lát, akit Sátánnak vagy ördögnek nevez.[500] Az Egyház tanítja, hogy kezdetben Istentôl teremtett jó angyal volt. ,,Az ördögöket és a többi démont Isten természetük szerint jónak teremtette, de önmaguktól rosszak lettek.''[501] >>2538 392 A Szentírás beszél ezeknek az angyaloknak a bűnérôl.[502] Ez a ,,bukás'' ezeknek a szellemi teremtményeknek a szabad választásában áll, mely radikálisan és visszavonhatatlanul elutasította Istent és az ô országát. E lázadás visszhangját halljuk a kísértô ôsszüleinknek mondott szavaiban: ,,Olyanok lesztek, mint az Isten'' (Ter 3,5). ,,Az ördög kezdettôl fogva vétkezik'' (1Jn 3,8), ,,hazug és hazugság atyja'' (Jn 8,44). >>1850, >>2482 393 Az angyalok választásának visszavonhatatlansága, és nem a végtelen isteni irgalmasság hiánya az oka annak, hogy bűnüket nem lehet megbocsátani. ,,Bukásuk után ugyanis számukra nincs bűnbánat, amint az emberek számára sincs a halál után.''[503] >>1033--1037, >>1022 394 A Szentírás bizonyítja annak ártó befolyását, akit Jézus ,,kezdettôl fogva gyilkosnak nevez'' (Jn 8,44), s aki még azt is megkísérelte, hogy Jézust eltérítse Atyjától kapott küldetésétôl.[504] ,,Az Isten Fia azért jelent meg, hogy az Ördög műveit lerombolja'' (1Jn 3,8). Ezen művek legsúlyosabbja a következmények miatt a hazug félrevezetés volt, mely az embert rávette, hogy ne engedelmeskedjék Istennek. >>538--540, >>550, >>2846--2849 395 A Sátán hatalma azonban nem végtelen. Nem egyéb ô, mint teremtmény; hatalmas, mert tiszta szellem, de mindig teremtmény: Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Jóllehet a Sátán gyűlöletbôl tevékenykedik a világban Isten és az Ô Jézus Krisztusban lévô országa ellen, s bár tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz minden embernek és társadalomnak, e tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember és a világ történelmét erôsen és szelíden kormányozza. Nagy misztérium, hogy Isten megengedi az Ördög tevékenykedését, de ,,tudjuk, hogy az istenszeretôknek minden a javukra válik'' (Róm 8,28). >>309, >>1673, >>412, >>2850--2854 III. Az áteredô bűn A szabadság próbája 396 Isten az embert saját képmására teremtette, és barátságába fogadta. Az ember, a szellemi teremtmény ebben a barátságban csak úgy élhet, hogy szabadon aláveti magát Istennek. Ezt fejezi ki az embernek adott tilalom, hogy ne egyen a jó és a rossz tudásának fájáról, ,,mert azon a napon, amikor róla eszel, meg fogsz halni'' (Ter 2,17). ,,A jó és a rossz tudásának fája'' (Ter 2,17) szimbolikusan arra az áthághatatlan küszöbre utal, melyet az embernek mint teremtménynek szabadon el kell ismernie és hűségesen tiszteletben kell tartania. Az ember a Teremtôtôl függ; alá van vetve a teremtés törvényeinek és az erkölcsi normáknak, melyek a szabadság használatát szabályozzák. >>1730, >>311, >>301 Az ember elsô bűne 397 Az Ördögtôl megkísértett ember hagyta, hogy szívében meghaljon a Teremtôje iránti bizalom,[505] és visszaélve szabadságával nem engedelmeskedett Isten parancsának. Ebben állt az ember elsô bűne.[506] Ettôl kezdve minden bűn engedetlenség Istennel szemben és bizalmatlanság az Ô jóságával szemben. >>1707, >>2541, >>1850, >>215 398 E bűnben az ember Isten elé helyezte magát, és ezáltal megvetette Istent: önmagát választotta Istennel szemben, teremtett voltának követelményeivel szemben, és ezért saját java ellenére. A szentség állapotában teremtett ember arra rendeltetett, hogy Isten a dicsôségben teljesen ,,megistenítse'' ôt. Az ördög kísértésére olyan akart lenni, ,,mint Isten'',[507] de ,,Istenen kívül és Isten elôtt, és nem Isten szerint''.[508] >>2084, >>2113 399 A Szentírás bemutatja ennek az elsô engedetlenségnek tragikus következményeit. Ádám és Éva azonnal elveszítették az eredeti szentséget.[509] Féltek Istentôl,[510] akirôl egy olyan Isten torz képét alkották maguknak, aki féltékeny a maga elôjogaira.[511] 400 Az eredeti igazságnak köszönhetô összhang megbomlott; megtört a lélek szellemi képességeinek uralma a test fölött;[512] a férfi és a nô közötti egységben feszültségek támadtak;[513] kapcsolataikat az ösztönösség és az uralomvágy határozta meg.[514] A teremtéssel való összhang is összetört: a látható teremtés idegen és ellenséges lett.[515] Az ember miatt a teremtés a romlás rabszolgaságába süllyedt.[516] Végül valóság lett az a következmény is, amit az engedetlenség esetére Isten kifejezetten kilátásba helyezett:[517] az ember ,,visszatér a porba, melybôl vétetett''.[518] Az emberiség történelmébe belép a halál.[519] >>1607, >>2814, >>602, >>1008 401 Az elsô bűn után a bűn valóságos ,,inváziója'' tölti be a világot: a Kain által Ábel ellen elkövetett testvérgyilkosság;[520] általános korrupció a bűn következtében;[521] a bűn Izrael történetében is gyakran megnyilvánul, fôként mint a Szövetség Istene elleni hűtlenség és Mózes Törvényének megszegése; s még a krisztusi megváltás után is, a keresztények között sokféleképpen nyilvánul meg a bűn.[522] A Szentírás és az Egyház hagyománya állandóan emlékeztet a bűn jelenlétére és egyetemességére az emberi történelemben: >>1865, >>2259, >>1739 ,,Ami az isteni kinyilatkoztatásból kitűnik, összhangban van a tapasztalattal. Mert amikor az ember a szíve mélyébe tekint, valóban észleli, hogy hajlik a rosszra és sokféle rossz környékezi, s ezek nem származhatnak a Teremtôjétôl, aki jó. Az ember gyakran nem hajlandó elismerni Istent alkotójának, ezzel megtagadja létének a végsô célra irányulását, egyúttal szétrombolja saját belsô rendjét, valamint a többi emberhez és az egész teremtett világhoz fűzôdô rendezett kapcsolatát.''[523] Ádám bűnének következményei az emberiség számára 402 Ádám bűnébe minden ember bele van foglalva. Szent Pál ezt mondja: ,,Egy ember engedetlensége által bűnössé váltak sokan'' (Róm 5,19), azaz minden ember: ,,Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyamányaként a halál, és így a halál minden ember osztályrésze lett, mert mindnyájan bűnbe estek (...)'' (Róm 5,12). A bűn és a halál egyetemes voltával állítja szembe az Apostol a Krisztusban való üdvösség egyetemességét: ,,Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, úgy egynek [Krisztusnak] igazsága az élet megigazulását'' (Róm 5,18). >>430, >>605 403 Az Egyház Szent Pált követve mindig tanította, hogy az emberekre nehezedô mérhetetlen nyomorúság, rosszra való hajlandóságuk és halandóságuk meg nem érthetô ezeknek Ádám bűnével való kapcsolata és a ténnyel való kapcsolat nélkül, hogy ô átadta nekünk a bűnt, melytôl érintetten születünk valamennyien, s mely ,,a lélek halála''.[524] E hitbizonyosság miatt szolgáltatja ki az Egyház a keresztséget a bűnök bocsánatára a csecsemôknek is, akik személyes bűnt nem követtek el.[525] >>2606, >>1250 404 Ádám bűne hogyan vált minden leszármazottjának bűnévé? Az egész emberi nem úgy van Ádámban, ,,mint egyetlen ember egyetlen teste''.[526] ,,Az emberi nem ezen egysége'' miatt minden ember benne foglaltatik Ádám bűnében, mint ahogy mindannyian benne foglaltatnak a Krisztus igazságában. Az áteredô bűn átszármazása azonban misztérium, melyet teljesen nem tudunk megérteni. A kinyilatkoztatás által azonban tudjuk, hogy Ádám az eredeti szentséget és igazságot nemcsak önmaga, hanem az egész emberi természet számára kapta: Amikor Ádám és Éva engedett a kísértônek, személyes bűnt követtek el, de ez a bűn az emberi természetet érinti, melyet bűnük után bukott állapotban adnak tovább.[527] Olyan bűn ez, mely nemzés által az egész emberiségre átszármazik; tudniillik egy olyan emberi természet továbbadása által, mely meg van fosztva az eredeti szentségtôl és igazságtól. Ezért az áteredô bűnt analóg értelemben nevezzük ,,bűnnek'': ,,magunkra vont'' (contractum), és nem elkövetett bűn; állapot, és nem cselekedet. >>360, >>50 405 Az áteredô bűn, jóllehet mindenki sajátja,[528] Ádám egyetlen leszármazottjában sem személyes bűn. Megfosztottság az eredeti szentségtôl és igazságtól, de az emberi természet teljesen nem romlott meg: természetes erôi megsebesültek, tudatlanságnak, fájdalomnak és a halál uralmának vettetett alá és hajlik a bűnre (e rosszra való hajlandóságot nevezzük ,,concupiscentiának''). A keresztség Krisztus kegyelmének életét ajándékozva eltörli az áteredô bűnt, és az embert ismét Isten felé fordítja, de a meggyöngült és rosszra hajló természetet sújtó következmények megmaradnak az emberben, és lelki harcra hívják. >>2515, >>1264 406 Az Egyháznak az áteredô bűn átszármaztatásáról szóló tanítása fôleg az 5. században, különösen Szent Ágoston antipelagiánus gondolkodása hatására, és a 16. században a reformációval szemben tisztázódott. Pelagius azt tartotta, hogy az ember pusztán szabad akaratának természetes erejével, Isten kegyelmének segítsége nélkül képes erkölcsileg jó életet élni, és Ádám bűnének hatását a rossz példa hatására csökkentette. Ezzel szemben az elsô reformátorok azt tanították, hogy az ember az áteredô bűn miatt teljesen megromlott, és szabadsága semmivé vált. A minden ember által örökölt bűnt azonosították a rosszra való hajlandósággal, a concupiscentiával, mely legyôzhetetlen. Az Egyház az áteredô bűnre vonatkozó kinyilatkoztatás tartalmáról különösen is nyilatkozott 529-ben a II. Orange-i Zsinaton [529]és 1546-ban a Trienti Zsinaton.[530] Kemény harc... 407 Az áteredô bűnrôl szóló tanítás a krisztusi megváltásról szóló tanítással együtt világos képet ad az emberrôl és cselekedeteirôl a világban. Az ôsszülôk bűne által az Ördög bizonyos uralmat nyert az ember fölött, de az ember szabad maradt. Az áteredô bűn ,,rabszolgasághoz vezet az Ördögnek, vagyis annak hatalma alatt, ťaki a halál birodalmát birtokoltaŤ''.[531] Annak figyelmen kívül hagyása, hogy az emberi természet sebzett és rosszra hajló, súlyos tévedésekre vezet a nevelés, a politika, a társadalmi cselekvés[532]és az erkölcsiség területén. >>2015, >>2852, >>1888 408 Az áteredô bűn és az emberek minden személyes bűnének következményei a világra a maga egészében bűnös állapotot hoznak, melyet Szent János kifejezésével ,,a világ bűnének'' lehet nevezni (Jn 1,29). E kifejezéssel jelöljük azt a negatív hatást is, melyet az emberek bűnébôl származó társadalmi föltételek és struktúrák a személyekre gyakorolnak.[533] >>1865 409 A ,,teljesen a gonosz hatalmában lévô'' (1Jn 5,19)[534] világ e tragikus állapota küzdelemmé teszi az ember életét: >>2516 ,,Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség hatalmai ellen, mely a történelem hajnalán kezdôdött és az utolsó napig fog tartani az Úr tanítása szerint. E harc részeseként az embernek szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitarthasson a jóban; és saját belsô egységét csak Isten kegyelmének segítségével és komoly erôfeszítések árán tudja elérni.''[535] IV. ,,Nem hagytad ôt a halál hatalmában'' 410 Bukása után Isten nem hagyta magára az embert. Épp ellenkezôleg, Isten hívja ôt[536] és titokzatos módon hirdeti neki a rossz fölötti gyôzelmet és a fölemelést a bukásból.[537] A Teremtés könyvének e szakaszát Protoevangéliumnak, 'Ôsevangéliumnak' nevezzük, mivel ez az elsô híradás a megváltó Messiásról és a harcról a kígyó és az Asszony között, valamint az Asszony utódának végsô gyôzelmérôl. >>55, >>705, >>1609, >>2568, >>675 411 A keresztény hagyomány e szentírási részletben az ,,új Ádámról''[538] szóló jövendölést látja, aki a ,,kereszthalálig tartó engedelmességével'' (Fil 2,8) túláradó módon teszi jóvá Ádám engedetlenségét.[539] Egyébként számos egyházatya és egyháztanító a ,,protoevangéliumban'' megjövendölt Asszonyban Krisztus anyját, Máriát mint ,,új Évát'' látja. Ô volt az, aki elsôként és egyedülálló módon részesült Krisztus bűn fölötti gyôzelmébôl: az áteredô bűn minden szennyétôl mentesnek ôriztetett meg,[540] és egész földi életében Isten különleges kegyelmébôl semmiféle bűnt nem követett el.[541] >>359, >>615, >>491 412 De miért nem akadályozta meg Isten az elsô embert abban, hogy vétkezzék? Nagy Szent Leó válaszol: ,,Amiben az Úr kimondhatatlan kegyelme által részesülünk, az értékesebb annál, amit az ördög irigysége miatt elvesztettünk''. [542] És Aquinói Szent Tamás: ,,Semmi akadálya annak, hogy az emberi természet valami többre legyen teremtve a bűn után: Isten megengedi a rosszat, hogy abból valami jobbat fakasszon. Ezért mondja a Róm 5,20: ťAhol pedig eláradt a bűn, túláradt a kegyelemŤ. És ezért mondjuk a húsvéti gyertya megáldásában: ťÓ, boldog bűn, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt!Ť''.[543] >>310, >>395, >>272, >>1994 Összefoglalás 413 ,,Isten a halált nem alkotta, és nem leli örömét az élôk pusztulásában (...). A Sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál.'' (Bölcs 1,13; 2,24) 414 A Sátán, más néven az Ördög és a többi démonok bukott angyalok, mert szabadon visszautasították Isten és az Ô tervének szolgálatát. Istennel szembeni állásfoglalásuk végleges. Arra törekszenek, hogy az embert társukká tegyék az Isten elleni lázadásban. 415 ,,Isten igazságban alkotta az embert, ô azonban története kezdetétôl a Gonosz sugallatára visszaélt szabadságával, szembeszállt Istenével, és nélküle akarta elérni célját.''[544] 416 Ádám mint az elsô ember bűne által az Istentôl kapott eredeti szentséget és igazságot nemcsak önmagának, hanem minden embernek elveszítette. 417 Ádám és Éva utódaiknak elsô bűnük által megsebzett és ezért az eredeti szentségtôl és igazságtól megfosztott emberi természetet adtak tovább. E megfosztottságot nevezzük ,,áteredô bűnnek''. 418 Az áteredô bűn következményeként az emberi természet erejében meggyöngült, tudatlanságnak, fájdalomnak és a halál uralmának vettetett alá, és a bűnre hajlamos lett (e hajlandóságot nevezzük ,,concupiscentiának''). 419 ,,A Trienti Zsinatot követve valljuk tehát, hogy az áteredô bűn az emberi természettel együtt ťszaporodással, nem utánzássalŤ származik tovább, és ťmindenkinek sajátjaŤ''.[545] 420 Krisztus bűn fölötti gyôzelme értékesebb javakat ajándékozott nekünk azoknál, melyeket a bűn elvett tôlünk: ,,Ahol pedig elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem'' (Róm 5,20). 421 ,,A világot (...) a keresztények hite szerint a Teremtô szeretetbôl alkotta és tartja fönn. A bűn szolgaságába került ugyan, de a megfeszített és föltámadt Krisztus, megtörvén a Gonosz hatalmát, megszabadította (...).''[546] ======================================================================== Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában Az örömhír: Isten elküldte a Fiát 422 ,,Amikor elérkezett az idôk teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, a törvény alatt született, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük'' (Gal 4,4--5). Ez Jézus Krisztusnak, Isten Fiának evangéliuma:[547] Isten meglátogatta az ô népét.[548] Az Ábrahámnak és az ô ivadékának tett ígéreteket beteljesítette.[549] Minden várakozáson felül teljesítette be: elküldte az ô szeretett Fiát.[550] >>389, >>2763 423 Mi hisszük és valljuk, hogy a Názáreti Jézus, aki Nagy Heródes király és Augustus császár idejében Izrael egy leányától, zsidóként, Betlehemben született, foglalkozására nézve ács, akit Tiberius császár uralkodása idején Poncius Pilátus helytartósága alatt Jeruzsálemben keresztre feszítve kivégeztek, Isten emberré lett örök Fia. ,,Istentôl jött ki'' (Jn 13,3), ,,az égbôl szállott alá'' (Jn 3,13; 6,33), testben jött el,[551] mert ,,az Ige testté lett és közöttük lakozott, és mi láttuk az ô dicsôségét, az Atya Egyszülöttének dicsôségét, akit kegyelem és igazság tölt el. (...) Mi mindannyian az ô teljességébôl merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva'' (Jn 1,14.16). 424 A Szentlélek kegyelmétôl indítva és az Atya vonzásának hatására hisszük és valljuk Jézusról, hogy ,,Te vagy a Krisztus, az élô Isten Fia'' (Mt 16,16). Ennek a Szent Péter által megvallott hitnek a sziklájára építette Krisztus az ô Egyházát.[552] >>683, >>552 ,,Hirdetni Krisztus felfoghatatlan gazdagságát'' (Ef 3,8) 425 A keresztény hit átadása elsôsorban Jézus Krisztus üzenete, hogy az emberek eljussanak a Belé vetett hitre. Az elsô tanítványok kezdettôl fogva égtek a vágytól, hogy hirdessék Krisztust: ,,Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk'' (ApCsel 4,20). És minden idôk emberét meghívják, hogy lépjenek be a Krisztussal való közösségük örömébe: >>850, >>858 ,,Ami kezdettôl fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk az Élet Igéjérôl -- és az Élet megjelent, és láttuk és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atya színe elôtt volt és megjelent nekünk --, amit láttunk és hallottunk, hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk pedig az Atyával és az ô Fiával, Jézus Krisztussal van. És ezeket megírjuk nektek, hogy a mi örömünk teljes legyen.'' (1Jn 1,1--4) A hitoktatás szívében: Krisztus 426 ,,Tehát állítanunk kell, hogy a hitoktatás mélyén egy személyt találunk: a Názáreti Jézus Krisztust, ťaz Atya EgyszülöttétŤ (...); aki szenvedett és meghalt értünk; aki miután föltámadott, mindig velünk él. (...) Hitoktatást végezni (...) azt jelenti, hogy föltárni Krisztus személyében Isten örök egyetemes tervét (...); arra törekedni, hogy megértsük Krisztus szavainak, tetteinek értelmét és a jeleket, melyeket végbevitt.''[553] A hitoktatás célja: ,,hogy az ember (...) a Vele [Jézus Krisztussal] való közösségre (...) eljusson; ugyanis egyedül Ô vezethet el valakit az Atya szeretetére a Szentlélekben, és a Szentháromság életében való részesedésre''.[554] >>1698, >>513, >>260 427 ,,Állítani kell tehát, hogy a hitoktatásban Krisztust, a megtestesült Igét és Isten Fiát adjuk tovább a tanítással, minden egyebet annyiban, amennyiben Krisztusra vonatkozik; egyedül Krisztus tanít, bárki más tanító csak annyiban, amennyiben az Ô hírnöke vagy tolmácsa, és amennyiben Krisztus szól ajka által. (...) Tehát minden hitoktatóra vonatkoztatni kell Krisztus titokzatos szavait: ťAz én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldöttŤ (Jn 7,16).[555] >>2145, >>876 428 Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsôsorban ,,Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét'' kell keresnie; ,,mindent hátránynak kell tartania'', hogy ,,Krisztust'' megnyerje és ,,hozzá'' tartozzon, hogy ,,megismerje Ôt és az Ô föltámadásának erejét és a szenvedésével való közösséget, hasonlóvá válva az Ô halálához, hogy eljusson a halálból a föltámadásra is'' (Fil 3,8--11). 429 Krisztusnak e szeretetteljes ismerete ébreszti a vágyat, hogy hirdessük ôt, hogy ,,evangelizáljunk'' és másokat is a Krisztusban való hit ,,igenjére'' vezessünk. Ugyanakkor érezzük az igényt, hogy ezt a hitet egyre mélyebben meg kell ismernünk. Ennek érdekében a Hiszekegy sorrendjét követve elôször bemutatjuk Jézus fölséges neveit: Krisztus, Isten Fia, Úr (2. cikkely). Ezután a Hiszekegy megvallja Krisztus életének fôbb misztériumait: megtestesülését (3. cikkely), húsvétját (4--5. cikkely) és megdicsôülését (6--7. cikkely). >>851 ======================================================================== ,,És Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában'' I. Jézus 430 Jézus héberül azt jelenti, hogy 'Isten megszabadít'. Az angyali üdvözletkor Gábor angyal adja neki a Jézus nevet, mely kifejezi, hogy ki ô és mi a küldetése.[556] Mivel ,,senki nem bocsáthat meg bűnöket, csak egyedül Isten'' (Mk 2,7), Jézusban, az Ô emberré lett örök Fiában Ô az, aki ,,megszabadítja népét a bűneitôl'' (Mt 1,21). Így Jézusban Isten összefoglalja egész üdvözítô művét, melyet az emberért tesz. >>210, >>402 431 Az üdvösség történetében Isten nem elégedett meg azzal, hogy Izraelt kiszabadította a szolgaság házából (MTörv 5,6), amikor kihozta a népet Egyiptomból. Izraelt a bűnétôl is megszabadítja. Mivel a bűn mindig Isten megsértése,[557] egyedül Ô oldozhat föl alóla.[558] Ezért Izrael -- egyre jobban tudatára ébredve a bűn egyetemességének -- másban nem kereshetett üdvösséget, csak a Megváltó Isten nevének segítségül hívásában.[559] >>1850, >>1441, >>388 432 Jézus neve jelzi, hogy maga Isten Neve van jelen az Ô emberré lett Fiának személyében,[560] aki emberré lett a bűnök egyetemes és végsô megváltására. Jézus az az isteni Név, amely egyedül hoz üdvösséget,[561] és ezek után mindenki segítségül hívhatja, mert Ô a megtestesülés által minden emberrel eggyé lett,[562]annyira, hogy ,,nem adatott más név az emberek között, melyben üdvözülnünk lehetne'' (ApCsel 4,12).[563] >>589, >>2666, >>389, >>161 433 A szabadító Isten nevét a fôpap évente egyetlen egyszer hívta segítségül Izrael fiai bűneinek kiengesztelésére, amikor a szentek szentjében az engesztelés tábláját az áldozati állat vérével meghintette.[564] Az engesztelés táblája Isten jelenlétének a helye volt.[565] Amikor Szent Pál Jézusról azt mondja: ,,akit Isten engesztelésül adott (...) az Ô vérében'' (Róm 3,25), ezzel azt mondja, hogy az Ô emberségében ,,Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelôdött a világgal'' (2Kor 5,19). >>615 434 Jézus föltámadása megdicsôíti a ,,szabadító'' Isten Nevét,[566] mert ettôl fogva Jézus neve teljesen kinyilvánítja legfôbb hatalmát annak a névnek, mely ,,fölötte áll minden névnek'' (Fil 2,9). A gonosz lelkek félnek az Ô nevétôl,[567] Jézus tanítványai az ô nevében művelnek csodákat,[568] mert amit kérnek az Atyától az Ô nevében, megadja nekik.[569] >>2812, >>2614 435 Jézus Neve a keresztény imádság szívében van. Minden liturgikus könyörgés ezzel a formulával zárul: ,,a mi Urunk Jézus Krisztus által (...)''. Az Üdvözlégy csúcspontja: ,,és áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus.'' A keletiek ,,Jézus-imádságnak'' nevezett szívbéli imádsága így hangzik: ,,Jézus Krisztus, Isten Fia, Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek''. Sok keresztény, mint Szent Johanna[570] is, Jézus nevével ajkán hal meg. >>2667--2668, >>2676 II. Krisztus 436 A Krisztus név a héber ,,fölkent'' jelentésű ,,Messiás'' szó görög fordításából ered. A Jézus név jelentése nem valósulna meg, ha nem teljesíti be tökéletesen azt az isteni küldetést, amit ez a név jelent. Izraelben ugyanis Isten nevében azokat kenték föl, akiket Neki szenteltek a Tôle származó küldetésre. Ez történt a királyok,[571] a papok[572] és olykor a Próféták[573] esetében. Ennek kellett történnie különösen is a Messiással, akit Isten fog küldeni, hogy véglegesen megalapítsa az ô országát.[574] A Messiásnak az Úr Lelke által fölkentnek kellett lennie,[575] mint királynak, s egyidejűleg papnak is,[576] de úgy is, mint Prófétának.[577]Jézus beteljesítette Izrael messiási reménységét a maga hármas, papi, prófétai és királyi feladatával. >>690, >>695, >>711--716, >>783 437 Az angyal hírül adta a pásztoroknak Jézusnak, mint az Izraelnek ígért Messiásnak a születését: ,,Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában'' (Lk 2,11). Ô kezdettôl fogva az, ,,akit az Atya megszentelt és a világba küldött'' (Jn 10,36), a Mária szűz méhében fogantatott ,,szent''.[578] Józsefet Isten arra hívta, hogy vegye magához jegyesét, aki méhében azt hordozta, aki ,,a Szentlélektôl fogantatott'' (Mt 1,20), hogy Jézus, ,,akit a Krisztusnak neveznek'', József feleségétôl szülessék Dávid messiási nemzetségében (Mt 1,16).[579] >>525, >>486 438 Jézus messiási fölszentelése isteni küldetését nyilvánítja ki. ,,Miként maga a név mutatja: Krisztus nevében ott hangzik az, aki fölkente, az is, akit fölkentek, és maga a kenet is, amellyel fölkenték; az Atya kente föl, a Fiú lett fölkenve a Lélekben, aki a Kenet.''[580] Ôrök messiási fölszentelése földi élete során tárult föl, amikor János megkeresztelte, amikor ,,fölkente Ôt Isten Szentlélekkel és erôvel'' (ApCsel 10,38), ,,hogy kinyilváníttassék Izraelnek'' (Jn 1,31) mint Messiása. Cselekedetei és szavai úgy ismertetik meg, mint az ,,Isten szentjét''.[581] >>727 439 Sok zsidó és néhány pogány is, akik osztoztak a zsidók reménységében, fölismerték Jézusban az Izrael Istene által megígért ,,Dávid fia'' alapvetô messiási vonásait.[582] Jézus elfogadta a Messiás címet, amelyhez joga volt,[583] de nem minden fönntartás nélkül, mert kortársai közül nem egy nagyon emberi[584]s lényegében politikai értelemben fogta föl.[585] >>528--529, >>547 440 Jézus elfogadta Péter hitvallását, aki ôt Messiásnak ismerte el, de közvetlen utána meghirdette az Emberfiára váró szenvedést.[586] Messiási királyságának igazi tartalmát az Emberfiának -- ,,aki alászállott a mennybôl'' (Jn 3,13)[587]-- transzcendens mivoltában és a Szenvedô Szolga megváltó küldetésében tárta föl: ,,Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért'' (Mt 20,28).[588] Ezért királyságának igazi értelme csak a kereszt magasságában nyilvánult meg.[589]Csak a föltámadás után hirdethette Péter Isten népe színe elôtt az Ô messiási királyságát: ,,Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette Ôt, ezt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!'' (ApCsel 2,36). >>552, >>550, >>445 III. Isten egyszülött Fia 441 Az Isten fia címet az Ószövetségben angyaloknak,[590] a választott népnek,[591] Izrael fiainak[592] és királyainak[593] adták. Ezekben az esetekben fogadott fiúságot jelent, mely Isten és teremtménye között sajátosan bensôséges viszonyt létesít. Amikor a megígért Messiás- Királyt ,,Isten fiának'' nevezik,[594] a szóban forgó szövegek szó szerinti értelme nem jelenti szükségképpen, hogy több, mint egy ember. Azok, akik így Jézust Izrael Messiásának nevezték,[595] vsz. nem akartak ennél többet mondani.[596] 442 Ez nem érvényes Péterre, amikor Jézust mint ,,Krisztust, az élô Isten Fiát'' vallja meg,[597] mert Jézus ünnepélyesen válaszol neki: ,,Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám'' (Mt 16,17). Hasonlóképpen mondja Pál a damaszkuszi úton történt megtérésével kapcsolatban: ,,Amikor pedig úgy tetszett Istennek, aki engem már anyám méhétôl kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa nekem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak...'' (Gal 1,15--16). ,,És azonnal hirdette a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia'' (ApCsel 9,20). Ez a hitvallás volt kezdettôl fogva[598] az apostoli hit középpontja,[599] és elsôként Péter vallotta meg ezt a hitet mint az Egyház alapját.[600] >>552, >>424 443 Ha Péter föl tudta ismerni a Messiás Jézus istenfiúságának transzcendens jellegét, ez azért történt, mert ezt maga Jézus világosan tudtára adta. Jézus a fôtanács elôtt vádlói kérdésére: ,,Tehát te vagy az Isten fia?'' válaszolta: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok'' (Lk 22,70)[601]. Már sokkal korábban ,,Fiúnak'' nevezte magát, aki ismeri az Atyát'',[602] aki különbözik a ,,szolgáktól'', akiket Isten korábban küldött az ô népéhez,[603]aki fölötte áll még az angyaloknak is.[604] A maga fiúságát megkülönböztette tanítványaiétól azáltal, hogy sohasem mondta: ,,mi Atyánk'',[605]csak amikor parancsolta nekik: ,,Ti tehát így imádkozzatok: Miatyánk'' (Mt 6,9); és kiemeli a különbséget ,,az én Atyám és a ti Atyátok'' között (Jn 20,17). >>2786 444 Az evangéliumok két ünnepélyes pillanatban, Krisztus megkeresztelkedésekor és színeváltozásakor idézik az Atya szavát, aki ,,szeretett Fiának'' nevezte Ôt.[606] Maga Jézus Isten ,,egyszülött Fiának'' nevezi magát (Jn 3,16), és ezzel a címmel állítja örök praeexistentiáját.[607] Követeli a hitet ,,Isten egyszülött Fiának nevében'' (Jn 3,18). Ez a keresztény hitvallás megjelenik már a kereszten függô Jézus elôtt álló százados fölkiáltásában: ,,Ez az ember valóban az Isten Fia volt!'' (Mk 15,39). De a hívô csak a húsvéti misztériumban értheti meg az ,,Isten Fia'' cím végsô jelentését. >>536, >>55 445 Föltámadása után megdicsôült emberségének erejében jelenik meg istenfiúsága: ,,A szentség Lelke szerint azonban a halálból való föltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult'' (Róm 1,4).[608]Az apostolok megvallhatták: ,,Láttuk az ô dicsôségét, az Atya Egyszülöttének dicsôségét, akit kegyelem és igazság tölt be'' (Jn 1,14). >>653 IV. Úr 446 Az Ószövetség könyveinek görög fordításában a ki nem mondható JHVH nevet, amelyen Isten Mózesnak kinyilatkoztatta magát,[609] a Küriosszal ('Úr') adják vissza. Ezért az Úr az Izrael Istene istenségét kifejezô, leggyakrabban használt névvé vált. Az Újszövetség az ,,Úr'' cím e jelentését alkalmazza az Atyára, s ugyanakkor -- és ez az újdonság -- Jézusra is, akit ezzel Istennek ismer el.[610] >>209 447 Maga Jézus magának tulajdonítja ezt a címet, burkoltan, amikor a farizeusokkal a 110. zsoltár értelmérôl vitatkozik,[611] de kifejezetten is, amikor apostolaihoz szól.[612] Egész nyilvános élete folyamán a természet, a betegségek, az ördögök, a halál és a bűn fölött gyakorolt uralma bizonyította isteni fölségét. 448 Az emberek az evangéliumok elbeszéléseiben nagyon gyakran fordulnak Jézushoz úgy, hogy ,,Úr''-nak nevezik Ôt. Ez a cím azok tiszteletét és bizalmát tanúsítja, akik közelednek Jézushoz, és Tôle segítséget és gyógyulást remélnek.[613] A Szentlélek indítására kifejezi Jézus isteni misztériumának elismerését.[614] A föltámadott Jézussal való találkozásban az imádást fejezi ki: ,,Én Uram, én Istenem!'' (Jn 20,28). Majd a szeretettel és a ragaszkodással gazdagodik, mely a keresztény hagyománynak lesz sajátja: ,,Az Úr az!'' (Jn 21,7). >>208, >>683, >>641 449 Amikor az Egyház elsô hitvallásai Jézusnak az isteni ,,Úr'' címet megadják, kezdettôl fogva állítják,[615] hogy az Atyaistent megilletô hatalom, tisztelet és dicsôség Jézust is megilleti,[616] mert Ô ,,egyenlô Istennel'' (Fil 2,6), s mivel az Atya -- föltámasztva Ôt a halálból és fölmagasztalva a maga dicsôségébe[617] -- kinyilvánította Jézus ezen uralmát. >>461, >>653 450 A keresztény történelem kezdetétôl fogva annak állítása, hogy Jézus Úr a világ és a történelem fölött,[618] annak elismerését is jelenti, hogy az ember személyes szabadságát semmiféle földi hatalomnak nem köteles alávetni, csak egyedül Istennek, az Atyának és az Úr Jézus Krisztusnak: a császár nem az ,,Úr''.[619] ,,Az Egyház hiszi, hogy az egész emberi történelem kulcsát, középpontját és célját Urában és Mesterében találja meg.''[620] >>668--672, >>2242 451 A keresztény imádságban meghatározó az ,,Úr'' megszólítás, mind az imádságra szólító ,,az Úr legyen veletek''-ben, mind a könyörgést lezáró ,,A mi Urunk Jézus Krisztus által''-ban, vagy a bizalom- és reményteljes kiáltásban: ,,Maran atha!'' ('Az Úr jön!'), vagy ,,Marána tha'' ('Jöjj el, Úr!'; 1Kor 16,22). ,,Amen, jöjj el, Úr Jézus!'' (Jel 22,20) >>2664, >>2817 Összefoglalás 452 A Jézus név jelentése: Isten megszabadít. A Szűz Máriától született kisdedet Jézusnak nevezték: ,,mert Ô fogja megszabadítani népét bűneitôl'' (Mt 1,21). ,,Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, akiben üdvözülnünk lehetne'' (ApCsel 4,12). 453 A Krisztus azt jelenti: ,,fölkent'', ,,Messiás''. Jézus a Krisztus, mert ,,Isten fölkente Ôt Szentlélekkel és erôvel'' (ApCsel 10,38). Ô volt ,,az eljövendô'' (Lk 7,19), Izrael reményének tárgya.[621] 454 Az Isten Fia név Jézus Krisztusnak Atyjához fűzôdô egyetlen és örök kapcsolatát jelenti. Ô az Atya egyetlen Fia,[622] és maga is Isten.[623] Ahhoz, hogy valaki keresztény lehessen, hinnie kell, hogy Jézus az Isten Fia.[624] 455 Az Úr név az isteni hatalmat jelenti. Megvallani vagy segítségül hívni Jézust mint Urat azt jelenti: hinni az Ô istenségében. ,,Senki nem mondhatja: ťÚr JézusŤ, csak a Szentlélekben'' (1Kor 12,3). ======================================================================== Isten Fia emberré lett I. Miért lett testté az Ige? 456 A Nicea--konstantinápolyi hitvallással válaszolunk, amelyben megvalljuk: ,,Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennybôl, megtestesült a Szentlélek erejébôl, Szűz Máriától, és emberré lett.''[625] 457 Az Ige testté lett, hogy minket Istennel kiengesztelve üdvözítsen: ,,Isten szeretett minket és elküldte Fiát engesztelésül a bűneinkért'' (1Jn 4,10). ,,Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítôjéül'' (4,14). ,,Ô azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket'' (3,5): >>607 ,,Orvosra volt szüksége természetünknek, mely betegségben sínylôdött. Fölemelôre szorult az ember, aki elesett. Elevenítôre szorult az, aki kiesett az életbôl. A jóhoz visszavezetô szorult az, aki elveszítette a jóban való részesedést. A világosság jelenlétére szorult az, akit sötétségbe zártak. Megváltót keresett a fogoly, támaszt a megbilincselt, szabadítót az, akit a rabszolgaság igája görnyesztett. Vajon értéktelen és jelentéktelen dolgok-e ezek, melyek arra indították Istent, hogy leszálljon emberi természetünk meglátogatására, amikor az emberiség oly nyomorúságos és szerencsétlen állapotban volt?[626] >>385 458 Az Ige testté lett, hogy így mi megismerjük Isten szeretetét: ,,Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk'' (1Jn 4,9). ,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen'' (Jn 3,16). >>219 459 Az Ige testté lett, hogy a szentség példaképe legyen számunkra: ,,Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tôlem...'' (Mt 11,29). ,,Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam'' (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: ,,Ôt hallgassátok'' (Mk 9,7).[627] Ô csakugyan a boldogságok modellje és az új törvény normája: ,,Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket'' (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ô nyomában járva odaadjuk önmagunkat.[628] >>520, >>823, >>2012, >>1717, >>1965 460 Az Ige testté lett, hogy bennünket az ,,isteni természet részeseivé tegyen'' (2Pt 1,4): ,,Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen''.[629] ,,Ô azért lett emberré, hogy mi istenekké váljunk.''[630] ,,Isten egyszülött Fia, mert istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy emberré lévén az embereket istenekké tegye.''[631] >>1265, >>1391, >>1998 II. A megtestesülés 461 Az Egyház -- átvéve Szent János kifejezését ( ,,Verbum caro factum est'', 'az Ige testté lôn', Jn 1,14) -- megtestesülésnek nevezi a tényt, hogy Isten Fia magára vette az emberi természetet, hogy abban vigye végbe megváltásunkat. Egy Szent Pál által idézett himnuszban az Egyház így énekli meg a megtestesülés misztériumát: >>653, >>661, >>449 ,,Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. Ô mint Isten, az Istennel való egyenlôségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.'' (Fil 2,5-- 8)[632] 462 A Zsidókhoz írt levél ugyanerrôl a misztériumról mondja: ,,Krisztus ezért beszél így, amikor a világba lép: ťÁldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves elôtted az engesztelô és égôáldozat. Ezért így szóltam: Íme, eljövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, mint a könyvtekercsben rólam írva van.Ť'' (Zsid 10,5--7, idézi a Zsolt 40,7--9-et a Septuaginta szerint) 463 Az Isten Fia igaz megtestesülésébe vetett hit a keresztény hit megkülönböztetô jegye. ,,Az Istentôl származó lelket errôl ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentôl van'' (1Jn 4,2). Ez az Egyház örömteli meggyôzôdése kezdettôl fogva, amikor a ,,jámborság nagy misztériumát'' énekli: Ô ,,megjelent testben'' (1Tim 3,16). >>90 III. Valóságos Isten és valóságos ember 464 Az Isten Fia megtestesülésének egyetlen és teljesen egyedülálló eseménye nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus részben Isten, részben ember, vagy hogy az isteni és az emberi elem zavaros keveréke volna. Ô valóban emberré lett, és valóban Isten maradt. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Az elsô századok folyamán az Egyháznak e hitigazságot meg kellett védenie és tisztáznia kellett az eretnekségekkel szemben, amelyek meghamisították. >>88 465 Az elsô eretnekségek nem annyira Krisztus istenségét, mint inkább igaz emberségét tagadták (a gnosztikus doketizmus). Az apostoli idôktôl kezdve a keresztény hit hangsúlyozta az Isten Fiának valóságos megtestesülését, aki testben jött el.[633] De a 3. századtól kezdve az Egyháznak egy antiochiai zsinaton már azt kellett megerôsítenie Szamoszatai Pállal szemben, hogy Jézus Krisztus természete szerint, nem pedig örökbefogadás által Isten Fia. Az I. egyetemes Niceai Zsinat 325-ben hitvallásában megvallotta, hogy Isten Fia ,,született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (amit görögül így mondanak: homoúszion)'',[634] és elítélte Ariust, aki azt állította, hogy ,,Isten Fia a semmibôl lett'',[635] és ,,más szubsztanciából vagy lényegbôl'' való, mint az Atya.[636] >>242 466 A nesztoriánus eretnekség Krisztusban külön emberi személyt tételezett föl, aki Isten Fiának isteni személyéhez kapcsolódott. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill és a III. egyetemes Efezusi Zsinat 431-ben megvallotta, hogy ,,az Ige, személye szerint (hüposztaszisz szerint) egyesítvén magával az értelmes lélektôl átlelkesített testet (...), emberré lett''.[637]Krisztus emberségének nincs más alanya, mint Isten Fiának isteni személye, mely fölvette azt, és magáévá tette fogantatása pillanatában. Ezért az Efezusi Zsinat 431-ben kihirdette, hogy Isten Fiának Mária méhében történt emberi fogantatása által Mária ,,Istenszülô (...), nem azért, mintha az Ige természete vagy istensége eredetének elvét a szent Szűztôl vette volna, hanem mert azt a szent és értelmes lélektôl áthatott testet vette tôle magára, mellyel az Isten Igéje is személye szerint egyesült, és ezért mondjuk, hogy test szerint született''.[638] >>495 467 A monofiziták azt állították, hogy az emberi természet mint ilyen megszűnt létezni Krisztusban, amikor Isten Fiának isteni természete fölvette. A IV. egyetemes Kalkedoni Zsinat 451-ben ezzel az eretnekséggel szemben megvallotta: ,,Tehát a Szentatyákat követve valamennyien egyhangúlag tanítjuk, hogy egy és ugyanannak valljuk a Fiút és a mi Urunk Jézus Krisztust; Ôt, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben; valóban Istent és valóban embert, Ôt, akinek értelmes lelke és teste van, és aki istensége szerint egylényegű az Atyával, és embersége szerint egylényegű mivelünk, ťaki hozzánk hasonló mindenben, a bűnt kivéveŤ;[639]az idôk kezdete elôtt az Atyától született az istenség szerint, és az utolsó napokban értünk és a mi üdvösségünkért az Istenszülô Szűz Máriatól emberség szerint.'' ,,Egy és ugyanazt az egyszülött Fiú Úr Krisztust kell elismerni két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, megosztatlanul, szétválaszthatatlanul, soha el nem tüntetve a természetek különbségét az egység miatt, hanem inkább megôrizve mindkét természet sajátosságát, melyek egy személybe és hüposztasziszba kapcsolódnak össze.''[640] 468 A Kalkedoni Zsinat után egyesek Krisztus emberi természetét önálló személynek tekintették. Ezekkel szemben az V. egyetemes zsinat 553-ban Konstantinápolyban vallja: ,,az Ô hüposztaszisza, (vagy 'személye') egy (...), aki a mi Urunk Jézus Krisztus, a Szentháromság egyik személye''.[641] Krisztus emberségében tehát mindent isteni személyének kell tulajdonítani mint sajátját,[642] nemcsak a csodákat, hanem a szenvedéseket is,[643]és magát a halált is: valljuk, hogy ,,a mi Urunk Jézus Krisztus, aki testben megfeszített, valóságos Isten, és a dicsôség Ura, és a Szentháromság egyik személye''.[644] >>254, >>616 469 Az Egyház tehát vallja, hogy Jézus Krisztus szétválaszthatatlanul valóságos Isten és valóságos ember. Valóban Isten Fia, aki emberré lett, a testvérünk lett, de úgy, hogy Isten és a mi Urunk marad: >>212 ,,Az maradt, ami volt, s fölvette azt, ami nem volt'' -- énekli a római liturgia.[645] Aranyszájú Szent János liturgiája is megvallja és énekli: ,,Ó, egyszülött Fiú és örök Ige, halhatatlan lévén, méltóztattál a mi üdvösségünkért megtestesülni a Szent Istenanyától és mindig Szűz Máriától, Te, aki változás nélkül emberré lettél és megfeszíttettél. Ó, Krisztus Isten, aki halálod által legyôzted a halált, ki Egy vagy a Szentháromságból és dicsôíttetsz az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!''[646] IV. Hogyan ember az Isten Fia? 470 Mivel a megtestesülésben, ebben a titokzatos egyesülésben ,,az emberi természet fölvétetett, de nem semmisíttetett meg'',[647] az Egyház századok során jutott el oda, hogy vallja Krisztus emberi lelkének -- értelmi és akarati tevékenységével együtt -- és emberi testének teljes valóságát. Ugyanakkor arra is szüntelenül emlékeztetnie kellett, hogy Krisztus emberi természete Isten Fiának isteni személyéhez tartozik, aki magára vette. Aki az emberi természetben jelen van, és mindaz, amit benne művel, a ,,Szentháromság egyik személyétôl'' való. Isten Fia tehát közli a maga emberségével sajátos, szentháromságos, személyes létmódját. Krisztus tehát lelkében és testében emberi módon fejezi ki a Szentháromság életét.[648] >>516, >>626 ,,Isten Fia (...) emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk.''[649] >>2599 Krisztus emberi lelke és emberi megismerése 471 Laodikeai Apollinarisz azt állította, hogy Krisztusban az Ige helyettesítette a lelket vagy a szellemet. E tévedés ellen vallotta az Egyház, hogy az örök Fiú az értelmes, emberi lelket is magára vette.[650] >>363 472 Ez az emberi lélek, amelyet Isten Fia magára vett, valódi emberi megismeréssel rendelkezett. E megismerés mint ilyen önmagában nem lehetett határtalan: térben és idôben folyó életének történelmi körülményei között valósult meg. Ezért Isten emberré lett Fia gyarapodhatott ,,bölcsességben, korban és kedvességben'' (Lk 2,52), sôt érdeklôdnie kellett olyan dolgok iránt, melyeket emberi mivoltában tapasztalati úton kellett megtanulnia.[651] Ez megfelelt annak, hogy a ,,szolgai alakjában'' önként kiüresítse önmagát.[652] 473 Ugyanakkor Isten Fiának e valóban emberi megismerése személyének isteni életét fejezte ki.[653] ,,Isten Fia mindent tudott, mégpedig azáltal, aki azt az embert magára öltötte; nem természete szerint, hanem mert az Igével egyesült, (...) az emberi természet, mert egyesült az Igével, minden isteni dolgot is tudott, mégpedig Fölségének megfelelôen.''[654] Ez elsôsorban arra a bensôséges és közvetlen megismerésre vonatkozik, amellyel Isten emberré lett Fia rendelkezik az Atyáról.[655] A Fiú emberi megismerésében is megmutatta azt az átható isteni megismerést, mellyel az emberek szívének titkos gondolatairól tudott.[656] >>240 474 Krisztus emberi megismerése -- a megtestesült Ige személyében az isteni Bölcsességgel való egysége miatt -- teljesen tudta azokat az örök terveket, amelyeknek kinyilatkoztatására jött.[657] Amirôl e tekintetben azt mondja, hogy nem tudja,[658] arról másutt magyarázatul adja, hogy nem kapott rá küldetést, hogy föltárja.[659] Krisztus emberi akarata 475 Hasonlóképpen az Egyház a VI. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy Krisztusnak két akarata és két természetes tevékenysége van, tudniillik isteni és emberi, melyek nem szembenállnak, hanem együttműködnek úgy, hogy az emberré lett Ige Atyja iránti engedelmességében emberként akarta mindazt, amit Istenként az Atyával és a Szentlélekkel közösen elhatározott a mi üdvösségünkre.[660] Az Egyház vallja, hogy ,,Krisztus emberi akarata ellenállás és ellenszegülés nélkül aláveti magát mindenható, isteni akaratának''.[661] >>2008, >>2824 Krisztus valóságos teste 476 Mivel az Ige testté lett és valódi emberi természetet öltött magára, Krisztus ,,teste konkrét emberi test volt''.[662] Ezért Jézus emberi arca ,,megfesthetô''.[663]Az Egyház a VII. egyetemes zsinaton[664] törvényesnek ismerte el, hogy szentképeken megjelenítsék. >>1159--1162, >>2129--2132 477 Az Egyház azt is kezdettôl fogva elismerte, hogy Jézus testében Isten, aki ,,a maga világában láthatatlan, a mi világunkban láthatóvá lett''.[665] Valójában Krisztus testének egyéni vonásai Isten Fiának isteni személyét fejezik ki. Ô ugyanis emberi testének vonásait annyira magáévá tette, hogy szentképen megfestetten tisztelhetôk, mert a hívô, aki az ô képét tiszteli, ,,benne a megfestett személyt imádja''.[666] A megtestesült Ige Szíve 478 Jézus élete folyamán, haláltusájában és szenvedésében mindannyiunkat együtt és egyenként ismert és szeretett, és mindegyikünkért odaadta önmagát: Isten Fia ,,szeretett engem és föláldozta magát értem'' (Gal 2,20). Ô mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus szentséges Szíve, melyet bűneink sebeztek meg és üdvösségünkért szúrtak át,[667] ,,kiváltságos jele és szimbóluma (...) annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret''.[668] >>487, >>368, >>2669, >>766 Összefoglalás 479 Az Istentôl meghatározott idôben Isten egyetlen Fia, az Atya örök Igéje és lényegi képmása megtestesült: anélkül, hogy elveszítette volna isteni természetét, az emberi természetet magára vette. 480 Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos Ember isteni személyének egységében; ezért egyetlen közvetítô Isten és az emberek között. 481 Jézus Krisztusnak két, isteni és emberi természete van, melyek össze nem keveredtek, de összekapcsolódtak Isten Fiának egyetlen személyében. 482 Krisztus, mivel igaz Isten és igaz Ember, emberi értelme és akarata az Atyával és a Szentlélekkel együtt közösen birtokolt isteni értelmével és akaratával tökéletesen összhangban van, és alá vannak ezeknek vetve. 483 A megtestesülés tehát az isteni természet és az emberi természet - - az Ige egyetlen személyében megvalósult -- csodálatos egységének misztériuma. ======================================================================== ,,... Fogantatott a Szentlélektôl, született Szűz Máriától'' I. Fogantatott a Szentlélektôl... 484 Az ,,idôk teljessége'' (Gal 4,4), azaz az ígéretek és az elôkészületek beteljesedése a Máriához szóló angyali üdvözlettel kezdôdik. Mária arra kap meghívást, hogy azt fogadja méhébe, akiben ,,az istenség egész teljessége testileg'' lakozni fog (Kol 2,9). Az isteni válasz az ô kérdésére -- ,,hogyan történik ez, hiszen férfit nem ismerek?'' (Lk 1,34) -- a Lélek ereje által adatik: ,,a Szentlélek száll tereád'' (1,35). >>461, >>721 485 A Szentlélek küldése mindig kapcsolatban áll a Fiú küldésével, és hozzá van rendelve.[669] A Szentlélek, aki ,,Úr és elevenítô'', azért küldetik, hogy Szűz Mária méhét megszentelje és isteni módon megtermékenyítse, hogy Mária az Atya örök Fiát foganja, az ô emberségébôl fölvett emberségben. >>689, >>723 486 Az Atya egyetlen Fia, aki emberként Szűz Mária méhében fogantatott, ,,Krisztus'', azaz a 'Szentlélekben fölkent'[670] emberi létének kezdetétôl fogva, bár ennek kinyilvánulása csak lépésrôl lépésre fog megtörténni: a pásztoroknak,[671] a napkeleti bölcseknek,[672] Keresztelô Jánosnak[673] és a tanítványoknak.[674] Tehát Jézus Krisztus egész élete ki fogja nyilvánítani, ,,hogyan kente föl Ôt Isten Szentlélekkel és erôvel'' (ApCsel 10,38). >>437 II. ... született Szűz Máriától 487 Amit a katolikus hit Máriával kapcsolatban hisz, arra alapszik, amit Krisztussal kapcsolatban hisz, amit viszont Máriáról tanít, az megvilágosítja Krisztusba vetett hitét. >>963 Mária eleve elrendelése 488 ,,Isten elküldte a Fiát'' (Gal 4,4), de hogy testet alkosson neki,[675] úgy akarta, hogy abban egy teremtmény szabadon együttműködjék. A feladatra, hogy Fiának anyja legyen, Isten öröktôl fogva kiválasztotta Izrael egy leányát, egy fiatal zsidó leányt a galileai Názáretbôl; egy szüzet, ,,aki egy Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese, és a szűz neve Mária'' (Lk 1,26--27). ,,Az irgalmasság Atyja pedig úgy akarta, hogy a megtestesülést elôzze meg az eleve elrendelt anya beleegyezô igenje; mivel hogy asszony volt részes a halál elôidézésében, asszonynak legyen része az élet visszaszerzésében is.''[676] 489 Mária küldetését végig az egész Ószövetségen szent asszonyok küldetése készítette elô. Mindjárt a kezdetek kezdetén ott áll Éva: ô, aki engedetlensége ellenére ígéretet kapott, hogy utódai közül egy asszony le fogja gyôzni a Gonoszt,[677] és ígéretet arra, hogy ô maga minden élôk anyja lesz.[678] Ennek az ígéretnek erejébôl Sára magas kora ellenére fiút fogant.[679] Isten, minden emberi remény ellenére azt választja ki, amit erôtlennek és gyöngének tartottak,[680] hogy ígérete iránti hűségét megmutassa: Annát, Sámuel anyját,[681] Deborát, Rutot, Juditot, Esztert és sok más asszonyt. Mária ,,kiemelkedik az alázatosak és az Úr szegényei közül, akik bizalommal tôle remélik és kapják meg az üdvösséget. Végül az ígéretre való hosszas várakozás után ôvele, Sion fönséges leányával telik be az idô és kezdôdik meg az üdvösség új rendje.''[682] >>722, >>410, >>145, >>64 A Szeplôtelen Fogantatás 490 Máriát, hogy az Üdvözítô Anyja legyen, ,,Isten e nagy feladathoz méltó ajándékokkal látta el''.[683] Gábor angyal az üdvözletkor mint ,,kegyelemmel teljest'' köszönti ôt.[684] Valóban teljesen Isten kegyelmének kellett ôt vezérelnie ahhoz, hogy meghívásának üzenetére hitének szabad beleegyezését tudja adni. >>2676, >>2853, >>2001 491 Az Egyházban a századok folyamán vált tudatossá, hogy Mária, akit Isten ,,eltöltött kegyelemmel'',[685] fogantatásától fogva meg volt váltva. Ezt vallja a Szeplôtelen Fogantatás dogmája, melyet IX. Pius által 1854-ben hirdetett ki: >>411 ,,A Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának elsô pillanatában a mindenható Isten egyedülálló kegyelme és kiváltsága Jézus Krisztusnak, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel az eredeti bűnnek minden szeplôjétôl érintetlenül megóvta.''[686] 492 ,,Az egészen egyedülálló szentség'' teljes ragyogása, mellyel ,,fogantatásának elsô pillanatától kezdve tündökölt'',[687] Krisztustól származik. Mária ,,Fiának érdemeire való tekintettel fenségesebb módon lett megváltva''.[688] Az Atya ôt minden teremtett személynél jobban ,,megáldotta (...) minden áldással a mennyekben, Krisztusban'' (Ef 1,3). Ô ,,választotta ki'' ôt ,,Ôbenne a világ teremtése elôtt'', hogy szent és szeplôtelen legyen ,,az Ô színe elôtt a szeretetben'' (Ef 1,4). >>2011, >>1077 493 A keleti Egyház atyái az Istenanyát ,,Egészen Szent''-nek (Panhagia) nevezik, s úgy ünneplik és magasztalják, mint ,,a bűn minden szennyétôl mentes Istenszülôt, akit a Szentlélek alkotott és formált új teremtménnyé''.[689] Isten kegyelme által Mária egész élete folyamán mentes maradt minden személyes bűntôl. ,,Legyen nekem a te igéd szerint...'' 494 Mária, amikor hírül adatott neki, hogy anélkül, hogy férfit ismerne, a Szentlélek erejébôl ,,a Magasságbeli Fiát'' fogja a világra hozni,[690] ,,a hit engedelmességével'' válaszolt[691], biztosan tudván, hogy ,,Istennél semmi sem lehetetlen'': ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint'' (Lk 1,37--38). Így Mária, beleegyezését adva Isten szavára, Jézus Anyja lett, és az üdvösség isteni akaratát, anélkül, hogy bármiféle bűn akadályozta volna, teljes szívvel átölelte, és teljesen átadta magát Fia személyének és művének, hogy Isten kegyelmével, Fiától való függôségben és vele összekapcsolódva, szolgálja a Megváltás misztériumát:[692] >>2617, >>148, >>968 ,,Ô ugyanis -- ahogyan Szent Ireneusz mondja -- ťengedelmességével mind önmaga, mind az egész emberiség üdvösségének oka lettŤ,[693] ezért sok korai egyházatya szívesen hirdeti vele együtt beszédeiben: ťÉva engedetlenségének csomóját kibontotta Mária engedelmessége; s amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Szűz Mária föloldotta a hitévelŤ;[694] Évával összehasonlítva ťaz élôk AnyjánakŤ mondják Máriát, és gyakran kijelentik: ťÉva által jött a halál, Mária által az életŤ.''[695], >>726 Mária istenanyasága 495 Az evangéliumokban Máriát ,,Jézus anyjának'' nevezik (Jn 2,1; 19,25),[696] a Szentlélek indítására már Fiának születése elôtt ,,az én Uramnak édesanyjaként'' ünneplik (Lk 1,43). Ô, akit Mária emberként a Szentlélek által fogant, s aki teste szerint valóban Mária Fia lett, nem más, mint az Atya örök Fia, a Szentháromság második személye. Az Egyház vallja, hogy Mária valóban Istenszülô (Theotokosz).[697] >>466, >>2577 Mária szüzessége 496 A hit elsô megformulázásaitól kezdve[698] az Egyház vallotta, hogy Jézus egyedül a Szentlélek ereje által fogantatott Szűz Mária méhében, állítván ennek az eseménynek testi szempontját is: Jézus ,,férfi magva nélkül (...) a Szentlélektôl fogantatott''.[699] Az egyházatyák a szűzi foganásban annak jelét látják, hogy Isten Fia valóban a miénkkel azonos emberi természetben jött el. Így mondja Antiochiai Szent Ignác (a 2. század elején): ,,Láttam (...), hogy teljes és szilárd hittel hisztek a mi Urunkban, aki valóban Dávid nemzetségébôl való test szerint,[700] Isten Fia Isten akarata és hatalma szerint,[701] valóban Szűztôl született; (...) Poncius Pilátus alatt (...) értünk testben valóban fölszögeztetett (...). Valóban szenvedett, mint ahogy valóban föl is támadt''.[702] 497 Az evangéliumi elbeszélések[703] a szűzi foganást Isten -- minden emberi megértést és lehetôséget fölülmúló -- művének tekintik:[704] ,,Aki benne fogantatott, a Szentlélektôl van'' (Mt 1,20), mondja az angyal Józsefnek Máriáról, az ô jegyesérôl. Az Egyház ebben meglátja annak az ígéretnek a teljesedését, melyet Isten Izajás próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül'' (Iz 7,14), a görög szövegben Mt 1,23. 498 Néha bizonytalanságot keltett az, hogy a Márk-evangélium és az újszövetségi levelek semmit nem mondanak Mária szűzi foganásáról. Azt a kérdést is fölvetették, hogy nem legendáról vagy teológiai konstrukcióról van-e szó minden történetiség nélkül. Erre azt kell válaszolnunk: a szűzi foganásba vetett hit a nem keresztényeknél, mind a zsidóknál, mind a pogányoknál élénk tiltakozást, gúnyolódást és értetlenséget váltott ki:[705] Ez a hit tehát nem pogány mitológiából vagy a korabeli elképzelések átvételébôl fakadt. Ennek az eseménynek az értelme csak olyan hit számára megközelíthetô, mely ,,a misztériumok egymásközti kapcsolatában'',[706] Krisztus misztériumainak egészében -- megtestesülésétôl a húsvétjáig -- szemléli azt. Már Antiochiai Szent Ignác tanúsítja ezt az összefüggést: ,,E világ fejedelme elôl el volt rejtve Mária szüzessége és szülése, ugyanígy az Úr halála is: három hangosan kiáltó misztérium, melyek Isten csöndjében hangzottak el''.[707] >>90, >>2717 Mária -- a ,,Mindenkor Szűz'' 499 A Mária szűzi anyaságába vetett hit mélyebb átgondolása vezette el az Egyházat Mária valóságos és örök szüzességének megvallására[708] Isten emberré lett Fiának szülésében is.[709] Valójában Krisztus születése ,,(anyjának) szűzi érintetlenségét nem csökkentette, hanem megszentelte''.[710] Az Egyház liturgiája Máriát mint Aeiparthenoszt, ,,örökké szüzet'' ünnepli.[711] 500 Ez ellen néha fölhozzák, hogy a Szentírásban szó van Jézus testvéreirôl és nôvéreirôl.[712] Az Egyház mindig úgy értette ezeket a szentírási helyeket, hogy nem Szűz Mária további gyermekeirôl van szó. Jakabot és Józsefet szintén Jézus testvéreinek nevezik (Mt 13,55), ôk azonban egy másik Mária fiai, aki Jézus tanítványa volt[713], és jelentôségteljesen ,,a másik Máriának'' nevezik (Mt 28,1). Az Ószövetség közismert kifejezésmódjának megfelelôen Jézus közeli rokonait jelenti a ,,testvérei'' szó.[714] 501 Jézus Mária egyetlen fia. Mária lelki anyasága azonban[715] kiterjed minden emberre, akinek megváltására Jézus eljött: ,,Ô szülte a Fiút, akit Isten ťelsôszülötté tett a sok testvérŤ (Róm 8,29), vagyis a hívôk között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre''.[716] >>969, >>970 Mária szűzi anyasága Isten tervében 502 A kinyilatkoztatás egészének összefüggésében a hívô látás fölfedezheti a titokzatos indokokat, melyek miatt Isten a maga üdvözítô tervében úgy akarta, hogy Fia szűztôl szülessék. Ezek az indokok mind Krisztus személyét és megváltói küldetését, mind e küldetés Mária által minden emberre vonatkozó elfogadását érintik. >>90 503 Mária szüzessége kinyilvánítja Isten abszolút kezdeményezését a megtestesülésben. Jézusnak nincs más Atyja, csak Isten.[717] ,,Az ember miatt, akit magára vett, sohasem idegenedett el az Atyától (...). Egy és ugyanaz az Isten Fia és az ember Fia. Egytermészetű az Atyával Istensége szerint, és egytermészetű az Anyával embersége szerint; de mindkettôben az Atya tulajdon Fia.''[718] >>422 504 Jézus azért fogantatott a Szentlélektôl Szűz Mária méhében, mert ô az új Ádám,[719] aki megnyitja az új teremtést: ,,Az elsô ember a földbôl való, földi; a második ember a mennybôl való'' (1Kor 15,47). Krisztus emberségét fogantatásától kezdve betölti a Szentlélek, mert Isten ,,nem szűkmarkúan adja (neki) a Lelket'' (Jn 3,34). Az ,,Ô teljességébôl'' -- mely teljesség a megváltott emberiség Fejének sajátja[720] -- ,,merítettünk mindnyájan kegyelmet kegyelemre halmozva'' (Jn 1,16). >>359 505 Jézus, az új Ádám szűzi fogantatásával indítja el a hit által a Szentlélekben fogadott gyermekek új születését. ,,Miként történik ez?'' (Lk 1,34)[721] Az isteni életben való részesedés ,,nem a vérbôl, nem a test ösztönébôl, nem is a férfi akaratából, hanem Istenbôl való'' (Jn 1,13). Ennek az életnek a befogadása szűzi módon történik, mert teljesen a Szentlélek ajándékozza az embernek. Az emberi hivatás jegyesi értelme Istennel kapcsolatban[722] Mária szűzi anyaságában teljesül tökéletesen. >>1265 506 Mária szűz, mert szüzessége minden kétségtôl mentes hitének[723] és az Isten akarata iránti osztatlan odaadásának a jele.[724] Hitének ajándéka, hogy az Üdvözítô Anyja lesz: ,,Mária tehát boldogabb, amikor megfogan benne a Krisztusba vetett hit, mint amikor Krisztus testét foganja''.[725] >>148, >>1814 507 Mária egyszerre Szűz és Anya, mert elôképe és legtökéletesebb megvalósulása az Egyháznak:[726] ,,Az Egyház (...) Isten igéjének hívô elfogadása által maga is Anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis a Szentlélektôl fogant és az Istenbôl született gyermekeket új és halhatatlan életre támasztja. És ô maga Szűz, aki jegyesének adott hűségét sértetlenül és tisztán ôrzi.''[727] >>967, >>149 Összefoglalás 508 Isten kiválasztotta Éva utódai közül Szűz Máriát, hogy Fiának Anyja legyen. Ô, a ,,kegyelemmel teljes'' a ,,megváltás kiváló gyümölcse'':[728]Fogantatásának elsô pillanatától kezdve megôriztetett az áteredô bűn minden szennyétôl, és tiszta maradt minden személyes bűntôl egész élete folyamán. 509 Mária valóban ,,Isten Anyja'' amiatt, hogy Anyja Isten emberré lett örök Fiának, aki maga Isten. 510 Mária Fiának ,,foganásakor Szűz, szülésekor Szűz, áldott állapotában Szűz, Szűz anyaságában, Szűz örökké'':[729] egész lényével ,,az Úr szolgálóleánya'' (Lk 1,38). 511 Szűz Mária ,,szabad hittel és engedelmességgel'' működött együtt ,,az emberi üdvösségben''.[730] Beleegyezését ,,az egész emberi természet helyett''[731]mondta ki. Engedelmességével új Éva, az élôk Anyja lett. ======================================================================== Krisztus életének misztériumai 512 A hitvallás Krisztus életébôl csak a megtestesülés (fogantatás és születés) és a húsvét (szenvedés, keresztrefeszítés, halál, temetés, pokolraszállás, föltámadás, mennybemenetel) misztériumait nevezi meg. Semmit sem mond kifejezetten Jézus rejtett és nyilvános életének misztériumairól; de a hitvallás Jézus megtestesülését és húsvétját érintô cikkelyei megvilágítják Krisztus egész földi életét. Mindazt, ,,amit Jézus tett és tanított kezdettôl egészen mennybevétele napjáig'' (ApCsel 1,1--2), a születés és a húsvét misztériumainak fényében kell szemlélnünk. >>1163 513 A katekézisnek a mindenkori körülményeknek megfelelôen Jézus misztériumának egész gazdagságát ki kell bontania. Most csak néhány olyan elemre utalunk, melyek Krisztus életének minden misztériumában közösek (I); majd röviden bemutatjuk Jézus rejtett életének (II.) és nyilvános életének (III.) fôbb misztériumait. >>426, >>561 I. Krisztus egész élete misztérium 514 Sok dolog, ami érdekes lehetne Jézussal kapcsolatban az emberi tudásvágy számára, nem szerepel az evangéliumokban. Szinte semmit sem mondanak názáreti életérôl, sôt még nyilvános életének nagy részérôl sem.[732] Amit viszont megírtak az evangéliumokban, azért írták, ,,hogy higgyétek: Jézus a Messiás, Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az Ô nevében'' (Jn 20,31). 515 Az evangéliumokat olyan emberek írták, akik az elsô hívôk közé tartoztak[733] és akik közölni akarták a hitet másokkal. Mivel a hitben tudták, hogy kicsoda Jézus, ezért egész földi életében szemlélni és másokkal is láttatni tudták misztériumának nyomait. Jézus életében minden -- pólyájától, amibe születésekor betakarták,[734] az eceten át, amivel a kereszten itatták,[735] egészen az arcát takaró kendôig, amit a föltámadás után a sírban hagyott[736] -- az Ô legbensôbb misztériumának a jele. Cselekedetei, csodái, szavai által vált nyilvánvalóvá, hogy ,,benne lakik testileg az istenség teljessége'' (Kol 2,9). Embersége ,,szentségként'', azaz istenségének és az általa hozott üdvösségnek jele és eszközeként jelenik meg: ami az Ô földi életében látható volt, az istenfiúságának és megváltói küldetésének láthatatlan misztériumára utalt. >>126, >>609, >>774, >>477 Jézus misztériumának közös vonásai 516 Krisztus egész élete az Atya kinyilatkoztatása: szavai és cselekedetei, hallgatása és szenvedése, magatartása és beszédmódja. Jézus elmondhatja: ,,Aki látott engem, látta az Atyát'' (Jn 14,9); az Atya pedig: ,,Ez az én választott Fiam, ôt hallgassátok'' (Lk 9,35). Mivel a mi Urunk azért lett emberré, hogy teljesítse az Atya akaratát,[737] misztériumának legapróbb részletei Isten irántunk való szeretetét[738] nyilatkoztatják ki. >>65, >>2708 517 Krisztus egész élete a megváltás misztériuma. A megváltásban elsôsorban a kereszten kiontott vér által részesülünk,[739] de ez a misztérium Jézus egész földi életében tevékeny: már megtestesülésekor, amikor szegénnyé lett, hogy bennünket szegénysége által gazdaggá tegyen;[740] rejtett életében, mely engedelmességével[741] kiengeszteli a mi engedetlenségünket; szavában, mely megtisztítja hallgatóit;[742] gyógyításaiban és ördögűzéseiben, melyekben ,,magára vette gyöngeségünket, és betegségeinket hordozta'' (Mt 8,17);[743] és föltámadásában, mellyel megigazulást adott nekünk.[744] >>606, >>1115 518 Krisztus egész élete az újra-egybefoglalás (recapitulatio) misztériuma. Mindaz, amit Jézus tett, mondott és szenvedett, mindenekelôtt azt a célt szolgálta, hogy a bukott embert visszahelyezze eredeti hivatásába: >>668, >>2748 ,,Amikor megtestesült és emberré lett, az emberek hosszú történelmét önmagában összefoglalta, és ebben az összefoglalásban nekünk adta az üdvösséget, hogy amit elveszítettünk Ádámban, azaz hogy Isten képmásaként és hasonlóságaként éljünk, azt Jézus Krisztusban visszanyerjük.''[745] ,,Emiatt élt végig Krisztus minden életkort is, hogy mindenki számára helyreállítsa az Istennel való közösséget.''[746] Közösségünk Jézus misztériumaival 519 ,,Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhetô, és minden embernek javára válik.''[747] Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: a megtestesüléstôl ,,értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért'',[748] egészen haláláig a mi ,,bűneinkért'' (1Kor 15,3), és föltámadásáig a mi ,,megigazulásunkért'' (Róm 4,25). Most is ,,közbenjárónk az Atyánál'' (1Jn 2,1), ,,hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk'' (Zsid 7,25). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van ,,Isten színe elôtt értünk'' (Zsid 9,24). >>793, >>602, >>1085 520 Jézus egész életében példaképül adta magát nekünk:[749] Ô a ,,tökéletes ember'',[750] aki arra hív, hogy tanítványai legyünk és kövessük ôt: alázatosságával példát adott nekünk a követésre,[751] imádságával imádkozni tanít,[752] szegénységével arra szólít, hogy a nélkülözéseket és üldözéseket készséggel vállaljuk.[753] >>459, >>359, >>2607 521 Krisztus megteszi, hogy mindazt, amit életében átélt, mi az életünkkel Ôbenne éljük, és Ô a maga életével mibennünk élje. ,,Ô ugyanis, az Isten Fia, megtestesülésében bizonyos módon minden emberrel egyesült.''[754] Arra vagyunk hivatva, hogy egyek legyünk Ôvele; Ô megteszi, hogy mi mint Testének tagjai megosszuk vele azt, amit Ô testi életében értünk és mint példaképünk átélt: >>2715, >>1391 ,,Jézus misztériumait és állapotait tovább kell vinnünk és be kell teljesítenünk, és gyakran kell kérnünk Ôt (...), hogy vigye ezt végbe bennünk és egész Egyházában. (...) Isten Fia ugyanis a kegyelmek révén, melyeket e misztériumok által közöl, és a tevékenységek révén, melyeket általuk bennünk véghez akar vinni, misztériumaiban részesít, hogy ezeket kiárassza, s bennünk és egész Egyházában bizonyos értelemben folytassa. Ily módon akarja bennünk e misztériumokat beteljesíteni.''[755] II. Jézus gyermekségének és rejtett életének misztériumai Az elôkészületek 522 Isten Fiának földre jövetele oly mérhetetlenül nagy esemény, hogy Isten évszázadokon át akarta azt elôkészíteni. Ô maga mindent -- a ,,korábbi szövetség''[756] szertartásait és áldozatait, elôképeit és szimbólumait -- Krisztusra irányít: Ôt hirdeti az Izraelben egymást követô Próféták ajka által. Egyébként a pogányok szívében homályos várakozást ébreszt ezen eljövetel iránt. >>711, >>762 523 Keresztelô Szent János az Úr közvetlen elôfutára;[757] Tôle küldetett, hogy utat készítsen.[758] Ô maga a ,,Magasságbeli prófétája'' (Lk 1,76), minden Prófétát fölülmúl,[759] az utolsó közülük,[760]megnyitja az evangéliumot;[761] anyja méhébôl köszönti Krisztus eljövetelét,[762] és abban találja örömét, hogy ô a ,,vôlegény barátja'' (Jn 3,29), akit ,,Isten bárányának'' nevez, ,,aki elveszi a világ bűneit'' (Jn 1,29). ,,Illés szellemével és erejével'' (Lk 1,17) jár Jézus elôtt, és prédikációjával, bűnbánati keresztségével s végül vértanúságával[763] tanúságot tesz róla. >>712- -720 524 Az adventi liturgia évenként visszatérô ünneplésével az Egyház aktualizálja ezt a messiásvárást; ezáltal a hívôk részt vesznek a Megváltó elsô eljövetelének hosszú elôkészítésében, és megújítják magukban a vágyat második eljövetele iránt.[764] Az elôfutár születésének és vértanúságának ünnepén az Egyház egyesül az ô vágyával: ,,Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem'' (Jn 3,30). >>1171 A születés misztériuma 525 Jézus egy istálló alázatosságában született, szegény családban;[765] az esemény elsô tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsôsége. [766] Az Egyház nem fárad bele ezen éjszaka dicsôségének megéneklésébe: >>437, >>2443 ,,A Szűz ma világra hozza az Örökkévalót, És a föld a Megközelíthetetlennek egy barlangot kínál. Az angyalok és a pásztorok magasztalják Ôt, És a bölcsek a csillag nyomán közelednek, Mert értünk született A kicsinyke Gyermek, az Örök Isten!'' [767] 526 Istenhez képest ,,gyermekké lenni'' az Országba történô belépés föltétele;[768] ehhez meg kell alázkodni,[769] kicsivé kell válni; sôt ,,újra kell születni'' (Jn 3,7), Istenbôl kell születni,[770] hogy valaki Isten fiává legyen.[771] A születés misztériuma teljesedik bennünk, amikor Krisztus ,,formálódik'' bennünk.[772] Jézus születése e ,,csodálatos cserének'' misztériuma: Ó, csodálatos csere! Az emberi nem Teremtôje, átlelkesített testet öltvén magára, a Szűztôl születni méltóztatott; és férfi közreműködése nélkül jövén a világra, nekünk ajándékozta istenségét.[773] >>460 Jézus gyermekségének misztériumai 527 Jézus körülmetélése nyolc nappal a születése után[774] jele annak, hogy besorolódik Ábrahám leszármazottai közé, a Szövetség népébe, hogy alávettetik a Törvénynek,[775] és jele annak, hogy részesévé válik Izrael istentiszteletének, melyben egész élete folyamán részt fog venni. Ez a jel elôképszerűen jelzi a ,,krisztusi körülmetélést'', ami a keresztség.[776] >>580, >>1214 528 Az Epifánia Jézusnak mint Izrael Messiásának, Isten Fiának és a világ Üdvözítôjének kinyilvánulása. A Jordánban történt keresztséggel és a kánai menyegzôvel[777]együtt ünnepli a napkeletrôl jött ,,bölcsek'' Jézus-imádását.[778] Az evangélium ezekben a ,,bölcsekben'', a környezô világ pogány vallásainak képviselôiben azoknak a nemzeteknek zsengéit látja, amelyek a megtestesülés által megvalósuló üdvösség örömhírét elfogadják. A bölcsek Jeruzsálembe jövetele a zsidók királyának imádására[779] megmutatja, hogy Izraelben Dávid csillagának messiási fényénél[780] azt keresik, aki a nemzetek királya lesz.[781] Az ô jövetelük jelzi, hogy a pogányok csak akkor tudják fölfedezni Jézust és csak akkor tudják Ôt imádni mint Isten Fiát és a világ Üdvözítôjét, ha a zsidókhoz fordulnak[782] és elfogadják tôlük a messiási ígéreteket, ahogy azokat az Ószövetség tartalmazza.[783] Az Epifánia hirdeti, hogy ,,az összes pogányok belépnek a patriarchák családjába'',[784] és elnyerik ,,Izrael méltóságát''.[785] >>439, >>711--716, >>122 529 A bemutatás a Templomban[786] úgy mutatja Jézust, mint az Elsôszülöttet, aki az Úrhoz tartozik mint sajátja.[787] Simeonnal és Annával Izrael egész várakozása jön az Üdvözítôjével való találkozóra (a bizánci hagyomány ezt az ünnepet találkozásnak nevezi). Jézust fölismerik mint a régóta várt Messiást, mint ,,a nemzetek világosságát'' és ,,Izrael dicsôségét'', de úgy is, mint ,,jelet, melynek ellene mondanak''. A fájdalom kardja, amit Máriának jövendölnek, elôre hirdeti azt a másik, tökéletes és egyedülálló fölajánlást a kereszten, mely ajándékozni fogja azt az üdvösséget, melyet Isten ,,minden nép színe elôtt készített''. >>583, >>439, >>614 530 A menekülés Egyiptomba és a betlehemi gyermekgyilkosság[788] megmutatja a sötétség szembehelyezkedését a világossággal: ,,A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be'' (Jn 1,11). Krisztus egész élete az üldözés jegyében fog állni. Övéi részesednek e sorsban.[789] Az Egyiptomból való visszatérés[790] a kivonulásra emlékeztet,[791] és Jézust úgy mutatja be, mint a végleges szabadítót. >>574 Jézus rejtett életének misztériumai 531 Jézus életének legnagyobb részét úgy élte le, hogy osztozott a legtöbb ember sorsában: élete minden látványosság nélküli, mindennapos ilet, egy kézművesé, aki a zsidó vallásosságban Isten törvénye alatt áll[792] egy falusi közösségben. Ebbôl az egész korszakból csak annyit tudunk, hogy Jézus engedelmeskedett szüleinek[793] és ,,gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek elôtt'' (Lk 2,52). >>2427 532 Jézus Anyja és nevelôapja iránti alárendeltségében teljesen és tökéletesen teljesítette a negyedik parancsolatot. Ez az engedelmesség földi képe volt a mennyei Atya iránti fiúi engedelmességének. Józsefnek és Máriának való mindennapos alávetettsége hirdette és elôvételezte a Getszemáni kerti imádság engedelmességét: ,,Ne az én akaratom...'' (Lk 22,42). Krisztus mindennapos engedelmességével rejtett életében már megkezdôdött annak helyreállítása, amit Ádám engedetlensége lerombolt.[794] >>2214-2220, >>612 533 A názáreti rejtett élet minden ember számára lehetôvé teszi, hogy az élet leghétköznapibb dolgaiban közösségben legyen Jézussal: ,,A názáreti ház iskola, amelyben az ember kezdi megérteni Krisztus életét. Az evangélium iskolája. (...) Elsôsorban a hallgatásra tanít. Bárcsak föléledne bennünk a hallgatás nagyrabecsülése, ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése (...). Itt tanuljuk meg, milyen fontos a családi élet. Názáret fölhívja a figyelmet a családra, szeretetközösségére, méltóságára, sugárzó szépségére, szentségére és sérthetetlenségére (...). Végezetül itt megtanuljuk a munka fegyelmét. Ó, názáreti iskola, az ács Fiának háza! Itt szeretném megismerni és ünnepelni az emberi munka szigorú, de megváltó törvényét (...); végezetül innen szeretnék áldást küldeni az egész világ munkásainak, és megmutatni nekik a nagy Példaképet, az isteni Testvért.[795] >>2717, >>2204, >>2427 534 Jézus megtalálása a Templomban[796] az egyetlen esemény, mely az evangéliumok Jézus rejtett életérôl való hallgatását megtöri. Ezáltal Jézus sejteti küldetése iránti teljes, istenfiúságából adódó odaadásának misztériumát: ,,Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?'' Mária és József nem értették e szavakat, de a hitben elfogadták, és Mária ,,mindezeket az igéket megôrizte a szívében'' a hosszú évek során, mialatt Jézus egy mindennapos élet csöndjében rejtve maradt. >>583, >>2599, >>964 III. Jézus nyilvános életének misztériumai Jézus megkeresztelkedése 535 Jézus nyilvános életének kezdete[797] a keresztsége Jánosnál a Jordánban.[798] János hirdette ,,a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára'' (Lk 3,3). Bűnösök vámosok és katonák,[799] farizeusok és szadduceusok[800] és utcanôk[801] sokasága jött, hogy megkeresztelkedjék nála. ,,Akkor eljött Jézus.'' A Keresztelô vonakodott, de Jézus biztatta, és fölvette a keresztséget. Egy galamb képében leszáll a Szentlélek Jézusra, és a mennybôl szózat hallatszik: ,,Ez az én szeretett Fiam'' (Mt 3,13--17). Ez Jézusnak mint Izrael Messiásának és Isten Fiának megjelenése (epifániája). >>719--720, >>701, >>438 536 A keresztség Jézus részérôl a szenvedô Szolga küldetésének elfogadása és kezdete. Engedi, hogy a bűnösök közé sorolják.[802] Már most ,,az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét'' (Jn 1,29); már elôvételezi halálának ,,vérkeresztségét''.[803] Azért jön, hogy ,,beteljesítsen minden igazságot'' (Mt 3,15), azaz teljesen aláveti magát Atyja akaratának: szeretetbôl vállalja magára a halál keresztségét bűneink bocsánatára.[804] Erre a készségre válaszol az Atya hangja, aki Fiában teljesen kedvét találta.[805] A Szentlélek, akit Jézus fogantatása óta teljesen birtokol, jön, hogy rajta ,,maradjon''.[806]Jézus az egész emberiség számára a Lélek forrása lesz. Keresztelésekor ,,megnyílt neki az ég'' (Mt 3,16), melyet Ádám bűne bezárt; és amikor Jézus és a Lélek a vízbe ereszkedett, az megszentelôdött -- ez az új teremtés elôjátéka. >>606, >>1224, >>444, >>727, >>739 537 A keresztség által a keresztény ember szentségileg azonosul Jézussal (aki keresztségében elôvételezte halálát és föltámadását). A kereszténynek be kell lépnie a bűnbánat és a megalázkodás e misztériumába, Jézussal alá kell merülnie a vízbe, hogy Vele együtt újra kiemelkedjék. Vízbôl és Szentlélekbôl újra kell születnie, hogy a Fiúban az Atya szeretett fiává legyen és ,,új életre keljen'' (Róm 6,4): >>1262 Temetkezzünk el Krisztussal együtt a keresztségben, hogy vele együtt föltámadjunk; szálljunk alá vele együtt, hogy vele fölemelkedjünk; emelkedjünk föl vele együtt, hogy vele együtt megdicsôüljünk.[807], >>628 Így történt, hogy ,,mindabból, ami Krisztusban végbement, megismerjük, hogy a víz fürdôje után az ég kapuiból a Szentlélek is leszállt reánk, a mennyei dicsôség kenete is elárasztott és az Atyai szó fogadott fiúvá is tett minket''.[808] Jézus megkísértései 538 Az evangéliumok beszélnek egy magányos idôszakról, melyet Jézus közvetlenül a Jánostól fölvett keresztsége után a pusztában töltött: ,,a Lélek a pusztába vitte Ôt'' (Mk 1,12), és Ô ott maradt negyven napig étlenül; vadállatok között élt és angyalok szolgáltak neki.[809] Ennek az idôszaknak a végén a Sátán háromszor kísérti meg Ôt, hogy próbára tegye fiúi kapcsolatát Istennel. Jézus visszaveri e támadásokat, melyek összefoglalják az Ádámot a Paradicsomban és Izraelt a pusztában ért kísértéseket, ezután az ördög egy idôre visszahúzódott Tôle (Lk 4,13). >>394, >>518 539 Az evangélisták utalnak e titokzatos esemény üdvtörténeti jelentôségére. Jézus az új Ádám, aki hűséges marad abban, amiben az elsô engedett a kísértésnek. Jézus tökéletesen teljesíti Izrael hivatását: azokkal ellentétben, akik egykor negyven évig provokálták Istent a pusztában,[810] ezzel szemben Krisztus Isten Szolgájának bizonyul, aki egészen engedelmes Isten akaratának. Jézus ebben gyôztes az ördöggel szemben: ,,megkötözte az erôset'', hogy elragadja tôle a zsákmányt.[811] Jézus gyôzelme a pusztában a kísértô fölött szenvedésének gyôzelmét elôvételezi, mely szenvedés az Atya iránti fiúi szeretet legnagyobb engedelmessége. >>397, >>385, >>609 540 A kísértés megmutatja, hogy Isten Fia mely módon Messiás, ellentétben azzal a szereppel, amit a Sátán javasolt neki, s melyben az emberek[812] szívesen látták volna. Ezért Krisztus helyettünk gyôzte le a Kísértôt: ,,Fôpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntôl azonban ment maradt'' (Zsid 4,15). A negyven napos böjti idô által az Egyház minden esztendôben egyesül Jézus misztériumával a pusztában. >>2119, >>519, >>2849, >>1438 ,,Elközelgett az Isten országa'' 541 ,,Miután Jánost fogságba vetették, Jézus Galileába ment, hirdetvén Isten evangéliumát, és mondta: ťBeteljesedett az idô és elközelgett az Isten országa; tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumnakŤ'' (Mk 1,14--15). ,,Hogy az Atya akaratát teljesítse, Krisztus megalapította a földön a mennyek országát.''[813] Az Atya akarata pedig az, hogy ,,az embert isteni életben való részesedésre emeli''.[814] Azáltal teszi ezt, hogy az embereket az Ô Fia, Jézus Krisztus körül összegyűjti. Ez az összegyűjtött közösség az Egyház, mely a földön Isten országának ,,csírája és kezdete''.[815] >>2816, >>763, >>669, >>768, >>865 542 Krisztus az ,,Isten családjában'' összegyűlt emberek közösségének a szívében van. Ô hívja maga köré ôket igéje által, az Isten országát kinyilvánító jelei és tanítványai elküldése által. Országának eljövetelét elsôsorban húsvétjának nagy misztériuma által valósítja meg: kereszthalála és föltámadása által: ,,Én pedig, ha majd magasba emelnek a földrôl, mindeneket magamhoz fogok vonzani'' (Jn 12,32). Erre a Krisztussal való egységre minden ember meghívást kap.[816] >>2233, >>789 Isten országának hirdetése 543 Minden ember meghívás kap arra, hogy belépjen az Országba. Ez a messiási ország, melyet elôször Izrael fiainak hirdettek,[817] minden nép embereinek szól.[818] Aki be akar lépni az Országba, annak el kell fogadnia Jézus szavát. >>764 ,,Az Úr igéje ugyanis a földbe vetett maghoz hasonlít: akik hittel hallgatják és Krisztus kicsiny nyájához számláltatnak, azok magát az Országot fogadták be; a mag azután saját erejébôl csírázik és növekszik egészen az aratásig.''[819] 544 Az ország a szegényeké és a kicsinyeké, vagyis azoké, akik alázatos szívvel elfogadták. Jézus küldetése az, hogy ,,örömhírt vigyen a szegényeknek'' (Lk 4,18).[820] Boldognak mondja ôket, mert ,,övék a mennyek országa'' (Mt 5,3); az Atya a ,,kicsinyeknek'' akarta kinyilatkoztatni azt, ami rejtve marad a bölcsek és az okosok elôtt.[821] A jászoltól a keresztig Jézus megosztja életét a szegényekkel; ismeri az éhséget,[822] a szomjúságot[823] és a nélkülözést.[824] Sôt, azonosítja magát minden szegénnyel, és az irántuk tanúsított tevékeny szeretetet teszi az országába belépés föltételéül.[825] >>709, >>2443, >>2546 545 Jézus az Istenország asztalához hívja a bűnösöket: ,,Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket'' (Mk 2,17).[826] Megtérésre szólítja föl ôket, ami nélkül nem lehet belépni az Országba. De szóval és tettel megmutatja nekik Atyja határtalan irgalmát irántuk,[827] és a határtalan ,,örömöt'', mely ,,az égben lesz egyetlen megtérô bűnös miatt'' (Lk 15,7). E szeretet legfôbb bizonysága életének föláldozása ,,a bűnök bocsánatára'' (Mt 26,28). >>1443, >>588, >>1846, >>1439 546 Jézus példabeszédek által -- melyek tanításának jellegzetességei - - hív arra, hogy belépjünk az Országba.[828] Általuk hív meg az Ország ünnepi lakomájára,[829] ugyanakkor radikális döntést kíván: az Ország elnyeréséért az embernek mindent el kell ajándékoznia;[830] a szavak nem elegendôk, tettekre van szükség.[831]A példabeszédek szinte tükröt tartanak az ember elé, melyben fölismerheti: sziklás talajként vagy jó földként fogadja-e be az igét?[832] Mit kezd a kapott talentumokkal?[833] A példabeszédek lényegi magva Jézus és az Ország jelenléte a földön. Az embernek be kell lépnie az Országba, azaz Krisztus tanítványává kell lennie, hogy ,,megismerje a mennyek országának titkait'' (Mt 13,11). A ,,kívülállóknak'' (Mk 4,11) minden rejtve marad.[834] >>2613, >>542 Isten országának jelei 547 Jézus a maga szavait számos ,,erôvel, csodával és jellel'' kísérte (ApCsel 2,22), melyek mutatják, hogy az Ország Ôbenne jelen van. Ezek bizonyítják, hogy Jézus a megígért Messiás.[835] >>670, >>439 548 A Jézus által végbevitt jelek bizonyítják, hogy ôt az Atya küldte.[836] Arra hívnak, hogy higgyenek Ôbenne.[837] Azoknak, akik hittel fordulnak feléje, Jézus megadja, amit kérnek.[838] Akkor a csodák megerôsítik a hitet Abban, aki az Atya cselekedeteit teszi: bizonyítják, hogy ô Isten Fia.[839] A csodák ugyanakkor botrányt is okozhatnak.[840] Ugyanis nem kíváncsiságot és mágikus kívánságokat akarnak kielégíteni. Jézust oly nyilvánvaló csodái ellenére is egyesek elutasították;[841] sôt azzal vádolták, hogy az ördögök segítségével cselekszik.[842] >>156, >>2616, >>574, >>447 549 Amikor Jézus embereket a földi éhségtôl,[843] igazságtalanságtól,[844] betegségtôl és haláltól[845] megszabadít, messiási jeleket ad. De nem azért jött, hogy a földön minden bajt megszüntessen,[846] hanem hogy az embereket a lehetô legrosszabb rabszolgaságból, a bűn szolgaságából kiszabadítsa,[847] mely hatálytalanítja istengyermeki hivatásukat és oka mindenfajta emberi rabszolgaságnak. >>1503, >>440 550 Isten országának eljövetele a Sátán országának veresége:[848] ,,Ha pedig én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor bizony eljött hozzátok az Isten országa'' (Mt 12,28). A Jézus által végzett ördögűzések megszabadítják az embereket a gonosz lelkek hatalmától.[849] Elôvételezik Jézus nagy gyôzelmét ,,evilág fejedelme'' fölött.[850] Krisztus keresztje által Isten Országa véglegesen megszilárdul: ,,Az Úr a fáról országolt''.[851] >>394, >>1673, >>440, >>2816 ,,Az ország kulcsai'' 551 Jézus nyilvános életének kezdetétôl fogva férfiakat választott ki, szám szerint tizenkettôt, hogy vele legyenek és részesedjenek küldetésében.[852] Részt adott nekik hatalmából ,,és elküldte ôket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsanak betegeket'' (Lk 9,2). Örökre Krisztus országához tartoznak, mert Ô általuk vezeti az Egyházat: >>858, >>765 ,,Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött'' (Lk 22,29--30). 552 A Tizenkettô kollégiumában Simon Péteré az elsô hely.[853] Jézus egyedülálló küldetést bízott rá. Az Atyától jövô kinyilatkoztatás erejével Péter megvallotta: ,,Te vagy a Krisztus, az élô Isten Fia'' (Mt 16,16). Akkor a mi Urunk kinyilvánította neki: ,,Te Péter vagy, és én erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erôt rajta'' (Mt 16,18). Krisztus, az ,,eleven Kô''[854] biztosítja Péterre épített Egyháza számára a halál hatalmai fölötti gyôzelmet. Péter megvallott hite miatt az Egyház rendíthetetlen sziklája marad. Az lesz a küldetése, hogy ezt a hitet ôrizze, nehogy valaha megfogyatkozzon, és megerôsítse benne testvéreit.[855] >>880, >>153, >>442, >>424 553 Jézus különleges tekintélyt bízott Péterre: ,,Neked adom a mennyek országának kulcsait; amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is'' (Mt 16,19). A ,,kulcsok hatalma'' a teljhatalmat jelenti Isten házának kormányzására, ami az Egyház. Jézus, a ,,Jó Pásztor'' (Jn 10,11) e megbízatást föltámadása után megerôsítette: ,,Legeltesd bárányaimat'' (Jn 21,15--17). Az ,,oldás'' és a ,,kötés'' hatalma teljhatalmat jelent a bűnbocsánatra, tantételek megfogalmazására és fegyelmi döntések meghozatalára az Egyházban. Jézus ezt a hatalmat az Egyházra bízta az apostolok[856] és különösképpen Péter szolgálata által, akire mint egyre az Ország kulcsait kifejezetten rábízta. >>381, >>1445, >>641, >>881 Az ország elôvételezése: a Színeváltozás 554 Attól a naptól fogva, amikor Péter megvallotta, hogy Jézus a Krisztus, az élô Isten Fia, a Mester ,,magyarázni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, (...) sokat kell szenvednie, megölik, de harmadnapon föl fog támadni'' (Mt 16,21). Péter visszautasítja ezt a bejelentést;[857] a többiek sem tudták fölfogni.[858] Ebben az összefüggésben áll Jézus színeváltozásának titokzatos eseménye,[859] egy magas hegyen három kiválasztott tanú: Péter, Jakab és János elôtt. Jézus arca és ruhája ragyogó fényessé vált; megjelent Illés és Mózes, és beszélgettek vele, ,,elmondták kivonulását, melyet majd Jeruzsálemben fog beteljesíteni'' (Lk 9,31). Felhô árnyékolta be ôket, és egy hang az égbôl mondta: ,,Ez az én választott Fiam, ôt hallgassátok'' (Lk 9,35). >>697, >>2600, >>444 555 Jézus egy pillanatra megmutatta isteni dicsôségét, megerôsítvén így Péter hitvallását. Azt is megmutatja: Jeruzsálemben el kell szenvednie a kereszten a halált, hogy bemehessen ,,dicsôségébe'' (Lk 24,26). Mózes és Illés hegyen látták Isten dicsôségét; a Törvény és a Próféták megjövendölték a Messiás szenvedéseit.[860] Jézus szenvedése az Atya akarata; a Fiú Isten szolgájaként cselekszik;[861] a felhô a Szentlélek jelenlétének jele: ,,Az egész Szentháromság megjelent: az Atya a hangban, a Fiú az emberben, a Szentlélek a fényes felhôben'':[862] >>2576, >>2583, >>257 ,,Te színedben elváltoztál a hegyen, s amennyire képesek voltak rá, tanítványaid látták dicsôségedet, Krisztus Istenünk, hogy ha majd keresztre feszítve látnak, megértsék, hogy szenvedésed önkéntes volt; és hirdessék a világnak, hogy Te valóban az Atya ragyogása vagy.''[863] 556 A nyilvános élet küszöbén: a keresztség, a húsvét küszöbén: a színeváltozás. Jézus keresztsége ,,föltárta az elsô újjászületés misztériumát'': keresztségünket; a színeváltozás ,,a második újjászületés szakramentuma'': föltámadásunk.[864] Már most részesedünk az Úr föltámadásában a Szentlélek által, aki Krisztus Testének szentségeiben működik. A színeváltozás megízlelteti velünk Krisztus dicsôséges eljövetelét, ,,aki átalakítja gyarló testünket, hogy hasonlóvá tegye megdicsôült testéhez'' (Fil 3,21). De a színeváltozás azt is mondja, hogy ,,sok szorongatáson át (...) kell bejutnunk Isten országába'' (ApCsel 14,22): >>1003 ,,Ezt Péter még nem értette akkor, amikor Krisztussal akart a hegyen élni.[865] Ezt az életet, Péter, a halála utáni idôre tartotta fönn. Most pedig ô maga mondja: Jöjj le a hegyrôl, hogy a földön fáradozzál, a földön szolgálj, a földön megvessenek és keresztre feszítsenek. Lejön az élet, hogy megöljék; lejön a kenyér, hogy éhes legyen; lejön az út, hogy útközben elfáradjon; lejön a forrás, hogy szomjazzon -- te pedig vonakodsz a fáradságtól?''[866] Jézus fölmegy Jeruzsálembe 557 ,,Amikor beteltek fölvételének napjai, Jézus megszilárdította arcát, hogy Jeruzsálembe menjen'' (Lk 9,51).[867] E döntésével Jézus jelezte, hogy a halálra készen megy föl Jeruzsálembe. Szenvedését és föltámadását háromszor jövendölte meg.[868] Amikor Jeruzsálemhez közeledett, mondta: ,,Nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül'' (Lk 13,33). 558 Jézus azoknak a Prófétáknak vértanúságára emlékeztet, akiket Jeruzsálemben öltek meg.[869] Ennek ellenére kitartóan sürgeti Jeruzsálemet, hogy körülötte gyűljön össze: ,,Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a kotlós szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok'' (Mt 23,37). Amikor megpillantotta Jeruzsálemet, sírt a város fölött,[870] és még egyszer kifejezte mélységes vágyát: ,,Bárcsak te is fölismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre volna! Most azonban el van rejtve a szemed elôl'' (Lk 19,41--42). Jézus messiási bevonulása Jeruzsálembe 559 Hogyan fogadja Jeruzsálem Messiását? Jézus, aki mindig visszahúzódott a nép törekvése elôl, hogy királlyá tegyék,[871] most megválasztja az idôt, és gondosan elôkészíti messiási bevonulását ,,Atyjának, Dávidnak'' városába (Lk 1,32).[872] Ujjongással veszik körül mint Dávid fiát, mint olyat, aki üdvösséget hoz [a Hozsanna azt jelenti: ,,Ments meg!'', ,,Adj üdvösséget!'']. Most azonban a ,,dicsôség királya'' (Zsolt 24,7--10) ,,szamáron ülve'' (Zak 9,9) vonul be városába: Sion leányát, Egyházának elôképét, nem csellel és nem is erôszakkal veti hatalma alá, hanem alázattal, mely bizonyságot tesz az Igazságról.[873] Ezért azon a napon országának alattvalói lesznek a gyermekek[874] és ,,Isten szegényei'', akik úgy köszöntik Ôt, ahogy az angyalok hirdették a pásztoroknak.[875] Fölkiáltásukat -- ,,Áldott, aki jön az Úr Nevében'' (Zsolt 118,26) -- az Egyház ismétli az eucharisztikus liturgia Sanctusában, hogy ezzel kezdje az Úr húsvétjára való emlékezést. >>333, >>1352 560 Jézus bevonulása Jeruzsálembe kinyilvánítja annak az országnak eljövetelét, melyet a Messiás-Király halálának és föltámadásának húsvétjával fog beteljesíteni. Az Egyház liturgiája ennek ünneplésével nyitja meg a nagyhetet Virágvasárnap napján. >>550, >>2816, >>1169 Összefoglalás 561 Valóban, ,,aki szemléli, annak Krisztus egész élete tanításként fog megjelenni: rejtett élete, csodái, imádságai, emberszeretete, lehajlása a megalázottakhoz és szegényekhez, az emberek megváltásáért vállalt kereszthalála, végül a feltámadása, amely szavainak pecsétje és kinyilatkoztatásának beteljesedése''.[876] 562 Krisztus tanítványainak hasonlóvá kell válniuk Ôhozzá, annyira, hogy Ô alakuljon ki bennük.[877],,Ezért fölvétetünk az Ô életének misztériumaiba, hasonlóvá válunk Ôhozzá vele együtt meghalván és föltámadván, míg csak együtt nem fogunk uralkodni vele.''[878] 563 Az ember, akár pásztor, akár bölcs, itt a földön nem juthat el Istenhez, ha térdet nem hajt a betlehemi jászol elôtt, és nem imádja Ôt, a kisded gyöngeségében. 564 Jézus Mária és József iránti engedelmességével, hosszú évekig tartó alázatos munkájával Názáretben az életszentség példáját adja nekünk a család és a munkás élet mindennapjaiban. 565 Jézus nyilvános életének kezdetétôl, keresztségétôl fogva ,,Szolga'', aki teljesen a megváltás művének szenteli magát, melyet szenvedésének keresztségével fog beteljesíteni. 566 A pusztában átélt kísértés úgy mutatja Jézust, mint alázatos Messiást, aki legyôzi a Sátánt azáltal, hogy teljesen ragaszkodik Atyjának üdvözítô tervéhez. 567 A mennyek országát Krisztus megnyitotta a földön. ,,Ez az ország Krisztus igéjében, tetteiben és jelenlétében ragyogott föl az emberek elôtt.''[879]Az Egyház ennek az országnak magva és kezdete. Kulcsai Péterre lettek bízva. 568 Krisztus színeváltozásának célja, hogy az apostolok hitét a szenvedéssel kapcsolatban megerôsítse: a fölmenetel a ,,magas hegyre'' a Kálváriára való fölmenetelt készíti elô. Krisztus, az Egyház feje kinyilvánítja azt, amit teste tartalmaz, s ami a szentségekben tükrözôdik: ,,a dicsôség reményét'' (Kol 1,27).[880] 569 Jézus önként ment föl Jeruzsálembe, jóllehet tudta, hogy a bűnösök ellentmondása miatt erôszakos halált fog szenvedni.[881] 570 Jézus bevonulása Jeruzsálembe kinyilvánítja az Ország eljövetelét, melyet a Király-Messiás -- akit a gyermekek és az alázatos szívűek városában elfogadtak -- halálának és föltámadásának húsvétja által fog beteljesíteni. ======================================================================== Jézus Krisztus ,,szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették'' 571 Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítô terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában ,,egyszer s mindenkorra'' (Zsid 9,26) beteljesedett. >>1067 572 Az Egyház hű marad az ,,összes Írások'' azon értelmezéséhez, melyet maga Jézus mind húsvétja elôtt, mind húsvétja után adott:[882] ,,Vajon nem ezeket kellett-e elszenvednie a Krisztusnak és bemennie dicsôségébe?'' (Lk 24,26). Jézus szenvedése történeti formát öltött azáltal, hogy elvetették ,,a vének, a fôpapok és az írástudók'' (Mk 8,31), akik kiszolgáltatták ,,Ôt a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék'' (Mt 20,19). >>599 573 A hit tehát törekedhet arra, hogy Jézus halálának körülményeit, melyeket az evangéliumok hűségesen továbbadtak[883]és más történeti források megvilágítanak, vizsgálja, hogy jobban megértse a megváltás értelmét. >>158 ======================================================================== Jézus és Izrael 574 Jézus nyilvános működésének kezdetétôl fogva a farizeusok és a Heródes-pártiak megegyeztek a papokkal és írástudókkal, hogy elveszítik ôt.[884] Egyes cselekedetei miatt (ördögűzések;[885] a bűnök megbocsátása;[886] szombati gyógyítások;[887] a törvényes tisztaság parancsainak saját értelmezése;[888] barátkozás a vámosokkal és nyilvános bűnösökkel[889]) Jézust néhány rosszindulatú ember ördögi megszállottsággal gyanúsította.[890] Káromkodással[891] és hamis prófétasággal[892] vádolták, tudniillik olyan bűntényekkel, melyeket a Törvény megkövezéses halállal büntetett.[893] >>530, >>591 575 Jézus egyes cselekedetei és szavai tehát az ,,ellentmondás jelévé''[894] váltak a jeruzsálemi vallási hatóságok számára -- melyeket Szent János evangéliuma gyakran ,,zsidóknak'' nevez[895] --, sokkal inkább, mint Isten egyszerű népe számára.[896] Igaz, hogy Jézus kapcsolata a farizeusokkal nemcsak polémia volt. Így például farizeusok voltak azok, akik figyelmeztették a rá leselkedô veszélyre.[897] Jézus néhányat megdicsér közülük, mint például a Mk 12,34-ben szereplô írástudót, és ismételten vendég volt farizeusoknál.[898] Jézus megerôsít tanításokat, melyeket Isten népének ezen vallási elitje képviselt: a halottak föltámadását,[899] jámborsági formákat (alamizsna, imádság és böjt),[900] a szokást, hogy Istenhez mint Atyához fordulnak, valamint Isten és a felebarát szeretete parancsának központi jellegét.[901] >>993 576 Sok izraelita szemében tűnt úgy, hogy Jézus szembeszáll a választott nép lényeges intézményeivel: -- a Törvény iránti engedelmességgel; Törvényen értve minden írásos parancsolatot és a farizeusok szerint a szájhagyományban élô értelmezést; -- a jeruzsálemi Templom mint szent hely és Isten különleges lakóhelye központi szerepével; -- az egyetlen Istenbe vetett hittel, akinek dicsôségében egyetlen ember sem osztozhat. I. Jézus és a Törvény 577 Jézus a hegyi beszédet ünnepélyes figyelmeztetéssel kezdte, melyben Istentôl a Sinai-hegyen az elsô Szövetség megkötésekor adott Törvényt az Újszövetség kegyelmének fényében mutatta be: ,,Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszôcske sem vész el a Törvénybôl, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja ôket, az nagy lesz a mennyek országában'' (Mt 5,17--19). 578 Jézus, Izrael Messiása, aki a legnagyobb a mennyek országában, saját szavai szerint kötelességének tekintette, hogy beteljesítse a Törvényt hiánytalanul, a legkisebb elôírásokig. De Ô az egyetlen, aki azt tökéletesen meg tudta tenni.[902] A zsidók saját bevallásuk szerint soha nem tudták tökéletesen, a legkisebb parancs megszegése nélkül megtartani a Törvényt.[903] Ezért Izrael fiai minden évben az engesztelés napján bocsánatot kérnek Istentôl törvényszegéseikért. A Törvény ugyanis egyetlen egészet alkot, és amint Szent Jakab emlékeztet: ,,Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, az mindegyik ellen vét'' (Jak 2,10).[904] 579 A Törvény teljes -- nem csupán betű, hanem szelleme szerinti -- megtartásának elvét nagyrabcsülték a farizeusok. Erre tanítván Izraelt, sok Jézus korabeli zsidót szélsôséges vallásos buzgóságra vezettek.[905] Ez, amennyiben nem oldódott föl kázusok képmutató boncolgatásában,[906] a népet szükségszerűen elkészítette Isten azon hallatlan beavatkozására, ami a törvény tökéletes teljesítése volt az összes bűnös helyett az egyetlen Igaz részérôl.[907] 580 A Törvény tökéletes beteljesítését senki más nem tudta megtenni, csak az isteni Törvényhozó, aki a Törvény alatt a Fiú személyében született.[908] Jézusban a Törvény már nem kôtáblákra írtan jelenik meg, hanem a Szolga ,,bensejében'' és ,,szívében'' (Jer 31,33), aki, mivel ,,igazságban hirdet ítéletet'' (Iz 42,3), ,,a nép szövetsége'' (Iz 42,6) lett. Jézus beteljesíti a Törvényt egészen odáig, hogy magára veszi ,,a Törvény átkát'',[909] melyet azok vontak magukra, ,,akik nem maradtak meg mindabban, amik írva vannak, hogy megtegyék'',[910] mivel Krisztus halála ,,azoknak a törvényszegéseknek megváltására történt, melyeket az elsô szövetségben követtek el'' (Zsid 9,15). >>527 581 A zsidók és szellemi vezetôik számára Jézus rabbinak[911] számított. Ô maga gyakran érvelt a rabbinikus törvényértelmezés formájában.[912] Ugyanakkor Jézusnak akaratlanul össze kellett ütköznie a törvénytudókkal, mert magyarázatát nem úgy adta elô, mint egy közülük; hanem ,,úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint írástudóik'' (Mt 7,28--29). Ôbenne Istennek ugyanaz az igéje, amely a Sinai-hegyen fölhangzott az írott Törvény Mózesnek ajándékozásakor, újra hallatja magát a boldogságok hegyén.[913] Ez az Ige nem eltörli, hanem beteljesíti a Törvényt, isteni módon adván végsô értelmezését: ,,Hallottátok, hogy mondatott a régieknek (...). Én pedig mondom nektek'' (Mt 5,33--34). Ô ugyanezzel az isteni tekintéllyel kárhoztatja a farizeusok egyes ,,emberi hagyományait'',[914] melyek érvénytelenítik Isten Igéjét.[915] >>2054 582 Ezen túlmenôen: az étkezésekkel kapcsolatos tisztasági törvényt, mely a zsidók életében igen nagy szerepet játszott, Jézus beteljesítette, amikor a maga isteni értelmezésével kinyilatkoztatta e törvény ,,pedagógiai'' értelmét:[916] ,,Ami kívülrôl kerül az emberbe, nem tudja tisztátalanná tenni, (...) -- ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. De mondta: ami kimegy az emberbôl, az szennyezi be az embert; mert belülrôl, az ember szívébôl származnak a gonosz gondolatok'' (Mk 7,18--21). Amikor Jézus isteni tekintéllyel adta a törvény végsô értelmezését, szemben találta magát egyes törvénytudókkal, akik nem fogadták el az Ô törvénymagyarázatát, noha ennek igazságát isteni jelek bizonyították.[917] Ez különösen érvényes a szombat kérdésére: Jézus gyakran rabbinista érveléssel[918] mutat rá arra, hogy a szombati nyugalmat nem zavarja meg Isten[919] vagy a felebarát szolgálata,[920]amit az Ô gyógyításai jelentenek. >>368, >>548, >>2173 II. Jézus és a Templom 583 Jézus, miként elôtte a próféták, a jeruzsálemi Templom iránt mélységes tiszteletet tanúsított. Itt mutatta be József és Mária a születése után negyven nappal.[921] Tizenkét évesen úgy határozott, hogy a Templomban marad, hogy szüleit emlékeztesse, hogy neki Atyja dolgaiban kell lennie.[922] Rejtett élete során évrôl évre legalább a húsvéti ünnepre fölment a Templomba; [923] nyilvános működésének szinte ritmusát adta a zsidók nagy ünnepeinek jeruzsálemi zarándoklata.[924] >>529, >>534 584 Jézus úgy megy föl a Templomba, mint az Istennel való találkozás kiváltságos helyére. Számára a Templom Atyjának lakása, az imádság háza, és méltatlankodik amiatt, hogy külsô elôcsarnokát piaccá tették.[925] Amikor a kereskedôket kiűzi a Templomból, Atyja iránti féltô szeretetbôl teszi: ,,Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!'' Tanítványai emlékeztek az Írás szavára: ,,Emészt a házadért való buzgóság'' (Zsolt 69,10; Jn 2,16--17). Föltámadása után az apostolok tiszteletteljes magatartást tanúsítottak a Templom iránt.[926] >>2599 585 Jézus azonban szenvedésének küszöbén megjövendölte ennek a csodálatos építménynek a romlását, melybôl nem fognak követ kövön hagyni.[927] Ezt mint a végsô idônek jelét jövendöli, melyek az Ô húsvétjával kezdôdnek meg.[928] De ezt a próféciát eltorzítva hamis tanúk idézni tudták a kihallgatáson a fôpap elôtt,[929] majd gúnyolódva a keresztre szegezett Jézus fejére olvasták.[930] 586 Jézus egyáltalán nem volt ellenséges a Templommal szemben,[931] ahol tanításának lényeges részeit mondta el;[932] le akarta róni a templomadót Péterrel együtt,[933] akit az imént tett leendô Egyháza alapjává.[934] Sôt azonosította magát a Templommal, amikor úgy mutatta be magát, mint Isten végsô emberek között lakását.[935] Ezért testi megölése[936] a Templom lerombolását jövendöli, ami ki fogja nyilvánítani az üdvösség története új korszakának kezdetét: ,,Eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát'' (Jn 4,21).[937] >>797, >>1179 III. Jézus és Izrael hite az egy, szabadító Istenben 587 Ha a Törvény és a jeruzsálemi Templom a Jézusnak való ,,ellentmondás''[938] alkalma lehetett Izrael vallási hatóságai számára, bűnöket megváltó feladata, ami a kifejezetten isteni tevékenység, valóságos botránykô lett számukra.[939] 588 Jézus botrány volt a farizeusoknak amiatt, hogy a vámosokkal és a bűnösökkel[940] éppoly családiasan étkezett, mint velük.[941] Azoknak, ,,akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek'' (Lk 18,9),[942] mondta Jézus: ,,Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra'' (Lk 5,32). Még tovább ment, amikor a farizeusok füle hallatára kijelentette, hogy mivel a bűn egyetemes,[943] azok, akik úgy gondolják, hogy nem szorulnak gyógyulásra, magukat vakítják meg.[944] >>545 589 Mindenekelôtt azonban Jézus azzal keltett megütközést, hogy a bűnösök iránti irgalmas magatartását Isten bűnösök iránti magatartásával azonosította.[945] Egészen odáig ment, hogy egy asztalhoz ülve a bűnösökkel[946] arra utalt, hogy bebocsátja ôket a messiási lakomára.[947] De fôként amikor bűnöket bocsátott meg, állította Jézus dilemma elé Izrael vallási hatóságait. Nemde jogosan mondták fölháborodásukban: ,,Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten'' (Mk 2,7)? Jézus, amikor bűnöket bocsát meg, vagy káromkodik, mert ember létére egyenlôvé teszi magát Istennel,[948] vagy igazat mond, és akkor személye jelenvalóvá teszi és kinyilatkoztatja Isten Nevét.[949] >>431, >>1441, >>732 590 Egyedül Jézus személyének isteni mivolta igazolhatja ezt a feltétlen követelményt: ,,Aki nincs velem, ellenem van'' (Mt 12,30); ugyanígy, amikor azt mondja, hogy ,,nagyobb, mint Jónás, (...) nagyobb, mint Salamon'' (Mt 12,41--42), vagy nagyobb a Templomnál;[950] amikor magára vonatkoztatja, hogy Dávid urának nevezi a Messiást;[951] amikor azt mondja: ,,Mielôtt Ábrahám lett, én vagyok'' (Jn 8,58); és: ,,Én és az Atya egy vagyunk'' (Jn 10,30). >>253 591 Jézus azt kérte Jeruzsálem vallási hatóságaitól, hogy higgyenek benne Atyja művei miatt, melyeket Ô vitt végbe.[952] De a hit aktusának ehhez át kellett mennie egy titokzatos önmagának-meghaláson ,,a felülrôl való új születésre''[953] az isteni kegyelem vonzásának hatására.[954] A megtérésnek ez az igénye -- melynek hátterében ott voltak az oly csodálatosan beteljesedett ígéretek[955] -- érthetôvé teszi a fôtanács tragikus tévedését, mely úgy gondolta, hogy Jézus, mint istenkáromló, halált érdemel.[956] Így tagjai egyszerre cselekedtek tudatlanságból[957] és a hitetlenség[958] vakságából.[959] >>526, >>574 Összefoglalás 592 Jézus nem eltörölte, hanem beteljesítette a sinai Törvényt,[960] oly tökéletesen,[961] hogy kinyilatkoztatja végsô értelmét,[962] és az ellene elkövetett törvényszegéseket megváltja.[963] 593 Jézus tisztelte a Templomot, a zsidók zarándokünnepein fölment a Templomba, és buzgó szeretettel szerette mint Isten emberek között lakásának helyét. A Templom az Ô misztériumának elôképe. Megjövendöli lerombolását, de úgy, mint saját megölésének képét és az üdvtörténet új korszakának kezdetét, amikor az Ô teste lesz a végsô Templom. 594 Jézusnak voltak olyan tettei, mint például a bűnök megbocsátása, melyek Ôt mint üdvözítô Istent nyilvánították ki.[964] Egyes zsidók, akik nem ismerték el benne az emberré lett Istent,[965]embernek tekintették, aki Istenné tette magát,[966] s mint istenkáromlót elítélték. ======================================================================== A megfeszített Jézus halt meg I. Jézus pere A zsidó hatóságok megosztottsága Jézussal kapcsolatban 595 Jeruzsálem vallási vezetôi között nemcsak a farizeus Nikodémus[967] és a gazdag tanácstag, Arimateai József volt, akik titokban Jézus tanítványai voltak,[968] hanem már korán nézeteltérés alakult ki Jézus körül,[969] annyira, hogy közvetlenül a szenvedés elôtt Szent János elmondhatta: ,,a fejedelmek közül sokan hittek benne'', bár még nagyon tökéletlen hittel (Jn 12,42). Egyáltalán nem meglepô, hogy közvetlenül pünkösd után ,,a papok közül is sokan engedelmeskedtek a hitnek'' (ApCsel 6,7), és egyesek ,,a farizeusok közül lettek hívôvé'' (ApCsel 15,5), úgyhogy Szent Jakab mondhatta Szent Pálnak: ,,Látod, testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik hittek, és buzgón megtartják a Törvényt'' (ApCsel 21,20). 596 Jeruzsálem vallási vezetôi a Jézussal szemben alkalmazandó eljárás tekintetében nem voltak egy véleményen.[970] A farizeusok kiközösítéssel fenyegették meg azokat, akik Jézust követnék.[971] Azoknak, akik attól féltek: ,,valamennyien hinni fognak benne, és jönnek a rómaiak, és elveszik tôlünk a helyet és a népet!'' (Jn 11,48), a fôpap Kaifás prófétálva mondta: ,,jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, és nem vész el az egész nemzet!'' (Jn 1,50). A fôtanács, miután Jézust halálra ítélte[972] mint istenkáromlót, mivel nem volt joga a kivégzéshez,[973] Jézust átadta a rómaiaknak, és politikai lázadással vádolta,[974] ami a ,,zendülés'' (Lk 23,19) miatt vádolt Barabbáshoz tette Ôt hasonlóvá. A fôpapok is politikai fenyegetésekkel kényszerítik Pilátust, hogy Jézust halálra ítélje.[975] >>1753 A zsidók Jézus haláláért kollektíven nem felelôsek 597 Figyelembe véve Jézus perének történeti összetettségét, ami az evangéliumi elbeszélésekbôl kiviláglik, továbbá bármekkora a per résztvevôinek (Júdás, a fôtanács, Pilátus) személyes bűne, amit egyedül Isten ismer, a jeruzsálemi zsidók egyetemességét nem lehet felelôssé tenni -- a fölbujtott sokaság kiabálása,[976] illetve a pünkösd utáni megtérésre buzdító beszédekben elhangzó, mindenkinek szóló szemrehányások ellenére sem.[977] Amikor Jézus a kereszten megbocsátott[978] -- és az Ô nyomában Péter is --, a magyarázatot a jeruzsálemi zsidók és vezetôik ,,tudatlanságában''[979] jelölte meg. Még kevésbé szabad a nép ,,az ô vére mirajtunk és gyermekeinken'' (Mt 27,25) kiáltásából -- ami egy jóváhagyási formula[980] -- kiindulva a felelôsséget térben és idôben más zsidókra kiterjeszteni: >>1735 Az Egyház a II. Vatikáni Zsinaton ugyanígy nyilatkozott: ,,Mindaz, ami az Ô szenvedésében történt, sem az akkor élô zsidóknak, sem a mai zsidóknak nem számítható be megkülönböztetés nélkül. (...) a zsidókat (...) nem szabad Istentôl elvetettnek vagy átkozottnak tekinteni, mintha ez következne a Szentírásból.''[981] >>839 Krisztus szenvedésének az összes bűnösök szerzôi voltak 598 Az Egyház hitének Tanítóhivatalában és szentjeinek tanúságában soha sem feledkezett meg errôl az igazságról: ,,minden büntetésnek, amit (Krisztus) elviselt, szerzôi és szolgái a bűnösök voltak''.[982] Tekintettel arra, hogy bűneink magát Krisztust érik,[983]az Egyház nem vonakodik a legsúlyosabb felelôsséget Jézus kínszenvedéséért a keresztényekre róni, amit ôk nagyon gyakran egyedül a zsidókra hárítottak: >>1851 ,,Ez a bűn mindazokat terheli, akik a bűnökbe gyakrabban beleesnek. Ugyanis mivel bűneink hajtották az Úr Krisztust a kereszthalálba, kétségtelenül akik bűnökben és víciumokban fetrengenek, amennyiben rajtuk áll, önmagukban újra megfeszítik Isten Fiát, és csúfot űznek belôle. Ez a vétség a mi esetünkben súlyosabb, mint a zsidók esetében volt, hiszen, ahogy az Apostol mondja, ôk, ha fölismerték volna, soha nem feszítették volna keresztre a dicsôség Urát (1Kor 2,8); mi pedig valljuk, hogy ismerjük Ôt, és mégis tettekkel megtagadva szinte erôszakos kezet emelünk.''[984] ,,Nem is a démonok feszítették keresztre Ôt, hanem te feszítetted meg, velük együtt, és újra mindig megfeszíted, amikor örömödet leled a víciumokban és a bűnökben.''[985] II. Krisztus megváltó halála az üdvösség isteni tervében ,,Jézust Isten határozott terve szerint árulták el'' 599 Jézus erôszakos halála nem szerencsétlen körülmények összjátékának gyümölcse volt. Isten tervének misztériumához tartozik, ahogy ezt Szent Péter már elsô, pünkösdi beszédében a jeruzsálemi zsidóknak elmagyarázta: Ezt az embert ,,Isten elhatározott terve és elôretudása szerint'' (ApCsel 2,23) árulták el. Ez a bibliai kifejezésmód nem azt jelenti, hogy azok, akik Jézust ,,elárulták'',[986] egy Isten által elôre megírt jelenet passzív végrehajtói lettek volna. >>517 600 Az idô minden pillanata a maga aktualitásában jelen van Istennél. Ô tehát a maga ,,eleve elrendelésének'' örök tervét meghatározza úgy, hogy belefoglalja minden egyes ember szabad válaszát az Ô kegyelmére: ,,Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével[987] a Te fölkent szent szolgád, Jézus ellen, hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod elôre elhatározott'' (ApCsel 4,27--28). Isten az ô vakságukból eredô cselekedeteket megengedte,[988] hogy a maga üdvözítô tervét megvalósítsa.[989] >>312 ,,Meghalt bűneinkért az írások szerint'' 601 Ezt az ,,Igaz Szolga''[990] megölésére irányuló isteni tervet az Írás elôre hirdette mint az egyetemes megváltás misztériumát, azaz az embereket a bűn rabszolgaságából kiszabadító megváltásét.[991] Szent Pál egy hitvallásban, amelyrôl azt mondja, hogy úgy ,,kapta'',[992] megvallja, hogy ,,Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint'' (1Kor 15,3).[993] Krisztus megváltó halála egész különlegesen teljesíti be a szenvedô Szolgáról szóló jövendölést.[994] Maga Jézus életének és halálának értelmét a szenvedô Szolga fényében mutatta meg.[995] Föltámadása után az Írásoknak ezt az értelmezését adta az emmauszi tanítványoknak,[996] majd maguknak az Apostoloknak.[997] >>652, >>713 ,,Isten értünk bűnné tette ôt'' 602 Következésképpen Szent Péter az isteni tervbe vetett apostoli hitet így fejezheti ki: ,,Tudjátok, hogy nem veszendô ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán. Ô elôre, már a világ teremtése elôtt kiválasztatott, de csak az utolsó idôkben jelent meg miattatok'' (1Pt 1,18--20). Az emberek áteredô bűnt követô bűneinek büntetése a halál.[998] Amikor tulajdon Fiát szolga alakjában[999], tudniillik az elesett és a bűn miatt halálra szánt emberség formájában[1000] küldte el, Isten ,,Ôt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Ôbenne'' (2 Kor 5,21). >>400, >>519 603 Jézus nem ismerte az elvetettséget, mintha Ô maga vétkezett volna.[1001] De a megváltó szeretetben, mely Ôt mindig egyesítette az Atyával,[1002] Istentôl való bűnös eltévelyedettségünkben úgy magára vett bennünket, hogy a nevünkben elmondhatta a kereszten: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' (Mk 15,34).[1003] Mivel ennyire hozzánk, bűnösökhöz kötötte Ôt, Isten ,,saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta'' (Róm 8,32), hogy ,,Fia halála által kibéküljünk ... Istennel'' (Róm 5,10). >>2572 Isten a kezdeményezô az egyetemes, megváltó szeretetben 604 Isten azáltal, hogy a bűneinkért odaadja a Fiát, kinyilvánítja, hogy az Ô ránk vonatkozó terve a jóakaró szeretet terve, mely minden érdemünket megelôzi: ,,Ebben áll a szeretet, nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem hogy Ô szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelésül a bűneinkért'' (1Jn 4,10).[1004] ,,Isten azonban azzal ajánlja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk'' (Róm 5,8). >>211, >>2009, >>1825 605 Ez a szeretet nem ismer kivételt. Jézus erre az elveszett bárány példázatának záradékában emlékeztetett: ,,Ugyanígy mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül'' (Mt 18,14). Állítja, hogy ,,életét adja, váltságul sokakért'' (Mt 20,28). Ez az utóbbi kijelentés nem leszűkítô értelmű: az emberiség egészét állítja szembe a Megváltó egyetlen személyével, aki odaadja magát, hogy megmentse azt.[1005] Az Egyház az Apostolok nyomán[1006] tanítja, hogy Krisztus kivétel nélkül minden emberért halt meg: ,,Nincs, nem volt és nem lesz olyan ember, akiért (Krisztus) ne szenvedett volna''.[1007] >>402, >>634, >>2793 III. Krisztus a bűneinkért ajánlotta fel önmagát az atyának Krisztus egész élete áldozati ajándék az Atyának 606 Isten Fia, aki nem azért szállt alá a mennybôl, hogy a maga akaratát teljesítse, hanem annak akaratát, aki küldte,[1008] ,,így nyilatkozik, amikor a világba lép: (...) Íme, eljövök, (...) hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat; (...) mely akaratban megszentelôdünk Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra'' (Zsid 10,5--10). A Fiú megtestesülésének elsô pillanatától magáévá teszi megváltói küldetésének isteni tervét: ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki küldött, s elvégezzem művét'' (Jn 4,34). Jézus áldozata ,,az egész világ bűneiért'' (1Jn 2,2) az Atyával való szeretetközösségének kifejezése: ,,Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet'' (Jn 10,17). A világnak meg kell ismernie, ,,hogy szeretem az Atyát, és ahogyan az Atya parancsolta nekem, úgy cselekszem'' (Jn 14,31). >>514, >>536 607 Ez a vágy -- hogy az Atya megváltó szeretetének tervét magáévá tegye -- áthatja Jézus egész életét,[1009] mert megtestesülésének miértje az Ô megváltó szenvedése: ,,Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettôl az órától! De hiszen éppen ezért jöttem ebbe az órába!'' (Jn 12,27). ,,Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya nekem adott?'' (Jn 19,18). És még a kereszten is, mielôtt minden ,,beteljesedett'' (Jn 19,30) volna, így szól: ,,Szomjazom!'' (Jn 19,28). >>457 ,,A Bárány, aki elveszi a világ bűnét'' 608 Keresztelô János, miután elfogadta, hogy a bűnösök között kiszolgáltassa neki a keresztséget,[1010] Jézusban meglátta és megmutatta Isten bárányát, aki elveszi a világ bűnét.[1011] Így nyilvánítja ki, hogy Jézus egyszerre a szenvedô Szolga, aki némán engedi, hogy leölésre vigyék[1012] és sokak bűnét hordozza,[1013] és a Húsvéti Bárány, Izrael megváltásának szimbóluma az elsô húsvétkor.[1014] Krisztus egész élete a küldetését fejezi ki: szolgálni és életét adni váltságul sokakért.[1015] >>523, >>517 Jézus szabadon teszi magáévá az Atya megváltó szeretetét 609 Jézus emberi szívében az Atya emberek iránti szeretetét magáévá téve ,,mindvégig szerette ôket'' (Jn 13,1), mert ,,nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért'' (Jn 15,13). Így embersége a szenvedésben és a halálban szabad és tökéletes eszközévé vált annak az isteni szeretetnek, mely az emberek üdvösségét akarja.[1016] Valóban, szenvedését és halálát szabadon fogadta el az Atya és az emberek iránti szeretetbôl, akiket az Atya üdvözíteni akar: ,,Senki sem veszi el (...) (az életemet) tôlem, hanem én magamtól teszem le'' (Jn 10,18). Ezért Isten Fiának szabadsága akkor a legnagyobb, amikor a halál felé megy.[1017] >>478, >>515, >>272, >>539 Az utolsó vacsorán Jézus elôvételezte életének szabad feláldozását 610 Jézus önmaga szabad föláldozását a lehetô legjobban kifejezte a tizenkét apostollal elköltött vacsorán,[1018] ,,azon az éjszakán, amelyen elárultatott'' (1Kor 11,23). Szenvedése elôestéjén, amikor még szabad volt, ezt az apostolaival elköltött utolsó vacsorát az Atyának[1019] az emberek megváltásáért fölajánlott szabad vnfeláldozása emlékünnepévé tette: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik'' (Lk 22,19). ,,Ez az én vérem, az Új Szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára'' (Mt 26,28). >>766, >>1337 611 Az Eucharisztia, amelyet Jézus ebben az órában alapít, áldozatának ,,emlékezetévé'' lesz.[1020]Jézus az Apostolokat belefoglalja önfeláldozásába, és kéri tôlük, hogy folytassák azt.[1021] Ezáltal apostolait az Újszövetség papjaivá teszi: ,,Értük szentelem magam, hogy ôk is megszenteltek legyenek az igazságban'' (Jn 17,19).[1022] >>1364, >>1341, >>1566 Halálküzdelem a Getszemáni kertben 612 Jézus az Új Szövetség kelyhét, melyet a vacsorán önmagát fölajánlva elôvételezett,[1023] az Atya kezébôl elfogadja halálküzdelmében, a Getszemáni kertben,[1024] ,,engedelmes lett mindhalálig'' (Fil 2,8).[1025] Jézus imádkozik: ,,Atyám, ha lehetséges, múljék el tôlem ez a kehely...'' (Mt 26,39). Így fejezi ki a borzadást, amit a halál emberi természete számára jelent. Valójában az Ô emberi természete, miként a miénk is, örök életre van rendelve; ezenkívül a miénktôl eltérôen az övé tökéletesen mentes a bűntôl,[1026] ami halált okoz;[1027]de fôként ezt az emberi természetet ,,az élet Vezérének'',[1028] az ,,Élônek''[1029] isteni személye vette magára. Emberi akaratával elfogadván, hogy legyen meg az Atya akarata,[1030] elfogadja halálát, mint megváltó halált, hogy ,,bűneinket Ô maga'' fölvigye ,,testében a fára'' (1Pt 2,24). >>632, >>2600, >>1009 Krisztus halála egyetlen és végsô áldozat 613 Krisztus halála egyszerre húsvéti áldozat, mely megvalósítja az emberek végleges megváltását[1031] a Bárány által, aki elveszi a világ bűnét,[1032] és az Új Szövetség áldozata,[1033] mely az embert,[1034] kiengesztelve Ôvele a bűnök bocsánatára sokakért kiontott vér által,[1035] újra közösségbe hozza Istennel. >>1366, >>2009 614 Krisztusnak ez az áldozata egyetlen, és az összes áldozatot beteljesíti és felülmúlja.[1036] Ez az áldozat elsôsorban magának az Atyaistennek az ajándéka: az Atya odaadja a Fiát, hogy megbékéltessen minket Önmagával.[1037] Ugyanakkor Isten emberré lett Fiának áldozata, aki szabadon és szeretetbôl[1038] fölajánlja életét[1039]Atyjának a Szentlélek által,[1040] hogy a mi engedetlenségünket helyrehozza. >>529, >>1330, >>2100 Jézus saját engedelmességét állítja a mi engedetlenségünk helyébe 615 ,,Ahogy egy embernek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy válnak egynek engedelmessége miatt sokan igazzá'' (Róm 5,19). Jézus halálig tartó engedelmessége által beteljesítette a szenvedô Szolga helyettesítô szerepét, aki engesztelésül adja oda életét, hordozva sokak bűnét, akiket gonoszságaikat hordozva megigazulttá tesz.[1041] Jézus helyrehozta vétkeinket, és elégtételt adott az Atyának bűneinkért.[1042] >>1850, >>433, >>411 A kereszten -- Jézus bevégzi áldozatát 616 Ez a mindvégig való szeretet[1043] Krisztus áldozatának megváltó, helyrehozó, engesztelô és elégtételt adó értékét ad. Ô életének föláldozásban mindnyájunkat ismert és szeretett.[1044] ,,Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyôzôdésre jutottunk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt'' (2Kor 5,14). Egyetlen ember sem volt képes, még ha a legnagyobb szent lett volna is, minden ember bűnét magára vállalni és áldozatul fölajánlani önmagát mindenkiért. A Fiú isteni személyének -- aki felülmúl s ugyanakkor magába is foglal minden emberi személyt, és Krisztust az egész emberiség fejévé teszi -- Krisztusban léte tette lehetôvé, hogy áldozata mindenkiért megváltó áldozat legyen. >>478, >>468, >>519 617 ,,Szentséges szenvedése által a keresztfán kiérdemelte számunkra a megigazulást'' -- tanítja a Trienti Zsinat,[1045] kiemelve Krisztus mint az örök élet Szerzôje[1046] áldozatának egyedülálló jellegét. És az Egyház a keresztet tisztelve így énekel: ,,Üdvözlégy, kereszt, egyetlen remény!''[1047] >>1992, >>1235 Részesedésünk Krisztus áldozatában 618 A kereszt Krisztusnak, az Isten és az ember közötti egyedüli közvetítônek az egyetlen áldozata.[1048] Mivel azonban megtestesült isteni személyében ,,valamiképpen minden emberrel egyesült'',[1049] ,,mindenkinek fölkínálja a lehetôséget, hogy Istennél ismert módon (...) társuljon ehhez a húsvéti misztériumhoz''.[1050]Hívja Apostolait, hogy vegyék föl keresztjüket és kövessék Ôt,[1051] mert Ô szenvedett értünk, példát hagyván nekünk, hogy kövessük nyomdokait.[1052] Ô ugyanis megváltó áldozatához azokat is társítani akarja, akik annak elsô kedvezményezettjei.[1053] Ez valósul meg legfelsô fokon az Ô Anyjának személyében, aki mindenkinél bensôségesebben társult megváltó szenvedésének misztériumához.[1054] >>1358, >>1460, >>307, >>2100, >>964 ,,A paradicsomnak ez az egyetlen és igazi lépcsôje, a kereszten kívül nincs semmi, amin föl lehetne menni az égbe.''[1055] Összefoglalás 619 ,,Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint'' (1Kor 15,3). 620 Üdvösségünk Isten irántunk való szeretetének kezdeményezésébôl fakad, ,,mert Ô szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelésül a mi bűneinkért'' (1Jn 4,10). ,,Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot'' (2Kor 5,19). 621 Jézus szabadon áldozta föl magát üdvösségünkért. Ezt az odaadást jelezte elôre és valósította meg, amikor az utolsó vacsorát ülte: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik'' (Lk 22,19). 622 Krisztus megváltása ebben áll: ,,eljött (...), hogy életét adja megváltásul sokakért'' (Mt 20,28), azaz ,,övéit (...) mindvégig szerette'' (Jn 13,1), hogy meg legyenek váltva az atyáktól áthagyományozott hiábavaló életmódjuktól.[1056] 623 Jézus Atyja iránti szeretetbôl fakadó teljes, ,,mégpedig a kereszthalálig'' (Fil 2,8) tartó engedelmességével teljesíti be kiengesztelô küldetését,[1057] a szenvedô Szolgáét, aki igazzá tesz sokakat, és gonoszságaikat Ô hordozza.[1058] ======================================================================== Jézus Krisztust eltemették 624 Ô ,,Isten kegyelmébôl mindnyájunkért'' megízlelte ,,a halált'' (Zsid 2,9). Isten a maga üdvözítô tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon ,,bűneinkért'' (1Kor 15,3), hanem ,,megízlelje a halált'' is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti idôben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír és a pokolraszállás misztériuma. A Szent Szombat misztériuma, amikor a sírba tett[1059] Krisztus kinyilvánítja Isten nagy szombati nyugalmát[1060] az emberek üdvösségének bevégzése után,[1061] ami az egész világot megbékélteti.[1062] >>1005, >>362, >>349 A teste szerint a sírban nyugvó Krisztus 625 Krisztus sírban nyugvása valós kapcsolatot létesített Krisztus húsvét elôtti, szenvedni képes állapota és a Föltámadott jelenlegi, dicsôséges állapota között. Az ,,Élô'' azonos személye elmondhatja: ,,Halott voltam, és íme, élek mindörökké'' (Jel 1,18). ,,Ez Istennek (a Fiú) halálára és halálból való föltámadására vonatkozó rendelkezésének misztériuma, tudniillik, hogy a halállal a lélek elvált a testtôl, és nem szabott gátat a természet szükségszerű folyamatának; a föltámadás által azonban ismét mindent egyesített, annyira, hogy a föltámadás lett a kettô, tudniillik a halál és az élet határa: hogy aki elrendelte, hogy a halál megossza a természetet, Ô maga legyen a szétváltak egyesülésének principiuma.''[1063] 626 Mivel az ,,Élet Szerzôje'', akit megöltek,[1064] ugyanaz, mint az ,,Élô, aki föltámadott'',[1065] Isten Fia személyének szükségszerűen folyamatosan föl kellett vennie lelkét és testét, melyek a halál által szétváltak egymástól: >>470, >>650 ,,Jóllehet tehát Krisztus mint ember meghalt, és az Ô szent lelke elvált szeplôtelen testétôl, az istenség azonban egyiktôl sem, azaz sem a lélektôl, sem a testtôl semmiképpen nem vált el: ezért személye sem vált ketté. Ugyanis a test is, a lélek is kezdettôl fogva egyaránt az Ige személyében létezett; s ezért, jóllehet a halálban szétváltak, mindkettô az Igének egy személyét, melyben fönnáll, mindig birtokolta.''[1066] ,,Nem engeded, hogy a te szented romlást lásson'' 627 Krisztus halála valóságos halál volt, amennyiben földi, emberi létének véget vetett. De az egység miatt, melyet a Fiú személye testével megôrzött, holtteste nem olyan porhüvely, mint a többi, mert ,,lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa Ôt'' (ApCsel 2,24), és ezért ,,az isteni erô Krisztus testét megôrizte a bomlástól''.[1067] Krisztusról egyszerre lehetett mondani: ,,kivágatott az élôk földjérôl'' (Iz 53,8); és: ,,Az én testem reménységben nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban, sem Szentedet romlást látni nem engeded'' (ApCsel 2,26--27).[1068] Krisztus ,,harmadnapon'' (1Kor 15,4; Lk 24,46)[1069] való föltámadása volt ennek a jele, azért is, mert úgy hitték, hogy a romlás a negyedik napon mutatkozik meg.[1070] >>1009, >>1683 ,,Eltemetkezve Krisztussal...'' 628 A keresztség, melynek eredeti és teljes jele az alámerítés, hatékonyan jelzi a keresztény sírba szállását, hogy a bűnnek meghaljon Krisztussal, és új életre támadjon: ,,A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztust az Atyaisten dicsôsége föltámasztotta a halálból, úgy mi is új életet éljünk'' (Róm 6,4).[1071] >>537, >>1215 Összefoglalás 629 Krisztus minden emberért megízlelte a halált.[1072] Isten Fia valóban emberré lett, Ô, aki meghalt és eltemették. 630 Krisztus sírban nyugvásának idején isteni személye folyamatosan fölvette mind lelkét, mind testét, bár a halál által ezek különváltak egymástól. Emiatt a megholt Krisztus teste ,,nem látott romlást'' (ApCsel 13,37). ======================================================================== ,,Jézus Krisztus alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül'' 631 ,,Jézus leszállt a föld alsó részeibe, aki alászállt, ugyanaz föl is emelkedett'' (Ef 4,9--10). Az Apostoli hitvallás egy ágazatban vallja Krisztus alászállását a poklokra és föltámadását a halottak közül a harmadik napon, mert húsvétjában a halál mélységébôl fakasztotta az életet. ,,Krisztus, a Te Fiad, aki visszatérvén az alvilágból szelíd fénnyel ragyogott föl az emberi nemnek, és él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen.''[1073] ======================================================================== Krisztus alászállt a poklokra 632 Az Újszövetségben gyakran elôforduló állítás, mely szerint Jézus ,,föltámadott a halálból'' (1Kor 15,20),[1074] föltételezi, hogy föltámadása elôtt a holtak honában idôzött.[1075] Az apostoli prédikáció Jézus pokolraszállásának ezt az elsôdleges jelentést adta: Jézus, mint minden ember, megismerte a halált, és a lelke leszállt hozzájuk, a holtak honába. De mint Üdvözítô szállt le oda, hirdetvén a jó hírt az ott fogva tartott lelkeknek.[1076] 633 A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak[1077] nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától.[1078] A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszok és igazak egyaránt,[1079] ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, miként Jézus az ,,Ábrahám kebelére'' fogadott szegény Lázárról szóló példabeszédben megmutatta.[1080] ,,Az igazak lelkét, akik Ábrahám kebelén vártak az Üdvözítôt , a pokolraszálló Úr Krisztus kiszabadította''.[1081] Jézus nem azért szállt alá a poklokra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki,[1082] nem is azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse,[1083] hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik ôelôtte éltek.[1084] >>1033 634 ,,A halottaknak is hirdették az evangéliumot (...)'' (1Pt 4,6). A pokolraszállás az üdvösség evangéliuma hirdetésének megvalósulása a beteljesedésig. Ez Jézus messiási küldetésének utolsó szakasza, mely az idôben sűrített, ugyanakkor mérhetetlen jelentôségű, mert a megváltás művét kiterjeszti minden hely, minden idô összes emberére, mindnyájan ugyanis, akik üdvözültek, a megváltásnak lettek részesei. >>605 635 Krisztus tehát alászállt a halál mélységébe,[1085] hogy ,,a megholtak'' hallják ,,Isten Fiának szavát, és akik meghallották'', éljenek (Jn 5,25). Jézus, ,,az élet Szerzôje''[1086] ,,a halál által'' lerombolta azt, ,,akié a halál birodalma volt, tudniillik az ördögöt, és'' kiszabadította ,,azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgákká tett'' (Zsid 2,14--15). Ezek után a föltámadott Krisztusnál vannak ,,a halál és az alvilág kulcsai'' (Jel 1,18), és ,,Jézus nevében'' meghajol ,,minden térd, az égieké, a földieké és az alvilágiaké'' (Fil 2,10). ,,Ma nagy csönd van a földön; mélységes hallgatás és néma csönd; nagy csönd, mert a Király alszik; a föld megremegett és elnyugodott, mert Isten testben elaludt, és a régóta alvókat fölébresztette (...). Bizony, elôször az ôsszülôt megy keresni mint elveszett bárányt. Azokat akarja megkeresni, akik teljes sötétségben és a halál árnyékában ülnek; a teljesen fogoly Ádámhoz és vele együtt a fogoly Évához jön Isten és az ô fiuk, hogy eloldja ôket a fájdalmaktól (...): Én a te Istened, aki miattad lettem a fiad (...). Serkenj föl, aki alszol: mert nem azért alkottalak téged, hogy az alvilág foglya légy. Ébredj föl a halálból; én vagyok a halottak Élete.''[1087] Összefoglalás 636 A hitvallás a ,,Jézus alászállt a poklokra'' kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt, és halála által számunkra legyôzte a halált és az Ördögöt, ,,aki birtokolta a halál birodalmát'' (Zsid 2,14). 637 A meghalt Krisztus isteni személyével egyesült Lelkével szállt alá a holtak honába. Az Ôelôtte élt igazaknak megnyitotta a mennyország kapuját. ======================================================================== Harmadnapon föltámadott a halálból 638 ,,Mi azt evangelizáljuk nektek, amit az atyák Ígéretként kaptak, mert ezt teljesítette be Isten az ô fiaiknak, amikor nekünk föltámasztotta Jézust'' (ApCsel 13,32--33). Jézus föltámadása a Krisztusba vetett hitünk legnagyobb igazsága, melyet az elsô keresztény közösség mint központi igazságot hitt és vitt át az életbe, a hagyomány alapvetô igazságként adta tovább, az Újszövetség írásos dokumentumai megerôsítették és úgy hirdették, mint ami a kereszttel együtt a húsvéti misztérium lényeges része: >>90, >>651, >>991 ,,Krisztus föltámadt halottaiból, legyôzte halállal a halált, és a sírban lévôknek életet ajándékozott.''[1088] I. Történelmi és transzcendens esemény 639 Krisztus föltámadásának misztériuma valóságos esemény, melynek az Újszövetség tanúsága szerint történetileg bizonyított megnyilvánulásai voltak. Már Szent Pál 56 körül ezt írhatta a korintusiaknak: ,,Elsôsorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették és harmadnap föltámadt ismét az Írások szerint; megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettônek'' (1Kor 15,3--4). Az Apostol itt a föltámadás élô hagyományáról beszél, melyet Damaszkusz kapui elôtt átélt megtérése után tanult meg.[1089] Az üres sír 640 ,,Miért keresitek az élôt a halottak között? Nincs itt, föltámadott'' (Lk 24,5--6). A húsvéti események között az elsô elem, amit megtalálnak, az üres sír. Önmagában még nem jelent közvetlen bizonyítékot, mert azt, hogy Jézus holtteste nincs a sírban, másképp is lehetett magyarázni.[1090] Ennek ellenére az üres sír mindenki számára lényeges jel volt. Megtalálása a tanítványok részérôl az elsô lépést jelentette a föltámadás tényének fölismeréséhez. Így voltak elsôsorban a szent asszonyok,[1091] majd Péter.[1092] ,,A tanítvány, akit Jézus szeretett'' (Jn 20,2), állítja, hogy amikor bement a sírba és fölfedezte a ,,lehelyezett gyolcsokat'' (Jn 20,6), látott és hitt.[1093] Ez föltételezi, hogy az üres sír láttán megbizonyosodott arról,[1094] hogy Jézus testének távolléte nem lehet emberi mű, és Jézus nem egyszerűen visszatért a földi életbe, mint Lázár.[1095] >>999 A föltámadott megjelenései 641 Mária Magdolna és a szent asszonyok, akik jöttek, hogy elvégezzék Jézus testének megkenését,[1096] melyet a készületi nap miatt sietve temettek el,[1097] voltak az elsôk, akik találkoztak a Föltámadottal.[1098] Így Krisztus föltámadásának elsô hírnökei az apostolok számára az asszonyok voltak.[1099] Az apostoloknak Jézus ezután jelent meg, elôször Péternek, majd a tizenkettônek.[1100] Péter tehát, aki arra hivatott, hogy erôsítse meg testvérei hitét,[1101] elôttük látja a Föltámadottat, és az ô tanúságára támaszkodva kiáltja a közösség: ,,Valóban föltámadott az Úr, és megjelent Simonnak'' (Lk 24,34). >>553, >>448 642 Mindaz, ami ezekben a húsvéti napokban történt, az apostolokat -- és egész különösen Pétert -- a húsvét reggelén kezdôdött új korszak építésének szolgálatába állítja. Mint a Föltámadott tanúi Egyházának alapkövei maradnak. Az elsô hívô közösség hite azoknak a konkrét embereknek a tanúságára épül, akiket a keresztények ismertek, és akik közül a legtöbb még közöttük élt. ,,Krisztus föltámadásának e tanúi''[1102] elsôsorban Péter és a Tizenkettô, de nemcsak ôk: Pál világosan beszél több mint ötszáz személyrôl, akiknek Jézus egyszerre jelent meg; megjelent még Jakabnak és a többi apostolnak is.[1103] >>659, >>881, >>860 643 E tanúságtételek láttán lehetetlen Krisztus föltámadását a fizikai renden kívül értelmezni és nem elismerni mint történeti tényt. A tényekbôl következik, hogy a tanítványok hite Mesterük -- általa elôre megmondott[1104] -- szenvedése és kereszthalála radikális próbatételének vettetett alá. A szenvedés által kiváltott megrendülés oly nagy volt, hogy a tanítványok (legalábbis közülük néhányan) nem azonnal hittek a föltámadás hírének. Az evangéliumok messze nem egy misztikus elragadtatástól lelkes közösségrôl beszélnek; megtört (,,szomorú'': Lk 24,17) és megfélelmített[1105] tanítványokat állítanak elénk. Ezért nem hittek a sírtól visszatérô szent asszonyoknak, és szavukat ,,képzelgésnek tartották'' (Lk 24,11).[1106] Amikor Jézus húsvét estéjén megmutatta magát a Tizenegynek, ,,szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert nem hittek azoknak, akik látták ôt föltámadottan'' (Mk 16,14). 644 A tanítványok még a föltámadott Jézus valósága láttán is kételkedtek;[1107] annyira lehetetlennek tűnt nekik a dolog: azt gondolták, hogy kísértetet látnak,[1108] ,,álmélkodtak, de örömükben még mindig nem mertek hinni'' (Lk 24,41). Tamás a kételkedésnek ugyanezt a próbáját élte át,[1109] s még a Máté által elbeszélt utolsó, galileai megjelenéskor is ,,egyesek (...) kételkedtek'' (28,17). Ezért a hipotézis, mely szerint a föltámadás az apostolok hitének (vagy hiszékenységének) ,,eredménye'' lett volna, minden alapot nélkülöz. Épp ellenkezôleg, hitük a föltámadásban -- az isteni kegyelem hatása alatt -- a föltámadott Jézus valóságának közvetlen megtapasztalásából született. Krisztus föltámadott emberi természetének állapota 645 A föltámadott Jézus közvetlen kapcsolatokba lép tanítványaival a tapintás által[1110] és azáltal, hogy eledelükbôl eszik.[1111] Így hívja ôket arra, hogy ismerjék meg: nem kísértet,[1112] s fôleg arról bizonyosodjanak meg, hogy az a föltámadott test, amellyel megjelenik nekik, azonos azzal, amelyet megkínoztak és megfeszítettek, mert hordozza szenvedése nyomait.[1113] Ez az igazi és valóságos test ugyanakkor a megdicsôült test új tulajdonságait birtokolja: többé nem térben és idôben van, hanem szabadon tud megjelenni ott és akkor, ahol és amikor akar,[1114] mert emberségét már nem lehet a földön visszatartani, és csak az Atya isteni felségterületéhez tartozik.[1115] Ezért a föltámadott Jézus megjelenésének módját is teljesen szabadon választja meg: kertész alakjában,[1116] vagy ,,más alakban'' (Mk 16,12), mint amit tanítványai megszoktak, épp azért, hogy ébressze hitüket.[1117] >>999 646 Krisztus föltámadása nem a földi életbe való visszatérés volt, mint azon föltámasztások esetében, melyeket Ô húsvét elôtt végzett: Jairus kislányáé, a naimi ifjúé és Lázáré. E tények csodás események voltak, de a személyek, akikkel a csoda történt, a ,,megszokott'' földi életet nyerték vissza Jézus hatalma által. A maguk idejében újból meg fognak halni. Krisztus föltámadása lényegében különbözik ettôl. Föltámadott testében a halál állapotából átmegy egy idôn és téren túli, másik életbe. Jézus testét a föltámadásban a Szentlélek eltölti hatalommal; dicsôségének állapotában az isteni életben részesedik, úgy, hogy Szent Pál elmondhatta Krisztusról: Ô a mennyei ember.[1118] >>934, >>549 A föltámadás mint transzcendens esemény 647 ,,Ó, valóban boldog éj'' -- ujjong a húsvéti vigília Exsultetje -- , ,,egyedül te voltál méltó, tudni az órát, melyben Krisztus a halottak közül életre támadt!''[1119] Valóban, a föltámadás eseményének senki nem volt szemtanúja, és egyetlen evangélista sem írja le. Senki nem tudta megmondani, hogy fizikailag hogyan történt. A föltámadás legbensô lényege, a másik életbe való átmenet még kevésbé volt érzékekkel fölfogható. A föltámadásról mint történeti eseményrôl az üres sír jele és apostoloknak a föltámadott Krisztussal való találkozásainak valósága által meg lehet bizonyosodni, ugyanakkor amennyiben fölülmúlja a történelmet, a hit misztériumának szívében marad. Ezért a föltámadott Krisztus nem a világnak mutatja meg magát,[1120] hanem tanítványainak, ,,azoknak, akik vele együtt jöttek föl Galileából Jeruzsálembe, akik most tanúi a nép elôtt'' (ApCsel 13,31). >>1000 II. A föltámadás -- a Szentháromság műve 648 Krisztus föltámadása a hit tárgya, amennyiben Isten transzcendens beavatkozása a teremtésben és a történelemben. A föltámadásban a három isteni személy együtt tevékenykedik, és kinyilvánítják sajátosságaikat. A föltámadás ugyanis az Atya hatalmával történik, aki ,,föltámasztotta'' (ApCsel 2,24) Krisztust, az Ô Fiát, és így az Ô emberségét -- testével együtt -- tökéletesen bevezette a Szentháromságba. Jézus véglegesen ,,Isten Fiának bizonyul erôben a megszentelés Lelke által a halálból való föltámadásával'' (Róm 1,4). Szent Pál hangsúlyozza Isten hatalmának megnyilvánulását[1121] a Szentlélek tevékenykedése által, aki életre keltette Jézus halott emberségét és meghívta Ôt az Úr dicsôséges állapotára. >>258, >>989, >>663, >>445, >>272 649 A Fiú azonban saját föltámadását isteni hatalmának erejével hajtja végre. Jézus jövendöli, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, meg kell halnia, és ezután föl kell támadnia (az ige aktív értelmében[1122]). Egyébként ô maga kifejezetten mondja: ,,Leteszem az életemet, hogy újra fölvegyem. (...) Hatalmam van a letételére, és hatalmam van az újrafölvételére'' (Jn 10,17--18). Mi hisszük, hogy Jézus meghalt és föltámadott (1Tesz 4,14). 650 Az egyházatyák a föltámadást Krisztus isteni személyébôl kiindulva szemlélik, mely egyesülve maradt a halál által egymástól elválasztott lelkével és testével: ,,Az isteni természet egysége miatt, mely az embernek mindkét, egymástól különvált részében egyformán jelen van, ezek a részek ismét találkoznak és egyesülnek. És így, miként az összekapcsolt részek különválásából a halál, úgy a különváltak egyesülésébôl a föltámadás következik.''[1123] >>626, >>1005 III. A föltámadás értelme és üdvösségtörténeti jelentôsége 651 ,,Ha Krisztus nem támadt volna föl, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek is'' (1Kor 15,15). A föltámadás mindenekelôtt megerôsítése mindannak, amit Krisztus tett és tanított. Az összes igazság, még az emberi szellem számára legfölfoghatatlanabb is, igazolást nyer, ha Krisztus a föltámadásában isteni tekintélyének megadta azt a végsô bizonyságát, amit megígért. >>129, >>274 652 Krisztus föltámadása az Ószövetség[1124] és maga Jézus földi életében[1125] adott ígéreteinek beteljesedése. ,,Az Írások szerint''[1126] kifejezés arra utal, hogy Krisztus föltámadása beteljesítette ezeket a jövendöléseket. >>994, >>601 653 Föltámadása megerôsíti Jézus istenségének igazságát. Ô maga mondta: ,,Amikor majd magasba emelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy Én Vagyok'' (Jn 8,28). A Megfeszített föltámadása bizonyítja, hogy ô valóban az ,,Én Vagyok'', az Isten Fia, maga Isten. Szent Pál magyarázhatta a zsidóknak: ,,És mi azt az ígéretet evangelizáljuk nektek, amit az atyák Ígéretként kaptak, mert ezt teljesítette be Isten az ô fiaiknak, amikor nekünk föltámasztotta Jézust'', ahogy a 2. zsoltárban írva van: Az én Fiam vagy te; én ma nemzettelek téged'' (ApCsel 13,32--33)[1127]. Krisztus föltámadása szorosan kapcsolódik Isten Fia megtestesülésének misztériumához. Isten örök terve szerint ennek beteljesedése. >>445, >>461, >>422 654 A húsvéti misztériumnak két összetevôje van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket a bűntôl, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. Az egyik elsôsorban a megigazulás, mely visszahelyez bennünket Isten kegyelmébe,[1128] ,,hogy miként Krisztus (...) föltámadott a halálból, úgy mi is az új életben élhessünk'' (Róm 6,4). Ez az új élet a bűn fölötti gyôzelem és a kegyelemben való új részesedés.[1129] A másik összetevô a fogadott fiúság megvalósulása, mert az emberek Krisztus testvéreivé válnak, ahogyan maga Jézus nevezi tanítványait a föltámadása után: ,,Menjetek, és vigyétek hírül testvéreimnek'' (Mt 28,10).[1130] Testvérek nem a természet alapján, hanem a kegyelem ajándékaként, mert ez a fogadott fiúság valós részesedést jelent az egyetlen Fiú életében, ami teljességgel az Ô föltámadásában nyilvánult meg. >>1987, >>1996 655 Végül Krisztus föltámadása -- és maga a föltámadott Krisztus -- a mi eljövendô föltámadásunk elve és forrása: ,,Krisztus föltámadott a halálból, elsôként a halottak közül (...); amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel'' (1Kor 15,20- -22). E beteljesedés várása közben a föltámadott Krisztus hívei szívében él. A keresztények Benne ízlelik ,,az eljövendô világ (...) erôit'' (Zsid 6,5), és életüket Krisztus elragadja az isteni élet kebelére,[1131] hogy ,,akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem Neki, aki értük meghalt és föltámadott'' (2Kor 5,15). >>989, >>1002 Összefoglalás 656 A föltámadásba vetett hit tárgya egy esemény, melyet történeti tanúságtétellel erôsítenek meg a tanítványok, akik valóságosan találkoztak a Föltámadottal, ugyanakkor titokzatosan transzcendens, mert Krisztus emberségének bemenetele Isten dicsôségébe. 657 Az üres sír és a lehelyezett gyolcsok önmagukban jelzik, hogy Krisztus teste Isten hatalma által kilépett a halál és a romlás kötelékeibôl. Ezek készítették elô a tanítványokat a Föltámadottal való találkozásra. 658 Krisztus, ,,az elsôszülött a halottak közül'' (Kol 1,18) a saját föltámadásunk elve már most lelkünk megigazulása,[1132] késôbb testünk életrekeltése által.[1133] ======================================================================== ,,Jézus fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján'' 659 ,,Az Úr Jézus, miután ezeket mondta, fölvétetett a mennybe és leült az Isten jobbján'' (Mk 16,19). Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsôült, amint azt az új és természetfölötti tulajdonságai mutatják, melyekkel attól kezdve állandóan rendelkezik.[1134] De negyven napon át, amikor tanítványaival bensôségesen együtt evett és ivott[1135] és az Országról tanította ôket,[1136] dicsôsége még a megszokott emberség körvonalai alatt elfátyolozott marad.[1137] Jézus utolsó megjelenését az zárja le, hogy embersége visszavonhatatlanul belép az isteni dicsôségbe, melyet a felhô[1138] és az ég[1139] -- ahol ettôl kezdve Isten jobbján ül -- jelez.[1140] Végül teljesen kivételes és egyedülálló módon Pálnak -- ,,mint egy elvetéltnek'' (1Kor 15,8) -- egy utolsó jelenésben megmutatkozik, mellyel apostollá teszi ôt.[1141] >>645, >>66, >>697, >>642 660 A Föltámadott dicsôségének ez idôben elfátyolozott jellege átragyog Mária Magdolnához intézett titokzatos szavain: ,,Még nem (...) mentem föl az Atyához; de menj az én testvéreimhez, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez'' (Jn 20,17). Ez a föltámadott Krisztus és az Atya jobbjára fölmagasztalt Krisztus dicsôsége közötti különbségre utal. A mennybemenetel egyszerre történeti és transzcendens eseménye az átmenetet jelenti az egyikbôl a másikba. 661 Ez az utolsó lépés szoros egységben marad az elsôvel, azaz a mennybôl való alászállással, ami a megtestesülésben valósult meg. Csak az ,,térhet vissza az Atyához'', aki az ,,Atyától jött ki'': Krisztus.[1142] ,,Senki sem ment föl az égbe, csak aki alászállott az égbôl, az Emberfia'' (Jn 3,13).[1143] Az emberség saját természetes erôire hagyva nem képes bemenni az ,,atyai házba'',[1144] Isten életébe és boldogságába. Egyedül Krisztus nyithatta meg az embernek az utat: ,,hogy nekünk, az Ô tagjainak megadja a reményt, hogy mi is eljuthatunk oda, ahová Ô elsôként elôrement''.[1145] >>461, >>792 662 ,,Én pedig, majd ha magasba emelnek a földrôl, mindeneket magamhoz fogok vonzani'' (Jn 12,32). A kereszten való fölmagasztalás a mennybemenetel fölmagasztalását jelzi és jövendöli. Az ennek a kezdete. Jézus Krisztus, az új és örök szövetség egyetlen Papja ,,nem emberi kézzel épített szentélybe lépett be (...), hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elôtt közbenjárjon értünk'' (Zsid 9,24). Krisztus a mennyben szüntelenül gyakorolja a maga papságát: ,,hiszen örökké él, hogy közbenjárjon'' azokért, ,,akik általa járulnak Istenhez'' (Zsid 7,25). Mint ,,az eljövendô javak fôpapja'' (Zsid 9,11), középpontja és fôcelebránsa annak a liturgiának, amely az Atyát az égben dicsôíti.[1146] >>1545, >>1137 663 Ettôl kezdve Krisztus az Atya jobbján ül: ,,Az Atya jobbján kifejezéssel azt az isteni tiszteletet és dicsôséget jelezzük, amelyben Isten Fia mint az Atyával egylényegű Isten az idô kezdete elôtt volt, és ahol az idôk végén, megtestesülvén, testi módon is helyet foglal, mert teste ugyanabba a dicsôségbe került.''[1147] >>648 664 Az Atya jobbjára ülés a Messiás országának kezdetét jelenti, Dániel próféta az Emberfiára vonatkozó látomásának beteljesedését: ,,és hatalom, tisztelet és ország adatott neki; és minden nép, törzs és nyelv neki szolgált: hatalma örök hatalom, mely nem vétetik el, és országa nem fog megsemmisülni.'' (Dán 7,14). Ettôl az idôponttól kezdve az apostolok tanúi lettek annak az ,,országnak, melynek nem lesz vége''.[1148] >>541 Összefoglalás 665 Krisztus mennybemenetele Jézus emberségének végleges bemenetelét jelenti Isten mennyei országába, ahonnan ismét el fog jönni,[1149] de a közbülsô idô elrejti Ôt az emberek szeme elôl.[1150] 666 Jézus Krisztus az Egyház feje, elôttünk ment be az Atya dicsôséges országába, hogy mi, az Ô testének tagjai abban a reményben éljünk, hogy egykor örökre együtt leszünk Vele. 667 Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra belépett a mennyei szentélybe, és szüntelenül közbenjár értünk mint közvetítô, aki állandóan árasztja ránk a Szentlelket. ======================================================================== ,,Onnan jön el ítélni élôket és holtakat'' I. Ismét el fog jönni dicsôségében Krisztus már uralkodik az Egyház által ... 668 ,,Krisztus meghalt és életre támadt, hogy a holtaknak és élôknek egyaránt Ura legyen'' (Róm 14,9). Mennybemenetele azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten hatalmában és tekintélyében. Jézus Krisztus az Úr: övé minden hatalom a mennyben és a földön. Ô ,,fölötte áll minden fejedelemségnek, hatalomnak, erôsségnek és uralomnak'', mert az Atya ,,mindent az ô lábai alá vetett'' (Ef 1,20--22). Krisztus a mindenség és a történelem ura .[1151] Benne az ember történelme és az egész teremtés is megtalálja ,,újraösszefoglalását'',[1152] transzcendens csúcspontját. >>450, >>518 669 Mint Úr Krisztus feje is az Egyháznak, mely az ô Teste.[1153] A mennybe fölemelkedett és megdicsôült Krisztus, mivel küldetését így teljesíti be teljesen, Egyházában itt marad a földön. A megváltás a forrása annak a tekintélynek, amelyet Krisztus az Egyház fölött a Szentlélek erejével gyakorol.[1154] ,,Krisztus Országa a misztériumban már jelen van''[1155] az Egyházban, mely ,,az Ország csírája és kezdete a földön''.[1156] >>792, >>1088, >>541 670 A mennybemenetel óta Isten tervének megvalósulása elkezdôdött. Már az ,,utolsó órában'' vagyunk (1Jn 2,18).[1157] ,,Elérkezett tehát már hozzánk az idôk vége, és e világ megújítása visszavonhatatlanul elkezdôdött, és a jelen világban bizonyos módon elôvételeztetik: az Egyház ugyanis már a földön igaz, jóllehet tökéletlen szentséggel ékeskedik.''[1158] Krisztus Országa jelenlétét azon csodálatos jelekkel már mutatja,[1159] melyek kísérik az Egyház által történô hirdetését.[1160] >>1042, >>825, >>547 ... Amíg alávettetik neki minden 671 Krisztusnak az Egyházban már jelenlévô országa még nem teljesedett be ,,hatalommal és nagy dicsôséggel'' (Lk 21,27)[1161] a Király Földre szállásával. Az Országot a gonosz hatalmak még támadják,[1162] jóllehet gyökerében Krisztus húsvétja már legyôzte ôket. Amíg minden alá nem vettetik neki,[1163] ,,amíg nem lesz új ég és új föld, melyekben igazságosság lakik, addig a zarándok Egyház e történelmi idôhöz tartozó szentségeiben és intézményeiben ennek a világnak alakját hordozza, mely elmúlik, és maga is ott él a teremtett dolgok között, melyek mindmáig sóhajtoznak és vajúdnak, és várják Isten fiainak megnyilvánulását''.[1164] Ezért imádkoznak a keresztények, fôképpen a szentmisében,[1165] sürgetvén Krisztus visszatérését,[1166] mondván: ,,Jöjj el, Urunk!'' (Jel 22,20).[1167] >>1043, >>769, >>773, >>1043, >>2046, >>2817 672 Krisztus mennybemenetele elôtt megmondta, hogy még nem jött el az Izrael által várt messiási ország dicsôséges megalapításának ideje,[1168] melynek az összes emberek számára meg kell hoznia a próféták szerint[1169] az igazságosság, a szeretet és a béke végsô rendjét. A mostani idô az Úr szerint a Lélek és a tanúságtétel ideje,[1170] de olyan idô is, melyet a közelgô ,,szorongatás''[1171] és az Egyházat nem kímélô[1172] gonosztól való próbatétel határoz meg,[1173] és bevezeti az utolsó napok harcát.[1174] A várakozás és a virrasztás ideje.[1175] >>732, >>2612 Krisztus dicsôséges eljövetele, Izrael reménye 673 A mennybemenetel óta Krisztus dicsôséges eljövetele a küszöbön áll,[1176] de ,,nem ránk tartozik ismerni az idôket és a pillanatokat, melyeket az Atya a maga hatalmában elhatározott'' (ApCsel 1,7).[1177] Ez az eszkatologikus esemény bármely pillanatban beteljesedhet,[1178] jóllehet mind az eseményt, mind az azt megelôzô végsô megpróbáltatást valami ,,késlelteti''.[1179] >>1040, >>1048 674 A Messiás dicsôséges eljövetele a történelem bármely pillanatában attól függ,[1180] hogy elismeri-e Ôt ,,egész Izrael'',[1181] melynek egy része megátalkodott[1182] a ,,hitetlenségben'' (Róm 11,20) Jézussal kapcsolatban. Szent Péter mondja pünkösd után a jeruzsálemi zsidóknak: ,,Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, hogy eljöjjön az Úr színe elôtt a megbékélés ideje, és Isten elküldje Ôt, aki számotokra Krisztussá rendeltetett, Jézust, akit az égnek kellett befogadnia egészen a nagy megújulás napjáig, amit Isten megmondott szent prófétái ajka által'' (ApCsel 3,19--21). És Pál visszhangozza: ,,Ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz a fölvételük, mint élet a halálból'' (Róm 11,15). A zsidók összességének belépése[1183] a messiási üdvösségbe az összes pogányok után[1184] valósítja meg Isten népe számára ,,Krisztus teljességét'' (Ef 4,13), amelyben ,,Isten lesz minden mindenben'' (1Kor 15,28). >>840, >>58 Az egyház utolsó próbatétele 675 Krisztus eljövetele elôtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni.[1185] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját,[1186] fölfedi a ,,gonoszság misztériumát'' egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsôíti Isten és az Ô testben eljött Messiása helyett.[1187] >>769 676 Ez az antikrisztusi megtévesztés a világban mindannyiszor föltűnik, amikor a messiási reménységet a történelemben akarják beteljesíteni, ami csak a történelmen túl, az eszkatologikus ítélet által teljesedhet be; az Egyház az eljövendô ország ezen meghamisítását ,,millenarizmusnak'' nevezett enyhébb formájában is,[1188] és fôként a ,,belsôleg romlott'' szekularizált messianizmus politikai formájában elutasította.[1189] >>2425 677 Az Egyház az Ország dicsôségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.[1190] Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni[1191] állandóan növekvô fejlôdés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti gyôzelme által,[1192] melynek következtében Menyasszonya alá fog szállni a mennybôl.[1193] Istennek a gonosz fölforgatása fölötti gyôzelme az Utolsó Ítélet formáját fogja ölteni[1194] e mulandó világ végsô, kozmikus összeomlása után.[1195] >>1340, >>2853 II. ,,Ítélni élôket és holtakat'' >>1038--1041 678 Jézus a próféták[1196] és Keresztelô János[1197] után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete[1198] és a szívek titkai.[1199] Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentôl fölajánlott kegyelmet.[1200] A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását.[1201] Az utolsó napon Jézus fogja mondani: ,,Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg'' (Mt 25,40). >>1070 679 Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végsô ítélet teljes joga Ôt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által ,,szerezte meg''. Az Atya is ,,minden ítéletet átadott a Fiúnak'' (Jn 5,22).[1202] A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen,[1203] s hogy ajándékozza az életet, mely Ôbenne van.[1204] A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát,[1205] cselekedetei szerint kapja meg jutalmát[1206] és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával .[1207] >>1021 Összefoglalás 680 Az Úr Krisztus már uralkodik az Egyház által, de ez a világ még nincs teljesen alávetve neki. Krisztus országa nem fog gyôzni a gonosz hatalmainak utolsó támadása nélkül. 681 Az ítélet napján, a világ végén Krisztus el fog jönni dicsôségben, hogy beteljesítse a jó végsô gyôzelmét a rossz fölött, melyek mint búza és konkoly a történelem folyamán együtt nôttek föl. 682 A dicsôséges Krisztus, amikor az idôk végén eljön ítélni eleveneket és holtakat, nyilvánvalóvá fogja tenni a szívek titkos gondolatát és meg fog fizetni minden egyes embernek cselekedetei szerint és aszerint, ahogyan elfogadták vagy elvetették a kegyelmet. ======================================================================== Hiszek a Szentlélekben 683 ,,Nem mondhatja senki: ťÚr JézusŤ, csak a Szentlélekben'' (1Kor 12,3). ,,Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki azt kiáltja: ťAbba, Atya!Ť''(Gal 4,6). Ez a hívô megismerés csak a Szentlélekben lehetséges. Hogy valaki közösségben lehessen Krisztussal, annak elsô föltétele, hogy megérintse a Szentlélek. Ô megelôz minket és fölébreszti bennünk a hitet. Keresztségünk, a hit elsô szentsége által az életet, melynek forrása az Atyában van és a Fiúban kínáltatik föl, bensôségesen és személyesen a Szentlélek közli az Egyházban: >>424, >>2670, >>152 A keresztség ,,adja nekünk az új születés kegyelmét az Atya Istenben, Fia által a Szentlélekben. Azokat ugyanis, akik Isten Lelkét hordozzák, Ô odavezeti az Igéhez, azaz a Fiúhoz; a Fiú pedig bemutatja ôket az Atyának, és az Atya romolhatatlanná teszi ôket. A lélek nélkül tehát lehetetlen látni az Isten Fiát, és a Fiú nélkül senki sem közeledhet az Atyához, mert az Atya ismerete a Fiú, és Isten Fiának megismerése a Szentlélek által történik.[1208] >>249 684 A Szentlélek az elsô a maga kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az új életben, amely nem más, mint megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ô küldött, Jézus Krisztust.[1209] De Ô az utolsó a Szentháromság személyeinek kinyilatkoztatásában. Nazianzi Szent Gergely, a ,,Teológus'' ezt a kibontakozást az isteni ,,közös leereszkedés'' pedagógiája által magyarázza: >>236 Az Ószövetség az Atyát nyíltan hirdette, a Fiút homályosabban. Az Újszövetség világosan megmutatja nekünk a Fiút, és a Szentlélek istenségét bizonyos értelemben homályosan. Most pedig maga a Lélek velünk van és nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt biztonságos nyíltan hirdetni a Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem vallották: sem a Szentlelket -- hogy úgy mondjam -- súlyosabb teherként ránk helyezni, amikor a Fiú istenségét még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az, hogy fokozatosan (...), hallgatagon fölfelé haladva és ,,világosságból világosságba'' jutva ragyogjon ránk a Szentháromság világossága.[1210] 685 A Szentlélekben hinni ezért annak megvallását jelenti, hogy a Szentlélek egy a Szentháromság személyei közül, az Atyával és a Fiúval egylényegű, ,,akit éppúgy imádunk és dicsôítünk, mint az Atyát és a Fiút''.[1211] Ezért a Szentlélek isteni misztériumáról a Szentháromság teológiájában volt szó. Most tehát a Szentlélekrôl csak az isteni ,,üdvrendben'' beszélünk. >>236 686 A Szentlélek üdvösségünk tervének kezdetétôl a beteljesedésig együtt munkálkodik az Atyával és a Fiúval. De mint Személynek kinyilatkoztatása és ajándékozása, fölismerése és elfogadása csak a Fiú megváltó megtestesülésével elkezdôdött ,,végsô idôkben'' történik. Ezek után a Krisztusban, az új teremtés ,,Elsôszülöttjében'' és Fejében beteljesült isteni terv a kiárasztott Szentlélek által testet -- Egyházat, szentek közösségét, bűnök bocsánatát, test föltámadását, vrök életet -- ölthet az emberi nemben. >>258 ======================================================================== ,,Hiszek a Szentlélekben'' 687 ,,Isten dolgait senki nem ismeri, csak Isten Lelke'' (1Kor 2,11). Most pedig a Lélek, aki kinyilatkoztatja Ôt, megismerteti velünk Krisztust, az Ô Élô Igéjét, de önmagát nem tárja föl. ,,Aki szólt a próféták által'',[1212] hallatja velünk az Atya Szavát. De Ôt nem halljuk. Ôt csak abban a folyamatban ismerjük meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk. Az Igazság Lelke, aki ,,föltárja'' nekünk Krisztust, nem beszél önmagáról.[1213] Ez a sajátosan isteni rejtôzködés magyarázza, hogy ,,a világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri'', miközben azok, akik Krisztusban hisznek, megismerik Ôt, mert velük marad (Jn 14,17). >>243 688 Az Egyház, az apostolok továbbadott hitében élô közösség a hely, ahol megismerjük a Szentlelket: -- az Írásokban, melyeket a Ô sugalmazott; -- a Hagyományban, melynek az egyházatyák mindig aktuális tanúi; -- az egyházi Tanítóhivatalban, melyet a Szentlélek segít; -- a szentségi liturgiában, annak szavai és szimbólumai által, melyekben a Szentlélek közösségbe visz Krisztussal; -- az imádságban, melyben közbenjár érettünk; -- a karizmákban és szolgálatokban, melyek által az Egyház épül: -- az apostoli és hittérítô élet jeleiben; -- a szentek tanúságtételében, melyben Ô maga teszi nyilvánvalóvá az életszentséget és folytatja az üdvösség művét. I. A Fiú és a Szentlélek összefüggô küldetése 689 Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke,[1214] valóban Isten. Ô, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tôlük mind a Szentháromság belsô életében, mind az Ô világnak szóló szeretet-ajándékában. De az Egyház hite, mely imádja az elevenítô, egylényegű és elválaszthatatlan Szentháromságot, vallja a személyek megkülönböztetését is. Amikor az Atya Igéjét küldi, a Lelkét is mindig küldi: összekapcsolt küldés ez, melyben a Fiú és a Szentlélek különbözôek ugyan, de elválaszthatatlanok. Krisztus az, aki megjelenik, Ô a láthatatlan Isten látható Képmása, de a Szentlélek az, aki kinyilatkoztatja Ôt. >>245, >>254, >>485 690 Jézus ,,Krisztus'', ,,fölkent'', mert az Ô kenete a Lélek, és mindaz, ami a Megtestesülés óta történt, ebbôl a teljességbôl következett.[1215] Miután pedig Krisztus megdicsôült[1216] az Atyánál, a maga részérôl küldheti a Lelket azoknak, akik hisznek benne: Ô maga közli velük dicsôségét,[1217] azaz a Szentlelket, aki megdicsôíti Ôt.[1218] Az összefüggô küldetés ezek után kiterjed azokra, akiket az Atya Fiának Testében gyermekeivé fogadott: a fogadott fiúság Lelkének küldetése lesz, hogy Krisztussal összekösse és Ôbenne éltesse ôket. >>436, >>788 A kenet (...) jelentése az, hogy ne gondoljunk semmiféle távolállást a Fiú és a Szentlélek között; mert miként a test bôre és az olaj kenete között sem az értelem, sem az érzékek semmiféle köztes dolgot nem ismernek, így elválaszthatatlan a Fiú kapcsolata a Szentlélekkel, annyira, hogy annak, aki Krisztust hittel meg akarja érinteni, elôbb a kenettel kell kapcsolatba kerülnie: nincs ugyanis olyan tag, amit ne borítana a Szentlélek. Ezért a Fiú uralmának megvallása azokban születik meg, akik a Szentlélekben fogadják be Ôt, akikkel -- amikor a hit által közelednek -- mindenfelôl szembesiet a Szentlélek.[1219] >>488 II. A Szentlélek neve, elnevezései és szimbólumai A Szentlélek tulajdonneve 691 ,,Szentlélek''a tulajdonneve Annak, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsôítünk. Az Egyház ezt a nevet az Úrtól kapta, és új gyermekeinek keresztségében vallja meg.[1220] A ,,Lélek'' (latinul Spiritus) szó a héber ruah szót fordítja, ami eredeti értelmében fuvallatot, levegôt, szelet jelent. Jézus pontosan a szél érzékletes képét használja, hogy Nikodémusnak elmagyarázza annak transzcendens újdonságát, aki személy szerint Isten Lehelete, isteni Lélek.[1221] Másrészt a Lélek és a Szent a Három isteni Személy közös attributuma is. De a Szentírás, a liturgia és a teológiai nyelv e két szó összekapcsolásával a Szentlélek kimondhatatlan Személyét jelöli, anélkül, hogy ezt össze lehetne téveszteni a ,,lélek'' és a ,,szent'' más használatával. A szentlélek elnevezései 692 Amikor Jézus a Szentlélek eljövetelét meghirdeti és ígéri, Paraklétosznak, azaz szó szerint ,,maga mellé szólított''-nak, latinul advocatus-nak nevezi (Jn 14,16.26; 16,7). A Paraklétoszt rendszerint ,,Vigasztalónak'' fordítják, mivel Jézus az elsô vigasztaló.[1222] Maga az Úr a Szentlelket az ,,Igazság Lelkének'' nevezi.[1223] >>1433 693 A Szentlélek tulajdonnevén kívül, amit az Apostolok Cselekedetei és a Levelek leginkább használnak, Szent Pálnál a következô megnevezések fordulnak elô: az Ígéret Lelke (Ef 1,13; Gal 3,14); a fogadott fiúság Lelke (Róm 8,15; Gal 4,6); Krisztus Lelke (Róm 8,11); az Úr Lelke (2Kor 3,17); Isten Lelke (Róm 8,9.14; 15,19; 1Kor 6,11; 7,40); Szent Péternél pedig: a Dicsôség Lelke (1Pt 4,14). A szentlélek szimbólumai 694 A víz. A víz szimbóluma a Szentlélek működését jelzi a keresztségben, mivel a Szentlélek segítségül hívása után az új születés hatékony szentségi jelévé válik: miként elsô születésünk magzati állapotát víz tartja fenn, úgy a keresztvíz valóságosan jelzi, hogy isteni életre születésünket a Szentlélekben kapjuk ajándékba. Sôt az ,,egy Lélekben (...) megkeresztelkedve'', ,,mindannyiunkat egy Lélek itatott át'' (1Kor 12,13): a Lélek tehát személyesen is élô Víz, amely a megfeszített Krisztusból ered[1224] mint forrásából, és bennünk az örök életre szökell.[1225] >>1218, >>2652 695 A kenet. Az olaj kenetének szimbóluma a Szentlelket is jelenti, olyannyira, hogy szinonimája lett.[1226] A keresztény beavatásban a kenet szentségi jele a bérmálásnak, amit éppen ezért a Keleti Egyházak ,,krizmálásnak'' neveznek. De hogy teljes jelentését megértsük, vissza kell mennünk a Szentlélek által végbevitt elsô fölkenéshez: Jézuséhoz. A Krisztus név (a héber ,,Messiás'') Isten Lelkének ,,fölkentjét'' jelenti. Az Ószövetségben egyesek az Úr ,,fölkentjei'' voltak,[1227] kiemelkedô módon Dávid király.[1228] Jézus azonban egyedülálló módon Isten Fölkentje: az emberség, melyet a Fiú magára vett, teljesen a ,,Szentlélek fölkentje''. Jézust a Szentlélek tette ,,Krisztussá''.[1229] Szűz Mária a Szentlélektôl foganja Krisztust, és a Szentlélek hirdeti a gyermeket mint Krisztust születésekor,[1230] és arra indítja Simeont, hogy a templomba menjen látni az Úr Krisztusát;[1231] Ô maga tölti be Krisztust[1232] és az Ô ereje árad ki Krisztusból gyógyításai alkalmával.[1233] Végül Ô támasztja föl Krisztust a halálból.[1234] Ezután Jézus a maga halált legyôzött emberségében teljesen ,,Krisztussá'' válva[1235] bôségesen árasztja a Szentlelket, hogy a ,,szentek'' Isten Fiának emberségével való egységükben elérjék ,,az érett férfikort Krisztus nagykorúságának mértéke szerint'' (Ef 4,13): ,,a teljes Krisztust'' Szent Ágoston szavai szerint.[1236] >>1293, >>436, >>1504, >>794 696 Tűz. Míg a víz a Szentlélekben adott élet születését és termékenységét jelezte, a tűz a Szentlélek cselekedeteinek átalakító erejét szimbolizálja. Illés próféta, aki ,,mint tűzvész jött, és szava lángolt, mint az égô kemence'' (Sir 48,1), imádsága által tüzet hozott le az égbôl a Kármel-hegyi áldozatra[1237] mint a Szentlélek tüzének elôképét, mely átalakít mindent, amit megérint. Keresztelô János, ,,aki Illés erejében és ťlelkébenŤ'' (Lk 1,17) jár az Úr elôtt, úgy hirdeti Krisztust, mint ,,aki Szentlélekben és tűzben fog keresztelni'' (Lk 3,16), abban a Szentlélekben, akirôl Jézus mondja késôbb: ,,Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.'' (Lk 12,49) A Szentlélek ,,lángnyelvek alakjában'' száll a tanítványokra pünkösd reggelén, és tölti el ôket.[1238] A lelki hagyomány megtartja a tűz szimbolikáját, mint ami a legjobban kifejezi a Szentlélek működését:[1239] ,,Ne oltsátok ki a Lelket'' (1Tesz 5,19) >>1127, >>2586, >>718. 697 A felhô és a fényesség. E két szimbólum elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétôl. Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhô nyilatkoztatja ki az élô és szabadító Istent, eltakarván dicsôségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai- hegyen,[1240] a találkozás sátrában[1241] és a pusztai vándorlásban;[1242] Salamonnak a templomszentelés alkalmával.[1243] Ezeket az elôképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és ,,beárnyékozza ôt'', hogy Jézust foganja és világra szülje.[1244] A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhôben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, ,,és a felhôbôl szózat hallatszott: ťEz az én választott fiam, ôt hallgassátokŤ'' (Lk 9,34--35). Végül ugyanez a ,,felhô fogadta be Jézust'' a tanítványok szeme elôl a mennybemenetel napján,[1245] és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsôségben eljövetelének napján.[1246] >>484, >>554, >>659 698 A pecsét a kenethez hasonló jelentésű szimbólum. Krisztus az, akit ,,az Atya Isten pecsételt meg'' (Jn 6,26); és Benne az Atya minket is megpecsétel.[1247] A pecsét (szphragidosz) képét, mivel a Szentlélek kenetének letörölhetetlen hatását jelzi a keresztség, a bérmálás és a papság szentségében, egyes teológiai hagyományokban e három, megismételhetetlen szentség belénk nyomott, eltörölhetetlen ,,karakterének'' jelzésére használják. >>1295--1296, >>1121 699 A kéz. Jézus a kezét rájuk téve gyógyított betegeket[1248] és áldotta meg a gyermekeket.[1249] Az Apostolok Jézus nevében ugyanezt teszik.[1250] Sôt a Szentlélek az Apostolok kézrátétele által adatott.[1251] A Zsidókhoz írt levél a kézrátételt tanításának ,,alapvetô igazságai'' közé sorolja.[1252] Az Egyház a Szentlélek mindenható kiáradásának e jelét megtartotta szentségi lélekhívásaiban (epikléziseiben). >>292, >>1288, >>1300, >>1573, >>1668 700 Az ujj. Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket.[1253] Ha Isten törvényét a kôtáblákra ,,Isten ujja'' írta (Kiv 31,18), ,,Krisztus levele'', mely az Apostolok gondjára van bízva, ,,az élô Isten Lelkével, nem kôtáblákra, hanem az élô szív lapjaira'' (2Kor 3,3) van írva. A ,,Veni, Creator Spiritus'' himnusz a Szentlelket ,,Te, ujj az Isten jobb kezén'' formában hívja segítségül.[1254] >>2056 701 A galamb. A vízözön végén (mely a keresztség szimbóluma) a Noé által kibocsátott galamb a csôrében zöldellô olajággal tér vissza annak jeléül, hogy a föld ismét lakható.[1255] Amikor Krisztus kiemelkedik keresztségének vízébôl, a Szentlélek galamb formájában száll le rá és marad rajta.[1256] A Lélek a megkereszteltek megtisztított szívébe leszáll, és ott megnyugszik. Egyes egyházakban a szent Eucharisztiát az oltár fölé függesztett, galamb formájú fémedényben (columbarium) ôrzik. A galamb-szimbólum a Szentlélek jelzésére a keresztény ikonográfiában hagyományos. >>1219, >>535 III. A Szentlélek és Isten Igéje az ígéretek idején 702 Az Atya Igéjének és Lelkének összekapcsolt küldetése kezdettôl az ,,idôk teljességéig''[1257] rejtve marad, de működik. Isten Lelke készíti elô a Messiás idejét, és mindkettô -- anélkül, hogy teljes kinyilatkoztatást kapnának -- ott van az ígéretekben, hogy várják és elfogadják ôket, amikor megjelennek. Ezért amikor az Egyház olvassa az Ószövetséget,[1258] azt vizsgálja,[1259] amit a Lélek, ,,aki szólt a próféták által'',[1260] Krisztusról akar nekünk mondani. >>122, >>107, >>243 Az Egyház hite a ,,Próféták'' alatt itt mindazokat érti, akiket a Szentlélek sugalmazott az élô prédikációban, illetve mind az Ó-, mind az Újszövetség szent könyveinek szerkesztésében. A zsidó hagyomány különbséget tesz a Törvény (az elsô öt könyv, vagyis a Pentateuchus), a Próféták (az általunk történetinek és prófétainak nevezett könyvek) és az Írások (fôként a bölcsességi könyvek és a zsoltárok) között.[1261] A teremtésben 703 Isten Igéje és az Ô Lehelete ott van minden teremtmény léte és élete eredeténél:[1262] >>292, >>291 A Szentlelket megilleti, hogy éltesse és megszentelje a teremtést, és uralkodjék rajta, mert Ô az Atyával és az Igével egylényegű Isten (...). Mivel Isten az Atyában és a Fiúban ad erôt minden teremtménynek, és ôrzi ôket.[1263] 704 ,,Ami az embert illeti, ôt Isten tulajdon kezeivel (azaz a Fiúval és a Szentlélekkel) alkotta (...), és a megalkotott testre ráöntötte a saját formáját, úgyhogy az is, ami látható, isteni formát hordozzon.''[1264] >>356 Az ígéret lelke 705 A bűntôl és a haláltól eltorzított ember megmarad ,,Isten képmására'', a Fiú képmására teremtettnek, de mivel meg van fosztva a ,,hasonlóságtól'', ,,nélkülözi Isten dicsôségét''.[1265] Az Ábrahámnak tett ígéret megnyitja az üdvrendet, melynek végén maga a Fiú ölti magára a ,,képmást'',[1266] és visszaállítja az Atyával való ,,hasonlóságba'' azáltal, hogy visszaadja neki a dicsôséget, az ,,éltetô'' Lelket. >>410, >>2809 706 Minden emberi remény ellenére Isten utódot ígér Ábrahámnak, mint a hit és a Szentlélek erejének gyümölcsét.[1267] Ebben az utódban áldást fog nyerni a föld minden nemzetsége.[1268] Ez az utód Krisztus lesz,[1269] akiben a Szentlélek kiáradása végre fogja hajtani ,,Isten szétszórt fiainak összegyűjtését''.[1270] Amikor Isten esküvel kötelezi magát[1271] szeretett Fiának ajándékára vállal kötelezettséget,[1272] ugyanígy az Ígéret Lelkének ajándékára, aki elôkészíti annak a népnek a megváltását, melyet Isten szerez magának.[1273] >>60 Az istenjelenésekben és a törvényben 707 Az istenjelenések (teofániák) -- a Pátriárkáktól Mózesig és Józsuétól a nagy Próféták küldetését bevezetô látomásokig -- az Ígéret útját világítják meg. A keresztény hagyomány mindig fölismerte, hogy ezekben az istenjelenésekben Istennek a Szentlélek Felhôjében egyszerre kinyilatkoztatott és ,,beárnyékolt'' Igéje láttatta és hallatta magát. 708 Ez az isteni pedagógia fôként a Törvény ajándékában mutatkozik meg.[1274] A Törvény pedagógusként adatott, hogy népet Krisztushoz vezesse.[1275] De képtelensége arra, hogy az ,,istenhasonlóságtól'' megfosztott embert üdvözítse és a világosabb ismeret, amit a bűnrôl ad,[1276] a Szentlélek utáni vágyakozást ébreszti. Errôl tanúskodnak a Zsoltárok sóhajtozásai. >>1961--1964, >>122, >>2585 Az országban és a számkivetésben 709 A Törvénynek, az Ígéret és Szövetség jelének kellett volna irányítania az Ábrahám hitébôl fakadt nép szívét és intézményeit: ,,Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor (...) papi királyságom és szent népem lesztek'' (Kiv 19,5--6).[1277] Dávid után azonban Izrael engedett a kísértésnek, hogy ugyanolyan országot rendezzen be, mint a környezô nemzetek. Az ország azonban, ami a Dávidnak adott Ígéret tárgya,[1278] a Szentlélek műve lesz; a Lélek szerint szegényeké lesz. >>2579, >>544 710 ATörvény feledése és a Szövetség iránti hűtlenség halálhoz vezet: a számkivetés látszólag az ígéretek megsemmisülése, valójában pedig az üdvözítô Isten titokzatos hűsége és a megígért megújítás kezdete, de a Lélek szerint. Isten népének végig kellett szenvednie ezt a tisztulást;[1279] a számkivetésen Isten tervében már rajta van a kereszt árnyéka, és a szegények maradéka, mely visszatér, az Egyház világosan fölismerhetô elôképei közé tartozik. A messiás és az Ô Lelkének várása 711 Iz 43,19-ben az ,,Íme, én új dolgokat művelek'' két profétai irányzatra utal: egyik a Messiás várására, a másik az új Lélek hirdetésére vezet, és mindkettô a csekély ,,maradék'' felé tart, ,,a szegények népe'' felé,[1280] mely reménykedve várja ,,Izrael vigasztalását'' és ,,Jeruzsálem megváltását'' (Lk 2,25.38). >>64, >>522 Fentebb már láttuk, miként valósította meg Jézus a rá vonatkozó próféciákat. Itt azokra szorítkozunk, amelyekben inkább a Messiás és az Ô Lelke közötti kapcsolat jelenik meg. 712 A várt Messiás arcvonásai az Emmánuel könyvben[1281] kezdenek körvonalazódni (amikor ,,Izajás (...) látta [Krisztus] dicsôségét'': Jn 12,41), különösen Izajás 11,1--2 versében: >>439 ,,És vesszô sarjad majd Jessze törzsökébôl, és virág fakad az ô gyökerébôl: és megnyugszik rajta az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erôsség lelke; a tudomány és az Úr félelmének lelke. 713 A Messiás vonásai fôként a Szolga énekeiben nyernek kinyilatkoztatást.[1282] Ezek az énekek hirdetik Jézus szenvedésének értelmét és megjelölik a módot, ahogyan Ô ki fogja árasztani a Szent Lelket, hogy életet adjon a sokaságnak: nem kívülrôl, hanem ,,a mi szolgai alakunkat magára öltve'' (Fil 2,7). Magára véve a mi halálunkat, tudja közölni velünk az Ô Lelkét, aki az életé. >>601 714 Ezért kezdi Krisztus a Jó Hír hirdetését Izajás ezen sorainak magáévá tételével (Lk 4,18--19):[1283] ,,Az Úr Lelke rajtam; mert fölkent engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak az elbocsátást, és a vakoknak a látást, hogy elküldjem a megtörteket az elbocsátásban, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.'' 715 A közvetlenül a Szentlélek elküldésére vonatkozó profétai szövegek olyan jövendölések, amelyekben Isten népének szívéhez szól az Ígéretek nyelvén, a szeretet és a hűség hangnemében,[1284] aminek beteljesülését Szent Péter fogja kikiáltani pünkösd reggelén.[1285] Ezen ígéretek szerint ,,az utolsó idôkben'' az Úr Lelke meg fogja újítani az emberek szívét azáltal, hogy beléjük vési az új Törvényt; Ô fogja összegyűjteni a szétszórt és megosztott népeket, és megbékélteti ôket; az elsô teremtést átformálja, és ott az emberekkel fog lakni Isten békességben. >>214, >>1965 716 A ,,szegények'',[1286] az alázatosak és szelídek népe, akik teljesen ráhagyatkoztak Isten titokzatos terveire -- azok népe, akik várják az igazságot, de nem az emberektôl, hanem a Messiástól --, a Szentlélek nagy és titokzatos műve végig az ígéretek idején Krisztus eljövetelének elôkészítésére. A Lélek által megtisztított és megvilágosított szívük értéke a zsoltárokban mutatkozik meg. Ezekben a szegényekben az Úr Lelke ,,tökéletes népet'' készít.[1287] >>368 IV. Krisztus Lelke az idôk teljességében János, az elôfutár, próféta és keresztelô 717 ,,Volt egy Istentôl küldött ember, kinek János volt a neve'' (Jn 1,6). Jánost maga Krisztus, akit Szűz Mária nemrég fogant a Szentlélektôl, ,,már anyja méhében'' betöltötte ,,Szentlélekkel'' (Lk 1,15).[1288] Mária ,,látogatása'' Erzsébetnél Isten látogatását valósította meg népénél.[1289] >>523 718 János ,,az eljövendô Illés''.[1290] A Szentlélek tüze lakik benne és futtatja (mint elôfutárt) az Úr elôtt, aki jön. Jánosban, az elôfutárban a Szentlélek készít ,,az Úrnak tökéletes népet'' (Lk 1,17). >>696 719 János ,,több, mint próféta'':[1291] a Szentlélek ôbenne teljesíti be ,,a próféták által mondottakat''. János zárja le a prófétáknak Illéssel kezdôdött ciklusát.[1292] Hirdeti, hogy küszöbön áll Izrael vigasztalása; ô az érkezô Vigasztaló ,,hangja''.[1293] János, miként majd a Szentlélek is, ,,tanúságul jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról'' (Jn 1,7).[1294] Így Jánosban a Szentlélek beteljesíti ,,a próféták vizsgálódásait'' és az angyalok ,,vágyakozását'':[1295] ,,Akire majd látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, Ô az, aki Szentlélekben keresztel. És én láttam és tanúskodtam róla, hogy Ô az Isten Fia. (...) Íme, az Isten Báránya!'' (Jn 1,33--36) >>2684, >>536 720 Végül a Szentlélek az elôkép-Keresztelô Jánossal elindítja azt, amit Ô maga Krisztussal és Krisztusban fog megvalósítani: az ,,istenhasonlóság'' visszaállítását az emberben. János keresztsége a bűnbánatra szólt, a vízben és Lélekben való keresztség új születés lesz.[1296] >>535 ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!'' 721 Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idôk teljességében. Az Atya -- az üdvösség tervében, s mivel az Ô Lelke azt majd elô fogja készíteni -- elôször a lakóhelyet gondolta el, ahol az Ô Fia és az Ô Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességrôl szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa:[1297] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint ,,a Bölcsesség Székérôl''. >>484 Máriában kezdenek mutatkozni ,,Isten csodatettei'', melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni: 722 A Szentlélek kegyelmével elôkészítette Máriát. Illett, hogy ,,kegyelemmel teljes'' legyen Anyja Annak, akiben ,,testi formában az istenség egész teljessége lakozik'' (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, s mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Gábriel arkangyal helyesen köszönti mint ,,Sion leányát'': ,,Ave!'' azaz 'örvendezzél'.[1298] Mária énekével[1299] Isten egész népe, tehát az Egyház hálaadását is küldi az Atyához a Szentlélekben, mivel bensôjében hordozza az örök Fiút. >>489, >>2676 723 Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektôl foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik.[1300] >>485, >>506 724 Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végsô teofánia égô csipkebokra: ô, a Szentlélektôl betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti Ôt a szegényekkel[1301] és a pogányok zsengéjével.[1302] >>208, >>2619 725 Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket, ,,akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul'' (ôk Isten ,,jó akaratának'' emberei),[1303] és mindig az alázatosak az elsôk, akik Ôt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az elsô tanítványok. >>963 726 A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az ,,asszony'', az új Éva, ,,az élôk anyja'', ,,a teljes Krisztus'' anyja.[1304] Ilyen minôségében látjuk együtt a Tizenkettôvel: ,,egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva'' (ApCsel 1,14) ,,az utolsó idôk'' hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával. >>494, >>2518 A Krisztus Jézus 727 A Fiú és a Szentlélek egész küldetése az idôk teljességében abban áll, hogy a Fiú megtestesülésétôl kezdve az Atya Lelkének Fölkentje: Jézus a Krisztus, a Messiás. >>438, >>695, >>536 A hitvallás egész második fejezetét ennek fényénél kell olvasni. Krisztus egész műve a Fiú és a Szentlélek összekapcsolt küldetése. Most csak arról szólunk, ami a Szentlélekre vonatkozik, tudniillik, hogy Jézus megígéri és a megdicsôült Úr ajándékozza Ôt. 728 Jézus a Szentlelket mindaddig nem nyilatkoztatta ki teljesen, amíg Ô maga halálával és föltámadásával meg nem dicsôül. Apránként azonban utalt rá még a sokaságnak szóló tanításában is, amikor kinyilatkoztatja, hogy az Ô Teste eledel lesz a világ életéért![1305] Nikodémusnak,[1306] a szamariai asszonynak[1307] és azoknak is, akik részt vettek a sátoros ünnepen,[1308] utal rá. Tanítványainak nyíltan beszél, amikor az imádságról szól[1309] és a tanúságtételrôl, amit nekik kell tenniük.[1310] >>2615 729 Csak amikor eljött az óra, melyben Jézusnak meg kellett dicsôülnie, ígéri meg a Szentlélek eljövetelét, amiatt, hogy az Ô halála és föltámadása lesz az atyáknak adott ígéret beteljesedése:[1311] az igazság Lelkét, a másik vigasztalót, a Paraklétoszt Jézus imádságára fogja ajándékozni az Atya; az Atya fogja küldeni Jézus nevében; Jézus pedig az Atyától fogja küldeni Ôt, mert az Atyától származik. A Szentlélek eljön, meg fogjuk ismerni Ôt, mindig velünk lesz; velünk fog lakni; mindenre megtanít majd minket, és eszünkbe fog juttatni mindent, amit Jézus mondott, és tanúságot fog tenni róla; be fog vezetni a teljes igazságba és meg fogja dicsôíteni Krisztust. Ami a világot illeti, azt meg fogja szégyeníteni a bűn, az igazság és az ítélet kérdésében. >>388, >>1433 730 Végül eljött Jézus Órája:[1312] Jézus az Atya kezébe adja a lelkét[1313] akkor, amikor halála által legyôzte a halált ,,az Atya dicsôsége által föltámasztva a halálból'' (Róm 6,4); majd ajándékozza a Szentlelket, ,,rálehelve'' tanítványaira.[1314] Ettôl az órától kezdve Krisztus és a Lélek küldetése az Egyház küldetésévé válik: ,,Amint engem küldött az Atya, Én is küldelek titeket'' (Jn 20,21).[1315] >>850 A pünkösd 731 Pünkösd napján (a hét húsvéti hét végén) Krisztus húsvétja a Szentlélek kiáradásában teljesedik be, aki mint isteni személy nyilváníttatik ki, adatik és közöltetik: az Úr Krisztus a maga teljességébôl bôségesen árasztja a Lelket.[1316] >>2623, >>767, >>1302 732 Ezen a napon a Szentháromság teljesen ki lett nyilatkoztatva. E naptól kezdve a Krisztus által hirdetett Ország megnyílik azoknak, akik benne hisznek: a test alázatában és a hitben már részesednek a Szentháromság közösségében. A Szentlélek a maga szüntelen eljövetele által vezeti be a világot ,,a végsô idôkbe'', az Egyház idejébe, az Országba, amely már örökségként a birtokunkban van, de még nem teljesedett be: >>244, >>672 Láttuk az igaz Világosságot, megkaptuk az égi Lelket, megtaláltuk az igaz hitet: imádjuk az oszthatatlan Háromságot, mert Ô üdvözített minket.[1317] A szentlélek -- isten ajándéka 733 ,,Az Isten szeretet'' (1Jn 4,8.16); és a szeretet az elsô ajándék, amely minden mást magában foglal. Ez a szeretet ,,áradt ki szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott'' (Róm 5,5). >>218 734 Mivel a bűn következtében meghaltunk vagy legalábbis megsebesültünk, a szeretet ajándékának elsô hatása bűneink bocsánata. A Szentlélek közlése (2Kor 13,13) az Egyházban a megkeresztelteket visszaállítja a bűn miatt elvesztett istenhasonlóságba. >>1987 735 Ezután a Lélek a ,,foglalóját'', más szóval ,,zsengéjét'' adja örökségünknek:[1318] magának a Szentháromságnak az életét, mely nem más, mint úgy szeretni, ,,ahogy Ô szeretett bennünket''.[1319] Ez a szeretet (karitász, melyrôl az 1Kor 13 beszél) a Krisztusban való új élet elve, mely azáltal vált lehetségessé, hogy megkaptuk a ,,leszálló Szentlélektôl az erôt'' (ApCsel 1,8). >>1822 736 A Lélek ezen ereje által tudnak Isten fiai gyümölcsöt hozni. Ô, aki beoltott minket az igaz Szôlôtôbe, a Lélek fakaszt általunk gyümölcsöt, ami ,,szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás'' (Gal 5,22--23). A Lélek a mi életünk; minél inkább megtagadjuk önmagunkat,[1320] annál tevékenyebbé tesz bennünket a Lélek:[1321] >>1832 A Szentlélek által adatik a visszahelyezés a Paradicsomba, a fölmenetel a mennyek országába, a visszatérés a fogadott fiúságba: az, hogy megkapjuk a bizalmat, hogy Atyánknak szólíthassuk Istent, örökösei leszünk Krisztus kegyelmének, a világosság fiainak hívnak, és részesei vagyunk az örök dicsôségnek.[1322] A szentlélek és az egyház 737 Krisztus és a Szentlélek küldetése az Egyházban, Krisztus testében és a Szentlélek templomában teljesedik be. Ez az összekapcsolt küldetés ettôl kezdve Krisztus híveit bekapcsolja az Ô közösségébe az Atyával a Szentlélekben: a Lélek elôkészíti az embereket, kegyelmével megelôzi, hogy Krisztushoz vonzza ôket. Ô nyilvánítja ki nekik a föltámadott Urat, eszükbe juttatja szavait és fölnyitja lelküket, hogy megértsék halálát és föltámadását. Jelenvalóvá teszi számukra Krisztus misztériumát, leginkább az Eucharisztiában, hogy megbékéltesse ôket, és bevezesse az Istennel való közösségbe, és segítse ôket, hogy ,,sok gyümölcsöt'' hozzanak.[1323] >>789--798, >>1093--1109 738 Így az Egyház küldetése nem hozzáadatik Krisztus és a Szentlélek küldetéséhez, hanem ennek szentsége: az Egyház, mivel egészében és minden tagjában arra küldetik, hogy a Szentháromság közösségének misztériumát hirdesse és tanúsítsa, megvalósítsa és terjessze (ez lesz a következô cikkely tárgya): >>850, >>777 Megismételjük, hogy mi valamennyien, miután egy és ugyanazon Lelket kaptuk, tudniillik a Szentlelket, valamiképpen egymással és Istennel eggyé válunk. Jóllehet ugyanis sokan vagyunk és Krisztus az Atya és a saját Lelkét adja mindegyikünknek, hogy bennünk lakjék, e Lélek egy és oszthatatlan, aki a különálló lelkeket (...) önmaga által egységbe fogja, és önmagában valami egyként jeleníti meg. Miként ugyanis ,,Krisztus'' szent testének ereje egy testhez tartozóvá teszi azokat, akikben jelen van, oly módon -- gondolom -- Istennek mindenkiben benne lakó, egy és oszthatatlan Lelke mindenkit lelki egységbe forraszt.[1324] 739 Mivel a Szentlélek Krisztus Kenete, ezért Krisztus, a test Feje kiárasztja Ôt a tagjaiba, hogy táplálja és gyógyítsa ôket, kölcsönös tevékenységeiket rendezze, éltesse, tanúnak küldje ôket, s az Atyának fölajánlott áldozatához és közbenjárásához társítsa ôket az egész világ javára. Krisztus Testének tagjaival az Egyház szentségei által közli Szent és Megszentelô Lelkét (ez lesz a tárgya a Katekizmus második részének). >>1076 740 Isten e ,,csodatettei'' -- melyeket Krisztus az Egyház szentségeiben ajánl föl a híveknek -- gyümölcseiket a Krisztusban való Lélek szerinti új életben termik meg (ez lesz a tárgya a Katekizmus harmadik részének). 741 ,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthetô sóhajtozásokkal'' (Róm 8,26). A Szentlélek, Isten műveinek alkotómestere az imádságnak is tanítómestere (ez lesz a tárgya a Katekizmus negyedik részének). Összefoglalás 742 ,,Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki így kiált: Abba, Atya!'' (Gal 4,6). 743 A kezdettôl fogva az idôk végezetéig, amikor Isten küldi Fiát, mindig küldi Lelkét: küldetésük összekapcsolt és elválaszthatatlan. 744 Az idôk teljességében a Szentlélek Máriában befejezi Krisztus Isten népébe való eljövetelének elôkészítését. A Szentlélek Máriában történt működése által adja az Atya a világnak az Emmánuelt, ami azt jelenti: ,,velünk az Isten'' (Mt 1,23). 745 Isten Fiát megtestesülésében a Szentlélek kenete szenteli föl Krisztussá (Messiássá).[1325] 746 Jézus halála és föltámadása által válik megdicsôült Úrrá és Krisztussá.[1326] Ô a maga teljességébôl árasztja ki a Szentlelket az Apostolokra és az Egyházra. 747 A Szentlélek, akit Krisztus, a Fô áraszt ki a tagjaiba, építi, élteti és megszenteli az Egyházat. Az Egyház a Szentháromság és az emberek közösségének szentsége. ======================================================================== ,,Hiszem a szent, katolikus Anyaszentegyházat'' 748 ,,Mivel Krisztus a nemzetek világossága, ez a Szentlélekben összeült szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükrözôdô fényességével minden embert meg akar világosítani azáltal, hogy minden teremtménynek hirdeti az evangéliumot.''[1327] E szavakkal kezdôdik a II. Vatikáni Zsinat ,,Egyházról szóló dogmatikus konstitúciója''. Így a Zsinat megmutatja, hogy az Egyházról szóló hitcikkely teljesen azoktól a cikkelyektôl függ, amelyek Jézus Krisztusról szólnak. Az Egyháznak nincs más világossága, mint Krisztusé; ezért az egyházatyák kedvelt képe szerint a Holdhoz hasonlítható, melynek minden világossága a Nap fényének tükrözése. 749 Az Egyházról szóló hitcikkely az elôzô, a Szentlélekrôl szóló cikkelytôl is teljesen függ. ,,Mivel már bizonyítottuk, hogy a Szentlélek minden életszentség forrása és ajándékozója, most valljuk, hogy az Egyházat ugyanô ajándékozza meg a szentséggel.''[1328] Az Egyház az egyházatyák kifejezése szerint az a hely, ,,ahol a Lélek virágzik''.[1329] 750 Hinni, hogy az Egyház ,,Szent'' és ,,Katolikus'', továbbá ,,Egy'' és ,,Apostoli'' (miként a Nicea--konstantinápolyi hitvallás hozzáteszi), elválaszthatatlan az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hittôl. Az Apostoli hitvallásban megvalljuk, hogy hisszük a szent Egyházat (,,Credo [...] Ecclesiam''), de nem azt mondjuk, hogy hiszünk az Egyházban, nehogy összekeverjük Istent az Ô műveivel, s hogy világosan Isten jóságának tulajdonítsuk mindazokat az ajándékokat, melyeket Ô lehelyezett Egyházában.[1330] >>811, >>169 ======================================================================== Az egyház Isten tervében I. Az Egyház nevei és képei 751 A magyar ,,egyház'', 'szent ház' szó bibliai megfelelôje, az ,,ekklészia'' (a görög ek-kalein, 'kihívni' igébôl) összehívást jelent. Népgyűlést jelent,[1331] általában vallásos jelleggel. A szót az Ószövetség görög fordításában leggyakrabban a választott nép Isten elôtti összejöveteleire alkalmazzák, fôleg a Sinai-hegynél történt összejövetelre, ahol Izrael megkapta a Törvényt, és Isten szent népévé tette ôt.[1332] Önmagát ekklésziának nevezve a Krisztusban hívôk elsô közössége ezen összejövetel örökösének tekintette magát. Benne Isten a föld minden határából ,,összehívja'' népét. A gör. Küriaké, melybôl az angol church és a német Kirche származik, azt jelenti: 'ami az Úrhoz tartozik'. 752 A keresztény szóhasználatban az ,,Egyház'' szó jelenti a liturgikus közösséget,[1333] valamint a helyi közösséget,[1334] illetve a hívôk egyetemes közösségét.[1335] E három jelentés elválaszthatatlan egymástól. Az ,,Egyház'' az a nép, amelyet Isten az egész világból egybegyűjt. Helyi közösségekben létezik, s mint liturgikus, elsôsorban mint eucharisztikus összejövetel valósul meg. Krisztus szavából és testébôl él, és így válik maga is Krisztus Testévé. >>1140, >>832, >>830 Az Egyház szimbólumai 753 A Szentírásban egymással összefüggô képek és elôképek sokaságát találjuk, melyekkel a kinyilatkoztatás az Egyház kimeríthetetlen misztériumáról beszél. Az ószövetségi képek egy alapgondolatnak, tudniillik az ,,Isten népe'' eszméjének változatai. Az Újszövetségben[1336] mindezek a képek új középpontot kapnak, abból következôen, hogy Krisztus lesz ,,ennek a népnek a Feje'',[1337] s így a nép az ô Teste lesz. E középpont köré rendezôdnek ,,a pásztoréletbôl és a földművelésbôl, a házépítésbôl vagy a családból és a jegyességbôl'' vett képek.[1338] >>781, >>789 754 ,,Az Egyház ugyanis akol, melynek egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja Krisztus.[1339] Ugyanakkor nyáj is, melyrôl Isten elôre hirdette, hogy Ô maga lesz a pásztora,[1340] s melynek juhait, bár emberi pásztorok legeltetik, mégis maga Krisztus, a Jó Pásztor, a Pásztorok Fejedelme[1341] vezeti és táplálja szüntelen, aki életét adta a juhokért.[1342]''[1343] >>857 755 ,,Az Egyház megmunkált föld, vagyis Isten szántóföldje.[1344] Ezen a földön nô az az ôsi olajfa, melynek szent gyökere a pátriárkák voltak, s melyben megtörtént és meg fog történni a zsidók és a pogányok kiengesztelôdése.[1345] Az Egyházat a mennyei Földműves mint választott szôlôskertet telepítette.[1346] Krisztus az igazi szôlôtô, aki életet és termékenységet ad a vesszôknek, azaz nekünk, akik az Egyház által ôbenne maradunk, s aki nélkül semmit sem tehetünk.[1347]''[1348] >>795 756 ,,Gyakran Isten épületének is mondják az Egyházat.[1349] Maga az Úr ahhoz a kôhöz hasonlította magát, melyet elvetettek az építôk, mégis szegletkôvé lett (Mt 21,42; vö. ApCsel 4,11; 1Pt 2,7; Zsolt 117,22). Erre az alapra építik az Egyházat az apostolok,[1350] és tôle kapja erejét és szilárdságát az Egyház. Ez az épület különféle neveket kapott: Isten háza,[1351] melyben az ô családja lakik; Isten lakóhelye a Lélekben,[1352] Isten hajléka az emberekkel,[1353] fôleg pedig szent templom, melyet az egyházatyák szava szerint a kôbôl épült templomok megjelenítenek, s a liturgia méltán hasonlítja a szent városhoz, az új Jeruzsálemhez. Benne ugyanis mint élô kövek épülünk itt a földön.[1354] E szent várost János úgy látja, hogy a világ megújulásakor leszáll a mennybôl, Istentôl, és oly szép, mint a vôlegényének fölékesített menyasszony (Jel 21,1).''[1355] >>797, >>857, >>1045 757 ,,Az Egyházat, melyet 'mennyei Jeruzsálemnek' és 'anyánknak' is neveznek (Gal 4,26),[1356] úgy írják le, mint a szeplôtelen Bárány szeplôtelen jegyesét,[1357] akit Krisztus ťszeretett, és akiért föláldozta magát, hogy megszenteljeŤ (Ef 5,26), akit fölbonthatatlan szövetséggel vett magához, és szüntelenül ťtáplál és gondozŤ (5,29).''[1358] >>507, >>796, >>1616 II. Az Egyház eredete, alapítása és küldetése 758 Az Egyház misztériumának föltárásához elôször az eredetét kell meggondolnunk a Szentháromság tervében, majd fokozatos megvalósulását a történelemben. >>257 Az Atya szívében született terv 759 ,,Az örök Atya bölcsességének és jóságának teljesen szabad és titokzatos terve szerint teremtette az egész világot, elhatározta, hogy az embereket fölemeli az isteni életben való részesedésre'', s Fiában erre minden embert meghív. ,,Úgy határozott, hogy a Krisztusban hívôket a szent Egyházba hívja össze.'' Istennek e családja az Atya terve szerint az emberi történelem folyamán lépésrôl lépésre alakul és valósul meg. Az Egyházat ugyanis ,,a világ kezdete óta elôképek jelezték, Izrael népének története és az Ószövetség csodálatosan elôkészítette, a végsô idôkben megalapíttatott, a Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, és az idôk végén dicsôségesen be fog teljesedni''.[1359] >>293, >>1655 Az Egyház -- a világ kezdete óta elôképek jelezték 760 ,,A világ az Egyházért lett teremtve'' -- mondták az elsô idôk keresztényei.[1360] Isten a világot a maga isteni életében való közösség miatt teremtette, a közösségért, mely az emberek Krisztusba való ,,összehívása'' által valósul meg, és ez az ,,összehívás'' az Egyház. Az Egyház mindenek célja,[1361] és a fájdalmas eseményeket is -- mint az angyalok bukását és az ember bűnét -- Isten csak azért engedte meg, hogy alkalmak és eszközök legyenek karja erejének kiterjesztésére és a világ iránti szeretetének teljes mértékű kitágítására: >>294, >>309 ,,Miként Isten akarata mű és a világnak hívjuk, úgy az Ô terve az emberek üdvössége, és úgy hívjuk, hogy Egyház.''[1362] Az Ószövetségben elôkészített Egyház 761 Isten népének összegyűjtése abban a pillanatban elkezdôdik, amikor a bűn lerombolja az emberek közösségét Istennel és egymással. Az Egyház összehívása mintegy Isten válasza a bűn okozta káoszra. Ez az újraegyesítés titokzatosan minden népben történik: Isten elôtt ,,mindenki kedves, aki féli Ôt és az igazsághoz igazodik, bármely nép fia is'' (ApCsel 10,35).[1363] >>55 762 Isten népe egybegyűjtésének távolabbi elôkészítése Ábrahám meghívásával kezdôdik, akinek Isten megígéri, hogy nagy nép atyjává teszi.[1364] A közvetlen elôkészítés Izraelnek mint Isten népének kiválasztásával kezdôdik.[1365] Izraelnek kiválasztása által az összes nemzetek jövendô egybegyűjtésének jelévé kell lennie.[1366] De már a próféták vádolják Izraelt, amiért megszegte a szövetséget, és úgy viselkedett, mint egy utcalány.[1367] Új és örök szövetséget hirdetnek.[1368] ,,Ezt az új szövetséget Krisztus alapította meg.''[1369] >>122, >>522, >>60, >>64 A Jézus Krisztus által megalapított Egyház 763 A Fiú dolga, hogy az idôk teljességében megvalósítsa Atyja üdvözítô tervét: ez az Ô ,,küldetésének''[1370] lényege. ,,Az Úr Jézus ugyanis azzal indította el útjára Egyházát, hogy hirdette a jó hírt, tudniillik azt, hogy elérkezett Istennek az Írásokban ôsidôk óta megígért országa.''[1371] Hogy Atyja akaratát teljesítse, Krisztus megnyitja a földön a mennyek országát. Az Egyház ,,Krisztusnak a misztériumban már jelenlévô országa''.[1372] >>541 764 ,,Ez az ország Krisztus szavában, tetteiben és jelenlétében ragyogott föl az embereknek.''[1373] Jézus szavát befogadni annyit jelent, mint ,,magát az országot befogadni''.[1374] Ennek az országnak a csírája és kezdete azok ,,kisded nyája'' (Lk 12,32), akiket Jézus maga köré gyűjt, s akiknek Ô a pásztora.[1375] Ôk alkotják Jézus igazi családját.[1376] Akiket így maga köré gyűjt, azoknak egy új cselekvésmódot és egy saját imádságot tanít.[1377] >>543, >>1691, >>2558 765 Az Úr Jézus közösségének olyan struktúrát adott, mely meg fog maradni az ország beteljesüléséig. Elsô helyen áll a Tizenkettô kiválasztása Péterrel mint fôvel.[1378] Ôk, akik Izrael tizenkét törzsét képviselik,[1379] az új Jeruzsálem alapkövei.[1380] A Tizenkettô[1381] és a többi tanítvány[1382] részesedik Krisztus küldetésében, hatalmában, de sorsában is.[1383] Ezekkel a cselekményekkel készíti elô és építi Krisztus az Egyházat. >>860, >>551 766 Az Egyház azonban mindenekelôtt Krisztusnak üdvösségünkért történt teljes odaadásából született, melyet Ô az Eucharisztia alapításában elôvételezett és a kereszten vitt véghez. [Az Egyház] ,,kezdetét és növekedését jelzi a megfeszített Jézus oldalából kifolyó vér és víz''.[1384] ,,Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az egész Egyház csodálatos szakramentuma''.[1385] Miként Évát Isten az alvó Ádám oldalából formálta, úgy született az Egyház a kereszten meghalt Krisztus átszúrt szívébôl.[1386] >>813, >>610, >>1340, >>617, >>748 A Szentlélek által kinyilvánított Egyház 767 ,,A mű elkészülte után, melyet az Atya a Fiúra bízott, hogy elvégezze a földön, pünkösdkor elküldetett a Szentlélek, hogy szüntelenül megszentelje az Egyházat.''[1387] Az Egyház ekkor lett ,,nyilvánossá a sokaság elôtt, és az igehirdetés által megkezdôdött az evangélium terjedése a nemzetek között''.[1388] Mivel az Egyház minden ember ,,összehívása'' az üdvösségre, természete szerint missziós, Krisztus küldi az összes néphez, hogy minden embert tanítvánnyá tegyen.[1389] >>731, >>849 768 A Szentlélek az Egyházat ,,különbözô hierarchikus és karizmatikus ajándékokkal látja el és irányítja'',[1390] hogy küldetését teljesíteni tudja. Így ,,az Egyház, fölruházva alapítójának ajándékaival és hűségesen megtartva a szeretet, az alázatosság és az önmegtagadás parancsát, küldetést kapott arra, hogy Krisztus és Isten Országát hirdesse és a népek között terjessze, s ennek az Országnak csírája és kezdete a földön''.[1391] >>541 A dicsôségben beteljesült Egyház 769 ,,Az Egyház (...) csak a mennyei dicsôségben válik majd tökéletessé'',[1392] Krisztus dicsôséges eljövetelekor. Addig ,,az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette''.[1393] Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól,[1394] és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, ,,amikor Királyával a dicsôségben egyesül''.[1395] Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsôségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd ,,az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltôl az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban''.[1396] >>671, >>2518, >>675, >>1045 III. Az Egyház misztériuma 770 Az Egyház a történelemben van, ugyanakkor fölötte is áll. Csak a ,,hittel megvilágított értelem''[1397] láthatja meg látható valóságában azt a lelki valóságot, mely az isteni életet hordozza. >>812 Az Egyház egyszerre látható és lelki valóság 771 ,,Az egyetlen közvetítô, Krisztus szent Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét ezen a földön látható szervezetként alapította és tartja fönn szüntelen, s általa árasztja mindenkire az igazságot és a kegyelmet.'' Az Egyház egyszerre: -- ,,hierarchikus szervezettel ellátott társaság és Krisztus misztikus teste''; -- ,,látható gyülekezet és lelki közösség''; -- ,,földi Egyház és mennyei javakban bôvelkedô egyház''. >>827, >>1880, >>954 Ezek a dimenziók együtt alkotnak ,,emberi és isteni elemekbôl álló, egyetlen összetett valóságot''.[1398] Az Egyház ,,sajátos természete, hogy egyszerre emberi és isteni, látható, ugyanakkor láthatatlan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik és elmerül a szemlélôdésben, jelen van a világban, és mégis zarándok; de úgy, hogy benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélôdésre, a jelenvaló a jövendô örök hazára irányul és annak van alárendelve.''[1399] ,,Ó, alázatosság! Ó, nagyszerűség! Egyszerre Kedár sátra és Isten szentélye; földi lakás és mennyei palota; vályogház és királyi udvar; a halál teste és a fény temploma; a gôgösöktôl megvetett és Krisztus menyasszonya! Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai: aki, bár a hosszú számkivetés fáradalma és szenvedése miatt sápadt, égi szépségtôl ékes.''[1400] Az Egyház -- az emberek Istennel való egységének misztériuma 772 Az Egyházban Krisztus saját misztériumát mint Isten tervének célját valósítja meg és nyilatkoztatja ki: ,,mindeneket újra összefoglalni Krisztusban'' (Ef 1,10). Szent Pál Krisztus és az Egyház jegyesi egységét ,,nagy misztériumnak'' (Ef 5,32) nevezi. Az Egyház, mivel Krisztussal mint vôlegényével egyesült,[1401] maga is misztériummá válik.[1402] Szent Pál a misztériumot szemlélve benne kiált föl: ,,Krisztus bennetek, dicsôség reménye'' (Kol 1,27). >>518, >>796 773 Az Egyházban az embereknek ezen Istennel való közössége a szeretet által, mely ,,soha meg nem szűnik'' (1Kor 13,8), az a cél, mely rendezi mindazt, ami az Egyházban e mulandó világhoz kötött szentségi eszköz.[1403] Az Egyház ,,hierarchikus szerkezete teljes egészében a tagok Krisztusban történô megszentelésére irányul. Ezt az életszentséget a ťnagy misztériumŤ szerint kell megítélni, melyben a Vôlegény odaadásának megfelel a Menyasszony szeretô önátadása''.[1404] Mária mindnyájunkat megelôz az életszentségben, ami az Egyház misztériuma, amennyiben szeplô és ránc nélküli menyasszony.[1405] Emiatt az Egyház máriás jellege megelôzi a péteri jelleget.[1406] >>671, >>972 Az Egyház -- az üdvösség egyetemes szentsége 774 A görög müsztérion szót két szóval fordították latinra: mysteriummal és a sacramentummal. A késôbbi értelmezésben a sacramentum inkább a látható jelét fejezi ki az üdvösség azon rejtett valóságának, amit a mysterium szó jelent. Ebben az értelemben Krisztus maga az üdvösség misztériuma: ,,Isten misztériuma ugyanis nem más, mint Krisztus''.[1407] Az Ô szent és megszentelô emberségének üdvözítô műve az üdvösség szakramentuma, mely az Egyház szentségeiben (melyeket a keleti egyházak a ,,szent misztériumoknak'' is neveznek) nyilvánul meg és működik. A hét szentség azok a jelek és eszközök, melyek által a Szentlélek kiárasztja Krisztusnak, a Fônek kegyelmét az Egyházra, ami az ô Teste. Az Egyház tehát hordozza és közli a láthatatlan kegyelmet, melyet ô maga jelez. Ebben az analóg értelemben nevezzük az Egyházat is ,,szentségnek''. >>1075, >>515, >>2014, >>1116 775 ,,Az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensôséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének'':[1408] hogy az emberek Istennel való bensôséges egyesülésének szentsége legyen, ez az Egyház elsôdleges célja. Mivel az emberek közötti közösség az Istennel való egységben gyökerezik, az Egyház az emberi nem egységének is szentsége. Az Egyházban ez az egység már alakul, mivel az embereket összegyűjti ,,minden nemzetbôl, törzsbôl, népbôl és nyelvbôl'' (Jel 7,9); ugyanakkor az Egyház ,,jele és eszköze'' e még alakuló egység tökéletes megvalósulásának. >>360 776 Mint szentség az Egyház Krisztus eszköze. ,,Az Egyház Krisztus kezében mindenki megváltásának eszköze'',[1409] ,,az üdvösség egyetemes szentsége'',[1410] mellyel Krisztus ,,Isten emberek iránti szeretetének misztériumát egyszerre kinyilvánítja és megvalósítja''.[1411] Az Egyház ,,Istennek az emberi nem iránti szeretete látható terve'',[1412]ami arra irányul, hogy ,,az egész emberi nem Isten egyetlen népévé váljon, Krisztus egy testévé nôjön össze, a Szentlélek egy templomává épüljön''.[1413] >>1088 Összefoglalás 777 Az ,,ecclesia'' szó ,,összehívást'' jelent. Azok gyülekezetét jelöli, akiket Isten Igéje összehív, hogy Isten népét alkossák, s akik -- mert Krisztus teste táplálja ôket -- Krisztus testévé válnak. 778 Az Egyház Isten tervének egyszerre útja és célja: elôképe a teremtésben van, az Ószövetség elôkészítette, Jézus Krisztus szavai és cselekedetei megalapították, megváltó keresztje és föltámadása valóra váltotta, és a Szentlélek kiáradása mint az üdvösség misztériumát kinyilvánította. A mennyei dicsôségben fog beteljesedni mint az összes -- földrôl -- megváltottak gyülekezete.[1414] 779 Az Egyház egyszerre látható és lelki, hierarchikus társaság és Krisztus titokzatos teste. Egyetlen, emberi és isteni elembôl formált valóság. Ebben rejlik az Egyház misztériuma, amit csak hittel lehet elfogadni. 780 Az Egyház ebben a világban az üdvösség szentsége, Isten és az emberek közösségének jele és eszköze. ======================================================================== Az Egyház -- Isten népe, Krisztus Teste, a Szentlélek Temploma I. Az Egyház -- Isten népe 781 ,,Jóllehet bármely idôben élô és bármely nemzetbôl származó ember kedves Isten elôtt, ha féli ôt és teszi az igazságot, Istennek mégis úgy tetszett, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye ôket, mely Ôt igazságban megismeri és szentül szolgál Neki. Így tehát az izraelita népet kiválasztotta tulajdon népévé, szövetséget kötött vele és fokozatosan oktatta azáltal, hogy e nép történelmében önmagát és akaratának tervét kinyilvánította és a népet magának szentelte. Mindez azonban csak elôkészítése és elôképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg (...). Ezt az új Szövetséget Krisztus hozta létre, tudniillik az új Szövetséget az Ô vérében, a zsidókból és a pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint, hanem a Lélekben alkot egységet.''[1415] Isten népének sajátosságai 782 Isten népe olyan sajátosságokat hordoz, amelyek világosan megkülönböztetik a történelem minden vallási, népi, politikai és kulturális csoportjától: >>871 -- Isten népe: Isten egyetlen népnek sem sajátja. Ô azonban népet szerzett magának azokból, akik valaha nem voltak nép: ,,választott nemzetséget, királyi papságot, szent nemzetet'' (1Pt 2,9). >>2787 -- E nép tagjává nem a testi születés, hanem a ,,fölülrôl való születés'', a ,,vízbôl és Szentlélekbôl születés'' (Jn 3,3--5), azaz a Krisztusba vetett hit és a keresztség által lesz az ember. >>1267 -- E nép feje Jézus, a Krisztus (a Fölkent, a Messiás): mivel egy és ugyanaz a kenet, a Szentlélek árad a Fôrôl a tagokra, ezért ez a nép ,,a messiási nép''. >>695 -- ,,Jogállása Isten fiainak méltósága és szabadsága, kiknek szívében a Szentlélek úgy lakik, mint templomban.''[1416] >>1741 -- ,,Törvénye az új parancs, hogy úgy kell szeretnie, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket.''[1417] Ez a Szentlélek ,,új'' törvénye.[1418] >>1972 -- Küldetése, hogy a föld sója és a világ világossága legyen.[1419] ,,Az egész emberi nem számára az egység, a remény és az üdvösség legerôsebb csírája.''[1420] >>849 -- Végül ,,célja Isten Országa, melyet maga Isten kezdeményezett a földön, melynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén''.[1421] >>769 Papi, prófétai és királyi nép 783 Jézus Krisztust az Atya a Szentlélekkel fölkente, és ,,pappá, prófétává, királlyá'' tette. Isten egész népe részesedik Krisztus e három hivatalában, és felelôs a belôlük adódó küldetésért és szolgálatért.[1422] >>436, >>873 784 Aki a hit és a keresztség által Isten népének tagja lesz, részt kap e nép páratlan hivatásában: papi hivatásában. ,,Az Úr Krisztus, az emberek közül választott fôpap az új népet ťIstennek és Atyjának országává és papjaivá tetteŤ. A megkereszteltek ugyanis az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek''.[1423] >>1268, >>1546 785 ,,Isten szent népe Krisztus prófétai küldetésébôl is részesedik'', elsôsorban a természetfölötti hitérzék által, mely az egész népnek, világi hívôknek és a hierarchiának egyaránt sajátja. Általa ,,ragaszkodik fogyatkozás nélkül a szenteknek egyszer átadott hit tanításához'',[1424] egyre mélyebben megérti és válik Krisztus tanújává ebben a világban. >>92 786 Végül Isten népe részesedik Krisztus királyi feladatkörébôl is. Krisztus a maga királyságát azáltal gyakorolja, hogy halálával és föltámadásával minden embert magához vonz.[1425] Krisztus, a mindenség Királya és Ura mindenki szolgájává lett, mert ,,nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ô szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért'' (Mt 20,28). A keresztény számára Neki ,,szolgálni uralkodást jelent'';[1426] az Egyház fôként ,,a szegényekben és a szenvedôkben ismeri föl szegény és szenvedô Alapítójának képmását''.[1427] Isten népe a maga ,,királyi méltóságát'' azzal valósítja meg, hogy hivatásának megfelelôen Krisztussal együtt szolgál. >>2449, >>2443 ,,Mindazokat, akik Krisztusban újjászülettek, a kereszt jele királlyá teszi, a Szentlélek kenete pedig pappá szenteli. Ezért minden szellemi és lelki kereszténynek tudnia kell -- eltekintve a mi hivatalunk sajátos feladataitól --, hogy királyi nemzetségbôl származik és papi kötelezettségei is vannak. Mi más volna annyira királyi, mint hogy az Istennek engedelmes lélek uralkodik a testén? És mi más volna annyira papi feladat, mint az Úrnak a tiszta lelkiismeretet és a jámborság szeplôtelen áldozatát a szív oltárán fölajánlani?''[1428] II. Az Egyház Krisztus Teste Az Egyház közösség Jézussal 787 Jézus kezdettôl fogva részt adott életébôl a tanítványoknak;[1429] kinyilatkoztatta nekik az Ország misztériumát,[1430] küldetésében, örömeiben[1431] és szenvedéseiben részesítette ôket.[1432]Jézus egy még bensôségesebb kapcsolatról beszél közte és azok között, akik követik ôt: ,,Maradjatok meg bennem, és én tibennetek (...) Én vagyok a szôlôtô, ti a szôlôvesszôk'' (Jn 15,4--5). És meghirdet egy titokzatos, valóságos közösséget a saját teste és a mi testünk között: ,,Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én ôbenne'' (Jn 6,56). >>755 788 Amikor látható jelenléte elvétetett a tanítványoktól, Jézus nem hagyta ôket árván.[1433] Megígérte, hogy velük marad az idôk végezetéig.[1434] Elküldte nekik a Lelkét.[1435] Így a Jézussal való közösség még intenzívebbé vált: ,,Lelkének közlésével ugyanis testvéreit, akiket minden nemzetbôl hívott össze, titokzatosan testévé tette.''[1436] >>690 789 Az Egyháznak a testtel való összehasonlítása megvilágítja a Krisztus és az Egyház közötti bensôséges kapcsolatot. Az Egyház nemcsak körülötte gyűlik össze; benne, az Ô testében egyesített. A Krisztus Teste-Egyháznak három sajátosságát különösen is ki kell emelni: az összes tagok egymás közti egysége Krisztussal való egységük által; Krisztus a test Feje; az Egyház Krisztus Menyasszonya. >>521 Az Egyház egy test 790 A hívôk, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: ,,Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívôkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsôült Krisztussal''.[1437] Ez elsôsorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk,[1438] és az Eucharisztiára, ami által ,,valóságosan részesedünk az Úr testébôl és fölemeltetünk a vele és az egymással való kommunióra''.[1439] >>947, >>1227, >>1329 791 A test egysége nem szünteti meg a tagok különbözôségét: ,,Krisztus testének építésénél is érvényesül a tagoknak és a feladatoknak a különbözôsége. Egy a Lélek, aki sokféle ajándékát a maga gazdagsága és a szolgálatok szükségletei szerint osztja szét az Egyház javára.''[1440] A titokzatos test egysége hozza létre és erôsíti a hívôk egymás közötti szeretetét: ,,Ezért ha szenved az egyik tag, mind együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, valamennyi együtt örül vele''.[1441] Krisztus testének egysége legyôz minden emberi megosztottságot: ,,Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nô, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.'' (Gal 3,27--28) >>814, >>1937 Ennek a testnek a feje: Krisztus 792 Krisztus ,,az Egyház testének a Feje'' (Kol 1,18). Ô a teremtés és a megváltás forrása. Fölemelkedvén az Atya dicsôségébe, ,,övé az elsôség mindenben'' (Kol 1,18), fôként az Egyházban, mely által kiterjeszti uralmát mindenre: >>669, >>1119 793 Egyesít minket az Ô húsvétjával: minden tagnak törekednie kell arra, hogy hasonlóvá váljék Ôhozzá, ,,amíg Krisztus ki nem alakul bennünk'' (Gal 4,19). ,,Ezért fölvétetünk az Ô életének misztériumaiba, (...) mint test a fôhöz társulunk szenvedéseihez, együtt szenvedvén Vele, hogy vele együtt meg is dicsôüljünk.''[1442] >>661, >>519 794 Gondoskodik növekedésünkrôl:[1443] Annak érdekében, hogy mint Fejünkhöz föl tudjunk hozzá nôni,[1444] Krisztus ellátja Testét, az Egyházat ajándékokkal és szolgálatokkal, melyek által elôbbre segítjük egymást az üdvösség útján. >>872 795 Krisztus és az Egyház tehát a ,,teljes Krisztus''. Az Egyház egy Krisztussal. A szentek ennek az egységnek nagyon elevenen tudatában vannak: >>695 ,,Ujjongjunk tehát és adjunk hálát, mert nem csupán kereszténnyé, hanem Krisztussá lettünk. Értitek-e, testvérek, fölöttünk a Fô, Isten kegyelmét? Csodálkozzatok, örvendjetek, Krisztussá lettünk. Ha ugyanis Ô a Fô, és mi a tagok; akkor a teljes ember Ô és mi. (...) Krisztus teljessége tehát a Fô és a tagok. Mi a Fô és a tagok? Krisztus és az Egyház.''[1445] ,,A mi Megváltónk egy személynek bizonyul a szent Egyházzal, melyet fölvett.''[1446] ,,A Fô és a tagok szinte egy és ugyanaz a misztikus személy.''[1447] >>1474 A szent hittanítók által tanított hit és a hívôk egészséges hitérzéke nyivánul meg Szent Johanna bíráihoz intézett szavában: ,,Jézusról és az Egyházról azt gondolom, hogy egyek, és hogy ebbôl nem kell kérdést csinálni''.[1448] Az Egyház Krisztus menyasszonya 796 Krisztus és az Egyház, a Fô és a test tagjainak egysége magában foglalja a kettô megkülönböztetését is egy személyes kapcsolatban. Ezt gyakran a vôlegény és menyasszony képével fejezik ki. A 'Krisztus az Egyház vôlegénye' képet a próféták elôkészítették és Keresztelô János meghirdette.[1449] Az Úr önmagát ,,a Vôlegénynek'' nevezi.[1450] Az Apostol az Egyházat és minden hívôt, testének tagját, úgy mutatja be, mint menyasszonyt, akit ô Krisztussal, az Úrral ,,eljegyzett'', hogy egy Lélek legyen vele.[1451] Az Egyház a szeplôtelen Bárány szeplôtelen menyasszonya,[1452] akit ,,Krisztus szeretett'', akiért odaadta önmagát, hogy ,,megszentelje ôt'' (Ef 5,26), akit örök szövetséggel magához kapcsolt, és úgy gondoskodik róla állandóan, mint a saját testérôl.[1453] >>757, >>219, >>772, >>1602, >>1616 ,,A teljes Krisztus, Fô és Test, sokból egy. (...) Akár a Fô beszél, akár a tagok beszélnek, Krisztus szól: beszél a Fô nevében és beszél a test nevében. De mi mondatott? ťKetten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatomŤ (Ef 5,31--32). És maga az Úr mondja az Evangéliumban: ťTehát már nem ketten vannak, hanem egy testŤ (Mt 19,6). Mert, miként tudjátok, a két személy újra egy lesz a házastársi egyesülésben. (...) ťVôlegénynekŤ mondja magát a Fô, és ťmenyasszonynakŤ a test nevében.''[1454] III. Az Egyház -- a Szentlélek temploma 797 ,,Ami a szellemünk, azaz a lelkünk a tagjainknak, az a Szentlélek Krisztus tagjainak, Krisztus testének, ami az Egyház.''[1455] ,,Krisztus Lelkének mint láthatatlan principiumnak azt is tulajdonítanunk kell, hogy a test minden része mind egymással, mind a magasztos Fôvel kapcsolatban van, mert a Szentlélek teljesen a Fôben, és teljesen az egyes tagokban van.''[1456] A Szentlélek az Egyházat ,,az élô Isten templomává'' teszi (2Kor 6,16).[1457] >>813, >>586 ,,Ez az isteni ajándék az Egyházra bízatott. (...) Benne tétetett le a Krisztussal való közösség, azaz a Szentlélek, a romolhatatlanság foglalója, hitünk megerôsítése, az Istenhez vezetô égi létra. (...) Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is; és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és minden kegyelem.''[1458] 798 A Szentlélek ,,tekintendô a test minden részében mindenfajta élet- és valóban üdvös tevékenység principiumának.''[1459] Sokféle módon tevékenykedik az egész test épülésére a szeretetben:[1460] Isten Igéje által, akinek ,,van hatalma építeni'' (ApCsel 20,32), a keresztség által, mellyel Ô alkotja Krisztus testét;[1461] a szentségek által, melyek gyarapítják és gyógyítják Krisztus tagjait; az ,,apostolok kegyelme által'', mely ,,kiemelkedik'' az Ô ajándékai közül,[1462] az erények által, melyek segítenek jót cselekedni, végül sokféle különleges kegyelem által (melyeket karizmáknak neveznek), melyekkel Ô teszi ,,alkalmassá és készségessé'' a hívôket ,,különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében''.[1463] >>737, >>1091--1109, >>791 A karizmák 799 A karizmák, akár rendkívüliek, akár egyszerűek és szerények, a Szentlélek kegyelmei, melyeknek közvetlenül vagy közvetve egyházi haszna van, amennyiben az Egyház épülésére, az ember javára és a világ szükségleteinek enyhítésére vannak rendelve. >>951, >>2003 800 A karizmákat hálával kell fogadnia annak is, aki kapja, de az Egyház minden tagjának is. Csodálatos kegyelmi gazdagságot jelentenek Krisztus egész testének apostoli életereje és életszentsége számára; mindaddig, amíg olyan ajándékokról van szó, melyek valóban a Szentlélektôl származnak, és úgy élnek velük, hogy az teljesen megfelel ugyanazon Szentlélek hiteles indításainak, azaz a szeretet szerint, ami a karizmák igazi mértéke.[1464] 801 Ebben az értelemben a karizmák megítélése mindig szükséges. Egyetlen karizma sem vétetik ki az Egyház pásztoraival való kapcsolatból és az irántuk való engedelmességbôl. ,,Elsôsorban rájuk tartozik, hogy a Lelket ki ne oltsák, hanem mindent mérlegeljenek, és a jót tartsák meg'',[1465] hogy minden karizma a maga sajátosságával és komplementaritásával működjön együtt, ,,hogy használjon'' (1Kor 12,7).[1466] >>894, >>1905 Összefoglalás 802 Jézus Krisztus ,,önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó választott népévé tegyen'' (Tit 2,14). 803 ,,Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok'' (1Pt 2,9). 804 Isten népébe a belépés a hit és a keresztség által történik. ,,Isten új népébe minden ember meghívást kap'', [1467] hogy Krisztusban ,,Isten egy családját és egy népét alkossák''.[1468] 805 Az Egyház Krisztus teste. A meghalt és föltámadott Krisztus teszi a hívôk közösségét tulajdon testévé a Lélek és annak a szentségekben, fôként az Eucharisztiában megvalósuló tevékenysége által. 806 Ennek a testnek az egységében a tagok és a feladatok különböznek. Az összes tagok kapcsolatban állnak egymással, egész különlegesen a szenvedôkkel, a szegényekkel és az üldözöttekkel. 807 Az Egyház olyan test, melynek Krisztus a Feje: Belôle, Benne és Érte él; Krisztus az Egyházzal és az Egyházban él. 808 Az Egyház Krisztus Menyasszonya: szerette ôt, és önmagát adta érte. Vérével tisztította meg. Isten minden gyermeke termékeny Anyjává tette ôt. 809 Az Egyház a Szentlélek temploma. A Lélek a misztikus test lelke; forrása az Egyház életének, egységének a különbözôségben, valamint az Egyház által birtokolt ajándékoknak és karizmáknak. 810 ,,Így jelenik meg az egyetemes Egyház mint ťaz Atya, a Fiú és a Szentlélek egységébôl egyesített népŤ.''[1469] ======================================================================== Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli 811 ,,Ez Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk.''[1470] E négy tulajdonság egymással elválaszthatatlanul összefügg,[1471] az Egyháznak és küldetésének lényeges vonásait jelölik. Az Egyház nem önmagától birtokolja ezeket; Krisztus a Szentlélek által adja Egyházának, hogy egy, szent, katolikus és apostoli legyen, és meg is hívja arra, hogy e tulajdonságok mindegyikét megvalósítsa. >>750, >>832, >>865 812 Egyedül a hit képes fölismerni, hogy az Egyház ezeket a tulajdonságokat isteni forrásból birtokolja. De történelmi megjelenésük jelek is, melyek az emberi értelemhez világosan beszélnek. ,,Az Egyház önmagában -- mondja az I. Vatikáni Zsinat -- (...) kimagasló szentségével, (...) katolikus egységével és legyôzhetetlen állandóságával a hihetôségnek nagy és örök indítéka és isteni küldetésének cáfolhatatlan bizonyítéka.''[1472] >>156, >>770 I. Az Egyház egy ,,Az Egyház egységének szent misztériuma''[1473] 813 Az Egyház forrását tekintve egy: ,,E misztérium végsô mintaképe és elve a Szentháromság egy Isten személyeinek, az Atyának és a Fiúnak a Szentlélekben való egysége''.[1474] Az Egyház Alapítóját tekintve egy: Ô, ,,a megtestesült Fiú (...) kereszthalála által minden embert kiengesztelt Istennel, egy népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét''.[1475] Az Egyház ,,lelkét'' tekintve egy: ,,A Szentlélek, aki a hívôkben lakik, s betölti és kormányozza az egész Egyházat, hozza létre a hívôk e csodálatos közösségét, és Krisztusban oly szorosan kapcsol össze mindenkit, hogy az Egyház egységének elve lesz''.[1476] Tehát az Egyház lényegéhez tartozik, hogy egy legyen: >>172, >>766, >>797 ,,Ó titokzatos csoda! Bizony egy mindenek Atyja, egy mindenek Igéje is, és egy a Szentlélek, és Ô mindenütt jelen van. Egyetlen Szűz Anya van; és én szeretem ôt Egyháznak nevezni.''[1477] 814 Ugyanakkor az Egyház ezen egysége kezdettôl fogva gazdag sokféleséget mutat. E sokféleség egyrészt Isten ajándékainak különbözôségébôl, másrészt az azokat befogadó személyek sokféleségébôl származik. Isten népének egységében népek és kultúrák különbözôségei gyűlnek össze. Az Egyház tagjai között az ajándékok, feladatok, életmódok és életföltételek sokfélesége létezik; ,,az egyházi közösségben törvényesen vannak jelen a saját hagyományokkal rendelkezô részegyházak''.[1478] A különbözôségek sokasága nem áll ellentétben az Egyház egységével, de a bűn és annak következményei szüntelenül megterhelik és fenyegetik az egység ajándékát. Ezért kell az Apostolnak buzdítania arra, hogy ,,a béke kötelékével tartsátok fönn a lelki egységet'' (Ef 4,3). >>791, >>873, >>1202, >>832 815 Melyek az egység kötelékei? Mindenekelôtt a szeretet, ,,a tökéletesség köteléke'' (Kol 3,14). De a zarándok Egyház egységét a közösség következô látható kötelékei is biztosítják: -- az apostoloktól áthagyományozott egy és ugyanazon hit megvallása; -- a liturgia, mindenekelôtt a szentségek liturgiájának közös ünneplése; -- az apostoli jogfolytonosság, mely az egyházi rend szentsége által fönntartja Isten családjának testvéri egyetértését.[1479] >>1827, >>830, >>837, >>173 816 ,,Ez Krisztus egyetlen Egyháza, (...) melyet Üdvözítônk föltámadása után Péternek legeltetésre átadott, és ôrá meg a többi Apostolra bízta terjesztését és kormányzását (...). Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élô püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik.''[1480] A II. Vatikáni Zsinatnak az ökumenizmusról szóló határozata kifejti: ,,Az üdvösség eszközeit hiánytalanul csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új Szövetség összes javait, hogy létrehozza Krisztus egy testét a földön; melybe teljesen be kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartoznak.''[1481] >>830 Az egység sebei 817 Valójában ,,Isten eme egy és egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások, melyeket az Apostol súlyosan korhol és elítél; a késôbbi századokban pedig még nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek el a katolikus Egyház teljes közösségétôl; s ebben az emberek mindkét részrôl vétkesek''.[1482] A szakadások, melyek megsebzik Krisztus Testének egységét (különbséget teszünk az eretnekség, az aposztázia és skizma között),[1483] az emberek bűnei nélkül nem jönnek létre: >>2089 ,,Ahol bűnök vannak, ott sokféleség van, ott skizmák vannak, ott eretnekségek vannak, ott széthúzások vannak; ahol pedig erény van, ott egyetértés van, ott egység van, melybôl fakadóan az összes hívônek egy volt a szíve és a lelke.''[1484] 818 Azok, akik ma ilyen szakadásokból eredô közösségekben születnek ,,és részesülnek Krisztus hitében, nem vádolhatók az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át ôket. (...) Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitbôl, Krisztus testének lettek tagjai, jogosan ékesíti tehát ôket a keresztény név, és a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el ôket testvéreiknek az Úrban.''[1485] >>1271 819 Emellett a katolikus Egyház látható határain kívül is ,,az igazságnak és a megszentelésnek sok eleme''[1486] létezik: ,,Isten írott Igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény és szeretet, a Szentlélek egyéb bensô ajándékai, továbbá látható alkotóelemek is''.[1487] Krisztus Lelke ezeket az egyházakat és egyházi közösségeket az üdvösség eszközeiként használja, melyeknek ereje a kegyelemnek és az igazságnak abból a teljességébôl való, melyet Krisztus a katolikus Egyházra bízott. Mindezek a javak Krisztustól származnak, hozzá vezetnek,[1488] és természetük szerint a ,,katolikus egységre''[1489] hívnak. Az egység felé vezetô úton 820 Az egységrôl, melyet ,,Krisztus kezdettôl fogva Egyházának ajándékozott, hisszük, hogy a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül létezik, és reméljük, hogy a világ végezetéig napról napra gyarapszik''.[1490] Jóllehet Egyházának Krisztus az egység ajándékát mindig nyújtja, az Egyháznak mindig imádkoznia és dolgoznia kell a megôrzéséért, hogy a Krisztus által akart egységet megtartsa, erôsítse és tökéletessé tegye. Ezért kéri maga Jézus szenvedése órájában és szüntelenül az Atyát tanítványai egységéért: ,,(...) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ôk is egyek mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem'' (Jn 17,21). Az összes keresztények egységére irányuló vágy Krisztus ajándéka és a Szentlélek hívása.[1491] >>2748 821 Hogy e hívásnak jól meg tudjunk felelni, szükségünk van: -- az Egyház állandó megújulására, egyre nagyobb hűséggel hivatásához. E megújulás az ökumenikus mozgalom mozgatóereje;[1492] -- a szív megtérésére, hogy törekedjünk az evangéliumnak megfelelô tiszta életre,[1493] a megosztottságot ugyanis a tagok Krisztus ajándékai iránti hűtlensége okozza; >>827 -- a közös imádságra, mert ,,a szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán- és nyilvános könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom lelkének kell tekinteni, és jogosan nevezhetô lelki ökumenizmusnak is'';[1494] >>2791 -- egymás testvéri megismerésére;[1495] -- a hívek és különösen a papok ökumenikus képzésére;[1496] -- a teológusok közti párbeszédre és a különbözô egyházak és közösségek keresztényei közti találkozásokra;[1497] -- a keresztények közötti együttműködésre az emberek szolgálatának különféle területein.[1498] 822 ,,Az egység helyreállításának gondja az egész Egyházra, mind a hívekre, mind a pásztorokra tartozik.''[1499] De annak is tudatában kell lennünk, ,,hogy a keresztényeket Krisztus egy és egyetlen Egyházának egységében összebékítô szent célkitűzés meghaladja az emberi erôket és képességeket''. Ezért vetjük minden reményünket ,,Krisztusnak az Egyházért mondott imádságába, az Atyának irántunk való szeretetébe és a Szentlélek erejébe''.[1500] II. Az Egyház szent 823 ,,A hit tárgya, hogy az Egyház (...) fogyatkozhatatlanul szent. Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel ťegyedül szentnekŤ ünneplünk, az Egyházat menyasszonyaként szerette, önmagát adva érte, hogy megszentelje, saját testeként kapcsolta magához, és elárasztotta Szent Lelkének ajándékával Isten dicsôségére.''[1501]Az Egyház ezért ,,Isten szent népe'',[1502] és tagjait ,,szentnek'' nevezik.[1503] >>459, >>796, >>946 824 Krisztus a vele egyesült Egyházat megszenteli; Tôle és Benne az Egyház megszentelôvé válik: az emberek megszentelésére Krisztusban és Isten dicsôítésére ,,mint célra irányul az Egyház minden tevékenysége''.[1504] Az Egyházban le van téve ,,az üdvösség eszközeinek egész teljessége''.[1505] Benne ,,Isten kegyelme által elnyerjük az életszentséget''.[1506] >>816 825 ,,Az Egyházat már a földön igazi, bár még nem tökéletes szentség ékesíti.''[1507] Tagjaiban még el kell érnie a tökéletes életszentséget: ,,Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a Krisztus-hívôk, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya''.[1508] >>670, >>2013 826 A szeretet annak a szentségnek a lelke, amelyre mindnyájan meghívást kapnak: a szeretet ,,irányítja, formálja és célba viszi a megszentelés minden eszközét'':[1509] >>1827, >>2658 ,,Megértettem, hogy az Egyházból, ha különbözô tagokból álló test, nem hiányozhat a legfontosabb és legnemesebb tag; megértettem, hogy az Egyháznak van Szíve, és ez a Szív szeretettôl lángol. Megértettem, hogy egyedül a szeretet teszi, hogy az Egyház tagjai tevékenykednek, s ha a szeretet kihalna, az Apostolok abbahagynák az evangélium hirdetését, és a vértanúk nem ontanák vérüket. (...) Megértettem, hogy a szeretet magába zárja az összes hivatást; hogy a szeretet minden, s magába foglal minden idôt és minden helyet, (...) egyszóval, hogy a szeretet örök.''[1510] >>864 827 ,,Amíg Krisztus ťszent, ártatlan, szeplôtelenŤ, bűnt nem ismert, és csak azért jött, hogy a nép bűneit kiengesztelje, addig a bűnösöket is magában foglaló Egyház egyszerre szent és mindig tisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja.''[1511] Az Egyház minden tagjának, a fölszentelt szolgákat is beleértve, meg kell vallaniuk, hogy bűnösök.[1512] A bűn konkolya az idôk végezetéig mindnyájukban növekszik az Evangélium jó búzája között.[1513] Az Egyház tehát összegyűjti azokat, akiket megragadott Krisztus üdvössége, de még a megszentelôdés útján vannak: >>1425-- 1429, >>821 Az Egyház ,,tehát szent, jóllehet tagjai között vannak bűnösök is; mert nincs más élete, mint a kegyelemé; ha ezzel táplálkoznak, tagjai megszentelôdnek, ha eltávolodnak tôle, bűnöket és a lélek szennyét vonják magukra, amik akadályozzák az Egyház szentségének sugárzását. Ezért az Egyház szenved és bűnbánatot tart ezekért az ártalmakért, és hatalma van arra, hogy Krisztus vérével és a Szentlélek ajándékával gyermekeit kiszabadítsa belôlük.''[1514] 828 Az Egyház egyes híveket kanonizálva, szentté avatva, azaz ünnepélyesen kinyilvánítva, hogy hôsiesen gyakorolták az erényeket és Isten kegyelméhez hűségben éltek, elismeri a szentség benne élô Lelkének hatalmát, és erôsíti a hívôk reményét azáltal, hogy a szentekben példaképeket és közbenjárót ad nekik.[1515] ,,A legnehezebb körülmények közepette is végig az Egyház történelmén mindig a szent férfiak és nôk voltak a megújulás forrásai és kezdeményezôi.''[1516] ,,Az Egyház szentsége kétségtelenül apostoli munkásságának és missziós lendületének titokzatos forrása és tévedhetetlen mértéke.''[1517] >>1173, >>2045 829 ,,Míg azonban az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, s ezért ránc és szeplô nélkül való, a Krisztus-hívôk még arra törekszenek, hogy legyôzvén a bűnt, növekedjenek az életszentségben; ezért szemüket Máriára emelik'':[1518] ôbenne az Egyház már egészen szent. >>1172, >>972 III. Az Egyház katolikus Mit jelent a ,,katolikus'' szó? 830 A ,,katolikus'' szó azt jelenti, ,,egyetemes'', mind a ,,teljesség'', mind az ,,épség'' tekintetében. Az Egyház kettôs értelemben katolikus: Katolikus, mert Krisztus van jelen benne. ,,Ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus Egyház.''[1519] Benne Krisztus testének, mely egyesült a Fôvel, teljessége létezik,[1520]ami magában foglalja, hogy az Ô szándéka szerint megkapja Tôle ,,az üdvösség eszközeinek teljességét'': [1521] az igaz és teljes hitvallást, a teljes szentségi életet és az apostoli jogfolytonosságban fölszentelt szolgálatot. Ebben az alapvetô értelemben az Egyház pünkösd napján katolikus volt,[1522] és az marad Krisztus visszajövetelének napjáig. >>795, >>815--816 831 Az Egyház katolikus, mert Krisztus az emberi nem egészéhez küldte:[1523] >>849 ,,Isten új népébe minden ember meghívást kap. Következésképp ezt a népet, noha mindig egy és egyetlen, ki kell terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra, hogy megvalósuljon Isten terve, aki kezdetben egy emberi természetet alkotott, és elhatározta, hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjti. (...) Ez az Isten népét ékesítô egyetemesség magának az Úrnak ajándéka, s ennek révén a katolikus Egyház hathatósan és szünet nélkül arra törekszik, hogy az egész emberiséget összes javaival a fô, Krisztus alatt, az ô Lelkének egységében foglalja újra össze.''[1524] >>360, >>518 Minden részegyház ,,katolikus'' 832 ,,Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen van a hívek minden törvényes, pásztorához ragaszkodó helyi közösségében, s az újszövetségi Szentírás ôket is egyházaknak nevezi. (...) Krisztus evangéliumának hirdetése e helyi egyházakba gyűjti össze a hívôket, és itt ünneplik az Úr vacsorájának misztériumát (...). E közösségekben -- jóllehet gyakran kicsinyek, szegények vagy szétszórtságban élnek -- jelen van Krisztus, akinek ereje összefogja az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat.''[1525] >>814, >>811 833 ,,Részegyházon, ami elsôsorban az egyházmegye (eparchia), a keresztények olyan közösségét értjük, mely a hitben és a szentségekben egységben van az apostoli jogfolytonosságban álló püspökével.''[1526] Ezek a részegyházak ,,az egyetemes Egyház képmásai, s bennük és belôlük áll az egy és egyetlen katolikus Egyház''.[1527] >>886 834 A részegyházak a szó teljes értelmében katolikusok azáltal, hogy közösségben vannak egy közülük valóval: a római egyházzal, mely ,,elöljár a szeretetben''.[1528] ,,Ezzel az Egyházzal ugyanis, különleges elsôbbsége miatt minden egyháznak, azaz a hívôknek mindenütt egyet kell érteniük.''[1529] ,,Mióta a megtestesült Ige leszállott hozzánk, az összes keresztény egyház mindenütt az itt (Rómában) lévô nagy Egyházat tartotta és tartja egyetlen alapjának és talapzatának, mert az Úr ígérete szerint a pokol kapui soha nem vesznek erôt rajta.''[1530] >>882, >>1369 835 ,,Óvakodnunk kell attól, hogy az Egyház egészét úgy fogjuk föl, mint lényegesen különbözô részegyházak összességét (...) vagy többé- kevésbé laza együttesét. Az Úr akarata az, hogy a hivatása és küldetése szerint egyetemes Egyház verjen gyökeret a különbözô kultúrákban, társadalmi és emberi rendszerekben; és a világ minden táján különféle formákban és kifejezési módokban jelenjék meg.''[1531] A sokféle egyházfegyelmi, szertartásbeli, teológiai és lelkiségi örökség gazdag változatossága, mely a helyi egyházak sajátja, ,,különösen erôs fényben mutatja meg az osztatlan Egyház katolicitását''.[1532] >>1202 Ki tartozik a katolikus Egyházhoz? 836 ,,Isten népének e katolikus egységébe (...) minden ember meg van híva, és különféle módon hozzátartoznak vagy hozzá vannak rendelve mind a katolikus hívôk, mind a többi Krisztusban hívô, mind pedig általában az emberek, akiket Isten kegyelme meghívott az üdvösségre.''[1533] >>831 837 ,,Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében -- a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel -- kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza. Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így ťteste szerintŤ az Egyház kebelében marad, ťszíve szerintŤ azonban nem.''[1534] >>771, >>815, >>882 838 ,,Azokkal a megkereszteltekkel, akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes hitet, vagy nem ôrzik a teljes közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban tudja magát.''[1535] ,,Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségben vannak a katolikus Egyházzal.''[1536] Az ortodox egyházakkal ez a közösség olyan mély, hogy ,,csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy eljussanak arra a teljességre, mely lehetôvé teszi az Úr Eucharisztiájának közös ünneplését''.[1537] >>818, >>1271, >>1399 Az Egyház és a nem keresztények 839 ,,(...) akik még nem fogadták el az evangéliumot, különféle módokon vannak Isten népéhez rendelve'':[1538] >>856 Az Egyház viszonya a zsidó néphez. Amikor az Egyház, Isten népe az új Szövetségben saját misztériumát vizsgálja, fölfedezi kapcsolatát a zsidó néppel,[1539] ,,melyhez elôbb szólt a mi Urunk, Istenünk''.[1540] Másként, mint a többi nem keresztény vallásnál, a zsidó hit már válasz Isten kinyilatkoztatására az ó Szövetségben. E zsidó népé ,,az istenfiúság, a dicsôség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övé az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus'' (Róm 9,4--5), mert ,,Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását'' (Róm 11,29). >>63, >>147 840 Egyébként ha a jövôt nézzük, Isten ószövetségi népe és Isten új népe analóg végpontok felé törekszenek: várakoznak a Messiás eljövetelére (vagy visszatérésére). De míg az egyik várakozás a meghalt és föltámadt Úrnak és Isten Fiának elismert Messiás visszatérésére irányul; a másik a Messiás eljövetelének várása az idôk végén, akinek vonásai elfátyolozottak; olyan várakozás, amelyet Jézus Krisztus nem ismerésének vagy tagadásának tragédiája kísér. >>674, >>597 841 Az Egyház kapcsolatai a muzulmánokkal. ,,Az üdvösség terve azokat is átöleli, akik elismerik a Teremtôt, köztük elsôsorban a mohamedánokat, akik azt vallják, hogy Ábrahám hitét tartják, és velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas és az utolsó napon megítéli az embereket.''[1541] 842 Az Egyház kapcsolata a nem keresztény vallásokkal elsôsorban az emberi nem közös eredetén és célján alapszik: ,,Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét, ugyanaz a végsô céljuk is, tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítô terve mindenkire kiterjed, mígnem a választottak összegyűlnek a szent városban.''[1542] >>360 843 Az Egyház a többi vallásokban elismeri, hogy ,,árnyékban és képekben'' ugyan, de Istent keresik. Még nem ismerik Ôt, de közel van hozzájuk, hiszen Ô ad mindenkinek életet, leheletet és mindent, és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Így az Egyház mindent, ami a vallásokban igaz és jó, úgy tekint, ,,mint elôkészületet az evangéliumra, és mint annak ajándékát, (...) aki megvilágosít minden embert, hogy élete legyen''.[1543] >>28, >>856 844 Az emberek vallásos magatartása azonban korlátokat és tévedéseket is mutat, melyek eltorzítják Isten képét: >>29 ,,Az emberek azonban gyakran, mert a Gonosz rászedte ôket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtônek, vagy Isten nélkül élve és meghalva ebben a világban a végsô kétségbeesés fenyegeti ôket.''[1544] 845 Az Atya, hogy minden fiát, akiket a bűn szétszórt és elfordított Tôle, újra összegyűjtse, az egész emberiséget össze akarta hívni Fiának Egyházába. Az Egyház az a hely, ahol az emberiségnek vissza kell nyernie egységét és üdvösségét. Az Egyház a ,,megbékéltetett világ''.[1545] Az Egyház az a hajó, amely ,,az Úr keresztjének árbocán a Szentlélek szelétôl dagadó vitorlákkal jól hajózik ebben a világban''.[1546] És az egyházatyák másik kedvelt képe szerint az Egyház elôképe Noé bárkája, mely egyedül ment meg a vízözönbôl.[1547] >>30, >>953, >>1219 ,,Az egyházon kívül nincs üdvösség'' 846 Hogyan kell érteni ezt az egyházatyák által gyakran ismételt kijelentést? Pozitívan fogalmazva azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Fôtôl jön az Egyház által, ami az ô teste: ,,A Szentírás és a hagyomány alapján a zsinat azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítô és az üdvösség útja, aki az Ô testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ô maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát, egyúttal az Egyház szükségességét is megerôsítette, melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, megsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.''[1548] >>161, >>1257 847 Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztust és Egyházát: ,,Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ô Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de ôszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget.''[1549] 848 ,,Jóllehet tehát Isten azokat is, akik önhibájukon kívül nem ismerik az evangéliumot, egyedül általa ismert utakon elvezetheti a hitre, mely nélkül lehetetlen neki tetszeni,[1550] az Egyháznak mégis kötelessége és egyúttal szent joga, hogy hirdesse az evangéliumot''[1551] minden embernek. >>1260 A misszió -- az Egyház katolikus voltának követelménye 849 A missziós parancs. ,,A nemzetekhez küldte Isten az Egyházat, hogy az üdvösség egyetemes szakramentuma legyen, ezért katolicitásának legbensôbb igényébôl és Alapítója parancsát követve minden embernek hirdetni akarja az evangéliumot'':[1552] ,,Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg ôket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.'' (Mt 28,19--20) >>738, >>767 850 A misszió eredete és célja. Az Úr missziós parancsának végsô forrása a Szentháromság örök szeretetében van: ,,A zarándok Egyház természete szerint missziós, mivel ô maga a Fiú küldetésébôl és a Szentlélek küldetésébôl ered az Atya Isten terve szerint''.[1553] A misszió végsô célja nem más, mint az embereket annak a közösségnek részesévé tenni, mely az Atya és a Fiú között szeretetük Lelkében van.[1554] >>257, >>730 851 A misszió indítéka. Az Egyház mindig Isten emberek iránti szeretetébôl merítette missziós buzgóságának kötelezettségét és erejét, mert ,,Krisztus szeretete sürget minket'' (2Kor 5,14).[1555] ,,Isten ugyanis azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére'' (1Tim 2,4). Isten mindenki üdvösségét az igazság megismerése által akarja. Az üdvösség az igazságban van. Akik engedelmeskednek az igazság Lelke indításának, már az üdvösség útján vannak; az Egyháznak azonban, akire rábízatott ez az igazság, elébe kell mennie az ember vágyának, és vinnie kell neki az igazságot. Az Egyháznak, mivel hiszi, hogy az üdvösség terve egyetemes, missziósnak kell lennie. >>2104, >>221, >>429, >>74, >>217, >>890 852 A misszió útjai. ,,A Szentlélek az egész egyházi misszió fôszereplôje.''[1556] Ô vezeti az Egyházat a missziós utakon. Az Egyház folytatja és a történelemben kibontakoztatja Krisztus küldetését, aki azért küldetett, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek; ,,Krisztus Lelkének indítására az Egyháznak is ugyanazon az úton kell járnia, amelyen Ô járt, tudniillik a szegénység, az engedelmesség, a szolgálat és a halálig tartó önfeláldozás útján, melybôl föltámadása által gyôztesként tért vissza''.[1557] Ily módon ,,mag a keresztények vére''.[1558] >>2044, >>2473 853 Az Egyház azonban zarándokútján azt is tapasztalja, ,,mekkora a távolság az általa hirdetett üzenet és azoknak emberi gyarlósága között, akikre az evangélium van bízva''.[1559] Isten népe csak a ,,bűnbánat és a megújulás útján'',[1560] ,,a kereszt szűk ösvényén haladva''[1561] képes terjeszteni Krisztus országát.[1562] ,,Miként azonban Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés közepette vitte végbe, úgy az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia, hogy az üdvösség gyümölcseit közölje az emberekkel''.[1563] >>1428, >>2443 854 Missziója által ,,az Egyház együtt járja az utat az egész emberiséggel, ugyanazt a földi sorsot tapasztalja, és kovásza vagy lelke az emberi társadalomnak, melynek Krisztusban kell megújulnia és Isten családjává kell átalakulnia''.[1564] A missziós buzgóság tehát türelmet igényel. A misszió azzal kezdôdik, hogy hirdeti az evangéliumot olyan népeknek és csoportoknak, amelyek még nem hisznek Krisztusban;[1565] azzal folytatódik, hogy megszilárdítja a keresztény közösségeket, melyek ,,Isten világban való jelenlétének jelei'',[1566] és helyi egyházakat alapít;[1567] az inkulturáció folyamatát éli, hogy az evangéliumot megtestesítse a népek kultúráiban;[1568] és nem maradnak számára ismeretlenek a a kudarcok sem. ,,Ami az emberi csoportokat és a népeket illeti, ezeket csak fokozatosan éri el, hatja át, és így veszi fel ôket a katolikus teljességbe.''[1569] >>2105, >>204 855 Az Egyház missziója megkívánja a fáradozást a keresztények egységéért.[1570] Ugyanis ,,a keresztények megosztottsága gátolja az Egyházat, hogy teljesen valóra váltsa a maga katolicitását azokban a fiaiban, akiket neki adott ugyan a keresztség, de nincsenek teljes közösségben vele; sôt magának az Egyháznak is nehezebb így a maga katolicitásának teljességét minden szempontból életszerűen megmutatnia''.[1571] >>521 856 A missziós mű tiszteletteljes dialógust foglal magában azokkal, akik még nem fogadták el az evangéliumot.[1572] Maguk a hívôk is hasznot meríthetnek e dialógusból, amikor megtanulják jobban megismerni mindazt az ,,igazságot és kegyelmet, ami a pogányoknál Isten titokzatos jelenléteként van jelen''.[1573] Amikor a jó hírt azoknak hirdetik, akik még nem ismerik, azért teszik, hogy azt az igazságot és jót, amit Isten az emberek és népek között elhintett, megerôsítsék, kiegészítsék és fölemeljék, és hogy ezeket az embereket megtisztítsák a tévedéstôl és a rossztól ,,Isten dicsôségére, a Sátán megszégyenítésére és az ember boldogságára''.[1574] >>839, >>843 IV. Az Egyház apostoli 857 Az Egyház apostoli, mert az apostolokra alapszik, mégpedig három értelemben: -- az ,,apostolokra'', a Krisztustól kiválasztott és elküldött tanúkra ,,alapított épület'' (Ef 2,20[1575]) volt és marad;[1576] >>75 -- a benne lakó Szentlélek segítségével ôrzi és adja továbba tanítását,[1577] a jó letéteményt és a józan szavakat, melyeket az apostoloktól hallott;[1578] >>171 -- a tanítás, a megszentelés és a kormányzás feladatát az Apostoloktól kezdve Krisztus második eljöveteléig azok segítségével végzi, akik az Apostolok nyomába lépnek lelkipásztori feladatukban: a Püspökök kollégiuma segítségével, ,,mely mellett ott állnak a papok Péter utódával és az Egyház legfôbb pásztorával egységben''.[1579] >>880, >>1575 ,,Mert nyájadat, örök Pásztorunk, magára nem hagyod, hanem szent Apostolaid által mindvégig ôrzöd és óvod, hogy azok kormányozzák hívô népedet, akik rendelésedbôl állnak nyájad élén Fiad helyett mint pásztorok.''[1580] Az apostolok küldetése 858 Jézust az Atya küldötte. Szolgálatának kezdetétôl fogva ,,magához hívta azokat, akiket Ô maga akart (...). És megalkotta a Tizenkettôt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje ôket prédikálni'' (Mk 3,13--14). Ettôl kezdve ôk az Ô ,,küldöttei'' (a görög aposztoloi szó ezt jelenti). Ô bennük hajtja végre saját küldetését: ,,Miként engem küldött az Atya, én is küldelek titeket'' (Jn 20,21).[1581] Szolgálatuk tehát az Ô küldetésének folytatása: ,,Aki titeket befogad, engem fogad be'' -- mondja Ô maga a Tizenkettônek (Mt 10,40).[1582] >>551, >>725, >>1086 859 Jézus az Atyától kapott küldetéséhez társítja ôket: miként ,,a Fiú semmit sem tehet önmagától'' (Jn 5,19.30), hanem mindent az Atyától kap, aki Ôt küldte, úgy azok, akiket Jézus küld, semmit sem tehetnek Nélküle,[1583] akitôl a missziós parancsot és a teljesítéséhez szükséges hatalmat kapják. Krisztus apostolai tehát tudják, hogy Isten tette ôket alkalmassá arra, hogy ,,az új Szövetség szolgái'' (2Kor 3,6), ,,Isten szolgái'' (2Kor 6,4) legyenek, ,,Krisztus követségében'' (2Kor 5,20) járjanak el mint ,,Krisztus szolgái és Isten misztériumainak gondnokai'' (1Kor 4,1). >>876 860 Az apostolok feladatában van egy mozzanat, mely átadhatatlan: tudniillik, hogy az Úr föltámadásának tanúi és az Egyház alapjai. Ugyanakkor feladatuknak van egy maradandó mozzanata is. Krisztus megígérte nekik, hogy velük marad az idôk végéig.[1584] ,,Ez az isteni küldetés, melyet Krisztus bízott az apostolokra, a világ végéig fog tartani, mert az evangélium, melyet nekik kell továbbadniuk, minden idôkre az Egyház egész életének alapja. Ezért az Apostolok (...) utódok rendelésérôl gondoskodtak.''[1585] >>642, >>765, >>1536 A püspökök az apostolok utódai 861 ,,Hogy a rájuk bízott küldetés haláluk után is folytatódjék, közvetlen munkatársaikat szinte végrendeletként megbízták azzal, hogy vigyék tovább és szilárdítsák meg a tôlük megkezdett művet; megparancsolván nekik, hogy ügyeljenek az egész nyájra, melyben a Szentlélek állította ôket Isten Egyházának pásztorául. Így tehát ilyen férfiakat állítottak, és a továbbiakra nézve úgy rendelkeztek, hogy ha ezek meghalnak, szolgálatukat más kipróbált férfiak kapják meg.''[1586] >>77, >>1087 862 ,,Miként megmarad az a hivatal, melyet az Úr egyedül Péternek, az elsô apostolnak adott, s melyet át kellett adnia utódainak, úgy megmarad az Apostolok egyházkormányzati hivatala is, melyet a püspökök szent rendjének kell állandóan gyakorolnia.'' Ezért tanítja az Egyház, hogy ,,a püspökök isteni intézkedés folytán léptek az Apostolok helyébe mint az Egyház pásztorai, akiket ha valaki hallgat, Krisztust hallgatja, aki pedig ôket megveti, Krisztust veti meg és azt, aki Krisztust küldte''.[1587] >>880, >>1556 Apostolkodás 863 Az egész Egyház apostoli, amennyiben Péter és az Apostolok utódain keresztül hit- és életközösségben marad eredetével. Az egész Egyház apostoli, amennyiben az egész világra ,,küldetik''; az Egyház minden tagja, különbözô módokon ugyan, de részesedik ebben a küldetésben. ,,A keresztény hivatás ugyanis természete szerint hivatás az apostolkodásra is.'' ,,Apostolkodásnak'' nevezzük ,,a titokzatos test minden tevékenységét'', mely arra irányul, ,,hogy Krisztus országát a földön mindenütt'' terjessze.[1588] >>900, >>2472 864 ,,Mivel az Atyától küldött Krisztus az Egyház egész apostolkodásának forrása és kiindulópontja, nyilvánvaló, hogy az apostolkodásának termékenysége'', mind a fölszentelt szolgáké, mind a világi hívôké, ,,Krisztussal való eleven kapcsolatuktól függ''.[1589] A hivatásoknak, az idô jeleinek, a Szentlélek változatos ajándékainak megfelelôen az apostolkodás a legkülönbözôbb formákat ölti. Ám mindig a szeretet, melyet fôleg az Eucharisztiából merítünk, ,,az apostolkodás lelke''.[1590] >>828, >>824, >>1324 865 Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli legmélyebb és végsô lényegében, mert benne már létezik és az idôk végén be fog teljesedni ,,a mennyek országa'', ,,Isten országa'';[1591] amely Krisztus személyében eljött, és azok szívében, akik az Ô testének tagjai lettek, titokzatos módon növekszik a teljes eszkatologikus kinyilvánulásáig. Akkor minden ember, akit Ô megváltott, aki ,,ôbenne szent és szeplôtelen lett Isten elôtt a szeretetben'',[1592] összegyűlik mint Isten egyetlen népe, ,,a Bárány Menyasszonya'',[1593] ,,az Istentôl, a mennybôl alászálló szent város, melyet Isten ragyogása tölt be'';[1594] ,,és a város falának tizenkét alapköve van; rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve'' (Jel 21,14). >>811, >>541 Összefoglalás 866 Az Egyház egy: egy Ura van, egy hitet vall, egy keresztségbôl születik, egyetlen testet alkot, melyet egy lélek éltet az egyetlen reményben,[1595]melynek beteljesedésekor megszűnik minden megosztottság. 867 Az Egyház szent: szerzôje a legszentebb Isten; a jegyese Krisztus, aki önmagát adta oda, hogy megszentelje Ôt; a szentség lelke élteti. Jóllehet bűnösöket foglal magába, Ô maga a bűnösökbôl bűntelenné lett. A szentekben ragyog föl szentsége; Máriában az Egyház már teljesen szent. 868 Az Egyház katolikus: a hit teljességét hirdeti; hordozza és kiszolgáltatja az üdvösség eszközeinek teljességét; minden néphez küldetik; minden emberre irányul; átfog minden idôt; ,,természete szerint misszionárius''. [1596] 869 Az Egyház apostoli: maradandó alapokra épült, a Bárány tizenkét Apostolára;[1597] lerombolhatatlan;[1598]tévedhetetlenül megmarad az igazságban; Krisztus kormányozza Péter és a többi Apostol által, akik jelen vannak utódaikban, a Pápában és a Püspökök kollégiumában. 870 ,,Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, (...) a Péter utóda és a vele közösségben élô püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik, jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme.''[1599] ======================================================================== A Krisztus-hívôk: hierarchia, világi hívôk, Istennek szentelt élet 871 ,,Krisztus-hívôk azok, akik -- mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek -- Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelôen annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, melynek a világban való teljesítését Isten az Egyházra bízta.''[1600] >>1268--1269, >>782--786 872 ,,Krisztusban való újjászületésük folytán az összes Krisztus-hívô között méltóságuk és cselekvésük tekintetében valódi egyenlôség uralkodik, így mindnyájan együttműködnek Krisztus testének építésére, ki-ki a maga állapotának és feladatának megfelelôen.''[1601] >>1934, >>794 873 Maguk a különbségek is, melyeket maga az Úr akart Testének tagjai között, annak egységét és küldetését szolgálják. Mert ,,az Egyházban a szolgálatok különbözôk, de a küldetés egy. Krisztus az apostolokra és utódaikra ruházta azt a tisztséget, hogy az Ô nevében és hatalmával tanítsanak, megszenteljenek és kormányozzanak. A világi hívôk pedig -- részesei lévén Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségének -- Isten egész népének küldetésén belül az Egyházban és a világban töltik be a maguk szerepét.''[1602] Mind a klerikusok mind a világi hívôk között vannak olyanok, ,,akik az evangéliumi tanácsokra fogadalommal (...) Istennek szentelik magukat, és az Egyház üdvözítô küldetését szolgálják''.[1603] >>814, >>1937 I. Az Egyház hierarchikus fölépítése Mire jó az egyházi szolgálat? 874 Maga Krisztus a szolgálat forrása az Egyházban. A szolgálatot Ô alapította, tekintélyt és küldetést, irányítást és célt adott neki: >>1544 ,,Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására Egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népébôl valók, (...) eljussanak az üdvösségre.''[1604] 875 ,,Hogyan higgyenek abban, akirôl nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek?'' (Róm 10,14-- 15). Senki, sem egyén, sem közösség nem hirdetheti önmagának az Evangéliumot: ,,A hit hallásból ered'' (Róm 10,17). Senki sem adhat önmagának fölhatalmazást és küldetést az Evangélium hirdetésére. Az Úr küldötte nem saját tekintélyével, hanem Krisztus tekintélyének erejével beszél; nem mint a közösség egy tagja szól a közösséghez, hanem Krisztus nevében. Senki sem adhatja önmagának a kegyelmet; másnak kell fölkínálnia számára és mástól kell ajándékba kapnia. Ez föltételezi a kegyelem szolgáit, akiket tekintéllyel és alkalmassággal Krisztus ruházott föl. Tôle kapják a Püspökök és a papok a küldetést is a fölhatalmazást (a ,,szent hatalmat''), hogy Krisztusnak, a Fônek személyében cselekedjenek, a diákonusok az erôt, hogy Isten népét a liturgia, az igehirdetés és a szeretet 'diakoniájában' tudják szolgálni közösségben a Püspökkel és annak presbitériumával. Ezt a szolgálatot, melyben Krisztus küldöttei Isten kegyelmébôl azt teszik és adják, amit önmaguktól képtelenek tenni és adni, nevezi az Egyház hagyománya ,,szentségnek''. Az Egyház szolgálatát saját szentséggel adják át. >>166, >>1548, >>1536 876 Az egyházi hivatal szentségi természetével belsôleg összefügg szolgálati jellege. A hivatalviselôk ugyanis, mivel teljesen Krisztustól függenek, aki a küldetést és a tekintélyt adja, valóban ,,Krisztus szolgái'',[1605] Krisztus mintája szerint, aki értünk szabadon magára öltötte a ,,szolga alakját'' (Fil 2,7). Mivel a szó és a kegyelem, melyeknek szolgái, nem az övék, hanem Krisztusé, akik mások javáért bízta rájuk, szabadon lesznek mindenki rabszolgáivá.[1606] >>1551, >>427 877 Ugyanígy, az egyházi hivatal szentségi természetéhez tartozik kollegiális jellege. Az Úr Jézus már nyilvános működése kezdetén megalkotta a Tizenkettôt mint ,,az új Izrael csíráit és a szent hierarchia'' kiindulópontját.[1607] Az együtt kiválasztottak együtt kapták a küldetést is; és testvéri egységük az összes hívô testvéri közösségének szolgálatára lesz; mintegy tükrözôdése és tanúságtétele lesz az isteni Személyek közösségének.[1608] Ezért minden egyes Püspök szolgálatát a Püspöki kollégiumon belül végzi, közösségben Róma püspökével, Szent Péter utódával és a kollégium fejével; a papok szolgálataikat az egyházmegye presbitériumán belül végzik püspökük vezetése alatt. >>1559 878 Végül az egyházi szolgálat szentségi természetéhez tartozik, hogy személyes jellege legyen. Jóllehet Krisztus szolgái közösségben cselekszenek, mindig személyes módon járnak el. Mindegyikük személyesen kapja a meghívást -- ,,Te kövess engem'' (Jn 21,22)[1609] -- ,hogy a közös küldetésben személyes tanú legyen, aki személyesen vállal felelôsséget az elôtt, aki a küldetést adja, az ,,Ô személyében'' és személyekért cselekedvén: ,,Én téged megkeresztellek téged (...)''; ,,Én föloldozlak téged bűneidtôl (...).'' >>1484 879 A szentségi szolgálat tehát az Egyházban Krisztus nevében végzett szolgálat. E szolgálatnak személyes jellege és kollegiális formája van. E kollegiális forma valósul meg a püspöki kollégium és annak feje, Péter utóda közötti kötelékekben, valamint a püspök saját részegyházáért viselt lelkipásztori felelôssége és a püspöki kollégium egyetemes Egyházért viselt közös felelôssége közötti kapcsolatban. A püspöki kollégium és feje, a római pápa 880 Amikor Krisztus megalkotta a Tizenkettôt, ,,kollégiumként, azaz állandó csoportként alkotta meg, és a közülük kiválasztott Pétert állította az élre''.[1610] ,,Amint az Úr rendelkezése alapján Szent Péter és a többi apostol egy apostoli kollégiumot alkot, ugyanígy a római Pápa, Péter utóda és a püspökök, az apostolok utódai kapcsolódnak egymáshoz.''[1611] >>552, >>862 881 Az Úr egyedül Simonból, akinek a Péter nevet adta, alkotta meg Egyháza szikláját. Neki adta az Egyház kulcsait;[1612] ôt az egész nyáj pásztorává tette.[1613] ,,Azt az oldó és kötô hivatalt azonban, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta''.[1614] Ez a pásztori hivatal, mely Péteré és a többi apostolé, az Egyház alapjaihoz tartozik. A római Pápa primátusa alatt a püspökök folytatják. >>553, >>642 882 A Pápa, Róma püspöke és Szent Péter utóda ,,örök és látható principiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívôk sokasága egységének''.[1615] ,,A római Pápának ugyanis hivatalából fakadóan -- mert Krisztus helyettese és az egész Egyház pásztora -- teljes, legfôbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat.''[1616] >>834, >>1369, >>837 883 ,,A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha a római pápával, Péter utódával mint fejével együtt értjük.'' Ezen föltétellel ,,hordozó alanya az egész Egyházra kiterjedô legfôbb és teljes hatalomnak, de ezt a hatalmat csak a római pápa beleegyezésével gyakorolhatja''.[1617] 884 ,,Az egyetemes zsinaton a püspökök testülete ünnepélyes módon gyakorolja az egész Egyházra szóló hatalmat.''[1618] ,,Egyetemes zsinatról csak akkor van szó, ha Péter utóda megerôsíti vagy legalább elfogadja.''[1619] 885 ,,Ez a kollégium, amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy fôhöz tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki.''[1620] 886 ,,Az egyes püspökök viszont az egység látható principiumai és az egység alapjai részegyházaiban.''[1621] Mint ilyenek ,,pásztori feladatukat (...) csak Isten népének rájuk bízott része fölött gyakorolják''[1622] a papok és a diákonusok segítségével. Mint a püspöki kollégium tagjai azonban valamennyien részt vesznek az összes egyház gondjában,[1623] elsôsorban azáltal, hogy ,,jól kormányozzák saját egyházukat mint az egyetemes Egyház részét''. Így járulnak hozzá ,,a teljes misztikus test javához, amely egyben a részegyházak teste is''.[1624] E gondoskodásnak különösen a szegényekre,[1625] a hitükért üldözöttekre, valamint a világszerte tevékenykedô misszionáriusokra kell kiterjednie. >>1560, >>833, >>2448 887 A szomszédos és egységes kultúrájú részegyházak egyháztartományokat vagy még nagyobb, patriarkátusnak vagy régiónak nevezett egységeket alkotnak.[1626] Ezeknek az egységeknek püspökei szinodusokra vagy tartományi zsinatokra gyűlhetnek össze. ,,Napjainkban a püspöki konferenciák hasonló módon sokféle és hatékony segítséggel járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a kollegialitás szelleme kézzelfogható módon megnyilatkozzék.''[1627] A tanítás feladata >>85--87, >>2032--2040 888 A püspököknek munkatársaikkal, a papokkal együtt ,,elsô teendôje, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdessék'',[1628] ahogy az Úr parancsolta.[1629] Ôk ,,a hit hírnökei, akik új tanítványokat vezetnek Krisztushoz;'' és az apostoli hit ,,Krisztus tekintélyével bíró hiteles tanítói''.[1630] >>2068 889 Krisztus, aki az igazság, hogy az Egyházat az apostolok által átadott hit tisztaságában megôrizze, részesíteni akarta a saját tévedhetetlenségében. Isten népe ,,a hit természetfölötti érzékével fogyatkozhatatlanul ragaszkodik a hithez'' az Egyház élô Tanítóhivatalának vezetésével.[1631] >>92 890 A Tanítóhivatal küldetése kapcsolódik annak a Szövetségnek végleges jellegével, melyet Isten Krisztusban népével kötött; Istennek oltalmaznia kell népét az eltévelyedésektôl és fogyatkozásoktól, és objektív lehetôségét kell biztosítania arra, hogy az igaz hitet tévedések nélkül tudja vallani. Így a Tanítóhivatal pásztori feladata virrasztani afölött, hogy Isten népe megmaradjon a igazságban, amely megszabadít. E szolgálat betöltésére ajándékozta meg Krisztus a Pásztorokat hit és erkölcs dolgaiban a tévedhetetlenség karizmájával. E karizma gyakorlása több módon történhet: >>851, >>1785 891 ,,A római Pápa, a püspöki kollégium feje hivatalból rendelkezik a tévedhetetlenséggel, amikor mint az összes Krisztus-hívô legfôbb pásztora és tanítója, aki megerôsíti testvéreit a hitben, hit vagy erkölcs kérdésében végérvényes tételt hirdet ki (...). Az Egyháznak ígért tévedhetetlenség megvan a püspökök testületében is, amikor Péter utódával együtt gyakorolja a legfôbb Tanítóhivatalt'', fôként egyetemes zsinaton.[1632] Amikor az Egyház legfôbb Tanítóhivatala segítségével ,,a hit tárgyául'' valamit ,,mint Istentôl kinyilatkoztatott igazságot''[1633] és mint Krisztus tanítását elôad, a hívôknek ,,az ilyen határozatokat hívô engedelmességgel kell fogadniuk''.[1634] E tévedhetetlenség ,,arra a körre terjed ki, ami az isteni kinyilatkoztatás letéteménye''.[1635] 892 Az isteni segítséget megkapják az Apostolok utódai is, amikor Péter utódával közösségben tanítanak -- s különösen Róma püspöke, az egész Egyház Pásztora --, amikor anélkül, hogy tévedhetetlen döntésre jutnának és ,,végleges módon'' fejeznék ki magukat, a rendes Tanítóhivatalt gyakorolva olyan tanítást adnak elô, ami hit és erkölcs dolgában a kinyilatkoztatás jobb megértésére vezet. Ehhez a rendes Tanítóhivatalhoz a híveknek ,,vallásos, odaadó lelkülettel kell ragaszkodniuk'',[1636] ami jóllehet különbözik a hit beleegyezésétôl, azt mégis megerôsíti. A megszentelés feladata 893 A püspök ,,a legfôbb papság kegyelmének sáfára''[1637] is, különösen az Eucharisztiában, melyet ô maga ajánl föl, vagy munkatársai, a papok által gondoskodik fölajánlásáról. Az Eucharisztia ugyanis a részegyház életének központja. A püspök és a papok megszentelik az Egyházat imádságukkal és munkájukkal, az ige és a szentségek szolgálatával. Megszentelik példájukkal, ,,nem uralkodván a kléruson, hanem mint a nyájnak példaképei'' (1Pt 5,3). Így történik meg, hogy ,,eljutnak a rájuk bízott nyájjal együtt az örök iletre''.[1638] >>1561 A kormányzás feladata 894 ,,A püspökök a rájuk bízott részegyházakat mint Krisztus helyettesei és követei kormányozzák tanácsokkal, buzdítással és példával, de tekintéllyel és szent hatalommal is'',[1639] melyet azonban építésre kell használniuk a szolgálat szellemében, ami Mesterük szelleme.[1640] >>801 895 ,,Ez a hatalom, melyet személyesen gyakorolnak Krisztus nevében, saját, rendes és közvetlen hatalmuk, jóllehet gyakorlását végsô fokon az Egyház legfôbb tekintélye irányítja.''[1641] A püspököket mégsem lehet a Pápa helyetteseinek tekinteni, akinek az egész Egyház fölötti rendes és közvetlen hatalma nem semmisíti meg, ellenkezôleg, megerôsíti és védi a püspökökét. Ezt a hatalmat azonban az egész Egyházzal közösségben kell gyakorolniuk, a Pápa vezetése alatt. >>1558 896 A pásztori hivatal gyakorlása közben a püspöknek a jó Pásztort kell mintaképnek és ,,formájának'' tekintenie. Gyöngeségeinek tudatában a püspök ,,megértô és könyörületes tud lenni a tudatlanok és tévelygôk iránt. Alárendeltjeit, akiket mint saját fiait támogat (...), ne vonakodjon meghallgatni (...). A híveknek pedig úgy kell ragaszkodniuk a püspökükhöz, ahogy az Egyház ragaszkodik Jézus Krisztushoz, és Jézus Krisztus az Atyához'':[1642] >>1550 ,,A püspököt valamennyien úgy kövessétek, mint Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig, mint az apostolokat; a diákonusokat úgy tiszteljétek, mint az Isten törvényét. Az Egyházat érintô kérdésben senki ne cselekedjék a püspök nélkül.''[1643] II. A világi Krisztus-hívôk 897 ,,Világi hívôkön itt az egyházi rend és az Egyházban jóváhagyott szerzetesség tagjain kívül az összes Krisztus-hívôt értjük; tudniillik azokat, akik a keresztséggel Krisztus testébe épültek, Isten népét alkotják, és Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalának részeseiként az egész keresztény nép küldetését teljesítik az Egyházban és a világban.''[1644] >>873 A világi hívôk hivatása 898 ,,Sajátos hivatásuk alapján a világi hívôk dolga az, hogy az ideigvaló dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten Országát. (...) Különleges módon rájuk tartozik tehát, hogy mindazokat a földi dolgokat, melyekkel szoros kapcsolatban vannak, úgy világítsák meg és rendezzék, hogy Krisztus szerint történjenek és növekedjenek, s a Teremtô és a Megváltó dicséretére szolgáljanak.''[1645] >>2105 899 A világi keresztények kezdeményezésére különösen akkor van szükség, amikor föl kell fedezni, meg kell találni az eszközöket és módokat, melyekkel a társadalmi, politikai, gazdasági adottságokat a keresztény tanítás és élet követelményei szerint lehet alakítani. Ez az elkötelezettség magától értetôdôen hozzá tartozik az Egyház életéhez: >>2442 ,,A Krisztus-hívôk, pontosabban a világi hívôk az Egyház életében az elsô csatasorban vannak; az Egyház általuk az emberi társadalom éltetô elve. Ezért nekik, mégpedig elsôsorban nekik egyre inkább tudatában kell lenniük, hogy nem csupán az Egyházhoz tartoznak, hanem ôk az Egyház, azaz a Krisztus-hívôk közössége a földön a közös fô, nevezetesen a római Pápa és a vele közösségben lévô püspökök vezetése alatt. Ôk az Egyház (...)''[1646] 900 A világiaknak, mert -- mint minden hívô -- a keresztség és bérmálás erejében megbízást kaptak Istentôl az apostolkodásra, joguk és kötelességük, hogy mind egyénileg, mind társult formákban fáradozzanak azért, hogy a Földön minden ember megismerje és befogadja az üdvösség isteni üzenetét. Ez a kötelezettség fokozottan sürget, amikor az emberek csak általuk hallhatják az Evangéliumot és ismerhetik meg Krisztust. Tevékenységük az egyházi közösségekben annyira szükséges, hogy nélküle a lelkipásztorok apostolkodása többnyire nem lehet teljesen hatékony.[1647] >>863 A világiak részesedése Krisztus papi hivatalában 901 ,,A világiak mint Krisztusnak adott és a Szentlélektôl fölkent keresztények, csodálatosan arra hivatottak és arra nyertek képességet, hogy a Lélek gyümölcsei egyre bôségesebben teremjenek bennük. Mert minden cselekedetük, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi és családi életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük, ha a Lélekben történnek, sôt az élet terhei is, ha türelmesen hordozzák azokat, Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozattá válnak (vö. 1Pt 2,5), melyet az Eucharisztia ünneplésében az Úr testének fölajánlásával együtt nagy áhítattal ajánlanak föl az Atyának. Így a világi hívek mint mindenütt szentül cselekvô imádók magát a világot szentelik Istennek.''[1648] >>784, >>1268, >>358 902 Sajátos módon vesznek részt a szülôk a megszentelés feladatában azzal, ,,hogy keresztény szellemben élik a házasságot, és gyermekeik keresztény nevelésérôl gondoskodnak''.[1649] 903 A világiakat, ha rendelkeznek a szükséges tulajdonságokkal, állandó jelleggel lektori és akolitusi szolgálatra lehet bocsátani.[1650] ,,Ahol az Egyház számára szükséges, a szolgálatra rendelt személyek hiányában a világiak is gyakorolhatják ezek bizonyos feladatait, még akkor is, ha nem lektorok vagy akolitusok: gyakorolhatják az ige szolgálatát, vezethetik a liturgikus imádságot, kiszolgáltathatják a keresztséget és áldoztathatnak, a jog elôírásainak megfelelôen.''[1651] >>1143 Részesedésük Krisztus prófétai hivatalában 904 ,,Krisztus nem csupán a Hierarchia által tölti be prófétai küldetését, (...) hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak állít, és ellát a hit érzékével és a szó kegyelmével'':[1652] >>785, >>92 ,,A tanítás (...), amely elvezet a hitre (...), minden igehirdetô, sôt minden egyes hívô feladata lehet.''[1653] 905 Prófétai küldetésüket a világi hívôk az evangelizáció révén is teljesítik, ,,tudniillik Krisztust hirdetik az élet tanúságával és a kimondott szóval''. A világi hívôknél ,,ez az evangelizáció (...) sajátos jelleget és különleges hatékonyságot nyer attól, hogy a világ megszokott körülményei között történik''.[1654] >>2044 ,,Ez az apostolkodás azonban nem merül ki az élet tanúságtételében; az igazi apostol keresi az alkalmakat, hogy szavával is hirdesse Krisztust, mind a nem hívôknek, (...) mind a hívôknek.''[1655] >>2472 906 Az arra alkalmas és képzett világiak bekapcsolódhatnak a hitoktatásba;[1656] a teológiai tudományok oktatásába[1657] és a tömegkommunikációs eszközök használatába is.[1658] >>2495 907 ,,Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sôt néha kötelességük, hogy az Egyház javát érintô dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok elôtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével a többi Krisztus-hívô tudomására hozzák.''[1659] Részesedésük Krisztus királyi hivatalában 908 Krisztus halálig tartó engedelmessége által[1660] tanítványaival közölte a királyi szabadság ajándékát, hogy ,,önmegtagadásukkal és szent életükkel legyôzzék magukban a bűn országát''.[1661] >>786 ,,Mindaz, aki a saját teste fölé kerekedett és megfelelô elevenséggel uralkodván önmagán nem engedi, hogy a test szenvedélyei megzavarják a lelkét, azt, mivel bizonyos királyi hatalommal megfékezi önmagát, méltán mondják királynak, mert uralni tudja magát és független, és nem hagyja, hogy fogolyként bűnbe vonszolják.''[1662] 909 ,,Ezenkívül a világi hívek szervezett formában is próbálják jobbítani a világ intézményeit és bűnre csábító életkörülményeit, hogy ezek az igazságosság követelményei szerint alakuljanak, és az erények gyakorlásának inkább kedvezzenek, mintsem útjába álljanak. Ha így tesznek, erkölcsi értékekkel fogják átitatni a kultúrát és az alkotó emberi munkát.''[1663] >>1887 910 ,,A világi hívôk hivatást érezhetnek vagy meghívhatók a lelkipásztorok segítésére az egyházi közösségekben. Új színt, új életet vihetnek az egyházközségbe, ahol különbözô tisztségeket töltenek be, a nekik adott kegyelem és képességek mértéke szerint.''[1664] >>799 911 Az Egyházban ,,a kormányzati hatalom gyakorlásában a világi Krisztus-hívôk a jog elôírásai szerint közreműködhetnek''.[1665] Így részt vehetnek részleges zsinatokon,[1666] egyházmegyei zsinatokon,[1667] a lelkipásztori tanács tagjai lehetnek;[1668] besegíthetnek a plébánia lelkipásztori feladatainak megoldásába;[1669] közreműködhetnek a gazdasági tanácsokban,[1670] és tagjai lehetnek egyházi bíróságoknak.[1671] 912 A Krisztus-hívôk ,,tanuljanak meg gondosan különbséget tenni az ôket egyháztagként megilletô jogok és kötelességek és azon jogok és kötelességek között, melyek állampolgárként illetik meg ôket. Törekedjenek arra, hogy e jogok és kötelességek harmonikus egészet alkossanak, nem feledve, hogy minden evilági dologban is a keresztény lelkiismeretnek kell vezetnie ôket, mert semmiféle emberi tevékenység, még az evilági dolgokban sem, vonható ki Isten fennhatósága alól.''[1672] >>2245 913 ,,Így minden világi hívô a neki juttatott adományokból eredôen egyszerre tanúja és eleven eszköze az Egyház küldetésének ťKrisztus ajándékozásának mértéke szerintŤ (Ef 4,7)''.[1673] III. Az Istennek szentelt élet 914 ,,Az az állapot tehát, mely az evangéliumi tanácsok fogadalmán alapszik, nem tartozik ugyan az Egyház hierarchikus szerkezetéhez, életének és szentségének azonban elvitathatatlan része.''[1674] >>2103 Evangéliumi tanácsok, Istennek szentelt élet 915 Az evangéliumi tanácsokat az Egyház a maguk sokféleségében Krisztus minden tanítványának ajánlja. A tökéletes szeretet, melyre minden hívô meghívást kapott, azok számára, akik szabadon elfogadják az Istennek szentelt élet hivatását, magával hozza az Isten országáért vállalt cölibátus, valamint a szegény és engedelmes élet kötelezettségét. E tanácsok fogadalommal való vállalása egy az Egyház által elismert, állandó életállapotban az Istennek ,,szentelt élet'' jellemzô vonása.[1675] >>1973--1974 916 Az Istennek szentelt élet állapota az egyik a ,,mélyebben'' Istennek szentelt életformák közül, mely a keresztségben gyökerezik és teljesen átadja magát Istennek.[1676] Az Istennek szentelt életben a Krisztus-hívôk a Szentlélek indítására vállalják, hogy Krisztust szorosabban követik, önmagukat odaadják a mindenekfölött szeretett Istennek, és törekednek a szeretet tökéletességére Isten országa szolgálatában. Mindezzel jelzik és hirdetik az Egyházban az eljövendô világ dicsôségét.[1677] >>2687, >>933 Nagy törzs sok ággal 917 ,,Így történt, hogy az istenadta magból az Úr szántóföldjén csodálatosan és sokfelé ágazó fán a magányos és közösségi élet különféle formái és különbözô Családok (...) (nôttek), melyek mind tagjaik tökéletesedését, mind Krisztus egész testének javát bôségesen gyarapítják.''[1678] >>2684 918 ,,Az Egyházban kezdettôl fogva voltak férfiak és nôk, akik az evangéliumi tanácsok megtartásával nagyobb szabadsággal akarták követni és szorosabban akarták utánozni Krisztust, s a maguk módján Istennek szentelt életet éltek; közülük sokan a Szentlélek indítására magányos remeteségbe vonultak, vagy szerzetescsaládokat alapítottak, melyeket az Egyház a maga tekintélyével szívesen elfogadott és jóváhagyott.''[1679] 919 A megyéspüspököknek ügyelniük kell arra, hogy fölismerjék az Istennek szentelt élet új adományait, melyeket a Szentlélek az Egyházra bíz. Az Istennek szentelt élet új formáinak jóváhagyása azonban az Apostoli Szentszéknek van fönntartva.[1680] A remete élet 920 A remeték, még ha nem is mindig tesznek nyilvános fogadalmat a három evangéliumi tanácsra, ,,a világtól szigorúbban elkülönülve a magány csöndje, az állandó imádság és a vezeklés által Isten dicséretére és a világ üdvösségére áldozzák életüket''.[1681] 921 A remeték mindenkinek megmutatják az Egyház misztériumának mélyebb lényegét, mely a bensôséges, személyes kapcsolat Krisztussal. A remete emberi szemek elôl elrejtett élete néma prédikálása Annak, akinek odaadta az életét, mert számára Ô minden. Sajátos hivatás ez, mely arra szól, hogy a pusztában, a lelki harcok közepette találja meg a Megfeszített dicsôségét. >>2719, >>2015 Az Istennek szentelt szüzek és özvegyek 922 Az apostoli idôktôl kezdve voltak keresztény szüzek[1682] és özvegyek,[1683] akiket az Úr arra hívott, hogy megosztottság nélkül ragaszkodjanak hozzá a szív, a test és a lélek nagyobb szabadságában, s ôk az Egyház jóváhagyásával úgy döntöttek, hogy szüzességben vagy az örök tisztaság állapotában élnek ,,a mennyek országáért'' (Mt 19,12). >>1618--1620 923 A szüzeket, ,,amikor szent ígéretet tesznek arra, hogy Krisztust szorosabban fogják követni, a megyéspüspök a jóváhagyott liturgikus szertartás szerint Istennek szenteli, Krisztussal, Isten Fiával misztikusan eljegyzi és az Egyház szolgálatára avatja''.[1684] Ezen ünnepélyes szertartás (Consecratio virginum) által ,,a szűz (...) Istennek szentelt személlyé, az Egyház Krisztus iránti szeretetének jelévé, az égi Menyasszony és az eljövendô élet eszkatologikus képévé válik''.[1685] >>1537, >>1672 924 Az Istennek szentelt élet egyéb formáihoz kapcsolódva[1686] a szüzek rendje a világban élô nôt (vagy apácát) karizmája szerint imádságra, bűnbánatra, a testvérek szolgálatára és apostoli munkára kötelezi.[1687] Az Istennek szentelt szüzek közösséget alkothatnak annak érdekében, hogy fogadalmukat hűségesebben megtartsák.[1688] A szerzetesi élet 925 A szerzetesi élet a kereszténység elsô századaiban Keleten alakult ki.[1689] Az Egyház által kánonilag megalapított intézmények keretében élik.[1690] Az Istennek szentelt élet egyéb formáitól a liturgikus beállítottság, az evangéliumi tanácsokra tett nyilvános fogadalom, testvéri élet a közösségben, végül a Krisztus és az Egyház egységét hirdetô tanúságtétel különbözteti meg.[1691] >>1672 926 A szerzetesi élet az Egyház misztériumából származik. Ajándék ez, melyet az Egyház Urától kap, és az Istentôl meghívott hívônek ajánlja állandó életállapotként az evangéliumi tanácsokra tett fogadalomban. Az Egyház így egyszerre tudja kinyilvánítani Krisztust és megismerni önmagát mint az Üdvözítô Menyasszonyát. A szerzetesi élet arra hivatott, hogy különbözô formákban jelezze Isten szeretetét korunk nyelvén. >>796 927 Az összes szerzetesnek -- akár exempt, akár nem[1692] -- megvan a helye a megyéspüspök munkatársai között annak lelkipásztori feladatában.[1693] Az Egyház missziós megtelepedése és terjedése az evangelizáció kezdetétôl fogva igényli a szerzetesi élet minden formájának jelenlétét.[1694] ,,A történelem tanúsítja a szerzetescsaládok nagy érdemét a hitterjesztésben és az új egyházak alapításában: nem csupán a régi monasztikus intézményekét és a középkori rendekét, hanem korunk kongregációiét is.''[1695] >>854 A világi intézmények 928 ,,A világi intézmény az Istennek szentelt élet olyan intézménye, amelyben a világban élô Krisztus-hívôk a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését fôként belülrôl igyekeznek szolgálni.''[1696] 929 Ezen intézmények tagjai ,,a teljesen és tökéletesen a megszentelésre adott élettel''[1697] ,,a világban és a világból részt vesznek az Egyház evangelizációs feladatában'',[1698] ahol jelenlétük kovászként hat.[1699] Keresztény életük tanúságtétele az anyagi dolgoknak Isten szerinti rendezésére és a világnak az evangélium erejével való átformálására irányul. Szent kötelékekkel vállalják az evangéliumi tanácsokat, és ôrzik egymás között a közösséget és testvériséget világi életmódjuknak megfelelôen.[1700] >>901 Az apostoli élet társaságai 930 Az Istennek szentelt élet különbözô formáihoz ,,kapcsolódnak az apostoli élet társaságai. Tagjaik szerzetesi fogadalmak nélkül követik a társaság sajátos apostoli célját, testvéri közösségben élnek saját életmódjuk szerint, és a szabályzat megtartása révén a szeretet tökéletességére törekszenek. Ezek között a társaságok között vannak olyanok is, amelyeknek tagjai a szabályzatban meghatározott valamilyen kötelékkel vállalják az evangéliumi tanácsokat.''[1701] Istennek szenteltség és küldetés: hirdetni az eljövendô Királyt 931 A mindenekfölött szeretett Istennek átadva magát az, akit a keresztség már Istennek szentelt, így bensôségesebben adatik át az isteni szolgálatra és az Egyház javára. Az Istennek szentelt állapot által az Egyház kinyilvánítja Krisztust, és megmutatja, hogy a Szentlélek milyen csodálatos módon működik benne. Akik fogadalmat tesznek az evangéliumi tanácsokra, azoknak elsôdleges küldetése, hogy Istennek szenteltségüket megfelelôen éljék. ,,Mivel azonban magával az Istennek szenteltséggel az Egyház szolgálatára ajánlják föl magukat, kötelesek az intézményüknek megfelelô módon különösen is bekapcsolódni a missziós munkába.''[1702] 932 Az Egyházban, amely mintegy szentsége, azaz jele és eszköze Isten életének, a szerzetesi élet úgy jelenik meg, mint a Megváltás misztériumának különleges jele. Krisztust ,,szorosabban'' követni, az ô önkiüresítését ,,világosabban'' kifejezni azt jelenti, hogy az Istennek szentelt személy Krisztus szívében ,,mélyebben'' van jelen kortársai számára. Azok, akik ezen a ,,keskenyebb'' úton járnak, példájukkal ösztönzik testvéreiket, és ,,világos és erôs tanúságot tesznek arról, hogy a világ nem alakulhat át és nem ajánlható föl Istennek a nyolc boldogság szelleme nélkül''.[1703] >>775 933 Legyen ez a tanúságtétel nyilvános (mint a szerzetesi állapotban), magán vagy egészen elrejtett, Krisztus eljövetele minden Istennek szentelt személy számára az élet forrása és célja: >>672 ,,Mivel Isten népének itt nincs maradandó hazája, (...) (ez az állapot) kinyilvánítja minden hívô elôtt a mennyei, de már evilágon is meglévô javakat, ékesszólóbban tanúskodik a Krisztus megváltása árán szerzett új és örök életrôl, továbbá hatásosabban hirdeti az eljövendô föltámadást és a mennyország dicsôségét.''[1704] >>769 Összefoglalás 934 ,,Az Egyházban a Krisztus-hívôk között isteni rendelés folytán vannak szent szolgálatot teljesítô személyek, akiket a jogban klerikusoknak is nevezünk; a többieket pedig világiaknak is hívjuk.'' E két csoport mindegyikében vannak olyan Krisztus-hívôk, akik az evangéliumi tanácsokra tett fogadalommal Istennek szentelik magukat és az Egyház küldetésének javára vannak.[1705] 935 Krisztus a hit hirdetésére és Országának megszilárdítására küldi Apostolait és azok utódait. Saját küldetésének részesévé teszi ôket. Tôle kapják a hatalmat arra, hogy az Ô személyében cselekedjenek. 936 Az Úr Péterbôl alkotta meg Egyháza látható alakját. Átadta neki az Egyház kulcsait. A római Egyház püspöke, Péter utóda ,,a Püspökök kollégiumának feje, Krisztus helytartója és itt a földön az egyetemes Egyház pásztora''.[1706] 937 A római Pápa ,,isteni rendelkezés alapján legfôbb, teljes, közvetlen és egyetemes hatalommal bír a lelkek gondozásában.[1707] 938 A Püspökök, akiket a Szentlélek állít, az Apostolok utódai. ,,Egyenként látható elvei és alapjai az egységnek saját részegyházaikban.''[1708] 939 A Püspökök feladata -- a papok és diákonusok munkatársi segítségével -- a hit hiteles hirdetése, az istentisztelet, fôként az Eucharisztia bemutatása és egyházuk igaz pásztorként való kormányzása. Feladatukhoz tartozik az is, hogy a római Pápa alatt az összes egyház gondját viseljék. 940 Mivel a világiak állapotára az jellemzô, hogy ,,a világban és világi tevékenységek közepette élnek, Isten arra hívja ôket, hogy buzgó keresztény lelkülettel kovászként végezzék a világban apostolkodásukat.''[1709] 941 A világi hívôk részesednek Krisztus papságában: egyre inkább egyesülve Ôvele, a keresztség és a bérmálás kegyelmét az élet mindenfajta -- személyes, családi, társadalmi és egyházi -- helyzetében kibontakoztatják, és teljesítik a minden megkereszteltet életszentségre szólító meghívást. 942 A világi hívôk prófétai küldetésüknél fogva ,,arra is hivatottak, hogy az emberi élet minden helyzetében Krisztus tanúi legyenek''.[1710] 943 A világi hívôk királyi küldetésüknél fogva önmegtagadásuk és életszentségük által meg tudják szüntetni a bűn uralmát önmagukban és a világban.[1711] 944 Az Istennek szentelt élet sajátos jellemzôje a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsaira tett nyilvános fogadalom az Egyház által elismert állandó életállapotban. 945 A mindenekfölött szeretett Istennek átadva magát az, akit a keresztség már Istennek szentelt, így bensôségesebben adatik át az isteni szolgálatra és az Egyház javára. ======================================================================== A szentek közössége 946 Az apostoli hitvallás, miután megvallotta ,,a szent, katolikus Egyházat'', hozzáteszi ,,a szentek közösségét''. Ez a hitcikkely bizonyos módon kifejti az elôzôt: ,,Mi más az Egyház, mint az összes szentek gyülekezete?''[1712] A szenteknek ez a közössége az Egyház. >>823 947 ,,Mivel az összes hívô egyetlen testet alkot, az egyik javában részesülnek a többiek is. (...) Így többek között hinnünk kell (...) , hogy az Egyházban létezik a javak közlése (...). A legfôbb tag Krisztus, mert Ô a Fô. (...) Krisztus javaiban tehát minden tag részesedik; és ez a közlés történik az Egyház szentségei által.''[1713] ,,A Lélek egysége ugyanis, aki az Egyházat vezeti, teszi azt, hogy amiben az Egyház részesül, az mindenki közös kincse.''[1714] >>790 948 A ,,szentek közössége'' kifejezésnek tehát két jelentése van: ,,közösség a szent dolgokban (sancta)'' és ,,közösség a szent személyek között (sancti)''. >>1331 Sancta sanctis! 'Szentség a szenteknek!' -- mondja a legtöbb keleti liturgiában a celebráns, mikor fölemeli a szent adományokat az áldoztatás elôtt. A Krisztus-hívôk (sancti) Krisztus Testével és Vérével (sancta) táplálkoznak, hogy növekedjenek a Szentlélek közösségében (koinónia) és azt közöljék a világgal. I. A lelki javak közössége 949 Az elsô jeruzsálemi közösségben a tanítványok ,,(...) állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban'' (ApCsel 2,42). >>185 Közösség a hitben. A hívôk hite az Egyház apostoloktól kapott hite, az élet kincse, mely gazdagodik, ha továbbadják. 950 A szentségek közössége. ,,Az összes szentségek gyümölcsei minden hívôhöz tartoznak; e szentségekkel mint szent kötelékekkel Krisztushoz kapcsolódnak és kötôdnek, leginkább a keresztséggel, mellyel mint egy ajtón át belépnek az Egyházba. A ťszentek közösségénŤ a szentségek közösségét kell értenünk (...). E név (közösség) minden szentségre érvényes, mert Istennel kötnek minket össze (...); leginkább mégis az Eucharisztiát illeti meg, amely létrehozza ezt a közösséget.''[1715] >>1130, >>1331 951 A karizmák közössége. Az Egyház közösségében a Szentlélek ,,sajátos kegyelmeket is szétoszt minden rendű és rangú hívônek'' az Egyház építésére.[1716] ,,A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele'' (1Kor 12,7). >>799 952 ,,Mindenük közös volt'' (ApCsel 4,32): ,,Egy igazi keresztény semmit nem birtokol úgy, hogy ne tekintené közjónak is. Ezért a keresztényeknek mindig készen kell lenniük arra, hogy enyhítsék a rászorulók nyomorúságát''.[1717] A keresztény az Úr javainak intézôje.[1718] >>2402 953 A szeretet közössége: a szentek közösségében ,,egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának'' (Róm 14,7). ,,Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. Ti Krisztus teste vagytok, s egyenként tagjai'' (1Kor 12,26--27). ,,A szeretet nem keresi a magáét'' (1Kor 13,5).[1719] A legkisebb, szeretetbôl végzett cselekedetünk is mindenki javára szolgál. Ez történik a minden élô és elhunyt emberrel való szolidaritásban, ami a szentek közösségére alapszik. Minden bűn árt ennek a közösségnek. >>1827, >>2011, >>845, >>1469 II. Közösség a mennyei és a földi Egyház között 954 Az Egyház három állapota. ,,Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsôségében és vele mind az angyalok, és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden, addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életbôl eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsôült állapotban vannak, és ťtisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint vanŤ'':[1720] >>771, >>1031, >>1023 ,,Más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsôítô himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ô Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik ôbenne.''[1721] 955 ,,Az úton levôk egysége tehát a Krisztus békéjében elhunyt testvérekkel a legkevésbé sem szakad meg, sôt az Egyház mindig vallott hite szerint a lelki javak kölcsönös közlésétôl erôsödik.''[1722] 956 A szentek közbenjárása. ,,Abból következôen ugyanis, hogy az égiek bensôségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben (...). Szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítôje által. (...) Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az ô testvéri gondoskodásuk'':[1723] >>1370, >>2683 ,,Ne sírjatok, hasznosabb leszek számotokra ott, ahová megyek, mint itt, ahol voltam.''[1724] ,,Mennyországomat azzal akarom tölteni, hogy jót teszek a földön.''[1725] 957 Közösség a szentekkel. ,,Az égiek emlékét azonban nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem még inkább azért, hogy megerôsödjék az egész Egyház egysége a Lélekben a testvéri szeretet gyakorlása által. Mert miként az útonlevôk keresztény közössége közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a szentekkel való közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akibôl mint forrásból és fôbôl minden kegyelem és Isten népének élete árad.''[1726] >>1173 ,,Ôt (Krisztust) ugyanis mint Isten Fiát imádjuk; a vértanúkat pedig, mint az Úr tanítványait és követôit, méltán szeretjük Királyuk és Mesterük iránti páratlan odaadásuk miatt; bárcsak sorstársaik és tanítványtársaik lehetnénk!''[1727] 958 Közösség a megholtakkal. ,,Jézus Krisztus egész misztikus testének e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az elsô keresztény idôktôl kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét, és mivel ťszent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktôlŤ (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük.''[1728] A megholtakért végzett imádságunk nemcsak ôket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti. >>1371, >>1032, >>1689 959 Isten egy családjában. ,,Valamennyien, akik Isten gyermekei vagyunk és Krisztusban egy családot alkotunk, miközben a kölcsönös szeretetben és a Szentháromság egy dicséretében megosztjuk javainkat egymás között, válaszolunk az Egyház lényegi hivatására.''[1729] >>1027 Összefoglalás 960 Az Egyház a ,,szentek közössége'': e kifejezés elsôsorban ,,a szent dolgokat'' (sancta) jelöli, fôként az Eucharisztiát, mely által ,,megjelenik és megvalósul a hívôk egysége, akik Krisztusban egy testet alkotnak''.[1730] 961 A kifejezés a ,,szent személyek'' (sancti) közösségét is jelenti Krisztusban, aki ,,mindenkiért meghalt''; úgyhogy amit bárki Krisztusban vagy Krisztusért tesz vagy szenved, az mindenki számára gyümölcsöt hoz. 962 ,,Hisszük az összes Krisztus-hívô közösségét, tudniillik azokét, akik a földön zarándokolnak, akik az életbôl kilépve tisztulnak és akik élvezik a mennyei boldogságot, és valamennyien egy Egyházat alkotnak; hasonlóképpen hisszük, hogy e közösségben velünk van Isten és az Ô szentjeinek irgalmas szeretete, akik könyörgéseinkhez mindig odahajtják fülüket.''[1731] ======================================================================== Mária -- Krisztus Anyja, az Egyház Anyja 963 Már volt szó Szűz Mária szerepérôl Krisztus és a Szentlélek misztériumában. Itt a helye annak, hogy az Egyház misztériumában szemléljük ôt. ,,A Szűzanyát ugyanis (...) mint Isten és a Megváltó igazi Anyját ismerjük el és tiszteljük (...), sôt Krisztus tagjainak is anyja, (...) mert szeretetével közreműködött, hogy hívôk szülessenek az Egyházban, akik tagjai ama Fônek.''[1732] ,,Mária (...), Krisztus Anyja, az Egyháznak is Anyja.''[1733] >>484--507, >>721--726 I. Mária anyasága az Egyház szempontjából Teljesen egyesülve Fiával... 964 Mária Egyházzal kapcsolatos feladata nem választható el Krisztussal való egységétôl, közvetlenül belôle fakad. ,,Az anyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés művében megmutatkozik Krisztus szűzi fogantatásától egészen a haláláig.''[1734] Különösen nyilvánvaló szenvedésének órájában: ,,A Boldogságos Szűz is a hit zarándokútját járta. Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztig, mely alatt az isteni terv szerint ott állt, meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai lélekkel csatlakozott, szeretetbôl beleegyezve a tôle született áldozati Bárány föláldozásába; végül maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva anyául adta ôt a tanítványnak e szavakkal: ťAsszony, íme a te fiad!Ť'' (vö. Jn 19,26--27)[1735] >>534, >>618 965 Mária Fia mennybemenetele után ,,imádságaival ott állt az Egyház kezdeteinél''.[1736] Az Apostolokkal és az asszonyokkal együtt ott látjuk ,,Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor ôt már beárnyékolta''.[1737] ...Mennybevitelében is... 966 ,,Végül a szeplôtelen Szüzet -- az áteredô bűnnek minden szennyétôl épségben megôrzötten -- földi életének végén testestül- lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsôségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette ôt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyôzôjéhez.''[1738] A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elôvételezése a többi keresztény föltámadásának: >>491 ,,Szülésedben megôrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülô: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élô Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól.''[1739] ... Ô a mi anyánk a kegyelem rendjében 967 Szűz Mária, mert az Atya akaratához, Fia megváltó művéhez és a Szentlélek minden indításához teljesen hozzásimult, az Egyház számára a hit és a szeretet példaképe. Ezért ô ,,az Egyház kiemelkedô és páratlan tagja'',[1740] ,,példaszerű megvalósulása'' és az Egyház ,,elôképe'' is.[1741] >>2679, >>507 968 Szerepe az Egyházzal és az egész emberiséggel kapcsolatban még ennél is több. ,,Engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével -- egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítô művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.''[1742] >>494 969 ,,Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezésétôl kezdve -- melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott -- egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. (...) Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítônek, Oltalmazónak, Közvetítônek.''[1743] >>149, >>501, >>1370 970 ,,Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítô szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre (...) Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettôl függ és minden hatékonyságát belôle meríti''.[1744] ,,Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívô nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítô változatos részvételt.''[1745] >>2008, >>1545, >>308 II. A Szent Szűz tisztelete 971 ,,Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék'' (Lk 1,48). ,,Az Egyház Mária-tisztelete a keresztény kultusz természetéhez tartozik.''[1746] A Szent Szüzet ,,méltán tiszteli az Egyház különleges tisztelettel. Már a legôsibb koroktól fogva ťIstenszülôŤ néven tisztelik, és a hívôk minden veszedelmükben és ínségükben az ô oltalma alá futnak könyörgésükkel (...). Ez a tisztelet (...) teljesen egyedülálló ugyan, mégis lényege szerint más, mint az imádás, mellyel a megtestesült Igét, valamint az Atyát és a Szentlelket imádjuk, s melyre a Mária-tisztelet nagyon is ráhangol;''[1747] ez a tisztelet fejezôdik ki az Isten Anyjának szentelt liturgikus ünnepekben[1748] és a Mária-imádságokban, mint például a szentolvasóban, mely ,,az egész evangélium breviáriuma''.[1749] >>1172, >>2678 III. Mária -- az Egyház eszkatologikus képe 972 Az Egyházról, eredetérôl, küldetésérôl és rendeltetésérôl mondottakat nem fejezhetnénk be jobban, mint hogy tekintetünket Szűz Máriára irányítjuk, hogy benne szemléljük, mi az Egyház a maga misztériumában a ,,hit zarándokútján'', és mi lesz az eljövendô hazában, útjának végén, ahol ,,a szent és oszthatatlan Szentháromság dicsôségében'' és ,,minden szentek közösségében''[1750] várja az, akit az Egyház mint Urának Anyját és tulajdon Anyját tisztel. >>773, >>829 ,,Amint Jézus Anyja a mennyben testében és lelkében már megdicsôülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak, melynek az eljövendô világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja, a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.''[1751] >>2853 Összefoglalás 973 Mária, aki az angyali üdvözletkor kimondta a ,,legyen''-t és így beleegyezését adta a megtestesülés misztériumához, már akkor együttműködik az egész művel, melyet Fiának kell végrehajtania. Mária Anya mindenütt, ahol az Ô Fia Üdvözítô és Feje a misztikus testnek. 974 A Boldogságos Szűz Mária földi pályafutását befejezve testével- lelkével fölvétetett a mennyei dicsôségbe, ahol már részese Fia föltámadásának, elôvételezvén az Ô teste minden tagjának föltámadását. 975 ,,Hisszük, hogy a szentséges Istenanya, az új Éva, az Egyház Anyja a mennybôl Krisztus tagjait anyai gondoskodással veszi körül.''[1752] ======================================================================== ,,Hiszem a bűnök bocsánatát'' 976 Az Apostoli hitvallás a bűnök bocsánatának hitét összekapcsolja a Szentlélekbe vetett hittel, de az Egyházba és a szentek közösségébe vetett hittel is. Amikor a föltámadott Krisztus átadta a Szentlelket Apostolainak, átadta nekik saját isteni bűnbocsátó hatalmát: ,,Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.'' (Jn 20,22--23) (A Katekizmus második része tárgyalja majd kifejezetten a bűnök bocsánatát a keresztség, a bűnbocsánat szentsége és a többi szentségek, fôleg az Eucharisztia által. Ezért most elég csak néhány alapvetô elemet megemlítenünk.) I. Egyetlen keresztség a bűnök bocsánatára >>1263 977 A mi Urunk a bűnök bocsánatát összekapcsolta a hittel és a keresztséggel: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül'' (Mk 16,15--16). A keresztség a bűnök megbocsánatásának elsô és fô szentsége, mert egyesít Krisztussal, aki meghalt bűneinkért és föltámadt megigazulásunkra,[1753] hogy ,,mi is új életet éljünk'' (Róm 6,4). 978 ,,Amikor elôször teszünk hitvallást és megfürdetnek a szent keresztségben, olyan gazdagon kapjuk a bűnbocsánatot, hogy semmiféle bűn -- legyen az az áteredô bűn vagy személyes rossz tettünk és mulasztásunk -- és semmiféle büntetés nem marad vissza utána. A keresztség kegyelme azonban nem szabadít meg senkit a természet gyöngeségétôl; ellenkezôleg, (...) küzdenünk kell a rendetlen kívánság ellen, mely bennünket szüntelenül a rossz felé próbál terelni.''[1754] >>1264 979 De ki volna elég bátor és éber ahhoz, hogy e rosszra való hajlam elleni küzdelemben el tudná kerülni a bűn minden sebesülését? ,,Mivel tehát szükséges volt, hogy az Egyházban jelen legyen a bűnök megbocsátásának hatalma más módon is, mint a keresztség szentsége, Krisztus rábízta a mennyek országának kulcsait, melyekkel minden bűnösnek, még ha élete utolsó napjáig is vétkezett volna, meg lehet bocsátani a vétkeit.''[1755] >>1446 980 A bűnbánat szentsége által engesztelôdhet ki a megkeresztelt ember Istennel és az Egyházzal. >>1422--1480 ,,Joggal nevezték az atyák a bűnbánat szentségét ťfáradságos keresztségnekŤ.[1756] Ez a szentség azoknak, akik a keresztség után bűnbe estek, éppen úgy szükséges, mint a keresztség azok számára, akik még nem születtek újjá.''[1757] II. A kulcsok hatalma 981 Krisztus föltámadása után elküldte Apostolait, hogy hirdessék ,,az Ô nevében a bűnbánatot a bűnök bocsánatára minden népnek'' (Lk 24,47). Az Apostolok és utódaik a ,,kiengesztelôdés [e] szolgálatát'' (2Kor 5,18) végzik nemcsak azáltal, hogy hirdetik az embereknek Istentôl a bűnök bocsánatát, amelyet Krisztus érdemelt ki számunkra, és hívják ôket a megtérésre és a hitre, hanem közlik is velük a bűnök bocsánatát a keresztség által, és a Krisztustól kapott kulcsok hatalmának erejével megbékéltetik ôket Istennel és az Egyházzal: >>1444 Az Egyház ,,megkapja a mennyek országa kulcsait, hogy benne Krisztus vére által és a Szentlélek közreműködésével megtörténjék a bűnök bocsánata. Ebben az Egyházban újjáéled a lélek, mely a bűnök miatt halott volt, hogy együtt éljen Krisztussal, kinek kegyelme üdvözített minket.''[1758] >>553 982 Nincs bűn, bármilyen súlyos legyen is, amit a szent Egyház nem bocsáthatna meg. ,,Nincs senki, bármilyen gonosz vagy bűnös legyen is, aki nem remélhetné biztonsággal a bűnbocsánatot, ha tévelygéseit ôszintén bánja.''[1759] Krisztus, aki minden emberért meghalt, azt akarja, hogy Egyházában a bűnbocsánat kapui mindig nyitva legyenek azok elôtt, akik visszatérnek a bűnbôl.[1760] >>1463, >>605 983 A katekézisnek arra kell törekednie, hogy a hívôkben fölébressze és táplálja annak a fölbecsülhetetlen ajándéknak a hitét, amit a föltámadott Krisztus adott Egyházának: a megbízatást és a hatalmat, mely által az Apostolok és utódaik szolgálata az, hogy valóban megbocsássák a bűnöket: >>1442 ,,Az Úr azt akarja, hogy tanítványai a legtöbbre legyenek képesek, azt akarja, hogy kicsinyke szolgái által az Ô nevében megtörténjenek azok, amiket Ô művelt a földön járva.''[1761] >>1465 ,,És hatalmat kaptak [a papok], amit Isten sem az angyaloknak, sem a fôangyaloknak nem adott. (...) Mindazt, amit itt lenn a papok tesznek, Isten ott fönn szentesíti.''[1762] A bűnök megbocsátása ,,ha az Egyházban nem volna, nem volna remény: ha a bűnök megbocsátása az Egyházban nem volna, nem volna az örök szabadulásnak és életnek semmi reménye. Adjunk hálát Istennek, aki Egyházának ezt az ajándékot adta.''[1763] Összefoglalás 984 A hitvallás a ,,bűnök bocsánatát'' összeköti a Szentlélekbe vetett hit megvallásával. A föltámadott Krisztus ugyanis a bűnbocsátás hatalmát akkor adta át Apostolainak, amikor a Szentlelket ajándékozta nekik. 985 A keresztség a bűnök megbocsátására az elsô és a fô szentség: ez köt össze minket a meghalt és föltámadott Krisztussal, és ajándékozza nekünk a Szentlelket. 986 Krisztus akaratából az Egyház birtokolja a megkereszteltek bűnei megbocsátásának hatalmát, melyet szokás szerint a püspökök és a papok gyakorolnak a bűnbánat szentségében. 987 ,,Mind a papok, mind a bűnök megbocsátására szolgáló szentségek eszközök (...), melyekkel az Úr Krisztus, az üdvösség szerzôje és osztogatója a bűnök megbocsátását és a megigazulást létrehozza bennünk.''[1764] ======================================================================== ,,Hiszem a test föltámadását'' 988 A keresztény Credo -- hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, valamint az Ô teremtô, üdvözítô és megszentelô tevékenységében -- a tetôpontjára ér, amikor meghirdeti a halottak föltámadását az idôk végén és az örök életet. 989 Erôsen hisszük és ezért reméljük: amint Krisztus valóban föltámadt a holtak közül és örökké él, úgy haláluk után az igazak is örökké élni fognak a föltámadt Krisztussal, és Ô föltámasztja ôket az utolsó napon.[1765] Föltámadásunk, miként az Övé, a Szentháromság műve lesz: >>655, >>648 ,,Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ô, aki Jézus Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8,11).[1766] 990 A ,,test'' szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában.[1767] A ,,test föltámadása'' azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem ,,halandó testünk'' (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet. >>364 991 Hinni a halottak föltámadását a keresztény hitnek kezdeteitôl fogva lényeges eleme volt. ,,A keresztények meggyôzôdése a halottak föltámadása. A belé vetett hitben élünk'':[1768] >>638 ,,Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt a halálból, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek (...). Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje (1Kor 15,12--14.20). I. Krisztus föltámadása és a mi föltámadásunk A föltámadás fokozatos kinyilatkoztatása 992 A halottak föltámadását Isten fokozatosan nyilatkoztatta ki népének. A halottak testi föltámadásába vetett remény úgy bontakozott ki, mint az egész ember, a lélek és a test Teremtôjébe, Istenbe vetett hit logikus következménye. Az égnek és a földnek Teremtôje ugyanaz, mint aki hűségesen tartja az Ábrahámmal és utódaival kötött Szövetségét. A föltámadás hite ebben a kettôs távlatban kezdett megmutatkozni. A Makkabeus vértanúk megkínoztatásuk közepette vallották: >>297 ,,A világ Királya minket, akik az Ô törvényeiért halunk meg, föl fog támasztani az élet örök föltámadására'' (2Mak 7,9). ,,Jobb nekünk, akiket emberek halálra adnak, várni Istentôl a reményt, hogy újra életre támaszt minket'' (7,14).[1769] 993 A farizeusok[1770] és az Úr sok kortársa[1771] várta a föltámadást. Jézus a föltámadást határozottan tanítja. A szadduceusoknak, akik tagadják, így válaszol: ,,Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?'' (Mk 12,24). A föltámadás hite abba az Istenbe vetett hitre támaszkodik, aki ,,nem a holtak Istene, hanem az élôké'' (Mk 12,27). >>575, >>205 994 Sôt: Jézus a föltámadásba vetett hitet összekapcsolja saját személyével: ,,Én vagyok a föltámadás és az élet'' (Jn 11,25). Maga Jézus fogja föltámasztani az utolsó napon azokat, akik Benne hittek,[1772] s akik ették az Ô testét és itták az Ô vérét.[1773] Ennek már most jelét és zálogát adja azzal, hogy néhány halottnak visszaadja az életet,[1774] így jövendölvén a föltámadását, bár az más létrendbe tartozik. Errôl a teljesen egyedülálló eseményrôl úgy beszél, mint Jónás jelérôl,[1775] mint a Templom jelérôl:[1776] megjövendöli föltámadását a megölése utáni harmadnapon.[1777] >>646, >>652 995 Krisztus tanújának lenni nem más, mint ,,az ô föltámadása tanújának lenni'' (ApCsel 1,22)[1778], miután ettek és ittak ,,vele együtt föltámadása után'' (10,41). A föltámadás keresztény reményét teljesen megpecsételik a föltámadt Krisztussal történt találkozások. Föl fogunk támadni, mint Ô, Ôvele és Ôáltala. >>860, >>655 996 A föltámadás keresztény hite kezdettôl fogva értetlenségekkel és ellenkezésekkel találkozott.[1779] ,,Egyetlen dologban sem mondanak ellent a keresztény hitnek oly hevesen, konokul, minden erôvel, perlekedve, mint a test föltámadásának.''[1780] Azt általában elfogadják az emberek, hogy az emberi személy élete a halál után szellemi módon folytatódik. De hogyan lehet azt elhinni, hogy ez az oly nyilvánvalóan halandó test képes lesz föltámadni az örök életre? >>643 Hogyan támadnak föl a halottak? 997 Mit jelent ,,föltámadni''? A halálban a lélek és a test szétválásával az ember teste romlásnak indul, míg a lelke megy találkozni Istennel, és várja, hogy újra egyesüljön megdicsôült testével. Isten a maga mindenhatóságával végleg vissza fogja adni testünknek a romolhatatlan életet azáltal, hogy Jézus föltámadásának erejével újra egyesíti testünket a lelkünkkel. >>366 998 Ki fog föltámadni? Minden ember, aki meghalt: ,,Akkor elôjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására'' (Jn 5,29).[1781] >>1038 999 Hogyan? Krisztus saját testében támadt föl: ,,Nézzétek kezemet és lábamat: én magam vagyok az'' (Lk 24,39); de nem ebbe a földi életbe jött vissza. Hasonlóképpen, Ôbenne ,,valamennyien a saját testükkel fognak föltámadni, amit most birtokolnak'',[1782] de ez a test át fog alakulni a dicsôség testévé,[1783] ,,szellemi testté'' (1Kor 15,44): >>640, >>645 ,,De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elô? Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak meg nem hal. Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlôdik, hanem a puszta mag (...). Romlásra vetik el, romlatlannak támad föl; (...) a holtak romolhatatlanságra támadnak föl (...). Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1Kor 15,35--37.42.52--53). 1000 Ez a ,,mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik'', fölülmúlja képzeletünket és értelmünket; csak a hitben közelíthetô meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már elôízét nyújtja testünk Krisztus által történô színeváltozásának: >>647 ,,Ahogy a földbôl vett kenyér Isten segítségül hívása után többé nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia, mely két elembôl, egy földibôl és egy égibôl áll; ugyanígy testünk is, amikor magunkhoz vesszük az Eucharisztiát, már nem a romlandósághoz tartozik, hanem övé a föltámadás reménysége.''[1784] >>1405 1001 Mikor? Véglegesen az ,,utolsó napon'' (Jn 6,39--40.44.54; 11,24); ,,a világ végén''.[1785] A halottak föltámadása ugyanis szorosan összefügg Krisztus második eljövetelével: >>1038, >>673 ,,A parancsszóra, a fôangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennybôl, s elôször a Krisztusban elhunytak támadnak föl'' (1Tesz 4,16). A Krisztussal föltámadottak 1002 Ha igaz, hogy Krisztus ,,az utolsó napon'' föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. Valójában ugyanis a keresztény élet a Szentlélek miatt már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában: >>655 ,,Vele együtt temettek el a keresztségben, vele is támadtok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta Ôt halottaiból (...). Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.'' (Kol 2,12; 3,1) 1003 A hívôk, akik a keresztség által egyesültek Krisztussal, már valóságosan részesei a föltámadott Krisztus mennyei életének,[1786] de ez az élet ,,elrejtett'' marad ,,Krisztussal Istenben'' (Kol 3,3). Isten ,,Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket, és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben'' (Ef 2,6). Mivel az Eucharisztiában Krisztus testével táplálkozunk, már az Ô testéhez tartozunk. Amikor majd az utolsó napon föltámadunk, mi is megjelenünk ,,Vele együtt dicsôségben'' (Kol 3,4). >>1227, >>2796 1004 Ezt a napot várva a hívô teste és lelke már részesedik a ,,Krisztusban'' való lét méltóságában; ezért kell tisztelnünk a saját testünket, de mások testét is, fôként amikor szenved: >>364, >>1397 ,,A test (...) az Úrért van, az Úr pedig a testért. Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? (...) Nem vagytok a magatokéi. (...) Dicsôítsétek meg tehát az Istent testetekben!'' (1Kor 6,13-- 15.19--20) II. Meghalni Jézus Krisztusban 1005 Ahhoz, hogy föltámadjunk Krisztussal, elôbb meg kell halni vele, ,,el kell hagyni ezt a testet, hogy hazajussunk az Úrhoz'' (2Kor 5,8). Ebben az eltávozásban,[1787] ami a halál, a lélek elválik a testtôl. Újból egyesül testével a halottak föltámadásának napján.[1788] >>624, >>650 A halál 1006 ,,Az emberi lét a halál színe elôtt válik a legnagyobb talánnyá''.[1789] A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében valójában a ,,bűn zsoldja'' (Róm 6,23).[1790] Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek.[1791] >>164, >>1500 1007 A halál a földi élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ez alatt változunk és öregszünk. Halálunk, mint minden más földi élôlény esetében, az élet természetes vége. A halálnak e ténye sürgetô tényezô életünkben: halandóságunk tudata arra emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idô áll rendelkezésünkre: ,,Gondolj Teremtôdre ifjúságod napjaiban (...), mielôtt a por visszatér a földbe, ahonnan jött, és az éltetô lehelet Istenhez, aki adta.'' (Préd 12,1.7) 1008 A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás[1792] és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba.[1793] Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtô nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtô tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye.[1794] ,,A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik'',[1795] így tehát a halál az ember ,,utolsó ellensége'' (1Kor 15,26), akit le kell gyôzni. >>401, >>376 1009 A halált Krisztus átalakította. Jézus, Isten Fia elszenvedte a halált is, mint az emberi lét velejáróját. De Ô halálfélelme ellenére[1796] az Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben vállalta magára. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta.[1797] >>612 A keresztény halál értelme >>1681-1690 1010 Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. ,,Számomra ugyanis élni Krisztus, meghalni nyereség'' (Fil 1,21). ,,Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt'' (2Tim 2,11). A keresztény halál lényegi újdonsága ez: a keresztség által a keresztény szentségileg már ,,meghalt Krisztussal'', hogy új életet éljen. Ha Krisztus kegyelmében halunk meg, a testi halál befejezi ezt a ,,Krisztussal való meghalást'', és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba az Ô megváltása által: >>1220 ,,Jobb nekem Jézus Krisztusért meghalni, mint uralkodni a föld határain. Ôt keresem én, aki értünk halt meg, ôt akarom, aki értünk föltámadt. Születés vár rám (...) Hagyjátok a tiszta fényt vennem. Oda eljutva leszek ember.''[1798] 1011 A halálban Isten magához szólítja az embert. Ezért a keresztény Szent Pálhoz hasonlóan vágyódhat a halál után: ,,Szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek'' (Fil 1,23). És Krisztus példáját követve képes halálát az Atya iránti szeretet és engedelmesség aktusává átformálni:[1799] >>1025 ,,Az én szerelmem megfeszíttetett; (...) az élô víz szólal meg bennem, és ezt mondja: ťjöjj az AtyáhozŤ.''[1800] ,,A látásodra vágyom; / szeretnék meghalni.''[1801] ,,Én nem meghalok; az életbe megyek be.''[1802] 1012 A halál keresztény szemléletét[1803] nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: ,,Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.''[1804] 1013 A halál az ember földi zarándokútjának, a kegyelem és irgalom -- amit Isten fölajánl neki, hogy megvalósítsa földi életét az isteni terv szerint és hogy döntsön végsô sorsáról -- idejének vége. ,,Egyetlen földi életünk végeztével''[1805] további földi életekre nem térünk vissza többé. ,,Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg'' (Zsid 9,27). A halál után ,,reinkarnáció'' nincs. 1014 Az Egyház buzdít minket, hogy készüljünk föl halálunk órájára (,,A hirtelen és készületlen haláltól, ments meg, Uram, minket'' -- imádkozzuk a Mindenszentek litániájában); hogy kérjük Isten Anyját, imádkozzon értünk ,,halálunk óráján'' (,,Üdvözlégy Mária'' imádság); s hogy bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védôszentjére: >>2676--2677 ,,Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kellene viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűnöktôl óvakodni, mint a halál elôl futni. Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?''[1806] ,,Áldott légy, Uram, a testi halálért, mi testvérünkért, akitôl élô ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak! És boldogok, akik magukat megadták a te szent akaratodnak, a másik halál nem fog fájni azoknak.''[1807] Összefoglalás 1015 ,,A test az üdvösség sarkpontja.'' [1808] Hiszünk Istenben, aki a test Teremtôje; hiszünk az Igében, aki testté lett, hogy megváltsa a testet; hisszük a test föltámadását, a teremtés és a test megváltásának csúcspontját. 1016 A lélek a halál által elszakad a testtôl, de a föltámadásban Isten átalakult testünknek romolhatatlan életet ad vissza, és újra összekapcsolja lelkünkkel. Miként Krisztus föltámadott és örökké él, úgy mi az utolsó napon föl fogunk támadni. 1017 ,,Hisszük (...) ennek a most viselt testnek az igaz föltámadását.[1809] A sírban romlandó testet vetnek el, romolhatatlan test támad föl,[1810],,szellemi test'' (1Kor 15,44). 1018 Az áteredô bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, ,,melyet (...) nem ismert volna meg, ha nem vétkezik''.[1811] 1019 Jézus, az Isten Fia értünk szabadon elszenvedte a halált Isten, az Ô Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben. Halálával legyôzte a halált, és így minden ember számára megmutatta az üdvösség lehetôségét. ======================================================================== ,,Hiszem az örök életet'' 1020 A keresztény, aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint Hozzá érkezést és belépést az örök életbe. Amikor az Egyház Krisztus feloldozásának bűnbocsátó szavait utoljára elmondta a haldokló keresztény fölött, utoljára megjelölte és szent kenettel megerôsítette és megadta neki a viatikumban Krisztust mint táplálékot a nagy útra, így szól hozzá szelíd bizonyossággal: >>1523-1525 ,,Indulj, keresztény lélek, ebbôl a világból a mindenható Atyaisten nevében, aki téged megteremtett; az élô Isten Fia, Jézus Krisztus nevében, aki érted kínhalált szenvedett; a Szentlélek Úristen nevében, aki kiáradt reád! Még ma legyen részed az Úr békéjében, és legyen lakásod Istennél, az ô szent városában Nagyasszonyunkkal, Szűz Máriával, Istennek Szent Anyjával, Szent Józseffel és Isten összes angyalaival és szentjeivel együtt! (...) Térj vissza Teremtôdhöz, aki a föld porából alkotott téged. Amikor ebbôl az életbôl kilépsz, örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok serege és Isten minden szentje. (...) Lásd meg szemtôl-szembe Megváltódat, és tegyen boldoggá Isten látása örökkön örökké.''[1812] >>2677, >>336 I. A különítélet 1021 A halál véget vet az ember életének, mint olyan idônek, amely lehetôséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására vagy elutasítására.[1813] Az Újszövetség az ítéletrôl elsôsorban a Krisztussal a második eljövetelekor való végsô találkozás távlatában beszél, de többször állítja azt is, hogy minden egyes ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A szegény Lázár példabeszéde,[1814] Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz,[1815] valamint az Újszövetség más szövegei[1816] beszélnek a lélek végsô sorsáról,[1817] ami az egyes emberek számára különbözô lehet. >>1038, >>679 1022 Az egyes emberek haláluktól kezdve megkapják örök fizetségüket halhatatlan lelkükben az életüket Krisztushoz mérô különítéletben, hogy tisztulás által[1818] vagy közvetlenül bemenjen a mennyei boldogságra,[1819] illetve közvetlenül örökre elkárhoztassa magát.[1820] >>393 ,,Életed estéjén a szeretet alapján leszel megítélve.''[1821] >>1470 II. A Mennyország 1023 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg és teljesen megtisztultak, örökre Krisztussal élnek. Örökre hasonlók Istenhez, mert Ôt úgy látják, ,,amint van'' (1Jn 3,2), szemtôl szembe (1Kor 13,12):[1822] >>954 ,,Apostoli tekintélyünkkel definiáljuk, hogy Isten általános rendelkezése szerint minden szent (...) és az összes többi hívô lelke -- akik keresztényként haltak meg, s nem volt semmi, amitôl meg kellett volna tisztulniuk, (...) vagy már megtisztultak (...) -- még a testben való föltámadás és az utolsó ítélet elôtt, (...) a szent angyalok társaságában (...) látják az isteni lényeget, életteli látomásban, éspedig szemtôl szembe, bármiféle teremtmény közvetítése nélkül.''[1823] 1024 Ezt a Szentháromsággal való tökéletes életet, ezt az életközösséget a Szentháromsággal, a Boldogságos Szűz Máriával, az angyalokkal és az összes szentekkel nevezzük ,,mennyországnak''. A mennyország az ember végsô célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végsô és teljes boldogság állapota. >>260, >>326, >>2734, >>1718 1025 A mennyországban élni azt jelenti, ,,Krisztussal lenni''.[1824] A választottak ,,Ôbenne'' élnek, de megtartják, sôt megtalálják saját mivoltukat, a saját nevüket:[1825] >>1011 ,,Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország.''[1826] 1026 Jézus Krisztus halálával és föltámadásával ,,megnyitotta'' nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsôségében. A mennyország mindazok boldog közössége, akik tökéletesen beépültek Krisztusba. >>793 1027 Az Istennel és a Krisztusban élôkkel való boldog közösség e misztériuma túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzôi lakoma, az ország bora, az Atya háza, mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: ,,Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik ôt'' (1Kor 2,9). >>959, >>1720 1028 Istent a maga transzcendenciája miatt nem lehet látni úgy, amint van, csak akkor, ha Ô a maga misztériumát föltárja az ember közvetlen szemlélése számára, és erre képességet ad az embernek. Az Egyház Istennek a maga mennyei dicsôségében való látását nevezi ,,visio beatifica''-nak, 'boldogító látásnak': >>1722, >>163 ,,Micsoda dicsôség, micsoda öröm lesz az, amikor bebocsátanak, hogy Istent lásd, ha arra méltatnak, hogy Krisztussal, a te Uraddal és Isteneddel az örök üdvösség és világosság örömét élvezd, (...) hogy az igazakkal és Isten barátaival a mennyországban a halhatatlan örökségnek örvendj.''[1827] 1029 A mennyei dicsôségben a szentek örvendezve teljesítik Isten akaratát a többi ember és az egész teremtés felé. Ôk már Krisztussal uralkodnak; Vele ,,fognak uralkodni örökkön-örökké'' (Jel 22,5).[1828] >>956, >>668 III. A végsô tisztulás, vagyis a tisztítóhely 1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felôl ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. 1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végsô tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétôl, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását fôleg a Firenzei[1829] és a Trienti Zsinaton[1830] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva,[1831]tisztító tűzrôl beszél: >>954, >>1472 ,,Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet elôtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az ťsem ebben, sem az eljövendô világbanŤ (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésbôl következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendôben bocsáttatnak meg.''[1832] 1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyrôl már a Szentírás beszél: ,,Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelô áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktôl'' (2Mak 12,46). Az Egyház az elsô idôktôl kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot,[1833] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. >>958, >>1371, >>1479 ,,Segítsük ôket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által:[1834] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük.''[1835] IV. A pokol 1033 Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Ôt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: ,,Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete'' (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tôle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ô testvérei.[1836] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor - - saját szabad választásunk révén -- tôle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségébôl való végleges önkizárás állapotát nevezzük ,,pokolnak''. >>1861, >>393, >>633 1034 Jézus gyakran beszél az ,,olthatatlan tüzű'' ,,gehennáról'',[1837] amely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasították a hitet és a megtérést, és ahol a lélek és a test együtt veszhet el.[1838] Jézus súlyos szavakkal hirdeti: ,,az Emberfia elküldi majd angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevôt, és tüzes kemencébe vetik ôket'' (Mt 13,41- -42), és Ô fogja kihirdetni a kárhoztató ítéletet: ,,Távozzatok tôlem átkozottak az örök tűzre!'' (Mt 25,41). 1035 Az Egyház tanítása állítja a pokol létét és örökkétartó voltát. Azok lelkei, akik halálos bűn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a pokolba jutnak, ahol a pokol kínjait szenvedik, ,,az örök tüzet''.[1839] A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentôl, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. >>393 1036 A Szentírás kijelentései és az Egyház tanítása a pokolról meghívás a felelôsségre, mellyel az embernek örök sorsát szemmel tartva kell élnie a szabadságával. Ugyanakkor sürgetô meghívás a megtérésre: ,,A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt'' (Mt 7,13--14): >>1734, >>1428 ,,Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk vele a menyegzôre, az áldottak közé számláltassunk, és ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak az örök tűzre távoznunk, a külsô sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.''[1840] 1037 Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson;[1841] ehhez ugyanis az Istentôl való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell. Az Egyház az eucharisztikus liturgiában és hívei mindennapi imáiban kéri Isten irgalmát, aki ,,nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenkit bűnbánatra akar téríteni'' (2Pt 3,9). >>162, >>1014, >>1821 ,,Kérünk, Istenünk, fogadd megengesztelôdve ezt az áldozati adományt tôlünk, szolgáidtól és házad egész népétôl. Irányítsd a te békédben életünk napjait, ments meg minket az örök kárhozattól, és végy föl választottaid körébe.''[1842] V. Az utolsó ítélet >>678-679 1038 Az összes halottak, ,,az igazak és a gonoszok'' (ApCsel 24,15) föltámadása megelôzi az utolsó ítéletet. Ez lesz az ,,az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Akkor elôjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására'' (Jn 5,28--29). Akkor majd eljön Krisztus ,,a maga dicsôségében és Vele mind az angyalok (...). És összegyűjtik elébe az összes nemzetet; és elkülöníti ôket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kosoktól, és a juhokat a jobbjára, a kosokat pedig a baljára állítja. (...) És elmennek ezek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.'' (Mt 25,31--33.46) >>1001, >>998 1039 Krisztus színe elôtt, aki az Igazság, véglegesen nyilvánvalóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel.[1843] Az utolsó ítélet föl fogja tárni végsô következményeiig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: >>678 ,,Ôrzik mindazt, amit a gonoszok tesznek -- és ôk ezt nem tudják -- arra a napra, amikor eljön a mi Istenünk nyilvánvalóan, és nem fog hallgatni (Zsolt 50,3) (...). Ezután odafordul azokhoz, akik a balján vannak: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön. Én mint a Fô -- mondja -- a mennyben ültem az Atya jobbján, de tagjaim a földön küszködtek, tagjaim a földön nélkülöztek. Tagjaimnak adhattatok volna és a Fôhöz jutott volna, amit adtok. És megtudnátok, hogy amikor kicsinyke szegényeimet elhelyeztem számotokra a földön, hordáraitokká tettem ôket, akik cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit.Ť''[1844] 1040 Az utolsó ítélet Krisztus dicsôséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát, egyedül Ô dönt az Ô eljövetelérôl. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végsô szavát az egész történelemrôl. Meg fogjuk ismerni a teremtés egész művének, valamint az üdvösség egész rendjének végsô értelmét, megértjük majd a csodálatos utakat, amelyek által gondviselése minden dolgot elvezetett végsô céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága gyôz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek, és hogy az Ô szeretete erôsebb, mint a halál.[1845] >>637, >>314 1041 Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja ,,az alkalmas idôt'' és ,,az üdvösség napját'' (2Kor 6,2): szent istenfélelemre és az Istenország igazságának keresésére késztet. Hirdeti az Úr visszatérésének ,,boldog reményét'' (Tit 2,13), aki ,,eljön, hogy megdicsôüljön szentjeiben és csodálatos legyen mindazokban, akik hittek'' (2Tesz 1,10). >>1432, >>2854 VI. Az új ég és az új föld reménye 1042 Az idôk végén Isten Országa el fogja érni a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsôült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal, és a világmindenség is megújul: >>769, >>670 Akkor az Egyház ,,a mennyei dicsôségben be fog teljesedni, amikor (...) az emberi nemmel együtt az egész világ is, mely bensôségesen kapcsolódik az emberhez és általa halad a célja felé, tökéletesen helyreáll Krisztusban''.[1846] >>310 1043 A Szentírás ezt a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi ,,új égnek és új földnek'' (2Pt 3,13).[1847] Ez lesz Isten tervének végsô megvalósulása: ,,összefoglalni mindeneket Krisztusban, ami a mennyben és a földön van'' (Ef 1,10). >>671, >>280, >>518 1044 Ebben az új mindenségben,[1848] a mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. ,,És letöröl a szemükrôl minden könnyet, és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak'' (Jel 21,4).[1849] 1045 Az ember számára e beteljesedés lesz az emberi nem egységének végsô megvalósulása, melyet Isten a teremtéstôl fogva akart, s melynek a zarándok Egyház ,,mintegy szakramentuma''[1850]volt. Akik Krisztussal egyesültek, a megváltottak közösségét fogják alkotni, Isten ,,szent Városát'' (Jel 21,2), ,,a Bárány eljegyzett menyasszonyát'' (Jel 21,9). E közösséget többé nem sebzi meg bűn, szenny,[1851] önszeretet, melyek az emberek földi közösségét rombolják vagy megsebzik. A boldogító látás, melyben Isten a választottak számára kimeríthetetlenül föltárul, a boldogság, a béke és közösség örök forrása lesz. >>775, >>1404 1046 Ami a világmindenséget illeti, a kinyilatkoztatás mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: ,,Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását (...), abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul (...). Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig; de nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensônkben hordozzuk a Lélek csíráit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.'' (Róm 8,19--23) >>349 1047 Az egész látható világmindenség arra van tehát rendelve, hogy maga is átalakuljon: ,,Tehát eredeti állapotába visszaállítva akadály nélkül kell szolgálnia az igazakat'',[1852] részesedvén megdicsôülésükben, a föltámadott Jézus Krisztusban. 1048 ,,Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntôl eltorzult alakja, de halljuk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik, s melynek boldogsága betölti, sôt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely feltör az emberi szívekbôl.''[1853] >>673 1049 ,,Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedôben az új emberi család közössége, mely némiképp már sejteti az eljövendô világ körvonalait. Így tehát jóllehet a földi fejlôdést gondosan meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétôl, mégis amennyiben hozzájárulhat a társadalom jobb rendjének megalkotásához, sokat jelent az Isten országa szempontjából.''[1854] >>2820 1050 Ha ,,az emberi méltóság, a testvéri közösség és a szabadság javait, tudniillik a természet és az emberi munka jó gyümölcseit az Úr Lelkében és az Úr parancsa szerint elterjesztettük a földön, egyszer újra meg fogjuk találni, de már megtisztítva minden szennytôl, tündöklôen és megdicsôülve, akkor, amikor Krisztus átadja az Atyának az örök és egyetemes országot''.[1855] Akkor Isten lesz ,,minden mindenben'' (1Kor 15,28) az örök életben: >>1709, >>260 ,,Az élet valójában és igazában az Atya, aki a Fiú által a Szentlélekben forrásként árasztja mindenkire a mennyei javakat: és jósága által nekünk, embereknek is az örök élet javait igazmondóan megígérte.''[1856] Összefoglalás 1051 Az egyes emberek halhatatlan lelkükben haláluk pillanatában, a különítéletben megkapják örök fizetségüket Krisztustól, aki élôknek és holtaknak Bírája. 1052 ,,Hisszük, hogy mindazok lelke, akik Krisztus kegyelmében halnak meg (...), Isten népét alkotják a halál után, mely meg fog semmisülni a föltámadás napján, amikor ezek a lelkek egyesülnek testükkel.''[1857] 1053 ,,Hisszük, hogy azok lelkének sokasága, akik Jézussal és Máriával együtt vannak a Paradicsomban, alkotja a mennyei Egyházat, ahol ezek a lelkek örök boldogságot élvezvén, látják Istent úgy, amint van, és különbözô fokon ugyan, de a szent angyalokkal együtt részük van a dolgok isteni kormányzásában, amelyet a megdicsôült Krisztus gyakorol, amikor közbenjárnak értünk és testvéri segítséggel nagyon támogatják gyöngeségünket.''[1858] 1054 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felôl ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. 1055 A ,,szentek közössége'' miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, és közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent eucharisztikus áldozatot. 1056 Az Egyház Krisztus példáját követve figyelmezteti a hívôket az örök halál szomorú és gyászos valóságára,[1859] amit ,,pokolnak'' is nevezünk. 1057 A pokol fô büntetése örökre elszakítottság Istentôl, akiben az ember egyedül találhatja meg az életet és a boldogságot, amelyre teremtve lett, s amelyre vágyik. 1058 Az Egyház imádkozik, hogy senki el ne veszejtse önmagát: ,,Uram, (...) ne engedd, hogy valaha elszakadjak tôled''.[1860] Ha igaz, hogy senki sem üdvözítheti önmagát, az is igaz, hogy Isten ,,minden embert üdvözíteni akar'' (1Tim 2,4), és Nála ,,minden lehetséges'' (Mt 19,26). 1059 ,,A szent római Egyház erôsen hiszi és szilárdan állítja, hogy (...) az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélôszéke elôtt, hogy számot adjon cselekedeteirôl.''[1861] 1060 Isten Országa az idôk végén fogja elérni a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsôült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal, és a világmindenség is átalakul. Akkor Isten lesz ,,minden mindenben'' (1Kor 15,28) az örök életben. Amen 1061 Mint a Szentírás utolsó könyve,[1862] a Credo is a héber ,,Amen'' szóval végzôdik. E szó gyakran megtalálható az Újszövetség imádságainak végén. Ugyanígy az Egyház imádságait ,,Amen''-nel zárja. >>2856 1062 A héber ,,Amen'' ugyanabból a gyökbôl származik, mint a ,,hinni'' szó. E szógyök szilárdságot, megbízhatóságot, hűséget fejez ki. Így érthetô, hogy miért állítható az ,,Amen'' Isten irántunk való hűségérôl és a mi belé vetett bizalmunkról egyaránt. >>214 1063 Izajás jövendölésében található az ,,igazság Istene'', szó szerint ,,az Amen Istene'' kifejezés, azaz Isten hűséges ígéreteihez: ,,Mindaz, aki áldást mond magára a földön, az Amen Istenében mond áldást magára'' (Iz 65,16). A mi Urunk gyakran használta az ,,Amen'' szót,[1863] olykor megkettôzve,[1864] hogy hangsúlyozza tanítása megbízhatóságát és saját, Isten igazságán alapuló tekintélyét. >>215, >>156 1064 A hitvallás végsô ,,Amen''-ja megismétli és megerôsíti annak elsô szavát: ,,Hiszek''. Hinni azt jelenti, hogy ,,Amen''-t mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség ,,Amen-''ja. A mindennapok keresztény élete tehát ,,Amen'' lesz keresztségi hitvallásunk ,,hiszek''-jére. >>197, >>2101 ,,Hitvallásod legyen számodra olyan, mint a tükör. Szemléld magadat benne, hogy lássad, valóban hiszed-e azt, amirôl mondod, hogy hiszed. És örvendezz minden nap a hitedben.''[1865] 1065 Jézus Krisztus maga az ,,Amen'' (Jel 3,14). Ô az Atya irántunk való szeretetének végsô ,,Amen''-je; Ô átveszi és tökéletessé teszi a mi Atyának mondott ,,Amen''-ünket: ,,Ahány ígérete csak van Istennek, az Ôbenne ťVanŤ; ezért hangzik Általa ajkunkon az ťAmenŤ Isten dicsôségére'' (2Kor 1,20): ,,Ôáltala, Ôvele és Ôbenne a tiéd, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsôség mindörökkön örökké. Amen.''[1866] ======================================================================== Freskó a 4. sz. elejérôl Szent Péter és Szent Marcellinus katakombájában (Képaláírás Freskó a 4. sz. elejérôl Szent Péter és Szent Marcellinus katakombájában. A kép Jézus és a vérfolyásban szenvedô asszony találkozásának jelenetét ábrázolja. Ez a sok éve beteg asszony megérintve Jézus ruháját, meggyógyul ,,az erô'' miatt, ,,mely kiment Belôle'' (vö. Mk 5,25--34). Most az Egyház szentségei folytatják azokat a cselekedeteket, melyeket Krisztus földi életében művelt (1115. §). A szentségek azok az ,,erôk'', melyek ,,kijönnek'' Krisztus testébôl, hogy meggyógyítsanak minket a bűn sebeitôl és nekünk ajándékozzák Krisztus új életét (1116. §). Ez a kép tehát Isten Fiának isteni és üdvözítô erejét szimbolizálja, aki az egész embert, a lelket és a testet üdvözíti a szentségi élet által. ======================================================================== A keresztény misztérium ünneplése Mire jó a liturgia? 1066 Az Egyház a hitvallásban megvallja a Szentháromság misztériumát és ,,az ô tetszése szerinti akaratának misztériumát'' (Ef 1,9) az egész teremtésre vonatkozóan: az Atya ,,akaratának misztériumát'' azáltal teljesíti be, hogy szeretett Fiát és Szentlelkét ajándékozza a világ üdvösségére és saját nevének dicsôségére. Ez Krisztusnak történelemben végrehajtott és kinyilatkoztatott misztériuma,[1867] egy terv, egy bölcsen elgondolt ,,rend'' szerint, melyet Szent Pál ,,a misztérium rendjének [ökonómiájának]'' (Ef 3,9), a patrisztikus hagyomány pedig késôbb ,,a megtestesült Ige rendjének [ökonómiájának]'' vagy ,,az üdvösség rendjének [ökonómiájának]'' nevez. >>50, >>236 1067 ,,Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsôítésének e művét -- melynek az isteni csodajelek az Ószövetség népében elôképei - -, az Úr Krisztus teljesítette be fôként áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsôséges mennybemenetelének húsvéti misztériumával, mellyel ťhalálunkat halálával megtörte és az életet föltámadásával újjászerzetteŤ. Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az egész Egyház csodálatos szakramentuma''.[1868] Ezért ünnepli az Egyház a liturgiában mindenekelôtt a húsvéti misztériumot, mely által Krisztus üdvösségünk művét beteljesítette. >>571 1068 Liturgiájában hirdeti és ünnepli az Egyház e misztériumot, hogy a hívôk belôle éljenek és tanúsítsák a világnak: ,,A liturgia ugyanis, mely által -- leginkább az Eucharisztia isteni áldozatában -- ťmegvalósul a megváltás műveŤ, a legnagyobb mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hívek életükkel kifejezzék és másoknak megmutassák Krisztus misztériumát és az igaz Egyház sajátos természetét.''[1869] Mit jelent a liturgia szó? 1069 A liturgia szó eredetileg 'közmunkát', a 'nép nevében vagy a nép érdekében végzett szolgálatot' jelent. A keresztény hagyományban azt akarja jelenteni, hogy Isten népe részt vesz ,,Isten művében''.[1870] A liturgia által Krisztus, a mi Megváltónk és Fôpapunk Egyházában, Egyházával és Egyháza által folytatja megváltásunk művét. 1070 Az Újszövetségben a liturgia szó nemcsak az istentiszteletet,[1871] hanem az evangélium hirdetését,[1872] és a tevékeny felebaráti szeretetet is jelenti.[1873] Mindegyik esetben Isten és az emberek szolgálatáról van szó. A liturgikus ünneplésben az Egyház szolgálóleány, Urának, az egyetlen ,,Leiturgosznak''[1874] képmása szerint, részesedvén az Ô papi (istentisztelet), prófétai (igehirdetés) és királyi (szeretet) szolgálatában: >>783 ,,Méltán foghatjuk föl tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi hivatalának gyakorlását, melyben érzékelhetô jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a fô és a tagok együtt, teljes értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be. Ezért minden liturgikus ünneplés -- mint a pap Krisztus és az Ô teste, az Egyház műve -- kimagaslóan szent cselekmény, melynek hatékonyságát az Egyház semmi más cselekedete nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében.''[1875] A liturgia mint az élet forrása 1071 A liturgia, Krisztus műve, Egyházának is cselekménye. A liturgia valósítja meg és nyilvánítja ki az Egyházat mint az Isten és az emberek között Krisztus által megvalósult közösség látható jelét. A híveket beviszi a közösség új életébe. Föltételezi, hogy valamennyien ,,tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözôen'' vesznek részt benne.[1876] >>1692 1072 ,,Az Egyház tevékenységét nem tölti ki teljesen a liturgia'';[1877] az evangelizációnak, a hitnek és a megtérésnek meg kell elôznie; csak akkor tudja megteremni gyümölcseit a hívôk életében: az új életet a Szentlélekben, a tevékeny elkötelezettséget az Egyház küldetéséért és egységének szolgálatát. Imádság és liturgia 1073 A liturgia részesedés abban az imában is, amelyet Krisztus a Szentlélekben az Atyának mond, s amely minden keresztény imádság forrása és beteljesedése. A liturgia alapozza és gyökerezteti meg a belsô embert[1878] abban ,,a nagy szeretetben'', amellyel az Atya az Ô szeretett Fiában ,,szeretett minket'' (Ef 2,4). A liturgia ,,Isten csodatette'', mely minden, ,,mindig a Lélekben'' (Ef 6,18) mondott imádságtól elevenedik meg és mélyül el. >>2558 Katekézis és liturgia 1074 ,,A liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelybôl fakad minden ereje.''[1879] Ezért Isten népe katekézisének kiváltságos helye. ,,A katekézis természete szerint csatlakozik a liturgikus cselekményekhez és a szentségekhez, mert a szentségekben, s elsôsorban az Eucharisztiában, Jézus Krisztus halmozottan az emberek átalakításáért tevékenykedik.''[1880] 1075 A liturgikus katekézis be akar vezetni Krisztus misztériumába (ezért müsztagógia), a láthatóból a láthatatlanba, a jelekbôl a jelzett dolgokba, a ,,szakramentumokból'' a ,,misztériumok'' felé haladva. E katekézis a helyi és regionális katekizmusok illetékességi körébe tartozik. A jelen katekizmus, mely a különbözô rítusú és kultúrájú egész Egyházat akarja szolgálni,[1881] azt adja elô, ami alapvetô és az egész Egyházban közös a liturgia mint misztérium és ünneplés (elsô szakasz), majd a hét szentség és a szentelmények (második szakasz) tekintetében. >>726, >>774 ======================================================================== Szentségi üdvrend 1076 Pünkösd napján a Szentlélek kiáradása által az Egyház kinyilváníttatott a világnak.[1882] A Szentlélek ajándéka új idôt nyit ,,a misztérium rendjében'': az Egyház idejét, melynek folyamán Krisztus Egyházának liturgiája által nyilvánítja ki, teszi jelenvalóvá és közli üdvözítô művét, ,,amíg el nem jön'' (1Kor 11,26). Az Egyház ezen idejében Krisztus már él és cselekszik Egyházában és Egyházával ennek az új idônek sajátos új módján. Cselekszik a szentségek által; Kelet és Nyugat közös hagyománya ezt ,,szentségi ökonómiának'' nevezi; ez az ökonómia Krisztus húsvéti misztériumai gyümölcseinek közlése (vagy ,,kiszolgáltatása'') az Egyház ,,szentségi'' liturgiájának ünneplésében. >>739 Ezért elôször be kell mutatnunk e ,,szentségi rendet'' (elsô fejezet). Így világosabbá fog válni a liturgikus ünneplés természete és lényeges vonásai (második fejezet). ======================================================================== A húsvéti misztérium az Egyház idejében A liturgia -- a Szentháromság műve I. Az Atya a liturgia forrása és célja 1077 ,,Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben. Mert ôbenne választott ki minket a világ teremtése elôtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk elôtte. Szeretetbôl eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által -- akarata, tetszése szerint -- gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.'' (Ef 1,3--6) >>492 1078 Az áldás isteni cselekmény, mely életet ajándékoz, és forrása az Atya. Az Ô áldása egyszerre szó és ajándék (bene-dictio, eu-logía). A kifejezés emberre alkalmazása imádást és viszonzást jelent Teremtôje felé a hálaadásban. >>2626 1079 Az idôk kezdetétôl az idôk végéig Isten egész műve áldás. Az elsô teremtés liturgikus költeményétôl kezdve a mennyei Jeruzsálem dicsôítô énekéig a sugalmazott szerzôk az üdvösség tervét úgy hirdetik, mint mérhetetlen és hatalmas, isteni áldást. 1080 Isten kezdettôl fogva megáldotta az élôlényeket, fôleg a férfit és a nôt. A Noéval és minden élôlénnyel kötött szövetség megújítja ezt a termékenységi áldást az ember bűne ellenére, mely által ,,átkozott'' lett a föld. De Ábrahámtól kezdôdôen az isteni áldás áthatja az emberek halál felé tartó történelmét, hogy az élet felé fordítsa és fölvigye forrásához: ,,a hívôk atyja'' hite által, aki megkapja az áldást, elkezdôdik az üdvösség története. 1081 Az isteni áldások csodálatos, szabadulást hozó eseményekben mutatkoznak meg: ilyenek Izsák születése, az Egyiptomból való kivonulás (húsvét és exodus), az ígéret földjének ajándéka, Dávid kiválasztása, Isten jelenléte a templomban, a megtisztító száműzetés és a ,,kis maradék'' visszatérése. A Törvény, a Próféták és a Zsoltárok, melyek átszövik a választott nép liturgiáját, emlékeztetnek az isteni áldásokra, és dicsôítésben, dicséretben és hálaadásban válaszolnak azokra. 1082 Isten áldásának teljes kinyilatkoztatása és közlése az Egyház liturgiájában történik: az Atyát mint a teremtés és az üdvösség minden áldásának forrását és célját ismerjük el és imádjuk; de értünk megtestesült, meghalt és föltámadt Igéjében elhalmoz minket áldásaival, és Általa árasztja szívünkbe az ajándékot, aki minden más ajándékot birtokol: a Szentlelket. 1083 Így válik érthetôvé a keresztény liturgia -- a hit és a szeretet válasza azokra a ,,lelki áldásokra'', melyekkel az Atya megajándékozott minket -- kettôs természete. Egyrészt az Egyház Urával egyesülve és a Szentlélek késztetésére[1883] áldja az Atyát ,,kimondhatatlan Ajándékáért''(2Kor 9,15) imádással, dicsérettel és hálaadással. Másrészt Isten tervének beteljesedéséig az Egyház szüntelenül fölajánlja ,,adományainak áldozatát'', és kéri az Atyát, hogy küldje el a Szentlelket erre az áldozatra, magára az Egyházra, a hívôkre és az egész világra, hogy Krisztusnak, a Fôpapnak halálában és föltámadásában részesedvén és a Lélek ereje által ezek az isteni áldások az élet gyümölcseit teremjék az Ô ,,kegyelme dicsôségének dicséretére'' (Ef 1,6). >>2527, >>1360 II. Krisztus műve a liturgiában A megdicsôült Krisztus ... 1084 Krisztus, ,,aki az Atya jobbján ül'' és a Szentlelket kiárasztja testére, ami az Egyház, a kegyelmének közlésére alapított szentségek által már tevékenykedik. A szentségek érzékelhetô, a mi emberi nemünk számára hozzáférhetô jelek (szavak és cselekmények). Hatékonyan valósítják meg a kegyelmet, amelyet jeleznek Krisztus cselekménye miatt és a Szentlélek ereje által. >>662, >>1127 1085 Az Egyház liturgiájában Krisztus mindenekelôtt a maga húsvét- misztériumát jelzi és valósítja meg. Földi életében Jézus tanításával és cselekedeteivel elôvételezte húsvéti misztériumát. Amikor eljött az Ô órája,[1884] átélte a történelemnek azt az egyedülálló eseményét, ami nem múlik el: Jézus meghal, eltemetik, föltámad a holtak közül és az Atya jobbjára ül ,,egyszer'' (Róm 6,10; Zsid 7,27; 9,12). Az esemény, mely a mi történelmünkben történik, valóságos, de teljesen egyedülálló: minden más történelmi esemény egyszer megtörténik, azután elmúlik, és az elmúlt idô elemészti. Ezzel szemben Krisztus húsvéti misztériuma nem maradhat csupán a múltban amiatt, hogy Ô halálával lerombolta a halált, és mindaz, amit Ô minden emberért tett és elszenvedett, részesedik az isteni örökkévalóságban, s így fölülmúlja az idôt és jelenvalóvá lesz. A kereszt és a föltámadás eseménye maradandó, és mindeneket az életre vonz. >>519, >>1165 ... AZ APOSTOLOK EGYHÁZA ÓTA ... 1086 ,,Amint tehát Krisztust az Atya küldte, úgy küldte Krisztus is a Szentlélekkel eltelt Apostolokat, nemcsak azért, hogy prédikálván az Evangéliumot minden teremtménynek hirdessék, hogy Isten szent Fia halálával és föltámadásával megszabadított minket a sátán hatalmából és a haláltól, s átvitt az Atya országába; hanem azért is, hogy amit hirdettek, az üdvösség művét az áldozat és a szentségek által -- melyek körül az egész liturgikus élet forog -- megvalósítsák.''[1885] >>858 1087 Amikor a föltámadt Krisztus a Szentlelket az apostoloknak adja, rájuk bízza a maga megszentelô hatalmát:[1886] az apostolok Krisztus szentségi jelévé válnak. Ugyanannak a Szentléleknek erejével adják át ezt a megszentelô hatalmat utódaiknak. Ez az ,,apostoli jogfolytonosság'' áthatja az Egyház egész liturgikus életét: szentségi természetű és az egyházi rend szentsége által adják tovább. >>861, >>1536 ... jelen van a földi liturgiában ... 1088 ,,E nagy mű végrehajtására Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise Áldozatában, mind a papi szolga személyében -- mert ťaz Áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldoztaŤ -- mind, s leginkább, az eucharisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, úgyhogy amikor valaki keresztel, maga Krisztus keresztel. Jelen van igéjében, mert Ô maga beszél, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül amikor könyörög és zsoltároz az Egyház, Ô van jelen, aki megígérte: ťAhol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttükŤ (Mt 18,20).''[1887] >>776, >>669, >>1373 1089 ,,Valóban, e nagy műben, amely Istent tökéletesen dicsôíti és megszenteli az embereket, Krisztus mindig maga mellé veszi szeretett menyasszonyát, az Egyházat, mely Urának hívja Ôt és általa tiszteli az örök Atyát.''[1888] >>796 ... mely részese a mennyei liturgiának 1090 ,,A földi liturgiában annak a mennyei liturgiának elôízét élvezzük, melyet Jeruzsálemben ünnepelnek, a szent városban, ahová zarándokként tartunk, ahol Krisztus, a szentély és az igazi sátor szolgája ül Isten jobbján; a földi liturgiában az összes mennyei sereggel együtt énekeljük az Úrnak a dicsôség himnuszát; tisztelettel megemlékezvén a szentekrôl, némi részt és közösséget remélünk velük; várjuk az Üdvözítôt, Urunkat Jézus Krisztust, amíg Ô maga, a mi életünk meg nem jelenik, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsôségében.''[1889] >>1137--1139 III. A Szentlélek és az Egyház a liturgiában 1091 A Szentlélek a liturgiában Isten népe hitének pedagógusa, ,,Isten fô műveinek'', melyek az Újszövetség szentségei, alkotómestere. A Egyház szívében a vágy, hogy a föltámadt Krisztus életébôl éljünk, a Szentlélek műve. Amikor megtalálja bennünk a hít válaszát, amit Ô maga ébresztett, valóságos együttműködés történik. Ezért a liturgia a Szentlélek és az Egyház közös műve lesz. >>798 1092 Krisztus misztériumának e szentségi rendjében a Szentlélek ugyanúgy működik, mint az üdvösség rendjének más korszakaiban: Ô készíti elô az Egyházat, hogy Urával találkozzék; emlékezteti a hívô közösséget Krisztusra, és hirdeti Ôt; átváltoztató erejével jelenvalóvá és aktuálissá teszi Krisztus misztériumát; végül mint a közösség Lelke összekapcsolja az Egyházat Krisztus életével és küldetésével. >>737 A Szentlélek készít elô arra, hogy befogadjuk Krisztust 1093 A Szentlélek a szentségi üdvrendben beteljesíti az Ószövetség elôképeit. Mivel Krisztus Egyháza ,,csodálatosan elô volt készítve Izrael népének történetében és az Ószövetségben'',[1890] az Egyház liturgiája mint kiegészítô és mással nem helyettesítendô részt ôrzi az ószövetségi kultusz elemeit, magáévá téve azokat: -- elsôsorban az Ószövetségi Szentírás olvasását; -- a zsoltárok imádkozását; -- és fôleg a megemlékezést azokról a szabadító eseményekrôl és elôképszerű valóságokról, melyek Krisztus misztériumában teljesedtek be (az ígéret és a szövetség, a kivonulás és a húsvét, az ország és a templom, a száműzetés és a visszatérés). >>762, >>121, >>2585, >>1081 1094 A két szövetség harmóniájára[1891] irányul az Úr húsvéti katekézise,[1892] majd az Apostoloké és az Egyházatyáké. Ez a katekézis föltárja azt, ami az Ószövetség betűi alatt rejtve volt: Krisztus misztériumát. E katekézist ,,tipologikusnak'' nevezzük, mert Krisztus újdonságát az elôképek (típusok) felôl tárja föl, melyek Ôt az Ószövetségben tettekben, szavakban és szimbólumokban elôre hirdették. Ezen új olvasat által Krisztus óta az igazság Lelkében föltárulnak az elôképek.[1893] Így a vízözön és Noé bárkája a keresztség által nyert üdvösséget elôképezték,[1894] hasonlóképpen a felhô és a Vörös-tengeren való átkelés, valamint a sziklából fakadt víz Krisztus lelki ajándékainak elôképe volt;[1895] a manna a pusztában az Eucharisztiára, ,,a mennybôl való igazi kenyérre'' utalt (Jn 6,32). >>128--130 1095 Ezért az Egyház fôként Advent és Nagyböjt idején, és leginkább húsvét éjszakáján az üdvtörténet e nagy eseményeit, liturgiájának ,,mai napján'' újraolvassa és újraéli. Ez azonban megkívánja azt is, hogy a katekézis segítse a hívôket megnyílni az üdvrend e ,,lelki'' megértésére, amint azt az Egyház a liturgiában megmutatja és éli. >>281, >>117 1096 Zsidó liturgia és keresztény liturgia. A zsidó nép hitének és vallási életének -- ahogy azt ma is vallják és élik -- jobb megismerése hozzásegíthet a keresztény liturgia bizonyos összetevôinek jobb megértéséhez. A zsidók és a keresztények liturgiájának lényeges része a Szentírás: Isten igéjének hirdetésében, a hallott igére adott válaszban, a dicséretben, és az élôkért és holtakért való közbenjáró imában, az isteni irgalomhoz folyamodásban. Az igeliturgia a maga sajátos formájával a zsidóságból ered. A zsolozsmának, más liturgikus szövegeknek és formuláknak, hasonlóképpen legmegbecsültebb imádságaink szövegeinek, mint például a Miatyánknak, megvan a megfelelôje a zsidóságban. A szentmise kánonjai is követik a zsidó hagyomány elôképeit. A zsidó és a keresztény liturgia hasonlósága -- de tartalmi különbözôsége is -- különösen a liturgikus év nagy ünnepein, például húsvétkor válik láthatóvá. Keresztények és zsidók egyaránt ünneplik a húsvétot: a zsidók a jövôre irányuló történeti Pászkát; a keresztények a Krisztus halálában és föltámadásában már beteljesült, de végsô beteljesedésére még váró Húsvétot. >>1174, >>1352, >>840 1097 Az Újszövetség liturgiájában minden liturgikus cselekmény, fôleg az Eucharisztia és a szentségek ünneplése Krisztus és az Egyház találkozása. A liturgikus közösség egységet alkot a ,,Szentlélek közösségének erejébôl'', aki Isten gyermekeit Krisztus egyetlen Testébe kapcsolja össze. Ez az egység meghalad minden emberi, nemzeti, kulturális és társadalmi köteléket. 1098 A közösségnek elô kell készülnie az Úrral való találkozásra, hogy tökéletesen fölkészített nép legyen.[1896] A szív ezen elôkészülete a Szentlélek és a közösség, fôként hivatalviselôinek közös műve. A Szentlélek kegyelme a hitet, a szív megtérését az Atya akaratával való megegyezést akarja ébreszteni. E belsô magatartások a föltételei azon kegyelmek befogadásának, melyeket a liturgia ünneplése fölkínál, és az új élet gyümölcseinek, melyek megtermésére az ünnep irányul. >>1430 A Szentlélek emlékeztet Krisztus misztériumára 1099 A Lélek és az Egyház együttműködik abban, hogy Krisztus és az Ô üdvözítô műve megnyilvánuljon a liturgiában. Fôként az Eucharisztiában és analóg módon a többi szentségben a liturgia az üdvösség misztériumának emlékezete. A Szentlélek az Egyház élô emlékezete.[1897] >>91 1100 Isten igéje. A Szentlélek elsôsorban a liturgikus gyülekezetet emlékezteti az üdvösség eseményének értelmére, életet adva Isten igéjének, amit hirdetnek, hogy be tudják fogadni és életre tudják váltani. >>1134 ,,A liturgikus ünnepléseken igen nagy jelentôsége van a Szentírásnak. Ebbôl olvassák a homíliában magyarázott szent szövegeket, éneklik a zsoltárokat; hatása és ösztönzése alatt fakadtak a liturgikus imádságok, könyörgések és énekek, s belôle tárul föl a cselekmények és jelek értelme.''[1898] >>103, >>131 1101 A Szentlélek adja Isten igéjének lelki megértését az olvasóknak és a hallgatóknak szívük fölkészültsége szerint. A szavak, a cselekmények és a szimbólumok által, melyek az ünneplés szövetét alkotják, a hívôket és a fölszentelt szolgákat eleven kapcsolatba hozza Krisztussal, az Atya Igéjével és képmásával, hogy életükbe át tudják vinni azoknak a valóságoknak értelmét, melyeket az ünneplésben hallanak, szemlélnek és tesznek. >>117 1102 ,,Az üdvösség igéje (...) a hívôk szívében megerôsíti a hitet, melybôl születik és növekszik a hívôk közössége.''[1899] Isten igéjének hirdetése nem csupán valamiféle tanítás: a hit válaszát követeli mint egyetértést és elkötelezettséget Isten és népe Szövetsége iránt. A Szentlélek a hit kegyelmét adja, erôsíti és növeli is a közösségben. A liturgikus közösség tehát elsôsorban a hitben való közösség. >>143 1103 Megemlékezés (anamnészisz). A liturgikus ünneplés mindig Istennek a történelemben végbevitt szabadító beavatkozásaira hivatkozik. ,,A kinyilatkoztatás rendje egymással bensôleg összefüggô tettekbôl és szavakból áll úgy, hogy (...) a szavak (...) és a tettek hirdetik és megvilágítják a bennük rejlô misztériumot.''[1900] Az ige liturgiájában a Szentlélek ,,emlékezteti'' a közösséget mindarra, amit Krisztus értünk tett. A liturgikus cselekmények természete és az egyházak rituális hagyományai szerint az ünneplés többé-kevésbé kifejezett anamnézisben ,,emlékezik meg'' Isten csodálatos tetteirôl. A Szentlélek, aki így ébreszti az Egyház emlékezetét, serkenti a hálaadást és a dicséretet (doxológiát) is. >>1362 A Szentlélek jelenvalóvá teszi a Krisztus-misztériumot 1104 A keresztény liturgia nemcsak pusztán emlékezik a bennünket megszabadító eseményekre, hanem azokat aktuálissá, jelenvalóvá teszi. Krisztus húsvét-misztériumát ünnepeljük, nem ismételjük; csak az egyes ünnepléseket ismételjük. Minden ünneplésben megtörténik a Szentlélek kiáradása, aki az egyetlen misztériumot jelenvalóvá teszi. >>1085 1105 Az epiklézis ('lehívás valamire') kérés, melyben a pap kéri az Atyát, hogy küldje el a megszentelô Szentlelket, hogy általa az áldozati adományok Krisztus testévé és vérévé, s ezek vétele által a hívek maguk Isten számára élô áldozati adománnyá váljanak. >>1153 1106 Az epiklézis az anamnézissel együtt minden szentségi ünneplés, de különösen az Eucharisztia lényegi magva: ,,Azt kérdezed, hogy lesz a kenyér Krisztus teste, és a bor (...) Krisztus vére? És én azt mondom neked: a Szentlélek jön, és megteszi azt, ami minden szót és minden gondolatot meghalad. (...) Legyen neked elég hallanod, hogy a Szentlélek által történik, ugyanúgy, miként az Úr a Szent Szűzbôl és a Szentlélek által fölvette a testet.''[1901] >>1375 1107 A Szentlélek átformáló ereje a liturgiában Isten országa eljövetelét és az üdvösség misztériumának beteljesedését sietteti. A várakozásban és reményben valóságosan elôvételezteti velünk a teljes közösséget a Szentháromsággal. A Lélek, akit az Egyház epiklézisét meghallgató Atya küld, életet ad azoknak, akik befogadják, és már most örökségük ,,foglalója''.[1902] >>2816 A Szentlélek közössége 1108 A Szentlélek küldetésének célja minden liturgikus cselekményben az, hogy közösségben legyünk Krisztussal az Ô testének gyarapodására. A Szentlélek mintegy az Atya szôlôtôjének nedve, mely a szôlôvesszôkben hozza meg a termést.[1903] A liturgiában a Szentlélek és az Egyház bensôséges együttműködése valósul meg. Ô, a közösség Lelke, fogyatkozhatatlanul megmarad az Egyházban, és ezért az Egyház az isteni közösség nagy szentsége, mely összegyűjti Isten szétszórt gyermekeit. A Lélek gyümölcse a liturgiában a Szentháromsággal való közösség és a tôle elválaszthatatlan testvéri közösség.[1904] >>788, >>1091, >>775 1109 Az epiklézis azt is kéri, hogy a jelenlévôk teljes közösséget alkossanak Krisztus misztériumában. ,,A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmének, az Atyaisten szeretetének és a Szentlélek közösségének'' (2Kor 13,13) mindig velünk kell maradnia és gyümölcsöt kell hoznia az eucharisztikus ünneplés után is. Az Egyház tehát kéri az Atyát, hogy küldje el a Szentlelket, aki a hívôk életét Istennek szóló élô áldozattá teszi azáltal, hogy lélekben Krisztus képmásává válnak, vállalják az Egyház egységének gondját és részesednek az Egyház küldetésében a tanúságtétellel és a szeretetszolgálattal. >>1368 Összefoglalás 1110 Az Egyház liturgiájában áldjuk és imádjuk az Atyaistent mint a teremtés és az üdvösség minden áldásának forrását, melyekkel Fiában megáldott minket, hogy a fiúvá fogadás lelkét ajándékozza nekünk. 1111 Krisztus műve a liturgiában szentségi természetű, mert az Ô üdvözítô misztériuma Szentlelkének ereje által válik jelenvalóvá; mert az Ô teste, ami az Egyház, mintegy szentség (jel és eszköz), mely által a Szentlélek elrendezi az üdvösség misztériumát; mert a zarándok Egyház liturgikus cselekményei által elôízét véve már részesedik a mennyei liturgiában. 1112 A Szentlélek küldetése az Egyház liturgiájában az, hogy elôkészítse a közösséget a Krisztussal való találkozásra; a közösség hitét emlékeztesse Krisztusra, és jelenítse meg Ôt; átalakító erejével jelenítse meg Krisztus üdvözítô művét, aktualizálja és tegye meg, hogy a közösség ajándéka az Egyházban termést hozzon. ======================================================================== A húsvéti misztérium az Egyház szentségeiben 1113 Az Egyház egész liturgikus élete az eucharisztikus áldozat és a szentségek körül forog.[1905] Az Egyházban hét szentség van: a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, a betegek kenete, az egyházi rend és a házasság.[1906] Ebben a cikkelyben arról lesz szó, ami a hét szentségben hittani szempontból közös. Ami ünneplésük szempontjából közös bennük, azt e rész második fejezetében tárgyaljuk, ami pedig a szentségeknek sajátja, azt a második szakaszban mondjuk el. >>1210 I. Krisztus szentségei 1114 ,,A Szentírás tanításához, az apostoli hagyományokhoz (...) és az Atyák egyöntetű tanításához kapcsolódva''[1907] valljuk, hogy ,,az új Szövetség valamennyi szentségét a mi Urunk Jézus Krisztus alapította''.[1908] 1115 Már Jézus rejtett életének és nyilvános működésének szavai és tettei is üdvösségszerzôk voltak. Elôvételezték húsvéti misztériumának erejét. Hirdették és elôkészítették azt, amit majd adni fog Egyházának, amikor minden beteljesedik. Krisztus életének misztériumai alapozzák meg mindazt, amit most Egyháza szolgái által a szentségekben kiszolgáltat, mert ,,ami Üdvözítônkben látható volt, átment a szentségekbe''.[1909] >>512--560 1116 Az ,,erôk, amelyek kimentek'' a mindig élô és éltetô Krisztus Testébôl[1910] -- azaz az Ô testében, az Egyházban működô Szentlélek cselekményei --: a szentségek, ,,Isten nagy művei'' az új és örök szövetségben. >>1504, >>774 II. Az Egyház szentségei 1117 Az Egyház a Lélek által, aki Ôt ,,bevezeti a teljes igazságba'' (Jn 16,13), lassanként ismerte meg e Krisztustól kapott kincset, és határozta meg pontosabban ,,kiszolgáltatását'', hasonlóan ahhoz, ahogy Isten misztériumainak hűséges gondnokaként[1911] a Szentírás kánonja és a hit tanítása tekintetében tette. Így az Egyház az évszázadok folyamán fölismerte, hogy liturgikus ünneplései között van hét, melyek a szó sajátos értelmében az Úr által alapított szentségek. >>120 1118 A szentségek ebben a kettôs értelemben az ,,Egyházéi'': az övé ,,általa'' és ,,érte''. Az ,,Egyház által'' vannak, mert ô maga Krisztus cselekvésének szentsége, aki a Szentlélek küldése által működik benne. És az ,,Egyházért'' vannak, mert olyan ,,szentségek, (...) melyekkel épül'',[1912] tudniillik melyek, fôként az Eucharisztiában, kinyilvánítják és közlik az emberekkel a Háromszemélyű Egy Szeretet-Isten közösségének misztériumát. >>1396 1119 A Fô-Krisztussal ,,egyetlen misztikus személyt''[1913] alkotó Egyház a szentségekben mint ,,szervesen fölépített'' és ,,papi közösség'' cselekszik:[1914] a keresztség és a bérmálás által lesz alkalmas a papi nép arra, hogy a liturgiát ünnepelje; másrészt egyes hívôket az egyházi rend szentségével kiemelve ,,arra rendelnek, hogy az Egyházat Isten igéjével és kegyelmével Krisztus nevében legeltessék''.[1915] >>792 1120 A fölszentelt szolgálat, vagyis a ,,szolgálati papság''[1916] a keresztségi papság szolgálatában áll. Ez biztosítja, hogy a szentségekben a Szentlélek által valóban Krisztus cselekszik az Egyház javára. Az Atya által az Ô megtestesült Fiára bízott üdvözítô küldetést az Apostolok s általuk az ô utódaik kapták: megkapják Jézus Szent Lelkét, hogy az Ô nevében és személyében tudjanak cselekedni.[1917] Így a fölszentelt szolgálat szentségi kötelék, mely a liturgikus cselekményt összeköti azzal, amit az apostolok mondtak és tettek; és általuk azzal, amit Krisztus, a szentségek forrása és alapja mondott és tett. >>1547 1121 Három szentség: a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend a kegyelmen kívül szentségi karaktert vagy ,,pecsétet'' hoz magával, mely által a keresztény ember részesedik Krisztus papságában, s állapotának és feladatainak megfelelôen az Egyház részévé lesz. Ez a Szentlélek által megvalósított, Krisztussal és az Egyházzal való hasonlóság eltörölhetetlen;[1918] örökre megmarad a keresztény emberben mint pozitív fölkészültség a kegyelemre, mint az isteni segítség ígérete és biztosítéka, s mint meghívás az istentiszteletre és az Egyház szolgálatára. Következésképpen e szentségek soha meg nem ismételhetôk. >>1272, >>1304, >>1582 III. A hit szentségei 1122 Krisztus elküldte apostolait, hogy hirdessék ,,az Ô nevében a bűnbánatot a bűnök bocsánatára minden népnek'' (Lk 24,47). ,,Tegyetek tanítványommá minden embert; kereszteljétek meg ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében'' (Mt 28,19). A keresztelésre szóló küldés, tehát a szentségi küldetés, benne foglaltatik az evangelizációs küldetésben, mert a szentséget Isten Igéje és a hit készíti elô, mely ezen igének elfogadása: >>849, >>1236 Isten népét elsôsorban az élô Isten igéje gyűjti egybe. (...) A szentségek kiszolgáltatásához szükséges az igehirdetés, mert a szentségek a hit misztériumai, mely az igehirdetésbôl születik és belôle táplálkozik.[1919] 1123 ,,A szentségeknek az a rendeltetésük, hogy az embereket megszenteljék, Krisztus testét fölépítsék és az Istennek kijáró tiszteletet megadják, s mint jelek a tanítást is szolgálják. A hitet nemcsak föltételezik, de szavakkal és anyagi valósággal táplálják, erôsítik és ki is fejezik; ezért a hit szentségeinek mondhatók.''[1920] >>1154 1124 Az Egyház hite megelôzi a hívô hitét, aki arra kap fölszólítást, hogy e hitet fogadja el. Amikor az Egyház a szentségeket ünnepli, az Apostoloktól kapott hitet vallja meg. Ebbôl fakad a régi mondás: ,,Lex orandi, lex credendi'', 'az imádság törvénye a hit törvénye' (vagy ahogy Prosper Aquitánus az 5. században mondja: ,,Legem credendi lex statuat supplicandi''; 'Az imádság törvénye határozza meg a hit törvényét'[1921]). Az imádság törvénye a hit törvénye. Az Egyház úgy hisz, ahogyan imádkozik. A liturgia a szent és élô hagyomány alkotóeleme.[1922] >>166, >>1327, >>78 1125 Ezért nem változtatható meg és nem manipulálható egyetlen szentségi szertartás sem a fölszentelt szolga vagy a közösség tetszése szerint. Még a legfôbb egyházi tekintély sem változtathatja a liturgiát tetszése szerint, hanem csak hívô engedelmességgel és a liturgia misztériuma iránti vallásos tisztelettel. >>1205 1126 Egyébként mivel a szentségek az Egyházban a hitbeli közösséget fejezik ki és fejlesztik, a lex orandi, 'az imádság törvénye' a keresztények egységének helyreállítását szolgáló dialógus egyik lényeges kritériuma.[1923] >>815 IV. Az üdvösség szentségei 1127 A hitben méltó módon ünnepelt szentségek közlik a kegyelmet, amelyet jeleznek.[1924] Hatékonyak, mert maga Krisztus működik bennük: Ô maga keresztel, Ô maga cselekszik szentségeiben, hogy közölje a kegyelmet, melyet a szentség jelez. Az Atya mindig meghallgatja Fia Egyházának imádságát, mely minden szentség epiklézisében kifejezi a Szentlélek hatalmába vetett hitét. Miként a tűz önmagává formálja át mindazt, amit elér, úgy a Szentlélek mindent isteni életté alakít, ami hatalma alá kerül. >>1084, >>1105, >>696 1128 Ez az értelme az Egyház azon kijelentésének,[1925] hogy a szentségek ex opere operato (,,magából a ténybôl fakadóan, hogy a cselekmény megtörtént''), azaz Krisztus egyszer s mindenkorra végbevitt üdvözítô művének erejébôl hatnak. Ebbôl következik: ,,a szentség nem a szentséget kiszolgáltató vagy fogadó ember igazságából, hanem Isten erejébôl valósul meg''.[1926] Abból fakadóan, hogy egy szentséget az Egyház szándéka szerint ünnepelnek, Krisztus és az ô Lelkének ereje működik benne és általa a kiszolgáltató személyes szentségétôl függetlenül. Mindazonáltal a szentség gyümölcsei a fogadó fölkészültségétôl is függenek. >>1584 1129 Az Egyház tanítja, hogy az Újszövetség szentségei a hívôk számára szükségesek az üdvösséghez.[1927] A ,,szentségi kegyelem'' a Szentléleknek Krisztus által ajándékozott kegyelme és minden szentségnek sajátja. A Szentlélek gyógyítja és átformálja azokat, akik Ôt befogadják azáltal, hogy Isten Fiához teszi hasonlóvá ôket. A szentségi élet gyümölcse, hogy a fogadott fiúság Lelke megisteníti a hívôket[1928] azáltal, hogy eleven kapcsolatba hozza ôket az egyszülött Fiúval, az Üdvözítôvel. >>1257, >>2003, >>460 V. Az örök élet szentségei 1130 Az Egyház ünnepli az ô Urának misztériumát, ,,amíg el nem jön'' (1Kor 11,26) és ,,Isten lesz minden mindenben''(1Kor 15,28). Az apostoli kortól kezdve a liturgia a Lélek sóhajtozásaiban végsô célja felé irányul az Egyházban: ,,Marana tha!''(1Kor 16,22). A liturgia Jézus vágyában vesz részt: ,,Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek (...), míg be nem teljesedik az Isten országában'' (Lk 22,15--16). Krisztus szentségeiben az Egyház már most befogadja örökségének foglalóját, és már most részese az örök életnek, miközben ,,várja a boldog reményt, és a nagy Istennek és Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak dicsôséges eljövetelét'' (Tit 2,13). ,,A Lélek és a Menyasszony hív: jöjj el! (...) Jöjj el, Uram Jézus!'' (Jel 22,17--20) >>2817, >>950 Szent Tamás így foglalja össze a szentségi jel különbözô jelentéseit: ,,A szentség tehát emlékeztetô jele annak, ami történt, tudniillik Krisztus szenvedésének; utalás arra, amit Krisztus szenvedése számunkra megvalósított, tudniillik a kegyelmet; elôre mutató jel is, tudniillik hirdeti az eljövendô dicsôséget''.[1929] Összefoglalás 1131 A szentségek a kegyelem hatékony jelei, melyeket Krisztus alapított és az Egyházra bízott, s általuk kapjuk az isteni életet. A látható szertartások, melyekkel a szentségeket ünnepeljük, jelölik és létrehozzák minden szentség saját kegyelmeit. A szentségek gyümölcsöt hoznak azokban, akik a szükséges fölkészültséggel fogadják. 1132 Az Egyház a szentségeket mint a keresztségi papságból és a fölszentelt papságból fölépült papi közösség ünnepli. 1133 A Szentlélek Isten igéje, és az igét elfogadó hit által készít föl a jól elôkészült szívekben. Ilyen esetben a szentségek erôsítik és kifejezik a hitet. 1134 A szentségi élet gyümölcse egyidejűleg személyes és egyházi. Egyrészt ez a gyümölcs minden hívô számára élet Istenért, Jézus Krisztusban; másrészt az Egyház számára növekedés a szeretetben és tanúságtevô küldetésében. ======================================================================== A húsvéti misztérium szentségi ünneplése 1135 A liturgikus katekézis elsôsorban a szentségi üdvrend ismeretét foglalja magában (elsô fejezet). Ebben a megvilágításban derül ki ünneplésének újszerűsége. Ebben a fejezetben tehát az Egyház szentségeinek ünneplésérôl lesz szó. Bemutatjuk azt, ami a hét szentség ünneplésében az összes liturgikus hagyományban közös. Az egyes szentségek sajátosságait késôbb magyarázzuk. A szentségek ünneplésének ez az alapvetô katekézise választ fog adni azokra az alapvetô kérdésekre, melyek a hívôkben vele kapcsolatban fölmerülnek: -- Ki ünnepli a liturgiát? -- Hogyan ünnepeljük? -- Mikor ünnepeljük? -- Hol ünnepeljük? ======================================================================== Az Egyház liturgiájának ünneplése I. Ki ünnepli a liturgiát? 1136 A liturgia az egész Krisztus ,,cselekménye''. Akik a liturgiát a jeleken túl ünneplik, azok már a mennyei liturgiában vannak, ahol az ünneplés tökéletes közösség és ünnep. >>795, >>1090 A mennyei liturgia végzôi >>2642 1137 Szent János Apokalipszise, melyet az Egyház liturgiájában olvasunk, elsôsorban kinyilatkoztatja nekünk az égben fölállított trónust; és a trónon ülôt:[1930] ,,az Urat'' (Iz 6,1).[1931] Azután ,,az ott álló, mintegy megölt Bárányt'' (Jel 5,6):[1932] a megfeszített és föltámadt Krisztust, az igazi sátor egyetlen Fôpapját,[1933] Ôt, aki ,,áldozó és áldozat, elfogadó és ajándékozott''.[1934] Végül ,,az élô víz folyóját, (...) mely kristálytisztán fakad Isten és a Bárány trónjából'' (Jel 22,1), s amely a Szentlélek egyik legszebb szimbóluma.[1935] >>662 1138 A Krisztusban ,,újra összefoglaltak'' részt vesznek Isten dicsôítésének szolgálatában és tervének megvalósításában: az égi hatalmasságok,[1936] az egész teremtés (a négy élôlény), az ó és új Szövetség szolgái (a huszonnégy vén), Isten új népe (a száznegyvennégyezer,[1937] fôként az ,,Isten Igéje miatt'' vértanúkká lettek Jel 6,9) és Isten szentséges Anyja (az Asszony;[1938] a Bárány Menyasszonya[1939]), és végül ,,egy hatalmas sereg minden nemzetbôl, törzsbôl, népbôl és nyelvbôl, akiket megszámlálni senki sem tudott'' (Jel 7,9). >>335, >>1370 1139 Ebben az örök liturgiában részesít minket a Szentlélek és az Egyház, amikor a szentségekben az üdvösség misztériumát ünnepeljük. A szentségi liturgia végzôi 1140 Az egész közösség, Krisztusnak a Fejével egyesült teste ünnepel. ,,A liturgikus cselekmények nem magáncselekmények, hanem az Egyház, ťaz egység szakramentumaŤ, tudniillik a püspökök vezetése alatt egyesült és rendezett szent nép ünneplései. Ezért a liturgikus cselekmények az Egyház egyetemes misztikus testéhez tartoznak, azt teszik láthatóvá és reá hatnak; az egyes tagokat azonban állapotuk, szolgálataik és tényleges részesedésük szerint különbözô módokon érintik.''[1940] Emiatt is: ,,valahányszor egy szertartás a maga természete szerint azt igényli, hogy közösen, a hívek nagyszámú és tevékeny részvételével végezzék, ezt a lehetôségek szerint elônyben kell részesíteni az egyéni és magánjellegű végzéssel szemben''.[1941] >>752, >>1348, >>1372 1141 Az ünneplô gyülekezet megkereszteltek közössége, akik ,,az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek, hogy a keresztény ember minden cselekedete által lelki áldozatokat ajánljanak föl''.[1942] Ez az ,,általános papság'' Krisztusnak, az egyetlen papnak a papsága, amelyben minden tagja részesül.[1943] >>1120 ,,Az Anyaszentegyház nagyon kívánja, hogy az összes híveket vezessék rá a liturgikus ünneplésen való teljes, tudatos és tevékeny részvételre, melyet magának a liturgiának a természete követel, s melyre a keresztény nép mint ťválasztott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott népŤ (1Pt 2,9)[1944] a keresztségbôl eredôen jogosult és kötelezett.''[1945] >>1268 1142 De ,,nem minden tagnak ugyanaz a szerepe'' (Róm 12,4). Egyes tagok az Egyházban és az Egyház által Istentôl a közösség különleges szolgálatára kapnak meghívást. Ezeket a szolgákat kiválasztják és az egyházi rend szentségével fölszentelik. A Szentlélek így teszi alkalmassá ôket arra, hogy Krisztusnak, a Fônek a személyében cselekedjenek az Egyház minden tagjának szolgálatára.[1946] A fölszentelt szolga ugyanakkor Krisztusnak, a Papnak ikonja, 'képmása'. Mert az Eucharisztiában mutatkozik meg teljesen az Egyház szakramentuma, az Eucharisztia vezetésében pedig megjelenik elsôsorban a püspök szolgálata, és vele közösségben a papok és diákonusok szolgálata. >>1549, >>1561 1143 A hívôk általános papsága feladatainak ellátására más részleges szolgálatok is vannak, melyekre egyházi renddel nem szentelnek fôl, s melyek teendôit a liturgikus hagyományok és lelkipásztori igények szerint a püspökök határozzák meg. ,,A ministránsok, a lektorok, a kommentátorok és a templomi énekkar tagjai is valóban liturgikus szolgálatot végeznek'' .[1947] >>903, >>1672 1144 Így a szentségek ünneplésekor az egész jelenlévô közösség ,,leiturgosz'', mindenki a maga feladatának megfelelôen, de a ,,Lélek egységében'', aki mindenkiben működik. ,,A liturgikus cselekményekben mindenki, akár fölszentelt szolga, akár hívô, amikor feladatát végzi, csak azt, de azt teljesen tegye, ami a dolog természetébôl és a liturgikus szabályokból fakadóan rá tartozik''.[1948] II. Hogyan ünnepeljük a liturgiát? Jelek és szimbólumok >>1333--1340 1145 A szentségi ünneplés jelekbôl és szimbólumokból szövôdik össze. Jelentésük az üdvösség isteni pedagógiája szerint a teremtés művében és az emberi kultúrában gyökerezik, az ó Szövetség eseményeiben nyer körülírást, és Krisztus személyében és művében egészen napfényre kerül. >>53 1146 Az emberi világ jelei. Az emberi életben a jelek és a szimbólumok fontos helyet foglalnak el. Mivel az ember egyszerre testi és szellemi lény, a lelki valóságokat anyagi jelekkel és szimbólumokkal fejezi ki és fogja föl. Mint társas lény rászorul a jelekre és szimbólumokra, hogy beszéd, gesztusok, cselekedetek által másokkal kommunikálni tudjon. Ugyanez érvényes az Istennel való kapcsolatára is. >>362, >>2702, >>1879 1147 Isten a látható teremtésen keresztül szól az emberhez. Az egész anyagvilág fölkínáltatik az embernek, hogy Teremtôje nyomait olvassa benne.[1949] A nappal és az éjszaka, a szél és a tűz, a víz és a föld, a fa és a gyümölcsök Istenrôl beszélnek, és egyszerre jelenítik meg szimbolikusan az Ô nagyságát és közelségét. >>299 1148 Ezek az érzékelhetô valóságok mint teremtmények kifejezô helye lehetnek annak a cselekménynek, mellyel Isten megszenteli az embert, és az emberek istentiszteletet kifejezô cselekményének. Ugyanez érvényes az emberi közösség életének jeleire és szimbólumaira: fürdés és megkenés, kenyértörés és ivás ugyanabból a kehelybôl kifejezôi lehetnek Isten megszentelô jelenlétének és az ember Teremtôje iránti hálájának. 1149 Az emberiség nagy vallásai gyakran megindítóan tanúskodnak a vallási szertartások e kozmikus és szimbolikus értelmérôl. Az Egyház liturgiája föltételezi, használja és megszenteli a teremtés és az emberi kultúra jeleit azáltal, hogy a kegyelem, a Jézus Krisztusban való újjáteremtés jeleinek méltóságát kölcsönzi nekik. >>843 1150 A szövetség jelei. A választott nép Istentôl különleges jeleket és szimbólumokat kap, melyek meghatározzák liturgikus életét. Már nem pusztán a kozmoszban lejátszódó ciklusok ünnepi megjelenítésérôl vagy társadalmi megnyilvánulásokról van szó, hanem a szövetség jeleirôl és Isten népe javára végrehajtott hatalmas tetteinek szimbólumairól. Az ó Szövetség e liturgikus jelei közé tartozik a körülmetélés, a királyok és papok fölkenése és fölszentelése, a kézrátétel, az áldozatok és mindenekelôtt a Húsvét. Az Egyház ezekben a jelekben az új Szövetség szentségeinek elôképeit látja. >>1334 1151 A Krisztus által használt jelek. Prédikációiban az Úr Jézus gyakran használt a teremtésbôl vett jeleket, hogy Isten Országának misztériumait szemléltesse.[1950] Látható jelekkel vagy szimbolikus cselekményekkel gyógyít,[1951] és ezekkel igazolja prédikációját. Új értelmet ad az Ószövetség történéseinek és jeleinek, mindenekelôtt az Egyiptomból való kivonulásnak és a Húsvétnak,[1952] mert Ô maga mindezen jelképeknek a jelentése. >>1335 1152 Szentségi jelek. Pünkösd óta a Szentlélek a megszentelést Egyháza szentségi jelein keresztül végzi. Az Egyház szentségei nem szüntetik meg a kozmosz és a társadalmi élet jeleinek és szimbólumainak egész gazdagságát, hanem megtisztítják és fölhasználják azokat. Ezenfölül beteljesítik mindazt, amit az Ószövetség ôsképekben és elôképekben elôre jelzett. Ezen kívül beteljesítik az ószövetségi elôképeket, jelzik és megvalósítják a Krisztus által szerzett üdvösséget, s elôképként jelzik és elôvételezik a mennyei dicsôséget. Szavak és cselekmények 1153 A szentségi cselekmény Isten fiainak találkozása Atyjukkal Krisztusban és a Szentlélekben, s e találkozás mint párbeszéd tettekben és szavakban fejezôdik ki. A szimbolikus cselekmények már önmagukban bizonyos kifejezési formák, de Isten igéjének és a hit válaszának kísérnie és elevenítenie kell ezeket a cselekményeket, hogy az Ország magva jó földben meghozza termését. A liturgikus cselekmények azt jelzik, amit Isten Igéje kifejez: Isten ingyenes kezdeményezését és az Ô népe hitének válaszát. >>53 1154 Az Ige liturgiája szerves része a szentségek ünneplésének. Ahhoz, hogy a hívôk hitét táplálják, Isten igéje jeleinek -- az Ige könyvének (lekcionárium vagy evangeliárium), az iránta kifejezett tiszteletnek (körmenet, tömjénezés, gyertya), hirdetése helyének (ambó), jól hallható és érthetô fölolvasásának, a fölszentelt szolga homíliájának, mely folytatja az olvasott igét, illetve a közösség válaszainak (akklamációk, elmélkedô zsoltárok, litániák, hitvallás) -- kiemelkedôknek kell lenniük. >>1100, >>103 1155 A liturgikus szó és liturgikus cselekvés mint jel és tanítás, elválaszthatatlanok, de úgy is elválaszthatatlanok, mint annak megvalósításai, amit jelölnek. A Szentlélek ugyanis nem csupán Isten igéjének megértésére vezet, amikor ébreszti a hitet, hanem: a szentségek által meg is valósítja Isten ,,csodatetteit'', melyeket Isten igéje hirdet: az Atyának a szeretett Fiú által végrehajtott művét jelenvalóvá teszi és közli. >>1127 Ének és zene 1156 ,,Az egyetemes Egyház zenei hagyománya fölbecsülhetelen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérô dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és integrális része.''[1953] A költészet és a sugalmazott zsoltárok gyakran hangszerekkel kísért éneklése már az Ószövetség liturgikus ünnepeihez szorosan kapcsolódott. Az Egyház folytatja és kibontakoztatja e hagyományt: ,,Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket, énekeljetek és ujjongjatok szívbôl az Úrnak'' (Ef 5,19)[1954]. ,,Aki énekel, kétszeresen imádkozik.''[1955] 1157 Az ének és a zene annál jobban teljesítik jel-funkciójukat, ,,minél szorosabban kapcsolódnak a liturgikus cselekményekhez'',[1956] három fô kritériumot tartva szem elôtt: az imádság kifejezô szépségét, a közösség egyöntetű részvételét a megfelelô idôben és az ünnepélyességet. Így szolgálja az ének és a zene a liturgikus szavak és cselekmények célját: Isten dicsôségét és a hívek megszentelését.[1957] >>2502 ,,Hogy sírtam himnuszaid és énekeid hallatán! Mélyen megindultam az édes hangoktól templomodban. Ezek a hangok behatoltak a fülembe és belecsöpögtették az igazságot a szívembe; jámbor érzelmek ébredtek bennem, folytak a könnyeim és jól éreztem magam.''[1958] 1158 A jelek (ének, zene, szavak, cselekmények) harmóniája annál kifejezôbb és termékenyebb, minél inkább Isten ünneplô népének saját kulturális gazdagságából fakad.[1959] Ezért ,,a vallásos népéneket is gonddal ápolják, hogy fölhangozhassék a hívek éneke a különbözô ájtatosságokon és a liturgikus cselekményekben''[1960] az Egyház elôírásai szerint. De ,,a szent énekre szánt szövegek feleljenek meg a katolikus tanításnak, sôt leginkább a Szentírásból és a liturgikus forrásokból merítsék azokat''.[1961] >>1201, >>1674 A szent képek >>476--477, >>2129--2132 1159 A szent kép, a liturgikus ikon elsôsorban Krisztust jeleníti meg. A szent kép nem képes megjeleníteni a láthatatlan és fölfoghatatlan Istent. Isten Fiának megtestesülése képek új ,,rendjét'' nyitotta meg: ,,Egykor, mivel sem teste, sem alakja nincsen, Istent egyáltalán nem lehetett ábrázolni. Most azonban, miután testben láthatóvá vált és az emberekkel együtt élt, arról, amit Istenbôl láttam, készíthetek képet. (...) Mi pedig fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsôségét.''[1962] 1160 A keresztény ikonográfia képbe írja át azt az evangéliumi üzenetet, amit a Szentírás szóval közvetít. A kép és a szó kölcsönösen megvilágítják egymást: ,,Összefoglalva: mi ôrzünk minden egyházi hagyományt, akár írásban, akár szóban hagyták ránk, anélkül hogy újításokkal helyettesítenénk azokat. E hagyományok egyike az ikonfestészet. Ez, mivel összhangban van az evangélium üzenetével, alkalmas arra, hogy megerôsítse hitünket Isten Igéjének valóságos és nem elképzelt megtestesülésében, és nagy gyarapodást hozzon számunkra. Azok a dolgok ugyanis , amelyek kölcsönösen megvilágítják egymást, nyilvánvalóan azonos jelentést hordoznak.''[1963] 1161 A liturgikus ünneplés minden jele Krisztusra irányul, így az Istenanya és a szentek képei is: Krisztusról tanúskodó jelek, aki megdicsôül bennük. Ôbennük látjuk ,,a tanúk felhôjét'' (Zsid 12,1), akik továbbra is törôdnek a világ üdvösségével, s akikkel -- mindenekelôtt a szentségek ünneplésében -- mi egyek vagyunk. Képeik megmutatják hitünknek az ,,Isten képmására teremtett'' és az Ô ,,hasonlatosságára''[1964]átalakult embert, és az angyalokat is, akik Krisztusban szintén újra egybe vannak foglalva: ,,Szent Atyáink Istentôl sugalmazott Tanítóhivatalát és a katolikus Egyház hagyományát követve (mert tudjuk, hogy ez a hagyomány a Szentléleké, aki az Egyházban lakik), teljes bizonyossággal és gondossággal elhatározzuk, hogy mind a drága és elevenítô keresztet, mind a tiszteletreméltó és szent -- akár festett, akár mozaikból vagy bármely más megfelelô anyagból készült -- képeket Isten szent egyházaiban alkalmazni kell szent edényeken és ruhákon, falakon és táblákon, magánházakban és utak mentén: mind Istenünknek és Üdvözítônk, Jézus Krisztusnak, mind Asszonyunknak, az egészen tiszta és szent Istenszülônek, a tisztelendô angyaloknak és az összes szenteknek és igazaknak képeit.''[1965] 1162 ,,A képek szépsége és színe serkenti imádságomat. E képek, mint a mezô képe, Isten dicsôítésére serkenti a szívemet.''[1966] A szent képek szemlélése, az Isten igéjén való elgondolkodással és az egyházi himnuszok éneklésével együtt beleszövôdik a liturgikus jelek harmóniájába azért, hogy az ünnepelt misztérium bevésôdjék a szív emlékezetébe, majd a hívôk új életében mutatkozzék meg. >>2502 III. Mikor ünnepeljünk? A liturgikus idô 1163 ,,Az Egyház mint jó anya feladatának tartja, hogy isteni vôlegényének üdvösséget szerzô művét az év folyamán meghatározott napokra szétosztva, szent emlékezéssel ünnepelje. Minden héten vasárnap, az Úr napjának nevezett napon megemlékezik az Úr föltámadásáról, melyet az esztendôben egyszer, a legnagyobb ünnepen, húsvétkor az Ô boldog szenvedésével együtt ünnepel. (...) A megemlékezés a megváltás misztériumait az idôben megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek gazdagságát föltárja a híveknek, hogy meríthessenek belôle, és betelhessenek az üdvösség kegyelmével.''[1967] >>512 1164 Isten népe a mózesi Törvénytôl kezdôdôen ismert dátumhoz kötött ünnepeket, elsôsorban a Húsvétot, hogy a szabadító Isten csodálatos tetteire emlékezzék, hálát adjon értük, emlékezetüket ôrizze, és megtanítsa az új nemzedékeket, hogyan alakítsák ezekhez magatartásukat. Az Egyház idejében, mely Krisztus egyszer s mindenkorra már beteljesedett Húsvétja és annak az Isten országában való beteljesedése között folyik, a meghatározott napokon ünnepelt liturgiát egészen Krisztus misztériumának újdonsága határozza meg. 1165 Amikor az Egyház Krisztus misztériumát ünnepli, imádságát egy szó hatja át: ,,Ma!'', visszhangozva az imádságot, melyet az Úr tanított neki[1968] és a Szentlélek hívását.[1969] Az élô Istennek ez a ,,mai napja'', melybe az ember meghívást kap, hogy belépjen, az egész történelmet fölülmúló és vezérlô Jézus húsvétjának az ,,órá''-ja: >>2659--2836, >>1085 ,,Az élet mindenek számára megnyílt, és örök világossággal telt meg minden. És a napkelték Napkeltéje elönti a mindenséget: és Ô, aki a ,,hajnalcsillag elôtt'' született, a halhatatlan és hatalmas Krisztus jobban ragyog mindeneknek, mint a Nap. Ezért nekünk, az Ôbenne hívôknek hosszú, örök és kiolthatatlan fényes nappalunk van, a misztikus húsvét.''[1970] Az Úr napja >>2174--2188 1166 ,,Az Egyház a húsvéti misztériumot a Krisztus föltámadása napjából eredô apostoli hagyományra támaszkodva, a nyolcadik napon ünnepli, melyet méltán neveznek Úr napjának, dies dominicának.''[1971] Krisztus föltámadásának a napja egyszerre ,,a hét elsô napja'', a teremtés elsô napjának emlékezete és a ,,nyolcadik nap'' is, melyen Krisztus a maga nagy szombati ,,nyugalma'' után megkezdi azt a Napot, ,,melyet az Úr alkotott'' (Zsolt 118,24), a napot, az ,,alkony nélküli napot''.[1972] Középpontjában az ,,Úr vacsorája'' áll, mert abban találkozik a hívôk egész közössége a föltámadott Krisztussal, aki meghívja ôket ünnepi lakomájára:[1973] >>1343 ,,Az Úr napja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Az Úr napjának nevezzük, mert az Úr gyôztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák.''[1974] 1167 Az Úr napja kiemelkedôen a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívôk összegyűlnek, ,,hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedésérôl, föltámadásáról és dicsôségérôl, és hálát adjanak Istennek, aki ôket élô reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által'':[1975] ,,Amikor tehát elmélkedünk [ó, Krisztus] a dicsôséges csodákon, és a bámulatos jeleken, melyek a te szent és dicsôséges föltámadásod e szent napján történtek, mondjuk: áldott az Úr napja, mert ekkor kezdôdött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az Úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen.''[1976] A liturgikus év 1168 A föltámadás új ideje a húsvéti szent három napból mint fényforrásból beragyogja az egész liturgikus évet. Az esztendô a három húsvéti nap elôtt és után a liturgia által lépésrôl lépésre átalakul. Valóban ,,az Úr kedves esztendeje'' lesz.[1977] Az üdvrend az idô keretében hat, de Jézus húsvétjában és a Szentlélek kiáradásában történt beteljesedése óta a történelem végének ,,elôízét'' elôvételezzük, és Isten Országa belép a mi idônkbe. >>2698 1169 Ezért a húsvét nem egyszerűen egy ünnep a többi között, hanem az ,,ünnepnapok ünnepnapja'', ,,az ünneplések ünneplése'', mint ahogy az Eucharisztia a szentségek szentsége (a nagy szentség). Szent Atanáz ,,a nagy vasárnapnak'' nevezi,[1978] mint ahogy a szent hetet Keleten (és Magyarországon is) ,,Nagy Hétnek'' nevezik. A föltámadás misztériuma, melyben Krisztus megsemmisítette a halált, hatalmas erejével áthatja a mi régi idônket, mindaddig, amíg minden alá nem lesz vetve Krisztusnak. >>1330, >>560 1170 A Niceai Zsinaton (Kr. u. 325-ben) minden egyház megegyezett abban, hogy a keresztény húsvétot a tavaszi napéjegyenlôséget követô elsô holdtölte (a zsidó naptárban Niszán hó 14.) utáni vasárnap kell ünnepelni. A Niszán hó 14. napjának kiszámítására használt eltérô módszerek miatt húsvét napja nem mindig esett ugyanarra a napra a nyugati és keleti egyházakban. Ezért keresik ma a megegyezést, hogy az Úr föltámadásának napját újra egy idôpontban ünnepelhessék. 1171 A liturgikus év az egyetlen húsvéti misztérium különbözô szempontjainak kibontása. Ez érvényes fôként a megtestesülés misztériuma körül elhelyezkedô ünnepkörre (Gyümölcsoltó Boldogasszony, Karácsony, Epifánia), mely üdvösségünk kezdetére emlékeztet és közli a húsvéti misztérium elsô gyümölcseit. >>524 A szentek ünnepei a liturgikus évben 1172 ,,Amikor az Anyaszentegyház így évenként megünnepli Krisztus misztériumait, megkülönböztetett szeretettel tiszteli Isten Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát, akit elszakíthatatlan kötelék fűz Fiának üdvösséget szerzô művéhez. Benne csodálja és magasztalja a megváltás legkiválóbb gyümölcsét, és mint legtisztább képben, örömmel szemléli benne azt, amire vágyik, s amit remél, hogy maga is el fog érni.''[1979] >>971, >>2030 1173 Amikor az Egyház az esztendô folyamán a vértanúkról és a többi szentrôl megemlékezik, ezekben ,,a Krisztussal együtt szenvedett és megdicsôült'' férfiakban és nôkben ,,a húsvéti misztériumot hirdeti'', ,,és a hívôk szeme elé állítja a mindenkit Krisztus által az Atyához vonzó példájukat, s az ô érdemeikre hivatkozva esdi ki Isten áldását''.[1980] >>957 Az imaórák liturgiája 1174 Krisztus misztériuma, megtestesülése és húsvétja, melyet az Eucharisztiában, fôként a vasárnapi gyülekezetben ünneplünk, az imaórák liturgiájának, az ,,officium divinum''-nak végzése által[1981] minden áldott nap idejét áthatja és átalakítja. Az apostoli buzdítást -- ,,szünet nélkül kell imádkozni''[1982] -- követve a zsolozsma ,,úgy van megszerkesztve, hogy Isten dicséretével a nappalt és az éjszakát megszentelje''.[1983] Az ,,Egyház nyilvános imája'',[1984] melyben a hívôk (klerikusok, szerzetesek és laikusok) a megkereszteltek királyi papságát gyakorolják. Ha az Egyház által jóváhagyott forma szerint imádkozzák, ,,akkor a vôlegényéhez beszélô menyasszony hangja, sôt Krisztus és az Ô testének imádsága az Atyához''.[1985] >>2698 1175 Az imaórák liturgiája arra van rendelve, hogy Isten egész népének imádsága legyen. Benne ugyanis Krisztus ,,folytatja Egyháza által papi tevékenységét'';[1986] mindenki az Egyházon belüli helyzetének és életkörülményeinek megfelelôen vesz benne részt: a papok, akik a lelkipásztorkodásnak szentelik magukat, arra hivatottak, hogy az imádságban és az Ige szolgálatában fáradozzanak szüntelen;[1987] a szerzetesek és szerzetesnôk Istennek szentelt életük karizmája miatt;[1988] az összes hívôk lehetôségeik szerint: ,,A lelkipásztorok gondoskodjanak róla, hogy a fô imaórákat, fôként a vesperást vasárnapokon és nagyobb ünnepeken a templomban a néppel együtt végezzék. Ajánlott, hogy a laikusok is imádkozzák az officiumot, a papokkal együtt vagy maguk között, sôt egyenként is.''[1989] 1176 A zsolozsma imádsága nemcsak azt követeli meg, hogy összhang legyen a hang és az imádkozó szív között, hanem azt is, hogy akik végzik, gazdagabb liturgikus és biblikus képzést kapjanak, fôként a zsoltárokra vonatkozóan.[1990] >>2700 1177 A zsolozsma himnuszai és könyörgései a zsoltározást úgy szövik bele az Egyház idejébe, hogy a napszak, a liturgikus idô vagy az ünnep szimbolikáját kifejezze. Isten igéjének olvasása, mely minden imaórában jelen van (az azt követô responzóriumokkal vagy tropárokkal) és bizonyos imaórákban az egyházatyák és a lelki tanítók szövegeinek olvasása elmélyítenek az ünnepelt misztérium tartalmában, segítenek a zsoltárok megértésében és fölkészítenek a szemlélôdô imára. A lelki szentírásolvasás (lectio divina), melyben Isten igéjét olvassuk és elmélkedünk róla, hogy imává váljon, ily módon a liturgikus imádságban gyökerezik. >>2586 1178 A zsolozsma, mely egyidejűleg az Eucharisztia ünneplésének folytatása, nem zárja ki Isten népének különbözô ájtatosságait, hanem kiegészítésként igényli azokat, fôként az Oltáriszentség imádását és tiszteletét. >>1378 IV. Hol ünnepeljünk? 1179 Az Újszövetség ,,lélekben és igazságban'' (Jn 4,24) folyó kultusza nincs egyetlen helyhez kötve. Az egész föld szent, és az emberek fiaira van bízva. Amikor a hívek összejönnek egy helyen, elsôsorban az fontos, hogy ,,mint élô kövek, lelki házzá épüljenek'' (1Pt 2,4--5). A föltámadt Krisztus teste lelki templom, melybôl élô vizek forrása fakad. A Szentlélek által Krisztusba beletestesülve mi magunk vagyunk ,,az élô Isten temploma'' (2Kor 6,16). >>586 1180 Ahol a vallásszabadság gyakorlását nem akadályozzák,[1991] a keresztények istentiszteleti célra épületeket emelnek. Ezek a látható templomok nem egyszerűen gyülekezési helyek, hanem jelzik és kifejezik az adott helyen élô Egyházat, Isten hajlékát a Krisztusban kiengesztelôdött és egyesült emberekkel. >>2106 1181 ,,Az imádság házának -- mely az Eucharisztia ünneplésének és ôrzésének helye, ahová egybegyűlik a hívô nép, ahol segítséget és vigasztalást talál az, aki hittel imádja Isten áldozati oltáron értünk fölajánlott és jelenlévô Fiát, Üdvözítônket -- szépnek, áhítatra hangolónak és a szent szertartások végzésére alkalmasnak kell lenni''.[1992] Isten e házát alkotó jelek igazságának és harmóniájának Krisztust kell kifejeznie, aki jelen van és tevékenykedik ezen a helyen:[1993] >>2691 1182 Az Újszövetség oltára Urunk keresztje,[1994] ahonnan a húsvéti misztérium szentségei fakadnak. Az oltáron, mely a templom középpontja, a szentségi jelek alatt megjelenik a keresztáldozat. Ez az Úr asztala is, ahová Isten népe meghívást nyert.[1995] Egyes keleti liturgiákban az oltár az Úr sírját is jelképezi (Krisztus valóban meghalt és valóban föltámadott). >>617, >>1383 1183 A tabernákulumnak ,,a templomokban egészen méltó, a legmegbecsültebb helyen''[1996] kell lenni. Az eucharisztikus tabernákulum nemes formájának, elhelyezésének és biztonságának[1997] elô kell segítenie az Úr imádását, aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben valóban jelen van. >>1379, >>2120 A szent krizmát (müront), melynek kenete a Szentlélek ajándéka pecsétjének szentségi jele, régi szokás szerint a szentély egy biztos helyén ôrzik és tisztelik. Ugyanitt ôrizhetô a katekumenek és a betegek olaja is. >>1241 1184 A püspök katedrájának és a papi széknek ,,a közösség elöljárójának és az imádság vezetôjének tisztségét kell jeleznie''.[1998] Az ambó: ,,Isten igéjének méltósága megköveteli, hogy hirdetésére külön hely legyen a templomban, mely felé az igeliturgia közben természetes módon irányul a hívôk figyelme''.[1999] >>103 1185 Isten népének összegyűjtése a keresztséggel kezdôdik; legyen tehát a templomban egy hely a keresztelésre (baptisterium), és szenteltvíztartó tartsa ébren a keresztségi fogadalom emlékezetét. A keresztségbôl fakadó élet megújítása megköveteli a bűnbánatot. Ezért a templomnak alkalmasnak kell lennie a bűnbánat kifejezésére és a bűnbocsánat elnyerésére, ami megkíván egy a bűnbánók fogadására alkalmas helyet. A templomnak (régi magyar nevén: egyháznak) olyan térnek is kell lennie, mely hív az összeszedettségre és a csöndes imádságra, melyek az Eucharisztia nagy imáját folytatják és elmélyítik. >>2717 1186 A templomnak eszkatologikus jelentése is van. Ahhoz, hogy Isten házába beléphessünk, át kell lépni egy küszöböt. E küszöb az átmenet szimbóluma a bűntôl megsebzett világból az új élet világába, ahová minden ember meghívást kapott. Látható templom jelképezi az atyai házat, mely felé Isten népe úton van, s ahol az Atya ,,letöröl majd a szemünkrôl minden könnyet'' (Jel 21,4). Ezért a templom Isten minden gyermekének tágas és gyógyító otthona is. >>1130 Összefoglalás 1187 A liturgia az egész Krisztus, a Fô és a test műve. Fôpapunk szüntelenül végzi azt a mennyei liturgiában a szent Istenszülôvel, az Apostolokkal, az összes szentekkel és az Országba már belépett emberek sokaságával. 1188 A liturgikus ünneplésben az egész gyülekezet ,,leiturgosz'', mindenki a maga feladatának megfelelôen. A keresztségi papság Krisztus egész testéé. De egyes hívôket az egyházi rend szentsége arra rendel, hogy Krisztust mint a test Fejét képviseljék. 1189 A liturgikus ünneplés olyan jeleket és szimbólumokat is magában foglal, melyek a teremtéshez (fény, víz, tűz), az emberi élethez (fürdetés, megkenés, kenyértörés) és az üdvösség történetéhez (húsvéti szertartás) tartoznak. E kozmikus elemek, emberi gesztusok, Istenre emlékeztetô szertartások a hit világában és a Szentlélek erejétôl fölemelve Krisztus üdvözítô és megszentelô tevékenységének hordozóivá válnak. 1190 Az ige liturgiája az ünneplés integrális része. Az ünneplés értelmét kifejezi Isten Igéje, melyet hirdetnek, és a hit kötelezettsége, mely az Igére válaszol. 1191 Az ének és a zene szoros összefüggésben áll a liturgikus cselekménnyel. Helyes használatuk kritériuma: az imádságot kifejezô szépség, a jelenlévôk egyöntetű részvétele és az ünneplés szent jellege. 1192 A templomainkban és lakásainkban lévô szentképek arra valók, hogy ébresszék és táplálják a Krisztus misztériumába vetett hitünket. Krisztus és az Ô üdvözítô művének képei által Ôt magát imádjuk. A szent Istenszülô, az angyalok és szentek képei által az ábrázolt személyeket tiszteljük. 1193 A vasárnap, az ,,Úr napja'' elsôdlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedôen a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. ,,Az egész liturgikus esztendô alapja és magva.''[2000] 1194 Az Egyház ,,Krisztus egész misztériumát bontja ki az esztendô folyamán a megtestesüléstôl és születéstôl a mennybemenetelig, pünkösd napjáig s a boldog remény és az Úr eljövetelének várásáig.''[2001] 1195 A földi Egyház a liturgikus esztendô meghatározott napján megemlékezik a szentekrôl, elsôsorban Isten szent Anyjáról, azután a vértanúkról és a többi szentrôl, s ezzel kifejezi egységét a mennyei liturgiával; Krisztust dicsôíti az Ô megdicsôült tagjaiban már beteljesedett üdvösségért; példájuk serkenti az Atya felé vezetô útján. 1196 Az imaórák liturgiáját végzô hívôk a zsoltárok imádkozása, az Isten Igéje fölötti elmélkedés, a kantikumok és áldások által Fôpapunkkal, Krisztussal egyesülnek, s társulnak az Ô szünet nélküli és egyetemes imádságához, mely dicsôíti az Atyát és a Szentlélek ajándékát esdi ki az egész világra. 1197 Krisztus Isten igazi Temploma, ,,a hely, ahol az ô dicsôsége lakik''; Isten kegyelme által maguk a keresztények is a Szentlélek templomává válnak, élô kövekké, melyekbôl az Egyház épül. 1198 Az Egyháznak földi állapotában szüksége van helyekre, ahol a közösség össze tud gyűlni: a látható templomainkra, szent helyekre, a szent város, a mennyei Jeruzsálem képeire, amely felé zarándokúton vagyunk. 1199 Ezekben a templomokban az Egyház nyilvános istentiszteletet végez a Szentháromság dicsôségére, hallgatja Isten Igéjét, Isten dicséretét énekli, az ég felé küldi imádságát, és az összegyűltek körében szentségileg jelenlévô Krisztus áldozatát ajánlja föl. E templomok a személyes összeszedettségnek és imádságnak is helyei. ======================================================================== A liturgiák különbsége és a misztérium egysége Liturgikus hagyományok és az egyház katolicitása 1200 A jeruzsálemi elsô közösségtôl Krisztus második eljöveteléig Isten egyházai, melyek hűségesek az apostoli hithez, mindenütt ugyanazt a húsvéti misztériumot ünneplik. A liturgiában ünnepelt misztérium egy; ünneplésének formái különbözôek. >>2625 1201 Krisztus misztériuma oly kimeríthetetlenül gazdag, hogy egyetlen liturgikus hagyomány sem képes teljesen és tökéletesen kifejezni. A rítusok kialakulásának és fejlôdésének története csodálatos, egymást kiegészítô sokféleségrôl tanúskodik. Amíg az egyházak e liturgikus hagyományokban a hit közösségében és a hit szentségeiben éltek, gazdagították és erôsítették egymást a hagyományhoz és az egész Egyház közös küldetéséhez való hűségben.[2002] >>2663, >>1158 1202 A különbözô liturgikus hagyományok az Egyház küldetése miatt keletkeztek. Az azonos földrajzi és kulturális területen élô egyházak Krisztus misztériumát lassanként sajátos, kultúrájukra jellemzô kifejezési formákban kezdték ünnepelni. Különbségek mutatkoztak a ,,hitletétemény''[2003] áthagyományozásában, a liturgikus szimbolikában, a testvéri közösség megszervezésében, a misztériumok teológiai megértésében és az életszentség formáiban. Így mutatkozott meg egy meghatározott egyház liturgikus élete által Krisztus -- minden nép világossága és üdvössége -- annak a népnek és kultúrának, melyhez az adott egyház küldetett, s amelyben gyökeret vert. Az Egyház katolikus: a kultúrák minden igazi gazdagságát meg tudja tisztítani és a maga egységébe be tudja vonni.[2004] >>814, >>1674, >>835, >>1937 1203 Jelenleg az Egyházban a következô liturgikus hagyományok vagy rítusok élnek: a latin rítus (fôleg a római, de bizonyos helyi egyházak rítusa is, mint az ambrozián rítus, vagy néhány szerzetesrend rítusa); a bizánci, az alexandriai vagy kopt, a szír, az örmény, a maronita és a káld rítusok. ,,A hagyományhoz híven a Szentséges Zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlô tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a szertartások a jövôben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is ôket.''[2005] Liturgia és kultúrák 1204 A liturgia ünneplésének meg kell felelnie a különbözô népek szellemének és kultúrájának.[2006] Annak érdekében, hogy Krisztus misztériuma nyilvánvalóvá váljék ,,a hívô engedelmességre minden népben'' (Róm 16,26), minden kultúrában hirdetni és ünnepelni kell, és át kell vinni az életbe úgy, hogy ezek a kultúrák ne megsemmisüljenek, hanem e misztériumtól megváltást és tökéletességet nyerjenek.[2007] Isten gyermekeinek sokasága a maga sajátos emberi kultúrájával és -- miután Krisztus magához emelte és átformálta -- e kultúrán keresztül jut el az Atyához, hogy az egy Lélekben dicsôítse Ôt. >>2684, >>854, >>1232, >>2527 1205 ,,Megfontolandó, hogy a liturgiában, fôleg a szentségek liturgiájában van egy változtathatatlan rész, mely isteni eredetű, melynek az Egyház ôre, és vannak változtatható részek, melyeket az Egyház megváltoztathat, s olykor meg is kell változtatnia, hogy az újonnan evangelizált népek kultúrájához illessze azokat.''[2008] >>1125 1206 ,,A liturgikus sokféleség gazdagíthat, de feszültségeket, kölcsönös értetlenségeket, sôt szakadásokat is okozhat. Magától értetôdik, hogy e területen a különbözôség nem károsíthatja az egységet. Csak a közös hithez, a szentségi jelekhez -- melyeket az Egyház Krisztustól kapott -- és a hierarchikus közösséghez való hűséges ragaszkodás keretein belül nyilvánulhat meg. A kultúrákhoz való alkalmazkodás megköveteli a szív megtérését és szükség esetén a szakítást olyan ôsi szokásokkal, melyek nem egyeztethetôk össze a katolikus hittel.''[2009] Összefoglalás 1207 A liturgikus ünneplésnek egyrészt törekednie kell arra, hogy annak a népnek a kultúrájában fejezze ki magát, melyben az Egyház él, anélkül hogy alárendelné magát neki. Másrészt maga a liturgia szülôje és formálója a kultúráknak. 1208 A törvényesen elismert különbözô liturgikus hagyományok vagyis rítusok, amennyiben Krisztus ugyanazon misztériumát jelzik és közlik, az Egyház katolicitását jelenítik meg. 1209 A kritérium, amely a liturgikus hagyományok sokféleségében az egységet ôrzi, az apostoli hagyományhoz való hűség, azaz: közösség az apostoloktól kapott hitben és szentségekben, mely közösséget az apostoli jogfolytonosság jellemez és biztosít. ======================================================================== Az egyház hét szentsége 1210 Az Újszövetség szentségeit Krisztus alapította és szám szerint hét van: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség (Eucharisztia), bűnbánat, betegek kenete, egyházi rend és házasság szentsége. A hét szentség a keresztény élet minden fontos pillanatát és állomását érinti: a szentségek a keresztények hitéletéhez megadják a születést és a növekedést, a gyógyítást és a küldetést. Ezen a téren bizonyos hasonlóság található a természetes élet állomásai és a lelkiélet állomásai között.[2010] >>1113 1211 Ezt az életkori analógiát követve elôször a keresztény beavatás három szentségét (elsô fejezet), majd a gyógyítás szentségeit (második fejezet), végül azokat a szentségeket tárgyaljuk, melyek a hívek közösséget és küldetését szolgálják (harmadik fejezet). Ez az elrendezés nem az egyetlen lehetséges, de belátható, hogy a szentségek szerves egészet alkotnak, melyben minden szentségnek megvan a maga életfontosságú saját helye. Ebben a szerves egészben az Eucharisztia egyedülálló helyet foglal el mint a ,,szentségek szentsége'': ,,Az összes többi szentség erre a szentségre mint célra rendeltetett''.[2011] >>1374 ======================================================================== A keresztény beavatás szentségei 1212 A keresztény beavatás szentségei, a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia rakják le az egész keresztény élet alapjait. ,,Az isteni természetben való részesedés, mellyel Krisztus kegyelme ajándékozza meg az embereket, bizonyos hasonlóságot mutat a természetes élet fakadásával, növekedésével és táplálkozásával. Ugyanis a keresztségtôl újjászületett hívôk a bérmálás szentségétôl megerôsödnek, s utána az Eucharisztiában az örök élet kenyerével táplálkoznak, úgyhogy a keresztény beavatás e szentségei révén egyre jobban megkapják az isteni élet kincseit, és haladnak a szeretet tökéletessége felé.''[2012] ======================================================================== A keresztség szentsége 1213 A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntôl, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének:[2013] ,,Így történik, hogy helyesen és találóan határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a víz által és a szóban az újjászületés szentsége.''[2014] I. Hogyan nevezzük ezt a szentséget? 1214 Nevezik latinul baptismusnak szertartásának központi mozzanata alapján: a baptisare ige (a görög baptizein szóból) ugyanis azt jelenti, 'alámeríteni', 'bemeríteni'; az ,,alámerítés'' a vízbe a katekumen eltemetését jelzi Krisztus halálába, ahonnan a Vele való föltámadással[2015] mint ,,új teremtmény'' (2Kor 5,17; Gal 6,15) merül föl. >>628 1215 Ezt a szentséget ,,a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdôjé''-nek (Tit 3,5) is nevezik, mert jelzi és megvalósítja azt a vízbôl és Szentlélekbôl történô születést, amely nélkül senki ,,nem mehet be Isten országába'' (Jn 3,5). >>1257 1216 ,,E fürdôt megvilágosodásnak is nevezik, mely lélekben megvilágosítja azokat, akik részesei ennek a (katekétikus) tanításnak.''[2016] A megkeresztelt ember, amikor a keresztségben megkapja az Igét, aki ,,az igaz világosság, mely megvilágosít minden embert'' (Jn 1,9), miután ,,megvilágosodott'',[2017] maga is a ,,világosság fia'',[2018] és ,,világosság'' (Ef 5,8) lesz: >>1243 Isten adományai közül a keresztség a legszebb és legcsodálatosabb. (...) A következô nevekkel illetjük: ajándék, kegyelem, kenet, megvilágosodás, romolhatatlanság köntöse, újjászületés fürdôje, pecsét és minden más, ami igazán érték. Ajándék, mert azok kapják, akik semmit sem hoznak magukkal; kegyelem, mert a bűnösök kapják; baptismus, mert a bűnök elmerülnek a vízben; kenet, mert szent és királyi (mint azok, akiket fölkentek); megvilágosítás, hiszen ragyogó fény; köntös, mert eltakarja szégyenünket; fürdô, mert megmosdat; pecsét, mert megôriz bennünket és Isten uralmának jele.[2019] II. A keresztség az üdvösség rendjében A keresztség elôképei az Ószövetségben 1217 A húsvéti vigília liturgiájában, a keresztvíz megszentelése során az Egyház ünnepélyesen megemlékezik az üdvtörténet nagy eseményeirôl, melyek már elôképei voltak a keresztség misztériumának: ,,Istenünk, a te láthatatlan hatalmad az emberek üdvösségére látható jelek által működik. A vizet sokféleképpen készítetted elô, hogy a keresztség kegyelmét jelezze.''[2020] 1218 A világ kezdete óta a víz, ez az alázatos és csodálatos teremtmény az élet és a termékenység forrása. A vizet a Szentírás Isten Lelkének hatása alatt látja, aki mintegy ,,belévetette magát'':[2021] >>344, >>694 ,,Istenünk, kinek Lelke a teremtés kezdetén a vizek fölött lebegett, hogy a víz természete már akkor megszentelô erôt foganjon.''[2022] 1219 Az Egyház Noé bárkájában a keresztség általi üdvösség elôképét látta. A bárkában valójában ,,kevesen, azaz nyolc lélek menekült meg a víz által'' (1Pt 3,20): >>701, >>845 ,,Magában a vízözön kiárasztásában jelezte az újjászületést, hogy egy és ugyanazon elem misztériumával legyen vége a víciumoknak és kezdete az erényeknek.''[2023] 1220 Amennyiben a forrás vize az élet szimbóluma, annyiban a tenger vize a halál szimbóluma. Ezért lehetett a kereszt misztériumának elôképe a víz. E szimbolikus jelentés miatt a keresztség közösséget jelez Krisztus halálával. >>1010 1221 Fôként a Vörös-tengeren való átkelés, Izrael igazi szabadulása az egyiptomi rabszolgaságból hirdeti a keresztség által végrehajtott szabadítást: ,,Ábrahám fiait száraz lábbal vitted át a Vörös-tengeren, hogy a fáraó rabszolgaságából kiszabadított nép a megkereszteltek népének elôképe legyen.''[2024] 1222 Végül a keresztség elôképe a Jordánon való átkelés is, mely által Isten népe az Ábrahám utódainak ígért földet -- mely az örök élet képe -- ajándékba kapta. Ennek a boldog örökségnek az ígérete az Újszövetségben teljesedik be. Krisztus keresztsége 1223 Az Ószövetség minden elôképe Jézus Krisztusban beteljesedett. Ô a nyilvános életét az után kezdte meg, hogy Keresztelô Szent Jánossal megkereszteltette magát a Jordánban,[2025] és föltámadása után ezt a küldetést adta az Apostoloknak: ,,Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzetet megkeresztelvén ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítván ôket megtartani mindazt, amit parancsoltam nektek'' (Mt 28,19--20).[2026] >>232 1224 A mi Urunk önként vetette alá magát János keresztségének, ami a bűnösöknek volt szánva, hogy beteljesítse a teljes igazságot.[2027] Jézusnak ez a gesztusa ,,kiüresítésének''[2028] megnyilvánulása. A Lélek, aki az elsô teremtés vizei fölött lebegett, ekkor az új teremtésre utalva leszáll Krisztusra, és az Atya Jézust ,,szeretett Fiának'' nyilvánítja.[2029] >>536 1225 Krisztus a maga húsvétjában minden ember számára megnyitotta a keresztség forrásait. Valójában már korábban úgy beszélt szenvedésérôl, melyet Jeruzsálemben kellett elszenvednie, mint ,,keresztségrôl'', mellyel meg kell keresztelkednie.[2030] A vér és a víz, ami a megfeszített Jézus megnyitott oldalából folyt ki,[2031] a keresztség és az Eucharisztia, az új élet szentségeinek elôképei:[2032] ettôl kezdve lehetséges ,,vízbôl és Szentlélekbôl'' születni az Isten országába való bemenetelre (Jn 3,5). >>766 ,,Nézd csak, hol lettél megkeresztelve, honnan való a keresztség, ha nem Krisztus keresztjébôl, Krisztus halálából. Itt van az egész misztérium, hogy érted szenvedett. Benne leszel megváltva, benne fogsz üdvözülni.''[2033] A keresztség az Egyházban 1226 Az Egyház Pünkösd napjától kezdve ünnepelte és kiszolgáltatta a szent keresztséget. Szent Péter így beszélt a sokasághoz, melyet prédikációja a szíve mélyén érintett meg: ,,Tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát'' (ApCsel 2,38). Az Apostol és munkatársai a keresztséget mindazoknak fölajánlják, akik hisznek Jézusban: zsidóknak, istenfélôknek, pogányoknak.[2034] A keresztség mindig a hithez kötötten jelenik meg: ,,Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és a házad népe!'' -- mondja Szent Pál börtönôrének Filippiben. Az elbeszélés így folytatódik: ,,azonnal megkeresztelkedett hozzátartozóival együtt'' (ApCsel 16,31--33). >>849 1227 Szent Pál apostol szerint a hívô ember a keresztség révén közösségre lép Krisztus halálával; vele együtt eltemetik és vele együtt föltámad: >>790 ,,Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ô halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsôségébôl föltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk'' (Róm 6,3--4).[2035] A megkereszteltek ,,Krisztust öltötték magukra''.[2036] A keresztség a Szentlélek által fürdô, mely megtisztít, megszentel és megigazulttá tesz.[2037] 1228 A keresztség tehát vízfürdô, melyben Isten igéjének ,,romolhatatlan magva'' létrehozza elevenítô hatását.[2038] Szent Ágoston mondja a keresztségrôl: ,,A szó az elemhez járul és szentséggé lesz''.[2039] III. Hogyan ünnepeljük a keresztség szentségét? A keresztény beavatás 1229 Az Apostolok korától kezdve kereszténnyé egy fokozatos út és beavatás által váltak az emberek. Ezt az utat gyorsabban vagy lassan lehet végigjárni. Néhány lényeges elemet azonban mindig magában foglal: az igehirdetést, az Evangélium megtérésre vonzó elfogadását, a hitvallást, a keresztséget, a Szentlélek kiáradását és az eucharisztikus közösséghez járulást. 1230 Ez a beavatás a századok folyamán a körülményeknek megfelelôen sokat változott. Az Egyház elsô századaiban a keresztény beavatás hosszadalmassá vált, hosszú katekumenátusi idô és az elôkészület útját liturgikusan jelzô elôkészítô szertartások vezettek végül a keresztény beavatás szentségeinek ünnepléséhez. >>1248 1231 Amikor a gyermekkeresztség lett a keresztség szentségének általános formája, az ünnep egyetlen cselekménnyé vált, mely a keresztény beavatást megelôzô fokozatokat nagyon lerövidítve foglalja magában. Természetének megfelelôen a gyermekkeresztség keresztség utáni katekumenátust igényel. Nem csupán a keresztséget követô oktatás szükségességérôl van szó, hanem a keresztség kegyelmének kibontakoztatásáról a személy fejlôdésében. Itt van a hitoktatás sajátos helye. >>13 1232 A II. Vatikáni Zsinat a latin Egyház számára visszaállította a ,,felnôttek többlépcsôs katekumenátusát'',[2040] melynek szertartása az Ordo initiationis christianae adultorum (1972) c. kiadványban található. A zsinat egyébként megengedte, hogy ,,a missziós területeken az egyes népeknél szokásos beavatási szertartások közül a keresztény hagyomány mellé azokat is bevegyék, amelyek összeegyeztethetôk a keresztény szertartással''.[2041] >>1204 1233 Manapság minden latin és keleti szertartásban a felnôttek keresztény beavatása a katekumenátusba való belépésükkel kezdôdik, és csúcspontját a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia három szentségének egyszerre történô ünneplésében éri el.[2042] A keleti szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdôdik, és azonnal követi a bérmálás és az elsôáldozás. Ezzel szemben a római szertartásban a keresztség után évekig tartó hitoktatást követôen kapják a bérmálást és az Eucharisztiát, mely keresztény beavatásuk csúcspontja.[2043] >>1290 A keresztség müsztagógiája 1234 A keresztség szentségének értelme és kegyelme világosan megmutatkozik ünneplésének szertartásaiban. Azok a hívôk, akik e szertartás mozdulatait és szavait figyelmes részvétellel követik, beavatást nyernek abba a gazdagságba, melyet ez a szentség minden újonnan megkeresztelt számára jelez és létrehoz. 1235 A kereszt jele a szertartás kezdetén Krisztus pecsétjét jelzi azon, aki hamarosan hozzá fog tartozni, és a megváltás kegyelmét jelzi, melyet Krisztus a keresztje által szerzett nekünk. >>617, >>2157 1236 Isten Igéjének hirdetése a jelölteknek és az összegyűlteknek megvilágítja a kinyilatkoztatott igazságot, és fölkelti a hit válaszát, ami nem választható el a keresztségtôl. A keresztség egész különleges módon ,,a hit szentsége'', mert szentségi ajtó a hit életébe. >>1122 1237 Mivel a keresztség szabadulást jelent a bűntôl és bujtogatójától, az ördögtôl, a jelölt fölött egy (vagy több) ördögűzést végeznek. Megkenik a keresztelendôk olajával, vagy a keresztelô ráteszi a kezét, ô maga pedig kifejezetten ellene mond a Sátánnak. Így fölkészülve megvallhatja az Egyház hitét, melyre a keresztség által ,,rábízzák''.[2044] >>1673, >>189 1238 A keresztvizet egy lélekhívó imádsággal (epiklézissel) a keresztelés szertartásában vagy húsvét vigíliáján szentelik meg. Az Egyház kéri Istentôl, hogy Fia által a Szentlélek ereje szálljon le erre a vízre, hogy akik benne megkeresztelkednek, ,,vízbôl és Lélekbôl'' szülessenek meg (Jn 3,5). >>1217 1239 Ezután következik a szentség lényegi szertartása: a tulajdonképpeni keresztelés, mely a Krisztus húsvéti misztériumához való hasonulással jelzi és létrehozza a bűnnek való meghalást és a Szentháromság életébe való bemenetelt. A keresztelés legkifejezôbb formája a keresztvízbe történô háromszoros alámerítés. De már az ôskeresztény kortól kiszolgáltatható a keresztség a keresztelendô fejének háromszori, vízzel történô leöntésével. >>1214 1240 A latin Egyházban e háromszoros leöntést a keresztelô e szavai kísérik: ,,N., én megkeresztellek téged az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében.'' A keleti liturgiákban a kelet felé fordult katekumennak mondja a pap: ,,Isten szolgája, N., megkereszteltetik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében'', és miközben kimondja a Szentháromság személyeit, háromszor alámeríti a vízbe és kiemeli ôt. 1241 A megkenés a szent krizmával, a püspök által megszentelt jó illatú olajjal az újonnan megkeresztelt számára a Szentlélek ajándékát jelenti. Kereszténnyé, azaz a Szentlélektôl ,,fölkentté'' vált, tagja lett Krisztusnak, aki fölkent Pap, Próféta és Király.[2045] >>1294, >>1574, >>783 1242 A keleti egyházak liturgiájában a keresztség utáni megkenés a krizmáció (bérmálás) szentsége. A római liturgiában elôre jelzi azt a szent krizmával való fölkenést, melyet majd a püspök fog kiszolgáltatni: a bérmálás szentségét, mely a keresztségi fölkenést mintegy ,,megerôsíti'' és tökéletesíti. >>1291 1243 A fehér ruha szimbolikusan jelzi, hogy a megkeresztelt Krisztust öltötte magára,[2046] Krisztussal együtt föltámadott. A húsvéti gyertyáról meggyújtott keresztelési gyertya azt jelenti, hogy Krisztus megvilágosította a megkereszteltet. Krisztusban a megkereszteltek ,,a világ világossága'' (Mt 5,14).[2047] Az újonnan megkeresztelt az egyszülött Fiúban most már Isten gyermeke. >>1216 Elmondhatja Isten gyermekeinek imádságát: a Miatyánkot. >>2769 1244 Az elsô áldozás. Az új keresztényt, miután Isten gyermeke lett és menyegzôi ruhába öltözött, bebocsátják a ,,Bárány menyegzôi lakomájára'', és megkapja az új élet eledelét, Krisztus testét és vérét. A keleti egyházak elevenen ôrzik a keresztény beavatás egységét azáltal, hogy a szentáldozást minden újonnan megkereszteltnek és megbérmáltnak, még a csecsemôknek is kiszolgáltatják, emlékezvén az Úr szavára: ,,Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, ne akadályozzátok ôket!'' (Mk 10,14). A latin Egyház a szentáldozáshoz járulást azoknak tartja fönn, akik elérik az értelem használatának korát, de a keresztség Eucharisztiára nyitottságát azzal fejezi ki, hogy az újonnan megkeresztelt csecsemôt a Miatyánk elimádkozására az oltárhoz viszi. >>1292 1245 A keresztelés szertartását ünnepélyes áldás zárja be. Újszülött keresztelésekor az anya megáldásának különleges jelentôsége van. IV. Ki veheti föl a keresztséget? 1246 ,,A keresztség fölvételére alkalmasak mindazok, de csak azok, akik még nincsenek megkeresztelve.''[2048] A felnôttek keresztsége 1247 A felnôttkeresztség az Egyház kezdetei óta ott a leggyakoribb, ahol az evangélium hirdetése újkeletű. Ilyenkor nagyon fontos szerepe van a katekumenátusnak (a keresztségre való elôkészületnek), melynek mint a hitbe és a keresztény életbe való bevezetésnek elô kell készítenie az embert Isten ajándékának fogadására a keresztségben, a bérmálásban és az Eucharisztiában. 1248 A katekumenátus azaz a katekumenok képzésének célja az, hogy lehetôvé tegye számukra, hogy válaszolva az isteni kezdeményezésre, és valamilyen egyházi közösséggel egységben megérleljék megtérésüket és hitüket. Az ,,egész keresztény életet'' átfogó oktatásról van tehát szó, ,,mellyel a tanítványok kapcsolatba kerülnek Krisztussal, a Mesterükkel. A katekumenokat tehát megfelelô módon be kell vezetni az üdvösség misztériumába; és az evangéliumi erkölcsök gyakorlásával és meghatározott idôközökben egymást követô szertartásokkal vezessék be ôket Isten népe hívô, liturgikus életébe és szeretetgyakorlataiba.''[2049] >>1230 1249 A katekumenok ,,már kapcsolatban állnak az Egyházzal, már Krisztus házanépe, s nemritkán már a hit, a remény és a szeretet életét élik''.[2050] ,,Az Anyaszentegyház pedig már övéiként szereti ôket és gondoskodik róluk.''[2051] >>1259 A gyermekek keresztsége 1250 Mivel bukott természettel és az áteredô bűntôl megszeplôsítve születtek, a kisgyermekek is rászorulnak az új születésre a keresztségben,[2052] hogy kiszabaduljanak a sötétség hatalmából és átvitessenek Isten gyermekei szabadságának országába,[2053] ahová minden ember meghívást kap. A gyermekkeresztségben különösen is világosan látható az üdvösség kegyelmének teljes ingyenessége. Az Egyház és a szülôk megtagadnák a gyermektôl az Isten gyermekévé válás fölbecsülhetetlen kegyelmét, ha nem hamarosan a születés után gondoskodnának a keresztelésrôl.[2054] >>403, >>1996 1251 A keresztény szülôk ismerjék el, hogy ez a szokás megfelel feladatuknak, hogy az Isten által rájuk bízott életet támogassák.[2055] 1252 Az Egyház ôsi hagyománya, hogy kisgyermekeket keresztel. A 2. századtól erre kifejezett bizonyítékok vannak, de valószínű, hogy már az apostoli igehirdetés kezdetén, amikor egész ,,házak'' megkeresztelkedtek,[2056] a gyermekeket is megkeresztelték.[2057] Hit és keresztség 1253 A keresztség a hit szentsége.[2058] A hitnek szüksége van a hívôk közösségére. Minden hívô csak az Egyház hitében tud hinni. A hitnek azonban, ami a keresztséghez szükséges, nem kell tökéletesnek és érettnek lennie; elég a csíra, amelynek ki kell bontakoznia. A keresztelendôtôl vagy a keresztszülôjétôl megkérdezik: ,,Mit kérsz Isten Egyházától?'' És ô felel: ,,A hitet!'' >>1123, >>168 1254 A hitnek minden megkereszteltben, akár gyermek, akár felnôtt, a keresztség után növekednie kell. Ezért az Egyház minden évben a húsvéti vigíliában megújítja a keresztségi fogadalmakat. A keresztségi elôkészület ugyanis csak az új élet küszöbéhez vezet el. A keresztség a Krisztusban való új élet forrása, melybôl az egész keresztény élet fakad. >>2101 1255 Ahhoz, hogy a keresztségi kegyelem kibontakozhassék, nagyon fontos a szülôk segítsége. Ebben szerepe van a keresztapáknak és keresztanyáknak, akiknek jó hívôknek kell lenniük, alkalmasnak és fölkészültnek arra, hogy az újonnan megkeresztelt kisgyermeket vagy felnôttet kísérjék a keresztény élet útján.[2059] Feladatuk igazi egyházi szolgálat, officium.[2060] A keresztségi kegyelem megôrzéséért és kibontakozásáért az egész egyházi közösség is felelôs. >>1311 V. Ki keresztelhet? 1256 A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök és a pap, valamint a latin Egyházban a diákonus is.[2061] ,,Szükség esetén bárki, még a meg nem keresztelt ember is keresztelhet[2062] a szentháromságos keresztelési formulát alkalmazva.'' A megkívánt szándék azonban az, hogy azt akarja tenni, amit az Egyház a kereszteléskor tesz. E lehetôség alapját az Egyház Isten mindenkire vonatkozó üdvözítô akaratában[2063] és abban látja, hogy a keresztség feltétlenül szükséges[2064] az üdvösséghez. >>1752 VI. A keresztség szükségessége 1257 Maga az Úr mondja, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez.[2065] Ezért adta tanítványainak a feladatot, hogy hirdessék az evangéliumot és kereszteljenek meg minden népet.[2066] A keresztség szükséges az üdvösséghez azoknak az embereknek, akiknek hirdették az evangéliumot és lehetôségük van arra, hogy kérjék a szentséget.[2067] Az Egyház a keresztségen kívül nem ismer más olyan eszközt, amellyel biztosítani lehet az örök boldogságra eljutást; ezért tiltja, hogy elhanyagolják a küldetést, melyet az Úrtól kapott arra, hogy akik csak megkeresztelhetôk, azokat hozzásegítse a ,,vízbôl is Lélekbôl való újjászületésre''. Isten az üdvösséget a keresztség szentségéhez kötötte, de Ô maga nincs a szentségeihez kötve. >>1129, >>161, >>846 1258 Az Egyház a kezdettôl fogva szilárdan meg van gyôzôdve arról, hogy azok az emberek, akik a hitért halnak meg anélkül, hogy meg lennének keresztelve, a Krisztusért és a Krisztussal elszenvedett halálukkal megkeresztelkednek. E vérkeresztség, miként a vágykeresztség is, meghozza a keresztség gyümölcseit, anélkül hogy szentség lenne. >>2473 1259 A katekumenoknak, akik a keresztség elôtt halnak meg, a keresztség kifejezett vágya, a bűneik fölötti bánat és a szeretet biztosítja azt az üdvösséget, amit nem tudtak a szentség által fogadni. >>1249 1260 ,,Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt, s minden ember végsô hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek fölkínálja a lehetôséget, hogy -- csak Isten elôtt ismert módon -- csatlakozzon e húsvéti misztériumhoz.''[2068] Minden ember, aki Krisztus evangéliumának és az ô Egyházának ismerete nélkül keresi az igazságot és teszi Isten akaratát úgy, ahogyan azt ismeri, üdvözülhet. Föltételezhetjük, hogy az ilyen emberek kifejezetten kívánták volna a keresztséget, ha annak szükséges voltáról tudomást szereztek volna. >>848 1261 Ami a keresztség nélkül meghalt gyermekeket illeti, az Egyház csak Isten irgalmasságára tudja ôket bízni, amint ezt meg is teszi a megfelelô temetési szertartásban. A minden ember üdvösségét akaró Isten végtelen irgalmassága és Jézus gyöngédsége a gyermekek iránt, mely azt mondatta vele: ,,Engedjétek hozzám a kisdedeket, ne akadályozzátok ôket'' (Mk 10,14), följogosít bennünket a reményre, hogy a keresztség nélkül meghalt gyermekek számára is van út az üdvösségre. Az Egyház nyomatékosan kéri a szülôket, ne akadályozzák a gyermekeket abban, hogy a szent keresztség ajándéka által Krisztushoz jöjjenek. >>1250 VII. A keresztségi kegyelem 1262 A keresztség különbözô hatásait a szentségi szertartás látható elemei jelzik. A vízbe való alámerítés szimbolikusan utal a halálra és a tisztulásra, ugyanakkor a megújulásra és újjászületésre is. A két fô hatás tehát a bűnöktôl való megtisztulás és a Szentlélekben való új születés.[2069] >>1234 A bűnök bocsánatára ... 1263 A keresztség által az összes bűnök eltöröltetnek, az áteredô bűn és minden személyes bűn, illetve a bűnökért járó összes büntetések.[2070] Azokban, akik újjászülettek, nem marad semmi, ami akadályozhatná ôket az Isten országába való belépésben; sem Ádám bűne, sem a személyes bűnök, sem a bűn következményei, melyek közül a legsúlyosabb az Istentôl való elszakadás. >>977, >>1425 1264 A megkeresztelt emberben mégis megmaradnak a bűnnek ideigtartó bizonyos következményei, mint a szenvedés, a betegség, a halál, az élettel együttjáró gyöngeségek, például jellemhibák stb., valamint a bűnre való hajlandóság, amit a hagyomány concupiscentiának ('bűnös vágy') vagy képszerűen fomes peccatinak ('a bűn taplójának') nevez. Mivel a concupiscentia ,,a harc érdekében maradt meg, azoknak, akik nem egyeznek bele és Jézus Krisztus kegyelmével férfiasan ellenállnak, nem tud ártani, sôt, aki ťszabályszerűen küzd, elnyeri a koronátŤ (2Tim 2,5)''.[2071] >>976, >>2514, >>1426, >>405 ,,Új teremtmény'' 1265 A keresztség nem csupán megtisztít minden bűntôl, hanem az újonnan megkereszteltet ,,új teremtménnyé'' teszi ,[2072] Isten fogadott fiává;[2073] aki ,,az isteni természet részese'',[2074] Krisztus tagja[2075] és ,,társörökös'' Vele[2076] és a ,,Szentlélek temploma'' lett.[2077] >>505, >>460 1266 A legszentebb Szentháromság a megkereszteltnek a megszentelô kegyelmet, a megigazulás kegyelmét adja: >>1992 -- ami az isteni erények által képessé teszi arra, hogy Istenben higgyen, Benne reméljen és Ôt szeresse; >>1812 -- a Szentlélek ajándékai által lehetôvé teszi számára, hogy a Szentlélek irányítása alatt éljen és cselekedjék; >>1831 -- az erkölcsi erények által képessé teszi arra, hogy a jóban növekedjék. >>1810 Így a keresztény ember természetfölötti életének egész organizmusa a szent keresztségben gyökerezik. Az Egyházba, Krisztus testébe épülve 1267 A keresztség Krisztus testének tagjaivá tesz bennünket. ,,Emiatt (...) tagjai vagyunk egymásnak'' (Ef 4,25). A keresztség beépít az Egyházba. A keresztkútból születik Isten egyedülálló újszövetségi népe, mely a nemzetek, kultúrák, népek és nemek természetes és emberi határait fölülmúlja: ,,Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel'' (1Kor 12,13). >>782 1268 A megkereszteltek ,,élô kövekké'' lesznek, hogy ,,lelki házzá'' és ,,szent papsággá'' épüljenek (1Pt 2,5). A keresztség által részesednek Krisztus papságában, prófétai és királyi küldetésében. ,,Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép, hogy annak dicsôségét hirdessék, aki a sötétségbôl meghívta (ôket) csodálatos világosságára'' (1Pt 2,9). A keresztség részt ad a hívôk általános papságában. >>1141, >>784 1269 A megkeresztelt ember, mivel az Egyház tagjává lett, már nem önmagáé,[2078] hanem ahhoz tartozik, aki érte meghalt és föltámadott.[2079] Arra kap meghívást, hogy az Egyház közösségében rendelje alá önmagát másoknak,[2080] nekik szolgáljon,[2081] s az Egyház elöljárói iránt ,,engedelmes és tanulékony'' legyen,[2082] tisztelje és szeresse ôket.[2083] Miként a keresztség felelôsségek és kötelezettségek forrása, úgy a megkeresztelt embernek jogai is vannak az Egyházban: a szentségek vételéhez, az Isten igéjével való táplálkozáshoz és ahhoz, hogy az Egyház lelki segítséggel támogassa.[2084] >>871 1270 A megkeresztelteknek, ,,miután Isten fiaivá újjászülettek, a hitet, melyet Istentôl az Egyház által kaptak, az emberek elôtt meg kell vallaniuk'',[2085] és részt kell venniük Isten népének apostoli és missziós tevékenységében.[2086] >>2472 A keresztények egységének szentségi köteléke 1271 A keresztség a közösség alapja az összes keresztény között, azok tekintetében is, akik még nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal: ,,Akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -- jóllehet nem tökéletes -- közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal. (...) Mindazonáltal akik a keresztségben megigazultak a hitbôl, Krisztus testének lettek tagjai, jogosan ékesíti tehát ôket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el ôket testvéreiknek az Úrban.''[2087] ,,A keresztség tehát az egység szentségi köteléke mindazok között, akik általa újjászülettek.''[2088] >>818, >>838 Eltörölhetetlen lelki pecsét ... 1272 A megkeresztelt ember, mivel a keresztség által Krisztus tagjává vált, hasonlóvá vált Krisztushoz.[2089] A keresztség a keresztényt eltörölhetetlen lelki pecséttel (characterrel) jelöli meg, ami annak jele, hogy Krisztushoz tartozik. E jelet semmiféle bűn ki nem törölheti, még akkor sem, ha a bűn megakadályozza, hogy a keresztség az üdvösség gyümölcseit teremje.[2090] Az egyszer s mindenkorra kiszolgáltatott keresztséget nem lehet megismételni. >>1121 1273 A keresztség révén az Egyházba beépült hívôk szentségi karaktert kaptak, mely a keresztény vallásos kultuszra szenteli ôket.[2091] A keresztségi pecsét a keresztényeket alkalmassá teszi és kötelezi egyrészt arra, hogy Istennek szolgáljanak az Egyház szent liturgiájában való eleven részvétellel, másrészt keresztségi papságuk gyakorlására a szent és a szeretetben tevékeny élet tanúságtételével.[2092] >>1070 1274 Az ,,Úr karaktere''[2093]pecsét, amellyel a Szentlélek jelölt meg minket ,,a megváltás napjára'' (Ef 4,30).[2094] ,,A keresztség az örök élet pecsétje.''[2095] A hívô, aki mindvégig ,,megôrzi a pecsétet'', azaz hű marad a keresztség követelményeihez, a ,,hit jelével''[2096] halhat meg, keresztsége hitével, Isten boldogító látásának -- ami a hit beteljesedése -- várásában és a föltámadás reményében. >>197, >>2016 Összefoglalás 1275 A keresztény beavatás három szentség együttesével valósul meg: a keresztség által, ami az új élet kezdete; a bérmálás által, ami ennek az életnek a megerôsítése; és az Eucharisztia által, ami Krisztus testével és vérével táplálja a tanítványt, hogy Mesteréhez hasonlóvá alakuljon. 1276 ,,Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzetet megkeresztelvén ôket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítván ôket megtartani mindazt, amit parancsoltam nektek'' (Mt 28,19--20). 1277 A keresztség új életre születés Krisztusban. Az Ô akarata szerint szükséges az üdvösséghez, éppen úgy, mint az Egyház, melybe a keresztség bevezet. 1278 A keresztség lényegi szertartása a keresztelendô alámerítése vízbe, vagy a víz fejére öntése a Szentháromság, azaz az Atya, és a Fiú és a Szentlélek segítségül hívása közben. 1279 A keresztség gyümölcse, más szóval a keresztségi kegyelem gazdag valóság, mely magában foglalja az áteredô bűn és minden személyes bűn eltörlését; az új életre születést, mely által az ember az Atya fogadott gyermeke, Krisztus tagja és a Szentlélek temploma lesz. Egyidejűleg a megkeresztelt betestesül Krisztus testébe és részese lesz Krisztus papságának. 1280 A keresztség a lélekbe eltörölhetetlen lelki jelet nyom, karaktert, mely a megkeresztelt embert a keresztény vallás kultuszára szenteli föl. A karakter miatt a keresztség megismételhetetlen.[2097] 1281 Akik a hitért szenvednek halált, a katekumenok és minden ember, aki a kegyelem hatására, anélkül, hogy ismerné az Egyházat, Istent ôszintén keresi és teljesíteni akarja az Ô akaratát, üdvözülhet akkor is, ha nem részesült a keresztségben.[2098] 1282 A legôsibb idôktôl fogva csecsemôket is keresztelünk, mert a keresztség Isten kegyelme és ajándéka, mely nem tételez föl emberi érdemeket; a csecsemôket az Egyház hitében keresztelik meg. A keresztény életbe való belépés utat nyit az igazi szabadságra. 1283 A keresztség nélkül meghalt kisgyermekekre vonatkozóan az Egyház liturgiája arra buzdít, hogy bízzunk az isteni irgalmasságban és imádkozzunk üdvösségükért. 1284 Szükség esetén bárki keresztelhet, csak legyen az a szándéka, hogy azt teszi, amit az Egyház tesz, és a keresztelendô fejére vizet öntve mondja: ,,Én téged megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében,'' ======================================================================== A bérmálás szentsége 1285 A bérmálás szentsége a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a ,,keresztény beavatás szentségeinek'' együttesét, melynek egységét ôrizni kell. Meg kell tehát magyarázni a híveknek, hogy a bérmálás fölvétele szükséges a keresztségi kegyelem teljessé válásához.[2099] A keresztények ugyanis ,,a bérmálás szentségével még tökéletesebben kötôdnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el ôket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet''.[2100] I. A bérmálás az üdvösség rendjében 1286 Az Ószövetségben a próféták hirdették, hogy az Úr Lelke meg fog nyugodni a várt Messiáson[2101] üdvözítôi küldetése miatt.[2102]A Szentlélek leszállása Jézusra, amikor Ôt János megkeresztelte, jel volt arra, hogy Ô az, aki eljövendô volt, Ô a Messiás, az Isten Fia.[2103] Jézus a Szentlélektôl fogantatott; egész élete és egész küldetése teljes közösségben volt a Szentlélekkel, akit az Atya Neki ,,nem mértékkel ad'' (Jn 3,34). >>702--716 1287 A Léleknek ez a teljessége azonban nem maradt egyedül a Messiásé, hanem közölni kellett az egész messiási néppel.[2104] Krisztus ismételten megígérte a Lélek e kiáradását,[2105] és az ígéretet elôször húsvét napján,[2106] majd még ragyogóbban pünkösdkor teljesítette.[2107] A Szentlélektôl eltelve kezdik az Apostolok hirdetni ,,Isten nagy tetteit'' (ApCsel 2,11); és Péter elmagyarázza, hogy a Léleknek ez a kiáradása a messiási idôk jele.[2108] Akik akkor hittek az Apostolok prédikációjának és megkeresztelkedtek, elnyerték a Szentlélek ajándékát.[2109] >>739 1288 ,,Ettôl az idôtôl kezdve az Apostolok Krisztus akarata szerint az újonnan megkeresztelteknek kézrátétellel közvetítették a Lélek ajándékát, mely beteljesíti a keresztség kegyelmét.''[2110] Ebbôl következett, hogy a Zsidókhoz írt levélben az elsô keresztény oktatás elemei között megemlítik a keresztségrôl és a kézrátételrôl szóló tanítást.[2111] Ezt a kézrátételt a katolikus hagyományban joggal tekintették a bérmálás szentsége kezdetének, mely bizonyos módon folytonossá teszi az Egyházban a pünkösd kegyelmét.''[2112] >>699 1289 Hogy a Szentlélek ajándékát még jobban kifejezzék, a kézrátételhez nagyon korán kapcsolták a krizmával, a jó illatú olajjal való megkenést. E megkenés megvilágítja a ,,krisztusi'' elnevezést, ami ,,fölkentet'' jelent, és eredetét magától Krisztustól veszi: ,,Isten kente fel Ôt Szentlélekkel'' (ApCsel 10,38). A megkenés e rítusa mind a mai napig él Keleten és Nyugaton egyaránt. Ezért nevezik ezt a szentséget Keleten krizmációnak, 'krizmával történô fölkenésnek' vagy müronnak, 'krizmának'. Nyugaton a confirmatio elnevezés arra utal, hogy ez a szentség egyidejűleg megszilárdítja a keresztséget és megerôsíti a keresztségi kegyelmet. >>695, >>736, >>1297 Két hagyomány: kelet és nyugat 1290 Az elsô századokban a bérmálás a keresztséggel együtt általában egyetlen szertartás volt, Szent Ciprián kifejezése szerint ,,kettôs szentség''.[2113] A gyermekkeresztség gyakorivá válása, éspedig a húsvéton kívül is egész éven át, valamint a plébániák sokasodása egyéb okok mellett lehetetlenné tette, hogy a püspök minden keresztségi szertartásnál jelen legyen. Mivel azonban a keresztség beteljesedését a püspöknek akarták fönntartani, Nyugaton szokásba jött, hogy a két szentség kiszolgáltatását idôben elválasztották egymástól. Keleten a két szentséget együtt tartották; a keresztelô pap bérmál. De a bérmálást csak a püspök által megszentelt müronnal lehet végezni.[2114] >>1233 1291 Egy Róma városában honos szokás -- a keresztséget követô kétszeri megkenés a szent krizmával -- elôsegítette a nyugati gyakorlat kialakulását. Az elsô megkenést a pap végezte, aki a keresztségi fürdôbôl távozó újonnan megkereszteltet azonnal megkente, majd másodszor a püspök kente meg a homlokán.[2115] A pap által végzett, krizmával való elsô megkenés a keresztelés szertartásának része maradt; azt jelenti, hogy a megkeresztelt részesedik Krisztus fôpapi, prófétai, királyi hivatalában. Ha a keresztséget felnôttnek szolgáltatják ki, akkor csak egy keresztség utáni megkenés van: a bérmálásé. >>1242 1292 A keleti egyházak gyakorlata inkább a keresztény beavatás egységét emeli ki. A latin Egyház gyakorlata viszont szemlélteti az új keresztény közösségét a püspökével mint olyannal, aki egyháza egységét, katolicitását és apostoliságát ôrzi, és ezáltal biztosítja az összetartozást Krisztus Egyházának apostoli eredetével. >>1244 II. A bérmálás szertartása és jelei 1293 E szentség szertartásában figyelmet érdemel a megkenés jele, és az, amit a megkenés jelez és kifejez: a lelki pecsét. A megkenésnek az ókori és a szentírási szimbolikában gazdag jelentése van: az olaj a túláradó bôség[2116] és az öröm[2117] jele; megtisztít (fürdô elôtti és utáni megkenés) és rugalmassá tesz (az atléták és birkózók megkenése); a gyógyulás jele, mert enyhíti a zúzódások és sebek fájdalmát;[2118] széppé, egészségessé és erôtôl duzzadóvá tesz. >>695 1294 Az olajjal való megkenés mindezen jelentései megismétlôdnek a szentségi életben. A keresztség elôtti megkenés a katekumenok olajával megtisztítást és megerôsítést jelent; a betegek megkenése gyógyulás és megerôsítés. A szent krizmával való megkenés a keresztség után, a bérmáláskor és a papszenteléskor az Istennek szenteltség jele. A bérmálás által a keresztények, vagyis a ,,fölkentek'' fokozottan részesednek Jézus Krisztus küldetésében és a Szentlélek teljességében -- ami Krisztust eltöltötte --, hogy egész életük Krisztus jó illatát[2119] árassza. >>1152 1295 E megkenés által a bérmálkozó megkapja a ,,jegyet'', a Szentlélek pecsétjét. A pecsét (a mindennapi gyakorlatban) a személy szimbóluma,[2120] tekintélyének,[2121] tulajdonjogának[2122] jele egy tárgyon -- így jelölték meg az ókorban a katonákat a vezéreik és a rabszolgákat uraik pecsétjével --; érvényessé tesz egy jogi aktust[2123] vagy egy dokumentumot,[2124] és bizonyos körülmények között titkosítja azt.[2125] >>698 1296 Maga Jézus kijelenti, hogy Ô meg van jelölve Atyja pecsétjével.[2126] A keresztény is meg van jelölve egy pecséttel: ,,Isten az, aki minket veletek együtt megerôsít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket és foglalóul szívünkbe árasztotta a Lelket.'' (2Kor 1,21--22)[2127] A Szentlélek e pecsétje azt jelenti, hogy az ember egészen Krisztushoz tartozik, végleg az Ô szolgálatába van állítva, de azt is jelenti, hogy ígéretet kapott az isteni oltalomra a végsô idôk nagy megpróbáltatásában.[2128] >>1121 A bérmálás kiszolgáltatása 1297 Egy fontos cselekmény, mely megelôzi a bérmálás szertartását, mégis hozzátartozik, a krizmaszentelés. Nagycsütörtökön konszekrálja a püspök a krizma-misében az egész egyházmegye számára szükséges krizmát. Egyes keleti egyházakban a krizmaszentelés a pátriárkának van fönntartva: >>1183, >>1241 Az antiochiai liturgia így fejezi ki a szent krizma (görögül müron) konszekrálásának epiklézisét: ,,[Atyánk, (...) küldd el a Szentlelket] ránk és erre az elôttünk lévô olajra, és szenteld meg, hogy azok számára, akiket vele megkennek és megjelölnek, szent müron, papi müron, királyi kenet legyen, ragyogó öltözet, az üdvösség köntöse, az élet ôrzôje, lelki ajándék, a lelkek és testek életszentsége, a szív vigassága, örök kedvesség, fogyhatatlan öröm, sértetlen pecsét, a hit pajzsa és félelmetes sisakja a gonosz ellenség minden művével szemben.''[2129] 1298 Amikor a bérmálást a keresztségtôl elkülönítetten szolgáltatják ki, mint a római szertartásban általában, a szentség liturgiája azzal kezdôdik, hogy a bérmálkozó megújítja a keresztségi ígéreteket és hitvallást tesz. Így válik nyilvánvalóvá, hogy a bérmálás a keresztséghez kapcsolódik.[2130] Amikor felnôttet keresztelnek, az közvetlenül a keresztség után részesül a bérmálásban és az Eucharisztiában.[2131] 1299 A római szertartásban a püspök kitárja karjait az összes bérmálandó fölé -- e gesztus az apostoli idôk óta a Lélek ajándékozásának jele. Közben kéri a püspök a Szentlélek kiáradását: ,,Mindenható Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, ki e szolgáidat vízbôl és Szentlélekbôl új élettel ajándékoztad meg, megszabadítván ôket a bűntôl, Urunk, küldd le reájuk a Vigasztaló Szent Lelket; add nekik a bölcsesség és az értelem lelkét, a jótanács és az erôsség lelkét, a tudomány és a jámborság lelkét; töltsd be ôket félelmed lelkével. Krisztus, a mi Urunk által.''[2132] >>1831 1300 Ezután következik a szentség lényeges mozzanata. A latin szertartásban ,,a bérmálás szentségének kiszolgáltatása a homlokon való megkenéssel kézrátétel közben és e szavakkal történik: ťAccipe signaculum doni Spiritus SanctiŤ, vagyis: ťVedd a Szentlélek ajándékának jelétŤ''.[2133] A bizánci szertartású Keleti Egyházakban a Szentlélek-hívó imádság után müronnal kenik meg a fontosabb testrészeket: homlok, szemek, orr, fülek, ajkak, mell, hát, kezek, lábak. És minden megkenésnél elmondják a formulát: ,,Szfragisz dóreász Pneumatosz Hagiou. A Szentlélek ajándékának pecsétje.''[2134] >>699 1301 A békecsók, mely zárja a szentség szertartását, a püspökkel és a többi hívôvel való egyházi közösséget jelzi és nyilvánítja ki.[2135] III. A bérmálás hatásai 1302 A szertartásból nyilvánvaló, hogy a bérmálás szentségének hatása a Szentlélek sajátos kiáradása, amint az egykor, pünkösd napján az Apostolokkal történt. >>731 1303 Ezért a bérmálás növeli és elmélyíti a keresztségi kegyelmet: -- mélyebben meggyökereztet bennünket az istengyermekségben, melyben azt mondhatjuk: ,,Abba, Atya'' (Róm 8,15); >>1262--1274 -- erôsebben egyesít bennünket Krisztussal; -- gyarapítja bennünk a Szentlélek ajándékait; -- tökéletesebben kapcsol az Egyházhoz;[2136] -- nekünk ajándékozza a Szentlélek sajátos erejét, hogy Krisztus igaz tanúiként szóval és cselekedettel terjesszük és védelmezzük a hitet, Krisztus nevét bátran valljuk meg és ne szégyenkezzünk a Kereszt elôtt.[2137] >>2044 ,,Emlékezzél arra, hogy lelki pecsétet kaptál: a bölcsesség és az értelem Lelkét, a tanács és az erôsség Lelkét, a tudás és a jámborság Lelkét, a szent félelem Lelkét, és ôrizd meg, amit kaptál! Megpecsételt téged az Atyaisten, megerôsített téged az Úr Krisztus, és a zálogul adta a Lelket a szívedbe.''[2138] 1304 A bérmálást, a keresztséghez hasonlóan, melynek beteljesedése, csak egyszer szolgáltatják ki. A bérmálás ugyanis a lélekbe eltörölhetetlen lelki jegyet (karaktert) nyom,[2139] ami annak a jele, hogy Jézus Krisztus egy keresztényt Lelkének pecsétjével megjelölt, és fölülrôl származó erôbe öltöztette, hogy az Ô tanúja legyen.[2140] >>1121 1305 Ez a ,,karakter'' tökéletesíti a hívôk keresztségben kapott általános papságát. A megbérmált ,,megkapja a hatalmat, hogy a Krisztusba vetett hitet nyilvánosan mintegy hivatalból (quasi ex officio) szavakkal megvallja''.[2141] >>1268 IV. Ki veheti föl ezt a szentséget? 1306 Minden megkeresztelt ember, aki még nincs megbérmálva, bérmálkozhat és meg is kell bérmálkoznia.[2142] Mivel a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia egységet alkot, ,,a hívôk (...) kötelesek ezt a szentséget megfelelô idôben fölvenni'',[2143] mert a bérmálás és az Eucharisztia nélkül a keresztség szentsége ugyan érvényes és hatékony, de a keresztény beavatás befejezetlen marad. >>1212 1307 A latin szokás évszázadok óta az ,,aetas discretionist'', az 'értelem használatának' korát jelöli meg alsó korhatárul a bérmálás fölvételéhez. Halálveszélyben azonban a gyermekeket is meg kell bérmálni, akkor is, ha még nem jutottak el értelmük használatára.[2144] 1308 Ha a bérmálást olykor a ,,keresztény nagykorúság szentségének'' nevezik is, a hitbeli felnôttséget nem szabad azonosítani a természetes felnôttkorral. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a keresztségi kegyelem ingyenes és érdemeket megelôzô kiválasztás kegyelme, mely nem igényli a ,,jóváhagyást'' ahhoz, hogy hatékony legyen. Szent Tamás emlékeztet erre: >>1250 ,,A testi életkor nem mérvadó a lélek számára; ezért az ember már gyermekkorban elérheti a lelki tökéletességet, melyrôl a Bölcsesség könyve beszél: ťA tisztes öregség nem a hosszú élet, és nem az évek számával mérikŤ (4,8). Ebbôl következik, hogy sokan gyermekkorukban küzdöttek bátran a vértanúságig a Szentlélektôl kapott erôvel Krisztusért.''[2145] 1309 Ezért a bérmálási elôkészítésnek arra kell irányulnia, hogy a keresztényt Krisztussal szorosabb egységre, a Szentlélekkel -- működésével, ajándékaival és irányításával -- elevenebb kapcsolatra vezesse, hogy ezáltal a keresztény élet apostoli kötelezettségeit jobban vállalhassa. Ezért a bérmálási oktatásnak arra kell törekednie, hogy fölébressze a Jézus Krisztus Egyházához tartozás érzékét, mind az egyetemes Egyház, mind a plébániai közösség vonatkozásában. Ez utóbbinak különös felelôssége van a bérmálkozók fölkészítéséért.[2146] 1310 A bérmálás fölvételéhez szükséges a kegyelem állapota. A gyónáshoz kell folyamodni, hogy a Szentlélek ajándékának fogadására a lélek megtisztuljon. Ezenkívül buzgó imádsággal kell készülni arra, hogy a Szentlélek erejét és kegyelmeit belsô készséggel fogadják.[2147] >>2670 1311 A bérmáláshoz -- miként a keresztséghez is -- a jelölteknek bérmaapától vagy bérmaanyától kell lelki segítséget kérniük. E két szentség egységének hangsúlyozására ajánlott, hogy a keresztszülô legyen a bérmaszülô is.[2148] >>1255 V. A bérmálás kiszolgáltatója 1312 A bérmálás eredeti kiszolgáltatója a püspök.[2149] Keleten rendszerint a keresztelô pap az, aki rögtön, ugyanabban a szertartásban elvégzi a bérmálást. Ám ezt a pátriárka vagy püspök által megáldott szent krizmával teszi, és ez kifejezi az Egyház apostoli egységét, melynek kötelékeit a bérmálás szentsége megerôsíti. Ugyanez történik a latin Egyházban felnôttek keresztelésekor, vagy amikor az Egyház teljes közösségébe visszafogadnak egy más keresztény közösségben megkereszteltet, aki még nincs érvényesen megbérmálva.[2150] >>1233 1313 A latin szertartásban a bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök.[2151] Jóllehet, ha szükséges, a püspök fölhatalmazást adhat papoknak bérmálásra,[2152] neki magának kell bérmálnia, hogy feledésbe ne menjen, hogy éppen ennek érdekében vált ketté idôben a bérmálás és a keresztelés. A püspökök az apostolok utódai, ôk kapták meg az egyházi rend szentségének teljességét. Amikor ôk bérmálnak, az jól kifejezi, hogy e szentség hatására a megbérmáltak szorosabban kötôdnek az Egyház apostoli eredetéhez és azon küldetéséhez, hogy tanúskodjék Krisztusról. >>1290, >>1285 1314 Ha egy keresztény halálveszélyben van, bármely pap megbérmálhatja.[2153] Az Egyház ugyanis nem akarja, hogy egyetlen gyermeke, még a legkisebb is úgy távozzon ebbôl a világból, hogy a Szentlélek által a krisztusi nagykorúság ajándékával nem válik teljessé. >>1307 Összefoglalás 1315 ,,Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy kapják meg a Szentlelket. Mert még egyikükre sem szállt le, hanem csak meg voltak keresztelve Urunk Jézus nevében. Akkor rájuk tették kezüket, és megkapták a Szentlelket.'' (ApCsel 8,14--17) 1316 A bérmálás tökéletesíti a keresztségi kegyelmet; szentség, melyet a Szentlélek azért ajándékoz, hogy mélyebben meggyökereztessen az istengyermekségben, erôsebben beletestesítsen Krisztusba, erôsebb kötelékkel kössön az Egyházhoz, szorosabban fűzzön az Egyház küldetéséhez, s támogasson abban, hogy a keresztény hitrôl tanúságot tegyünk szóval, melyet tettek követnek. 1317 A bérmálás -- mint a keresztség is -- a keresztény ember lelkébe lelki pecsétet, eltörölhetetlen jegyet nyom; emiatt az életben csak egyszer vehetô fel. 1318 Keleten e szentséget közvetlenül a keresztség után szolgáltatják ki, és követi az Eucharisztiában való részesedés; ez a hagyomány a keresztény beavatás három szentségének egységét emeli ki. A latin egyházban e szentséget akkor szolgáltatják ki, amikor a bérmálandó eléri az értelem használatának korát, s kiszolgáltatása általában a püspöknek van fönntartva, annak jelzésére, hogy ez a szentség megerôsíti az egyházi köteléket. 1319 A bérmálandónak, aki elérte az értelem használatának korát, meg kell vallania a hitet, a kegyelem állapotában kell lennie, akarnia kell a szentség fölvételét, és késznek kell lennie arra, hogy vállalja Krisztus tanítványának és tanújának feladatát az egyházi közösségben és a földi dolgok közepette. 1320 A bérmálás szertartásának lényege a szent krizmával való megkenés a megkeresztelt ember homlokán (Keleten más testrészein is), kézrátétel és e szavak kíséretében: ,,Vedd a Szentlélek ajándékának jelét'' (a római szertartásban); ,,a Szentlélek ajándékának pecsétje'' (a bizánci szertartásban). 1321 Amikor a bérmálás a keresztségtôl függetlenül történik, e két szentség összetartozását többek között a keresztségi ígéretek megújítása is kifejezi. A szentmisében történô bérmálás a keresztény beavatás szentségeinek egységét emeli ki. ======================================================================== Az Eucharisztia szentsége 1322 A szent Eucharisztia befejezi a keresztény beavatást. Akik a keresztség által fölemeltettek a királyi papság méltóságára és a bérmálás által mélyebben hasonulóvá váltak Krisztushoz, az Eucharisztia által az egész közösséggel együtt részesednek az Úr áldozatában. >>1212 1323 ,,Üdvözítônk az utolsó vacsora alkalmával, azon az éjszakán, melyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a kereszt áldozatát a századokon át eljöveteléig megörökítse, és így szeretett jegyesére, az Egyházra bízza halálának és föltámadásának emlékezetét: az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét mint húsvéti lakomát, melyen Krisztust vesszük magunkhoz, lelkünket kegyelem tölti el, s a jövendô dicsôség záloga nekünk adatik.''[2154] >>1402 I. Az Eucharisztia -- az egyházi élet forrása és csúcsa 1324 Az Eucharisztia ,,az egész keresztény élet forrása és csúcsa''.[2155] ,,Az összes szentség, mint minden más egyházi szolgálat és az apostoli tevékenység is, a szent Eucharisztiához tartozik és reá irányul. Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi Húsvétunk.''[2156] >>864 1325 ,,Az isteni élet közösségét és Isten népének egységét, melyekben az Egyház létezik, az Eucharisztia jól jelzi és csodálatosan megvalósítja. Benne éri el csúcspontját a tevékenység, mellyel Isten Krisztusban megszenteli a világot, és a kultuszt, melyet az emberek Krisztusnak és általa az Atyának a Szentlélekben nyújtanak.''[2157] >>775 1326 Végül az Eucharisztia ünneplése által már most részt veszünk az égi liturgiában és elôvételezzük az örök életet, amelyben ,,Isten lesz minden mindenben'' (1Kor 15,28). >>1090 1327 Röviden tehát az Eucharisztia hitünk összefoglalása és összegezése: ,,Tanításunk egyöntetű az Eucharisztiáról, és az Eucharisztia megerôsíti a tanításunkat.''[2158] >>1124 II. Hogyan nevezik ezt a szentséget? 1328 E szentség kimeríthetetlen gazdagsága fejezôdik ki különbözô elnevezéseiben, melyek közül mindegyik más szempontra utal. Nevei: Eucharisztia, mert hálaadás Istennek. Az eucharisztein (Lk 22,19; 1Kor 11,24) és az eulogein (Mt 26,26; Mk 14,22) szavak azokra a zsidó áldásokra emlékeztetnek, amelyek -- különösen étkezések alatt -- magasztalták Isten műveit: a teremtést, a megváltást és a megszentelést. >>2637, >>1082, >>1359 1329 Úrvacsora,[2159] mert arról a vacsoráról van szó, amelyet az Úr szenvedése elôestéjén tanítványaival költött el, és a Bárány mennyei Jeruzsálem-béli menyegzôs lakomájának elôvételezésérôl.[2160] >>1382 Kenyértörés, mert a zsidó étkezésnek ezt a sajátos szertartását használta föl Jézus, amikor családfôként megáldotta és szétosztotta[2161] a kenyeret, különösen az utolsó vacsorán.[2162] E cselekedetrôl ismerik fel Ôt föltámadása után a tanítványok.[2163] Az elsô keresztények eucharisztikus összejöveteleiket ,,kenyértörésnek''[2164] nevezték. Ezzel azt akarták mondani, hogy mindazok, akik az egy, megtört kenyérbôl, Krisztusból esznek, közösségre lépnek vele és ôbenne egyetlen testet alkotnak.[2165] >>790 Eucharisztikus összejövetel (szünaxisz), mert az Eucharisztiát a hívôk összejövetelében, az Egyház látható megjelenésében ünneplik.[2166] >>1348 1330 Az Úr szenvedésének és föltámadásának emlékezete. >>1341 Szent áldozat, mert megjeleníti az üdvözítô Krisztus egyetlen áldozatát, s mert magába zárja az Egyház fölajánlását; szentmiseáldozat, ,,a dicséret áldozata'' (Zsid 13,15)[2167], lelki áldozat,[2168] tiszta és szent áldozat,[2169] mert az Ószövetség összes áldozatát beteljesíti és fölülmúlja. >>2643, >>614 Szent és isteni liturgia, mert az Egyház egész liturgiája e szentség ünneplésében találja meg középpontját és legtömörebb kifejezését; ugyanebben az értelemben nevezik a szent misztériumok ünneplésének is. Beszélünk a legszentebb Szentségrôl (Sanctissimum Sacramentum) is, mert az Eucharisztia a szentségek szentsége. Ez a név a tabernákulumban ôrzött szentségi színekre is használatos.>>1169 1331 Communio, mert e szentség révén egyesülünk Krisztussal, aki testében és vérében részesít azért, hogy egy testet alkossunk Vele;[2170] nevezik az Eucharisztiát görögül ta hagia,[2171] latinul sancta, 'szent dolgoknak' is -- ez az Apostoli hitvallásban szereplô 'szentek közössége' elsôdleges jelentése --; egyéb nevei: angyalok kenyere, mennyei kenyér, halhatatlanság gyógyszere,[2172] viaticum, 'útravaló'. >>950, >>948 1332 Szentmise, mert a liturgia, amelyben az üdvösség misztériuma beteljesedik, a hívek küldetésével (missio) végzôdik, hogy Isten akaratát mindennapi életükben betöltsék. >>849 III. Az Eucharisztia az üdvösség rendjében A kenyér és a bor jelei 1333 A szentmise közepén a kenyér és a bor Krisztus szavai és a Szentlélek segítségül hívása által Krisztus testévé és vérévé válik. Parancsának megfelelôen az Egyház az Ô dicsôséges eljöveteléig folytatja azt, amit az Úr szenvedése elôestéjén tett: ,,Kezébe vette a kenyeret (...)'' ,,Kezébe vette a borral telt kelyhet (...).'' A kenyér és a bor titokzatos módon Krisztus testévé és vérévé válnak, ugyanakkor a teremtés jóságának jelei maradnak. A fölajánlásban hálát adunk a Teremtônek a kenyérért és a borért,[2173] ,,az emberi munka'' gyümölcséért, ami elôbb a ,,föld gyümölcse'' és a ,,szôlôtô termése'', azaz a Teremtô adományai. Az Egyház Melkizedeknek, a királynak és papnak a gesztusában, amikor fölajánlotta ,,a kenyeret és bort'' (Ter 14,18), saját fölajánlásának elôképét látja.[2174] >>1350, >>1149, >>1148 1334 Az Ószövetségben a kenyeret és a bort a zsengeáldozatok között ajánlották föl a Teremtô iránti hála jeleként. Az Egyiptomból való kivonulás összefüggésében még egy új jelentéssel gyarapodtak. A kovásztalan kenyerek, melyeket Izrael népe minden évben a pászkaünnepen evett, az Egyiptomból való szabadító kivonulás sietségére emlékeztetnek; a pusztai manna állandóan Izrael emlékezetébe idézi, hogy Isten szavának kenyerébôl él.[2175] Végül a mindennapi kenyér az Ígéret földjének gyümölcse, záloga annak, hogy Isten hűséges ígéreteihez. Az ,,áldás kelyhe'' (1Kor 10,16) a zsidók húsvéti vacsorájának a végén a bor ünnepi öröméhez eszkatologikus jelentést kapcsol: Jeruzsálem messiási helyreállításának várását. Jézus úgy alapította meg Eucharisztiáját, hogy a kenyér és a kehely áldásának új és végleges értelmet adott. >>1150, >>1363 1335 A kenyérszaporítás csodái, amikor az Úr áldást mondott, megtörte a kenyereket és tanítványai által szétosztotta a sokaság táplálékául, elôképei az Ô egy eucharisztikus kenyere túláradó bôségének:[2176] a Kánában borrá változtatott víz jele[2177] már Jézus megdicsôülésének óráját hirdeti. Magát a beteljesedést nyilvánítja ki a menyegzôi lakoma az Atya országában, ahol a hívôk a Krisztus vérévé vált új bort fogják inni.[2178] >>1151 1336 Az Eucharisztia elsô bejelentése megosztotta a tanítványokat, miként a szenvedés bejelentése megbotránkoztatta ôket: ,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja?'' (Jn 6,60). Az Eucharisztia és a kereszt a botrány sziklái. Egy és ugyanarról a misztériumról van szó, és mindig megoszlásra adnak alkalmat: ,,Ti is el akartok menni?'' (Jn 6,67): az Úr e kérdése végig hangzik a századokon mint szeretetének meghívása annak fölfedezésére, hogy egyedül Ô az, akinél ,,az örök élet igéi'' vannak (Jn 6,68); és a hitben elfogadni Eucharisztiájának ajándékát azt jelenti, hogy Ôt magát fogadjuk be. >>1327 Az Eucharisztia alapítása 1337 Az Úr, mivel szerette övéit, mindvégig szerette ôket. Tudván, hogy eljött az óra, amikor ebbôl a világból átmegy az Ô Atyjához, a vacsora közben megmosta lábukat, és átadta nekik a szeretet parancsát.[2179] Hogy rájuk hagyja e szeretet zálogát, s hogy övéitôl soha ne távozzon el és húsvétja részeseivé tegye ôket, halála és föltámadása emlékezetéül megalapította az Eucharisztiát, és megparancsolta Apostolainak, ,,akiket akkor az Újszövetség papjaivá szentelt,''[2180] hogy visszajöveteléig ünnepeljék. >>610, >>611 1338 A három szinoptikus evangélium és Szent Pál hagyták ránk az Eucharisztia alapításának elbeszélését; Szent János a maga részérôl idézi Jézus szavait a kafarnaumi zsinagógában, amelyek elôkészítették az Eucharisztia alapítását: Krisztus az élet égbôl alászállott kenyerének nevezi önmagát.[2181] 1339 Jézus a húsvéti idôt választotta arra, hogy megtegye, amit Kafarnaumban elôre mondott: testét és vérét adja tanítványainak: >>1169 ,,Elérkezett a kovásztalan kenyér napja, amikor meg kellett ölni a húsvéti bárányt. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: ťMenjetek, készítsétek el a húsvéti bárányt, hogy elkölthessükŤ. (...) Elmentek és el is készítették a húsvéti bárányt. Amint elérkezett az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: ťVágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti bárányt elköltsem veletek, mielôtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem húsvéti bárányt, míg be nem teljesedik Isten országában.Ť (...) Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: ťEz az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.Ť Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: ťEz a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatikŤ.'' (Lk 22,7--20)[2182] 1340 Amikor Jézus az utolsó vacsorát apostolaival a húsvéti lakoma keretében ünnepelte, a zsidó húsvétnak megadta végsô értelmét. Valójában ugyanis Jézus átmenetele a halálon és a föltámadáson át az Ô Atyjához, tudniillik az új húsvét, elôvételezve lett az utolsó vacsorán, és ezt ünnepeljük az Eucharisztiában, mely beteljesíti a zsidó húsvétot és elôvételezi az Egyház végsô húsvétját az Ország dicsôségében. >>1151, >>677 ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre'' 1341 Jézus parancsa, hogy gesztusait és szavait ismételjék, ,,amíg el nem jön'' (1Kor 11,26), nemcsak annyit követel, hogy emlékezzünk Jézusra és arra, amit Ô tett. A parancs arra irányul, hogy az Apostolok és utódaik Krisztus -- az Ô élete, halála, föltámadása és az Atyánál értünk való közbenjárása -- emlékezetét liturgikusan ünnepeljék. >>1363, >>611 1342 Az Egyház kezdettôl fogva hű maradt az Úr parancsához. A jeruzsálemi egyházról ez olvasható: >>2624 ,,Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. (...) Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt.'' (ApCsel 2,42.46) 1343 A keresztények elsôsorban ,,a szombatok elsô napján'', azaz vasárnap, Jézus föltámadásának napján gyűltek össze, hogy ,,megtörjék a kenyeret'' (ApCsel 20,7). Az Eucharisztia ünneplése egészen napjainkig ugyanúgy folytatódik annyira, hogy ma az Egyházban mindenütt azonos alapszerkezettel ünnepeljük. Az Eucharisztia az Egyház életének állandó középpontja. >>1166, >>2177 1344 Isten zarándok népe Jézus húsvéti misztériumát hirdetve, ,,amíg el nem jön'' (1Kor 11,26), szentmisérôl szentmisére ,,a kereszt szűk ösvényén''[2183] halad elôre a mennyei lakoma felé, amelyen az összes választottak az Ország asztalához fognak ülni. >>1404 IV. Az Eucharisztia liturgikus ünneplése Minden idôk szentmiséje 1345 A 2. századból ismerjük Szent Jusztinosz vértanú tanúságát az eucharisztikus ünneplés alapszerkezetérôl. És e szerkezet mind a mai napig az összes nagy liturgia-családban azonos maradt. Íme, mit ír ô 155 körül, hogy a pogány Antoninus Pius (138--161) császárnak elmagyarázza, mit tesznek a keresztények: ,,A Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és a falvakban egyaránt, összejövetelt tartunk. És fölolvassuk az Apostolok emlékiratait és a Próféták írásait, amint azt az idô engedi. A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédében int és buzdít, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel utánozzuk. Majd mindannyian fölállunk és közösen imát mondunk.'' [2184] ,,Közösen imádkozunk magunkért (...) meg a többiekért, (...) hogy miután az igazságot megtanultuk, a helyes életre törekedjünk, tetteinkben a jót kövessük, s azon legyünk, hogy parancsait megtartsuk, és az örök üdvösséget elnyerjük. Imáink befejezésekor csókkal köszöntjük egymást. Ezek után a testvérek elöljárójához kenyeret és kelyhet visznek vízzel vegyített borral, aki kezébe veszi, dicséretet és dicsôítést mond a mindenség Atyjának a Fiú és a Szentlélek neve által, hálát ad neki (görögül: eucharisztian), és áldást mond hosszasan azokért, amiket nekünk adott, hogy Ô bennünket ezekre méltatott. Imái és hálaadása befejezéseképpen az egész nép ráfeleli az Áment. (...) Az elöljáró hálaadása és az egész nép felelete után az általunk diákonusoknak nevezettek minden jelenlevônek osztanak a hálaadás kenyerébôl és a vízzel elegyített borából, visznek belôle a távollevôknek is.[2185] 1346 Az Eucharisztia liturgiája ma is alapvetôen abban a szerkezetben történik, mely századokon át megmaradt. Két, szoros egységet alkotó fókusz körül bontakozik ki. -- gyülekezés, igeliturgia az olvasmányokkal, a homíliával és az egyetemes könyörgéssel; -- az eucharisztikus liturgia a kenyér és a bor fölajánlásával, a konszekráló hálaadással és az áldozással. Az igeliturgia és az eucharisztikus liturgia ,,egyetlen istentiszteleti cselekményt''[2186] alkotnak. Valójában ugyanis az Eucharisztiában számunkra megterített asztal egyszerre Isten igéjének és az Úr Testének asztala.[2187] >>103 1347 Nemde ugyanaz a folyamat játszódik le itt, mint a föltámadott Jézus tanítványaival elköltött húsvéti lakomáján? Útközben ô maga magyarázta nekik az Írásokat, majd asztalhoz ült velük, ,,kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik''.[2188] Az ünneplés folyamata 1348 Valemennyien összegyűlnek. A keresztények az eucharisztikus ünneplésre egy helyen jönnek össze. Ezen a helyen a fô hely magát Krisztust illeti, aki az Eucharisztia fôszereplôje. Ô az Újszövetség fôpapja. Láthatatlanul Ô maga vezet minden eucharisztikus ünnepet. Ôt képviselve vezeti az összejövetelt a püspök vagy a pap (Krisztusnak, a Fônek személyében cselekedve), beszédet tart az olvasmányok után, átveszi az adományokat és elmondja az eucharisztikus imádságot. Az ünneplésben valamennyien részt vesznek, mindenki a maga módján: a felolvasók, az adományvivôk, az áldoztatók és az egész nép, melynek Amenje a részvételt fejezi ki. >>1140, >>1548 1349 Az igeliturgia magában foglalja ,,a próféták írásait'', vagyis az Ószövetséget, és az ,,Apostolok emlékiratait'', azaz leveleiket és az evangéliumokat; a homília után -- mely arra buzdít, hogy a hallott igét úgy fogadjuk, mint Isten szavát,[2189] amint valójában az is, és váltsuk tettekre -- közbenjáró könyörgések következnek minden emberért az Apostol szavai szerint: ,,Mindenekelôtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért'' (1Tim 2,1--2). >>1184 1350 Az adományok bemutatása (offertorium): akkor az oltárhoz olykor körmenetben kenyeret és bort hoznak, melyeket a pap Krisztus nevében fölajánl az eucharisztikus áldozatban, melyben Krisztus testévé és vérévé válnak. Ez az utolsó vacsorán ,,a kenyeret és a kelyhet kezébe vevô'' Krisztus gesztusa. ,,Ezt a tiszta áldozatot egyedül az Egyház ajánlja föl a Teremtônek, az Ô teremtésébôl hálaadással ajánlva föl neki.''[2190] Az adományok fölajánlása az oltáron Melkizedek gesztusát idézi, és a Teremtô ajándékait Krisztus kezére bízza. Ô a maga áldozatában tökéletessé teszi az ember minden áldozatot bemutató törekvését. >>1359, >>614 1351 A keresztények az Eucharisztiának szánt kenyér és bor mellett kezdettôl fogva a rászorulók támogatására is vittek magukkal adományokat. E gyűjtési szokás (collecta)[2191] mindig aktuális, és Krisztus példája serkenti, aki szegény lett, hogy minket gazdaggá tegyen:[2192] >>1397, >>2186 ,,A jómódúak és aki akar -- ki-ki szándékának megfelelôen -- adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyűjtött adományokat az elöljárónál helyezik letétbe, s az belôle gondoskodik az árvákról és özvegyekrôl és azokról, akik betegség vagy más ok miatt szükséget szenvednek, továbbá a bebörtönzöttekrôl és az átutazó idegenekrôl; egyszóval mindenkin segít, aki rászorul.''[2193] 1352 Az anafora (kánon): az eucharisztikus imádsággal, a hálaadó és átváltoztató imádsággal elérkezünk az ünneplés szívéhez és csúcsához: A prefációban az Egyház Krisztus által a Szentlélekben hálát ad az Atyának minden művéért, a teremtésért, a megváltásért és a megszentelésért. Az egész közösség csatlakozik ahhoz a szüntelen dicsérethez, melyet az égi Egyház, az angyalok és a szentek a háromszor szent Istennek énekelnek. >>559 1353 Az epiklézisben az Egyház kéri az Atyát, hogy küldje el Lelkét (vagy áldásának hatalmát[2194]) a kenyérre és a borra, hogy az Ô ereje által Jézus Krisztus Testévé és Vérévé váljanak; és hogy azok, akik részesednek az Eucharisztiában, egy test és egy lélek legyenek (egyes liturgiákban az epiklézist az anamnézis után helyezik). >>1105 Az alapítás elbeszélésében Krisztus cselekedetének és szavainak ereje, valamint a Szentlélek hatalma a kenyér és a bor színe alatt szentségileg megjelenítik Krisztus Testét és Vérét, a kereszten egyszer s mindenkorra fölajánlott áldozatát. >>1375 1354 Az ezt követô anamnézisben az Egyház megemlékezik Jézus Krisztus szenvedésérôl, föltámadásáról és dicsôséges eljövetelérôl; bemutatja az Atyának az Fia áldozatát, aki megbékéltet bennünket Ôvele. >>1103 A közbenjáró imádságokban az Egyház kifejezi, hogy az Eucharisztiát az egész mennyei és földi Egyházzal, élôkkel és holtakkal együtt ünnepli, közösségben az Egyház pásztoraival, a Pápával, a megyéspüspökkel, papságával és diákonusaival, s az egész Egyház összes püspökeivel és egyházaikkal. >>954 1355 Az áldozásban (kommunióban), melyet a Miatyánk és a kenyértörés elôz meg, a hívôk a ,,mennybôl való kenyeret'' és az ,,üdvösség kelyhét'' veszik, Krisztus Testét és Vérét, aki önmagát adta ,,a világ életéért'' (Jn 6,51). >>1382 Mivel ez a kenyér és ez a bor ôsi kifejezés szerint ,,eucharisztizált'',[2195] ,,ezt a táplálékot mi Eucharisztiának nevezzük, melybôl senki kívülálló nem részesülhet, csak az, aki igaznak fogadja el a tôlünk kapott tanítást és megmosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdôjében és úgy él, ahogyan azt Krisztus meghagyta.''[2196] >>1327 V. A szentségi áldozat: hálaadás, emlékezet, jelenlét 1356 A keresztények az Eucharisztiát kezdettôl fogva ünneplik, éspedig olyan formában, amely lényegét tekintve nem változott sem a korok, sem a liturgiák különbözôsége miatt. Azért teszik ezt, mert kötelezônek érzik a parancsot, amit az Úr szenvedésének elôestéjén adott: ,,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre'' (1Kor 11,24--25). 1357 Az Úr e parancsát teljesítjük, amikor az ô áldozatának emlékezetét ünnepeljük. Ezt cselekedvén azt ajánljuk föl az Atyának, amit Ô maga ajándékozott nekünk: teremtésének ajándékait, a kenyeret és a bort, melyek Krisztus szavaira és a Szentlélek erejébôl Krisztus testévé és vérévé válnak: így Krisztus valóságosan és titokzatos módon jelenvalóvá válik. 1358 Ezért az Eucharisztiát úgy kell szemlélnünk, -- mint hálaadást és dicséretet az Atyának; -- mint Krisztus és az ô teste áldozati emlékezetét; -- mint Krisztus jelenlétét szavai és Lelke erejének hatására. Hálaadás és dicséret az Atyának 1359 Az Eucharisztia, Krisztus által a kereszten beteljesített üdvösségünk szentsége, a dicséret áldozata is hálaadásul a teremtés művéért. Az eucharisztikus áldozatban Krisztus halála és föltámadása által az egész Istentôl szeretett teremtést fölajánljuk az Atyának. Krisztus által az Egyház a dicséret áldozatát ajánlhatja föl hálaadásul mindazért a jóért, szépért és igazért, amit Isten a teremtésben és az emberi nemben alkotott. >>293 1360 Az Eucharisztia a hálaadás áldozata az Atyának, áldás, mellyel az Egyház háláját fejezi ki Istennek minden jótéteményéért: mindazért, amit Ô a teremtésben, a megváltásban és a megszentelésben tett. Az Eucharisztia tehát elsôsorban ,,hálaadást'' jelent. >>1083 1361 Az Eucharisztia a dicséret áldozata is, amellyel az Egyház az egész teremtés nevében énekli Isten dicsôségét. E dicsérô áldozat csak Krisztus által lehetséges: Ô személyéhez, dicséretéhez és közbenjárásához kapcsolja a híveket, és így a dicséret áldozatát Ôáltala és Ôvele ajánljuk föl az Atyának, és Ôbenne nyer elfogadást. >>294 Krisztusnak és az ô testének, az Egyháznak áldozati emlékezete 1362 Az Eucharisztia Krisztus húsvétjának emlékezete, egyetlen áldozatának aktualizálása és szentségi fölajánlása az Ô teste, az Egyház liturgiájában. Minden kánonban az alapítás szavai után megtaláljuk az anamnézisnek vagy megemlékezésnek nevezett imádságot. >>1103 1363 A Szentírás értelmében a megemlékezés nem csupán visszaemlékezés elmúlt eseményekre, hanem azoknak a csodatetteknek a hirdetése, melyeket Isten az emberek javára művelt.[2197] Ezen események liturgikus ünneplésében bizonyos módon maguk az események jelenvalóvá és aktuálissá válnak. Így érti Izrael népe az Egyiptomból történt szabadulását: valahányszor ünneplik a húsvétot, a kivonulás eseményei megjelennek a hívôk emlékezetében, hogy életüket ezen eseményeknek megfelelôen alakítsák. >>1099 1364 Az Újszövetségben a megemlékezés új értelmet kap. Amikor az Egyház az Eucharisztiát ünnepli, Krisztus húsvétjára emlékezik, ami jelenvalóvá válik: az áldozat, amelyet egyszer s mindenkorra ajánlott föl a kereszten, mindig aktuális marad:[2198] ,,Valahányszor az oltáron megünnepeljük a keresztáldozatot, melyben ťKrisztus, a mi húsvéti bárányunk föláldoztatottŤ (1Kor 5,7), megvalósul megváltásunk műve''.[2199] >>611, >>1085 1365 Mivel az Eucharisztia Krisztus húsvétjának emlékezete, áldozat is. Az Eucharisztia áldozati jellege magukból az alapító szavakból is kitűnik: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik'', és ,,ez a kehely az új Szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik'' (Lk 22,19--20). Az Eucharisztiában Krisztus ugyanazt a testet adja, melyet értünk a kereszten odaadott, és ugyanazt a vért, melyet kiontott ,,sokakért (...) a bűnök bocsánatára'' (Mt 26,28). >>2100, >>1846 1366 Az Eucharisztia tehát áldozat, mert megjeleníti (jelenvalóvá teszi) a kereszt áldozatát, mert annak emlékezete, s mert annak gyümölcsét alkalmazza: >>613 Krisztus ,,a mi Urunk és Istenünk, (...) a kereszt oltárán egyszer áldozta föl magát a halál által az Atyának, (...) hogy az embereknek örök megváltást szerezzen: mivel azonban halála után az ô papsága nem szűnik meg (Zsid 7,24.27), az utolsó vacsorán, ťazon az éjszakán, amelyen elárultatottŤ (1Kor 11,23), (...) szeretett jegyesének, az Egyháznak (miként az emberi természet igényli) (...) látható áldozatot hagyott, hogy az a kereszten egyszer bemutatandó véres áldozatot megjelenítse, s emlékezete az idôk végezetéig megmaradjon, és üdvözítô ereje azoknak a bűnöknek megbocsátására, melyeket naponta elkövetnek, alkalmaztassék.''[2200] 1367 Krisztus áldozata és az Eucharisztia áldozata egy áldozat: ,,egy és ugyanaz az áldozati adomány; a papok szolgálatával fölajánló személy ugyanaz, mint aki akkor a kereszten föláldozta önmagát, csak az áldozatbemutatás módja különbözik''.[2201] ,,S mivel ebben az isteni áldozatban, mely a szentmisében történik, ugyanaz a Krisztus van jelen és áldoztatik föl vérontás nélkül, aki a kereszt oltárán ťegyszer véresen áldozta föl önmagátŤ (...), ez az áldozat valóban engesztelô.''[2202] >>1545 1368 Az Eucharisztia az Egyház áldozata is. Az Egyház, mely Krisztus teste, részt vesz Fejének áldozatában. Ôvele teljes egészében áldozat lesz. Kapcsolódik az Ô minden emberért történô közbenjárásához az Atyánál. Az Eucharisztiában Krisztus áldozata az Ô teste tagjainak áldozata is lesz. A hívôk élete, dicsérete, fájdalma, imádsága és munkája egyesül Krisztus életével, dicséretével, fájdalmával, imádságával és munkájával és az Ô teljes odaadásával; és ezáltal új értéket nyer. Krisztus oltáron jelenlévô áldozata minden keresztény nemzedéknek megadja a lehetôséget, hogy egyesüljön az Ô áldozatával. >>618, >>2031, >>1109 A katakombákban gyakran szélesre tárt karokkal, orante testtartásban imádkozó nô alakjában ábrázolják az Egyházat, mely -- mint a kereszten karjait kitáró Krisztus -- Ôáltala, Ôvele és Ôbenne ajánlja föl önmagát és jár közben minden emberért. 1369 Az egész Egyház egyesül Krisztus áldozatával és közbenjárásával. A Pápa, aki Péter szolgálatát végzi az Egyházban, minden szentmiséhez kapcsolódik, melyben mint az egyetemes Egyház egységének jelét és szolgáját név szerint említik. A helyi püspök mindig felelôs az Eucharisztia ünnepléséért, akkor is, ha egy pap mutatja be; megemlítik a nevét, hogy jelezzék, ô a részegyház vezetôje a papság körében és a diákonusok segítségével. A közösség minden egyéb szolgálattevôért is közbenjár, aki érte és vele bemutatja az eucharisztikus áldozatot. >>834, >>882, >>1561, >>1566 ,,Az a szentmise érvényes, melyet a püspök vagy az ô megbízottja vezetésével ünnepelnek.''[2203] ,,A papok szolgálata által a hívôk lelki áldozata egyesül Krisztusnak, az egyetlen közvetítônek áldozatával, melyet a papok keze az egész Egyház nevében vérontás nélkül és szentségi módon a szentmisében fölajánl egészen addig, amíg az Úr el nem jön.''[2204] 1370 Krisztus áldozatával nemcsak a földön élô tagok, hanem azok is egyesülnek, akik már a mennyei dicsôségben vannak: az Egyház a Boldogságos Szűz Máriával közösségben és róla, valamint az összes szentekrôl megemlékezve ajánlja föl az eucharisztikus áldozatot. Az Egyház az Eucharisztiában bizonyos értelemben Máriával együtt áll a kereszt tövében, egyesülve Krisztus áldozatával és közbenjárásával. >>956, >>969 1371 Az eucharisztikus áldozatot az elhunyt hívôkért is fölajánlják, ,,a Krisztusban elhunytakért, akik még nem tisztultak meg teljesen'',[2205] hogy beléphessenek Krisztus világosságába és békéjébe. >>958, >>1689, >>1032 ,,Bárhol helyezzétek el ezt a testet: semmi aggodalmatok ne legyen miatta; csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek.''[2206] ,,Azután (az anaforában) az elhunyt szent atyákért és püspökökért, és általában a közülünk elhunytakért (imádkozunk); mert hisszük, hogy ez nagyon javára válik azoknak a lelkeknek, akikért imádkozunk e szent és félelmetes áldozat színe elôtt. (...) Mi magunk is könyörgéseket ajánlunk föl Istennek az elhunytakért, még ha bűnösök voltak is, (...) a bűneinkért föláldozott Krisztust ajánljuk föl, engesztelvén Istent, az emberek barátját mind értük, mind önmagunkért.''[2207] 1372 Szent Ágoston csodálatos szintézisbe foglalta e tanítást, mely arra késztet, hogy egyre teljesebben vegyünk részt Megváltónk áldozatában, amit az Eucharisztiában ünneplünk: >>1140 ,,Az egész megváltott közösség, azaz a szentek gyülekezete és társasága Istennek fölajánlott áldozat lesz a nagy Pap által, aki önmagát is fölajánlotta értünk a szenvedésben, hogy ily nagy Fô teste lehessünk a szolga alakja szerint. (...) Ez a keresztények áldozata: ťSokan egy test vagyunk KrisztusbanŤ (Róm 12,5). Amit az Egyház az oltárnak a hívôk számára is ismert szentségével gyakorol, ahol megbizonyosodik arról, hogy abban, amit föláldoz, önmaga áldoztatik föl.''[2208] Krisztus jelenléte szavának és a Szentléleknek ereje által 1373 ,,Jézus Krisztus, aki meghalt, sôt aki föltámadt és az Isten jobbján közbenjár értünk'' (Róm 8,34), Egyházában sokszorosan jelen van:[2209] igéjében, Egyháza imádságában, ,,ahol ketten vagy hárman összegyűltek az én nevemben'' (Mt 18,20), a szegényekben, a betegekben, a foglyokban,[2210] a szentségeiben, melyeknek Ô a szerzôje, a szentmise-áldozatban és azok személyében, akik a papi szolgálatot végzik, de ,,mindenekelôtt az eucharisztikus színek alatt''.[2211] >>1088 1374 Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt egyedülálló. És e jelenlét emeli az Eucharisztiát az összes szentség fölé, úgyhogy az Eucharisztia ,,a lelki élet beteljesedése és az összes szentség célja''.[2212] Az Eucharisztia legszentebb szentségében ,,a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen''.[2213] ,,E jelenlétet nem kizárólagosan nevezzük valóságosnak -- mintha az egyéb jelenlétek nem valóságosak volnának --, hanem kiemelô módon, mert e jelenlét szubsztanciális, benne ugyanis az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen.''[2214] >>1211 1375 E szentségben Krisztus a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változása által válik jelenvalóvá. Az egyházatyák határozottan állították az Egyház hitét abban, hogy Krisztus szavának és a Szentlélek tevékenységének hatékonysága van ezen átváltozás végrehajtására. Aranyszájú Szent János így nyilatkozik: >>1105 ,,Nem ember az, aki megteszi, hogy az adományok Krisztus testévé és vérévé váljanak, hanem maga Krisztus, akit értünk megfeszítettek. A szavakat kimondó pap Krisztust jeleníti meg: de az erô és a kegyelem Istené. Ez az én testem -- mondja. Ez a szó változtatja át az áldozati adományokat.''[2215] >>1128 Szent Ambrus pedig ezt mondja errôl az átváltozásról: Legyünk meggyôzôdve arról, hogy ,,olyan dolog áll elôttünk, amit nem a természet alakított ilyenné, hanem az áldás konszekrálta, és az áldás hatékonysága meghaladja a természetet, hiszen az áldás erejébôl éppen maga a természet változik át''.[2216] ,,Krisztus szava tehát, aki a semmibôl létre tudta hozni azt, ami nem volt, a már létezôt ne tudná átváltoztatni azzá, ami korábban nem volt? Nem kisebb dolog új dolgokat teremteni, mint a természeteket átváltoztatni.''[2217] >>298 1376 A Trienti Zsinat összefoglalja a katolikus hitet, amikor kijelenti: ,,Mivel pedig Krisztus, a mi Megváltónk azt mondta, hogy amit Ô a kenyér színe alatt fölajánlott, valóban az Ô teste, azért Isten Egyházában mindig élt a meggyôzôdés, és ez a szent zsinat újra kinyilvánítja: a kenyér és a bor konszekrációja által olyan átváltoztatás történik, ami a kenyér egész lényegét Krisztus, a mi Urunk testének lényegévé és a bor egész lényegét az ô vérének lényegévé változtatja át. Ezt a változást a szent, katolikus Egyház helyesen és sajátos értelemben transsubstantiatio-nak, 'átlényegülésnek' nevezte.''[2218] 1377 Krisztus eucharisztikus jelenléte az átváltoztatás pillanatában kezdôdik, és addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak. Az egész Krisztus van jelen a színek mindegyikében, és az egész Krisztus van jelen azok minden egyes részében oly módon, hogy a kenyér megtörése Krisztust nem osztja meg.[2219] 1378 Az Eucharisztia tisztelete. A szentmise liturgiája során Krisztusnak a kenyér és a bor színe alatti valóságos jelenlétébe vetett hitünket többek között azzal is kifejezzük, hogy az Úr imádásának jeleként térdet hajtunk vagy mélyen meghajlunk. ,,Az Eucharisztia szentsége iránti imádást a katolikus Egyház nemcsak a szentmisében, hanem azon kívül is végezte és végzi azáltal, hogy a konszekrált ostyákat a lehetô leggondosabban ôrzi, a hívôk imádása tárgyaként kihelyezi és a népsokaság örömére körmenetekben hordozza.''[2220] >>1178, >>103, >>2628 1379 A tabernákulum korábban arra szolgált, hogy az Eucharisztiát méltó körülmények között ôrizzék annak érdekében, hogy a betegeknek és a távollevôknek a szentmisén kívül elvihessék. Ahogyan az Egyház elmélyült Krisztus valóságos eucharisztikus jelenlétének hitében, úgy ébredt tudatára az eucharisztikus színek alatt jelenlévô Krisztus csöndes imádása értelmének. Ezért a tabernákulumnak a templomban különösen méltó helyen kell állnia; és olyannak kell lennie, hogy az Krisztus valóságos jelenlétének igazságát az Oltáriszentségben kiemelje és nyilvánvalóvá tegye. >>1183, >>2691 1380 Nagyon megfelelô, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetrôl, amellyel Ô ,,mindvégig'' (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ô eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk,[2221] éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: >>669, >>478 ,,Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az idôt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélôdésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.''[2222] >>2715 1381 ,,Hogy e szentségben Krisztus valóságos teste és valóságos vére van jelen, ahogy Szent Tamás mondja, ťérzékekkel nem, de az isteni tekintélyre támaszkodó hittel egyedül lehet megragadni. Ezért mondja Cirill a Lk 22,19 Ez az én testem, mely értetek adatik helyérôl: Ne kételkedj, hogy igaz-e; hanem inkább hittel fogadd el az Üdvözítô szavait. Mivel ugyanis Ô az Igazság, nem hazudikŤ'':[2223] >>156, >>215 Imádlak áhítattal, Isten, rejtelem! Aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert téged szemlélve elveszti magát. Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít: Hiszem, amit hinni Isten Fia szab, igédnél, Igazság, mi van igazabb?[2224] VI. A húsvéti lakoma 1382 A szentmise egyszerre és elválaszthatatlanul a keresztáldozatot megörökítô áldozati emlékezés és az Úr testével és vérével való közösség szent lakomája. Az eucharisztikus áldozat ünneplése teljesen a Krisztussal történô bensôséges egyesülésre irányul az áldozás által. Áldozni annyit jelent, mint magát Krisztust fogadni, aki önmagát áldozta értünk. >>950 1383 Az oltár, amely körül az Egyház az Eucharisztia ünneplésére összegyűl, ugyanannak a misztériumnak két oldalát mutatja meg: az áldozati oltárt és az Úr asztalát, már csak azért is, mert a keresztény oltár magának Krisztusnak szimbóluma, aki úgy van jelen hívei körében, mint a megbékéltetésünkért fölajánlott áldozat és az önmagát nekünk ajándékozó mennyei eledel. ,,Mi más Krisztus oltára, mint Krisztus testének képe?''-- mondja Szent Ambrus,[2225] és másutt: ,,Az oltár a test képe, és Krisztus teste van az oltáron.''[2226] A liturgia az áldozatnak és a kommuniónak ezt az egységét számos imádságban fejezi ki. A római Egyház így imádkozik kánonjában: >>1182 ,,Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mi, akik errôl az oltárról Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással és kegyelemmel elteljünk.''[2227] ,,Vegyétek és egyetek ebbôl mindnyájan'': a szentáldozás 1384 Az Úr sürgetô meghívással fordul felénk, hogy az Eucharisztia szentségében magunkhoz vegyük Ôt: ,,Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ô vérét, nem lesz bennetek élet'' (Jn 6,53). >>2835 1385 Hogy meg tudjunk felelni ennek a meghívásnak, erre a nagy és szent pillanatra elô kell készülnünk. Szent Pál apostol lelkiismeretvizsgálatra buzdít: ,,Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, és csak úgy egyék a kenyérbôl és igyék a kehelybôl, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza'' (1Kor 11,27--29). Annak, aki súlyos bűn tudatában van, meg kell gyónnia, mielôtt a szentáldozáshoz járul. >>1457 1386 A hívô e nagy szentség elôtt nem tehet mást, mint hogy lángoló hittel és alázattal megismételje a százados szavait:[2228] ,,Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!''[2229]Aranyszájú Szent János liturgiájában a hívôk ugyanazon lelkülettel imádkozzák: ,,A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevô, kiáltom feléd: ťEmlékezzél meg rólam, Uram, a te országodban!Ť''[2230] >>732 1387 E szentség vételének méltó elôkészületeként a hívôknek meg kell tartaniuk az Egyházuk által elôírt szentségi böjtöt.[2231] Magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz. >>2043 1388 Megfelel az Eucharisztia rendeltetésének, hogy a hívôk, ha kellôen föl vannak készülve,[2232] megáldoznak, amikor szentmisén vesznek részt:[2233] ,,Nagyon ajánlott a szentmisén való tökéletesebb részvétel abban a formában is, hogy a hívek az Úr testét a pap áldozása után ugyanabból az Áldozatból vegyék magukhoz''.[2234] 1389 Az Egyház kötelezi a hívôket arra, hogy vasár- és ünnepnapon vegyenek részt az isteni liturgiában[2235] és gyónással fölkészülve legalább évente egyszer vegyék magukhoz az Eucharisztiát, lehetôleg a húsvéti idôben.[2236] Az Egyház nyomatékosan ajánlja a hívôknek, hogy a szent Eucharisztiát vasár- és ünnepnapokon vagy még gyakrabban, akár minden nap vegyék magukhoz. >>2042, >>2837 1390 A csak kenyér színe alatti szentáldozásban -- Krisztus mindkét szín alatti szentségi jelenléte következtében -- az Eucharisztia kegyelmi gyümölcseit egészen fogadni lehet. Lelkipásztori megfontolásból a latin szertartásban ez az áldozási forma a leggyakoribb. ,,A szentáldozás azonban akkor éri el jel természetének teljességét, ha mindkét szín alatt történik. Ebben a formában az eucharisztikus lakoma jele tökéletesebben fejezôdik ki.''[2237] A keleti szertartásokban ez a szentáldozás általános módja. A szentáldozás gyümölcsei 1391 A szentáldozás elmélyíti egyesülésünket Krisztussal. Az Eucharisztia vételének a szentáldozásban a legfôbb gyümölcse a bensô egyesülés Jézus Krisztussal. Az Úr mondja: ,,Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg ôbenne'' (Jn 6,56). A Krisztusban való élet alapja az eucharisztikus lakoma: ,,Ahogy engem az élô Atya küldött és Én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, általam fog élni'' (Jn 6,57) >>460, >>521. ,,Amikor az Úr ünnepein a hívôk a Fiú testét magukhoz veszik, hirdetik egymásnak az örömhírt: megkaptuk az élet foglalóját; mint amikor az angyal Mária Magdolnának mondta: ťKrisztus föltámadott!Ť. Most is az életet és a föltámadást kapja az, aki magához veszi Krisztust.''[2238] 1392 Amit az anyagi táplálék eredményez a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás csodálatos módon lelki életünkben. A föltámadott Krisztus -- ,,a Szentlélek által élô és éltetô''[2239] -- testével való kommunió megôrzi, növeli és megújítja a keresztségben kapott kegyelmi életet. A keresztény élet e növekedése igényli, hogy az eucharisztikus kommunióval, zarándokságunk kenyerével táplálkozzék egészen halálunk órájáig, amikor 'útravalóul' kapjuk. >>1212, >>1524 1393 A szentáldozás elválaszt bennünket a bűntôl. Krisztus teste, melyet a szentáldozásban magunkhoz veszünk, értünk ,,adatott'', és a vér, amelyet iszunk, ,,sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára''. Ezért az Eucharisztia nem tud Krisztussal egyesíteni anélkül, hogy ne tisztítana meg az elkövetett bűnöktôl és ne óvna meg a jövendô bűnöktôl: >>613 ,,Valahányszor magunkhoz vesszük, az Úr halálát hirdetjük.[2240] Ha a halálát, akkor a bűnök bocsánatát hirdetjük. Ha valahányszor kiontatik a vér, a bűnök bocsánatára ontatik ki, akkor mindig úgy kell fogadnom, hogy mindig megbocsátja a bűneimet. Nekem, aki mindig vétkezem, mindig szükségem van az orvosságra.''[2241] 1394 Amint a testi táplálék az elhasznált erô pótlására szolgál, úgy az Eucharisztia erôsíti a szeretetet, mely a mindennapi életben természete szerint gyengül; és ez a fölelevenített szeretet eltörli a bocsánatos bűnöket.[2242] Amikor Krisztus nekünk ajándékozza önmagát, újra életre kelti szeretetünket, és képessé tesz arra, hogy a teremtmények iránti rendetlen ragaszkodásainkat megszakítsuk és benne meggyökerezzünk: >>1863, >>1436 ,,Mivel tehát Krisztus szeretetbôl halt meg értünk, amikor az áldozat idejében megemlékezünk az Ô haláláról, azt kérjük, hogy a Szentlélek eljövetele által adassék nekünk a szeretet; azt kérjük alázattal könyörögve, hogy e szeretet által, mellyel Krisztus minket arra méltatott, hogy megfeszíttessék értünk, mi is -- a Szentlélek kegyelmét elnyerve -- úgy tekinthessük a világot, mint ami számunkra megfeszíttetett, s mi magunk is megfeszíttessünk a világnak; (...) a szeretet ajándékát elnyerve, meghaljunk a bűnnek és Istennek éljünk.''[2243] 1395 Az Eucharisztia e szeretet által, melyet föllobbant bennünk, megôriz minket a halálos bűnöktôl. Minél inkább részesedünk Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. De a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a bűnbocsánat szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. >>1855, >>1446 1396 A titokzatos Test egysége: az Eucharisztia teszi az Egyházat. Akik az Eucharisztiát magukhoz veszik, szorosabban kapcsolódnak Krisztushoz. Emiatt Krisztus valamennyi hívôt egy testbe kapcsol össze: az Egyházba. A szentáldozás ezt az Egyházba testesülést, ami a keresztség által már megvalósult, megújítja, megerôsíti és elmélyíti. A keresztségben meghívást kaptunk arra, hogy egy testet alkossunk.[2244] Az Eucharisztia beteljesíti ezt a meghívást: ,,Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérbôl részesülünk'' (1Kor 10,16--17): >>1118, >>1267, >>790 ,,Ha ti Krisztus teste és az Ô tagjai vagytok, misztériumotok oda van helyezve az Úr asztalára: a saját misztériumotokat kapjátok. Arra, ami vagytok, Amen-nal válaszoltok, és válaszolván aláírjátok. Hallod ugyanis: Krisztus teste; és te válaszolod: Amen. Légy Krisztus tagja, hogy igaz legyen az Amen.''[2245] >>1064 1397 Az Eucharisztia kötelez a szegények iránt; hogy Krisztus értünk adott testét és vérét igazságban vehessük magunkhoz, Krisztust a legszegényebbekben, az Ô testvéreiben kell fölismernünk:[2246] >>2449 ,,Megízlelted az Úr vérét, és még így sem ismered föl a testvéredet; (...) magát az asztalt is meggyalázod, amikor azt, aki ennek részese lett, nem tartod méltónak arra, hogy megoszd vele táplálékodat. (...). Minden bűnödtôl megszabadított téged Isten, és ilyen asztalra méltatott: te pedig ettôl sem lettél jóságosabb.''[2247] 1398 Az Eucharisztia és a keresztények egysége. E misztérium nagysága láttán Szent Ágoston így kiáltott föl: ,,Ó, kegyes jóság szentsége! Ó, egység jele! Ó, szeretet köteléke!''[2248] Minél fájdalmasabban érezzük az Egyház megosztottságait, amelyek lehetetlenné teszik az Úr asztalánál való közös részvételt, annál fontosabbak az imádságok az Úrhoz, hogy a benne hívôk teljes egységének napjai visszatérjenek. >>817 1399 A keleti egyházak, amelyek nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, az Eucharisztiát nagy szeretettel ünneplik. ,,Ezek az egyházak, jóllehet különváltak, valódi szentségeikkel rendelkeznek, kiváltképpen pedig az apostoli jogfolytonosság következtében van papságuk és Eucharisztiájuk, melyek révén igen szoros kapcsolatban állnak velünk mindmáig.''[2249] Ezért ,,bizonyos kommunikáció in sacris, bizonyos körülmények között és az egyházi hatóság jóváhagyásával nem csupán lehetséges, hanem ajánlatos is''.[2250] >>838 1400 A reformációból született és a katolikus Egyháztól különvált egyházi közösségek ,,nem ôrizték meg sértetlenül -- fôleg az ordo szentségének hiánya miatt -- az eucharisztikus misztérium eredeti és teljes lényegét''.[2251] Ezért a katolikus Egyház számára az intercommunio ezekkel a közösségekkel nem lehetséges. Mindazonáltal ezek a közösségek, ,,amikor a Szent Vacsorában megemlékeznek Urunk haláláról és föltámadásáról, megvallják, hogy az életet a Krisztussal való közösség jelenti, és várják az ô dicsôséges eljövetelét''.[2252] >>1536 1401 Amikor a megyéspüspök ítélete szerint súlyos szükséghelyzet áll fönn, katolikus papok kiszolgáltatnak szentségeket (Eucharisztiát, a gyónás, betegek kenete szentségét) más keresztényeknek, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, de önként kérik: e szentségekre vonatkozóan a katolikus hitet meg kell vallaniuk és a szükséges fölkészültséggel kell rendelkezniük.[2253] >>1483, >>1385 VII. Az Eucharisztia -- ,,a jövendô dicsôség záloga'' 1402 Egy ôsi imádságában így magasztalja az Egyház az Eucharisztia misztériumát: ,,Ó, szentséges lakoma, Krisztust vesszük rajta. Felidézzük szenvedésének emlékét, lelkünket kegyelem tölti el, és a jövendô dicsôség záloga nekünk adatik.''[2254] Ha az Eucharisztia az Úr húsvétjának emlékezete, ha az oltár áldozatából részesülôket ,,a mennyei áldás és kegyelem teljessége''[2255] tölti el, akkor az Eucharisztia a mennyei dicsôség elôvételezése is. >>1323, >>1130 1403 Az utolsó vacsorán maga az Úr irányította tanítványai figyelmét a húsvétnak az Isten országában történô beteljesedésére: ,,Mondom nektek: mostantól nem iszom a szôlô termésébôl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában'' (Mt 26,29).[2256] Valahányszor az Egyház az Eucharisztiát ünnepli, emlékezik erre az ígéretre, és tekintetét arra irányítja, ,,aki eljön'' (Jel 1,4). Imádságában hívja az Ô eljövetelét: ,,Marana tha!'' (1Kor 16,22), ,,Jöjj el, Uram Jézus!'' (Jel 22,20). ,,Jöjjön el a te kegyelmed, és múljék el e világ!''[2257] >>671 1404 Az Egyház tudja, hogy Eucharisztiájában az Úr már most eljön és benne közöttünk van. Mégis, ez a jelenlét elfátyolozott. Ezért ünnepeljük mi az Eucharisztiát úgy, hogy ,,reménykedve várjuk Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak dicsôséges eljövetelét'',[2258] és kérjük, hogy ,,országodban majd reményünk szerint (mindannyian) dicsôségedben örökre részesüljünk, amikor letörölsz szemünkrôl minden könnyet, és színrôl színre látunk téged, Istenünk. Hasonlók leszünk hozzád mindörökre, és vég nélkül dicsôítünk téged, Krisztus, a mi Urunk által''.[2259] >>1041, >>1028 1405 E nagy reménységnek, tudniillik az új égnek és az új földnek -- melyekben igazságosság lakik[2260] -- nincs biztosabb záloga, sem nyilvánvalóbb pecsétje, mint az Eucharisztia. Valójában valahányszor e misztériumot ünnepeljük, ,,megváltásunk műve valósul meg'',[2261] és mi ,,egy kenyeret (...) (törünk meg), mely a halhatatlanság orvossága, ellenméreg, hogy meg ne haljunk, hanem mindig éljünk Jézus Krisztusban''.[2262] >>1042, >>1000 Összefoglalás 1406 Jézus mondta: ,,Én vagyok az élô kenyér, aki a mennybôl szállottam alá. Aki eszik ebbôl a kenyérbôl, örökké fog élni (...). Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, (...) Bennem marad és Én ôbenne.'' (Jn 6,51.54.56) 1407 Az Eucharisztia az Egyház életének szíve és csúcspontja, mert benne Krisztus Egyházát és annak minden tagját társítja a dicséret és hálaadás áldozatához, melyet Ô egyszer s mindenkorra fölajánlott Atyjának a kereszten; ezen áldozat által árasztja ki az üdvösség kegyelmeit testére, ami az Egyház. 1408 Az Eucharisztia ünneplése mindig magában foglalja: Isten Igéjének hirdetését, a hálaadást az Atyaistennek minden jótéteményéért, elsôsorban Fiának ajándékozásáért, a kenyér és a bor konszekrációját és a részesedést a liturgikus lakomában az Úr teste és vére vétele által. Mindezek az elemek egy és ugyanazt a kultikus cselekményt alkotják. 1409 Az Eucharisztia Krisztus húsvétjának emlékezete: azaz az üdvösség Krisztus élete, halála és föltámadása által beteljesített művéé, a műé, mely a liturgikus cselekmény által jelenvalóvá válik. 1410 Krisztus, az Újszövetség örök Fôpapja, a pap szolgálata által maga ajánlja föl az eucharisztikus áldozatot. Ugyanakkor, mert valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt, Ô maga az eucharisztikus áldozat. 1411 Egyedül az érvényesen fölszentelt papok vezethetik az Eucharisztiát, s konszekrálhatják a kenyeret és a bort, hogy az Úr testévé és vérévé váljanak. 1412 A szentség lényeges jelei a búzakenyér és a szôlôbor, melyekre a pap lehívja a Szentlélek áldását és kimondja azokat a konszekráló szavakat, melyeket Jézus az utolsó vacsorán mondott: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik. (...) Ez az én vérem kelyhe (...)''. 1413 A konszekráció által történik a kenyér és a bor átlényegülése Krisztus testévé és vérévé. A konszekrált kenyér és a bor színei alatt maga az élô és dicsôséges Krisztus van jelen igazán, valóságosan és lényegileg, az Ô teste és vére, Lelkével és istenségével együtt.[2263] 1414 Az Eucharisztiát mint áldozatot mind az élôk, mind a megholtak bűneinek jóvátételére, s Istentôl lelki vagy testi jótétemények elnyerésére is fölajánljuk. 1415 Aki Krisztust az eucharisztikus kommunióban magához akarja venni, annak a kegyelem állapotában kell lennie. Ha valaki tudatában van annak, hogy halálos bűnt követett el, nem járulhat az Eucharisztiához, amíg föloldozást nem kapott a bűnbánat szentségében. 1416 Krisztus testének és vérének vétele növeli az áldozó egyesülését az Úrral, megbocsátja bocsánatos bűneit és megôrzi a súlyos bűnöktôl. Mivel az áldozó és Krisztus között a szeretet kötelékei erôsödnek, e szentség vétele erôsíti az Egyház, Krisztus titokzatos testének egységét. 1417 Az Egyház nagyon ajánlja a hívôknek a szentáldozást, amikor részt vesznek az Eucharisztia ünneplésében; évente legalább egyszer kötelezôvé teszi számukra. 1418 Tekintettel arra, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, imádó hódolat illeti meg. A legszentebb szentség meglátogatása ,,az Úr Krisztus iránt (...) a hála bizonyítéka, a szeretet záloga s a kötelezô imádás lerovása.''[2264] 1419 Krisztus, amikor ebbôl a világból átment az Atyához, az Eucharisztiában nekünk adta a dicsôség zálogát: a szent áldozatban való részesedés a Szívéhez tesz hasonlóvá, fönntartja erôinket a földi élet zarándokútján, ébren tartja bennünk az örök élet vágyát és már most egyesít a mennyei egyházzal, a Boldogságos Szűzzel és az összes szentekkel. ======================================================================== A gyógyulás szentségei 1420 A keresztény beavatás szentségei által az ember megkapja Krisztus új életét. Ezt az életet azonban ,,törékeny cserépedényben'' (2Kor 4,7) hordozzuk. Most még ,,Krisztussal el van rejtve az Istenben'' (Kol 3,3). Most még földi, fájdalomnak, betegségnek és halálnak alávetett házunkban[2265] vagyunk. Isten gyermekeinek ez az új élete a bűn miatt megsérülhet és el is veszíthetô. 1421 Az Úr Jézus Krisztus lelkünk és testünk orvosa, aki a bénának megbocsátotta bűneit, és visszaadta teste egészségét,[2266] úgy akarta, hogy Egyháza a Szentlélek erejével folytassa gyógyító és üdvözítô művét, saját tagjaira vonatkozóan is. Ez a gyógyítás két szentségének célja: a bűnbánat és a betegek kenete szentségéé. ======================================================================== A bűnbánat és a kiengesztelôdés szentsége 1422 ,,Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértô bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben.''[2267] >>980 I. Hogyan nevezik ezt a szentséget? 1423 A megtérés szentségének nevezik amiatt, hogy szentségileg megvalósítja Jézus megtérésre szólító hívását,[2268] tudniillik az elhatározást a visszatérésre az Atyához,[2269] akitôl az ember a bűn által eltávolodott. >>1989, >>1440 A bűnbánat szentségének nevezik amiatt, hogy megszenteli a keresztény bűnös személyes és egyházi megtérésének, bűnbánatának és elégtételének útját. 1424 A gyónás (a bűnök megvallása) szentségének nevezik amiatt, hogy a bűnök beismerése, megvallása a pap elôtt e szentség lényeges összetevôje. Mélyebb értelemben ez a szentség ,,hitvallás'' is, mert elismeri és dicséri Isten szentségét és irgalmasságát a bűnös emberek iránt. >>1456 A bűnbocsánat szentségének nevezik, amiatt, hogy a pap szentségi föloldozása által Isten ,,bocsánatot (...) és békét''[2270] ad a bűnbánónak. >>1449 A kiengesztelôdés szentségének is nevezik, mert a bűnösnek ajándékozza Isten megengesztelôdô szeretetét: ,,Engesztelôdjetek ki Istennel!'' (2Kor 5,20). Aki Isten irgalmas szeretetébôl él, kész arra, hogy megfeleljen az Úr fölhívásának: ,,Menj, és elôbb békülj ki felebarátoddal!'' (Mt 5,24). >>1442 II. Mire jó a kiengesztelôdés szentsége a keresztség után? 1425 ,,Megtisztultatok, (...) megszentelôdtetek, (...) megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelkében!''(1Kor 6,11). Tudatosítanunk kell, mily nagy Isten ajándéka, amit a keresztény beavatás szentségeiben kaptunk, hogy fölfogjuk, mennyire idegen a bűn attól, aki Krisztust öltötte magára.[2271] Ám Szent János apostol ezt is írja: ,,Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság'' (1Jn 1,8). És maga az Úr tanított bennünket így imádkozni: ,,Bocsásd meg a mi vétkeinket'' (Lk 11,4), egymás elleni vétkeink megbocsátását összekötvén azzal a megbocsátással, amit Isten ad a mi bűneinkre. >>1263, >>2838 1426 A megtérés Krisztushoz, a keresztségbôl való új születés, a Szentlélek ajándékai, Krisztus táplálékul magunkhoz vett teste és vére bennünket szentté és feddhetetlenné tett ,,Ôelôtte'' (Ef 1,4), miként maga az Egyház, Krisztus jegyese Ôelôtte ,,szent és szeplôtelen'' (Ef 5,27). A keresztény beavatásban kapott új élet azonban sem az emberi természet törékenységét és gyöngeségét, sem a hagyomány által concupiscentiának nevezett bűnre való hajlandóságot nem szüntette meg, s ez utóbbi megmarad a megkereszteltekben, hogy próbára tétessenek a keresztény élet harcában Krisztus kegyelmétôl támogatva.[2272] Ez a harc a megtérés harca az életszentségért és az örök életért, melyre az Úr szüntelenül hív minket.[2273] >>405, >>978, >>1264 III. A megkereszteltek megtérése 1427 Jézus a megtérésre hív. E meghívás lényeges része az Ország meghirdetésének: ,,És betelt az idô, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!'' (Mk 1,15) Az Egyház igehirdetésében ez a meghívás elsôsorban azokhoz szól, akik még nem ismerik Krisztust és az ô evangéliumát. Így a keresztség az elsô és alapvetô megtérés fô helye. Az evangéliumban való hit és a keresztség által[2274] mond ellen az ember a gonosznak, s nyeri el az üdvösséget, azaz az összes bűnök bocsánatát és az új élet ajándékát. >>541, >>1226 1428 Krisztus meghívása a megtérésre állandóan visszhangzik tehát a keresztények életében. E második megtérés állandó feladat az egész Egyház számára, mely ,,bűnösöket foglal magába, egyszerre szent és mindig megtisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja''.[2275] E megtérésre törekvés nem pusztán emberi tett. A ,,töredelmes szív''[2276] mozgása ez, melyet a kegyelem vonz és indít,[2277] hogy válaszoljon az irgalmas Isten szeretetére, aki elôbb szeretett bennünket.[2278] >>1036, >>853, >>1996 1429 Szent Péter megtérése Mestere háromszoros megtagadása után ezt tanúsítja. Jézus végtelenül irgalmas tekintete váltja ki a bánat könnyeit[2279] és -- az Úr föltámadása után -- Péter iránta való szeretetének háromszoros megerôsítését.[2280] A második megtérésnek közösségi jellege is van. Ez mutatkozik meg a meghívásben, melyet az Úr egy egész egyházhoz intéz: ,,Tarts bűnbánatot!'' (Jel 2,5.16). Szent Ambrus a két megtérésrôl mondja: ,,az Egyháznak pedig van vize is, könnye is, keresztvize és bűnbánati könnyei''.[2281] IV. A belsô bűnbánat 1430 Miként már a Prófétáknál is, Jézusnál a meghívás a megtérésre és a bűnbánatra elsôsorban nem a külsô cselekedetekre irányul, a ,,zsákra és hamura'', böjtölésre és önmegtagadásokra, hanem a szív megtérésére, a belsô bűnbánatra. Enélkül a bűnbánat cselekedetei terméketlenek és hazugok; ezzel szemben a belsô megtérés e lelkület látható jelekkel való kifejezésére sarkall gesztusokban és bűnbánati gyakorlatokban.[2282] >>1098 1431 A belsô bűnbánat az egész élet gyökeresen új iránya, visszafordulás teljes szívbôl Istenhez, a bűn elhagyása, elfordulás a rossztól, elkövetett gonosz cselekedeteink megtagadása. Ugyanakkor magában foglalja a vágyat és az elhatározást az élet megváltoztatására, reménykedve az isteni irgalmasságban és bízva az Ô kegyelmének segítségében. A szív e megtérését üdvös fájdalom és szomorúság kíséri, melyet az egyházatyák animi cruciatus-nak, a 'lélek gyötrelmének' és compunctio cordis-nak, a 'szív bánkódásának' neveznek.[2283] >>1451, >>368 1432 Az ember szíve nehéz és megkérgesedett. Istennek az emberbe új szívet kell adnia.[2284] A megtérés elsôsorban Isten kegyelmének műve, aki megteszi, hogy a szívünk visszatér Ôhozzá: ,,Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk'' (Siral 5,21). Isten adja nekünk az erôt, hogy újra tudjunk kezdeni. Amikor a szívünk fölfedezi Isten szeretetének nagyságát, megrendül a bűn szörnyűségétôl és súlyától, és kezd félni attól, hogy bűnnel megbántsa Istent és elszakadjon Tôle. Az emberi szív megtér, ha föltekint arra, akit bűneink keresztülszúrtak.[2285] >>1389 ,,Tekintsünk Krisztus vérére, és megértjük, mennyire értékes Atyja számára; mert üdvösségünkért kiontva az egész világnak meghozta a bűnbánat kegyelmét.''[2286] 1433 Húsvét óta a Szentlélek vádolja a világot a bűnrôl,[2287] tudniillik, hogy a nem hittek abban, akit az Atya küldött. De ugyanez a Lélek, aki fölfedi a bűnt, a Vigasztaló,[2288] aki nyújtja az emberi szívnek a bűnbánat és a megtérés kegyelmét.[2289] >>729, >>692, >>1848 V. A bűnbánat különféle formái a keresztény életben 1434 A keresztény ember belsô bűnbánatának nagyon sokféle külsô megnyilvánulása lehet. A Szentírás és az egyházatyák hármat fô formát hangsúlyoznak: a böjtöt, az imádságot és az alamizsnát,[2290] melyek kifejezik a megtérést önmagunkhoz, Istenhez és a felebaráthoz. A gyökeres megtisztulás mellett, melyet a keresztség vagy a vértanúság okoz, ezek mint a bűnbocsánat elnyerésének eszközei magukkal hozzák a felebaráttal való kiengesztelôdésre törekvést, a bűnbánat könnyeit, a felebarát üdvösségével való törôdést,[2291] a szentek közbenjárását és annak a szeretetnek gyakorlását, ,,mely bűnök sokaságát takarja el'' (1Pt 4,8) >>1969. 1435 A megtérés a mindennapi életben a kiengesztelôdés gesztusaival, a szegényekkel való törôdéssel, a jog és igazság gyakorlásával és védelmével,[2292] a hibáknak a testvérek elôtti beismerésével, a testvéri feddéssel, az életvitel felülvizsgálatával, a lelkiismeretvizsgálattal, a lelkivezetéssel, a szenvedések elfogadásával, az igazságért elszenvedett üldözés elviselésével történik. A bűnbánat legbiztosabb útja minden nap fölvenni a keresztet, és követni Jézust.[2293] 1436 Eucharisztia és bűnbánat. A megtérés és bűnbánat mindennapi forrását és táplálékát az Eucharisztiában találja meg, mert benne jelenik meg Krisztus áldozata, mely kiengesztelt minket Istennel; Vele táplálkoznak és erôsödnek azok, akik Krisztus életébôl élnek; az Eucharisztia ,,ellenszer, mellyel megszabadulunk a napi hibáktól és megmenekülünk a halálos bűnöktôl''.[2294] >>1394 1437 A Szentírás olvasása, a zsolozsma végzése és a Miatyánk imádkozása, az istentisztelet vagy a jámborság bármely ôszinte cselekedete ébreszti bennünk a megtérés és a bűnbánat lelkét és hozzájárul bűneink bocsánatához. 1438 A bűnbánati idôk és napok a liturgikus év folyamán (nagyböjti idô, a pénteki napok az Úr halálának emlékezetére) értékes alkalmak az Egyház bűnbánati gyakorlata számára.[2295] Ezek az idôk különösen alkalmasak lelkigyakorlatokra, bűnbánati liturgiákra, bűnbánati zarándoklatokra, önkéntes lemondásokra -- például böjt és alamizsnaadás -- és a testvéri segítségnyújtásra (karitatív és missziós tevékenység). >>540, >>2043 1439 A megtérés és bűnbánat folyamatát Jézus csodálatosan írja le a ,,tékozló fiú'' példabeszédében, melynek középpontja az ,,irgalmas Atya'':[2296] a hazug szabadság káprázata, az atyai ház elhagyása; a végletes nyomorúság, melybe a fiú jutott, miután eltékozolta vagyonát; a mélységes megaláztatás, hogy disznókat kell ôriznie, s ami még rosszabb, hogy a disznók eledelével vágyódik jóllakni; elgondolkodás az elveszett javakról; a bűnbánat és az elhatározás, hogy bűnösnek fogja vallani magát atyja elôtt; a visszatérés útja; a nagylelkű fogadtatás az atyánál; az atya öröme: mindez a megtérés folyamatának sajátos eleme. A szép ruha, a gyűrű és az ünnepi lakoma annak az új, tiszta, emberhez méltó és örömteli életnek a szimbólumai, mely az Istenhez és az Ô családjának -- ami az Egyház -- ölébe megtérô ember élete. Egyedül Krisztusnak az Atya szeretetének mélységeit ismerô Szíve volt képes Atyja irgalmasságának mélységeit ilyen egyszerűen és szépen kinyilatkoztatni számunkra. >>545 VI. A bűnbánat és a kiengesztelôdés szentsége 1440 A bűn elsôsorban Isten megbántása, a vele való közösség megszakítása. Ugyanakkor kárt okoz az Egyház közösségének is. Ezért a megtérés egyidejűleg hozza Isten bűnbocsánatát és a kiengesztelôdést az Egyházzal, amit a bűnbánat és a kiengesztelôdés szentsége liturgikusan kifejez és megvalósít.[2297] >>1850 Egyedül Isten bocsátja meg a bűnt 1441 Egyedül Isten bocsátja meg a bűnöket.[2298] Mivel Jézus az Isten Fia, önmagáról mondja: ,,az Emberfiának van hatalma a földön megbocsátani a bűnöket'' (Mk 2,10), és Ô maga gyakorolja ezt az isteni hatalmat: ,,Bocsánatot nyertek bűneid!'' (Mk 2,5).[2299] Sôt isteni tekintélye folytán átadja az embereknek,[2300] hogy az Ô nevében gyakorolják ezt a hatalmat. >>270, >>431, >>589 1442 Krisztus úgy akarta, hogy egész Egyháza imádságaiban, életében és cselekedeteiben jele és eszköze legyen annak a megbocsátásnak és kiengesztelôdésnek, melyet Ô vére árán szerzett nekünk. A föloldozás hatalmának gyakorlását azonban az apostoli hivatalra bízta. Ez van megbízva ,,a kiengesztelôdés szolgálatával'' (2Kor 5,18). Az Apostol ,,Krisztus nevében'' kapta küldetését; általa maga Isten buzdít és kér: ,,engesztelôdjetek ki az Istennel'' (2Kor 5,20). >>983 Kiengesztelôdés az Egyházzal 1443 Jézus nyilvános élete során nem csupán megbocsátotta a bűnöket, hanem megmutatta a megbocsátás hatását is: a bűnösöket, akiknek megbocsátott, visszafogadta Isten népe közösségébe, ahonnan a bűn eltávolította vagy kizárta ôket. Ennek nyilvánvaló jele, hogy Jézus asztalához engedi a bűnösöket, sôt Ô maga ül asztalukhoz; olyan gesztus ez, amely megindítóan fejezi ki az Istentôl kapott megbocsátást[2301] és a visszatérést Isten népe körébe.[2302] >>545 1444 Amikor az Úr Apostolait saját bűnbocsátó hatalmának részesévé teszi, arra is hatalmat ad nekik, hogy a bűnösöket kiengeszteljék az Egyházzal. Feladatuk ezen egyházi dimenziója mindenekelôtt Krisztus Simon Péternek mondott ünnepélyes szavában fejezôdik ki: ,,Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, föloldott lesz a mennyben is.'' (Mt 16,19) Bizonyos, hogy ,,azt az oldó és kötô hivatalt, amit Péter kapott, a fejével kapcsolatban álló apostolkollégium is megkapta (Mt 18,18; 28,16--20)''.[2303] >>981 1445 A kötni és oldani szavak jelentése: az, akit ti kizártok közösségetekbôl, ki van zárva az Istennel való közösségbôl; azt, akit ti ismét visszafogadtok közösségetekbe, Isten is visszafogadja az övébe. Az Egyházzal történô kiengesztelôdés elválaszthatatlan az Istennel való kiengesztelôdéstôl. >>553 A bűnbocsánat szentsége 1446 Krisztus a bűnbánat szentségét Egyházának valamennyi bűnös tagja, mindenekelôtt azok számára alapította, akik a keresztség után súlyos bűnbe estek és így elvesztették a keresztségi kegyelmet és az egyházi közösséget megsebezték. Nekik a bűnbánat szentsége új lehetôséget nyújt a megtérésre és a megigazulás kegyelmének visszanyerésére. Az egyházatyák ezt a szentséget úgy mutatják be, mint ,,második mentôdeszkát a kegyelem elvesztésének hajótörése után''.[2304] >>979, >>1856, >>1990 1447 A századok folyamán a konkrét forma, melynek keretében az Egyház ezt az Úrtól kapott hatalmat gyakorolta, sokat változott. Az elsô századokban a keresztségük után különösen súlyos bűnöket (pl. bálványimádás, emberölés vagy házasságtörés) elkövetô keresztények kiengesztelôdése rendkívül szigorú fegyelmi követelményhez volt kötve: a bűnbánóknak bűneik miatt sokszor éveken át nyilvánosan kellett vezekelniük, mielôtt a megbocsátást elnyerték. E ,,bűnbánók rendjébe'' (mely csak bizonyos súlyos bűnök levezeklésére szolgált) csak ritkán, egyes vidékeken az életben csak egyszer bocsátottak valakit. A keleti szerzetesi hagyománytól indítva a 7. században ír misszionáriusok hozták Európába a ,,magánbűnbánat'' gyakorlatát. Ez nem igényelt hosszadalmas, nyilvános vezeklést az Egyházzal történô kiengesztelôdés elôtt. A szentség ettôl kezdve a bűnbánó és a pap között rejtett módon valósult meg. Ez az új gyakorlat biztosította az ismétlés lehetôségét és elvezetett a rendszeres gyónás gyakorlatához. Lehetôvé tette, hogy egyetlen szentségi cselekményben lehessen föloldozni a súlyos és a bocsánatos bűnöket. Nagy vonalakban az Egyház a bűnbánattartásnak ezt a formáját gyakorolja napjainkig. 1448 A különbözô változások ellenére, melyeken a szentség szertartása és fegyelme a századok során átment, alapszerkezete változatlan maradt. Két egyenlôképpen lényeges eleme van: egyrészt a Szentlélek hatására megtérô ember cselekedete, a bánat, a bűnvallás és az elégtétel; másrészt Isten cselekedete az Egyház szolgálata által. Az Egyház, mely a püspök és papjai által Jézus Krisztus nevében a bűnbocsánatot adja és meghatározza az elégtétel módját, imádkozik a bűnösért és vele együtt bűnbánatot tart. Így a bűnös meggyógyul és újra fölvétetik az egyházi közösségbe. 1449 A latin Egyházban használatos föloldozási forma kifejezi a szentség lényegi elemeit: az irgalmasság Atyja a forrása minden megbocsátásnak. Ô viszi végbe a bűnösök kiengesztelôdését Fiának húsvétja és Lelkének ajándéka erejével, az Egyház imádsága és szolgálata által: >>1481, >>234 ,,Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és föltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét. És én föloldozlak téged bűneidtôl az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.''[2305] VII. A bűnbánó cselekedetei 1450 ,,A bűnbánattartás arra készteti a bűnöst, hogy szívesen vállaljon mindent; szívében bánat, ajkán bűnvallomás; cselekedetében teljes alázat vagy gyümölcsözô elégtétel.''[2306] A bánat 1451 A bűnbánó cselekedetei között az elsô a bánat, ami ,,a lélek fájdalma az elkövetett bűn fölött, az utálat iránta, azzal az elhatározással, hogy többé nem vétkezik''.[2307] >>431 1452 Amikor a bánat a mindennél jobban szeretett Isten iránti szeretetbôl fakad, ,,tökéletes bánatnak'' (a szeretet bánatának) nevezzük. Ez a bánat eltörli a bocsánatos bűnöket; sôt elnyeri a halálos bűnök bocsánatát is, ha együtt jár azzal a szilárd elhatározással, hogy a bűnbánó, mihelyt alkalma nyílik, szentségi gyónáshoz járul.[2308] >>1822 1453 Az úgynevezett ,,tökéletlen'' bánat (attritio) is Isten ajándéka és a Szentlélek indítása. A bűn rútságának szemlélésébôl vagy a bűnöst fenyegetô örök kárhozattól és egyéb büntetésektôl való félelembôl fakad. A lelkiismeret ilyen megrendülése belsô fejlôdést indíthat el, melyet a kegyelem működése alatt a szentségi föloldozás beteljesít. A tökéletlen bánat önmagában nem nyeri el a súlyos bűnök megbocsátását, de a bűnbánót fölkészíti arra, hogy a szentségi gyónásban azt elnyerje.[2309] 1454 E szentség vételére az Isten igéjének fényében végzett lelkiismeretvizsgálattal kell fölkészülni. A legalkalmasabb szövegeket a Tízparancsolatban, valamint az evangéliumok és az apostoli levelek erkölcsi tanításában lehet megtalálni: a hegyi beszédben és az apostoli intelmekben.[2310] A bűnök megvallása, a gyónás 1455 A bűnök megvallása (vádolása) pusztán emberi szempontból nézve is megszabadító, és megkönnyíti a másokkal való megbékélést. A gyónásban a megvallás által az ember szembenéz a bűnökkel, melyekben vétkesnek bizonyult; vállalja a felelôsséget, és ezáltal újból megnyílik Isten és az Egyház közössége felé, hogy lehetôvé váljon egy új jövô. >>1424, >>1734 1456 A papnak tett bűnvallomás a bűnbocsánat szentségének lényeges része: ,,A bűnbánóknak a gyónásban föl kell sorolniuk valamennyi halálos bűnüket, melyeknek gondos lelkiismeretvizsgálat után tudatában vannak, még ha egészen titokban és a Tízparancsolat két utolsó parancsa ellen követték is el;[2311] mert ezek a bűnök néha súlyosabban megsebzik a lelket és veszélyesebbek, mint azok, amelyeket egész nyilvánosan követtek el'':[2312] >>1855 ,,Amikor a krisztushívôk igyekeznek megvallani összes bűnüket, amire emlékeznek, mindent az isteni irgalmasság elé tárnak, hogy bocsánatot nyerjenek. Aki azonban másként cselekszik és valamit tudatosan visszatart, valójában semmit sem tár a pap által az isteni Jóság elé megbocsátásra. ťHa ugyanis a beteg szégyelli fölfedni a sebét az orvosnak, az orvosság nem gyógyítja meg azt, amit nem ismer.Ť''[2313] >>1505 1457 Az Egyház parancsolata szerint ,,minden hívô, miután eljutott a megkülönböztetés korára, köteles meggyónni súlyos bűneit, melyeknek tudatában van, legalább évente egyszer.''[2314] Aki tudatában van annak, hogy halálos bűnt követett el, még ha a bűn fölött mélységes bánatot is érez, ne járuljon a szentáldozáshoz anélkül, hogy szentségi föloldozásban nem részesült,[2315] kivéve, ha a szentáldozásnak súlyos indoka van és lehetetlen meggyónni.[2316] A gyermekek kötelesek a bűnbocsánat szentségéhez járulni, mielôtt elsôáldozók lennének.[2317] >>2042, >>1385 1458 A mindennapos hibák (a bocsánatos bűnök) gyónása szorosan véve nem kötelezô, de az Egyház nyomatékosan ajánlja.[2318] Bocsánatos bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben, lehetôvé teszi, hogy Krisztus gyógyítson bennünket és a Lélek életében gyarapodjunk. Ha gyakrabban fogadjuk Isten irgalmasságának ajándékát e szentségben, az sürgetni fog, hogy mi magunk is irgalmasszívűek legyünk, mint Ô:[2319] >>1783 ,,Aki megvallja bűneit, és vádolja bűneit, már Istennel cselekszik. Isten vádolja bűneidet; ha te is vádolod, csatlakozol Istenhez. Az ember és a bűnös bizonyos értelemben két valóság: ha azt hallod, ember, azt Isten teremtette; ha azt hallod, bűnös, az az ember műve. Töröld le, amit te műveltél, hogy Isten megmentse azt, amit Ô alkotott (...). Amikor kezd nem tetszeni neked, amit műveltél, akkor kezdôdnek a jó cselekedeteid, mert vádolod a gonosz cselekedeteidet. A jó cselekedetek kezdete a rossz cselekedetek megvallása. Teszed az igazságot, és világosságra jössz.''[2320] >>2468 Az elégtétel 1459 Sok bűn kárt okoz a felebarátnak. Amennyire lehetséges, a kárt jóvá kell tenni (például vissza kell adni a lopott holmit, helyre kell állítani a megrágalmazott jóhírét, elégtételt kell adni a sértésért). Ezt már maga az igazságosság is megköveteli. A bűn azonban megsebzi és elgyengíti magát a bűnöst, továbbá Istenhez és a felebaráthoz fűzôdô kapcsolatait is. A feloldozás elveszi a bűnt, de nem szüntet meg minden jogtalanságot, melyet a bűn okozott.[2321] Miután a bűnös kiemelkedett a bűnbôl, még el kell nyernie a teljes lelki egészséget. Még kell valamit tennie, hogy jóvátegye bűneit: megfelelô módon ,,elégtételt'' kell adnia, ki kell ,,engesztelnie'' bűneit. Ezt az elégtételt ,,vezeklésnek'' is nevezik. >>2412, >>2487, >>1473 1460 A vezeklésnek, amit a gyóntató kiró, tekintettel kell lennie a bűnbánó személyes helyzetére és lelki javát kell szolgálnia. Amennyire lehetséges, arányban kell állnia az elkövetett bűnök természetével és súlyosságával. Az elégtétel lehet imádság, valaminek a fölajánlása, az irgalmasság cselekedetei, a felebarát szolgálata, önmegtagadás, áldozatvállalás, s fôként a napi keresztünk türelmes viselése. Az ilyen vezeklések segítenek bennünket abban, hogy hasonlóvá váljunk Krisztushoz, aki egyedül és egyszer s mindenkorra kiengesztelte bűneinket.[2322] Lehetôvé teszik, hogy társörökösei legyünk a föltámadott Krisztusnak, mert ,,együtt szenvedünk vele'' (Róm 8,17):[2323] >>2447, >>618 ,,A bűneinkért lerótt elégtételünk nem Jézus Krisztus nélkül történik; mi ugyanis, akik önmagunktól semmit sem tehetünk, Vele együtt, ťaki minket megerôsít, mindenre képesek vagyunkŤ.[2324] Így az embernek nincs mivel dicsekednie, hanem minden dicsekvésünk Krisztusban van (...), akiben elégtételt adunk ťa bűnbánat méltó gyümölcsét teremvénŤ'';[2325] melyek Belôle merítenek erôt, s melyeket Ô ajánl föl az Atyának és általa fogad el az Atya.''[2326] >>2011 VIII. A szentség kiszolgáltatója 1461 Mivel Krisztus a kiengesztelôdés szolgálatát Apostolaira bízta,[2327] utódaik, a püspökök és azok munkatársai, a papok folytatják e szolgálatot. Valójában ugyanis a püspököknek és a papoknak az egyházi rend szentségének erejébôl hatalmuk van minden bűnt megbocsátani ,,az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében''. >>981 1462 A bűnök megbocsátása kiengesztel Istennel, de az Egyházzal is. A püspököt tehát, a részegyház látható fejét ôsidôk óta joggal tekintik úgy, mint akit elsôdlegesen megillet a kiengesztelôdés hatalma és szolgálata: ô a bűnbánati fegyelem szabályozója.[2328] Munkatársai, a papok annyiban végzik ezt a szolgálatot, amennyiben püspöküktôl (vagy egy szerzetesi elöljárótól) vagy a Pápától az egyházjognak megfelelôen megbízatást kapnak.[2329] >>886, >>1567 1463 Néhány különösen súlyos bűnt kiközösítéssel sújtanak, a legkomolyabb egyházi büntetéssel, ami megakadályozza a szentségek vételét és bizonyos egyházi cselekedetek végzését.[2330] A kiközösítés alól föloldozást az egyházjog szerint csak a Pápa, a helyi püspök vagy egy általa erre fölhatalmazott pap adhat.[2331] Halálveszélyben azonban bármely pap, még ha nem is rendelkezik gyóntatási joghatósággal, minden bűn és minden kiközösítés alól föloldozhat.[2332] >>982 1464 A papoknak buzdítaniuk kell a híveket a bűnbocsánat szentségének vételére, és készségesnek kell lenniük a gyóntatásra, valahányszor a keresztények azt ésszerű módon kérik.[2333] 1465 Amikor a pap a bűnbocsánat szentségét kiszolgáltatja, a jó Pásztor szolgálatát végzi, aki keresi az elveszett bárányt; az irgalmas szamaritánusét, aki bekötözi a sebeket; az atyáét, aki a tékozló fiúra vár és visszatértekor szeretettel fogadja; az igazságos bíróét, aki személyválogatás nélkül hoz igazságos és irgalmas ítéletet. Egyszóval a pap Isten bűnös iránti irgalmas szeretetének jele és eszköze. >>983 1466 A gyóntató Isten megbocsátásának nem ura, hanem szolgája. E szentség szolgájának egyesülnie kell Krisztus szándékával és szeretetével.[2334] Ismernie kell a keresztény erkölcstant, az emberi életet, tisztelnie kell azt, aki elesett és szelídnek kell lennie iránta; szeretnie kell az igazságot, hűségesnek kell lennie az Egyház Tanítóhivatalához, türelemmel kell vezetnie a bűnbánót a gyógyulás és a teljes érettség felé. Imádkoznia és vezekelnie kell érte, és Isten irgalmasságára kell bíznia. >>1551, >>2690 1467 Figyelembe véve e szolgálat szent voltát és nagyságát, valamint a személyeket megilletô tiszteletet, az Egyház kinyilvánítja, hogy minden pap, aki gyóntat, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett köteles a bűnbánó által meggyónt bűnökre vonatkozóan abszolút hallgatást tartani.[2335] Ugyanígy nem használhatja föl azokat az ismereteket, amelyeket a gyónó életére vonatkozóan a gyónásból tud. E gyónási titkot, mely semmiféle kivételt nem ismer, ,,szentségi pecsétnek'' nevezik, mert mindaz, amit a gyónó a papra rábízott, e szentség által ,,lepecsételve'' marad. >>2490 IX. E szentség hatásai 1468 ,,A bűnbánat szentségének minden ereje abban áll, hogy visszaállít minket Isten kegyelmébe, és bensôséges barátságban összekapcsol Vele.''[2336] E szentség célja és hatása tehát az Istennel való kiengesztelôdés. Azok, akik a bűnbánat szentségét töredelmes szívvel és vallásos fölkészültséggel fogadják, ,,a lelkiismeret békéjét és derűjét a lélek nagy vigasztalásával együtt''[2337] szokták érezni. Az Istennel történô kiengesztelôdés szentsége ugyanis igazi ,,lelki föltámadást'' hoz az istengyermeki élet méltóságának és javainak -- melyek közül a legdrágább az istenbarátság -- helyreállításával.[2338] >>2305 1469 E szentség kiengesztel bennünket az Egyházzal. A bűn gyengíti vagy megtöri a testvéri közösséget. A bűnbánat szentsége megújítja vagy helyreállítja azt. Ebben az értelemben nem csupán azt gyógyítja, akit visszavisz az egyházi közösségbe, hanem elevenítô hatása van az Egyház életére is, amely elszenvedte egyik tagjának bűnét.[2339] A bűnös, aki visszakerül a szentek közösségébe vagy megszilárdul benne, a lelki javak Krisztus Testének élô -- akár még zarándokló, akár már az égi hazában otthon lévô -- tagjai közötti kölcsönös közlése által megerôsödik.[2340] >>953, >>949 ,,Ez az Istennel való kiengesztelôdés maga után vonja a kiengesztelôdés egyéb formáit is, amelyek más sebeket is gyógyítanak. A gyónó, aki bocsánatot nyert, kiengesztelôdik legmélyebb énjében önmagával, miáltal visszanyeri belsô igaz voltát; kiengesztelôdik testvéreivel, akiket megbántott és megsértett; kiengesztelôdik az Egyházzal és az egész teremtett világgal.''[2341] 1470 Ebben a szentségben a bűnös, átadva magát Isten irgalmas ítéletének, bizonyos módon elôvételezi az ítéletet, mely e földi élet végén következik. Ugyanis most, ebben az életben kapjuk a választási lehetôséget az élet és a halál között, és csak a megtérés útján léphetünk be a mennyek országába, ahonnan a súlyos bűn kizár.[2342] A bűnös -- a bűnbánat és a hit által megtérve Krisztushoz -- átmegy a halálból az életre, és ,,nem megy ítéletre'' (Jn 5,24). >>678, >>1039 X. A búcsúk 1471 A búcsúk tanítása és gyakorlata az Egyházban szorosan összefügg a bűnbánat szentségének hatásaival. Mi a búcsú? ,,A búcsú Isten színe elôtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívô, aki megfelelôen fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.''[2343] ,,A búcsú részleges vagy teljes, attól függôen, hogy a bűnökért járó ideigtartó büntetéstôl részlegesen vagy teljesen szabadít-e meg.''[2344] ,,Minden hívô nyerhet búcsúkat (...) önmaga számára vagy az elhunytak javára.''[2345] A bűnök büntetése 1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettôs következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtôl és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettôl való megfosztottság ,,az örök büntetés''. Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit ,,ideigtartó büntetésnek'' nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülrôl sújtja, hanem nagyon is a bűn természetébôl származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetbôl fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn.[2346] >>1861, >>1031 1473 A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különbözô vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a ,,régi embert'' és magára öltse az ,,új embert''.[2347] >>2447 A szentek közösségében 1474 A keresztény ember, aki törekszik arra, hogy megtisztuljon bűneitôl és Isten kegyelme segítségével megszentelôdjék, nincs egyedül. ,,Isten valamennyi gyermekének élete Krisztusban és Krisztus által minden más keresztény testvér életével Krisztus misztikus Testének természetfölötti egységében, mint egy misztikus személyben, csodálatosan egybekapcsolódik.''[2348] >>946--959, >>795 1475 A szentek közösségében ,,a hívôk között -- akár már otthon vannak a mennyei hazában, akár a tisztulás helyén szenvednek, akár még a földi zarándokúton vannak -- valójában a szeretet és az összes lelki javak bôséges cseréjének maradandó köteléke áll fenn''.[2349] E csodálatos cserében az egyik életszentsége javára van a többieknek, mégpedig fokozottabban, mint ahogy egynek bűne ártani tudott a többieknek. Így a szentek közösségének segítségnyújtása lehetôvé teszi a bűnbánó bűnös számára, hogy büntetéseitôl gyorsabban és hatékonyabban tisztuljon. 1476 A szentek közösségének e lelki javait az Egyház kincstárának is nevezzük. E kincstár ,,nem az anyagi javak módján évszázadokon át összegyűlt javak halmaza. Sokkal inkább az a végtelen és kimeríthetetlen érték, mellyel a mi Urunk Krisztus érdemei és engesztelései bírnak Isten színe elôtt, melyeket Ô fölajánlott, hogy az egész emberiséget megszabadítsa a bűntôl és eljuttassa az Atyával való közösségbe. Az Egyház kincstára maga Krisztus, a Megváltó, amennyiben Ôbenne megváltó művének elégtételei és érdemei megvannak és érvényesek.''[2350] >>617 1477 ,,Ezenkívül e kincshez tartozik az a valóban mérhetetlen, megszámlálhatatlan, kimeríthetetlen és mindig új érték is, amellyel Isten színe elôtt a Boldogságos Szűz Mária és az összes szentek jócselekedetei és imádságai rendelkeznek. Ôk követték Krisztust, az Urat az Ô kegyelmével, megszentelôdtek, és véghezvitték az Atyától rájuk bízott művet. Megvalósították saját üdvösségüket, és ezáltal a Misztikus Test egységében hozzájárultak testvéreik üdvösségéhez is.''[2351] >>969 Isten bocsánatának elnyerése az Egyház által 1478 A búcsút az Egyház által lehet elnyerni, mely a Jézus Krisztustól kapott oldó és kötô hatalom birtokában közbenjár egy keresztény érdekében, és megnyitja neki Krisztus és a szentek érdemeinek kincstárát, hogy az irgalmasság Atyjától elnyerje a bűneiért járó ideigtartó büntetések elengedését. Ily módon az Egyház nem csupán segítségére akar sietni ennek a kereszténynek, hanem a jámborság, a vezeklés és a szeretet cselekedeteire is serkenteni akarja.[2352] >>981 1479 Mivel a tisztulás útján lévô elhunyt hívôk tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra úgy, hogy a bűneikért járó ideigtartó büntetés elengedést nyerjen. >>1032 XI. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatása 1480 A többi szentséghez hasonlóan a bűnbánat szentsége is liturgikus cselekmény. A szentség kiszolgáltatásának elemei rendszerint a következôk: köszöntés és a pap áldása, Isten igéjének olvasása -- a lelkiismeretet megvilágosítára és a bánat fölkeltésére -- és buzdítás a bánatra; gyónás, mely beismeri a bűnöket és föltárja a pap elôtt; elégtétel kirovása és elfogadása; a pap által adott föloldozás; hálaadás, majd elbocsátás a pap áldásával. 1481 A bizánci liturgia a föloldozásnak többféle, könyörgô formáját ismeri, amelyek csodálatosan kifejezik a megbocsátás misztériumát, például: ,,Isten, aki Nátán prófétán keresztül megbocsátott Dávidnak, midôn az minden bűnét megvallotta, és megbocsátott Péternek, aki keservesen sírt, és a bűnös nônek, aki könnyeivel öntözte a lábát, a vámosnak és a tékozló fiúnak, ugyanez az Isten bocsásson meg neked általam, bűnös által ebben a világban és a másikban, és anélkül, hogy elítélne, szólítson téged félelmetes ítélôszéke elé. Aki áldott mindörökkön örökké. Amen.''[2353] >>1449 1482 A bűnbánat szentsége helyet kaphat közösségi bűnbánati szertartás keretében is, melynek során a hívek együtt készülnek föl a gyónásra és együtt adnak hálát az elnyert bocsánatért. Ebben az esetben a bűnök személyes megvallása és az egyéni föloldozás az igeliturgiában -- olvasmányok, homília, közös lelkiismeretvizsgálat, közös ima a bűnbocsánatért, Miatyánk, közös hálaadás -- kap helyet. Ez a közösségi ünneplés világosabban kifejezi a bűnbánat egyházi--közösségi jellegét. Bármilyen formában történjék, a bűnbánat szentsége természeténél fogva mindig liturgikus, azaz egyházi és nyilvános cselekmény.[2354] >>1140 1483 Súlyos szükség esetén a kiengesztelôdés közösségi formáját is lehet választani általános gyónással és föloldozással. Ilyen súlyos szükség a közvetlen halálveszély, amikor a papnak vagy papoknak nincs elegendô ideje-idejük meghallgatni valamennyi bűnbánó gyónását. Ilyen helyzet van akkor is, ha nincs elegendô gyóntató, aki a sok gyónó egyéni gyónását megfelelô idôn belül meg tudná hallgatni, s ennek következtében a bűnbánók saját hibájukon kívül hosszú ideig nélkülözni kényszerülnének a szentségi kegyelmet vagy a szentáldozást. Ebben az esetben a föloldozás érvényességéhez a hívekben meg kell lenni a szándéknak, hogy súlyos bűneiket a lehetô leghamarabb egyénileg meggyónják.[2355] Annak megítélése, hogy egy általános föloldozás szükséges feltételei megvannak-e, a megyéspüspökre tartozik.[2356] A hívôk nagy száma egy nagy ünnepen vagy zarándoklatokon nem jelent ilyen szükséghelyzetet.[2357] >>1401 1484 ,,Az egyéni és teljes bűnvallomás és feloldozás marad változatlanul a hívek Istennel és az Egyházzal történô kiengesztelôdésének az egyedüli és rendes módja, kivéve, ha egy ilyen bűnvallomás fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen.''[2358] Ennek nagyon mély alapjai vannak. Krisztus cselekszik minden szentségben. Ô személyesen fordul minden egyes bűnöshöz: ,,Fiam, bocsánatot nyertek bűneid'' (Mk 2,5). Ô az orvos, aki egyenként fordul minden beteghez, akinek szüksége van rá,[2359]hogy meggyógyítsa; Ô emel föl minden beteget, és viszi be újra a testvéri közösségbe. Ezért a személyes gyónás az Istennel és az Egyházzal történô kiengesztelôdés legkifejezôbb formája. >>878 Összefoglalás 1485 Húsvét estéjén az Úr Jézus megmutatta magát apostolainak, ,,és mondta nekik: ťVegyétek a Szentlelket. Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak meg vannak bocsátva; akikét megtartjátok, meg vannak tartva.Ť'' (Jn 20,22--23) 1486 A keresztség után elkövetett bűnök bocsánata egy külön szentség által nyerhetô el, melyet a megtérés, gyónás, bűnbánat vagy kiengesztelôdés szentségének nevezünk. 1487 Aki vétkezik, megsérti Isten dicsôségét és szeretetét, saját istengyermekségre meghívott emberi méltóságát és az Egyház -- melyben minden egyes kereszténynek élô kônek kell lennie -- lelki javát. 1488 A hit szemével nézve a legnagyobb rossz a bűn, és a bűnnek vannak a legrosszabb következményei magára a bűnösre, az Egyházra és az egész világra nézve. 1489 A visszatérés az Istennel való közösségre, mely a bűn miatt elveszett, az irgalommal teljes és az emberek üdvösségével törôdô Isten kegyelmébôl fakadó folyamat. E drága ajándékot kérni kell önmagunk és mások számára. 1490 Az Istenhez való visszatérés folyamata, melyet megtérésnek és bűnbánatnak nevezünk, magában foglalja az elfordulást az elkövetett bűnöktôl és a ,,többé nem vétkezem'' szilárd elhatározását. A megtérés tehát a múltra és a jövôre egyformán irányul; az isteni irgalomba vetett reménybôl táplálkozik. 1491 A bűnbánat szentsége a bűnbánó bűnös három cselekedetébôl és a pap föloldozásából szövôdik. A bűnbánó cselekedetei: bánat, gyónás, vagyis a bűnök föltárása a pap elôtt, az elhatározás a jóvátételre és a jóvátétel elvégzése. 1492 A bánatot (töredelemnek is mondjuk) hitbôl fakadó indítékoknak kell fölébreszteniük. Ha a bánat az Isten iránti szeretetbôl fakad, ,,tökéletes''; ha más indokokra támaszkodik, ,,tökéletlen''. 1493 Aki el akarja nyerni a kiengesztelôdést Istennel és az Egyházzal, minden súlyos bűnét meg kell vallania a pap elôtt, melyeket még nem gyónt meg, s melyekre gondos lelkiismeretvizsgálat után emlékszik. A bocsánatos bűnök meggyónása nem kötelezô, de az Egyház által nagyon ajánlott. 1494 A gyóntató ,,elégtételt'', ,,vezeklést'' javasol a gyónónak a bűnnel okozott kár jóvátételére és a Krisztus tanítványaira jellemzô lelkületet helyreállítására. 1495 Krisztus nevében bűnöket csak olyan papok bocsáthatnak meg, akik az egyházi hatóságtól feloldozási joghatóságot kaptak. 1496 A bűnbánat szentségének lelki hatásai: -- kiengesztelôdés Istennel, ami által a bűnbánó visszanyeri a kegyelmet; -- kiengesztelôdés az Egyházzal; -- az örök büntetés elengedése, mely a halálos bűn miatt fenyegetett; -- a bűnökért járó ideigtartó büntetések legalább részleges elengedése; -- a lelkiismeret békéje és derűje, lelki vigasztalás; -- a lélek erôinek növekedése a keresztény küzdelemhez. 1497 A súlyos bűnök személyes és maradéktalan megvallása, melyet feloldozás követ, az egyetlen rendes eszköz az Istennel és az Egyházzal való kiengesztelôdésre. 1498 A búcsúk által a hívôk önmaguknak és a tisztítótűzben lévô lelkeknek is elnyerhetik a bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedését. ======================================================================== A betegek kenete 1499 ,,A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egész Egyház ajánlja a szenvedô és megdicsôült Krisztusnak a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen; sôt buzdítja ôket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához, szolgáljanak Isten népének javára.''[2360] I. Alapjai az üdvrendben A betegség az emberi életben 1500 A betegség és a fájdalom az emberi életnek mindig a legsúlyosabb problémái közé tartozott. A betegségben az ember megtapasztalja tehetetlenségét, korlátait, végességét. Minden betegség megsejtetheti velünk a halált. >>1006 1501 A betegség szorongáshoz, önmagába zárkózáshoz, néha kétségbeeséshez és Isten elleni lázadáshoz vezethet. De érettebbé is teheti a személyt, segítheti, hogy fölismerje élete lényegtelen dolgait és afelé forduljon, ami lényeges. A betegség nagyon gyakran indítja el az istenkeresést, a visszatérést Ôhozzá. A beteg Isten elôtt 1502 Az ószövetségi ember a betegséget Istennel kapcsolatban éli meg. Panaszkodik Isten elôtt a betegség miatt,[2361] és Tôle, az élet és halál Urától kér gyógyulást.[2362] A betegség a megtérés útja lesz,[2363] és az Istentôl nyert megbocsátás meghozza a gyógyulást.[2364] Izrael népe átéli, hogy a betegség titokzatos módon összefügg a bűnnel és a rosszal, s az Istenhez való hűség az Ô törvénye szerint visszaadja az életet: ,,Hiszen Én, az Úr vagyok a te gyógyítód'' (Kiv 15,26). Izaiás próféta elôre látja, hogy a szenvedésnek a mások bűneiért való engesztelés értelme is lehet.[2365] Megjövendöli, hogy Isten el fogja hozni Sionnak az idôt, amikor megbocsát minden vétket és meggyógyít minden betegséget.[2366] >>164, >>376 Az orvos Krisztus 1503 Krisztus együttérzése a betegekkel, valamint számos gyógyítása mindenféle betegségbôl[2367] nyilvánvaló jele annak, hogy Isten meglátogatta az Ô népét[2368] és Isten országa közel van. Jézusnak nemcsak a gyógyításhoz volt hatalma, hanem a bűnök megbocsátásához is:[2369] Azért jött, hogy az egész embert -- a lelket és testet -- meggyógyítsa. Ô az orvos, akire a betegeknek szükségük van.[2370] Az összes szenvedô iránti együttérzése olyan messzire megy, hogy azonosul velük: ,,Beteg voltam és meglátogattatok'' (Mt 25,36). A betegek iránti különös szeretete a századok során arra indította a keresztényeket, hogy karolják föl a testben vagy lélekben szenvedôket; ez késztetett fáradhatatlan erôfeszítésekre a szenvedések enyhítése végett. >>549, >>1421, >>2288 1504 Jézus gyakran elvárta a betegektôl, hogy higgyenek.[2371] Jeleket alkalmazott a gyógyításnál: nyálat és kézrátételt,[2372] sarat és lemosást.[2373] A betegek keresték, hogy érinthessék Ôt,[2374] ,,mert erô áradt belôle, mely mindenkit meggyógyított'' (Lk 6,19). Így a szentségekben Krisztus továbbra is ,,megérint'' bennünket, hogy meggyógyítson. >>695, >>1116 1505 A sok szenvedéstôl megindultan Krisztus nemcsak megengedte, hogy a betegek megérintsék Ôt, hanem nyomorúságainkat magáévá teszi: ,,Szenvedéseinket magára vette és betegségeinket ô hordozta'' (Mt 8,17).[2375] De nem minden beteget gyógyított meg. Gyógyításai Isten országa eljövetelének jelei voltak, egy sokkal mélyebbre ható gyógyulást hirdettek: a bűn és a halál fölötti gyôzelmet az ô húsvétja által. A kereszten Krisztus a rossz egész terhét magára vette,[2376] elvette a ,,világ bűnét'' (Jn 1,29), aminek a betegség csak egyik következménye. Szenvedésével és kereszthalálával Krisztus a szenvedésnek új értelmet adott: hasonlóvá tud tenni bennünket Ôhozzá, és egyesíthet az Ô megváltó szenvedésével. >>440, >>307 ,,Gyógyítsatok betegeket...'' 1506 Krisztus fölszólította tanítványait, hogy kövessék Ôt és vegyék föl keresztjüket.[2377] Ôt követve a tanítványok új szemmel látják a betegséget és a betegeket. Jézus bekapcsolja ôket a maga szegény és szolgáló életébe. Részesíti ôket az együttszenvedés és a gyógyítás szolgálatából: ,,És elmenvén prédikálták, hogy tartsanak bűnbánatot; és sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkentek sok beteget, és meggyógyították ôket'' (Mk 6,12--13). >>859 1507 A föltámadott Úr megismétli ezt a küldést (,,A nevemben (...) betegekre teszik a kezüket, és azok meggyógyulnak''; Mk 16,17--18), és megerôsíti azokkal a jelekkel, melyeket az Egyház az Ô nevének segítségül hívásával művel.[2378] Ezek a jelek különleges módon kinyilvánítják, hogy Jézus valóban ,,az üdvözítô Isten''.[2379] >>430 1508 A Szentlélek egyes embereknek különleges, gyógyító karizmát ajándékoz,[2380] hogy megmutassa, milyen ereje van a Föltámadott kegyelmének. Azonban még a legbuzgóbb imádság sem nyeri el minden betegség gyógyulását. Így kell Pálnak megtanulnia az Úrtól: ,,elég neked az én kegyelmem. Mert az erô a gyöngeségben nyilvánul meg'' (2Kor 12,9); és az elviselendô szenvedéseknek a következô értelme lehet: ,,Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébôl hiányzik, testének, az Egyháznak a javára'' (Kol 1,24). >>798, >>618 1509 ,,Gyógyítsatok betegeket!'' (Mt 10,8). E feladatot az Egyház az Úrtól kapta, és igyekszik megvalósítani, amikor ápolja a betegeket és közbenjáró imádságával kíséri ôket. Az Egyház hisz Krisztusnak, a lélek és a test orvosának éltetô jelenlétében. E jelenlét elsôsorban a szentségeken keresztül hat, egészen sajátos módon az Eucharisztia által, a kenyér által, mely örök életet ad,[2381]s melynek a testi gyógyulással való kapcsolatát Szent Pál hangsúlyozza.[2382] >>1405 1510 Az apostoli Egyház ismer egy saját szertartást a betegek számára, melyrôl Szent Jakab tanúskodik: ,,Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitbôl fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.'' (Jak 5,14--15) A hagyomány e szertartásban az Egyház hét szentségének egyikét ismeri föl.[2383] >>1117 A betegek szentsége 1511 Az Egyház hiszi és vallja, hogy a hét szentség közül az egyik egész különlegesen arra van rendelve, hogy megerôsítse a betegség által megpróbáltakat: a betegek kenete: ,,A betegek e szent kenetét Krisztus, a mi Urunk mint az Újszövetség valóságos és különálló szentségét alapította, Márk utal rá,[2384] Jakab pedig, az apostol és az Úr testvére, ajánlotta a híveknek és kihirdette.''[2385] 1512 Az ókortól kezdve mind Kelet, mind Nyugat liturgikus hagyományában vannak tanúi annak, hogy megszentelt olajjal megkenték a betegeket. A századok során a betegek kenetét egyre inkább csak a haldoklóknak szolgáltatták ki. Ezért kapta az utolsó kenet nevet. E fejlemény ellenére a liturgia nem szűnt meg imádkozni az Úrhoz, hogy a beteg nyerje vissza egészségét, amennyiben ez üdvösségének javára válik.[2386] 1513 Az 1972. november 30-án kelt Sacram unctionem infirmorum kezdetű apostoli konstitúció a II. Vatikáni Zsinathoz csatlakozva[2387] elrendelte, hogy a római szertartásban a következôket kell megtartani: A betegek kenetének szentségét azoknak szolgáltassák ki, akiknek egészségét súlyos betegség támadta meg. A beteget kenjék meg homlokán és kezein az elôírt módon megáldott olívaolajjal vagy a körülményeknek megfelelôen más, az elôírt módon megáldott növényi olajjal, és közben a következô szavakat mondják: ,,E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtôl, üdvözítsen téged, és erôsítsen meg jóságosan!''[2388] II. Ki veheti föl és ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget? Súlyos betegség esetén... 1514 A betegek kenete ,,nemcsak a halálveszélyben lévôk szentsége. Ezért fölvételére már az az idôszak is biztosan alkalmas, amikor a hívô élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni.''[2389] 1515 Ha egy beteg, aki fölvette a szentséget, visszanyeri egészségét, újra fölveheti a szentséget, ha ismét súlyosan megbetegszik. Ugyanazon betegségben is meg lehet ismételni, ha rosszabbodik az állapot. Ajánlott fölvenni a betegek kenetét komoly sebészi beavatkozás elôtt. Ugyanez a helyzet az idôseknél, akiknek az állapota egyre törékenyebbé válik. ,,... Hívja az Egyház papjait'' 1516 A betegek kenetének kiszolgáltatói kizárólag a papok (püspökök vagy áldozópapok).[2390] A lelkipásztorok kötelessége oktatni a híveket e szentség jótéteményeirôl. A híveknek bátorítaniuk kell a betegeket, hogy papot hívjanak és e szentséget fölvegyék. A betegek készüljenek föl lelkipásztorok és az egész egyházi közösség segítségével, melynek a betegeket egész különlegesen körül kell vennie imádsággal és testvéri gondoskodással. III. Hogyan szolgáltatják ki ezt a szentséget? 1517 Mint minden szentség, a betegek kenete is liturgikus és közösségi cselekmény,[2391] akár otthon, kórházban vagy templomban, akár egy betegnek, illetve a betegek egész csoportjának szolgáltatják ki. Nagyon megfelelô, hogy az Eucharisztia, az Úr húsvétjának emlékezete keretében kerüljön kiszolgáltatásra. Amikor a körülmények megengedik, a betegek kenetét megelôzheti a gyónás és követheti a szentáldozás. Az Eucharisztia, mint Krisztus húsvétjának szentsége, a földi zarándoklét utolsó szentsége, az ,,útravaló''az örök életbe történô ,,átmenethez''. >>1140, >>1524 1518 Szó és szentség megbonthatatlan egészet alkot. A bűnbánat fölindítása, majd igeliturgia nyitja meg a szertartást. Krisztus szavai és az apostolok tanítása fölélesztik a beteg és a közösség hitét, hogy az Úrtól kérjék Lelkének erejét. 1519 A szentség kiszolgáltatása lényegileg a következô elemekbôl áll: az ,,Egyház papjai''[2392] kezüket csöndben fölteszik a betegekre; az Egyház hitében imádkoznak a betegekért;[2393] ez a szentség epiklézise; föladják a kenetet, lehetôleg püspök által megszentelt olajjal. Ezek a liturgikus cselekmények mutatják, hogy e szentség milyen kegyelmet ad a betegeknek. IV. A betegek kenetének hatásai 1520 A Szentlélek különleges ajándéka. A szentség elsô kegyelme a megerôsítés kegyelme, a lélek békéje és ereje azoknak a nehézségeknek legyôzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. E kegyelem a Szentlélek ajándéka, mely megújítja az Istenbe vetett hitet és bizalmat, és az erôt a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben.[2394] Az Úrnak e segítsége a Szentlélek erejében akarja elvezetni a beteget a lélek gyógyulásához, de a test gyógyulásához is, ha ez Isten akarata.[2395] És ,,ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer'' (Jak 5,15).[2396] >>733 1521 Egyesülés Krisztus szenvedésével. E szentség kegyelme által a beteg megkapja az erôt és az ajándékot, hogy még bensôségesebben egyesüljön az Úr szenvedésével. Bizonyos értelemben fölszentelôdik arra, hogy az Üdvözítô megváltó szenvedéséhez hasonulva gyümölcsöt hozzon. A szenvedés, az eredeti bűn következménye új értelmet nyer: részesedés lesz Jézus üdvözítô művében. >>1535, >>1499 1522 Egyházi kegyelem. A hívôk, akik e szentséget fölveszik, ,,szabadon egyesülve Krisztus szenvedésével és halálával, Isten népének lelki javához''[2397] járulnak hozzá. Az Egyház a betegek kenetének kiszolgáltatásakor a szentek közösségében jár közben a betegekért. A beteg viszont a szentség kegyelme által hozzájárul az Egyház gyógyulásához és minden ember javához, akikért az Egyház szenved és Krisztus által fölajánlja magát Istennek, az Atyának. >>953 1523 Fölkészülés a végsô átmenetelre. Ha a betegek kenetének szentségét mindazoknak kiszolgáltatják, akik súlyos betegségben vagy gyöngeségben szenvednek, egész különlegesen szól azoknak, akik ,,a halál küszöbén'' állnak,[2398] olyannyira, hogy e szentséget ,,az elmenôk szentségének'' is nevezik.[2399] A betegek kenete véglegessé teszi hasonlóságunkat Krisztus halálával és föltámadásával, amit a keresztség már megkezdett bennünk. Befejezi a szent megkenéseket, melyek az egész keresztény életet meghatározzák; a keresztségé megpecsételte bennünk az új életet; a bérmálásé megerôsített a jelen élet küzdelmére. Ez az utolsó kenet földi életünk végét bástyázza körül, tekintettel az atyai házba történô belépés elôtti utolsó harcokra.[2400] >>1020, >>1294, >>1020 V. A szent útravaló, a keresztény ember utolsó szentsége 1524 A haldoklóknak az Egyház a betegek kenete mellett fölajánlja az Eucharisztiát, mint útravalót. Az Atyához való átmenetel e pillanatában a Krisztus testével és vérével való egyesülésnek egész különös jelentése és fontossága van. Az örök élet magva és a föltámadás ereje az Úr szava szerint : ,,Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és Én föl fogom támasztani ôt az utolsó napon'' (Jn 6,54). Az Eucharisztia, a meghalt és föltámadott Krisztus szentsége ekkor a halálból az életre, az evilágból az Atyához való átmenetel szentsége.[2401] >>1392 1525 Ily módon miként a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentsége egységet alkot, melyet a ,,keresztény beavatás szentségeinek'' nevezünk, elmondható, hogy a bűnbánat, a szent kenet és az Eucharisztia a keresztény élet végén -- amennyiben útravalót adnak -- olyan egységet alkotnak, melyet a ,,hazatérésre fölkészítô szentségeknek'' nevezhetünk, azaz lezárják a zarándokságot. >>1680, >>2299 Összefoglalás 1526 ,,Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitbôl fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.'' (Jak 5,14--15) 1527 A betegek kenete szentségének célja, hogy különleges kegyelmet hozzon a keresztény ember számára, aki a súlyos betegség vagy az öregség nehézségeit tapasztalja. 1528 A szent kenet fölvételére alkalmas idô elérkezett, amikor a hívô betegség vagy öregség miatt a halálveszély közelébe kerül. 1529 Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, fölveheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik. 1530 A betegek kenetének kiszolgáltatói egyedül a papok (papok és püspökök); föladásához a püspök vagy szükség esetén a pap által megáldott olajat használnak. 1531 E szentség kiszolgáltatásának lényeges része a beteg homlokának és kezének (a latin szertartásban) vagy egyéb testrészeinek (a keleti szertartásokban) megkenése, melyet a pap e szentség sajátos kegyelmét kérô, liturgikus imája kísér. 1532 A betegek kenete sajátos kegyelmének hatásai: -- a beteg egyesülése Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára; -- vigasztalás, béke és erô a betegség vagy öregség keresztény módon történô elviselésére; -- a bűnök bocsánata, ha ezt a beteg a bűnbánat szentsége révén nem tudta elnyerni; -- az egészség helyreállása, ha ez a lélek üdvösségének javára válik; -- fölkészülés az örök életre való átmenetelre. ======================================================================== A közösség szolgálatának szentségei 1533 A keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia a keresztény beavatás szentségei. Krisztus valamennyi tanítványának közös hivatását alapozzák meg, az életszentségre és a világ evangelizálásának missziójára szóló meghívást. Hozzák a szükséges kegyelmeket a Lélek szerinti élethez az örök haza felé tartó zarándokúton. >>1212 1534 Két másik szentség, az egyházi rend és a házasság mások üdvösségére irányul. A személyes üdvösséghez is hozzájárulnak, de ezt mások szolgálata által teszik. Sajátos küldetést jelentenek az Egyházban, és Isten népének gyarapodását szolgálják. 1535 E szentségekben azok, akik a keresztség és a bérmálás által már fölszenteltettek[2402] a hívôk általános papságára, különleges fölszenteléseket kaphatnak. Azok, akik az egyházi rendet kapják, arra szenteltetnek föl, hogy Krisztus nevében ,,az Egyházat Isten Igéjével és kegyelmével legeltessék''.[2403] Állapotuknak megfelelôen ,,a keresztény házastársakat is állapotbeli kötelességeikre és méltóságukra külön szentség erôsíti meg, s mintegy fölszenteli.''[2404] >>784 ======================================================================== Az egyházi rend szentsége 1536 Az egyházi rend az a szentség, mely által a Krisztustól Apostolaira bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban az idôk végezetéig: tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozata van: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus. >>860 [Az apostoli szolgálat krisztusi alapítását és küldetését lásd a 874-- 896. pontokban. Itt csak a szolgálat átadásának szentségi útjáról lesz szó.] I. Miért egyházi rend, ,,ordo'' e szentség neve? 1537 Az ókori Rómában az ordo szó polgári testületeket, elsôsorban a kormányzók testületét jelentette. Az ordinatio valamilyen ordóba való fölvételt jelent. Az Egyházban voltak testületek, melyeket a hagyomány, nem szentírási alapok nélkül,[2405] kezdettôl fogva görögül taxeisznek, latinul ordinesnek nevezett: így beszél a liturgia ordo episcoporum, ordo presbiterorum, ordo diaconorumról. Más csoportokat is neveztek ordónak, például a katekumenokat, a szüzeket, a házastársakat, az özvegyeket... >>923, >>1631 1538 Az Egyház valamely testületébe való befogadás ordinatiónak nevezett szertartással történt, tudniillik vallási és liturgikus cselekménnyel, ami fölszentelés, áldás vagy szentség volt. Ma az ordinatio szó fönn van tartva annak a szentségi cselekménynek jelölésére, mely a püspökök, a papok és a diákonusok rendjébe fogad be, és fölülmúlja a közösség által végzett puszta választást, kijelölést, megbízást vagy beiktatást, mert a Szentlélek ajándékát hozza, mely lehetôvé teszi a ,,szent hatalom'' (sacra potestas[2406]) gyakorlását, és csak magától Krisztustól származhat Egyháza által. Az ordinatiót consecratiónak, 'fölszentelésnek' is nevezik, mivel elkülönítés és feladat átadása, amelyet maga Krisztus végez Egyháza javára. A püspök kézföltétele a fölszentelô imádsággal együtt látható jele ennek a fölszentelésnek. >>875, >>699 II. Az egyházi rend szentsége az üdvösség rendjében Az Ószövetség papsága 1539 A választott népet Isten ,,papi királysággá és szent néppé'' (Kiv 19,6)[2407] tette. De Izrael népén belül Isten kiválasztotta a tizenkét törzs egyikét, Lévi törzsét, és elkülönítette a liturgikus szolgálatra.[2408] Maga Isten volt a leviták öröksége.[2409] Az Ószövetség elsô papjait sajátos szertartással szentelték föl.[2410] ,,Arra rendelték (ôket), hogy az Isten tiszteletében képviseljék az embereket és a bűnökért áldozatokat mutassanak be.''[2411] 1540 Ez a papság, bár arra lett alapítva, hogy Isten igéjét hirdesse[2412] s hogy az áldozatok és imádság által az Istennel való közösséget újra megszilárdítsa, alkalmatlan maradt az üdvösség megvalósítására, mert rászorult az áldozatok szüntelen ismétlésére anélkül, hogy eljutott volna a végsô megszenteléshez,[2413] melyet egyedül Krisztus áldozata valósított meg. >>2099 1541 Az Egyház liturgiája mégis az ároni papságban, a leviták szolgálatában, valamint a hetven ,,vén'' beiktatásában[2414] látja az Újszövetség fölszentelt papságának elôképeit. A latin szertartás püspökszentelésének szentelési prefációjában így imádkozik az Egyház: ,,Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, (...) aki kegyelmed igéje által meghatároztad az Egyház rendjét. Kezdettôl fogva kiválasztottad Ábrahám igazi gyermekeinek szent népét; elöljárókat és papokat állítottál, és szentélyedet soha nem hagytad szolgák nélkül...''[2415] 1542 A papszentelés alkalmával az Egyház így imádkozik: ,,Urunk, szentséges Atyánk, (...) már az Ószövetségben hivatalokat és szolgálatokat állítottál szent jelül: Mózest és Áront te rendelted arra, hogy népedet vezessék és megszenteljék. Segítségükre a közös műhöz férfiakat hívtál meg további szolgálatra és hivatalra. A pusztai vándorlás során a hetven vént Mózes lelkébôl részesítetted (...). Áron fiainak részt adtál atyjuk hivatalából.''[2416] 1543 És az Egyház a diákonusszentelés fölszentelô imádságában megvallja: ,,Mindenható Isten, (...) Egyházadat (...) az új templom nagyobbodására növeled és gyarapítod, a szent teendôk ellátására a szolgálattevôk hármas fokozatát alapítottad, hogy nevednek szolgáljanak, mint már kezdetben kiválasztottad Lévi fiait az elsô sátor szolgálatára.''[2417] Krisztus egyetlen papsága 1544 Az ószövetségi papság összes elôképe Jézus Krisztusban teljesedik be, aki ,,az egyetlen közvetítô Isten és ember között'' (1Tim 2,5). Melkizedekben, ,,a magasságbeli Isten papjában'' (Ter 14,18) a keresztény hagyomány Krisztus papságának elôképét látja; Ô az egyetlen ,,Melkizedek rendje szerint való fôpap'' (Zsid 5,10; 6,20), ,,a szent, ártatlan, szeplôtelen'' (Zsid 7,26), aki ,,egyetlen áldozattal egyszer s mindenkorra tökéletességre vezette a megszentelteket'' (Zsid 10,14), tudniillik egyetlen keresztáldozatával. >>874 1545 Krisztus megváltó áldozata egyetlen: egyszer és mindenkorra történt meg. És mégis az Egyház eucharisztikus áldozatában jelenvalóvá válik. Ugyanezt kell mondanunk Krisztus egyetlen papságáról: jelenvalóvá válik a szolgálati papság által, anélkül, hogy Krisztus papságának egyetlenségét csorbítaná: ,,És ezért Krisztus az egyetlen igazi pap, a többiek csak az ô szolgái''.[2418] >>1367, >>662 Két részesedés Krisztus egyetlen papságában 1546 Krisztus, a fôpap és egyetlen közvetítô az Egyházat Istennek és Atyjának papi országgá tette.[2419] A hívôk egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. A hívôk -- ki-ki a hivatásának megfelelôen -- keresztségi papságukat gyakorolják Krisztusnak, a papnak, prófétának és királynak küldetésében való részesedésük által. A keresztség és a bérmálás szentségei által a hívôk ,,szent papsággá szenteltetnek''.[2420] >>1268 1547 A püspökök és papok szolgálati vagyis hierarchikus papsága és az összes hívô általános papsága, jóllehet ,,mindegyik a maga sajátos módján, részesedik Krisztus egyetlen papságában''[2421] ,,lényegük szerint'' különböznek, bár ,,egymáshoz vannak rendelve''.[2422] Milyen értelemben? Míg a hívôk általános papsága a keresztségi kegyelemnek, a hit, a remény és a szeretet életének, valamint a Lélek szerinti élet gyarapodásában valósul meg, addig a szolgálati papság az általános papság szolgálatában áll, és az összes keresztények keresztségi kegyelmének kibontakoztatására irányul. Egyike azon eszközöknek, melyekkel Krisztus szüntelenül építi és vezeti a maga Egyházát. Éppen ezért egy külön szentséggel, az egyházi rend szentségével adják át. >>1142, >>1120 Krisztus, a Fô személyében... 1548 A fölszentelt szolga egyházi szolgálatában maga Krisztus van jelen Egyháza számára mint testének Feje, nyájának Pásztora, a megváltás áldozatának Fôpapja és az igazság Tanítója. Ez az, amit az Egyház kifejez, amikor azt állítja, hogy a pap az egyházi rend szentségének erejébôl in persona Christi Capitis,[2423] 'Krisztusnak, a Fônek személyében' cselekszik: >>875, >>792 ,,Így tehát a pap ugyanaz, Jézus Krisztus, akinek szent személyét az Ô meghívott szolgája viseli. Ez ugyanis a papszentelés miatt hasonlóvá válik a Fôpaphoz, és hatalma van, hogy magának Krisztusnak személyében és erejével cselekedjék.''[2424] ,,Krisztus az egész papság forrása; mert a Törvény alatti pap az Ô elôképe volt, és az új Szövetség papja Krisztus személyében cselekszik.''[2425] 1549 A fölszentelt szolgálat, fôként a püspökök és papok szolgálata által válik láthatóvá a hívôk közösségében Krisztusnak, az Egyház Fejének jelenléte.[2426] Antiochiai Szent Ignác szép kifejezése szerint a püspök tüposz tou Patrosz, az 'Atya Isten élô képmása'.[2427] >>1142 1550 Krisztus jelenlétét a szolgában nem úgy kell érteni, mintha minden emberi gyöngeség, az uralkodhatnámság, a tévedések, azaz a bűn ellen védett lenne. A Szentlélek ereje a szolga nem minden cselekedeténél mutatkozik meg egyforma erôvel. Míg a szentségekben ott van a biztosíték, hogy még a kiszolgáltató bűnössége sem tudja akadályozni a kegyelem gyümölcsét, addig sok más cselekedetben a szolga emberi pecsétje nyomot hagy, ami nem mindig az evangélium iránti hűség jele, ezért az Egyház apostoli termékenységének árthat. >>896, >>1128, >>1584 1551 Ez a papság szolgálati. ,,Az a hivatal pedig, amelyet az Úr népe pásztoraira rábízott, igazi szolgálat.''[2428] Teljes egészében Krisztusra és az emberekre irányul. Teljesen Krisztustól és az egyetlen papságától függ, s az emberekért és az egyházi közösség javára van. Az egyházi rend szentsége ,,szent hatalmat'' közvetít, mely nem más, mint Krisztus hatalma. E tekintély gyakorlásának Krisztus példájához kell igazodnia, aki szeretetbôl utolsóvá és mindenki szolgájává lett.[2429] ,,Így tehát joggal mondta az Úr, hogy a nyájról való gondoskodás az iránta érzett szeretet bizonyítéka.''[2430] >>876, >>1538, >>608 ...''Az egész Egyház nevében'' 1552 A szolgálati papságnak nem csupán az a feladata, hogy Krisztust, az Egyház Fejét a hívek gyülekezete elôtt megjelenítse; az egész Egyház nevében is cselekszik, amikor Isten elé terjeszti az Egyház imádságát,[2431] és különösen, amikor bemutatja az eucharisztikus áldozatot.[2432] 1553 Az ,,egész Egyház nevében'' nem azt jelenti, hogy a papok a közösség megbízottai. Az Egyház imádsága és áldozata nem választható el fejének, Krisztusnak imádságától és áldozatától. Mindig Krisztus kultusza Egyházában és Egyháza által. Az egész Egyház, Krisztus Teste imádkozik és ajánlja föl magát ,,ôáltala, ôvele és ôbenne'' a Szentlélekkel egységben az Atyaistennek. Az egész test -- a fô és a tagok -- imádkozik és ajánlja föl önmagát, s ezért azokat, akik a Testben különleges módon szolgálnak, nem csupán Krisztus szolgáinak, hanem az Egyház szolgáinak is nevezik. Mivel a szolgálati papság Krisztust képviseli, képviselheti az Egyházat. >>795 III. Az egyházi rend szentségének három fokozata 1554 ,,Így az isteni alapítású egyházi szolgálatot különbözô rendekben gyakorolják azok, akiket már ôsidôktôl fogva püspököknek, áldozópapoknak, diákonusoknak hívnak.''[2433]Az Egyház liturgiájában, Tanítóhivatalában és állandó gyakorlatában kifejezett katolikus tanítás a Krisztus papságában való szolgálati részvételnek két fokozatát ismeri: a püspökséget és az áldozópapságot. A diakonátus feladata az, hogy ôket segítse és szolgálja. Ezért a mai szóhasználatban a sacerdos kifejezés a püspököket és a papokat jelöli, a diákonusokat nem. Mégis a katolikus tanítás az, hogy a három fokozatot -- a papságban való részesedés fokozatait (püspökség és papság) és a szolgálat hivatalának fokozatát (diakonátus) -- ,,ordinatiónak'' nevezett szentségi cselekménnyel, azaz az egyházi rend szentségével adják át: >>1536, >>1538 ,,A diákonusokat mindenki úgy tisztelje, mint Jézus Krisztust, a püspököt, mint az Atya képmását, a presbitereket pedig, mint Isten szenátusát, mint az apostolok kollégiumát. Ezek nélkül nem lehet Egyházról beszélni.''[2434] A püspökszentelés -- az egyházi rend szentségének teljessége 1555 ,,Az Egyházban az elsô idôktôl gyakorolt különféle szolgálatok között a hagyomány tanúsága szerint az elsô helyen áll azoké, akik püspökként a kezdettôl folyamatos utódlás által az apostoli magvetés folytatói.''[2435] >>861 1556 Azért, hogy nemes küldetésüket méltó módon betölthessék, ,,e nagy hivatalok betöltéséhez az apostolok Krisztustól a leszálló Szentlélek különleges kiáradását nyerték, ôk maguk pedig kézrátétellel adták tovább munkatársaiknak azt a lelki adományt, mely a püspökszentelésben jutott el mihozzánk''.[2436] >>862 1557 A II. Vatikáni Zsinat ,,tanítja, hogy a püspökszentelés az egyházi rend teljességét adja, melyet mind az Egyház liturgikus szokása, mind az egyházatyák szava fôpapságnak, a szent szolgálat teljességének (summájának) nevez''.[2437] 1558 ,,A püspökszentelés a megszentelés hivatalával magával hozza a tanítás és a kormányzás hivatalát is (...). Nyilvánvaló, hogy a kézrátétel és a szentelés szavai úgy adják át a Szentlélek kegyelmét és úgy vésik be a szentségi karaktert, hogy a püspökök kiemelkedô és szemmel látható módon magának Krisztusnak a tanítói, pásztori és fôpapi hivatalában részesednek és az ô személyében cselekszenek.''[2438] ,,Így tehát a püspökök a nekik adott Szentlélek által a hit igaz és hiteles tanítói, igaz és hiteles fôpapok és pásztorok lettek.''[2439] >>895, >>1121 1559 ,,A püspöki testület tagjává a szentségi fölszentelés, valamint a kollégium fejével és tagjaival való hierarchikus közösség által válik valaki.''[2440] A püspöki rend kollegiális jellege és természete többek között abban az ôsi egyházi szokásban is megmutatkozik, hogy az új püspök fölszentelését több püspök végzi.[2441] A püspök törvényes fölszenteléséhez ma Róma püspökének különleges intézkedése szükséges, mert az egy Egyházban a részegyházak közösségének ô a legfôbb látható köteléke és szabadságuk biztosítéka. >>877, >>882 1560 Minden püspök Krisztus helyetteseként a rábízott részegyház fölött birtokolja a pásztori hivatalt; ugyanakkor terheli ôt az összes részegyházról való gondoskodás, melyet valamennyi püspöktestvérével kollegiálisan kell viselnie. ,,Jóllehet minden püspök a nyáj csak rábízott részének szent pásztora, mint törvényes apostolutód isteni intézkedés és parancs alapján a többi püspökkel együtt letéteményese az Egyház apostoli feladatának.''[2442] >>833, >>886 1561 Az eddig mondottakból érthetô, miért van sajátos jelentôsége a püspök által celebrált Eucharisztiának mint az oltár körül annak vezetése alatt összegyűlt Egyház kifejezésének, aki láthatóan jeleníti meg Krisztust, a Jó Pásztort és Egyházának Fejét.[2443] >>1369 A papok -- a püspök munkatársainak fölszentelése 1562 ,,Krisztus, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, apostolai által saját fölszenteltségének és küldetésének részeseivé tette utódaikat, a püspököket, akik szolgálatuk hivatalát az Egyházban különbözô fokokban egyes személyeknek törvényesen átadták.''[2444] A püspökök ,,szolgálati feladata alárendelt fokon átszállt a papokra, hogy a papi rendbe kerülve a Krisztustól kapott apostoli küldetés teljesítésére a püspöki rend munkatársai legyenek''.[2445] 1563 ,,A papok hivatala, mivel a püspöki rendhez kapcsolódik, részesedik abban a tekintélyben, mellyel maga Krisztus építi, megszenteli és kormányozza testét. Ezért a papságot, mely föltételezi ugyan a keresztény beavatás szentségeit, külön szentség adja, mely a Szentlélek kenetével szentségi karakterrel pecsételi meg a papok lelkét, s általa hasonlóvá lesznek a Pap Krisztushoz, úgyhogy már Krisztusnak, a Fônek személyében cselekedhetnek.''[2446] >>1121 1564 ,,Az áldozópapok, jóllehet nincs fôpapi méltóságuk és hatalmuk gyakorlásában a püspököktôl függnek, a papi méltóság révén hozzájuk kapcsolódnak; és az egyházi rend szentségének erejébôl Krisztusnak, a legfôbb és örök papnak a képmása szerint[2447] az evangélium hirdetésére, a hívek lelkipásztori gondozására és az istentisztelet végzésére szentelik ôket mint az Újszövetség igazi papjait.''[2448] >>611 1565 Az egyházi rend szentségének erejébôl a papok részesei annak az egyetemes küldetésnek, amit Krisztus az apostolokra bízott. A lelki adomány, melyet a papok a szentelésben kaptak, nem valamilyen korlátozott és helyhez kötött küldetésre készíti föl ôket, hanem az üdvösség egyetemes küldetésére ,,egészen a föld határáig''(ApCsel 1,8),[2449] oly módon, hogy ,,készek legyenek az evangéliumot mindenütt hirdetni''.[2450] >>849 1566 ,,Szent hivatalukat fôképp az Eucharisztia ünneplésekor, vagyis a szent áldozati lakomán gyakorolják; itt mintegy Krisztus személyében tevékenykedve és az ô misztériumát hirdetve összekapcsolják a hívôk önátadását fôjük áldozatával; és az Újszövetség egyetlen áldozatát, tudniillik Krisztus áldozatát, aki egyszer ajánlotta föl önmagát az Atyának szeplôtelen áldozatul, jelenvalóvá teszik és alkalmazzák az Úr eljöveteléig.''[2451] Egész papi szolgálatuk ebbôl az egyetlen áldozatból meríti erejét.[2452] >>1369, >>611 1567 ,,Az áldozópapok, akik a püspökök gondos munkatársai, segítôi és szervei, Isten népének hivatott szolgái, egyetlen papi testületet (presbitériumot) alkotnak püspökükkel, bár más a rájuk bízott feladat. A híveknek egy-egy helyi közösségében valamiképpen jelenvalóvá teszik a püspököt, akihez bizalom és segítôkészség fűzi ôket, s akitôl átvállalják feladatainak és gondjainak egy részét mindennapi fáradozásukkal.''[2453] A papok a szolgálatukat csak a püspökkel közösségben és tôle való függôségben gyakorolhatják. Az engedelmességi ígéret, amit a szenteléskor a püspöknek tesznek, és a püspök békecsókja a szentelési liturgia végén azt jelzi, hogy a püspök munkatársainak, fiainak, testvéreinek, barátainak tekinti ôket, s hogy ôk viszont szeretettel és engedelmességgel tartoznak neki. >>1462, >>2179 1568 ,,A szentelés által a papi rend tagjaivá lett papokat a szentségi testvériség köteléke fűzi egymáshoz; abban az egyházmegyében, melynek szolgálatára püspökük vezetése alatt szentelték ôket, egy presbitériumot alkotnak.''[2454] A presbitérium egysége fejezôdik ki abban a liturgikus szokásban, hogy a papszenteléskor a püspökök után az áldozópapok is ráteszik kezüket az újonnan fölszenteltre. >>1537 A diákonusok szentelése -- ,,a szolgálatra'' 1569 ,,A hierarchia alsóbb fokán állnak a diákonusok, akik ťnem papságra, hanem szolgálatraŤ kapják a kézfeltételt.''[2455] A szentelendô diákonus fejére egyedül a püspök teszi rá a kezét, így jelezvén, hogy a diákonus szolgálata feladataiban kapcsolódik sajátosan a püspökhöz.[2456] 1570 A diákonusok sajátos módon részesednek Krisztus küldetésében és kegyelmében.[2457] A fölszentelés szentségi pecséttel (character) látja el ôket, mely eltörölhetetlen, és Krisztushoz tesz hasonlóvá, aki ,,diákonus'', azaz mindenki szolgája lett.[2458] A diákonusok föladata többek között, hogy a püspöknek és a papoknak szolgáljanak az isteni misztériumoknál, elsôsorban az Eucharisztia ünneplése során, áldoztassanak, eskessenek és megáldják a házaspárt, hirdessék az evangéliumot és prédikáljanak, temessenek és végezzék a szeretet különféle szolgálatait.[2459] >>1211 1571 A II. Vatikáni Zsinat után a latin Egyház ,,mint az egyházi hierarchia sajátos és állandó fokozatát''[2460] helyreállította a diakonátust. A keleti egyházak mindig megôrizték. Ez az állandó diakonátus, amit nôs emberek is fölvehetnek, jelentôsen gazdagítja az Egyház küldetését. Tanácsos és hasznos, hogy olyan férfiak, akik az Egyházban -- akár liturgikus és pasztorális életében, akár a szociális és karitatív tevékenységében -- valóban diákonusi szolgálatot látnak el, ,,megerôsödjenek az apostoloktól áthagyományozott kézfeltétel által, és szorosabban kötôdjenek az oltárhoz, hogy ezáltal a diakonátus szentségi kegyelmével hatékonyabban tölthessék be tisztüket''.[2461] >>1579 IV. A szentség kiszolgáltatása 1572 A püspök-, pap- vagy diákonusszentelés, mivel a részegyház életében annyira fontos, megköveteli a hívôk minél nagyobb számú részvételét. Lehetôség szerint vasárnap, a székesegyházban és az alkalomhoz illô ünnepélyességgel történjen. A három szentelés, tudniillik a püspök-, pap- és diákonusszentelés szerkezete ugyanaz. Helyük a szentmise keretében van. 1573 Az egyházi rend szentségének lényegi szertartása mindhárom fokozatban abban áll, hogy a püspök ráteszi kezét a szentelendô fejére, és a megfelelô szentelô imádsággal kéri Istentôl a Szentlélek kiárasztását és a különös kegyelmi ajándékokat ahhoz a szolgálathoz, amelyre a jelöltet szenteli.[2462] >>699, >>1585 1574 Mint valamennyi szentség esetében, itt is vannak kiegészítô szertartások. Ezek a különbözô liturgikus hagyományokban nagy változatosságot mutatnak, de közös bennük, hogy a szentségi kegyelem különbözô szempontjait fejezik ki. Így a latin Egyházban a bevezetô szertartások -- a szentelendô bemutatása és kiválasztása, a püspök beszéde, a szentelendô megkérdezése, a mindenszentek litániája -- azt fejezik ki, hogy a jelölt kiválasztása az Egyház szokásainak megfelelôen történt. Ezek készítik elô az ünnepélyes fölszentelést. A fölszentelést követô szertartások szimbolikus módon fejezik ki és zárják le a végbement misztériumot: a püspököt és a papot szent krizmával kenik meg, ami a szolgálatukat termékennyé tevô Szentlélekkel való fölkenés jele. A püspöknek átadják az evangéliumos könyvet, a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot az evangélium hirdetésére szóló apostoli küldetése, Krisztus jegyese, az Egyház iránti hűsége és az Úr nyája fölötti pásztorkodás jeleként. A papnak átadják a paténát és a kelyhet a szent nép áldozatának[2463] jeleként, melyeket Istennek kell bemutatnia. A diákonusnak, aki Krisztus evangéliumának hirdetését kapta küldetésül, átadják az evangéliumos könyvet. >>1294, >>796 V. Ki szolgáltathatja ki ezt a szentséget? 1575 Krisztus kiválasztotta az apostolokat, és részt adott nekik a maga küldetésében és hatalmában. Az Atya jobbjára emeltetvén nem hagyja el nyáját, hanem mindig ôrzi az Apostolok és vezeti a pásztorok által, akik ma folytatják az ô művét.[2464] Krisztus tehát egyeseket apostolként, másokat pásztorként ,,ad''.[2465] Tevékenységét a püspökök által folytatja.[2466] >>857 1576 Mivel az egyházi rend az apostoli szolgálat szentsége, a püspökökre, mint az Apostolok utódaira tartozik, hogy ,,a lelki ajándékot''[2467] és ,,az apostoli magvetést''[2468] továbbadják. Az érvényesen szentelt, azaz az apostoli jogfolytonosságban álló püspökök az egyházi rend három fokozatának érvényes kiszolgáltatói.[2469] >>1536 VI. Ki veheti föl ezt a szentséget? 1577 ,,A szent egyházi rendet érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti föl.''[2470] Az Úr Jézus férfiakat választott ki, hogy létrehozza a tizenkét apostol kollégiumát,[2471] és ugyanezt tették az apostolok, amikor munkatársakat választottak,[2472] akiknek folytatniuk kellett az ô feladatukat.[2473] A Püspökök Kollégiuma, melyhez az áldozópapok a papságban kapcsolódnak, jelenvalóvá és aktuálissá teszi a Tizenkettô kollégiumát Krisztus visszajöveteléig. Az Egyház tudja, hogy Urának e kiválasztása kötelezi. Emiatt nem lehetséges a nôk pappá szentelése.[2474] >>551, >>861, >>862 1578 Senki sem formálhat jogot ahhoz, hogy fölvegye az egyházi rend szentségét. Ugyanis senki nem tulajdoníthatja magának ezt a hivatalt. Ehhez Istentôl kell meghívást kapni.[2475] Aki jeleit észleli, hogy Isten fölszentelt szolgálatra hívja, kívánságát alázatosan alá kell vetnie az Egyház tekintélyének, melynek joga és felelôssége valakit az egyházi rend fölvételére bocsátani. Mint minden kegyelmet, ezt a szentséget is csak ingyenes ajándékként lehet fogadni. >>2121 1579 Az állandó diákonusok kivételével a latin Egyház rendes körülmények között minden fölszentelt szolgáját olyan hívô férfiak közül választják, akik nôtlenek, és megvan az akaratuk, hogy a cölibátust ,,a mennyek országáért'' megtartják (Mt 19,12). Akik arra kaptak meghívást, hogy osztatlanul az Úrnak és az ô dolgainak szenteljék magukat ,[2476] egészen átadják magukat Istennek és az embereknek. A cölibátus annak az új életnek a jele, melynek szolgálatára szentelik az Egyház szolgáját; az örvendezô szívvel vállalt cölibátus ragyogóan hirdeti Isten országát.[2477] >>1618, >>2233 1580 A keleti egyházakban évszázadok óta más egyházfegyelem van érvényben: míg a püspököket kizárólag nôtlen férfiak közül választják, addig nôs férfiakat diákonussá és áldozópappá szentelhetnek. Ez a gyakorlat hosszú idô óta törvényesnek számít; ezek a papok közösségeikben gyümölcsözô szolgálatot teljesítenek.[2478] Egyébként a keleti egyházakban a papi cölibátus nagy tiszteletnek örvend, és a papok közül sokan teljesen szabadon választják Isten országáért. Mind Keleten, mind Nyugaton, aki megkapta az egyházi rend szentségét, többé nem köthet házasságot. VII. Az egyházi rend szentségének hatásai Az eltörölhetetlen jegy 1581 E szentség a Szentlélek sajátos kegyelme által Krisztushoz teszi hasonlóvá a szentelendôt, hogy Krisztus eszköze legyen az ô Egyháza javára. A szentelés hozza a képességet, hogy Krisztusnak, az Egyház Fejének követeként az ô hármas, papi, prófétai és királyi hivatalában cselekedjék. >>1548 1582 Miként a keresztségnél és a bérmálásnál a Krisztus hivatalában való részesedés egyszer s mindenkorra szól, úgy az egyházi rend szentsége is eltörölhetetlen lelki jegyet ad, és sem megismételni, sem idôlegesen kiszolgáltatni nem lehet.[2479] >>1121 1583 Az érvényesen fölszentelt személy súlyos indokok alapján fölmenthetô a kötelezettségek alól, melyek a fölszenteléssel adódnak, vagy gyakorlásuktól el lehet ôt tiltani,[2480] de a szó szoros értelmében nem válhat újra laikussá, mert a szenteléssel belé vésett karakter mindig megmarad.[2481] A szentelése napján kapott meghívás és a küldetés maradandóan megjelölik ôt. 1584 Mivel Krisztus az, aki a fölszentelt szolga által megvalósítja az üdvösséget, ennek méltatlansága nem akadályozza meg, hogy Krisztus cselekedjék.[2482] Szent Ágoston határozottan állítja: >>1128, >>1550 ,,A gôgös szolga az ördögök közé számít, de Krisztus ajándéka miatta nem szennyezôdik be; ami rajta keresztül kiárad, megôrzi a maga tisztaságát; ami keresztülfolyik rajta, kristálytisztán jut el a termékeny talajba. (...) A szentség lelki ereje olyan, mint a fény: tisztán érkezik el ahhoz, akit meg kell világosítania, és ha tisztátalanokon megy keresztül, nem szennyezôdik be.''[2483] A Szentlélek kegyelme 1585 A Szentlélek e szentségnek adott sajátos kegyelme a hasonlóság kegyelme a Pap, Tanító és Pásztor Krisztushoz, akinek a fölszentelt a szolgája lett. 1586 A sajátos szentségi kegyelem a püspök számára elsôsorban az erôsség kegyelme (,,Spiritum Principalem'', a Lelket, aki a legfôbb vezetôket állítja, kéri a püspököt fölszentelô imádság a latin szertartásban[2484]): ez teszi képessé arra, hogy Egyházát mint atya és pásztor határozottan és okosan vezesse és védelmezze; önzetlen szeretettel mindenki, egész különlegesen a szegények, betegek és ínséget szenvedôk iránt.[2485] Ez a kegyelem sürgeti ôt, hogy mindenkinek hirdesse az evangéliumot, hogy nyájának példaképe legyen, elôtte járjon a megszentelôdés útján, hogy az Eucharisztiában egyesüljön a Pap és Áldozat Krisztussal; és nem riad vissza attól, hogy életét adja juhaiért. >>2448 ,,Atyánk, aki ismered a szíveket, szolgádnak, akit a püspöki szolgálatra meghívtál, add meg, hogy legeltesse szent nyájadat, és színed elôtt kifogástalanul gyakorolja a magasztos papságot azáltal, hogy éjjel-nappal neked szolgál. Arcodat szüntelenül hangolja irgalmasságra, és ajánlja föl szent Egyházad áldozati adományait. A magasztos papság Lelkének erejébôl legyen hatalma parancsod szerint megbocsátani a bűnöket. Rendelésed szerint ossza szét a szolgálatokat, és oldjon föl minden köteléket az Apostolaidnak adott hatalom erejében. Nyerje el tetszésedet szelídségével és tiszta szívével, hogy kellemes illatot ajánlhasson föl neked Fiad, Jézus Krisztus által...''[2486] >>1558 1587 A papszentelés által adott lelki ajándék fejezôdik ki a bizánci szertartás következô imádságában, melyet a püspök a kézrátételkor mond: >>1564 ,,Urunk, akit a papságra emelni méltóztattál, töltsd be a Szentlélek ajándékával, hogy méltó legyen arra, hogy kifogástalanul álljon oltárodnál, hirdesse országod evangéliumát, ellássa az igazság igéjének szolgálatát, fölajánlja neked az adományokat és a lelki áldozatot, megújítsa népedet az újjászületés fürdôjében, hogy nagy Istenünk és Üdvözítônk, Jézus Krisztus visszajövetelének napján elébe mehessen a te egyszülött Fiadnak, és a te végtelen jóságodtól kapja meg hivatalának hűséges szolgálatáért a jutalmat.''[2487] 1588 A diákonusoknak pedig ,,a szentségi kegyelem megadja az erôt, hogy Isten népének a liturgia, az ige és a szeretet diakoniájában a püspökkel és presbitériumával közösségben szolgáljanak''.[2488] >>1569 1589 A papság kegyelmének és a feladat nagyságának láttán a szent tanítók sürgetést éreztek a megtérésre, hogy életük megfeleljen Annak, akinek a szentség a szolgáivá tette ôket. Nazianzi Szent Gergely fiatal papként így kiáltott föl: ,,Elôbb tisztává kell lenni, és csak utána tisztítani; elôbb meg kell tanulni a bölcsességet, és csak utána tanítani; elôbb fénnyé kell válni, és csak utána másokat megvilágítani; elôbb közeledni kell Istenhez, és csak utána hozzá vezetni másokat; elôbb meg kell szentelôdni, és utána megszentelni; kézen fogni és okosan tanácsot adni.''[2489] ,,Tudom, kinek szolgái vagyunk, milyen szinten állunk, és ki az, aki felé úton vagyunk. Ismerem Isten magasztosságát és az ember gyöngeségét, de erejét is.''[2490] Ki tehát a pap? ,,Ô az igazság védelmezôje; az angyalok közé lép, az arkangyalokkal dicsôít, feljuttatja az áldozatokat a mennyei oltárra, részt vesz Krisztus papi szolgálatában, megújítja a teremtményt, helyreállítja benne Isten képmását, újjáalkotja a mennyei világ számára, s ami a legmagasztosabb, megistenül és másokat megistenít.''[2491] >>460 És a szent ars-i plébános mondja: ,,A pap folytatja a megváltás művét a földön''. (...) ,,Ha valaki itt a földön helyesen értené, hogy mi a pap, meghalna, de nem a rémülettôl, hanem a szeretettôl''. (...) ,,A papság Jézus Szívének szeretete.''[2492] >>1551 Összefoglalás 1590 Szent Pál tanítványának, Timóteusnak mondja: ,,Figyelmeztetlek, éleszd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned él'' (2Tim 1,6), és ,,aki püspökségre törekszik, magasztos dolgot kíván'' (1Tim 3,1). Titusznak mondta: ,,Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy pótold, ami hiányzik és a városodba presbitereket rendelj utasításaim szerint'' (Tit 1,5). 1591 Az egész Egyház papi nép. A keresztség miatt minden hívô részesedik Krisztus papságában. E részesedést nevezzük a ,,hívôk általános papságának''. Ezen az alapon és ennek szolgálatára Krisztus küldetésében más részesedés is van, nevezetesen az egyházi rend szentsége által kapott szolgálat, melynek feladata, hogy Krisztusnak, a Fônek nevében és személyében szolgáljon a közösségben. 1592 A szolgálati papság lényegében különbözik a hívôk általános papságától, amiatt, hogy szent hatalmat ad a hívôk szolgálatára. A fölszentelt szolgák Isten népe szolgálatát a tanítás (a tanítás feladata), az istentisztelet (liturgikus feladat) és a lelkipásztori irányítás (irányítás feladata) által végzik. 1593 A fölszentelt szolgálatot kezdettôl fogva három fokozatban adták át és gyakorolták: a püspökök, a papok és a diákonusok fokozatában. A szentelés által adott szolgálatok az Egyház szerves struktúrájában nem helyettesíthetôk: püspök, papok és diákonusok nélkül nem lehet szó Egyházról.[2493] 1594 A püspök az egyházi rend szentségének teljességét kapja, mely beiktatja ôt a püspöki kollégiumba és a rábízott részegyház látható fejévé teszi. A püspökök mint az apostolok utódai és a püspöki kollégium tagjai Szent Péter utóda, a római Pápa tekintélye alatt részesei az egész Egyház apostoli felelôsségének és küldetésének. 1595 A papok a papi méltóságban kapcsolódnak a püspökökhöz, ugyanakkor tôlük függenek lelkipásztori hivataluk gyakorlásában; arra hivatottak, hogy a püspökök gondos munkatársai legyenek; püspökük körül presbitériumot alkotnak, mely vele együtt felelôs a részegyházért. A püspöktôl kapják a plébániai közösség hivatalát vagy a konkrét egyházi feladatot. 1596 A diákonusok az Egyház szolgálatának feladataira szentelt szolgák; nem kapják meg a szolgálati papságot, hanem a szentelésük nagyon fontos feladatokat bíz rájuk az Ige szolgálatában, az istentiszteletben, a lelkipásztori vezetésben és a szeretet szolgálataiban, mely feladatokat püspökük lelkipásztori tekintélye alatt kell megoldaniuk. 1597 Az egyházi rend szentségét kézrátétellel szolgáltatják ki, melyet ünnepélyes fölszentelô könyörgés kísér, s ebben a szentelendô számára a Szentléleknek a szolgálathoz szükséges kegyelmét kérik. A szentelés eltörölhetetlen karaktert nyom a lélekbe. 1598 Az egyházi rend szentségét az Egyház csak olyan megkeresztelt férfiaknak szolgáltatja ki, akiknek szolgálatra való alkalmasságáról meggyôzôdött. Az Egyház tekintélyéhez tartozik annak felelôssége és joga, hogy valakit meghívjon a rendek fölvételére. 1599 A latin Egyházban rendes körülmények között csak olyan jelölteket szentelnek pappá, akik készek szabadon elfogadni a cölibátust, és nyilvánosan kifejezik akaratukat annak megtartására a mennyek országa és az emberek szolgálata szeretetéért. 1600 A püspökre tartozik az egyházi rend mindhárom fokozatának kiszolgáltatása. ======================================================================== A házasság szentsége 1601 ,,A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nô az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, mely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.''[2494] I. A házasság Isten tervében 1602 A Szentírás a férfi és a nô Isten képére történt teremtésével kezdôdik[2495] és a ,,Bárány menyegzôjének'' látomásával (Jel 19,9)[2496] fejezôdik be. A Szentírás az elsôtôl az utolsó lapjáig beszél a házasságról és annak misztériumáról, alapításáról és értelmérôl, melyet Isten adott neki, eredetérôl és céljáról, különbözô megvalósulási formáiról az üdvösség történetében, a bűnbôl származó nehézségeirôl és megújításáról ,,az Úrban'' (1Kor 7,39), Krisztus és az Egyház új szövetségében.[2497] >>369, >>796 A házasság a teremtés rendjében 1603 ,,A házastársi szeretet és élet bensôséges közösségét a Teremtô alapította és vette körül törvényeivel (...). Maga (...) Isten a házasság szerzôje.''[2498] A házasságra szóló meghívás már a férfi és a nô természetében adva van, ahogyan ezek a Teremtô kezébôl kikerültek. A házasság nem pusztán emberi intézmény, jóllehet a századok folyamán a különbözô kultúrák, társadalmi struktúrák és szellemiségek szerint számtalan változáson ment keresztül. E változások nem tudták feledtetni a maradandó és általános vonásokat. Ennek az intézménynek a méltósága ugyan nem azonos fényességgel ragyog mindenütt,[2499] de minden kultúrában él a házastársi egység értéke iránti érzék. ,,A személy, valamint az emberi és a keresztény közösség üdvössége szorosan összefügg a házastársi és családi közösség jó állapotával.''[2500] >>371, >>2331, >>2210 1604 Isten, aki az embert szeretetbôl teremtette, meg is hívta a szeretetre, ami minden egyes ember veleszületett, alapvetô hivatása. Az ember Isten képmására lett teremtve,[2501] aki maga ,,a szeretet'' (1Jn 4,8.16). Mivel Isten férfinak és nônek teremtette az embert, kölcsönös szeretetük annak az abszolút és fogyatkozhatatlan szeretetnek a képe, mellyel Isten az embert szereti. Ez a szeretet a Teremtô szemében jó, sôt nagyon jó.[2502] Ez a szeretet, melyet Isten megáldott, arra van rendelve, hogy termékeny legyen, s hogy a teremtés ôrzésének közös művében valósuljon meg: ,,Isten megáldotta ôket, és mondta nekik: ťLegyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és vessétek uralmatok aláŤ'' (Ter 1,28). >>355 1605 A Szentírás elmondja, hogy a férfi és a nô egymásnak van teremtve: ,,Nem jó az embernek egyedül lennie'' (Ter 2,18). A nô ,,hús az ô húsából'',[2503] azaz a férfival egyenrangú, egészen közel áll hozzá, Isten segítségül adta mellé,[2504] így képviseli Istent, aki a mi segítségünk.[2505] ,,Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettô egy test lesz'' (Ter 2,24). Maga az Úr mutatta meg, hogy ez kettôjük életének fogyatkozhatatlan egységét jelenti, amikor arra emlékeztetett, mi volt a Teremtô terve ,,kezdettôl'':[2506] ,,Így tehát már nem ketten vannak, hanem egy test''(Mt 19,6). >>372, >>1614 A házasság a bűn uralma alatt 1606 A rosszat minden ember megtapasztalja környezetében és önmagában. E tapasztalat mutatkozik a férfi és a nô kapcsolatában is. Egységüket mindig fenyegette a megnemértés, az uralomvágy, a hűtlenség, a féltékenység és az összetűzések, melyek gyűlöletig és szakításig vezethetnek. Ez a rendetlenség kisebb vagy nagy fokú lehet, és kultúrák, korok és egyének szerint többé kevésbé legyôzhetô; de úgy tűnik, egyetemes jellege vitathatatlan. 1607 Miként hitünk mondja, e rendetlenség, amelyet fájdalommal tapasztalunk, nem a férfi és a nô természetébôl, nem is kapcsolatuk természetébôl, hanem a bűnbôl származik. Az ôsbűn -- mint Istennel való szakítás -- elsô következményként a férfi és a nô eredeti közösségének megtörését vonta maga után. Kapcsolatukat a kölcsönös vádaskodás megzavarta;[2507] a Teremtôtôl ajándékba kapott, kölcsönös vonzalmuk[2508] uralkodássá és ösztönös vágyakozássá silányult;[2509] a férfi és a nô szépséges hivatását a termékenységre, a sokasodásra és a föld fölötti uralomra[2510] a szülés fájdalmai és a kenyérkeresés fáradalma terheli.[2511] >>1849, >>400 1608 És mégis, a teremtés rendje a súlyos zavar ellenére fönnmarad. A bűn által ütött sebek gyógyulásához a férfinak és a nônek a kegyelem segítségére van szüksége, melyet Isten a maga végtelen irgalmában soha nem tagadott meg tôlük.[2512] E segítség nélkül a férfinak és a nônek sohasem sikerülhet az életnek azt az egységét megvalósítani, amire Isten ôket ,,kezdettôl'' teremtette. >>55 A házasság a törvény pedagógiája alatt 1609 Isten a maga irgalmasságában nem hagyta magára a bűnös embert. A büntetések, melyeket a bűn maga után vont -- a szülés kínjai,[2513] az ,,arcod verejtékével'' (Ter 3,19) végzett munka --, segédeszközök is, melyek a bűn rossz következményeit korlátok között tartják. A bűnbeesés után a házasság segít legyôzni az ember önmagába zárkózását, az önzést, a gyönyör hajszolását, és segít megnyílni a másik felé, a kölcsönös segítségre, önmaga elajándékozására. >>410 1610 A lelkiismeret a házasság egysége és fölbonthatatlansága tekintetében a régi törvény pedagógiája alatt nôtt fel. A pátriárkák és a királyok többnejűségét még nem kifejezetten utasították el. Mindazonáltal a Mózesnek adott törvény már arra felé irányult, hogy a nôt megvédje a férfi önkényuralmától, bár az Úr szava szerint a törvény még nyomokban hordozza a férfi ,,szívének keménységét'', ami miatt Mózes megengedte az asszony eltaszítását.[2514] >>1963, >>2387 1611 A próféták, akik Istennek Izraellel kötött szövetségét a kizárólagos és hűséges házastársi szeretet képében szemlélték,[2515] elôkészítették a választott nép lelkiismeretét a házasság egysége és fölbonthatatlansága mélyebb megértésére.[2516] Ruth és Tóbiás könyve megindító tanúság a házasság nagyraértékelése és a házastársak hűsége és gyöngédsége mellett. ,,A hagyomány az Énekek énekében mindig az emberi szerelem nagyszerű kifejezését látta, amennyiben ez tükrözôdése Isten szeretetének; annak a szeretetnek, ami ,,erôs, mint a halál'' és ,,vizek árja nem oltja ki'' (8,6--7). >>219, >>2380, >>2361 Házasság az Úrban 1612 Az Isten és az Ô népe, Izrael közötti házassági szövetség elôkészítette azt az új és örök szövetséget, melyben Isten Fia -- megtestesülésében és életének föláldozásában -- valamiképpen az egész általa üdvözített emberi nemet magához kötötte,[2517] így készítve elô ,,a Bárány menyegzôjét''.[2518] >>521 1613 Nyilvános élete kezdetén Jézus -- Anyja kérésére -- elsô csodáját egy menyegzôs ünnepen cselekedte.[2519] Az Egyház nagy jelentôséget tulajdonít Jézus részvételének a kánai menyegzôn, mert bizonyítékot lát benne arra, hogy a házasság jó, és annak meghirdetését, hogy a házasság ezentúl Krisztus jelenlétének hatékony jele lesz. 1614 Jézus igehirdetésében félreérthetetlenül tanította a férfi és a nô egyesülésének eredeti értelmét, úgy, amint azt a Teremtô kezdettôl akarta: a Mózes által adott engedmény az asszony elbocsátására vonatkozólag a szív keménységének[2520] tett engedmény volt; a férfi és a nô házassági egysége fölbonthatatlan -- maga Isten kötötte össze: ,,Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza'' (Mt 19,6). >>2336, >>2382 1615 A házassági kötelék fölbonthatatlanságának egyértelmű hangsúlyozása zavart kelthetett és teljesíthetetlen követelménynek tűnhetett.[2521] Jézus azonban nem elviselhetetlen, nagyon nehéz,[2522] Mózes törvényénél is nehezebb terhet rakott a házastársak vállára. Ô, aki azért jött, hogy a teremtés bűn által megzavart eredeti rendjét helyreállítsa, kegyelmet is ad ahhoz, hogy a házasságot Isten országának új módján lehessen élni. Ha a házastársak Krisztust követik, megtagadják önmagukat és fölveszik keresztjüket,[2523] ,,föl tudják fogni''[2524] a házasság eredeti értelmét, és Krisztus segítségével meg is tudják élni. A keresztény házasság e kegyelme Krisztus keresztjének gyümölcse, mely az egész keresztény élet forrása. >>2364, >>1642 1616 Pál apostol ezt teszi érthetôvé, amikor azt mondja: ,,Férfiak, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte, hogy megszentelje'' (Ef 5,25--26). És rögtön hozzáteszi: ,,Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.'' (Ef 5,31--32) 1617 Az egész keresztény élet magán viseli Krisztus és az Egyház jegyesi szeretetének jegyét. Már a keresztség, a belépés Isten népébe, menyegzôi misztérium; mintegy menyegzôi fürdô,[2525] mely megelôzi a menyegzôi lakomát, az Eucharisztiát. A keresztény házasság a maga részérôl hatékony jellé válik, Krisztus és az Egyház szövetségének szakramentumává. Mivel ennek kegyelmét jelzi és közvetíti, a keresztények közötti házasság az Újszövetség igazi szentsége.[2526] >>796 A mennyek országáért vállalt szüzesség 1618 Krisztus az egész keresztény élet középpontja. A vele való kapcsolat megelôz minden más, családi vagy társadalmi kapcsolatot.[2527] Az Egyház kezdete óta voltak férfiak és nôk, akik lemondtak a házasság nagy javáról azért, hogy kövessék a Bárányt, bárhova megy,[2528] az Úr dolgaival törôdjenek, neki akarjanak tetszeni,[2529] és elébe menjenek az érkezô vôlegénynek.[2530] Maga Krisztus meghívott egyeseket, hogy abban az életformában kövessék Ôt, melyet Ô maga élt eléjük: >>2232, >>1579 ,,Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki föl tudja fogni, az fogja föl!'' (Mt 19,12) 1619 A mennyek országáért vállalt szüzesség a keresztségi kegyelem kibontakozása, a Krisztussal való kapcsolat elsôdlegességének és az ô visszatérésére való éber várakozásnak hatalmas jele, olyan jel, mely arra is emlékeztet, hogy a házasság ehhez a világhoz tartozik, mely elmúlik.[2531] >>922--924 1620 Mindkettô -- a házasság szentsége és az Isten országáért vállalt szüzesség -- magától az Úrtól származik. Ô ad értelmet nekik és ajándékozza meg a nélkülözhetetlen kegyelemmel, hogy úgy lehessen megélni ôket, ahogy az Ô akaratának megfelel.[2532] A mennyek országáért vállalt szüzesség nagyrabecsülése[2533] és a házasság keresztény értelme nem választható el egymástól; kölcsönösen támogatják egymást: >>2349 ,,Aki a házasságot kárhoztatja, az megtépázza a szüzesség dicsôségét is; (...) aki dicséri csodálatosabbá teszi a szüzességet. Mert ami egy rosszabbal összehasonlítva tűnik jónak, aligha különösebben jó; ami azonban az általánosan jónak tartottnál jobb, az kiemelkedôen jó.''[2534] II. A házasságkötés szertartása 1621 A latin szertartásban két katolikus fél házasságkötése többnyire szentmisében történik, amiatt hogy minden szentség kapcsolatban áll Krisztus húsvéti misztériumával.[2535] Az Eucharisztiában emlékezünk az új Szövetségre, melyben Krisztus örökre egyesült az Egyházzal, szeretett jegyesével, melyért odaadta magát.[2536] Ezért jó, ha a jegyesek a kölcsönös odaadásra kimondott igenjüket azzal pecsételik meg, hogy egyesülnek Krisztus Egyháza iránti odaadásával, ami az eucharisztikus áldozatban jelenik meg, és magukhoz veszik az Eucharisztiát, hogy a Krisztus ugyanazon testével és ugyanazon vérével való egyesülés által Krisztusban ,,egy testet'' alkossanak.[2537] >>1323, >>1368 1622 ,,A házasság kiszolgáltatásának mint megszentelô szentségi cselekménynek, mely a liturgiához, az egyházi cselekmények csúcsához és a megszentelô erô forrásához (az Eucharisztiához) kapcsolódik, önmagában érvényesnek, méltónak és gyümölcsözônek kell lennie.''[2538] A jegyeseknek a házasságkötésre tehát föl kell készülniük szentgyónással. >>1422 1623 A latin hagyomány szerint maguk a jegyesek mint Krisztus kegyelmének közvetítôi szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét, amikor az Egyház színe elôtt kinyilvánítják házasságkötési szándékukat. A keleti egyházak hagyományaiban a papok vagy püspökök tanúi a jegyesek kölcsönös konszenzus-cseréjének,[2539] de áldásuk szükséges a szentség érvényességéhez.[2540] 1624 A különbözô liturgiák gazdagok áldó és epiklézis jellegű imádságokban, melyek Istentôl kegyelmet és áldást kérnek az új házaspárra, fôként az új asszonyra. E szentség epiklézisében a házastársak úgy fogadják a Szentlelket, mint a Krisztus és az Egyház közötti szeretet közösségét.[2541] Ô a szövetségük pecsétje, szerelmük állandóan áradó forrása, az erô, mely megújítja hűségüket. >>736 III. A házassági beleegyezés 1625 A házassági szövetséget egy férfi és egy nô köti, akik meg vannak keresztelve és szabadok a házasságkötésre, és szabadon nyilvánítják ki beleegyezésüket. A ,,szabad állapot'' azt jelenti: >>1734 -- nem állnak kényszer alatt; -- nem akadályozza ôket sem a természettörvény, sem egyházi törvény. 1626 Az Egyház a beleegyezés cseréjét a jegyesek között a házasságkötés nélkülözhetetlen elemének tekinti. A ,,házasság'' a beleegyezés kölcsönös kinyilvánítása által ,,jön létre''.[2542] Ha a beleegyezés hiányzik, a házasság nem jön létre. >>2201 1627 A beleegyezés ,,szabad, személyes cselekedet, melyben a házastársak kölcsönösen ajándékozzák és elfogadják egymást'':[2543] ,,Feleségül veszlek.'' (...) ,,Feleségül megyek hozzád.''[2544] Ez a beleegyezés, mely egymáshoz köti a jegyeseket, azáltal teljesedik be, hogy a kettô ,,egy test lesz''.[2545] >>1735 1628 A házassági beleegyezésnek mindkét fél akarati aktusának kell lennie, és mentesnek kell lennie a külsô kényszertôl vagy súlyos megfélemlítéstôl.[2546] A beleegyezést semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja.[2547] Ha e szabadság hiányzik, a házasság érvénytelen. 1629 Emiatt (vagy más, a házasságot semmissé tevô v. tiltó akadályok miatt[2548]) az Egyház, miután az ügyet az illetékes egyházi bíróság megvizsgálta, kinyilváníthatja a ,,házasság semmisségét'', azaz hogy a házasság soha nem létezett. Ebben az esetben a felek szabadok házasságkötésre, de a korábbi együttélésbôl származó természetes kötelezettségeknek eleget kell tenniük.[2549] 1630 Az esketô pap vagy diákonus az Egyház nevében veszi ki a beleegyezést a jegyesektôl és adja az Egyház áldását. Az Egyház hivatalos szolgájának jelenléte és a tanúk azt teszik láthatóvá, hogy a házasság egyházi életforma. 1631 Ezért rendes körülmények között az Egyház egyházi formát követel híveitôl a házasságkötéshez.[2550] E rendelkezésnek több indoka van: -- a szentségi házasság liturgikus cselekmény, illô tehát, hogy az Egyház nyilvános liturgiájának keretében történjen; >>1069 -- a házasságkötés egyházi életállapotba vezet be, jogokat és kötelességeket teremt az Egyházban a házastársak között és a gyermekek felé; >>1537 -- mivel a házasság az Egyházban életállapot, a házasság megkötése felôl bizonyossággal kell rendelkezni (ezért kötelezô a tanúk jelenléte); -- a beleegyezés nyilvános jellege védi az egyszer kimondott ,,igen''- t és segíti hűséges megtartását. >>2365 1632 Hogy a házastársak beleegyezése szabad és felelôs cselekedet legyen, és hogy a házasságkötésnek meglegyenek erôs és tartós emberi és keresztény alapjai, rendkívül fontos a fölkészülés a házasságra. A szülôk és családok példája és nevelése a legjobb elôkészítés. >>2206 A lelkipásztorok és a keresztény közösség mint ,,Isten családja'' a házasság és a család emberi és keresztény értékeinek továbbadásában pótolhatatlan szerepet játszik,[2551] annál is inkább, mert korunkban számos fiatal megéli a családok szétesését, melyek e feladatuknak már nem tudnak megfelelni. ,,A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsôsorban éppen a családon belül, föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megélésérôl, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelô életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot.''[2552] >>2350 Vegyes házasság és valláskülönbség 1633 Több régióban a vegyes házasság (katolikusok és megkeresztelt nem katolikus fél között) elég gyakran elôfordul. Különös figyelmet igényel mind a házastársak, mind a lelkipásztorok részérôl; a valláskülönbséggel kötött házasság (katolikus és meg nem keresztelt fél között) esetén még nagyobb körültekintésre van szükség. 1634 A hitvallásbeli különbség a házastársak között nem jelent leküzdhetetlen házassági akadályt, ha képesek a közösségbe behozni azt, amit mindegyikük a maga közösségében kapott, és képesek kölcsönösen megtanulni egymástól, hogy miként élnek Krisztus iránti hűségben. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a vegyes házasságok nehézségeit. Ezek abból erednek, hogy a keresztények elkülönülése még fennáll. A házastársakat az a veszély fenyegeti, hogy saját házukban tapasztalják meg tragikus módon a keresztények elkülönülését. A valláskülönbség e nehézségeket még súlyosbíthatja. A hitbeli különbségek és magáról a házasságról vallott különbözô fölfogások, sôt a különbözô vallási lelkületek is, feszültségek forrásává válhatnak a házasságban, fôként a gyermekek nevelésében. És így megjelenhet a kísértés: a vallási közömbösség. >>817 1635 A latin Egyházban érvényes jog szerint a vegyes házasság megengedettségéhez egyházi hatóság kifejezett engedélyére van szükség.[2553] Valláskülönbség esetében a házasság érvényességéhez ezen akadály alóli kifejezett fölmentés szükséges.[2554] Ez az engedély vagy fölmentés feltételezi, hogy mindkét fél ismeri és nem zárja ki a házasság lényeges céljait és sajátosságait; ezen felül a katolikus fél vállalja a kötelezettséget -- amit a nem katolikus fél is tudomásul vesz --, hogy megôrzi hitét és gondoskodik a gyermekek keresztségérôl és nevelésérôl a katolikus Egyházban.[2555] 1636 Az ökumenikus párbeszédnek köszönhetôen számos vidéken az érintett keresztény közösségek meg tudták szervezni a vegyes házasságok közös lelkipásztori gondozását. Ennek feladata támogatni a házastársakat, hogy sajátos állapotukban a hit világosságában éljenek. E lelkipásztori gondozás segítse a feleket a feszültségek feloldásában, melyek az egymás és az egyházi közösségek iránti kötelességek között fölléphetnek. Támogatnia kell annak kibontakozását, ami a házastársak hitében közös, és a tiszteletet az iránt, ami szétválasztja ôket. >>821 1637 A valláskülönbség esetén a katolikus félre különleges feladat hárul, ,,mert a hitetlen férj megszentelôdik az asszonyban, és a hitetlen asszony megszentelôdik a testvérben'' (1Kor 7,14). A keresztény házasfél és az Egyház számára nagy öröm, ha e ,,megszentelôdés'' elvezet a másik fél szabad keresztény hitre téréséhez.[2556] Az ôszinte házastársi szeretet, a családi erények alázatos és türelmes gyakorlása és a kitartó imádság a nem keresztény felet elôkészíthetik a megtérés kegyelmének elfogadására. IV. A házasság szentségének hatásai 1638 ,,Érvényes házasságból a házastársak között természeténél fogva örökös és kizárólagos kötelék származik, ezenfelül a keresztény házasságban a felek az állapotukkal járó feladatokhoz és méltósághoz külön szentségben kapnak erôt, és mintegy fölszenteltetnek.''[2557] A házassági kötelék 1639 A beleegyezést, mely által a házastársak ajándékozzák és elfogadják egymást, maga Isten pecsételi meg.[2558] E szövetségbôl ,,Isten rendelésébôl szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe elôtt is''.[2559] A házastársak közötti szövetség beépül az Isten és az emberek közötti szövetségbe: ,,Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe''.[2560] 1640 A házasság kötelékét tehát maga Isten köti össze, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság soha nem bontható föl. E kötelék, mely a házastársak szabad emberi cselekedetébôl és a házasság elhálásából származik, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik. Az Egyháznak nem áll hatalmában az isteni bölcsesség e rendelkezése ellen állást foglalni.[2561] >>2365 A házasság szentségének kegyelme 1641 ,,A keresztény házastársaknak életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül''.[2562] A házasság szentségének e sajátos kegyelme arra van rendelve, hogy tökéletesítse szeretetüket és erôsítse fölbonthatatlan egységüket. E kegyelemmel ,,az életszentségre segítik egymást a házaséletben, valamint a gyermekek elfogadásában és nevelésében''.[2563] 1642 E kegyelem forrása Krisztus. ,,Miként ugyanis egykor a szeretet és a hűség szövetségével Isten a népe elé sietett, úgy most az emberek Üdvözítôje és az Egyház Vôlegénye a házasság szentsége által elébe jön a keresztény hitvestársaknak.''[2564] Velük marad és erôt ad nekik, hogy fölvegyék keresztjüket és így kövessék Ôt, bukásaik után fölkeljenek, bocsássanak meg egymásnak, ,,egymás terhét hordozzák'',[2565] legyenek ,,egymásnak alárendelve Krisztus iránti tiszteletbôl'' (Ef 5,21), valamint kölcsönösen szeressék egymást természetfölötti, gyengéd és termékeny szeretettel. Szeretetük és családi életük örömeiben már a Bárány menyegzôs lakomájának elôízét kapják: >>1615, >>796 ,,Hogyan vázolhatnám annak a házasságnak a boldogságát, melyet az Egyház egyesít, az áldozat erôsít, az áldás megpecsétel, angyalok hirdetnek és az Atya érvényesnek tekint? (...) Micsoda iga: két hívô egy reménnyel, egy vággyal, egy életformával, egy szolgálatban! Mindketten testvérek, mindketten szolgatársak; semmi különbség sem testben, sem lélekben, valóban ketten egy testben vannak. Ahol egy a test, ott egy a lélek is.''[2566] V. A házastársi szeretet értékei és követelményei 1643 ,,A házastársi szeretet olyan egyetemességet hoz magával, amelyben a személy minden alkotóeleme helyet kap -- a test és az ösztön igényei, az érzékek és az érzelmek erôi, a lélek és az akarat vágyai --, s e szeretet arra a legszemélyesebb egyesülésre irányul, amely a testi egyesülésen túl nem mást, mint egy szívet és egy lelket hoz létre. Igényli azonban e végsô, kölcsönös odaadás fölbonthatatlanságát és hűségét, valamint a termékenységre való nyitottságot. Egyszóval minden természetes házastársi szeretet közös tulajdonságairól beszélünk, de olyan új tartalommal, amely e szerelmet nemcsak megtisztítja és megerôsíti, hanem olyan magasságba emeli, ahol sajátosan keresztény értékek megnyilvánulása lesz.''[2567] >>2361 A házasság egysége és fölbonthatatlansága 1644 A házastársak szeretete természeténél fogva megköveteli egész életüket átfogó személyes közösségük egységét és fölbonthatatlanságát: ,,Már többé nem két test, hanem csak egy'' (Mt 19,6).[2568] ,,Arra hivatottak, hogy állandóan növekedjenek közösségükben a házassági ígéret iránti mindennapos hűség, valamint a teljes és kölcsönös önátadás által.''[2569] Ez az emberi közösség megerôsödik, megtisztul és tökéletesedik a Jézus Krisztussal való közösségben, amit a házasság szentsége ajándékoz. A közös hitélet és az Eucharisztia közös vétele altal elmélyül. 1645 ,,Mind a férfi, mind a nô kölcsönös és teljes szeretetben elismerendô egyenlô személyi méltósága is nyilvánvalóvá teszi a házasságnak az Úrtól megerôsített egységét.''[2570] A poligámia ellentétes ezzel az egyenlô méltósággal és a házastársi szeretettel, mely egyetlen és kizárólagos.[2571] >>369 A házastársi szeretet hűsége >>2364--2365 1646 A házastársi szeretet természeténél fogva a házastársak sérthetetlen hűségét követeli. Ez következik abból a kölcsönös odaadásból, melyben kölcsönösen egymásnak adják magukat. A szeretet végleges akar lenni. Nem lehet ,,egy új döntésig tartó''. ,,Ez a bensôséges egység mint két személy kölcsönös ajándékozása és a gyermekek java megkívánja a házastársak teljes hűségét, és sürgeti fölbonthatatlan egységüket.''[2572] 1647 E hűség legmélyebb alapja Istennek a szövetségéhez és Krisztusnak az Ô Egyházához való hűségében rejlik. A házasság szentsége által válnak a házastársak képessé arra, hogy e hűséget megjelenítsék és bizonyítsák. A szentség által a házasság fölbonthatatlansága új és mélyebb értelmet nyer. 1648 Nehéznek, sôt lehetetlennek tűnhet egész életen át egy emberi személyhez kötôdni. Ugyanakkor nagyon fontos hirdetni az örömhírt: Isten végleges és visszavonhatatlan szeretettel szeret bennünket, és a házastársak ebbôl a szeretetbôl részesülnek, ez a szeretet hordozza és támogatja ôket, és lehetôvé teszi, hogy hűségükkel Isten hűséges szeretetének tanúi legyenek. A házastársak, akik Isten kegyelmével teszik ezt a tanúságot gyakran igen nehéz körülmények között, megérdemlik az egyházi közösség hálás elismerését és támogatását.[2573] 1649 Vannak olyan helyzetek, amikor a házassági együttélés nagyon különbözô okok miatt gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai különválását (ágytól, asztaltól való elválás), azt, hogy többé ne éljenek együtt. A külön élô házastársak házassága azonban Isten elôtt továbbra is érvényes marad; nem szabadok új házasság megkötésére. Az ilyen nehéz helyzetben a legjobb megoldás, ha lehetséges, a kibékülés. A keresztény közösségnek segítenie kell ezeket az embereket, hogy ebben a helyzetben is keresztények maradjanak, hűségesek a fölbonthatatlan házassági kötelékhez.[2574] >>2383 1650 Napjainkban számos országban sok katolikus él, akik miután a polgári törvények szerint váláshoz folyamodnak, új polgári házasságot kötnek. Az Egyház Jézus Krisztus szava (,,Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.'' [Mk 10,11--12]) iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az elsô házasság érvényes volt. Amennyiben elvált házasok polgárilag újraházasodtak, olyan helyzetbe kerültek, mely objektív módon áthágja Isten törvényét. Éppen ezért amíg e helyzet fönnáll, nem áldozhatnak. Ugyanezen oknál fogva bizonyos egyházi feladatokat sem vállalhatnak. A szentgyónásban történô kiengesztelôdés csak azokat illeti, akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, és kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek. >>2384 1651 Az ilyen helyzetben élô keresztények iránt -- akik gyakran ôrzik a hitet és keresztény módon szeretnék nevelni gyermekeiket -- a papoknak és az egész közösségnek figyelmesnek kell lenniük, hogy ne érezzék magukat kizárva az Egyházból, melynek életében mint megkereszteltek részt vehetnek és részt is kell venniük. ,,Buzdítsák ôket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete, és rendszeresen tartsanak bűnbánatot, hogy így napról napra kiesdjék Isten kegyelmét.''[2575] A termékenységre nyitott lelkület >>2366--2367 1652 ,,A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ebben teljesedik be'':[2576] >>372 ,,A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka, és a szülôk számára a legnagyobb kincs. Isten, aki így szólt: ťNem jó az embernek egyedül lennieŤ (Ter 2,18), és aki ťkezdettôl férfinak és nônek teremtette az embertŤ (Mt 19,4), különleges részt akarva adni neki a saját teremtô tevékenységébôl, megáldotta a férfit és a nôt: ťLegyetek termékenyek, szaporodjatokŤ (Ter 1,28). Következésképpen a házastársi szerelem helyes gyakorlása és a belôle fakadó egész családi élet -- a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül -- arra irányul, hogy a házastársak bátran legyenek készek együttműködni a Teremtô és a Megváltó szeretetével, aki általuk gyarapítja és gazdagítja a családját.''[2577] 1653 A házastársi szeretet termékenysége kiterjed az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet gyümölcseire, melyeket a szülôk nevelés útján adnak át gyermekeiknek. A szülôk gyermekeik elsô és legfontosabb nevelôi.[2578] Ebben az értelemben a házasság és a család alapvetô feladata az élet szolgálata.[2579] >>2231 1654 Azok a házastársak, akiket Isten nem ajándékozott meg gyermekáldással, emberi és keresztény értelemben teljes házastársi életet élhetnek. Házasságuk a szeretet, az elfogadás és az áldozatosság termékenységétôl válhat ragyogóvá. VI. A családegyház 1655 Krisztus József és Mária szent családjának ölén akart e világra jönni és felnövekedni. Az Egyház nem más, mint ,,Isten családja''. Kezdettôl fogva az Egyház magvát gyakran azok alkották, akik ,,házuk népével'' együtt lettek hívôkké.[2580] Amikor megtértek, azt akarták, hogy ,,egész házuk'' is elnyerje az üdvösséget.[2581] Ezek a hívôvé vált családok voltak a keresztény élet szigetei egy hitetlen világban. >>759 1656 Ma egy olyan világban, mely gyakran távol áll a hittôl, sôt ellenséges vele szemben, a hívô családok mint a hit élô és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. Vatikáni Zsinat a családot ôsi kifejezéssel: Ecclesia domestica, 'családi egyháznak'.[2582] A család ölén ,,a szülôk legyenek gyermekeik elsô hithirdetôi szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, s különös gonddal a szent hivatásokat''.[2583] 1657 A családban kiemelekdô módon gyakorolják a családapa, a családanya, a gyermekek és valamennyi családtag keresztségi papságát ,,a szentségek vételében, az imádságban, a hálaadásban, a szent élet tanúságtételében, az önmegtagadásban és a tevékeny szeretetben''.[2584] A családi otthon tehát a keresztény élet elsô iskolája és ,,az érlelôdô emberiesség iskolája''.[2585] Itt tanulja meg az ember a kitartó munkát, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, ismételt megbocsátást, és mindenekelôtt Isten szolgálatát az imádságban és az élet elajándékozásában. >>1268, >>2214- -2231, >>2685 1658 Gondolnunk kell még azokra az emberekre is, akik konkrét körülményeik miatt -- melyekben kénytelenek élni, gyakran akaratuk ellenére -- különösen közel állnak Jézus szívéhez, és ezért megérdemlik az Egyház megbecsülését és gondoskodását, különösen a lelkipásztorok részérôl: a nem házasságban élô emberek sokaságára. Sokan közülük emberi család nélkül maradnak, gyakran szegénységük miatt. Vannak, akik ezt az élethelyzetet az evangéliumi boldogságok szellemében, Istent és a felebarátot példás módon szolgálva élik meg. Mindannyian találjanak nyitott ajtóra a ,,családegyházaknál'' és annál a nagy családnál, ami az Egyház. ,,Senki nincs család nélkül ezen a világon: az Egyház mindannyiunk otthona és családja, különösen azoké, akik ťfáradoznak és az élet terheit hordozzákŤ (Mt 11,28).''[2586] >>2231, >>2233 Összefoglalás 1659 Szent Pál mondja: ,,Férjek, szeressétek feleségteket, miként Krisztus is szerette az Egyházat (...). Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom!'' (Ef 5,25.32) 1660 A házassági szövetséget, mellyel egy férfi és egy nô az élet és a szeretet bensôséges közösségét alkotja egymással, a Teremtô alapította és saját törvényekkel látta el. Természete szerint a házastársak javára és a gyermek nemzésére és nevelésére van rendelve. A megkereszteltek között az Úr Krisztus szentség rangjára emelte.[2587] 1661 A házasság szentsége Krisztus és az Egyház egységét jelzi. A házastársaknak kegyelmet hoz arra, hogy azzal a szeretettel szeressék egymást, amellyel Krisztus szerette Egyházát; így a szentségi kegyelem tökéletesíti a házastársak emberi szeretetét, megerôsíti fölbonthatatlan egységüket és megszenteli ôket az örök életre vezetô zton.[2588] 1662 A házasság a felek megegyezésén alapul, azaz azon az akaraton, hogy kölcsönösen és véglegesen ajándékozzák önmagukat a hűséges és termékeny szeretet szövetségének életére. 1663 Mivel a házasság a feleket az Egyházban nyilvános életállapotba helyezi, kiszolgáltatásának nyilvánosnak kell lennie, liturgikus cselekményen belül pap (vagy az Egyház minôsített tanúja), tanúk és a hívôk közösségének színe elôtt. 1664 Az egység, a fölbonthatatlanság és a termékenységre nyitott lelkület lényegében tartozik hozzá a házassághoz. A poligámia ellentmond a házasság egységének; a válás szétválasztja azt, amit Isten összekötött; a termékenység elutasítása elválasztja a házaséletet annak ,,legdrágább ajándékától'', a gyermektôl.[2589] 1665 Az elváltak új házassága a törvényes házastárs életében áthágja Isten tervét és törvényét, melyeket Krisztus tanított. Az Egyháztól nem szakadtak el, de szentáldozáshoz nem járulhatnak. Keresztény életüket fôként úgy élhetik, hogy gyermekeiket hitben nevelik. 1666 A keresztény otthon az a hely, ahol a gyermekek az elsô hithirdetést kapják. Ezért a családi otthont joggal nevezi ,,családi egyháznak'', a kegyelem és imádság közösségének, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolájának. ======================================================================== Egyéb liturgikus szertartások A szentelmények 1667 ,,Ezeken kívül a szentelményeket az Anyaszentegyház alapította. Szent jelek ezek, melyek a szentségekhez némileg hasonlóan elsôsorban lelki hatásokat jeleznek és azokat az Egyház közbenjárására meg is szerzik. Fölkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására, és megszentelik az élet különféle körülményeit.''[2590] A szentelmények jellegzetes vonásai 1668 Az Egyház azért alapította a szentelményeket, hogy bizonyos egyházi szolgálatokat, életállapotokat, a keresztény élet különbözô körülményeit, az ember számára hasznos dolgok használatát megszentelje. A püspökök lelkipásztori döntése szerint a szentelmények megfelelhetnek egy adott kor vagy terület keresztény népe kultúrájának és történelmének, illetve sajátos szükségleteinek. Mindig tartalmaznak imádságot, amit gyakran meghatározott jel kísér, mint például a kézrátétel, a kereszt jele, a meghintés szenteltvízzel, ami a keresztségre emlékeztet. >>699, >>2157 1669 A keresztségi papságból fakadnak: minden megkeresztelt arra hivatott, hogy áldás[2591] legyen és áldást adjon.[2592] Ezért bizonyos áldásokat laikusok adhatnak;[2593] minél inkább az Egyház életéhez és szentségeihez tartozik egy áldás, annál inkább fönn van tartva a fölszentelt szolgáknak (püspököknek, papoknak, diákonusoknak).[2594] >>784, >>2626 1670 A szentelmények nem úgy adják meg a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek, hanem az Egyház imádságának segítségével elôkészítik a kegyelem befogadását és fölkészítenek az együttműködésre. ,,A jól fölkészült hívôk életének szinte minden eseményét megszenteli a Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának húsvéti misztériumából áradó kegyelem, mert e misztériumból ered minden szentség és szentelmény ereje; így szinte nincs az anyagi világnak olyan erkölcsileg helyes használati módja, amit ne lehetne az ember megszentelésére és az Isten dicséretére fordítani.''[2595] >>1128, >>2001 A szentelmények változatos formái 1671 A szentelmények közé tartoznak elsôsorban az áldások (személyek, tárgyak, helyek és ételek megáldása). Minden áldás Isten dicsérete és könyörgés az Ô ajándékának elnyeréséért. A keresztényeket Isten Krisztusban ,,minden lelki áldással'' megáldotta (Ef 1,3). Ezért az Egyház Jézus nevének segítségül hívásával és rendszerint Krisztus keresztjének szent jelével adja az áldást. >>1078 1672 Bizonyos áldásoknak maradandó céljuk van: hatásuk az, hogy személyeket Istennek szentelnek és dolgokat és helyeket liturgikus használatra tartanak fönn. A személyeknek szóló áldások közé -- melyeket nem szabad összetéveszteni az egyházi rend szentségének kiszolgáltatásával -- tartozik egy monostor apátjának vagy apátnôjének megáldása, a szüzek és özvegyek megáldása, a szerzetesi fogadalom letételének szertartása és bizonyos egyházi szolgálatot végzôk (lektorok, akolitusok, katekéták) megáldása. Tárgyakra adott áldás például egy templom vagy oltár fölszentelése, illetve megáldása, szent olajok, liturgikus öltözetek és edények, harangok stb. megáldása. >>923, >>925, >>903 1673 Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésrôl van szó. Jézus űzött ördögöket,[2596] és az Egyház tôle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögűzésre.[2597] Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett ,,nagy ördögűzést'' (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkezô pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani.[2598] Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsôsorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés elôtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétérôl, és nem betegségrôl van szó. >>395, >>550, >>1237 A népi vallásosság 1674 A szentségek és szentelmények liturgiáján kívül a katekézisnek figyelemmel kell lennie a hívôk és a népi vallásosság jámborsági gyakorlataira is. A keresztény nép vallásos érzéke kezdettôl fogva sok jámborsági formát talált, melyek körülveszik az Egyház liturgikus életét. Például az ereklyetisztelet, a búcsújáró helyek fölkeresése, zarándoklatok és körmenetek, keresztúti ájtatosság, vallásos táncok, rózsafüzér és érmek viselése stb.[2599] >>2688, >>2669, >>2678 1675 Ezek a kifejezési formák folytatják az Egyház liturgikus életét, de nem helyettesítik. ,,Fontos azonban, hogy ezek az áhítatgyakorlatok alkalmazkodjanak a liturgikus idôkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadjanak és arra készítsék föl a népet; a liturgia ugyanis természeténél fogva messze minden ájtatosság fölött áll.''[2600] 1676 Lelkipásztori megfontoltság kell ahhoz, hogy a népi vallásosságot támogassák és ápolják, s ha kell, az ilyen áhítatgyakorlatok alapját adó vallási érzéket megtisztítsák és helyes irányba tereljék; azért, hogy Krisztus misztériumának ismeretét egyre inkább ki tudják bontakoztatni. Végzésük a püspök felügyelete és ítélete és az Egyház általános törvényei álá tartozik.[2601] >>426 ,,A népi vallásosság magva értékek gyűjteménye, mely keresztény bölcsességgel választ ad a lét nagy kérdéseire. A katolikus népi bölcsességnek van képessége eleven szintézis megalkotásához; így teremtô módon kapcsolja egybe az istenit és az emberit, Krisztust és Máriát, a lelket és a testet, a közösséget és az intézményt, a személyt és a közösséget, a hitet és a hazát, az értelmet és az érzelmet. Ez a bölcsesség keresztény humanizmus, mely alapjában minden személy istengyermeki méltóságát állítja, és megalapozza az alapvetô testvériséget, megtanít arra, hogyan kell találkozni a természettel, hogyan kell megérteni a munkát és megtalálni az öröm és a humor alapjait nagyon kemény élethelyzetekben is. Ez a bölcsesség a nép számára megkülönböztetési elv is, evangéliumi ösztön, mellyel önkéntelenül megérzi, hogy mikor szolgálják az Egyházban az evangéliumot, és mikor üresítik ki és fojtják el idegen érdekek miatt.''[2602] Összefoglalás 1677 Szentelményeknek nevezzük azokat az Egyház által alapított szent jeleket, melyek célja az, hogy elôkészítsék az embereket a szentségek gyümölcsének fogadására, és megszenteljék az élet különbözô körülményeit. 1678 A szentelmények között jelentôs helyet foglalnak el az áldások. Egyszerre foglalják magukban Isten dicséretét műveiért és ajándékaiért, és az Egyház közbenjárását, hogy az emberek Isten ajándékaival az evangélium szellemében tudjanak élni. 1679 A keresztény élet a liturgián kívül a különbözô kultúrákból fakadó népi jámborsági formákkal is táplálkozik. Az Egyház támogatja a népi vallásosság megnyilatkozásait, melyek evangéliumi ösztönt és emberi bölcsességet fejeznek ki és gazdagítják a keresztény életet, ugyanakkor törekszik arra, hogy a hit világosságával megvilágosítsa ôket. ======================================================================== A keresztény temetés 1680 Valamennyi szentségnek, fôként a keresztény beavatás szentségeinek célja Isten gyermekének végsô húsvétja, mely a halál által belépteti ôt az Ország életébe. Akkor teljesedik be, amit hitben és reménnyel vallott: ,,Várom a holtak föltámadását és az eljövendô örök életet''.[2603] >>1525 I. A keresztény ember utolsó húsvétja 1681 A halál keresztény értelme a mi egyetlen reményünk, Krisztus halála és föltámadása húsvéti misztériumának fényében nyer kinyilatkoztatást. A keresztény ember, aki Jézus Krisztusban hal meg, ekkor kiköltözik a testbôl, hogy otthon legyen az Úrnál.[2604] >>1010- -1014 1682 A keresztény ember számára a halál napja szentségi életének végén a keresztségben megkezdett új születés beteljesedését nyitja meg, a Fiúnak a Szentlélek kenete által hozott képmásához való végsô ,,hasonulást'', és az Ország lakomáján való részvételt -- melyet az Eucharisztia elôvételezett --, akkor is, ha még szüksége van a végsô tisztulásra, hogy a menyegzôi köntöst magára ölthesse. 1683 Az Egyház, mely Anyaként a keresztény embert földi vándorlása során szentségileg ölében hordozta, elkíséri ôt útjának végéhez, hogy átadja ,,az Atya kezébe''. Krisztusban az Atyának ajánlja kegyelme gyermekét, és reménnyel telve veti el a test magvát a földben, mely dicsôségben fog föltámadni.[2605] E fölajánlást a legtökéletesebben az eucharisztikus áldozatban ünnepeljük; az azt megelôzô vagy követô áldások szentelmények. >>1020, >>627 II. A temetés szertartása 1684 A keresztény temetés az Egyház liturgikus cselekménye. Az Egyház szolgálata egyrészt az elhunyttal való hatékony közösséget akarja kifejezni, másrészt részesíteni akarja a temetésre összegyűlt közösséget e szertartásban, és hirdetni akarja neki az örök életet. 1685 A különbözô temetési szertartások a keresztény halál húsvéti jellegét fejezik ki, és megfelelnek minden egyes régió körülményeinek és hagyományainak, még a liturgikus szín tekintetében is.[2606] 1686 A római liturgia temetési rendje három temetési típust javasol a végzés helyének (családi ház, templom és temetô) megfelelôen és a jelentôség szerint, melyet ezeknek a család, a helyi szokás, az adott kultúra és a népi jámborság tulajdonít. Egyébként a temetés lefolyása minden liturgikus hagyományban azonos, és általában négy fô mozzanatot tartalmaz: 1687 A közösség köszöntése. A szertartást hívô köszöntés kezdi. Az elhunyt hozzátartozóit a ,,vigasztalás'' (az Újszövetség értelmében: a Szentlélek ereje a reménységben[2607]) szavával köszöntik. Az vsszegyűlt imádkozó közösség ,,az örök élet igéit'' is várja. A közösség egy tagjának halála (halálának évfordulója, hetedik vagy harmincadik napja) olyan esemény, mely kiválthatja, hogy a hívôk ,,e világ'' távlatai fölé emelkedjenek és a föltámadott Krisztusba vetett hit igazi távlatainak vonzásába kerüljenek. 1688 Az igeliturgia különösen gondos fölkészülést igényel temetéskor, mert a jelenlévôk lehetnek templomba ritkán járó hívôk és az elhunytnak nem keresztény barátai is. A homíliának különösen a dicsérô gyászbeszéd műfaját kell kerülnie,[2608] és a keresztény halál misztériumát a föltámadott Krisztus fényében kell megmutatnia. 1689 Az eucharisztikus áldozat. Amikor a szertartás a templomban történik, a keresztény halál húsvéti valóságának központja az Eucharisztia.[2609] Az Egyház ekkor kifejezi az elhunyttal meglévô hatékony közösségét: fölajánlja az Atyának a Szentlélekben Krisztus halálának és föltámadásának áldozatát, és könyörög, hogy gyermekét tisztítsa meg bűneitôl és azok következményeitôl, s vegye föl az égi menyegzôs lakoma húsvéti teljességébe.[2610] Az így ünnepelt Eucharisztia által tanul a hívôk közössége, különösen az elhunyt családja közösségben élni azzal, aki ,,az Úrban hunyt el'', magához véve Krisztusnak testét, akinek az elhunyt élô tagja, ezért imádkoznak érte és vele. >>1371, >>958 1690 A búcsúvétel (a latin nyelvekben ,,adieu'', ,,addio'', ,,adiós''=Istenhez) az elhunyttól azt jelenti, hogy az Egyház ,,Istennek ajánlja'' ôt. ,,Végsô búcsúvétel, mellyel a keresztény közösség elköszön tagjától, mielôtt testét kiviszik vagy eltemetik.''[2611] A bizánci hagyomány ezt az elhunytnak adott búcsúcsókkal juttatja kifejezésre: >>2300 Ezzel a végsô köszöntéssel ,,énekelünk, mert kilépés történt ebbôl az életbôl és elmenetel, de azért is, mert közösség és egyesülés történik, amennyiben a halottak egyáltalán nem szakadnak el egymástól; ugyanis valamennyien ugyanazt az utat tapossuk, és ugyanazon a helyen vagyunk; és soha nem szakadunk el egymástól, mert Krisztusnak élünk és most Krisztussal egyesülünk, Hozzá megyünk, (...) s valamennyien együtt leszünk Krisztussal.''[2612] ======================================================================== Szarkofág a Szent Péter-bazilikában (Képaláírás Junius Bassusnak a Szent Péter-bazilika confessiója alatti, 359-re datált szarkofágjának középsô része. A megdicsôült, (istenségének jeleként) egészen fiatalon ábrázolt Krisztus az égi trónon ül, lábának zsámolya az ég pogány istene, Uranus. Mellette Szent Péter és Szent Pál, amint feléje fordulnak és átvesznek két könyvtekercset: az új törvényt. Miként Mózes a Sinai hegyen Istentôl kapta a régi törvényt, most a két Apostolfejedelem által képviselt Apostolok Krisztustól, Isten Fiától, az ég és föld Urától kapják a már nem kôtáblákra írt, hanem a Szentlélektôl a hívôk szívébe vésett új törvényt. Krisztus árasztja az ,,új élet'' (1696) erejét. Azért jön, hogy beteljesítse bennünk a jót, amit nekünk parancsol (vö. 2074). ======================================================================== Élet Krisztusban 1691 ,,Ismerd föl, ó keresztény ember, méltóságodat, s miután részesültél az isteni természetben, ne akarj visszatérni régi, alacsonyrendű életedhez. Emlékezz rá, hogy milyen Fôhöz tartozol, milyen Test tagja lettél. Emlékezz rá, hogy kiragadtattál a sötétség hatalmából és átvitettél a világosságba és Isten országába.''[2613] >>730 1692 A Hiszekegy megvallotta azokat a nagy ajándékokat, melyekkel Isten elhalmozta az embert a teremtés művében s még inkább a megváltás és a megszentelés révén. Amit a hit megvall, a szentségek azt közlik: a keresztények ,,a szentségek által, melyek által újjászülettek'', ,,Isten gyermekei lesznek'' (1Jn 3,1),[2614] ,,az isteni természetben részesülnek'' (2Pt 1,4). Fölismervén a hitben új méltóságukat, arra kaptak meghívást, hogy ezentúl Krisztus evangéliumához méltóan éljenek.[2615] A szentségek és az imádság révén megkapják Krisztus kegyelmét és Lelkének ajándékait, melyek képessé teszik ôket erre az új életre. 1693 Jézus Krisztus mindig azt tette, ami az Atyának tetszett.[2616] Mindig tökéletes közösségben élt Vele. Ugyanígy tanítványai is arra kaptak meghívást, hogy az Atya szeme elôtt éljenek, ,,aki a rejtekben is lát'' (Mt 6,6), hogy tökéletesek legyenek, ,,amint a mennyei Atya tökéletes'' (Mt 5,7). 1694 A keresztények a keresztség által Krisztusba testesülve[2617] ,,meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek Jézus Krisztusban'',[2618] így részesülve a Feltámadott életében.[2619] Krisztust követve és Hozzá kapcsolódva[2620] a keresztények törekedhetnek arra, hogy Isten követôi legyenek mint szeretett gyermekek, és a szeretetben járjanak,[2621] gondolataikat, szavaikat és cselekedeteiket úgy alakítván, hogy az az érzület legyen bennük, amely Krisztus Jézusban is volt,[2622] és követik az ô példáját.[2623] >>1267 1695 A keresztények, ,,miután megigazultak (...) az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében'' (1Kor 6,11), megszenteltek és meghívott szentek,[2624] ,,a Szentlélek temploma'' (1Kor 6,19) lettek. A ,,Fiú Lelke'' tanítja ôket imádkozni az Atyához,[2625] és életükké válva cselekvésre indítja ôket,[2626] hogy a Lélek gyümölcseit teremjék[2627] tevékeny szeretettel. A Szentlélek, gyógyítván a bűn sebeit, lelki átformálással belsôleg megújít,[2628] megvilágosít és megerôsít, hogy mint ,,a világosság fiai'' (Ef 5,8) ,,minden jóságban, igazságosságban és igazságban'' (5,9) éljünk. 1696 Krisztus útja ,,az életre vezet'', a vele ellenkezô út ,,a pusztulásba visz'' (Mt 7,13).[2629] A két út evangéliumi példázata állandóan jelen van az Egyház katekézisében. Jelzi az erkölcsi döntések fontosságát üdvösségünk szempontjából. ,,Két út van: egyik az életé, másik a halálé; de a két út között igen nagy különbség van.''[2630] >>1970 1697 A katekézisben teljes világossággal meg kell mutatni Krisztus útjának örömét és követelményeit.[2631] A Benne élt ,,új élet'' (Róm 6,4) katekézise: -- a Szentlélekrôl szóló katekézis, aki a Krisztus szerinti élet belsô Mestere, az édes Vendég és barát, aki az életet sugallja, vezeti, helyesbíti és erôsíti; >>737 -- a kegyelemrôl szóló katekézis, mert kegyelembôl üdvözültünk és cselekedeteink a kegyelembôl teremnek gyümölcsöt az örök életre; >>1938 köv. -- a boldogságokról szóló katekézis, mert Krisztus útja tömören a boldogságokban foglaltatik össze, az emberi szív által vágyott örök boldogság felé vezetô egyetlen útban; >>1716 köv. -- a bűnrôl és a megbocsátásról szóló katekézis, mert az ember, ha bűnös voltát föl nem ismeri, meg nem ismerheti az igazságot önmagáról, ami pedig az igaz cselekvés föltétele, és ha föl nem kínálnák neki a bűnbocsánatot, ezt az igazságot képtelen volna elviselni; >>1846 köv. -- az emberi erényekrôl szóló katekézis, mely fölfoghatóvá teszi a jóra irányuló készségek szépségét és vonzóerejét; >>1803 köv. -- a hit, a remény és szeretet keresztény erényekrôl szóló katekézis, melyet a szentek nagyszerű példája lelkesít; >>1812 köv. -- a szeretet kettôs parancsáról szóló katekézis, mely a Tízparancsolatban kapja kibontását; >>2067 -- egyházi katekézis, mert a keresztény élet csak ,,a lelki javak'' sokszoros cseréjével, a ,,szentek közösségében'' tud igazán növekedni, kibontakozni és továbbadatni. >>946 köv. 1698 E katekézisnek elsô és végsô hivatkozási pontja mindig maga Jézus Krisztus lesz, aki ,,az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6). A Krisztus-hívôk, ha hittel tekintenek Ôrá, remélhetik, hogy Ô be fogja teljesíteni bennük ígéreteit, s Ôt azzal a szeretettel szeretve, amellyel Ô szerette ôket, méltóságuknak megfelelô cselekedeteket tudnak véghezvinni: >>426 ,,Kérlek, gondold meg, (...) hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a te igazi Fôd, és te egy vagy az Ô tagjai közül. (...) Olyan Ô neked, mint a tagoknak a fô; mindene a tiéd: a szelleme, szíve, teste, lelke, minden képessége, (...) mindezekkel úgy kell élned, mintha a sajátjaid volnának, hogy Istennek szolgálj, Istent dicsérd, szeresd, dicsôítsd. Te pedig olyan vagy Neki, mint tag a fônek, ezért nagyon óhajtja, hogy minden képességeddel úgy élhessen, mintha az Övéi volnának Atyja szolgálatára és az Ô megdicsôítésére.''[2632] ,,Nekem az élet Krisztus'' (Fil 1,21). ======================================================================== Az ember hivatása: élet a Szentlélekben 1699 A Szentlélekben való élet valósítja meg az ember hivatását (elsô fejezet), isteni szeretetbôl és emberi szolidaritásból tevôdik össze (második fejezet), ajándékul adatik mint üdvösség (harmadik fejezet). ======================================================================== Az emberi személy méltósága 1700 Az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik (1. cikkely); és az isteni boldogságra szóló meghívásban nyeri el beteljesedését (2. cikkely). Az emberi lét sajátossága, hogy szabadon törekszik e beteljesedésre (3. cikkely). Szabad cselekedeteivel (4. cikkely) az emberi személy az Istentôl megígért és az erkölcsi lelkiismeret által tanúsított jónak megfelelôen alakul vagy nem alakul (5. cikkely). Az emberek önmagukat építik és belülrôl növekednek: egész testi és lelki életük építôanyag a növekedésükhöz (6. cikkely). A kegyelem segítségével növekednek az erényben (7. cikkely), kerülik a bűnt, vagy ha elkövették, a tékozló fiú példája szerint[2633] rábízzák magukat mennyei Atyánk irgalmára (8. cikkely). Így jutnak el a szeretet tökéletességére. >>356, >>1439 ======================================================================== Az ember Isten képmása 1701 ,,Krisztus (...) az Atya és az ô szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását.''[2634] Krisztusban, aki ,,a láthatatlan Isten képmása'' (Kol 1,15),[2635] teremtetett az ember a Teremtô képére és hasonlatosságára. Krisztusban, a Megváltóban és Üdvözítôben állt helyre eredeti szépségében és vált nemessé Isten kegyelmébôl az elsô bűn által az emberben elrontott isteni képmás.[2636] >>359 1702 Az isteni képmás minden emberben jelen van. Az isteni személyek egymás közötti egységének hasonlatosságára fölragyog a személyek közösségében (vö. 2. fejezet). >>1878 1703 A szellemi és halhatatlan lélekkel fölruházott emberi személy[2637] a Földön ,,az egyetlen teremtmény, amelyet Isten önmagáért, vagyis az emberi személyért akart''.[2638] Fogantatása pillanatától örök boldogságra rendelt lény. >>363, >>2258 1704 Az emberi személy részesül a Szentlélek erejébôl és világosságából. Az értelem segítségével képes megérteni a dolgoknak a Teremtôtôl meghatározott rendjét. Az akarat révén képes a számára igaz jó felé irányulni. Tökéletességét a ,,jó és az igaz keresésében és szeretetében'' találja meg.[2639] >>339, >>30 1705 Az ember lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami ,,az istenképiség kiemelkedô jele''.[2640] >>1730 1706 Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, ,,aki ôt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat''.[2641] Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról. >>1776 1707 ,,A Gonosztól megkísértett ember azonban története kezdetétôl visszaélt szabadságával.''[2642] Engedett a kísértésnek, és rosszat cselekedett. A jó utáni vágyakozást megôrizte, ám természete magán viseli az eredeti bűn okozta sebet. Rosszra hajló és a tévedésnek alávetett lett: >>397 ,,Így tehát az ember önmagában megosztott. Ezért mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között.''[2643] 1708 Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntôl. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. >>617 1709 Aki hisz Krisztusban, Isten gyermekévé válik. Ez a gyermekké fogadás átalakítja és megadja neki, hogy Krisztus példáját kövesse; képessé teszi arra, hogy helyesen cselekedjék és a jót tegye. A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget. A kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsôségébe torkollik. >>1265, >>1050 Összefoglalás 1710 ,,Krisztus (...) teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását.''[2644] 1711 A szellemi lélekkel, értelemmel és akarattal fölruházott emberi személy fogantatásától kezdve Istenre irányul és örök boldogságra van rendelve. Az igazat és a jót keresve és szeretve éri el tökéletességét.[2645] 1712 ,,Az igaz (...) szabadság az emberben az istenképiség kiemelkedô jele.''[2646] 1713 Az embernek követnie kell az erkölcsi törvényt, mely arra készteti, hogy ,,tegye a jót és kerülje a rosszat''.[2647] Ez a törvény visszhangzik lelkiismeretében. 1714 Az áteredô bűn által természetében megsebzett ember tévedésnek van alávetve és szabadságának gyakorlásában hajlik a rosszra. 1715 Aki Krisztusban hisz, annak a Szentlélekben új élete van. A kegyelemben növekvô és érlelôdô erkölcsi életnek a mennyei dicsôségben kell tökéletessé válnia. ======================================================================== A boldogságra szóló meghívásunk I. A boldogságok 1716 A boldogságok Jézus prédikációjának a középpontjában állnak. Meghirdetésük azokat az ígéreteket ismétli, amelyeket a választott nép Ábrahám óta kapott. Jézus tökéletessé teszi az ígéreteket azáltal, hogy nem csupán földi, hanem mennyei boldogságra irányítja ôket: >>2546 Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szomorkodók, mert ôket majd megvigasztalják. Boldogok a szelídek, mert ôk birtokolják majd a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ôket majd kielégítik. Boldogok az irgalmasok, mert ôk majd irgalmasságot nyernek. Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk látni fogják Istent. Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívják majd ôket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha átkoznak és üldöznek titeket, és hazug módon minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert bűséges jutalmatok van a mennyben; így üldözték az elôttetek élt prófétákat is. (Mt 5,3--12) 1717 A boldogságok Jézus Krisztus arcát festik meg, leírják az Ô szeretetét; kifejezik az Ô szenvedésének és föltámadásának dicsôségéhez társult hívôk hivatását; megvilágítják a keresztény élet jellegzetes cselekedeteit és magatartásformáit; váratlanok az ígéretek, amelyek a szorongatások közepette fönntartják a reményt; a tanítványoknak áldásokat és kissé homályosan megígért jutalmakat hirdetnek; Szűz Mária és valamennyi szent életében elkezdôdött megvalósulásuk. >>459, >>1820 II. A boldogság iránti vágy 1718 A boldogságok megfelelnek a természetes boldogságvágynak. Ez a vágy isteni eredetű: Isten oltotta az ember szívébe, hogy az embert magához vonzza, mert egyedül csak Ô képes megnyugtatni az emberi szívet. >>27, >>1024 ,,Kétségkívül mindannyian boldogok akarunk lenni, és nincs ember, aki tagadná ezt az állítást, már azt megelôzôen, hogy tudná teljes tartalmát.''[2648] ,,Mennyire kereslek tehát Téged, Uram? Amikor ugyanis Téged, az én Istenemet kereslek, a boldog életet keresem. Kereslek téged, hogy éljen a lelkem. Testem ugyanis a lelkembôl él, a lelkem pedig belôled.''[2649] >>2541 ,,Egyedül Isten tölt be.''[2650] 1719 A boldogságok fölfedik az emberi létezés, az emberi cselekedetek végsô célját: Isten a saját boldogságára hív minket. Ez a meghívás mindenkinek személy szerint szól, de az Egyház egészének is szól, azok új népének, akik elfogadták az Ígéretet és az Ô hitében élnek. >>1950 III. A keresztény boldogság 1720 Az Újszövetségi Szentírás több kifejezést is használ annak a boldogságnak jelölésére, melyre Isten az embert meghívta: Isten országának eljövetele;[2651] Isten látása: ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk meglátják az Istent'' (Mt 5,8)[2652]; belépés az Úr örömébe,[2653] belépés Isten nyugalmába:[2654] >>1027 ,,Ott majd pihenünk és látunk; látni fogunk és szeretünk, szeretni fogunk és dicsérünk. Íme, ez lesz majd végül, szünet nélkül. És miféle más célunk lehet, hacsak nem az, hogy eljussunk abba az országba, melynek soha nem lesz vége?''[2655] 1721 Isten ugyanis azért helyezett el minket a világban, hogy Ôt megismerjük, szolgáljuk, szeressük, és így eljussunk a Paradicsomba. A boldogság az isteni természet (2Pt 1,4) és az örök élet[2656] részeseivé tesz bennünket. Ezáltal az ember belép Krisztus dicsôségébe[2657] és a szentháromságos élet élvezetébe. >>260 1722 Ez a boldogság meghaladja az értelmet és a pusztán emberi erôket. Isten ingyenes ajándékából ered. Ezért mondjuk természetfölöttinek, miként a kegyelem is az, mely az embert fölkészíti arra, hogy belépjen az isteni boldogságba. >>1028 ,,ťBoldogok a tisztaszívűek, mert ôk meglátják az IstentŤ. De nagysága és elmondhatatlan dicsôsége miatt ťsenki ember nem láthatja Istent úgy, hogy életben maradjonŤ, az Atya ugyanis fölfoghatatlan, szeretete és emberiessége szerint azonban, s mert mindenre képes, ezt is megengedi azoknak, akik szeretik Ôt, azaz hogy lássák Istent, (...): mert ťami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetségesŤ.''[2658] >>294 1723 A megígért boldogság erkölcsi döntések elé állít minket. Fölszólít, hogy tisztítsuk meg szívünket rossz hajlamaitól és törekedjünk mindenekfölött keresni Istent. Arra tanít, hogy az igazi boldogság nem található meg a gazdagságban vagy a jólétben, sem az emberi dicsôségben vagy a hatalomban; sem bármiféle emberi tevékenységben, akármilyen hasznos legyen is, mint a tudományok, a technika, a művészetek; sem bármi teremtményben, hanem egyedül Istenben, aki minden jónak és minden szeretetnek forrása: >>2519, >>227 ,,A gazdagság napjainkban nagy istenség; a sokaság, emberek tömege hódol neki önként. A boldogságot a szerencsével mérik, és a szerencsével mérik a tiszteletreméltóságot is. (...) Ez abból a meggyôzôdésünkbôl ered (...), mely szerint a gazdagsággal minden lehetséges. Az egyik mai bálvány tehát a gazdagság, a másik bálvány a hírnév. (...) A hírnév, azaz közismertnek lenni, a világban hírnevet támasztani, odáig jutott, hogy önmagában jónak, kiemelkedô jónak, tiszteletreméltó dolognak tekintik. (...) ťSajtóhírnévnekŤ lehet mondani.''[2659] 1724 A tízparancsolat, a hegyi beszéd és az apostoli katekézis leírják az utakat, amelyek elvezetnek a mennyek országába. Mi pedig a Szentlélek kegyelmétôl támogatva, mindennapi cselekedeteink révén lépésrôl lépésre kötelezzük el magunkat irántuk. Krisztus szavaitól megtermékenyítve lassan gyümölcsöt hozunk az Egyházban Isten dicsôségére.[2660] Összefoglalás 1725 A boldogságok megismétlik Istennek Ábrahám óta tett ígéreteit, és a mennyek országa felé irányítva tökéletessé teszik azokat. Megfelelnek a boldogságvágynak, melyet Isten oltott az emberi szívbe. 1726 A boldogságok tanítják a végsô célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben. 1727 Az örök élet boldogsága Isten ingyenes ajándéka; éppúgy természetfölötti, mint a kegyelem, mely elvezet hozzá. 1728 A boldogságok döntô választások elé állítanak a földi javak tekintetében; megtisztítják a szívünket, hogy megtanuljuk Istent mindenekfölött szeretni. 1729 A mennyei boldogság meghatározza a kritériumokat a földi javak Isten törvénye szerinti használatához. ======================================================================== Az ember szabadsága 1730 Isten értelmesnek teremtette az embert, személyi méltósággal ruházta föl, ami azt jelenti, hogy ura tetteinek és felelôs értük. ,,Isten ugyanis az embert ťa saját döntésére akarta bízniŤ, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtôjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre'':[2661] >>30 ,,Az ember értelemmel van megajándékozva, s ebben hasonlít Istenhez, elhatározásában és cselekvésében szabad.''[2662] I. Szabadság és felelôsség 1731 A szabadság az értelemben és az akaratban gyökerezô hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. A szabad akaratnak köszönhetôen minden egyes ember rendelkezik önmaga fölött. A szabadság az emberben az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelôdés ereje. A szabadság akkor éri el a tökéletességét, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul. >>1721 1732 Amíg a szabadság véglegesen bele nem rögzôdik a maga legfôbb javába, aki Isten, magában hordozza a választási lehetôséget a jó és rossz között, a tökéletességben való növekedés vagy a megfogyatkozás és vétkezés lehetôségét. A szabadság a sajátosan emberi cselekedetek jellemzôje. Dicséret vagy dorgálás, érdem vagy bűnösség forrása lesz. >>396, >>1849 1733 Minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik az ember. Igaz szabadság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az engedetlenség és a rossz választása visszaélés a szabadsággal és a bűn rabszolgaságába vezet.[2663] >>1803 1734 A szabadság teszi felelôssé az embert tetteiért olyan mértékben, amennyire szándékosak. Az erényben való elôrehaladás, a jó megismerése és az aszkézis növelik az akarat uralmát saját tettei fölött. >>1036, >>1804 1735 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelôsség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erôszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezôk következtében. >>579 1736 Minden közvetlenül akart cselekedet a végrehajtójának számítható be: Így az Úr a paradicsomkertben a bűn elkövetése után kérdezi Ádámtól: ,,Mit tettél?'' (Ter 3,13). Ugyanígy kérdezi Káint.[2664] Így beszél Nátán próféta is Dávid királyhoz az Uriás feleségével elkövetett házasságtörés, majd Uriás meggyilkolása után.[2665] >>2568 A cselekedet lehet közvetetten szándékolt, amikor valamit kellett volna tudni vagy tenni, de hanyagságból elmaradt, például a közlekedési szabályok nem ismeretébôl következett közúti baleset. 1737 A következmény lehet eltűrt, anélkül hogy a cselekvô akarta volna, például az édesanya kimerültsége beteg gyermeke ágyánál. A rossz következmény nem beszámítható, ha nem volt szándékolt sem mint a cselekvés eszköze, sem mint annak célja; például az életveszélyben forgó személynek nyújtott segítség közben bekövetkezett halál. Ahhoz, hogy a rossz következmény beszámítható legyen, elôreláthatónak kell lennie, s a cselekvônek rendelkeznie kell az elkerülés lehetôségével; ilyen eset például az ittas gépkocsivezetô által elkövetett emberölés. >>2263 1738 A szabadságot az emberek közötti kapcsolatokban gyakoroljuk. Minden Isten képmására teremtett emberi személy természetes joga, hogy szabad és felelôs személynek tekintsék. Mindenki köteles megadni mindekinek ezt a tiszteletet. Az emberi személy méltóságától elválaszthatatlan a szabadság gyakorlásának joga, különösen erkölcsi és vallási téren.[2666] A közjó és közrend keretein belül ezt a jogot polgárilag is el kell ismerni és biztosítani kell.[2667] >>2106, >>210 II. Az emberi szabadság az üdvrendben 1739 A szabadság és a bűn. Az ember szabadsága korlátolt és esendô. Való tény, az ember vétkezett. Szabadon vétkezett. Visszautasítva Isten szeretetének tervét becsapta önmagát; rabszolgája lett a bűnnek. Ez az elsô elidegenedés sok mást szült. Az emberiség történelme kezdettôl fogva az ember szívébôl, a szabadság rossz használatából született elnyomásokról és szerencsétlenségekrôl tanúskodik. >>387, >>401 1740 A szabadságot fenyegetô veszedelmek. A szabadság gyakorlása nem foglalja magában a bármit-mondás és a bármit-tevés jogát. Hamis föltételezés, hogy ,,az alany olyan szabadságának fogalma, mely szerint mint egyedi személy önmagának elegendô és célja az, hogy a földi javak élvezetében kielégítse vágyait''.[2668] Egyébként a szabadság jogos használatának szükséges gazdasági és társadalmi, politikai és kulturális föltételei nagyon gyakran ismeretlenek vagy megsértik ôket. A vakság és igazságtalanság ilyen állapota megterheli az erkölcsi életet, és mind az erôseket, mind a gyöngéket megkísérti, hogy vétkezzenek a szeretet ellen. Az ember, ha elszakad az erkölcsi törvénytôl, megkárosítja a saját szabadságát, önmagát kötözi meg, megszakítja a testvériséget a hozzá hasonlókkal és föllázad az isteni igazság ellen. >>2108, >>1887 1741 Szabadítás és üdvösség. Dicsôséges keresztje által Krisztus minden embernek megszerezte az üdvösséget. Megváltotta a bűntôl, ami rabszolgaságban tartotta ôket . ,,Ezzel a szabadsággal Krisztus szabadított meg minket'' (Gal 5,1). Ôbenne közösségben vagyunk az igazsággal, mely szabaddá tesz bennünket.[2669] Nekünk adatott a Szentlélek, s miként az Apostol tanítja, ,,ahol az Úr Lelke, ott a szabadság'' (2Kor 3,17). Már most dicsekszünk Isten fiainak szabadságával.[2670] >>782 1742 Szabadság és kegyelem. Krisztus kegyelme egyáltalán nem riválisa a mi szabadságunknak, hiszen megfelel annak az igazság- és jó- érzéknek, amit Isten az emberi szívbe ültetett. Épp ellenkezôleg, a keresztény tapasztalat tanúsítja, különösen az imádságban: minél fogékonyabbak vagyunk a kegyelem indításaira, annál inkább növekszik belsô szabadságunk és biztonságunk a próbatételekben és a külvilág kényszereivel és nyomásaival szemben. A kegyelem működésével a Szentlélek a lelki szabadságra nevel bennünket, hogy szabad munkatársai legyünk az Egyházban és a világban egyaránt: >>2002, >>1784 Mindenható, irgalmas Istenünk, kérünk, űzz el életünkbôl mindent, ami akadályozza igaz szeretetünket, hogy testünk és lelkünk serény készségével, szabad szívvel teljesítsük mindig akaratodat.[2671] Összefoglalás 1743 ,,Isten (...) az embert (...) döntésének kezére bízta'' (Sir 15,14), hogy szabadon ragaszkodhassék Teremtôjéhez, és így eljuthasson a tökéletes boldogságra.[2672] 1744 A szabadság hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. Aktusának tökéletességét akkor éri el, amikor Istenre, a legfôbb Jóra irányul. 1745 A szabadság a sajátosan emberi cselekedetek jellemzôje. Az embert felelôssé teszi azokért a cselekedetekért, melyeknek ô a szándékos végrehajtója. Megfontolt cselekvése az ember sajátja. 1746 A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelôsség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, az erôszak, a félelem és más pszichikai vagy társadalmi tényezôk következtében. 1747 A szabadság gyakorlásához való jog az emberi méltóságtól elválaszthatatlan követelmény, fôként vallás és erkölcs dolgában. De a szabadság gyakorlása nem foglalja magában a bármit-mondás és a bármit- tevés jogát. 1748 ,,Ezzel a szabadsággal Krisztus szabadított meg minket'' (Gal 5,1). ======================================================================== Az emberi cselekedetek erkölcsisége 1749 A szabadság az embert erkölcsi alannyá teszi. Amikor az ember megfontoltan cselekszik, saját cselekedeteinek atyja. Az emberi cselekedetek, azaz a lelkiismeret ítélete után szabadon választott cselekedetek erkölcsileg minôsíthetôk. Jók vagy rosszak. >>1732 I. Az erkölcsiség forrásai Az emberi cselekedetek erkölcsisége függ: -- a választott tárgytól; -- a kitűzött céltól vagyis a szándéktól; -- a cselekedet körülményeitôl. 1750 A tárgy, a szándék és a körülmények az emberi cselekedetek erkölcsiségének ,,forrásai'', alkotóelemei. 1751 A választott tárgy az a jó, amely felé az akarat megfontoltan törekszik. A tárgy az emberi cselekedet anyaga. A választott tárgy erkölcsileg minôsíti az akarás tettét azáltal, hogy az értelem fölismeri és az igaz jóhoz mérten jónak vagy rossznak ítéli. Az erkölcsiség objektív normái hirdetik a jónak és rossznak értelmes rendjét, amirôl a lelkiismeret tanúskodik. >>1794 1752 A tárggyal szemben a szándék a cselekvô személy oldalán van. A szándék, mivel a cselekvés akarati forrásából való és a cél által meghatározza a cselekvést, lényeges elem a cselekedet erkölcsi minôsítése szempontjából. A cél a szándék elsôdleges végpontja, és a cselekedet végsô terminusát jelzi. A szándék az akarat mozgása a cél felé, és a cselekvés terminusára tekint. A szándék a jó elhatározása, amit a cselekedettôl vár. Nem merül ki az egyedi cselekedetek irányításában, hanem számos cselekedetet irányíthat ugyanazon cél felé; képes egy egész életet a végsô cél felé irányítani. Így például egy szolgálatnak lehet célja a felebarát megsegítése, ugyanakkor indíthatja az Isten, minden cselekedetünk végsô célja iránti szeretet. Egy és ugyanazt a cselekedetet különbözô szándékok indíthatják, például a szolgálattétel történhet elônyszerzésért vagy hiúságból is. >>2520, >>1731 1753 A jó szándék (például segíteni akar a felebarátnak) nem tesz sem jóvá, sem jogossá egy önmagában helytelen cselekedetet (például: a hazugságot és megszólást). A cél nem szentesíti az eszközöket. Így nem lehet igazolni egy ártatlan ember elítélését mint a nép megmentésének törvényes eszközét. Ezzel szemben a rossz szándék (például a hiúság) rosszá tesz egy cselekedetet, ami önmagában jó lehet (például az alamizsnaadás[2673]). >>2479, >>596 1754 A körülmények, beleértve a következményeket is, az erkölcsi cselekedet másodlagos összetevôi. Növelik vagy csökkentik az emberi cselekedetek erkölcsi jóságát vagy rosszaságát (például az ellopott tárgy értéke). Súlyosbíthatják vagy enyhíthetik a cselekvô felelôsségét (pl. halálfélelem hatása alatti cselekvésnél). A körülmények azonban önmagukban nem módosíthatják a cselekedetek erkölcsi minôségét; nem tehetik sem jóvá, sem jogossá az önmagában rossz cselekedetet. >>1735 II. A jó és a rossz cselekedetek 1755 Az erkölcsileg jó cselekedet egyszerre föltételezi a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. A rossz cél akkor is megrontja a cselekvést, ha tárgya önmagában jó (például azért imádkozni vagy böjtölni, hogy ,,lássák az emberek''). A választott tárgy önmagában rosszá teheti az egész cselekedetet. Vannak konkrét cselekvésmódok (például a paráznaság), melyek választása mindig téves, mert választásuk magában foglalja az akarat rendetlenségét, azaz az erkölcsi rosszat. 1756 Tévedés tehát az emberi cselekedetek erkölcsiségét csak a szándék vagy a keretüket képezô körülmények (környezet, társadalmi nyomás, kényszer vagy szükséghelyzet) alapján megítélni. Vannak cselekedetek, amelyek önmaguk által és önmagukban, a körülményektôl és szándékoktól függetlenül mindig súlyosan rosszak tárgyuk miatt; ilyenek a káromlás és a hamis eskü, az emberölés és a házasságtörés. Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon. >>1789 Összefoglalás 1757 A tárgy, a szándék és a körülmények alkotják az emberi cselekedetek erkölcsiségének három ,,forrását''. 1758 A választott tárgy az akarat aktusát erkölcsileg minôsíti aszerint, hogy az értelem jónak vagy rossznak ismeri és ítéli meg. 1759 ,,Semmiféle rossz tettet nem ment a jó szándék.'' [2674] A cél nem szentesíti az eszközöket. 1760 Az erkölcsileg jó cselekedet egyszerre föltételezi a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. 1761 Vannak konkrét cselekvésmódok, melyek választása mindig téves, mert választásuk magában foglalja az akarat rendetlenségét, azaz az erkölcsi rosszat. Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon. ======================================================================== A szenvedélyek erkölcsisége 1762 Az emberi személy szabad cselekedeteivel törekszik a boldogságra: a szenvedélyek, azaz tapasztalt érzelmek segíthetik és hozzájárulhatnak ehhez. I. A szenvedélyek 1763 A ,,szenvedélyek'' kifejezés a keresztény hagyomány része. Az érzelmeken vagy szenvedélyeken az érzelmi világ felindulásait és mozgását értjük, amelyek cselekvésre vagy tétlenségre késztetnek azzal kapcsolatban, amit az ember jónak vagy rossznak érez, illetve képzel. 1764 A szenvedélyek az emberi psziché természetes összetevôi, átmenetet és kapcsolatot biztosítanak az érzékelhetô élet és a lélek élete között. Urunk az emberi szívet jelölte meg forrásként, amelybôl a szenvedélyek indulata fakad.[2675] >>368 1765 Számos szenvedély létezik. A legalapvetôbb szenvedély a szeretet, amit a jó vonzása vált ki. A szeretet kelti föl a távollévô jó iránt a vágyat és a megszerzésére irányuló reményt. Ez az indulat a szóbanforgó jó birtoklása fölötti tetszésben és örömben végzôdik. A rossztól való félelem váltja ki a gyűlöletet, az elfordulást és a rettegést a jövendô rossztól. Ez az indulat a jelenlévô rossz miatti szomorúságban vagy a vele szembeforduló haragban végzôdik. 1766 ,,Szeretni annyi, mint valakinek a javát akarni.''[2676] Minden más érzelem forrása az emberi szív eredeti mozdulása a jó felé. Csak a jót szeretjük.[2677] ,,Éppen ezért (a szenvedélyek) rosszak, ha a szeretet rossz, jók, ha a szeretet jó.''[2678] >>1704 II. A szenvedélyek és az erkölcsi élet 1767 A szenvedélyek önmagukban erkölcsileg közömbösek: sem jók, sem rosszak. Erkölcsileg csak annyiban minôsíthetôk, amilyen mértékben ténylegesen az értelemtôl és az akarattól függenek. A szenvedélyeket szándékosnak mondjuk, ,,vagy azért, mert az akarat parancsolja, vagy azért, mert az akarat nem akadályozza meg ôket''.[2679] Az erkölcsi vagy emberi jó tökéletességének sajátsága, hogy a szenvedélyeket az értelem szabályozza.[2680] >>1860 1768 Nem a nagy érzelmek határozzák meg a személyek erkölcsiségét és életszentségét; kimeríthetetlen a képek és érzések tárháza, ahogyan az erkölcsi élet kifejezôdhet. A szenvedélyek erkölcsileg jók, ha egy jó cselekedet létrejöttéhez járulnak hozzá, ellenkezô esetben rosszak. A jóakarat a jóság és a boldogság felé tereli az érzelmi hullámzásokat, amelyeket vállal; a rosszakarat enged a rendezetlen szenvedélyeknek, sôt azokat a végletekig hevíti. Az indulatok és érzelmek fölemelhetôk az erényekbe, vagy lealjasíthatók a víciumokba. >>1803, >>1865 1769 A keresztény életben maga a Szentlélek viszi végbe művét azáltal, hogy az egész személyt mozgatja, fájdalmaival, félelmeivel, szomorúságaival együtt, amint ez az Úr haláltusájában és szenvedésében látható. Az emberi érzelmek Krisztusban elnyerhetik beteljesedésüket a szeretetben és az isteni boldogságban. 1770 Az erkölcsi tökéletesség magába zárja azt is, hogy az embert a jó felé nem csupán akarata viszi, hanem a zsoltár szavai szerint érzelmi vágyakozása is: ,,Szívem és testem ujjong az élô Istenben'' (Zsolt 84,3). >>30 Összefoglalás 1771 A ,,szenvedélyek'' kifejezés az érzelmeket és érzéseket jelenti. Ezen indulatok által sejti meg a jót, vagy gyanítja a rosszat az ember. 1772 A fô szenvedélyek a szeretet és a gyűlölet, a vágy és a félelem, az öröm, a szomorúság és a harag. 1773 A szenvedélyekben mint érzelmi mozgásokban nincs sem erkölcsi jó, sem erkölcsi rossz. De jóvá vagy rosszá válnak aszerint, hogy az értelem és az akarat irányítja-e ôket, vagy sem. 1774 Az indulatok és érzelmek fölemelhetôk az erényekbe, vagy lealjasíthatók a víciumokba. 1775 Az erkölcsi tökéletesség magában foglalja, hogy az embert nemcsak akarata, hanem a ,,szíve'' is mozdítja a jóra. ======================================================================== Az erkölcsi lelkiismeret 1776 ,,Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ô ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja -- mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, és kerülje a rosszat -- a kellô pillanatban fölhangzik szívében (...). Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe (...). A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensôjében.''[2681] >>1954 I. A lelkiismereti ítélet 1777 A személy szívében élô erkölcsi lelkiismeret[2682] az embernek a kellô pillanatban parancsolja, hogy tegye a jót és kerülje a rosszat. Megítéli a konkrét választásokat is, jóváhagyván a jókat és elítélvén a rosszakat.[2683] A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a legfôbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait. Amikor az erkölcsi lelkiismeretre hallgat, az okos ember hallhatja Istent, aki szól hozzá. >>1766, >>2071 1778 Az erkölcsi lelkiismeret az értelem ítélete, aminek segítségével az emberi személy fölismeri egy konkrét -- következô, folyamatban lévô vagy már megtett -- cselekedet erkölcsi minôségét. Az embernek mindenben, amit mond és tesz, hűségesen követnie kell azt, amit igaznak és helyesnek tud. Saját lelkiismeretének ítélete révén fogja fel és ismeri meg az ember az isteni törvény elôírásait: >>1749 ,,A lelkiismeret lelkünk törvénye, de felülmúlja lelkünket, parancsokat ad, jelzi a felelôsséget és a kötelességet, a félelmet és a reményt (...). A lelkiismeret Annak hírnöke, Aki a természet rendjében éppúgy, mint a kegyelem rendjében függönyön keresztül szól hozzánk, tanít és irányít bennünket. A lelkiismeret Krisztus valamennyi helyettese közül az elsô.''[2684] 1779 Annyira mindenkinek jelen kell lennie önmaga számára, hogy meghallja és kövesse lelkiismerete hangját. A bensôség ezen igénye azért is fontos, mert az élet gyakran hozza a veszedelmet, hogy eltávolodunk minden reflexiótól, vizsgálódástól és önmagunkba téréstôl: >>1886 ,,Térj vissza a lelkiismeretedhez, ôt kérdezd. (...) Térjetek tehát magatokba testvérek, és bármit tesztek, vegyétek figyelembe a tanú Istent.[2685] 1780 Az emberi személy méltósága magában foglalja és megköveteli az erkölcsi lelkiismeret helyességét. Az erkölcsi lelkiismeret összetevôi: az erkölcsiség alapelveinek ismerete (a szünderészisz), ezek alkalmazása a konkrét helyzetben az érvek és értékek gyakorlati megfontolása által, s végül az ítélet a teendô vagy már végrehajtott cselekedetekrôl. Az erkölcsi jó igazságát, amit az értelem törvénye kinyilvánít, konkrétan és gyakorlatilag a lelkiismeret okos ítéletében ismerjük el. Az e szerint az ítélet szerint választó embert nevezzük okosnak. >>1806 1781 A lelkiismeret teszi lehetôvé a felelôsség vállalását a bevégzett tettekért. Ha az ember rosszat tesz, a lelkiismeret helyes ítélete tanúja maradhat a jó egyetemes igazságának és részleges választása rosszaságának. A lelkiismereti ítélet állásfoglalása a remény és a megtérés záloga. Tanúsítva az elkövetett bűnt, bocsánatkérésre, további jótettekre és Isten kegyelmével az erények szüntelen gyakorlására késztet: >>1731 ,,Ôelôtte megnyugtatjuk a szívünket, bármivel vádolna is. Isten nagyobb a szívünknél, Ô mindent tud.'' (1Jn 3,19--20) 1782 Az embernek joga van ahhoz, hogy lelkiismerete alapján és szabadon cselekedjék, hogy személyesen hozza meg erkölcsi döntéseit. Nem szabad arra kényszeríteni, hogy ,,lelkiismerete ellen cselekedjék. De azt sem szabad megakadályozni, hogy kövesse lelkiismeretét, elsôsorban vallási téren.''[2686] >>2106 II. A lelkiismeret formálása 1783 A lelkiismeretnek biztosnak, az erkölcsi ítéletnek pedig világosnak kell lennie. A helyesen formált lelkiismeret igaz és igazmondó. Ítéleteit az értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtô bölcsessége által akart igaz jóval. A lelkiismeret nevelése nélkülözhetetlen az emberek számára, akik negatív befolyásoknak vannak alávetve és a bűn megkísérti ôket, hogy saját ítéletüket elônyben részesítsék és a tekintéllyel bíró tanításokat visszautasítsák. >>2039 1784 A lelkiismeret nevelése az egész emberi élet föladata. Az elsô évektôl, kicsi gyermekkortól kezdve ébresztgeti az erkölcsi lelkiismeret által hordozott belsô törvény megismerését és gyakorlatát. Az okos nevelés erényre tanít; az emberi gyöngeségbôl és bűnökbôl fakadó a félelemtôl, vak önszeretettôl (,,egoizmustól''), a gôgtôl, a keserű bűntudattól és az önelégültségtôl megôriz vagy kigyógyít belôlük. A lelkiismeret nevelése szabadságot ad és meghozza a szív békéjét. >>1742 1785 A lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világítja meg utunkat, amit hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Az Úr keresztjére tekintve vizsgálnunk is kell lelkiismeretünket. A Szentlélek ajándékai serkentenek, mások tanúságtétele és tanácsai segítenek, az Egyház hivatalos tanítása pedig irányít bennünket.[2687] >>890 III. A lelkiismeret szerinti választás 1786 Erkölcsi döntés elôtt álló lelkiismeret tud az értelemmel és az isteni törvénnyel összhangban lévô helyes ítéletet hozni, vagy ellenkezôleg, hozhat ezektôl eltávolító, téves ítéletet. 1787 Az ember néha kerül olyan körülmények közé, amelyek bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, és föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát. >>1955 1788 Ennek érdekében az ember az okosság erényével, okos személyek tanácsaival s a Szentléleknek és az ô ajándékainak segítségével próbálja értelmezni a tapasztalt tényeket és az idôk jeleit. >>1806 1789 Néhány szabályt minden esetben alkalmazni kell: -- Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék. >>1756 -- Az aranyszabály: ,,Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük'' (Mt 7,12).[2688]>>1970 -- A szeretet mindig tiszteletben tartja a felebarátot és annak lelkiismeretét: ,,Ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel'' (1Kor 8,12). Jobb, ha nem teszel olyat, ,,ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog'' (Róm 14,21). >>1827 , >>1971 IV. A téves ítélet 1790 Az embernek mindig engedelmeskednie kell lelkiismerete biztos ítéletének. Ha tudva és akarva ellene cselekednék, önmagát ítélné el. Ám megtörténik, hogy az erkölcsi lelkiismeret a tudatlanság állapotában van, és téves ítéleteket hoz teendô vagy már végrehajtott cselekedetekrôl. 1791 Ez a tudatlanság gyakran beszámítható a személyi felelôsségnek. Ez történik akkor, amikor ,,az ember nem fordít elég gondot az igaz és a jó keresésére, és a lelkiismeret a bűn megszokása következtében lassanként szinte megvakul''.[2689] Ilyen esetekben a személy felelôs a rosszért, amit tett. >>1704 1792 Az erkölcsi ítéletek eltévelyedésének forrása lehet Krisztus és evangéliumának nem ismerése, mások rossz példája, a szenvedélyek uralma, a lelkiismeret rosszul értelmezett autonómiájának követelése, az Egyház tekintélyének és tanításának elvetése, a megtérés és a szeretet hiánya. >>183 1793 Ha azonban ellenkezôleg, a tudatlanság leküzdhetetlen, vagy a téves ítéletért az erkölcsi alany nem felelôs, a személynek nem számítható be az általa elkövetett rossz. Ennek ellenére a tett még rossz, hiány, rendetlenség marad. Fáradozni kell tehát azért, hogy az erkölcsi lelkiismeret megszabaduljon tévedéseitôl. >>1860 1794 A jó és tiszta lelkiismeretet megvilágosítja az ôszinte hit. Mert a szeretet egyszerre fakad ,,tiszta szívbôl, jó lelkiismeretbôl és ôszinte hitbôl'' (1Tim 1,5):[2690] ,,Minél inkább érvényesül tehát a helyes lelkiismeret, annál inkább tartózkodnak az egyének is, a közösségek is az önkényes döntésektôl, s törekszenek arra, hogy az erkölcsiség objektív normáihoz alkalmazkodjanak.''[2691] >>1751 Összefoglalás 1795 ,,A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensôjében.''[2692] 1796 Az erkölcsi lelkiismeret az értelem ítélete, mellyel az emberi személy fölismeri a konkrét cselekedet erkölcsi minôségét. 1797 A rosszat elkövetett ember számára lelkiismeretének ítélete a megtérés és a remény záloga marad. 1798 A helyesen formált lelkiismeret igaz és igazmondó. Ítéleteit az értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtô bölcsessége által akart igaz jóval. Mindenkinek használnia kell eszközöket lelkiismerete formálásához. 1799 Erkölcsi döntés elôtt álló lelkiismeret tud az értelemmel és az isteni törvénnyel összhangban lévô helyes ítéletet hozni, vagy ellenkezôleg, hozhat ezektôl eltávolító, téves ítéletet. 1800 Az embernek mindig engedelmeskednie kell lelkiismerete biztos ítéletének. 1801 Az erkölcsi lelkiismeret maradhat tudatlanságban, vagy hozhat téves ítéleteket. E tudatlanságok és tévedések nem mindig vétlenek. 1802 Isten Igéje világosság a lépéseinknek. Hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Így formálódik erkölcsi lelkiismeretünk. ======================================================================== Az erények 1803 ,,Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos'' (Fil 4,8). Az erény maradandó és erôs készség a jó megtételére. A személy számára nem csupán a jó cselekedetek végrehajtását teszi lehetôvé, hanem azt is, hogy önmaga legjavát adja. Az erényes ember minden testi és lelki erejével a jó felé törekszik; konkrét tetteiben azt keresi, azt választja. >>1733, >>1768 ,,Az erényes élet célja az, hogy hasonlóvá váljunk Istenhez.''[2693] I. Az emberi erények 1804 Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerű tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót. >>2500 Az erkölcsi erényeket emberi módon szerezzük meg. Az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet fölkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel. >>1827 A sarkalatos erények 1805 Négy erénynek sarkponti szerepe van. Ezért nevezik ôket sarkalatos erényeknek (a latin cardo, 'sarok, amin fordul az ajtó' szóból kardinális), és az összes többi erény köréjük csoportosul. Ezek az okosság, az igazságosság, az erôsség és a mértékletesség. ,,És ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények: józanságot tanít ugyanis és okosságot, igazságosságot és erôsséget'' (Bölcs 8,7). Más neveken a Szentírás számos helyen dicséri ezeket az erényeket. 1806 Az okosság az az erény, amely a gyakorlati értelmet fölkészíti arra, hogy minden helyzetben fölismerje igazi javunkat, és annak megtételéhez megtalálja a helyes eszközöket. ,,Az okos vigyáz lépéseire'' (Péld 14,15). ,,Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok'' (1Pt 4,7). Az okosság a ,,megtehetô dolgok helyes szabálya'' -- írja Szent Tamás Arisztotelészt követve .[2694] Az okosságot nem szabad összetéveszteni sem a félénkséggel vagy a félelemmel, sem a kétszínűséggel vagy a szimulálással. Auriga virtutum, 'az erények kocsisának' nevezzük: szabályt és mértéket szabva irányítja a többi erényeket. Az okosság vezérli közvetlenül a lelkiismeret ítéletét. Az okos ember ezt az ítéletet követve dönti el és rendezi el magatartását. Ennek az erénynek köszönhetôen tudjuk tévedés nélkül alkalmazni az erkölcsi alapelveket konkrét esetekben, is gyôzzük le a teendô jó és a kerülendô rossz körüli kétségeket. >>1788, >>1800 1807 Az igazságosság erkölcsi erény, mely erôssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak, amivel tartozik nekik. Az Isten iránti igazságosság neve a ,,vallásosság erénye''. Az emberek iránti igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, és segít az emberi kapcsolatok terén olyan összhang megteremtésében, mely elômozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. A Szentírásban gyakran említett igaz embert gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása jellemzi. ,,Ne vedd tekintetbe a szegény személyét, és ne tiszteld a hatalmas arcát. Igazságosan ítélj felebarátodnak.'' (Lev 19,15) ,,Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben.'' (Kol 4,1) >>2095, >>2401 1808 Az erôsség az az erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja az erôsséget és állhatatosságot a jó keresésében. Megerôsíti az elhatározást, hogy az ember az erkölcsi életben ellenáll a kísértéseknek és legyôzi az akadályokat. Az erôsség erénye készségessé tesz a félelem, még a halálfélelem legyôzésére is, segít vállalni a próbatéteket és üldöztetéseket. Megadja a bátorságot az önmegtagadásra, sôt az élet föláldozására is az igaz ügy védelmében: ,,Erôsségem és dicséretem az Úr'' (Zsolt 118,14). ,,A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, Én legyôztem a világot'' (Jn 16,33). >>2848, >>2473 1809 A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. Biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött, és a tisztesség határai között tartja a vágyakat. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul tesz különbséget, és nem erejét követi, hogy szívének ösztönös vágyai szerint cselekedjék.[2695] Az Ószövetség gyakran dicséri a mértékletességet: ,,Ne járj bűnös vágyaid után, és tartóztasd magad gyönyörűségeidtôl ,, (Sir 18,30). Az Újszövetségben ezt az erényt ,,mértéktartás''-nak vagy ,,józanság''-nak nevezik. ,,Éljünk józanul, igazul és jámborul ebben a világban'' (Tit 2,22). >>2341 ,,Helyesen élni nem más, mint teljes szívbôl, teljes lélekbôl és teljes erôbôl szeretni Istent, (...) hogy romlatlan és ép maradjon a szeretet, ami a mértéktartás dolga, hogy semmi nehézség meg ne törje, ami az erôsség dolga, hogy senki másnak ne szolgáljon, ami az igazság dolga, hogy virrasszon a dolgok megkülönböztetésében, nehogy lassanként belopakodjék a hamisság vagy a csalás, ami az okosság dolga.''[2696] Az erények és a kegyelem 1810 A nevelés, a megfontolt cselekedetek és a mindig megújult erejű állhatatosság révén megszerzett emberi erényeket az isteni kegyelem megtisztítja és fölemeli. Isten segítségével kialakítják a jellemet, és könnyedséget adnak a jó megtételéhez. Az erényes ember boldog erényei gyakorlásában. >>1266 1811 A bűntôl megsebzett embernek nem könnyű megôriznie az erkölcsi egyensúlyt. A Krisztus által meghozott üdvösség ajándéka azonban megadja a szükséges kegyelmet, hogy kitartsunk az erényekre törekvésben. Ahhoz, hogy szeretni tudjuk a jót és tartózkodni tudjunk a rossztól, mindegyikünknek állandóan kérnünk kell a világosság és az erô e kegyelmét, élnünk kell a szentségekkel, együtt kell működnünk a Szentlélekkel és követnünk kell hívásait. II. Az isteni erények >>2086--2094, >>2656--2658 1812 Az emberi erények az isteni erényekben gyökereznek, amelyek az ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjenek az isteni természetben.[2697] Az isteni erények ugyanis közvetlenül Istenre irányulnak. A keresztényeket fölkészítik arra, hogy bensôséges kapcsolatban éljenek a Szentháromsággal. Ezeknek az erényeknek forrása, oka és célja a háromságos egy Isten. >>1266 1813 Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik ôket. Isten önti az isteni erényeket a hívôk lelkébe, hogy gyermekeiként tudjanak cselekedni és kiérdemeljék az örök életet. A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben. Három isteni erény van: a hit, a remény és a szeretet.[2698] >>2008 A hit >>142--175 1814 A hit az az isteni erény, mellyel hiszünk Istenben és mindabban, amit nekünk mondott és kinyilatkoztatott, s amit az Egyház nekünk hinni elôad, mert Isten maga az igazság. A hittel ,,az ember szabadon Istenre bízza teljes önmagát''.[2699] Ezért aki hisz, törekszik megismerni és megtenni Isten akaratát. ,,Az igaz a hitbôl él'' (Róm 1,17). Az élô hit ,,a szeretet által tevékeny'' (Gal 5,6). >>506 1815 A hit ajándéka megmarad abban, aki nem vétett ellene.[2700] De ,,a hit cselekedetek nélkül halott'' (Jak 2,26). A hit a remény és a szeretet nélkül nem egyesít teljesen Krisztussal, és nem tesz teljesen Teste élô tagjává. 1816 Krisztus tanítványának nemcsak ôriznie kell a hitet és belôle kell élnie, hanem meg is kell vallania, bizonyossággal kell róla tanúságot tennie és terjesztenie kell: ,,mindenkinek készen kell lennie arra, hogy megvallja Krisztust az emberek elôtt, és Ôt az Egyház történelmébôl soha nem hiányzó üldözések közepette kövesse a keresztúton''.[2701] A hit szolgálata és a róla való tanúskodás szükségesek az üdvösséghez: ,,Aki megvall engem az emberek elôtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elôtt. De aki megtagad az emberek elôtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elôtt.'' (Mt 10,32--33) >>2471 A remény 1817 A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erônkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és az örök életre mint boldogságunkra. ,,Tartsunk ki rendíthetetlenül reményünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette'' (Zsid 10,23). A Szentlélek ,,bôségesen áradt ránk Üdvözítônk, Jézus Krisztus által, hogy az ô kegyelmébôl megigazulva az örök élet reménybeli örököseivé váljunk'' (Tit 3,6--7). >>1024 1818 A remény erénye megfelel az Isten által minden ember szívébe oltott boldogságra törekvésnek; fölemeli az emberi tetteket indító várakozásokat, megtisztítja és Isten országa felé irányítja azokat; megóv a kislelkűségtôl; támogat minden elhagyatottságban; és kitágítja a szívet az örök boldogság várásában. A remény lendülete megôriz a vak önszeretettôl (egoizmustól), és elvezet a szeretet boldogságára. >>27 1819 A keresztény remény ismét fölveszi és tökéletesíti a választott nép reményét, melynek kezdete és példája Ábrahám -- Isten ígéreteibe vetett, Izsákban beteljesült, és az áldozat próbatételében megtisztult -- reménye.[2702] Ô ,,a remény ellenére reménykedve hitte, hogy sok nemzet atyja lesz'' (Róm 4,18). >>146 1820 Jézus igehirdetése kezdetén a boldogságok meghirdetésében a keresztény remény bontakozik ki. A boldogságok az ég felé, mint az új ,,ígéret földje'' felé emelik reményünket; a Jézus tanítványaira váró megpróbáltatások által megrajzolják az oda vezetô utat. De Jézus Krisztus és szenvedéseinek érdemeiért Isten megôriz bennünket a ,,reményben, amely nem csal meg'' (Róm 5,5). A remény ,,lelkünk biztos és szilárd horgonya'', amely oda kapaszkodik, ,,ahová elsônek lépett be értünk Jézus'' (Zsid 6,19--20). A remény fegyverzet is, amely védelmez bennünket az üdvösségért vívott harcban: ,,Öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét'' (1Tesz 5,8). Megörvendeztet még a próbatétek közepette is: ,,derűsek a reményben, erôsek a megpróbáltatásban'' (Róm 12,12). Az imádságban fejezôdik ki és belôle táplálkozik, fôként a Miatyánkban, mely mindannak foglalata, aminek vágyát a remény ébreszti bennünk. >>1716, >>2772 1821 Mi tehát reménykedhetünk a mennyei dicsôségben, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik Ôt[2703] és megteszik az Ô akaratát.[2704] Minden körülmények között mindenkinek remélnie kell azt, hogy Isten kegyelmének segítségével kitart ,,állhatatosan mindvégig''[2705] és elnyeri a mennyei boldogságot mint Istentôl kapott örök jutalmat azokért a jótettekért, melyeket Krisztus kegyelmével vitt végbe. Az Egyház reménykedve imádkozik azért, hogy ,,minden ember üdvözüljön'' (1Tim 2,4). Az Egyház azután vágyódik, hogy Krisztussal, a Jegyesével egyesüljön a mennyei dicsôségben: >>2016, >>1037 ,,Reménykedj, lelkem, reménykedj. Nem ismered sem a napot, sem az órát. Virrassz éberen, hiszen minden igen gyorsan múlik, jóllehet türelmetlenséged kétessé teszi azt, ami biztos, hosszúvá az idôt, ami rövid. Gondolj arra, hogy minél inkább harcolsz, annál inkább bizonyítod Isten iránti szeretetedet, és annál inkább fogsz örvendeni egy napon majd Szerelmeddel, véget nem érô boldogságban és elragadtatásban.''[2706] A szeretet 1822 A szeretet az az isteni erény, amellyel Istent önmagáért mindenekfölött szeretjük, felebarátunkat pedig úgy szeretjük, mint önmagunkat, Isten szeretetéért. >>1723 1823 Jézus a szeretetbôl új parancsot alkotott.[2707] Övéit ,,mindvégig'' szeretve (Jn 13,1), kinyilvánítja az Atya szeretetét, amelyet Ô maga kap. A tanítványok egymást szeretve Jézus szeretetét utánozzák, amelyet ôk is kapnak. Ezért mondja Jézus: ,,Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben'' (Jn 15,9). Továbbá: ,,Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket'' (Jn 15,12). >>1970 1824 A szeretet, a Lélek gyümölcse és a törvény teljessége megtartja Isten és az ô Krisztusának parancsait: ,,Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok az én szeretetemben.'' (Jn 15,9--10)[2708] >>735 1825 Krisztus irántunk való szeretetbôl halt meg, amikor még ,,ellenségek'' (Róm 5,10) voltunk. Az Úr megköveteli tôlünk, hogy úgy szeressük, mint Ô, ellenségeinket is,[2709] hogy a legtávolabbinak is felebarátja legyünk;[2710] hogy mint Ôt szeressük a kicsinyeket[2711] és a szegényeket.[2712] >>604 Szent Pál apostol felülmúlhatatlan leírást adott a szeretetrôl: ,,A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság gyôzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.'' (1Kor 13,4--7) 1826 Szeretet nélkül, mondja az Apostol, ,,semmi vagyok''. Bármiféle kiváltság, szolgálat vagy erény (...), ha szeretetem nincs, ,,mit sem használ nekem''.[2713] A szeretet fölülmúl minden erényt. Elsô az isteni erények között: ,,Megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet'' (1Kor 13,13). 1827 Valamennyi erény gyakorlását a szeretet élteti és indítja; ô a ,,tökéletesség köteléke'' (Kol 3,14); az erények formája; összekapcsolja és egymás között elrendezi ôket; az erények keresztény gyakorlásának forrása és végpontja. A szeretet megerôsíti és megtisztítja emberi szeretôképességünket, és fölemeli az isteni szeretet természetfölötti tökéletességére. >>815, >>826 1828 A szeretettôl áthatott erkölcsi élet gyakorlata a keresztény embernek Isten fiainak lelki szabadságát adja. Már nem rabszolgaként áll Isten elôtt, szolgai félelemben, nem is fizetséget keresô béresként, hanem mint fiú, aki válaszol annak szeretetére, aki ,,elôbb szeretett minket'' (1Jn 4,19): >>1972 Ugyanis vagy a büntetés miatti félelembôl fordulunk el a rossztól, és akkor szolgalelkűek vagyunk; vagy a jutalom gyümölcsét keresve saját hasznunkra teljesítjük a parancsokat, és így a béresekhez válunk hasonlóvá; vagy a Törvényhozónk iránti megbecsülés és szeretet miatt (...), s így fiakká válunk.[2714] 1829 A szeretetnek gyümölcsei az öröm, a béke és az irgalmasság; jótékonyságot igényel és testvéri feddést; jóakaró; kölcsönösséget ébreszt, kitartó, anélkül hogy a magáét keresné, és bôkezű; barátság és közösség: >>2540 ,,Ez minden cselekedetünk beteljesedése, a szeretet. Itt van a célunk: emiatt futunk; feléje futunk; ha odaérünk hozzá, meg fogunk nyugodni.''[2715] III. A szentlélek ajándékai és gyümölcsei 1830 A keresztények erkölcsi életét a Szentlélek ajándékai támogatják. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szentlélek indításait. 1831 A Szentlélek hét ajándéka a bölcsesség, az értelem, a jótanács, a lelki erôsség, a tudomány, a jámborság és az istenfélelem. Teljességükben Krisztushoz, Dávid fiához tartoznak.[2716] Kiegészítik és tökéletessé teszik azok erényei, akik megkapják ôket. A híveket tanulékonnyá teszik arra, hogy készségesen engedelmeskedjenek az isteni sugallatoknak. >>1226, >>1299 ,,A te jó Lelked vezéreljen engem egyenes úton'' (Zsolt 143,10). ,,Akiket az Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (...) Ha pedig gyermekei vagyunk, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei.'' (Róm 8,14.17) 1832 A Szentlélek gyümölcsei azok a tökéletességek, amelyeket a Szentlélek formál ki bennünk mint az örök dicsôség zsengéit. Az Egyház hagyománya tizenkettôt sorol föl: ,,szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság'' (Gal 5,22--23 a Vulgata szerint). >>736 Összefoglalás 1833 Az erény maradandó és szilárd készség a jó megtételére. 1834 Az emberi erények az értelem és az akarat állandó készségei, melyek az értelem és a hit szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és vezérlik cselekvésmódunkat. Ezeket az erényeket a négy sarkalatos erény -- okosság, igazságosság, lelki erôsség, mértékletesség -- köré lehet rendezni. 1835 Az okosság teszi készségessé a gyakorlati értelmet, hogy igaz javunkat minden körülmények között fölismerjük és az eléréséhez szükséges helyes eszközöket megválasszuk. 1836 Az igazságosság állhatatos és erôs akarat arra, hogy Istennek és a felebarátnak megadjuk azt, amivel nekik tartozunk. 1837 A lelki erôsség szilárdságot ad a nehézségek közepette és állhatatosságot a jóhoz vezetô úton. 1838 A mértékletesség szabályozza az érzéki gyönyörűségek vonzását, és a teremtett dolgok használatában kiegyensúlyozottságot biztosít. 1839 Az erkölcsi erényeket a nevelés, a tudatos cselekedetek és a törekvésben való kitartás gyarapítja. Az isteni kegyelem megtisztítja és fölemeli ôket. 1840 Az isteni erények a keresztényeket fölkészítik arra, hogy bensôséges kapcsolatban éljenek a Szentháromsággal. Forrásuk, indítékuk és tárgyuk Isten, tudniillik a hitben megismert, remélt és önmagáért szeretett Isten. 1841 Három isteni erény van: a hit, a remény és a szeretet.[2717] Ezek adnak formát az összes erkölcsi erénynek, és éltetik ôket. 1842 A hit erényével hiszünk Istenben és hisszük el mindazt, amit Isten nekünk kinyilatkoztatott és az Egyház a hit tárgyaként elénk ad. 1843 A remény erényével várjuk Istentôl és óhajtjuk erôs bizalommal az örök életet és a kiérdemléséhez szükséges kegyelmeket. 1844 A szeretet erényével Istent mindenekfölött, a felebarátunkat pedig, mint önmagunkat, Isten szeretetéért szeretjük. Ez a ,,tökéletesség köteléke'' (Kol 3,14) és minden erény formája. 1845 A Szentlélek keresztényeknek adott hét ajándéka a bölcsesség, az értelem, a jótanács, a lelki erôsség, a tudomány, a jámborság és az istenfélelem. ======================================================================== A bűn I. Az irgalmasság és a bűn 1846 Az evangélium Isten bűnösök iránti irgalmasságának kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban.[2718] Az angyal ezt hirdeti Józsefnek: ,,A nevét Jézusnak fogod hívni, mert ô szabadítja meg népét bűneitôl'' (Mt 1,21). Ugyanez elmondható az Eucharisztiáról, a megváltás szentségérôl: ,,Ez az én vérem, az új Szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára'' (Mt 26,28). >>430, >>1365 1847 Isten, ,,aki nélküled alkotott téged, nem tesz megigazulttá téged nélküled''.[2719] Irgalmasságának elfogadása részünkrôl megköveteli bűneink megvallását. ,,Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel Ô jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket.'' (1Jn 1,8--9) >>387, >>1455 1848 Amint Szent Pál megerôsíti: ,,Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem'' (Róm 5,20). A kegyelemnek azonban, hogy művét végrehajtsa -- tudniillik, hogy szívünket megtérítse és meghozza nekünk ,,az örök életre szóló megigazulást Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,21) --, föl kell fednie a bűnt. Mint az orvos, aki a sebet megvizsgálja, mielôtt gyógyítaná, Isten az ô Igéje és Lelke által éles fényt vet a bűnre: >>385 ,,A megtérés ugyanis megköveteli a bűnrôl való meggyôzést, a lelkiismeret bűnrôl alkotott belsô ítéletét, mely -- mivel az Igazság Lelkének műve az ember bensejében -- egyúttal a kegyelem és a szeretet ajándékozásának új forrása lesz: ťVegyétek a SzentlelketŤ. Így tehát ebben ťa vádolni fog a bűnrôlŤ tevékenységben kettôs ajándékozás rejlik: megkapjuk a lelkiismeret igazságának ajándékát és a megváltásról való bizonyosság ajándékát. Az igazság Lelke Vigasztaló.''[2720] >>1433 II. A bűn meghatározása 1849 A bűn az értelem, az igazság és a helyes lelkiismeret elleni rossz cselekedet; az Isten és a felebarát iránti igaz szeretet hiányossága bizonyos jóhoz való rossz ragaszkodás miatt. Megsebzi az ember természetét és támadja az emberi szolidaritást. Meghatározása szerint ,,tett vagy szó vagy vágy az örök Törvénnyel szemben''.[2721] >>311, >>1952 1850 A bűn Isten megbántása: ,,Ellened, egyedül Teellened vétettem, és gonoszat színed elôtt cselekedtem'' (Zsolt 51,6). A bűn föllázad Isten irántunk való szeretete ellen és elfordítja tôle a szívünket. Minden bűn -- mint az elsô -- engedetlenség, lázadás Isten ellen azzal a szándékkal, hogy az ember olyan legyen ,,mint az Isten'' (Ter 3,5), ismervén és meghatározván a jót és a rosszat. A bűn tehát ,,önszeretet egészen Isten megvetéséig''.[2722] E gôgös önfölmagasztalás által a bűn homlokegyenest ellenkezik Jézus engedelmességével, aki megvalósítja az üdvösséget.[2723] >>1440, >>337, >>615 1851 Épp a szenvedésben, amelyben Krisztus irgalmassága le fogja gyôzni, mutatja meg a bűn leginkább a maga erôszakosságát és bonyolult összetettségét: a hitetlenséget, a halálos gyűlöletet, a nép és vezetôi gúnyolódó elutasítását, Pilátus gyávaságát és a szolgák kegyetlenségét, Júdás -- Jézus számára oly keserű -- árulását, Péter tagadását és a tanítványok megfutamodását. Mindazonáltal épp a sötétség és e világ fejedelmének órájában[2724] vált Krisztus áldozata titokzatosan azzá a forrássá, amelybôl kiapadhatatlanul árad bűneink bocsánata. >>598, >>2746, >>616 III. A bűnök különbözôsége 1852 A bűnöknek sok fajtája van. A Szentírás több bűnkatalógust is ad. A Galatákhoz írt levél szembeállítja a Lélek gyümölcseivel a test cselekedeteit: ,,A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elôbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát'' (5,19-- 21).[2725] 1853 A bűnöket meg lehet különböztetni tárgyuk szerint, ahogy ez minden emberi cselekedet esetében történik; vagy az erények alapján, amelyekkel túlzás vagy hiányosság miatt ellenkeznek, vagy a parancsok szerint, melyeket áthágnak. A megkülönböztetés alapja lehet az is, hogy Istenre, a felebarátra vagy magára az elkövetôre irányulnak-e; föl lehet osztani ôket testi és lelki bűnökre, továbbá gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett bűnökre. A bűn gyökere az ember szívében, szabad akaratában van az Úr tanítása szerint: ,,A szívbôl jönnek elô a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a paráznaság, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. Ezek szennyezik be az embert'' (Mt 15,19--20). Az emberi szív székhelye a szeretetnek, a jó és tiszta cselekedetek elvének is, amit a bűn megsebez. >>1751, >>2067, >>368 IV. A bűn súlyossága: halálos és bocsánatos bűn 1854 A bűnöket súlyosságuk szerint kell mérlegelni. A halálos és bocsánatos bűnök közötti különbségtétel, mely már a Szentírásban megfigyelhetô,[2726] az Egyház hagyományában általánossá vált. Az emberi tapasztalat e különbségtételt megerôsíti. 1855 A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentôl, végsô céljától és boldogságától azzal, hogy valami kisebb jót helyez Isten elé. >>1395 A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki. 1856 Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, Isten irgalmasságának új kezdeményezésére és a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelôdés szentségében valósul meg. >>1446 ,,Amikor az akarat olyan dologra irányul, ami önmagában ellentmond a bennünket a végsô célhoz kapcsoló szeretetnek, a bűn tárgya miatt halálos (...), akár Isten szeretete ellen van, mint a káromkodás, hamis eskü stb., akár a felebarát szeretete ellen, mint az emberölés, házasságtörés stb. (...). Ha viszont a bűnös ember akarata néhányszor olyan dologra irányul, ami önmagában rendetlen, de nem ellenkezik Isten és a felebarát szeretetével, mint például a fölösleges beszéd, az alkalmatlan nevetés stb., az ilyen bűnök bocsánatosak.''[2727] 1857 Ahhoz, hogy egy bűn halálos legyen három dolog együttes megléte szükséges: halálos mindaz a bűn, ,,melynek tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és megfontolt beleegyezéssel követik el.''[2728] 1858 A súlyos anyagot Isten parancsolatai határozzák meg Jézus válasza szerint, amit a gazdag ifjúnak adott: ,,Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!'' (Mk 10,19) A bűnök súlyossága között is van különbség: a gyilkosság súlyosabb, mint a lopás. A sértett személyek minôségét is mérlegelni kell: a szülôk elleni erôszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el. >>2072, >>2214 1859 A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes beleegyezés kell. Föltételezi a cselekedet bűnös jellegének ismeretét, annak Isten parancsával való ellenkezését. Az elegendôen megfontolt beleegyezést is magában foglalja, hogy a döntés személyes legyen. A színlelt tudatlanság és a szív keménysége nem csökkenti, hanem növeli a bűn szándékosságát.[2729] 1860 A nem szándékos tudatlanság csökkentheti a súlyos bűn beszámíthatóságát, sôt fölmenthet alóla. De senkirôl sem tételezzük föl, hogy nem ismeri az erkölcsi törvények minden ember lelkiismeretébe beleírt elveit. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külsô kényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb. >>1735 1861 A halálos bűn, miként maga a szeretet is, az emberi szabadság radikális lehetôsége. Magával hozza a szeretet elvesztését és a megszentelô kegyelemtôl, azaz a kegyelmi állapottól való megfosztottságot. Ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, kizár Isten országából és a pokol örök halálát okozza, mivel szabadságunknak hatalmában áll végsô, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal -- jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e --, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára. >>1742, >>1033 1862 Bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor jelentéktelen anyagban nem tartjuk meg az erkölcsi törvény által elôírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem engedelmeskedünk az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes beleegyezés. 1863 A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; a teremtett javak iránti rendetlen szeretetet fejez ki; akadályozza a lélek fejlôdését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként elôkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható. ,,A bocsánatos bűn nem foszt meg a megszentelô kegyelemtôl, Isten barátságától, a szeretettôl, így az örök boldogságtól sem'':[2730] >>1394, >>1472 ,,Az ember, amíg a testet hordozza, nem lehet meg könnyebb bűnök nélkül. De ezeket a könnyebbeknek mondottakat ne vedd semmibe. Ha semmibe veszed, amikor mérlegeled, rettenj meg tôlük, amikor számlálod ôket! Sok könnyű egy súlyosat alkot: sok csepp tölti meg a folyót, sok apró szem tömeget alkot. És mi a remény? Mindenekelôtt a gyónás...''[2731] 1864 ,,Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad'' (Mt 12,32).[2732] Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget.[2733] Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végsô bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. >>2091, >>1037 V. A bűn szaporodása 1865 A bűn bűnt szül; az azonos cselekedetek ismétlése víciumot gerjeszt. A víciumból perverz hajlamok fakadnak, melyek elhomályosítják a lelkiismeretet és megrontják a jó és rossz konkrét értékelését. Így a bűn sokasodni és erôsödni akar, de az erkölcsi érzéket nem tudja gyökeréig lerombolni. >>401, >>1768 1866 A víciumokat szembe lehet állítani az ellentétes erényekkel, vagy vissza lehet vezetni ôket a fôbűnökre, melyeket a keresztény tapasztalat Szent Johannes Cassianus[2734] és Nagy Szent Gergely[2735] nyomán különböztetett meg. Fôbűnöknek nevezzük ezeket, mert más bűnök és más víciumok fakadnak belôlük. Ezek a kevélység, a fösvénység, az irigység, a harag, a bujaság, a torkosság és a jóra való restség (vagy lustaság). >>2539 1867 A kateketikai hagyomány emlékeztet arra is, hogy vannak ,,égbekiáltó bűnök'' is. Az égbe kiáltanak: Ábel vére;[2736] a szodomaiak bűne;[2737] az egyiptomiaktól elnyomott nép kiáltása;[2738] a jövevények, özvegyek és árvák jajgatása;[2739] a bérmunkással szemben elkövetett igazságtalanság.[2740] >>2268 1868 A bűn személyes cselekedet. Ezen felül felelôsséggel tartozunk mások által elkövetett bűnökért is, amikor együttműködünk velük: -- közvetlen és szándékos részvétellel; >>1736 -- parancsolva, tanácsolva, dicsérve vagy jóváhagyva; -- palástolva vagy meg nem akadályozva, bár kötelességünk volna megakadályozni vagy föltárni; -- pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt. 1869 Így a bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erôszakot és az igazságtalanságot. A bűnökbôl olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. A ,,bűn struktúrái'' a személyes bűnök kifejezôdései és következményei. Áldozataikat arra késztetik, hogy ôk is bűnöket kövessenek el. Analóg értelemben ,,társadalmi bűnt'' hoznak létre.[2741] >>408, >>1887 Összefoglalás 1870 ,,Isten (...) minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.'' 1871 A bűn ,,tett vagy szó vagy vágy az örök Törvénnyel szemben''. Isten megbántása. A bűn Istennel szembeni engedetlensége kiemeli Krisztus ezzel ellentétes engedelmességét. 1872 A bűn az értelemmel ellenkezô cselekedet. Megsebzi a természetet és támadja az emberi szolidaritást. 1873 Az összes bűn gyökere az emberi szívben van. Fajtáit és súlyosságát elsôsorban tárgyuk határozza meg. 1874 Megfontoltan, azaz tudva és akarva választani az isteni törvénnyel és az ember végsô céljával súlyosan ellenkezô dolgot egyértelmű a halálos bűn elkövetésével. Ez lerombolja bennünk a szeretet, mely nélkül az örök boldogság lehetetlen. A halálos bűn, ha nem követi bűnbánat, örök halált hoz magával. 1875 A bocsánatos bűn erkölcsi rendetlenséget hoz létre, melyet a szeretettel -- amit e bűn nem olt ki -- helyre lehet hozni. 1876 A bűnök ismétlése, a bocsánatos bűnöké is, víciumokat szül, melyek közül kiemelkednek a fôbűnök. ======================================================================== Az emberi közösség 1877 Az emberiség hivatása az, hogy kinyilvánítsa az istenképiséget, és hogy átalakuljon az Atya egyszülött Fiának képmására. Ez a hivatás személyes formát ölt, hiszen mindenki meghívást kapott arra, hogy belépjen az isteni boldogságba; de szól az emberi közösség egészének is. >>355 ======================================================================== A személy és a társadalom I. Az emberi hivatás közösségi jellege 1878 Az összes emberek ugyanazt a meghívást kapták: közös végsô céljuk Isten. Bizonyos hasonlóság van az isteni személyek közötti egység és azon testvériség között, amit az embereknek egymás között kell megvalósítaniuk igazságban és szeretetben.[2742] A felebaráti szeretet elválaszthatatlan az Isten iránti szeretettôl. >>1702 1879 Az emberi személynek szüksége van a társas életre. Ez az ember számára nem valami ráadás, hanem természetének követelménye. A másokkal való kapcsolatok, a kölcsönös szolgálatok és a testvéries párbeszéd által bontakoztatja ki az ember a maga képességeit, és így tudja teljesíteni sajátos hivatását.[2743] >>1936 1880 A társadalom olyan személyek együttese, akik szervesen kapcsolódnak egymáshoz egy mindegyikük fölött álló egységesítô elv alapján. A társadalom, mely egyszerre látható és lelki közösség, az idôben maradandó: átveszi a múltat, és elôkészíti a jövôt. Általa minden egyes ember ,,örökössé'' válik, ,,talentumokat'' kap, amelyek gazdagítják ôt, s melyek gyümölcseit neki gyarapítania kell .[2744] Igazságos tehát, hogy mindenkinek ragaszkodnia kell a közösséghez, amelyhez tartozik, és tisztelnie kell azok tekintélyét, akikre a közjó rá van bízva. >>771 1881 Minden közösséget a célja határozza meg, ennek következtében sajátos szabályoknak engedelmeskedik, de ,,minden társadalmi intézmény alapelve, alanya és célja az emberi személy, s annak is kell lennie''.[2745] >>1929 1882 Bizonyos közösségek, mint a család és a polgári közösség, közvetlenebbül felelnek meg az emberi természetnek. Ezek szükségesek számára. Annak érdekében, hogy az emberek a lehetô legnagyobb számban vegyenek részt a társadalmi életben, bátorítani kell a társaságok és a választott testületek létrejöttét ,,gazdasági, kulturális, szociális, sport-, szórakoztató, hivatásbeli célok szolgálatára mind a politikai közösségeken belül, mind világméretekben''.[2746] Az ilyen ,,szocializáció'' egyúttal azt a természetes törekvést is kifejezi, mely az embereket társulásra készteti olyan célok elérése érdekében, amelyek felülmúlják egyéni képességeiket; fejleszti a személyes adottságokat, különösképpen a kezdeményezôképességet és a felelôsségérzetet. Hozzájárul jogainak védelméhez is.[2747] >>1913 1883 A szocializáció veszélyekkel is jár. Az állam túlzott közbelépése fenyegetheti a személyes szabadságot és kezdeményezést. Az Egyház tanítása kidolgozta az úgynevezett szubszidiaritás, a kölcsönös kisegités elvét. Ezen elv szerint ,,egy magasabb szintű közösségnek nem szabad beavatkoznia egy alacsonyabb szintű közösség belsô életébe, és nem szabad megfosztania illetékességétôl, épp ellenkezôleg, szükségleteiben támogatnia és segítenie kell, hogy annak tevékenységét összehangolja a társadalmat alkotó más tényezôkkel, tudniillik a közjó irdekében''.[2748] >>2431 1884 Isten nem akarta magának fenntartani az összes hatalom gyakorlását. Minden teremtményének megjelöli azokat a feladatokat, amelyeket természetének képességei szerint végezni tud. A kormányzásnak ezt a módját kell követni a társadalmi életben. Isten világot kormányzó stílusának, mely mélységes tiszteletet tanúsít az emberi szabadság iránt, kellene inspirálnia azok bölcsességét, akik az emberi közösségeket kormányozzák. Nekik úgy kell viselkedniük, mint az isteni Gondviselés szolgáinak. >>307, >>302 1885 A szubszidiaritás elve szemben áll a kollektivizmus minden formájával. Megvonja az állam beavatkozásának határait. Harmóniába próbálja hozni az egyének és a közösségek kapcsolatait. Az igaz nemzetközi rend megvalósítására törekszik. II. A megtérés és a társadalom 1886 A társadalom elengedhetetlenül szükséges az emberi hivatás megvalósításához. E cél eléréséhez tiszteletben kell tartani az értékek hierarchiáját, mely ,,az anyagi és természetes dolgokat alárendeli a belsô és lelki dolgoknak''.[2749] >>1779 Az emberi társadalom mindenekelôtt úgy tekintendô, mint ami fôleg a lélekhez tartozik; általa az emberek az igazság fényével megvilágosítva a dolgok ismeretét megosztják egymás között; érvényt szerezhetnek jogaiknak és teljesíthetik kötelességeiket; késztetést kapnak a lelki javak utáni törekvésre: bármilyen tisztességes dologra vonatkozóan egymás között jogos kívánságot táplálhatnak; állandó kívánságként él bennük, hogy legértékesebb javaikat másoknak átadhassák; mások lelki javaira úgy tekintenek, hogy azt a saját javukra fordítsák. Ezek a javak egyszersmind kapcsolatban vannak mindazzal és irányítják mindazt, ami a tanokra, a gazdasági ügyekre, a törvények parancsaira és a többi dologra vonatkozik, amelyek kívülrôl alkotják az emberi társadalmat és folyamatosan kibontakoztatják azt.''[2750] >>2500 1887 Az eszközök és a célok fölcserélése[2751] mely végsô céllá teszi azt, ami csupán eszköz, vagy amikor az embereket pusztán egy cél eléréséhez szükséges eszköznek tekintik, igazságtalan struktúrákat hoz létre, melyek ,,megnehezítik és gyakorlatilag lehetetlenné teszik az isteni Törvényhozó parancsaihoz igazodó keresztény életet''.[2752] >>909, >>1869 1888 Éppen ezért az emberi személy lelki és erkölcsi képességeire és a belsô megtérés állandó igényére támaszkodva erôfeszítéseket kell tenni olyan társadalmi változások érdekében, melyek valóban az embert szolgálják. A szívbôl való megtérés elsôbbségének elismerése nem zárja ki, hanem inkább hangsúlyozza a kötelezettséget, hogy megfelelô módon javítsák a bűnre csábító intézményeket és életföltételeket, hogy az igazságosság normáihoz igazodva tökéletesedjenek, és ne gátolják, hanem elômozdítsák a jót.[2753] >>407, >>1430 1889 A kegyelem segítsége nélkül az emberek képtelenek ,,megtalálni a gyakran szűk ösvényt a rossznak engedô kishitűség és az erô között, mely megkettôzi a rosszat azzal az önámítással, hogy le tudja gyôzni a rosszat''.[2754] Ez az ösvény a szeretet, tudniillik Isten és felebarát szeretetének útja. A szeretet a legfontosabb társadalmi parancsolat. Tiszteletben tartja a másikat és annak jogait. Megkívánja az igazságosság gyakorlását és egyedül ô tesz rá alkalmassá. Önmagát elajándékozó életre indít: ,,Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, de aki elveszíti, megmenti azt'' (Lk 17,33). >>1825 Összefoglalás 1890 Bizonyos hasonlóság van az isteni személyek egysége és a testvériség között, melyet az embereknek egymás között kell magvalósítaniuk. 1891 Az emberi személynek szüksége van a társadalomra, hogy kimunkálhassa önmagát természete szerint. Bizonyos közösségek, mint a család és az állam közvetlenebbül felelnek meg az emberi természetnek. 1892 ,,Minden társadalmi intézmény alapelve, alanya és célja az emberi személy, s annak is kell lennie.''[2755] 1893 A szabadon megválasztott társulatokban és intézményekben való széleskörű részvételt támogatni kell. 1894 A szubszidiaritás elve szerint sem az állam, sem bármiféle nagyobb közösség nem helyettesítheti a személyek és a kisebb testületek kezdeményezését és felelôsségét. 1895 A társadalomnak támogatnia kell és nem szabad akadályoznia az erények gyakorlását. Az értékek helyes rendjének kell erre késztetnie. 1896 Amikor a bűn megrontja a társadalmi légkört, a szívek megtéréséhez és Isten kegyelméhez kell folyamodni. A szeretet késztet igaz reformokra. A szociális kérdésnek az evangéliumon kívül nincs megoldása.[2756] ======================================================================== A társadalmi életben való részvétel I. A tekintély 1897 ,,Az emberek közötti együttélés nem lehet rendezett és termékeny, ha nincs benne jelen egy törvényes tekintély, mely biztosítja a rendet és megfelelô módon hozzájárul a közjó megvalósításához.''[2757] >>2234 Tekintély az a minôség, melynek alapján személyek vagy intézmények emberek számára törvényeket hoznak és parancsokat adnak ki, és engedelmességet várnak el tôlük. 1898 Minden emberi közösségnek szüksége van tekintélyre, mely kormányozza.[2758] Az ilyen tekintély alapja az emberi természetben van. Szükséges a polgári közösség egységéhez. Feladata az, hogy amennyire csak lehetséges, biztosítsa a társadalom közjavát. 1899 Az erkölcsi rend által megkövetelt tekintély Istentôl való: ,,Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak, mert nincs hatalom, csak Istentôl, s amelyek léteznek, azokat Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésével szegül szembe. Az ellenszegülô pedig magára vonja az ítéletet'' (Róm 13,1--2).[2759] >>2235 1900 Az engedelmesség kötelezettsége mindenkitôl elvárja, hogy a tekintélynek megadja az ôt megilletô tiszteletet, s a tekintélyt gyakorló személyeket tisztelettel és érdemeik szerint hálával és jóakarattal vegyék körül. >>2238 Római Szent Kelemen pápánál található a politikai tekintélyért szóló legrégibb imádság:[2760] >>2240 ,,Urunk, adj nekik egészséget, békét, egyetértést, állhatatosságot, hogy a birodalmat, melyet te adtál nekik, akadály nélkül szolgálják. Te ugyanis, Urunk, a századok mennyei királya, adsz az emberek fiainak dicsôséget és tiszteletet és hatalmat azok fölött, akik a földön élnek; Urunk, te irányítsd tanácsukat aszerint, ami jó és kedves a te szemedben; hogy irgalmas légy hozzájuk, akik a tôled adott hatalmat békességben és szelídségben, kegyesen szolgálják.''[2761] 1901 Amíg a tekintély az Isten által meghatározott rendhez tartozik, ,,a politikai rendszer megválasztását és a vezetôk kijelölését a polgárok szabad akaratára kell hagyni''.[2762] A politikai rendszerek különbözôsége erkölcsileg megengedhetô, csak szolgálják a rájuk bízott közösség törvényes javát. Azon rendszerek, melyeknek természete szemben áll a természettörvénnyel, a közrenddel és az emberi személy alapvetô jogaival, nem valósíthatják meg azon nemzetek közjavát, melyekre ráerôszakolták magukat. >>2242 1902 A tekintély nem önmagából meríti erkölcsi legitimitását. Nem viselkedhet tirranus módon, hanem a közjóért kell fáradoznia ,,mint erkölcsi erônek, mely elsôsorban a szabadságra és a vállalt kötelezettségek és feladatok tudatára támaszkodik''.[2763] >>1930 ,,Az emberi törvény annyiban törvény jellegű, amennyiben a józan értelem szerinti: s ezáltal nyilvánvaló, hogy az örök Törvénybôl ered. Amennyiben pedig eltér az értelemtôl, gonosz törvény: s már nem törvény jellegű, hanem inkább az erôszak egyik formája.''[2764] >>1951 1903 A tekintélyt csak akkor gyakorolják törvényesen, ha az adott közösség közjavát keresik és annak elérésére erkölcsileg megengedett eszközöket használnak. Ha megtörténnék, hogy a vezetôk igazságtalan törvényeket vagy az erkölcsi renddel ellenkezô rendeleteket hoznak, az ilyen parancsok nem kötelezhetik a lelkiismeretet. ,,Ekkor maga a tekintély teljesen összeomlik, és ocsmány jogtalanság következik.''[2765] >>2242 1904 ,,Ezért kívánatos, hogy minden hatalmat ugyanazt a célt szolgáló más hivatalokkal és hatóságokkal ellensúlyozzanak. Ez a jogállam elve, melyben nem emberek önkényes akarata, hanem a törvények uralkodnak.''[2766] II. A közjó 1905 Az ember társas természetének megfelelôen minden egyes személy java szükségképpen kapcsolatban áll a közjóval. A közjót másképpen nem lehet meghatározni, csak az emberi személlyel való kapcsolatban: >>801, >>1881 Ne éljetek magatokba gubózva, csak magatoknak, mintha már megigazultatok volna, hanem közösségben összegyűlvén keressétek azt, ami mindenkinek javára szolgál.[2767] 1906 A közjón ,,a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetôvé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék.''[2768] A közjó mindenki életét érinti. Mindenki részérôl okosságot igényel, de még inkább azok részérôl, akik a tekintély hivatalát gyakorolják. Három lényeges elemet foglal magában: 1907 Mindenekelôtt föltételezi a személynek mint ilyennek tiszteletét. A közjó érdekében a közhatalomnak tiszteletben kell tartania az emberi személy alapvetô és elidegeníthetetlen jogait. A társadalom köteles engedélyezni minden tagjának, hogy megvalósítsa saját hivatását. Különösen is a közjóhoz tartoznak a természetes szabadság gyakorlásának föltételei, amelyek elengedhetetlenek az emberi hivatás teljes kimunkálásához: ilyenek a jog ,,a saját lelkiismeret helyes szabálya szerinti cselekvéshez, a magánélet védelméhez és az igaz szabadsághoz vallási téren is''.[2769] >>1929, >>2106 1908 Másodszor a közjó igényli közösségének szociális jólétét, gyarapodását. A gyarapodás az összes társadalmi kötelezettség foglalata. Ugyancsak a tekintélyre tartozik, hogy a közjó érdekében válasszon a részleges javak között. De mindenki számára hozzáférhetôvé kell tennie azt, amire a valóban emberi élethez szüksége van: az ilelmet, a ruházatot, az egészséget, a munkát, a nevelést, a kultúrát, a megfelelô tájékoztatást, a családalapítás jogát stb.[2770] >>2441 1909 Végül a közjó magában foglalja a békét, vagyis az igazságos rend állandóságát és biztonságát. Föltételezi tehát, hogy a tekintély tisztességes eszközökkel biztonságot nyújt mind a társadalom, mind tagjai számára. Biztosítja a jogot a törvényes, személyes és kollektív önvédelemhez. >>2304, >>2310 1910 Ha minden emberi közösségnek megvan a maga közjava, ami lehetôvé teszi, hogy közösségnek tekintsék, akkor a közjó teljessége a politikai közösségben található meg. Az állam feladata, hogy megvédje és elômozdítsa a polgári társadalom, az állampolgárok és a közbülsô testületek közjavát. >>2244 1911 Az emberi függések egyre szorosabbá válnak. Lassanként kiterjednek az egész földre. Az emberi család egysége, amely egyesíti azokat, akik egyenlô természetes méltóságnak örvendenek, magában foglalja az egyetemes közjót. Ez a nemzetek közösségének olyan szervezetét igényli, amely alkalmas arra, hogy ,,törôdjön az emberek különbözô szükségleteivel mind szociális téren -- ide tartozik az élelmezés, az egészségügy, a nevelés és munka --, mind a különleges helyzetekben, mint például a fejlôdésben lévô országok minden irányú kibontakozásának támogatása, a világszerte szétszóródott menekültek megsegítése vagy a kivándorlók és családjuk támogatása''.[2771] >>2438 1912 A közjó mindig a személyek fejlôdésére van rendelve. ,,A dolgok rendjét mindig a személyek rendje alá kell rendelni, és nem megfordítva.''[2772] Ez a rend az igazságban van megalapozva, az igazságosságra épül, és a szeretet élteti. >>1881 III. Felelôsség és részvétel 1913 A részvétel a személy önkéntes és nagylelkű elkötelezettsége a társadalmi ügyekben. Mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó elômozdításában. Ez a kötelesség hozzátartozik az emberi személy méltóságához. 1914 A részvétel elsôsorban tehervállalás által valósul meg olyan viszonylatokban, melyekben személyesen felelôsséget vállalnak: pl. a gondoskodással, melyet a család nevelésére fordít, a lelkiismeretességgel, amellyel munkáját végzi, részt vesz mások és az egész társadalom javának elômozdításában.[2773] >>1734 1915 Az állampolgároknak, amennyire lehetséges, tevékenyen részt kell venniük a közéletben. E részvétel módja országonként és kultúránként különbözô lehet. ,,Dicséret illeti meg azoknak a nemzeteknek az eljárását, amelyek körében az állampolgárok a lehetô legnagyobb része valódi szabadságban kiveszi részét a közügyekbôl.''[2774] >>2239 1916 Mindenki részvétele a közjó megvalósításában, mint minden etikai kötelesség, magában foglalja a szociális partnerek állandóan megújuló megtérését. A csalás és egyéb megtévesztések, melyek révén egyesek kibújnak a törvény és a társadalmi kötelezettségek alól, határozottan elítélendôk, mert összeegyeztethetetlenek az igazságosság követelményeivel. Fejleszteni kell azokat az intézményeket, melyek az emberek életfeltételeinek javítását szolgálják.[2775] >>1888, >>2409 1917 A tekintély viselôire tartozik azoknak az értékeknek megszilárdítása, melyek a közösség tagjainak a bizalmát erôsítik, és arra indítják ôket, hogy vállalják a hozzájuk hasonlók szolgálatát. A részvétel a neveléssel és a műveltséggel kezdôdik. ,,Joggal hihetjük, hogy az emberiség jövôje azok kezében van, akik a következô nemzedékeknek át tudják adni az élet értelmét és a remény erejét.''[2776] >>1818 Összefoglalás 1918 ,,Nincs hatalom, csak Istentôl, s amelyek léteznek, azokat Isten rendelte'' (Róm 13,1--2). 1919 Minden emberi közösségnek szüksége van tekintélyre, hogy fönnmaradjon és gyarapodjon. 1920 ,,Látható (...), hogy a politikai közösség és a nyilvános tekintély az emberi természeten alapszik és ezért az Isten által meghatározott rendhez tartozik.''[2777] 1921 A tekintéllyel akkor élnek törvényesen, ha a társadalom közjavának elérésére használják. Ennek érdekében olyan eszközöket kell használnia, melyek erkölcsileg megengedhetôk. 1922 A politikai rendszerek különbözôsége törvényes, föltéve, hogy a közjót szolgálják. 1923 A politikai tekintélynek meg kell maradnia az erkölcsi rend határai között, és biztosítania kell a szabadság gyakorlásának föltételeit. 1924 A közjón ,,a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetôvé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék''.[2778] 1925 A közjó három lényeges elemet foglal magában: a személy alapvetô jogainak tiszteletben tartását és elômozdítását; a jólétet, azaz a társadalom szellemi és anyagi javainak gyarapodását; a csoport és tagjai békéjét és biztonságát. 1926 Az emberi személy méltósága magában foglalja a közjó keresését. Mindenkinek fáradoznia kell azért, hogy létrehozzon és fönntartson olyan intézményeket, melyek jobbítják az emberi élet föltételeit. 1927 Az államra tartozik a polgári társadalom közjavának védelme és elômozdítása. Az egész emberi család közjava megköveteli a nemzetközi társadalom bizonyos szervezettségét. ======================================================================== A társadalmi igazságosság 1928 A társadalom a társadalmi igazságosságot nyújtja, amikor teljesíti a föltételeket, melyek a társulásoknak és egyes személyeknek lehetôvé teszik, hogy elérjék azt, ami természetük és hivatásuk szerint megilleti ôket. A társadalmi igazságosság kapcsolódik a közjóhoz és a tekintély gyakorlásához. >>2832 I. Az emberi személy tiszteletben tartása 1929 A társadalmi igazságosságot csak az ember transzcendens méltóságának tiszteletben tartásával lehet megvalósítani. A személy a társadalom végsô célja, a társadalom a személyre van rendelve: >>1881 Az emberi személy méltóságának ,,védelmét és elômozdítását a Teremtô ránk bízta; felelôsek érte a férfiak és a nôk, vállalt feladatuk szerint a történelem minden korszakában''.[2779] 1930 Az emberi személy tiszteletben tartása magában foglalja azoknak a jogoknak a tiszteletben tartását, melyek a személynek mint teremtménynek a méltóságából fakadnak. E jogok megelôzik a társadalmat, és kötelezôek reá nézve. Megalapozzák minden tekintély erkölcsi legitimitását: ha egy társadalom megcsúfolja vagy pozitív törvényhozásában megtagadja ôket, saját erkölcsi legitimitását ingatja meg.[2780] E tisztelet nélkül a tekintély csak erôre vagy az erôszakra tud támaszkodni, hogy alattvalóinak engedelmességét kicsikarja. Az Egyház feladata, hogy a jóakaratú embereket emlékeztesse ezekre a jogokra, és megkülönböztesse e jogokat a rossz szándékú vagy hamis követelésektôl. >>1700, >>1902 1931 Az emberi személy tisztelete föltételezi ennek az elvnek a tiszteletben tartását: ,,minden egyes embernek a felebarátot -- kivétel nélkül -- úgy kell tekintenie, mint saját ťalteregójátŤ, gondoskodva elsôsorban az életérôl és a hozzá szükséges eszközökrôl''.[2781] A saját erejével semmiféle törvényhozás nem tudja kizárni a félelmeket, az elôítéleteket, a gôg és a vak önszeretete (egoizmus) magatartását, amelyek ellenkeznek a valóban testvéri társadalom berendezkedésével. E cselekvésmódokat csak a szeretet szünteti meg, mely minden emberben megtalálja a ,,felebarátot'', a testvért. >>2212, >>1825 1932 A kötelesség, hogy mások felebarátja legyünk és tevékenyen szolgáljunk nekik, még sürgetôbbé válik, ha a szóban forgó személyek bármilyen szempontból különösen ínséget szenvedôk. ,,Amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, nekem tettétek'' (Mt 25,40). >>2449 1933 Ugyanez a kötelesség kiterjed azokra is, akik másként gondolkoznak vagy cselekednek, mint mi. Krisztus tanítása oly messzire megy, hogy a bántások bocsánatát kéri, és a szeretet parancsát, mely az új Törvény sajátossága, kiterjeszti valamennyi ellenségre.[2782] Az evangélium szellemében történô szabadítás összeegyeztethetetlen az ellenségnek mint személynek gyűlöletével, de nem a rossz gyűlöletével, amit az mint ellenség művel. >>2303 II. Az emberek közötti egyenlôség és különbözôség 1934 Az egy Isten képmására teremtett összes ember ugyanazzal az értelmes lélekkel, ugyanazzal a természettel és ugyanazzal az eredettel bír. Krisztus áldozatától megváltva valamennyien egy és ugyanazon isteni boldogságban való részesedésre kapnak meghívást: tehát mindannyian ugyanannak a méltóságnak örvendenek. >>225 1935 Az emberek közötti egyenlôség lényegileg a személyi méltóságukra és a belôle fakadó jogokra támaszkodik: >>357 ,,A személy alapvetô jogaiban a diszkrimináció minden -- nem, faj, bôrszín, társadalmi helyzet, nyelv vagy vallás alapú --társadalmi vagy kulturális formáját le kell gyôzni és meg kell szüntetni mint Isten tervével ellentétes dolgot.''[2783] 1936 Amikor az ember megszületik erre a világra, nem rendelkezik mindennel, amire szüksége van testi és lelki életének fejlôdéséhez. Szüksége van másokra. Különbségek jelennek meg, melyek életkorhoz, testi képességekhez, értelmi és erkölcsi adottságokhoz, gazdasági tevékenységhez és vagyonhoz kötôdnek.[2784] A talentumok nem egyformán kerülnek szétosztásra.[2785] >>1879 1937 E különbségek Isten tervéhez tartoznak, aki azt akarja, hogy mindenki megkapja a másiktól, amire szüksége van, akiknek pedig különleges ,,talentumai'' vannak, osszák meg értékeiket azokkal, akik rászorulnak ezekre. A személyes különbségek nagylelkűségre, jóindulatra, ajándékozásra késztetnek és gyakran köteleznek; serkentik a kultúrákat, hogy egyik a másikat gazdagítsa: >>340, >>791, >>1202 ,,Oly különbözôképpen osztogatom az erényeket, hogy nem adom mindet egynek, hanem az egyiknek ezt, a másiknak azt adom. (...) Egyiknek a szeretetet, másiknak az igazságosságot, harmadiknak az alázatosságot, a negyediknek az eleven hitet (...). És így adtam az erény sokféle ajándékát és kegyelmét, lelkieket és mulandókat egyaránt annyira változatosan, hogy egyetlen személynek sem adtam meg valamennyit, azért nem, hogy kénytelenek legyetek egymás szeretetével élni (...); úgy akartam, hogy az egyiknek szüksége legyen a másikra, s valamennyien szolgáim legyetek a tôlem kapott kegyelmek és ajándékok osztogatásában.''[2786] 1938 Léteznek azonban gonosz egyenlôtlenségek is, amelyek férfiak és nôk millióit sértik. Ezek nyíltan ellenkeznek az evangéliummal: >>2437 ,,A személyek egyenlô méltósága megköveteli, hogy emberibb és méltányos életfeltételekhez jussanak. Ugyanis az egy emberi család tagjai vagy népei közötti kirívóan nagy gazdasági és társadalmi egyenlôtlenségek botrányt okoznak és ellenkeznek a társadalmi igazságossággal, a méltányossággal, az emberi személy méltóságával, és a társadalmi és nemzetközi békével.''[2787] >>2317 III. Az emberi szolidaritás 1939 A szolidaritás alapelve, amelyet ,,barátság'' vagy ,,szociális szeretet'' néven is neveznek, az emberi és keresztény testvériség közvetlen követelménye:[2788] >>2213 A tévedés ,,elsô, ma oly széles körben és veszedelmesen elterjedt forrása az, hogy megfeledkeznek az emberek azon kölcsönös kapcsolatáról és szeretetérôl, amelyet mind a közös eredet és az összes ember -- bármely néphez tartozzék is -- értelmes természetének azonossága, mind a megváltás áldozata, melyet Krisztus a kereszt oltárán mennyei Atyjának engesztelésül fölajánlott, parancsol''.[2789] >>360 1940 A szolidaritás mindenekelôtt a javak szétosztásában és a munka megfizetésében mutatkozik meg. Magában foglalja az erôfeszítést az igazságosabb társadalmi rendért, melyben a feszültségeket jobban meg lehet oldani, s melyben a feszültségek könnyebben megtalálják az egyeztetett megoldást. >>2402 1941 A társadalmi--gazdasági problémákat csak a szolidaritás valamennyi formájának, a szegények egymás közötti, a gazdagok és szegények, a munkások egymás közötti, a munkaadók és munkavállalók, a nemzetek és népek szolidaritásának segítségével lehet megoldani. A nemzetközi szolidaritás az erkölcsi rend követelménye. A világ békéje részben ettôl függ. >>2317 1942 A szolidaritás erénye meghaladja az anyagi javak kereteit. Az Egyház, a hit lelki javait terjesztve, többnyire segítette a gazdasági fejlôdést is, amelynek gyakran nyitott új utakat. Századokon át így valósultak meg az Úr szavai: ,,Ti keressétek elôször az Isten országát és annak igazságát, s ezeket mind megkapjátok hozzá'' (Mt 6,33): >>1887, >>2632 ,,Mintha kétezer éve nem élne kitartóan az Egyház lelkében mindenki kollektív felelôsségérzete mindenkiért, melybôl egészen a hôsies szeretetig merítettek erôt a lelkek, tudniillik a földet művelô, rabszolgákat fölszabadító, betegeket gyógyító, a hitet, a kultúrát és a tudományt minden kor minden népéhez elvivô szerzetesek, azért hogy olyan társadalmi föltételeket teremtsenek, amelyek egyedül képesek lehetôvé és könnyűvé tenni az emberhez és a keresztényhez méltó életet.''[2790] Összefoglalás 1943 A társadalom a társadalmi igazságosságot nyújtja, amikor teljesíti a föltételeket, melyek a társulásoknak és egyes személyeknek lehetôvé teszik, hogy elérjék azt, ami természetük és hivatásuk szerint megilleti ôket. 1944 Az emberi személy tisztelete azt jelenti, hogy valaki a másik emberre úgy tekint, mint ,,alteregójára''. Föltételezi az alapvetô jogok tiszteletét, melyek a személy bensô méltóságából fakadnak. 1945 Az emberek közötti egyenlôség lényegileg személyi méltóságukra és a belôle fakadó jogokra támaszkodik. 1946 A személyek közötti különbségek Isten tervéhez tartoznak, aki azt akarja, hogy rászoruljunk egymásra. A különbségeknek serkentenie kell a szeretetet. 1947 Az emberi személyek egyenlô méltósága követeli a törekvést a túlzott társadalmi és gazdasági különbségek enyhítésére, és arra késztet, hogy megszüntessék a gonosz egyenlôtlenségeket. 1948 A szolidaritás kiemelkedôen keresztény erény, az anyagi, de még inkább a lelki javakban részesítést gyakorolja. ======================================================================== Isten üdvössége: törvény és kegyelem 1949 A boldogságra meghívott, de a bűntôl megsebesült embernek szüksége van Isten üdvösségére. Az isteni segítség Krisztusban jött el hozzá a Törvény által, mely irányítja, és a kegyelemben, mely támogatja az embert: ,,Félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket. Mert Isten maga ébreszti bennetek a szándékot és a jóságos terveinek megfelelô cselekvést.,, (Fil 2,12--13) ======================================================================== Az erkölcsi törvény 1950 Az erkölcsi törvény az isteni bölcsesség műve. Szentírási értelemben úgy határozható meg, hogy atyai tanítás, isteni pedagógia. Elôírja az embernek az utakat és a magatartási szabályokat, melyek elvezetnek a megígért boldogsághoz; tiltja a rossz utakat, amelyek elfordítanak Istentôl és az Ô szeretetétôl. A Törvény egyszerre szigorú parancsolataiban és édes ígéreteiben. >>53, >>1719 1951 A törvény illetékes tekintélytôl a közjó érdekében kibocsátott cselekvési szabály. Az erkölcsi törvény értelmes rendet tételez föl a teremtmények között, melyet javukra és céljuk érdekében a Teremtô hatalma, bölcsessége és jósága határozott meg. Minden törvény elsô és utolsó igazságát az örök törvényben találja meg. A törvényt az élô Isten, mindenek Teremtôje és Megváltója gondviselésében való részesedésként az értelem jelenti ki és erôsíti meg. ,,Az értelem rendelkezését törvénynek nevezzük.''[2791] >>295, >>306 ,,[A törvény Isten jóságának ajándéka,] de hogy egyedül csak az ember dicsekedhessék azzal, hogy méltó volt átvenni a törvényt Istentôl, mint értelmes élôlény, értelmes szabadsággal is rendelkezik, annak alávetetten, aki alávetett neki mindent.''[2792] >>301 1952 Az erkölcsi törvény különbözô formákban fejezôdik ki, de valamennyi összefügg egymással: örök törvény, minden törvény forrása Istenben; természetes törvény; kinyilatkoztatott törvény, mely magában foglalja a régi törvényt és az új, az evangéliumi törvényt; végül polgári és egyházi törvények. 1953 Az erkölcsi törvény teljességét és egységét Krisztusban találja meg. Jézus Krisztus személyében a tökéletesség útja. Ô a törvény célja, mert egyedül Ô tanítja és adja az Istentôl való igazságot: ,,A törvény célja Krisztus, minden hívô megigazulására'' (Róm 10,4). >>578 I. A természetes erkölcsi törvény 1954 Az ember részesedik a Teremtô bölcsességében és jóságában, aki átadta neki a cselekedetei fölötti uralmat és az igazság és a jó szerinti önrendelkezés képességét. A természetes törvény azt az eredeti erkölcsi érzéket fejezi ki, amely lehetôvé teszi, hogy az ember értelemmel különbséget tudjon tenni a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között: >>307, >>1776 ,,A természetes törvény (...) bele van írva és bele van vésve minden egyes emberi lélekbe, mert ez maga az emberi értelem, mely kötelez a jó megtételére és tiltja a bűnt. Az emberi értelem ezen elôírása azonban nem bírna törvény erejével, ha nem egy magasabb értelem hangja és tolmácsa volna, akinek értelmünket és szabadságunkat alá kell rendelnünk.''[2793] 1955 Az isteni és a természetes törvény[2794] megmutatja az embernek az utat a jó megtételéhez és célja eléréséhez. A természetes törvény az erkölcsi életet irányító elsô és lényeges parancsokat hirdeti ki. Alapja az Isten utáni vágy; az engedelmesség az iránt, aki minden jó forrása és bírája; valamint az érzék, hogy a másikat önmagunkkal egyenlônek fogadjuk el. Fô parancsai a Tízparancsolatban találhatók meg. E törvényt nem az értelem nélküli lényekhez (melyek összessége a természet) viszonyítva mondjuk természetesnek, hanem azért, mert az értelem, amely kihirdeti, sajátosan az emberi természethez tartozik: >>1787, >>396, >>2070 ,,Hová lennének ezek a törvények leírva, ha nem annak a világosságnak a könyvébe, amelyet igazságnak nevezünk? Innen ered minden igaz törvény, és kerül az ember szívébe is, ha az igazság szerint él. Nem úgy, hogy áttelepszik belé, hanem lenyomatként, ahogy a pecsétgyűrű átadja formáját a viasznak, de a gyűrűben is megmarad.''[2795] ,,A természetes törvény nem más, mint az értelem Istentôl belénk áraszott fénye. E fénynek köszönhetôen ismerjük föl, hogy mit kell tennünk és mit kell elkerülnünk. Ezt a fényt és ezt a törvényt Isten a teremtéskor adta nekünk.''[2796] 1956 A természetes törvény, mely minden egyes ember szívében jelen van és amelyet az értelem megerôsít, parancsolataiban egyetemes és tekintélye mindenkire kiterjed. Kifejezi a személy méltóságát és meghatározza elemi jogainak és kötelességeinek alapvonalait: >>2261 ,,A józan értelem valóban törvény, mely megfelel a természetnek, mindenkire kiterjed, állandó, örök, parancsolva a kötelesség teljesítésére hív, tiltásaival visszariaszt a csalástól. (...) Ezt a törvényt sem cserélni, sem abból valamit kihagyni, sem teljesen eltörölni nem lehet.''[2797] 1957 A természetes törvény alkalmazása nagyon különbözô; az életföltételekhez, helyekhez, korokhoz és életkörülményekhez igazodó megfontolást igényelhet. Mindazonáltal a természetes törvény a különbözô kultúrákban olyan szabály marad, mely az embereket összeköti egymással, és az elkerülhetetlen különbségektôl eltekintve közös alapelveket ad nekik. 1958 A természetes törvény változhatatlan[2798] és ugyanaz marad a történelem változásai közepette; fönnmarad az eszmék és a szokások változása közben és segíti fejlôdésüket. A természetes törvényt kifejezô szabályok lényegileg mindig érvényesek maradnak. Még ha tagadják is elveit, sem megsemmisíteni, sem kitörölni nem lehet az emberi szívbôl. Mindig újra föltámad mind az egyének, mind a társadalmak életében: >>2072 ,,Uram, a te Törvényed félreérthetetlenül bünteti a lopást; és az emberek szívébe írt törvény, melyet maga a gonoszság sem töröl ki.''[2799] 1959 A természetes törvény, a Teremtô nagyon jó alkotása, megadja azokat a szilárd alapokat, amelyekre az ember fölépítheti a döntéseit vezérlô erkölcsi szabályok épületét. Megadja a minden emberi közösség építéséhez nagyon szükséges erkölcsi alapot is. Végül a polgári törvény alapját is biztosítja, mely rá épül, mind gondolkodásával -- következtetéseket vonva le a természetes törvény alapelveibôl --, mind pozitív és jogi természetű kiegészítéseivel. >>1879 1960 A természetes törvény parancsait nem mindenki érzékeli világosan és közvetlenül. A jelen állapotban a bűnös embernek isteni kegyelemre és kinyilatkoztatásra van szüksége ahhoz, hogy a vallási és erkölcsi igazságokat ,,mindenki nehézség nélkül, bizonyossággal és tévedések nélkül''[2800] fölismerhesse. A természetes törvény a kinyilatkoztatott törvénynek és a kegyelemnek Istentôl készített és a Szentlélek működésével teljes összhangban lévô alapot ad. >>2071, >>37 II. A régi törvény 1961 Isten, a mi Teremtônk és Megváltónk Izraelt népéül választotta és kinyilatkoztatta neki Törvényét, ily módon készítve elô Krisztus eljövetelét. Mózes Törvénye számos olyan igazságot tartalmaz, melyek az értelem számára természetes úton hozzáférhetôk. E törvények megerôsítést és hitelesítést nyernek az Üdvösség Szövetségében. >>62 1962 A régi törvény a kinyilatkoztatott Törvény elsô stádiuma. Erkölcsi elôírásait tíz parancsolat foglalja össze. A Tízparancsolat parancsolatai lerakják az Isten képmására alkotott ember hivatásának alapjait; tiltják az Isten szeretetével és a felebarát szeretetével ellenkezô dolgokat, és elôírják azt, ami e két szeretethez lényegileg hozzátartozik. A Tízparancsolat a lelkiismeret minden ember számára fölkínált világossága, hogy Isten hívását és útjait megmutassa neki és megvédje ôt a rossztól: >>2058 Isten ,,táblákra írta a törvényt, amit a szívekben nem olvastak''.[2801] 1963 A keresztény hagyomány szerint a szent,[2802] lelki[2803] és jó[2804] Törvény még tökéletlen. Mint pedagógus,[2805] megmutatja, mit kell tenni, de önmagában nem rendelkezik erôvel, tudniillik a Szentlélek kegyelmével, hogy az ember a törvényt meg tudja tartani. A bűn miatt, amit képtelen elvenni, a rabszolgaság törvénye marad. Szent Pál szerint a törvénynek különösen az a funkciója, hogy föltárja és kinyilvánítsa a bűnt, mely az ember szívében kialakítja ,,a bűnös vágy törvényét''.[2806] Mindazonáltal a Törvény az Ország útján az elsô lépés marad. A választott népet és minden egyes keresztényt elôkészít és fölkészít a megtérésre és az Üdvözítô Istenbe vetett hitre. Olyan tanítást ad, mely örökre, mint Isten Igéje létezik. >>1610, >>2542, >>2515 1964 A régi Törvény elôkészület az evangéliumra. ,,Törvény és fegyelem volt számukra, és az eljövendôk próféciája.''[2807] Jövendöli és elôre hirdeti a bűntôl való szabadulás művét, ami Krisztussal fog beteljesedni, az Újszövetséghez képeket, ,,elôképeket'' és szimbólumokat ad a Lélek szerinti élet kifejezésére; végül a bölcsességi könyvek és a próféták tanításában tökéletesedik, amely az Újszövetség és a mennyek országa felé irányítja a régi Törvényt: >>122 ,,Az ó Szövetség idején is voltak emberek, akik telve voltak szeretettel és a Szentlélek kegyelmével, akik elsôsorban a lelki és örök ígéretek beteljesedését várták. Ebbôl a szempontból ôk már az új Törvényhez tartoznak. És viszont, az új Szövetség alatt is élnek testi emberek, akik még nem érték el az új Törvény tökéletességét, s büntetéssel és bizonyos földi ígéretekkel kell rávezetni ôket az erényes cselekedetekre. A régi törvény azonban, bár adta a szeretet parancsait, nem közvetítette a Szentlelket, aki által ťIsten szeretete kiáradt a szívünkbeŤ, ahogy a Róm 5,5 mondja.''[2808] >>1828 III. Az új törvény vagy evangéliumi törvény 1965 Az új Törvény, más nevén az evangéliumi Törvény a földön a természetes és kinyilatkoztatott isteni Törvény tökéletes formája. Krisztus műve, és elsôsorban a Hegyi Beszédben fejezôdik ki. A Szentléleknek is műve és általa a szeretet belsô törvényévé válik: ,,Izrael házával új szövetséget kötök. (...) Elméjükbe helyezem és szívükbe vésem törvényeimet; én az ô Istenük leszek, ôk meg az én népem lesznek'' (Zsid 8,8.10).[2809] >>459, >>581, >>715 1966 Az új Törvény a Szentlélek kegyelme, mely a Krisztusba vetett hit által ajándékba adatik a híveknek. A szeretet által tevékeny, és az Úr beszédét használja föl arra, hogy tanítsa, mit kell tennünk, és a szentségeket, hogy közölje a teendôhöz szükséges kegyelmet: ,,Ha valaki jámboran és józanul megfontolja a beszédet, amit a mi Urunk Jézus Krisztus a hegyen mondott el, miként azt a Máté szerinti evangéliumban olvassuk, úgy gondolom, megtalálja benne mindazt, ami a jó erkölcsökhöz tartozik, a keresztény élet tökéletes módját (...). Ezt azért mondtam, hogy világossá váljék: e beszéd a keresztény életet formáló összes törvény tökéletessége.''[2810] 1967 Az evangéliumi Törvény a régi Törvényt beteljesíti,[2811] bevégzi, fölülmúlja és tökéletesíti. A boldogságokban beteljesíti az isteni ígéreteket azáltal, hogy fölemeli és ,,a mennyek országára'' irányítja azokat. A szegényekhez, az alázatosakhoz, a megtörtekhez, a tisztaszívűekhez, a Krisztus miatt üldözöttekhez fordul, akik készségesek hittel fogadni ezt az új reményt, és így mutatja meg az Ország elôre nem látott útjait. >>577 1968 Az evangéliumi Törvény beteljesíti a Törvény parancsolatait. Az Úr beszéde nem oldja föl és nem fokozza le a régi Törvény erkölcsi elôírásait, hanem elôhozza rejtett erôiket és új igényeket fakaszt belôlük: kinyilatkoztatja teljes isteni és emberi igazságukat. Nem ad hozzá új, külsô parancsolatokat, hanem a cselekedetek gyökerét újítja meg, a szívet, ahol az ember választ tiszta és tisztátalan között,[2812] ahol a hit, a remény, a szeretet és velük a többi erény formálódik. Így az evangélium a mennyei Atya tökéletességének követésével tökéletesíti a Törvényt,[2813] isteni nagylelkűséggel megbocsátva az ellenségeknek és imádkozva az üldözôkért.[2814] >>129 1969 De az új Törvény gyakorolja a vallásosság cselekedeteit: az alamizsnát, az imádságot, a böjtöt az Atya kedvért, ,,aki a rejtekben is lát'', másként, mint akik azt kívánják, hogy ,,lássák ôket az emberek''.[2815] Imádsága a Miatyánk.[2816] >>1434 1970 Az Evangéliumi törvény magában foglalja a határozott választást ,,a két út'' között[2817] és az Úr szavainak megvalósítását.[2818] Összefoglalása az aranyszabály: ,,Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.'' (Mt 7,12)[2819] >>1696, >>1789 Az egész evangéliumi törvény benne foglaltatik Jézus új parancsában,[2820] hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ô szeretett minket.[2821] 1971 Az Úr beszédéhez hozzá kell kapcsolni az apostoli tanítások erkölcsi katekézisét, mint például Róm 12--15; 1Kor 12--13; Kol 3--4; Ef 4--6 stb. Ez az oktatás az Úr tanítását az apostolok tekintélyével közvetíti, fôként azoknak az erényeknek a bemutatásával, melyek a Krisztusba vetett hitbôl fakadnak és életüket a Szentlélek legfôbb adományából, a szeretetbôl kapják. ,,Szeressetek tettetés nélkül (...). A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz (...), a reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrôk, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.'' (Róm 12,9--13) Ez a katekézis arra is tanít, hogy a konkrét lelkiismereti eseteket a Krisztussal és az Egyházzal való kapcsolatunk fényében vizsgáljuk.[2822] >>1823, >>1789 1972 Az új Törvény a szeretet törvénye, mert inkább a Szentlélek által belénk árasztott szeretet, mint a félelem késztet cselekvésre bennünket; a kegyelem törvénye, mert a hit és a szentségek révén adja a kegyelem erejét a cselekvéshez; a szabadság törvénye,[2823] mert megszabadít a régi Törvény rituális és jogi elôírásaitól; megtanít arra, hogy a szeretet hatására önként cselekedjünk, s végül a szolgai állapotból, melyben ,,a szolga nem tudja, mit tesz az ura'', Krisztus barátjává emel, ,,mert mindent tudtul adtam nektek, amit az én Atyámtól hallottam'' (Jn 15,15); sôt az öröklô fiú állapotába helyez.[2824] >>782, >>1828 1973 A parancsolatok mellett az új Törvény felöleli az evangéliumi tanácsokat is. A hagyományos megkülönböztetés Isten parancsai és az evangéliumi tanácsok között a szeretethez, a keresztény élet tökéletességéhez való viszonyukon alapszik. A parancsok célja, hogy kizárjanak mindent, ami összeegyeztethetetlen a szeretettel. A tanácsok célja, hogy távol tartsák mindazt, ami nem ellentétes ugyan a szeretettel, de akadályozhatja fejlôdését.[2825] >>2053, >>915 1974 Az evangéliumi tanácsok az ajándékozással soha meg nem elégedô szeretet élô teljességét fejezik ki. Ennek indító erejérôl tanúskodnak és lelki serénységünket serkentik. Az új Törvény tökéletessége lényegében az Isten és felebarát iránti szeretet parancsában áll. A tanácsok megmutatják a rövidebb utakat, a hatékonyabb eszközöket, és mindenkinek saját hivatásának megfelelôen kell gyakorolnia ôket: >>2013 ,,(Isten) nem akarja, hogy mindenki minden tanácsot betartson, hanem csak azokat, melyek a személyeknek, az idôknek, az alkalmaknak és az erôknek megfelelôek, amint a szeretet megköveteli; mert a szeretet mint minden erény, minden parancs, minden tanács, egyszóval valamennyi keresztény törvény és cselekedet királynôje szabja meg mindenkinek a maga helyét, rendjét, idejét és értékét.''[2826] Összefoglalás 1975 A Szentírás szerint a Törvény Isten atyai eligazítása az ember számára, mellyel a megígért boldogságra vezetô utakat elôírja és tiltja a rossz utait. 1976 A Törvény ,,az értelem rendelkezése a közjó érdekében, melyet az tesz közzé, aki a közösségnek gondját viseli''.[2827] 1977 Krisztus a Törvény célja.[2828] Egyedül Ô tanítja és adja Isten igazságát. A természetes törvény a Teremtôje képmására alkotott ember részesedése Isten bölcsességében és jóságában. 1978 A természetes törvény kifejezi a személy méltóságát és meghatározza elemi jogainak és kötelességeinek alapvonalait. 1979 A természetes törvény változhatatlan és megmarad a történelem folyamán. A természetes törvényt kifejezô szabályok lényegükben érvényben maradnak. E törvény az erkölcsi szabályok és a polgári törvény szükséges alapját képezi. 1980 A régi törvény a kinyilatkoztatott Törvény elsô stádiuma. Erkölcsi elôírásait tíz parancsolat foglalja össze. 1981 Mózes törvénye sok, a természetes értelem számára elérhetô igazságot tartalmaz. Isten, mert az emberek a szívükben nem olvasták, kinyilatkoztatta ezeket. 1982 A régi törvény bizonyos elôkészület az evangéliumhoz. 1983 Az új Törvény a Szentléleknek a Krisztusba vetett hit által elfogadott kegyelme, mely a szeretet által tevékeny. Elsôsorban az Úr Hegyi Beszédében fejezôdik ki, és a szentségeket használja a kegyelem közlésére. 1984 Az evangéliumi Törvény beteljesíti, fölülmúlja és tökéletesíti a régi Törvényt: ígéreteit a mennyország boldogságaival, parancsolatait a cselekedetek gyökere, a szív megújításával. 1985 Az új Törvény a szeretet törvénye, a kegyelem törvénye, a szabadság törvénye. 1986 A parancsolatokon kívül az új Törvény evangéliumi tanácsokat is magában foglal. ,,Az Egyház életszentségét különleges módon elôsegíti több tanács, melyeket az Úr az evangéliumban javasolt tanítványainak.''[2829] ======================================================================== Kegyelem és megigazulás I. A megigazulás 1987 A Szentlélek kegyelmének megvan a hatalma ahhoz, hogy megigazulttá tegyen bennünket, azaz megtisztítson bűneinktôl és közölje velünk Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit[2830] és a keresztség által:[2831] >>734 ,,Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk, hogy Krisztus föltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Halálával egyszer halt meg a bűnnek, élve azonban Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Jézus Krisztusban.'' (Róm 6,8- -11) 1988 A Szentlélek hatalma által részesülünk Krisztus szenvedésében meghalván a bűnnek, és részesedünk az ô föltámadásában új életre születvén; tagjai vagyunk az ô testének, ami az Egyház;[2832] arra a szôlôtôre oltott szôlôvesszôk vagyunk, aki Ô maga:[2833] >>654 ,,A Szentlélek által Isten részeseinek neveznek minket. (...) A Lélek közlése által válunk részesévé az isteni természetnek (...). Mert nem más okból istenülnek meg azok, akikben Ô jelen van.''[2834] 1989 A Szentlélek kegyelmének elsô műve a megtérés, mely munkálja a megigazulást Jézus prédikációja szerint az evangélium kezdetén: ,,Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!'' (Mt 4,17) A kegyelem indítására az ember Isten felé fordul és elfordul a bűntôl, így fogadja a magasságból érkezô bocsánatot és igazságot. ,,A megigazulás (...) nem egyszerűen a bűnök megbocsátása, hanem a belsô ember megszentelése és megújítása.''[2835] >>1427 1990 A megigazulás eloldja az embert a bűntôl, mely ellentmond Isten szeretetének, és megtisztítja szívét a bűntôl. A megigazulás a bocsánatot fölkínáló Isten irgalmasságának kezdeményezését követi. Megbékélteti az embert Istennel. Megszabadít a bűn rabszolgaságából, és meggyógyít. >>1446, >>1733 1991 A megigazulás ugyanakkor Isten igazságosságának elfogadása a Jézus Krisztusba vetett hit által. Az igazságosság itt az isteni szeretet egyenességét (minden hamisság nélküliségét; ford. megj.) jelenti. A megigazulással együtt szívünkbe árad a hit, a remény és a szeretet, és képessé válunk arra, hogy engedelmeskedjünk az isteni akaratnak. >>1812 1992 A megigazulást Krisztus szenvedése érdemelte ki számunkra, aki élô, szent, Istennek tetszô áldozatul ajánlotta föl magát a kereszten, kinek vére az engesztelés eszköze lett minden ember bűneiért. A megigazulást a hit szentsége, a keresztség közvetíti számunkra. A megigazulás hasonlóvá tesz Isten igazságához, aki irgalmának hatalmával belsôleg igazzá tesz minket. A megigazulás célja Isten és Krisztus dicsôsége és az örök élet ajándéka:[2836] >>617, >>1206, >>294 ,,Most pedig Isten a Törvény és a Próféták által tanúsított igazságossága a törvény nélkül vált nyilvánvalóvá, Isten igazságossága a Jézus Krisztusba vetett hit által mindazok iránt, akik hisznek. Ugyanis nincs különbség: mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsôségét, megigazulásukat ingyen kapják, az Ô kegyelme által, a Jézus Krisztusban lévô megváltás révén. Ôt adta oda Isten véres engesztelô áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint Ô igaz, úgy akart igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz.'' (Róm 3,21--26) 1993 A megigazulás állandóvá teszi az együttműködést Isten kegyelme és az ember szabadsága között. Ez az ember részérôl a megtérésre hívó Isten szavára adott hívô beleegyezésben és az e beleegyezést megelôzô és megôrzô Szentlélek indításával való szeretetteljes együttműködésben fejezôdik ki: >>2008 ,,Úgy, hogy amikor Isten a Szentlélek világosságával megérinti az ember szívét, az ember nem teljesen tehetetlenül fogadja ezt az ösztönzést, amelyet akár vissza is utasíthat; de pusztán szabad akaratával, Isten kegyelme nélkül sem tud az Isten elôtti igazságra fölkészülni.''[2837] >>2068 1994 A megigazulás Isten szeretetének Jézus Krisztusban megnyilvánult és a Szentlélek által adott legkiválóbb műve. Szent Ágoston úgy gondolja, hogy a bűnös megigazulása ,,nagyobb dolog, mint az ég és a föld teremtése'', mert ,,az ég és a föld elmúlik; a választottak üdvössége és igazsága azonban soha nem múlik el''.[2838] Azt is gondolja, hogy a bűnösök megigazulása fölülmúlja az angyalok igazságban történt teremtését is, amennyiben nagyobb irgalmasságról tanúskodik. >>312, >>412 1995 A Szentlélek belsô tanítómester. A megigazulás, melynek hatására megszületik a ,,belsô ember'',[2839] magában foglalja az egész ember megszentelését: >>741 ,,Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre. (...) Most, hogy fölszabadultatok a bűn alól és Isten szolgái lettetek, gyümölcsötök a megszentelôdés, célotok az örök élet.'' (Róm 6,19.22) II. A kegyelem 1996 Megigazulásunk Isten kegyelmébôl való. A kegyelem jóakarat, ingyenes segítség, amit Isten azért ad nekünk, hogy válaszolni tudjunk az Ô hívására: hogy Isten fiai,[2840] fogadott fiúk,[2841]az isteni természet[2842] és az örök élet[2843] részesei legyünk. >>153 1997 A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensôségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint ,,fogadott fiú'' ettôl fogva az egyszülött Fiúval egységben ,,Atyának'' szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat. >>375, >>260 1998 Ez az örök életre szóló meghívás természetfölötti. Teljesen Isten ingyenes kezdeményezésétôl függ, mert csak Ô nyilatkoztathatja ki és ajándékozhatja Önmagát. Fölülmúlja az ember -- és minden teremtmény -- értelmi képességeit és akarati erôit.[2844] >>1719 1999 Krisztus kegyelme Istentôl adott, ingyenes ajándék, az Ô -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka azért, hogy a bűnbôl kigyógyítson és megszenteljen minket: ez a megszentelô, más szóval megistenítô kegyelem, melyet a keresztségben kapunk. Ez bennünk a megszentelés művének forrása:[2845] >>1966 ,,Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De mindezt Isten viszi végbe, aki megengesztelôdött irántunk Krisztus által.'' (2Kor 5,17--18) 2000 A megszentelô kegyelem állapotszerű (habituális) ajándék, állandó természetfölötti készség, mely tökéletesíti a lelket, hogy képessé tegye az Istennel való életre és az Ô szeretetéért való cselekvésre. Az állapotszerű (habituális) kegyelmet, mely maradandó készség az isteni hívás szerinti életre és cselekvésre, meg kell különböztetnünk az aktuális kegyelmektôl, melyek isteni beavatkozások a megtérés kezdetén, vagy a megszentelés művének folyamatában. 2001 Az ember elôkészülete a kegyelem fogadására már a kegyelem műve. Szükségünk van rá, hogy együttműködésünk a hit általi megigazulásban és a szeretet általi megszentelôdésben elkezdôdjön és fönnmaradjon. Isten véghezviszi bennünk azt, amit elkezdett, ,,mert Ô, amikor valamit megkezd, megteszi, hogy akarjuk; és amikor befejez, együttműködik azokkal, akik akarják''.[2846] >>490 ,,Mi is cselekszünk, de Istennel együtt, mert irgalmassága megelôz minket. Megelôz, hogy meggyógyuljunk, mert követ is, hogy gyógyultan éljünk; megelôz, hogy meghívjon, követ, hogy megdicsôüljünk; megelôz, hogy jámboran éljünk, követ, hogy Ôvele örökké éljünk, mert nélküle semmit sem tehetünk.''[2847] 2002 Isten szabad kezdeményezése az ember szabad válaszát igényli; mert Isten az embert a maga képmására teremtette, és a szabadsággal együtt hatalmat adott neki arra, hogy Ôt megismerje és szeresse. A lélek csak szabadon lép a szeretet közösségébe. Isten közvetlenül érinti meg és indítja az ember szivét. Az emberbe oltotta az igazság és a jóság vágyát, melyet egyedül Ô tud beteljesíteni. Az ,,örök élet'' ígéretei minden reményt fölülmúló módon megfelelnek ennek a vágyakozásnak: >>1742 ,,Azt, hogy Te a magad nagyon jó műveid után -- ámbár teljes nyugalomban alkottad ôket -- megpihentél a hetedik napon, Könyved hangja jövendöli nekünk, tudniillik, hogy mi is -- azért a mi nagyon jó cselekedeteink után, mert Te ajándékoztad azokat nekünk -- az örök ilet Szombatján meg fogunk pihenni Benned.''[2848] >>2550 2003 A kegyelem elsôsorban és fôként a bennünket megigazulttá tévô és megszentelô Szentlélek ajándéka. De a kegyelem azokat az ajándékokat is magában foglalja, melyeket a Lélek azért ajándékoz, hogy bennünket művéhez társítson, és alkalmassá tegyen arra, hogy mások üdvösségének és Krisztus Testének, az Egyháznak gyarapításában együtt tudjunk működni. Ilyenek a szentségi kegyelmek, az egyes szentségek sajátos ajándékai. Továbbá a különleges kegyelmek, melyeket a Szent Pál által használt görög szóval karizmáknak is nevezünk, ami kegyet, ingyenes ajándékot, jótéteményt jelent.[2849] A karizmák -- még a rendkívüli természetűek is, mint például a csodatevés vagy a nyelveken szólás ajándéka -- minden esetben a megszentelô kegyelemre vannak rendelve, és céljuk az Egyház közjava. Az Egyházat építô szeretet szolgálatában állnak.[2850] >>1108, >>1127, >>799--801 2004 A különleges kegyelmek között meg kell említenünk az állapotbeli kegyelmeket, amelyek a keresztény élet és az egyházi szolgálat hivatalviseléséhez kapcsolódnak: ,,A nekünk adott kegyelem által különbözô ajándékokat birtokolunk; a próféciát a hit szabálya szerint; a szolgálatot a szolgálatban; aki tanít, a tanításban; aki buzdít, a buzdításban; aki adakozik, az egyszerűségben; aki elöljáró, a gondosságban; aki irgalmasságot gyakorol, a vidámságban.'' (Róm 12,6--8) 2005 A kegyelem, mivel természetfölötti, kivonja magát tapasztalati körünkbôl és csak a hit által ismerhetô meg. Nem támaszkodhatunk tehát lelki érzéseinkre vagy tetteinkre, hogy azokból levezethetnénk megigazult vagy üdvözült voltunkat.[2851] Mindazonáltal az Úr szavai szerint -- ,,Cselekedeteikbôl ismeritek meg ôket'' (Mt 7,20) -- Isten jótéteményeinek számbavétele életünkben és a szentek életében záloga annak, hogy a kegyelem munkálkodik bennünk, és egyre nagyobb hitre és bizakodó lelki szegénységre késztet. Ennek a lelkületnek egyik legszebb példája Szent Johanna válasza arra a kérdésre, mellyel az egyházi bírák tôrbe akarták csalni: ,,Amikor megkérdezték, tudja-e, hogy Isten kegyelmében van-e: ťHa nem vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg benne.Ť''[2852] III. Az érdem ,,A szentek közössége téged dicsôít, és amikor megkoronázod érdemeiket, a Te ajándékaidat koronázod meg.''[2853] 2006 Az ,,érdem'' szó általában fizetséget jelent, mellyel egy közösség vagy társaság tartozik egy tagjának cselekedetéért, melyet jósága vagy rosszasága szerint jutalomra vagy büntetésre méltónak ítél. Az érdem az igazságosság erényéhez tartozik a méltányosság elve alapján, ami ezt az erényt vezérli. >>1723, >>1807 2007 Az embernek Istennel szemben a szó szorosan vett jogi értelmében nincsenek érdemei. Közte és köztünk mérhetetlen egyenlôtlenség van, hiszen mi mindent tôle, Teremtônktôl kaptunk. >>42 2008 Az ember Isten elôtti érdeme a keresztény életben abból a ténybôl ered, hogy Isten szabadon úgy rendelkezett: kegyelme művének társává teszi az embert. Isten atyai tevékenysége a maga indításával az elsô, és az ember szabad cselekvése az együttműködésben a második, úgyhogy a jócselekedetek érdemeit elsôsorban Isten kegyelmének kell tulajdonítani, s csak utána a hívônek. Egyébként maga az emberi érdem is Istenre száll vissza, mert Krisztusban végzett jó cselekedetei a Szentlélek sugallataiból és segítségébôl fakadnak. >>306, >>155, >>970 2009 A fiúvá fogadás, amely kegyelembôl az isteni természet részeseivé tesz minket, Isten ingyenes igazságossága következtében valódi érdemmel ruházhat föl. Itt a jog kegyelembôl fakad, szeretettel teljes jog, amely Krisztus ,,társörökösévé'' és méltóvá tesz ,,a megígért örökségre, az örök életre''.[2854] Jócselekedeteink érdeme az isteni jóság ajándéka.[2855] ,,Elôbb adatott a kegyelem, most megfizetik az érdemet. (...) Az Ô ajándékai a te érdemeid.''[2856] >>604 2010 Mivel a megtérés, a megbocsátés és a megigazulás kezdetén a kegyelem rendjében Istené a kezdeményezés, senki sem érdemelheti ki az elsô kegyelmet. Ettôl kezdve azonban a Szentlélek és a szeretet indítására kiérdemelhetjük önmagunk és mások számára a kegyelmeket, amelyek megszentelôdésünk, a kegyelem és a szeretet gyarapodása és az örök élet elnyerése szempontjából hasznosak. Isten bölcsessége szerint még mulandó javakat is, mint például egészség, barátság, kiérdemelhetünk. E kegyelmek és ajándékok a keresztény imádság tárgyai. Az imádság biztosítja az érdemszerzô cselekedeteinkhez szükséges kegyelmet. >>1998 2011 Krisztus bennünk élô szeretete minden érdemünk forrása Isten elôtt. A kegyelem, mely tevékeny szeretettel egyesít Krisztussal, biztosítja cselekedeteink természetfölötti jellegét és abból következôen érdemét Isten és az emberek elôtt. A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük tiszta kegyelem volt: >>492 ,,A földi száműzetés után, remélem, eljutok a hazába, a Te élvezetedre, de nem akarok az ég számára érdemeket gyűjteni, egyedül a te szeretetedért akarok fáradozni (...). A jelen élet estéjén üres kezekkel fogok megjelenni elôtted, mert nem azt kérem tôled, Uram, hogy mérlegeld tetteimet. Minden igazságunk a te szemedben szeplôs. Ezért a te igazságodat akarom magamra ölteni és a te Szeretetedtôl akarom megkapni a te örök birtoklásodat...''[2857] >>1460 IV. A keresztény életszentség 2012 ,,Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (...) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz Ô elsôszülött a sok testvér között. Akiket elôre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsôítette.'' (Róm 8,28--30) >>459 2013 ,,Minden rendű és állapotú Krisztus-hívô meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére.''[2858] Mindannyian meghívást kapnak az életszentségre: ,,Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes'' (Mt 5,48): >>915, >>2545, >>825 ,,E tökéletesség elnyeréséért a hívôk vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erôket, hogy az Ô nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsôségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bôséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja.''[2859] 2014 A lelki fejlôdés a Krisztussal való egyre bensôségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést ,,misztikusnak'' nevezzük, mert a szentségek -- ,,a szent misztériumok'' -- közvetítésével Krisztus misztériumában és Ôbenne a Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindannyiunkat erre a bensôséges egyesülésre hív, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek szóló ingyenes ajándékot. >>774 2015 A tökéletesség útja a kereszten át vezet. Nincs életszentség lemondás és lelki harc nélkül.[2860] A lelki fejlôdés magával hozza az aszkézist és az önmegtagadást, melyek fokozatosan elvezetnek oda, hogy a lélek a boldogságok békéjében és örömében él: >>407, >>2725, >>1438 ,,Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll, és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé menô vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer. ''[2861] 2016 Anyánk, a Szent Egyház fiai Istentôl, Atyjuktól joggal remélik a végsô állhatatosság kegyelmét és a jutalmat a Jézussal közösségben és az Ô kegyelmével tett jó cselekedeteikért.[2862] A hívôk, akik az életnek ugyanazt a szabályát követik, részesednek azok ,,boldog reményében'', akiket az isteni irgalmasság összegyűjt ,,a szent városba, az új Jeruzsálembe (...), amely Istentôl száll alá a mennybôl, mint a vôlegényének fölékesített menyasszony'' (Jel 21,2). >>162, >>1821, >>1274 Összefoglalás 2017 A Szentlélek kegyelme Isten igazságosságát hozza nekünk. A Lélek a hit és a keresztség által összekapcsol Krisztus szenvedésével és föltámadásával, és az Ô életének részesévé tesz minket. 2018 A megigazulásnak mint megtérésnek két szempontja van. A kegyelem indítására az ember Istenhez fordul és elfordul a bűntôl, így bocsánatot és igazságot kap a magasságból. 2019 A megigazulás magában foglalja a bűnök bocsánatát és a belsô ember megújítását és megszentelését. 2020 A megigazulást Krisztus szenvedése érdemelte ki számunkra és a keresztség hozza el. Isten igazságosságához tesz hasonlóvá, aki igazzá tesz minket. Célja Isten és Krisztus dicsôsége és az örök élet ajándéka. Isten irgalmasságának legnagyszerűbb műve. 2021 A kegyelem Isten segítsége számunkra, hogy meg tudjunk felelni hivatásunknak és fogadott fiaivá váljunk. Bevezet minket a szentháromságos élet belsô világába. 2022 A kegyelem művében az isteni kezdeményezés megelôzi, elôkészíti és ébreszti az ember szabad válaszát. A kegyelem megfelel az emberi szabadság mély törekvéseinek; megszólítja, hogy működjék vele együtt, és tökéletesíti. 2023 A megszentelô kegyelem ingyenes ajándék, amit Isten ad nekünk, az Ô -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka azért, hogy a bűnbôl kigyógyítson és megszenteljen minket. 2024 A megszentelô kegyelem kedvessé tesz Isten elôtt. A karizmák, a Szentlélek különleges kegyelmei a megszentelô kegyelemre irányulnak, s céljuk az Egyház közjava. Isten sokféle aktuális kegyelemmel is tevékenykedik, melyek különböznek a bennünk maradandóan meglévô állapotszerű kegyelemtôl. 2025 Isten elôtt csak azért lehet érdemünk, mert Ô szabadon úgy határozott, hogy az embert társul fogadja kegyelme művében. Az érdem elsôsorban Isten kegyelméhez, másodsorban az ember közreműködéséhez tartozik. Az ember érdeme Istenre utal vissza. 2026 A Szentlélek kegyelme fogadott fiúságunk miatt igazi érdemet ajándékozhat nekünk, Isten ingyenes igazságossága alapján. Isten elôtti érdemünk fô forrása a bennünk lévô szeretet. 2027 Az elsô kegyelmet, mely a megtérés kezdete, senki ki nem érdemelheti. A Szentlélek indítására önmagunk és mások számára kiérdemelhetünk az örök élet elnyeréséhez hasznos kegyelmeket és szükséges mulandó javakat is. 2028 ,,Minden (...) Krisztus-hívô meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére.''[2863] ,,Az Apostoltól megtanultuk, hogy az erényben az a tökéletesség vége, hogy nem ismer határokat.''[2864] 2029 ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.'' (Mt 16,24) ======================================================================== Az Egyház: anya és tanító 2030 A keresztény ember az Egyházban, az összes megkereszteltekkel közösségben valósítja meg hivatását. Az Egyháztól veszi át Isten Igéjét, mely tartalmazza ,,Krisztus törvényének''[2865] tanítását. Az Egyháztól kapja a szentségek kegyelmét, melyek támogatják ,,az úton''. Az Egyháztól kapja meg az életszentség példáját; ennek modelljét és forrását a legszentebb Szűz Máriában ismeri föl; fölismeri azok hiteles tanúságtételében, akik élik az életszentséget; fölfedezi a lelki hagyományban valamint az elôtte élt szentek hosszú sorában, akiket a liturgia a szentek naptárát követve ünnepel. >>828, >>1172 2031 Az erkölcsi élet lelki istentisztelet. ,,Testünket élô, szent, Istennek tetszô áldozatként ajánljuk föl'',[2866] Krisztus Testének ölén, melyet mi képezünk, és közösségben az Ô szent Eucharisztiája felajánlásával. A liturgiában és a szentségek ünneplésében az imádság és a tanítás egyesül Krisztus kegyelmével, hogy megvilágítsa és táplálja a keresztény cselekvést. Miként az egész keresztény élet, az erkölcsi élet is az eucharisztikus áldozatban találja meg a maga forrását és csúcsát. >>1368 I. Erkölcsi élet és az egyház tanítóhivatala >>85--87, >>888--892 2032 Az Egyház, ,,az igazság oszlopa és támasza'' (1Tim 3,15) ,,az apostoloktól kapta Krisztus ünnepélyes parancsát, hogy az üdvösség igazságát hirdesse''.[2867] ,,Az Egyház illetékes arra, hogy mindig és mindenütt hirdesse az erkölcsi elveket a társadalmi renddel kapcsolatban is, továbbá hogy ítéletet mondjon bármely emberi dologról, ha az emberi személy alapvetô jogai vagy a lelkek üdve megkívánja.''[2868], >>2246, >>2420 2033 Az Egyház pásztorainak tanítóhivatala erkölcsi kérdésekben a maga rendes módján a katekézisben és a prédikációban gyakorolják a teológusok és a lelki szerzôk művei segítségével. Így adatik át nemzedékrôl nemzedékre a lelkipásztorok vezetése és felügyelete alatt a keresztény erkölcsi tanítás ,,letéteménye'', mely a Krisztusba vetett hitbôl fakadó és szeretettôl éltetett szabályok, parancsolatok és erények sajátos összessége. E katekézis hagyományosan a Hitvallással és a Miatyánkkal együtt a Tízparancsolatot -- mely az erkölcsi élet minden emberre érvényes alapelveit hirdeti -- veszi alapul. >>84 2034 A római Pápa és a Püspökök mint ,,hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, (...) a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet hinni és az erkölcsi életre alkalmazni kell''.[2869] A Pápa és a vele közösségben lévô Püspökök egyetemes és rendes tanítóhivatala tanítja a hívôknek az igazságot, amit hinni, a szeretetet, amit gyakorolni, és a boldogságot, amit remélni kell. 2035 A Krisztus tekintélyében való részesedés legfelsôbb fokát a tévedhetetlenség karizmája biztosítja. Ez ,,annyira terjed ki, amennyire az isteni kinyilatkoztatás letéteménye kiterjed'';[2870] kiterjed a tanítás -- beleértve az erkölcsi tanítást is -- minden olyan elemére, melyek nélkül a hit üdvös igazságait sem megôrizni, sem elôadni, sem megtartani nem lehet.[2871] 2036 A tanítóhivatal tekintélye kiterjed a természetes törvény sajátos parancsolataira is, mert ezek megtartása, amit a Teremtô elvár, szükséges az üdvösséghez. Az Egyház Tanítóhivatala, amikor a természetes törvény parancsolataira emlékeztet, prófétai feladatának lényeges részét teljesíti, mert hirdetnie kell az embereknek, hogy kik ôk valójában, és emlékeztetnie kell ôket arra, milyennek kell lenniük Isten elôtt.[2872] >>1960 2037 Az Egyház a rábízott isteni törvényt mint az élet és az igazság útját adja át a hívôknek. A hívôknek tehát joga[2873] van ahhoz, hogy megtanítsák nekik az üdvösséges isteni parancsokat, melyek tisztítják az ítéletet és a kegyelem segítségével gyógyítják a megsebzett emberi értelmet. A hívôk kötelesek megtartani az Egyház törvényes tekintélyével kihirdetett szabályokat és rendelkezéseket. E rendelkezések, még ha csak fegyelmi természetűek is, a szeretetben tanulékonyságot követelnek. >>2041 2038 Az Egyház a keresztény erkölcsi tanítás közlésének és megvalósításának művében rászorul a lelkipásztorok odaadó szolgálatára, a teológusok tudományára, az összes keresztény és minden jóakaratú ember segítségére. A megvalósított hit és evangélium mindenkivel megtapasztaltatja a ,,Krisztusban'' való életet, mely megvilágosít és képessé tesz arra, hogy az isteni és emberi valóságot Isten Lelke szerint értékeljék.[2874] Így a Szentlélek a legegyszerűbb lelkeket használhatja föl arra, hogy a bölcseket és a magasabb méltóságban lévôket megvilágosítsa. >>2442 2039 A szolgálatokat a testvéri szolgálat és az Egyház iránti engedelmesség szellemében kell végezni az Úr nevében.[2875] Ugyanakkor az egyes személyek lelkiismeretének saját cselekedetei erkölcsi megítélésekor kerülnie kell az individuális szemléletbe zárkózást. Amennyire képes, törekednie kell arra, hogy nyitott legyen mindenki javának figyelembevételére, amint az a természetes és kinyilatkoztatott erkölcsi törvényben és következésképpen az Egyház törvényében és a tanítóhivatal hiteles tanításában erkölcsi kérdésekben megnyilvánul. Nem helyes a személyes lelkiismeretet és az értelmet szembeállítani az erkölcsi törvénnyel vagy az Egyház tanítóhivatalával. >>1783 2040 Így tud növekedni a keresztények között az igazi gyermeki lelkület az Egyház iránt. E lelkület annak a keresztségi kegyelemnek természetes kibontakozása, mely az Egyház ölén életet adott nekünk és Krisztus Testének tagjaivá tett. Az Egyház a maga anyai gondoskodásával adja nekünk Isten irgalmasságát, mely fölülmúlja összes bűnünket, s fôként a kiengesztelôdés szentségében működik. Az Egyház mint gondoskodó anya a liturgiájában is az Úr Igéjének és Eucharisztiájának táplálékát nyújtja nekünk napról napra. >>167 II. Az egyház parancsolatai 2041 Az Egyház parancsolatai a liturgikus élethez kapcsolódó és belôle táplálkozó erkölcsi élet vonalában helyezkednek el. E lelkipásztori tekintély által közzétett pozitív törvények kötelezô jellegének célja az, hogy a hívôk számára világossá tegye az imádság lelkületében, az erkölcsi törekvésben, az Isten és a felebarát iránti szeretet növekedésében az alapvetôen szükséges minimumot: 2042 Az elsô parancs (,,vasárnap és parancsolt ünnepeken misét becsületesen hallgass és tarts munkaszünetet'') elvárja a hívektôl, hogy szenteljék meg az Úr föltámadásának emléknapját, valamint az Úr misztériumainak, a boldogságos Szűznek és a szenteknek ünnepnapjait, elsôsorban azáltal, hogy részt vesznek a szentmisén, melyen összegyűlik a keresztény közösség, és tartózkodnak azon munkáktól és tevékenységektôl, melyek akadályozhatnák e napok ilyen megszentelését.[2876] >>1389, >>2180 A második parancsolat (,,bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg'') fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelôdés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét.[2877] >>1457 A harmadik parancsolat (,,az Eucharisztia szentségét legalább húsvétkor vedd magadhoz'') az Úr teste és vére vételének minimumát határozza meg a keresztény liturgia eredetével és központjával, a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban.[2878] >>1389 2043 A negyedik parancsolat (,,az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg'') biztosítja az aszkézis és a bűnbánat idôszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében.[2879] >>2177, >>1387, >>1438 Az ötödik parancsolat (,,segítsd az Egyházat szükségleteiben'') kijelenti, hogy a hívôk, lehetôségeikhez mérten, kötelesek segíteni az Egyház anyagi szükségletein.[2880] >>1351 III. Erkölcsi élet és missziós tanúságtétel 2044 A megkeresztelt emberek hűsége elsôdleges föltétele az evangélium hirdetésének és az Egyház küldetésének a világban. A keresztény élet tanúságának kell hitelesítenie az üdvösség üzenetét, hogy igazságának és ragyogásának ereje az emberek elôtt megmutatkozhasson. ,,A keresztény élet tanúságtételének és a természetfölötti lelkülettel végzett jócselekedeteknek van ereje ahhoz, hogy a hithez és Istenhez vonzzák az embereket.''[2881] >>852, >>905 2045 A keresztények, mivel tagjai a Testnek, melynek Krisztus a feje,[2882] meggyôzôdésük és erkölcseik állhatatosságával hozzájárulnak az Egyház épüléséhez. Az Egyház hívei életszentsége által gyarapodik, növekszik és terjed[2883] mindaddig, amíg hívei ,,meglett emberré nem lesznek, elérvén a krisztusi nagykorúságot'' (Ef 4,13). >>753, >>828 2046 Krisztus szerinti életükkel a keresztények siettetik Isten országának eljövetelét, mely ,,az igazságosság, a szeretet és a béke országa''.[2884] De emiatt nem hanyagolják el világi feladataikat, hanem Mesterükhöz hűségesen, becsülettel, türelemmel és szeretettel teljesítik azokat. >>671, >>2819 Összefoglalás 2047 Az erkölcsi élet lelki istentisztelet. A keresztény cselekvésmód a liturgiából és a szentségek vételébôl táplálkozik. 2048 Az Egyház parancsolatai a liturgiához kapcsolódó és belôle táplálkozó erkölcsi és keresztény életre vonatkoznak. 2049 Az Egyház pásztorainak tanítóhivatala erkölcsi kérdésekben a maga rendes módján a katekézisben és a prédikációban nyilvánul meg a Tízparancsolat alapján, mely az erkölcsi élet minden emberre érvényes elveit hirdeti ki. 2050 A római Pápa és a Püspökök mint hiteles tanítók a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet hinni és az erkölcsi életre alkalmazni kell. Az ô dolguk az ítélethozatal a természetes törvényhez és az értelemhez tartozó erkölcsi kérdésekben is. 2051 A lelkipásztorok tanítóhivatalának tévedhetetlensége kiterjed a tanítás -- beleértve az erkölcsi tanítást is -- minden olyan elemére, melyek nélkül a hit üdvös igazságait sem megôrizni, sem elôadni, sem megtartani nem lehet. ======================================================================== A tízparancsolat változatai Kivonulás 20,2--17. Második Kateketikai Törvénykönyv 5,6--21 formula[2885] ,,Én vagyok az Úr, ,,Én vagyok az Úr, ,,Én vagyok az Úr, a te Istened, a te Istened, a te Istened: aki kivezettelek aki kivezettelek téged Egyiptom téged Egyiptom földjérôl, a földjérôl, a szolgaság házából. szolgaság házából. Ne legyenek Ne legyenek Ne legyenek idegen isteneid idegen isteneid más isteneid elôttem. a színem elôtt. elôttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lenn a földön, vagy a vizekben, a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek elôtt és ne tiszteld ôket, mert Én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Azoknak vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon, de ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek, és megtartják parancsaimat. Uradnak, Uradnak, Ne vedd hiába Istenednek nevét Istenednek nevét ne vedd hiába, ne vedd hiába ... a te Uradnak, mert az Úr nem Istenednek nevét. hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. Gondolj a Tartsd meg a Megemlékezzél szombatra szombatot, arról, hogy az és szenteld meg. hogy megszenteld. ünnepnapokat megszenteld. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat; a hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja; semmiféle munkát nem szabad végezned sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálódnak, sem állatodnak, sem az idegennek, aki kapuidon belül tartózkodik. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, a hetedik nap azonban megpihent. Ezért az Úr a szombatot megáldotta és megszentelte. Tiszteld atyádat Tiszteld atyádat Tiszteld atyádat és anyádat, hogy és anyádat. és anyádat. sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Ne ölj. Ne ölj. Ne ölj. Ne paráználkodjál. Ne paráználkodjál. Ne paráználkodjál. Ne lopj. Ne lopj. Ne lopj. Ne szólj hamis Ne szólj hamis Ne szólj hamis tanúságot tanúságot tanúságot felebarátod ellen. felebarátod ellen. felebarátod ellen. Ne kívánd Ne kívánd Ne kívánd felebarátod házát: felebarátod feleségét. feleségét. Ne kívánd Ne kívánd (...) Ne kívánd feleségét, semmijét, ami az a javait.'' övé.'' szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, sem más egyebet, ami az övé.'' ======================================================================== A tízparancsolat ,,Mester, mit (...) tegyek...?'' 2052 ,,Mester, mi jót tegyek, hogy örök életem legyen?'' A kérdést föltevô ifjúnak Jézus mindenekelôtt azt válaszolja, hogy föl kell ismerni Istent, Ôt, aki ,,egyedül jó'', mint a legfôbb Jót, mint minden jó forrását. Azután mondja neki Jézus: ,,Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat'', és fölsorolja az embertársaink szeretetével kapcsolatos elôírásokat: ,,ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld''. Végül pozitív módon összefoglalja mindezt: ,,szeresd felebarátodat, mint önmagadat'' (Mt 19,16--19). >>1858 2053 Az elsô választ egy második követi: ,,Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj és kövess engem!'' (Mt 19,21). A második válasz nem érvényteleníti az elsôt. Jézus Krisztus követése magában foglalja a parancsok teljesítését. A Törvény nem szűnt meg,[2886] hanem az ember arra kap meghívást, hogy Mesterének személyében találja meg azt, aki a Törvény tökéletes beteljesedése. A három szinoptikus evangéliumban Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett hívása -- hogy tanítványként és a parancsok megtartásával kövesse Ôt - - kapcsolódik a szegénységre és tisztaságra szóló buzdításhoz.[2887] Az evangéliumi tanácsok elválaszthatatlanok a parancsolatoktól. >>1968, >>1973 2054 Jézus átvette a Tízparancsolatot, de kinyilatkoztatta a Szentlélek erejét is, mely a Törvény betűjében hat. Olyan igazságról prédikált, mely fölülmúlja az írástudókét és a farizeusokét[2888] és a pogányokét is.[2889] A parancsolatok összes követelményét megvilágította: ,,Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj! (...) Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével.'' (Mt 5,21--22) >>581 2055 Amikor megkérdezik tôle: ,,Melyik a fôparancs a törvényben?'' (Mt 22,36), Jézus így válaszol: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl. Ez a legnagyobb, az elsô parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták'' (Mt 22,37--40).[2890] A Tízparancsolatot a szeretet e kettôs és egyetlen parancsának fényében kell értelmeznünk, mely a Törvény teljessége: >>129 ,,Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az igében foglaltatik össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A Törvény tökéletes teljessége tehát a szeretet.'' (Róm 13,9--10) A tízparancsolat a Szentírásban 2056 A''Tízparancsolat'' szó szerint azt jelenti: ,,tíz szó'' (Kiv 34,28; MTörv 4,13;10,4). Isten népének a szent hegyen nyilatkoztatta ki ezt a ,,tíz szót''. ,,Ujjával''[2891] írta ezeket, másként mint a többi, Mózes által leírt parancsolatokat.[2892] E szavak egész különlegesen Isten szavai. A Kivonulás könyvében[2893] és a Második Törvénykönyvben[2894] hagyományozták ránk. Az ó Szövetség megkötésétôl kezdve a Szent Könyvek hivatkoznak a ,,tíz szóra'',[2895] de az új Szövetségben, Jézus Krisztusban nyert kinyilatkoztatást teljes értelmük. >>700, >>62 2057 A Tízparancsolatot mindenekelôtt a kivonulással összefüggésben kell értelmezni, mely Isten nagy szabadító tette az Ószövetség középpontjában. A ,,tíz szó'' akár tiltó, akár pozitív parancsként (mint a ,,Tiszteld atyádat és anyádat'') a bűn rabszolgaságából kiszabadult élet föltételeit mutatja meg. A Tízparancsolat az élet útja: >>2084 ,,Ha szereted az Urat, a te Istenedet, az Ô útjain jársz, megtartod törvényeit, parancsolatait és ítéleteit, élni fogsz és megsokasít téged.'' (MTörv 30,16) >>2170 A Tízparancsolat szabadító erejét tükrözi például a szombati pihenés parancsa, ami a idegenekre és a rabszolgákra is vonatkozik: ,,Emlékezzél arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erôs kézzel és kinyújtott karral kivezetett onnan.'' (MTörv 5,15) 2058 A ,,tíz szó'' tömören összefoglalja és kihirdeti Isten törvényét: ,,E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhô borította ég felé fölcsapó lángok közül, zengô hangon, amikor egybegyűltetek, semmi többet: azután fölírta két kôtáblára, és átadta nekem'' (MTörv 5,22). Ezért nevezik e kôtáblákat a ,,bizonyságnak'' (Kiv 25,16). Ugyanis Isten és az Ô népe közötti szövetség föltételeit tartalmazzák. A ,,bizonyság tábláit'' (Kiv 31,18; 32,15; 34,29) a ,,frigyládába'' kellett elhelyezni (Kiv 25,16; 40,1--2). >>1962 2059 A ,,tíz szót'' Isten teofánia közben mondja ki (,,szemtôl szemben beszélt hozzátok a hegyen a tűz közepébôl'': MTörv 5,4). Hozzátartoznak a kinyilatkoztatáshoz, melyet Isten önmagáról és a maga dicsôségérôl ad. A törvények ajándéka magának Istennek és az Ô szent akaratának ajándéka. Isten, amikor megismerteti akaratát, önmagát nyilatkoztatja ki népének. >>707, >>2823 2060 A parancsolatok és a Törvény ajándéka részét képezi a Szövetségnek, melyet Isten népével kötött. A Kivonulás könyve szerint a ,,tíz szó'' kinyilatkoztatása a Szövetség fölajánlása[2896] és megkötése[2897] között történik -- miután a nép kötelezte magát annak ,,megtételére'', amit az Úr mondott, és az ,,engedelmességre''.[2898] A Tízparancsolat csak a Szövetségre való hivatkozás után adatik át (,,Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk'': MTörv 5,2). >>62 2061 A parancsolatok a maguk teljes jelentését a Szövetség keretében kapják meg. A Szentírás szerint az ember erkölcsi cselekvése a Szövetségben és a Szövetség által nyeri el sajátos értelmét. A ,,tíz szó'' közül az elsô Isten népe iránti szeretetének kezdeményezésére emlékeztet: ,,És mivel a szabadság paradicsomából a bűn büntetéséül e világ szolgaságába jutottunk, ezért a Tízparancsolat elsô mondata, azaz Isten parancsainak elsô szava a szabadságról szól, mondván: ťÉn vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjérôl, a szolgaság házábólŤ (Kiv 20,2; MTörv 5,6)''[2899] >>2086 2062 A szorosan vett parancsolatok a második helyen következnek; azt mondják el, hogy a Szövetség által létrejött Istenhez tartozás föltételei mit foglalnak magukban. Az erkölcsi létezés válasz az Úr szeretettel teljes kezdeményezésére. Elismerés, meghajlás Isten elôtt és a hálaadás kultusza. Együttműködés azzal a tervvel, melyet Isten a történelem folyamán valósít meg. >>142, >>2002 2063 Az Isten és az ember közti szövetségrôl és párbeszédrôl tanúskodik az is, hogy az összes parancsolat egyes szám elsô személyben hangzik el (,,Én vagyok az Úr...'') és egy másik személynek szól (,,te...''). Isten minden parancsolatában egyesszámú névmás jelöli a címzettet. Isten megismerteti akaratát az egész néppel, s ugyanakkor minden egyes emberrel is: >>878 ,,Az Isten iránti szeretetet is parancsolta, és a felebarát iránti igazságosságot is sürgette, hogy se igazságtalan, se Istenhez méltatlan ne legyen az ember, akit így készített föl a Tízparancsolat által a vele való barátságra és a felebaráttal való összhangra (...). És ezért (a Tízparancsolat szavai) nálunk (keresztényeknél) hasonlóképpen érvényben vannak, tágabb és mélyebb értelmet nyernek, és nem oldódnak föl az Ô test szerinti eljövetele által.''[2900] A tízparancsolat az egyházi hagyományban 2064 Az egyházi hagyomány -- hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve -- alapvetô fontosságot és jelentôséget tulajdonít a Tízparancsolatnak. 2065 Szent Ágoston óta a ,,Tízparancsolatnak'' kiemelkedô helye van a keresztségre készülôk és a hívôk katekézisében. A 15. században jött szokásba, hogy a Tízparancsolatot pozitív megfogalmazással rímekbe szedjék a könnyebb megjegyzés kedvéért. Ezek a versek mindmáig használatosak. Az Egyház katekizmusai többnyire a Tízparancsolatot követve adták elô a keresztény erkölcstant. 2066 A parancsolatok beosztása és számozása idôk folyamán változott. A jelen katekizmus a parancsolatok azon beosztását követi, amelyet Szent Ágoston rögzített és amely a katolikus egyházban hagyományossá vált. Az evangélikusok ugyanezt használják. A keleti atyák kissé eltérô beosztást alakítottak ki, ezt használják az ortodox egyházak és a református közösségek. 2067 A tíz parancsolat Isten és a felebarát szeretetének követelményeit hirdeti. Az elsô három inkább Isten szeretetére, a másik hét a felebarát szeretetére vonatkozik. >>1853 Mert miként a szeretetnek két parancsolata van, melyektôl -- az Úr mondja -- függ az egész Törvény és a Próféták, (...) úgy a tíz parancsolat két kôtáblán adatott. Mert azt mondják, hogy három volt írva az egyik táblára és hét a másikra.[2901] 2068 A Trienti Zsinat azt tanítja, hogy a Tízparancsolat kötelezi a keresztényeket, és a megigazult embernek is meg kell tartania.[2902] A II. Vatikáni Zsinat megerôsíti, hogy ,,a püspökök, mint az apostolok utódai az Úrtól, kinek átadatott minden hatalom a mennyben és a földön, küldetést kaptak arra, hogy tanítsanak minden nemzetet és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek, hogy az összes ember a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által elnyerje az üdvösséget.''[2903] >>1993, >>888 A tízparancsolat egysége 2069 A Tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot. Mindegyik ,,szó'' a többire és az egészre is utal; kölcsönösen függenek egymástól. A két tábla kölcsönösen rnegvilágítja egymást, szerves egészet alkot. Az egyik parancsolat megszegése az összes többi megszegése is.[2904] A másik embert nem lehet tisztelni anélkül, hogy teremtô Istenét is ne áldanák. És Isten sem imádható anélkül, hogy teretményeit, az összes embert ne szeretnék. A Tízparancsolat egyesíti az ember Istennel kapcsolatos és emberekkel kapcsolatos életét. >>2534 A tízparancsolat és a természetes törvény 2070 A tíz parancsolat Isten kinyilatkoztatásához tartozik. Ugyanakkor tanítják nekünk az ember igaz emberiességét. Megvilágítják a lényeges kötelezettségeket és belôlük fakadóan, közvetve az emberi személy természetéhez tartozó alapvetô jogokat. A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a ,,természetes törvénynek'': >>1955 ,,Isten ugyanis elôször a természetes parancsok által, melyeket kezdettôl beleírt az emberekbe, figyelmeztette ôket, azaz a Tízparancsolat által -- melyeket ha valaki meg nem tart, nem üdvözül - -, és semmi többet nem követelt tôlük.''[2905] 2071 A Tízparancsolat elôírásai, bár a puszta értelem számára is elérhetôk, kinyilatkoztatást nyertek. A természetes törvény követelményeinek teljes és biztos megismeréséhez a bűnös emberiségnek szüksége volt erre a kinyilatkoztatásra: >>1960 ,,A Tízparancsolat elôírásainak teljes kibontása nagyon megfelelô volt a bűnös állapotnak az értelem fényének elhomályosulása és az akarat rosszra hajlása miatt.''[2906] Isten parancsait az Egyházban elénk adott isteni kinyilatkoztatás és az erkölcsi lelkiismeret szava által ismerjük meg. >>1777 A tízparancsolat kötelezô ereje 2072 Mind a tíz parancsolat, mivel az ember Isten és a felebarát iránti alapvetô kötelezettségeit fejezi ki, lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Alapvetôen változhatatlanok, s kötelezô erejük mindig és mindenütt érvényes. Senki föl nem menthet alóluk. A tíz parancsolatot Isten az ember szívébe írta. >>1858, >>1958 2073 A parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos. Így például a szóbeli sértést az ötödik parancsolat tiltja, de súlyos bűn csak a körülmények vagy az elkövetô személy szándéka miatt lesz. ,,Nálam nélkül semmit sem tehettek'' 2074 Jézus mondja: ,,Én vagyok a szôlôtô, ti a szôlôvesszôk. Aki bennem marad és én ôbenne, az bô termést hoz. Hisz nálam nélkül semmit sem tehettek.'' (Jn 15,5) Az itt említett termés a Krisztussal való egyesülés által megtermékenyített élet szentsége. Amikor Jézus Krisztusban hiszünk, közösségben vagyunk az Ô misztériumaival és megtartjuk az Ô parancsait, akkor maga az Üdvözítô jön, hogy Atyját és testvéreit, a mi Atyánkat és a mi testvéreinket bennünk szeresse. Az Ô személye lesz a Szentlélek kegyelmébôl cselekvésmódunk belsô és élô szabálya: ,,Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket'' (Jn 15,12). >>2732, >>521 Összefoglalás 2075 ,,Mi jót tegyek, hogy örök életem legyen'' -- ,,Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.'' (Mt 19,16--17) 2076 Jézus cselekvésmódjával és prédikációjával tanúságot tett a Tízparancsolat örökérvényűsége mellett. 2077 A Tízparancsolat ajándéka Istennek népével kötött Szövetségének keretén belül adatott. Isten parancsolatai e Szövetségben és e Szövetség által nyerik el igaz jelentésüket. 2078 Az egyházi hagyomány -- hűségesen a Szentíráshoz és Jézus példáját követve -- alapvetô fontosságot és jelentôséget tulajdonít a Tízparancsolatnak. 2079 A Tízparancsolat szerves egészet alkot, melyben minden egyes ,,szó'' vagy ,,parancsolat'' az egészre vonatkozik. Az egyik parancsolat megszegése, az összes többi megszegése is.[2907] 2080 A Tízparancsolat nagyszerű kifejezése a természetes törvénynek. Az isteni kinyilatkoztatás és az emberi értelem által ismerjük meg. 2081 A tíz parancsolat lényegi tartalma szerint súlyosan kötelez. Mindazonáltal a parancsolatok iránti engedelmesség olyan kötelezettségekre is kiterjed, amelyeknek tárgya önmagában nem súlyos. 2082 Amit Isten parancsol, azt kegyelmével lehetôvé teszi. ======================================================================== ,,Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl'' 2083 Jézus az ember Isten iránti kötelezettségeit ezzel a paranccsal foglalta össze: ,,Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes elmédbôl (Mt 22,37)''.[2908] E szavakban közvetlenül visszhangzik az ünnepélyes fölszólítás: ,,Halljad, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!'' (MTörv 6,4). >>367 Isten elôbb szeretett. A ,,tíz szó'' közül az elsô az egyetlen Isten szeretetére emlékeztet. A következô parancsolatok a szeretet válaszát -- melyre az ember meghívást kapott, hogy adja Istenének -- bontják ki. >>199 ======================================================================== Az elsô parancsolat ,,Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjérôl, a szolgaság házából. Ne legyenek idegen isteneid elôttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lenn a földön, vagy a vizekben, a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek elôtt és ne tiszteld ôket.'' (Kiv 20,2--5)[2909] ,,Írva van ugyanis: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!'' (Mt 4,10) I. ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!'' 2084 Isten úgy mutatja meg magát, hogy emlékeztet mindenható, jóakaratú és szabadító tettére annak történelmében, akihez szól: ,,Én (...), aki kivezettelek téged Egyiptom földjérôl, a szolgaság házából'' (MTörv 5,6). Az elsô szó tartalmazza a Törvény elsô parancsolatát: ,,Uradat, Istenedet féljed, és neki szolgálj (...). Ne menjetek idegen istenek után.'' (MTörv 6,13--14) Isten elsô fölszólítása és jogos követelése, hogy az ember fogadja el és imádja Ôt. >>2057, >>398 2085 Az egy és igaz Isten elsôsorban a maga dicsôségét nyilatkoztatja ki Izraelnek.[2910] Az ember hivatásának és igazságának kinyilatkoztatása Isten kinyilatkoztatásához kötôdik. Az ember hivatása, hogy kinyilvánítsa Istent egy olyan cselekvésmóddal, ami megfelel ,,Isten képére és hasonlóságára'' teremtett voltának (Ter 1,26): >>200, >>1701 Nem lesz soha más Isten, ó Trifón, és nem is volt kezdettôl fogva (...) rajta kívül, aki megteremtette és elrendezte a mindenséget. Mi nem gondoljuk, hogy a mi Istenünk különbözik a tiétektôl. Ô ugyanaz, mint aki atyáitokat kihozta Egyiptomból ,,hatalmas kézzel és kiterjesztett karral''. Nem más Istenben reménykedünk -- hiszen nincsen --, hanem ugyanabban, akiben ti reménykedtek, Ábrahám, Izsák, Jákob Istenében.[2911] 2086 ,,Az elsô (parancsolatban) benne foglaltatik a hit, a remény és a szeretet parancsa. Mert amikor Istenrôl azt mondjuk, hogy mozdulatlan, változhatatlan, örökké ugyanaz, hűséges, helyesen valljuk azt, hogy Ô minden hamisság nélkül való; ebbôl következôen szavai alapján teljes hittel kell tekintélyét elfogadnunk. Aki pedig az Ô mindenhatóságát, kegyességét, jóságát, jótéteményeit szemléli, megteheti-e, hogy nem belé veti minden reményét? Ha pedig jóságának és szeretének ránk áradó gazdagságát nézi, megteheti-e, hogy nem szereti Ôt? Innen fakad a bevezetés és a záradék, mellyel a Szentírásban Isten akkor él, amikor parancsolatait adja: Én vagyok az Úr!''[2912] >>212, >>2061 A hit >>1814--1816 2087 Erkölcsi életünk forrása az Istenbe vetett hitben van, aki kinyilatkoztatja nekünk szeretetét. Szent Pál ,,a hit engedelmességérôl'' (Róm 1,5)[2913] mint az elsô kötelezettségrôl beszél. Ennek következménye, hogy ,,Isten nem ismerése'' minden erkölcsi eltévelyedés kiindulópontja és magyarázata.[2914] Kötelességünk tehát Isten iránt, hogy higgyünk benne és tanúságot tegyünk róla. >>143 2088 Az elsô parancs azt követeli tôlünk, hogy okosan és éberen tápláljuk és ôrizzük hitünket, és utasítsunk el mindent, ami vele ellenkezik. A hit ellen többféleképpen lehet vétkezni: A szándékos kételkedés hit kérdéseiben mellôzi vagy elutasítja, hogy igaznak tartsa mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott és az Egyház elénk ad, hogy higgyük. Az akaratlan kételkedés bizonytalankodást jelent a hit aktusában, nehézkességet a hit ellen fölhozott érvek megcáfolására, vagy a félelmet a hit homályossága miatt. A kételkedés, ha szántszándékkal ápolják, a szellem vakságához vezethet. >>157 2089 A hitetlenség a kinyilatkoztatott igazság elhanyagolása vagy elfogadásának szándékos megtagadása. ,,Eretnekségnek mondjuk, ha valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak makacs tagadása vagy makacs kétségbevonása a keresztség fölvétele után; aposztáziának, ha a keresztény hit teljes elutasítása; és skizmának, ha a Pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása.''[2915] >>162, >>817 A remény >>1817--1821 2090 Amikor Isten kinyilatkoztatja magát és meghívja az embert, az ember a saját erejével képtelen tökéletesen válaszolni az isteni szeretetre. Remélnie kell, hogy Isten megadja neki a képességet, mellyel viszonozni tudja szeretetét és a szeretet parancsainak megfelelôen tud cselekedni. A remény az isteni áldásnak és Isten boldog látásának bizakodó várása; félelem is, attól, hogy megbántja Isten szeretetét és kiváltja büntetését. >>1996 2091 Az elsô parancsolat a remény elleni bűnökre is vonatkozik, amelyek a kétségbeesés és a vakmerô bizakodás: A kétségbeeséssel az ember nem bízik többé abban, hogy Istentôl elnyeri üdvösségét; hogy segítséget kap az üdvösség eléréséhez, vagy hogy elnyeri bűnei bocsánatát. A kétségbeesés ellenkezik Isten jóságával, igazságosságával -- mert Isten hűséges ígéreteihez -- és irgalmasságával. >>1804 2092 A vakmerôségnek két fajtája van. Vagy vakmerôen bízik az ember a saját képességeiben (remélve, hogy a magasból jövô segítség nélkül üdvözülhet); vagy az isteni mindenhatóságban és irgalmasságban bízik vakmerôen (remélve, hogy bocsánatot nyer megtérés nélkül és dicsôséget érdem nélkül). >>2732 A szeretet >>1822--1829 2093 Az Isten szeretetébe vetett hit magában foglalja a meghívást és a kötelezettséget arra, hogy ôszinte szeretettel válaszoljunk az isteni szeretetre. Az elsô parancsolat arra kötelez, hogy Istent mindenekfölött szeressük,[2916] és minden teremtményt Ôáltala és Ômiatta szeressünk. 2094 Isten szeretete ellen különbözô módokon lehet vétkezni: A közömbösség megtagadja vagy elutasítja az isteni szeretettel való törôdést; nem vesz tudomást megelôzô természetérôl és tagadja erejét. A hálátlanság elmulasztja vagy elutasítja az isteni szeretet elismerését és szeretettel való viszonzását. A langyosság habozva vagy hanyagsággal válaszol az isteni szeretetre, és magában foglalhatja a szeretet visszautasítását is. A lustaság vagy lelki restség eljut egészen az Istentôl származó öröm elutasításáig, sôt az isteni jótól való borzadásig. Az Isten iránti gyűlölet a gôgbôl fakad. Ellenkezik Isten szeretetével, kinek jóságát tagadja, és átkozni akarja, mert tiltja a bűnöket és büntet. >>2733, >>2303 II. ,,Csak neki szolgálj!'' 2095 A teológiai erények: a hit, remény és szeretet formálják meg és éltetik az erkölcsi erényeket. Így a szeretet vezet rá arra, hogy megadjuk Istennek, amivel az igazságosság szerint mint teremtmények tartozunk neki. A vallásosság erénye tesz készségessé e magatartásra. >>1807 Az imádás >>2628 2096 Az imádás a vallásosság erényének elsô aktusa. Istent imádni annyit jelent, hogy elismerjük ôt mint Istent, mint Teremtôt és Üdvözítôt, minden létezônek Urát és Parancsolóját, a végtelen és irgalmas Szeretetet. ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!'' (Lk 4,8), mondja Jézus a Második Törvénykönyvet idézve (6,13). 2097 Istent imádni azt jelenti, hogy föltétlen tisztelettel és engedelmességgel elismerjük ,,a teremtmény semmiségét'', aki csak annyiban létezik, amennyiben Istentôl kapja a létet. Istent imádni azt jelenti, hogy mint Mária a Magnificatban, dicsérjük és magasztaljuk Ôt, és megalázzuk önmagunkat, hálával megvallva, hogy nagy dolgokat vitt végbe és szent az Ô neve.[2917] Az egy Isten imádása megszabadítja az embert a magába zárkózástól, a bűn rabszolgaságától és a világ bálványozásától. >>2807 Az imádság >>2558 2098 A hit, a remény és a szeretet cselekedetei, melyeket az elsô parancsolat parancsol, az imádságban valósulnak meg. A lélek Istenhez emelése imádásunk kifejezése: a dicsérô, hálaadó, közbenjáró és kérô imádság. Az imádság elengedhetetlen föltétele annak, hogy engedelmeskedni tudjunk Isten parancsolatainak. ,,Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni'' (Lk 18,1). >>2742 Az áldozat 2099 Igazságos dolog Istennek áldozatokat bemutatni az imádás, a hálás lelkület, a könyörgés és a közösség jeléül: ,,Valódi áldozat minden cselekedet, amit azért teszünk, hogy szent társaságba kerüljünk Istennel, és annak a jó célnak érdekében tesszük, ami igazán boldoggá tehet bennünket.''[2918] >>613 2100 A látható áldozatnak, hogy igaz legyen, a lelki áldozat kifejezésének kell lennie: ,,Áldozat Istennek a töredelmes lélek ...'' (Zsolt 51,19). Az ószövetségi próféták gyakran korholták a belsô részvétel nélküli, a felebarát szeretetétôl elszakadt[2919] áldozatokat.[2920] Jézus Ozeás próféta szavát idézi: ,,Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot'' (Mt 9,13; 12,7).[2921] Az egyetlen tökéletes áldozat az, amelyet Jézus az Atya szeretete iránti teljes odaadással üdvösségünkért a keresztfán mutatott be.''[2922] Az Ô áldozatához kapcsolódva életünket tehetjük Istennek szóló áldozattá. >>2711, >>614, >>618 Ígéretek és fogadalmak 2101 A keresztény ember több alkalommal is fölszólítást kap arra, hogy ígéreteket tegyen Istennek. A keresztség és bérmálás, a házasságkötés és papszentelés mindig magában foglal ígéreteket. A keresztény ember személyes áhítatból is megígérhet Istennek bizonyos cselekedetet, imádságot, alamizsnát, zarándoklatot stb. Az Istennek tett ígéretekhez való hűség az isteni Fölséget megilletô tiszteletet és a hűséges Isten iránti szeretetet fejezi ki. >>1237, >>1064 2102 ,,A fogadalmat, vagyis az Istennek megfontoltan és szabadon valamely lehetséges és nagyobb jóra tett ígéretet a vallásosság erénye alapján teljesíteni kell.''[2923] A fogadalom az áhítat cselekedete, mellyel a keresztény Istennek ajánlja önmagát, vagy egy jócselekedetet ígér meg. Fogadalmainak teljesítésével azt adja meg Istennek, amit rnegígért és amit neki szentelt. Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy Szent Pál gondos volt fogadalmai teljesítésében.[2924] 2103 Az Egyház példás értéket tulajdonít az evangéliumi tanácsok gyakorlására tett fogadalmaknak:[2925] >>1973 ,,Az Anyaszentegyház örül annak, hogy gyermekei között vannak olyan férfiak és nôk, akik szorosabban követik és világosabban mutatják be az Üdvözítô önkiüresítését, Isten gyermekeinek szabadságával vállalva a szegénységet és lemondva saját akaratukról: ôk ugyanis a tökéletesség dolgában Isten kedvéért a parancsolatok mértékén túl alávetik magukat egy másik embernek, hogy az engedelmes Krisztushoz hasonlóbbá váljanak.''[2926] >>914 Egyes esetekben az Egyház, megfelelô indoklás esetén, fölmenthet fogadalmak és ígéretek alól.[2927] A vallás társadalmi kötelezettségei és a vallásszabadsághoz való jog 2104 ,,Minden embernek kötelessége tehát, hogy keresse az igazságot -- fôleg Istenre és az ô Egyházára vonatkozóan --, és azt megismerve tegye magáévá és ragaszkodjék hozzá.''[2928] E kötelezettség magából az emberi természetbôl fakad.[2929] Nem mond ellent sem a különbözô vallások iránt tanúsított ôszinte tiszteletnek, ,,melyek nem egy esetben annak az igazságnak egy sugarát tükrözik, mely megvilágosít minden embert,''[2930] sem a szeretet követelményének, ami arra buzdít, hogy az ember ,,szeretettel, okosan, türelmesen bánjék a hitben tévedô vagy tudatlan felebarátaival''.[2931] >>2467, >>851 2105 A hiteles kultusz Isten felé az embernek egyénileg és társadalmilag egyaránt kötelessége. Ez ,,hagyományos katolikus tanítás az embereknek és a csoportoknak az igaz vallás és Krisztus egyetlen egyháza iránti erkölcsi kötelességérôl''.[2932] Az Egyház, szüntelen hirdetve az evangéliumot az embereknek, azon fáradozik, hogy akik hallgatják az evangéliumot, át tudják hatni a közösség ,,gondolkodását és erkölcseit, törvényeit és szervezeteit'',[2933] melyben élnek. A keresztények társadalmi kötelessége, hogy tiszteljék és ébresszék föl minden emberben az igaz és a jó szeretetét. Meg kell ismertetniük az egyedül igaz vallást, mely a katolikus és apostoli Egyházban létezik.[2934] A keresztények arra hivatottak, hogy a világ világossága[2935] legyenek. Az Egyház ezáltal mutatja meg Krisztus királyságát a teremtés és különösen az emberi társadalmak fölött.[2936] >>854, >>898 2106 ,,Vallási tekintetben senkit ne kényszerítsenek, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék, és ne akadályozzák meg, hogy a kellô határokon belül nyilvánosan saját lelkiismeretét követhesse egyedül vagy másokkal együtt.''[2937] Ez a jog az emberi személyiség természetén alapszik, mely méltóságából adódóan szabadon kötelezi el magát a mulandó világot fölülmúló isteni igazság iránt. Ezért ,,még azokban is megmarad, akik nem tesznek eleget az igazság keresése és a hozzá való ragaszkodás kötelezettségének''.[2938] >>160, >>1782, >>1738 2107 ,,Ha egy nép különleges körülményeinek figyelembevételével az állam jogrendje valamely vallási közösséget megkülönböztetett elismerésben részesít, ugyanakkor el kell ismernie és tiszteletben kell tartania minden polgár és vallásos közösség vallásszabadsághoz való jogát.''[2939] 2108 A vallásszabadsághoz való jog nem erkölcsi engedély a tévedéshez való ragaszkodáshoz,[2940]nem is a tévedéshez való vélelmezett jog,[2941] hanem az emberi személy természetes joga a polgári szabadsághoz, azaz a politikai hatalom külsô kényszerétôl való mentesség, jogos határok között a vallás dolgában. E természetes jogot ,,a társadalom jogrendjében úgy kell elismerni, hogy polgári joggá váljon''.[2942] >>1740 2109 A vallásszabadsághoz való jog természete szerint nem lehet sem korlátlan,[2943] sem egy pusztán ,,pozitivista'' vagy ,,naturalista'' módon fölfogott közrend által korlátozott.[2944] Az e joghoz tartozó ,,jogos határokat'' minden társadalmi helyzetben külön kell meghatározni politikai okossággal, a közjó követelményei szerint, és a polgári hatalomnak kell jóváhagynia ,,az objektív erkölcsi rend normáinak megfelelô jogszabályokban''.[2945] >>2244, >>1906 III. ,,Ne legyenek idegen isteneid elôttem'' 2110 Az elsô parancsolat megtiltja más istenek tiszteletét az egyetlen Úron kívül, aki kinyilatkoztatta magát népének. A babonát és a vallástalanságot tiltja. A babona a vallásosságnak bizonyos torz túlzását (per excessum) képviseli; a vallástalanság a vallásosság erényével hiányosságok miatt (per defectum) ellenkezô vícium. A babona 2111 A babona a vallásos érzék és a vallásos gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is, amikor például mágikus jelentôséget tulajdonítanak egyébként törvényes és szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül anyagi összetevôjükhöz kötni az általuk igényelt belsô készültségektôl függetlenül, babonába süllyedést jelent.[2946] >>210 A bálványimádás 2112 Az elsô parancsolat elítéli a politeizmust. Megköveteli az embertôl, hogy ne higgyen más istenekben, csak Istenben, hogy ne tiszteljen más istenségeket, csak az Egyetlent. A Szentírás állandóan fölszólít, hogy vessük el a bálványokat, melyek ,,ezüstbôl és aranyból emberi kéznek alkotásai'', melyeknek van ,,szájuk és nem szólanak, van szemük és nem látnak''. Ezek a semmi bálványok megsemmisítik az embert: ,,Legyenek hozzájuk hasonlók, kik ezeket csinálják, és akik azokban bíznak'' (Zsolt 115,4--5.8).[2947] Ezzel szemben Isten az ,,élô Isten'' (Józs 3,10),[2948] aki éltet és beavatkozik a történelembe. 2113 A bálványimádás nemcsak a pogányság hamis kultuszait jelenti. A hit állandó kísértése marad. Annak istenítése, ami nem Isten. Mindig bálványimádásról van szó, amikor az ember Isten helyett teremtményt imád és tisztel, legyen szó istenekrôl vagy démonokról (például sátánizmus), hatalomról, gyönyörrôl, fajról, ôsökrôl, államról, pénzrôl stb. ,,Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak'' -- mondja Jézus (Mt 6,24). Sok mártír halt meg, mert nem volt hajlandó imádni a ,,vadállatot'',[2949] s még a színlelt kultuszát is elutasították. A bálványimádás elutasítja Isten kizárólagos uralmát; ezért összeegyeztethetetlen az Istennel való közösséggel.[2950] >>398, >>2534, >>2289, >>2473 2114 Az emberi élet az Egyetlen imádásában válik egységessé. A parancsolat, hogy az egyetlen Istent imádjuk, egyszerűvé teszi az embert és megóvja a határtalan szétszóródástól. A bálványimádás az ember veleszületett vallásos érzésének eltorzulása. Bálványimádók azok, ,,akik az Istentôl a lélekbe vésett istenfogalmat nem Ôrá, hanem bármi másra alkalmazzák''.[2951] A jövendölés és mágia 2115 Isten föltárhatja a jövôt prófétái vagy szentjei elôtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövô tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelôsség hiányát hozhatja létre. >>305 2116 Mindenfajta jövendölés elvetendô: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes ,,lerántani a leplet'' a jövendôrôl.[2952] A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövôbelátás, a jósokhoz (médiumokhoz) fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idô, a történelem és végsô soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szeretô félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk. 2117 A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni ôket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött -- még ha az egészségét akarnák is visszaadni --, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendôk, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak. Az amulettek viselése is elvetendô. A spritizmus gyakran jövendômondó vagy mágikus cselekményeket takar. Ezért az Egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tôle. A hagyományos gyógymódok (természetgyógyászat) alkalmazása nem törvényesíthetik a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását. A vallástalanság 2118 Isten elsô parancsolata elveti a vallástalanság fô bűneit: a szóval vagy cselekedettel történô istenkísértést, a szentségtörést, és a simóniát. 2119 Az istenkísértés szóval vagy tettel próbára teszi Isten jóságát és mindenható erejét. Ezért akarta elérni a Sátán Krisztusnál, hogy vesse le magát a templom párkányáról, így kényszerítve Istent beavatkozásra.[2953] Jézus Isten szavát szegezte szembe a Sátánnal: ,,Ne kísértsd Uradat, Istenedet'' (MTörv 6,16). Az ilyen istenkísértésben rejlô kihívás sérti azt a tiszteletet és bizalmat, mellyel Urunknak, Teremtônknek tartozunk. Azt jelenti, hogy kételkedünk szeretetében, gondoskodásában és hatalmában.[2954] >>334, >>2088 2120 A szentségtörés a szentségek és más liturgikus cselekmények, valamint Istennek szentelt személyek, dolgok és helyek profanizálása vagy méltatlan kezelése. A szentségtörés súlyos bűn, fôképp ha az Eucharisztia ellen követik el, mert ebben a szentségben Krisztus Teste szubsztancialiter van jelen.[2955] >>1374 2121 A simónia[2956] a lelki javak adásvétele. Simon mágusnak, amikor meg akarta vásárolni azt a lelki hatalmat, melynek működését az Apostolokban fölfedezte, Péter azt válaszolta: ,,Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni'' (ApCsel 8,9--24). Így igazodott Jézus szavához: ,,Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok'' (Mt 10,8).[2957] A lelki javakat lehetetlen kisajátítani és úgy viselkedni velük, mintha birtokosai vagy urai lennénk, tekintettel arra, hogy forrásuk Isten. Nem kaphatók meg másként, csak ingyen, Ôtôle. >>1578 2122 ,,A kiszolgáltató az illetékes hatóságtól megszabott adományokon kívül a szentségek kiszolgáltatásáért semmit ne kérjen, és mindig ügyeljen, nehogy a szegények szegénységük miatt nélkülözzék a szentségi segítséget.''[2958] Az illetékes hatóság állapítja meg e ,,fölajánlások'' mértékét annak az elvnek megfelelôen, hogy a keresztény népnek hozzá kell járulnia az Egyház szolgáinak létfenntartásához. ,,Méltó a munkás a maga bérére'' (Mt 10,10).[2959] Az ateizmus 2123 ,,Kortársaink közül sokan egyáltalán nem fogják föl a bensôséges és éltetô kapcsolatot Istennel, vagy kifejezetten elutasítják, ezért az ateizmust korunk legsúlyosabb tényei közé kell sorolni.''[2960] >>23 2124 Az ateizmus elnevezés nagyon különbözô jelenségeket takar. Gyakori formája a gyakorlati materializmus, mely az ember szükségleteit és igényeit a tér és az idô korlátai közé szorítja. Az ateista humanizmus hamisan úgy tekinti az embert, ,,mint aki önmagának célja, történetének egyedüli fôszereplôje és szerzôje''.[2961] A mai ateizmus másik mai formája az ember fölszabadulását a gazdasági és társadalmi fölszabadulástól várja, ,,és hangoztatja, hogy a vallás természeténél fogva állja útját ennek a fölszabadulásnak, mert a jövendô élet ábrándjával kecsegteti az embert, és visszatartja ôt a földi társadalom építésétôl''.[2962] 2125 Az ateizmus, amennyiben elutasítja vagy tagadja Isten létét, bűn a vallásosság erénye ellen.[2963] E bűn beszámíthatóságát nagyban enyhíthetik a szándékok és a körülmények. ,,Ezért a hívôknek is nem kis részük lehet az ateizmus létrejöttében, amennyiben a hitre nevelés elhanyagolásával vagy a tanítás meghamisításával, esetleg vallási, erkölcsi és társadalmi életük fogyatékos voltával inkább eltakarják, mint föltárják Isten és a vallás igazi arcát.''[2964] >>1535 2126 Az ateizmus gyakran az emberi autonómia hamis fogalmára épül, s erre hivatkozva eljut minden Istentôl való függés tagadásáig.[2965] Valójában Isten elismerése soha nem ellenkezik az emberi méltósággal, ,,mivel e méltóság Istenben alapszik és válik tökéletessé''.[2966] Az Egyház tudja, hogy ,,üzenete összhangban van az emberi szív legtitkosabb vágyaival''.[2967] >>396, >>154 Az agnoszticizmus 2127 Az agnoszticizmus nagyon sok formát ölt. Egyes esetekben az agnosztikus tiltakozik az istentagadás ellen; ezzel szemben egy olyan transzcendens létét tételezi föl, aki nem tudja kinyilatkoztatni önmagát és akirôl senki nem tud semmit. Más esetekben az agnosztikus nem foglal állást Isten létezésével kapcsolatban, kijelentve, hogy lehetetlen bizonyítani, mint ahogy lehetetlen elfogadni vagy tagadni. >>36 2128 Az agnoszticizmus olykor tartalmazhat bizonyos istenkeresést, de lehet közömbösség, megfutamodás a lét végsô kérdései elôl, vagy az erkölcsi lelkiismeret tunyasága. Az agnoszticizmus nagyon gyakran azonos a gyakorlati ateizmussal. >>1036 IV. ,,Ne csinálj magadnak faragott képet ...'' >>1159--1162 2129 Az isteni parancs megtiltja Isten minden ábrázolását emberi kéz által. Ezt a Második Törvénykönyv így magyarázza: ,,Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy bármiféle alakban képmást csináljatok magatoknak Istenrôl...'' (4,15--16). Izraelnek az abszolút transzcendens Isten nyilatkoztatta ki magát. ,,Ô minden'', de ugyanakkor ,,minden műve fölött áll'' (Sir 43,27--28). Ô ,,a szépség alkotója'' (Bölcs 13,3). >>300, >>2500 2130 Mindazonáltal Isten az ó Szövetségben parancsolta vagy megengedte olyan képmások készítését, amelyek szimbolikusan elvezetnek a megtestesült Ige által végrehajtott üdvösséghez: ilyenek a rézkígyó,[2968] a frigyláda és a kerubok.[2969] 2131 A megtestesült Ige misztériumára támaszkodva 787-ben a hetedik egyetemes zsinat Niceában igazolta a képrombolókkal szemben az ikonok tiszteletét: és nemcsak Krisztusét, hanem Isten Anyjáét, az angyalokét és a szentekét is. Isten Fia a megtestesülésével a képek új ,,üdvrendjét'' indította el. >>476 2132 A képek keresztény tisztelete nem áll ellentétben az elsô parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. ,,A kép elôtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól''[2970] és ,,aki a képet tiszteli, valójában azt a személyt tiszteli, aki rá van festve''.[2971] A szent képek tisztelete ,,tiszteletteljes megbecsülés'', és nem imádás, ami egyedül csak Istent illeti: ,,A vallásos kultusz nem önmagukért tiszteli a képeket, hanem amennyiben megjelenítik a megtestesült Istent. Az ilyen megközelítés pedig nem áll meg magánál a képnél, hanem a valóság fölé tör, amit ábrázol.''[2972] Összefoglalás 2133 ,,Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes erôdbôl.'' (MTörv 6,5) 2134 Az elsô parancsolat arra hívja az embert, hogy higgyen Istenben, reméljen Benne és mindenekfölött szeresse Ôt. 2135 ,,Uradat, Istenedet imádd'' (Mt 4,10). Isten imádása, az imádság, az Istent megilletô kultusz fölajánlása, a Neki tett ígéretek és fogadalmak teljesítése a vallásosság erényének cselekedetei, melyek az elsô parancsolat iránti engedelmességbôl fakadnak. 2136 Az Istennek nyújtandó igaz tisztelet kötelezettsége az embert személyében s mint társas lényt érinti. 2137 Az embernek rendelkeznie kell a lehetôséggel arra, hogy a vallást magán és nyilvános formában szabadon gyakorolhassa.[2973] 2138 A babona az igaz Istennek nyújtott kultusz eltévelyedése. A bálványimádásban, valamint a jövendölés és a mágia különbözô formáiban nyilvánul meg. 2139 Az istenkísértés szavakkal vagy cselekedetekkel, továbbá a káromkodás és a simónia a vallástalanságnak az elsô parancsolat által tiltott bűnei. 2140 Az ateizmus, amennyiben tagadja vagy elutasítja Isten létét, bűn az elsô parancsolat ellen. 2141 A szent képek kultusza Isten Igéje megtestesülésének misztériumára alapul. Nem ellenkezik az elsô parancsolattal. ======================================================================== A második parancsolat ,,Ne vedd hiába a te Uradnak, Istenednek Nevét'' (Kiv 20,7).[2974] ,,Mondatott a régieknek: ťNe esküdjél hamisanŤ (...) Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek.'' (Mt 5,33--34) I. Az Úr neve szent >>2807--2815 2142 A második parancsolat elôírja az Úr Nevének tiszteletét. Az elsô parancsolathoz hasonlóan a vallásosság erényébôl fakad, és részletesebben szabályozza szóhasználatunkat a szent dolgokban. 2143 A kinyilatkoztatás szókészletében van egy egyedülálló szó, Isten Nevének kinyilatkoztatása. Isten a Nevét azokra bízza rá, akik hisznek benne; személyes misztériumában nyilatkoztatja ki magát nekik. A név közlése a bizalom és intimitás szférájába tartozik. ,,Az Úr Neve szent''. Ezért nem élhet vele vissza az ember. Emlékezetében szeretetteljes imádás csendjével körülvéve kell ôriznie.[2975] Csak akkor szôheti szavai közé, ha áldani, dicsérni és dicsôíteni akarja ezt Nevet.[2976] >>203, >>435 2144 Az Isten Neve iránti tisztelet azt a tiszteletet fejezi ki, ami Isten misztériumát és a névben kifejezett szent valóságot illeti. A szent iránti érzék a vallásosság erényéhez tartozik: ,,Vajon a félelem és a szentség érzése keresztény érzés, vagy sem? Efelôl senki nem kételkedhet értelmesen. Ezek az érzések ébrednének bennünk, csak még erôsebben, ha meglátnánk Isten fenségét. Ezeket éreznénk, ha tapasztalnánk jelenlétét. Amilyen mértékben hisszük, hogy Isten jelen van, olyan mértékben fognak el bennünket ezek az érzések. Ha semmi ilyesmit nem érzünk, azt jelenti, hogy nem fogjuk föl, nem hisszük, hogy jelen van.''[2977] 2145 A hívô embernek, amikor hitét megvallja, tanúságot kell tennie az Úr Nevérôl, a félelem terhe nélkül.[2978] A prédikálást és a katekézis végzését át kell hatnia a mi Urunk Jézus Krisztus Neve iránti tiszteletnek és imádásnak. >>2472, >>427 2146 A második parancsolat a visszaélést tiltja Isten nevével, vagyis tiltja Isten, Jézus Krisztus, Szűz Mária és a szentek nevének helytelen használatát. 2147 Az Isten nevében másoknak tett ígéretek az isteni becsületre, hűségre, igazságosságra és hatalomra hivatkoznak. Az ilyen ígéreteket az igazságosság alapján meg kell tartani. Meg nem tartásuk esetén visszaélünk Isten nevével és bizonyos módon meghazudtoljuk Istent.[2979] >>2101 2148 A káromkodás közvetlenül ellenkezik a második parancsolattal. Azt jelenti, hogy -- hangosan vagy magunkban -- gyűlölködô, szemrehányó, kihívó szavakat mondunk Isten ellen, rosszat mondunk róla, nem tiszteljük döntéseit, visszaélünk nevével. Szent Jakab elítéli azokat, akik ,,meggyalázzák azt a fölséges nevet, melyrôl el vannak nevezve'' (2,7). A káromlás tilalma kiterjed Krisztus Egyháza, a szentek és a szent dolgok elleni szavakra is. Káromlás az is, ha Isten nevével fedeznek gaztetteket, taszítanak népeket szolgaságba, ha kínoznak vagy megölnek embereket. Az Isten nevével való visszaélés egy gaztett elkövetésekor a vallás elutasítását váltja ki. >>1756 A káromkodás ellentétben áll az Isten és az ô szent Neve iránti kötelezô tisztelettel. Természete szerint súlyos bűn.[2980] 2149 A szitkozódások, melyekbe káromló szándék nélkül szövik bele Isten Nevét, tiszteletlenségek az Úrral szemben. A második parancsolat az isteni Név mágikus használatát is tiltja. ,,Ott nagy az Ô Neve, ahol fensége nagyságának megfelelôen nevezik meg. Miként ott mondják szentnek az Ô Nevét, ahol tisztelettel és a megbántástól való félelemmel mondják ki.''[2981] II. Az Úr nevének hamis kiejtése 2150 A második parancsolat tiltja a hamis esküt. Esküdni azt jelenti, hogy Istent az állított dolog tanújául hívjuk. Az isteni igazmondás segítségül hívása a saját igazmondás zálogaként. Az eskü az Úr Nevét kötelezi. ,,Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld és az Ô Nevére esküdj!'' (MTörv 6,13) 2151 A hamis eskütôl való tartózkodás kötelesség Istennel szemben. Isten, mint Teremtônk és Urunk, minden igazság törvénye. Az emberi beszéd vagy megegyezik, vagy ellentétben áll Istennel, aki maga az Igazság. Ha az eskü jogos és igazmondó, megvilágítja az emberi szó és Isten igazsága közötti kapcsolatot. A hamis eskü hazugsághoz hívja tanúnak Istent. >>215 2152 Aki eskü alatt olyan ígéretet tesz, amit nem akar betartani, vagy aki, miután eskü alatt megígérte, ígéretét nem tartja be, az esküszegô. Az esküszegés súlyos tiszteletlenség minden szó Urával szemben. Esküvel kötelezni magunkat egy rossz tettre, ellenkezik Isten Nevének szentségével. >>2476, >>1756 2153 Jézus a Hegyi Beszédben elmagyarázta a második parancsolatot: ,,Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek. (...) A ti beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem. Ami ezen fölül van, a gonosztól való.'' (Mt 5,33-- 34,37)[2982] Jézus azt tanítja, hogy minden eskü egyben hivatkozás Istenre, és Isten jelenlétét és igazságát minden szavunkban tisztelni kell. Beszédünkben az Istenre hivatkozás visszafogottságát követi az Ô jelenlétének tiszteletteljes szemmeltartása, amit minden egyes megnyilatkozásunkkal tanúsítunk vagy megcsúfolunk. >>2466 2154 Szent Pál nyomán[2983] az egyházi hagyomány úgy érti Jézus szavait, hogy nem tiltják az esküt, ha komoly és igaz dolog forog kockán (például a bíróság elôtt). ,,Eskü, vagyis az isteni Név tanúságul hívása az igazság mellett, csakis az igazság szerint, megfontoltan és igazságosan tehetô!''[2984] 2155 Az isteni Név szentsége megköveteli, hogy ne hivatkozzunk rá jelentéktelen dolgok esetében, és olyan körülmények között sem szabad esküdni, amikor ez az esküt jogtalanul követelô hatalom elfogadásaként értelmezhetô. Amikor törvénytelen polgári hatóság követeli az esküt, rnegtagadható. Meg kell tagadni, amikor a személyek vagy az egyházi közösség méltóságával ellenkezô célból követelik. >>1903 III. A keresztény név 2156 A keresztség szentségét ,,az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében'' szolgáltatjuk ki (Mt 28,19). A keresztségben az Úr Neve megszenteli az embert, és a keresztény az Egyházban külön nevet kap. A név lehet egy szenté, azaz egy tanítványé, aki életében példás hűséget tanúsított az Úr iránt. A védôszent a szeretet példáját adja és biztosítja közbenjárását. A ,,keresztnév'' kifejezhet egy keresztény misztériumot vagy erényt is. ,,A szülôk, a keresztszülôk és a plébános ügyeljenek arra, hogy ne a keresztény érzülettôl idegen nevet adjanak.''[2985] >>232, >>1267 2157 A keresztény ember napját, imádságait és tetteit a keresztvetéssel kezdi ,,az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, amen''. A megkeresztelt ember napját Isten dicsôségének szenteli és az Üdvözítô kegyelmét hívja segítségül, mely lehetôvé teszi számára, hogy a Lélekben az Atya gyermekeként cselekedjék. A kereszt jele megerôsít a kísértésben és a nehézségekben. >>1235, >>1668 2158 Isten mndenkit nevén szólít.[2986] Minden ember neve szent. A név a személy képe. Tiszteletet követel, mert hordozójának méltóságát fejezi ki. 2159 A kapott név örökkévaló név. Az Országban fog teljes fénnyel ragyogni minden egyes Isten Nevével megjelölt személy titokzatos és egyedülálló jellege. ,,A gyôztesnek adok egy fehér követ. A kövön új név áll, melyet senki más nem ért, csak aki megkapja.'' (Jel 2,17) ,,Ezután láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte az Ô Nevét és Atyjának Nevét'' (Jel 14,1). Összefoglalás 2160 ,,Uram, mi Urunk, mily csodálatos a te Neved az egész földön'' (Zsolt 8,2). 2161 A második parancsolat elôírja az Úr Nevének tiszteletét. Az Úr Neve szent. 2162 A második parancsolat tiltja Isten Nevének minden meg nem felelô használatát. A káromkodás Isten, Jézus Krisztus, Szűz Mária és a szentek Nevének sértô használata. 2163 A hamis eskü Istent a hazugsághoz hívja tanúnak. Az esküszegés súlyos bűn az Úr ellen, aki mindig hűséges ígéreteihez. 2164 ,,Nem szabad esküdni sem a Teremtôre, sem bármiféle teremtményre, ha a következô három dolog együtt nincs jelen: az igazság, a szükség és a tisztelet.''[2987] 2165 A keresztény ember a keresztségben kapja a nevét az Egyházban. A szülôknek, keresztszülôknek és a plébánosnak legyen gondja arra, hogy keresztény nevet adjanak. Egy szent nevének viselése (patrociniuma) a szeretet példáját ajánlja és imádságát biztosítja. 2166 A keresztény ember imádságait és cselekedeteit a kereszt jelével, ,,az Atyának, és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, amen''-nal kezdi. 2167 Isten minden egyes embert a saját nevén szólít.[2988] ======================================================================== A harmadik parancsolat ,,Gondolj a szombatra, és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úmak, a te Istenednek szombatja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned.'' (Kiv 20,8-- 10)[2989] ,,A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ura a szombatnak is.'' (Mk 2,27--28) I. A szombati nap >>346--348 2168 ATízparancsolat harmadik parancsa a szombat szentségére emlékeztet: ,,A hetedik napon szombat van, szent nyugalom az Úrnak'' (Kiv 31,15). 2169 Ebbôl az alkalomból a Szentírás a teremtésre emlékeztet: ,,Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.'' (Kiv 20,11) >>2057 2170 A Szentírás az Úr napjában Izrael egyiptomi szolgaságból való szabadulásának emlékezetét is megmutatja: ,,Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erôs kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését.'' (MTörv 5,15) 2171 Isten Izraelre bízta a szombatot, hogy tartsa meg a megszeghetetlen Szövetség jeleként.[2990] A szombat az Úrért van, szentként fönntartva Isten, az Ô teremtô műve és Izraelt megszabadító tetteinek dicséretére. 2172 Isten cselekvésmódja példa az emberi cselekvés számára. Ha Isten ,,föllélegzett'' (Kiv 31,17) a hetedik napon, az embernek is ,,abba kell hagynia'' a munkát, és engednie kell, hogy a többiek, fôként a szegények ,,felüdüljenek''.[2991] A szombat szünetelteti a mindennapi munkát, és bizonyos lazítást enged. A munka rabszolgasága és a pénz kultusza elleni tiltakozás napja.[2992] >>2184 2173 Az evangélium több esetet elbeszél, amikor Jézust a szombat megszegésével vádolják. Jézus azonban soha nem sértette meg e nap szentségét.[2993] Ennek hatalommal adja hiteles magyarázatát: ,,A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért'' (Mk 2,27). Krisztus a részvéttel együtt megmutatta, hogy neki van hatalma szombaton jót tenni és nem rosszat, életet menteni és nem elveszejteni.[2994] A szombat az Úr irgalmasságának és Isten tiszteletének a napja.[2995] ,,Az Emberfia ura a szombatnak is'' (Mk 2,28). >>582 II. Az Úr napja ,,Ezt a napot az Úr Isten adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!'' (Zsolt 118,24) A föltámadás napja: új teremtés 2174 Jézus ,,a szombatok elsô napján'' (Mk 16,2)[2996] támadt föl a halottak közül. Mint ,,elsô nap'', Krisztus föltámadásának napja emlékeztet az elsô teremtésre. Mint ,,nyolcadik nap'', mely a szombatot követi,[2997] a Krisztus föltámadásával elindított új teremtést jelzi. A keresztények számára a legelsô nap lett, az elsô ünnep, az Úr napja (hé kyriaké hémera, dies dominica), a latin nyelvekben dominica, vasárnap: >>683, >>349 ,,A Nap napján tartjuk mindannyian összejöveteleinket, mert ez az elsô nap [a zsidó szombat után], melyben Isten a sötétség és az anyag megváltoztatásával alkotta a világot; és Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt föl a halottak közül.''[2998] A vasárnap a szombat beteljesedése 2175 A vasárnap kifejezetten különbözik a szombattól, melyet kronológiailag minden áldott héten követ, s melynek szertartásos elôírásait helyettesíti a keresztények számára. A vasárnap Krisztus húsvétjában beteljesíti a zsidó szombat lelki igazságát és hirdeti az ember örök nyugalmát Istenben. A Törvény kultusza ugyanis elôkészítette Krisztus misztériumát, és ami abban történt, körvonalakban Krisztus elôképe volt:[2999] >>1166 ,,Akik a dolgok régi rendjében éltek, új reményhez jutottak, többé már nem a szombatot ünnepelvén, hanem az Úr napja szerint élve, amelyen a mi életünk is támadt Ôáltala és az Ô halála által.''[3000] 2176 A vasárnap megünneplése megtartja a természetszerűleg az emberi szívekbe írt erkölcsi elôírást, mely ,,parancsolja Isten látható kultuszát a mindenkinek szóló közös jótétemény [ti. a teremtés] jegyében''.[3001] A vasárnapi istentisztelet beteljesíti az ó Szövetség erkölcsi parancsát, átvéve annak ritmusát és szellemét azáltal, hogy minden egyes héten megünnepli a Teremtôt és népének Megváltóját. A vasárnapi Eucharisztia 2177 Az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi megünneplése az Egyház életének szívében van. ,,A vasárnapot, amelyen a húsvéti misztériumot ünnepeljük, az apostoli hagyományt követve az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a legfôbb kötelezô ünnepet.''[3002] >>1167 ,,Ugyanígy meg kell ünnepelni Urunk Jézus Krisztus születését, a Vízkeresztet, a Mennybemenetelt, Krisztus legszentebb Testének és Vérének napját (Úrnapját); Mária istenanyaságát, Szeplôtelen Fogantatását és Mennybevételét, Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és Mindenszentek napjait.''[3003] >>2043 2178 A keresztény közösség összejövetelének e gyakorlata visszanyúlik az apostoli kor kezdetére.[3004] A Zsidókhoz írt levél figyelmeztet, hogy ,,összejöveteleinkrôl ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem inkább buzdítsuk egymást'' (10,25). >>1343 A hagyomány megôrizte egy mindig aktuális buzdítás emlékezetét: ,,Reggel tehát jelenj meg Isten templomában, járulj az Úrhoz, valld meg neki bűneidet, imádságokkal tarts bűnbánatot. (...) Maradj ott az isteni és szent liturgián, végezd el imádságaidat, és soha ne menj el az elbocsátó szó elôtt (...). Ez a nap ugyanis, mint gyakran mondtuk, az imádságra és a nyugalomra adatott neked. Ez tehát az a nap, melyet az Úr alkotott. Örvendjünk és vigadjunk rajta.''[3005] 2179 ,,A plébánia a krisztushívôknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását a megyéspüspökök felügyelete alatt plébánosra bízzák, aki annak saját pásztora.''[3006] Ez az a hely, ahol minden hívô összegyűlhet az Eucharisztia vasárnapi megünneplésére. A plébánia vezeti be a keresztényeket a liturgikus élet rendes menetébe és gyűjti össze ôket az ünneplésre; tanítja Krisztus üdvözítô tanítását; testvéri jócselekedetekben gyakorolja az Úr szeretetét:[3007] >>1567, >>2691, >>2226 ,,Imádkozni otthon is tudsz; de úgy imádkozni, mint a templomban, nem tudsz, ahol oly nagy az atyák sokasága, ahol a kiáltás egy szívbôl- lélekbôl száll Istenhez. (...) Itt valami több van jelen, nevezetesen az összhang és az egyetértés, a szeretet köteléke, a papok könyörgései.''[3008] A vasárnap kötelezettsége 2180 Az Egyház parancsa meghatározza és pontosabbá teszi az Úr törvényét: ,,Vasárnap és más kötelezô ünnepeken a hívôk kötelesek szentmisén részt venni.''[3009] ,,A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus szertartás szerint végzett misén jelen van, magán az ünnepnapon vagy az elôzô nap estéjén.''[3010] >>2042, >>1389 2181 A vasárnapi Eucharisztia megalapozza és erôsíti az egész keresztény életet. Ezért a híveknek részt kell venniük az Eucharisztián a kötelezô ünnepeken, hacsak komoly okuk nincs rá, hogy elmaradjanak (például betegség vagy a csecsemôk ellátása, vagy lelkipásztoruk föl nem menti ôket).[3011] Akik szándékosan nem tesznek eleget e kötelezettségüknek, súlyos bűnt követnek el. 2182 Az Eucharisztia vasárnapi, közös ünneplésén való részvétel tanúskodik a Krisztushoz és az ô Egyházához tartozásról és a hozzájuk való hűségrôl. A hívek ezzel tanúsítják közösségüket a hitben és a szeretetben. Ugyanakkor tanúskodnak Isten szentségérôl és az üdvösségbe vetett reményükrôl. A Szentlélek segítségével kölcsönösen erôsítik egymást. >>815 2183 ,,Ha szent szolgálatot teljesítô személy (pap) hiányában, vagy más súlyos okból lehetetlenné válik az eucharisztikus ünneplésben való részvétel, igen ajánlatos, hogy a hívôk részt vegyenek a plébániatemplomban vagy más szent helyen a megyéspüspök elôírásai szerint tartott igeliturgián, ha van ilyen, vagy töltsenek kellô idôt imádsággal egyénileg a családban, vagy alkalmasint több családból álló csoportban.''[3012] A kegyelem és a munkaszünet napja 2184 Amint ,,Isten megpihent a hetedik napon mindazon munkája után, amit végzett'' (Ter 2,2), az emberi életet is a munka és a pihenés ritmusa jellemzi. Az Úr napjának intézménye hozzájárul ahhoz, hogy mindenkinek legyen elegendô pihenô- és szabadideje a családi, kulturális, társadalmi és vallásos élet ápolására.[3013] >>2172 2185 Vasárnap és a kötelezô ünnepeken a hívek tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektôl, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák.[3014] Családi kötelezettség vagy fontos közösségi munka törvényesen fölment a vasárnapi munkaszünet alól. A hívek azonban ügyeljenek arra, hogy e törvényes fölmentések ne vezessenek a vallás, a családi élet és az egészség szempontjából káros szokásokhoz. >>2428 ,,Az igazság szeretete keresi a szent nyugalmat; a szeretet késztetése vállalja a jogos tevékenységet.[3015] 2186 A szabad idôvel rendelkezô keresztényeknek meg kell emlékezniük testvéreikrôl, akiknek ugyanazok a szükségleteik és jogaik, mint nekik, de szegénységük és nyomorúságuk miatt nem tudnak pihenni. A keresztény jámborság a vasárnapot hagyományosan a jócselekedeteknek, a betegeknek, a gyöngélkedôknek, az öregeknek tett alázatos szolgálatoknak szenteli. A keresztények azzal is megszentelik a vasárnapot, ha családjukra és hozzátartozóikra fordítják figyelmüket, amire a hét többi napján nincs idô. A vasárnap a gondolkodás, a csend, a kultúra és a meditáció kedvezô ideje, melyek segítik a bensôséges és keresztény élet növekedését. >>2447 2187 A vasárnap és az ünnepek megszentelése közös erôfeszítést igényel. Minden kereszténynek el kell kerülnie, hogy szükségtelenül olyan dolgokkal terhelje a másikat, ami megakadályozza abban, hogy megtartsa az Úr napját. Ha a helyi szokások (sport, vendéglô stb.) és a társadalmi szükségletek (közszolgálatok stb.) megkövetelik a vasárnapi munkát, mindenkinek saját felelôssége, hogy elegendô szabadidôt biztosítson magának. A hívôk türelmesen és szeretettel ügyeljenek arra, hogy elkerüljék az esetleges túlzásokat és erôszakot, melyekre a tömegrendezvények alkalmat adhatnak. A gazdasági szükségletek ellenére a közhatalomnak is törekednie kell arra, hogy polgárainak elegendô idôt biztosítson a pihenésre és az istentiszteletre. A munkaadóknak hasonló kötelességük van alkalmazottaikkal szemben. >>2289 2188 A vallásszabadság és az általános közjó tiszteletben tartásával a keresztényeknek törekedniük kell arra, hogy a vasárnapokat és az egyházi ünnepeket törvényesen szabadnapoknak ismertessék el. Feladatuk, hogy mindenkinek példát adjanak az imádságra, hagyományaik tiszteletére, örömére és megvédésére, ami értékes hozzájárulás az emberi társadalom szellemi életéhez. Ha az ország törvényhozása vagy más okok kötelezôvé teszik a vasárnapi munkát, ezt a napot akkor is úgy kell számontartani, mint megszabadulásunk napját, mely az ünnepi közösségben, ,,az égben számon tartott elsôszülöttek ünnepi sokadalmában'' részesít (Zsid 12,22--23). >>2105 Összefoglalás 2189 ,,Tartsd meg a szombatot, hogy megszenteld azt'' (MTörv 5,12). ,,A hetedik napon szombat van, szent nyugalom az Úrnak'' (Kiv 31,15). 2190 Az elsô teremtés bevégzését megjelenítô szombat helyére lép a vasárnap, mely a Krisztus föltámadásával megkezdett új teremtésre emlékeztet. 2191 Az Egyház Krisztus föltámadásának napját a nyolcadik napon ünnepli, melyet méltán nevezünk az Úr napjának.[3016] 2192 ,,A vasárnapot (...) az egész Egyházban ôseredeti, kötelezô ünnepként kell megtartani.''[3017] ,,Vasárnap és más kötelezô ünnepeken a hívôk kötelesek szentmisén részt venni.''[3018] 2193 ,,Vasárnap és a kötelezô ünnepeken a hívek tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektôl, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák.''[3019] 2194 A vasárnap intézménye hozzájárul ahhoz, hogy ,,mindenkinek legyen elegendô pihenô- és szabadideje a családi, kulturális, társadalmi és vallásos élet ápolására.''[3020] 2195 Minden kereszténynek kerülnie kell, hogy másokra szükség nélkül olyan terheket rakjon, ami akadályozza ôket a vasárnap megtartásában. ======================================================================== ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!'' Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást'' (Jn 13,34). 2196 Jézus, amikor megkérdezték tôle, hogy melyik az elsô parancs, azt felelte: ,,Az elsô ez: ťHalljad, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl, teljes elmédbôl és minden erôdbôl.Ť A második ez: ťSzeresd felebarátodat, mint önmagadat.Ť Ezeknél nagyobb parancs nincsen.'' (Mk 12,29--31) Szent Pál apostol emlékeztet rá: ,,Aki (...) szereti felebarátját, teljesítette a Törvényt. Hiszen a Ne törj házasságot, Ne ölj, Ne lopj, a másét ne kívánd, s minden egyéb parancsot ez az egy szó foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak; a Törvény teljessége tehát a szeretet.'' (Róm 13,8--10) >>2822 ======================================================================== A negyedik parancsolat ,,Tiszteld atyádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked'' (Kiv 20,12). ,,És engedelmeskedett nekik'' (Lk 2,51). Maga az Úr Jézus is emlékeztetett ,,Isten parancsának''[3021] jelentôségére. Az Apostol tanítja: ,,Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az elsô ígérettel egybekötött parancs: ťTiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földönŤ.'' (Ef 6,1--3)[3022] 2197 A negyedik parancsolattal kezdôdik a második kôtábla. Megmutatja a szeretet rendjét. Isten azt akarta, hogy ôutána szüleinket tiszteljük, akiknek az életet köszönhetjük és akik nekünk Isten ismeretét átadták. Becsülnünk és tisztelnünk kell mindazokat, akiket Isten a mi javunkra a saját tekintélyével ruházott föl. >>1897 2198 Ez a parancsolat pozitív formában fejezi ki a teljesítendô kötelességeket. Elôre hirdeti a rá következô parancsokat, amelyek az élet, a házasság, a földi javak, a beszéd különleges tiszteletben tartására vonatkoznak. Az Egyház szociális tanításának egyik alapját képezi. >>2419 2199 A negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadást, a szeretetet és a hálát az ôsök és az idôsebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaaadók, az alárendelteknek a fônökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselôi és kormányzói iránti kötelességeire is. Ez a parancsolat magában foglalja és jelenti a szülôk, gyámok, tanárok, fônökök, köztisztviselôk, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak. 2200 A negyedik parancsolat iránti engedelmesség magával hozza jutalmát: ,,Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked'' (Kiv 20,12).[3023] E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett a béke és a jólét földi gyümölcsét is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont nagy kárt okoz a közösségeknek és az embereknek egyaránt. >>2304 I. A család Isten tervében A család természete 2201 A házastársi közösséget a házastársak beleegyezése hozza létre. A házasság és a család a házastársak javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házastársak szeretete és a gyermekek nemzése ugyanazon család tagjai között személyes kapcsolatot és elemi felelôsségeket hoznak létre. >>1625 2202 A házassággal egyesült férfi és nô gyermekeikkel együtt alkotják a családot. Ez az intézmény független attól, hogy közhatalom elismeri- e, sôt azt megelôzôen létezik. Ezt tekintik a normális hivatkozási alapnak, melyhez viszonyítani kell a rokonság különbözô formáit. >>1882 2203 Isten a férfi és a nô teremtésével alapította meg az emberi családot és határozta meg lényeges adatait. Tagjai egyenlô méltóságú személyek. Tagjai és a társadalom közjava érdekében a család különbözô felelôsségeket, jogokat és kötelességeket hordoz. >>369 A keresztény család >>1655--1658 2204 ,,A keresztény család mutatja és valósítja meg elsôként az egyházi közösséget, ezért ťcsaládi egyháznakŤ lehet és kell neveznünk''.[3024] A hit, a remény és a szeretet közössége; az Egyházban egyedülálló jelentôséggel bír, amint az az Újszövetségbôl is kitűnik.[3025] >>533 2205 A keresztény család a személyek közössége, az Atya és a Fiú Szentlélekben élô közösségének nyoma és képmása. Életet fakasztó és nevelô tevékenysége az Atya teremtô művének tükrözôdése. Az a hivatása, hogy részt vegyen Krisztus imádságában és áldozatában. A napi imádság és Isten Igéjének olvasása erôsíti a szeretetben. A keresztény család evangelizáló és misszionáló közösség. >>1702 2206 A családon belüli kapcsolatok magukkal hozzák az érzelmek, a ragaszkodás és az érdeklôdés rokonságát, amely mindenekelôtt a személyek kölcsönös tiszteletébôl fakad. A család kiváltságos közösség, mely arra hivatott, hogy a házastársak lelki közösségét és egyetértését, valamint a gyermeknevelésben a szülôk gondos együttműködését valósítsa meg.[3026] II. A család és a társadalom 2207 A család a társadalmi élet ôssejtje. Természetes közösség, melyben a férfi és a nô önmaga ajándékozására hivatott a szeretetben és az élet továbbadásában. A családon belüli tekintély, a kapcsolatok stabilitása és elevensége adja az alapot a társadalomban a szabadsághoz, a biztonsághoz és a testvériséghez. A család az a közösség, amelyben az ember kisgyermekkortól kezdve megtanulhatja az erkölcsi értékeket, megkezdheti Isten tiszteletét és a szabadság helyes használatát. A családi élet beavat a társadalmi életbe. >>1880, >>372, >>1603 2208 A családnak úgy kell élnie, hogy tagjai megtanulják a figyelmességet és gondoskodást a fiatalok és idôsek, a betegek vagy hátrányos helyzetűek valamint a szegények iránt. Számos család van, amely bizonyos helyzetekben képtelen ezt a segítséget nyújtani. Ilyenkor másokra, más családokra és kisegítésképpen a társadalomra hárul, hogy gondoskodjék szükségleteikrôl: ,,Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorúságukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétôl'' (Jak 1,27). 2209 A családot megfelelô társadalmi intézkedésekkel segíteni és védelmezni kell. Ahol a családoknak nem áll módjában, hogy ellássák feladatukat, a társadalom más testületeinek kötelessége, hogy segítsék és támogassák a család intézményét. A szubszidiaritás elvét követve a nagyobb közösségek tartózkodjanak attól, hogy bitorolják a család kiváltságos jogait és beavatkozzanak annak életébe. >>1883 2210 Mivel a család oly jelentôs a társadalom élete és jóléte szempontjából,[3027] a társadalomra különleges felelôsséget ró a házasság és a család fenntartása és megerôsítése. A közhatalom tekintse komoly feladatának, hogy ,,elismeri, óvja és erôsíti a házasság és a család igazi természetét, védi a közerkölcsöket és segíti a családok boldogulását''.[3028] 2211 A politikai közösség kötelessége, hogy tisztelje és támogassa a családot, és biztosítsa számára -- a családalapítás, a gyermekek vállalásának és a saját erkölcsi és vallási meggyôzôdésnek megfelelô nevelés szabadságát; -- a család intézménye és a házastársi kötelék szilárdságának védelmét; -- a szükséges eszközökkel és intézményekkel a hit megvallásának, továbbadásának és a gyermekek vallásos nevelésének szabadságát; -- a magántulajdonhoz, a vállalkozáshoz, a munkához, a lakáshoz és a kivándorláshoz való jogot; -- az egyes országok berendezkedése szerint az orvosi ellátáshoz, az öregek támogatásához és a családi pótlékhoz való jogot; -- a biztonság és az egészség védelmét, különösen olyan veszélyekkel szemben, mint a drogok, a pornográfia, az alkoholizmus stb.; -- a szabadságot, hogy más családokkal társaságokat hozzon létre, és így képviselve legyen a polgári hatóságoknál.[3029] 2212 A negyedik parancsolat megvilágítja a társadalomban meglévô többi kapcsolatot is. Fivéreinkben és nôvéreinkben szüleink gyermekeit látjuk; unokatestvéreinkben ôseink leszármazottait; polgártársainkban hazánk fiait; a megkereszteltekben az Anyaszentegyház gyermekeit; minden emberben fiát vagy leányát Annak, aki azt akarja, hogy ,,Mi Atyánk''-nak szólítsuk. Következésképpen a felebaráthoz fűzôdô kapcsolatainkról fölismerjük, hogy személyes kapcsolatok. A felebarát nem az emberi kollektíva ,,egyede'', hanem ,,valaki'', aki ismert eredete alapján figyelmet és különleges tiszteletet érdemel. >>2225, >>1931 2213 Az emberi közösségek személyekbôl állnak. Jó kormányzásuk nem korlátozódik jogaik garantálására és kötelességeik ellenôrzésére, valamint a szerzôdések betartatására. Az alkalmazók és alkalmazottak, a vezetôk és polgárok közötti igazságos kapcsolatok föltételezik az emberi személyek méltóságának megfelelô természetes jóakaratot, melynek lényegéhez tartozik az igazságosság és testvériesség. >>1939 III. A családtagok kötelességei A gyermekek kötelességei 2214 Az isteni atyaság az emberi atyaság forrása;[3030] ez alapozza meg a szülôket megilletô tiszteletet. A kiskorú és felnôtt gyermekek atyjuk és anyjuk iránti tisztelete[3031] abból a természetes érzületbôl táplálkozik, mely az ôket összekötô kötelékbôl fakad. Ezt kívánja meg az isteni parancsolat.[3032] >>1859 2215 A szülôk iránti tisztelet (gyermeki jámborság) hála azok iránt, akik az élet adásával, szeretetükkel és munkájukkal világra segítették gyermekeiket, és lehetôvé tették számukra, hogy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben. ,,Szívedbôl, lelkedbôl tiszteld az apádat, s anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg nem születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?'' (Sir 7,27--28) 2216 A gyermeki tisztelet az ôszinte tanulékonyságban és az ôszinte engedelmességben mutatkozik meg: ,,Fiam, tartsd meg apád parancsolatát, ne vedd semmibe anyád tanítását (...). Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, és ha fölébredsz, beszélgessen veled.'' (Péld 6,20--22) ,,A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést'' (Péld 13,1). >>532 2217 Mindaddig, amíg a gyermek szülei otthonában él, engedelmeskednie kell szülei minden kérésének, amelyet az ô vagy a család java indokol. ,,Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében'' (Kol 3,20).[3033] A gyermekeknek engedelmeskedniük kell nevelôik és mindazok ésszerű parancsainak is, akikre a szüleik bízták ôket. De ha egy gyermek a lelkiismeretében meg van gyôzôdve arról, hogy erkölcsileg rossz lenne engedelmeskedni egy ilyen parancsnak, akkor ne kövesse azt. Felnövekedvén a gyermekek továbbra is tiszteljék szüleiket. Menjenek elébe kéréseiknek, szívesen kérjék tanácsaikat és fogadják el megalapozott figyelmeztetéseiket. A szülôk iránti engedelmesség a gyermekek nagykorúságával megszűnik, de a tisztelet nem, az örökre kijár. Ennek gyökerei valójában az istenfélelembe nyúlnak, amely a Szentlélek ajándékainak egyike. >>1831 2218 A negyedik parancsolat figyelmezteti a felnôtt gyermekeket a szülôk iránti felelôsségükre. Amennyiben lehetôségük van rá, anyagi és erkölcsi támogatást kell nyújtaniuk nekik öreg korukban vagy betegségükben, magányukban vagy ínségükben. Jézus emlékeztet a hálának erre a kötelességére.[3034] ,,Isten a fiakban tisztelte meg az atyát, és az anya ítéletét megerôsítette a gyermekekkel szemben. Aki tiszteli atyját, könyörög majd a bűnökért és megtartóztatja magát a vétkektôl, és napjainak imádságai meghallgatást nyernek. Mint aki kincset halmoz föl, olyan, aki tiszteli anyját. Aki tiszteli atyját, örvend majd saját fiainak, és imádsága napján meghallgatásra talál. Aki tiszteli atyját, hosszú iletet fog élni, aki atyjának engedelmes, megenyhíti anyját.'' (Sir 3,3--7) ,,Fiam, fogadd el atyádat öregségében, és ne szomorítsd meg ôt életében, és ha megfogyatkoznék értelme, bocsásd meg, és meg ne vesd ôt életének egyetlen napján sem. (...) Mily rossz hírű az, aki magára hagyta atyját; és átkozott az Úrtól, aki keseríti anyját.'' (Sir 3,14- -15.18) 2219 A gyermeki tisztelet kedvez az egész családi élet harmóniájának, érvényes a fiú- és leánytestvérek kapcsolatára is. A szülôk iránti tisztelet kihat az egész családi légkörre. ,,Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsôsége az ô atyáik'' (Péld 17,6). ,,Viseljétek el egymást szeretettel (...) teljes alázatban, szelídségben és türelemben'' (Ef 4,2). 2220 A keresztények különösen nagy hálával tartoznak azoknak, akiktôl a hit ajándékát, a keresztség kegyelmét és az életet kapták az Egyházban. Ezek lehetnek a szülôk, más családtagok, nagyszülôk, lelkipásztorok, hitoktatók, tanítók vagy barátok. ,,Jól emlékszem ôszinte hitedre; ez elôbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most biztosan tudom, téged is eltölt'' (2Tim 1,5). A szülôk kötelességei 2221 A házastársi szeretet termékenysége nem korlátozódik csupán a gyermekek nemzésére, hanem ki kell terjednie erkölcsi nevelésükre és lelki formálásukra is. A szülôk nevelôi tevékenysége ,,annyira jelentôs, hogy hiányát alig lehet pótolni''.[3035] A szülôk nevelôi joga és kötelessége mindenekelôtti, és nem szabad elvenni tôlük.[3036] >>1653 2222 A szülôknek úgy kell tekinteniük gyermekeiket mint Isten gyermekeit, és úgy kell tisztelniük ôket mint emberi személyeket. Amikor a mennyei Atya akarata iránt engedelmesnek mutatkoznak, arra nevelik gyermekeiket, hogy teljesítsék Isten Törvényét. >>494 2223 Elsôsorban a szülôk felelôsek gyermekeik neveléséért. E felelôsségükrôl fôként egy olyan család megteremtésével tesznek tanúságot, amelyben a gyengédség, a megbocsátás, a tisztelet, a hűség és az ingyenes szolgálat magától értetôdik. A család az erényekre nevelés alkalmas helye. Ez megkívánja az önmegtagadás, a helyes ítélet és az önuralom -- melyek minden igazi szabadság föltételei -- begyakorlását. A szülôk tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy képesek legyenek alárendelni ,,az anyagi és természetes dolgokat a belsô és lelki értékeknek''.[3037] A szülôk súlyos felelôssége, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek. Ha saját hibáikat be tudják ismerni elôttük, ôket is jobban tudják majd irányítani és jobbítani: >>1804 .,Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, (...) aki megfenyíti fiát, örömét leli benne'' (Sir 30,12). ,,Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek ôket fegyelemben az Úr útmutatása szerint'' (Ef 6,4). 2224 A család természetes környezet ahhoz, hogy az emberi személyt beavassa a szolidaritásba és a közösségi felelôsségbe. A szülôk tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy ôrizkedjenek az emberi társadalmakat fenyegetô veszedelmektôl és megalkuvásoktól. >>1939 2225 A házasság szentségének kegyelmébôl a szülôk megkapták gyermekeik evangelizálásának felelôsségét és kiváltságát. A legkisebb kortól kezdve vezessék be ôket a hit titkaiba, amelynek gyermekeik számára ôk ,,az elsô hírnökei''.[3038] Zsenge gyermekkoruktól kezdve kapcsolják be ôket az Egyház életébe. A család életmódja olyan érzelmi fölkészültségeket táplálhat, melyek egy életen át elôzményei és támaszai lehetnek az élô hitnek. >>1656 2226 A szülôk részérôl a hitre nevelésnek a legzsengébb gyermekkorban meg kell kezdôdnie. Ez valósul már akkor is, amikor a családtagok kölcsönösen segítik egymást, hogy az evangélium szerinti keresztény élet tanúságtétele által növekedjenek a hitben. A családi katekézis megelôzi, kíséri és gazdagítja a hit tanításának más formáit. A szülôk küldetése az, hogy megtanítsák gyermekeiket imádkozni és fölfedezni istengyermeki hivatásukat.[3039] A plébánia a keresztény családok eucharisztikus közösségének és liturgikus életének központja; a gyermekek és a szülôk katekézisének kiváltságos helye. >>2179 2227 A gyermekek a maguk részérôl hozzájárulnak szüleik életszentségben való növekedéséhez.[3040] Mindnyájan és egyenként nagylelkűen és belefáradás nélkül, kölcsönösen bocsássák meg a bántásokat, veszekedéseket, igazságtalanságokat és cserbenhagyásokat. A kölcsönös szeretet javallja ezt. Krisztus szeretete követeli ezt.[3041] >>2013 2228 Kicsi korban a szülôk gyermekek iránti tisztelete és szeretete mindenekelôtt a törôdésben és a túláradó figyelemben nyilvánul meg, amelyet gyermekeik fölnevelésére, a testi és lelki szükségleteikrôl való gondoskodásra fordítanak. Növekedésük során ugyanez a tisztelet és ugyanez az odaadás vezeti el a szülôket arra, hogy ráneveljék gyermekeiket értelmük és szabadságuk helyes használatára. 2229 Mivel a szülôk elsôdlegesen felelôsek gyermekeik neveléséért, joguk van olyan iskolát választani számukra, amely megfelel saját meggyôzôdésüknek. Ez alapvetô jog. A szülôk kötelessége a lehetôség szerint úgy választani meg az iskolát, hogy az a lehetô legjobban segítse ôket keresztény nevelôi feladatukban.[3042] A közhatalom kötelessége, hogy biztosítsa a szülôknek ezt a jogát és gondoskodjék gyakorlásának konkrét föltételeirôl. 2230 Felnôtté válva a gyermekek kötelessége és joga a foglalkozás és az életállapot megválasztása. Ezt az új felelôsséget a szülôkhöz fűzôdô bizalmas kapcsolatban vállalják magukra, akiktôl szívesen kérdezzék meg véleményüket és kérjenek tanácsot. A szülôk vigyázzanak arra, hogy ne kényszerítsék gyermekeiket sem a pályaválasztásban, sem a párválasztásban. E tapintat kötelessége nem tiltja, épp ellenkezôleg, megkívánja tôlük, hogy bölcs tanácsokkal segítsék ôket, különösen amikor családot kívánnak alapítani. >>1625 2231 Vannak, akik nem kötnek házasságot, hogy szüleik vagy testvérük gondját viseljék, hogy kizárólagosabban egy hivatásnak szentelhessék magukat, vagy más tiszteletre méltó okból. Ôk nagymértékben javára lehetnek az emberi családnak. IV. A család és az ország 2232 A családi kötelékek jelentôsek, de nem mindentôl függetlenek. Ahogy a gyermek növekszik érettsége és emberi, lelki önállósága felé, úgy világosodik és erôsödik Istentôl kapott, sajátos hivatása. A szülôk tartsák tiszteletben ezt a meghívást, és segítsék gyermekeik válaszát a hívás követésében. Meggyôzôdésünknek kell lennie, hogy a keresztény elsô hivatása Jézus követése:[3043] ,,Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, és aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám'' (Mt 10,37). >>1618 2233 Jézus tanítványává válni annyit jelent, mint elfogadni az Isten családjához tartozás meghívását, az Ô életmódja szerinti életet: ,,Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nôvérem és anyám'' (Mt 12,50). >>542 A szülôk fogadják el és örömmel és hálaadással tartsák tiszteletben a meghívást, amellyel az Úr egy gyermeküket arra hívja, hogy a mennyek országért vállalt szüzességben, az Istennek szentelt életben vagy a papi szolgálatban kövesse Ôt. V. Elöljárók a polgári társadalomban 2234 Isten negyedik parancsolata elrendeli, hogy tiszteljük mindazokat, akik Istentôl a mi javunkra hatalmat kaptak a társadalomban. Megvilágítja mind a hatalmat gyakorlók, mind az annak elônyeibôl részesülôk kötelességeit. >>1897 A polgári elöljárók kötelességei 2235 Aki valamilyen hatalmat gyakorol, szolgálatként kell gyakorolnia. ,,Aki nagyobb akar lenni köztetek, legyen a szolgátok'' (Mt 20,26). A hatalom gyakorlását erkölcsileg isteni eredete, értelmes természete és sajátos tárgya szabályozza. Senki sem parancsolhat és nem vezethet be olyan dolgot, ami a személyek méltósága és a természetes törvény ellen való. >>1899 2236 A hatalom gyakorlása az értékek igaz hierarchiájának megmutatására irányul, hogy mindenki szabadságának és felelôsségének gyakorlását megkönnyítse. Az elöljárók az osztó igazságosságot bölcsességgel gyakorolják, figyelembe véve az egyes emberek szükségleteit és hozzájárulását, az egyetértést és a békét keresve. Vigyázzanak arra, hogy az általuk hozott szabályok és rendelkezések ne vigyenek a személyes érdek és a közösségi érdek szembeállításának kísértésébe.[3044] >>2411 2237 A politikai hatalom köteles tiszteletben tartani az emberi személy alapvetô jogait. Emberségesen szolgáltasson igazságot, mindenki -- különösen a családok és a kisemmizettek -- jogainak tiszteletben tartásával. >>357 Az állampolgársághoz kapcsolódó politikai jogokat a közjó követelményeinek megfelelôen lehet és kell megadni; ezeket törvényes és arányos indíték nélkül a politikai hatalom nem függesztheti föl. A politikai jogok gyakorlása a nemzet és az emberi közösség közjavára rendeltetett. A polgárok kötelességei 2238 Akik a hatalom alá vannak rendelve, úgy tekintsék fölötteseiket, mint Isten képviselôit, akiket Ô ajándékainak gondnokaivá rendelt:[3045] ,,Engedelmeskedjetek az Úr iránti szeretetbôl minden emberi hatalomnak (...). Szabad emberként éljetek, de a szabadságot ne a gonoszság takarójának használjátok, hanem Isten szolgái legyetek'' (1Pt 2,13.16). Lojális együttműködésük együtt jár azzal a joggal, néha kötelességgel, hogy tiltakozzanak az ellen, ami megítélésük szerint a személyek méltóságára és a közösség javára nézve ártalmasnak látszik. >>1900 2239 Az állampolgárok kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében. A haza szeretete és szolgálata a hála kötelességébôl és a szeretet rendjébôl következik. A törvényes hatóságok iránti alárendeltség és a közjó szolgálata megkívánja az állampolgároktól, hogy betöltsék szerepüket a politikai közösség életében. >>1915, >>2310 2240 A hatóságok iránti alárendeltséggel és a közjó érdekében vállalt közös felelôsséggel együttjár az adófizetésnek, a szavazati jog gyakorlásának és az ország védelmének erkölcsi kötelessége: >>2265 ,,Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, annak vámot, akinek hódolat, annak hódolatot, akinek tisztelet, annak tiszteletet'' (Róm 13,7). ,,A keresztények saját hazájukban laknak, de mint telepesek; polgárként részt vesznek a közügyekben, de függetlenek tôlük, mint az idegenek (...). Engedelmeskednek a fönnálló törvényeknek, és életmódjuk meghaladja a törvényeket. (...) Ily fontos helyre állította ôket Isten, melyet nem szabad elhagyniuk.''[3046] Az Apostol buzdít, hogy imádkozzunk és adjunk hálát a királyért és mindazokért, akik hatalmat gyakorolnak, ,,hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben'' (1Tim 3,2). >>1900 2241 A lehetôség határain belül a gazdagabb országok tartoznak befogadni az idegent, aki biztonságot és alapvetô megélhetést keres, amit szülôföldjén nem találhat meg. A közhatalom tartsa tiszteletben a természetes jogot, amely a vendéget a befogadó oltalma alá helyezi. A politikai hatóságok a rájuk bízott közjó érdekében a bevándorlási jog gyakorlását különbözô jogi feltételekhez köthetik, különösen azáltal, hogy a bevándorlókat kötelezik bizonyos dolgokra a befogadó országgal szemben. A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez. 2242 Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok elôírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvetô jogaival és az Evangélium tanításával. A polgári hatóságokkal szembeni engedetlenséget -- amikor a hatóságok követelései ellenkeznek a helyes lelkiismerettel -- az Isten szolgálata és a politikai közösség szolgálata közötti megkülönböztetés igazolja. ,,Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené'' (Mt 22,21). ,,Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek'' (ApCsel 5,29). >>1903, >>2313, >>450 Amikor a polgárokat egy olyan közhatalom nyomja el, amely túllépi hatáskörét, ne tagadják meg azokat a dolgokat, amiket a közjó tárgyilagosan nézve megkíván; de szabadon védhetik saját jogaikat és polgártársaik jogait az ilyen hatalom visszaéléseivel szemben, mindenesetre tiszteletben tartva azokat a határokat, amelyeket a természetes törvény és az evangéliumi törvény szab meg.[3047] >>1901 2243 A politikai hatalom elnyomásával szembeni ellenállás törvényesen csak akkor nyúlhat fegyverhez, ha az alábbi föltételek együttesen megvannak: >>2309 1. az alapvetô emberi jogokat bizonyosan, súlyosan és huzamosan megsértik; 2. megkíséreltek minden más megoldást; 3. súlyosabb zavargások provokálása nélkül 4. megalapozott remény van a sikerre; 5. jobb megoldásokat ésszerűen lehetetlen várni. A politikai közösség és az egyház 2244 Minden intézményt -- legalábbis bennfoglaltan -- az emberrôl és céljáról alkotott elképzelése vezeti, melybôl ítéleteinek kritériumait, saját értékrendjét és viselkedési formáit származtatja. A társadalmak nagy része az intézményeket az embernek a dolgokkal szembeni elsôségére alapozza. Csupán az istenileg kinyilatkoztatott vallás ismerte föl világosan Istenben, a Teremtôben és Megváltóban az ember eredetét és rendeltetését. Az Egyház arra hívja a közhatalmat, hogy ítéleteit és döntéseit Isten és ember ezen igazságának indításaihoz igazítsa: >>1910, >>1881, >>2109 A társadalmak, melyek nem ismerik ezt a vezetést vagy az Istennel szembeni függetlenségük nevében elutasítják, arra kényszerülnek, hogy hivatkozási alapjukat és céljukat önmagukban keressék vagy ideológiáktól kölcsönözzék. Nem tűrvén a jó és a rossz objektív kritériumának állítását, a történelem tanúsága szerint bevallva vagy alattomosan, az ember és sorsa fölött totalitárius hatalmat gyakorolnak.[3048] 2245 ,,Az Egyház, amely küldetésénél és illetékességénél fogva semmilyen módon nem keveredik össze a politikai közösséggel, (...) az emberi személy transzcendentális jellegének egyszerre jele és biztosítéka.''[3049] Az Egyház ,,tiszteli és elômozdítja a polgárok politikai szabadságát és felelôsségét is.''[3050] >>912 2246 Az Egyház küldetéséhez tartozik, hogy ,,ítéletet mondhasson a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben megkövetelik az emberi személy alapvetô jogai vagy a lelkek üdvössége; s közben használhassa mindazokat az eszközöket -- de csakis azokat --, melyek a korhoz és a körülményekhez mérten összhangban vannak az evangéliummal és mindenki javával''.[3051] >>2032, >>2420 Összefoglalás 2247 ,,Tiszteld atyádat és anyádat'' (MTörv 5,16; Mk 7,10). 2248 A negyedik parancsolat szerint Isten úgy akarta, hogy Ôutána tiszteljük szüleinket és azokat, akiket javunkra tekintéllyel ruházott föl. 2249 A házastársi közösség a házastársak szövetségére és beleegyezésére épül. A házasság és a család a házastársak javára, a gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. 2250 ,,A személy, valamint az emberi és keresztény társadalom jóléte szorosan összefügg a házastársi és családi közösség kedvezô állapotával.''[3052] 2251 A gyermekek tisztelettel, hálával, igaz engedelmességgel és segítségnyújtással tartoznak szüleiknek. A gyermeki tisztelet az egész családi élet harmóniáját támogatja. 2252 A szülôk felelôsek elsôsorban gyermekeik hitben, imádságban és keresztény erényekben való neveléséért. Kötelességük gondoskodni, amennyire képesek, gyermekeik testi és lelki szükségleteirôl. 2253 A szülôknek tiszteletben kell tartaniuk és támogatniuk kell gyermekeik hivatását. Ne feledjék és tanítsák, hogy a keresztény ember elsô hivatása Jézus követése. 2254 A közhatalomnak tiszteletben kell tartania az emberi személy alapvetô jogait és szabadsága gyakorlásának föltételeit. 2255 Az állampolgárok kötelessége, hogy a társadalom java érdekében nyújtsanak segítséget a polgári hatalomnak az igazság, az igazságosság, a szolidaritás és a szabadság szellemében. 2256 Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok elôírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel. ,,Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek'' (ApCsel 5,29). 2257 Minden társadalom az emberrôl és céljáról alkotott képnek megfelelôen alakítja ítéleteit és eljárásmódját. Az az isten- és emberkép, amelyet az evangélium világossága nélkül alkotnak, a társadalmakat könnyen ,,totalitáriussá'' teszi. ======================================================================== Az ötödik parancsolat ,,Ne ölj!'' (Kiv 20,13) ,,Hallottátok, hogy mondadott a régieknek: ťNe ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.Ť Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragszik felebarátjára.'' (Mt 5,21--22) 2258 ,,Az emberi életet szent valóságnak kell tartani, mint olyat, ami kezdetétôl fogva ťföltételezi a Teremtô tevékenységétŤ és mindig különleges kapcsolatban van a Teremtôvel, egyetlen céljával. Egyedül Isten az ura az életnek, kezdetétôl a végéig: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát.''[3053] >>356 I. Az emberi élet tisztelete A bibliai történet tanúsága 2259 A Szentírás, amikor elbeszéli, hogy Káin hogyan ölte meg a testvérét, Ábelt,[3054]kinyilatkoztatja, hogy az emberi történelem kezdetétôl fogva jelen van az emberben a harag és a sóvárgó vágy, melyek az áteredô bűn következményei. Az ember ellensége lett embertársának. Isten kijelenti e testvérgyilkosság gonoszságát: ,,Mit tettél? Testvéred vérének hangja fölkiált hozzám a földbôl. Most tehát átkozott leszel távol a földtôl, amely megnyitotta száját és befogadta testvéred vérét a kezedbôl!'' (Ter 4,10--11) >>401 2260 Az Isten és az emberiség közötti szövetséget átszövi az emberi élet isteni ajándékára és az ember gyilkos erôszakára való emlékeztetés: ,,Lelketek vérét ugyanis számon fogom kérni (...). Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét; mert Isten képmására teremtetett az ember.'' (Ter 9,5--6) Az ó Szövetség a vért mindig az élet szent jelének tekintette.[3055] E tanításra állandóan szükség van. 2261 A Szentírás meghatározza az ötödik parancsolat tilalmát: ,,Ne öld meg az ártatlant és az igazat'' (Kiv 23,7). Az ártatlan szándékos megölése súlyosan ellenkezik az emberi lény méltóságával, az aranyszabállyal és a Teremtô szentségével. Az emberölést tiltó törvény egyetemes érvényű: mindenkit és minden egyes embert, mindig és mindenütt kötelez. >>1756, >>1956 2262 Az Úr a Hegyi Beszédben megismétli a parancsolatot: ,,Ne ölj!'' (Mt 5,21), és hozzáteszi a harag, a gyűlölet és a bosszúállás tilalmát. Sôt, Krisztus megkívánja tanítványától, hogy a másik arcát is tartsa oda,[3056] és szeresse ellenségeit.[3057] Ô maga nem védekezett, és megparancsolatolta Péternek, hogy tegye vissza hüvelyébe a kardját.[3058] >>2844 A törvényes önvédelem 2263 A személyek és társadalmak törvényes önvédelme nem jelent kivételt az ártatlanok megölésének, a szándékos emberölésnek tilalma alól. ,,Amikor valaki önmagát védi, a tettbôl két következmény származhat: az egyik a saját életének megôrzése, a másik a támadó megölése.''[3059] ,,Semmi nem tiltja, hogy egy cselekedetnek két hatása legyen, melyek közül csak az egyik szándékolt, a másik szándékon kívüli.''[3060] >>1737 2264 Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvetô principiuma marad. Törvényes tehát, hogy a saját élet megôrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét védi, nem követi el az emberölés vétkét, még ha arra kényszerül is, hogy támadójára halálos csapást mérjen: >>2196 Ha valaki a saját élete megvédésére nagyobb erôt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha azonban mértékkel veri vissza az erôszakot, a védekezés megengedett (...). Nem szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését: mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra.[3061] 2265 A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük. A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék. >>2240 2266 A közjó védelme követelményének megfelel az állam erôfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvetô szabályait sértô magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsôsorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelô értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához. >>1897--1899, >>2308, >>1449 2267 Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelôsségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben. Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendôk a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megôrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával. Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetôségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetôjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetôségétôl, a tettes kivégzésének szükséges volta ,,immár nagyon ritka, ha egyáltalán elôfordul''.[3062] >>2306 A szándékos emberölés 2268 Az ötödik parancsolat nagyon súlyos bűnként tiltja a közvetlen és szándékos emberölést. A gyilkos és mindazok, akik szándékosan vesznek részt a gyilkosságban, olyan bűnt követnek el, amely az égbe kiált bosszúért.[3063] >>1867 A csecsemôgyilkosság, a testvérgyilkosság, az apa és anyagyilkosság, és a házastárs meggyilkolása különösen súlyos bűncselekmények, tekintetbe véve azokat a természetes kapcsolatokat, amelyeket tönkretesznek. Fajnemesítô vagy közegészségügyi meggondolások egyetlen gyilkosságot sem indokolhatnak, még akkor sem, ha a közhatalom parancsolja.[3064] 2269 Az ötödik parancsolat tiltja, hogy bármit tegyünk azzal a szándékkal, hogy közvetve elôidézzük egy személy halálát. Az erkölcsi törvény tiltja, hogy bárkit komoly ok nélkül halálveszélynek tegyünk ki, vagy hogy elmulasszunk segítséget nyújtani a veszélyben lévônek. Az, hogy az emberi társadalom eltűri a nyomor olyan formáit, melyek halált okoznak -- anélkül, hogy annak orvoslására törekedne --, botrányos igazságtalanság és súlyos vétség. Akik a kereskedelmi kapcsolatokban uzsorát érvényesítenek és üzletemberként felebarátaik éhínségét és halálát váltják ki, közvetett emberölést követnek el és felelôsek érte.[3065] Az akaratlan, nem szándékos emberölés erkölcsileg nem beszámítható. De nem mentesül az ember a súlyos bűn terhe alól, ha arányos ok nélkül cselekedett úgy, hogy halált okozott, még ha nem is állt szándékában. >>2290 Az abortusz 2270 Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének elsô pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.[3066] >>1703, >>357 ,,Mielôtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielôtt megszülettél volna, megszenteltelek'' (Jer 1,5). ,,A csontjaim nem voltak rejtve elôtted, amikor a rejtekben keletkeztem, és a föld mélyén elindult az életem'' (Zsolt 139,15). 2271 Az Egyház az elsô századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel: ,,Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a születése után.''[3067] ,,Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megôrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemôgyilkosság szégyenletes gaztett.''[3068] 2272 A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. ,,Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik''[3069] ,,magának a büntetendô cselekmény elkövetésének tényénél fogva'',[3070] a jogban meghatározott föltételek mellett.[3071] Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemônek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt. >>1463 2273 Minden ártatlan ember elidegeníthetetlen joga az élethez a polgári társadalomnak és törvényhozásának alkotóeleme: >>1930 ,,A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a közhatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek a jogok nem függenek sem az egyes emberektôl, sem szüleiktôl és nem is a társadalomtól vagy az államtól erednek: az emberi természethez tartoznak, a személyhez tapadnak a teremtô tevékenység erejével, melybôl maga a személy származik. Ebben az összefüggésben föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezen alapvetô emberi jogok közé tartozik az élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig.''[3072] ,,Amikor a polgári törvény az emberek egy csoportjától elveszi azt az oltalmat, melyet a törvénynek nyújtania kell, az állam e tettével tagadja minden polgárának törvény elôtti egyenlôséget. Amikor az állam nem alkalmazza erejét mindenki -- leginkább a gyöngébbek -- jogainak védelmére, meginognak a jogállam alapjai. (...) A magzatot a fogantatás pillanatától megilletô tiszteletbôl és védelembôl következik, hogy a törvénynek megfelelô büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos megsértésére.''[3073] 2274 Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetôségekhez képest a többi más élôlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell. A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, ,,ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat megtartására vagy gyógyítására irányul (...). De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétôl függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel.''[3074] 2275 ,,Megengedettnek kell tekinteni az emberi magzaton végzett beavatkozásokat azzal a föltétellel, hogy tiszteletben tartják a magzat életét és épségét, nem jelentenek számára túlzott kockázatot, hanem gyógyítására, egészségi állapotának javítására vagy életbentartására irányulnak.''[3075] ,,Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy ťbiológiai alapanyagkéntŤ hasznosítsák.''[3076] ,,Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú--leány, erôs--okos, alacsony--magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. Az ilyen beavatkozások ellentétesek az emberi lény személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyetlen, meg nem ismételhetô identitásával.''[3077] Az eutanázia 2276 Különös tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A beteg vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetôségekhez képest normális életet élhessenek. >>1503 2277 Bármi legyen is indítéka vagy eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévô személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan. Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtôjének, az élô Istennek tiszteletével súlyosan ellenkezô gyilkosság. A téves ítélet, amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem változtatja meg e mindig elítélendô és elkerülendô gyilkos tett természetét.[3078] 2278 Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Ilyen esetben a ,,túlbuzgó gyógyítás'' visszautasításáról van szó. Nem ölni akarnak, hanem elfogadják a föltartóztathatatlan halált. A döntéseket a betegnek kell meghoznia, ha alkalmas (competens) és képes (capax) rá, egyébként a jogilag illetékeseknek, mindenkor tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és törvényes érdekeit. >>1007 2279 A beteg személynek általában kijáró gondoskodás akkor sem szüntethetô meg, ha a halál bekövetkezése várható. Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium) alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak elôre látják és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés az önzetlen szeretet kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell. Az öngyilkosság 2280 Mindenki felelôs a saját életéért Isten elôtt, aki azt neki adta. Ô az élet szuverén Ura. A mi feladatunk, hogy hálával elfogadjuk és megôrizzük az Ô dicsôségére és lelkünk üdvösségére. Az Isten által ránk bízott élet kezelôi, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk vele. >>2258 2281 Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megôrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élô Isten szeretetével. >>2212 2282 Ha azzal a céllal követik el, hogy példaként szolgáljon, mégpedig az ifjúság számára, az öngyilkosság a botránkoztatással súlyosbodik. Az öngyilkosságban való önkéntes együttműködés ellenkezik az erkölcsi törvénnyel. Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstôl vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelôsségét. >>1735 2283 Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ô ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el. >>1637 II. A személyek méltóságának tisztelete Mások lelkének tiszteletben tartása: a botrány 2284 A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértôjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. >>2847 2285 A botrány különösen súlyossá válik a botrányt okozók tekintélye és az azt elszenvedôk gyöngesége miatt. Ez késztette Urunkat e kemény szavakra: ,,Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, (...) jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger mélyére süllyesztenék'' (Mt 18,6).[3079] Súlyos a botrány, amikor olyanok okozzák, akiknek természetüknél vagy hivataluknál fogva másokat kell oktatniuk és nevelniük. Jézus emiatt dorgálja az írástudókat és a farizeusokat: báránybôrbe öltözött farkasokhoz hasonlítja ôket.[3080] >>1903 2286 Botrányt okozhat törvény vagy intézmények, gyakorlat vagy vélemény. Így a botrányokozás bűnébe esnek azok, akik olyan törvényeket vagy társadalmi struktúrákat hoznak létre, amelyek az erkölcsök és a vallásos élet megromlásához vezetnek, vagy ,,olyan társadalmi föltételekhez, melyek akarva-akaratlanul nehézzé vagy szinte lehetetlenné teszik a legfôbb Törvényhozó parancsolatainak megfelelô keresztény életvitelt''.[3081] Ugyanez áll a termelô társaságok vezetôire, akik csalásra ösztönzô rendelkezéseket hoznak, továbbá a pedagógusokra, akik ,,elkeserítik'' a növendékeket,[3082] vagy azokra, akik a közvéleményt az erkölcsi értékektôl elfordítva mesterségesen megváltoztatják (manipulálják). >>1887, >>2498 2287 Aki a kezében lévô hatalmat arra használja föl, hogy rosszra ösztökéljen, vétkes a botrány bűnében és felelôs a rosszért, amelyet közvetve vagy közvetlenül kiváltott. ,,Lehetetlen, hogy botrányok elô ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza ôket.'' (Lk 17,1) Az egészség tiszteletben tartása 2288 Az élet és a testi egészség Isten által ránk bízott drága ajándékok. Értelmesen kell róluk gondoskodnunk, figyelembe véve mások és a közjó szükségleteit. >>1503 Az állampolgárok egészségérôl való gondoskodás a társadalom segítségét kívánja, hogy megkaphassák azokat az életfeltételeket, melyek lehetôvé teszik a növekedést és az érettség elérését: a táplálékot és ruhát, a lakást, az egészséggondozást, az alapműveltséget, a munkát és szociális gondoskodást. >>1509 2289 Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet -- a válogatás miatt, amit az erôsek és a gyengék között folytat -- az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet. >>364, >>2113 2290 A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétôl indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegôben. >>1809 2291 A kábítószerek használata súlyosan károsítja az egészséget és az emberi életet. Eltekintve a szigorúan gyógyászati indikációtól, a kábítószerezés súlyos bűn. A kábítószerek titkos gyártása és kereskedelme botrányos cselekmények; közvetlen együttműködésnek számítanak, mert az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkezô gyakorlatra csábítanak. A személy tisztelete és a tudományos kutatás 2292 A személyeken vagy emberek csoportján végzett tudományos, orvosi vagy pszichológiai kísérletek a betegek gyógyítására és a közegészségügy fejlesztésére irányulhatnak. 2293 Mind a tudományos alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás az ember teremtés fölötti uralmának fontos kifejezése. A tudomány és a technika értékes eszközök, amennyiben azokat az ember szolgálatára rendelik és elôsegítik vele integrális fejlôdését mindenki javára; ugyanakkor önmagukban nem jelenthetik az élet és az emberi fejlôdés értelmét. A tudomány és a technika az emberhez van rendelve, mert tôle erednek és tôle nyerik fejlôdésüket; tehát a személyben és annak erkölcsi értékeiben találják meg céljukat és korlátaikat. >>159, >>1703 2294 Tévedés a tudományos kutatás és alkalmazásainak erkölcsi közömbösségét követelni. Másrészt az értékelés kritériumai nem vezethetôk le sem az egyszerű technikai hatékonyságból, sem a hasznosságból -- ami egyeseknek mások kárára származhat --, még kevésbé uralkodó ideológiákból. A tudomány és a technika belsô természetükbôl adódóan követelik az erkölcsiség alapvetô szempontjainak föltétel nélküli tiszteletét; Isten tervének és akaratának megfelelôen az emberi személynek, elidegeníthetetlen jogainak, valódi és teljes javának szolgálatában kell állniuk. >>2375 2295 Az emberi lényen végrehajtott kutatások és kísérletek nem törvényesíthetik az olyan cselekedeteket, amelyek önmagukban ellentétesek a személy méltóságával és az erkölcsi törvénnyel. Alanyuk esetleges beleegyezése nem igazolja az ilyen cselekedeteket. Az emberen végzett kísérlet erkölcsileg nem megengedett, ha aránytalanul nagy vagy elkerülhetô kockázattal jár a kísérleti alany életére vagy testi és pszichikai épségére nézve. Az embereken végzett kísérletezés nem felel meg a személy méltóságának, ha mindezeken túl az alany vagy az érte felelôsek kifejezett beleegyezése nélkül történik. >>1753 2296 A szervátültetés megfelel az erkölcsi törvényeknek, ha a donort érô testi és pszichikai károk és kockázatok arányosak a fogadó javával. A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerzô cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. Erkölcsileg elfogadhatatlan, ha a donor vagy illetékes rokonai nem adták kifejezett beleegyezésüket. Ezen felül erkölcsileg megengedhetetlen a megnyomorító vagy közvetlenül halált okozó csonkítás, akkor is, ha mások halálát késlelteti. A testi épség tisztelete 2297 Az emberrablás és a túszszedés rettegést vált ki, és a fenyegetettség által elviselhetetlen nyomást gyakorol az áldozatokra. Erkölcsileg tehát megengedhetetlenek. A terrorizmus válogatás nélkül fenyeget, sebez és öl: súlyosan ellenkezik az igazságossággal és a szeretettel. A kínzás, mely testi és erkölcsi erôszakot használ, hogy kicsikarjon vallomást, megbüntesse a vétkeseket, megfélemlítse a más véleményen lévôket és kielégítse a gyűlöletet, ellenkezik a személy és az emberi méltóság tiszteletével. A szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció ártatlan embereken ellenkezik az erkölcsi törvénnyel.[3083] 2298 A korábbi idôkben a törvény és a rend megtartása érdekében a törvényes kormányok kegyetlen gyakorlatot valósítottak meg, gyakran anélkül, hogy az Egyház pásztorai tiltakoztak volna, hiszen maguk is elfogadták saját bíróságaikon a római jog kínzásra vonatkozó törvényeit. E sajnálatos tények mellett az Egyház mindig is tanította a kegyelem és az irgalom kötelességét, és tiltotta a klerikusoknak a vérontást. A közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kegyetlen gyakorlat sem a közrend érdekében nem volt szükséges, sem az emberi személy törvényes jogainak nem felelt meg. Ellenkezôleg, az ilyen gyakorlat a legsúlyosabb megalázáshoz vezet. Eltörlésükön dolgozni kell. Imádkozni kell az áldozatokért és hóhérjaikért. >>2267 Tisztelet a halottak iránt 2299 A haldoklókról figyelmesen kell gondoskodni, hogy segítsük ôket életük utolsó perceinek méltóságban és békében való megélésében. Hozzátartozóik imádságaikkal segítsék ôket, és legyen rá gondjuk, hogy a betegek megfelelô idôben megkapják a szentségeket, melyek fölkészítik ôket az élô Istennel való találkozásra. >>1525 2300 Az elhunytak testével a föltámadásba vetett hitben és reményben tisztelettel és szeretettel kell bánni. A halottak eltemetése az irgalmasság testi cselekedeteinek egyike;[3084] megadja a tiszteletet Isten gyermekeinek, a Szentlélek templomainak. >>1681--1690 2301 A holttestek boncolása bírósági vizsgálat vagy tudományos kutatás céljaira erkölcsileg megengedett. A szervek ingyenes elajándékozása a halál után törvényes és érdemszerzô lehet. Az Egyház megengedi a holttest elhamvasztását, ha az nem jelenti a test föltámadásába vetett hit kétségbevonását.[3085] III. A béke megôrzése A béke 2302 A ,,Ne ölj!'' (Mt 5,21) parancsolatra hivatkozva Urunk megköveteli a szív békéjét, és elutasítja a gyilkos harag és gyűlölet erkölcstelenségét: >>1765 A harag a bosszú vágya. ,,Kívánni a bosszút, annak kárára, aki büntetendô, nem megengedett''; de dicséretes a jóvátétel kiszabása, ,,a víciumok javítására és az igazságosság értékének megôrzésére''.[3086] Ha a harag eljut a felebarát megölésének vagy súlyos megsebesítésének elhatározásáig, súlyosan vét a szeretet ellen, halálos bűn. Az Úr azt mondta: ,,Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével'' (Mt 5,22). 2303 A szándékos gyűlölet ellenkezik a szeretettel. A felebarát gyűlölete bűn, amikor az ember megfontoltan rosszat kíván neki. A felebarát súlyos gyűlölete bűn, amikor megfontoltan súlyos rosszat kíván neki. ,,Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözôitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak...''(Mt 5,44--45) >>2094, >>1933 2304 Az emberi élet tisztelete és fejlôdése megkívánja a békét. A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erôk egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhetô el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül. A béke a ,,rend nyugalma''.[3087] Az ,,igazságosság műve'' (Iz 32,17) és a szeretet következménye.[3088] >>1909, >>1807 2305 A földi béke Krisztus békéjének képe és gyümölcse, aki a messiási ,,béke Fejedelme'' (Iz 9,5). Keresztjének vére által megölte az ellenségeskedést önmagában,[3089] kibékítette az embereket Istennel, és Egyházát az emberi nem egységének és Istennel való egyesülésének szentségévé tette.[3090] ,,Ô, a mi békességünk'' (Ef 2,14). És kijelenti, hogy ,,boldogok a békességszerzôk'' (Mt 5,9). >>1468 2306 Akik lemondanak az erôszakos és véres tettekrôl és az emberi jogok biztosítására a védekezésnek a leggyengébbek számára is hozzáférhetô eszközeihez folyamodnak, az evangéliumi szeretetrôl tanúságot tesznek, föltéve, hogy ez megtehetô a többi ember és a társadalom jogainak és kötelességeinek kára nélkül. Törvényesen tanúsítják az életet és tárgyakat pusztító erôszakhoz folyamodás fizikai és erkölcsi veszedelmének súlyosságát.[3091] >>2267 A háború elkerülése 2307 Az ötödik parancsolat tiltja az emberi élet szándékos elpusztítását. A minden háború által okozott bajok és igazságtalanságok következtében az Egyház nagyon kér mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen meg mindent azért, hogy az isteni Jóság szabadítson meg bennünket a háború ôsi rabszolgaságából.[3092] 2308 Minden állampolgárnak és kormánynak azon kell munkálkodnia, hogy elkerüljék a háborút. ,,Amíg a háború veszélye fönnáll és nem lesz megfelelô erôvel rendelkezô nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, föltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetôségét.''[3093] >>2266 2309 A haderôvel történô törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következô föltételeknek: >>2243 -- a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró; -- a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan; -- a kedvezô kimenetelnek komoly esélyei vannak; -- a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendô rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében. Ezek az ,,igazságos háború'' doktrinájában fölsorolt hagyományos elemek. Az erkölcsi megengedettség e föltételeinek elbírálása azok okos ítéletére tartozik, akik felelôsek a közjóért. >>1897 2310 A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni. Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a béke megôrzéséhez.[3094] >>2239, >>1909 2311 Az államhatalomnak méltányosnak kell lennie azok esetében, akik lelkiismereti okokból megtagadják a fegyverek használatát; ezek viszont kötelesek valamilyen más formában az emberi közösséget szolgálni.[3095] >>1782, >>1790 2312 Az Egyház és az emberi értelem hirdeti az erkölcsi törvény változatlan érvényességét fegyveres konfliktusok idején is. ,,Ha pedig szerencsétlen módon már kitört a háború, ezáltal nem válik minden megengedetté a harcoló felek között.''[3096] 2313 A nem harcolókat, a sebesült katonákat és a hadifoglyokat tisztelni kell és emberségesen kell velük bánni. Azok a cselekmények, amelyek nyilvánvalóan ellenkeznek a népek jogával és annak általános elveivel, nemkülönben az ilyen cselekményeket elrendelô parancsok, bűntények. A vak engedelmesség nem menti föl azokat, akik ilyen parancsoknak engedelmeskednek. Így egy nép, egy nemzet vagy egy etnikai kisebbség kiirtását halálos bűnként kell elítélni. Erkölcsileg köteles ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek ,,népirtást'' rendelnek el. >>2242 2314 ,,Minden olyan háborús cselekmény, mely egész városoknak vagy széles területeknek és lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását célozza, bűncselekmény Isten és ember ellen, amit következetesen és habozás nélkül kárhoztatni kell.''[3097] A modern háború azzal a kockázattal jár, hogy alkalmat nyújt ilyen bűntények elkövetésére azoknak, akik tudományos fegyverek, különösen atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek birtokában vannak. 2315 A fegyverek fölhalmozása sokak szerint a lehetséges ellenségek háborútól való távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti béke biztosítására. A távoltartásnak e módja tekintetében komoly erkölcsi fönntartások vannak. A fegyverkezési hajsza nem biztosítja a békét. Ahelyett, hogy megszüntetné a háború okait, kockáztatja, hogy még súlyosbítja is. A hatalmas összegek elköltése az egyre újabb fegyverek elôállítására megakadályozza a rászoruló népek megsegítését.[3098] A túlfegyverkezés megsokszorozza a konfliktusok okait és növeli kiterjedésük veszélyét. 2316 A fegyvergyártás és fegyverkereskedelem a nemzetek és a nemzetközi közösség közjavát érinti. Ennélfogva a közhatalomnak joga és kötelessége ezeket szabályozni. A rövidtávú egyéni vagy kollektív irdekek hajszolása nem szentesítheti az ilyen vállalkozásokat, melyek szítják a gyűlöletet és a konfliktusokat a népek között és lehetetlenné teszik a nemzetközi jogrendet. >>1906 2317 Az igazságtalanságok, a szélsôséges gazdasági vagy társadalmi egyenlôtlenségek, az irigység, a bizalmatlanság és a gôg, amelyek károsan hatnak egyes emberek és a nemzetek között, szüntelenül veszélyeztetik a békét és háborúkat okoznak. Mindaz, amit e rendetlenség leküzdésére tesznek, hozzájárul a béke építéséhez és a háború elkerüléséhez: >>1938, >>2538, >>1941 ,,Amilyen mértékben bűnösök az emberek, olyan mértékben fenyeget a háború réme, és ez így is marad Krisztus eljöveteléig; amilyen mértékben pedig egyesülnek a szeretetben, legyôzik a bűnt és uralkodnak az erôszakon is, míg csak be nem teljesedik a Szentírás szava: ťÔk pedig ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szôlômetszô késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.Ť (Iz 2,4)''[3099] Összefoglalás 2318 Isten ,,kezében van minden élôlény párája és éltetô lelke az emberi testnek'' (Jób 12,10). 2319 Minden emberi élet a fogantatás pillanatától a halálig szent, mert az emberi személyt az élô és szent Isten önmagáért akarta a maga képére és hasonlatosságára teremteni. 2320 Az ember megölése súlyosan ellenkezik a személy méltóságával és a Teremtô szentségével. 2321 Az emberölés tilalma nem zárja ki, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. A törvényes önvédelem súlyos kötelessége azoknak, akik mások életéért vagy a közjóért felelôsek. 2322 A csecsemônek fogantatásától kezdve joga van az élethez. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkezô ,,szégyenletes gaztett''.[3100] Az Egyház a kiközösítés egyházjogi büntetésével bünteti ezt az emberi élet elleni vétket. 2323 Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetôségekhez képest a többi más élôlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell. 2324 A szándékos eutanázia, bármi legyen az indítéka vagy a módja, gyilkosság. Súlyosan ellenkezik az emberi személy méltóságával és Teremtôje, az élô Isten tiszteletével. 2325 Az öngyilkosság súlyosan ellenkezik az igazságossággal, a reménnyel és a szeretettel. Az ötödik parancsolat tiltja. 2326 A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. 2327 A bajok és igazságtalanságok miatt, melyeket minden háború magával hoz, minden értelmesen lehetséges dolgot meg kell tenni a háború elkerülése ellen. Az Egyház így imádkozik: ,,A dögvésztôl, éhségtôl és háborútól ments meg, Uram, minket!'' 2328 Az Egyház és az emberi értelem hirdeti az erkölcsi törvény változatlan érvényességét fegyveres konfliktusok idején is. A népek jogával és ennek egyetemes elveivel szándékosan ellenkezô cselekmények bűntények. 2329 A fegyverkezési hajsza az emberiség legsúlyosabb csapása, és tűrhetetlenül sérti a szegényeket.[3101] 2330 Boldogok a békességszerzôk, mert Isten fiainak fogják ôket hívni'' (Mt 5,9). ======================================================================== A hatodik parancsolat ,,Ne törj házasságot!'' (Kiv 20,14)[3102] ,,Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: ťNe törj házasságot!Ť Én pedig mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.'' (Mt 5,27--28) I. ,,Férfinak és nônek teremtette ôket ...'' >>369--373 2331 ,,Az Isten szeretet: bensô életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nô emberi természetét a saját képmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelôsséget.''[3103] >>1604 ,,Isten megteremtette az embert, saját képmására (...) férfinak és nônek teremtette ôket'' (Ter 1,27); ,,legyetek termékenyek és szaporodjatok'' (Ter 1,28); ,,amikor Isten Ádámot megteremtette, Istenhez hasonlónak alkotta; férfinak és nônek teremtette ôket, megáldotta, és azon a napon, amelyen alkotta, embernek nevezte ôket'' (Ter 5,1--2). 2332 A szexualitás az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. Sajátosan az érzelmi életre vonatkozik, a szeretet és az élet továbbadásának képességére, általánosabban az alkalmasságra, hogy közösségi kapcsolatot teremtsen másokkal. >>362 2333 Minden embernek, akár férfi, akár nô, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását. A testi, erkölcsi és lelki különbségek és komplementaritás a házasság javára és a családi élet kibontakozására irányulnak. A házaspár és a társadalom harmóniája részben attól függ, hogyan élik meg a nemek komplementaritását, kölcsönös egymásrautaltságát és egymás segítését. >>1603 2334 ,,ťFérfinak és nônekŤ teremtvén az embert, Isten a férfit és a nôt egyformán megajándékozta a személyes méltósággal.''[3104] ,,Az ember, a férfi és az asszony, egyaránt személy, hiszen mindketten a személyes Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve.''[3105] >>357 2335 Mindkét nem azonos méltósággal, de különbözô módon Isten hatalmának és gyengédségének képmása. A férfi és a nô egysége a házasságban a Teremtô nagylelkűségének és termékenységének egyfajta utánzása a testben:''a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettô egy test lesz'' (Ter 2,24). Ebbôl az egyesülésbôl származik minden emberi nemzedék.[3106] >>2205 2336 Jézus azért jött, hogy a teremtést eredeti tisztaságában helyreállítsa. A Hegyi Beszédben szigorúan értelmezi Isten tervét: ,,Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.'' (Mt 5,27--28) Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.[3107] >>1614 Az Egyház hagyománya a hatodik parancsolatot úgy tekintette, mint ami magában foglalja az emberi szexualitás egészét. II. Meghívás a tisztaságra 2337 A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belsô egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytôl személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nô kölcsönös, teljes és idôben korlátlan odaadásába. >>2520 A tisztaság erénye tehát ôrzi a személy épségét és az odaadás teljességét. A személy épsége 2338 A tiszta életet élô személy megôrzi a benne lévô élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettôs életet, sem a kettôs nyelvet.[3108] 2339 A tisztaság megköveteli az önuralom megszerzését, ami nevelés az emberi szabadságra. Az alternatíva világos: vagy az ember parancsol a szenvedélyeinek és békére jut, vagy hagyja, hogy azok leigázzák ôt és boldogtalanná válik.[3109] ,,Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belsô indítás és irányítás, ne pedig belsô vak ösztön vagy merô külsô kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg.''[3110] >>1767 2340 Aki hűséges akar maradni keresztségének ígéreteihez és ellen akar állni a kísértéseknek, annak használnia kell a megfelelô eszközöket: az önismeretet, az életkörülményeinek megfelelô aszkézist, az isteni parancsolatok iránti engedelmességet, az erkölcsi erények gyakorlását és az imádsághoz való hűséget. ,,A megtartóztatás ugyanis összeszed minket és elvezet arra az egységre, amelybôl sokfelé szétszóródtunk.''[3111] >>2015 2341 A tisztaság erényei a mértékletesség sarkalatos erényétôl függenek, amely arra irányul, hogy az értelemmel irányítsa a szenvedélyeket és az ember érzéki vágyait. >>1809 2342 Az önuralom hosszú állhatatosság műve. Soha nem tekinthetô úgy, hogy véglegesen megszereztük. Magában foglalja a törekvést, hogy minden életkorban újra meg újra megszerezzük.[3112] Bizonyos életszakaszokban a szükséges erôfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülôkorban. >>407 2343 A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak elôre. A tiszta és erényre törekvô ember ,,napról napra szabad választásaival épül: tehát megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi jót saját fejlettségi fokán''.[3113] >>2223 2344 A tisztaság kiemelkedôen személyes feladat, de kulturális erôfeszítést is igényel, ugyanis ,,az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlôdése kölcsönösen összefüggenek''.[3114] A tisztaság föltételezi a személy jogainak tiszteletben tartását, különösen azt a jogát, hogy olyan tájékoztatást és nevelést kapjon, amely tiszteli az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit. >>2525 2345 A tisztaság erkölcsi erény. Isten ajándéka is, kegyelem, lelki tevékenység gyümölcse.[3115] A Szentlélek megajándékozza Krisztus tisztaságának követésével[3116] azt, aki újjászületett a keresztség vizébôl. >>1810 Az önátadás teljessége 2346 A szeretet minden erény formája. Hatására a tisztaság úgy jelenik meg, mint a személy önátadásának iskolája. Az önuralom az önátadáshoz van rendelve. A tisztaság azt, aki gyakorolja, a felebarát elôtt Isten hűségének és gyöngédségének tanújává teszi. >>1827, >>210 2347 A tisztaság erénye a barátságban kitágul. Megmutatja a tanítványnak, hogyan kell követnie Azt, aki barátainak választott bennünket,[3117] teljesen nekünk adta Önmagát és a maga isteni állapotában részesít bennünket. A tisztaság a halhatatlanság ígérete. >>374 A tisztaság különösen a felebaráttal való barátságban mutatkozik meg. Az azonos vagy különbözô nemű személyek közötti barátság nagy érték mindenki számára. Elvezet a lelki közösségre. A tisztaság különbözô formái 2348 Minden megkeresztelt ember a tisztaságra kapott meghívást. A keresztény Krisztust, minden tisztaság példaképét öltötte magára.[3118] Az összes Krisztus-hívô arra hivatott, hogy sajátos életállapotának megfelelôen tiszta életet éljen. A keresztény keresztsége pillanatában elkötelezte magát arra, hogy érzelmi életét tisztaságban fogja uralni. 2349 A tisztaság erényének ,,különbözô életállapotuk szerint kell ékesítenie az embereket: egyeseket a szüzességben vagy az Istennek szentelt cölibátusban, hogy könnyebben és osztatlan szívvel szentelhessék magukat egyedül Istennek; másokat az erkölcsi törvények által meghatározott módon aszerint, hogy házasok vagy egyedülállók- e''.[3119] A házas emberek arra kaptak meghívást, hogy a házastársi tisztaságot éljék; a többiek a tisztaságot az önmegtartóztatásban gyakorolják: >>1620 ,,Megtanuljuk tehát, hogy a tisztaság hármas erény: házastársi, özvegyi, szűzi; ugyanis nem úgy hirdetjük az egyiket, hogy kizárjuk a másik kettôt. (...) Ennyiben az Egyház fegyelme gazdag.''[3120] 2350 A jegyesek arra hivatottak, hogy a tisztaságot az önmegtartóztatásban éljék meg. E próbának alávetettségben fedezzék föl a kölcsönös tiszteletet, a hűség és a remény -- Istentôl megkapják egymást -- begyakorlását. Tartsák fönn a házasság idejére a gyengédségnek azokat a megnyilvánulásait, melyek a házastársi szeretet sajátosságai. Segítsék egymást kölcsönösen abban, hogy növekedjenek a tisztaságban. >>1632 A tisztaság elleni bűnök 2351 A tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik. 2352 Az önfertôzés (lat. masturbatio) a nemi szervek szándékos izgatása nemi öröm szerzése céljából. ,,Mind az egyházi Tanítóhivatal -- a hagyomány állandó folyamatában --, mind a hívôk erkölcsi érzéke bizonytalankodások nélkül állítja, hogy az önfertôzés önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet.'' ,,Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének.'' Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek ,,az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik''.[3121] >>1735 Ahhoz, hogy a személyek erkölcsi felelôsségérôl helyes ítéletet alkothassunk és a lelkipásztorkodásnak irányt mutathassunk, figyelembe kell venni az érzelmi éretlenséget, a szerzett szokások erejét, a szorongásos állapotot és egyéb pszichikai vagy társadalmi tényezôt, amelyek enyhíthetik, talán a minimumra is csökkenthetik az erkölcsi bűnösséget. 2353 A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nô házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. 2354 A pornográfia kivonja a tényleges vagy tettetett szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt szándékosan harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot, mert eltorzítja a házastársi aktust, mely a házastársak egymásnak nyújtott intim ajándéka. Súlyosan károsítja mindazok méltóságát, akik részt vesznek benne (színészek, kereskedôk, nézôk), mert egymás számára primitív élvezet cikké és a meg nem engedett profit forrásává válnak. A pornográfia mindnyájukat egy nem létezô világ illúziójába ringatja. Súlyos bűn. A polgári hatóságoknak meg kell akadályozniuk pornográf anyagok elôállítását és terjesztését. >>2523 2355 A prostitúció a prostituált személy méltóságát támadja, melyet a tôle nyert nemi gyönyörre redukálnak. Aki ezért fizet, súlyosan vétkezik önmaga ellen: megsérti a tisztaságot, melyre kötelezi a keresztség, és beszennyezi testét, a Szentlélek templomát.[3122] A prostitúció a társadalom fekélye. Rendes körülmények között a nôket sújtja, de nem kíméli a férfiakat, a gyermekeket és a fiatalkorúakat sem (ez utóbbi két esetben a bűn a botránnyal is súlyosbodik). Az embernek önmagát prostituálnia mindig súlyos bűn, de a bűn beszámíthatóságát csökkentheti a nyomor, a zsarolás és a társadalmi nyomás. >>1735 2356 A nemi erôszak a személy szexuális intimszférájába való erôszakos behatolás. Sérti az igazságosságot és a szeretetet. A nemi erôszak súlyosan megsérti a másik tisztelethez, szabadsághoz, testi és erkölcsi épséghez való jogát. Súlyos kárt okoz, mely az áldozatban egész életére kiható nyomot hagyhat. Mindig önmagában rossz cselekedet. Még súlyosabb, ha rokonok (vö. vérfertôzés) vagy nevelôk követik el a rájuk bízott gyermekeken. >>2297, >>1756, >>2388 Tisztaság és homoszexualitás 2357 A homoszexualitás olyan férfiak vagy nôk közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntôen saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különbözô kultúrákban nagyon eltérô formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva --mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket[3123] -- mindig vallotta, hogy ,,a homoszexuális cselekedetek belsô természetük szerint rendetlenek''.[3124] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének. >>2333 2358 Nem elhanyagolható azon férfiak és nôk száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni ôket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket. 2359 A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belsô szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez. >>2347 III. A házastársi szeretet 2360 A szexualitás a férfi és a nô házastársi szeretetére van rendelve. A házasságban a házastársak testi meghittsége a lelki közösség jelévé és zálogává lesz. A megkereszteltek között a házasság kötelékeit szentség szenteli meg. >>1601 2361 ,,Ezért a szexualitás (...), mely által a férfi és a nô a házastársakra sajátosan jellemzô cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, egyáltalán nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensôbb magvát érintô valóság. A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítô része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nô teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi'':[3125] >>1643, >>2332 ,,Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: ťKelj föl, nôvérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.Ť És fölkelt és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy egészséget nyerjenek. És kezdték mondani: ťÁldott vagy, atyáink Istene (...). Te teremtetted Ádámot és erôs segítôül adtad mellé a feleségét, Évát. És kettôjükbôl lett az emberek magva. És mondtad: nem jó az embernek egyedül lenni: Alkossunk mellé hozzá hasonló segítôtársat. És most nem bujaság kedvéért veszem el e nôvéremet, hanem igazságban. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg!Ť Közösen rámondták: ťAmen, amen!Ť Azután éjszaka együtt háltak.'' (Tób 8,4--9) >>1611 2362 ,,A bizalmas és tiszta házastársi egyesülés cselekményei tehát tiszteletreméltó erkölcsi értékek, és emberhez méltón gyakorolva azt a kölcsönös önátadást jelzik és mélyítik el, mely által örvendezô és hálás lélekkel gazdagítják egymást''.[3126] A szexualitás öröm és gyönyörűség forrása: ,,Maga a Teremtô (...) rendelkezett úgy, hogy e feladatért (ti. a nemzésért) testben és lélekben gyönyörűséget és boldogságot találjanak. A házastársak tehát ezt a gyönyörűséget keresve és élvezve semmi rosszat nem tesznek. Elfogadják, amit a Teremtô szánt nekik. Mindazonáltal a házastársaknak is tudniuk kell, hogy meg kell maradniuk az igaz mértéktartás keretei között.''[3127] 2363 A házastársak egyesülésével a házasság kettôs célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövôjének veszélyeztetése nélkül. Így tehát a férfi és a nô házastársi szeretete a hűség és a termékenység kettôs követelményének van alárendelve. A házastársi hűség >>1646--1648 2364 A házaspár ,,az életnek és a szeretetnek bensôséges közösségét alkotja (...), melyet a Teremtô alapított és sajátos törvények szabályoznak''. ,,A házastársi szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés hozza létre.''[3128] A házastársak véglegesen és teljesen egymásnak adják magukat. Többé már nem ketten vannak, hanem egyetlen testet alkotnak. A házastársak által szabadon megkötött szövetség kötelezi ôket a házasság egységének és fölbonthatatlanságának megôrzésére.[3129] ,,Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza'' (Mk 10,9).[3130] >>1603, >>1619 2365 A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. Isten hűséges. A házasság szentsége a férfit és a nôt Krisztusnak Egyháza iránti hűségébe vezeti be. A házastársi tisztasággal a világ elôtt tesznek tanúságot e misztériumról. >>1640 Aranyszájú Szent János tanácsolja a fiatal férjeknek, hogy így beszéljenek a feleségükhöz: ,,Téged ölellek és téged szeretlek, és a lelkemnél is többre tartalak. Mert a jelen élet semmi, ezért kérem és akarom és mindent megteszek azért, hogy mi, akik ezt az életet éljük, méltónak találtassunk arra, hogy a jövendô életben is nagy biztonsággal együtt lehessünk. (...) Szeretetedet mindennél többre tartom, és nincs keservesebb dolog számomra, mint tôled valaha is elválni.''[3131] A házasság termékenysége >>1652--1653 2366 A termékenység ajándék, a házasság egyik célja; a házastársi szeretet ugyanis természete szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülrôl csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívébôl fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely ,,az élet oldalán áll'',[3132] tanítja, hogy ,,minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia.''[3133] ,,Ez a tanítás, amelyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon az Istentôl alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fönn, amit az ember a saját kezdeményezésével nem szakíthat szét.''[3134] 2367 Az élet továbbadására hivatott házastársak Isten teremtô hatalmából és atyaságából részesednek.[3135] ,,Az emberi élet továbbadásának és nevelésének feladatában -- amit sajátos küldetésüknek kell tekinteni -- a házastársaknak tudniuk kell, hogy Isten szeretetének munkatársai s mintegy tolmácsai. Feladatukat tehát emberi és keresztény felelôsséggel töltsék be.''[3136] >>2205 2368 E felelôsség különlegesen érvényes az élet továbbadásának szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt (iustis de causis)[3137] akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idô elteljen. Rájuk tartozik meggyôzôdni arról, hogy kívánságuk nem vak önszeretetbôl (önzésbôl) fakad, hanem megfelel a felelôs szülôség igaz nagylelkűségének. Ezenfelül eljárásukat az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk: ,,Az eljárásmód erkölcsi értéke, amikor a házastársi szeretet és az élet felelôs továbbadásának összehangolásáról van szó, nem csupán az ôszinte szándéktól és az indítékok mérlegelésétôl függ, hanem a személy és tettei természetébôl vett objektív kritériumokhoz igazodik, melyek a kölcsönös önátadás és az emberi nemzés teljes tartalmát az igaz szeretet összefüggésében tartják meg; ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét ôszinte lélekkel gyakorolják.''[3138] 2369 ,,Ha mindkét lényeges összetevôt, tudniillik az egyesülést és az élet továbbadását megôrzik, a házastársi aktus megtartja a kölcsönös igaz szeretet jelentését és rendeltetését az ember nagyszerű hivatására, a szülôségre.''[3139] 2370 Az idôszakos megtartóztatás, továbbá az élet továbbadása szabályozásának az önmegfigyelésen és a terméketlen periódusok kihasználásán alapuló módszere, megfelel az erkölcsiség objektív kritériumainak.[3140] E módszerek tiszteletben tartják a házastársak testét, bátorítják az egymás közötti gyengédséget és elôsegítik a hiteles szabadságra való nevelést. Ezzel szemben önmagában rossz ,,minden olyan cselekedet, mely -- akár a házassági aktust megelôzôen, akár annak végrehajtása közben, akár természetes következményeinek kibontakozása közben -- célként vagy eszközként szándékosan megakadályozza az élet továbbadását''.[3141] ,,Így a természet szavának, mely a házastársak kölcsönös és teljes odaadását mondja, a fogamzás meggátolása által szembehelyezik az ellentmondás igéjét, tudniillik a teljes odaadás megtagadását. Ebbôl pedig nem csupán az élet felé nyitott lelkület elutasítása származik, hanem a házastársi szeretet belsô igazságának -- mely az egész személy ajándékozására irányulna -- színlelése is. (...) A fogamzásgátlás és a terméketlen idôszakok fölhasználása közti antropológiai és erkölcsi különbségtétel (...) a személynek és a szexualitásnak két olyan fajtáját foglalja magában, melyek kizárják egymást.''[3142] 2371 ,,Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebbôl kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is.''[3143] >>1703 2372 Az állam felelôs a polgárok jólétéért. Ezért törvényes, hogy beavatkozik a népesedés alakulásába. Teheti ezt objektív és tiszteletteljes tájékoztatással, de semmiképpen sem önkényeskedô és kényszerítô módon. Törvényesen nem léphet a házastársak kezdeményezése helyébe, akik gyermekeik nemzésének és nevelésének elsôdleges felelôsei.[3144] Az államnak nincs hatalma arra, hogy az erkölcsi törvénnyel ellenkezô eszközökkel avatkozzon be. >>2209 A gyermekáldás 2373 A Szentírás és az Egyház hagyományos gyakorlata a nagy családokban Isten áldásának és a szülôk nagylelkűségének jelét látja.[3145] 2374 Nagy fájdalma a házastársaknak, amikor rájönnek terméketlenségükre. ,,Mit adhatsz nekem? -- kérdezi Ábrám Istentôl. -- Hiszen gyermek nélkül megyek el!'' (Ter 15,2) ,,Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!'' -- kiáltja Ráchel a férjének, Jákobnak (Ter 30,1). >>1694 2375 Az emberi terméketlenség csökkentésére irányuló kutatások bátorítandók, föltéve, hogy ,,az emberi személy, elidegeníthetetlen jogai, valódi és teljes javai'' szolgálatában végzik azokat, ,,Isten tervének és akaratának megfelelôen''.[3146] >>2293 2376 Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülôséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megsértik a ,,házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává''.[3147] 2377 Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtemékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendôk, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely ,,a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlôségnek, melynek közösnek kell lennie a szülôk és a gyermekek között.''[3148] ,,A nemzést erkölcsi szempontból nézve megfosztják sajátos tökéletességétôl, amikor nem a házastársi aktus, azaz a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják (...); csak a házastársi aktus két jelentése közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelô nemzéssel.''[3149] 2378 A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. ,,A házasság legnagyobb ajándéka'' egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a ,,gyermekhez való jogot''. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy ,,szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék''.[3150] 2379 Az evangélium megmutatja, hogy a testi terméketlenség nem abszolút rossz. Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetôségeit és terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával és mások javára végzett komoly szolgálatokkal megmutathatják nagylelkűségüket. IV. A házasság méltóságának megsértései 2380 A házasságtörés. A szó a házastársi hűtlenséget jelenti. Amikor két olyan fél létesít szexuális kapcsolatot egymással, még ha futólag is, akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést követnek el. Krisztus a házasságtörést elítéli, még ha vágyban történik is.[3151] A hatodik parancsolat és az Újszövetség feltételek nélkül tiltja a házasságtörést.[3152] A Próféták kárhoztatják súlyosságát. A házasságtörésben a bálványimádás bűnének elôképét látják.[3153] >>1611 2381 A házasságtörés igazságtalanság. Aki elköveti, megszegi vállalt kötelezettségeit. Megsérti a házastársi köteléket, ami a Szövetség jele; sérti a másik házastárs jogát, és megtámadja a házasság intézményét azáltal, hogy megszegi a szerzôdést, amely annak alapjául szolgál. Veszélyezteti az emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülôk szilárd egységére. >>1640 A válás 2382 Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtô eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak akarta.[3154] Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi Törvénybe.[3155] >>1614 Megkereszteltek között ,,a megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve''.[3156] 2383 A házastársak különélése a házastársi kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet.[3157] >>1649 Ha a polgári válás marad az egyetlen lehetséges eszköz bizonyos törvényes jogok érvényesítésére -- például a gyermekekrôl való gondoskodás vagy az örökség biztosítása --, erkölcsi vétség nélkül eltűrhetô. 2384 A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerzôdését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek a szentségi házasság jele. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha a polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van: >>1650 ,,A férjnek, miután feleségét elbocsátotta, nem szabad mást feleségül vennie; az elbocsátott asszonyt sem veheti más feleségül.''[3158] 2385 A válás rosszasága abból a rendetlenségbôl is fakad, amit a családi sejtben és a társadalomban okoz. Ezzel a rendetlenséggel súlyos sérülések járnak együtt a házastárs számára, aki egyedül marad; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülôk különválása miatt, és gyakran veszekedésük tárgyává válnak; további válásokat kiváltó rossz hatása valóságos társadalmi csapássá teszi. 2386 Elôfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ô tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik ôszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz.[3159] >>1640 A házasság méltósága elleni egyéb vétségek 2387 Érthetô annak tragédiája, aki meg akar térni az evangéliumhoz, és szembe találja magát a kötelezettséggel, hogy el kell bocsátania egy vagy több feleséget, akivel addig házastársként élt. Mindazonáltal a többnejűség (poligámia) nem egyezik az erkölcsi törvénnyel. Gyökerében mond ellent a házastársi közösségnek; ,,ugyanis közvetlenül elutasítja Isten tervét, amint az a kezdet kezdetén megnyilvánult, mert ellenkezik a férfi és a nô egyenlô személyi méltóságával, akik a házasságban fönntartás nélküli -- azaz egyetlen és kizárólagos -- szeretettel adják magukat egymásnak''.[3160] A keresztényt, aki korábban poligámiában élt, az igazságosság súlyosan kötelezi arra, hogy teljesítse vállalt kötelezettségeit korábbi feleségei és gyermekei felé. >>1610 2388 A vérfertôzés intim kapcsolat vérrokonok vagy sógorok között, akik között tilos volna a házasságkötés.[3161] Szent Pál ezt a bűnt különösen súlyosan bélyegzi meg: ,,Az a hír járja, hogy paráznaság fordul elô köztetek, (...) mégpedig olyan, hogy valaki apja feleségével él. (...) Urunk Jézus nevében (...) adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására (...)'' (1Kor 5,1.3--5) A vérfertôzés megrontja a családi kapcsolatokat és visszalépést jelent az állatiasság felé. >>2356 2389 A vérfertôzéshez kapcsolhatjuk a kiskorúakkal való szexuális visszaélést, amelyet felnôttek követnek el a gondjaikra bízott gyermekeken vagy serdülôkön. Ilyen esetben a bűn egyidejűleg botrányos merénylet a fiatalkorúak lelki és erkölcsi épsége ellen, akik egész életükben hordozzák ennek nyomát, s emellett a nevelôi felelôsség megsértése is. >>2285 2390 Szabad szerelemrôl akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nô nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni kapcsolatuknak, amely a szexuális intimitást is magába foglalja. >>1631 Az elnevezés megtévesztô: mi értelme lehet egy olyan szerelemnek, melyben a személyek nem kötelezik el magukat, és ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövôbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki? A kifejezést különbözô állapotokra is használják: ágyasság (lat. concubinatus), a házasság mint ilyen elutasítása, a hosszú idôre való elkötelezettség képtelensége.[3162] Mindezek a helyzetek sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye a házasság; ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségébôl. >>2353, >>1385 2391 Manapság sokan követelnek egyfajta ,,jogot a próbaházassághoz'' olyan esetekben, ahol a házassági szándék fönnáll. Bármilyen szilárd azok elhatározása, akik korai szexuális viszonyba kezdenek, az ilyen viszonyok ,,nem alkalmasak arra, hogy ôszinteségben és hűségben biztosítsák egy férfi és egy nô személyes kapcsolatát, és fôként, hogy e kapcsolatot megóvják a képzelgésektôl és a vak ösztönöktôl''.[3163] A testi egyesülés erkölcsileg csak akkor megengedett, amikor a férfi és a nô között végleges életközösség jött létre. Az emberi szerelem nem tűri a ,,próbát''. A személyek egymás közti teljes és végleges odaadását kívánja meg.[3164] >>2364 Összefoglalás 2392 ,,A szeretet minden ember természetes és fô hivatása.''[3165] 2393 Isten az embert férfinak és nônek teremtve mindkettôt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nônek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia szexuális identitását. 2394 Krisztus a tisztaság példaképe. Minden megkeresztelt ember arra hivatott, hogy saját életállapotának megfelelôen tiszta életet éljen. 2395 A tisztaság a szexualitás személybe integrálását jelenti. Vele jár a személyes önuralom megszerzése. 2396 A tisztasággal súlyosan ellenkezô bűnök között meg kell neveznünk a maszturbációt, a paráznaságot, a pornográfiát és a homoszexuális cselekedeteket. 2397 A szövetség, melyet a házastársak szabadon kötöttek meg, magában foglalja a hűséges szeretetet. A szövetséggel együttjár a kötelezettség, hogy házasságukat fölbonthatatlanul ôrizzék. 2398 A termékenység a házasság java, ajándéka, célja. A házastársak, amikor életet ajándékoznak, Isten atyaságának részesei. 2399 A születésszabályozás a felelôs atyaság és anyaság része. A házastársak szándékának helyessége nem igazolja erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök használatát (például a közvetlen sterilizációt vagy a fogamzásgátlást). 2400 A házasságtörés és a válás, a többnejűség és a szabad szerelem súlyosan sérti a házasság méltóságát. ======================================================================== A hetedik parancsolat ,,Ne lopj!'' (Kiv 20,15; Mt 19,18)[3166] 2401 A hetedik parancsolat tiltja a felebarát javainak jogtalan elvételét vagy megtartását, és a felebarát javaiban való károkozást, bármilyen formában történjék. A földi javak és az emberi munka gyümölcseinek kezelésében igazságosságot ír elô és szeretetet. A közjó miatt föltételezi a javak egyetemes rendeltetését és tiszteletben tartását, és a magántulajdonhoz való jogot. A keresztény élet arra törekszik, hogy e világ javait Istenre és a felebaráti szeretetre irányítsa. >>1807, >>952 I. A javak egyetemes rendeltetése és a magántulajdon 2402 Kezdetben Isten a földet és annak kincseit az emberiség közös kezelésére bízta, hogy gondoskodjék róla, munkájával hajtsa uralma alá és élvezze gyümölcseit.[3167] A teremtés javai az egész emberi nemnek szólnak. A föld azonban föl van osztva az emberek között, hogy veszedelmeknek kitett és erôszaktól fenyegetett életük biztonságban legyen. A javak tulajdonba vétele törvényes a személyek méltósága és szabadsága biztosítására, valamint azért, hogy az egyéneket hozzásegítse az önmagukról és a rájuk bízottak alapvetô szükségleteirôl való gondoskodáshoz. E tulajdonba vételnek lehetôvé kell tennie, hogy az emberek közötti természetes szolidaritás megnyilvánulhasson. >>226, >>1939 2403 A jogosan szerzett vagy kapott magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a Föld eredeti, az egész emberiségnek szóló ajándékozását. A javak egyetemes rendeltetése elsôdleges marad még akkor is, ha a közjó elômozdítása megköveteli a magántulajdon, a hozzá való jog és használata tiszteletben tartását. 2404 ,,Az embernek tehát, amikor a teremtett javakat használja, úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is javára lehessen.''[3168] Egy dolog birtoklása a birtokosát a Gondviselés képviselôjévé teszi, hogy gyümölcsöztesse és annak áldásait másokkal, elsôsorban a hozzátartozóival megossza. >>307 2405 A termelô javak -- akár anyagi, akár nem anyagi természetűek --, mint például a föld vagy gyárak, a szaktudás vagy a művészi képességek --, gondosságot kívánnak birtokosaiktôl, hogy termékenységük a lehetô legtöbb személy javára váljék. A használati és fogyasztási javak birtokosainak mértékletesen kell bánni javaikkal, megtartván a jobbik részt a vendégek, a betegek és a szegények számára. 2406 A politikai hatalom joga és kötelezettsége, hogy a közjó érdekében szabályozza a tulajdonjog törvényes gyakorlását.[3169] >>1903 II. A személyek és javaik tiszteletben tartása 2407 Gazdasági téren a személy méltóságának tisztelete megköveteli a mértékletesség erényének gyakorlását, hogy mérsékeljük e világ javaihoz való ragaszkodást; az igazságosság erényének gyakorlását, hogy tiszteletben tudjuk tartani a felebarát jogait és megadjuk, amivel tartozunk neki; valamint a szolidaritás erényének gyakorlását, az aranyszabály és az Úr bôkezűsége szerint, aki értünk szegénnyé lett, noha gazdag volt, hogy mi az Ô szegénysége által meggazdagodjunk.[3170] >>1809, >>1807, >>1839 Mások javainak megbecsülése 2408 A hetedik parancsolat tiltja a lopást, azaz mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történô eltulajdonítását. Nincs szó lopásról, ha a hozzájárulás föltételezhetô, vagy ha a tiltakozás ellenkezik a józan ésszel vagy a javak egyetemes rendeltetésével. Errôl van szó sürgôs vagy nyilvánvaló szükség esetén, amikor a létfenntartás lényeges szükségleteirôl (élelem, hajlék, ruházat ...) való gondoskodás egyedüli lehetôsége a mások javaival való rendelkezés és használatba vétele.[3171] 2409 Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal. Így a kölcsönkért vagy talált dolgok szándékos megtartása; a kereskedelemben történô csalás;[3172] a bérek jogtalan visszatartása;[3173] mások tudatlanságából vagy szorult helyzetébôl nyereségre számító áremelés.[3174] >>1867 Erkölcsileg szintén meg nem engedett: a spekuláció, mellyel a vételárat szándékosan emelik vagy csökkentik, hogy abból mások kárára hasznot húzzanak; a korrupció, amely eltéríti az igazságtól azok ítéletét, akiknek a jog alapján döntést kell hozniuk; egy vállalat közös javainak eltulajdonítása és magáncélra történô használata; a rosszul végzett munka, a pénzügyi csalás, csekkek és számlák hamisítása, a túlzott költekezés, a pazarlás. A magán- vagy köztulajdonban tudatosan okozott kár ellenkezik az erkölcsi törvénnyel és jóvátételt követel. 2410 Az ígéreteket meg kell tartani és a szerzôdéseket szigorúan be kell tartani, olyan mértékben, amennyire a vállalt kötelezettség erkölcsileg helyes. A gazdasági és a társadalmi élet jelentôs része függ a természetes és erkölcsi személyek közötti szerzôdések, például az adásvételi, kereskedelmi, bérleti vagy munkaszerzôdések, értékétôl. Minden szerzôdést jóhiszeműen kell megkötni és végrehajtani. >>2101 2411 A szerzôdések a kölcsönös igazságosság (lat. iustitia commutativa) alá tartoznak, mely a személyek és intézmények közötti ügyleteket szabályozza jogaik pontos tiszteletben tartásával. A kölcsönös igazságosság szigorúan kötelez; megköveteli a tulajdonjogok védelmét, az adósság megfizetését, és a szabadon vállalt szerzôdéses kötelezettségek teljesítését. A kölcsönös igazságosság nélkül az igazságosság bármilyen más formája lehetetlen. >>1807 A kölcsönös igazságosságot megkülönböztetjük a törvényes (lat. legalis) igazságosságtól, mely az állampolgár közösség iránti méltányos kötelezettségeire vonatkozik, és az osztó (lat. distributiva) igazságosságtól, mely azt szabályozza, amit a közösségnek kell nyújtania állampolgárai felé szükségleteik és a közösségnek tett szolgálataik arányában. 2412 Az elkövetett igazságtalanság jóvátétele a kölcsönös igazságosság alapján megköveteli a tulajdonostól ellopott javak visszaszolgáltatását: >>1459 Jézus megdicséri Zakeust ,,ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette'' (Lk 19,8) ígéretéért. Akik közvetlen vagy közvetett módon mások javát eltulajdonították, kötelesek azt visszaszolgáltatni, vagy ha a dolog már nem létezik, ellenértékét természetben vagy pénzben visszaadni mindazokkal a gyümölcsökkel és haszonnal együtt, amelyeket tulajdonosa törvényesen megszerzett volna. Ugyancsak kártérítésre kötelezettek felelôsségük vagy részesedésük arányában mindazok, akik bármely módon részesei voltak egy lopásnak vagy abból tudatosan hasznot húztak; például, akik azt megparancsolták, segítették vagy orgazdák lettek. >>2487 2413 A szerencsejátékok (kártyajátékok, stb.) vagy a fogadások önmagukban nem ellentétesek az igazságossággal. Erkölcsileg akkor válnak elfogadhatatlanná, amikor megfosztják a személyt mindattól, ami a saját vagy mások szükségleteirôl való gondoskodáshoz szükséges. A játékszenvedély azzal a kockázattal jár, hogy súlyos rabsággá válik. Hamisan fogadni vagy a játékban csalni súlyos bűn, hacsak nem olyan kicsi az okozott kár, hogy a vesztes részérôl ésszerűen nem tekinthetô jelentôsnek. 2414 A hetedik parancsolat tiltja az olyan cselekedeteket vagy kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önzô vagy ideológiai, kereskedelmi vagy totalitárius meggondolásból más embereket rabszolgaságba süllyesztenek, megfosztanak személyi méltóságuktól, áruként adják, veszik vagy cserélik ôket. Személyeket erôszakkal használati értékké vagy nyereség forrásává alázni bűn méltóságuk és alapvetô jogaik ellen. Szent Pál azt kérte a gazdag kereszténytôl, hogy keresztény rabszolgáját többé ne úgy kezelje, ,,mint rabszolgát, hanem (...) mint szeretett testvért (...) az Úrban'' (Filem 16). >>2297 A teremtés épségének tiszteletben tartása 2415 A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendô emberiség közös javára rendeltettek.[3175] A világ ásványi, növényi és állati erôforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától. Az uralom, amelyet a Teremtô az embernek az élettelen dolgok és más élôlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minôségével való törôdés, beleértve a következô nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását.[3176] >>226, >>358, >>373, >>378 2416 Az állatok Isten teremtményei, gondviselô gondoskodásával veszi körül ôket.[3177] Már puszta létükkel is áldják és dicsôítik Ôt.[3178] Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp. >>344 2417 Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett.[3179]Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetôk, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez. >>2234 2418 Ellenkezik az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása. Ugyanígy méltatlan az emberhez, ha olyan összegeket fordít rájuk, amelyekkel elsôsorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni; de nem kellene csak személyeket megilletô szeretettel feléjük fordulni. >>2446 III. Az Egyház szociális tanítása 2419 ,,A krisztusi kinyilatkoztatás (...) elvezet minket a társadalmi élet törvényeinek mélyebb megértésére.''[3180] Az Egyház az evangéliumból megkapja az ember igazságára vonatkozó teljes kinyilatkoztatást. Amikor az evangélium hirdetésére szóló küldetését teljesíti, Krisztus nevében tanúsítja az embernek tulajdon méltóságát és meghívását a személyek közösségébe; az isteni bölcsesség szerint tanítja neki az igazságosság és a béke követelményeit. >>1960, >>359 2420 Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekrôl, ,,amikor azt az emberi személy alapvetô jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja''.[3181] Az erkölcsiség rendjében a politikai hatalom küldetésétôl eltérô küldetéssel cselekszik: az Egyház azért foglalkozik a közjó evilági összetevôivel, mert a legfôbb Jóra, végsô célunkra vannak rendelve. Arra törekszik, hogy segítse helyes magatartások kialakulását a földi javak kezelésében és a társadalmi-gazdasági kapcsolatokban. >>2032, >>2246 2421 Az Egyház szociális tanítása a 19. században fejlôdött ki, amikor az evangélium találkozott a modern ipari társadalommal, a fogyasztási javak termelésére létrehozott új struktúráival, új társadalom-, állam- és hatalom-fogalmával, új munka- és tulajdonformáival. A gazdasági és szociális kérdésben kifejtett egyházi tanítás tanúsítja az Egyház tanításának maradandó értékét és mindig élô és tevékeny hagyományának igazi értelmét.[3182] 2422 Az Egyház szociális tanítása az Egyház tanításának egészén belül olyan önálló rész, mely annak megfelelôen alakul, ahogyan az Egyház a Jézus Krisztustól kapott teljes kinyilatkoztatás fényében, a Szentlélek segítségével értelmezi a történelem eseményeit.[3183] E tanítás annál elfogadhatóbbá válik a jóakaratú emberek számára, minél mélyebben áthatja a hívôk viselkedését. >>2044 2423 Az Egyház szociális tanítása alapelveket javasol a reflektáláshoz; kidolgozza az ítéletalkotás kritériumait, és útmutatásokat ajánl a cselekvéshez: Minden olyan rendszer, amely szerint a társadalmi kapcsolatokat teljes mértékben a gazdasági tényezôk határozzák meg, ellentétes az emberi személy és cselekedetének természetével.[3184] 2424 Erkölcsileg elfogadhatatlan az az elmélet, amely a nyereséget teszi a gazdasági tevékenység kizárólagos szabályává és végsô céljává. A pénz rendetlen vágya szüntelenül megtermi káros gyümölcseit. Ez a társadalmat fölforgató számos konfliktus egyik oka.[3185] >>2317 Egy olyan rendszer, ,,mely egyes személyek és csoportok alapvetô jogait föláldozza a termelés kollektív szervezetéért'',[3186] ellentétes az ember méltóságával. Minden olyan gyakorlat, mely a személyt puszta haszonszerzô eszközzé teszi, szolgává aljasítja az embert, a pénz bálványozásához vezet és hozzájárul az ateizmus terjedéséhez. ,,Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak'' (Mt 6,24; Lk 16,13). >>1886 2425 Az Egyház elutasította a modern idôkben a ,,kommunizmushoz'' vagy ,,szocializmushoz'' társult totalitárius és ateista ideológiákat. Másfelôl viszont elutasította a ,,kapitalizmus'' gyakorlatában az individualizmust és a piac törvényének abszolút elsôdlegességét az emberi munkával szemben.[3187] A gazdaság kizárólagosan központi tervezéssel történô szabályozása fölforgatja az alapvetô társadalmi kapcsolatokat; a kizárólagosan piaci törvényekkel történô szabályozás sérti a társadalmi igazságosságot, mert ,,számtalan olyan emberi szükséglet van, melyek a piacról nem kielégíthetôk''.[3188] Az értékek igaz hierarchiáját és a közjót tekintetbe véve harcolni kell a piac értelmes irányításáért és a gazdasági kezdeményezésekért. IV. A gazdasági tevékenység és a társadalmi igazságosság 2426 A gazdasági tevékenység fejlôdésének és a termelés növekedésének az a rendeltetése, hogy gondoskodjék az emberek szükségleteirôl. A gazdasági élet nemcsak arra irányul, hogy megsokszorozza a termelt javakat és növelje a profitot vagy a hatalmat; elsôsorban a személyek, az egész ember és az egész emberi közösség szolgálatára van rendelve. A maga sajátos módszereit és törvényeit követô gazdasági tevékenységet az erkölcsi rend keretein belül kell folytatni, tiszteletben tartva a társadalmi igazságosságot oly módon, hogy megfeleljen Isten emberre vonatkozó tervének.[3189] >>1928 2427 Az emberi munka az Isten képére teremtett személyek tevékenysége, akik arra kaptak meghivást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért, miközben uralmuk alá hajtják a földet.[3190] A munka tehát kötelesség: ,,Aki nem akar dolgozni, ne is egyék'' (2Tesz 3,10).[3191] A munka megbecsüli a Teremtô ajándékait és a kapott talentumokat. Megváltó jellegű is lehet. Az ember a munka büntetését[3192] a Názáretbôl való és a Kálvárián keresztre feszített Jézussal egységben viselve, valamiképpen együttműködik Isten Fiával az Ô megváltó művében. Krisztus tanítványának mutatkozik, amikor napról napra hordozza a keresztet abban a tevékenységben, amelyet teljesíteni hivatott.[3193] A munka a megszentelôdés és a földi dolgok átlelkesítésének eszköze lehet Krisztus Lelkében. >>307, >>378, >>531 2428 A személy a munkában a természetébe írt képességek egy részét gyakorolja és tökéletesíti. A munka elsôdleges értéke az emberhez tartozik, aki annak szerzôje és célja. A munka van az emberért és nem az ember a munkáért.[3194] >>2834, >>2185 Mindenkinek meg kell adni a lehetôséget, hogy a munkából szerezze meg azokat a javakat, melyek a saját és a hozzátartozói életének fönntartásához, valamint az emberi közösség szolgálatához szükségesek. 2429 Mindenkinek joga van a gazdasági kezdeményezéshez; mindenki törvényesen éljen talentumaival, hogy hozzájáruljon a mindenki javára szolgáló bôség megteremtéséhez, és begyűjtse fáradozásainak méltó gyümölcseit. Mindenki gondoskodjék arról, hogy a törvényes hatalom közjó érdekében hozott rendelkezéseihez igazodjék.[3195] 2430 A gazdasági életben különbözô, gyakran egymással ellentétes érdekek szerepelnek, ebbôl fakadnak a rá jellemzô konfliktusok.[3196] Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy olyan tárgyalások útján rendezôdjenek e konfliktusok, melyek minden szociális partner jogait és kötelességeit számításba veszik: a vállalatvezetôkét, a munkavállalók képviselôiét, például a szakszervezetekét, és adott esetben a közhatalomét is. 2431 Az állam felelôssége. ,,A gazdasági tevékenység, különösen a piacgazdasági ugyanis nem folyhat intézményi, jogi és politikai szempontból légüres térben. Éppen ellenkezôleg, föltételezi, hogy a stabil pénzen és a hatékony közszolgáltatásokon kívül biztos garanciákat kap az egyéni szabadság és a tulajdon vonatkozásában. Az állam legfôbb feladata e biztonság garantálása oly módon, hogy aki dolgozik és termel, élvezhesse munkája gyümölcseit, s ennélfogva ösztönzést érezzen a hatékony és tisztességes munkára. (...) Az állam másik feladata, hogy ôrködjék és felügyelje az emberi jogok érvényesítését a gazdasági életben. De ezen a téren az elsôdleges felelôsség nem az államot terheli, hanem a társadalmat alkotó egyéneket és a különbözô szervezôdéseket.''[3197] >>1908, >>1883 2432 A vállalatvezetôk felelôsek a társadalomnak gazdasági és ökologiai tevékenységükért.[3198] Nemcsak a profit növelésére, hanem a személyek javára is tekintettel kell lenniük. A profitra azonban szükség van, mert ez teszi lehetôvé a beruházásokat, amelyektôl függ a vállalatok jövôje és az alkalmazottak munkahelye. >>2415 2433 A munkához és hivatásszerű foglalkozáshoz mindenki számára biztosítani kell a lehetôséget minden igazságtalan megkülönböztetés nélkül: férfiaknak és nôknek, egészségeseknek és csökkent munkaképességűeknek, ôslakosoknak és bevándorlóknak.[3199] A körülmények függvényében a társadalomnak a maga részérôl segítenie kell az állampolgárokat, hogy munkát és alkalmazást szerezzenek maguknak.[3200] 2434 Az igazságos bér a munka törvényes gyümölcse. Megtagadása vagy késleltetése súlyos igazságtalanságot jelenthet.[3201] A méltányos bér megállapításához figyelembe kell venni minden egyes ember szükségletét és teljesítményét. ,,A munkát úgy kell megfizetni, hogy az ember anyagi, társadalmi, kulturális és lelki szempontból egyaránt méltó életet biztosíthasson önmagának és övéinek, figyelembe véve kinek- kinek munkakörét és teljesítményét, valamint a vállalat helyzetét és a közjót.[3202] A bér nagyságának megállapítását erkölcsileg nem igazolja a felek puszta megállapodása. >>1867 2435 A sztrájk erkölcsileg megengedett, amikor elkerülhetetlen, sôt szükséges eszközt jelent az arányos eredmény eléréséhez. Erkölcsileg azonban elfogadhatatlanná válik, amikor erôszakkal jár együtt, amikor célkitűzései nem közvetlenül kapcsolódnak a munka föltételeihez, vagy ellenkeznek a közjóval. 2436 Jogtalan a társadalombiztosítás szerveinek járó, a törvényes hatóságok által megállapított hozzájárulás befizetésének elmulasztása. A munkanélküliség szinte mindig sérti annak méltóságát, aki állását elvesztette, és veszélyezteti életének egyensúlyát; a személyes károsodáson túlmenôen családja számára is számos veszély következik belôle.[3203] V. A nemzetközi igazságosság és szolidaritás 2437 Az erôforrások és a gazdasági eszközök nemzetközi szinten olyannyira egyenlôtlenek, hogy ez a nemzetek között valóságos ,,szakadékot'' okoz.[3204] Egyik oldalon vannak azok, akik a növekedés eszközeit birtokukban tartják és fejlesztik, a másik oldalon, akik egyre inkább eladósodnak. >>1938 2438 Napjainkban különbözô vallási, politikai, gazdasági és pénzügyi természetű okok ,,teszik világméretűvé a szociális kérdést''.[3205] Az egymástól politikailag már kölcsönösen függô nemzetek között szükség van a szolidaritásra. Még inkább szükség van rá, amikor azoknak a ,,gonosz mesterkedéseknek'' megfékezésérôl van szó, amelyek akadályozzák a kevésbé fejlett országok fejlôdését.[3206] A helyzetükkel visszaélô, szinte uzsorás pénzügyi rendszereket,[3207] a nemzetek közötti igazságtalan kereskedelmi kapcsolatokat és a fegyverkezési hajszát föl kell váltania a közös erôfeszítésnek az erôforrások mozgósítására az erkölcsi, kulturális és gazdasági fejlôdés érdekében; és újra meg kell határozni ,,az értékek prioritását és hierarchiáját''.[3208] >>1911, >>2315 2439 A gazdag országoknak súlyos erkölcsi felelôssége van azokkal szemben, amelyek önmaguktól nem tudják biztosítani fejlôdésük eszközeit vagy tragikus történelmi események megakadályozták ôket ebben. Erre a szolidaritás és a szeretet kötelez; de az igazságosság is olyan esetben, ha a gazdag országok jóléte olyan forrásokból ered, amelyet nem fizettek meg méltányosan. 2440 A közvetlen segítség megfelelô válasz a rendkívüli -- például a természeti katasztrófák, járványok stb. által okozott -- szükséghelyzetekre. Nem elegendô azonban a nyomor súlyos bajainak orvoslására, sem a szükségletekrôl való tartós gondoskodásra. Át kell alakítani a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezeteket, hogy jobban segítsék az igazságos kapcsolatokat a kevésbé fejlett országokkal.[3209] Támogatni kell a szegény országokat növekedésükre és fölszabadításukra irányuló erôfeszítéseikben.[3210] Ezeket az elveket egész különleges módon kell alkalmazni a mezôgazdasági munka területén. Különösen a harmadik világban a szegények döntô többségét a földművesek alkotják. 2441 Az emberi társadalom integrális fejlôdésének alapjához tartozik az Isten iránti érzék és önismeret növelése. Ez a fejlôdés gyarapítja az anyagi javakat, és a személy és szabadsága szolgálatába állítja ôket. Csökkenti a nyomort és a gazdasági visszaélést. Növeli a kultúrák identitásának és a transzcendenciára való nyitottságnak tiszteletben tartását.[3211] >>1908 2442 Nem az Egyház pásztorainak a dolga, hogy közvetlenül beavatkozzanak a politikai akciókba és a társadalmi élet megszervezesébe. Ez a feladat a világi hívôk hivatásának része, akik saját kezdeményezésbôl honfitársaikkal együtt cselekednek. A szociális tevékenység konkrét utak sokféleségét foglalhatja magában. Mindig a közjóra kell irányulnia, és igazodnia kell az evangéliumi üzenethez és az Egyház tanításához. A világi hívôk feladata, hogy ,,keresztény elkötelezettséggel mintegy lélekkel hassák át a földi dolgokat, és ezekben mutassák meg, hogy a béke és az igazság tanúi és munkásai.''[3212] >>899 VI. A szegények iránti szeretet >>2544--2547 2443 Istcn megáldja azokat, akik a szegények segítségére sietnek, és kárhoztatja azokat, akik elfordulnak ettôl: ,,Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tôled, ne tagadd meg'' (Mt 5,42). ,,Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok'' (Mt 10, 8). Jézus Krisztus a maga választottait arról fogja fölismerni, amit a szegényekért tettek.[3213] Krisztus jelenlétének jele, hogy ,,a szegényeknek hirdettetik az evangélium'' (Mt 11,5).[3214], >>786, >>525, >>544, >>853 2444 ,,Az Egyház törôdése a szegényekkel (...) hagyományos formáiban napjainkig folytatódik'',[3215] erre készteti a boldogságok evangéliuma,[3216] Jézus szegénysége[3217] és az Ô szegények iránti figyelmessége.[3218] A szegényekrôl való gondoskodás a munka kötelezettségeinek egyik indítéka is, tudniillik hogy legyen mibôl adni a szűkölködônek.[3219] Ez a szegények iránti szeretet nemcsak az anyagi szegénységre terjed ki, hanem a kulturális és vallási szegénység számtalan formájára.[3220] >>1716 2445 A szegények iránti szeretet nem egyeztethetô össze a gazdaság mértéktelen szeretetével vagy önzô használatával: >>2536 ,,Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törô nyomorúság miatt. Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat szaporítottátok még az utolsó napokban is. A bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. Bôségben éltetek a földön és tobzódtatok, hízlaltátok szíveteket a leölés napjára. Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ô nem tanúsított ellenállást.'' (Jak 5,16) >>2547 2446 Aranyszájú Szent János keményen figyelmeztet: ,,Nem adni a szegényeknek azt jelenti, hogy kirabolod ôket, és becsapod az életüket; (...) nem a sajátunkat, hanem az övéket tartjuk vissza''.[3221] ,,Elôször az igazságosság követelményeit kell teljesíteni, nehogy szeretetadományként adjuk azt, amivel az igazságosság alapján tartozunk''.[3222] >>2402 ,,Amikor a rászorulóknak valami szükséges dolgot adunk, nem a sajátunkból adakozunk, hanem visszaadjuk nekik azt, ami az övék; inkább az igazságosság követelményét teljesítjük, mint az irgalmasság cselekedeteit hajtjuk végre.''[3223] 2447 Az irgalmasság cselekedetei azok a karitatív cselekedetek, melyekkel felebarátunk segítségére sietünk testi és lelki szükségleteiben.[3224] A tanítás, a tanácsadás, a vigasztalás, a bátorítás az irgalmasság lelki cselekedetei, miként a megbocsátás és a türelmes elviselés is. Az irgalmasság testi cselekedetei az éhezôknek ételt adni, a hajléktalanoknak szállást adni, a ruhátlanokat fölruházni, a betegeket és börtönben levôket látogatni, a halottakat eltemetni.[3225] E tettek közül a szegényeknek adott alamizsna[3226] a testvéri szeretet egyik fô tanúságtétele, ugyanakkor az igazságosság gyakorlása, amely tetszik Istennek:[3227] >>1460, >>1038, >>1969 ,,Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs; s akinek van ennivalója, tegyen hasonlóképpen'' (Lk 3,11). ,,Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen'' (Lk 11,41). ,,Ha valamelyik testvérnek nem volna ruhája és nem volna meg a mindennapi tápláléka, és egyiktek így szólna hozzá: ťMenj békében, melegedj, és lakjál jólŤ, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna?'' (Jak 2, 15--16)[3228] >>1004 2448 ,,Az emberi nyomorúság sokféle formája -- az anyagi kifosztottság, a jogtalan elnyomás, a testi és lelki betegségek és végül a halál -- nyilvánvaló jele annak a veleszületett gyengeségnek, melyben az ember Ádám elsô bűne óta él, és jele annak, hogy szüksége van üdvösségre. Ez indította részvétre az üdvözítô Krisztust, aki ezt a természetet magára akarta venni, és azonosulni akart ťa legkisebbekkel a testvérek közöttŤ. Ez indokolja, hogy azok, akikre ránehezedik az emberi nyomorúság, különleges szeretetben részesülnek az Egyház részérôl, mely a kezdetektôl fogva -- sok tagjának mulasztása ellenére -- sem szűnik meg azon munkálkodni, hogy könnyítsen terhükön, védelmezze és fölszabadítsa ôket. Tette ezt számos jótékonysági intézményében, melyek mindig és mindenütt nélkülözhetetlenek maradnak.''[3229] >>386, >>1586 2449 Már az Ószövetségben a különféle jogi rendelkezések (jubileumi év, a kamatszedés és zálogba vétel tilalma, a tized kötelezettsége, a napszámosok bérének naponkénti kifizetése, a tallózás és böngészés joga) összhangban vannak a Második Törvénykönyv buzdításával: ,,Mindig lesznek szegények az országban. Ezért megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élô szűkölködô és szegény felé.'' (MTörv 15,11) Jézus magáévá tette ezeket a szavakat: ,,Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek veletek mindig'' (Jn 12,8). Ezzel nem hatálytalanítja a régi próféták dörgô szavát: megveszik ,,pénzen a nyomorgókat, egy pár saruért a szegényt (...)'' (Ám 8,6), hanem fölszólít bennünket, hogy ismerjük föl jelenlétét a szegényekben, akik az Ô testvérei:[3230] >>1397, >>786 Limai Szent Róza, amikor anyja szemrehányást tett neki amiatt, hogy a házba szegényeket és betegeket fogadott be, így válaszolt: ,,Krisztusnak jó illata vagyunk, amikor a szegényeknek és betegeknek szolgálunk''.[3231] Összefoglalás 2450 ,,Ne lopj!'' (MTörv 5,19) Sem tolvajok, sem fösvények (...), sem rablók nem fogják birtokolni Isten országát (1Kor 6,10). 2451 A hetedik parancsolat az igazságosság és a szeretet gyakorlását parancsolja a földi javak és az emberi munka gyümölcseinek használatában. 2452 A teremtés javai az egész emberi nemnek szólnak. A magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a javak egyetemes rendeltetését. 2453 A hetedik parancsolat tiltja a lopást. A lopás mások javainak a tulajdonos ésszerű akarata ellenére történô eltulajdonítása. 2454 Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal. A jogtalanság elkövetése jóvátételt követel. A kölcsönös igazságosság követeli az ellopott dolog visszaszolgáltatását. 2455 A hetedik parancsolat tiltja az olyan cselekedeteket vagy kezdeményezéseket, amelyekkel bármilyen önzô vagy ideológiai, kereskedelmi vagy totalitárius meggondolásból más embereket rabszolgaságba süllyesztenek, megfosztanak személyi méltóságuktól, áruként adják, veszik vagy cserélik ôket. 2456 A világ ásványi, növényi és állati erôforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától, beleértve a jövendô nemzedékek iránti kötelezettségeket is. 2457 Az állatok az ember gondjára vannak bízva, akinek jó akaratot kell tanúsítania irántuk. Az állatok az ember jogos szükségletei kielégítésére szolgálhatnak. 2458 Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekrôl, amikor azt az emberi személy alapvetô jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja. Azért foglalkozik a közjó evilági összetevôivel, mert a legfôbb Jóra, végsô célunkra vannak rendelve. 2459 Maga az ember a szerzôje, központja és célja az egész gazdasági és társadalmi életnek. A szociális kérdésben nagyon fontos fejezet, hogy az Istentôl mindenki számára teremtett javak valóban mindenkihez eljussanak az igazságosságnak megfelelôen, a szeretet segítségével. 2460 A munka elsôdleges értéke az embertôl függ, aki aktív alanya és célja a munkának. Az ember a munkája által részese a teremtés művének. A Krisztushoz kapcsolódó munka megváltó természetű lehet. 2461 Az igazi fejlôdés a teljes ember fejlôdése. Az igazi fejlôdés azt jelenti, hogy minden egyes személy egyre jobban meg tud felelni hivatásának, tudniillik a meghívó Istennek.[3232] 2462 A szegényekkel cselekedett irgalmasság a keresztény szeretet tanúságtétele: az igazságosság Istennek tetszô gyakorlása is. 2463 Miként lehetséges az, hogy a kenyeret és az otthont nélkülözô emberek sokaságában nem ismerjük föl a Lázárról szóló példabeszéd éhezô koldusát?[3233] Miként lehetséges az, hogy nem halljuk meg Jézust: ,,nekem sem tettétek'' (Mt 25,45)? ======================================================================== A nyolcadik parancsolat ,,Ne szólj hamis tanúságot a felebarátod ellen!'' (Kiv 20,16) ,,Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: ťNe esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet!Ť'' (Mt 5,33) 2464 A nyolcadik parancsolat tiltja személyes kapcsolatainkban az igazság elferdítését. Ez az erkölcsi törvény a szent népnek abból a hivatásából következik, hogy tanúskodjon Istenérôl, aki maga az igazság, és az igazságot akarja. Az igazság elleni bűnök szóval és tettel azt fejezik ki, hogy az ember elutasítja az erkölcsi rend iránti elkötelezettséget: alapvetô hűtlenségek Isten iránt, és ebben az értelemben aláássák a Szövetség alapjait. I. Az igazságban (veritas) élni 2465 Az Ószövetség tanúsítja: Isten minden igazság forrása. Az Ô szava igazság.[3234] Az Ô törvénye igazság.[3235] ,,Nemzedékrôl nemzedékre tart a te igazságod ,, (Zsolt 119,90).[3236] Mivel Isten az ,,Igazmondó'' (Róm 3,4), népének tagjai arra hivatottak, hogy az igazságban éljenek.[3237] >>215 2466 Jézus Krisztusban Isten igazsága teljes mértékben megnyilvánul. Ô, akit kegyelem és igazság tölti be,[3238] ,,a világ világossága'' (Jn 8,32). Ô az igazság.[3239] Mindaz, aki hisz Ôbenne, nem marad sötétségben.[3240] Jézus tanítványa megmarad az Ô beszédében, hogy megismerje az igazságot, mely megszabadít[3241] és megszentel.[3242] Jézust követni annyit jelent, mint az igazság Lelkébôl élni,[3243] akit az Atya küld az Ô nevében,[3244] és aki bevezet ,,a teljes igazságba'' (Jn 16,13). Jézus tanítványainak az igazság föltétlen szeretetét tanítja: ,,A ti beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem'' (Mt 5,37). >>2153 2467 Az ember természete szerint az igazságra törekszik. Köteles tisztelni és tanúsítani az igazságot. ,,Méltóságuknak megfelelôen az összes embert, mivel személy (...), a saját természete ösztökéli az igazság keresésére -- ami erkölcsi kötelessége is --, elsôsorban a vallás tekintetében. A megismert igazsághoz ragaszkodnia kell, és egész életét az igazság követelményei szerint kell berendeznie.''[3245] >>2104 2468 Amikor az igazság a cselekvésmódban és az emberi beszédben nyilvánul meg, igazmondásnak (lat. veracitas), ôszinteségnek (lat. sinceritas) vagy nyíltlelkűségnek nevezzük. Ez az erény arra tesz készségessé, hogy az ember az igazat tetteivel megmutassa és szavaival kimondja, kerülve a kétszínűséget, a színlelést és a képmutatást. >>1458 2469 ,,Lehetetlen volna az emberi együttélés, ha az embereknek nem lenne kölcsönösen bizalmuk egymáshoz, azaz ha nem mondanának egymásnak igazat.''[3246] Az igazság erénye pontosan megadja a másiknak, ami neki jár. Az igazmondás tiszteletben tartja az egyensúlyt a föltárandó és a titokban tartandó dolgok között, amit meg kell ôrizni: magában foglalja az ôszinteséget és a diszkréciót. ,,Az embernek becsületesen föl kell tárnia a másik elôtt az igazságot.''[3247] >>1807 2470 Krisztus tanítványa elfogadja, hogy ,,az igazságban éljen'', azaz Urának példája szerinti egyszerű életet éljen és megmaradjon az igazságban. ,,Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben élünk, akkor hazudunk és nem az igazsághoz igazodunk'' (Jn 1,6). II. ,,Tanúságot tenni az igazságról'' 2471 Pilátus elôtt az Úr kijelenti, azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról.[3248] A kereszténynek ,,nem szabad szégyellnie tanúságot tenni az Úr mellett'' (2Tim 1,8). A hit melletti tanúságtételt igénylô esetekben a keresztény embernek félreérthetetlenül meg kell vallania a hitét, ahogyan Szent Pál tette a bírái elôtt. A hívônek ,,Isten és az emberek elôtt meg kell ôriznie tiszta lelkiismeretét'' (ApCsel 24,16). >>1816 2472 A keresztények azon kötelessége, hogy részt kell venniük az Egyház életében, arra ösztönzi ôket, hogy az evangélium és a belôle fakadó kötelezettségek tanúiként cselekedjenek. E tanúságtétel a hit továbbadása szóval és cselekedettel. A tanúságtétel az igazságosság cselekedete, mely megerôsíti és megismerteti az igazságot:[3249] >>863, >>905, >>1807 Mert minden Krisztus-hívônek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó szavával meg kell mutatnia az új embert, akit a keresztségben magára öltött, és a Szentlélek erejét, aki a bérmálásban megerôsítette.[3250] 2473 A vértanúság a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel; olyan tanúságot jelent, mely elmegy egészen a halálig. A vértanú a meghalt és föltámadott Krisztusról tanúskodik, akivel a szeretet egyesítette. Tanúságot tesz a keresztény hit és tanítás igazságáról. A lelki erôsség (lat. fortitudo) aktusával néz szembe a halállal: ,,Engedjétek, hogy eledele legyek a vadállatok, melyek által eljuthatok Istenhez''.[3251] >>852, >>1808, >>1258 2474 Az Egyház a legnagyobb gonddal gyűjtötte össze azok emlékeit, akik a végsôkig elmentek hitük megvallásában. Ezek a vértanú-akták. Az igazság vérrel írt okmánytára: ,,Sem a világi élet varázsa, sem e világ összes királysága nem használ nekem semmit. Jobb meghalnom, hogy egyesüljek Jézus Krisztussal, mint a föld határáig uralkodnom. Ôt keresem, aki meghalt értünk; ôt kívánom, aki föltámadt mindnyájunkért. Születésem közeledik...''[3252] >>1011 ,,Áldalak Téged, mert ezen a napon és ebben az órában arra méltattál, hogy a mártírok sorában helyet kapjak (...). Beteljesítettél, Istenem, Te, aki nem ismered a hazugságot és igazmondó vagy! Emiatt mindenért Téged dicsérlek, Téged áldalak, Téged dicsôítelek az örök és mennyei Fôpap, Jézus Krisztus, a te szeretett Fiad által, aki által Neked Vele és a Szentlélekben dicsôség most és a jövendô századokban. Ámen.''[3253] III. Az igazság elleni bűnök 2475 Krisztus tanítványai magukra öltötték ,,az új embert, aki Isten szerint teremtetett, igazságosságban és igaz szentségben'' (Ef 4,24). ,,Elhagyván a hazugságot'' (Ef 4,25) el kell vetniük ,,minden gonoszságot, minden álnokságot és színlelést, és irigységet és minden rágalmazást'' (1Pt 2,1). 2476 Hamis tanúság és hamis eskü. Az igazsággal ellenkezô állítás, ha nyilvánosan hangzik el, különösen súlyos jelleget ölt. A bíróság elôtt ez hamis tanúskodásnak számít.[3254] Ha eskü alatt tesszük, hamis eskürôl van szó. E cselekvésmódok hozzájárulnak egy ártatlan elítéléséhez, vagy egy bűnös fölmentéséhez, vagy a vádlott büntetésének növeléséhez.[3255] Súlyosan veszélyeztetik az igazságszolgáltatást és a bírák által kiszabott ítélet méltányosságát. >>2152 2477 A személyek becsületének tiszteletben tartása tilt minden olyan magatartást és beszédet, amely alkalmas arra, hogy igazságtalanul károsítsa ôket.[3256] Bűnt követ el: -- vakmerô ítélettel az, aki még ha hallgatólagosan is, elegendô alap nélkül igaznak fogad el valami erkölcsi fogyatékosságot a felebarátban; -- megszólással az, aki mások létezô hibáit vagy bűneit indokolatlanul föltárja olyanok elôtt, akik arról nem tudnak;[3257] -- rágalmazással az, aki az igazsággal ellenkezô állításokkal árt mások becsületének, és alkalmat ad a róluk alkotott téves ítéletekre. 2478 A vakmerô ítélet elkerülése érdekében mindenkinek, amennyire csak lehet, jóhiszeműen kell értelmeznie felebarátja gondolatait, szavait és cselekedeteit: ,,Abból kell kiindulnunk, hogy minden jámbor kereszténynek egy másik homályos állítását vagy véleményét inkább kell jól értenie, mint elítélnie. Ha semmiképpen nem tudja jól érteni, kérdezze meg a beszélô szándékát, és ha az helytelenül gondolna vagy értene valamit, jóságosan feddje meg; ha ez nem elegendô, próbáljon meg minden alkalmas eszközt, mellyel kijózanítható és megmenthetô a tévedéstôl.''[3258] 2479 A megszólás és a rágalmazás a felebarát becsületét és tiszteletét rombolja. A tisztelet az emberi méltóság társadalmi elismerése, és mindenkinek természetes joga van neve tiszteletéhez, becsületéhez és tiszteletben tartásához. Ily módon a megszólás és rágalmazás sérti az igazságosság és szeretet erényét. >>1753 2480 Kerülni kell minden olyan beszédet vagy magatartást, mely hízelgéssel, dicsérettel vagy tetszésnyilvánítással bátorít vagy megerôsít másokat cselekedeteik gonoszságában és viselkedésük erkölcstelenségében. A hízelgés súlyos bűn, ha súlyos víciumok vagy súlyos bűnök bűntársává tesz. A szolgálatkészség vagy a barátság nem igazolja a nyelv kétszínűségét. A hízelgés bocsánatos bűn, amikor csak arra törekszik, hogy kedves legyen, elkerüljön valami rosszat, megszerezzen valami szükséges dolgot és megengedett elônyhöz juttasson. 2481 A dicsekvés vagy hencegés bűn az igazság ellen. Ugyanezt kell mondani az iróniáról, mely valakinek egy tulajdonáságát vagy viselkedését rosszakarattal nevetségessé téve gúnyolódik. 2482 ,,A hamis állítás azzal a szándékkal, hogy megtévesszen, hazugság.''[3259] Az Úr az ördög művét a hazugságban leplezi le: ,,A ti atyátok az Ördög (...). Nincs benne igazság. Amikor hazugságot beszél, a sajátjából beszél, mert hazug és a hazugság atyja.'' (Jn 8,44) >>392 2483 A hazugság a legközvetlenebb vétség az igazság ellen. Hazudni annyi, mint az igazság ellen beszélni vagy cselekedni megtévesztô szándékkal. A hazugság, mivel az embernek az igazsághoz és a felebaráthoz fűzôdô kapcsolatát sérti, annak az alapvetô kapcsolatnak árt, mely az embert és szavát az Úrhoz köti. 2484 A hazugság súlyosságának mértéke függ az eltorzított igazság természetétôl, a körülményektôl, az elkövetô szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek. Ámbár a hazugság önmagában bocsánatos bűn, halálos bűnné válik, amikor súlyosan sérti az igazságosság és szeretet erényeit. >>1750 2485 A hazugság természete szerint elítélendô. Megszentségteleníti a szót, melynek az a rendeltetése, hogy a megismert igazságot másokkal közölje. A megfontolt szándék arra, hogy a felebarátot megtévessze az igazsággal ellentétes állításokkal, vét az igazság és a szeretet rendje ellen. A bűnösség még nagyobb, ha a megtévesztési szándék rossz következményekkel járhat azok számára, akiket megtévesztett. >>1756 2486 A hazugság (mivel az igazmondás erényének megsértése) valóságos erôszak a másikkal szemben. Megismerôképességében sebzi meg, mely minden ítélet és döntés elôfeltétele. Csírájában hordozza a lelkek megoszlását és mindazt a rosszat, ami ebbôl következik. A hazugság minden társadalom számára ártalmas; aláássa az emberek közötti bizalmat és megbontja a társadalmi kapcsolatok rendszerét. >>1607 2487 Az igazságossággal és az igazsággal szemben elkövetett bármely bűn jóvátételi kötelezettséget von maga után, akkor is, ha elkövetôje bocsánatot nyert. Amikor a bűnt lehetetlen nyilvánosan jóvátenni, titokban kell megtenni; ha a károsultat nem lehet közvetlenül kártalanítani, erkölcsi elégtételt kell nyújtani neki a szeretet nevében. Ez a jóvátételi kötelezettség fönnáll a mások becsülete ellen elkövetett bűnök esetén is. E morális és olykor anyagi jóvátétel mértékét az okozott kár nagysága határozza meg. E jóvátétel lelkiismeretben kötelez. >>1459, >>2412 IV. Az igazság tiszteletben tartása 2488 Az igazság közléséhez való jog nem föltételek nélküli. Mindenkinek a testvéri szeretet evangéliumi követelményéhez kell hozzáigazítania életét. Ez konkrét esetekben megköveteli annak mérlegelését, hogy a kérdezônek föl kell-e tárni az igazságot, vagy sem. >>1740 2489 A szeretetnek és az igazság tiszteletben tartásának kell vezérelnie minden információ- vagy közléskérésre adott választ. Mások java és biztonsága, a magánélet tiszteletben tartása és a közjó elegendô okok arra, hogy elhallgassuk azt, amit másnak nem kell tudnia, illetve hogy okosan beszéljünk. A botrány elkerülése gyakran szigorú hallgatást követel. Senki sem köteles föltárni az igazságot annak, akinek nincs joga megismerni azt.[3260] >>2284 2490 A gyónási titok szent, semmilyen körülmények között nem árulható el. ,,A gyónási titok sérthetetlen; ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia.''[3261] >>1467 2491 A hivatali titkokat -- melyeknek például politikusok, katonák, orvosok és jogászok vannak birtokában -- vagy a titoktartás terhe alatt tett bizalmas közléseket ôrizni kell azon kivételes esetektôl eltekintve, amikor a titok megtartása komoly károkat okozhat az azt közlô, meghallgató vagy egy harmadik személynek, s a kár csak az igazság nyilvánosságra hozatalával kerülhetô el. A másokra káros magáninformációkat súlyos és arányos ok nélkül még akkor sem szabad nyilvánosságra hozni, ha nem a titoktartás terhe alatt bízták ránk. 2492 A személyek magánéletével kapcsolatban mindenkinek ôriznie kell a kellô körültekintést. A tájékoztatásért felelôs embereknek meg kell tartaniuk a helyes arányt a közjó követelményei és a részleges jogok tiszteletben tartása között. A politikai vagy közéleti tevékenységet folytató személyek magánéletébe behatoló tájékoztatás elítélendô, amennyiben bizalmas szférájukat és szabadságukat veszélyezteti. >>2522 V. A tömegtájékoztató eszközök használata 2493 A modern társadalomban a tömegtájékoztató eszközök rendkívül fontos szerepet játszanak a tájékoztatásban, a kulturális nevelésben és képzésben. E szerep a műszaki fejlôdés, a közvetített hírek mennyisége és változatossága és a közvéleményre gyakorolt befolyás következtében egyre nô. 2494 A tömegtájékoztató eszközök által közvetített információ a közjó szolgálatában áll.[3262] A társadalomnak joga van az igazságon, a szabadságon, az igazságosságon és a szolidaritáson alapuló tájékoztásra: >>1906 ,,E jog helyes gyakorlása azonban megköveteli, hogy a közlés tartalmát tekintve mindig igaz és -- az igazságosság valamint a szeretet sérelme nélkül -- teljes legyen; a közlés módját tekintve pedig legyen tisztességes és megfelelô, azaz tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket s az ember törvényes jogait és méltóságát, mind a hírek szerzésében, mind azok közzétételében.''[3263] 2495 ,,A társadalom minden tagjának ezen a téren is meg kell tennie azt, amit az igazságosság és a szeretet követel, hogy ezen eszközök segítségével is helyes közvélemény kialakítására és terjesztésére törekedjenek.''[3264] A szolidaritás, úgy tűnik, az igaz és igazságos tájékoztatás és a mások megismerését és tiszteletben tartását elôsegítô eszmék szabad áramlásának következménye. >>906 2496 A tájékoztatási eszközök (fôként a tömegtájékoztatás eszközei) bizonyos passzivitást válthatnak ki a fölhasználók körében azáltal, hogy a hírek és a látvány kevéssé éber fogyasztóivá teszik ôket. A fölhasználóknak mértéktartást és önfegyelmet kell gyakorolniuk a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben. Érezniük kell a kötelezettséget, hogy világos és helyes lelkiismeretre kell szert tenniük, hogy könnyebben ellen tudjanak állni a rossz befolyásoknak. >>2525 2497 Sajátos hivatásbeli kötelességüknél fogva kell ügyelniük a sajtó felelôseinek arra, hogy az információ terjesztése közben az igazságot szolgálják és ne sértsék a szeretetet. Minden erejükkel arra törekedjenek, hogy egyforma gonddal tartsák tiszteletben a tények természetét és a személyekrôl alkotott kritikus ítélet határait. Kerülniük kell a rágalmazást. 2498 ,,A polgári hatóságot ebben a témakörben különleges felelôsség terheli a közjó alapján (...). A közhatalomra tartozik, hogy a hatáskörének megfelelôen megvédje és biztosítsa az információ valódi és jogos szabadságát, melyre a társadalomnak mindenképpen szüksége van haladása érdekében.''[3265] A közhatalom a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján biztosítsa, hogy ,,ezekkel az eszközökkel vissza ne éljenek, és súlyos kár ne érje a közerkölcsöt és a társadalom haladását.''[3266] Büntetnie kell, ha az egyén jó hírnévhez és a magánélet titkához fűzôdô joga sérelmet szenved. A kellô idôben és becsületesen kell tájékoztatnia a közjó kérdéseiben, és válaszolnia kell a lakosság megalapozott aggodalmaira. Semmi nem igazolhatja, hogy a hatalom a közvéleményt a tömegtájékoztató eszközökön keresztül hamis információkkal manipulálja. A hatósági beavatkozások nem sérthetik az egyének és csoportok szabadságát. >>2237, >>2286 2499 Az erkölcsi érzék elítéli a totalitárius államok visszaéléseit, amelyek rendszeresen meghamisítják az igazságot, a tömegtájékoztató eszközök által politikai hegemóniát gyakorolnak a közvélemény fölött, ,,manipulálják'' a nyilvános perek vádlottait és tanúit, és azt képzelik, hogy megszilárdíthatják zsarnokságukat azáltal, hogy elfojtanak és elnyomnak mindent, amit ôk ,,véleménynyilvánítással elkövetett bűncselekménynek'' tartanak. >>1903 VI. Igazság, szépség és szakrális művészet 2500 A jó megtételét érdek nélküli lelki élvezet és erkölcsi szépség kíséri. Hasonlóképpen az igazság lelki szépség ragyogását és örömét hozza magával. Az igazság önmagától szép. Az értelemmel fölruházott embernek szüksége van a szó igazságára, a teremtetlen és teremtett valóság megismerésének értelmes kifejezésére; de az igazságnak más, kiegészítô emberi formái is lehetnek, mindenekelôtt olyankor, amikor szóval elmondhatatlan valóságokról -- az emberi szív mélységeirôl, a lélek szárnyalásáról, Isten misztériumáról -- van szó. Isten, még mielôtt az igazság szavaival kinyilatkoztatta volna magát az embernek, a Teremtés -- az Ô Igéjének, Bölcsességének műve -- egyetemes nyelvén nyilatkoztatja ki magát: az egész világ rendjébôl és harmóniájából -- amit a gyermek és a tudós egyformán föl tud fedezni -- ,,a teremtmények nagyságából és szépségébôl ezek Teremtôje megismerhetô'' (Bölcs 13,5), ,,mert a szépség elve és szerzôje teremtette ôket'' (Bölcs 13,3). >>1804, >>341, >>2129 ,,A bölcsesség Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsôségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság tükrözôdése, Isten tevékenységének makula nélkül való tükre és jóságának képmása.'' (Bölcs 7,25--26) ,,Ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt fölváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.'' (Bölcs 7,29--30) ,,Beleszerettem az Ô szépségébe'' (Bölcs 18,2). 2501 Az ,,Isten képmására teremtett ember''[3267] műalkotásainak szépsége révén is kifejezésre juttatja a Teremtô Istenhez fűzôdô kapcsolatának igazságát. A művészet ugyanis sajátosan emberi kifejezési forma; az életszükségletek kielégítésére való törekvésen túl, ami minden élôlény közös adata, az ember belsô gazdagságának érdek nélküli túlcsordulása. Mint a Teremtô által ajándékozott tehetség és az emberi erôfeszítés gyümölcse, a művészet a gyakorlati bölcsesség egy formája, mely összekapcsolja a megismerést és azt a törekvést,[3268] hogy a valóság egy igazságát a látható vagy hallható formában fejezze ki. Így a művészet, amennyiben a dolgok igazságából és szeretetébôl merít inspirációkat, bizonyos hasonlóságot hordoz Isten teremtô tevékenységével. Mint bármely más emberi tevékenység, a művészet sem teljesen öncélú, hanem az ember végsô céljára irányul és tôle nyeri nemességét.[3269] >>339 2502 A szakrális művészet akkor igaz és szép, amikor megfelel sajátos hivatásának: a hitben és az imádásban fölidézi és dicsôíti Isten transzcendens misztériumát; az Igazság és Szeretet nagyszerű szépségét, mely megjelent Krisztusban, aki ,,dicsôségének kisugárzása és lényegének képmása'' (Zsid 1,3), akiben ,,benne lakik testi formában az istenség egész teljessége'' (Kol 2,9); a Boldogságos Szűz Máriában és az angyalokban és a szentekben tükrözôdô lelki szépséget. A hiteles szakrális művészet elvezeti az embert a Teremtô és Megváltó, Szent és Megszentelô Isten imádására és szeretetére és az imádságra. >>1156--1162 2503 Ezért a püspököknek személyesen vagy megbízottaik által azon kell lenniük, hogy támogassák a régi és modern szakrális művészet minden formáját, és ugyanilyen buzgósággal kell távol tartaniuk a liturgiától és a kultikus épületektôl mindazt, ami a hit igazságának és a szakrális művészet hiteles szépségének nem felel meg.[3270] Összefoglalás 2504 ,,Ne szólj hamis tanúságot a felebarátod ellen!'' (Kiv 20,16) Krisztus tanítványai magukra öltötték ,,az új embert, aki Isten szerint teremtetett, igazságosságban és igaz szentségben'' (Ef 4,24). 2505 Az igazság vagy igazmondás az az erény, mely készségessé tesz arra, hogy az ember az igazat tetteivel megmutassa és szavaival kimondja, kerülve a kétszínűséget, a színlelést és a képmutatást. 2506 A kereszténynek nem szabad ,,szégyellnie az Úr melletti tanúságtételt'' (2Tim 1,8), sem szóban, sem tettben. A vértanúság a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel. 2507 A becsület tiszteletben tartása és a személyek tisztelete tilt minden megszóló vagy rágalmazó magatartást és szót. 2508 A hazugság az igazságnak nem megfelelô állítás a felebarát megtévesztésének szándékával. 2509 Az igazság ellen elkövetett bűn jóvátételt követel. 2510 Konkrét esetekben az aranyszabály segít eldönteni, vajon az igazságot föl kell-e tárni a kérdezônek, vagy sem. 2511 ,,A gyónási titok sérthetetlen.''[3271] A hivatali titkokat meg kell ôrizni. A másokra nézve káros titkos információkat nem szabad közzétenni. 2512 A társadalomnak joga van az igazságban, szabadságban és igazságosságban megalapozott információhoz. Visszafogottságot és fegyelmet kell gyakorolni a tömegtájékoztató eszközök használatában. 2513 ,,A vallásos és szakrális művészet Isten végtelen szépségére figyel, azt akarja lehetôségei szerint emberi alkotásban kifejezni. Annál jobban szolgálja tehát Istent, az ô dicséretét és dicsôségét, minél tudatosabban törekszik arra, hogy alkotásaival a lehetô legjobban vezesse Isten felé az emberek lelkét.''[3272] ======================================================================== A kilencedik parancsolat ,,Ne kívánd felebarátod házát: ne kívánd feleségét, szolgáját, szolgájóját, ökrét, szamarát, sem más egyebet, ami az övé.'' (Kiv 20,17) ,,Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele'' (Mt 5,28). 2514 Szent János a sóvárgásnak, vagyis a bűnös vágyakozásnak három fajtáját különbözteti meg: a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét.[3273] A katolikus kateketikai hagyomány szerint a kilencedik parancsolat a testi vágyat; a tizedik mások javainak megkívánását tiltja. >>377, >>400 2515 A ,,concupiscentia'' szó etimológiailag az emberi vágy minden formáját jelentheti. A keresztény teológia e szónak sajátos jelentést adott: az érzéki vágy olyan megmozdulása, mely ellenkezik az értelem tevékenységével. Szent Pál apostol ahhoz a lázadáshoz hasonlítja, melyet a ,,test'' folytat a ,,lélek'' ellen.[3274] Az elsô bűn engedetlenségébôl következik.[3275] Megzavarja az ember erkölcsi képességeit, és anélkül, hogy önmagában bűn lenne, hajlandóvá teszi az embert a bűn elkövetésére.[3276] >>405 2516 Az emberben, már abból adódóan, hogy összetett lény, lélek és test, van bizonyos feszültség, kibontakozik bizonyos harc a ,,lélek'' és a ,,test'' törekvései között. De ez a harc valójában a bűn örökségének része, egyik következménye s ugyanakkor bizonysága is. A lelki küzdelem mindennapos tapasztalatának részét alkotja: >>362, >>407 ,,Az Apostol nem akarja a testet sem lebecsülni, sem elítélni, mert a test a szellemi lélekkel együtt alkotja az emberi természetet, és ez adja meg egyéni személyiségét; ô a cselekedetekrôl szól, helyesebben mondva a szokásos magatartásról -- erényekrôl és víciumokról --, amelyek erkölcsileg jók vagy rosszak, mint az engedelmesség gyümölcsei (az elsô esetben), vagy mint szembeszegülés a Szentlélek üdvözítô tevékenységével (a másodikban). Ezért írja az Apostol: ťHa a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelôenŤ (Gal 5,25).''[3277] I. A szív megtisztítása 2517 A szív az erkölcsi személyiség székhelye: ,,A szívbôl törnek elô a gonosz gondolatok, a gyilkosságok, a házasságtörések, a paráznaságok'' (Mt 15,19). A test vágyai ellen folytatott harc magában foglalja a szív megtisztítását és a mérsékletesség gyakorlását: >>368, >>1809 Tartsd meg az egyszerűséget és légy ártatlan, és olyan leszel, mint a kisdedek, akik nem ismerik az emberek életét pusztító gonoszságot.[3278] 2518 A hatodik boldogság hirdeti: ,,Boldogok a tisztaszívűek, mert ôk meglátják az Istent'' (Mt 5,8). A ,,tisztaszívűek'' azok, akik értelmüket és akaratukat összehangolják Isten szentségének követelményeivel, fôként három területen: a szeretetben,[3279] a tisztaságban, vagyis a szexuális rendezettségben,[3280] az igazság és az igazhitűség szeretetében.[3281] Összeköttetés van a szív, a test és a hit tisztasága között: >>94 A hívôknek hinniük kell a hitvallás cikkelyeit, ,,hogy a hittel Isten igáját vegyék magukra, az igát viselve helyesen éljenek, helyesen élvén megtisztítsák a szívüket; szívüket megtisztítván megértsék, amit hisznek''.[3282] >>158 2519 A''tisztaszívűek'' azt az ígéretet kapták, hogy színrôl színre meg fogják látni Istent és hasonlók lesznek Ôhozzá''.[3283] A szív tisztasága a látás elôfeltétele. Már most lehetôvé teszi, hogy Isten szerint lássunk, a másikat úgy fogadjuk, mint ,,felebarátot''; lehetôvé teszi, hogy az emberi testet, a sajátunkat éppúgy, mint a felebarátunkét, a Szentlélek templomának és az isteni szépség egy megnyilvánulásának lássuk. >>2548, >>2819, >>2501 II. Harc a tisztaságért 2520 A keresztség annak, aki fogadja, meghozza a minden bűntôl való megtisztulás kegyelmét. De a megkeresztelt embernek harcot kell folytatnia a test kívánsága és a rendetlen vágyak ellen. Ebben Isten kegyelme segíti >>1264 -- a tisztaság erényével és ajándékával, mert a tisztaság lehetôvé teszi, hogy egyenes szívvel és osztatlanul szeressen; >>2337 -- a szándék tisztaságával, ami azt jelenti, hogy mindig szem elôtt tartja az ember igazi célját: a megkeresztelt ember egészséges szemmel mindenben próbálja megtalálni és teljesíteni Isten akaratát;[3284] >>1752 -- a külsô és belsô látás tisztaságával; az érzékek és a képzelet megfegyelmezésével; a tisztátalan gondolatokban való gyönyörködés elutasításával, melyek eltávolítanak az isteni parancsolatok útjáról: ,,a látás az oktalanokban bűnös vággyá válik'' (Bölcs 15,5); >>1762 -- az imádság által: >>2846 ,,Azt hittem, hogy a saját erôim dolga az önmegtartóztatás, melyeket nem ismertem, mivel olyan ostoba voltam, hogy nem tudtam, (...) hogy senki sem lehet önmegtartóztató, ha te meg nem adod. És adnád, ha belsô sóhajtással zörgetnék a füleden, és erôs hittel rád bíznám gondomat.''[3285] 2521 A tisztaság megkívánja a szemérmességet, mely a mértékletesség integrális része. A szemérmesség ôrzi a személy intimitását. Tiltakozik az ellen, hogy föltárjuk azt, aminek rejtve kell maradnia. A tisztaságra van rendelve és kifejezi annak körültekintô voltát. A tekintetet és a gesztusokat a személyek méltóságának és kapcsolataiknak megfelelôen vezérli. 2522 A szemérmesség védi a személyek és szeretetük misztériumát. Türelemre és mérsékletre szólít föl a szerelmi kapcsolatban; megkívánja, hogy tartsák tiszteletben a férfi és a nô egymás közti végsô elkötelezettségének és odaadásának föltételeit. A szemérmesség szerénység. Arra ösztönöz, hogy megválogassuk öltözködésünket. Hallgatag és tartózkodó lesz, amikor beteges kíváncsisággal találkozik. Diszkrécióvá válik. >>2492 2523 Az érzékeknek éppúgy van szemérmessége, mint a testnek. Ez ébred föl például az emberi test olyan mutogatásai ellen, melyek bizonyos publikációkban az esztelen kíváncsiság fölébresztésére szolgálnak, illetve egyes tömegtájékoztatási eszközök azon törekvése ellen, hogy az intimitások föltárásában túl messzire menjenek. A szemérmesség olyan életformát sugall, amely lehetôvé teszi, hogy ellenálljunk a mai szokások és uralkodó ideológiák ösztönzéseinek. >>2354 2524 A szemérmesség konkrét formái kultúránként változnak. De mindenütt úgy jelenik meg, mint az ember sajátosan jellemzô lelki méltóságának érzése. A személy öntudatának ébredésével születik meg. Tanítani a szemérmességet a gyermekeknek és a fiatalkorúaknak annyit tesz, mint ébreszteni bennük az emberi személy iránti tiszteletet. 2525 A keresztény tisztaság megkívánja a társadalmi légkör megtisztítását. A tömegtájékoztató eszközöktôl olyan információt igényel, mely szem elôtt tartja a tiszteletet és a mértéktartást. A szív tisztasága megszabadít a mindent elárasztó erotikától, és távol tart azoktól a látványosságoktól, amelyek kedveznek a beteges kíváncsiságnak és képzelgéseknek. >>2344 2526 Az úgynevezett erkölcsi lazaság az emberi szabadság helytelen fogalmán alapszik. A szabadságnak, hogy fölépülhessen, szüksége van arra, hogy engedje magát az erkölcsi törvénytôl nevelni. Meg kell kívánni azoktól, akik felelôsek a nevelésért, hogy az ifjúságot olyan tanításban részesítsék, amely tiszteli az igazságot, az emberi szív minôségeit és az ember erkölcsi és lelki méltóságát. >>1740 2527 ,,Krisztus jó híre állandóan megújítja a bűnbeesett ember életét és kultúráját, s a bűn folytonos és veszélyes csábításából eredô tévedéseket és bajokat támadja és elűzi. A népek erkölcseit szüntelenül tisztogatja és nemesíti. Istentôl származó gazdagságával mintegy belülrôl termékenyíti meg, erôsíti, kiegészíti, sôt Krisztusban meg is újítja minden egyes nép vagy kor lelki értékeit és képességeit.''[3286] >>1204 Összefoglalás 2528 ,,Mindaz, aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele'' (Mt 5,27--28). 2529 A kilencedik parancsolat éberségre serkent a sóvárgás, vagyis a bűnös testi vágy ellen. 2530 A test vágyai ellen folytatott harc magában foglalja a szív megtisztítását és a mérsékletesség gyakorlását. 2531 A szív tisztasága a látás elôfeltétele: már most lehetôvé teszi, hogy mindent Isten szerint lássunk. 2532 A szív megtisztítása imádságot, a tisztaság gyakorlását, a szándék és a tekintet tisztaságát igényli. 2533 A szív tisztasága megköveteli a szemérmességet, ami türelem, szerénység és diszkréció. A szemérmesség ôrzi a személy intimitását. ======================================================================== A tizedik parancsolat ,,Ne kívánj semmit, ami a felebarátodé'' (Kiv 20, 17). ,,Ne kívánd felebarátod házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát. Egyáltalán ne kívánj semmit, ami felebarátodé.'' (MTörv 5,21) ,,Ahol a kincsed, ott a szíved is'' (Mt 6,21). 2534 A tizedik parancsolat kifejti és kiegészíti a kilencediket, mely a test bűnös vágyaira vonatkozik. Ez az idegen javakra sóvárgást tiltja, a hetedik parancsolat által tiltott lopás, rablás és csalás gyökerét. A ,,szemek kívánsága'' (1Jn 2,16) az ötödik parancsolat által tiltott erôszakhoz és igazságtalansághoz vezet.[3287] A sóvárgás, miként a paráznaság, a Törvény elsô három parancsolata által tiltott bálványimádásból ered.[3288] A tizedik parancsolat a szív szándékára vonatkozik; a kilencedikkel együtt összefoglalja a Törvény összes parancsolatát. >>2112, >>2069 I. A vágyak rendetlensége 2535 Az érzéki vágy ösztönöz olyan kellemes dolgok megkívánására, amelyekkel nem rendelkezünk. Így amikor az ember éhes, enni, ha fázik, melegedni vágyik. Ezek a vágyak önmagukban jók; de gyakran nem maradnak meg az értelem rendjének keretei között, és arra ösztönöznek, hogy jogtalanul megkívánjuk azt, ami nem jár nekünk és vagy másé, vagy másnak jár. >>1767 2536 A tizedik parancsolat tiltja a mohóságot és a földi javak megszerzésének mértéktelen vágyát. Tiltja a kapzsiságot, mely a gazdagság és a vele járó hatalom iránt érzett mértéktelen vágyból fakad. Még azt a vágyat is tiltja, hogy igazságtalanságot kövessünk el, amellyel a felebarátnak anyagi kárt okoznánk: >>2445 ,,Amikor a Törvény figyelmeztet: ťNe kívándŤ, e szavak arra vonatkoznak, hogy fogjuk vissza a vágyainkat idegen dolgoktól. Az idegen dolgok megkívánásának szomjúsága ugyanis mérhetetlen és végtelen, és soha nem telik be, miként írva van: ťA kapzsi nem telik be pénzzelŤ (Sir 5,9).''[3289] 2537 Nem szegi meg ezt a parancsolatot az a vágy, hogy a felebarát javait megszerezzük, csak igazságos eszközökkel akarjuk. A hagyományos hitoktatás jó valóságérzékkel mutat rá ,,azokra, akiknek a legtöbbet kell harcolniuk a kapzsi vágyakkal'', és hogy ezért ôket ,,jobban kell buzdítani, hogy ezt a parancsolatot megtartsák'': ,,Ilyenek például, a kereskedôk, akik óhajtják az éhínséget és a drágaságot, és nem jó szemmel nézik, ha mellettük más is kínálja áruját vagy vásárol, mert nélkülük drágábban tudnának eladni és olcsóbban tudnának vásárolni. Azok is vétenek, akik kívánják mások ínségét, hogy eladásból és vételbôl nagyobb hasznot tudjanak húzni (...). Orvosok, akik betegségekre vágynak; ügyvédek és bírák, akik ügyekre és perekre várnak...''[3290] 2538 A tizedik parancsolat megkívánja, hogy száműzzük az irigységet az emberi szívbôl. Amikor Nátán próféta Dávid királyban bűnbánatot akart ébreszteni, elmondott neki egy példázatot a szegény emberrôl, akinek nem volt semmije, csak egy leányaként szeretett báránykája, és a gazdagról, akinek számos nyája volt, mégis elvette a szegénytôl a báránykáját.[3291] Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet.[3292] A halál a Sátán irigysége révén jött a világra (Bölcs 2,24). >>2317, >>391 ,,Harcolunk egymással és az irigység fegyverzett föl minket egymás ellen (...). Ha ilyen elkeseredetten szabdaljuk Krisztus Testét, hová jutunk? Mintha ízekre akarnánk tépni (...). Ugyanazon Test tagjainak mondjuk magunkat, és úgy marcangoljuk egymást, mintha vadállatok lennénk.''[3293] 2539 Az irigység fôbűn. Szomorúságot jelent, amit valaki idegen jó miatt miatt érez, és zabolátlan vágyat annak megszerzésére tiltott módon is. Amikor súlyos rosszat kíván a felebarátnak, halálos bűn: >>1866 Szent Ágoston az irigységben ,,ördögi víciumot'' látott.[3294] ,,Az irigységbôl gyűlölet, alattomos suttogás, megszólás, a felebarát szerencsétlensége miatti ujjongás és a szerencséje miatti bosszúság fakad.''[3295] 2540 Az irigység a szomorúság egy fajtája, ezért a szeretet visszautasítása; a keresztény embernek a jóakarattal kell harcolnia ellene. Az irigység gyakran a gôgbôl fakad; a megkeresztelt embernek gyakorolnia kell az alázatos életet: >>1829 ,,Azt szeretném, hogy Istent dicsôség érje általam. Örvendj tehát testvéred virulásán, és meg fog dicsôülni általad Isten. És valamennyien azt fogják mondani: ťÁldott az Isten, akinek ilyen, minden irigységtôl mentes, mások javai fölött örvendezô szolgái vannakŤ.''[3296] II. A lélek vágyai 2541 A Törvény és a kegyelem rendje megszabadítja az emberek szívét a kapzsiságtól és az irigységtôl; az ember szívét beavatja a Legfôbb Jó utáni vágyba; fölébreszti a Szentlélek utáni vágyakat, aki beteljesíti az ember szívét. >>1718, >>2764 Az ígéretek Istene öröktôl fogva óvta az embert annak csábításától, ami kezdettôl fogva olyannak látszik, hogy ,,élvezhetô, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére'' (Ter 3,6). >>397 2542 Az Izraelnek adott Törvény soha nem volt képes arra, hogy megigazulttá tegye azokat, akik alávetettjei voltak; sôt a ,,concupiscentia'' eszközévé is vált.[3297] Az a tény, hogy az akarat és a tett nem esik egybe az emberben,[3298] jelzi a konfliktust Isten törvénye, amely ,,az értelmem törvénye'', és egy másik törvény között, amely ,,a tagjaimban lévô bűn törvényének rabjává tesz'' (7,23). >>1963 2543 ,,Most azonban az Isten elôtti megigazulás a Törvénytôl függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a Törvény és a Próféták is tanúsítják: az az Isten elôtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitbôl ered és amely minden hívônek szól'' (Róm 3,21--22). Mostantól fogva a Krisztus-hívôk ,,keresztre feszítették testüket víciumaikkal és bűnös vágyaikkal együtt'' (Gal 5,24); a Lélek vezeti ôket[3299] és a Lélek vágyait követik.[3300] >>1992 III. A szív szegénysége >>2443--2449 2544 Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy ôt mindennél és mindenkinél jobban szeressék, és tanácsolja nekik, hogy mondjanak le mindenrôl, amijük csak van,[3301] Ômiatta és az evangélium miatt.[3302] Kevéssel szenvedése elôtt példaként állította eléjük a jeruzsálemi özvegyasszonyt, aki szegénységébôl mindent odaadott, egész megélhetését.[3303] A parancs, hogy a szívnek szabadnak kell lennie a gazdagságtól, kötelezô föltétel a mennyek országába való belépéshez. >>544 2545 Minden Krisztus-hívônek törekednie kell arra, hogy ,,érzületét helyesen irányítsa, nehogy a földi dolgok használata és az evangéliumi szegénységgel ellenkezô ragaszkodás a gazdagsághoz megakadályozza ôket a tökéletes szeretet elérésében.''[3304] >>2013 2546 ,,Boldogok a lelki szegények'' (Mt 5,3). A boldogságok kinyilatkoztatják a boldogság és a kegyelem, a szépség és a béke rendjét. Jézus dicséri a szegények örömét, akik már magukénak mondhatják a mennyek országát:[3305] >>1716 ,,Nekem úgy tűnik, hogy az Ige lelki szegénységnek nevezi a lélek önkéntes alázatosságát, és ennek példájaként az Apostol Isten szegénységét állítja elénk, amikor azt mondja: ťÔ, jóllehet gazdag, értünk szegénnyé lettŤ (2Kor 8,9).''[3306] 2547 Az Úr jajt kiált a gazdagokra, mert ôk a javak bôségében megtalálják vigasztalásukat.[3307] ,,A gôgösök tehát óhajtják és szeretik a földi országokat: a lélekben szegények azonban boldogok, mert övék a mennyek országa.''[3308] A mennyei Atya gondviselésére hagyatkozás megszabadítja az embert a holnap miatti aggódástól. Az Istenbe vetett bizalom fölkészít a szegények boldogságára.[3309] Ôk majd látni fogják Istent. >>305 IV. ,,Látni vágyom Istent'' 2548 Az igaz boldogság vágya elválasztja az embert e világ javainak rendetlen szeretetétôl, hogy Isten látásában és boldogságában teljesedjék be. ,,Az ígéret ugyanis (tudniillik Isten látásáé) oly nagy, hogy fölülmúlja a boldogság határait. (...) Mert a Szentírás szóhasználatában látni ugyanannyi, mint birtokolni. (...). Aki tehát Istent látja, mindent, ami csak jó, azáltal, hogy látja, elért.''[3310] >>2519 2549 A szent nép elôtt áll, hogy a magasból jövô kegyelemmel harcoljon azon javak eléréséért, amelyeket Isten ígér. A Krisztus-hívôk, hogy Istent birtokolhassák és szemlélhessék, megtagadják sóvárgó vágyaikat, és Isten kegyelmével legyôzik a gyönyör és a hatalom csábításait. >>2015 2550 A tökéletesség ezen útján a Lélek és a Menyasszony az Istennel való tökéletes közösségre hívják azokat, akik hallgatják ôket:[3311] ,,Ott lesz az igazi dicsôség, ahol senkit sem fognak tévedésbôl vagy hízelgésbôl dicsérni; az igazi megtisztelés, amit nem tagadnak meg azoktól, akik megérdemlik, és nem adják olyannak, aki méltatlan rá; egyébként senki méltatlan nem fog törekedni megtiszteltetésre, mert oda csak azokat bocsátják be, akik arra méltók. Ott majd igazi béke lesz, amelyben senki sem érez ellenségeskedést sem önmagában, sem mások részérôl. Az erény jutalma Ô lesz, aki az erényt adta és Önmagát ígérte a lehetô legjobb és legnagyobb jutalomként (...): ťÉn a ti Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztekŤ (Lev 26,12) (...). Ugyanez az Apostol szavainak is értelme: ťhogy Isten legyen minden mindenbenŤ (1Kor 15,28). Ô maga lesz vágyakozásaink beteljesülése, akit látni fogunk vég nélkül, szeretni fogunk megunás nélkül, dicsérni fogunk belefáradás nélkül. Ez az ajándék, ez a szeretet és ez a tevékenység biztosan mindenkié lesz, akár csak maga az örök élet.[3312] >>314 Összefoglalás 2551 ,,Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is'' (Mt 6,21). 2552 A tizedik parancsolat tiltja a gazdagság és a belôle fakadó hatalom féktelen szeretetének rendetlen vágyát. 2553 Az irigység szomorúság, amit valaki idegen jó miatt miatt érez, és zabolátlan vágy annak megszerzésére tiltott módon is. Az irigység fôbűn. 2554 A megkeresztelt ember a jóakarattal, alázatossággal és az isteni Gondviselésre hagyatkozással harcol az irigység ellen. 2555 A Krisztus-hívôk ,,keresztre feszítették testüket víciumaikkal és bűnös vágyaikkal együtt'' (Gal 5,24), a Lélek vezeti ôket és a Lélek vágyait követik. 2556 A gazdagság szeretetének legyôzése szükséges a mennyek országába való belépéshez. ,,Boldogok a lelki szegények'' (Mt 5,3). 2557 A vágyakozó ember mondja: ,,Látni vágyom Istent''. Az Isten utáni szomjúságot az örök élet vize csillapítja.[3313] ======================================================================== Az Athosz-hegyi Szent Dionüsziosz-monostor kódexének miniatúrája (Képaláírás Az Athosz-hegyi Szent Dionüsziosz-monostor 587. számú kódexének miniatúrája. Konstantinápolyban készült 1059 körül. Krisztus imádságban fordul az Atyához (vö. 2599). Egy puszta helyen egyedül imádkozik, tanítványai a távolból figyelik. Szent Péter az elsô az apostolok között, a többiekhez fordul és rámutat arra, aki a keresztény imádság Mestere és Útja (vö. 2607): ,,Uram, taníts minket imádkozni!'' (Lk 11,1) ======================================================================== Az imádság a keresztény életben 2558 ,,Nagy a hit misztériuma.'' Az Egyház vallja az apostoli hitvallásban (elsô rész) és a szentségi liturgiában ünnepli (második rész), hogy a hívôk élete a Szentlélekben hasonlóvá váljék Krisztushoz az Atyaisten dicsôségére (harmadik rész). Ez a misztérium tehát igényli, hogy a hívôk higgyék, ünnepeljék és belôle éljenek, eleven és személyes kapcsolatban az élô és igaz Istennel. Ez a kapcsolat az imádság. Mi az imádság? ,,Számomra az imádság a szív dobbanása, egyszerű, ég felé küldött tekintet, a hála és a szeretet kiáltása mind a megpróbáltatás, mind az öröm idején.''[3314] Az imádság mint Isten ajándéka 2559 ,,Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez: vagy a szükséges javak kérése Istentôl.''[3315] Vajon honnan beszélünk, amikor imádkozunk? Saját gôgünk és akaratunk magasából, vagy az alázatos és töredelmes szív ,,mélységeibôl'' (Zsolt 130,1)? Aki magát megalázza, az fölmagasztaltatik.[3316] Az alázat az imádság alapja. ,,Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk'' (Róm 8,26). Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát: az ember Isten koldusa.[3317] >>2613, >>1736 2560 ,,Ha ismernéd Isten ajándékát!'' (Jn 4,10) Az imádság csodája éppen itt mutatkozik meg, a kutaknál, melyekhez jövünk, hogy a vizünket keressük: itt jön Krisztus minden ember elé, Ô az elsô, aki minket keres és inni kér. Jézus szomjazik, kérése a ránk vágyódó Isten mélységeibôl jön. Az imádság, akár tudjuk, akár nem, Isten szomjúságának és a mi Isten utáni szomjúságunknak a találkozása. Isten szomjazik arra, hogy mi szomjazzuk Ôt.[3318] 2561 ,,Talán te kérted volna, és ô élô vizet adott volna neked'' (Jn 4,10). Kérô imádságunk paradox módon válasz. Válasz az élô Isten panaszára: ,,Engem, az élô vizek forrását elhagytak, hogy ciszternákat ássanak maguknak, repedt falú ciszternákat'' (Jer 2,13), a hit válasza az üdvösség ingyenes Ígéretére;[3319] a szeretet válasza az egyetlen Fiú szomjúságára.[3320] Az imádság mint szövetség 2562 Honnan fakad az ember imádsága? Bárhogyan nyilatkozik meg az imádság (mozdulatokban és szavakban), az egész ember imádkozik. De a hely megjelölésére, ahonnan az imádság fakad, a Szentírás a lélekrôl, olykor a szellemrôl, de a leggyakrabban (több mint ezerszer) a szívrôl beszél. A szív imádkozik. Ha a szív távol van Istentôl, az imádság üres. 2563 A szív lakás, ahol vagyok, ahol lakom (a sémi vagy bibliai kifejezéssel: ahová ,,alászállok''). Titokzatos középpontunk, melyet sem a tulajdon értelmünk, sem más emberek nem tudnak megragadni; egyedül Isten Lelke képes vizsgálni és megismerni. Pszichikai törekvéseink legmélyén a szív a döntés helye. Az igazság helye, ahol az életet vagy a halált választjuk. A találkozás helye, ahol Isten képmásaként kapcsolatban élünk: a szív a Szövetség helye. >>368, >>2699, >>1696 2564 A keresztény imádság szövetségi kapcsolat Isten és az ember között Krisztusban. Isten és az ember cselekedete. A Szentlélekbôl és belôlünk fakad. Isten emberré lett Fiának emberi akaratával egyesülve teljesen az Atyára irányul. Az imádság mint közösség 2565 Az új Szövetségben az imádság Isten gyermekeinek élô kapcsolata végtelenül jó Atyjukkal, az Ô Fiával, Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel. Az Ország kegyelme ,,a szent és királyi Háromság (...) és teljes lelkünkkel vele egyesült önmagunk szemlélése''.[3321] Így az imaélet állapotszerű lét a háromszor szent Isten jelenlétében és a vele való közösségben. Ez az életközösség mindig lehetséges, mert a keresztség által egyek lettünk Krisztussal.[3322] Az imádság keresztény, amennyiben kommunió Krisztussal és kiterjed az Egyházban, mely az Ô Teste. Dimenziói Krisztus szeretetének dimenziói.[3323] >>260, >>992 ======================================================================== Az imádság kinyilatkoztatása. Egyetemes meghívás az imádságra 2566 Az ember keresi az Istent. A teremtés által Isten minden létezôt a semmibôl hív életre. A dicsôséggel és tisztességgel koronázott ember[3324] az angyalok után képes fölismerni, mily nagy az Úr neve az egész Földön![3325] Az ember azután is, hogy a bűn által elveszítette a hasonlóságát Istennel, megmaradt Teremtôje képmásának. A vágy Az után, aki létre hívja, megtartja ôt. Az összes vallás tanúsítja az emberek e lényegi keresését.[3326] >>296, >>355, >>28 2567 Isten elôbb hívja az embert. Akár megfeledkezik az ember Teremtôjérôl, akár elrejtôzik arca elôl, akár a maga bálványaihoz folyamodik, akár vádolja az Istenséget, hogy elhagyta Ôt, az élô és igaz Isten fáradhatatlanul hív minden egyes személyt az imádság titokzatos találkozójára. A hűséges Isten szeretetének e lépése mindig az elsô az imádságban; az ember lépése mindig válasz. Miként a kinyilatkoztató Isten az embert is kinyilatkoztatja önmagának, az imádság úgy jelenik meg, mint kölcsönös megszólítás, mint a Szövetség drámája. Ez a dráma a szavakon és tetteken át a szívet kötelezi. Ez bontakozik ki az egész üdvtörténet folyamán. >>30, >>142 ======================================================================== Az Ószövetségben 2568 Az imádság kinyilatkoztatása az Ószövetségben az ember bűnbeesése és fölemelése -- Isten elsô gyermekeihez szóló fájdalmas hívása: ,,Hol vagy? (...) Mit tettél?''(Ter 3,9.13) és a világba lépô egyszülött Fiú válasza: ,,Íme, eljövök, hogy megtegyem, Istenem, akaratodat'' (Zsid 10,7)[3327] -- között történik. Ily módon az imádság összefonódik az emberek történelmével, kapcsolat Istennel a történelem eseményeiben. >>410, >>1736, >>2738 A teremtés -- az imádság forrása 2569 Az imádság elsôsorban a teremtés valóságaiból kiindulva születik meg. A Teremtés könyvének elsô kilenc fejezete úgy írja le ezt az Istennel való kapcsolatot, mint Ábel részérôl a nyájából bemutatott zsengeáldozatot,[3328] mint Énosz részérôl az Isteni Név segítségül hívását,[3329] s mint ,,Istennel járást''.[3330] Noé áldozata ,,kedves'' Istennek és megáldja ôt és általa minden teremtményt,[3331] mert a szíve igaz és becsületes; ô is ,,Istennel járt'' (Ter 6,9). Az imádságnak ezt a minôségét az igaz emberek sokasága valósítja meg minden vallásban. >>288, >>58 Isten a minden élôlénnyel[3332] kötött, fogyhatatlan szövetségében az embereket mindig hívja az imádságra. De az Ószövetségben fôként Ábrahám atyánktól kezdve nyer kinyilatkoztatást az imádság. >>59 Az ígéret és a hit imádsága 2570 Ábrahám, amint Isten hívja, útra kel, ,,miként az Úr parancsolta neki'' (Ter 12,4): szíve ,,egészen aláveti magát a szónak'', engedelmes. A szív odahallgatása, mely Isten szerint dönt, lényeges az imádság számára, a szavak errôl beszélnek. Ábrahám imádsága azonban elsôsorban cselekedetekben fejezôdik ki: hallgatag ember, minden szálláshelyén oltárt épít az Úrnak. Csak késôn hangzik föl elsô szóbeli imádsága: burkolt panasz, Isten emlékeztetése ígéreteire, melyek, úgy tűnik, nem teljesülnek.[3333] Így kezdettôl fogva látható az imádság bizonyos drámaisága: az Isten hűségébe vetett hit próbatétele. >>145 2571 A pátriárka, mivel hitt Istennek,[3334]a színe elôtt járva és szövetségben Ôvele,[3335] kész sátra alá fogadni a titokzatos Vendéget: ez a mamrei csodálatos vendégség elôjátéka az ígéret igazi Fia hírüladásának (Annuntiatiójának!).[3336] Ezért amikor Isten rábízza a tervét, Ábrahám szíve hasonlóvá válik Ura emberek iránti együttérzéséhez, és mer vakmerô bizalommal közbenjárni értük.[3337] >>494, >>2635 2572 Hitének végsô tisztulásaként Ábrahámtól, ,,aki megkapta az ígéreteket'' (Zsid 11,17), azt kívánták, hogy áldozza föl a fiút, akit Isten ajándékozott neki. Hite nem inog meg: ,,Isten gondoskodik magának áldozati bárányról'' (Ter 22,8) -- mondja Ábrahám, mert ,,bizonyosra vette, hogy Isten képes a halottakat is föltámasztani'' (Zsid 11,19). Így a hívôk atyja hasonlóvá vált az Atyához, aki saját Fiát nem kíméli, hanem majd mindnyájunkért odaadja Ôt.[3338] Az imádság visszaállítja az ember istenhasonlóságát, és részesíti a sokaságot üdvözítô Isten szeretete hatalmában.[3339] >>603 2573 Isten megújítja ígéretét Jákobnak, Izrael tizenkét törzse atyjának.[3340] Ô, mielôtt a testvérével, Ézsauval találkozott volna, egész éjszakán át harcol egy titokzatos ,,valakivel'', aki megtagadja nevének fölfedését, de mielôtt pirkadatkor elhagyná, megáldja ôt. Az Egyház spirituális hagyománya ebben az elbeszélésben az imádságnak, mint a hit harcának és a kitartás gyôzelmének szimbólumát vette észre.[3341] >>162 Mózes és a közvetítô imádsága 2574 Amikor az ígéret teljesedni kezd (a húsvétban, a kivonulásban, a törvényadásban és a szövetségkötésben), Mózes imádsága a közbenjáró imának megindító elôképe, mely majd abban fog beteljesedni, ,,aki az egy közvetítô Isten és az ember között, az ember Krisztus Jézus'' (1Tim 2,5). >>62 2575 Isten most itt elôbb jön. Hívja Mózest az égô csipkebokorból.[3342] Ez az esemény a zsidó és keresztény spirituális hagyományban az imádság elsôdleges elôképei közé tartozik. Ugyanis ,,Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene'', aki Mózest szolgájául hívja, maga az élô Isten, aki az emberek életét akarja. Kinyilatkoztatja önmagát, hogy megmentse ôket; de nem akarja az embert saját akarata ellenére vagy emberi segítség nélkül megmenteni. Azért hívja Mózest, hogy elküldje és részt adjon neki a maga emberek iránti együttérzésében és üdvözítô művében. E küldetésben szinte egy isteni kérés hangzik, Mózes pedig hosszas ellenkezés után azonosítja akaratát az üdvözítô Isten akaratával. Ebben a párbeszédben, melyben Istenre bízza magát, Mózes imádkozni is tanul: vonakodik, ellenvetéseket tesz, s fôként kérdez, és a kérdésére adott válaszban az Úr rábízza a maga kimondhatatlan Nevét, mely nagy tetteiben fog megnyilvánulni. >>205 2576 ,,Az Úr pedig szemtôl szemben beszélt Mózeshez, ahogy az ember beszél a barátjához'' (Kiv 33,11). Mózes imádsága a kontemplatív imádság elôképe, ami miatt Isten szolgája hű marad küldetéséhez. Mózes gyakran és hosszasan ,,beszélget'' az Úrral, fölmegy a hegyre, hogy hallgassa Istent és könyörögjön Hozzá, majd lejön a néphez, hogy elismételje nekik Istenének szavait és vezesse ôket. ,,Egész házamban a leghűségesebb! Ôvele közvetlenül, szemtôl szemben beszélek'' (Szám 12,7--8), ,,Mózes ugyanis nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön'' (Szám 12,3). >>555 2577 Ebbôl a hűséges, haragra késedelmes és szeretettel teljes Istennel való bensôséges kapcsolatból[3343] meríti Mózes az erôt és a kitartást közbenjárásához. Nem önmagáért könyörög, hanem a népért, melyet Isten megszerzett magának. Mózes már az amalekiták elleni harcban[3344] vagy a nôvére, Mirjam gyógyulásáért[3345] közbenjár. De fôként a nép elpártolása után ,,állt be a hasadékba'' Isten elé (Zsolt 106,23), hogy megmentse a népet.[3346] Imádságának érvei (a közbenjárás titokzatos küzdelem is) élesztették a zsidó nép és az Egyház nagy imádkozóinak bátorságát is: az Isten szeretet, tehát igazságos és hűséges; nem mondhat ellent önmagának, csodálatos tetteire emlékeznie kell, az Ô dicsôségérôl van szó: e népet, mely a Nevét hordozza, nem hagyhatja cserben. >>210, >>2635, >>214 Dávid és a király imádsága 2578 Isten népének imádsága Isten sátrának, a Szövetség szekrényének és késôbb a Templomnak az árnyékában bontakozik ki. A népet elsôsorban a vezetôi -- Pásztorok és Próféták -- tanítják imádkozni. A gyermek Sámuel édesanyjától tanulta meg, hogyan kell ,,az Úr elôtt állni'',[3347] és Héli paptól, hogyan kell az Úr szavát hallgatni: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!'' (1Sám 3,9--10). Késôbb ô is megismeri a közbenjárás értékét és jelentôségét: ,,Távol legyen tôlem, hogy vétkezzem az Úr ellen: megszűnjem értetek imádkozni s nektek a helyes és igaz utat mutatni'' (1Sám 12,23). 2579 Dávid kiemelkedôen ,,Isten szíve szerinti'' király, pásztor, aki imádkozik népéért és annak nevében, meghajlása Isten akarata elôtt, dicsérete és bűnbánata a nép imádságának példaképe lesz. Imádsága mint Isten fölkentjének imádsága hűséges ragaszkodás az isteni Ígérethez,[3348] szeretetteljes és örvendezô bizalom abban, aki az egyetlen Király és Úr. A zsoltárokban a Szentlélektôl sugalmazott Dávid a zsidó és keresztény imádság elsô prófétája. Krisztusnak, Dávid Fiának és az igaz Messiásnak imádsága fogja kinyilatkoztatni és beteljesíteni ennek az imádságnak értelmét. >>709, >>436 2580 A jeruzsálemi Templom, az imádság háza, melyet Dávid akart megépíteni, fiának, Salamonnak a műve lesz. A templomszentelés imádsága[3349] Isten ígéretére és az Ô Szövetségére, neve tevékeny jelenlétére népe körében és a Kivonulás nagy tetteinek emlékezetére támaszkodik. A király akkor égre emeli a karjait és könyörög az Úrhoz önmagáért, az egész népért, az eljövendô nemzedékekért, bűneik bocsánatáért és mindennapos szükségleteikért, hogy az összes nemzetek megtudják: egyedül Ô az Isten, és népének szíve egészen az Övé. >>583 Illés, a próféták és a szív megtérése 2581 A Templomnak Isten népe számára az imádságra nevelés helyének kellett lennie: a zarándoklatok, az ünnepek, az áldozatok, az esti áldozat, az illatáldozat és a ,,kitett'' kenyerek mind a Magasságbeli és egészen Közeli Isten szentségének és dicsôségének jelei, meghívások és az imádság útjai voltak. De a ritualizmus a népet gyakran nagyon külsôséges kultuszba vitte. Szükség volt a hit nevelésére és a szív megtérésére. Ez volt a Próféták küldetése a számkivetés elôtt és után. >>1150 2582 Illés a próféták atyja az Ôt keresôk, az Ô arcát keresôk nemzedékébôl.[3350] Neve, ,,az Úr az én Istenem'' elôre hirdeti a nép kiáltását, mely a próféta imádságára válaszul a Kármel hegyén hangzik föl.[3351] Jakab ôrá hivatkozik, hogy az imádságra buzdítson: ,,Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése'' (Jak 5,16).[3352] 2583 Miután menedékhelyén, a Kerit pataknál megtanulta az irgalmasságot, a száreptai özvegyasszonynak tanítja és állhatatos imádságával megerôsíti az Isten szavában való hitet: Isten megteszi, hogy az özvegyasszony fia visszatér az életbe.[3353] A Kármel hegyén az Isten népe hite számára a végsô próbatétet jelentô áldozat idejében az ô könyörgésére -- ,,Hallgass meg, Uram, hallgass meg!'' -- az Úr tüze megemészti az égôáldozatot, ,,mikor már eljött az ideje, hogy bemutassák az (esti) áldozatot''. Illés szavait a keleti liturgiák átvették az eucharisztikus epiklézisbe.[3354] >>696 Végül Illés, amikor ismét a pusztába megy, a helyre, ahol az élô és igaz Isten kinyilatkoztatta magát népének, mint Mózes, ,,barlangba'' rejtôzik, míg Isten titokzatos jelenléte ,,átvonul''.[3355] De csak a színeváltozás hegyén[3356] mutatkozik meg Ô, akinek arcát ezek keresték: a megfeszített és föltámadt Krisztus arcán ismerik meg Isten dicsôségét.[3357] >>555 2584 A Próféták az Istennel töltött magányban kapják a világosságot és az erôt küldetésükhöz. Imádságuk nem menekülés a hitetlen világból, hanem odahallgatás Isten szavára. Ez az imádság olykor perlekedés vagy panasz, de mindig közbenjárás, mely a szabadító Isten, a történelem Ura beavatkozását várja és készíti elô.[3358] >>2709 A zsoltárok, a közösség imádsága 2585 Dávidtól kezdve a Messiás eljöveteléig a szent könyvekben mindenütt találhatók imaszövegek, melyek az önmagukért és másokért mondott imádság elmélyülésérôl tanúskodnak.[3359] A zsoltárokat lassanként egy öt könyvre tagolt gyűjteménybe foglalták: a Zsoltárok (,,Dicséretek'') könyve az imádság kiemelkedôbb művei az Ószövetségben. >>1093 2586 A nagy ünnepek alkalmával Jeruzsálemben és minden szombaton a zsinagógákban a zsoltárok táplálják és kifejezik Isten népének mint gyülekezetnek az imádságát. Ez az imádság egyszerre személyes és közösségi: azoké, akik imádkozzák, és minden emberé; a szent Földrôl és a diaszpóra közösségeibôl száll az ég felé, de az egész teremtést átöleli; megemlékezik a múlt szabadító eseményeirôl és kitárul a történelem végéig; megemlékezik Isten már beteljesedett ígéreteirôl és várja a Messiást, aki az ígéreteket véglegesen be fogja teljesíteni. A zsoltárok -- melyeket Krisztus imádkozott, s melyek Benne beteljesedtek -- Egyháza imádságának maradandóan lényeges részei.[3360] >>1177 2587 A Zsoltároskönyv az a könyv, amelyben Isten igéje az ember imádságává lesz. Az ószövetségi Szentírás többi könyveiben elôfordul, hogy ,,a szavak (Istentôl az emberek javára végbevitt) tetteket hirdetnek, és megvilágítják a bennük rejlô misztériumot.[3361] A Zsoltároskönyvben a zsoltáros szavai Isten üdvözítô műveit fejezik ki úgy, hogy azokat Neki énekli el. Ugyanaz a Lélek indítja Isten művét és az ember válaszát. Krisztus mindkettôt összeköti. Ôbenne a zsoltárok szüntelenül tanítanak bennünket imádkozni. >>2641 2588 A zsoltárok imádságának sokféle kifejezése egyszerre ölt formát a Templom liturgiájában és az ember szívében. Minden zsoltár -- akár himnusz, akár szorongatott helyzet imádsága, hálaadás, egyéni vagy közösségi könyörgés, király- vagy zarándokének, bölcsességi elmélkedés -- mindig tükre Isten nagy tetteinek, melyeket népe történelmében és a zsoltáros által tapasztalt emberi helyzetekben vitt végbe. A zsoltár tükrözheti egy régi esemény képét, de annyira józan, hogy ôszintén imádkozhatja minden idôk minden rendű és rangú embere. 2589 Bizonyos sajátságok a zsoltárokban állandóan elôfordulnak: az imádság egyszerűsége és keresetlensége; az Isten utáni vágy mindazok közvetítésével és mindazzal együtt, ami a teremtésben jó; a hívô ember nehéz helyzete, akit az Úr iránti megkülönböztetett szeretete miatt ellenségek és kísértések sokasága vesz körül, és aki --remélve, hogy a hűséges Isten cselekedni fog -- bizonyos marad az Ô szeretetében és ráhagyatkozik az Ô akaratára. A zsoltárok imádságát mindig a dicséret indítja, ezért e gyűjtemény címe jól megfelel annak, amit tartalmaz: ,,Laudes'', 'Dicsérô énekek'. Mivel közösségi istentisztelet céljából gyűjtötték össze, ezért halljuk a fölszólítást az imádságra, és énekljük rá a választ: ,,Hallelu-Iah! (Alleluja!), ,,Dicsérjétek az Urat!'' >>304 ,,Mi kedvesebb tehát, mint a zsoltár? Ezért szépen mondja maga Dávid: ťDicsérjétek az Urat, mert jó a zsoltár; a mi Istenünknek kedves és szép dicsérete legyen!Ť És valóban; a zsoltár ugyanis a nép áldása, Isten dicsérete, a nép dicsérô szava, mindenek tetszésnyilvánítása, egyetemes beszéd, az Egyház hangja, énekelt hitvallás...''[3362] Összefoglalás 2590 ,,Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez, vagy a szükséges javak kérése Istentôl.''[3363] 2591 Isten fáradhatatlanul hív minden egyes személyt a titokzatos találkozásra Ôvele az imádságban. Az imádság -- mint Isten és ember közötti kölcsönös megszólítás -- végigkíséri az üdvösség történetét. 2592 Ábrahám és Jákob imádsága az Isten hűségében bízó és az állhatatosságnak ígért gyôzelemben bizonyos hit küzdelmeként mutatkozik. 2593 Mózes imádsága válaszol az élô Isten népe üdvösségét célzó kezdeményezésére. Imádsága az egyetlen közvetítô, Jézus Krisztus közbenjárásának elôképe. 2594 Isten népének imádsága Isten sátrának, a Szövetség szekrényének és késôbb a Templomnak az árnyékában bontakozik ki a Pásztorok, fôként Dávid király és a Próféták vezetésével. 2595 A Próféták a szív megtérésére hívnak, s miként Illés, lángoló buzgósággal keresvén Isten arcát, közbenjárnak a népért. 2596 A zsoltárok az Ószövetségben az imádság legkiválóbb művei. Két elválaszthatatlan összetevôjük van: személyes és közösségi. A történelem minden dimenziójára kiterjednek, megemlékeznek Isten már beteljesedett ígéreteirôl, és remélik a Messiás eljövetelét. 2597 A zsoltárok -- melyeket Krisztus imádkozott, s melyek Benne beteljesedtek -- Egyháza imádságának maradandóan lényeges részei. Megfelelnek minden idôk minden rendű és rangú emberének. ======================================================================== Az idôk teljességében 2598 Az imádság drámája teljesen az Igében tárul föl elôttünk, aki testté lett és közöttünk marad. Amikor arra törekszünk, hogy az Ô imádságát abból értsük meg, amit tanúi az evangéliumokban errôl az imádságról hirdetnek, a szent Úr Jézushoz úgy járulunk, mint az égô csipkebokorhoz: elôször szemléljük Ôt, amikor imádkozik, azután hallgatjuk, hogyan tanít minket imádkozni, hogy végül megismerjük, hogyan hallgatja meg imádságunkat. Jézus imádkozik 2599 Isten Fia, aki a Szűz Fia lett, emberi szívében imádkozni is tanult. Anyjától vette át az imádság formuláit, aki szívében ôrizte és forgatta a Mindenható ,,nagy'' dolgait.[3364] Népe imádságának szavaival és ritmusában imádkozik a názáreti zsinagógában és a Templomban. De az ô imádsága egy rejtettebb forrásból fakad, miként ezt Ô tizenkét évesen elôre sejteti: ,,Atyám dolgaiban kell lennem'' (Lk 2,49). Itt kezdi kinyilatkoztatni az idôk teljessége imádságának újdonságát: a gyermeki imádságot, melyet az Atya a gyermekeitôl várt, s végül az egyszülött Fiú emberségében fölhangzik az emberekkel együtt és az emberekért. >>470, >>584, >>534 2600 Szent Lukács evangéliuma kiemeli a Szentlélek működésének és az imádságnak fontosságát Krisztus misztériumában. Jézus küldetésének minden döntô lépése elôtt imádkozik: mielôtt az Atya tanúságot tesz róla a megkeresztelkedésekor[3365] és a színeváltozásakor,[3366] és mielôtt szenvedésével beteljesíti az Atya szeretetteljes tervét.[3367] Imádkozik apostolai küldetésének döntô lépései elôtt is: mielôtt a Tizenkettôt kiválasztja és meghívja;[3368] mielôtt Péter ,,az Isten Fölkentjének'' vallja Ôt;[3369] s végül imádkozik azért, hogy az Apostolok fejedelmének hite a kísértésben meg ne fogyatkozzék.[3370] Jézus imádsága az üdvösség azon teendôi elôtt, melyeket az Atya kér tôle, emberi akaratának alázatos és bizalommal teljes odaadása az Atya szeretô akaratának. >>535, >>554, >>612, >>858, >>443 2601 ,,Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: ťUram, taníts minket imádkozniŤ.'' (Lk 11,1) Nemde Krisztus tanítványa azért óhajt imádkozni, mert korábban látta Mesterét, amint imádkozik? Ekkor tanulhat meg az imádság Mesterétôl imádkozni. A Fiút szemlélve és hallgatva tanulnak meg a gyermekek imádkozni az Atyához. >>2765 2602 Jézus gyakran vonul vissza a magányba, a hegyre, leginkább éjszaka, hogy imádkozzék.[3371] Imádságában az embereket hordozza amiatt, hogy megtestesülésében magára vette az emberséget, és önmagát fölajánlva ôket is az Atyának ajánlja. Ô, a ,,testet öltött'' Ige, emberi imádságában mindabban részesedik , amit ,,testvérei''[3372] tapasztalnak az életben; együttérez gyöngeségeikkel, hogy megszabadítsa azoktól ôket.[3373] Az Atya ezért küldte Ôt. Szavai és tettei tehát ,,rejtekben'' mondott imáinak látható megnyilvánulásai. >>616 2603 Az evangélisták Krisztus nyilvános működésének idejébôl két imádságát szó szerint följegyezték. Mindkettô hálaadással kezdôdik. Az elsôben[3374] Jézus megvallja az Atyát, elismeri és áldja Ôt azért, mert az Ország misztériumait elrejtette azok elôl, akik bölcsnek gondolták magukat, és kinyilatkoztatta az egészen ,,kicsinyeknek'' (a boldogságok szegényeinek). Az ,,Igen, Atyám!'' megindultsága szíve bensôjét fejezi ki, ragaszkodását az Atya ,,tetszéséhez''; s ez mintegy visszhangja Anyja ,,Fiat''-jának a fogantatáskor, és mintegy elôrevetítése annak, amit Ô maga fog mondani az Atyának az agóniában. Jézus egész imádsága nem más, mint emberi szívének szeretettel teljes ragaszkodása ,,az Atya akaratának misztériumához''.[3375] >>2637, >>2546, >>494 2604 A másik imádságot, mely Lázár föltámasztása elôtt hangzott el, Szent János jegyezte föl.[3376] A hálaadás megelôzi az eseményt: ,,Atyám, hálát adok neked, mert meghallgattál'', ami magában foglalja, hogy az Atya mindig meghallgatja kérését; és Jézus azonnal hozzáfűzi: ,,Én ugyan tudtam, hogy mindig meghallgatsz engem'', ami magában foglalja, hogy Jézus a maga részérôl folyamatosan kér. Így Jézus hálaadástól vezérelt imádsága kinyilatkoztatja nekünk, hogyan kell kérnünk: még mielôtt az ajándékot megkapná, Jézus azonosul Istennel, aki ajándékoz és aki adományaiban Önmagát ajándékozza. Az Adományozó értékesebb, mint az ígért adomány. Ô a ,,Kincs'', és Fiának szíve Benne van. Az ajándék ,,hozzá'' adatik.[3377] >>478 Jézus ,,papi imájának''[3378] az üdvösség rendjében egyedülálló helye van. Errôl az elsô szakasz végén fogunk elmélkedni. Ez föltárja Fôpapunk mindig aktuális imádságát, s ugyanakkor magában foglalja azt, amire minket tanít az Atyához szóló imádságunkban, amit a második szakaszban fogunk magyarázni. >>2746 2605 Jézus, amikor eljött az óra, amelyben beteljesíti az Atya szeretetének tervét, bepillantást enged fiúi imádságának kifürkészhetetlen mélységébe; nemcsak az ,,Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tied'' (Lk 22,42) imádságban, melyet az Olajfák hegyén mondott, mielôtt önként átadta magát, hanem mindabban, ami a kereszten az utolsó szavakig elhangzott, melyekben az imádság és az önátadás teljesen azonos -- ,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek'' (Lk 23,34); ,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban'' (Lk 24,43); ,,Asszony, íme, a te fiad (...) Íme, a te anyád'' (Jn 19,26--27); ,,Szomjazom!'' (Jn 19,28); ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el?'' (Mk 15,34);[3379] ,,Beteljesedett!'' (Jn 19,30); ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet'' (Lk 23,46) --, egészen addig a pillanatig, amikor ,,nagy szóval'' átadván az Atyának, kilehelte a lelkét.[3380] >>614 2606 Minden idôk emberiségének -- mely a bűn és a halál rabszolgája -- minden szorongása, kérése és az üdvtörténet minden közbenjárása együtt van a megtestesült Ige e kiáltásában. Íme az Atya ezeket elfogadja és minden reményt túlszárnyalóan meghallgatja azáltal, hogy föltámasztja a Fiát. Így az imádság drámája a teremtés és az üdvösség rendjében végzôdik és teljesedik be. A Zsoltároskönyv kezünkbe adja e dráma kulcsát Krisztusban. A föltámadás ,,mai'' napján mondja az Atya: ,,Az in Fiam vagy te, én ma szültelek téged. Kérjed tôlem, és én neked adom a nemzeteket örökségül és birtokodul a föld határait.'' (Zsolt 2,7-- 8)[3381] >>403, >>653, >>2587 A Zsidókhoz írt levél drámai szavakkal fejezi ki, hogyan valósítja meg Jézus imádsága az üdvösség gyôzelmét: ,,Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ô volt a Fiú, a szenvedésbôl engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.'' (Zsid 5,7--9) Jézus imádkozni tanít 2607 Jézus már akkor tanít bennünket imádkozni, amikor Ô maga imádkozik. Imádkozásunk Istennek tetszô útja az Ô imádsága Atyjához. Az evangélium azonban ezen fölül Jézus kifejezett tanítását is adja az imádságról. Mint pedagógus kézen fog minket ott, ahol vagyunk, és lépésrôl lépésre vezet az Atyához. Az Ôt követô emberekhez intézett szavaiban Jézus abból indul ki, amit az imádságról az Ószövetségbôl már ismernek, és megnyitja szívüket az eljövendô ország újdonsága elôtt. Ezt az újdonságot a sokaságnak példabeszédekben nyilatkoztatja ki. Végül tanítványainak, akiknek Egyházában az imádság tanítóinak kell majd lenniük, nyíltan beszél az Atyáról és a Szentlélekrôl. >>520 2608 A Hegyi Beszédtôl kezdve Jézus a szív megtérését hangsúlyozza: a kiengesztelôdést a testvérrel, mielôtt az áldozati adományt az oltárhoz visszük,[3382] az ellenség szeretetét és az imádságot üldözôinkért,[3383] a ,,rejtekben'' (Mt 6,6) való imádságot az Atyához, a bôbeszédűség kerülését,[3384] a szívbôl való megbocsátást az imádságban,[3385] a szív tisztaságát, és az Ország keresését.[3386] Ez a teljes megtérés az Atyára irányul. Gyermeki odaadás az Atya iránt. >>541, >>1430 2609 A szív, amely így kész a megtérésre, megtanul imádkozni a hitben. A hit -- minden érzésünket és megértésünket meghaladó -- gyermeki odasimulás Istenhez. Ez az odaadás azért vált lehetôvé, mert a szeretett Fiú megnyitotta nekünk az Atyához vezetô utat. A Fiú kérheti tôlünk, hogy ,,keressünk'' és ,,zörgessünk'', mert Ô maga az ajtó és az út.[3387] >>153, >>1814 2610 Miként Jézus imádkozik az Atyához és hálát ad, még mielôtt megkapja ajándékait, nekünk is tanítja ezt a gyermeki merészséget: ,,Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már meg is kaptátok'' (Mk 11,24). Ilyen az imádság ereje, hiszen ,,minden lehetséges a hívônek'' (Mk 9,23), aki nem kételkedik a hitben.[3388] Amennyire elszomorodik Jézus hozzátartozói ,,hitetlenségén'' (Mk 6,6) és tanítványainak kicsinyhitűségén,[3389] annyira eltelik csodálattal a római százados[3390]és a kánaáni asszony[3391] nagy hite láttán. >>165 2611 A hit imádsága nem csupán abban áll, hogy mondogatjuk: ,,Uram, Uram'', hanem a szív készségében az Atya akaratának teljesítésére.[3392] Jézus arra hívja apostolait, hogy ezt az együttműködési készséget az isteni tervvel foglalják imádságaikba.[3393] >>2827 2612 Jézusban ,,elközelgett az Isten országa'' (Mk 1,15), és Ô megtérésre és hitre hív, de virrasztásra is. A tanítvány az imádságban éberen figyel Ôrá, aki van és aki eljön, a test alázatában történt elsô eljövetelre való emlékezésben és a dicsôséges második eljövetelének reményében.[3394] A tanítványok Mesterükkel közösségben végzett imádsága küzdelem, s amíg imádságban virrasztanak, nem esnek kísértésbe.[3395] >>672, >>2725 2613 Az imádságról szóló három fontos példabeszédet Szent Lukács hagyta ránk: >>2546 Az elsô, ,,az alkalmatlankodó barát'',[3396] a sürgetô imádságra buzdít: ,,Zörgessetek és megnyittatik nektek''. Annak, aki így imádkozik, a mennyei Atya adni fogja, amire szüksége van, elsôsorban a Szentlelket, aki minden jó adomány foglalata. A második, ,,az alkalmatlankodó özvegyasszony''[3397] példázatának központjában az imádság egyik tulajdonsága áll: mindig kell imádkozni és nem szabad belefáradni a hit türelmével. Mindazonáltal, amikor ,,az Emberfia eljön, gondolod, hogy fog hitet találni a földön?'' A harmadik, ,,a farizeus és a vámos''[3398] példabeszéde az imádkozó szív alázatáról beszél. ,,Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!'' Az Egyház ezt az imádságot szakadatlanul magáévá teszi: ,,Kyrie eleison!'' >>2559 2614 Amikor Jézus nyíltan rábízza tanítványaira az Atyához szóló imádság misztériumát, föltárja nekik, hogy milyennek kell lennie az ô imádságuknak és a miénknek is azután, hogy megdicsôült emberi természetében Ô már visszatért az Atyához. Az újdonság most ,,kérni az ô nevében''.[3399] A Jézusban való hit bevezeti a tanítványokat az Atya megismerésébe, mivel Ô ,,az Út, az Igazság és az Élet'' (Jn 14,6). A hit a szeretetben termi meg gyümölcsét: Jézus tanításának és parancsainak megtartását, a megmaradást Ôvele az Atyában, aki minket Ôbenne annyira szeret, hogy bennünk marad. Ebben az új Szövetségben a bizonyosság, hogy kéréseink meghallgatást nyernek, Jézus imádságára alapszik.[3400] >>434 2615 Sôt, amikor imádságunk kapcsolódik Jézus imádságához, az Atya nekünk ,,más vigasztalót küld..., hogy veletek maradjon örökre, az Igazság Lelkét'' (Jn 14,16--17). Az imádságnak és föltételeinek ez az újdonsága a búcsúbeszédben válik nyilvánvalóvá.[3401] A Szentlélekben a keresztény imádság a szeretet közössége az Atyával, nem csupán Krisztus által, hanem Krisztusban is: ,,Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.'' (Jn 16,24) >>728 Jézus meghallgatja az imádságot 2616 A Jézushoz intézett imádságot Jézus már nyilvános működése idején meghallgatta olyan jelekkel, melyek halálának és föltámadásának hatékony erejét elôvételezik: Jézus meghallgatja a hívô imádságot, akár szavakba foglalt (leprás,[3402] Jairus,[3403] kánaáni asszony,[3404]jobb lator[3405]), akár ki nem mondott (a béna hordozói,[3406] a ruháját megérintô vérfolyásos asszony,[3407] a bűnös nô könnyei és kenete[3408]). A vakok nyomatékos kérése -- ,,Könyörülj rajtunk, Dávid fia!'' (Mt 9,27), ,,Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!'' (Mk 10,48) -- fölelevenedik a Jézus-imádság hagyományában: ,,Úr Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!'' A betegségek meggyógyításával vagy a bűnök megbocsátásával Jézus mindig válaszol az imádságra, mely hittel fordul hozzá: ,,Menj békében, a hited meggyógyított téged!'' >>548, >>2667 Szent Ágoston nagyszerűen foglalja össze Jézus imádságának három dimenzióját: ,,Imádkozik értünk mint Papunk; imádkozik bennünk mint a mi Fônk; mi imádkozunk Hozzá mint Istenünkhöz. Ismerjük föl tehát Benne a mi hangunkat, és az Ô hangját mibennünk.''[3409] Szűz Mária imádsága 2617 Mária imádságáról az idôk teljességének hajnalán kapunk kinyilatkoztatást. Isten Fia megtestesülése és a Szentlélek kiáradása elôtt az Ô imádsága egyedülállóan működik együtt az Atya jóakaratú tervével: az angyali üdvözletkor Krisztus fogantatásáért,[3410] és Pünkösdkor az Egyház, Krisztus Testének megformálódásáért.[3411] Isten alázatos szolgálóleányának hitében megtalálta ajándéka számára azt a fogadtatást, melyre Isten az idôk kezdete óta várt. Mária, akit a Mindenható ,,kegyelemmel teljessé tett'', önmaga teljes fölajánlásával válaszol: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint''. A ,,Fiat'' keresztény imádság: egészen odaadni magunkat Neki, mert Ô egészen a miénk. >>148, >>494, >>499 2618 Az evangélium kinyilatkoztatja, hogy Mária hogyan imádkozik és jár közben a hitben: Kánában[3412] Jézus Anyja kéri a Fiát a menyegzôs lakoma -- ami egy másik lakoma jele, tudniillik a Bárány menyegzôs lakomájáé, aki az Egyház, az Ô menyasszonya kérésére testét és vérét ajándékozza -- szükségleteiért. Az Újszövetség órájában, a kereszt mellett[3413] Mária mint az Asszony, az új Éva, az élôk igazi anyja talál meghallgatásra. >>2674, >>726 2619 Ezért Mária éneke,[3414] a latin ,,Magnificat'', a bizánci Megalünarion egyszerre Isten Anyjának és az Egyháznak éneke, Sion lányának és Isten új népének éneke. Hálaadó ének az üdvösség rendjében kiáradt kegyelmek teljességéért, a ,,szegények'' hálaéneke, akiknek reménye beteljesedett az atyáinknak, ,,Ábrahámnak és az ô ivadékának mindörökre'' adott ígéretek teljesedése által. >>724 Összefoglalás 2620 Az Újszövetségben az imádság tökéletes példája Jézus fiúi imája. Jézus imádsága, mely gyakran magányban, rejtekben történt, magában foglalja a teljes odaadást az Atya akaratának egészen a keresztig és a föltétlen bizalmat abban, hogy meghallgatásra talál. 2621 Jézus tanításában tanítja tanítványait, hogy megtisztult szívvel, ilô és állhatatos hittel, gyermeki merészséggel imádkozzanak. Virrasztásra szólítja föl és arra hívja ôket, hogy kéréseiket az Ô nevében terjesszék Isten elé. Maga Jézus Krisztus hallgatja meg a hozzá intézett imádságokat. 2622 Szűz Mária imádságát Fiat-jában és Magnificat-jában a nagylelkű, hitbôl fakadó teljes önfelajánlás jellemzi. ======================================================================== Az Egyház idejében 2623 Pünkösd napján az Ígéret Lelke kiáradt a tanítványokra, akik ,,mind együtt voltak ugyanazon a helyen'' (ApCsel 2,1), Ôt várva ,,mind ... állhatatosan egy szívvel és egy lélekkel imádkoztak'' (ApCsel 1,14). A Lélek, aki tanítja az Egyházat és eszébe juttatja mindazt, amit Jézus mondott,[3415] az imádságos életre is nevelni fogja. >>731 2624 Az elsô jeruzsálemi közösségben a hívôk ,,állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban'' (ApCsel 2,42). Ez az összefüggés az Egyház imádságának állandó jellemzôje: az apostoli hitre alapszik, a szeretet pecsételi meg és az Eucharisztia táplálja. >>1342 2625 Ezek az imádságok azok, melyeket a hívôk a Szentírásban hallanak és olvasnak, de a jelen helyzetekre alkalmazzák ôket, fôként a zsoltárokat, abból kiindulva, hogy Krisztusban beteljesedtek.[3416] A Szentlélek, aki így Krisztusra emlékezteti imádkozó Egyházát, be is vezeti a teljes igazságba, és új imaformulákat támaszt, melyek kifejezik Krisztus kifürkészhetetlen, az életben, a szentségekben és a küldetésben ható misztériumát. Azok az imaformák, melyeket a kánoni apostoli iratok közölnek, meghatározók maradnak a keresztény imádság számára. >>1092, >>1200 I. Az áldás és az imádás 2626 Az áldás a keresztény imádság belsô, legmélyebb vonulatát fejezi ki: Isten és az ember találkozása. Benne Isten ajándéka és az emberi elfogadás szólítja egymást és egymásba kapcsolódik. Az áldó imádság az ember válasza Isten ajándékaira: mivel Isten megáld, az emberi szív viszonzásul áldást tud mondani Neki, aki minden áldás forrása. >>1078 2627 E vonulatot két alapvetô forma fejezi ki: az áldás egyrészt a Szentlélektôl vezetve Krisztus által fölszáll az Atyához (áldást mondunk Neki, mert megáldott minket);[3417] másrészt az Atyától a Krisztus által leszálló Szentlélek kegyelmét esdi (Ô megáld minket).[3418] >>1083 2628 Az imádás az ember alapvetô magatartása, aki Teremtôje színe elôtt teremtménynek ismeri el önmagát. Magasztalja az Úr nagyságát, aki megteremtett,[3419] és az Üdvözítô mindenhatóságát, aki a rossztól megszabadít minket. Az imádás a szellem leborulása a ,,dicsôség Királya'' elôtt[3420] és meghajló elcsöndesedés Isten elôtt, aki ,,mindig nagyobb''.[3421]A háromszor szent és mindenekfölött szeretetreméltó Isten imádása alázattal tölt el és biztonságot ad alázatos kéréseinknek. >>2096--1097, >>2559 II. A kérô imádság 2629 Az Újszövetségben az alázatos kérést sok, eltérô színezetű szó fejezi ki: kérni, keresni, esdekelni, segítségül hívni, kiáltani, hangosan kiáltani, sôt ,,imádságban harcolni''.[3422] De a leggyakoribb, mert a legkeresetlenebb, a kérés. A kérô imádsággal kifejezzük, hogy tudatában vagyunk Istenhez fűzôdô kapcsolatunknak: mint teremtmények nem önmagunktôl eredünk, sem a nehézségeknek nem vagyunk urai, és nem vagyunk önmagunk végsô célja sem, sôt amikor vétkezünk, mint keresztények tudjuk, hogy elfordulunk Atyánktól. A kérés már bizonyos visszatérés Ôhozzá. >>396 2630 Az Újszövetségben szinte nincs siralom-imádság, ami az Ószövetségben gyakori volt. Az Egyház imádságát a remény már a föltámadt Krisztushoz köti, jóllehet még a várakozás állapotában vagyunk és naponta meg kell térnünk. A keresztény kérés más mélységbôl fakad, abból, melyet Szent Pál sóhajtozásnak nevez. E sóhajtozás a teremtésé, mely ,,sóhajtozik és vajúdik'' (Róm 8,22), de a miénk is, akik ,,várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását, reményben ugyanis már üdvözültünk ,, (Róm 8,23--24), végül magának a Szentléleknek elmondhatatlan sóhajtozásai, aki ,,segíti gyöngeségünket, mert mi még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk'' (Róm 8,26). >>2090 2631 A bocsánatkérés a kérô imádság elsô lépése (vö. a vámos imájában: ,,Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek'': Lk 18,13). Az igaz és tiszta imádság elôzménye. A bizalomteljes alázat visszahelyez az Atyával és az Ô Fiával, Jézus Krisztussal és egymással való közösség fényébe:[3423] ezek után ,,bármit kérünk, megkapjuk tôle'' (1Jn 3,22). A bocsánatkérés megelôzi mind az eucharisztikus liturgiát, mind a személyes imádságot. >>2838 2632 A keresztény kérés középpontja a Jézus tanítása szerint eljövendô ország keresése[3424] és vágya. A kéréseknek rangsora van: az elsô az ország, ezt követi mindaz, ami szükséges a fogadásához és az eljövetelében való együttműködéshez. Ez a Krisztus és a Szentlélek küldetésével -- mely most az Egyház küldetése -- való együttműködés az apostoli közösség imádságának tárgya.[3425] Pálnak, az Apostolnak imádsága mutatja, mennyire át kell hatnia a keresztény imádságot az összes egyházra kiterjedô isteni gondoskodásnak.[3426] Az imádsággal minden megkeresztelt ember hozzájárul az Ország eljöveteléhez. >>2816, >>1942, >>2854 2633 Amikor így részesedünk Isten üdvözítô szeretetében, megértjük, hogy az imádságnak minden szükséglet tárgya lehet. Krisztus, aki mindent magára vett, hogy mindent megváltson, megdicsôül a kérések által, amelyeket mi az ô nevében az Atya elé terjesztünk.[3427] Ezzel a bizalommal buzdít bennünket Jakab[3428] és Pál,[3429] hogy minden helyzetben imádkozzunk. >>2830 III. A közbenjáró imádság 2634 A közbenjárás olyan kérô imádság, mely hasonlóvá tesz bennünket Jézus imádságához. Ô az egyetlen közbenjáró az Atyánál minden ember, de különösen a bűnösök érdekében.[3430] Ô ,,mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk'' (Zsid 7,25). A Szentlélek ,,maga jár közben értünk (...), és Isten tetszése szerint jár közben a szentekért'' (Róm 8,26--27). >>432 2635 A közbenjárás, a másokért való kérés Ábrahámtól kezdve az Isten irgalmasságához hasonlóvá vált szív sajátja. Az Egyház idejében a keresztény közbenjárás részesedik Krisztus közbenjárásában: a szentek közösségének kifejezése. A közbenjárásban, aki imádkozik, ,,nem a maga javát keresi, hanem a másokét'' (Fil 2,4), olyannyira, hogy még azokért is imádkozik, akik neki rosszat tesznek.[3431] >>2571, >>2577 2636 Az elsô keresztény közösségek szüntelenül imádkoztak egymásért:[3432] Pál apostol ily módon részesíti ôket evangéliumi szolgálatában,[3433] de maga is közbenjár értük.[3434] A keresztények közbenjáró imádsága nem ismer határokat: szól ,,minden emberért, (...) mindazokért, akik a hatalmat gyakorolják'' (1Tim 2,1--2), az üldözôkért,[3435] és azok üdvösségéért, akik elutasítják az evangéliumot.[3436] >>1990, >>1037 IV. A hálaadó imádság 2637 A hálaadás nagyon jellemzô az -- Eucharisztia ünneplésében önmagát megmutató és egyre inkább megvalósuló -- Egyház imádságára. Az üdvösség művében ugyanis Krisztus a teremtést megszabadítja a bűntôl és a haláltól, hogy újra megszentelje és visszavezesse az Atyához az Ô dicsôségére. Krisztus tagjainak hálaadása részesedik a Fôjük hálaadásában. >>224, >>1328, >>2603 2638 Mint a kérô imádságban, a hálaadó imádságban is bármilyen esemény és bármilyen szükséglet fölajánlható. Szent Pál levelei gyakran kezdôdnek és fejezôdnek be hálaadással, és az Úr Jézus mindig jelen van ebben. ,,Adjatok hálát mindenért, hiszen Isten ezt kívánja tôletek, akik az Ô Jézus Krisztusához tartoztok'' (1Tesz 5,18). ,,Legyetek kitartók és éberek az imádságban és a hálaadásban'' (Kol 4,2). V. A dicséret imádsága 2639 A dicséret az az imaforma, mely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsôíti Ôt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ô VAN. Részesedik a tisztaszívűek boldogságában, akik a hitben szeretik Ôt, még mielôtt a dicsôségben látnák. A dicséret által a Lélek társul a lelkünkhöz, és tanúsítja, hogy Isten gyermekei vagyunk;[3437] tanúságot tesz az egyetlen Fiúról, akiben gyermekké fogadtattunk, s aki által dicsôítjük az Atyát. A dicséret összefogja a többi imaformát és elvezeti ahhoz, aki forrásuk és céljuk: ,,az egy Istenhez, az Atyához. Tôle származik minden, és mi Ôérte élünk.'' (1Kor 8,6) >>213 2640 Szent Lukács evangéliumában gyakran említi a Krisztus csodatetteit kísérô csodálkozást és a dicséretet, és azokat a dicséreteket is kiemeli, melyeket a Szentlélek művei, az apostolok cselekedetei váltottak ki: például a jeruzsálemi közösségét,[3438] a Péter és János által meggyógyított bénáét,[3439] a tömegét, mely emiatt dicsôíti Istent,[3440]a piszidiai pogányokét, akik ,,örültek és dicsôítették az Úr igéjét'' (ApCsel 13,48). 2641 ,,Beszéljetek magatokban zsoltárokban, himnuszokban és lelki énekekben, énekelvén és zsoltározván szívetekben az Úrnak'' (Ef 5,19).[3441] Miként az Újszövetség sugalmazott írói, az elsô keresztény közösségek is újraolvassák a Zsoltárok könyvét, Krisztus misztériumát énekelvén benne. A Lélek újdonságában himnuszokat és énekeket is költenek, azokból a hallatlan dolgokból kiindulva, melyet Isten a Fiában valósított meg: megtestesülésébôl, halált legyôzô halálából, föltámadásából és a mennybemenetelébôl.[3442] Az egész üdvrend e ,,csodatetteibôl'' száll föl a doxológia, Isten dicsérete.[3443] >>2587 2642 Azoknak a dolgoknak a kinyilatkoztatását, melyeknek ,,hamarosan meg kell történniük'', az Apokalipszist, a mennyei liturgia énekei[3444] és a ,,tanúk'' (vértanúk) közbenjárása közli.[3445] A próféták és a szentek, mindazok, akiket a földön a Jézus tanúsága miatt öltek meg,[3446] azok mérhetetlen sokasága, akik a nagy szorongatásból jöttek és megelôztek minket az országban, a Trónon ülô és a Bárány dicsôsége dicséretét éneklik.[3447] Közösségben ôvelük a földi Egyház is ezeket az énekeket énekli a hitben és a szorongatásban. A kérésben és közbenjárásban a hit minden remény ellenére remél és ad hálát a ,,világosság Atyjának'', akitôl minden tökéletes ajándék alászáll.[3448] Így a hit tiszta dicséret. >>1137 2643 Az Eucharisztia az imádság minden formáját tartalmazza és kifejezi: Krisztus egész Testének ,,tiszta áldozata'' Nevének dicsôségére;[3449] Kelet és Nyugat hagyományai szerint a ,,dicséret áldozata''. >>1330 Összefoglalás 2644 A Szentlélek, aki az Egyházat tanítja és eszébe juttat mindent, amit Jézus mondott, az imádságos életre is neveli, olyan kifejezési formákat támasztva, melyek maradandó imádságfajtákban újulnak meg: áldást, kérést, közbenjárást, hálaadást és dicséretet. 2645 Mivel Isten megáldja, az emberi szív viszonzásul áldást mondhat Annak, aki minden áldás forrása. 2646 A kérô imádság tárgya a bűnbocsánat, az Ország keresése és minden igaz szükséglet. 2647 A közbenjárás másokért elôterjesztett kérés. Nem ismer határokat, és az ellenségekre is kiterjed. 2648 Bármiféle öröm és fájdalom, bármely esemény és szükséglet tárgya lehet a hálaadásnak, mely részese Krisztus hálaadásának és be kell töltenie az egész életet: ,,Adjatok hálát mindenért'' (1Tesz 5,18). 2649 A teljesen önzetlen dicsérô imádság Istennek szól; neki énekel önmaga miatt, dicsôíti Ôt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ô VAN. ======================================================================== Az imádság hagyománya 2650 Az imádság nem korlátozódik egy belsô indítás önkéntelen kitörésére; imádkozni akarni kell. Az sem elég, ha valaki tudja, mit nyilatkoztat ki a Szentírás az imádságról; imádkozni tanulni is kell. Most pedig a Szentlélek tanítja imádkozni Isten fiait a hívô és imádkozó Egyházban[3450] élô továbbadás (a szent hagyomány) által. >>75 2651 A keresztény imádság hagyománya egyike azoknak a formáknak, melyekben a hit hagyománya -- fôként az üdvösség rendjének eseményeit és szavait a szívükben ôrzô hívôk szemlélôdése és keresése, valamint az általuk tapasztalt lelki valóságok mély átélése révén -- kibontakozik.[3451] >>94 ======================================================================== Az imádság forrásainál 2652 A Szentlélek az ,,élô víz'', mely az imádkozó szívében ,,az örök életre szökell''.[3452] Ugyanô tanít meg arra, hogy ezt a vizet magából a forrásból: Krisztusból fogadjuk. A keresztény életben pedig a forrásnak elágazásai vannak, melyeknél maga Krisztus vár ránk, hogy megitasson a Szentlélekkel. >>694 Isten igéje 2653 Az Egyház figyelmeztet minden Krisztus-hívôt, hogy ,,a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg ťJézus Krisztus fönséges ismeretétŤ (Fil 3,8). (...) Arról azonban ne feledkezzenek meg, hogy a Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belôle beszélgetés Isten és ember között; mert ťamikor imádkozunk, Ôhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást olvassuk, Ôt hallgatjukŤ.''[3453] >>133, >>1100 2654 A lelki élet atyái parafrázissal magyarázva a Mt 7,7-et, így foglalják össze az imádságban Isten igéjébôl táplálkozó szív fölkészültségét: ,,Ha olvastok, keressetek és az elmélkedésben találni fogtok; ha imádkoztok, zörgessetek, és a szemlélôdés által megnyittatik nektek.''[3454] Az egyház liturgiája 2655 Krisztus és a Szentlélek -- aki az Egyház szentségi liturgiájában az üdvösség misztériumát hirdeti, jelenvalóvá teszi és közli -- küldetése az imádkozó szívben folytatódik. A lelki élet atyái a szívet néha az oltárhoz hasonlítják. Az imádság magába fogadja és elsajátítja a liturgiát az ünneplés alatt és után. Még akkor is, ha az imádság a ,,rejtekben'' történik (Mt 6,6), az Egyház imádsága és közösség a legszentebb Szentháromsággal.[3455] >>1073, >>368 Az isteni erények >>1812--1829 2656 Az imádságba úgy lépünk be, mint a liturgiába: a hit szűk kapuján át. Az Úr jelenlétének jelei által keressük és óhajtjuk az Ô arcát, akarjuk hallani és megôrizni az Ô szavát. 2657 A Szentlélek, aki megtanít arra, hogy a liturgiát Krisztus visszatérésének várásában végezzük, arra nevel, hogy a reményben imádkozzunk. És viszont, az Egyház imája és a személyes imádság táplálja reményünket. Egész különlegesen a zsoltárok tanítanak a maguk konkrét és változatos nyelvén arra, hogy Istenbe vessük reményünket: ,,Várva vártam az Urat, és reám figyelmezett'' (Zsolt 40,2). ,,Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bôvelkedjetek a reményben'' (Róm 15,13). 2658 ,,A remény pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete elárad a szívünkben a Szentlélek által, aki nekünk adatott'' (Róm 5,5). A liturgikus életben megformálódott imádság mindent abból a szeretetbôl merít, amellyel Krisztusban szeretnek minket, s mely lehetôvé teszi számunkra, hogy válaszoljunk Neki azzal, hogy úgy szeretünk, ahogyan Ô szeretett minket. Ez az egy szeretet az imádság forrása, aki belôle merít, eléri az imádság csúcsát: >>826 ,,Én téged szeretlek, Istenem, és egyetlen vágyam, hogy Téged életem utolsó lehelletéig szeresselek. Téged szeretlek, végtelenül szeretetre méltó Isten, és inkább akarok meghalni Téged szeretve, mint élni szereteted nélkül. Téged szeretlek, Uram, és az egyetlen kegyelem, amit tôled kérek, az, hogy Téged örökké szerethesselek. (...) Istenem, bár a nyelvem nem képes minden pillanatban mondani, hogy Téged szeretlek, akarom, hogy a szívem annyiszor ismételje neked, ahányszor lélegzetet veszek.''[3456] ,,Ma'' 2659 Imádkozni bizonyos idôpontokban tanulunk, amikor az Úr szavát hallgatjuk és részt veszünk az Ô húsvéti misztériumában; a Lelke azonban minden áldott nap eseményeiben fölkínáltatik, és Ô imádságot fakaszt bennünk. Jézus tanítása ugyanabba az irányba mutat, mint a gondviselésrôl szóló tanítása:[3457] az idô az Atya kezében van; a jelenben találjuk meg Ôt, nem tegnap, nem holnap, hanem ma: ,,Bár hallgatnátok ma az ô szavára, meg ne keményítsétek szíveteket!'' (Zsolt 95,7--8). >>1165, >>305, >>2837 2660 Isten országa titkainak -- melyeket az Atya a ,,kicsiknek'', Krisztus szolgáinak, a nyolc boldogság szegényeinek nyilatkoztatott ki -- egyike: a mindennapi eseményekben és minden pillanatban imádkozni. Jó és igazságos azért imádkozni, hogy a béke és az igazság országa a történelem folyamán megvalósuljon; de ugyanilyen fontos, hogy az imádság hassa át az egyszerű, mindennapi helyzeteket. Minden imaforma lehet az a kovász, melyhez az Úr Isten országát hasonlította.[3458] >>2546, >>2632 Összefoglalás 2661 Az élô továbbadással, a hagyomány által a Szentlélek tanítja imádkozni Isten gyermekeit az Egyházban. 2662 Az imádság forrásai: Isten Igéje, az Egyház liturgiája, a hit, a remény és a szeretet erényei. ======================================================================== Az imádság útja 2663 Az imádság élô hagyományában minden Egyház -- a történelmi, társadalmi és kulturális körülmények szerint --fölajánlja híveinek imádságuk nyelvét: szavait, dallamait, gesztusait, képkészletét. A Tanítóhivatal[3459] feladata megítélni, hogy az imádság különbözô útjai összhangban vannak-e az áthagyományozott, apostoli hittel, és a lelkipásztorok és a katekéták dolga elmagyarázni ezeknek az utaknak az értelmét, mely mindig Jézus Krisztusra irányul. >>1201 Imádság az Atyához 2664 A keresztény imának nincs más útja, mint Krisztus. Imádságunk -- akár közösségi, akár személyes, szóbeli vagy belsô -- nem juthat el az Atyához, csak akkor, ha ,,Jézus nevében'' imádkozunk. Jézus szent embersége tehát az út, melyen a Szentlélek megtanít minket imádkozni Istenhez, a mi Atyánkhoz. >>2780 Imádság Jézushoz 2665 Az Egyház Isten igéjével és a liturgia ünneplésével táplálkozó imája megtanít minket az Úr Jézushoz imádkozni. Jóllehet az Egyház imája elsôsorban az Atyához szóló imádság, minden liturgikus hagyomány tartalmaz Krisztushoz szóló imádságokat. Egyes zsoltárok -- ahogyan az Egyház imádságában a jelen helyzetre alkalmazzuk -- és az Újszövetség adják ajkunkra és vésik szívünkbe e Krisztushoz szóló imádság megszólításait: Isten Fia, Isten Igéje, Úr, Üdvözítô, Isten Báránya, Király, Szeretett Fiú, Szűzanya Fia, Jó Pásztor, Életünk, Világosságunk, Reménységünk, Föltámadásunk, emberek Barátja... >>451 2666 De a mindent magába foglaló Név az, amelyet Isten Fia a megtestesülésében kap: JÉZUS. Az isteni név a mi emberi ajkunk számára kimondhatatlan,[3460] de Isten Igéje magára véve emberségünket átadja nekünk, és segítségül tudjuk hívni: ,,Jézus'', ,,JHVH megszabadít''.[3461] Jézus neve mindent magában foglal: Istent és embert, az egész teremtés és üdvösség rendjét. ,,Jézust'' imádkozni azt jelenti, segítségül hívjuk Ôt, magunkban Ôhozzá folyamodunk. Az Ô neve az egyetlen, mely tartalmazza azt a jelenlétet, amit jelent. Jézus föltámadott, és mindaz, aki segítségül hívja az Ô nevét, befogadja Isten Fiát, aki szerette ôt és aki odaadta önmagát érte.[3462] >>432, >>435 2667 E hitbôl fakadó, nagyon egyszerű segítségül hívás az imádság hagyományában Keleten és Nyugaton több formát öltött. A leggyakoribb - - a Sinai-hegy, Szíria és az Athosz-hegy lelki emberei által átadott - - formula ez az invokáció: ,,Jézus Krisztus, Isten Fia, Úr, irgalmazz nekünk, bűnösöknek!'' Összekapcsolja a Filippi levél 2,6--11 Krisztus- himnuszát a vámos és a látást koldulók kérésével.[3463] Általa a szív összehangolódik az ember nyomorúságával és Üdvözítôjük irgalmasságával. >>2616 2668 Jézus szent Nevének segítségül hívása az állandó imádkozás összes ztja közül a legegyszerűbb. Amikor alázatos szívvel, figyelmesen gyakran ismételgetik, nem szóródik szét ,,bôbeszédűségben'' (Mt 6,7), hanem ,,ôrzi az Igét és gyümölcsöt terem állhatatosságban''.[3464] Ez az imádság ,,mindig'' lehetséges, mert nem egy foglalatosság a többi mellett, hanem egyetlen foglalatosság, tudniillik Isten szeretetéé, mely minden cselekedetet átlelkesít és átalakít Jézus Krisztusban. >>435 2669 Az Egyház imádsága imádja és tiszteli Jézus Szívét, miként segítségül hívja az Ô szentséges Nevét. Imádja a megtestesült Igét és az ô Szívét, mely az emberek iránti szeretetbôl megengedte, hogy a bűneink átszúrják. A keresztény imádság szívesen követi a Megváltót a kereszúton. A stációk a Pretoriumtól a Golgotáig és a sírig jelzik Jézus útját, aki szent keresztje által megváltotta a világot. >>478, >>1674 ,,Jöjj, Szentlélek'' 2670 ,,Senki nem mondhatja: ťÚr JézusŤ, csak a Szentlélekben''(1Kor 12,3). Valahányszor Jézushoz kezdünk imádkozni, a Szentlélek vonz minket az imádság útjára a maga megelôzô kegyelmével. Mivel Krisztust emlékezetünkbe idézve Ô tanít minket imádkozni, hogyan ne imádkoznánk Ôhozzá is? Ezért buzdít az Egyház arra, hogy mindennap kérjük a Szentlelket, különösen fontos cselekedeteink kezdetén és végén. >>683, >>2001, >>1310 ,,Ha a Szentlelket nem kell imádni, hogyan isteníthet meg engem a keresztség által? Ha pedig imádni kell Ôt, nem kell-e különlegesen tisztelni?''[3465] 2671 A Szentlélek kérésének hagyományos formája az, hogy a mi Urunk Krisztus által segítségül hívjuk az Atyát, hogy adja nekünk a Vigasztaló lelket.[3466] Jézus épp akkor sürgeti ezt az Ô nevében történô kérést, amikor megígéri az igazság Lelkének ajándékát.[3467] De hagyományos a legegyszerűbb és legközvetlenebb imádság is: ,,Jöjj, Szentlélek!'' Minden liturgikus hagyomány ezt bontja ki a maga antifónáiban és himnuszaiban: ,,Jöjj, Szentlélek Úristen, töltsd be híveid szívét, és szeretetednek tüzét gyullaszd föl bennük.''[3468] ,,Mennyei Király, Vigasztaló, Igazság Lelke, mindenütt jelenlévô és mindeneket betöltô, javak kincstárnoka és élet kiszolgáltatója, jöjj és lakozzál mibennünk, tisztíts meg minket minden szennytôl és üdvözítsd lelkünket, Te, aki jó vagy!''[3469] 2672 A Szentlélek, akinek kenete egész lényünket betölti, a keresztény imádság belsô tanítómestere. Ô az imádság élô hagyományának Szerzôje. Az imádságnak annyi útja van, ahány az imádkozó ember, de mindenkiben és mindenkivel ugyanaz a Lélek imádkozik. A keresztény imádság a Szentlélekkel közösségben az Egyház imádsága. >>695 Közösségben Isten szent Anyjával 2673 Az imádságban a Szentlélek összekapcsol bennünket az egyetlen Fiú személyével az Ô megdicsôült emberségében, amely által és amelyben a mi gyermeki imádságunk kapcsolatba kerül Jézus Anyjával az Egyházban.[3470] >>689 2674 Az annunciációra hitben adott beleegyezés és a kereszt melletti, megingás nélküli kitartás után Mária anyasága kiterjed Fiának fivéreire és nôvéreire, akik még zarándokúton vannak, veszedelemben és szorongatások között.[3471] Jézus, az egy közvetítô, imádságunk útja; Mária, az Ô Anyja és a mi Anyánk teljesen áttetszôen az Ô képét adja vissza: ô ,,mutatja az utat'' (Hodégetria) és annak ,,Jele'' a Keleten és Nyugaton hagyományos ikonográfia szerint. >>494 2675 Máriának a Szentlélek tevékenységével ezen egyedülálló együttműködése alapján dolgozták ki az Egyházak az Isten Szent Anyjához szóló imádságot, oly módon, hogy Krisztus -- misztériumaiban megnyilvánult -- személyére koncentrálták. A számtalan himnuszban és antifónában, melyekben ez az imádság kifejezôdik, két, többnyire váltakozó mozgás figyelhetô meg: az egyik ,,magasztalja'' az Urat a ,,nagy dolgokért'', melyeket alázatos szolgálójával és általa minden emberrel tett;[3472] a másik Jézus Anyjára bízza Isten gyermekeinek kéréseit és dicséreteit, mert ô ismeri az emberi természetet, amelyhez Isten Fia ôbenne mint menyasszonyához kapcsolódott. >>970, >>512, >>2619 2676 A Máriához intézett imádság e kétirányú mozgása páratlanul fejezôdik ki az ,,Ave Maria'' imádságban. ,,Üdvözlégy, Mária (Örvendj, Mária!)''. Az imádságot Gábor angyal Ave- ja, Üdvözlégy-e nyitja meg. Maga Isten köszönti Máriát angyala által. A mi imádságunk meg meri ismételni a Máriának szóló köszöntést, azzal a látással, mellyel Isten tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,[3473] és mer örvendeni az öröm miatt, melyet Isten Máriában talált.[3474] >>722 ,,Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled''. Az angyal köszöntésének ez a két kijelentése kölcsönösen megvilágítja egymást. Mária kegyelemmel teljes, mert az Úr vele van. A kegyelem, amely ôt egészen eltöltötte, Annak jelenléte, aki minden kegyelem forrása. ,,Örvendj (...), Jeruzsálem leánya! (...) Az Úr, a te Istened tebenned van.'' (Szof 3,14.17a) Mária, akihez maga az Úr jön, hogy benne lakozzék, Sion leánya, a szövetség szekrénye, a hely, ahol az Úr dicsôsége megnyugszik: Ô ,,Isten hajléka az emberek között'' (Jel 21,3). A ,,kegyelemmel teljes'' az, aki teljesen odaajándékozta magát Annak, aki jön, hogy benne lakozzék, és akit Mária majd a világnak fog adni. >>490 ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.'' Az angyali köszöntés után magunkévá tesszük Erzsébet köszöntését. ,,Szentlélekkel eltelve'' (Lk 1,41) Erzsébet az elsô azon nemzedékek beláthatatlan sorából, akik Máriát boldognak hirdetik:[3475] ,,Boldog, aki hitt...'' (Lk 1,45); Mária ,,áldott az asszonyok között'' (1,42), mert hitt az Úr igéjének beteljesedésében. Ábrahám a hitével lett azzá, akiben ,,majd áldást nyer a föld minden nemzetsége'' (Ter 12,3). Mária a hitével lett a hívôk Anyja, miatta kapják meg a föld összes nemzetei azt, aki maga Isten áldása: ,,Jézus, méhednek áldott gyümölcse''. >>435, >>146 2677 Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk. Erzsébettel együtt csodálkozunk: ,,Honnan ez nekem, hogy az én Uramnak Anyja eljön hozzám?''(Lk 1,43). Mária, mert Jézust, a Fiát adja nekünk, Isten Anyja, a mi anyánk is. Rábízhatjuk minden gondunkat és kérésünket; úgy imádkozik értünk, ahogyan önmagáért imádkozott: ,,Legyen nekem a te igéd szerint'' (Lk 1,38). Imádságára bízva magunkat, vele együtt Isten akaratára hagyatkozunk. ,,Legyen meg a te akaratod!'' >>495 ,,Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.'' Amikor azt kérjük Máriától, hogy imádkozzon érettünk, elismerjük, hogy szegény bűnösök vagyunk, és az ,,Irgalmasság Anyjához'', az egészen Szenthez fordulunk. Rábízzuk magunkat ,,most'', életünk mai napján. Bizalmunk kitágul, s már most rábízzuk ,,halálunk óráját'' is. Legyen akkor mellettünk, mint ahogy Fia kereszthalálánál is jelen volt, és a mi átmenetelünkkor ô maga fogadjon minket mint anyánk,[3476] és vezessen minket Fiához, Jézushoz a Paradicsomba. >>1020 2678 Nyugat középkori jámborságában alakult ki a rózsafüzér-imádság, a zsolozsma népszerű helyettesítéseként. Keleten az Akathisztosz és a Parakliszisz litániái több hasonlóságot ôriztek meg a bizánci egyházak zsolozsmájával, míg az örmény, kopt és szír hagyomány az Istenanyához szóló himnuszokat és népi énekeket kedvelte inkább. De az Ave Maria, a Theotokia, Szent Efrém valamint Nareki Szent Gergely himnuszai az imádságnak alapjában ugyanazt a hagyományát ôrzik. >>971, >>1674 2679 Mária a tökéletes imádkozó asszony, az Egyház elôképe. Amikor hozzá imádkozunk, vele együtt ragaszkodunk az Atya tervéhez, aki elküldte a Fiát, hogy minden embert üdvözítsen. Mint a szeretett tanítvány, magunkhoz fogadjuk ôt, Jézus Anyját, aki minden élô Anyja lett.[3477] Imádkozhatunk vele, és imádkozhatunk hozzá. Az Egyház imádságát Mária imádsága hordozza, és az Egyház a reményben kapcsolódik hozzá.[3478] >>967, >>972 Összefoglalás 2680 Az imádság elsôsorban az Atyához szól; de Jézushoz is imádkozunk, fôként Szent Nevének segítségül hívásával: ,,Jézus Krisztus, Isten Fia, Úr, irgalmazz nekünk, bűnösöknek!'' 2681 ,,Senki nem mondhatja: ťÚr JézusŤ, csak a Szentlélekben''(1Kor 12,3). Az Egyház buzdít a Szentléleknek mint a keresztény imádság belsô Mesterének segítségül hívására. 2682 Az Egyház imádkozhat a Boldogságos Szűz Máriával közösségben az ô Szentlélek tevékenységével való egyedülálló együttműködése alapján, magasztalva azokat a nagy dolgokat, melyeket Isten ôbenne művelt, és reá bízva kéréseit és dicséreteit. ======================================================================== Imádságra vezetôk A tanúk felhôje 2683 A tanúk, akik elôttünk mentek be az Országba,[3479] fôleg azok, akiket az Egyház ,,szenteknek'' ismer el, életük példájával, írásaikkal és mai imádságaikkal közlik az imádság élô hagyományát. Látják Istent, dicsérik Ôt, és nem szűnnek meg törôdni azokkal, akiket a földön hagytak. Amikor bementek ,,Uruk örömébe'', ,,sok fölé''[3480] állították ôket. Közbenjárásuk Isten tervének a legmagasabbrendű szolgálata. Imádkozhatunk és kell is imádkoznunk azért, hogy értünk és az egész világért közbenjárjanak. >>956 2684 A szentek közösségében az egyházak történelme folyamán különbözô lelkiségek fejlôdtek ki. Isten emberszeretete egy tanújának személyes karizmája továbbadható volt, mint Illés ,,lelkéé'' Elizeusnak[3481] és Keresztelô Jánosnak,[3482] hogy a tanítványok ennek a léleknek[3483] részesei legyenek. Bizonyos lelkisége van különféle liturgikus és teológiai mozgalmaknak is, és a hit inkulturációjáról tanúskodik bizonyos emberi és történeti környezetben. A keresztény lelkiségek részesei az imádság élô hagyományának, és a hívôk számára szükséges vezetôk. Gazdag sokféleségükben tükrözik a Szentlélek tiszta és egyetlen világosságát. >>917, >>919, >>1202 ,,A Lélek valóban a szentek helye. A szent viszont a Lélek sajátos helye, és odaadja magát, hogy Istennel lakjék, és az Ô templomának hívják.''[3484] Az imádság szolgái 2685 A keresztény család az imádságra nevelés elsô helye. A házasság szentségére épülve a család ,,családi egyház'', melyben Isten gyermekei ,,mint Egyház'' tanulnak meg imádkozni és kitartani az imádságban. A család mindennapi imádsága fôleg a kisgyermekek számára elsô tanúja az Egyház élô emlékezetének, melyet a Szentlélek türelmesen ébresztget. >>1657 2686 A fölszentelt szolgák is felelôsek Krisztusban testvéreik és nôvéreik imádságra neveléséért. A Jó Pásztor szolgáiként arra vannak fölszentelve, hogy Isten népét az imádság élô forrásaihoz vezessék: Isten Igéjéhez, a liturgiához, az isteni erények életéhez és Isten ,,mai napjához'' a konkrét körülmények között.[3485] >>1547 2687 Számtalan szerzetes egész életét az imádságnak szentelte. Az egyiptomi puszta szerzeteseinek korától kezdve remeték, szerzetesek és szerzetesnôk szentelik életüket Isten dicsôítésére és az ô népéért való közbenjárásra. Imádság nélkül az Istennek szentelt élet nem maradhat fönn és nem terjedhet; az imádság a szemlélôdés és a lelki élet egyik élô forrása az Egyházban. >>916 2688 A gyermekek, a fiatalok és a felnôttek katekézise arra irányul, hogy Isten igéjét a személyes imádságban átelmélkedjék, a liturgikus imádságban megjelenítsék és bensôleg magukévá tegyék, hogy egy új életben gyümölcsöt hozzon. A katekézis a népi jámborság értékelésére és támogatására is szolgálhat.[3486] Az alapvetô imádságok kívülrôl tudása az imádságos élet elengedhetetlen támasza; de az is fontos, hogy ezen imádságok értelmét ízlelni megtanulják.[3487] >>1674 2689 Az imádkozó csoportok vagy az ,,imádság iskolái'' ma az imádság megújulásának jelei és eszközei az Egyházban, amennyiben a keresztény imádság igaz forrásaiból merítenek. A közösségre törekvés az igazán egyházi imádság egyik jele. 2690 A Szentlélek egyes híveknek adja a bölcsesség, a hit és a megkülönböztetés ajándékát az imádság mint közjó érdekében (lelkivezetés). Azok a férfiak és nôk, akik ebben az adományban részesülnek, valóban szolgái az imádság élô hagyományának: Ezért a tökéletességre törekvô léleknek Keresztes Szent János tanácsa szerint ,,nagyon kell ügyelnie arra, hogy kinek a kezeire bízza magát; mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek''. Továbbá: a vezetônek nemcsak ,,bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. (...) Mert ha nem tapasztalt a tisztán és igazán lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, aki Istentôl különleges kegyelmeket kap, sôt meg sem fogja érteni ôt.''[3488] Az imádság megfelelô helyei 2691 A templom, Isten háza a plébániai közösség számára a liturgikus imádság sajátos helye. Nagyon alkalmas hely arra is, hogy a szentségileg jelenlévô Krisztust az Oltáriszentségben imádják. A megfelelô hely kiválasztása nem közömbös az imádság szempontjából: >>1181, >>2097, >>1379 -- A személyes imádság számára ez a hely lehet egy ,,imasarok'' a Szentírással és szentképekkel, hogy ott, a ,,rejtekben''[3489] Atyánk elôtt idôzzünk; keresztény családban az ilyen imahely elômozdíthatja a közös imádságot; -- Ahol léteznek kolostorok, közösségeik hivatása, hogy adjanak lehetôséget a hívôknek a zsolozsmában való részvételre, és biztosítsanak lehetôséget az intenzívebb, személyes imádsághoz szükséges magányra.[3490] >>1175 -- A zarándoklatok arra emlékeztetnek, hogy itt a földön úton vagyunk az ég felé. Kezdettôl fogva különösen alkalmasak az imádság megújítására. A kegyhelyek az élô forrásaikat keresô zarándokok számára alkalmas helyek arra, hogy ,,mint Egyház'' éljék át a keresztény imádság különbözô formáit. >>1674 Összefoglalás 2692 A zarándok Egyház imádságában társul a szentek közösségéhez, akiknek közbenjárását is kéri. 2693 A különbözô keresztény lelkiségek részesei az imádság élô hagyományának és értékes vezetôk a lelki életben. 2694 A keresztény család az imádságra nevelés elsô helye. 2695 A fölszentelt szolgák, az Istennek szentelt élet, a katekézis, az imacsoport, a ,,lelkivezetés'' segítséget nyújtanak az imádsághoz az Egyházban. 2696 Az imádság legkedvezôbb helyei az egyéni vagy családi imahely, a kolostorok, búcsújáróhelyek, s fôként a templom, mely a plébániai közösség liturgikus imádságának saját helye és a szentségimádás kiváltságos helye. ======================================================================== Az imaélet 2697 Az imádság az új szív élete. Minden percben éltetnie kell minket. Mi azonban megfeledkezünk Arról, aki a mi Életünk és Mindenünk. Ezért hangsúlyozzák a lelki élet atyái a Második Törvénykönyvhöz és a Prófétákhoz csatlakozva az imádságot mint ,,Istenre emlékezést'', a ,,szív emlékezetének'' gyakori ébresztgetését. ,,Gyakrabban kell Istenre emlékeznünk, mint ahányszor lélegzetet veszünk.''[3491] De nem lehet ,,minden idôben'' imádkozni, ha bizonyos idôszakokban nem imádkozunk szándékosan: ezek az intenzív és kitartó keresztény imádság kötött idôpontjai. >>1099 2698 Az Egyház hagyománya a hívôknek az állandó imádságot tápláló imádságos ritmust javasol. A napi ritmus: reggeli és esti, étkezés elôtti és étkezés utáni ima, és a zsolozsma. A vasárnapot, amelynek középpontja az eucharisztikus áldozat, különösen is megszenteli az imádság. A liturgikus esztendô körforgása és nagy ünnepei alapvetô ritmus a keresztények imaéletében. >>1168, >>1174, >>2177 2699 Az Úr az egyes személyeket a Neki tetszô úton és módon vezeti. Minden egyes hívô szívének elhatározása és személyes imádságos kifejezései szerint válaszol Neki. A keresztény hagyomány azonban az imaéletnek három fôbb kifejezési formáját ôrzi: a szóbeli imát (oratio vocalis), az elmélkedést (meditatio) és a szemlélôdô imádságot (oratio contemplativa). Alapvetô vonásuk közös: a szív összeszedettsége. Az Ige megôrzésére és Isten jelenlétében való megmaradásra irányuló éber figyelem miatt e három kifejezési forma az imaélet intenzív idôszaka. >>2563 ======================================================================== Az imádság módjai I. A szóbeli ima 2700 Isten Igéjével beszél az emberhez. A gondolt vagy kimondott szavak gyarapítják imádságunkat. A legfontosabb azonban a szív jelenléte Annál, akihez az imádságban beszélünk. ,,Meghallgatásunk nem a szavak sokaságától, hanem az elme éberségétôl függ.''[3492] >>1176 2701 A szóbeli ima a keresztény élet nélkülözhetetlen eleme. A tanítványoknak, akiket vonzott Mesterük csöndes imádsága, Ô egy szóbeli imádságot tanított meg, a Miatyánkot. Jézus nemcsak a zsinagóga liturgikus imádságait imádkozta; az evangéliumok megmutatják Ôt, amint fölemeli hangját személyes imádsága kifejezésére, az Atya ujjongó dicsôítésétôl[3493] a Getszemáni kert halálfélelméig.[3494] >>2603, >>612 2702 Az igény, hogy külsô érzékeink részt vegyenek a belsô imádságban, megfelel emberi természetünk követelményének. Test és lélek vagyunk, és érezzük a szükségét annak, hogy érzelmeinket kifejezzük. Egész lényünkkel kell imádkozni, hogy könyörgésünknek a lehetô legnagyobb erôt adjuk. >>1146 2703 Ez az igény megfelel egy isteni követelménynek is. Isten olyan imádókat keres, akik Lélekben és igazságban imádják Ôt, következésképpen olyan imádságot vár, mely élettel teljes és a lélek mélységeibôl száll föl. Isten azonban a külsô kifejezést is akarja, mely a testet összeköti a belsô imádsággal, mert ez fejezi ki feléje azt a tökéletes meghajlást, amit joggal vár el tôlünk. >>2097 2704 Mivel a szóbeli ima kifelé irányul és így tökéletesen emberi, elsôsorban a közösség imádsága. De még a legbelsôbb ima sem hanyagolhatja el a szóbeli imát. Az ima azáltal válik belsôvé, hogy tudatára ébredünk Annak, ,,Akihez beszélünk''.[3495] Így a szóbeli ima a szemlélôdô imádság elsô módja lesz. II. Az elmélkedés 2705 Az elmélkedés, meditáció elsôsorban keresés. A lélek próbálja megérteni, hogy miért és hogyan lehet keresztény módon élni annak érdekében, hogy magáévá tegye, amit az Úr kíván és válaszoljon rá. Ehhez figyelemre van szükség, ami fölött csak nehezen tudunk uralkodni. Általában könyveket használunk segítségül, melyek a keresztényeknek rendelkezésükre állnak: Szentírás, fôleg az evangéliumok, szentképek, a nap vagy az idôszak liturgikus szövegei, a lelkiélet atyáinak írásai, lelki irodalom, a teremtés és a történelem nagy könyve, Isten ,,mai napjának'' lapja. >>158, >>127 2706 Az olvasott dologról elmélkedve, ezt önmagunkkal összevetve jutunk el oda, hogy magunkévá tesszük. Ezzel kinyílik egy másik könyv, az élet könyve. A gondolatok világából átmegyünk a tények világába. Az alázat és a hit mértéke szerint itt föltárulnak az indítékok, melyek a szívet késztetik, és meg lehet ôket ítélni. A megteendô igazságról van szó, hogy eljussunk a világossághoz: ,,Uram, mit kívánsz, hogy cselekedjem?'' 2707 Az elmélkedésnek annyi módszere van, amennyi a lelki mesterek száma. A keresztény embernek akarnia kell rendszeresen elmélkedni, nehogy a magvetô példabeszédébôl az útszélhez, a sziklás vagy tövises talajhoz váljék hasonlóvá.[3496] A módszer azonban csak vezetô; a lényeg a Szentlélekkel együtt haladni az imádság egyetlen útján, aki Jézus Krisztus. >>2690, >>2664 2708 Az elmélkedés fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Ez az összeszedettség szükséges a meggyôzôdéses hitbeli elmélyüléshez, a szív megtéréséhez és a Krisztust követô akarat erôsödéséhez. A keresztény imádság szívesen elmélkedik ,,Krisztus misztériumairól'', például a Szentírás elmélkedô olvasásában (a lectio divinában) és a rózsafüzérben. Az imádkozás e gondolkodási formája nagyon értékes, de a keresztény imádságnak többre kell törekednie: Jézus szeretetének megismerésére és a vele való egyesülésre. >>516, >>2678 III. A szemlélôdô imádság 2709 Mi a szemlélôdô imádság? Avilai Szent Teréz így válaszol: ,,A belsô ima megítélésem szerint nem más, mint barátság, melyben gyakran négyszemközt beszélünk azzal, akirôl tudjuk, hogy szeret minket.''[3497] >>2562--2564 A szemlélôdô ima azt keresi, ,,akit szeret a lelkem'' (Én 1,7):[3498] Jézust -- és benne az Atyát -- keresi, mert a szeretet kezdete mindig az utána való vágyakozás; és tiszta hittel keresi Ôt, azzal a hittel, amelynek hatására Belôle megszületünk és Benne élünk. A szemlélôdô imádságban is elmélkedhet még az ember, de a tekintet már az Úrra irányul. 2710 A szemlélôdô ima idejének és idôtartamának megválasztása a szilárd akarattól függ, mely föltárja a szív rejtett dolgait. A szemlélôdô ima nem akkor történik, amikor idônk van rá: idôt szakítunk arra, hogy az Úrral legyünk azzal a szilárd elhatározással, hogy nem hagyjuk abba, bármilyen próbatétel és szárazság is kísérje a találkozót. Elmélkedni nem mindig lehet, de mindig be lehet lépni a szemlélôdô imába, egészségi és érzelmi állapotunktól, munkakörülményeinktôl függetlenül. Szegénységben és hitben a szív a keresés és a találkozás helye. >>2726 2711 A szemlélôdô imába belépés hasonlít a szentmise kezdetéhez: a Szentlélek indítására ,,összegyűjtjük'' a szívünket és egész lényünket, tudatosan vagyunk jelen az Úr lakásában, ami mi magunk vagyunk, és fölébresztjük a hitet, hogy belépjünk Annak jelenlétébe, aki vár ránk. Levetjük álarcainkat, és szívünket újra a minket szeretô Úr felé fordítjuk, hogy átadjuk neki magunkat, mint áldozati adományt, melynek meg kell tisztulnia és át kell változnia. >>1348, >>2100 2712 A szemlélôdô ima Isten gyermekének imádsága; a bűnösé, aki bocsánatot nyert, és kész befogadni a szeretetet, amellyel szeretik, és még nagyobb szeretettel akarja viszonozni azt.[3499] De tudja, hogy viszontszeretete nem más, mint a Szentlélek által a szívébe árasztott szeretet, mert minden kegyelem Istentôl való. A szemlélôdô ima alázatos és szegény odaadás az Atya szeretô akaratának, egyre mélyebb egységben az Ô szeretett Fiával. >>2822 2713 Így a szemlélôdô ima az imádság misztériumának legegyszerűbb kifejezôdése. A szemlélôdô ima ajándék és kegyelem; csak alázatban és szegénységben lehet megkapni. A szemlélôdô ima szövetség kapcsolata, melyet Isten a szívünk mélyén kötött velünk.[3500] A szemlélôdô ima kommunió: benne a Szentháromság az embert, Isten képmását átalakítja a maga ,,hasonlatosságára''. >>2559 2714 A szemlélôdô ima az imádság kiemelkedôen intenzív ideje. A szemlélôdô imában az Atya a Szentlélek által erôsít meg belsô emberré, hogy a hit által Krisztus lakjék a szívünkben és a szeretetben verjünk gyökeret és alapozódjunk meg.[3501] 2715 A szemlélôdô ima a hit Jézusra szegezett tekintete. ,,Én Ôt nézem, Ô meg engem néz'', mondta a tabernákulum elôtt imádkozó ars-i parasztember kora szent plébánosának.[3502] Ez a ráfigyelés lemondás ,,önmagamról''. Az Ô tekintete tisztítja a szívet. Jézus tekintetének fénye megvilágosítja szívünk ,,szemét''; megtanít arra, hogy mindent az Ô igazságának és emberek iránti együttérzésének fényében lássunk. A szemlélôdô ima Krisztus életének misztériumaiban kezdôdik. Így tanulja meg az ,,Úr belsô ismeretét'', hogy jobban szeresse és kövesse Ôt.[3503] >>1380, >>521 2716 A szemlélôdô ima Isten Igéjének meghallása. Ez a meghallás egyáltalán nem passzív, hanem a hit engedelmessége, a szolga föltétlen szófogadása és a gyermek szeretô odasimulása. Részesedés a szolgává lett Fiú ,,Amen''-jében, és az Ô alázatos szolgálóleányának ,,fiat''- jában. >>494 2717 A szemlélôdô imádság csöndes hallgatás, ,,az eljövendô világ szimbóluma''[3504] vagy ,,a hallgatag szeretet beszéde''.[3505] A szemlélôdô imádságban a szavak nem beszélgetést jelentenek, hanem olyanok, mint a rôzse, mely a szeretet tüzét táplálja. E csöndben, mely a ,,külsô ember'' számára elviselhetetlen, az Atya elmondja nekünk az Ô megtestesült, szenvedô, meghalt és föltámasztott Igéjét, és a Lélek Jézus fiúi imájának részeseivé tesz. >>533, >>498 2718 A szemlélôdô ima kapcsolat Krisztus imájával, amennyiben misztériumában részesít. Krisztus misztériumát az Egyház az Eucharisztiában ünnepli, és a Szentlélek a szemlélôdô imádságban belôle éltet, hogy a szeretettel tettben megnyilvánuljon. 2719 A szemlélôdô ima a sokaságnak életet hozó szeretet közössége, amennyiben beleegyezés a hit éjszakájában való kitartásra. A föltámadás húsvéti éjszakája az agónia és a sír éjszakáján megy át. Az Ô Lelke (és nem a ,,test'' , mely ,,gyönge'') teszi meg, hogy Jézus órájának ezt a három intenzív idôszakát a szemlélôdô imádságban megvalósítsuk. Szükség van a beleegyezésre, hogy ,,egy órát'' vele virrasszunk.[3506] >>165, >>2730 Összefoglalás 2720 Az Egyház rendszeres imádságra hívja a hívôket: a napi imára, a zsolozsmára, a vasárnapi Eucharisztiára, a liturgikus év ünnepeire. 2721 A keresztény hagyomány az imaéletnek három fôbb kifejezési formáját ôrzi: a szóbeli imát (oratio vocalis), az elmélkedést (meditatio) és a szemlélôdô imádságot (oratio contemplativa). Alapvetô vonásuk közös: a szív összeszedettsége. 2722 A szóbeli ima a test és a lélek emberi természetben megvalósuló egységére alapulva a testet társítja a szív belsô imádságához, Krisztus példája szerint , aki imádkozott Atyjához és megtanította tanítványainak a Miatyánkot. 2723 Az elmélkedés imádságos keresés, mely fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Célja az elmélkedés tárgyának hittel való elsajátítása és életünk valóságával való összevetése. 2724 A szemlélôdô ima az imádság misztériumának egyszerű kifejezôdése. A hit tekintetének Jézusra szegezése, Isten Igéjének meghallása, hallgatag szeretet. Kapcsolatot hoz létre Krisztus imádságával, amennyiben misztériumában részesít bennünket. ======================================================================== Az imádság küzdelme 2725 Az imádság a kegyelem ajándéka, és részünkrôl határozott válasz. Mindig fáradozást igényel. Az Ószövetség nagy imádkozói Krisztus elôtt, miként Isten Anyja és a szentek is, tanítják Jézussal együtt: az imádság küzdelem. Ki ellen? Önmagunk és a Kísértô ármánykodásai ellen, aki mindent elkövet, hogy az embert az imádságtól, az Istennel való egyesüléstôl visszatartsa. Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik. Aki nem kész állandóan arra, hogy Krisztus Lelkében cselekedjék, az nem tud rendszeresen az Ô nevében imádkozni. A keresztény ember új életének ,,lelki harca'' nem választható el az imádság küzdelmétôl. >>2612, >>409, >>2015 I. Ellenvetések az imádsággal szemben 2726 Az imádság küzdelmében szembe kell néznünk mind önmagunkban, mind a környezetünkben az imádságról vallott téves fölfogásokkal. Egyesek az imádságban csupán pszichológiai folyamatot látnak, mások próbálkozást az összeszedettségre egyfajta belsô mentális üresség elérése végett. Ismét mások az imádságot rituális cselekményekre és szavakra szűkítik le. Sok keresztény az imádságban öntudatlanul is olyan foglalatosságot lát, amely nem egyeztethetô össze egyéb teendôivel: nincs rá ideje. Akik pedig az imádságban Istent keresik, hamar kedvüket vesztik, mert nem tudják, hogy az imádság nemcsak tôlük való, hanem a Szentlélektôl is. >>2710 2727 ,,E világ'' gondolkodási sablonjaival is szembe kell szállnunk; ezek ugyanis, ha nem vagyunk éberek, áthatnak minket, például: csak az igaz, amit értelemmel és tudománnyal igazolni lehet (az imádság azonban misztérium, mely meghaladja tudatos és tudattalan belsô világunkat); a termelés és a nyereség értékei (az imádság nem produktív, tehát haszontalan); az igaz, jó és szép mércéje az érzékelhetôség és a kényelem (ezzel szemben az imádságot, a ,,Szépség szeretetét'' [philokalia] az élô és igaz Isten dicsôsége ragadja meg); az aktivizmus ellenhatásaként az imádságot a világtól való menekülésnek tartják (de a keresztény imádság nem kivonulás a történelembôl; nem is szakítás az élettel). >>37, >>2500 2728 Végül harcunkkal szembe kell szállnunk azokkal a dolgokkal, melyeket kudarcként élünk meg imádságunkban: a szárazságunkból fakadó elkedvetlenedéssel; a szomorúsággal, hogy nem adtunk oda Istennek mindent, mert ,,nagy vagyonunk van'';[3507] a csalódással, mert nem a saját akaratunk szerint nyerünk meghallgatást; a bűnös voltunk miatti méltatlankodástól megkeményedô gôgünk sérülésével; az imádság ingyenes voltával kapcsolatos tévedésünkkel stb. A konklúzió mindig ugyanaz: minek imádkozni?! Ezen akadályok leküzdéséért alázatosan, bizalommal és kitartóan kell harcolnunk. II. A szív alázatos ébersége Az imádság nehézségei 2729 Imádságunk megszokott nehézsége a szórakozottság. Vonatkozhat a szavakra és jelentésükre a szóbeli imában; mélyebben érintheti azt, akihez imádkozunk (a liturgikus és személyes szóbeli imában, elmélkedésben és szemlélôdô imában). Üldözôbe venni az elme elszórakozásait egyértelmű a csapdájukba eséssel, ugyanis elegendô lenne visszatérnünk a szívünkbe: a lélek elszórakozása föltárja ugyanis, hogy mihez kötôdünk, és ennek alázatos tudatosítása Isten színe elôtt növelni tudja az Iránta való szeretetünket, teljesen fölajánlván neki a szívünket, hogy Ô tisztítsa meg. Itt harc folyik, az Úr választása, akinek szolgálnunk kell.[3508] >>2711 2730 Pozitívan nézve a birtokolni és uralkodni vágyásunk elleni küzdelem virrasztás, a szív ébersége. Amikor Jézus a virrasztásra buzdít, az mindig Ôrá vonatkozik, az Ô eljövetelére, az utolsó napra és minden áldott napra: a ,,mai napra''. A vôlegény éjfélkor érkezik: a fény, amelynek nem szabad kialudnia, a hit fénye: ,,Rólad mondta a szívem: ťKeressétek az én arcomat!Ť'' (Zsolt 27,8). >>2659 2731 A másik nehézség, fôleg azok számára, akik igazán imádkozni akarnak, a szárazság, amely része annak az imádságnak, melyben a szív kifosztott, nem érzi a gondolatok, emlékezések és a lelki érzések ízét sem. Ez a tiszta hit ideje, mely hűségesen Jézussal marad a halálfélelemben és a sírban. Ha a búzaszem ,,meghal, bô termést hoz'' (Jn 12,24). Ha a szárazság gyökértelenségbôl fakad, mert az ige sziklás talajra hullott, a harc a megtérésért folyik.[3509] >>1426 Az imádság kísértései 2732 A leggyakoribb és legrejtettebb kísértés a kicsinyhitűségünk. Ez nem annyira a nyilvánvaló hitetlenségben, mint a tényleges rangsorolásban fejezôdik ki. Amikor imádkozni kezdünk, ezer sürgetônek vélt teendô és gond tűnik fontosabbnak; ez ismét a szív igazságának és szeretete mértékének ideje. Néha úgy fordulunk az Úrhoz, mint végsô menedékhez; de vajon valóban hisszük ezt? Olykor az Urat szövetségesként vesszük magunk mellé, de a szívünk még mindig erôszakos marad. Ezekben az esetekben a kicsinyhitűségünk megmutatja, hogy még nincs a szívünkben az alázatos készség: ,,Nálam nélkül semmit sem tehettek'' (Jn 15,5). >>2609, >>2089, >>2093, >>2074 2733 Egy további kísértés, melynek az erôszakosság nyit ajtót, a lelki restség (acedia). A lelki élet atyái ezen lelki restségen bizonyos lelki depressziót értenek, ami az aszkézis lanyhulásával, az éberség csökkenésével és a szív hanyagságával jár. ,,A lélek kész, de a test erôtlen'' (Mt 26,41). Minél magasabbról zuhan le valaki, a rossz annál jobban megsebzi. A lélek fájdalmas elkedvetlenedése az erôszakosság másik oldala. Aki alázatos, nem csodálkozik nyomorúságán, sôt ez nagyobb bizalmat ébreszt benne és erôssé teszi az állhatatosságban. >>2094, >>2559 III. Gyermeki bizalom 2734 A gyermeki bizalom szorongatással tétetik próbára, és abban igazolódik.[3510] A fô nehézség a kérô imádsággal, az önmagunkért vagy másokért való közbenjárással kapcsolatos. Egyesek abba is hagyják az imádságot, mivel úgy gondolják, hogy kérésük nem talál meghallgatásra. Itt két kérdés merül föl: Miért gondoljuk, hogy kérésünk nem talál meghallgatásra? Hogyan talál meghallgatásra, hogyan ,,hatékony'' imádságunk? >>2629 Miért panaszkodunk, hogy nem találtunk meghallgatásra? 2735 Mindenekelôtt egy ténymegállapításnak meg kellene döbbentenie minket. Amikor Istent dicsérjük vagy jótéteményeiért általában hálát adunk, alig törôdünk azzal, hogy vajon imádságunk tetszik-e Neki. Ezzel szemben mi elvárjuk, hogy lássuk kérésünk eredményét. Vajon milyen az istenkép, amely imádságunkat indítja: egy fölhasználandó eszköz vagy a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja? >>2779 2736 Meg vagyunk-e gyôzôdve arról, hogy ,,mi még azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni'' (Róm 8,26)? ,,Megfelelô javakat'' kérünk-e Istentôl? A mi Atyánk pontosan tudja, mire van szükségünk, még mielôtt kérnénk tôle;[3511] mégis várja kéréseinket, mert az Ô gyermekeinek méltósága a szabadságukban rejlik. Tehát az Ô Lelkével kell imádkoznunk, aki a szabadság Lelke, hogy valóban megismerhessük, mi az Ô vágya.[3512] >>2559, >>1730 2737 ,,Nincs semmitek, mert nem kértek. Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok.'' (Jak 4,2--3)[3513] Ha megosztott, ,,házasságtörô''[3514] szívvel kérünk, Isten nem tud meghallgatni, mert Ô a javunkat, az életünket akarja. ,,Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: Féltékenyen vágyódik a Lélek, aki bennünk lakik'' (Jak 4,5)? A mi Istenünk ,,féltékeny'' ránk, ami az Ô szeretete igazságának jele. Lépjünk be Lelkének vágyába, és meghallgatásra fogunk találni: ,,Ne akard mindjárt birtokba venni azt, amit kérsz; nagyon sok jót akar adni neked, ha kitartasz az imádságban.''[3515] Isten ,,edzeni akarja vágyakozásunkat az imádságokban, hogy befogadhassuk azt, amit készít számunkra.''[3516] Hogyan válik hatékonnyá imádságunk? 2738 Az imádság üdvtörténetben adott kinyilatkoztatása arra tanít, hogy a hit Isten történelmi tevékenységére támaszkodik. A gyermeki bizalmat leginkább ébresztô tevékenysége: Fiának szenvedése és föltámadása. A keresztény imádság együttműködés az Ô gondviselésével, az emberekre vonatkozó, szeretetteljes tervével. >>2568, >>307 2739 Szent Pálnál ez a bizalom merész,[3517] mert a Léleknek bennünk való imádkozására és az Atya hűséges szeretetére támaszkodik, aki nekünk ajándékozta egyszülött Fiát.[3518] Az imádkozó szív átalakulása az elsô válasz kérésünkre. >>2778 2740 Jézus imája teszi a keresztény imádságot hatékony kéréssé. Ô a példaképe. Bennünk és velünk imádkozik. Ha a Fiú szíve csak azt keresi, ami az Atyának kedves, a fogadott fiak szíve hogyan tapadhatna inkább az ajándékokhoz, mint az Ajándékozóhoz? >>2604 2741 Jézus értünk, helyettünk és a javunkra is imádkozik. Minden kérésünket egyszer s mindenkorra belefoglalta a kereszten elhangzott kiáltásába, és az Atya az Ô föltámadásában meghallgatta azokat, és ezért nem hagy föl a közbenjárással értünk az Atyánál.[3519] Ha a mi imádságunk bizalommal és gyermeki merészségével egyesül Jézus imádságával, mindent elnyerünk, amit az Ô nevében kérünk, és még többet, mint ezt vagy azt a dolgot: magát a Szentlelket, aki minden adomány foglalata. >>2606, >>2614 IV. Kitartani a szeretetben 2742 ,,Szüntelenül imádkozzatok'' (1Tesz 5,17), ,,minden idôben és mindenért adjatok hálát az Atyaistennek a mi Urunk Jézus Krisztus nevében'' (Ef 5,20). ,,Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek és imádkozzatok kitartóan az összes szentekért.'' (Ef 6,18) ,,Azt nem parancsolták nekünk, hogy mindig dolgozzunk, virrasszunk és böjtöljünk; de a szünet nélküli imádságra Törvény kötelez.''[3520] Ez a fáradhatatlan buzgóság csak szeretetbôl fakadhat. Az imádság harca nehézkességünk és lustaságunk ellen az alázatos, bizakodó és állhatatos szeretet harca. Ez a szeretet nyitja meg szívünket a hit három éltetô és ragyogó fölismerése elôtt: >>2098, >>162 2743 Imádkozni mindig lehetséges: a keresztény ember ideje a föltámadt Krisztus ideje, aki velünk van ,,minden nap'' (Mt 28,20), bármilyen viharok tombolnak is.[3521] A mi idônk Isten kezében van. ,,A piacon forgolódó vagy úton lévô férfi is imádkozhat figyelmesen; a műhelyében ülô vagy bôrrel dolgozó varga a lelkét Istenhez fordíthatja; a föl-alá futkosó vagy a konyhában dolgozó szolga a szíve mélyébôl figyelmesen imádkozhat.''[3522] 2744 Az imádság életszükséglet. Az ellentétbôl való bizonyítás nem kevésbé meggyôzô: ha nem hagyjuk magunkat a Lélek által vezetni, ismét visszaesünk a bűn szolgaságába.[3523] Hogyan lehet a Szentlélek ,,a mi életünk'', ha a szívünk távol van tôle? ,,Páratlan dolog az imádság; ez az, ami a lehetetlent lehetôvé, a nehezet könnyűvé teszi (...). Lehetetlen, hogy az imádkozó ember (...) bűnbeessék.''[3524] ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.''[3525] 2745 A keresztény imádság és a keresztény élet elválaszthatatlan egymástól. Mert ugyanarról a szeretetrôl és ugyanarról a szeretetbôl fakadó lemondásról van szó. Ugyanarról a gyermeki és szeretô igazodásról az Atya szeretetô tervéhez; ugyanarról az átalakító egységrôl a Szentlélekben, aki egyre inkább hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz; ugyanarról a minden ember iránti szeretetrôl, arról a szeretetrôl, amellyel Jézus szeretett minket. ,,Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!'' (Jn 15,16--17) >>2660 ,,Az imádkozik szünet nélkül, aki kötelezô teendôivel összeköti az imádságot, és az imádságot összeköti megfelelô cselekedetekkel; azt ugyanis, hogy szünet nélkül imádkozzatok, ezen az egy módon tudjuk mint lehetséges parancsot fogadni.''[3526] Jézus órájának imája 2746 Jézus, amikor eljött az Ô órája, az Atyához imádkozik.[3527] Imádsága -- a leghosszabb imája, amit az evangélium ránk hagyott -- átfogja a teremtés és az üdvösség egész rendjét, miként halálát és föltámadását is. Jézus órájának imája mindig az övé marad, miként a húsvétja is, mely -- mivel ,,egyszer s mindenkorra'' történt -- jelenvaló marad Egyházának liturgiájában. >>1085 2747 A keresztény hagyomány méltán nevezi Jézus ,,papi'' imájának. A mi Fôpapunk imája ez, elválaszthatatlan áldozatától, az Atyához való átmenetelétôl (,,pászkájától'', 'húsvétjától'), melyben teljes önmagát egészen az Atyának ,,szenteli''.[3528] 2748 Ebben a húsvéti, áldozati imában minden ,,összefoglaltatik''[3529] Ôbenne: Isten és a világ, az Ige és a test, az örök élet és az idô, a szeretet, mely odaadja magát, és a bűn, mely ezt a szeretetet elárulja, a jelenlévô tanítványok és azok, akik szavukra hinni fognak Ôbenne; a kiüresítés és a dicsôség. Az Egység imája ez. >>518, >>820 2749 Jézus egészen teljesítette az Atya művét, és az Ô imádsága, miként áldozata is, kiterjed az idôk végezetéig. Az Óra imádsága betölti a végsô idôket, és beteljesedésükhöz vezeti azokat. Jézus, a Fiú, akinek az Atya mindent odaajándékozott, egészen az Atyának adja magát, s ugyanakkor emelkedett szabadsággal fejezi ki magát[3530] a hatalom miatt, melyet az Atya adott neki minden test fölött. A Fiú, aki Szolgává lett, az Úr, Pantokrátor. Fôpapunk, aki értünk imádkozik, Az is, aki imádkozik bennünk, és Isten, aki meghallgat minket. >>2616 2750 Az Úr Jézus szent Nevébe behatolva tudjuk fölfogni belülrôl az imádságot, amelyre Ô tanít minket: ,,Miatyánk!'' Papi imája belülrôl sugallja az ,,Atya-imádság'' nagy kéréseit: a törôdést az Atya Nevével,[3531] az Ô országáért (dicsôségéért[3532]) égô buzgóságot, az Atya akaratának, üdvözítô tervének[3533] teljesítését és a gonosztól való szabadítást.[3534] >>2815 2751 Végül ebben az imádságban nyilatkoztatja ki és adja nekünk Jézus az Atya és a Fiú elválaszthatatlan ,,ismeretét,''[3535] ami maga az imádságos élet misztériuma. >>240 Összefoglalás 2752 Az imádság törekvést tételez föl és harcot önmagunk és a Kísértô cselvetései ellen. Az imádság harca elválaszthatatlan a ,,lelki harctól'', mely szükséges ahhoz, hogy állandó jelleggel Krisztus Lelke szerint cselekedjünk. Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik. 2753 Az imádság harcában szembe kell szállnunk a téves ima- fölfogásokkal, a különbözô gondolkodási irányzatokkal és ellenkezô tapasztalatainkkal. E kísértésekre, melyek kétségbe vonják az imádság hasznát, sôt lehetôségét is, alázattal, bizalommal és állhatatossággal kell válaszolnunk. 2754 Az imádság végzése közben a fô nehézség a lélek elszórakozása és a szárazság. Gyógyszere a hitben, a megtérésben és a szív virrasztásában van. 2755 Két gyakori kísértés fenyegeti az imádságot: a kicsinyhitűség és a lelki restség, ami az aszkézist lazító és elkedvetlenedéshez vezetô lelki depresszió. 2756 Próbára tétetik a gyermeki bizalom, amikor úgy érezzük, hogy nem mindig találunk meghallgatásra. Az evangélium arra késztet, hogy vizsgáljuk meg, vajon imádságunk megegyezik-e a Lélek vágyával? 2757 ,,Szünet nélkül imádkozzzatok'' (1Tesz 5,17). Mindig lehet imádkozni. Az ima életszükséglet is. Az imádság és a keresztény élet elválaszthatatlan egymástól. 2758 Jézus órájának imája, amit helyesen nevezünk ,,papi imának''[3536], összefoglalja a teremtés és az üdvösség egész rendjét. Ez sugallja a ,,Miatyánk'' imádságának nagy kéréseit. ======================================================================== Az Úr imádsága: ,,Miatyánk'' 2759 ,,Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.'' (Lk 11,1) E kérésre válaszolva bízza az Úr tanítványaira és Egyházára az alapvetô keresztény imádságot. Szent Lukács A Miatyánknak rövid szövegét adja (öt kéréssel),[3537] Szent Máté egy bôvebb változatot (hét kéréssel).[3538] Az Egyház liturgikus hagyománya Szent Máté szövegét vette át: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. (Mt 6,9--13) 2760 A liturgikus gyakorlat az Úr imádságát igen korán doxológiával zárta. A Didakhéban: ,,Mert tiéd a hatalom és a dicsôség mindörökké''.[3539] Az Apostoli Konstitúciók elébe teszik ,,az ország'' szót.[3540] A mai ökumenikus változatban ez a formula szerepel. A bizánci hagyomány a dicsôség szóhoz hozzáfűzi: ,,Atyáé, Fiúé és Szentléleké''. A Római Misekönyv az utolsó kérést[3541] a boldog remény[3542] és Urunk Jézus Krisztus eljövetele várásának távlatában bontja ki. Erre válaszol a közösség akklamációja, vagy ismétlik az Apostoli Konstitúciók doxológiáját. >>2855, >>2854 ======================================================================== ,,Az egész evangélium breviáriuma'' 2761 ,,Valójában az Úr imája az egész evangélium breviáriumát'' tartalmazza.[3543] Az Úr ,,az imádságra vonatkozó tanítás átadása után mondta: kérjetek és adatik nektek (Jn 16,24), és vannak dolgok, melyeket mindenki a körülményeinek megfelelôen kér, elôrebocsátván a törvényes és rendes imádságot, mintegy alapként az Istenhez járulók vágyaihoz; ez ad jogot a ráépülô kérésekhez''.[3544] I. A szentírás középpontjában 2762 Szent Ágoston, miután megmutatta, hogy a zsoltárok miként jelentenek táplálékot a keresztény imádsághoz és hogyan torkollnak bele a ,,Miatyánk'' kéréseibe, így fejezi be: ,,Ha átfutod a Szentírás minden imádságát, úgy vélem, nem fogsz találni semmit, amit az Úr imája ne tartalmazna és ne foglalna magában.''[3545] 2763 Az összes Írás (a Törvény, a Próféták és a Zsoltárok) Krisztusban teljesednek be.[3546] Ez a ,,Jó Hír'' az evangélium. Elsô kihirdetését Szent Máté a Hegyi Beszédben foglalja össze.[3547] A mi Atyánkhoz szóló imádság tehát e meghirdetés középpontjában áll. Az Úrtól ránk bízott imádságnak minden egyes kérését ez az összefüggés világítja meg: >>102 ,,Az Úr imádsága a legtökéletesebb (...) Benne nemcsak mindazért imádkozunk, ami után jogosan vágyakozhatunk, hanem abban a sorrendben is, amelyben vágyakoznunk kell utána; így ez az imádság nemcsak kérni tanít, hanem alakítja egész érzületünket is.''[3548] >>2541 2764 A Hegyi Beszéd az élet tanítása, az Úr imádsága könyörgés; de mindkettôben az Úr Lelke ad új formát vágyainknak, azokkal a belsô indításokkal, melyek éltetnek minket. Jézus szavai ezt az új életet tanítják nekünk, és arra tanítanak, hogy imádságban ezt kérjük. Imádságunk helyességétôl függ a Krisztusban való életünk igazsága. >>1965, >>1969 II. ,,Az Úr imádsága'' 2765 A hagyományos kifejezés, az 'Úr imádsága' azt jelenti, hogy Jézus, a mi Urunk tanította nekünk a mi Atyánkhoz szóló imádságot. Ez a Jézustól származó imádság valóban egyedülálló: ,,az Úré''. Egyrészt ennek az imádságnak a szavaiban az egyszülött Fiú adja nekünk azokat a szavakat, melyeket az Atya neki adott:[3549] Ô a mi imádságunk Tanítómestere. Másrészt mint Megtestesült Ige a maga emberi szívében ismeri embertestvérei szükségleteit, és azokat kinyilatkoztatja nekünk: Ô a mi imádságunk mintaképe. >>2701 2766 De Jézus nem egy mechanikusan ismétlendô formulát hagyott ránk.[3550] Mint minden szóbeli imában, a Szentlélek tanítja Isten igéje által Isten gyermekeit Atyjukhoz imádkozni. Jézus nemcsak gyermeki imádságunk szavait adja, hanem a Lelket is, hogy ezek a szavak bennünk ,,lélek és élet'' (Jn 6,63) legyenek. Sôt gyermeki imádságunk módja és lehetôsége abból fakad, hogy az Atya ,,elküldte (...) Fiának Lelkét a szívünkbe, aki így kiált: Abba, Atya!'' (Gal 4,6). Mivel imádságunk a vágyainkat képviseli az Atya elôtt, Ô is, ,,aki a szíveket vizsgálja'', az Atya, ,,tudja, hogy mire vágyik a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért'' (Róm 8,27). Atyánkhoz szóló imádságunk beleszövôdik a Fiú és a Lélek titokzatos küldetésébe. >>690 III. Az Egyház imádsága 2767 Az Egyház az Úr szavainak és a Szentléleknek -- aki e szavaknak életet ad a hívôk szívében -- ezt az elválaszthatatlan ajándékát kezdettôl fogva elfogadta és életté váltotta. Az elsô közösségek ,,napjában háromszor''[3551] imádkozzák az Úr imádságát a zsidó jámborságban szokásos ,,Tizennyolc áldás'' helyett. 2768 Az apostoli hagyomány szerint az Úr imádsága lényegében a liturgikus imádságban gyökerezik. Az Úr ,,arra tanít, hogy közösen imádkozzunk a testvérekért. Nem azt mondja ugyanis: Atyám, aki a mennyekben vagy, hanem mi Atyánk, a közös Testért mondva a könyörgéseket.''[3552] Az Úr imádsága minden liturgikus hagyományban integrális része a zsolozsma nagy imaóráinak. De egyházi jellege fôként a keresztény beavatás három szentségében mutatkozik meg nyilvánvalóan: 2769 A keresztségben és a bérmálásban az Úr imádságának átadása az isteni életre való újjászületést jelzi. Mivel a keresztény imádság azt jelenti, hogy Isten Igéjével szólunk Istenhez, azok, akik ,,újjászülettek (...) Isten élô Igéje által'' (1Pt 1,23), megtanulják Atyjukat azzal az Igével megszólítani, amit Ô mindig meghallgat. A beavatás után ezt tehetik, mert a Szentlélek kenetének eltörölhetetlen pecsétje tétetett szívükre, fülükre, ajkukra, egész istengyermeki valóságukra. Emiatt az egyházatyák Miatyánk-kommentárjainak nagyobb része a katekumenokhoz és újonnan megkereszteltekhez szól. Amikor az Egyház imádkozza az Úr imádságát, mindig az ,,imént született kisdedek'' népe az, amely imádkozik és irgalmasságot nyer.[3553] >>1243 2770 Az eucharisztikus liturgiában az Úr imádsága úgy jelenik meg, mint az egész Egyház imádsága. Itt nyilvánul meg teljes értelme és hatékonysága. Az anafora (szentmise kánonja) és a szentáldozás liturgiája között állva egyrészt összefoglal minden az epiklézisben elmondott kérést és közbenjárást, másrészt az Ország -- a szentségi kommunióban elôvételezett -- lakomájának ajtaján zörget. >>1350 2771 Az Eucharisztiában az Úr imádsága kéréseinek eszkatologikus jellege is megmutatkozik. A ,,végsô idôk'', az üdvösség idejének -- mely a Szentlélek kiáradásával kezdôdött és az Úr második eljövetelével fog befejezôdni -- saját imádsága. A mi Atyánknak elmondott kérések, az Ószövetség imádságaitól eltérô módon, már az \|dvösség misztériumára támaszkodnak, amely a megfeszített és föltámadott Krisztusban egyszer s mindenkorra megvalósult. >>1403 2772 Ebbôl a rendíthetetlen hitbôl fakad a remény, amely a hét kérés mindegyikét ébreszti. Ugyanakkor e kérések kifejezik a jelen idô, a türelem és a várakozás idejének sóhajait, amikor még ,,nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk'' (1Jn 3,2).[3554] Az Eucharisztia és a Miatyánk az Úr eljövetelére irányul, ,,amíg el nem jön'' (1Kor 11,26). >>1820 Összefoglalás 2773 Jézus tanítványai kérésére (,,Urunk, taníts meg minket imádkozni'': Lk 11,1) válaszolva rájuk bízta az alapvetô keresztény imádságot, a ,,Miatyánkot''. 2774 ,,Az Úr imája valójában az egész evangélium breviáriumát'' tartalmazza,[3555] ,,a legtökéletesebb.''[3556] A Szentírás központjában áll. 2775 Az Úr imádságának nevezzük, mert az Úr Jézustól kapjuk, aki imádságunk Tanítómestere és példaképe. 2776 Az Úr imádsága kiemelkedôen az Egyház imádsága. Integrális része a zsolozsma nagy imaóráinak és a keresztény beavatás szentségeinek: a keresztségnek, a bérmálásnak és az Eucharisztiának. A szentmisében mutatja meg kéréseinek ,,eszkatologikus'' jellegét az Úr várásában, ,,amíg el nem jön'' (1Kor 11,26). ======================================================================== ,,Mi Ayánk, ki vagy a mennyekben'' I. ,,Teljes bizalommal merünk közeledni'' 2777 A római liturgiában az eucharisztikus közösség azt a fölszólítást kapja, hogy gyermeki merészséggel mondja a Miatyánkot. A keleti liturgiák hasonló kifejezéseket használnak: ,,Teljes bizalommal merjük'', ,,Tégy minket méltóvá''. Az égô csipkebokorból Mózesnek ez mondatott: ,,Ne közelíts! Vesd le sarudat!'' (Kiv 3,5). Egyedül Jézus léphette át az isteni szentség e küszöbét. ,,Miután a bűnöktôl való megtisztítást elvégezte'' (Zsid 1,3), az Atya színe elé vezet bennünket: ,,Íme, én és a gyermekek, akiket Isten ajándékozott nekem'' (Zsid 2,13). ,,Rabszolga voltunk tudata a föld alá süllyesztene, földbôl teremtettségünk porrá változtatna, ha az Atya hatalmas parancsa és a Fiú Lelke nem biztatna. Isten -- mondja -- elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki így kiált: ťAbba, Atya!Ť (Róm 8,15) (...) Mikor merészelné a halandóság Atyának szólítani Istent, ha nem most, amikor az ember bensôjét mennyei erô élteti?''[3557] >>270 2778 Az Úr imádságába bennünket bevezetô Szentlélek e hatalmát a keleti és nyugati liturgiákban a szép, jellegzetesen keresztény ,,parrhészia'' kifejezéssel jelölik, ami annyit jelent: 'egyszerűség', 'gyermeki bizalom', 'örvendezô biztonság', 'alázatos merészség' és 'annak bizonyossága, hogy szeretnek bennünket'.[3558] >>2828 II. ,,Atya!'' 2779 Mielôtt magunkévá tennénk az Úr imádságának ezt az elsô impulzusát, nem haszontalan alázatosan megtisztítani a szívünket ,,e világ'' néhány hamis képétôl. Az alázatosság ismerteti el velünk: ,,Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, sem az Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni'' (Mt 11,27), azaz a ,,kicsinyek'' (Mt 11,25). A szív megtisztítása a személyes életünkbôl és kultúránkból származó apa- és anyaképre vonatkozik, melyek befolyásolják Istennel való kapcsolatunkat. Isten, a mi Atyánk fölülmúlja e teremtett világ kategóriáit. Ezen a téren Ôróla vagy Vele szemben a saját elképzeléseinket állítani, azt jelentené, hogy imádandó vagy elvetendô bálványokat faragunk. Az Atyához imádkozni azt jelenti, hogy belépünk az Ô misztériumába úgy, ahogy Ô van és amilyennek a Fiú nekünk kinyilatkoztatta: >>239 ,,Az Isten ťAtyaŤ nevét senki nem tudta meg. Mózes is, aki kérdezett felôle, egy másik nevet hallott. Nekünk a Fiúban ki lett nyilatkoztatva. Mert az Atya nevet csak a ťFiúŤ neve után ismerjük meg.''[3559] 2780 Istent azért tudjuk ,,Atya'' néven szólítani, mert emberré lett Fia kinyilatkoztatta nekünk Ôt, s mert az ô Lelke megismertet minket Vele. Amit az ember meg nem ismerhet, s amibe az angyali hatalmasságok sem pillanthatnak be, tudniillik a Fiú és az Atya személyes kapcsolatába,[3560] íme, abban a Fiú Lelke részesít bennünket, akik hisszük, hogy Jézus a Krisztus, és Istenbôl születtünk.[3561] >>240 2781 Amikor az Atyához imádkozunk, közösségben vagyunk vele és az ô Fiával, Jézus Krisztussal.[3562] Ekkor ismerjük meg és ismerjük el Ôt mindig új csodálattal. Az Úr imádságának elsô szava, mielôtt kérés lenne, imádó áldás. Ugyanis az isteni dicsôséget mint ,,Atyának'' adjuk meg az igaz Istennek. Hálát adunk neki, hogy a nevét kinyilatkoztatta nekünk, és megadta nekünk, hogy ezt higgyük és az Ô lakóhelye lehetünk. >>2665 2782 Azért imádhatjuk az Atyát, mert egyszülött Fiában gyermekeivé fogadva az Ô életében való újjászületéssel ajándékozott meg minket: a keresztség által Krisztusának testébe épít be, és Lelkének kenete által, aki a Fôbôl árad a tagokra, ,,krisztusokat'' formál belôlünk. >>1267 ,,Isten ugyanis, aki eleve elrendelt minket a gyermekké fogadásra, hasonlóvá tett Krisztus megdicsôült Testéhez. Tehát Krisztus részeseivé válva méltán neveznek minket ťkrisztusoknakŤ.''[3563] ,,Az új ember, aki újjászületett és Isten kegyelmébôl újra Istené, elsô helyen az ťAtyáŤ-t mondja, mert már fiú lett.''[3564] 2783 Így az Úr imádsága által az Atya kinyilatkoztatásával együtt önmagunkról is kinyilatkoztatást kapunk.[3565] >>1701 ,,Ó, ember! Tekintetedet nem merted az égre emelni, szemedet a földre szegezted, és hirtelen elnyerted Krisztus kegyelmét: minden bűnöd bocsánatot nyert. Gonosz szolgából jó fiú lettél. (...) Emeld föl tehát szemedet az Atyához, aki a fürdô által nemzett, az Atyához, aki a Fiú által megváltott téged és mondd, ťMi Atyánk!Ť (...) De ne követelj magadnak elôjogokat. Egyedül csak Krisztusnak Atyja különlegesen, nekünk mindannyiunknak közösen Atyánk, mert egyedül Ôt nemzette, bennünket teremtett. Mondjad tehát te is kegyelembôl, ťMi AtyánkŤ, hogy fiú lehess.''[3566] 2784 A gyermekké fogadás ezen ingyenes ajándéka állandó megtérést és új életet követel tôlünk. A Miatyánk imádságának két alapvetô készséget kell kifejlesztenie bennünk: >>1428 A vágyat és az akaratot, hogy Hozzá hasonlók legyünk. Az Ô képére vagyunk teremtve, kegyelembôl visszakapjuk az istenhasonlóságot, és erre válaszolnunk kell: >>1997 ,,Ha Istent Atyánknak nevezzük, akkor Isten fiaiként is kell cselekednünk.''[3567] ,,Akinek vad és kegyetlen lelke van, nem nevezheti Atyának a jóságos Istent: nem ôrzi a mennyei Atyában meglévô jóság vonásait.''[3568] ,,Mindig az Atyai szépséget kell figyelni, és szerinte kell mindegyikünknek ékesítenie a lelkét.''[3569] 2785 Alázatos és bizakodó szívet, mellyel megtérünk és olyanokká válunk, ,,mint a gyermekek'' (Mt 18,3): mert az Atya a ,,kicsinyeknek'' nyilatkoztatja ki magát (Mt 11,25): >>2562 Olyan állapot ez, ,,melyet egyedül Isten szemlélése és a szeretet tüze alakít, általa a lélek elolvad az Ô szeretetében és családias bensôséggel beszélget Istennel mint Atyával''.[3570] ,,Mi Atyánk. Ez a név a szeretetet is éleszti -- mert mi lehet drágább a gyermekeknek, mint az Atya? --, és a bizakodva kérô érzületet (...) és bizonyos bátorságot is, mellyel kérni készülünk (...). Mert mit ne adna meg kérô gyermekeinek, amikor már korábban megadta nekik azt, hogy gyermekei legyenek?''[3571] III. ,,Mi'' Atyánk 2786 A ,,mi'' Atyánk megszólítás Istenhez szól. A ,,mi'' birtokos névmás részünkrôl nem birtoklást jelent, hanem egy egészen új kapcsolatot Istennel. >>443 2787 Amikor azt mondjuk, ,,mi'' Atyánk, elôször azt valljuk meg, hogy az Ô szeretetének minden ígérete, amiket a próféták elôre hirdettek, az új és örök Szövetséggel az Ô Krisztusában beteljesedtek: mi az ,,Ô'' népe lettünk, és Ô a ,,mi'' Istenünk. Ez az új kapcsolat ingyenesen ajándékozott kölcsönös összetartozás: szeretettel és hűséggel[3572] kell válaszolnunk ,,a kegyelemre és igazságra'', melyeket Jézus Krisztusban kaptunk ajándékba.[3573] >>782 2788 Mivel az Úr imádsága az ô népének imádsága a ,,végsô idôkben'', ez a ,,mi'' Isten utolsó ígéretébe vetett reményünk bizonyosságát is kifejezi; az új Jeruzsálemben Ô fogja mondani a gyôztesnek: ,,Én az ô Istene leszek, ô meg az én fiam lesz'' (Jel 21,7). 2789 A ,,mi'' Atyánkhoz imádkozva személyesen fordulunk a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához. Nem osztjuk föl az istenséget, hiszen az Atya annak ,,forrása és kezdete''. Sokkal inkább megvalljuk, hogy a Fiú öröktôl fogva tôle születik és a Szentlélek belôle származik. De a személyeket sem keverjük össze, hiszen megvalljuk, hogy közösségben vagyunk az Atyával és az ô Fiával, Jézus Krisztussal az ô egyetlen Szentlelkükben. A Szentháromság egy lényegű és oszthatatlan. Amikor az Atyához imádkozunk, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt imádjuk és megdicsôítjük Ôt. >>245, >>253 2790 Nyelvtanilag a ,,mi'' többeket közösen érintô valóságot jelez. Egy az Isten, és azok vallják ôt Atyjuknak, akik az Ô egyetlen Fiába vetett hit által újjászülettek vízbôl és Szentlélekbôl.[3574] Az Egyház Isten és az emberek ezen új közössége. Az egyetlen Fiúval -- aki az ,,elsôszülött'' lett ,,a sok testvér közül'' (Róm 8,29) -- egyesült [Egyház] közösségben van az egy és ugyanazon Atyával, az egy és ugyanazon Szentlélekben.[3575] A ,,mi'' Atyánkhoz imádkozva minden megkeresztelt ember ebben a közösségben imádkozik: ,,A hívôk közösségének egy volt a szíve és a lelke'' (ApCsel 4,32). >>787 2791 Emiatt a keresztények megosztottságai ellenére a ,,mi'' Atyánkhoz mondott imádság minden megkeresztelt számára közjó és sürgetô meghívás. A Krisztusba vetett hit és a keresztség által közösségben kell résztvenniük Jézus tanítványai egységéért mondott imádságában.[3576] >>821 2792 Végül, ha ôszintén imádkozzuk a Miatyánkot, kilépünk az individualizmusból, mert a szeretet, amit befogadunk, megszabadít tôle. Az Úr imájának kezdetén és a négy utolsó kérésben elhangzó ,,mi'' nem zár ki senkit. Ahhoz, hogy igazságban[3577] imádkozhassuk, le kell gyôznünk megosztottságainkat és ellentéteinket. 2793 A megkereszteltek nem tudják a ,,mi'' Atyánk szavait imádkozni anélkül, hogy Ônála mindazokkal kapcsolatba ne kerüljenek, akikért Ô szeretett Fiát odaadta. Isten szeretetének nincsenek határai, a mi imádságunk sem lehet korlátolt.[3578] A Miatyánk imádkozása kitár bennünket az Ô Krisztusban megnyilvánult szeretetének dimenzióira: minden emberrel együtt és minden emberért imádkozni, akik még nem ismerik Ôt, hogy az egy akolba összegyűljenek.[3579] A minden emberrel és az egész teremtéssel törôdô isteni gondoskodás éltetett minden nagy imádkozót: ennek kell kitágítania imádságunkat a szeretet tágasságára, amikor merjük mondani: ,,mi'' Atyánk! >>604 IV. ,,Ki vagy a mennyekben'' 2794 Ez a bibliai kifejezés nem helyet (teret) jelent, hanem létmódot; nem Isten távolságát jelenti, hanem fölségét. A mi Atyánk nem ,,másutt'' van, hanem ,,túl van mindazon'', amit mi az Ô szentségérôl elgondolhatunk. Mivel Ô a háromszor Szent, egészen közel van az alázatos és megtört szívhez. >>326 ,,Jól értjük tehát, hogy a kijelentés: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, az igazak szívére érvényes, mint az Ô szent templomára. Ugyanígy, aki imádkozik, azt is akarja, hogy benne lakjék az, akit megszólít.''[3580] ,,A mennyek azokat is jelenti, akik a mennyei képmást hordozzák, akikben Isten lakik és sétál.''[3581] 2795 A mennyek szimbóluma a szövetség misztériumára utal, melyben élünk, amikor a mi Atyánkhoz imádkozunk. Ô a mennyekben van, ez az Ô lakása, az Atya háza tehát a mi ,,hazánk''. A szövetség földjérôl a bűn kiűzött minket,[3582] és az Atyához a mennybe a szív megtérése vezet vissza.[3583] Krisztusban tehát az ég és a föld megbékél,[3584] mert egyedül a Fiú ,,szállt alá a mennyekbôl'', és Ô teszi, hogy mi Vele együtt oda fölmenjünk keresztje, föltámadása és mennybemenetele által.[3585] >>1024 2796 Amikor az Egyház a ,,mi Atyánk, ki vagy a mennyekben'' imádságot imádkozza, megvallja, hogy mi Istennek a Jézus Krisztusban már a mennyekben lévô népe vagyunk[3586] ,,Krisztussal együtt elrejtve Istenben'',[3587] akik ugyanakkor ,,sóhajtozunk, mert szeretnénk magunkra ölteni mennybôl való lakásunkat'' (2Kor 5,2):[3588] >>1003 ,,A keresztények testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön tartózkodnak, de hazájuk a mennyben van.''[3589] Összefoglalás 2797 Az ôszinte és hűséges bizalom, az alázatos és örvendezô biztonság készségei illenek ahhoz, aki a ,,Miatyánkot'' imádkozza. 2798 Istent ,,Atyának'' szólíthatjuk, mert Isten Fia, kinek testébe a keresztséggel beépültünk, s akiben Isten fogadott gyermekei vagyunk, kinyilatkoztatta nekünk Ôt. 2799 Az Úr imádsága közösségbe kapcsol az Atyával és az Ô Fiával, Jézus Krisztussal. Ez az imádság ugyanakkor önmagunkat is kinyilatkoztatja nekünk.[3590] 2800 A Miatyánk imádkozásának ki kell munkálnia bennünk az akaratot, hogy hasonlók legyünk Ôhozzá, s ugyanígy az alázatos és bizakodó szívet is. 2801 A ,,mi'' Atyánkhoz imádkozva a Jézus Krisztusban megkötött új szövetséget szólítjuk, a közösséget a Szentháromsággal és az isteni szeretetet, mely az Egyház által az egész világra kiterjed. 2802 A ,,ki vagy a mennyekben'' nem helyet jelöl, hanem Isten fölségét és jelenlétét az igazak szívében. Az ég, az Atya lakása az igazi haza, mely felé törekszünk, s melyhez már hozzátartozunk. ======================================================================== A hét kérés 2803 Miután Isten, a mi Atyánk elé jöttünk, hogy Ôt imádjuk, szeressük és áldjuk, a gyermekség Lelke a szívünkbôl hét kérést, hét áldást fakaszt föl. Az elsô három, mely inkább Istenre irányul, az Atya dicsôségébe von be, a következô négy mint Hozzá vezetô utak, az Ô kegyelmébe ajánlja nyomorúságunkat. ,,A mélység hívja a mélységet'' (Zsolt 42,8). >>2627 2804 Az elsô lépés Ôhozzá Ôérte visz bennünket: a Te neved, a Te országod, a Te akaratod! A szeretet sajátsága, hogy elsôsorban arra gondolunk, akit szeretünk. A három kérés egyikében sem beszélünk magunkról, hanem a szeretett Fiú Atyja dicsôségéért ,,lobogó vágya'' és ,,buzgósága'' ragad meg bennünket:[3591] ,,Szenteltessék meg (...). Jöjjön el (...). Legyen meg (...)'': e három kérés az Üdvözítô Krisztus áldozatában már meghallgatásra talált, de attól kezdve végsô beteljesülésük felé tartanak a reményben, amíg Isten nem lesz minden mindenben.[3592] 2805 A kérések második csoportja egyes eucharisztikus epiklézisek lépéseit követi: fölajánlja várakozásainkat, és magára vonja az irgalmasság Atyjának tekintetét. Tôlünk száll az égbe, és már most, ebben a világban visszatér hozzánk: ,,Add meg nekünk (...); bocsásd meg nekünk (...): ne vigy minket (...); szabadíts meg [minket]''. A negyedik és ötödik kérés életünkre vonatkozik, a táplálékára és a bűnbôl való gyógyulására; a két utolsó az élet gyôzelméért folytatott harcunkat és az imádság küzdelmét érinti. >>1105 2806 Az elsô három kéréstôl megerôsödünk a hitben, betelünk reménységgel és lángra lobbanunk a szeretettôl. Mert teremtmények és még bűnösök vagyunk, magunk számára is kérnünk kell -- ezzel a világi és történelmi mérték szerinti ,,nekünk'' szóval --, akiket a mi Istenünk mérhetetlen szeretetének ajánlunk. A mi Atyánk ugyanis Krisztusának Neve és Szent Lelkének Országa által valósítja meg üdvözítô tervét javunkra és az egész világ javára. >>2656--2658 I. ,,Szenteltessék meg a te neved'' >>2142--2159 2807 A ,,megszentelni'' szót itt elsôsorban nem annyira oksági értelemben kell értenünk (egyedül Isten szentel meg, tesz szentté), hanem inkább az értékelés értelmében: elismerni valaminek a szent voltát és annak megfelelôen bánni vele. Így az imádásban ezt a kérést olykor dicséretnek és hálaadásnak értjük.[3593] De Jézus ezt a kérést óhajtó módban tanította nekünk: kérés, vágy, várakozás, melyben Isten és ember összekapcsolódik. Már az elsô kérés bevisz bennünket az Ô istenségének legbelsô misztériumába és emberiségünk üdvösségének drámájába. A kérés, hogy szenteltessék meg az Ô neve, belefoglal minket ,,abba a jóságos tervbe, melyet elôre meghatározott'' (Ef 1,9), ,,hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Ô színe elôtt a szeretetben'' (Ef 1,4). >>2097 2808 Isten üdvrendjének meghatározott pillanataiban kinyilatkoztatja Nevét, de úgy nyilatkoztatja ki, hogy végrehajtja a művét. Ez a mű azonban a javunkra és bennünk nem valósul meg másként, csak ha az Ô Neve a részünkrôl és bennünk megszenteltetik. >>203, >>432 2809 Isten szentsége az Ô örök misztériumának megközelíthetetlen középpontja. Ami belôle a teremtésben és a történelemben megnyilvánul, azt az Írás dicsôségnek, fölsége ragyogásának nevezi.[3594] Isten a maga ,,képére és hasonlatosságára'' (Ter 1,26) teremtvén az embert, dicsôséggel koronázta.[3595] Az ember azonban bűne miatt ,,nélkülözi Isten dicsôségét''.[3596] Ezután Isten azzal mutatja meg a maga szentségét, hogy az embernek kinyilatkoztatja és ajándékozza a Nevét, annak érdekében, hogy helyreállítsa ,,Annak képmása szerint, aki teremtette ôt'' (Kol 3,10). >>293, >>705 2810 Az Ábrahámnak tett ígéretben és az azt követô esküben[3597] Isten kötelezi magát, anélkül hogy fölfedné a Nevét. Mózesnek kezdi kinyilatkoztatni,[3598] és az egész nép szeme láttára nyilvánítja ki, amikor megmenti ôket az egyiptomiaktól: ,,dicsôségesen (...) fölmagasztaltatott'' (Kiv 15,1). A sinai Szövetség után ez a nép az ,,Övé'', és ,,szent (vagy ,,fölszentelt'', ami a héberben ugyanaz) népnek''[3599] kell lennie, mert Isten Neve benne lakik. >>63 2811 A nép azonban -- bár a Szent Isten újra meg újra neki ajándékozza a szent Törvényt,[3600] és az Úr az ,,Ô szent Nevéért'' türelemmel cselekszik -- elfordul Izrael Szentjétôl, és beszennyezi az Ô szent Nevét a nemzetek között.[3601] Ezért az ó Szövetség igazai, a szegények, akik visszatértek a fogságból, és a Próféták, az Ô nevének szenvedélyes szeretetétôl lobogtak. >>2143 2812 Végül Jézusban a szent Isten Neve testben nyert kinyilatkoztatást és adatott számunkra, mint Üdvözítô:[3602] az Ô mivolta, szava és áldozata nyilatkoztatta ki.[3603] Ez az Ô papi imájának a szíve: ,,Szent Atyám, (...) értük szentelem magamat, hogy ôk is megszenteltek legyenek az igazságban'' (Jn 17,19). Jézus, mivel a saját nevét ,,megszenteli'',[3604] ,,kinyilvánítja'' nekünk az Atya nevét.[3605] Húsvétja végén az Atya olyan nevet ajándékoz neki, mely fölötte áll minden névnek: Jézus Úr az Atyaisten dicsôségére.[3606] >>434 2813 A keresztség vizében ,,megfürdetetté (...), megszenteltekké (...) és megigazultakká [lettünk] (...) az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében'' (1Kor 6,11). Egész életünk folyamán a mi Atyánk ,,megszentelésre'' (1Tesz 4,7) hív minket, s mivel Ôbelôle vagyunk Krisztus Jézusban, ,,aki számunkra (...) megszenteléssé lett'' (1Kor 1,30), az Ô dicsôségérôl és a mi életünkrôl van szó, amikor az Ô Neve megszenteltetik bennünk és részünkrôl. Ezért olyan sürgetô elsô kérésünk. >>2013 ,,Egyébként kitôl szenteltethetne meg Isten, aki Ô maga szentel meg? Mivel azonban Ô mondta: ,,szentek legyetek, mert Én szent vagyok'' (Lev 11,44), azt kérjük és azért könyörgünk, hogy mi, akik a keresztségben megszenteltettünk, megmaradjunk abban, amit elkezdtünk. És ezt napról napra kérjük; szükségünk van ugyanis a naponkénti megszentelésre, hogy akik naponta vétkezünk, a vétkeinktôl az állandó megszenteléssel megtisztuljunk. (...) Azért imádkozunk, hogy ez a megszentelés megmaradjon bennünk.''[3607] 2814 Egyszerre függ életünktôl és imáinktól, hogy Isten Neve megszenteltetik-e a népek között: >>2045 ,,Azt kérjük, hogy Isten szentelje meg az Ô nevét, mely szentségével üdvözíti és megszenteli az egész teremtést. (...) Ez a név az, amely az elveszett világnak üdvösséget ad. De kérjük, hogy Isten Neve a mi cselekedetünkkel szenteltessék meg bennünk. Ha ugyanis helyesen cselekszünk, áldják az Isten nevét, ha rosszat teszünk, káromolják. Halljad, amint az Apostol mondja: ťMiattatok káromolják Isten nevét a nemzetek közöttŤ (Róm 2,24).[3608] Kérjük tehát, hogy amennyire szent Isten neve, annyira érdemeljük ki cselekedeteinkben az Ô szentségét.''[3609] ,,Amikor mondjuk: ťSzenteltessék meg a te nevedŤ, azt kérjük, hogy szenteltessék meg bennünk, akik Ôbenne vagyunk, de a többiekben is, akikre Isten kegyelme még vár, hogy ennek a parancsnak is engedelmeskedjünk mindenkiért imádkozva, még ellenségeinkért is. Így tehát mellôzvén a kijelentést, amikor nem mondjuk: szenteltessék meg bennünk, azt mondjuk, hogy szenteltessék meg mindenkiben.''[3610] 2815 Ez a mindent magában foglaló kérés Krisztus imádságával nyer meghallgatást, miként a további hat kérés is. Imádságunk a mi Atyánkhoz akkor a mi imádságunk, ha Jézus nevében mondjuk.[3611] Jézus a maga papi imájában kéri: ,,Szent Atyám, tartsd meg ôket a Nevedben, melyet nekem adtál'' (Jn 17,11). >>2750 II. ,,Jöjjön el a te országod'' 2816 Az Újszövetségben a ,,baszileia'' szót lehet fordítani ,,királyság'' (elvont fogalom), ,,ország'' (konkrét fogalom) vagy ,,uralkodás'' (cselekvés fogalma) értelemben. Számunkra elsôsorban Isten országát jelenti. A megtestesült Igében elközelgett, az egész evangélium hirdette, Krisztus halálában és föltámadásában eljött. Az utolsó vacsora óta Isten országa az Eucharisztiában is eljön, jelen van közöttünk. El fog jönni dicsôségben, amikor Krisztus visszaadja azt Atyjának. >>541, >>2632, >>560, >>1107 ,,De lehet maga Krisztus is Isten országa, akinek eljövetelére naponta vágyódunk, és óhajtjuk, hogy gyorsan mutatkozzék meg. Mivel Ô a mi föltámadásunk, hiszen föltámadunk Ôbenne, Ôt magát is tekinthetjük Isten országának, mivel uralkodni fogunk Ôbenne.''[3612] 2817 Ez a ,,Marana tha'' kérés a Lélek és a Menyasszony kiáltása: ,,Jöjj el, Úr Jézus!'' >>451, >>2632 ,,Ha nem is állna ott az imádság elején az ország eljövetelének kérése, a késôbbiek során kimondanánk, mert reményünk tárgya felé sietünk. Az oltár alatt türelmetlenül kiáltják a vértanú lelkek az Úrnak: ťMeddig nem állsz bosszút vérünkért, Urunk, a föld lakóin?Ť (Jel 6,10). A világ végén ugyanis megtörténik a bosszúállás értük. Sôt, amilyen gyorsan lehet, Urunk, jöjjön el a te országod!''[3613] >>671 2818 Az Úr imájában elsôsorban Isten országának végsô, Krisztus visszatérésével történô eljövetelérôl van szó.[3614] De ez a vágy az Egyházat nem téríti el küldetésétôl e világban, sôt még inkább kötelezi. Pünkösd óta ugyanis az ország eljövetele az Úr Lelkének a műve, ,,aki Krisztus művét folytatja a világban és minden megszentelést teljessé'' tesz.[3615] >>769 2819 ,,Isten országa (...) igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben'' (Róm 14,17). A végsô idôk, melyekben élünk, a Szentlélek kiáradásának ideje. Ezért folyik a végsô harc a ,,test'' és a Lélek között.[3616] >>2046, >>2516 ,,A tiszta lélek mondhatja bizalommal: ťJöjjön el a te országodŤ. Aki ugyanis meghallotta Pált, aki mondta: ťNe uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben!Ť (Róm 6,12), és cselekedetben, gondolatban és beszédben megtisztult, az mondhatja Istennek: ťJöjjön el a te országod!Ť''[3617] >>2519 2820 A Lélek szerint ítélve meg a dolgokat a keresztényeknek különbséget kell tenniük Isten országa növekedése valamint a kultúra és a társadalom -- melyben élnek -- haladása között. E különbségtétel nem szétválasztás. Az ember örök életre szóló meghívása nem elnyomja, hanem megerôsíti kötelességét, hogy a Teremtôtôl kapott erôvel és eszközökkel az igazságosságért és a békéért [3618] éljen ebben a világban. >>1049 2821 E kérést támogatja Jézus imádsága -- mely az Eucharisztiában jelen van és hatékony --, és benne nyer meghallgatást;[3619] gyümölcsét a boldogságok szerinti új életben termi meg.[3620] >>2746 III. ,,Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is'' 2822 A mi Atyánk akarata az, hogy ,,minden ember (...) üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére'' (1Tim 2,3--4). ,,Türelmes (...), mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen'' (2Pt 3,9).[3621] Az Ô minden egyebet összefoglaló parancsa, ami az Ô egész akaratát is kifejezi számunkra, az, hogy szeressük egymást, ahogy Ô szeretett minket.[3622] >>851, >>2196 2823 Isten ,,tudtunkra adta akaratának titkát, azt az ôbenne elôre meghatározott jóságos tervet (...), hogy Krisztusban mint Fôben újraegyesít mindent (...). Igen, mi is ôbenne nyertük el az örökséget, annak végzésébôl, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.'' (Ef 1,9--11) Azt kérjük sürgetôen, hogy ez a jóságos terv valósuljon meg a földön, ahogy a mennyben már megvalósult. >>59 2824 Az Atya akarata Krisztusban, mégpedig emberi akarata által tökéletesen és egyszer s mindenkorra beteljesedett. Jézus, amikor belép e világba, mondja: ,,Íme, eljövök (...), hogy megtegyem, Istenem, a te akaratodat'' (Zsid 10,7).[3623] Egyedül Jézus mondhatja: ,,Én mindig azt teszem, ami Neki tetszik'' (Jn 8,29). Halálküzdelmének imádságában teljesen beleegyezik ebbe az akaratba: ,,Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!'' (Lk 22,42).[3624] Íme, ezért ,,adta oda önmagát [Jézus] a mi bűneinkért (...) Isten akarata szerint'' (Gal 1,4). ,,Ebben az akaratban szentelôdtünk meg Jézus Krisztus testének föláldozása által'' (Zsid 10,10). >>475, >>612 2825 Jézus, ,,jóllehet ô volt a Fiú, az engedelmességet azokból tanulta meg, amiket elszenvedett'' (Zsid 5,8). Mennyivel inkább érvényes ez ránk, teremtményekre és bűnösökre, akik Ôbenne fogadott gyermekek lettünk. Atyánktól azt kérjük, hogy akaratunkat egyesítse Fia akaratával, hogy az Ô akaratát, a világnak életet adó üdvözítô tervét teljesítsük. Erre gyökerében teljesen képtelenek vagyunk, de Jézussal egyesülve és az Ô Lelkének erejével át tudjuk adni akaratunkat az Atyának, és el tudjuk határozni magunkat arra, hogy azt válasszuk, amit az Ô Fia mindig választott: az ATya tetszésére cselekedni.[3625] >>615 Hozzá ragaszkodva ,,egy lélek lehetünk Ôvele, és így megérthetjük az Ô akaratát, hogy amilyen tökéletesen megvalósul a mennyben, úgy valósuljon meg ez az akarat itt a földön is''.[3626] ,,Látod-e, hogyan tanít [Jézus Krisztus] arra, hogy szerényen cselekedjünk, megmutatván, hogy az erény nem csak a mi törekvésünktôl, hanem a mennyei kegyelemtôl is függ? Ugyanígy mindegyikünknek, akik imádkozunk, megparancsolta, hogy viseljük az egész földkerekség gondját. Ugyanis nem azt mondta: ťlegyen meg a te akaratodŤ bennem vagy bennetek, hanem a földön mindenütt, hogy a tévedést kigyomlálják és elültessék az igazságot, zárjanak ki minden gonoszságot és térjen vissza az erény, és az akarat teljesítése tekintetében már ne legyen különbség az ég és a föld között.''[3627] 2826 Az imádság által föl tudjuk ismerni, hogy mi az Isten akarata,[3628] és elnyerhetjük a teljesítéséhez szükséges türelmet.[3629]Jézus tanítja nekünk, hogy a mennyek országába nem szavakkal lépünk be, hanem megtéve ,,az én Atyám akaratát, aki a mennyekben van'' (Mt 7,21). 2827 ,,Ha valaki megteszi Isten akaratát, azt meghallgatja'' (Jn 9,31).[3630] Ilyen nagy hatalma van az Egyház Urának nevében mondott imádságának, fôként az Eucharisztiában; ez ugyanis közbenjáró közösség Isten szentséges Anyjával[3631] és az összes szentekkel együtt, akik ,,kedvesek'' voltak az Úrnak, mert egyedül az Ô akaratát akarták teljesíteni: >>2611 ,,Az sem tér el az igazságtól, ha úgy fogjuk föl: a ťlegyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön isŤ kérést, hogy miként a mi Urunk Jézus Krisztusban, úgy az Egyházban is: miként a férfiban, aki az Atya akaratát teljesítette, úgy a nôben is, aki eljegyeztetett vele.''[3632] >>796 IV. ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma'' 2828 ,,Add meg nekünk'': milyen szép a gyermekek bizalma, akik mindent Atyjuktól várnak: aki ,,fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esôt ad igazaknak is, bűnösöknek is'' (Mt 5,45), és minden élônek ,,eledelt ad a maga idejében'' (Zsolt 104,27). Jézus ezt a kérést tanítja nekünk: ez valójában dicsôíti a mi Atyánkat, mert elismeri, hogy Ô mennyire jó minden jóság fölött. >>2778 2829 Az ,,add meg nekünk'' a Szövetség kifejezése is: mi az Övé vagyunk és Ô a miénk, értünk van. De a ,,nekünk'' Istent az összes ember Atyjának is elismeri, és mindenkiért kérjük Ôt, szolidárisan szükségleteikkel és fájdalmaikkal. >>1939 2830 ,,Kenyerünket''. Lehetetlen, hogy az Atya, aki nekünk életet ad, ne adná az élethez szükséges eledelt és minden ,,megfelelô'' anyagi és lelkit jót hozzá! A Hegyi Beszédben Jézus ezt a gyermeki bizalmat sürgeti, mely együttműködik a mi Atyánk gondviselésével.[3633] Egyáltalán nem tesz tétlenné,[3634] hanem azt akarja, hogy megszabaduljunk minden szorongó nyugtalanságtól és aggodalmaskodástól. Isten fiainak gyermeki ráhagyatkozása ilyen: >>2633 ,,Az Isten országát és igazságát keresôknek azt ígéri, hogy minden megadatik nekik hozzá: mivel ugyanis Istené minden, semmije nem hiányzik annak, aki Istent magáénak mondja, ha ô maga nem hiányzik Istennek.''[3635] >>227 2831 De azok jelenléte, akik a kenyér hiánya miatt éheznek, e kérés más mélységét nyitja meg. Az éhség drámája a világban az igazságban imádkozó keresztényeket arra hívja , hogy hatékony felelôsséget vállaljanak testvéreikért, mind egyéni eljárásukban, mind az emberi családdal való szolidaritásban. Az Úr imádságának e kérése nem választható el sem a szegény Lázárról,[3636] sem az utolsó ítéletrôl szóló példabeszédektôl.[3637] >>1038 2832 Mint kovász a tésztában, úgy kell áthatnia az Ország újdonságának Krisztus Lelkével a földet.[3638] Ennek abban kell megnyilvánulnia, hogy az igazságosság érvényesül a személyes és társadalmi, gazdasági és nemzetközi kapcsolatokban, nem feledve, hogy igazságos struktúra lehetetlen olyan emberek nélkül, akik igazak akarnak lenni. >>1928 2833 A ,,mi'' kenyerünkrôl van szó: az ,,egy''-rôl ,,sokaknak''. A boldogságok szegénysége a megosztás erénye: arra szólít föl, hogy az anyagi és lelki javakat adjuk tovább és osszuk meg, nem kényszerbôl, hanem szeretetbôl, hogy egyesek bôsége segítsen mások ínségén.[3639] >>2790, >>2546 2834 ,,Imádkozzál és dolgozzál!''[3640] ,,Úgy imádkozzatok, mintha az egész Istentôl függene, és úgy dolgozzatok, mintha az egész tôletek függene.''[3641] Munkánk végeztével az eledel a mi Atyánk ajándéka marad; jó dolog Tôle kérni és hálát adni Neki érte. Ez az asztali áldás értelme a keresztény családban. >>2428 2835 Ez a kérés és a vele járó felelôsség egy másik éhségre is érvényes, amitôl elpusztulnak az emberek: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten ajkáról származik'' (Mt 4,4),[3642] azaz az Ô Igéjével és az Ô Lelkével. A keresztényeknek minden erôvel azon kell lenniük, hogy ,,a szegényeknek hirdessék az evangéliumot''. Ugyanis vannak, akik éhséget éheznek a földön, ,,nem kenyérre éheznek, nem a vízre szomjaznak, hanem az Úr igéjét akarják hallani'' (Ám 8,11). Emiatt e negyedik kérés sajátosan keresztény értelme az élet Kenyerére vonatkozik: Isten igéjére, melyet a hitben kell fogadnunk, és Krisztus Testére, melyet az Eucharisztiában veszünk magunkhoz.[3643] >>2443, >>1384 2836 A ,,ma'' a bizalom kifejezése is. Az Úr tanítja ezt;[3644] a mi vakmerôségünk ezt nem találhatta ki. Mivel elsôsorban az Ô igéjérôl és az Ô Fiának Testérôl van szó, ez a ,,ma'' nemcsak a mi halandó idônké: Isten ,,mai napja'': >>1165 ,,Ha naponta veszed, számodra naponta ťmaŤ van. Ha a ma számodra Krisztus, akkor számodra naponta föltámad. Hogyan? ťAz én Fiam vagy te, én ma szültelek tégedŤ (Zsolt 2,7). Tehát akkor van ťmaŤ, amikor Krisztus föltámad.''[3645] 2837 ,,Mindennapi''. Az Újszövetség a görög ,,epioúszion'' ('mindennapi') szót másutt nem használja. Kronológiai értelemben pedagógiai célzatú megismétlése a ,,ma'' szónak,[3646] hogy megerôsítsen a ,,kivétel nélküli'' bizalomban. Minôségi értelemben azt jelenti, ami az élethez szükséges, tágabban a fönnmaradáshoz elegendô javakat.[3647] Szó szerint (epioúszion = lényeg fölötti) közvetlenül az élet kenyerét, Krisztus Testét és ,,a halhatatlanság orvosságát''[3648] jelenti, mely nélkül nincs bennünk élet.[3649] Végül ha az elôzô szóval összekapcsoljuk, nyilvánvaló a mennyei értelem: a ,,nap'', melyrôl itt szó van, az Úr napja, az Ország lakomájának napja, melyet az Eucharisztiában, az eljövendô ország kóstolójában elôvételezünk. Emiatt kell az eucharisztikus liturgiát ,,minden nap'' ünnepelni. >>2659, >>2633, >>1405, >>1166, >>1389 ,,Az Eucharisztia tehát mindennapi kenyerünk (...). Az erô ugyanis, amit jelent, az egység, hogy az Ô testébe beépítve, tagjaivá válva az legyünk, amit magunkhoz veszünk. (...) És hogy az Egyházban naponta olvasmányokat hallgattok, az mindennapi kenyér; az is, hogy himnuszokat hallgattok és mondotok, mindennapi kenyér. Ezek ugyanis szükségesek zarándokutunkhoz.''[3650] A mennyei Atya buzdít bennünket, hogy mint mennyei gyermekek kérjük a mennyei Kenyeret.[3651] Krisztus ,,a kenyér, akit elvetettek a szűzben, megkelt a testben, megdagasztottak a szenvedésben, megsütöttek a sír kemencéjében, föltálalják a templomokban, leteszik az oltárokra, és Ô maga szolgálja föl a híveknek naponta mint mennyei eledelt''.[3652] V. ,,Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek'' 2838 Ez a kérés csodálkozást vált ki. Ha a mondatnak csak az elsô felérôl volna szó -- ,,bocsásd meg a mi vétkeinket'' -- az Úr imádságának elsô három kérésében bennfoglaltan benne lehetne, mert Krisztus áldozata a ,,bűnök bocsánatára'' van. A mondat második fele szerint azonban kérésünk csak akkor nyer meghallgatást, ha elôbb megfelelünk egy követelménynek. Kérésünk a jövôre irányul, válaszunknak meg kell elôznie; egy szó köti össze a kettôt: ,,miképpen''. >>1425, >>1933, >>2631 ,,Bocsásd meg a mi vétkeinket''... 2839 Merész bizalommal kezdtünk imádkozni a mi Atyánkhoz. Kérve Tôle, hogy szenteltessék meg az Ô Neve, azt kértük, hogy egyre inkább megszentelôdjünk. Jóllehet magunkra öltöttük a keresztségi ruhát, utána is vétkezünk és elfordulunk Istentôl. Most ebben az új kérésben hozzá fordulunk, mint a tékozló fiú,[3653] és bűnösnek valljuk magunkat elôtte, mint a vámos.[3654] Kérésünk ,,gyónással'' kezdôdik, mellyel egyszerre valljuk meg nyomorúságunkat és az Ô irgalmasságát. Erôs a reményünk, mert az Ô Fiában ,,van megváltásunk és bűneink bocsánata'' (Kol 1,14).[3655] Megbocsátásának hatékony és biztos jelét Egyházának szentségeiben találjuk meg.[3656] >>1425, >>1439, >>1422 2840 Márpedig -- és ez félelmetes dolog -- az irgalmasság e folyama nem tud a szívünkbe hatolni, amíg meg nem bocsátunk azoknak, akik minket megbántottak. A szeretet, miként Krisztus Teste is, oszthatatlan: nem tudjuk szeretni Istent, akit nem látunk, ha a testvért és a nôvért, akiket látunk, nem szeretjük.[3657] A szívünk, ha megtagadja a megbocsátást fivéreinktôl és nôvéreinktôl, bezárul és keménysége áthatolhatatlanná teszi az Atya irgalmas szeretete számára; bűneink megvallásában szívünk megnyílik az Ô kegyelme elôtt. >>1864 2841 Ez a kérés oly fontos, hogy az egyetlen, amire az Úr visszatér és amit a Hegyi Beszédben részletez.[3658] A Szövetség misztériumának e fôbenjáró követelménye az ember számára lehetetlen. ,,Istennél azonban minden lehetséges'' (Mt 19,26). ,,...Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek'' 2842 Ez a ,,miképpen (=miként)'' nemcsak itt fordul elô Jézus tanításában: ,,Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes'' (Mt 5,48). ,,Legyetek irgalmasok, miként a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6,36). ,,Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, miként én szerettelek titeket'' (Jn 13,34). Az Úr parancsának megtartása lehetetlen, ha az isteni példa kívülrôl történô utánzásáról van szó. Itt azonban a mi Istenünk szentségében, irgalmasságában és szeretetében eleven és a ,,szív mélyébôl'' fakadó részesedésrôl van szó. Egyedül a Lélek, akibôl ,,élünk'' (Gal 5,25), tud minket olyan érzületűekké tenni, mint amilyen Jézus Krisztusban volt.[3659] Így lehetôvé válik a megbocsátás egysége, ,,megbocsátván egymásnak, miként Isten is megbocsátott nekünk Krisztusban'' (Ef 4,32). >>521 2843 Így megelevenednek az Úr szavai a megbocsátásról, arról a szeretetrôl, mely mindvégig szeret.[3660] Az irgalmatlan szolga példabeszéde, mely megkoronázza az Úr tanítását az egyházi közösségrôl,[3661] e szavakkal végzôdik: ,,Ugyanígy tesz mennyei Atyám veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát teljes szívébôl a testvérének''. Ugyanis itt, a ,,szív mélyében'' köttetik meg és oldatik föl minden. Nem áll hatalmunkban a bántást többé nem érezni és elfelejteni; de a szív, amely fölajánlja magát a Szentléleknek, a sebet együttérzéssé alakítja át, és megtisztítja az emlékezetet azáltal, hogy a bántást közbenjárássá változtatja. >>368 2844 A keresztény ima elmegy az ellenségeknek való megbocsátásig.[3662] Mesteréhez hasonlóvá téve átalakítja a tanítványt. A megbocsátás a keresztény imádság egyik csúcspontja; az imádság ajándékát csak az isteni részvéthez hasonló szívbe lehet befogadni. A megbocsátás azt is tanúsítja, hogy a szeretet a mi világunkban erôsebb, mint a bűn. A tegnapi és a mai vértanúk ezt a tanúságot teszik Jézus mellett. A megbocsátás az Isten gyermekeinek Atyjukkal[3663] és az embereknek egymással való kiengesztelôdésének alapvetô föltétele.[3664] >>2262 2845 E lényegileg isteni megbocsátásnak nincs sem határa, sem mértéke.[3665] Amikor ,,bántásokról'' van szó (Lk 11,4 szerint ,,bűnökrôl'', Mt 6,12 szerint ,,adósságokról''), valójában valamennyien adósok vagyunk: ,,Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek'' (Róm 13,8). A Szentháromság közössége a forrása és mértéke minden kapcsolat igazságának.[3666] Az imádságban, elsôsorban az Eucharisztiában válik ez életté.[3667] >>1441 ,,Isten nem fogadja el az ellenségeskedô emberek áldozatát, és elküldi ôket az oltártól, hogy elôbb béküljenek ki testvérükkel, hogy utána békülékeny kéréseik Istennél is békét találjanak. Isten elôtt a legnagyobb áldozat a békénk és testvéri egyetértésünk, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységébôl egyesült nép.''[3668] VI. ,,Ne vigy minket kísértésbe'' 2846 Ez a kérés az elôzônek a gyökerét érinti, mert bűneink a kísértésbe való beleegyezés gyümölcsei. Atyánkat arra kérjük, hogy ne ,,vigyen'' minket kísértésbe. Nehéz a görög kifejezést egy szóval lefordítani, mert azt jelenti, ,,ne hagyj minket kísértésbe jutni'',[3669] vagy: ,,ne engedd, hogy engedjünk a kísértésnek''. ,,Istent ugyanis nem lehet rosszra kísérteni, és Ô sem kísért senkit'' (Jak 1,13), épp ellenkezôleg, meg akar szabadítani minket a kísértéstôl. Arra kérjük, ne engedjen olyan útra lépni, mely bűnbe vezet. A ,,test és a Lélek'' közötti harcban élünk. E kérés a megkülönböztetés és az erô Lelkéért könyörög. >>161, >>2516 2847 A Szentlélek segítségével különbséget tudunk tenni a belsô ember fejlôdéséhez szükséges[3670] és kipróbált erényre irányuló[3671] próbatét, illetve a bűnbe és a halálba vezetô kísértés között.[3672] Különbséget kell tennünk a ,,megkísértettség'' és a ,,kísértésbe való beleegyezés'' között is. Végül a megkülönböztetés erénye föltárja a kísértés hazugságát: tárgya látszólag ,,jó (...), szemre szép és kívánatos'' (Ter 3,6), valójában azonban gyümölcse a halál. >>2284 ,,Isten azt sem akarja, hogy a jót valaki kényszerrel kapja, hanem önként (...). Egyébként az a kísértés haszna. Istenen kívül ugyanis mindenki elôl rejtve van, még önmagunk elôtt is, hogy mi mindent hordozunk a lelkünkben; de ezek a kísértés révén nyilvánvalóvá válnak, hogy továbbra már ne legyen titok, milyenek vagyunk, hanem megismervén, kik vagyunk, amennyiben akarjuk, érezzük nyomorúságainkat, és adjunk hálát a jókért, melyek a kísértés által mutatkoztak meg nekünk.''[3673] 2848 ,,Nem vitetni a kísértésbe'' magában foglalja a szív döntését: ,,Mert ahol a kincsed, ott a szíved is. (...) Senki sem szolgálhat két úrnak.'' (Mt 6,21--24) ,,Ha a Lélekbôl élünk, a Lélek szerint is kell járnunk'' (Gal 5,25). Ebben a Szentlélekkel való ,,egyetértésben'' az Atya erôt ad nekünk. ,,Eddig emberi erôt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erôtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetôségét is megadja, hogy kibírjátok.'' (1Kor 10,13) >>1808 2849 E küzdelem és gyôzelem csak imádsággal lehetséges. Jézus kezdettôl fogva[3674] halálküzdelmének végsô harcáig[3675] az imádság által legyôzôje a Kísértônek. A mi Atyánkhoz intézett jelen kérésben Krisztus összekapcsol minket a maga harcával és halálküzdelmével. Az Ô virrasztásával közösségben virrasztó szív az evangéliumokban nyomatékosan szerepel.[3676] A virrasztás a ,,szív ôrsége'' és Jézus kéri az Ô Atyját, hogy ôrizzen meg minket az Ô nevében.[3677] A Szentlélek szüntelenül próbál ébreszteni minket erre a virrasztásra.[3678] E kérés földi harcunk utolsó kísértésével kapcsolatban nyeri el drámai jelentését; ekkor a végsô állhatatosságot kéri. ,,Íme, én úgy jövök el, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt.'' (Jel 16,15) >>540, >>612, >>2612, >>162 VIII. ,,De szabadíts meg a gonosztól'' 2850 A mi Atyánkhoz intézett utolsó kérésünk Jézus imádságában is szerepel: ,,Nem azt kérem tôled, hogy vedd ki ôket a világból, hanem hogy ôrid meg ôket a Gonosztól'' (Jn 17,15). Ez ránk vonatkozik, mindannyiunkra személy szerint, de mindig ,,mi'' vagyunk, akik imádkozunk, közösségben az egész Egyházzal és az egész emberi család megszabadulásáért. Az Úr imádsága állandóan kitár bennünket az üdvrend dimenziói felé. Kölcsönös összetartozásunk a bűn és a halál drámájában Krisztus Testén belül szolidaritássá, a ,,szentek közösségévé'' változik.[3679] >>309 2851 Ebben a kérésben a Gonosz nem valami elvont fogalom, hanem személyt jelent, a Sátánt, a Gonoszt jelenti, az angyalt, aki szembeszegül Istennel. ,,Ördög'', a görögben dia-bolosz, az, aki ,,keresztbe fekszik'' Isten terve és a Krisztusban beteljesedett ,,üdvözítô mű'' útjában. >>391 2852 ,,Gyilkos (...) kezdettôl fogva (...), hazug és a hazugság atyja'' (Jn 8,44), ,,Sátán, aki félrevezeti az egész földkerekséget'' (Jel 12,9), ô az, aki miatt a bűn és a halál belépett a világba, s akinek végsô veresége által az egész teremtés ,,meg fog szabadulni a bűn és a halál romlásától''.[3680] ,,Tudjuk, hogy mindaz, aki Istenbôl született, nem vétkezik, hanem az, aki Istenbôl Született, megôrzi ôt, és a Gonosz nem érinti. Tudjuk, hogy Istenbôl valók vagyunk, és az egész világ a Gonoszban van'' (1Jn 5,18--19): ,,Az Úr pedig, aki elvette bűneiteket és megbocsátotta vétkeiteket, elég hatalmas ahhoz, hogy megóvjon és megôrizzen titeket a támadó Ördög cselvetései ellen, hogy ne ártson nektek az ellenség, aki a bűnt szokta gerjeszteni. De aki Istenre bízza magát, nem fél az Ördögtôl. ťHa ugyanis Isten velünk, ki ellenünk?Ť (Róm 8,31).''[3681] 2853 Az ,,e világ fejedelme''[3682] fölötti gyôzelem egyszer s mindenkorra megszületett abban az Órában, amelyben Jézus szabadon halálra adta önmagát, hogy életét ajándékozza nekünk. Ekkor van e világ ítélete, és ekkor ,,vettetik ki'' e világ fejedelme.[3683] Ô ,,vette üldözôbe az Asszonyt'' (Jel 12,13),[3684] de nem érte el: az új ,,Éva'' a Szentlélek ,,kegyelmével teljes'', megôriztetik a bűntôl és a halál romlásától (Isten szent Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplôtelen fogantatása és mennybevitele). ,,A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével'' (Jel 12,17). Ezért imádkozza a Lélek és az Egyház: ,,Jöjj el, Uram Jézus'' (Jel 22,17.20), mert az Ô eljövetele fog megszabadítani minket a Gonosztól. >>677, >>490, >>972 2854 Amikor azt kérjük, hogy szabaduljunk meg a Gonosztól, azt is kérjük, hogy szabaduljunk meg minden múlt, jelen és jövô rossztól, melynek ô a szerzôje vagy ösztökélôje. Ebben az utolsó kérésben az Egyház a világ minden nyomorúságát az Atya elé viszi. Az emberi nemet myomorgató rosszaktól való szabadulással együtt kérjük a béke drága ajándékát és az állhatatosság kegyelmét Krisztus visszajövetelének várásában. Az Egyház így imádkozva a hit alázatával elôvételezi minden ember és minden dolog újraösszefoglalását Abban, akinél ,,a halál és az alvilág kulcsa van'' (Jel 1,8), ,,aki van, és aki volt, és aki eljövendô, a Mindenható'' (Jel 1,8).[3685] >>2632 ,,Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosztól, adj kegyesen békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsôséges eljöttét.''[3686] >>1041 Záró doxológia 2855 A ,,Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsôség'' záró doxológia bennfoglalt értelemmel megismétli a mi Atyánkhoz intézett elsô három kérést: Nevének megdicsôítését, Országának eljövetelét és üdvözítô akaratának hatalmát. Ez az ismétlés azonban az imádás és a hálaadás formájában történik, mint a mennyei liturgiában.[3687] E világ fejedelme hazug módon magának tulajdonította a királyság, a hatalom és a dicsôség e hármas titulusát;[3688] az Úr Krisztus azonban visszaadja ezeket Atyjának és a mi Atyánknak mindaddig, amíg át nem adja Neki az Országot, amikor az üdvösség misztériuma végleg beteljesedik és Isten lesz minden mindenben.[3689] >>2760 2856 ,,Az imádság végén azt mondod: ťAmenŤ, ezzel az Amen-nal, mely azt jelenti: ťúgy legyen!Ť,[3690] megpecsételed mindazt, amit ez az Istentôl kapott imádság tartalmaz.''[3691] >>1061--1065 Összefoglalás 2857 A ,,Miatyánk'' imádságban az elsô három kérés tárgya az Atya dicsôsége: a Név megszentelése, az Ország eljövetele és isteni akaratának teljesedése. A másik négy kérés vágyainkat tárja az Atya elé: e kérések életünk táplálására, bűntôl való gyógyítására, illetve a Jónak a Rossz fölötti gyôzelméért vívott küzdelmünkre vonatkoznak. 2858 Amikor azt kérjük: ,,Szenteltessék meg a te Neved'', belépünk Isten tervébe, ami arra vonatkozik, hogy megszenteltessék az Ô -- Mózesnek, majd Jézusban kinyilatkoztatott -- Neve részünkrôl és mibennünk éppúgy, mint minden népben és minden egyes emberben. 2859 A második kéréssel az Egyház elsôsorban Krisztus visszatérésére és Isten országa végsô eljövetelére tekint. Azért is imádkozik, hogy Isten országa életünk ,,mai napján'' gyarapodjék. 2860 A harmadik kérésben arra kérjük Atyánkat, hogy akaratunkat kapcsolja össze Fia akaratával, hogy üdvözítô terve a világ életében megvalósuljon. 2861 Amikor a negyedik kérésben azt mondjuk -- közösségben testvéreinkkel --, ,,add meg nekünk'', gyermeki bizalmunkat fejezzük ki mennyei Atyánk iránt. A ,,mindennapi kenyerünket'' az élet fenntartásához szükséges táplálékot és az Élet Kenyerét is jelenti: Isten Igéjét és Krisztus Testét. Isten ,,mai napján'' fogadjuk mint elengedhetetlenül szükséges, az Ország lakomájának lényeg fölötti (super-substantialis) táplálékát, amit az Eucharisztia elôvételez. 2862 Az ötödik kérés Isten irgalmát kéri megbántásainkért, ami azonban nem tud szívünkbe hatolni, ha meg nem tanulunk Krisztus példája szerint és az Ô segítségével megbocsátani ellenségeinknek. 2863 Amikor azt mondjuk: ne vigy minket a kísértésbe, kérjük Istent, ne engedjen olyan útra térnünk, mely bűnbe visz. Ez a kérés a megkülönböztetés és az erô lelkét esdi; könyörög a virrasztás kegyelméért és a végsô állhatatosságért. 2864 Az utolsó kérésben -- ,,de szabadíts meg a Gonosztól'' -- a keresztény ember az Egyházzal együtt imádkozik Istenhez, hogy nyilvánítsa ki a Krisztus által már elért gyôzelmet ,,e világ fejedelme'', a Sátán, az angyal fölött, aki személy szerint szembeszegül Istennel és az Ô üdvözítô tervével. 2865 A záró ,,Amen''-nal, ,,Fiat''-unkkal a hét kérésre mondjuk: ,,Úgy legyen...''. ======================================================================== Az idézett szentírási források jegyzéke Ószövetség könyvek Teremtés könyve 1,1 268, 279, 280, 290 1,1-2,4 337 1,2 243, 703, 1218* 1,2-3 292* 1,3 298* 1,4 299 1,10 299 1,12 299 1,14 347* 1,18 299 1,21 299 1,26 36, 225, 299, 343, 2501, 2809 1,26-27 1602* 1,26-28 307* 1,26-29 2402* 1,27 355, 383, 1604, 2331 1,28 372, 373, 1604, 1607, 1652, 2331, 2427 1,28-31 2415* 1,31 299, 1604* 2,1-3 345 2,2 314, 2184 2,7 362, 369, 703* 2,8 378* 2,15 378 2,17 376, 396, 400, 1006, 1008 2,18 371, 1652 2,18-25 1605* 2,19-20 371, 2417* 2,22 369, 1607 2,23 371 2,24 372, 1627, 1644, 2335 2,25 376* 3 390, 2795 3,1-5 391* 3,1-11 397* 3,3 1008* 3,5 392, 398, 399, 1850 3,6 2541, 2847 3,7 400* 3,8-10 29* 3,9 410, 2568 3,9-10 399 3,11 2515 3,11-13 400* 3,12 1607* 3,13 1736, 2568 3,14-19 2427* 3,15 70, 410, 489* 3,16 376, 400, 1609 3,16b 1607* 3,16-19 1607* 3,17 400* 3,17-19 378* 3,19 376, 400, 1008, 1609 3,20 489 3,21 1608* 3,24 332* 4,1-2 2335* 4,3-7 2538* 4,3-15 401* 4,4 2569* 4,8-12 2259* 4,10 1736, 1867, 2268* 4,10-11 2259 4,26 2569* 5,1 2335* 5,1-2 2331 5,24 2569* 6,3 990* 6,5 401* 6,9 2569 6,12 401* 8,8-12 701* 8,20-9,17 2569* 9,1-4 2417* 9,5-6 2260 9,8-16 2569* 9,9 56* 9,16 71* 10,5 56 10,20-31 56* 11,4-6 57* 12,1 59 12,1-4 145* 12,2 762, 1669 12,3 59, 706, 2676 12,4 2570 13,8 500 14,16 500* 14,18 58, 1333, 1544 15,2 2374 15,2-3 2570 15,5 146, 288 15,5-6 762* 15,6 146, 2571 17,1-2 2571* 17,4-8 1819* 17,5 59 18,1-15 706, 2571 18,10-14 489* 18,14 148, 276 18,16-33 2571* 18,20 1867* 19 332* 19,1-29 2357* 19,13 1867* 21,1-2 489* 21,17 332* 22,1-18 1819* 22,8 2572 22,11 332* 22,17-19 706* 23,4 145* 28,10-22 2573* 29,15 500* 30,1 2374 32,25-31 2573* 38,18 1295* 41,42 1295* 45,8 312 49,24 269 50,20 312 Kivonulás könyve 3,1-10 2575* 3,5 2777 3,5-6 208* 3,6 205, 207 3,7-10 1867* 3,13-15 205 3,14 446, 2666, 2810* 4,22 238, 441* 12,3-14 608* 13,3 1363* 13,12-13 529* 13,22 659* 15,1 2810 15,26 1502 16,19 2836* 16,19-21 2837* 17,1-6 694* 17,2-7 2119* 17,8-13 2577* 19 751, 2060 19,5-6 709, 762, 2810* 19,6 63, 1539 19,16-25 2085 19-20 708* 20,1-17 2056* 20,2 2061 20,2-5 2083 20,7 2141 20,8-10 2167 20,11 2169 20,12 2196, 2200, 2214* 20,13 2257 20,14 2330 20,15 2400 20,16 2463, 2504 20,17 1456, 2513, 2533 22,20-22 1867 23,7 2261 23,12 2172* 23,20-23 332* 24 2060* 24,7 2060* 24,8 613* 24,15-18 697, 2085 25,10-22 2130* 25,16 2058 25,22 433* 29,1-30 1539* 29,7 436* 30,22-32 695* 31,15 2168, 2189 31,16 2171* 31,17 2172 31,18 700, 2056, 2058 32 210* 32,1-34,9 2577* 32,15 2058 33,9-10 697* 33,11 2576 33,12-17 210* 33,18-19 210 33,19-23 2583, 2666 34,5-6 210 34,6 214, 231, 2577* 34,7 211 34,9 210* 34,28 2056 34,29 2058 40,1-2 2058 40,36-38 697* Leviták könyve 8 1539* 8,12 436* 16,2 433* 16,15-16 433, 613 17,14 2260* 18,7-20 2388* 19,2 2811 19,13 2434* 19,15 1807 19,18 2055* 20,26 2813 26,12 2550 Számok könyve 1,48-53 1539* 7,89 433* 11,24-25 1541* 12,3 2576 12,7-8 2576 12,13-14 2577* 21,4-9 2130* 24,17 528* 24,17-19 528* 28,9 582* Második Törvénykönyv 1-11 708* 4,13 2056 4,15-16 2129 4,19 57* 4,37 218* 5,2 2060 5,4 2059 5,6 431, 2061, 2133 5,6-9 2083* 5,6-22 2056* 5,11 2141* 5,12 2189 5,12-15 2167* 5,15 2057, 2170 5,16 2196, 2200, 2247 5,17 2330* 5,19 2400, 2450 5,21 2533 5,22 2056, 2058 6,4 228, 2083 6,4-5 201, 459, 2093 6,5 368, 2055, 2133 6,13 2096, 2150 6,13-14 2084 6,16 2119 7,6 762* 7,8 218* 7,9 215* 8,3 1334, 2835 10,4 2056 10,15 218* 11,14 1293* 14,1 441* 15,11 2449 18,10 2116* 24,1 1610* 24,14-15 1867, 2409, 2434* 25,13-16 2409* 28,10 63 29,3 368* 29-30 708* 30,15-20 1696* 30,16 2057 31,9 2056* 31,24 2056* 32,6 238* 32,8 57, 441 32,34 1295* 32,39 304* Józsue könyve 3,10 2112 13,33 1539* Bírák könyve 6,11-24 332* 13 332* 13,18 206* Sámuel I. könyve 1 489* 1,9-18 2578* 3,9-10 2578 9,16 436* 10,1 436* 12,23 2578 16,1 436* 16,12-13 436* 16,13 695* 28,19 633* Sámuel II. könyve 7 709* 7,14 238, 441 7,18-29 2579* 7,28 215, 2465* 12,1-4 2538* 12,7-15 1736* Királyok I. könyve 1,39 436* 6,23-28 2130* 7,23-26 2130* 8,10-12 697* 8,10-61 2580* 17,7-24 2583* 18,20-39 2583* 18,26-29 2766* 18,38-39 696* 18,39 2582* 19,1-14 2583* 19,5 332* 19,16 436* 21,1-29 2538* 21,8 1295* Királyok II. könyve 2,9 2684* Krónikák I. könyve 17,13 441* Krónikák II. könyve 36,21 2172* Ezdrás könyve 9,6-15 2585* Nehemiás könyve 1,4-11 2585* 13,15-22 2172* Tóbiás könyve 1,16-18 2300* 2,12-18 vulg. 312* 3,11-16 2585* 4,3-4 2214* 4,5-11 2447* 4,15 1789* 8,4-9 2361 8,6 360* 12,8 1434* 12,12 336* 13,2 269* Judit könyve 9,2-14 2585* Eszter könyve 4,17b 269* Makkabeusok II. könyve 6,30 363* 7,9 992 7,14 992 7,22-23 297 7,28 297 7,29 992* 10,29-30 333* 11,8 333* 12,45 958 12,46 1032 Jób könyve 1,5 1032* 1,6 441* 10,8-12 2270* 12,10 2318 33,23-24 336* 36,26 223 38,7 332* 42,2 275 42,3 299* Zsoltárok könyve 2,1-2 600* 2,2 436* 2,6-7 745* 2,7 441, 653, 2836 2,7-8 2606 6,3 1502* 6,6 633* 8 2809* 8,2 300, 2160, 2566 8,3 559* 8,6 2566, 2809 16,9-10 627* 19,2 326* 19,2-5 299* 22 304* 22,1 603* 22,2 2605* 22,10-11 2270* 22,15 112* 22,27 716* 23,5 1293* 24,6 2582* 24,7-10 559 24,8-10 269 24,9-10 2628 27,8 2730 27,10 239* 29,2 2143* 32 304* 32,5 1502* 33,6 292, 703 34,3 716* 34,8 336* 35 304* 38 1502* 38,5 1502* 39,9 1502* 39,12 1502* 40,2 2657 40,5 150* 40,7-9 LXX 462 40,8-9 2112* 42,3 2112* 42,8 2803 50,3 1039 51,6 431, 1850 51,11 431 51,12 298 51,19 1428, 2100 55,23 322* 56,5 990* 68,6 238* 69,10 584 79,9 431* 82,6 441* 84,3 1770 85,11 214* 85,12 2795* 88,11-13 633* 89 709* 89,49 633* 91,10-13 336* 95,1-6 2628* 95,7 1165 95,7-8 2659 95,9 2119* 95,10 539* 96,2 2143* 102,27-28 212 103 304* 103,20 329 104 288* 104,13-15 1333* 104,15 1293* 104,24 295 104,27 2828 104,30 292, 703 105,3 30 106,23 2577 107,20 1502* 110 447 110,1 659* 110,4 1537* 111,9 2807* 113,1-2 2143* 115,3 268, 303 115,4-5 2112 115,8 2112 115,15 216, 287 115,16 326 116,12 224 116,13 1330* 116,17 1330* 117,24 2173 118,14 1808 118,22 587, 756 118,24 2173 118,26 559 119,30 2465* 119,90 2465 119,105 141 119,142 2465* 119,160 215 121,2 1605* 124,8 287 130,14 2559 131,2 239* 131,2-3 370, 134,3 287 135,6 269 138 304 138,2 214 139,15 2270 143,10 1831 145,3 300 145,9 295, 342* 146,3-4 150* Példabeszédek könyve 1,8 2214* 6,20-22 2216 8,1-9,6 721* 8,7 2465* 8,22-31 288* 13,1 2216 14,15 1806 17,6 2219 18,5 2476* 19,9 2476* 19,21 303 21,1 269* 25,9-10 2489* Prédikátor könyve 3,20-21 703* 12,1 1007 12,7 1007 Énekek éneke 1,7 2709 3,1-4 2709* 8,6 1040, 1295 8,6-7 1611 Bölcseség könyve 1,13 413, 1008* 2,23-24 1008* 2,24 391, 413, 2538 4,8 1308 7,17 2501* 7,17-21 216, 283 7,25-26 2500 7,29-30 2500 8,1 302 8,2 2500 8,7 1805 9,9 295 10,5 57* 11,20 299 11,21 269 11,23 269 11,24-26 301 11,24 373 13,1 1147* 13,1-9 32, 216 13,1-15,19 2112* 13,3 2129, 2500 13,5 41, 2500 14,12 2534* 15,5 2520 16,5-14 2130* 18,13 441* Sirák fia könyve 1,22 2339* 3,2-6 2218 3,12-13 2218 3,16 2218 5,2 1809 5,9 2536 7,27-28 2215 11,14 304* 15,14 1730, 1743 17,22 2447* 18,30 1809 21,28 2477* 24 721* 27,16 2489* 30,1-2 2223 36,11 441* 37,27-31 1809* 43,27-28 2129 43,28 300* 48,1 696 50,22 433* Izajás könyve 1,2-4 762* 1,6 1293* 1,10-20 2100* 1,16-17 1430* 1,17 1435* 1,24 269 2,2-4 64* 2,2-5 762* 2,4 2317 5,1-7 755* 6,1 1137 6,2-3 1138* 6,3 2809* 6,5 208, 2584* 6,6 332* 6,8 2584* 6,11 2584* 6-12 712* 7,14 497 9,5 2305 10,5-15 304* 11,1-2 712, 1831* 11,1-9 672* 11,2 436, 536, 1286* 12,3 2561* 29,11 1295* 29,13 368* 32,17 2304* 33,24 1502* 38 1502* 40,1-3 719* 40,6 990* 40,11 754* 42,1-9 713* 42,1 536, 555 42,3 580 42,6 580 43,1 287, 2158, 2167* 43,1-7 218* 43,19 711 44,6 198, 212* 44,9-20 2112* 44,24 288* 45,5-7 304* 45,8 2795* 45,15 206 45,22-24 201 49,1-6 713* 49,5-6 64* 49,13 716* 49,14-15 219, 370 49,15 239* 50,4 141* 50,4-10 713* 51,1 2561* 52,13-53,12 713* 53,1 591* 53,4 517, 1505 53,4-6 1505* 53,7 608* 53,7-8 601* 53,8 627 53,10 623* 53,10-12 400, 615 53,11 64, 579, 601, 623, 1502* 53,11-12 601* 53,12 536, 608, 713 54 1611* 54,8 220 54,10 220 55,1 694, 2121 55,3 762* 58,6-7 2447* 61,1 436, 695, 716, 1286 61,1-2 714* 61,6 1539* 62 1611* 62,4-5 219* 65,16 1063 66,13 239, 370 Jeremiás könyve 1,5 2270 1,6 2584* 2 762* 2-3 1611* 2,13 2561 3,4-19 370* 3,19 441* 3,19-4,1a 2795* 5,7 2380* 7,9 2056* 10,1-16 2112* 11,19 608* 13,27 2380* 15,15-18 2584* 17,5-6 150* 20,7-18 2584* 27,5 269* 29,8 2116* 31 1611* 31,3 220 31,31-34 64, 715, 762, 1965 31,33 368, 580, 2713* 31,35-37 346* 32,10 1295* 32,17 269* 33,19-26 288, 346 Siralmak könyve 5,21 1432 Báruk könyve 6 2112* Ezekiel könyve 1,26-28 1137* 9,4-6 1296* 11,19 715* 14,14 58 16 219* 16 1611* 18,5-9 2056* 20 2811* 20,39 2812* 23 1611* 32,17-32 633* 34,11-31 754* 36 64, 2811 36,20-21 2812* 36,20-22 2814* 36,25-27 1287* 36,25-28 715* 36,26 368* 36,26-27 1432* 37,1-14 715* 37,10 3* Dániel könyve 3,57-58 2416* 7,10 678* 7,13 440* 7,14 664 10,9-12 330* 12,2 998* 12,1-13 992* 14,1-30 2112* Ozeás könyve 1 762* 1-3 1611* 2 218* 2,1 441* 2,7 2380* 2,21-22 2787* 4,2 2056* 6,1-6 2787* 6,2 627* 6,6 589, 2100 11 219* 11,1 219, 441, 530* 11,1-4 370* 11,9 208 Joel könyve 2,12-13 1430* 3,1-2 1287* 3,1-5 715* 3-4 678* Ámosz könyve 5,21-25 2100* 5,24 1435* 7,2 2584* 7,5 2584* 8,4-6 2409* 8,4-10 2269* 8,6 2449 8,11 2835 Jónás könyve 1,3 29* 2,1 627 2,3-10 2585* Mikeás könyve 2,2 2534* 4,1-4 762* Szofoniás könyve 2,3 64, 711, 716* 3,14 722, 2676 3,17a 2676 3,17b 2676 Zakariás könyve 1,12 336 12,14 722 2,17 2143* 4,14 436* 6,13 436* 9,9 559 12,10 1432, 2561 13,1 2561* 14,8 694* Malakiás könyve 1,11 1330, 1350, 2643* 2,6 217 2,7-9 1540* 2,10 238* 2,13-17 1611* 3,19 678* Újszövetségi könyvek Evangélium Szent Máté szerint 1,16 437 1,18-25 497* 1,20 333, 437, 486, 497 1,21 430, 452, 1507, 1846, 2666, 2812* 1,23 497, 744 2,1 528* 2,1-12 486* 2,2 439, 528 2,4-6 528* 2,11 724* 2,13 333* 2,13-18 530* 2,15 530* 2,19 333* 3,3 523* 3,7 535* 3,7-12 678* 3,13 1223* 3,13-17 535, 1286* 3,14-15 608* 3,15 536, 1224* 3,16 536, 701* 3,16-17 1224* 3,17 444, 713 4,1-11 394, 2849 4,4 2835 4,10 2083, 2135 4,11 333* 4,17 1720, 1989 4,19 878 4,21 878* 4,24 1503* 5-6 764* 5-7 2763* 5,1 581* 5,3 544, 2546 5,3-12 1716 5,8 1720, 2518 5,9 2305, 2330 5,11-12 520* 5,13-16 782, 2821 5,14 1243 5,16 326 5,17 2053* 5,17-19 577, 592, 1967 5,20 2054* 5,21 2262, 2302 5,21-22 2054, 2257 5,22 678, 1034, 2302 5,22-39 2262* 5,23-24 2608, 2792, 2841, 2845 5,24 1424 5,27-28 2330, 2336, 2380* 5,28 1456, 2513, 2528 5,29 1034 5,29-30 226* 5,31-32 2382* 5,32 2380* 5,33 592, 2463 5,33-34 581, 2141, 2153 5,37 2153, 2338, 2466 5,38-39 2262* 5,42 2443 5,43-44 1933, 2844 5,44 1825, 1968, 2262* 5,44-45 2303, 2608* 5,45 2828 5,46-47 2054* 5,47 1693 5,48 443, 1968, 2013, 2842 6,1-6 1430, 1969 6,1-18 1434* 6,2 1063* 6,2-4 1753, 2447 6,2-18 575* 6,5 1063* 6,6 1693, 2608, 2655, 2691 6,7 2608, 2668, 2766 6,8 443, 2736 6,9 268, 443 6,9-13 1969, 2759 6,10 2632* 6,11 1165, 2659 6,12 2845 6,14-15 2608, 2841 6,14-16 2792* 6,16 1063* 6,16-18 1430* 6,21 368, 2533, 2551, 2604, 2608, 2729, 2848 6,24 2113, 2424, 2729, 2821, 2848 6,25 2608* 6,25-34 2547, 2830 6,26-34 322* 6,26 2416* 6,31-33 305 6,32 270* 6,33 1942, 2604, 2608, 2632* 6,34 2659, 2836 7,1-5 678* 7,7-11 2609* 7,12 1789, 1970 7,12-13 2821* 7,13-14 1036, 1970, 2609 7,13 1696 7,15 2285* 7,20 2005 7,21 443, 1821, 2611, 2826 7,21-27 1970* 7,28-29 581 8,2 448* 8,4 586* 8,8 1386* 8,10 2610 8,11 543* 8,17 517, 1505 8,20 2444* 8,26 2610* 9,12 581* 9,13 589, 2100 9,27 439, 2616 9,38 2611* 10,5-7 543* 10,8 1509, 2121, 2443 10,10 2122 10,16 764* 10,19-20 728* 10,22 161, 1821* 10,25 765* 10,28 363, 1034 10,29-31 305* 10,32 14, 2145 10,32-33 1816 10,37 2232 10,38 1506* 10,40 858 11,5 549, 2443 11,6 548 11,13 523 11,13-14 719* 11,20-24 678* 11,25 153, 544, 2779, 2785 11,25-26 2701* 11,25-27 2603, 2779 11,27 151, 240, 443, 473, 2779 11,28 1658 11,29 459 11,29-30 1615* 12,5 581, 582, 2173* 12,6 586, 590 12,7 2100 12,12 342 12,18-21 713* 12,23 439* 12,24 574* 12,26 550* 12,28 550 12,30 590 12,31 1031 12,32 679, 1864 12,36 590* 12,37 590* 12,39 994 12,40 627, 635 12,41-42 590, 678* 12,49 764* 12,50 2233 13,3-9 546* 13,3-23 1724* 13,10-15 546* 13,10-17 787* 13,11 546 13,22 29* 13,24-30 827* 13,41 333* 13,41-42 1034 13,42 1034* 13,44-45 546* 13,50 1034* 13,52 1117* 13,55 495, 500 14,13-21 1335 14,19 1329* 14,30 448* 15,3-7 579* 15,18-19 1968* 15,19 2517 15,19-20 1853 15,22 439, 448 15,28 2610 15,32-39 1335* 15,36 1329* 16-18 1969* 16,16-23 440* 16,16 424, 442* 16,17 153, 442 16,18-19 881* 16,18 424, 442, 552, 586, 869 16,19 553, 1444 16,21 554 16,21-23 540, 607 16,22-23 554* 16,24 226, 618, 2029 16,24-26 736* 16,25 2232* 16,25-26 363* 16,26 1021* 17,1-8 par. 554* 17,5 444* 17,10-13 718* 17,23 554* 17,24-27 586* 18,3 2785 18,3-4 526* 18,6 2285 18,10 329, 336* 18,14 605, 2822* 18,16 2472* 18,18 553, 1444 18,20 1088, 1373 18,21-22 982, 2227, 2845* 18,23-35 2843* 19,1-12 2364* 19,3-9 2382* 19,3-12 1620* 19,4 1652 19,6 796, 1605, 1614, 1644, 2336, 2380 19,6-12 2053 19,7-9 2382* 19,8 1610, 1614 19,10 1615* 19,11 1615* 19,12 922, 1579, 1618 19,16-17 2075 19,16-19 2052 19,18 2400 19,21 2053* 19,23-24 226* 19,23-29 2053* 19,26 276, 308, 1058 19,28 765 20,19 572 20,26 2235 20,28 440, 601, 605, 622, 786 20,30 439 21,1-11 559* 21,9 439* 21,13 584* 21,15 439* 21,15-16 559* 21,18 544* 21,22 2610* 21,28-32 546* 21,32 535* 21,33-43 par. 755* 21,34-36 443* 21,37-38 443* 21,42 par. 756* 22,1-14 546, 796 22,21 2242 22,23-24 575* 22,23-24 581* 22,34-36 581* 22,36 2055 22,37 2083 22,37-40 2055 22,40 1824* 22,41-46 439, 447 23,9 2367* 23,12 526* 23,16-22 2111* 23,21 586* 23,37a 558* 23,37b 558 23,39 674* 24,1-2 585* 24,3 585* 24,12 675* 24,13 161 24,36 443* 24,44 673* 25,1-13 672, 796 25,6 1618* 25,14-30 546, 1936 25,21 1029, 1720, 2683* 25,23 1029, 1720 25,31 331, 333, 671, 679, 1038 25,31-32 1038 25,31-36 2443 25,31-46 544, 1033, 1373, 2447, 2831 25,36 1503 25,40 678, 1397, 1825, 1932, 2449 25,41 1034 25,45 598, 1825, 2463 25,46 1038 26,17-29 1339* 26,20 610* 26,26 1328, 1329* 26,28 545, 610, 613, 1365, 1846, 2839* 26,29 1403 26,31 764* 26,36-44 2849* 26,38 363* 26,39 536* 612 26,40-41 2719* 26,41 2733, 2846* 26,42 612* 26,52 2262* 26,53 333, 609 26,54 600* 26,64-66 591* 26,64 443* 26,66 596* 27,25 597 27,39-40 585* 27,48 515* 27,51 586* 27,52-53 633* 27,54 441* 27,56 500* 28,1 500, 2174* 28,6 652* 28,9 645* 28,9-10 641* 28,10 654 28,11-15 640* 28,16-17 645* 28,16-20 857, 1444 28,17 644 28,18-20 1120* 28,19 189, 232, 543* 691, 730, 831, 1122, 2156 28,19-20 2, 767, 849, 1223, 1257, 1276 28,20 80, 788, 860, 2743 Evangélium Szent Márk szerint 1,1 422, 515* 1,11 151, 422 1,12 333* 1,12-13 538* 1,14-15 541 1,15 1423, 1427,2612 1,16-20 787 1,21 2173* 1,24 438 1,25-26 1673* 1,35 2602* 1,40-41 2616* 1,41 1504* 2,1-12 1421* 2,5-12 1502, 1503 2,5 1441, 1484, 2616* 2,7 430, 574, 589, 1441 2,8 473* 2,10 1441 2,14-17 574* 2,17 545, 1484, 1503 2,19 796 2,23-27 581* 2,23-26 544* 2,25-27 582* 2,27 2173 2,27-28 2167 2,28 2173 3,1-6 574* 3,4 2173* 3,5-6 1859* 3,5 591 3,6 574, 591 3,10 1504* 3,13-19 551, 787 3,13-14 858 3,14-19 1577* 3,14-15 765* 3,15 1673* 3,16 552* 3,22 548, 574 3,27 539* 3,29 1864 3,31-35 500* 4,4-7 2707* 4,11 546 4,15-19 2707* 4,33-34 546* 5,21-42 994* 5,25-34 548* 5,28 2616* 5,34 1504* 5,36 1504, 2616 6,3 500* 6,5 699* 6,6 2610 6,7 765, 1673 6,12-13 1506 6,13 1511, 1673 6,17-29 523* 6,38 472* 6,46 2602* 6,56 1504* 7,8-13 2196* 7,8 581* 7,10-12 2218* 7,10 2247 7,13 581* 7,14-23 574* 7,18-21 582 7,21 1764* 7,29 2616* 7,32-36 1504* 7,33-35 1151* 8,6 1329* 8,19 1329* 8,22-25 1151, 1504 8,23 699* 8,27 472* 8,31-33 557* 8,31 474, 572, 649 8,34 459, 1615 8,35 2544* 9,2 552* 9,7 151, 459 9,9-31 649 9,23 1504, 2610 9,24 162 9,31 474, 649 9,31-32 557 9,37 1825* 9,43-48 1034* 10,8 1627* 10,9 1639, 2364, 2382 10,11 2380* 10,11-12 1650 10,14 1244, 1261 10,16 699* 10,19 1858 10,22 2728* 10,28-31 1618* 10,32-34 557* 10,33-34 474* 10,34 649, 994 10,38 536, 1225 10,39 618 10,43-45 1551* 10,45 608, 1570* 10,46-52 2667* 10,48 2616 10,52 548* 11,24 2610 11,25 2841* 12,17 450* 12,24 993 12,25 1619* 12,27 993 12,28-34 575* 12,29-31 129, 2196 12,29-30 202 12,29 228 12,35-37 202* 12,36-37 590 12,38-40 678* 12,41-44 2444* 13 2612* 13,9 2849* 13,23 2849* 13,32 474, 673 13,33-37 672, 2849 14,12-25 1339* 14,18-20 474* 14,22 1328 14,25 1335, 1403 14,26-30 474* 14,33-34 1009* 14,36 473, 2701 14,38 2849* 14,57-58 585* 14,61 443* 15,11 597* 15,34 603, 2605 15,37 2605* 15,39 444 16,1 641, 2174 16,2 2174 16,5-7 333* 16,7 652* 16,11 643* 16,12 645, 659* 16,13 643* 16,14 643 16,15-16 977, 1223* 16,15 888* 16,16 161, 183, 1253, 1256, 1257 16,17 434, 1673 16,17-18 670, 1507 16,18 699 16,19 659* 16,20 2, 156, 670 Evangélium Szent Lukács szerint 1,11 332* 1,15 717 1,15-19 724* 1,17 523, 696, 716, 718, 2684 1,23 1070* 1,26-38 497, 706, 723, 2571 1,26-27 488 1,26 332* 1,28-37 494* 1,28 490, 491* 1,31 430, 2812 1,32-33 709* 1,32 559 1,34 484, 497, 505 1,35 437, 484, 486, 697 1,37 148, 269, 273, 276 1,37-38 494 1,38 64, 148, 510, 2617, 2677, 2827, 2856* 1,41 523, 717 2676 1,43 448, 495, 2677 1,45 148, 2676 1,46-55 722, 2619, 2675 1,46-49 2097* 1,48 148, 971, 2676 1,49 273, 2599, 2807, 2827* 1,50 2465* 1,54-55 706* 1,55 422* 1,68 422, 717 1,73 706* 1,76 523 2,6-7 525* 2,7 515* 2,8-14 333* 2,8-20 486, 525 2,10 333* 2,11 437, 448, 695 2,14 333, 559, 725 2,19 2599* 2,21 527* 2,22-39 529, 583 2,25 711* 2,26-27 695* 2,32 713* 2,34 575, 587 2,35 149, 618 2,38 711* 2,41 583* 2,41-52 534* 2,46-49 583* 2,48-49 503* 2,49 2599 2,51 517, 2196, 2599 2,51-52 531* 2,52 472 3,3 535 3,8 1460 3,10-14 535* 3,11 2447 3,16 696 3,21 608, 2600 3,22 536* 3,23 535* 4,1 695* 4,5-6 2855* 4,8 2096 4,9 2119* 4,13 538 4,16-21 436* 4,16-22 1286* 4,18 544, 2443* 4,18-19 695, 714 4,19 1168 5,8 208 5,16 2602* 5,17 1116* 5,30 588* 5,32 588 6,6-9 581* 6,12 2600* 6,12-16 1577* 6,19 695, 1116, 1504 6,20 2546* 6,20-22 2444* 6,24 2547 6,28 1669* 6,31 1789, 1970 6,36 1458, 2842 7,11-17 994 7,16 1503 7,18-23 547* 7,19 453 7,22 544* 7,26 523, 719 7,36 575, 588 7,36-50 2712* 7,37-38 2616* 7,48 1441* 8,6 2731* 8,10 1151* 8,13 2731* 8,13-15 2847* 8,15 368, 2668 8,24 2743* 8,26-39 550* 8,46 695, 1116 9,2 551 9,18-20 2600* 9,23 1435* 9,28 2600* 9,30-35 2583* 9,31 554, 1151* 9,33 556* 9,34-35 659, 697 9,35 516, 554 9,45 554 9,51 557 9,58 544* 10,1-2 765* 10,2 2611* 10,7 2122* 10,16 87, 858* 10,17-20 787* 10,21 1083* 10,21-22 2603* 10,25-37 2822* 10,27 2083 10,27-37 1825* 10,34 1293* 11,1 520, 2601, 2759, 2773 11,2 2632 11,2-4 2759* 11,4 1425, 2845 11,5-13 2613* 11,9 2761 11,13 443, 728, 2632, 2671 11,20 700* 11,21-22 385* 11,37 588* 11,39-54 579* 11,41 2447 12,1-3 678* 12,6-7 342 12,8-9 333* 12,10 1864* 12,12 1287* 12,13 549* 12,14 549* 12,32 764 12,35-40 2849* 12,49 696 12,50 536, 607, 1225, 2804 13,15-16 582* 13,20-21 2660* 13,31 575* 13,33 557 13,35 585* 14,1 575, 588 14,3-4 582* 14,26 1618* 14,33 2544* 15 1443, 1846 15,1-2 589* 15,7 545 15,11-24 1439 15,11-31 1700* 15,11-32 545, 2839 15,18 1423, 2795 15,21 2795* 15,23-32 589* 15,32 1468 16,1 952* 16,3 952* 16,13 2424 16,16 523* 16,18 2382* 16,19-31 1859, 2831 16,22 336, 1021 16,22-26 633* 17,1 2287 17,3-4 2845* 17,4 2227* 17,5 162* 17,14 586* 17,19-31 2463* 17,33 1889 18,1 2098 18,1-8 2573, 2613 18,8 675* 18,9 588 18,9-14 2559, 2613 18,13 2631, 2667, 2839 19,1-10 2712* 19,8 549, 2412 19,9 1443 19,11-27 1936* 19,13 1880* 19,15 1880* 19,38 559* 19,41-42 558* 20,17-18 587* 20,36 330* 20,39 575* 21,4 2544* 21,12 675* 21,24 58, 674 21,27 671, 697* 21,34-36 2612* 22,7-20 1151, 1339 22,14 2804 22,15 607* 22,15-16 1130 22,18 1403* 22,19 610, 611, 621, 1328, 1381 22,19-20 1365 22,20 612 22,26-27 894* 22,27 1570* 22,28-30 787* 22,29-30 551 22,30 765* 22,31-32 641, 643 22,32 162, 552, 2600* 22,40 2612* 22,41-44 2600* 22,42 532, 2605, 2824 22,43 333* 22,46 2612* 22,61 1429* 22,70 443 23,2 596* 23,19 596 23,28 2635* 23,34 591, 597, 2605, 2635* 23,39-43 440, 2616 23,40-43 2266* 23,43 1021, 2605 23,46 730, 1011, 2605 23,47 441 24,1 641, 2174 24,3 640 24,5-6 626, 640 24,6-7 652 24,9-10 641* 24,11 643 24,12 640* 24,13-35 1329, 1347 24,13-49 1094* 24,15 645, 659 24,17 643 24,21 439* 24,22-23 640* 24,25-27 112, 601 24,26 555, 710* 24,26-27 572, 652* 24,27 555, 572, 2625 24,30 645, 1166 24,31 659* 24,34 552, 641 24,36 641, 645 24,38 644* 24,39 644, 645, 645, 999 24,40 645 24,41 644 24,41-43 645* 24,43 2605 24,44 702, 2625, 2763* 24,44-45 572, 601* 24,44-46 112* 24,44-48 652* 24,45 108* 24,46 627 24,47 981, 1120, 1122 24,47-48 730 24,48-49 1304* 24,51 659* Evangélium Szent János szerint 1,1 241, 454, 2780 1,1-3 291 1,3 268* 1,4 612* 1,6 717 1,7 719 1,9 1216 1,11 530 1,12 526, 1692 1,12-13 706* 1,12-18 1996* 1,13 496, 505, 526 1,14 423, 445, 454, 461, 594, 705, 2466 1,16 423, 504 1,17 2787 1,18 151, 454, 473 1,19 575, 613 1,23 719 1,29 408, 523, 536, 608, 1137, 1505 1,31 438 1,31-34 486* 1,32-33 536 1,32-34 713* 1,33-34 1286* 1,33-36 719 1,36 608* 1,43 878* 2,1 495 2,1-11 1613* 2,1-12 2618* 2,11 486, 1335 2,13-14 583* 2,16-17 584 2,18 575* 2,18-22 586* 2,19-22 994* 2,21 586* 2,25 473* 3,2 581* 3,3-5 782 3,5 432, 720, 1215, 1225, 1238, 1257, 1262, 2790* 3,5-8 691 728, 1287 3,7 526, 591 3,9 505* 3,13 423, 440, 661 3,14-15 2130* 3,16 219, 444, 454, 458, 706 3,17 679* 3,18 444, 454, 679 3,20-21 678* 3,29 523, 796* 3,30 524 3,34 504, 690, 1286 3,36 161 4,6-7 544* 4,10 728, 2560, 2561 4,10-14 694, 1137* 4,14 728, 1999, 2557, 2652 4,21 586 4,22 528, 586* 4,23-24 586, 728 4,24 1179 4,25-26 439* 4,34 606, 2611, 2824 5,1 583* 5,10 575* 5,14 583* 5,16-18 594* 5,18 574, 589 5,19 859, 1063* 5,22 679 5,24 1470 5,24-25 994* 5,25 635 5,26 612, 679 5,27 679* 5,28-29 1038 5,29 998 5,30 859, 2824* 5,33 719* 5,36 548, 582 5,39 702* 5,46 702* 6 1338* 6,5-15 549* 6,15 439, 559 6,26-58 2835* 6,27 698, 728, 1296 6,32 1094 6,33 423 6,38 606, 2824* 6,39-40 989, 1001 6,40 161, 994* 6,44 259, 591, 1001, 1428* 6,46 151 6,51 728, 1355, 1406, 2837 6,53 1384 6,53-56 2837* 6,54 994, 1001, 1406, 1509, 1524 6,56 787, 1391, 1406 6,57 1391 6,58 1509* 6,60 1336 6,61 473* 6,62 440* 6,62-63 728* 6,63 2766 6,67 1336 6,68 1336 6,69 438 7,1 583* 7,10 583* 7,12 574* 7,13 575* 7,14 583* 7,16 427 7,19 578* 7,22-23 581* 7,22-24 582* 7,23 2173* 7,37-39 728, 1287, 2561* 7,38 694* 7,38-39 1999* 7,39 244, 690 7,48-49 575* 7,49 588* 7,50 595* 8,2 583* 8,12 2466 8,28 211, 653, 2812* 8,29 603, 1693, 2824, 2825* 8,31-32 89, 8,32 1741, 2466* 8,33-36 588* 8,34-36 549, 601, 613* 8,44 391, 392, 394, 2482, 2852 8,46 578, 592, 603 8,48 574* 8,55 473* 8,58 590 8,59 574* 9,6 1151, 1564 9,6-15 1504* 9,7 1504* 9,16 596, 2173 9,16-17 595* 9,22 575, 596 9,31 2827 9,34 588* 9,40-41 588* 10,1-21 764* 10,1-10 754* 10,3 2158* 10,11 553, 754* 10,11-15 754* 10,16 60* 10,17 606 10,17-18 614, 649 10,18 609 10,19 596 10,19-21 595* 10,20 574* 10,22-23 583* 10,25 548, 582 10,30 590 10,31 574* 10,31-38 548* 10,33 574, 589, 594 10,36 437, 444* 10,36-38 591* 10,37-38 582* 10,38 548* 11 994* 11,24 993, 1001 11,25 994 11,27 439 11,28 581* 11,34 472* 11,39 627* 11,41-42 2604* 11,44 640* 11,47-48 548* 11,48 596 11,49-50 596 11,52 58, 60, 706, 2793 12,8 2449 12,24 2731 12,27 363, 607 12,28 434 12,31 550, 2853 12,32 542, 662, 786, 1428, 2795* 12,37 582* 12,41 712 12,42 595 12,46 2466 12,48 679, 12,49 1039 13,1 557, 609, 616, 622, 730, 1085, 1380, 1524, 1823, 2843* 13,1-17 1337* 13,3 423 13,12-15 1269* 13,12-16 1694* 13,13 447* 13,15 520* 13,20 858* 13,34 782, 1823, 1970, 2195, 2822, 2842 14,1 151 14,2 661 14,2-3 2795 14,3 1025* 14,6 74, 459, 1698, 2466, 2614 14,9 516 14,9-10 470* 14,13 2614, 2633, 2815 14,13-14 2614* 14,16-17 729, 2615 14,16 692 14,17 243, 687, 2466, 2671* 14,18 788* 14,22 647* 14,23 260 14,23-26 2615 14,26 243, 244, 263, 692, 729, 1099, 2466, 2623* 14,30 1851, 2853 14,31 606 15,1-4 1988 15,1-5 755* 15,1-17 1108* 15,3 517* 15,4-5 787 15,5 308, 737 859, 864, 1694, 2074, 2732 15,7 2615 15,8 737* 15,9 1823 15,9-10 1824 15,12 459, 1823, 1970, 2074 15,13 363, 609, 614* 15,15 1972, 2347* 15,16 434, 737, 2615, 2815 15,16-17 2745 15,19-20 675* 15,20 530, 765 15,26 244, 248, 263, 692, 719,729, 1433, 2671* 16,7 692 16,7-15 729, 1287 16,8 388 16,8-9 1433 16,11 385* 16,13 91, 243, 687, 692, 1117, 2466, 2671 16,13-15 2615* 16,14 244, 690 16,14-15 485* 16,23-27 2615* 16,24 2615, 2815* 16,26 2815* 16,28 661, 2795 16,33 1808 17 2604, 2746, 2758* 17,1 730, 1085, 2750* 17,2 2750* 17,3 217, 684, 1721, 1996, 2751, Sans 17,4 1069, 2750 17,5 2750* 17,6 589, 2750, 2812* 17,6-10 2751* 17,7 2765* 17,8 2812* 17,9 2750* 17,10 2750* 17,11 2747, 2749, 2750, 2815, 2849 17,12 2750 17,13 2747, 2749 17,15 2750, 2850 17,17 2466 17,17-19 2812* 17,17-20 2821* 17,18 858* 17,19 611, 2747, 2749, 2812 17,21 820 17,21-23 260, 877 17,22 690, 2750 17,23-26 2750 17,24 2749, 2750 17,25 2751* 17,26 589, 729, 2750* 18,4-6 609* 18,11 607 18,12 575* 18,20 586* 18,31 596* 18,36 549, 600 18,37 217, 559, 2471 19,11 600 19,12 596* 19,15 596* 19,19-22 440* 19,21 596* 19,25 495 19,25-27 726, 2618 19,26-27 501, 964, 2605 19,27 2677, 2679* 19,28 544, 607, 2561, 2605 19,30 607, 624, 730, 2605* 19,30b 2605, 19,31 641 19,34 478, 694, 1225 19,36 608* 19,37 1432* 19,38 575* 19,38-39 595* 19,42 624, 641 20,1 2174 20,2 640 20,5-7 640* 20,6 640 20,7 515* 20,8 640* 20,11-18 641* 20,13 640* 20,14 645, 20,14-15 645, 659* 20,16 645* 20,17 443, 645, 654, 660, 2795 20,19 575, 643, 645, 659 20,20 645* 20,21 730, 858 20,21-23 1087, 1120, 1441* 20,22 730, 788, 1287 20,22-23 976, 1485 20,23 1461, 2839 20,24-27 644* 20,26 645, 659 20,27 645, 20,28 448 20,30 514 20,31 442, 514 21,4 645, 659* 21,7 448, 645* 21,9 645* 21,12 1166* 21,13-15 645* 21,15-17 553, 881, 1429, 1551* 21,18-19 618* 21,22 878 21,24 515* Apostolok Cselekedetei 1,1-2 512 1,3 659* 1,6-7 672* 1,7 474, 673 1,8 672, 730, 735, 857, 1287* 1,9 659, 697 1,10-11 333* 1,11 665* 1,14 726, 1310, 2617, 2623, 2673* 1,22 523, 535, 642, 995 2,1 2623 2,1-4 1287 2,3-4 696 2,11 1287 2,17-18 1287* 2,17-21 715* 2,21 432, 2666 2,22 547 2,23 597, 599 2,24 633, 648* 2,26-27 627 2,33 659, 788 2,33-36 731 2,34-36 447, 449 2,36 440, 597, 695, 731, 746 2,36-38 1433 2,38 1226, 1262, 1287, 1427* 2,41 363, 1226 2,42 3, 857, 949, 1329, 1342, 2624 2,42-46 2178 2,46 584, 1329, 1342 2,47 2640* 3,1 584* 3,9 2640* 3,13 599* 3,13-14 597* 3,14 438, 601* 3,15 612, 626, 632, 635 3,15-16 2666* 3,17 597* 3,17-18 591, 600 3,18 601* 3,19-21 674 4,10 597* 4,11 756* 4,12 432, 452, 1507* 4,20 425 4,21 2640* 4,26-27 436* 4,27-28 600 4,32 952, 2790 4,33 995* 5,12 699* 5,18-20 334* 5,20 584* 5,21 584* 5,28 597* 5,29 450, 2242, 2256 5,30 597 5,41 432* 6,6 2632* 6,7 595 7,52 597, 601 7,53 332* 7,56 659* 7,60 2635* 8,9-24 2121* 8,12-13 1226* 8,14-17 1315 8,15-17 1288* 8,17-19 699* 8,20 2121 8,26-29 334* 8,32-35 601* 8,37 454* 9,3-18 639* 9,4-5 598* 9,13 823* 9,14 432* 9,20 442 9,34 1507* 10,3-8 334* 10,35 761 10,38 438, 453, 486, 1289 10,39 597* 10,41 659, 995 10,42 679 10,48 1226* 11,14 1655* 12,5 2636* 12,6-11 334* 13,2 1070* 13,3 699, 2632 13,24 523* 13,27-28 597* 13,29 601* 13,31 647 13,32-33 638, 653 13,33 445, 2606 13,37 630 13,38-41 578* 13,48 2640 14,3 699, 1507 14,15 32* 14,17 32, 1147 14,22 556, 2847* 15,5 595 15,10 578* 16,15 1226, 1252 16,16-18 434* 16,31 1655* 16,31-33 1226 16,33 1252* 17,24-29 287* 17,26 360 17,26-27 57* 17,26-28 28 17,27 2566* 17,27-28 32* 17,28 300 17,31 679* 17,32 996* 18,6 597* 18,8 1252, 1655 18,18 2102* 19,5-6 1288* 19,6 699* 19,13-16 434* 19,39 751* 20,7 1329, 1343 20,11 1329 20,32 798 20,36 2636* 21,5 2636* 21,20 595 21,23-24 2102* 23,6 993* 24,15 1038 24,16 1794, 2471 26,22-23 601 27,23-25 334* 28,20 453* A rómaiaknak írt levél 1,1 876* 1,3 437, 496 1,3-4 648, 1,4 445, 695* 1,5 143, 494, 2087 1,17 1814 1,18 2125* 1,18-25 57* 1,18-32 401, 2087 1,19-20 32, 287, 1147 1,24-27 2357* 1,28-32 1852* 1,32 1777* 2,14-16 1777* 2,16 678* 2,24 2814 3,4 2465 3,20 708* 3,21-22 2543 3,21-26 1992 3,22 1987 3,23 399, 705 2809 3,25 433, 1460 4,3 146 4,11 146 4,16-21 706, 2572 4,17 298 4,18 146, 165, 1819 4,18-21 723* 4,20 146 4,25 517, 519, 654, 977* 5,3-5 2734, 2847 5,5 368, 733, 1820, 1964, 2658 5,8 604 5,10 603, 1825 5,12 400, 402, 602, 612, 1008* 5,12-21 388* 5,18 402 5,18-19 605* 5,19 397, 402, 532, 615, 623* 5,19-20 411* 5,19-21 1009* 5,20 312, 385, 412, 420, 5,20-21 1848 6,3-4 1214, 1227, 1987 6,3-9 1006* 6,4 537, 628, 648, 654, 658, 730, 977, 1697 6,4-5 790* 6,5 1694, 2565 6,8-11 1987 6,10 1085 6,11 1694 6,12 2819 6,17 197, 1237, 1733 6,19 1995 6,22 1995 6,23 1006, 1008* 7 1963* 7,7 2542* 7,10 2542* 7,12 1963* 7,14 1963* 7,15 2542 7,16 1963* 7,22 1995 8,2 782* 8,3 602* 8,9 693 8,11 632, 658, 693, 695, 989, 990 8,14 259, 693, 1831, 2543 8,14-17 1996* 8,15 257, 693, 1303, 1972, 2777 8,15-17 1972 8,16 2639* 8,17 1265, 1460, 1831 8,18 1721* 8,18-23 280* 8,19-23 1046 8,20 400* 8,21 1741 8,22 2630 8,23 735* 8,23-24 2630 8,26 1741, 2559, 2630, 2736 8,26-27 2634 8,26-39 2739* 8,27 2543, 2736, 2766 8,28 313, 395 8,28-30 1821, 2012 8,29 257, 381, 501, 1161, 1272, 2790 8,31 2852 8,32 603, 706, 2572 8,34 1373, 2634* 9,4-5 839 9,5 449* 10,1 2632, 2636 10,2 579* 10,4 1953, 1977* 10,6-13 432* 10,7 635* 10,9 14, 186, 449* 10,12-13 2739* 10,13 2666* 10,14-15 875 10,17 875 11,12 674 11,13-26 755* 11,15 674 11,17-18 60* 11,20 591, 674 11,24 60* 11,25 591, 674 11,26 674 11,28 60* 11,29 839 11,31 674* 11,32 1870 12,1 2031 12,2 2520, 2826 12,4 1142 12,5 1372 12,6 114 12,6-8 2004 12,8 2039* 12,9-13 1971 12,11 2039* 12,12 1820 12,14 1669, 2636 12-15 1454, 1971 13,1-2 1899, 2238* 13,1 1918 13,7 2240 13,8 2845 13,8-10 1824, 2196 13,9-10 2055 14 1971 14,7 953 14,9 668 14,17 2819 14,21 1789 15,5 520* 15,5-6 2627* 15,13 162, 2627, 2657 15,16 1070* 15,19 693 15,27 1070* 15,30 2629* 16,25-27 2641* 16,26 143, 1204, 2087 A korintusiaknak írt I. levél 1,2 752, 1695* 1,16 1252* 1,18 268* 1,24-25 272 1,27 489* 1,30 2813 1-6 401* 2,7-9 1998* 2,7-16 221* 2,8 446, 498, 598 2,9 1027 2,10-11 152 2,10-15 2038* 2,11 687 2,16 389* 3,9 307, 755, 756* 3,11 756* 3,12-15 679* 3,15 1031* 3,16-17 797* 4,1 859, 1117* 4,5 678* 4,7 224 5,1 2388 5,4-5 2388 5,6-8 129* 5,7 608, 610, 613* 5-10 1971* 5,11 1470* 6,1 23* 6,9-10 1852, 2380 2357* 6,10 2357, 2450 6,11 693, 1227, 1425, 1695, 2813 6,13-15 1004 6,14 989 6,15 1265* 6,15-16 796* 6,15-20 2355* 6,19 1265, 1269 1695* 6,19-20 364, 1004 7,10-11 2364, 2382* 7,14 1637 7,16 1637* 7,26 672* 7,31 1619* 7,32 1579, 1618 7,34-35 506* 7,34-36 922* 7,39 1602 7,40 693 8,6 258, 2639 8,10-13 2285 8,12 1789 9,1 659, 857 9,4-18 2122* 9,5 500* 9,19 876* 9,22 24 10,1-2 697* 10,1-6 1094* 10,1-11 129* 10,2 117* 10,4 694* 10,6 128* 10,9 2119* 10,11 117, 128, 2175 10,13 2848 10,16-17 1329, 1331, 1396 10,16 1334 10,17 1621* 10,24 953* 11,17 2178* 11,17-34 1329* 11,18 752* 11,20 1329* 11,23-26 1339* 11,23 610, 1366 11,24 1328, 1329* 11,24-25 1356 11,25 611, 613 11,26 671, 1076, 1130, 1344, 1393, 2772, 2776 11,27-29 1385 11,30 1509 12 1988, 2003 12,3 152, 449, 455, 683, 2670, 2681 12,4-6 249 12,6 308* 12,7 801, 951 12,9 1508* 12,13 694, 790, 798, 1227, 1267, 1396 12,26-27 953 12,26 1469* 12,27 1265* 12,28 1508* 12,30 1508* 12-13 1454, 1971 13 735, 800 13,1-4 1826* 13,4-7 1825 13,5 953 13,8 773 13,12 163, 164, 314, 1023, 1720, 2519* 13,13 1813, 1826, 1841 14,19 752* 14,28 752* 14,34 752* 14,35 752* 15,3-5 186* 15,3-4 639, 652* 15,3 519, 601, 619, 624 15,4-8 642* 15,4 627 15,5 552, 641 15,7-8 857* 15,8 659 15,9 752* 15,12-13 996* 15,12-14 991 15,14 651 15,20 632, 991 15,20-22 655 15,21-22 411* 15,24-28 2855* 15,24 668* 15,26 1008* 15,27-28 668* 15,28 130, 294, 671, 674, 1050, 1060, 1130, 1326, 2550, 2804* 15,35-37 999 15,35-50 646* 15,42 999, 1017* 15,42-44 1683* 15,44-45 364* 15,44 999, 1017 15,45 411, 504 15,47 504 15,52-53 999 15,56 602* 16,1 752, 823, 1351* 16,13 2849* 16,15-16 1269* 16,22 451, 671, 1130, 1403 A korintusiaknak írt II. levél 1 2627* 1,3-7 2627* 1,20 1065 1,21 695,, 735, 1,21-22 1274, 1,22 698, 1107,, 1296 1,23 2154 2,15 1294* 3,3 700 3,6 859 3,14-16 1094* 3,14 702* 3,17 693, 1741 4,4 1701* 4,6 298, 2583 4,7 1420 4,14 989* 5,1 1420 5,2 2796 5,6 769* 5,7 164 5,8 1005, 1021, 1681 5,14 616, 851 5,15 605, 655, 1269* 5,17 1214, 1265 5,17-18 1999 5,18 981, 1442, 1461* 5,18-21 2844* 5,19 433, 620 5,20 859, 1424, 1442 5,21 602 6,2 1041 6,4 859 6,16 797, 1179 6,18 270 8,1-15 2833* 8,9 517, 1351, 2407, 2546 9,12 1070* 9,14 2636* 9,15 1083 11,2 505, 796 12,9 268, 273, 1508 13,4 648 13,13 249, 734, 1109, 2627* A galatáknak írt levél 1,1 857* 1,4 2824 1,13 752* 1,15-16 442 1,16 659* 1,19 500* 1,20 2154* 2,10 886* 2,20 478, 616, 1380, 2666* 3,2 476* 3,8 59* 3,10 578, 580 3,13 580 3,14 693, 706 3,16 706* 3,24 582, 708, 1963 3,27 1227 1243 1425, 2348 3,27-28 791 4,1-7 1972* 4,4 484, 488, 527, 531, 580, 702 4,4-5 422 4,5-7 1265* 4,6 683, 689, 693, 742, 1695, 2766 4,19 526, 562, 793 4,21-31 1972 4,26 757 4,26-28 723* 5 1454* 5,1 1741, 1748 5,3 578* 5,6 162, 1814 5,16 2515* 5,16-25 2744, 2819 5,17 2515* 5,19-21 1470, 1852 5,20 2113 5,22 1108, 1695, 2345* 5,22-23 736, 5,22-23 vulg. 1832 5,24 2515, 2543, 2555 5,25 736, 782, 1695, 2516, 2842, 2848 6,2 1642, 2030 6,15 1214 Az efezusiaknak írt levél 1,3 492, 1671 1,3-6 381, 1077 1,3-14 2627, 2641 1,4 492, 796, 865, 1426, 2807 1,4-5 52, 257 1,5-6 294 1,6 1083 1,7 517, 2839 1,9 257, 1066, 2603, 2807* 1,9-11 2823 1,10 668, 772, 1043, 2748* 1,13 693, 698 1296* 1,13-14 706, 1274 1,14 1107* 1,16-23 2632* 1,18 158 1,19-22 272, 648* 1,20-22 668 1,22 669, 753, 2045* 1,22-23 830* 2,3 2515* 2,4 211, 1073 2,4-5 654* 2,6 1003, 2796 2,14 2305 2,16 2305 2,19-22 756* 2,20 857 2,21 797* 3,4 1066* 3,8 424 3,9 1066 3,9-11 772* 3,9-12 221* 3,12 2778* 3,14 239, 2367 3,15 2214* 3,16 1995 3,16-17 1073, 2714 3,18-21 2565* 3,20-21 2641* 4-5 1971* 4-6 1454* 4,2 2219 4,3 814 4,3-5 866* 4,4-6 172, 249, 2790* 4,7 913 4,8-10 661* 4,9 633, 635 4,9-10 631, 2795* 4,10 668* 4,11 1575* 4,11-13 669* 4,11-16 794* 4,13 674, 695, 2045 4,16 798* 4,19 2518* 4,23 1695* 4,24 1473, 2475, 2504 4,25 1267, 2475 4,28 2444 4,30 698, 1274, 1296 4,32 2842 5,1 1694* 5,2 616* 5,3-5 1852* 5,4 2204* 5,5 2113* 5,8 1216, 1695 5,9 1695 5,14 2641* 5,16 672* 5,17 2826* 5,19 1156, 2641 5,20 2633, 2742 5,21 1269, 1642 5,21-6,4 2204* 5,25 616, 1659 5,25-26 757, 1616 5,25-27 772 5,26 628, 796, 1228 5,26-27 1617* 5,27 773, 796, 1426 5,29 757, 796 5,31-32 796, 1602, 1616 5,31 1627 5,32 772, 1624, 1659 6,1-3 2196 6,1 2217 6,4 2223, 2286* 6,18 1073, 1174, 2742 6,18-20 2636* 6,23-24 2627* A filippieknek írt levél 1,3-4 2636* 1,9-11 2632* 1,21 1010, 1698 1,23 1005, 1011, 1021, 1025* 1,27 1692 2,1 2842* 2,4 2635 2,5 520, 1694, 2842 2,5-8 461 2,6-11 2641, 2667 2,6-9 1850* 2,6 449 2,7 472, 602, 705, 713, 876, 1224 2,8 411, 612, 623 2,8-9 908* 2,9-10 434 2,9-11 449, 2812 2,10 633, 635 2,10-11 201 2,12-13 1949 2,13 308 2,14-17 1070* 2,15 1243* 2,25 1070* 2,30 1070* 3,6 752* 3,8 133 3,8-11 428 3,10 648* 3,10-11 989, 1006 3,20 1003, 2796 3,21 556, 999 4,6-7 2633* 4,8 1803 4,13 273, 308, 1460 A kolosszeieknek írt levél 1,3-6 2632* 1,3 2636* 1,10 2520* 1,12-14 1250* 1,13-14 vulg. 517* 1,14 2839 1,15 241, 299, 381, 1701 1,15-20 2641* 1,16 331 1,16-17 291 1,18 504, 658, 753, 792 1,18-20 624* 1,20-22 2305* 1,24 307, 618, 1508 1,27 568, 772 2,9 484, 515, 722, 2502 2,11-13 527 2,12 628, 1002, 1214, 1227, 1694 2,19 794* 3-4 1971* 3,1-3 655* 3,1 1002 3,3 665, 1003, 1420, 2796 3,4 1003, 2772 3,5-8 1852* 3,5 2518* 3,10 2809 3,14 815, 1827, 1844 3,16-17 1156, 2633 3,16 2641 3,18-21 2204* 3,20 2217 3,21 2286* 4,1 1807 4,2 2638, 2849* 4,3-4 2632, 2636 4,11 307* 4,12 2629, 2632 A tesszalonikaiaknak írt I. levél 1,10 442* 2,13 104, 1349 2,14-15 597* 3,2 307* 4,3-9 2518* 4,7 2518, 2813 4,11 2427 4,13-14 1012* 4,14 649, 989* 4,16 1001 4,17 1025* 4,18 1687* 5,2 673* 5,2-3 675* 5,5 1216* 5,6 2849* 5,8 1820 5,12-13 1269* 5,17 1174, 2742, 2757 5,17-18 2633* 5,18 2638, 2648 5,19 696 5,23 367 5,25 2636* A tesszalonikaiaknak írt II. levél 1,10 1041 1,11 2636* 2,3-12 673* 2,4-12 675* 2,7 385, 671* 3,6-13 2830* 3,10 2427 A Timóteusnak írt I. levél 1,3-4 2518* 1,5 1794 1,9-10 1852* 1,10 2357* 1,15 545* 1,18-19 162 2,1 2636 2,1-2 1349, 1900* 2,2 2240 2,3-4 2822 2,4 74, 851, 1058, 1256, 1261, 1821 2,5 618, 1544, 2574 2,5-8 2634 3,1 1590 3,1-13 1577* 3,9 1794* 3,15 171, 756, 2032 3,16 385, 463, 2641 4,1 672* 4,3-9 2518* 5,17-18 2122* 6,8 2837* 6,12 2145* 6,15-16 2641* 6,16 52 6,20 84* A Timóteusnak írt II. levél 1,3 1794* 1,5 2220 1,6 1577, 1590 1,8 2471, 2506 1,9-10 257,, 1021 1,12 149 1,12-14 84* 1,13-14 857* 1,14 1202* 2,5 1264 2,8 437* 2,11-13 2641* 2,11 1010 2,22 2518* 2,23-26 2518* 3,2-5 1852* 3,12 2847* 4 2015* 4,1 679* Tituszhoz írt levél 1,5 1590 1,5-9 1577* 1,15 2518* 2,1-6 2342* 2,12 1809 2,13 449, 1041, 1130, 1404, 2760, 2818* 2,14 802 3,5 1215 3,6-7 1817 A Filemonnak írt levél 16 2414 A zsidóknak írt levél 1,1-2 65* 1,1-3 102* 1,3 241, 320, 2502, 2777, 2795* 1,6 333 1,13 447* 1,14 331 2,4 156* 2,9 624, 629* 2,10 609* 2,12 2602 2,13 2777, 2795* 2,14-15 635 2,14 407, 636 2,15 1520, 2602* 2,17-18 609* 3,1-4,11 117* 3,6 2778* 3,7-4,11 1165* 4,3-4 346* 4,4-9 624* 4,7-11 1720* 4,13 302 4,14-15 1137* 4,15 467, 540, 609, 612, 2602 4,16 2778* 5,1 1539* 5,1-10 1564* 5,3 1540* 5,4 1578* 5,6 1537* 5,7 2741* 5,7-8 612, 1009 5,7-9 609, 2606 5,8 2825 5,9 617 5,10 1544 6,2 699, 1288 6,4-6 679* 6,5 655 6,6 598 6,13 2810* 6,19-20 1820 6,20 1544 7,3 58* 7,11 1537* 7,16 648* 7,23-25 1476* 7,24 1366, 1564* 7,25 519, 662, 2634, 2741* 7,25-27 1364* 7,26 1544 7,27 1085, 1366, 1540* 8,2 1070* 8,6 1070* 8,8-10 1965 9,5 433* 9,7 433* 9,11 586, 662 9,11-28 1476, 1564* 9,12 1085 9,13-14 2100* 9,14 614* 9,15 522 579, 580, 592 9,24 519, 662, 2741* 9,25 662 9,26 571 9,27 1013, 1021* 10,1 128* 10,1-4 1540* 10,5 488* 10,5-7 462, 516, 2568 10,5-10 606 10,7 2824 10,10 614, 2824 10,14 1544 10,16 64* 10,19 2778* 10,19-21 1137* 10,23 1817 10,25 2178 10,26-31 679* 10,32 1216 10,36 2826 11,1 146 11,2 147 11,3 286 11,6 161, 848 11,8 145 11,17 145, 2572 11,19 2572 11,39 147 11,40 147 12,1 1161, 2683 12,1-2 165 12,2 147 12,3 569, 598 12,22-23 2188 12,23 1021* 13,3 2447* 13,10 1182* 13,14 2796* 13,15 1330 13,17 1269 13,20 632* Szent Jakab apostol levele 1,5-8 2633, 2737 1,13 2846 l,14-15 2847* 1,17 212, 2642 1,25 1972* 1,27 2208 2,7 432, 2148 2,10 578 2,10-11 2069, 2079* 2,12 1972* 2,14-26 162* 2,15-16 2447 2,26 1815 4,1-10 2737* 4,2-3 2737 4,4 2737 4,5 2737 5,1-6 2445 5,4 1867, 2409, 2434* 5,12 2153* 5,14 1519 5,14-15 1510, 1511, 1526 5,15 1519, 1520 5,16 2737* 5,16b 2582 5,16-18 2582* 5,20 1434* Szent Péter apostol I. levele 1 2627* 1,3-9 2627* 1,3 654* 1,7 1031* 1,10-12 719 1,18 622 1,18-20 602 1,18-19 517* 1,19 613* 1,23 1228, 2769 2,1 2475 2,1-10 2769 2,4-5 1141, 1179 2,4 552* 2,5 756, 901, 1268, 1330, 1546* 2,7 756* 2,9 709, 782, 803, 1141, 1268, 1546 2,13 2238 2,13-17 1899* 2,16 2238 2,21 618 2,24 612 3,1-7 2204* 3,9 1669* 3,18-19 632* 3,20 1219 3,20-21 845* 3,21 128, 1094, 1794* 4,6 634 4,7 670, 1806 4,8 1434 4,14 693 4,17 672 5,3 893, 1551* 5,4 754* 5,7 322 5,8 409, 2849 Szent Péter apostol II. levele 1,3-4 1996* 1,4 460, 1129, 1265, 1692, 1721, 1812 1,16-18 554* 2,4 392* 3,9 1037, 2822 3,11-12 671* 3,12-13 677* 3,13 1043, 1405* Szent János apostol I. levele 1,1-4 425 1,3 2781* 1,3-7 1108* 1,5 214 1,6 2470 1,7-2,2 2631* 1,8 1425 1,8-9 1847 1,8-10 827* 1,10 2147* 2,1-2 1460* 2,1 519, 692, 2634 2,2 605, 606 2,16 377, 2514, 2534 2,18 670, 672, 675 2,20 91, 695 2,22 675* 2,23 454* 2,27 91, 695 2,28 2778* 3 2822* 3,1 1692 3,2 163, 1023, 1161, 1720, 2519, 2772 3,3 2345 3,5 457 3,8 385, 392, 394 3,15 1033 3,17 2447 3,19-20 208, 1781 3,19-24 2845* 3,21 2778* 3,22 2631 4 2822* 4,2-3 465* 4,2 423, 463 4,3 672* 4,8 214, 221, 733, 1604* 4,9 458, 516 4,10 457, 604, 614, 620, 1428 4,11-12 735* 4,14 457 4,16 221, 733, 1604* 4,19 604, 1828 4,20 2840 5,1 2780, 2790 5,6-8 1225* 5,8 694* 5,14 2778, 2827 5,16-17 1854* 5,18-19 2852 5,19 409 5,20 217 Szent János apostol II. levele 7 465, 675 Szent János apostol III. levele 7 432* Szent Júdás apostol levele 3 171 24-25 2641* A Jelenések könyve 1,4 1403, 2854* 1,6 1546, 2855* 1,8 2854 1,17 612, 1,18 625, 633, 635, 2854 2-3 401 2,5 1429 2,16 1429 2,17 1025, 2159 3,7 303 3,14 1065 4-5 1138 4,2 1137* 4,6-11 662* 4,8-11 2642* 4,11 295, 2855* 5,6 1137 5,9-10 1546* 5,9-14 2642* 5,13 449, 2855 6,9-11 1138 6,10 2642, 2817 7,1-8 1138* 7,2-3 1296* 7,9 775, 1138 7,10-12 2642* 9,4 1296* 11,15 450* 12 1138* 12,9 391, 2852 12,11 2853 12,13-16 2853* 12,17 501, 757, 2853 13-14 2113* 13,8 677* 14,1 1138, 2159 14,4 778, 1618* 16,15 2849 18,24 2642* 19,1-8 2642* 19,1-9 677* 19,6 865* 19,7 757, 1602, 1612 19,9 1329, 1602, 1612 20,7-10 677* 20,12 677* 21,1 1043* 21,1-2 756* 21,1-22,5 117* 21,2 757, 1045, 2016 21,2-4 677 21,3 756, 2676 21,4 1044, 1186 21,5 1044 21,6 694, 1137 21,7 2788 21,9 757, 865, 1045, 1138 21,10-11 865* 21,12-14 765* 21,14 857, 865, 869 21,22 586* 21,27 1044, 1045 22,1 1137 22,4 1023* 22,5 1029 22,15 1470* 22,16 437, 528 22,17 524, 671, 694, 757, 796, 1130, 2550, 2853 22,20 451, 671, 673, 1130, 1403, 2853 22,21 1061* ======================================================================== Egyházi források jegyzéke Hitvallások -- Symbola fidei (idézve a DS alapján) 1-64 192, 10-64 496, 71 254, 71-72 192, 75 266, 75-76 192, 76 1035, Apostoli hitvallás 167, post 184, 194, 196, 279, 325, 750, 946, 1331, Egyetemes zsinatok -- Concilii Oecumenici (idézve a DS alapján, kivéve a II. Vatikáni Zsinatot) I. Niceai Zsinat -- Concilium Nicaenum I (325) 126 465, 130 465, Credo -- Symbolum 465, I. Konstantinápolyi Zsinat -- Concilium Constantinopolitanum I (381) Nicea-konstantinápolyi hitvallás -- Symbolum Nicaenum- Constantinopolitanum 125 242, 465 150 post 184, 195, 196, 242, 243, 245, 263, 279, 291, 325, 456, 519, 652, 664, 685, 687, 702, 750, 1680 görög alapján -- in textu originali graeco 167 Efezusi Zsinat -- Concilium Ephesinum (431) 250 466 251 466, 495 255 468* Kalkedoni Zsinat -- Concilium Chalcedonense (451) 301-302 467 II. Konstantinápolyi Zsinat -- Concilium Constantinopolitanum II (553) 421 253, 258, 258* 423 468* 424 468 427 499* 432 468 III. Konstantinápolyi Zsinat -- Concilium Constantinopolitanum III (680--681) 556 475 556-559 475* II. Niceai Zsinat -- Concilium Nicaenum II (787) 600 1161 600-603 476 601 477, 1674, 2132 603 1674 COD 135 1160 IV. Konstantinápolyi Zsinat -- Concilium Constantinopolitanum IV (869- -870) 657 367 IV. Lateráni Zsinat -- Concilium Lateranense IV (1215) 800 202, 296, 299, 327, 391 800-802 192 801 999, 1035* 802 1576* 804 253, 254 806 43 II. Lyoni Zsinat -- Concilium Lugdunense II (1274) 850 248 851-861 192* 854 1017 856 1022, 1032* 857 1022 858 1022, 1035* 859 1059 860 1113* Vienne-i Zsinat -- Concilium Viennense (1311-1312) 902 365* Konstanzi Zsinat -- Concilium Constantiense (1414--1418) 1154 1584* Firenzei Zsinat -- Concilium Florentinum (1439--1445) 1300-1301 246 1302 248 1304 1022, 1031 1305 1022 1306 1022 1310 1113* 1314 1213* 1315 1256* 1316 1263* 1319 1303* 1324-1325 1510* 1325 1520* 1330 255 1331 248, 255, 258 1333 299* 1334-1336 120* 1351 1035* V. Lateráni Zsinat -- Concilium Lateranense V (1512--1517) 1440 366* Trienti Zsinat -- Concilium Tridentinum (1545--1563) 1501-1504 120* 1510-1516 406* 1511 375, 407, 1008* 1511-1512 404* 1512 403* 1513 390, 405 1514 403, 1250 1515 1264, 1426, 2515 1525 1993 1528 1989 1529 615, 617, 1992 1532 161* 1533-1534 2005* 1541 1821* 1542 1446* 1544 1815* 1545 1426* 1546 2009 1548 2009* 1549 1059* 1567 1037* 1569-1570 2068* 1573 411* 1575 1035* 1576 2016* 1580 1031* 1600 1114 1601 1113, 1114 1604 1129 1605 1127* 1606 1127* 1608 1128* 1609 1121, 1272, 1280, 1304* 1609-1619 1272* 1612 1584* 1618 1257* 1619 1272* 1624 1280 1638 1394, 1436 1640 1413 1641 1377* 1642 1376 1647 1457* 1651 1374, 1413* 1661 1457* 1672 980 1673 1450* 1674 1468 1676 1451 1677 1452* 1677-1678 1431* 1678 1453* 1680 1456, 1458* 1683 1457* 1690 1460* 1691 1460 1694 1523 1695 1511 1695-1696 1510* 1696 1512* 1697 1516* 1698 1523 1705 1431, 1453 1708 1457* 1712 1459* 1712-1713 1472* 1716-1717 1510* 1717 1520* 1719 1516* 1740 1337, 1366 1743 1367, 1371 1752 611* 1764 611* 1767 1582* 1774 1583* 1799 1661* 1800 1617* 1813-1816 1631* 1820 1022, 1031, 1472* 1821-1825 2132* 1822 1674* 1835 1478* I. Vatikáni Zsinat -- Concilium Vaticanum I (1869--1870) 3002 293, 296, 299, 327 3003 302 3004 36 3005 38, 367, 1960 3008 154, 156 3009 156 3010 155, 156 3012 161 3013 812 3015 50, 237 3016 90, 498 3017 159 3023-3024 296* 3025 293, 296 3026 36, 47, 286* 3057 834 3074 891* II. Vatikáni Zsinat -- Concilium Vaticanum II (1962--1965) Sacrosanctum Concilium IV 1174* 2 771, 1068 3-4 1075* 4 1203 5 766, 1067 6 1076, 1086, 1113 7 1070, 1088, 1089, 1181, 1373 8 1090 9 1072 10 824, 1074 11 1071 13 1675 14 1141 21 1205 24 1100 26 1140 26-27 1482* 27 1140, 1517* 28 1144 29 1143 33 1548, 1552 35, §4 1570* 37-40 1204, 1232 41 1561* 47 1323, 1398* 55 1388 56 1346 59 1123 60 1667 61 1621, 1670 64 1232 65 1232 67 1255 71 1298* 73 1513, 1514 79 1669 81 1685* 83 1175 84 1174, 1174 86 1175* 90 1176 96 1175* 98 1174, 1175* 100 1175 102 1163, 1194 103 508, 971, 1172 104 1173 106 1166, 1167, 1193, 2191 108 1173* 109-110 1438* 111 1173* 112 1156, 1157, 1157* 118 1158 119 1158* 121 1158 122 2513 122-127 1181, 2503 125 2132* 128 1183 Inter mirifica 5 2494 8 2495 11 2494* 12 2498, 2498 Lumen gentium 1 748, 775, 1045, 2305* 2 375, 541, 759, 769, 1050, 1076, 1093 3 541, 542, 669, 763, 763, 766, 960, 1364, 1405 4 767, 768, 810 5 541, 543, 567, 669, 763, 764, 764, 768, 769 6 753, 754, 755, 756, 757, 769, 1621 7 562, 788, 790, 790, 791, 793, 798 8 769, 771, 786, 811, 816, 819, 819, 827, 853, 853, 870, 1428 9 753, 761, 762, 776, 781, 782 10 784, 901, 1120, 1141, 1141, 1273, 1535, 1538, 1546, 1547, 1547, 1548, 1552, 1657 11 825, 1119, 1119, 1251, 1270, 1273, 1285, 1303, 1303, 1324, 1422, 1440, 1499, 1522, 1535, 1641, 1641, 1656, 1656, 2204, 2225, 2226* 12 92, 93, 785, 798, 801, 823, 889, 951, 1303, 2003* 13 761, 804, 814, 831, 836 14 815, 837, 846, 1249, 1257* 15 819, 838, 853 16 761, 839, 841, 843, 844, 847, 1260, 1281* 17 776, 1270, 2032 18 874 19 880 20 87, 860, 861, 862, 1555, 1576 21 1549, 1556, 1557, 1558, 1575, 1576, 1582 22 880, 881, 882, 883, 884, 885, 1444, 1559, 1559* 23 833, 835, 882, 886, 886, 886, 887, 938, 1202, 1560 24 1551, 2068 25 90, 888, 891, 891, 891, 892, 2034, 2035 26 832, 893, 893, 1312, 1462, 1561* 27 894, 895, 896 28 1548, 1554, 1562, 1564, 1566, 1567, 1582 29 1569, 1570, 1571, 1582, 1588 30 801* 31 871, 897, 898, 932 32 872 33 900, 913 34 901, 1141 35 904, 905 36 337, 786, 908, 909, 912, 943, 1888 37 1269* 39 823, 2045* 40 828, 1426, 2013, 2013, 2028 41 1251, 1570, 1641* 42 826, 1620, 1816, 1986, 2103, 2545 42-43 915 43 917 44 914, 933 48 670, 671, 769, 773, 776, 824, 825, 1001, 1013, 1036, 1042, 1373 48-50 1469* 48-51 828* 49 954, 954, 955, 956, 1023* 50 957, 958, 1090* 51 959 52 499* 53 492, 963, 967 55 489 56 488, 490, 492, 493, 494, 494, 511 57 499, 748, 964 58 165, 964 59 965, 966 60 970 61 488, 968 62 969, 970, 2674 63 501, 506, 507, 967 64 507 65 829 66 971 67 2132 68-69 2679* 68 972 69 965, 972 Orientalium Ecclesiarum 15 1389 Unitatis redintegratio 1 820* 2 812, 813, 813, 815, 1126 3 816, 817, 818, 819, 819, 824, 827, 838, 1271 4 94, 820, 821, 855, 1202* 5 822, 1126* 6 821 , 827 7 821* 8 821, 2791* 9 821* 10 821* 11 90, 821* 12 821* 13-18 838* 15 925, 1399, 1399 22 1271, 1400, 1400, 2791 24 822 Christus Dominus 2 882, 937, 1558 3 886 4 1560* 9 882* 11 833, 1548 13 1586* 15 1569* 16 1586* 33-35 927* 36 1560* 37 1560* Perfectae caritatis 1 915, 918 2 2684 5 916* 7 2691* 11 929 12 1620* Optatam totius 10 1620* 20 1565 Gravissimum educationis 3 1653, 2221 6 2229 Nostra aetate 1 360, 842 2 843, 2104 3 841* 4 597, 839* 5 2793* Dei Verbum 2 51, 53, 64, 142, 1103, 2587 3 54, 55, 62* 4 66 5 143, 153, 158, 1814 6 36, 38* 7 74, 75, 76, 76, 77 8 77, 78, 78, 79, 94, 94, 94, 98, 1124, 2650, 2651 8, §3 120* 9 80, 81, 82 10 84, 85, 86, 97, 889, 891, 2663 10, 3 95 11 105, 106, 107, 136, 337 12, §1 109* 12, §2 110 12, §3 111, 119 13 101 14-16 1094 14 121* 15 122 16 129* 17 124 18 125 19 126, 573* 20 124* 21 103, 104, 131, 141, 1346 22 131 23 94* 24 94, 104, 132, 135 25 133, 2653 Apostolicam actuositatem 2 863, 873, 940 3 798, 864 4 864 5 2832* 6 851, 905, 2044 8 2446 13 2105, 2105 16 1570* Dignitatis humanae 1 2104, 2105, 2105* 2 1738, 2104, 2106, 2106, 2108, 2467 3 1782 4 1180* 6 2107 7 1738, 2109 10 160 11 160 14 1785, 1816, 2036, 2104 15 2137 Ad gentes 1 804, 849, 853, 1344 2 248, 294, 767, 850, 868 2-9 257* 3 763* 4 767, 830* 5 852, 857, 877, 1257, 1560 5-6 767* 6 830, 854, 1560* 7 776, 848, 1260* 7, §23 1270* 9 856, 856 11 2472 14 1233, 1248, 1249 15 854, 905 16 1570, 1571 18 927 38 1560* 40 927* Presbyterorum ordinis 2 1141, 1142, 1369, 1548, 1562, 1563, 1566, 1582* 4 888, 1102, 1122 4-6 2686* 5 1175, 1181, 1324, 1392 6 1548 8 1568 10 1565 13 1464, 1466 15 1142* 16 1579, 1580 Gaudium et spes 2, §2 421 10 1958* 10, §2 450 12, §1 358* 12, §3 356 12, §4 383 13, §1 390, 401, 415, 1707 13, §2 1707 14 1703 14, §1 364, 382 14, §2 33 15, §2 1704, 1711 16 1706, 1713, 1776, 1791, 1794, 1795 17 1705, 1712, 1730, 2339 17, §1 1743* 18 1006, 1008, 1018 18, §1 33 19-21 29* 19, §1 27, 29, 2123 19, §3 2125 20-21 676* 20, §1 2124, 2126* 20, §2 2124 21, §3 2126 21, §7 2126 22 1260, 1612, 2820 22, §1 359, 1701, 1710, 2783, 2799 22, §2 470, 521, 618, 1701* 22, §5 367, 618 23, §1 2419 24, §3 356, 358, 1703, 1878* 25 1882* 25, §1 1879, 1881, 1892, 2344 26 2106 26, §1 1906, 1924 26, §3 1912, 1907, 1908 27, §1 1931 27, §3 2322 29, §2 1935, 1936* 29, §3 1938 30, §1 1916* 31, §3 1915, 1917 32 2820* 34 2427* 36 49 36, §2 159, 339 36, §3 308 37, §2 409 38 520 39 2820* 39, §1 358, 1048 39, §2 1049 39, §3 1050 40, §2 854 43, §4 942 43, §6 853 44, §2 94 45 2820* 45, §1 776 45, §2 450* 47, §1 1603, 2210, 2250 47, §2 1603, 2387* 48 1251* 48, §1 1603, 1627, 1639, 1646, 1652, 1660, 2364 48, §2 1535, 1639, 1642 48, §4 2227 49, §2 1645, 2334, 2362 49, §3 1632 50 2368 50, §1 372, 1652, 1664 50, §2 2367, 2373 51, §3 2268, 2271, 2368 51, §4 2371 52, §1 1657, 2206 52, §2 2210 58, §4 2527 62, §7 94 63, §3 2424 64 2426* 65 2424 67, §2 2434 67, §3 2184, 2194 69, §1 2404, 2408 71, §4 2406* 74, §1 1906* 74, §2 1902 74, §3 1901, 1920 74, §5 2242 76 2245 76, §3 2245 76, §5 2246, 2420 78, §1-2 2304* 78, §3 813 78, §5 2306* 78, §6 2317 79, §3 2311* 79, §4 2308, 2312 79, §5 2310* 80, §4 2314 81, §3 2329 81, §4 2307* 84, §2 1911 89, §1 1955 Zsinatok és szinódusok -- Concilia et Synodi (idézve a DS szerint) Római Zsinat -- Concilium Romanum (382) Decretum Damasi 179-180 120* Karthágói Zsinat -- Concilium Carthaginiense (418) Statuta Ecclesiae Antiqua 325 650* II. Orange-i Zsinat -- Concilium Arausicanum II (418) 371-372 406* 397 1037* Konstantinápolyi Szinódus -- Synodus Constantinopolitana (543) 409 1035* 411 1035* I. Brágai Zsinat -- Concilium Bracarense I (561) 455-463 299* IV. Toledói Zsinat -- Concilium Toletanum IV (633) 485 633* VI. Toledói Zsinat -- Concilium Toletanum VI (638) 490 245 Lateráni Zsinat -- Concilium Lateranense (649) 503 496, 499* 504 476* XI. Toledói Zsinat -- Concilium Toletanum XI (675) 525-541 192* 527 245 528 255 530 253, 254 539 650* XVI. Toledói Zsinat -- Concilium Toletanum XVI (693) 571 499* Római Zsinat -- Concilium Romanum (745) 587 633* Friauli Zsinat -- Concilium Foroiuliense (796 vagy 797) 619 503 Quiercy-i Zsinat -- Concilium Carisiacum (853) 624 605 Pápai megnyilatkozások -- Documenta Pontificalia I. Damasus -- Damasus I (sanctus) (366-384) Levél a keleti püspököknek -- Epistula ad Episcopos orientales 149 471* I. Ince -- Innocentius I (sanctus) (402--417) ,,Si instituta ecclesiastica'' levél -- Epistula ,,Si instituta ecclesiastica'' (19 Martii 416) 216 1510* Nagy Szent Leó -- Leo Magnus (sanctus) (440--461) ,,Quam laudabiliter'' levél -- Epistula ,,Quam laudabiliter'' (21 Iulii 447) 284 247* 286 299* ,,Lectis dilectionis tuae'' levél -- Epistula ,,Lectis dilectionis tuae'' (13 lunii 449) 291 499* 294 499* II. Anasztáz -- Anastasius II (496--498) ,,In prolixitate epistolae'' levél -- Epistula ,,In prolixitate epistulae'' (497) 359 650* Hormisdas -- Hormisdas (sanctus) (514--523) ,,Inter ea quae'' levél -- Epistula ,,Inter ea quae'' (26 Martii 521) 369 650* Vigilius -- Vigilius (537--555) ,,Dum in sanctae'' levél -- Epistula ,,Dum in sanctae (5 Februarii 552) 415 233* I. Pelagius -- Pelagius I (556--561) ,,Humani generis'' levél -- Epistula ,,Humani generis'' (3 Februarii 557) 442 499* Nagy Szent Gergely -- Gregorius Magnus (sanctus) (590--604) ,,Sicut aqua'' levél -- Epistula ,,Sicut aqua'' (600) 475 473* III. Ince -- Innocentius III (1198--1216) ,,Eius exemplo'' levél -- Epistula ,,Eius exemplo'', Professio fidei Waldensibus praescripta (18 Decembris 1208) 794 1576* XXII. János -- loannes XXII (1316--1334) ,,Ne super his'' bulla -- Bulla ,,Ne super his'' (3 Decembris 1334) 991 1022* XII. Benedek -- Benedictus XII (1334--1342) ,,Benedictus Deus'' konst. -- Const. ,,Benedictus Deus'' (29 lanuarii 1336) 1000 1023 1000-1001 1022* 1002 1022, 1035 ,,Cum dudum'' libellus -- Libellus ,,Cum dudum'' (1341) 1011 633* VI. Kelemen -- Clemens VI (1342--1352) ,,Super quibusdam'' levél -- Epistula ,,Super quibusdam'' (29 Septembris 1351) 1077 633* IV. Pál -- Paulus IV (1555-1559) ,,Cum quorumdam hominum'' konst. -- Const. ,,Cum quorumdam hominum'' (7 Augusti 1555) 1880 499* IV. Piusz -- Pius IV (1559--1565) ,,Iniunctum nobis'' bulla -- Bulla ,,Iniunctum nobis'', Professio fidei Tridentina (13 Novembris 1564) 1862-1870 192* VI. Piusz -- Pius VI (1775--1799) ,,Quod aliquantum'' bréve -- Breve ,,Quod aliquantum'' (10 Martii 1791 ) 2109* IX. Piusz -- Pius IX (1846--1878) ,,Ineffabilis Deus'' bulla -- Bulla ,,Ineffabilis Deus'' (8 Decembris 1854) DS 2803 411, 491 ,,Quanta cura'' enc. -- Litt. enc. ,,Quanta cura'' (8 Decembris 1864) 2109 XIII. Leó -- Leo XIII (1878--1903) ,,Diuturnum illud'' enc. -- Litt. enc. ,,Diuturnum illud'' (29 Iunii 1881) 1898* ,,Immortale Dei'' enc. -- Litt. enc. ,,Immortale Dei'' (1 Novembris 1885) 1898, 2105 ,,Libertas praestantissimum'' enc. -- Litt. enc. ,,Libertas praestantissimum'' (20 Iunii 1888) 1951, 1954, 2108* XI. Piusz -- Pius XI (1922--1939) ,,Quas primas'' enc. -- Litt. enc. ,,Quas primas'' (11 Decembris 1925) 2105* ,,Casti connubii'' enc. -- Litt. enc. ,,Casti connubii'' (31 Decembris 1930) 2366* DS 3722-3723 2297* ,,Quadragesimo anno'' enc. -- Litt. enc. ,,Quadragesimo anno'' (15 Maii 1931) 1883* ,,Divini Redemptoris'' enc. -- Litt. enc. ,,Divini Redemptoris'' ( 19 Martii 1937) 676* XII. Piusz -- Pius XII (1939--1958) ,,Summi pontificatus'' enc. -- Litt. enc. ,,Summi pontificatus'' (20 Octobris 1939) 360, 361, 1939 ,,Mystici Corporis'' enc. -- Litt. enc. ,,Mystici Corporis'' (29 Iunii 1943) 1119 DS 3808 797, 798 DS 3812 478* ,,Provida Mater'' ap. kons. -- Const. ap. ,,Provida Mater'' (2 Februarii I 947) 929 ,,Mediator Dei'' enc. -- Litt. enc. ,,Mediator Dei'' (20 Novembris 1947) 1548 ,,Sacramentum Ordinis'' ap. konst. -- Const. ap. ,,Sacramentum Ordinis'' (30 Novembris 1947) DS 3858 1573* ,,Humani generis'' enc. -- Litt. enc. ,,Humani generis'' ( 12 Augusti 1950) DS 3875 37 DS 3876 38, 1960 DS 3891 330, 367 DS 3896 366* DS 3897 390* ,,Munificentissimus Deus'' ap. konst. -- Const. ap. ,,Munificentissimus Deus'' (1 Novembris 1950) DS 3903 966* ,,Haurietis aquas'' enc. -- Litt. enc. ,,Haurietis aquas'' (15 Maii 1956) DS 3924 478 ,,Fidei donum'' enc. -- Litt. enc. ,,Fidei donum'' (21 Aprilis 1957) 1560 Beszédek -- Allocutiones 1941. jún. 1. -- 1 Iuni 1941 1887, 1942, 2286 1946. febr. 20. -- 20 Februarii 1946 899 1950. szept. 3. -- 3 Septembris 1950 2501 1951. okt. 29. -- 29 Octobris 1951 2362 1953. dec. 6. -- 6 Decembris 1953 2108* 1955. dec. 24. -- 24 Decembris 1955 2501* XXXIII. János -- loannes XXIII (1958--1963) ,,Mater et Magistra'' enc.: -- Litt. enc. ,,Mater et Magistra'' (15 Maii 1961) 60 1882 ,,Pacem in terris'' enc. -- Litt. enc. ,,Pacem in terris' (11 Aprilis 1963) 36 1886 46 1897 51 1903 61 1930* VI. Pál -- Paulus VI (1963--1978) ,,Mysterium fidei'' enc. -- Litt. enc. ,,Mysterium fidei'' (3 Septembris 1965) 1183, 1418 18 1381 39 1374 56 1378 ,,Indulgentiarum doctrina'' ap. konst. -- Const. ap. ,,Indulgentiarum doctrina'' (1 Ianuarii 1967) 1 1471 2 1471 5 1474, 1475, 1476, 1477 8 1478* ,,Populorum progressio'' enc. -- Litt. enc. ,,Populorum progressio'' (26 Martii 1967) 37 2372* 53 2315* Isten népe hitvallása -- Credo populi Dei: sollemnis Professio fidei, (30 lunii 1968) 192* 8 327, 366 9 251, 265* 12 1035* 15 975 16 419 19 827 20 182 28 1005, 1052 29 1053 30 962 ,,Humanae vitae'' enc. -- Litt. enc. ,,Humanae vitae'' (25 Iulii 1968) 11 2366 12 2366, 2369 14 2370 16 2370 23 2372* ,,Divinae consortium naturae'' ap. konst. -- Const. ap. ,,Divinae consortium naturae'' (15 Augusti 1971) 1212, 1288, 1300 ,,Sacram Unctionem infirmorum'' ap. konst. -- Const. ap. ,,Sacram Unctionem infirmorum'' (30 Novembris 1972) 1513 ,,Marialis cultus'' ap. exh. -- Adh. ap. ,,Marialis cultus'' (2 Februarii 1974) 42 971* 56 971 ,,Evangelii nuntiandi'' ap. exh. -- Adh. ap. ,,Evangelii nuntiandi'' (8 Decembris 1975) 31 2820* 48 1676* 53 843* 62 835 63-64 1201* 73 910 Beszédek -- Allocutiones Názáretben, 1964. jan. 5. -- 5 Ianuarii 1964 in Nazareth 533 1964. nov. 21. -- 21 Novembris 1964 963 1966. júl. 11. -- 11 Iulii 1966 390* 1973. jún. 22. -- 22 Iunii 1973 776 1975. dec. 14. -- 14 Decembris 1975 838 II. János Pál -- loannes PauIus II (1978--) ,,Redemptor hominis'' enc. -- Litt. enc. ,,Redemptor hominis'' (4 Martii 1979) 11 519 18-21 783* ,,Catechesi tradendae'' ap. exh. -- Adh. ap. ,,Catechesi tradendae'' (16 Octobris 1979) 1 4* 2 4* 5 426, 426 6 427 9 561 13 7 18 5, 6* 20-22 23* 23 1074 25 23* 29 1697* 53 1204* 54 1676, 1676, 2688* 55 2688* ,,Dominicae cenae'' levél az Eucharisztia misztériumáról és kultuszáról -- Epistula ,,Dominicae cenae'' de mysterio et cultu Eucharistiae, (14 Februarii 1980) 3 1380 ,,Dives in misericordia'' enc. -- Litt. enc. ,,Dives in misericordia'' (30 Novembris 1980) 14 2844* ,,Laborem exercens'' enc. -- Litt. enc. ,,Laborem exercens'' (14 Septembris 1981) 6 2428* 7 2424* 11 2430* 18 2436* 19 2433* 22-23 2433* 27 2427* ,,Familiaris consortio'' ap. exh. -- Adh. ap. ,,Familiaris consortio'' (22 Novembris 1981) 11 2331, 2361, 2392 13 1642, 1643 16 1620 19 1644, 1645, 2387 20 1648 21 1656, 2204 22 2334 28 1653 30 2366 32 2370 34 2343 36 2221* 46 2211* 67 1622 80 2391* 81 2390* 83 1649* 84 1651, 2386* 85 1658 ,,Reconciliatio et paenitentia'' ap. exh. -- Adh. ap. ,,Reconciliatio et paenitentia'' (2 Decembris 1984) 16 408, 1869, 2850* 17 1857, 1863 31 1469 ,,Dominum et vivificantem'' enc.: 1986. máj. 18. -- Litt. enc. ,,Dominum et vivificantem'' (18 Maii 1986) 27-48 1433* 31 1848 46 1864* 55 2516 ,,Redemptoris Mater'' enc. -- Litt. enc. ,,Redemptoris Mater'' (25 Martii 1987) 17 165 18 165 ,,Sollicitudo rei socialis'' enc. -- Litt. enc. ,,Sollicitudo rei socialis'' (30 Decembris 1987) 1 2422* 9 2438 14 2437 16 2440* 17 2438* 32 2441 * 38-40 1939* 4I 2422* 42 2406, 2442 45 2438* 47 1929, 2442 ,,Mulieris dignitatem'' ap. levél -- Ep. ap. ,,Mulieris dignitatem'' (15 Augusti 1988) 6 2334 7 372* 26-27 1577* 27 773, 773 ,,Vicesimus quintus annus'' ap. levél -- Litt. ap. ,,Vicesimus quintus annus'' (4 Decembris 1988) 16 1205, 1206 ,,Christifideles laici'' ap. exh. -- Adh. ap. ,,Christifideles laici'' (30 Decembris 1988) 9 899 16, §3 828 17, §3 828 24 801* 26 2179* ,,Redemptoris missio'' enc. -- Litt. enc. ,,Redemptoris missio'' (7 Decembris 1990) 11 851* 12-20 853* 21 852* 23 850* 42-47 854* 48-49 854* 50 855* 52-54 854* 55 856* 69 927, 931* ,,Centesimus annus'' enc. -- Litt. enc. ,,Centesimus annus'' (1 Maii 1991) 3 2421* 5 1896* 10 1939, 2425 13 2425* 16 1882* 24 2423* 25 407, 1889, 2236 26 2440* 28 2438 29 2461* 31 2427* 32 2429* 34 2425, 2429* 35 2424, 2438 36 1886, 2223 37 2432* 37-38 2415* 40 2406* 41 1887* 43 1914* 44 1904, 2425* 45 2244* 46 2244* 48 1883, 2406, 2431, 2433 51 2441* 57 2444, 2444* ,,Evangelium vitae'' enc. -- Litt. enc. ,,Evangelium vitae'' (25 Martii 1995) 56 2267 ,,Vita consecrata'' ap. exh. -- Adh.ap. ,,Vita consecrata'' (25 Martii 1996) 7 922 Beszédek -- Allocutiones 1985. dec. 7. -- 7 Decembris 1985 10 1986. ápr. 13. -- 13 Aprilis 1986 63 Egyházi források -- Documenta Ecclesiae Római Katekizmus -- Catechismus Romanus El~szó, 10 25 El~szó, 11 24 1, 1, 4 190, 191 1, 2, 6 199 1, 2, 8 200 1, 2, 13 274 1, 5, 11 598, 598 1, 6, 3 633 1, 10, 1 749 1, 10, 20 770 1, 10, 22 750* 1, 10, 24 947, 950 1, 10, 27 952 1, 11, 3 978 1, 11, 4 979 1, 11, 5 982 1, 11, 6 987 2, 2, 5 1213 2, 5, 4 1431* 2, 5, 18 1468 2, 5, 21 1450 3, 2, 4 2086 3, 10, 13 2536 3, 10, 23 2537 Kongregációk -- Congregationes Hittani kongregáció -- Congregatio pro Doctrina fidei (S. Offcium) Levél az angol püspökökhöz -- Epistula ad Episcopos Angliae (16 Septembris 1864) DS 2888 811* Dekrétum -- Decretum de millenarismo (19 lulii 1944) DS 3839 676* Levél Boston érsekéhez -- Epistula ad Archiepiscopum Bostoniensem (8 Augusti 1949) DS 3866-3872 847* ,,Mysterium Ecclesiae'' nyilatkozat -- Decl. ,,Mysterium Ecclesiae'' (24 Iunii 1973) 3 2035 ,,Persona humana'' nyilatkozat -- Decl. ,,Persona humana'' (29 Decembris 1975) 7 2391 8 2357 9 2352, 2352, 2352 11 2349 ,,Inter insigniores'' nyilatkozat -- Decl. ,,Inter insigniores'' (15 Octobris 1976) 1577* ,,Pastoralis actio'' instrukció -- Instr. ,,Pastoralis actio'' (20 Octobris 1980) 1252* ,,lura et bona'' nyilatkozat -- Decl. ,,lura et bona'' (5 Maii 1980) 2277 ,,Libertatis conscientia'' instrukció -- Instr. ,,Libertatis conscientia'' (22 Martii 1986) 13 1740 68 2448 ,,Donum vitae'' instrukció -- Instr. ,,Donum vitae'' (22 Februarii 1987) Bevezetés 2 2375 Bevezetés 3 2258 1, 1 2270* 1, 2 2274 1, 3 2275 1, 5 2275 1, 6 2275 2, 1 2376 2, 4 2377 2, 5 2377* 2, 8 2378 3 2273, 2273 Kléruskongregáció -- Congregatio pro Clericis Directorium Catechisticum Generale 43 234 47 234 51 280 69 1056 Rítuskongregáció -- Congregatio Rituum ,,Eucharisticum mysterium'' instrukció -- Instr. ,,Eucharisticum mysterium'' (25 Maii 1967) 6 1325 Katolikus Nevelési Kongregáció -- Congregatio Studiorum Dekrétum: tomista tételek -- Decretum (27Iulii 1914): theses thomasticae DS 3624 318* Püspöki Szinódus -- Synodus Episcoporum ,,Exeunte coetu secundo'' zárójelentés -- Relatio finalis ,,Exeunte coetu secundo'' (7 Decembris 1985) II B a 4 10, 11 Püspöki konferencia -- Conferentiae Episcopales Puebla, nyilatkozat -- Document de Puebla 1979 1676 Egyházjog -- lus Canonicum Apostoli kánonok -- Canones Apostolorum 34 887* Codex iuris canonici 129, §2 911 204, §1 871, 1213* 205 815* 206 1249* 207, §1 934 207, §2 873, 934 208-223 1269* 208 872 212, §3 907 213 2037* 220 2477* 222 2043* 229 906* 230, §1 903* 230, §3 903 290-293 1583* 330 880* 331 936 336 883* 337, §1 884 368-369 833* 443, §4 911 445 2043* 463, §1 911 463, §2 911 492, §1 911 511 911 515, §1 2179 517, §2 911 536 911 573 916, 925 591 927* 603, §1 920 604, §1 923, 924 604, §2 924* 605 919* 607 925* 654 2103* 692 2103* 710 928 713 929 731, §1 930 731, §2 930 747, §2 2032 748, §2 160* 751 817, 2089 774 906 774, §2 1251 776 906* 780 906* 783 931 788 1249* 822, §3 906* 835, §4 902 844 1462* 844, §3 1399* 844, §4 1401* 847, §1 1513* 848 2122 849 1213* 851 1233* 851, §2 1233* 855 2156 861, §1 1256* 861, §2 1256* 864 1246 865 1233* 866 1233, 1298 867 1250* 868 1233* 872-874 1255* 882 1313* 883, §2 1312* 883, §3 1307, 1314 884, §2 1313 889, §1 1306* 890 1306 891 1307* 893, §1 1311* 893, §2 1311* 914 1457* 916 1457* 916-917 1388* 919 1387* 920 1389, 2042 961, §1 1483* 961, §2 1483* 962, §1 1483* 967-969 1462* 972 1462* 976 1463* 982 2490 983, §1 2511 983-984 1467* 986 1464* 988, §2 1458* 989 1457, 2042 994 1471 1003 1516* 1004, §1 1514* 1005 1514* 1007 1514* 1012 1576* 1024 1577 1055, §1 1601, 1617, 1660 1056 2364* 1057, §1 1626, 1628 1057, §2 1627* 1063 1632* 1071 1629* 1083-1108 1629* 1086 1635* 1103 1628* 1108 1631* 1124 1635* 1125 1635* 1134 1638 1136 1251, 2225 1141 1640, 2382 1151-1155 1649, 2383* 1166 1667* 1168 1669* 1172 1673* 1176, §3 2301* 1191, §1 2102 1196-1197 2103* 1199, §1 2154 1245 2181* 1246-1248 2042* 1246 2043* 1246, §1 2177, 2192 1247 2180, 2185, 2192, 2193 1248, §1 2180 1248, §2 2183 1249-1253 1438 1249-1251 2043* 1314 2272 1323-1324 2272* 1331 1463* 1336, §1, 3°.5° 1583* 1338, §2 1583* 1354-1357 1463* 1367 2120* 1369 2148* 1376 2120* 1388, §1 1467 1398 2272 1421, §2 911 Corpus Canonum -- Ecclesiarum Orientalium 25 2043* 177, §1 833 178 833 311, §1 833 312 833 675, §1 1213* 675, §2 1269* 677, §1 1256* 679 1246 681 1250* 686, §1 1250* 695, §1 1290* 696, §1 1290* 708 2042* 711 1457* 719 2042* 722, §3-4 1462* 725 1463* 735 1464* 738 1514* 739, §1 1516* 744 1576* 747 1576* 817 1623* 828 1623* 867 1667* 880-883 1438* 880, §3 2042, 2043 881, §1 2042, 2043 881, §2 2042* 881, §3 2042* 881, §4 2042, 2043 882 2043* 1420 1463* 1431 1463* 1434 1463* 1456 1467 Liturgia Latin rítus -- Ritus Latinus Római misekönyv -- Missale Romanum Általános útmutatás -- Institutio generalis 240 1390 271 1182, 1184 272 1184 Felajánlás -- Offertorium 1333 Praefatio Karácsony -- in Nativitate 477 Mennybemenetel -- de Ascensione 661 Krisztus Király -- Christi-Regis 2046 Apostolok -- de Apostolis 857, 1575 Szentek -- de sanctis 2005 Elhunytak -- de functorum 1012 ,,Szent, szent'' -- ,,Sanctus" 335 I. Eucharisztikus ima vagy a Római Kánon -- Prex eucharistica I seu, Canon Romanus 88 1037 90 1353* 95 1333* 96 1383, 1402 97 1274 Eucharisztikus imádság -- Prex eucharistica III, 116 1404 IV 2818, 2852 IV, 118 55, 380, 2818* Oratio ante Communionem 132 1058 Doxologia (post precem eucharisticam) 1065 Embolismus 1404, 2760, 2854 133 1386 Könyörgés -- Collecta 26. vasárnap -- Dominica XXVI 277 32. vasárnap -- Dominica XXXII 1742 Nagypéntek liturgiája -- Feria IV in passione Domini 13 egyetemes könyörgés -- Oratio universalis VI 63, 839 Vigilia Paschalis 18 Exsultet 412, 631, 647 24 Els~ olvasmány utáni ima -- Oratio post primam lectionem 349 26 Harmadik olvasmány utáni ima -- Oratio post tertiam lectionem 528 42 Keresztvíz megáldása -- Benedictio aquae 1217, 1218, 1219, 1221 Szekvencia -- Sequentia Pünkösd -- Pentecostes 2671* Pontificale Romanum Püspök-, pap- és diákonusszentelés -- De Ordinatione Episcopi, presbyterorum et diaconorum De ordinatione Episcopi. Prex ordinationis 1541 De Ordinatione diaconorum. Prex ordinationis 1543 De Ordinatione presbyterorum. Prex ordinationis 1542 Római rituálé -- Rituale Romanum Ordo initiationis christianae adultorum 1232* praenotanda 1-2 1212* 19 1248* 98 1248* Ordo Baptismi parvulorum 62 1241* Ordo Baptismi adultorum 168 Ordo Confirmationis praenotanda 1 1285* praenotanda 2 1285* praenotanda 3 1309* praenotanda 5 1311* praenotanda 6 1311* 25 1299 Ordo Paenitentiae feloldozási forma -- formula absolutionis 1424, 1449 31 1484 46. 55 1449 Ordo celebrandi Matrimonium 62 1627 De Benedictionibus consecratio sancti chrismatis 1299 16 1669* 18 1669* Ordo consecrationis virginum praenotanda 1 923 praenotanda 2 924 Ordo exsequiarum 1686* ,,Commendatio animae 1020 ,,ln Paradisum deducant te angeli'' 335* 1 (praenotanda) 1689* 10 (praenotanda) 1690 41 1688 56 1689* Imaórák liturgiája -- Liturgia Horarum Általános bevezetés -- Institutio generalis 7 2616* 9 2655* 100-1099 2586* Himnusz -- Hymnus ,,O lux beata Trinitas'' 257 ,,Te Deum'' 168 ,,Veni Creator Spiritus'' 291, 700 ,,Vexilla Regis'' 550, 617 Antiphona ad I et II Vesperas in, soll. s. Dei Genetricis Mariae 526 ad ,,Benedictus'' in soll. s. Dei Genetricis Mariae 469 ad ,,Magnificat'' in II Vesp. Epiphaniae 528* ad ,,Magnificat'' in II Vesp. in soll. ss. corp. et sang. Christi 1402 Canticum ad I Vesperas Dominicae 461* Imádságok -- Preces Ima -- Prex ,,Ave Maria'' 1014, 2676, 2677 ,,O sacrum convivium'' 1402 ,,Veni, Sancte Spiritus'' 2671 Mindenszentek litániája -- Litaniae sanctorum 1014 Keleti liturgiák -- Liturgiae orientales Aranyszájú Szent János liturgiája -- Sancti loannis Chrysostomi Kerubének -- Hymnus cherubinorum 335* Anafora -- Anaphora 42, 1137 Készület áldozáshoz -- Prex ante Communionem 1386 Bizánci liturgia -- Liturgia Byzantina 1166 Tropárok - Troparium ,,O monoghenis'' 469 Elszenderülés ünnepe -- In die Dormitionis (15 Aug.) 966 Húsvét -- In die Paschatis 638 Vasárnap reggel -- Matutinum pro die Dominica modi secundi 703 Pünkösdi vecsernye -- Vespertiurn in die Pentecostes 291, 732, 2671 Kontakia Színeváltozás ünnepe -- in die Transfigurationis 555 Romanosz Melodosz -- Romani Melodi 525 Euchologion feloldozási forma -- Euchologion formula absolutionis 1481 Szentelési forma -- prex ordinationis 1587 Rituale 1300 Szír liturgia -- Liturgia Syriaca Antichia, krizmaszentelési epiklézis -- Antiochiae, Epiclesis consecrationis sancti chrismatis 1297 Fanqîth Breviatium iuxta titum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, Vol. 6, p. 193b 1167 Breviatium iuxta titum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, Vol. 1, 237a-b 1391 Egyházi írók -- Scriptores ecclesiastici Anonim szerz~k `si homília nagyszombatra -- Antiqua homilia in sancto et magno Sabbato PG 43, 440.452. 461 635 Constitutiones apostolicae 7, 24, 1: SC 336, 174 2760 8, 13, 12: SC 336, 208 1331 Krisztus követése -- De imitatione Christi 11, 23, 5-8 1014 Didaché 1, 1: SC 248, 140 1696 2, 2: SC 248, 148 2271 8, 2: SC 248, 174 2760 8, 3: SC 248, 174 2767 9, 5: SC 248, 178 1331* 10, 6: SC 248, 180 1331, 1403 Levél Diognétoszhoz -- Epistula ad Diognetum 5, 5: SC 33, 62-66 2240 5, 6: SC 33, 62 2271 5, 8-9: SC 33, 62-64 2796 5, 10: SC 33, 62-66 2240 6, 10: SC 33, 62-66 2240 Sermo de die Dominica PG 86/1, 416 et 421 2178 Liguori Szent Alfonz -- Alfonsus Maria de Liguori (sanctus) Del gran mezzo della preghiera pars 1, c. 1 2744 Szent Ambrus -- Ambrosius (sanctus) De mysteriis 7, 42: CSEL 73, 106 (PL 16, 402-403) 1303 9, 50: CSEL 73, 110 (PL 16, 405) 1375 De officiis ministrorum 1, 88 2653 De Paenitentia 1, 8, 34: CSEL 73, 135-136 (PL 16, 476-477) 983 De sacramentis 2, 2, 6: CSEL 73, 27-28 (PL 16, 425-426) 1225 4, 7: CSEL 73, 49 (PL 16, 437) 1383 4, 28: CSEL 73, 57-58 (PL 16, 446) 1393 5, 7: CSEL 73, 61 (PL 16, 447) 1383 5, 19: CSEL 73, 66 (PL 16, 450) 2783 5, 26: CSEL 73, 70 (PL 16, 453) 2836 5, 30: CSEL 73, 71-72 (PL 16, 454) 2852 De viduis 23: PL 16, 241-242 2349 De virginitate 18, 119: PL 16, 297 845 Enarrationes in Psalmos 1, 9: CSEI, 64, 7 (PL 14, 968) 2589 Epistula extra collectionem I. 41, 12: CSEL 82/3, 152 (PL 16, 1116) 1429 Explanatio Symboli 1: CSEL 73, 3 (PL 17, 1193) 197 7: CSEL 73, 10 (PL 17, 1196) 194 8: CSEL 73, 10-11 (PL 17, 1196) 191* Expositio evangelii secundum Lucam 2, 85-89: CCL 14, 69-72 (PL 15, 1666-1668) 766* 10, 121: CCL 14, 379 (PL 15, 1927) 1025 Expositio psalmi CXVIII 14, 30: CSEL 62, 318 (PL 15, 1476) 908 Canterbury Szent Anzelm -- Anselmus Cantuariensis (sanctus) Proslogion Prooemium 158 Arisztidész - Aristides Apologia 16, 7: BP 11, 125 760* Alexandriai Szent Athanáz -- Athanasius Alexandrinus (sanctus) De Incarnatione 54, 3: SC 199, 458 (PG 25, 192) 460 Epistula festivalis l, 10: PG 26, 1366 1169 Epistula ad Serapionem I, 24: PG 26, 585-588 1988 Szent Ágoston -- Augustinus (sanctus) Confessiones 1, 1, 1: CCL 27, 1 30 2, 4, 9: CCL 27, 21 1958 3, 6, 11: CCL 27, 33 300 6, 11, 20: CCL 27, 87 2520 7, 7, 11: CCL 27, 99 385 9, 6, 14: CCL 27, 141 1157 9, 11, 27: CCL 27, 149 1371 10, 20, 29: CCL 27, 170 1718 10, 28, 39: CCL 27, 175 45 10, 29, 40: CCL 27, 176 2340 13, 36, 51: CCL 27, 272 2002 Contra epistulam Manichaei quam vocant fundamenti 5, 6: CSEL 25, 197 (PL 42, 176) 119 Contra Faustum manichaeum 22, 27: CSEL 25, 621 (PL 42, 418) 1849, 1871 De catechizandis rudibus 3, 5: CCL 46, 124 (PL 40, 313) 281* De civitate Dei 10, 6: CSEL 40/1, 454-455(PL 41, 283) 1372, 2099 14, 7: CSEL 40/2, 13 (PL 41, 410) 1766 14, 28: CSEL 40/2, 56 (PL 41, 436) 1850 18, 51: CSEL 40/2, 354 (PL 41, 614) 769 19, 13: CSEL 40/2, 395 (PL 41, 640) 2304 19, 19: CSEL 40/2, 407 (PL 41, 647) 2185 22, 17: CSEL 40/2, 625 (PL 41, 779) 1118 22, 30: CSEL 40/2, 665-666(PL 41, 801-802) 1720, 2550 De diversis quaestionibus octoginta tribus 64, 4: CCL 44A, 140 (PL 40, 56) 2560 De disciplina christiana 7, 7: CCL 46, 214 (PL 40, 673) 2539 De fide et Symbolo 10, 25: CSEL 25, 32 (PL 40, 196) 2518 De Genesi contra Manichaeos l, 2, 4: PL 36, 175 338 De gratia et libero arbitrio 17, 33: PL 44, 901 2001 De libero arbitrio 1, 1, l: CCL 29, 211 (PL 32, 1221-1223 311 De mendacio 4, 5: CSEL 41, 419 (PL 40, 491) 2482 De moribus Ecclesiae catholicae 1, 3, 4: CSEL 90, 6 (PL 32, 1312) 1718 1, 25, 46: CSEL 90, 51 (PL 32, 1330-1331) 1809 De natura et gratia 31, 35: CSEL 49, 258-259 (PL 44, 264) 2001 De sancta virginitate 3, 3: CSEL 41, 237 (PL 40, 398) 506 6, 6: CSEL 41, 240 (PL 40, 399) 963 De sermone Domini in monte 1, 1, 1: CCL 35, 1-2 (PL 34, 1229-1231) 1966 1, 1, 3: CCL 35, 4 (PL 34, 1232) 2547 2, 4, 16: CCL 35, 106 (PL 34, 1276) 2785 2, 5, 18: CCL 35, 108-109 (PL 34, 1277) 2794 2, 5, 19: CCL 35, 109 (PL 34, 1278) 2149 2, 6, 24: CCL 35, 113 (PL 34, 1279) 2827 De Trinitate 8, 3, 4: CCL 50, 271-272 (PL 42, 949) 1766* 14, 15, 21: CCL SOA, 451 (PL 42, 1052) 1955 15, 26, 47: CCL 50A, 529 (PL 42, 1095) 264 Enarratio in Psalmum 57, 1: CCL 39, 708 (PL 36, 673) 1962 62, 16: CCL 39, 804 (PL 36, 758) 2628 72, 1: CCL 39, 986 (PL 36, 914) 1156* 74, 4: CCL 39, 1027 (PL 37, 948-949) 796 85, 1: CCL 39, 1176 (PL 36, 1081) 2616 88, 2, 5: CCL 39, 1237 (PL 37, 1134) 996 102, 7: CCL 40, 1457 (PL 37, 1321) 2005 103, 1, 15: CCL 40, 1488 (PL 37, 1348-1349) 329 103, 4, 1: CCL 40, 1521 (PL 37, 1378) 102 Enchiridion de fide, spe et caritate 3, 11: CCL 46, 53 (PL 40, 236) 311 Epistulae 98, 5: CSEL 34, 527 (PL 33, 362) 1274 108, 3, 8: CSEL 34, 620 (PL 33, 410) 2539 130, 8, 17: CSEL 44, 59 (PL 33, 500) 2737 130, 12, 22: CSEL 44, 66 (PL 33, 502) 2762 187, 11, 34: CSEL 57, 113 (PL 33, 845) 774 In epistulam lohannis ad Parthos tractatus 1, 6: PL 35, 1982 1863 8, 9: PL 35, 2041 1779 10, 4: PL 35, 2056-2057 1829 In lohannis evangelium tractatus 5, 15: CCL 36, 50 (PL 3 5, 1422) 1584 12, 13: CCL 36, 128 (PL 35, 1491 ) 1458 21, 8: CCL 36, 216-217 (PL 35, 1568) 795 26, 13: CCL 36, 266 (PL 35, 1613) 1398 72, 3: CCL 36, 508 (PL 35, 1823) 1994 80, 3: CCL 36, 529 (PL 3 5, 1840) 1228 Quaestiones in Heptateucum 2, 73: CCL 33, 106 (PL 34, 623) 129 Sermones 18, 4, 4: CCL 41, 247-249 (PL 38, 130-131) 1039 33, 2, 2: CCL 41, 414 (PL 38, 208) 2067 43, 7, 9: CCL 41, 512 (PL 38, 258) 158 52, 6, 16: PL 38, 360 230 56, 6, 9: PL 38, 381 2559* 57, 7, 7: PL 38, 389-390 2837 58, 11, 13: PL 38, 399 1064 78, 6: PL 38, 492-493 556 96, 7, 9: PL 38, 588 845* 169, 11, 13: PL 38, 923 1847 186, 1: PL 38, 999 510 213, 8, 8 38, 1064 983 214, 11: PL 38, 1071-1072 981 241, 2: PL 38, 1134 32 268, 2: PL 38, 1232 797 272: PL 38, 1247 1396 298, 4-5: SPM 1, 98-99 (PL 38, 1367) 2009 341, 1, 1: PL 39, 1493 695 341, 9, 11: PL 39, 1499 695 Dáciai Ágoston -- Augustinus de Dacia Rotulus pugillaris 1 118 Barnabás -- Barnaba Epistula Pseudo-Barnabae 4, 10: SC 172, 100-102 1905 19, 5: SC 172, 202 2271 Nagy Szent Bazil -- Basilius Magnus (sanctus) Adversus Eunomium 3, 1: SC 305, 148 (PG 29, 656) 336 Liber de Spiritu Sancto 15, 36: SC 17bis, 370 (PG 32, 132) 163, 736 18, 45: SC 17bis, 406 (PG 32, 149) 2132 26, 62: SC 17bis, 472 (PG 32, 184) 2684 Moralia Regula 73: PG 31, 852 2384 Regulae fusius tractatae prol.3: PG 31, 896 1828 Szent Benedek -- Benedictus (sanctus) Regula 20: CSEL 75, 75-76 (PL 66, 479-480) 2834* 43, 3: CSEL 75, 106 (PL 66, 675) 347 48: CSEL 75, 114-119 (PL 66, 703-704) 2834* Clairvaux-i Szent Bernát -- Bernardus Claraevallensis (sanctus) Homilia super Missus est 4, I 1 108 In Canticum sermones 27, 7, 14 771 Szent Bonaventura -- Bonaventura (sanctus) In secundum librum Sententiarum dist. 1, p. 2, a. 2, q. 1 293 In quattuor libros Sententiarum 4, 37, 1, 3 2071 Szent Cézária -- Caesaria lunior (sancta) Epistula ad Richildam et Radegundem SC 345, 480 127 Arles-i Szent Cézár -- Caesarius Arelatensis (sanctus) Expositio vel traditio Symboli (sermo 9) CCL 103, 47 232 Sziénai Szent Katalin -- Catharina Senensis (sancta) II dialogo della Divina providenza 1, 7 1937 4, 13 LH, t.o. 19. hét vasárnap, off. lect. 356 4, 138 313 Cicero Marcus Tullius De re publica 3, 22, 33 1956 Alexandriai Szent Kelemen -- Clemens Alexandrinus Paedagogus 1, 6, 27, 2: GCS 12, 106 (PG 8, 281) 760 1, 6, 42: GCS I 2, 115 (PG 8, 300) 813 Római Szent Kelemen -- Clemens Romanus (sanctus) Epistula ad Corinthios 7, 4: SC 167, 110 1432 42, 4: SC 167, 168-170 861, 1577 44, 2: SC 167, 172 861 44, 3: SC 167, 172 1577 61, 1-2: SC 167, 198-200 1900 Karthágói Szent Ciprián -- Cyprianus Carthaginiensis (sanctus) De Ecclesiae catholicae unitate 6: CCL 3, 253 (PL 4, 519) 181 De dominica Oratione 9: CCL 3A, 94 (PL 4, 541) 2782 11: CCL 3A, 96 (PL 4, 543) 2784 12: CCL 3A, 96-97 (PL 4, 544) 2813 13: CCL 3A, 97 (PL 4, 545) 2816 21: CCL 3A, 103 (PL 4, 551) 2830 23: CCL 3A, 105 (PL 4, 535-536) 810, 2845 Epistulae 58, 10: CSEL 3/2, 665 (56, 10: PL 4, 367-368) 1028 Alexandriai Szent Cirill -- Cyrillus Alexandrinus (sanctus) Commentarius in lohannem II, 11: PG 74, 561 738 Commentarius in Lucam 22, 19: PG 72, 912 1381 Jeruzsálemi Szent Cirill -- Cyrillus Hierosolymitanus (sanctus) Catecheses illuminandorum 5, 12: PG 33, 521-524 186 18, 29: PG 33, 1049, LH, t.o. 17. hét, csüt., off. lect. 1050 Catecheses mystagogicae 3, 1: SC 126, 120 (PG 33, 1088) 2782 5, 11: SC 126, 160 (PG 33, 1117) 2794 5, 13: SC 126, 162 (PG 3 3, 1120) 2819 5, 18: SC 126, 168 (PG 33, 1124) 2856 5, 9-10: SC 126, 158-160 (PG 30, 1116-1117) 1371 Szent Domonkos -- Dominicus (sanctus) Relatio iuridica (Radulphus de Faventia) 4, 42 956 Vita (lordanus de Saxonia) 4, 69 956* Éthérea -- Egeria Peregrinatio ad loca sancta 46, 2: SC 296, 308; PLS 1, 1089-1090 281* Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet -- Elisabeth a Trinitate (beata) Ecrits spirituels 50 260 Szent Epiphaniosz -- Epiphanius (sanctus) Panarion 1, 1, 5: GCS 25, 174 (PG 41, 181) 760* Evagriosz Pontikosz -- Evagrius Ponticus Capita practica ad Anatolium 49: SC 171, 610 (PG 40, 245) 2742 De oratione 34: PG 79, 1173 2737 Riez-i Faustus -- Faustus Reiensis De Spiritu Sancto 1, 2: CSEL 21, 104 (1, 1: PL 62, 11) 169 Assisi Szent Ferenc -- Franciscus Assisiensis (sanctus) Admonitio 5, 3 598 Naphimnusz -- Canticum Fratris Solis 344, 1014 Szalézi Szent Ferenc -- Franciscus de Sales (sanctus) Értekezés Isten szeretetér~l -- Traité de I'amour de Dieu 8, 6 1974 Ruspei Fulgentius -- Fulgentius Ruspensis (sanctus) Contra gesta Fabiani 28, 17: CCL 91A, 813-814 (PL 65, 789) 1394 Nagy Szent Gergely -- Gregorius Magnus (sanctus) Dialogi 4, 41, 3: SC 265, 148 (4, 39: PL 77, 396) 1031 Homilia in Ezechielem 1, 7, 8: CCL 142, 87 (PL 76, 843) 94 Moralia in Job 6, 14: CCL 143, 19 (PL 75, 525) 795 31, 45, 87: CCL 143B, 1610 (PL 76, 621) 1866 31, 45, 88: CCL 143B, 1610 (PL 76, 621) 2539 Regula pastoralis 3, 21, 45: SC 382, 394 (PL 77, 87) 2446 Nazianzi Szent Gergely -- Gregorius Nazianzenus (sanctus) Oratio 2, 71: SC 247, 184 (PG 35, 480) 1589 2, 73: SC 247, 186 (PG 35, 481) 1589 2, 74: SC 247, 186 (PG 35, 481) 1589 16, 9: PG 35, 945 2565 27 (theologica 1), 4: SC 250, 78(PG 36, 16) 2697 31 (theologica 5), 26: SC 250, 326(PG 36, 161-164) 684 31 (theologica 5), 28: SC 250, 332(PG 36, 165) 2670 39, 17: SC 358, 188 (PG 36, 356) 980 40, 3-4: SC 358, 202-204 (PG 36, 361-364) 1216 40, 9: SC 358, 216 (PG 36, 369) 537 40, 41: SC 358, 292-294 (PG 36, 417) 256 Nisszai Szent Gergely -- Gregorius Nyssenus (sanctus) De beatitudinibus oratio 1: PG 44, 1200 1803, 2546 6: PG 44, 1265 2548 De Spiritu Sancto 16: PG 45, 1321 690 De vita Moysis 1, 5: PG 44, 300 2028 Homiliae in Orationem dominicam 2: PG 44, 1148 2784 In Canticum homilia 8: PG 44, 941 2015 ln Christi resurrectionem 1: PG 46, 417 650 Oratio catechetica 15, 3TD7, 78 (PG 45, 48) 457 16, 9TD7, 90 (PG 45, 52) 625 Kartauzi Guigó -- Guigo II Cartusiensis Scala claustralium 2, 2: PL 184, 476 2654 Hermász -- Hermas Mandata pastoris 27, 1 (2, 1): SC 53, 146 2517 Visiones pastoris 2, 4, 1: SC 53, 96 760 Szent Hieronimusz -- Hieronymus (sanctus) Commentarius in Ecclesiasten 10, 11: CCL 72, 338 (PL 23, 1096) 1456 Commentarii in Isaiam Prologus: CCL 73, 1 (PL 24, 17) 133 In die Dominica Paschae homilia CCL 78, 550 (PL 30, 218-219) 1166 Poitiers-i Szent Hilár -- Hilarius Pictaviensis (sanctus) In evangelium Matthaei 2, 6: SC 254, 110 (PL 9, 927) 537 Római Hüppolitosz -- Hippolytus Romanus (sanctus) Traditio apostolica 3 1586 8 1569* 21 1291, 1301 35 749 Szent Viktori Hugó -- Hugo de Sancto Victore De Arca Noe 2, 8: PL 176, 642 134 Antiochiai Szent Ignác -- Ignatius Antiochenus (sanctus) Epistula ad Ephesios 19, 1: SC lObis, 74 498 20, 2: SC lObis, 76 1331, 1405, 2837 Epistula ad Magnesios 6, I: SC lObis, 84 1549* 9, 1: SC lObis, 88 2175 Epistula ad Romanos Inscr.: SC lObis, 106 834 4, 1: SC IObis, 110 2473 6, 1-2: SC lObis, 114 1010, 2474 7, 2: SC lObis, 116 1011 Epistula ad Smyrnaeos 1-2: SC IObis 496 8, 1: SC lObis 896, 1369 8, 2: SC lObis 830 Epistula ad Trallianos 3, 1: SC lObis 1549, 1554, 1593* Loyolai Szent Ignác -- Ignatius de Loyola (sanctus) Lelkigyakorlatok -- Exercitia spiritualia 22 2478 38 2164 104 2715 Jeanne d'Arc -- Ioanna de Arco (sancta) Dictum: Procčs de condamnation 223, 435, 795, 2005 Keresztes Szent János -- Ioannes a Cruce (sanctus) Avisos y sentencias 57 1022 Carta 2717 Llama de amor viva 696, 2690 Subida del monte Carmelo 2, 22, 3-5 65 Kasszián János -- loannes Cassianus (sanctus) Conlatio 9, 18, 1: CSEL 13, 265-266 2785 Aranyszájú Szent János -- Ioannes Chrysostomus (sanctus) De incomprehensibili Dei natura seu contra Anomoeos 3, 6: SC 28bis, 218 2179 De proditione ludae homilia 1, 6: PG 49, 380 1375 De sacerdotio 2, 4: SC 272, 118 (PG 48, 635) 1551 3, 5: SC 272, 148 (PG 48, 643) 983 De virginitate 10, I: SC 125, 122 (PG 48, 540) 1620 De angusta porta et in Orationem dominicam 3: PG 51, 44 2784 De Anna sermo 2, 2: PG 54, 646 2700 4, 6: PG 54, 668 2743 4, 5: PG 54, 666 2744 In epistulam ad Ephesios homilia 20, 8: PG 62, 146-147 2365 In epistulam ad Romanos homilia 7, 5: PG 60, 448 2540 In Matthaeum homilia 19, 4: PG 57, 278 2768 19, 5: PG 57, 280 2825 In epistulam I ad Corinthios homilia 27, 5: PG 61, 230 1397 41, 5: PG 61, 361 1032 In epistulam II ad Corinthios homilia 27, 3-4: PG 61, 588 2538 In Lazarum concio 2, 6: PG 48, 992 2446 Sermones in Genesim 2, 1: PG 54, 587-588 358 Damaszkuszi Szent János -- Ioannes Damascenus (sanctus) De sacris imaginibus oratio 1, 16: PTS 17, 89 et 92 (PG 94, 1245 et 1248) 1159 1, 47: PTS 17, 151 (PG 94, 1268) 1162 Expositio fidei 18 393 68 2590, 2559 71 626 75 663 86 1106 Eudes Szent János -- Ioannes Eudes (sanctus) Le Coeur admirable de la Trčs Sacrée Mčre de Dieu 1, 5 1698 Le royaume de Jésus 3, 4 521 Vianney Szent János (Ars-i plébános) -- loannes Maria Vianney (Parochus pagi Ars) (sanctus) (apud B. Nodet, Le Curé d'Ars) 1589 Oratio 2658 Lyoni Szent Iréneusz -- Irenaeus Lugdunensis (sanctus) Adversus haereses 1, 10, 1-2: SC 264, 154-158 (PG 7, 550-551) 173 1, 10, 2: SC 264, 158-160 (PG 7, 531-534) 174 3, 18, 7: SC 211, 366 (PG 7, 937) 518 2, 22, 4: SC 294, 220-222 (PG 7, 784) 518 2, 30, 9: SC 294, 318-320 (PG 7, 822) 292 3, 3, 2: SC 211, 32 (PG 7, 849) 834 3, 17, 1: SC 211, 392 (PG 7, 944) 53* 3, 18, 1: SC 211, 342-344 (PG 7, 932) 518 3, 18, 3: SC 211, 350 (PG 7, 934) 438 3, 19, 1: SC 211, 374 (PG 7, 939) 460 3, 20, 2: SC 211, 392 (PG 7, 939) 53 3, 20, 2: SC 211, 392 (PG 7, 944) 53 3, 22, 4: SC 211, 440 (PG 7, 959) 494 3, 24, 1: SC 211, 472 (PG 7, 966) 175 4, 4, 3: SC 100, 424 (PG 7, 983) 1730 4, 12, 4: SC 100, 518 (PG 7, 1 006) 53 * 4, 15, 1: SC 100, 548 (PG 7, 1012) 1964, 2070 4, 16, 3-4: SC 100, 566-570 (PG 7, 1017-1018) 2063 4, 18, 4: SC 100, 606 (PG 7, 1027) 1350 4, 18, 5: SC 100, 610-612 (PG 7, 1028-1029) 1000 4, 18, 5: SC 100, 610 (PG 7, 1028) 1327 4, 20, 1: SC 100, 626 (PG 7, 1032) 292 4, 20, 5: SC 100, 638 1722 4, 20, 7: SC 100, 648 (PG 7, 1037) 294 4, 21, 3: SC 100, 648 (PG 7, 1046) 53 5, 20, 1: SC 153, 254-256 (PG 7, 1177) 174 5, 32, 1: SC 153, 398 (PG 7, 1210) 1047 Demonstratio praedicationis apostolicae 3: SC 62, 32 1274 7: SC 62, 41-42 683 11 : SC 62, 48-49 704 100 190 Ninivei Szent Ignác -- Isaac Ninivensis (sanctus) Tractatus mystici 66 2717 Norwich-i Julianna -- Iuliana de Norwich Revelatio 13, 32 313 Szent Jusztinosz -- Iustinus (sanctus) Apologia 1, 61: CA 1, 168 (PG 6, 421) 1216 1, 65: CA 1, 176-180 (PG 6, 428) 1345 1, 66: CA 1, 180 (PG 6, 428) 1355 1, 67: CA 1, 184-186 (PG 6, 429) 1345 1, 67: CA 1, 188 (PG 6, 429-432) 2174 1, 67: CA l, 186-188 (PG 6, 429) 1351 2, 7: CA 1, 216-218 (PG 6, 456) 760* Dialogus cum Tryphone ludaeo 66-67: CA 2, 234-236 (PG 6, 628-629) 498* 11, 1:CA2, 40 (PG 6, 497) 2085 Nagy Szent Leó -- Leo Magnus (sanctus) Sermones 4, I: CCL 138, 16-17 (PL 54, 149) 786 4, 3: CCL 88, 19-20 (PL 54, 151) 424* 21, 2: CCL 138, 87 (PL 54, 192) 469* 21, 3: CCL 138, 88 (PL 54, 192-193) 1691 33, 3: CCL 138, 123 (PL 54, 242) 528 51, 1: CCL 88A, 296-297 (PL 54, 309) 424* 51, 3: CCL 138A, 298-299 (PL 54, 310) 568* 62, 2: CCL 88A, 377-378 (PL 54, 350-351) 424* 73, 4: CCL 88A, 453 (PL 54, 151) 412 74, 2: CCL 138A, 457 (PL 54, 398) 1115 83, 3: CCL 88A, 521-522 (PL 54, 432) 424* Hitvalló Szent Maximosz -- Maximus Confessor (sanctus) Ambiguorum liber PG 91, 1156 398 Opuscula theologica et polemica PG 91, 137-140 834 Quaestiones et dubia Q. I, 67: CCG 10, 155 (66: PG 90, 840) 473 Newman, John Henry -- Newman loannes Henricus Apologia pro vita sua c. 5 157 Discourses addressed to Mixed Congregations 5 1723 A Letter to the Duke of Norfolk 5 1778 Parochial and Plain Sermons v. 5 2144 Szent Nicetász -- Nicetas Remesianae (sanctus) Instructio ad competentes 5, 3, 23 946 Flüei Szent Miklós -- Nicolaus a Flüe (sanctus) Bruder-Klausen-Gebet, 226 Órigenész -- Origenes Contra Celsum 1, 32: SC 132, 162-164 (PG 8, 720-724) 498* 1, 69: SC 132, 270 (PG 8, 788-789) 498* 2, 40: SC 132, 378 (PG I1, 861) 2114 De oratione 12, 2: GCS 3, 324-325 (PG 11, 452) 2745 26, 3: GCS 3, 361 (PG 11, 501) 2825 29, 15 et 17: GCS 3, 390-391 (PG 11, 541-544) 2847 In Ezechielem homiliae 9, 1: SC 352, 296 (PG 13, 732) 817 In Exodum homiliae 4, 5: SC 321, 128 (PG 12, 320) 137 8, 1: SC 321, 242 (PG 12, 350) 2061 Homiliae in Leviticum 5, 5: SC 286, 228 (PG 12, 454) 113 Aranyszavú Szent Péter -- Petrus Chrysologus (sanctus) Sermones 71, 3: CCL 24A, 425 (PL 52, 401) 2777 71, 4: CCL 24A, 425 (PL 52, 402) 2814 67, 7: CCL 24A, 404-405 (PL 52, 402) 2837 117, 1-2: CCL 24A, 709 (PL 52, 520) 359 Szmirnai Szent Polikárp -- Polycarpus Smyrnensis (sanctus) Epistula ad Philippenses 5, 2: SC lObis 182 1570* Martyrium sancti Polycarpi 14, 2-3: SC lObis 2474 7, 3: SC lObis 957 Aquitániai Prosper -- Prasperus Aquitanus Indiculus c8: DS 246 (PL 51, 209) 1124 Pseudo-Hippolytus Romanus In sanctum Pascha 1, 1-2: (PG 59, 755) 1165 Limai Szent Róza -- Rosa de Lima (sancta) Vita mirabilis (P. Hansen), 618, 2449 Tesszaloniki Szent Simeon -- Simeon Thessalonicensis (sanctus) De ordine sepulturae 367: PG 155, 685 1690 Tertullianus Ad uxorem 2, 8, 6-7: CCL 1, 393 (PL I, 1415-1416) 1642 Adversus Marcionem 1, 3, 5: CCL 1, 444 (PL 2, 274) 228 2, 4, 5: CCL 1, 479 (PL 2, 315) 1951 Apologeticum 9, 8: CCL 1, 103 (PL 1, 371-372) 2271* 50, 13: CCL 1, 171 (PL 1, 603) 852 De oratione 1, 6: CCL 1, 258 (PL 1, 1255) 2761, 2774 3, 1: CCL 1, 258-259 (PL 1, 1257) 2779 3, 4: CCL 1, 259 (PL 1, 1259) 2814 5, 2-4: CCL 1, 260 (PL 1, 1261-1262) 2817 10: CCL 1, 263 (PL 1, 1268-1269) 2761 De paenitentia 4, 2: CCL 1, 326 (PL I, 1343) 1446 De resurrectione mortuorum 1, 1: CCL 2, 921 (PL 2, 841) 991 8, 2: CCL 2, 931 (PL 2, 852) 1015 Antiochiai Szent Théophilosz -- Theophilus Antiochenus (sanctus) Ad Autolycum 2, 4: SC 20, 102 (PG 6, 1052) 296 Jézusról nevezett Szent Teréz -- Theresia a Iesu (sancta) Camino de perfecciňn 26 2704 Exclamaciones del alma a Dios 15, 3 1821 Libro de la vida 8 2709 Poesia 7 1011 9 227 Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz -- Theresia a Iesu Infante (sancta) Acte d'offrande ŕ I'Amour miséricordieux 2011 Manuscrit A83v 127 B3v 826 C25r 2559 Verba 956, 1011 Aquinói Szent Tamás -- Thomas Aquinas (sanctus) Commentum in secundum librum Sententiarum 293 Commentarium in epistolam ad Hebraeos c. 7 1545 Compendium theologiae 1, 2 184 Expositio in Psalmos 21, 11 112 In duo praecepta caritatis et in decem Legis praecepta expositio c. 6 1759 c. 1 1955 In Symbolum Apostolorum scilicet ,,Credo in Deum'' expositio 13 947 c. 15 1718 Offcium defesto corporis Christi 460 Quaestiones disputatae de malo 4, 1, c. 404 Summa contra gentiles 1, 30 43 3, 71 310* Summa theologiae 1, q.1, a.1, c. 38* 1, q.1, a.10, ad 1 116 1, q.2, a.3, c. 34 1, q.25, a.5, ad 1 271 1, q.25, a.6 310 1, 114, 3, ad 3 350 1-2, q.24, a.1, c 1767 1-2, q.24, a.3, c 1767* 1-2, q.26, a.4, c 1766 1-2, q.71, a.6 1849 1-2, q.79, a.1 311* 1-2, q.88, a.2, c 1856 1-2, q.90, a.1 1951 1-2, q.90, a.4, c 1976 1-2, q.93, a.3, ad 2 1902 1-2, q.107, a.1, ad 2 1964 2-2, q.1, a.2, ad 2 170 2-2, q.2, a.9, c 37, 155 2-2, q.4, a.1, c 163* 2-2, q.47, a.2 1806 2-2, q.64, a.7, c 2263, 2264 2-2, q.81, a.3, ad 3 2132 2-2, q.83, a.9, c 2763, 2774 2-2, q.109, a.3, c 2469 2-2, q.109, a.3, ad 1 2469 2-2, q.122, a.4, c 2176 2-2, q.158, a.1, ad 3 2302 2-2, q.171, a.5, ad 3 157 2-2, q.184, a.3 1973* 3, q.1, a.3, ad 3 412 3, q.22, a.4, c 1548 3, q.30, a.1, c 511 3, q.45, a.4, ad 2 555, 556 3, q.48, a.2, ad 1 795 3, 51, 3, ad 2 627 3, q.60, a.3, c. 1130 3, q.64, a.2, ad 3 1118* 3, q.65, a.1, c 1210* 3, q.65, a.3, c 1211 3, q.68, a.8, c. 1128 3, q.71, a.4, ad 3 904 3, q.72, a.5, ad 2 1305 3, q.72, a.8, ad 2 1308 3, q.73, a.3, c 1374 3, q.75, a.1, c 1381 Morus Szent Tamás -- Thomas More (sanctus) (Apud: Margarita Roper, Epistula ad Aliciam Alington) 313 ======================================================================== Egyházi források tartalomjegyzéke (összefoglaló) Hitvallások Egyetemes zsinatok I. Niceai Zsinat I. Konstantinápolyi Zsinat Efezusi Zsinat Kalkedoni Zsinat II. Konstantinápolyi Zsinat III. Konstantinápolyi Zsinat II. Niceai Zsinat IV. Konstantinápolyi Zsinat IV. Lateráni Zsinat II. Lyoni Zsinat Vienne-i Zsinat Konstanzi Zsinat Firenzei Zsinat V. Lateráni Zsinat Trienti Zsinat I. Vatikáni Zsinat II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium Inter mirifica Lumen gentium Orientalium Ecclesiarum Unitatis redintegratio Christus Dominus Perfectae caritatis Optatam totius Gravissimum educationis Nostra aetate Dei Verbum Apostolicam actuositatem Dignitatis humanae Ad gentes Presbyterorum ordinis Gaudium et spes Zsinatok és szinódusok Római Zsinat Karthágói Zsinat II. Orange-i Zsinat Konstantinápolyi Szinódus I. Brágai Zsinat IV. Toledói Zsinat VI. Toledói Zsinat Lateráni Zsinat XI. Toledói Zsinat XVI. Toledói Zsinat Római Zsinat Friauli Zsinat Quiercy-i Zsinat Pápai megnyilatkozások I. Damasus I. Ince Nagy Szent Leó II. Anasztáz Hormisdas Vigilius I. Pelagius Nagy Szent Gergely III. Ince XXII. János XII. Benedek VI. Kelemen IV. Pál IV. Piusz VI. Piusz IX. Piusz XIII. Leó XI. Piusz XII. Piusz XXXIII. János VI. Pál II. János Pál Egyházi források Római Katekizmus Kongregációk Hittani kongregáció Kléruskongregáció Rítuskongregáció Katolikus Nevelési Kongregáció Püspöki Szinódus Püspökkari konferencia Egyházjog Apostoli kánonok Codex iuris canonici Corpus Canonum Liturgia Latin rítus Római misekönyv -- Missale Romanum Római rituálé Imaórák liturgiája Imádságok Keleti liturgiák Aranyszájú Szent János liturgiája Bizánci liturgia Szír liturgia -- Liturgia Syriaca Fanqîth Egyházi írók Anonim szerz~k Liguori Szent Alfonz Szent Ambrus Canterbury Szent Anzelm Arisztidész Alexandriai Szent Athanáz Szent Ágoston Dáciai Ágoston Barnabás Nagy Szent Bazil Szent Benedek Clairvaux-i Szent Bernát Szent Bonaventura Szent Cézária Arles-i Szent Cézár Sziénai Szent Katalin Cicero Marcus Tullius Alexandriai Szent Kelemen Római Szent Kelemen Karthágói Szent Ciprián Alexandriai Szent Cirill Jeruzsálemi Szent Cirill Szent Domonkos Éthérea Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet Szent Epiphaniosz Evagriosz Pontikosz Riez-i Faustus Assisi Szent Ferenc Szalézi Szent Ferenc Ruspei Fulgentius Nagy Szent Gergely Nazianzi Szent Gergely Nisszai Szent Gergely Kartauzi Guigó Hermász Szent Hieronimusz Poitiers-i Szent Hilár Római Hüppolitosz Szent Viktori Hugó Antiochiai Szent Ignác Loyolai Szent Ignác Jeanne d'Arc Keresztes Szent János Kasszián János Aranyszájú Szent János Damaszkuszi Szent János Eudes Szent János Vianney Szent János (Ars-i plébános) Lyoni Szent Iréneusz Ninivei Szent Ignác Norwich-i Szent Julianna Szent Jusztinosz Nagy Szent Leó Hitvalló Szent Maximosz Newman, John Henry Nicetász Flüei Szent Miklós Órigenész Aranyszavú Szent Péter Szmirnai Szent Polikárp Aquitániai Prosper Pseudo-Hippolytus Romanus Limai Szent Róza Tesszaloniki Szent Simeon Tertullianus Antiochiai Szent Théophilosz Jézusról nevezett Szent Teréz Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz Aquinói Szent Tamás Morus Szent Tamás ======================================================================== Tematikus mutató ABBA -- Isten Fiának Lelke kiáltja a szívünkbe 683, 742, 1303, 2766, 2777 ÁBEL -- az igaz 58 -- meggyilkolása 401, 2559 ABORTUSZ -- ABORTUS -- együttm@ködés benne 2272 -- és az élet tisztelete 2770 -- és az erkölcsi törvények 2271, 2274 ÁBRAHÁM -- egy népnek atyja 63, 709, 762, 1541 -- hite és a muszlimok 841 -- hív~ engedelmesség példaképe 144--46, 165, 2570, 2572, 2676 -- imádsága 2569, 2570, 2592 -- ivadéka Jézus 527 -- meghívása 59, 72, 762 -- remény példaképe 165, 1819 -mal kötött isteni szövetség 72, 992, 2571 -nak adott ígéretek 422, 705, 706, 1222, 1716, 1725, 2571, 2619 -nak adott isteni áldás 59, 1080 ACCLAMATIO -- Jeruzsálembe bevonuló Jézust fogadó 559 ÁDÁM, vö. Éva -- b@ne és következményei 402--05, 416--17, 1736 -- és az eredeti szentség kegyelme 375, 399 -- és Jézus Krisztus 359, 388, 402, 504, 505, 518, 532, 538, 539, 635 ÁDVENT ld. Isten országának eljövetele, Krisztus eljövetele -- liturgikus ünneplése 524 AGNOSZTICIZMUS -- AGNOCTIZISMUS 2127, 2128 ÁJTATOSSÁG -- DEVOTIO -- formái 24 -- ígéretek és fogadalmak 2101--02 ALAMIZSNA -- ELEEMOSYNA -- b@nbánati forma 1434, 1438 -- irgalmasság tette 2447, 2462 -- szeretet tette 2447, 2462 -- új törvényben 1969 ALAPVET` EMBERI JOGOK -- JURA -- alapja a természettörvény 1956, 1978, 2070, 2273 -- szolgálatában a tudomány és technika 2294, 2375 -- védelme és az Egyház 2420, 2458 -at sért~ cselekmények 2242, 2414, 2424 -kal ellenkez~ politikai rendszerek 1901 ALÁVETETTSÉG -- SUBMISSIO (hominis) -- Isten iránt 154, 341, 396, 1955 -- pápa iránti megtagadása 2089 -- törvényes hatalom iránt 2239--40 ALÁZATOSSÁG -- HUMILITAS -- imádság alapja 2559, 2631 -- imádság föltétele 2713 -- és a lelki szegénység 2546 ÁLDÁS -- BENEDICTIO -- asztali 2834 -- egyházi 1082, 1217, 1245, 1624, 1630, 1671--72 -- és a halál 1009 -- és az Eucharisztia 1328, 1360, 1402 -- és az imádság 2589, 2767, 2781, 2803 -- formái 2627 -- isteni és a nagy család 2373 -- Istent~l ered~ 1077--82, 1110, 2627, 2644 -- jelentése 1078, 2626, 2645 -- kenyéré és boré 1000, 1334--35, 1347, 1353, 1412 --ra hivatottak a megkereszteltek 1669 ÁLDOZAT -- VICTIMA (Christus) 457, 604, 1367, 1566 ÁLDOZAT -- OBLATIO, SACRIFICIUM -- meghatározása 901, 2099--2100 -- Egyházé 1368, 1553 -- eucharisztikus 1362, 1414, 2643 -- Jézusé 529, 606--07, 610--11, 614, 616, 2824 -- önmagáé 459, 2031, 2711 -- Sz@zanyáé 494, 2617, 2622 ÁLLAM -- STATUS POLITICUS, vö. Societas -- felel~ssége a gazdaságban 2431 -- jogállam 1904 -- mint bálvány 2113 -- totalitárius 2499 -- és a fejl~dés 2372 -- és a közjó 1910 -- és a személyes szabadság 1883 -- és az élethez való jog védelme 2273 ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉGEK -- OFFICIA CIVIUM 2238--43, 2255--56 -- adót fizetni 2240 -- ellenállni a politikai elnyomásnak 2243 -- ellenállni az erkölcstelen követelményeknek 2242 -- építeni a társadalmat 2255 -- hazát megvédeni 2240 -- idegenek befogadása 2241 -- igaz információkat közölni 2495 -- közhatalom tisztelete 1900 -- közjóért együttm@ködés a polgári hatalommal 2239 -- tevékeny részvétel a közéletben 1915 -- választójogot gyakorolni 2240 ÁLLAPOT -- STATUS -- emberé kezdetben 375 -- Istennek szentelt életé 933, vö. vita consecrata -- kegyelemé 2004 -- megválasztása 2230 ÁLLATOK -- ANIMALIA -- megbecsülése 2415, 2416, 2418 -- és az ember különbsége 371 -- és ember közötti kapcsolat 2417, 2456--57 ÁLLHATATOSSÁG -- PERSEVERANTIA -- hitben 162 -- imádságban 2728, 2742--43 -- végs~ és jutalma 2016 ALVILÁG -- SHEOL 633 AMBÓ 1184 AMEN -- jelentése 1062--64, 1348, 1396, 2856, 2865 -- Credo és a Szentírás utolsó szava 1061 -- Eucharisztia liturgiájában 1345 -- és Krisztus 1065 ANALOGIA -- szentírási kinyilatkoztatásé 128--30, vö. tipológia ANAMNÉZISZ -- ANAMNESIS 1103, 1106, 1354, 1362 ANAFORA -- ANAPHORA 1352 ANGYALI ÜDVÖZLET -- ANNUNCIATIO -- Mária beleegyezése 973 -- nyitotta meg az id~k teljességét 484 -- ünnepe 1171 --ben adatik Jézus neve 430 --ben Mária a ,,kegyelemmel teljes'' 490 -- és Mária anyasága 969, 2674 -- és Mária imádsága 2617 ANGYALOK -- ANGELI -- meghatározása és feladatai 329, 332--36, 350--52, 1034, 1352 -- bukottak 391--93, 414, 760 -- Egyház életében 334--35 -- embereket ~rz~ 336 -- képei a m@vészetekben 1192, 2131, 2502 -- léte hitigazság 328 -- szentmise kánonjában 1352 -- és a mennyország 326, 1023--29, 1053 -- és Krisztus 331, 538, 954, 1038, 1161 -- és Krisztus születése 525, 559 APOSTOLI ÉLET TÁRSASÁGAI -- SOCIETATES VITAE APOSTOLICAE 930 APOSTOLI JOGFOLYTONOSSÁG -- SUCCESSIO APOSTOLICA 861, 1087 -- lényege 77 -- és a hitbeli közösség 1209 -- és az Egyház egysége 815 APOSTOLI KOLLÉGIUM -- meghatározása 552 -- kiválasztása 1577 -- és a püspöki kollégium 880 -- és az oldás és kötés hatalma 881, 1444 -- és az Új Szövetség 816 APOSTOLKODÁS -- APOSTOLATUS -- Egyházé 863--64 -- laikusoké 900, 905, 940 -- és az Eucharisztia 864, 1324 APOSTOL -- APOSTOLUS -- jelentése 858 APOSTOLOK -- APOSTOLI -- b@nbocsátó hatalma 981, 983, 984, 1442, 1444, 1485, 1586 -- katekézise 1094 -- kiválasztása és meghívása 2, 75, 96, 858--60, 873, 935, 1086, 1120, 1122, 1575, 2600 -- kollégiuma 880 -- prédikációja 76 -- tanításának elfogadása 87, 949, 2624 -- tanúságtétele 664, 1518 -- utódai 77, 861--63, 892, 938, 1313, 1560, 1562, 2068 -- és a Feltámadott megjelenései 641--42, 644--45, 647 -- és a hit továbbadása 171, 173, 605, 815, 816, 889, 1124 -- és a keresztség 1226 -- és a kézrátétel 699, 1288, 1299, 1315 -- és a kiengesztel~dés szolgálata 981, 1442, 1461 -- és a Szentlélek 244, 746, 798, 1287, 1288, 1299, 1302, 1315, 1485, 1556 -- és az Egyház 688, 756, 857, 865, 869, 1342, 2032 -- és az Euchrisztia alapítása 610--11, 1337, 1339--41 -- és az ordo szentsége 1087, 1536, 1565, 1576, 1577, 1594 -- és Isten Igéjének továbbadása 3, 81, 84, 96, 126, 571 APOSZTÁZIA -- APOSTASIA -- meghatározása 2089 -- Izraelé és Mózes 2577 -- és az Egyház sebei 817 -- és az Egyház végs~ megpróbáltatása 675 ASZKÉZIS -- ASCESIS -- és a lelki fejl~dés 2015 -- és az akarat uralma 1734 -- és h@ség a keresztségi ígéretekhez 2340 ASZTAL -- MENSA -- az Úr oltára 1182, 1383 -- b@nösökénél Jézus 1443 -i áldás 2834 ATEIZMUS -- ATHEISMUS -- b@ne 2125, 2140 -- formái és jelentései 2123--24 -- okai 2126, 2424 -- és agnoszticizmus 2128 ÁTERED` B$N -- PECCATUM ORIGINALE -- átszármazása minden emberre 404 -- az ember szabadságának próbatétele 396 -- hitigazság 388--89 -- kiindulópontja az engedetlenség 215, 397--98 -- megbocsátásának oka 412 -- tanításának tartalma 389 -- története 390 ÁTERED` B$N KÖVETKEZMÉNYEI -- CONSEQUENTIAE EX PECCATO ORIGINALI -- a világ a Gonosz hatalma alá került 409 -- az emberi történelemben 402--06, 1250, 1607, 1609, 1707, 2259, 2515 -- az eredeti szentség kegyelmének elvesztése 399 -- nehézségek Isten megismerésében 37 -- rossz betörése 401 -- szétdúlt harmónia 400 ÁTLÉNYEGÜLÉS -- TRANSSUBSTANTIATIO 1373--77, 1413, vö. Eucharisztia ATYAISTEN -- PATER, DEUS 232--60 -- Abba, Pater 742, 2777 -- akarata 541 -- akaratát megtenni 2603, 2611 -- dialógusban az emberekkel 104 -- gondviselése és szeretete az emberek iránt 17, 305 -- Igéje Krisztus 65 -- iránti hála és dicséret 1359--61 -- irgalmassága 1439, 1449 -- istenség forrása 245--46, 248 -- kapcsolata a Szentlélekkel 689, 703, 729 -- kapcsolata Jézus Krisztussal 151, 242, 454, 465, 467, 473, 482, 503, 532, 536, 590, 859, 1224 -- kinyilatkoztatás 79, 516 -- liturgia forrása és célja 1077--83 -- minden ember atyja 239--40 -- segítségül hívása 238--39 -- Szentháromság els~ személye 198 -- terve 759 -- tevékenysége az emberek iránt 219, 443, 845, 1050, 1153, 2466, 2714 -- tevékenysége Jézus iránt 648 -hez szóló imádság 434, 1109, 1352--53, 1695, 2564, 2601, 2605; 2610, 2613, 2664, 2735--36, 2742, vö. ,, Pater noster'' -hez vezet~ út, embereké 51, 683, 1204 -- és a Szentháromság 253--55, 258 ATYASÁG -- PATERNITAS -- szül~ké részesedés Istenében 2214, 2367 -- Istené 239, 270, vö. Deus -- felel~s 2368 AUTONÓMIA -- AUTONOMIA -- gyermekeké 2232 -- helytelenül értett 1792 AUTOPSZIA -- AUTOPSIA 2301 BÁBEL 57 BABONA -- SUPERSTITIO 2110--11, 2138 BÁLVÁNYIMÁDÁS -- IDOLATRIA/IDOLUM -- meghatározása 2112--14 -- babonasága 2138 -- b@ne 1852 -- gonoszsága 2114 -- tilalma 2129 -tól való szabadulás 2097 -- és a gazdagság 1723 -- és a hírnév 1723 -- és a pénz 2424 -- és az emberi test 2289 BÁNAT -- CONTRITIO 1451--54 -- meghatározása 1451 -- tökéletes és tökéletlen 1492 -- halál után lehetetlen 393 -- kegyelmét a Szentlélek adja 1433 -- szükséges a bocsánathoz 982, 1259, 1861, 1864 -- és a b@nbánat szentsége 1452 BAPTISZTÉRIUM -- BAPTISTERIUM 1185 BÁRÁNY -- AGNUS -- Ábrahám és az áldozati bárány 2572 -- jegyese az Egyház 757, 796 -- menyegz~je 1329, 1602, 1612, 1642, 2618 -- tanúi és dics~sége 2642 -- és a Jelenések könyve 1137, 2159 -- és Krisztus 523, 536, 602, 608, 613, 719, 1364 BARÁT -- AMICUS -- emberé: Isten 142, 2063, 2576 -- emberé: Krisztus 1972 -- odaadja életét 609 BARÁTSÁG -- AMITITA -- homoszexualitást el~segít~ 2359 -- Isten és az ember között 55, 277, 355, 374, 384, 396, 1023, 1030, 1468, 1863, 2709 -- kibontakoztatja és kifejezi a szeretetet 2347 -- Krisztus és az ember között 1395, 2665 -- nem igazolja az igazságtalanságot 2480 -- és egyetértés 1829, 1939 -- és szeretet 1829, 1939 BEAVATÁS -- INITIATIO CHRISTIANA 1229--33 -- beteljesedése 1289, 1306, 1322 -- egysége 1285, 1292, 1318, 1321 -- feln~tteké 1233, 1247 -- gyermekeké 1231 -- lényeges elemei 1229 -- módjai 1230, 1233, 1244 -- szentségei 1212--1419, 1420, 1533 -- szertartásai 1233 BECSÜLETSÉRTÉS -- b@ne 2477 BEÉPÜLÉS -- INCORPORATIO -- Egyházba 837, 1396 -- Krisztusba 1010 BÉKE -- PAX, 2304 -- földi, Krisztus képe 2305 -- Isten ajándéka 1424, 1468 -- közjó alapja 1909 -- Lélek gyümölcse 736, 1832 -- munkásai 1716, 2442 -- segít~i 1941, 2015, 2310 -- szeretet gyümölcse 1829 -- védelme 2302--2317 -- veszedelmei 1938, 2315, 2317 -re hív az Úr 2302 -- és a lelkiismeret nevelése 1784 BEMUTATÁS, JÉZUSÉ -- PRAESENTATIO IESU IN TEMPLO 529 BENS` -- INTERIORITAS -- saját kutatása 1779 BENS`SÉG -- INTIMITAS -- házastársi 2360, 2362 -- Isten és a teremtményei között 239, 441, 921 -- személyes tiszteletben tartása 2492, 2521 BÉRMÁLÁS -- CONFIRMATIO/CHRISMA, vö. szentségek 1285--1321 -- alanya 1306--11 -- bérmaszül~k 1311 -- csak egyszer vehet~ fel 1304 -- életkora 1307--08 -- el~készítése 1309 -- fölvételének föltételei 1310, 1318--19 -- jelentése 1289 -- szentségi karaktere 698, 1121, 1304--05, 1317 -- és a keresztény beavatás 695, 1212, 1275, 1285, 1533 -- és a Krisztus-hív~k papsága 1546 -- és a lakikusok apostolkodása 900, 941 -- és az üdvösség 1286--92 -- és az új törvény 1210 -- és pecsét 698, 1121 -- és tanúságtétel 2472 BÉRMÁLÁS HATÁSAI -- a Szentlélek kiáradása 1302 -- keresztségi kegyelem növekedése 1303, 1316 -- kiszolgáltatója 1312--14, 1318 -- szentségi karakter 1304--05, 1317 BÉRMÁLÁS SZERTARTÁSA 1297--1301 -- jelei 1293--1301, 1320 -- keresztségt~l elválasztva 1233, 1290, 1321 -- kézrátétel 1288 -- megkenés 695, 1242, 1291, 1294, 1300, 1523 -- Miatyánk átadása 2769 -- szent krizma 1297 BESZÁMÍTHATÓSÁG -- IMPUTABILITAS -- b@nöké 1735, 1860, 2125, 2355 -- cselekedeteké 1735, 1860, 2125, 2355 BETEGEK -- AEGROTI, vö. betegek kenete -- meghatározása 1511, 1516, 1519 -- az Ószövetségben 1502 -- gondozása és ápolása 2405, 2186 -- gyógyítása és Jézus 699, 1503--06 -- mint Jézus jelenlétének jelei 1373 BETEGEK KENETE -- UNCTIO INFIRMORUM 1499--1525 -- céljai 1511, 1527 -- fölkészülés rá 1516 -- hatásai 1520--23, 1532 -- kinek szól 1514--15, 1528--29 -- kiszolgáltatása a latin szertartásban 1513, 1517--19, 1531 -- kiszolgáltatója 1530 -- történeti változásai 1512 BETEGSÉG -- AEGRITUDO -- emberi tapasztalata 1500 -- hatásai és következményei 1500--01 -- jelentése 1502, 1505 -- mint a b@n következménye 1264 -- mint az emberi gyöngeség eredeti állapotának jele 2448 -- és Jézus 572 BETELJESEDÉS -- CONSUMMATIO -- Egyházé 759, 769, 778, 1042 -- eljövend~ Messiás reményéé 676 -- emberi méltóságé 1700 -- föltámadásé 992 -- házastársi beleegyezésé 1627, 2366 -- id~ké és Krisztus imádsága 2749 -- igazság parancsolataié 2411 -- Isten akaratáé és az imádság 2750, 2857 -- Isten igéié Máriában 148--49, 484, 497, 2676 -- Isten m@véé Krisztusban 2749 -- isteni tervé 686 -- jóé a világ végén 681 -- kinyilatkoztatásé Krisztusban 67, 75, 134, 561, 652, 729 -- ószövetségi áldozatoké az Eucharisztia 1330 -- ószövetségi el~képeké 1093, 1152, 1544 -- régi Törvényé 580; 1967-68, 1984, 2053 -- reményé 992 -- szombaté az Úr napja 2175--76 -- teremtésé a feltámadáskor 1015 -- teremtésé a hetedik napon 345 -- történelemé és a teremtésé Krisztusban 668 -- Törvényé a szeretet törvényében 1706, 1829, 2055, 2196 -- Törvényé Krisztusban 577, 580--82, 592 -- üdvösség misztériumáé 1107 -- és az új ég és új föld 1045 BEVÁNDORLÓK -- IMMIGRANTES -- joga a munkához 2433 -- és a hatóságok 2241 BIBLIA, vö. Szentírás BIZALOM -- FIDUCIA -- emberé Istenben 301, 304, 2086, 2115, 2119, 2828, 2836, 2861 -- emberek közti 2486 -- gondviselésben 2115, 2547 -- Isten Igéjében 215 BOCSÁNATOS B$N -- PECCATUM VENIALE -- föltételei, 1862 -- gyónása 1458 -- következményei 1863 BOLDOGSÁG -- FELICITAS -- hatása 1257, 1721 -- Isten adja 27, 30, 384, 1028, 1035, 1723 -- Isten ingyenes ajándéka 1720--22, 1727 -- örök és a remény 1818 -- utáni vágy 33, 1718--19, 1818, 2548 -- vágya az emberben 1718, 2548 --ra hivatott ember 1700, 1703, 1711, 1769, 1818, 1934, 2548 --unk az Isten 257, 1731, 1855 -- és a b@n 1855, 1863, 1874, 1949 BOR -- VINUM -- átváltozása Krisztus vérévé 1375--76, 1413, vö. Transsubstantiatio -- Eucharisztia anyaga 1333--35 BOTRÁNY -- SCANDALUM -- meghatározása 2284 -- b@n 2287, 2284, 2326 -- elkerülésének kötelezettsége 2489 -- házasságtörésé 2353--55 -- intézményeké 2286 -- öngyilkosságé 2282 -- polgári törvényé 2286 -- pornográfiáé 2353--55 -- prostitúcióé 2353--55 -- súlyossága 2284--85, 2326 -- támogatói 2287 -- társadalmi és gazdasági különbségeké 1938 -- és Jézus 589 BÖJT -- IEIUNIUM -- az evangéliumban 1969 -- mint b@nbánati forma 1434, 1438, 2043 -- szentségi 1387 -- ünnepi el~készület 2043 BÖLCSESSÉG ld. Isten bölcsessége, emberi bölcsesség BREVIÁRIUM, vö. Liturgia, Liturgia Horarum BÚCSÚJÁRÓ HELYEK -- SANCTUARIUM -- búcsújárások 1674 -- imádság kiváltságos helyei 2691 BÚCSÚK -- INDULGENTIAE 1471--79 -- meghatározása 1471 -- Egyház által 1478--79 -- elhunytak javára 1032, 1479 -- hatásai 1498 BUJASÁG -- LUXURIA -- jelentése 2351 -- mint f~b@n 1866 BUZGÓSÁG -- ZELUS 579, 2442 B$N -- PECCATUM -- meghatározása 1849--50 -- Ádámé és következményei 390, 402--03 -- angyaloké 392--93 -- beismerése 286--88 -- beismerése 827, 1455, 1847 -- cselekedettel 1853 -- Egyház egységét fenyeget~ veszedelem 814, 1440 -- Egyházban 827 -- elkerülésének útjai 943 -- emberi és Krisztus halála 580, 598 -- emberi közösségnek árt 761, 953 -- és a lelkiismeret 1781, 1784, 1801 -- és a polgári büntetés 2266 -- és a téves ítélet 1791 -- és a tudatlanság 1860 -- és b@nbánat 1435, 1459 -- fajtái súlyosság szerint 1854 -- fajtái tárgyuk szerint 1853 -- gondolattal 1853 -- gyökere 1853 -- halál oka 400, 1006, 1008 -- Isten elvetése 398 -- Isten megbántása 431, 1850 -- Isten szeretete ellen 2094 -- jóvátétele 2487 -- legnagyobb rossz 1488 -- megbocsátása 978, 982, 1031, 1425, 1436, 1452, 1502, 1847 -- megvallása 1458, 1493 -- mulasztással 1853 -- oka a sátán 2852 -- súlya 1861, 2073 -- személyes cselekedet 1868 -- szóval 1853 -- társadalmi, 1869 -- test cselekedete 1852 -- valósága 385--87 -- világba lépett erkölcsi rossz 311, 1869 -- visszaélés a kapott szabadsággal 1739 -ben együttm@ködés 1868 -nél er~sebb szeretet 2844 -re késztetet~ vágy 978 B$N KÖVETKEZMÉNYEI -- CONSEQUENTIAE EX PECCATO -- beteges viszony a teremtmények felé 1472 -- b@nös életének gyengülése 1459 -- büntetése 1472--73 -- harc a test és lélek között 2516 -- Isten Fiának meggyilkolása 312 -- Istenhez való hasonlóság elvesztése 705 -- Istennel való közösség elvesztése 761, 1472 -- keresztény élet meggyengülése 1420 -- örök élet elvesztése 1472 -- víciumok és gonosz hajlamok 1426, 1865 B$NBÁNAT -- POENITENTIA -- bels~ 1430--33 -- célja 2043 -- cselekedetei a megholtakért 1032 -- formái a keresztény életben 1434--39 B$NBÁNAT SZENTSÉGE -- POENITENTIA ET RECONCILIATIO, vö. Sacramentum/a -- meghatározása 1210 -- áldozás el~tt 1415 -- b@nbánat szentsége 1423 -- b@nvallomás szentsége 1424, 1455--58 -- céljai 1421, 1468 -- egyházi parancsa 1457, 2042 -- életkora 1457 -- eszkatológikus jelentése 1470 -- forrása Krisztus áldozata 1851 -- gyónási titok pecsétje 1467, 2490 -- házasságkötés el~tt 1622 -- kiengesztel~dés szentsége 1385, 1424, 1440 -- Krisztus alapította 1446 -- megbocsátás szentsége 1395, 1422, 1424, 1446 -- megtérés szentsége 1423 -- mindenkinek szól 827, 1446 -- súlyos esetekben 1463 -- és a betegek kenete 1532 -- és a búcsúk 1471 -- és a keresztség 535, 977--78, 1425--26 B$NBÁNAT SZENTSÉGÉNEK HATÁSAI -- EFFECTUS SACRAMENTI POENITENTIAE -- bocsánatot nyer a bántás 1422 -- el~vételezi az ítéletet 1470 -- kiengesztel~dés az Egyházzal 980, 1422, 1469 -- kiengesztel~dés Istennel 980, 1468 -- lelki feltámadást hoz 1468 -- visszaadja a kegyelmet 1446, 1468 B$NBÁNAT SZENTSÉGÉNEK SZERTARTÁSA -- CELEBRATIO LITURGICA SEU RITUS SACRAMENTI POENITENTIAE -- alapvet~ szerkezete 1448, 1480 -- általános feloldozás 1482--83 -- fülgyónás 1491 -- gyóntató személye 1461--62, 1466 -- története 1447--48, B$NBÁNAT SZENTSÉGÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE -- NECESSITAS SACRAMENTI POENITENTIAE -- a halálos b@nök megbocsátásához 1395 -- a kiengesztel~déshez 1484 -- a megigazultság visszanyeréséhez 1446 -- a többi szentség vételéhez 1385 B$NBÁNÓ CSELEKEDETEI -- ACTUS POENITENTIS 1491 B$NBEESÉS -- LAPSUS, vö. Peccatum originale -- angyaloké, oka 391--93, 760 -- emberé és Isten 55, 70, 410 -- emberé, oka 215, 385 -- emberé, története 289, 390 B$NBOCSÁNAT -- REMISSIO PECCATORUM -- csak Isten adhatja 277, 430--31, 1441 -- gyógyítás 211, 549, 1989--90, 1999, 2057, 2097 -- útjai 1434--39 -- ára Krisztus áldozata 523, 536, 545, 606--18, 708 -- egyedül Isten adhatja 430--31, 1441 -- elnyerésének módjai 1434--39 -- és a b@nbánat szentsége 1496 -- és a keresztség 403, 977--80, 1226, 1263 -- és a Szentlélek 984 -- és az Egyházzal való kiengesztel~dés 1443 -- és az Eucharisztia 1393, 1846 -- eszközei a papok 1421, 1486, 1520 -- hatalma az Egyházban 981 -- Krisztus adja 987, 1741 -- Krisztus tesz megigazulttá 615, 1708 -- mint a megigazulás hatása 2018 -- mint Isten szeretetének ajándéka 734 B$NÖK -- PECCATA -- aposztázia 817 -- égbekiáltó b@nök 1867 -- emberölés 2268 -- eretnekség 817 -- f~b@nök 1866 -- gy@lölet 2303 -- harag 2302 -- házasságon kívüli szexuális 2390 -- hazugság 2484 -- hit ellen 2088--89 -- irigység 2539 -- káromlás 2148 -- káromlás a Szentlélek ellen 1864 -- Krisztus szenvedésében láthatók 1851 -- misemulasztás 2181 -- remény ellen 2091 -- rosszakarat 1860 -- szakadás 817 -- szentségtörés 2120 B$NÖK SZENTSÉGI MEGBOCSÁTÁSA -- REMISSIO SACRAMENTALIS PECCATORUM, vö. Poenitentia et Reconciliatio -- b@nbánat szentsége 1421, 1486, 1520 -- b@nök megvallása az Egyház parancsa szerint 2042 -- gyónás és föloldozás 1424 -- hatalma 553, 976, 1441--45, 1461 -- megigazulás hatása 2018 -- oka Isten szeretete 734 -- szabadulás a büntetésekt~l 1475 -- és a betegek kenete 1520 -- és az Egyházzal való megbékélés 1443 B$NÖS VÁGY -- CONCUPISCENTIA -- meghatározása és fajtái 2514--15 -- elleni harc 978, 1264, 1426, 2520, 2530 -- testé 2514, 2520 -- és a b@n 1869 -- és a parancsolatok 2529, 2534 -- és a szív megtisztítása 2517, 2530 -- és a törvény 1963, 2542 -- és az eredeti b@n 376, 400, 405 B$NÖSÖK -- PECCATOR/ES -- beismerése 208, 827, 1697, 2677, 2839 -- és a b@nbánat 1459 -- és a megbocsátás hatalma 979, 1444 -- és igazak az Egyházban 827 -- iránt Isten irgalmassága 1465, 1846 -- iránt Jézus irgalmassága 589, 1443 -- kiengesztel~désének útja 1449 -- megigazulása 1994 -- megtisztulása 1475 -- mind okai Krisztus szenvedésének 598 -- vagyunk mindannyian 402 -- végítélete 1038 -et Jézus hívja 588 -ben a gyónás hatása 1423, 1468--70 BÜNTETÉS -- POENA -- arányos a b@nnel 2266 -- b@né 2061 -- halál 2267 -- különbsége a tisztítóhelyen és a pokolban 1031 -t~l való félelem és erkölcsi élet 1828, 1964, 2090 B$NT`L MEGSZABADÍTÁS -- LIBERATIO A PECCATO, vö. Poenitentia et Reconciliatio -- bels~ b@nbánat 1431 -- imádság 2846 -- Isten, aki Krisztust ,,értünk b@nné tette'' 602--03 -- Isten, aki nem hagyta magára az embert 410--11, 1609 -- isteni törvény 1949 -- keresztség 977--78, 985, 1213, 1237, 1263--64 -- Krisztus áldozata 606--18 -- Krisztus, a megbocsátó 987, 1741 -- Krisztus, az elégtétel 615, 1708 -- Krisztus, az engesztelés a b@neinkért 457, 604 -- Krisztus, az Isten báránya 523, 536, 608 B$NVALLOMÁS -- CONFESSIO 1455--58 -- bocsánatos b@nöké 1493, 1863 -- egyéni 1482 -- jelentése 1484 -- szükségessége 1448, 1493 -- és megtérés 1435 CÖLIBÁTUS -- CAELIBATUS -- papoké és a latin Egyház 1579, 1599 -- és a keleti Egyházak 1580 -- és az Istennek szentelt élet 915 -- és lelkipásztori szolgálat 1658 -- és tisztaság 2349 CSALÁD -- FAMILIA, vö. Matrimonium -- társadalom ~ssejtje 1882, 2207 -- ellene támadások 2390 -- Isten tervében 2201--03 -- Istené 2232 -- Jézusé 533, 564 -- keresztény 2204--0, -- kötelességei a fiatalok és öregek iránt 2208 -- mint a Szentháromság képmása 2205 -- mint az Atya teremt~ m@vének tükre 2205 -- mint családi egyház 1655--58, 1666, 2204--05, 2685 -- mint közösség 2206 -- nagy mint Isten áldásának jele 2373 -- nélkül él~k 1658 -- nevelése 1914 -- nyitottsága a termékenységre 1652--54 -- szerkezete, természete, céljai 2201--03, 2249, 2363 -- társadalmi védelme 2209--11 -alapítás joga 1908 -alapításra el~készület 1632 -ban a gyermekek kötelességei 2214--20 -ban a szül~k iránti tisztelet 2214--20 -ban a szül~k jogai 2229--30 -ban a szül~k kötelességei 2221--26 -ban az imádság 2183, 2685, 2691, 2834 -ban gyermekek hivatásának tisztelete 2232--33 -ot fenyeget~ veszedelmek 2436 -- és a gyermekek evangélizálása 2225--26 -- és a gyermeknevelés 2221--24, 2228--30 -- és a negyedik parancsolat 2197--2200 -- és a vasárnap 2186 -- és Isten Országa 2232 CSALÁDI EGYHÁZ -- ECCLESIA DOMESTICA, vö. család, házasság CSALÁS -- FRAUS -- botránya 2286 -- gyökere 2534 -- kára 1916, 2409 CSELEKEDETEK -- OPUS ERA -- b@nbánaté 1430, 1460 -- irgalmasságé 1473, 1458, 1815, 1829, 1853, 2044, 2447 -- Krisztus istenségét jelz~k 438 -- szereteté 1473, 1458, 1815, 1829, 1853, 2044, 2447 -- testé 1852 CSELEKMÉNYEK -- GESTUS -- liturgikus 1149--50, 1234, 1341 -- megtéréshez szükségesek 1430, 1435 CSELEKVÉS -- ACTIO/AGERE -- Egyházé 771, 1072, 1074, 1083 -- emberé ld. emberi cselekedet -- evangélium tanújáé 2472 -- Isten szerint 798, 1695, 2000, 2752 -- Istené 260, 292, 301, 308, 988, 1148, 1164, 1325, 1448, 2008, 2084, 2171, 2258, 2564, 2738 -- keresztény 3, 16, 1813, 2031, 2047, 2181 -- Krisztus nevében 875, 935, 1548, 1563, 1581, 1584 -- szeretet erejében 1972 -- és a szabadság 302, 323, 1731, 1744, 1745 -- és a szándék 1752 -- és az igazság 2468 -- és az imádság 2157, 2166, 2570, 2670 CSELEKVÉSMÓD -- AGENDI MODUS -- erkölcsisége 1753 -- keresztény és a botrány 2284, 2286 -- önzésé és a szereteté 1931, 2831 -- szabálya a törvény 1951, 1958 -- vallásos 28, 844 CSODA -- MIRACULUM/A -- Krisztus tanítványaié 434, 515 -- Krisztuséi 515, 548--49, 1335 -- Krisztuséi jelentése 156, 547, 1335 -tétel adománya 2003 DEMOGRÁFIA -- DEMOGRAPHIA 2372 DIABOLUS, vö. Daemonium DIAKONÁTUS -- DIACONATUS -- állandó 1571 -- egyházi rend fokozata 1536 -- eltörölhetetlen jegy 1570 -- papság el~tti rendi fokozat 1554 -- püspök kézrátétele 1569 -- püspök szolgálatára 1569 DIAKONIA-- DIACONIA 1569, 1588 DIÁKONUS -- DIACONUS -- felhatalmazásai 1256, 1570, 1588, 1596 -- püspök és pap segít~je 886, 1554, 1569, 1596 -- szentelése 1572--74 -- szentségi karaktere 1570 -- szolgálata 1538, 1569--71 -- tisztelete 896, 1554 DIALÓGUS -- DIALOGUS -- emberek között 1879 -- emberi Istennel 27, 1153, 2063, 2575, 2653 -- evangéliumot el nem fogadókkal 856 -- filozófiával 39 -- keresztény egyházak között az egységért 821, 1126 -- más vallásokkal 39 -- tudományokkal 39 DOGMA -- DOGMA -- Szepl~telen Fogantatásé 491 -- hité 88--90 -- meghatározása 88 -- Szentháromságról 249--56 DONUM, vö. Isten, Szentlélek DOXOLÓGIA -- DOXOLOGIA -- eredete 2641 -- mint dicséret és hálaadás 1003 -- záró 2855--56 DUALIZMUS -- DUALISMUS 285 ÉBERSÉG/VIRRASZTÁS -- VIGILANTIA -- gondolkodásban 2727 -- hit meg~rzésében 2088 -- imádságban 2612, 2699, 2799, 2849, 2863 -- jelen id~ben 672 -- Krisztus várása 672 -- szükségessége 1036 -- tömegkommunikációs eszközök használatában 2496 EGYÉNI ÉRDEK -- meghatározása 1740, 2278, 2316 -- és a közjó 1908, 2236 -- és a szeretet 953, 1825 EGYENL`SÉG -- AEQUALITAS -- emberek között 1934--35 -- keresztények között 872 -- és különbség férfi és n~ között 369 EGYENL`TLENSÉG -- INAEQUALITAS -- gazdasági javaké 1938, 2317, 2437 -- társadalmi 1947 EGYHÁZ -- ECCLESIA -- Isten családja 1, 759, 764, 959, 1655, 2233 -- Krisztus családja 1, 759, 764, 959, 1655, 2233 -- a dics~ségben teljesedik be 769, 1042 -- alapkövei az apostolok 642 -- anyja Mária 963 -- az Ország csírája és kezdete 541, 669, 764, 768 -- családi 1655--58, 2204, 2685 -- emberek közössége 541, 751--52, 771, 777--78 -- hierarchikus szervezete 771, 874--87 -- hív a szent rendek fölvételére 1578 -- Isten Igéjének ~re 171 -- Isten népe 781--86 -- Krisztus menyasszonya 757, 772--73, 796, 808, 823, 867, 926, 1617 -- Krisztus teste 787--96, 805 -- Krisztus tevékenységének szentsége 1118 -- kezdete és feje Krisztus 669, 874 -- közösség 751--52, 771, 833, 899 -- Krisztus jelen van benne 1380 -- Mária feladata 963--72, 973 -- mindenki felé nyitott 845 -- mint látható épület 1180, 1185--86, 2691 -- missziós 849--56 -- oltalmazói az angyalok 334--36 -- parancsolatai 2041--43 -- rendezett szolgálatok 1593 -- szent és szepl~telen 1426 -- szerzetesek 914, 916, vö. Vita consecrata -- szükséges az üdvösséghöz 846--48 -- tagjainak gyermeki lelkülete 2040 -- tulajdonságai 750, 811, 865 -- ura Krisztus 794 -- út a b@nbocsánathoz 1478--79 -on kívül nincs üdvösség 846--48 EGYHÁZ APOSTOLISÁGA -- APOSTOLICA 857--65 -- jelentése 863 -- és a világi Krisztus-hív~k 897--913 -- hármas formája 857 -- jogfolytonosság 861--62 EGYHÁZ DICS`SÉGE -- az égben teljesedik be 769, 1042, 1821, 2550 EGYHÁZ EGYSÉGE 813--22 -- célja miatt 820--22 -- eredete, Alapítója és lelke miatt 813 -- er~síti az Eucharisztia 1416 -- küldetésének követelménye 855 -- és a különböz~ségek 814, 818--19 -nek köteléke 815--16 -nek sebei 817 EGYHÁZ EREDETE -- ORIGO ECCLESIAE -- alapjai az apostolok 642 -- az Atya tervében 759, 761 -- él~ szegletköve Krisztus 552 -- el~képei vannak a világ kezdetét~l 760 -- Jézus Krisztus alapítása 763--66, 874 -- kezdetei 124, 763, 766--67, 1185 -- kinyilatkoztatása Pünkösdkor 767, 1076 -- ószövetségi el~készülete 761--62 -- sziklája Péter 552, 881 EGYHÁZ ÉS A TÖBBI VALLÁSOK -- a nem keresztény vallások 842--44 -- a többi keresztény vallások 839 -- a zsidók 839--40 -- az iszlám 841 EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM -- ECCLESIA ET SOCIETAS -- az emberi személy véd~je 2245 -- erkölcsi ítélete gazdasági kérdésekben 2246, 2420 -- erkölcsi ítélete politikai kérdésekben 2246, 2420 -- erkölcsi ítélete szociális kérdésekben 2246, 2420 -- és a politikai közösség 2244--46 EGYHÁZ FELADATAI -- MUNERA ECCLESIAE -- apostoli igehirdetés fenntartása 77 -- b@nök megbocsátáa 827, 979--83, 1442, 1478 -- életszentség példáját adni 2030 -- emberek megszentelése 824 -- evangelizálás 7 -- hit meg~rzése 168, 171, 173 -- hit megvallása 172--75 -- hit tanítása 169 -- hitletétemény ~rzése 84, 97, 175 -- hitoktatás 7 -- húsvéti misztérium hirdetése 571 -- Ige szolgálata 2031, 2038 -- Isten igéjének ~rzése és magyarázata 119 -- Istennek szolgálni 783--86 -- Krisztus királyságába vetett hit megvallása 2105 -- küldetés a világba 767, 2044--45 -- megtérés 1428 -- Szentháromságba vetet hitet megvallása 152, 258, 738 -- ügyel a közjó világi szempontjaira 2420 EGYHÁZ IMÁDSÁGA -- ORATIO ECCLESIAE -- els~ jeruzsálemi közösség 2424--25 -- Jézus nevében 2664, 2668, 2671, 2815 -- Jézushoz 2665--69, 2680 -- liturgikus 1073, 2655 -- Szentírás olvasása után 2653--54 -- Urunk, Jézus Krisztus által 435 -- és Jézus neve 435, 2664 EGYHÁZ KATOLICITÁSA -- CATHOLICA 830--56 -- és a részegyházak 823--35 -- kapcsolatai más Egyházakkal 838 -- Krisztus akarata 831 -- küldetés 849 EGYHÁZ KORMÁNYZÁS -- MINISTERIUM GUBERNANDI -- apostolok lelkipásztori feladata 881 -- egyes püspökök feladata 886 -- egyetemes zsinat feladata 884 -- hatalma 553 -- kollegiális és személyes jelleg 877--78 -- Krisztus-hív~k együttm@ködése 911 -- mint szolgálat 876, 894--95 -- Pápa feladata 882 -- Péter lelkipásztori feladata 881 -- püspöki kollégium feladata 883, 885 -- püspökök lelkipásztori feladata 881 EGYHÁZ KRISZTUS MISZTIKUS TESTE -- ECCLESIA UT CORPUS MYSTICUM CHRISTI -- meghatározása 774, 776--77, 779, 787--96, 805--07, 1396 -- épülése 872, 1123, 2003 -- Feje Krisztus 1548 -- tagjai a keresztények 521, 790, 953, 960, 1267, 1396, 1988, 2045 -- és a hitoktatás 4 -- és a karizmák 800 -- és a liturgia 1070, 1140, 1187--88 -- és a megholtak 958 -- és a Szentlélek 1105--06, 1111, 1353 -- és a szentségek 774, 1116, 1123, 1267, 1279, 1621, 2040, 2782 -- és az emberi gyengeségek 1508 -- és az Istennek szentelt élet 917 -- és tagjainak egysége 873--74, 947 -- és tagjainak küldetése 873--74, 947 -- és tagjainak különböz~sége 873--74, 947 EGYHÁZ MEGSZENTELÉSE -- MINISTERIUM SANCTIFCANDI -- püspökök és papok feladata 893, 118--20 -- és az imádság 2558, 2655 -- Isten a megszentel~ Krisztusban 790, 805, 947, 1076, 1082, 1084, 1110--12 -- módjai 893 EGYHÁZ MINT KOMMÚNIÓ -- ECCLESIA UT COMMUNIO -- a megholtakkal 958 -- az Egyház hivatása 959 -- hité 949 -- Istené az emberekkel 2790 -- Jézussal 787--96 -- karizmáké 951 -- papi 1119 -- szenteké 946--48, 953 -- szenteké az Egyház kincstára 1476 -- szentekkel 954--57 -- szentsége a liturgiában 1108 -- szereteté 953 EGYHÁZ MISZTÉRIUMA -- MYSTERIUM ECCLESIAE -- a hitletétemény ~rz~je 171 -- a keresztények hivatása teljesítésének helye 2030 -- a megbékéltetett világ 845 -- a mennyei Jeruzsálem jele 117 -- a Szentlélek megismerésének helye 688 -- a Szentlélek temploma 797--98 -- a üdvösség egyetemes szentsége 849 -- az emberek Istennel való egységének misztériuma 772--73 -- az igazság alapja 171 -- Isten Országának csírája és kezdetet 541 -- Isten papi népe 1546, 1591 -- Krisztus és a Szentlélek üldetésének szentsége 738 -- Krisztus menyasszonya 796 -- Krisztus teste 787--96 -- Mater et Magistra, 2030--46 -- misztérium és szentség 774--76 -- történelmi és lelki valóság 770--71 EGYHÁZ SZENTSÉGE -- SANCTA 823--29 -- és b@nös tagjai 825, 827, 1428 -- és Mária szentsége 829 -- Krisztus szenteli meg 823--24 -- segít~i az evangéliumi tanácsok 1986 -nek forrása a Szentlélek 749 -nek lelke 826 EGYHÁZ SZIMBÓLUMAI ÉS EL`KÉPEI -- SYMBOLA ET FIGURAE ECCLESIAE -- akol 754 -- anya 169, 507, 757 -- el~képe Mária 507, 967, 972 -- el~képei 507, 710, 753, 967, 2679 -- épület 756 -- Isten temploma 756 -- mennyei Jeruzsálem 757 -- nevének jelentése 751--52 -- nyáj 754 -- olajfa 755 EGYHÁZ SZÍVE 1407 EGYHÁZ TANÍTÁSA -- MUNUS DOCENDI -- meghatározása 890 -- Ecclesia, Mater et Magistra, 2030--46 -- egyetemes zsinat tekintélye 891 -- hitoktatás és prédikáció 2033 -- laikus Krisztus-hív~k szerepe 906 -- Magisterium Ecclesiae, 85--87, vö. Magisterium -- mint Isten igéjének szolgálata 86 -- Pápa tekintélye 888, 891, 2034, 2035 -- püspöki kollégium tekintélye 888, 891, 2034, 2035 -- szociális tanítás 2419--25 -- szükséges a hithez 2037 -- tárgya az üdvösség 2032 -- természettörvényre is kiterjed 2036 EGYHÁZ SZOCIÁLIS TANÍTÁSA -- DOCTRINA SOCIALIS ECCLESIAE 2419--25 -- gyakorlati javaslatai 2423--25 -- kibontakozása 2421--22 -- változó szempontjai 2420 EGYHÁZATYÁK -- PATRES ECCLESIAE, 11, 688 EGYHÁZI KÖZÖSSÉG -- COMMUNITAS -- alapítása 854 -- egyetemes 842 -- els~ hív~ké 642, 949, 2624 -- házastársi és családi 1644, 1666, 2201, 2204, 2206--07, 2249--50, 2364 -- hív~ké 1045 -- küldetése 854 -- és a hit 1102 -- és a laikusok apostolkodása 900, 910 -- és a megbérmáltak felel~ssége 1309, 1319 -- és a nehéz helyzetben lév~ családok 1649, 1651 -- és a temetés 1684, 1687 -- és az Eucharisztia 1166, 1400 -- és az imádság 2632, 2691, 2696 -- és keresztség 1253, 1255 -- és liturgia 1071, 1140--41, 1198 -- és papság 1546, 1551 -- és vallásszabadság 2107 --be visszatérés és a b@nbocsánat 1443 EGYHÁZI REND -- ORDO 1536, vö. Sacramentum/a, Ministerium -- meghatározása 1537--38 -- célja 1120, 1534, 2686 -- el~képei 1541 -- és a fölszentelés 1538 -- és az apostoli jogfolytonosság 1087 -- és Isten hívása 1578 -- fokai 1593 -- hét szentség egyike, 1113, 1210 -- jelentése 1120, 1534, 2686 -- Krisztus jelenléte 1548--50 -- megjelenése 1142 -- szolgája Krisztus 1575 EGYHÁZI REND ALANYA -- QUIS SACRAMENTUM ORDINIS RECIPERE POSSIT? --be isteni hívás választ ki 1577, 1578 -- keleti Egyházban, 1580 -- latin Egyházban 1579 -- n~s diákonusok 1579 EGYHÁZI REND HATÁSAI -- EFFECTUS SACRAMENTI ORDINIS -- a F~ Krisztus nevében cselekedni 1142, 1548 -- a F~pap Krisztushoz tesz hasonlóvá 1585 -- b@nök megbocsátásnak hatalma 1461 -- diákonusok esetében 1588 -- eltörölhetetlen jegye 1121, 1582--83 -- és a fölszentelt méltatlansága 1584 -- Krisztus megbízottjává tesz 1581 -- pap számára 1587 -- püspök számára 1586 EGYHÁZI REND KISZOLGÁLTATÁSA -- CELEBRATIO SACRAMENTI ORDINIS -- helye és ideje 1572 -- jelei 1538 -- püspök szentel föl 1576 -- szertartásai 1573--74 EGYHÁZI REND FOKOZATAI -- TRES GRADUS SACRAMENTI ORDINIS 1536, 1554, ld. püspökség, papság, diakonátus EGYHÁZMEGYE -- DIOECESIS -- meghatározása 833 EGYLÉNYEG$ -- CONSUBSTANTIALIS, vö. Szentháromság -- Fiú az Atyával 242, 262, 467, 663 -- közösség a Szentháromság 248, 253, 689, 2789 -- Szentlélek az Atyával és a Fiúval 685, 703 EGYSÉG/EGYESÜLÉS -- UNIO -- keresztényeké 822 -- emberé Krisztussal és Istennel 542, 772--73, 775, 864, 950, 1391, 2014, 2074 -- hüposztatikus Krisztusban 470, 483 -- házastársi 1603, 1614, vö. Matrimonium -- lélek és testé az emberben 365, 650 -- Sz@z Máriáé Krisztussal 964 -- férfi és n~é 383, 400, 1606, 1608, 1646, 2335, 2353, 2390--91 EGYSÉG -- UNITAS -- Egyházé 791, 813--19, 820--22, 1396, 1416 -- emberé belül 409, 2338 -- emberi nemé 360, 775, 1045 -- férj és feleségé 371--73, 1605 -- házastársaké 1641, 1643 -- Krisztusé és az Egyházé 795 -- Ó- és Újszövetségé 128--30, 140 -- Szentháromságé 254--55, 1702, 1878, 1890 -- test és léleké 362--68, 382 EGYSZER$SÉG -- SIMPLICITAS -- imádságé 2589, 2713, 2778 -- Istené 202 EGYÜTTÉRZÉS -- COMPASSIO -- Istené 270 -- Krisztusé az emberek iránt 1503, 1506, 2448, 2571, 2575, 2715 -- megbocsátó 2843 EGYÜTTM$KÖDÉS EMBEREK KÖZÖTT 378 -- laikusoké az Egyházban 906, 911 -- szül~i 2206 -- és a közjó 2238 -- és a polgári hatóságok 2236 EGYÜTTM$KÖDÉS ISTEN ÉS AZ EMBER KÖZÖTT -- Máriáé Isten tervével 488 -- Máriáé Istennel 488, 501, 968, 2675, 2682 -- Szentlélek m@vével 1091, 1108 -- isteni tervvel 306, 2062, 2738 -- Isten kegyelmével 1993 -- keresztényeké az Egyház egységéért 821 -- Krisztus m@vében 970, 2632 -- és a megigazulás 1993, 2001 -- és az érdem 1008, 2025 EGYÜTTM$KÖDÉS ROSSZBAN -- abortuszban 2272 -- ártó gyógyszerek használatában 2291 -- öngyilkosságban 2282 ÉHSÉG -- FAMES -- ,,mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma'' 2828, 2830 -- csillapítása az irgalmasság cselekedete 1039, 2447 -- Isten igéjének hallgatására 2835 -- Jézus tapasztalta 544, 556 -- okozása súlyos b@n 2269 -- világban és a szolidaritás 2831 -t~l Jézus megszabadít 549 ELÉGTÉTEL -- SATISFACTIO -- b@nbánónak kell elvégeznie 1491 -- céljai 1494 -- formái 1460 -- gyóntatónak kell kiszabnia 1460 ÉLET TOVÁBBADÁSA -- PROCREATIO, TRANSMISSIO VITAE 372, 2363, 2366, 2368, vö. házasság -- akadályozása módszerei 2377 -- akadályozása módszereinek erkölcsisége 2370 -- felel~sei a házatársak 2372 -- felel~ssége 2368 -- házasság célja 1652 -- szabályozása 2368, 2370 -- és a szexualitás 2351--52 ÉLETHIVATÁS -- PROFESSIO -- és a munka 2230, 2433 ÉLETKOR -- AETAS -- bérmálásé 1318--19 -- értelem használatának kora a gyónásnál 1457 -- nagykorúság a hitben 307--08 ÉLETSZENTSÉG -- SANCTITAS -- Egyházé 670, 824--25, 867, 1986 -- eredeti és a b@n 375, 405 -- föltétele az aszkézis 2015 -- hivatásunk 2013--14, 2028 -- hív~ké 2045 -- Istené 2809 -- Krisztusé 459, 564, 2030 -- lelke a szeretet 826 -- szentek közösségében 1475 -- Sz@zanyáé 492 -- támasza a hit 1709 -- tisztulást igényel 1030 -- útja a kereszt 2015 ELFOGADÁS/BEFOGADÁS -- ACCEPTIO -- ,,aki titeket befogad, engem fogad be'' 858 -- evangéliumé és a keresztény beavatás 1229, 1247 -- felebaráté 2519 -- fiúságra meghívásé 2233 -- homoszexuálisoké 2358 -- Isten Igéjéé 839, 1719, 2030, 2086, 2835 -- Isten irgalmáé 1847, 1991 -- Isten kegyelméé 2001 -- Isten szeretetéé 2712, 2792 -- isteni életé az ember részér~l 505 -- Jézus igéjéé 528, 543, 764, 1967, 2835 -- jövevényeké 2241 -- kegyelemé 678, 682 -- kinyilatkoztatásé a hit által 35, 99 -- Máriáé 148, 502, 2617 -- megbocsátásé 1989 -- szegényeké 2449 ELHUNYTAK -- DEFUNCTI, vö. temetés -- búcsúk nyerése számukra 1471, 1479 -- gyászmise 1032, 1056, 1371, 1414 -- imádság értük 1032, 1056, 1371, 1414 -- közösség velük 958 -- testének tisztelete 2300 ELÍTÉLÉS -- DAMNATIO -- abortuszé 2322 -- ártalané 2476 -- b@né 1034, 1458 -- embereké és az átered~ b@n 402 -- és az utolsó ítélet 1039 -- hatalommal ellenkez~ké 1899 -- házasságtörésé 2380 -- oka 1037 -- politeizmusé 2112 -- szakadásoké a Egyházban 817 -- vallástalanságé az els~ parancsolatban 2118 -t ,,enni és inni önmagának'' 1385 ELLENSÉG -- INIMICUS -- ember emberé 2259 -- gy@lölete 1933 -- megbocsátás feléje 1825, 1933, 1968, 2262, 2303, 2647, 2844 -- szeretete 1825, 1933, 1968, 2262, 2303, 2647, 2844 ELMÉLKEDÉS -- MEDITATIO 2705--08 -- alkalmas ideje 2186 -- céljai 2723 -- f~ imádság-fajta 2699 -- gyümölcsei 2706, 2708 -- jelentése 2705 -- módszerei 2707 -- és a hív~ megértés növekedése 94--95 ELNÖK -- PRAESIDERE -- áldásokban világi hív~ 1669 -- az Eucharisztiában a püspök vagy a pap 1142, 1411 -- diákonusok temetésen 1570 -- helyi Egyházban a püspök 1369 -- Krisztus minden liturgiában 1348 -- liturgikus imádságban világi hív~ 903 -- széke 1184 ELNYOMÁS -- OPPRESSIO 1739, 2243, 2448 ÉL` ISTEN -- VIVENS 205, 2112, 2575 EL`KÉPEK -- PRAEFIGURATIO/NES -- Eucharisztiáé 1335 -- keresztségé 1217--22 -- ószövetségiek 1223 -- papságé 1544 ELS` PARANCSOLAT -- PRIMUM PRAECEPTUM 2084--2141 ÉLVEZET -- FRUITIO -- földi javaké 1716, 1740 -- rendetlen 2351--53 -- szentháromságos életé 1721--22 EMBER -- HOMO -- bukása után Isten nem hagyta magára 410 -- csak Istenben lehet boldog 1057 -- férfi és n~ 369, 371--72, 383, 400, 1605--06 -- földi paradicsomban 374--79 -- gazdasági élet célja 2459 -- gazdasági élet központja 2459 -- gazdasági élet szerz~je 2459 -- mint erkölcsi alany 1749 -- misztériuma az isteni Ige misztériumában 359 -- társadalmi élet célja 2459 -- társadalmi élet központja 2459 -- társadalmi élet szerz~je 2459 -- Teremt~t~l függ 396 -- új 1473, 2475 -- végs~ célja 260, 356, 1024 -- és a b@n 1849 EMBER B$NÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI 399--400 -- átered~ b@n 402--03 -- b@n eláradása a világban 401 -- elveszített istenhasonlóság 705 -- eredeti közösség elveszítése 1607 -- gyengeség 208, 396, 1500, 2448 -- halál 1008 -- kárhozat 395 -- megsebzett emberi természet 405 -- rosszra hajlás 1714 -- teremtés szétdúlt harmóniája 400 -- test és lélek harca 2516 -- tévedésre hajlás 1714 -- visszaélés a szabadsággal 396--401 EMBER CSELEKEDETEI ISTEN IRÁNT -- ACTIONES HOMINUM ERGA DEUM -- beszélhet Hozzá 39--43, 48 -- engedelmeskedik Neki 143--44, 154, 2242, 2256 -- gyermekként ragaszkodik Hozzá 2609 -- hisz Benne 150--51, 199, 222--27, 1266, 1842 -- hisz Neki 227 -- keresi `t 28, 1281, 1501, 2566 -- kiengesztel~dik Vele 980, 1445, 1462, 1468, 1484, 1493, 1496 -- közösségre lép Vele 197, 367, 518, 613, 737, 1071, 1472, 1540, 2565 -- látja `t 163, 1716, 1722, 2518--19, 1531, 1547--50, 2557 -- megtér Hozzá 1428, 1431--32 -- összhangban van akaratával 348, 847, 1026, 2103, 2233, 2822--27 -- részesedik atyaságában 2367, 2398 -- részesedik életében 1988, 1997 -- szemléli `t 97, 1028 -- szereti `t mindenekfölött 2055, 2083 -- szolgál Neki 1273, 2424 -- szolgálatára szenteli magát 931, 934--44, 1579 EMBER ÉS A TEREMTÉS -- HOMO IN CREATIONE -- ember felel~s a világért 373 -- ember jelent~sége a teremtésben 343, 355 -- eredeti harmóniája 374--79, 384 -- Isten mindent az emberért teremtett 358 -- kölcsönös függés Isten szándéka 340 -- teremtés törvényeit tiszteletben kell tartani 346 -- teremtmények tiszteletet követelnek 339 EMBER F` KÉRDÉSEI -- QUAESTIONES -- válasza 68, 282, 1676 EMBER HIVATÁSA -- HOMO ET VOCATIO -- meghatározása 1260 -- házasságra 1603 -- Isten új népébe 804, 831 -- Istenhez 1878 -- Krisztussal való egységre 521, 542 -- örök életre 1998 -- Országba 543 -- Szentlélekben való életre 1699 -- szeretetre 1604 EMBER ISTENKÉPISÉGE -- ember erre lett teremtve 225, 356--61, 1702, 2713 -- helyreállítása 705, 2809 -- megváltás el~tt és után 1701 EMBER ISTENELLENES CSELEKEDETEI -- ACTIONES NEGATIVAE HOMINUM ERGA DEUM -- elszakad T~le 1033, 1035, 1057, 1263, 1607 -- kísérti `t 2139 -- nem engedelmeskedik Neki 397 -- sérti `t 398, 1440, 1487, 1850, 1871, 2277, 2281, 2314, 2324, 2464 -- vét Ellene 397 EMBER ISTENKERESÉSE --HOMO DEUM QUAERENS -- állandósága 2566, 2826 -- emberi sajátság 285 -- kinyilatkoztatásban 35, 50, 52 -- mint értelmi tevékenység 36, 50 -- puszta értelem nehézségei 37 -- sokfélesége a történelemben 28, 31, 34, 285 -- útjai 31, 34 EMBER JOGA -- IURA HOMINIS -- becsülethez 2479, 2507 -- iskolaválasztáshoz 2229 -- lelkismerete szerinti cselekvéshez 1782 -- vallásszabadsághoz 2106 EMBER MINT TEREMTMÉNY -- értelemmel és akarattal teremtetett 311, 396 -- értelemmel teremtetett 1704 -- férfinak és n~nek teremtetett 1605, 2203, 2331, 2334 -- Isten szeretetb~l teremtette 1, 315, 1604 -- jónak teremtetett 374 -- teremtésének célja 358 -- testb~l és lélekb~l áll 327, 355, 362--65, 383 EMBER SAJÁTSÁGAI -- PECULIARIA HOMINIS EIUSQUE MODI AGENDI -- boldogságra vágyik 1718 -- halhatalan lelke van 1703 -- hallja lelkismerete szavát 1706, 1713 -- harcol a rosszal 409 -- igényli az isteni segítséget 1949, 2090 -- igényli az isteni üdvösséget 1949, 2090 -- jóra késztetés 1706--07 -- keresi a jót 1704 -- szabadsággal rendelkezik 1705, 1730 -- természetb~l megismerheti Istent 32, 46 -- természete igényli az erényeket 1803--04 -- természete igényli az igazságot 2467 -- természete szerint társas lény 1879--80 -- természete szerint vallásos lény 28, 44--45 -- tökéletességei 370 EMBER SZAVA -- VERBUM HOMINIS -- és az eskü 2151 -- igazsága 2500 EMBER SZÍVE -- alakulása az imádság hatására 2739 -- alakulása és Isten akarata 2611 -- alázata és következményei 544, 570 -- alázatos virrasztása 2729--33, 2849 -- hajlandósága 401, 582 -- hitre nyitott 89 -- igazság helye 2563, 2710 -- Isten akarata szerint irányítja 269 -- Isten ismeri 473, 1586 -- Isten közvetlenül érinti és mozgatja 1742, 2002, 2070, 2072 -- jelentése 368, 2563, 2710 -- keménysége és következményei 643, 1610, 1614, 1859, 2840 -- sajátosságai 1432, 1697, 1725, 1809, 1818, 2551 -- szegénysége és a bemenetel Isten országába 2544--47 -- Szentlélek benne lakik 683, 689, 742, 782, 1082, 1296, 1303, 2671 -- Szentlélek megújítja 715 -- Szentlélek segíti 2712, 2767 -- szereti Istent 201--02, 1809, 2055, 2083 -- szövetség helye 2563, 2710 -- találkozás helye 2563, 2710 -- tisztaságának föltételei és következményei 298, 1720, 1728, 1990, 2517--19, 2530--33, 2621 -nek békét hoz a lelkismeret formálása 1784, 2302 -- és a b@n 1850, 1853, 1855, 1873, 1963, 2336, 2528 -- és a szenvedélyek 1764 -- és a természetes törvény 1955--56, 1958, 2070 -- és az evangéliumi törvény 1776, 1965, 1968, 1984 -- és az imádság 2562, 2588, 2655, 2700, 2710, 2721, 2800 -- és Isten szeretete 733, 2658 EMBEREK -- egyenl~ségének alapja 1934--35, 1945 -- egymásközti kapcsolatai 361, 1947--48 -- igazságtalan megkülönböztetése 1938 -- különböznek képességeik szerint 1936--37 EMBERI AKARAT -- VOLUNTAS HOMINIS -- és a b@n 1853 -- és a cselekedetek erkölcsisége 1755 -- és a szenvedélyek 1767--68 -- szabad 1734, 1809 EMBERI BÖLCSESSÉG -- SAPIENTIA HOMINIS -- Isten ajándéka 283, 1303, 1831 -- Isten hatalmának kiáradása 2500 -- részesedés Isten bölcsességében 1954 EMBERI CSELEKEDET -- ACTIO -- meghatározása 236, 307, 1146, 1148, 1724, 1806, 2306, 2668, 2670 -- érdeme 2006, 2008 -- erkölcsi értelmét a szövetségb~l meríti 2061 -- erkölcsileg jó 1755, 1760 -- erkölcsileg rendetlen 1761 -- erkölcsisége 1709, 1749--56, 1757--61, 1805, 1813, 1853, 1954, 2085, 2157 -- körülményei és következményei 1754 -- szabadsága 1731, 1744, 1745, 1782, 2008, 2106 -- szándéka 1752--53, 1756 -- tárgya 1751 -- és a házassági beleegyezés 1625--32 -- és a hit 154, 155, 180 EMBERI ÉLET-- VITA -- célja 1, 68 -- eredeténél Isten szava és lehelete 703 -- fejedelme Jézus 635 -- földi paradicsomban 376 -- harc a rossz ellen 409, 1707 -- megváltoztatása megtéréssel 1431 -- odaadni a barátokért 609 -- s a betegség és fájdalom 1500 -- szent jellege 2258, 2319 -- szolgálata a családban és a házasságban 1653 -- tiszteletben tartása 2559--83 -- tiszteletben tartása és a béke 2304 -- tiszteletben tartása és a halálbüntetés 2266--67 -- tiszteletben tartása és jogos védelme 2263--67, 2321 -- tisztelete a fogantatástól kezdve 2270--75, 2322 -- ura egyedül Isten 2258 -- vége a halál 1013 -hez való jog 2264, 2273 -- és az emberi test méltósága 364 -- és halál 1007, 1012 -- és halál hátárán Krisztus 625 -- és Krisztus 994 EMBERI ÉLET TOVÁBBADÁSA -- TRANSMISSIO VITAE -- a házastársi szeretet célja 2363, 2366 -- Isten az ura 372 -- közrem@ködés a teremtés m@vében 372, 2367, 2398 -- szabályozása 2368, 2370 EMBERI ÉLETET FENYEGET` VESZEDELMEK -- INSIDIAE VITAE HUMANAE -- abortusz, 2271, 2322 -- csecsem~gyilkosság 2271 -- emberionális állapotban bavatkozások 2275 -- eutanázia 2276--79 -- öngyilkosság 2280--83 -- szándékos emberölés 2268--69 EMBERI TERMÉSZET -- NATURA HUMANA -- a tekintély alapja 1898 -- b@nre hajlása és a b@n 404--05, 407, 419, 978, 1250, 1426, 1707 -- és a házasság hivatása 1603 -- és a természettörvény 1955--56 -- halandó volta 1008 -- jellemz~i 365 -- követelményei 1879, 1891 -- Krisztusé 461, 467--68, 470, 473, 503, 612 -- rendeltetése 412 -- sebei 1849 -b~l fakadó jogok és kötelességek 2104, 2106, 2273, 2467 -nek megfelel~ társulások 1882, 1934 EMBER ERKÖLCSI ÉLETE --VITA MORALIS -- meghatározása 2047 -- akadályai 1740 -- az Egyház gyarapodásának föltétele 2045--46 -- az evangélium hirdetésének els~ feltétele 2044 -- az örök életben teljesedik be 1715 -- és a lelki istentisztelet 2047 -- és a személy méltósága 1706 -- és a szenvedélyek 1767--70 -- és a természetes erköcsi törvény 1955 -- és az egyházi Tanítóhivatal 2032--40, 2049--51 -- forrása a hit 2087 -- lelki szabadságot ad 1828 -- támaszai az erények és a Szentlélek ajándékai 1804, 1808, 1830 EMBERI EMBRIÓ -- EMBRYON HUMANUS -- beavatkozások 2275 -- védelme 2270--71, 2273--74, 2323, 2377--78 EMBERI ERÉNYEK -- VIRTUTES HUMANAE -- meghatározása 1804, 1834 -- a kegyelem hatása alatt 1810--11 -- erkölcsiek 1266, 1804, 1839 -- sarkalatosak 1805 EMBERI GYÖNGESÉG -- INFIRMITAS -- a fölszentelt szolgákban 1550 -- és a kereszténybeavatás szentségei 978, 1264, 1426 -- és a szentek közbejárása 956, 1053 -- és a Szentlélek segítsége 741, 2630 -- és az isteni er~ 268, 1508 -- és Jézus 517, 540, 1505, 2602 EMBERI HALADÁS -- PROVECITIO HUMANA 1929 EMBERI KÖZÖSSÉG -- COMMUNITAS -- hivatása 1877 -- kormányzása 1884, 1898, 1901, 1919, 2213 -- és a gazdasági élet 2411, 2426, 2428 -- és közjó 1910--11, 1922 EMBERI MÉLTÓSÁG -- DIGNITAS HUMANA -- alapföltétele a szabadság gyakorlásának joga 1738 -- alapja az Istennel való közösség 27, 357, 1700 -- b@n megsebezte 1487 -- egyenl~ a férfiban és a n~ben 2393 -- együttm@ködni Istennel 306--08 -- emberi jogok alapja 1930 -- erkölcsi életben mutatkozik meg 1706 -- föltételezi a szabad és tudatos cselekvést 2339 EMBERI NEM -- GENUS HUMANUM, vö. Homo et Humanitas -- boldogságvágya 1718 -- egysége 360, 775--76, 1045 -- eredete és célja 297, 842 -- és az isteni gondviselés 55--56, 353 -- hivatása 1877 -- istenkeresése 28 -et Isten üdvözíteni akarja 56 -nek szólnak a teremtés javai 2402 EMBERI SAJÁTSÁGOK -- INDOLES HOMINIS 1264, 1810 EMBERI SZEMÉLY MÉLTÓSÁGA 1700--1876 -- alapja és jelei 27, 356--57, 1700, 1706, 1730, 1956, 2524 -- meggyalázása 1487, 2261, 2275, 2295, 2297, 2324, 2353--55, 2377, 2414, 2418, 2424, 2436 -- tisztelete és védelme 1929, 2158, 2235, 2238, 2267, 2279, 2284-- 2301, 2304, 2402, 2407, 2479, 2494, 2521, 2526 -- és a munkanélküliség 2436 -- és az állatkínzás 2418 EMBERISÉG -- HUMANITAS, vö. Genus humanum -- egysége 360 -- egysége és üdvösség az Egyházban 776, 845 -- eredete és célja 842 -- jöv~je 1917 -- és Ádám b@nének következményei 400, 402--06 -- és Isten népe 782 EMBERÖLÉS -- HOMICIDIUM -- égbekiáltó b@n 1867 -- eredete 2517 -- halálos b@n 1447 -- megbocsátása 1447 -- nem szádékos 2263, 2269 -- súlyossága és kárhoztatása 1756, 2261, 2258, 2268 -- szándékos 2269 -- szándékos eutanázia 2324 -- és a gy@lölet 1033 -- és a jogos önvédelem 2263--65 ÉNEK -- CANTICUM -- angyaloké Krisztus születésekor 333 -- Isten Szolgájáé 713 -- és szent zene 1156--58, 1162, 1191 ENGEDÉKENYSÉG -- PERMISSIVUS ANIMUS MORUM 2526 ENGEDELMESSÉG -- OBOEDIENTIA -- és a b@n 1850, 1862, 2515 -- és a szabadság 1733 -- evangéliumi tanácsa 915, 2053 -- hité 143, 144--149, 1831, 2087, 2098, 2135, 2340, 2716, 2825 -- kötelessége, 1900 -- Krisztusé 411, 475, 532, 539, 612, 615, 908, 1009 -- lelkiismereté 1790 -- megkeresztelteké 1269 -- mint gyermeki tisztelet 2216--17, 2251 -- papoké 1567 -- Sz@zanyáé 148, 494, 511 -- törvények iránt 2240 ENGEDETLENSÉG -- RECUSATIO OBOEDIENTIAE, vö. Oboedientia -- Ádámét Krisztus helyrehozta 411, 532, 614--15 -- erkölcsi értékelése 1733, 1862, 2515 -- Isten ellen a b@n 397, 1850, 1871 -- következményei 399, 400--02, 1733, 2515 -- polgári hatóságokkal szemben 2256, 2242, 2313 EPIFÁNIA -- EPIPHANIA -- meghatározása 528, 1171 ÉPSÉG -- INTEGRITAS -- személyé 2273--75, 2295, 2297--98, 2338--45, 2356, 2389 EMLÉKEZET -- MEMORIA -- és a Szentlélek 1099 EMLÉKEZTET` -- MEMORIALE -- Eucharisztia 611, 1167, 1330, 1358, 1362--72, 1382 -- Jézus alapítása 610, 1323, 1337 -- liturgia 1099 ÉRDEKEK -- és a gazdasági élet 2430 ÉRDEM -- MERITUM 2006--11 -- meghatározása 2006 -- emberé részesedés Krisztuséban 2008--09 -- emberé semmi Isten el~tt 2007 -- és a kegyelem 1708, 2008--09, 2011, 2025--27 -- forrása Krisztus 1476, 2011 -- szenteké 956, 1476 ERÉNY -- VIRTUS -- igazságé 2468--69 -- szolidaritásé 1942, 1948 -- tisztaságé 2337, 2341, 2345, 2347, 2349 ERÉNYEK -- VIRTUS, vö. emberi erények, isteni erények, sarkalatos erények -- meghatározása 1803--04, 1833 -- által tevékeny a Szentlélek 798 -- eredete és formája a szeretet 25, 2346 -- és a nevelés 1784, 2223 -- gyakorlásának akadályai 1863, 2284 -- katekézise 1697 -- keresztségi ajándékok 1266 -- mint a Szentlélek ajándéka 1831 -- természetfölötti 1810--11 ERETNEKSÉG -- HAERESIS -- meghatározása 2089 -- eredete 817 -ek kezdetben 465 ERKÖLCSI JAVAK -- jövend~ életé 662, 2549 -- kölcsönös cseréje 1475--76, 1697 -- közössége 947, 949--53, 955 -- és az imádság 2010, 2559, 2590, 2736, 2830 ERKÖLCSI NORMA -- NORMA -- eredete, 1950, 1955, 1959 -- foglalata a hegyi beszéd 1966 -- Istent~l ered 396 -- mindig érvényes 1789, 1958 -hoz igazodni kell 1794 ERKÖLCSI SZABÁLY -- REGULA MORALIS -- aranyszabály 1789, 1970, 2510 -- erkölcsi törvény 1951 -- forrása a Szentírás 75, 141 -- maga Krisztus 2074 -- természettörvény 1957, 1959 ERKÖLCSI TÖRVÉNY -- LEX MORALIS 1950--74 -- ellenes szokások 2291, 2295--97, 2357, 2409, 2455 -- érvénye háború idején, 2312 -- jelentése 1950 -- megszegése a b@n 1849, 1855, 1859 -- nem tudása 1860 -- teljessége és egysége Krisztusban 1953 -- tiszteletben tartása 2222 -- és a b@n 2269, 2271, 2282 -- és a poligámia 2387 -- és a szabadság 1740, 2526 ERKÖLCSI VÁLASZTÁSOK -- ELECTIONES -- ember szabad rá 311, 1470 -- Jézus igényli 546 -- lelkiismeret szerint 1777, 1786--89, 1799 -- tárgya és a moralitás 1755 -- és a boldogságok 1723 -- és a kárhozat 1033 ER` -- VIS -- emberi 60, 405, 661, 822, 2090, 2520 -- gondviselésé 302 -- imádságé 2610 -- Isten ajándéka 1432, 2584, 2848 -- Isten Igéjéé 124, 131, 2057 -- katonai 2309 -- Krisztus ajándéka 1504, 1566, 1615, 1642 -- Szentléleké 735, 1107, 1285, 1520, 1550, 1624, 1704, 2472 -- szentségek hozzák 1116, 1496, 1521, 1588 ER`SZAK -- VIOLENTIA -- a b@n következménye 1869, 2534 -- egyik formája a hazugság 2486 -- és az emberi élet tisztelete 2260, 2297 -- Krisztus szenvedéstörténetében 1851 -- súlyossága 1858 -ot kiváltó érdekek 2316 -ról való lemondás 2306 ÉRTÉKEK -- VALORES -- átadásának helye a család 2207 -- emberiek és keresztény házasság 1632, 1643, 2363 -- erkölcsiek s a tudomány és a technika 2293 -- hierarchiája és a gazdasági tevékenység 2425 -- hierarchiája és a társadalom 1886, 1895, 2236 -- hierarchiája és a társadalom intézményei 2244 -t~l elfordulás és a botrány 2286 ÉRTELEM -- INTELLECTUS, INTELLIGENTIA, RATIO -- emberi és a hit 50, 156--59, 274, 1706 -- Isten ajándéka 283 -- Isten képmásává teszi az embert 1730 -- lelki értelemben 1095, 1101 -- megnyilvánulásai 2501 -- Szentlélek ajándéka 1303, 1831 -ellenes a b@n 1872 -- és a hit 89, 143, 154, 156--59, 299 -- és a lelkiismeret 1778, 1783, 1796, 1798 -- és a pozitiv törvény 1902, 1976 -- és a szenvedélyek 1767 -- és a természetes erkölcsi törvény 1954 -- és a természettörvény 1955 -- és az emberi erények 1804 -- és az erények 1804, 1806, 2341 -- és Isten megismerése 35--39, 47, 237, 286 ÉRTELMEZÉS -- INTERPRETATIO -- felebarát tetteié, gondolataié, szándékaié 2478 -- hitletéteményé 84--95 -- igazságé 1788, 2422 -- Isten Igéjéé 85, 109, 111, 116, 119, 572, 601, 2055, 2336 -- jövend~é 2116 -- kinyilatkoztatásé 82 -- Szentírásé 109--19 -- törvényé 581--82, 2173 ÉRZÉK -- SENSUS -- erkölcsi 1954 -- hité 91--93, 785, 889 -- jó, népé 1676 -- szenté 2144 -- vallási 1676 -- és a bels~ imádság 2702 ESKÜ -- IUSIURANDUM -- ,,egyáltalán ne esküdjetek'' 2153 -- Egyház hagyományában 2154 -- hamis 2150--51 -- megtagdása 2155 -szegés, 2152, 2476 ESKÜSZEGÉS -- PERIURIUM -- meghatározása 2152 -- következményei 2476 -- súlyossága 1756, 2153, 2163 EUCHARISZTIA -- EUCHARISTIA, 1322--1419, vö. szentség/ek, konszekráció, átváltozás -- alapítása 1341--44 -- áldozat 1362--72 -- Atya dics~ítése 1358--61 -- az Egyház életének forrása és csúcsa 1324 -- célja 610, 1341 -- eljövend~ Ország jelenléte 1405, 2861 -- emlékezet 1357, 1362 -- hálaadás 1359 -- hálaadás az Atyának 1358--61 -- imádása 1178, 1183, 1418, 2691 -- jelenlét 1373--75 -- keresztény beavatás szentsége 1212, 1533 -- keresztény élet forrása és csúcsa 1324--27 -- közösség az Úr testében és vérében 1097, 1382 -- közösség szentsége 1382, 1395 -- Krisztus áldozatának emlékezete 611, 1337, 1357--58, 1362--72, 1382 -- Krisztus jelenléte 1357--58 -- Krisztus tevékenységének misztériuma 2718 -- Krisztus valóságos jelenléte 1374 -- legszentebb Szentség 1169, 1211 -- megváltás szentsége 1846 -- mennyei kenyér 1331, 1355, 1419, 2837 -- szeretet forrása 864, 1395 -- Új Szövetség emlékezete 1621 EUCHARISZTIA ELNEVEZÉSEI -- APPELLATIONES EUCHARISTIAE -- dicséret áldozata 2643 -- Eucharisztia, 1328 -- eucharisztikus összejövetel 1329 -- isteni liturgia 1330 -- kenyértörés 1329 -- kommúnió, 1331 -- legszentebb Szentség 1169, 1211 -- mindennapi Kenyér 2837 -- szent áldozat 1330 -- szent liturgia 1330 -- szentmise 1332 -- szentmiseáldozat 1330 -- Úr szenvedésének és feltámadásának emlékezete 1330 -- Úrvacsora 1329 EUCHARISZTIA HATÁSAI -- EFFECTUS EUCHARISTIAE -- er~síti a keresztény életet 1392, 1397, 1644 -- kötelez a szegényekkel szemben 1397 -- közli a Szentháromság közösségének misztériumát 950, 2845 -- közösséggé teszik a hív~ket 805, 1396, 2637 -- Krisztus által átformálja az embert 1074 -- lelki táplálék 1212, 1275, 1436, 2837 -- megtérés és b@nbánat forrása 1436 -- megtisztít és távol tart a b@nt~l 1393--95, 1436, 1846 -- növeli a keresztségi kegyelmet 1392 -- örök élet záloga 1000, 1326, 1402--05, 1419 -- összeköt a mennyei liturgiával 1370 -- összeköt Krisztussal 790, 1003, 1391 -- összeköti a keresztényeket 1398 -- részesít Krisztus áldozatában 1322 EUCHARISZTIA ÜNNEPLÉSE -- CELEBRATIO EUCHARISTICA -- Jézus parancsa 1341--44, 1356 -- kötelez~ volta 1384 -- részvétel benne 2042, 2181--82 -- szent helye 1180--81, 1379 -- vasárnapi 2177, 2181 -- szükséghelyzetben 2183 -- és a keresztények egysége 838, 1398--1401 EUCHARISZTIKUS ÁLDOZAT -- SACRIFICIUM EUCHARISTICUM, vö. Eucharisztia -- alapítása 1323 -- céljai 1382, 1414 -- ember részvétele benne 618, 1419 -- forrás és csúcs 2031 -- jelent~sége 1113 -- kenyér és bor az Ószövetségben 1334 -- Krisztus áldozatának emlékezete 611, 1358, 1362--72 -- Krisztus jelentléte benne 1088 -- Krisztus kezében 1410 -- megjeleníti Krisztus áldozatát 1330 EUCHARISZTIKUS JELEK -- SIGNA EUCHARISTIAE -- kenyér és a bor 1333--35 -- oltár 1383 EUCHARISZTIKUS JELENLÉT-- PRAESENTIA CHRISTI IN EUCHARISTIA -- elfátyolozott 1404 -- hite 1381 -- imádás illeti 1378--79 -- jelentése 1380 -- maradandó jellege 1377 -- szentségi színek alatt 1373 -- teljes Krisztus igaz, valóságos és lényegi jelenléte 1374 -- valóságos és titokzatos 1357, 1373--77 -- és a transzszubsztanciáció 1376 EUTANÁZIA -- EUTHANASIA, vö. fájdalom -- meghatározása 2277--78 -- erkölcsileg elfogadhatatlan 2277 -- súlyosság 2324 ÉVA, vö. Ádám -- engedetlensége jóvátétele 494 -- engedetlensége következményei 399, 404, 417 -- eredeti állapota 375 -- Istent~l kapott ígérete 489 -- és Mária 411, 489, 726, 2618, 2853 EVANGÉLIUM -- EVANGELIUM, vö. jó hír, Újszövetség, Szentírás -- átadása 76--79 -- elfogadása 1229 -- el~készít~je volt az ószövetségi törvény 1964 -- hirdetése 2, 75, 860, 875, 888, 1565, 2044, 2419 -- hirdetése és a diákonusok 1570 -- hirdetése és hitoktatás 6, 854 -- jelentése 125--27, 139 -- összeállítása 126 -- rövid összefoglalása a Miatyánk 2761, 2763, 2774 -- szerz~i 515 -- tárgya 514 -- és az Egyház szociális tanítása 2419, 2421 -- és az ószövetségi törvény beteljesedése 1968 -- és Isten irgalmasságának kinyilatkoztatása 1846 EVANGÉLIUMI BOLDOGSÁGOK 1716 -- beteljesítik Isten ígéreteit 1725 -- ,,boldogok a szegények...'' 2546--47, 2603, 2660, 2833 -- feltárják az emberi lét célját 1719 -- jelentése és hatása 1717 -- Jézus prédikációjának központi témái 1716 -- katekézise 1697 -- késztetik a karitászt 2444 -- lelkülete 1658, 2603 -- megfelelnek az ember természetes boldogságvágyának 1718, 1725, 2548 -- megmutatják Jézus arcát 1717 -- példaképe Krisztus 459, 1697 -ból fakadó tanítás 1726, 1728, 1820, 2546 -- és a Törvény 581, 1967, 1984 -- és az Istennek szentelt élet 932 EVANGÉLIUMI TANÁCSOK -- CONSILIA EVANGELICA -- és a küldetés 931 -- és a parancsolatok 2053 -- és a remeték 920 -- és a szerzetesi élet 925 -- és a világi intézmények 929 -- és az apostoli élet társaságai 930 -- és az Egyház 2103 -- és az és az Istennek szentelt élet 914--16, 918, 944 -- és az új törvény 1973--74, 1986 EVANGELIZÁCIÓ -- EVANGELIZATIO -- Egyház joga és kötelessége 848 -- eredete és céljai 850 -- gyermekeké és a szül~k 2225 -- motívuma 851 -- munkatársai 927--933 -- útjai 852--56 -- vágyának forrása 429 -- és a liturgia 1072 -- és a megkereszteltek tanúságtétele 2044, 2472 -- és a missziós parancs 849 -- és a szentségek 1122 --ban a laikusok küldetése 905 FAJ -- STIRPS -- bálványozása 2113 -- szerint megkülönböztetés 1935 FÁJDALOM -- DOLOR, vö. Aegritudo -- elfogadása 1435, 1460 -- eredeti b@n következménye 1521 -- emberi tapaszatalata 164, 272, 385 -- haldoklóké 2279 -- nem volt a Paradicsomban 376 -- szívé a megtérés után 1431, 1490 -- szülésé 1607, 1609 -- és az eutanázia 2277 , FARIZEUSOK -- PHARISAEI -- eljárásuk 576, 579, 595, 993, 2054 -- és Krisztus 574--75, 581, 588, 596, 2285 FEGYVEREK --ARMA -- felhalmozása 2315 -- fenyegetik a békét 2317 -- gyártása és kereskedelme 2316 -- használata különbségtétel nélkül 2314 -- használatának visszautasítása 2311 --hez folyamodás 2315, 2329, 2438 --hez folyamodás feltételei 2243, 2309 FELAJÁNLÁS A SZENTMISÉBEN -- OFFERTORIUM 1333, 1350 FELEBARÁT -- PROXIMUS -- elfogadása 2519 -- és a irgalmasság cselekedetei 2447 -- és az igazságosság 1807, 1836 -ot mint önmagadat szemlélni 1931 -tá válni 1825, 1932 FELEBARÁTI SZERETET -- PROXIMUS -- a szeretet követelménye 1789, 1822, 1844 -- ellenségé Krisztus példája szerint 1825, 2443, 2608, 2844 -- elválaszthatalan Isten szeretetét~l 1033, 1878 -- elválaszthatatlan Isten szeretetét~l 1878 -- f~parancs 1706 -- f~parancs 1844, 2055, 2196 -- hitben téved~k iránt 2104 -- megsértései 1459, 1849, 2302--03, 2409, 2477, 2485, 2539 -- normája az önszeretet 2055, 2196 -- oka 678, 2212 -- példaképe a názáreti Szentcsalád 533 -- szegényeké Krisztus példája szerint 1825, 2443, 2445 -- új parancs 459, 1337, 1823 -- és a b@nbánat 1434 -- és a parancsolatok 1962, 2052, 2067, 2401, 2464 -- és a szívbéli megbocsátás 2843 -- és a teremtés tisztelete 2415 -- és a Tízparancsolat 1822, 2055, 2067, 2069 -- és imádság a közös Atyához 2793 FÉLELEM -- TIMOR -- a rossztól 1765 -- Isten jelenléte miatt 2144 -- mint szenvedély 1772 -- örök kárhozattól 1453 FELEL`SSÉG -- RESPONSABILITAS -- apostoli és a püspökök 1594 -- b@nösöké Jézus haláláért 597--98 -- emberé a világért 373 -- erkölcsi 1735, 1737, 1745--46, 1754 -- gazdagoké 2439 -- gyermekeké a szül~k iránt 2218 -- Isten népéé 783 -- szül~ké az élet továbbadásáért 2368 -- szül~ké gyermekért 2223, 2225 -- vállalása és a lelkiismeret 1781 -- és a b@n 1868 -- és részvétel a társadalmi életben 1913--17 -- és szabadság 1036, 1731--38 FELH` -- NUBES -- jelentése Jézus színeváltozásában 555 -- jelentése Jézus utolsó megjelenésekor 659 -- Ó és Új Szövetségben 697, 1094 FELN`TTEK -- ADULTI -- katekézise 5, 2688 -- katekumenátusa 1232, 1233 -- keresztény beavatása 1233, 1247 -- keresztsége 1247 -- és a családi élet 2214, 2218, 2230 FELN`TTEK FORMÁLÁSA -- EFFORMATIO -- evangelizálóké 428 -- hitoktatási 906 -- imádságra 2686 -- katekumenoké 1248 -- lelkiismereté 1783--85 -- és tömegkommunikációs eszközök 2493 FELOLDOZÁS GYÓNÁSBAN-- ABSOLUTIO 1480--84 -- általános 1483 -- bizánci formája 1481 -- haldoklóé 1020 -- hatalma 553, 976, 1441--42, 1444--45, 1461 -- közös és egyéni 1482 -- latin formája 1449, 1481 -- és a halálos b@nök 1415, 1457, 1497 -- és a kiközösítés 1463 FÉLTÉS -- ZELOTYPIA -- házasságban 1606 -- Istené 399, 584 -- mint a test cselekedete 1852 FOGADALMAK -- PROFESSIO -- evangéliumi tanácsokra 873, 915, 925, 944 FOGAMZÁSGÁTLÁS -- CONTRACONCEPTIO -- és a házastársi szeretet 2370 -- és a születésszabályozás 2399 FOGANTATÁS -- CONCEPTIO -- Krisztusé 466, 496, 498, 505 -- és az élet tiszteletben tartása 2270, 2273--74, 2323, 2378 -- és az élethez való jog 2322 FOGYATÉKOSOK -- INCAPACITATE LABORANTES (handicap), vö. betegek -- iránti szolidaritás 2208, 2276 -- és az eutanázia 2277 FORMULÁK -- FORMULA/AE -- feloldozásé 1449, 1481 -- hitvallásé 170 -- keresztény imádságoké 1096 -- Tízparancsolaté 2052-2055 2065 FÖLD -- TERRA 326, vö. Mundus -- ígéreté 1222 -- megbecsülése 307, 373, 2402--03 -- teremtése 198, 290, vö. Creatio -- új 1042--50 FÖLDI DOLGOK -- REALITATES -- út Isten megimerésére 32, 159, 1148 -- világi hív~k élettere 898--99, 929, 2442 -- és a simónia 2121 FÖLDI JAVAK -- b~sége lelki veszedelmekkel jár 2547, 2728 -- egyetemes rendeltetése és tulajdonjoga 2402--03, 2452, 2459 -- elosztása 1940, 1948, 2444, 2446, 2833 -- eltékozlása 1439 -- használata és kezelése 360, 1740, 1809, 1838, 2198, 2401, 2404--05, 2409 -- lemondás róluk 2544 -- másoké elvétele 2412 -- utáni vágy 377, 2514, 2534, 2536, 2539, 2553 --hoz való b@nös ragaszkodás 1849, 1863, 2548 --kal való tör~dés 2288, 2407--08 -- és a boldogságok 1728--29 -- és a gazdasági élet 2421, 2426 -- és a lelki javak 1942, 2027 -- és az Egyház 2420, 2444 FÖLDI VÁROS -- és az ateizmus 2124 FÖLEMELKEDÉS -- ELEVATIO -- kereszté 662 -- léleké Istenhez 2098, 2559 FÖLKENT -- UNCTUS -- Krisztus a Szentlélekben 438, 690 FÖLSZENTELÉS -- CONSECRATIO, vö. Transsubstantiatio -- Jézusé 438, 534 -- krizmáé 1297 -- laikusoké 901 -- püspöké 1556--59, 1562 -- szüzeké 923 -- és a fölkenés 1294 -- és a szentségek 1535 -- és áldás 1672 -- és az Istennek szentelt élet állapota 916, 931 -- és Krisztus papsága 1548 -- és küldetés 931--33 -- és papság 1538 FÖLSZENTELT SZOLGÁK -- MINISTERRI -- a Pap Krisztus képei 1142 -- az Apostolok 859 -- az imádság felel~s nevel~i 2686 -- ellátása 2122 -- kiválasztása 1579 -- Krisztuséi és az Egyházéi 1553 -- méltatlansága és Krisztus cselekménye 1584 -- mint Krisztus szolgái 876 -- személyes meghívása 878 -- szolgálata 1592 -- tevékenységének célja 874 FÖSVÉNYSÉG -- AVARITIA -- f~b@n 1866 F`TANÁCS -- SYNEDRIUM 591, 596 GÁBOR ANGYAL -- a hírhozó 148, 2676 GALAMB -- jelentése 701 -- Jézus keresztségénél 535 GAZDAGSÁG -- DIVITIAE -- rendezetlen vágya 2536 -- szeretete 2445 -- és a boldogság 1723 -- és a szív szabadsága 2544, 2556 GAZDASÁG -- OECONOMIA -- céljai 2426 -- elfogadhatatlan elméletei 2424 -- igazságtalanságai és következményei 1938, 2317, 2437 -- szükséges irányítása 2425, 2431 -ban igazságosság és szolidaritás 1941, 2438, 2440, 2832 -i kezdeményezés joga 2429 -i tevékenység és társadalmi igazságosság 2426--36 -- és a személy tiszteletben tartása 2407 -- és az Egyház szociális tanítása 2420--21, 2423, 2458 -- és az ember 2459 GNÓZIS -- GNOSIS 285 GONDOLATOK -- COGITATIO/NES -- helyessége az igaz emberben 1807 -- másokénak értelmezése 2478 -- tisztasága 2520 GONDOLKODÁSMÓD -- COGITANDI MODUS -- evilágé 2727 -- keresztényeké 2105 -- különbsége házasságban 1634 GONDVISELÉS -- PROVIDENTIA, vö. Deus -- meghatározása 302, 321 -- Szentírásban 303 -- megvalósítja Isten tervét 302--05 -- vezérel 1040 -re hagyatkozás 305, 322, 2215, 2547, 2830 -- és a másodlagos okok 306--08 -- és a rossz 309--14, 324, 395 -- és a teremtmények együttm@ködése 306--07, 323 -- és az imádság 2738 GONOSZ -- MALIGNUS -- ellen véd~ ördög@zések 1673 -- uralma az emberben 409, 1707 GONOSZSÁG -- INIQUITAS -- misztériuma 385 G`G -- SUPERBIA 1866, 2514 -- következményei 2094, 2317, 2540, 2728 -- harc ellene 1784 GYARAPODÁS -- AUGMENTUM, vö. növekedés, fejl~dés, haladás -- Egyházé 7, 766, 798, 874, 910, 1134 -- egységes tudományos és technikai 2293 -- emberé 1936 -- emberiségé 1049 -- földi javaké és az Egyház 1942 -- hit megértésében 94--95 -- Isten országáé 2820, 2859 -- Isten országáé és a földi haladás 1049 -- segítségei a lelki és vallási életben 794, 798, 874, 1210, 1303, 1392, 1731, 2010, 2041, 2186, 2227, 2847 GYERMEKEK -- FILIUS/II, vö. Educatio, Familia, Parentes, Matrimonium -- elleneni szexuális visszaélések 2389 -- els~ áldozása 1244 -- gyónása 1457 -- házasság és a házasélet célja 1652, 2201 -- házastársi szeretet gyümölcsei 2366 -- házastársi szeretet legnagyobb ajándékai 1664, 2373--79 -- hitbeli nevelése 5, 2688 -- hivatásának tisztelete 2232--33 -- iránti jogok és kötelessége forrása 1631 -- iránti kötelességek szül~k részér~l 2221--31 -- Isten Országában 559 -- java 1646, 2381 -- kötelességei 2197, 2199, 2200, 2214--20 -- nemzésének szabadsága 2211 -- nemzésének szabályozása 2368 -- örökbefogadása 2379 -- tisztaságra nevelése 2524 -nek átadandó élet 372 -- és a válás 2385 GYERMEKEK NEVELÉSE -- EDUCATIO, vö. Efformatio -- akadályai 1634 -- elhanyagolása a keresztény hitben 2125 -- hatása és gyümölcse 1839, 1917 -- joga a gyermekek részér~l 1908, 1911 -- joga a gyermekek részér~l a helyes szexuális neveléshez 2344 -- joga és kötelessége a szül~k részér~l 1653, 2221, 2223, 2372 -- keresztény hitben 1635, 1651, 1656--66, 2685 -- lelki életre 2221 -- lelkiismereté 1783--85 -- megszentel~dés útja 902 -- szabadságban 2370, 2526 -- szül~k szerepe 1653, 2206, 2372 -- és a házasság 1601, 1652, 2201 -- és a vallásszabadság 2211 GYERMEKI BIZALOM -- FIDUCIA FILIALIS -- Jézusé 2610, 2778 -- és a Miatyánk 2777--78, 2797, 2830 -- és az imádság 2734, 2741 GYERMEKKÉ FOGADÁS ISTEN RÉSZÉR`L -- ADOPTIO -- elhagyott gyemekeké családba 2379 -- hatásai 654, 1709, 2784 -- Isten fiává tesz 257, 1077 -- Isten tervében 1, 52, 257, 270, 2782 -- Jézus Krisztus által 52, 257, 422, 460, 505, 654, 839, 1110, 1709, 2639, 2782, 2798, 2825 -- Krisztus társörökösévé tesz 2009 -- szabad ajándék 52, 257, 1996 -- és a szentségek 537, 1129, 1197, 1265, 1279 -- és az örök boldogság öröksége 1, 294 GYERMEKKOR -- INFANTIA -- Jézusé 527--30 -- és a szül~k feladatai 2228 GYILKOSSÁG -- OCCIDERE 2258 -- abortusz 2270--75 -- eutanázia 2276--79 -- öngyilkosság 2280--83 -- szándékos emberölés 2268--69 -- tilalma a Szentírásban 2259--62 -- és a harag 2302 -- és a jogos önvéldelem 2263--67 GYÓGYÍTÁS -- SANATIO -- jele a szent olaj 1293 -- karizmája, 1508 -- léleké Istent~l ered 739, 798, 1210, 1484, 1502 -- mint orvosi beavatkozás 2274--75, 2292 -- szentségei, vö. b@nbánat szentsége és betegek kenete GYÓNÁS -- CONFESSIO, vö. Poenitentia et Reconciliatio GYÓNÁSI TITOK -- SECRETUM SACRAMENTI RECONCILIATIONIS 1467, 2490 GYÖNGÉDSÉG -- TENERITUDO -- házatársaké 1611, 2350 -- Istené 239, 295, 2335 GYÖNYÖRKÖDÉS -- DELECTATIO/NES -- lelki 2500 -- szexuális, féktelen 2351--56 -- szexuális, normális 2362 -- és a mértéktartás 1809 GY`ZELEM -- VICTORIA -- Egyházé a halál hatalmai fölött 552 -- Istené a rossz fölött a világ végén 677 -- Jézusé a sátán fölött 2853 -- Krisztusé a b@n és halál fölött 411, 420, 654, 1505 GY$JTÉS 1351 GY$LÖLET -- ODIUM -- elítélése 2262, 2302--03 -- eredete 1765, 2539 -- Jézus és Isten ellen 2094, 2148 -- rosszé és ellenségé 1933 -- sátáné 395 -- testvér ellen és a gyilkosság 1033 HÁBORÚ -- BELLUM -- alatt is érvényesek az erkölcsi törvények 2312--13 -- elkerülésének kötelezettsége 2307--08 -- hiánya és a béke 2304 -- igazságos 2309 -- okai 2317 -- és a fegyverek 2314, 2316 -- és a fegyverkezési hajsza 2315 -- és a jogtalan paranccsal szembeni ellenállás 2313 HAGYOMÁNY -- TRADITIO 81 -- apostoli 75--79 -- ereje 174 -- evangéliumok keletkezésében 126 -- hité és imádságé 2651 -- hitletétemény helye 84, 97 -- része a liturgia 1124 -- és a Szentírás 80--83, 95, 97, 113, 120 HÁLA ERÉNYE -- GRATITUDO -- felebarátok iránt 1648, 1900, 2199, 2215, 2218, 2220 -- Isten iránt 1148, 1334, 1360, 1418, 2062, 2097, 2099 -- Krisztus iránt 1418 HÁLAADÁS -- GRATIARUM ACTIO -- alkalmai 644, 1453, 1742, 2638 -- ébreszt~je a Szentlélek 1103 -- imádságai 1352, 1359--60, 2637--38 -- Jézusé 2603--04 -- szükségessége 224, 795, 983, 1167, 1333, 2781 -- és az élet 2062 -- és az Eucharisztia 1328, 1358, 1360 HALADÁS -- PROGRESSUS, vö. Augmentum, Incrementum -- emberé 2461 -- gazdasági tevékenységé 2426 HALÁL -- MORS -- átmenet 1470 -- belépés az örök életbe 1020 -- b@n következménye 1008 -- b@n következménye 400--03, 1008 -- élet vége 1007 -- elmélkedés tárgya 1687 -- emberi gyöngeség jele 2448 -- és feltámadás 992, 996 -- földi élet vége 1007 -- halálos b@nben 1033 -- hit jelével 1274 -- hitért 1258 -- Jézus Krisztusban 1005--14 -- keresztény 1010--14, 2299 -- keresztény szemlélete a liturgiában 1012 -- keresztényeké 1307, 1314, 1463, 1483, 1512 -- Krisztus átformálta 1009 -- másokét kiváltani 2261, 2269, 2277, 2296 -- mint büntetés 2267 -- örök a pokolban 1861 -- pozitív értelme 1010--14 -- részesedés az Úr halálában 1006 -- szeretet megítélésének pillanata 1022 -- új születés 1682 --ra fölkészülés 1014 HALÁL UTÁN -- POST MORTEM -- igazak sorsa 989, 1027--29 -- Krisztussal lenni az égben 1023--26 -- különítélet 1021--22 -- lélek és test 1005 -- lélek sorsa 366 -- meghívás a Szentháromság életére 265 -- nincs reinkarnáció 1013 -- nincs többé b@nbánat 393 -- pokol 1033--37, vö. Infernus -- test feltámadása 990, 996--97 -- tisztítóhely 1030--32, 1472 -- utolsó ítélet 1038--41 HALÁLOS B$N -- PECCATUM MORTALE -- meghatározása 1854 -- beszámíthatósága 1860 -- föltétele a súlyos anyag 1858 -- föltétele a szándék 1859 -- föltétele a világos tudás 1859 -- következményei 1855, 1861 -- megbocsátása 1452, 1856 -- örök büntetése 1033 -ben a halál mozzanata 1033, 1035 -- és a tökéletes bánat 1452, 1856 HÁLÁTLANSÁG -- INGRATITUDO -- Isten iránt 2094 HALDOKLÓK -- MORIBUNDI 2279, 2299 HALHATATLANSÁG -- IMMORTALITAS -- léleké 366, 382 -- orvossága az Eucharisztia 1405, 2837 HALLGATÁS -- SILENTIUM -- imádásé 2628 HALLGATNI -- AUSCULTARE -- imádkozni tanító Jézust 2598 -- Isten Igéjét 709, 900, 1651, 2578, 2584, 2656, 2716, 2724, 2835 HALOTTÉGETÉS -- CREMATIO 2301 HARAG -- IRA -- meghatározása 2302 -- Istené és az ~ szeretete 208, 210 -- mint f~b@n 1866 -- és a rossz 1765 -- és a szenvedélyek 1772 -- és Ábel meggyilkolása 2259 HARMADIK PARANCSOLAT -- TERTIUM PRAECEPTUM 2168--95 HARMÓNIA -- HARMONIA -- családi 2219, 2251 -- ember és a teremtmények között 374, 376, 379, 400, 1676 -- emberi kapcsolatokban 1807 -- emberi vágyak és az igehirdetés között 2126 -- férj és feleség között 2333 -- jogok és kötelességek között 912 -- két szövetség között 1094 -- liturgia és népi vallásosság között 1675 -- templom berendezési tárgyai között 1158, 1162, 1181 -- teremtett dolgok között 307, 341, 2500 HASONLÓSÁG ISTENNEL -- SIMILITUDO -- meghatározása 225, 705, 1604, 1701--09, 2319, 2331, 2784 -- keresztség hatása 1682 -- teremtményeké 41 -- helyreállításának útjai 734, 2572 HASONLÓVÁ ALAKULÁS -- CONFIGURATIO -- betegé Krisztushoz 1505 -- b@nbánóé Krisztushoz 1460 -- keresztényé Krisztushoz 1121 -- Krisztus húsvéti misztériumához és a keresztség 1239 -- Krisztushoz a papságban 1322, 1585 -- szent kenet fölvételekor a szenved~ Krisztushoz 1521, 1523 HATALMAK -- POTENTIAE/POTESTATES -- halálé fölötti gy~zelem 552 -- Krisztus-ellenesek 671 -- okkultak 2116--17 -- sötétségé 409, 680 HATALOM -- POTESTAS, AUCTORITAS vö. tekintély -- államé 1904, 2237, 2239, 2241, 2244 -- Egyházé 85, 119, 553, 874, 895, 918, 1023, 1125, 1399, 1578, 1635, 1673, 1792, 2037, 2420 -- emberé 943, 1731, 1861, 1884, 2002 -- emberi alapja 1897--1904 -- feladatai 1917, 1923, 2235--36, 2241, 2272, 2316, 2354, 2498 -- iránti engedelmesség megtagadása 2256 -- Istené 156, 239, 668, 1295, 1381, 2086, 2777 -- Jézus Krisztusé 635, 649, 664, 668, 1441, 1503 -- korlátai 2267 -- Krisztusé 581--82, 651, 668--69, 1063, 1441, 1673, 2173 -- kulcsoké 553, 981--83 -- megnyilvánulása a törvény 1951 -- pápáé 882--83 -- püspököké 883, 888, 894, 1596, 2034, 2179 -- sötétségé 1250 -- Szentléleké 703, 798 -- szolgálata 2235 -- szükséges az emberi társdadalomnak 1897--98, 1919 -- törvényes gyakorlása 1897, 1921 -- törvénytelen polgári 2155 -- és a közjó 1903, 1906, 1909, 1928, 2239, 2266, 2406, 2429, 2498 HATODIK PARANCSOLAT -- SEXTUM PRAECEPTUM 2331--2400 HATÓSÁGOK-- AUCTORITAS -- polgáriak visszaélése 2155, 2242, 2298 -- jeruzsálemiek és Jézus 575, 587, 589, 591, 595--96 HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS -- DISCRIMINATIO -- ellenkezik Isten tervével 1935 -- homoszexuálisok ellen 2358 -- munkaalkalmaknál 2433 HAZA -- PATRIA -- földi 2199, 2239--40, 2310 -- mennyei 117, 1525, 2795 HÁZASÉLET -- VITA CONIUGALIS, vö. Matrimonium -- Teremt~ szándéka 1660 -- és a termékenység 1654, 1664 -- és Krisztus jelenléte 1642 HÁZASSÁG -- MATRIMONIUM, vö. Sacramentuma et Divortium -- a b@n uralma alatt 1606--08 -- a Szentírásban 1602 -- a teremtés rendjében 1603--05 -- a Törvény alatt 1609--11 -- bevégzése 1640 -- elváltaké, újabb 1650 -- hatásai 1638--42 -- h@sége 1646, 1648--49, 2364 -- Isten tervében 1601 -- Jézus prédikációjában 1612--15 -- kötelékének sajátságai 1638 -- megkötésének szabadsága 1625, 1628--29 -- mint Krisztus és az Egyház szövetségének jele 1617 -- nagysága 1603 -- semmissége 1629 -- Szent Pál prédikációjában 1616 -- tisztasága 2349 -- valláskülönbséggel kötött 1633--37 -- vegyes 1633--37 -ban a szexualitás jelentése 2360--62 -ról önkéntes lemondás 1618 -- és házastársi szeretet 1643 -- és házastársi szeretet java 1643, 2333, 2363 HÁZASSÁG CÉLJAI -- FINES MATRIMONII -- együttm@ködés a Teremt~ m@vével, 372 -- élet továbbadása 372, 2363 -- gyermekek nemzése 1652--53, 2366 -- gyermekek nevelése 1652--53, 2366 -- házastársak java 1660 -- mások üdvössége 1534 -- mint emberi hivatás 372, 1604--05 HÁZASSÁG ELLENI B$NÖK -- OFFENSAE CONTRA MATRIMONII DIGNITATEM -- házasság el~tti kapcsolatok, 2391 -- házasságtörés 2380--81 -- poligámia 1645, 2387 -- szabad párkapcsolat 2390 -- válás 2382--86 -- vérfert~zés 2388 HÁZASSÁG EL`TTI KAPCSOLATOK-- IUNCTIONES ANTE -- és a házasság 2391 HÁZASSÁG FÖLBONTHATATLANSÁGA -- INDISSOLUBILITAS MATRIMONII -- meghatározása 1644--45 -- a házastársi szeretet követelménye 1644 -- az ószövetségben 1610--11 -- és a házassági kötelék 1639--40 -- és a házastársi szeretet h@sége 1646--48 -- Jézus tanításában 1614--15 HÁZASSÁG SZENTSÉGE -- MATRIMONIUM UT SACRAMENTUM -- az Új Szövetségben 1601 -- formája 1630--31 -- hatásai 1638--40, 2365 -- kegyelme 1641--42 -- szertartása 1621--24, 1627 -- valláskülönbség esetén 1627--28 -- vegyesházasságban 1627--28 HÁZASSÁG TERMÉKENYSÉGE -- FECUNDITAS -- meghatározása 2366--72, 2373--79 -- ajándékai a gyermekek 2378 -- és együttm@ködés a Teremt~ szeretetével 2367 -- és fogamzásgátlás 2370 -- és id~szakos megtartóztatás 2370 -- és örökbefogadás 2379 -- és születésszabályozás 2368 -re nyitottság 1652--54 HÁZASSÁG TERMÉKETLENSÉGE -- STERILITAS -- elleni próbálkozások 2375--77 -- és a házasélet jelentése 1654 -- nagy fájdalma 2374 HÁZASSÁGI BELEEGYEZÉS -- CONSENSUS MATRIMONIALIS -- a fölbonthatatlanság alapja 1601, 1627, 2367 -- jelentése 1627--28 -- lényeges elem 1626 -- természete 1627--28 HÁZASSÁGTÖRÉS -- ADULTERIUM -- meghatározása 2380 -- sérti a házasság méltóságát 2380--81 -- súlyossága 1756, 1856, 1858, 2380, 2400 -- és a vágyakozás 2336, 2528 -- és a válás 1650, 2384 -- és az emberi szív 1853, 2517 -- és Isten parancsa 2052, 2055, 2196 HÁZASTÁRSI H$SÉG -- FlDELITAS CONIUGALIS 1646--51, 2364--65 -- indítékai 1647--48 -- jelentése 2365 -- követelménye 1643--44, 1646, 2363 -- Szentlélek ajándéka 1624 -- tanúságtétele 1611, 2223 -- és a különélés 1649 -- és a válás 2386 -- és az ágyasság 2390 HÁZASTÁRSI SZERETET -- élet továbbadására és az egységre van rendelve 1652, 2363, 2366, 2369 -- felbonthatatlan és természete szerint h@séges 1646 -- házasság intézményében 1603 -- Isten szeretetének képe 1604 HAZUGSÁG -- MENDACIUM -- meghatározása 2482 -- atyja az ördög 392, 2482 -- felismerésének módjai 1954, 2847 -- kísért~é a b@n kezdetén 215 -- rosszasága 2485 -- sérti az igazságot 2483 -- súlyossága 2484, 2486 HÉBEREK -- HEBRAEI, vö. Israel HEGYI BESZÉD -- SERMO MONTANUS -- tanítása 2153, 2262, 2336, 2608, 2830 -- és a lelki élet 1454, 1724, 1966 -- és az isteni törvény 577, 1965--66, 1968 HELYETTES -- VICARIUS -- lelkiismeret 1778 -- pápa Krisztusé 882 -- püspök Krisztusé 894, 1560 HELYREÁLLÍTÁS -- REPARATIO -- Ádám engedetlenségéé Krisztusban 411, 615 -- igazságé b@nök után 2509 -- igazságosságé 2412, 2454 -- szolgálata 2487 -- és az Eucharisztia 1414 HERMENEUTIKA -- HERMENEUTICA, vö. exegesis HETEDIK PARANCSOLAT -- SEPTIMUM PRAECEPTUM 2401--63 HIERARCHIA -- Egyházé 871--76, 1569, 1571 -- hit igazságaié 90, 234 -- kéréseké az imádságban 2632 -- lelki és anyagi értékeké 1886, 1895, 2236, 2244 -- teremtményeké 342 HIMNUSZ -- HYMNUS -- dicséreté 32, 2589 -- hagyományban 1156 -- liturgiában 1100 HÍRNÉV-- RUMOR 1723 HIT AKTUSA -- CREDERE, vö. hit -- meghatározása 26, 155, 1064 -- ajándék 153, 179, 1266 -- egyházi cselekedet 181 -- emberi cselekedet 154--55, 166, 180 -- hivatkozásai 177 -- indítékai 156 -- Istenben következményei 222--27 -- kételyei 2088 -- szükséges az üdvösséghez 161 -- tárgya a Hitvallásban 184, 190--01 -- visszautasítása 1034 HIT ANALÓGIÁJA -- ANALOGIA FIDEI 114 -- lelki élet és a természetes élet között 1210--12 -- Teremt~ és teremtményei között 41, 2500 HIT ERÉNYE-- FIDES, vö. Credere -- analógiája 114 -- állhatatosság benne 162 -- az egy Istenben és a muzulmánok 841 -- bizonyossága 157 -- dogmái 88--90 -- egy 172--75, 866 -- elleni b@nök 2088--89 -- emberi válasz Isten ajándékára 142 -- foglalata az Eucharisztia 1327 -- hirdetése 3--10, 24, 91, 171, 425, 927, 935, 939 -- hív~ké az Egyház Apostoloktól kapott hite 949 -- imádsága 2570, 2610--11, 2613, 2616 -- indítékai 156, 651 -- Istent~l kapott kegyelem 153, 298, 162, 179, 2005 -- jelentése 26, 142--43, 150 -- kétsége 644, 1381, 2088--89 -- kísértése a bálványimádás 2113 -- közössége a család 2204 -- központi misztériumai 234, 647, 2558 -- különbsége házatársak között 1633--37 -- letéteménye 84--95, 173--75 -- megvallása mint feladat és kötelesség 2145, 2471--72 -- megvallási képessége 1270, 1305, 1319 -- mint emberi cselekedet 154--55 -- mint Isten ajándéka 153 -- mint isteni erény 1813--16 -- nem ellentétes az értelemmel és a szabadsággal 154--55, 180 -- növekedése és a megértés öszefüggése 94--95, 156--59, 176 -- ~re az Egyház 171, 181, 507 -- örök élet kezdete 163--65 -- próbatétele 164 -- szabadsága 160 -- személyes tett 166 -- szükségessége 161, 183, 846 -- születése 683--84, 875 -- tanítása és a Katekizmus 13--18, 23 -- tanúságtétele 1816, 2220, 2473--74 -- tanúságtev~ értéke van 166 -- tárgya 150--52, 170, 178, 182, 206 -- teljes Istenhez ragaszkodás 143, 155, 176, 2609 -- természetfölötti érzéke 91--93, 889, 904 -- védelme 162, 2088 -- végs~ próbatétele 675 -beli kitartás 162, 2088 -ben nevelés 1656, 2225--26 -ben nevelés és a hitoktatás 4--6 -ért meghalni 1281, 2473--74 -- és a rossz 309 -- és keresztség 1236, 1253--55 -- és tudomány 159 HIT HATÁSAI -- EFFECTUS FIDEI -- beépít Krisztusba 818 -- biztos tudás 274 -- b@nbánat 1492 -- Egyház egysége 818--19 -- Egyház misztériumának megközelítése, 770, 779, 812 -- erkölcsi élet forrása 2087, 2716 -- erkölcsi megkülönböztetés 2038 -- Eucharisztia misztériumának megközelítése 1381 -- halál misztériumának megközelítése 1006 -- házastársak szilárd közössége 1644 -- imádság és segítség forrása 2656, 2662, 2754 -- imádság meghallgatása 548 -- Isten megismerése 2614 -- Isten népéhez tartozás 782 -- kinyilatkoztatás elfogadása 99, 158 -- Krisztus föltámadása misztériumának megközelítése, 1000 -- lelkiismeret méltósága 1692 -- ragaszkodás a mindenható Istenhez 273 -- részesít Krisztus prófétai feladatában 785 -- tiszta lelkiismeret 1794 HIT MEGVALLÁSA-- PROFESSIO -- meghatározása 14 -- egy hité az egység köteléke 815 -- els~ alkalommal 189, 978 -- és a keresztény beavatás 1229 HITRE NEVELÉS SEGÍT`I -- ADIUTORIA AD FIDEM EDUCANDAM -- Ábrahám példája 144--45 -- Egyház mint nevel~ 168--69, 197, 868, 1124 -- hitterjesztés 1285 -- hitvédelem 1285 -- Isten Igéje 131, 1102, 1122, 1154 -- istenfélelem 274 -- katekumenátus 1247--48 -- keresztények tanúságtétele 2044 -- liturgia 1083, 1204, 1206 -- Mária példája 148--49 -- ~sök példája 147 -- püspökök 12, 888, 2034 -- szentképek 1192 -- Szentlélek 1098, 1520 -- szentségek 1123, 1305 -- Tanítóhivatal 890, 892 -- törvény 1963 HIT ÉRETTSÉGE -- MATURITAS CHRISTIANA FIDEI 1248, 1308 HITETLENSÉG -- INCREDULITAS -- meghatározása 2089 -- b@ne 678, 1851 HITVALLÁS -- SYMBOLUM HITVALLÁSI FORMULÁK -- FORMULAE ET SYMBOLUM FIDEI -- történelemben 192--93 -- Apostoli 14, 184, 187--88, 194, 196--97, 2558 -- hit nyelve 170--71, 185 -- jelentése 186--88, 197 -- keresztségi 189 -- Nicea--konstantinápolyi 195 -- részei és cikkelyei 190--91 -- szerkezete 186 HIVATALI TITOK -- SECRETA IN MUNERE CONSTITUTORUM 2491 HIVATÁS, EMBERÉ -- VOCATIO HOMINIS -- Ábrahámé 762 -- apostolkodásra 863 -- atyaságra 2369 -- egész emberiségé 1877 -- Egyházba 804, 831 -- férfi és n~é 373 -- fogadott istengyermekségre 1 -- gyermekekét tiszteletben kell tartani 1656, 2226, 2232 -- házasságra 1603--04, 1607, 2331 -- Isten keresésére 30 -- Isten Országába 543 -- Isten szolgálata 2085 -- isteni boldogságra 1700, 1703, 1716--24 -- isteni életre 1878 -- Istennel való együttm@ködésre 307 -- Istennel való közösségre 27, 44 -- istentiszteletre és az Egyház szolgálatára 1121 -- Izraelét Jézus beteljesítette 539 -- keresztényeké az Egyházban teljesül 2030 -- közösségi jellege 1878--85 -- Krisztus nyilatkoztatta ki 1701 -- Krisztus tanítványaié 1533, 1962 -- Krisztussal való egységre 521, 542 -- Máriáé 490 -- örök életre 1998, 2820 -- papi 1553 -- papi, Isten népéé 784 -- személyes és a evangéliumi tanácsok 1974 -- Szentlélekben teljesül be 1699 -- Szentlélekben való életre 1699 -- szeretetre 1604, 2331, 2392 -- tisztaságra 2337--59 -- végs~ 1260 -- világi hív~ké 898--900, 2442 -- és a társadalom feladata 1907, 2461 -- és társadalom segítsége 1886 HÍV` ENGEDELMESSÉG -- OBOEDIENTIA FIDEI -- f~ erkölcsi kötelesség 2087 -- jelentése 143--44 -- és Isten igéjének hallgatása 2716 -- és Mária 144, 494 HÍV`K -- CREDENS/NTES -- anyja Mária 2676 -- atyja Ábrahám 145--47, 1080 -- egysége Krisztusban 790, 805, 813, 817, 947 -- feladatai 904--05 -- hitének növekedése 94, 166, 1102 -- papsága 1546 -- tanúgságtétele 2471 -- és az ateizmus 2125 -- és az Egyház 181, 752, 759, 836 HÍV`K PÉLDAKÉPE -- EXEMPLAR VITAE PRO FIDELIBUS -- Ábrahám, 144, 1819 -- Isten 813, 2172 -- Krisztus 459, 520, 896, 1618, 2348, 2620, 2740 -- püspökök 893 -- szentek 828 -- Sz@z Mária 273, 967, 2030 HOLTAK FÖLTÁMADÁSA -- RESURRECTIO MORTUORUM -- meghatározása 990, 997 -- alapja és érvei 993--95 -- hite 988--1013 -- hitének fontossága 991 -- id~pontja 1001, 1038 -- jele a színeváltozás 556 -- két módja 999, 1000 -- kinyilatkoztatása 992 -- lélek és test sorsa 366 -- mindenkié 998 -- mint a Szentháromság m@ve 989 -- nehézségek vele szemben 996 -- és a halotthamvasztás 2301 -- és az Eucharisztia 1524 HOMÍLIA -- igeliturgiában 1346 -- jelent~sége 132, 1154 -- temetéskor 1688 HOMOSZEXUALITÁS 2357--59, vö. szexualitás HÚSVÉT -- PASCHA, vö. Krisztus húsvétja, zsidó húsvét -- elnevezései 1169 HÚSVÉTI VIGÍLIA -- VIGILIA PASCHALIS 281, 1217, 1254, 2719 HÜPOSZTASZISZ -- HYPOSTASIS -- meghatározása 252 -- Krisztusé 466, 468 H$SÉG -- FIDELITAS -- Egyházé 1117, 1342 -- Isten Igéjéhez 81, 86, 2466 -- Istené 207, 212, 214, 489, 1062--63, 1334, 2577 -- Istenhez 1502, 2101, 2787 -- kifejez~je az Amen 1062 -- Krisztushoz az Eucharisztia vételében 2182 -- megkeresztelteké 2044 H$TLENSÉG -- INFIDELITAS -- házastársaké 2380--81 -- Istennel szemben 710, 821 -t~l megtisztulás 64, 218 -- és a b@n 401 -- és az igazság elleni b@nök 2464 IDEGEN -- ALIENIGENA 2241 IDENTITÁS -- IDENTITAS -- Egyházé 865 -- elfogadása 2333 -- emberé 1880 -- Jézusé 430, 440, 590 -- kulturális 2441 -- személyé 203 -- választottaké 1025 IDEOLÓGIA -- IDEOLOGIA -- ateista és totalitárius elvetése 2425 ID` -- TEMPUS -- Egyházé 1076 -- jelen 672 -- kezdete és a termetés 338 -- liturgikus 1163--65 -- pihenésé 2184, 2186--87, 2194 -- teljessége 484 -- vége 1042 -- végs~ 715, 2819 -- és az emberi élet 1007 -- és Isten 205, 600 IFJAK -- IUVENES -- képzése 5, 1632, 2688, 2526, 2685 -- veszedelmei 2282, 2353, 2389 IGAZ EMBER -- IUSTUSI -- imádsága 2569, 2582 IGAZAK -- IUSTI -- halál utáni örök élete 769, 989, 1038 -- országa Krisztussal 1042 -- Szentírásban (Ábel, Noé, Dániel, Jób) 58 -- és Jézus 545, 588, 633 IGAZSÁG -- VERITAS 2468, 2505 -- meghatározása 2468, 2505 -- elfogadása a hit 150 -- elleni b@nök 2477, 2480--81, 2485, 2487, 2509 -- elleni b@nök 2464, 2475--87, 2509 -- eredeti és az életszentség 375--76, 379, 400, 404 -- hierarchiája 90, 234 -- hitének foglalata a hitvallás 188 -- Isten 144, 214, 215--17, 2465 -- keresése 1260, 1954, 1960, 2104 -- keresése 27 -- kinyilatkoztatott megértése és továbbadása 91, 94 -- kinyilatkoztatott mell~zése és elutasítása 2089 -- legf~bb a hitben Krisztus feltámadása 638 -- másokkal való kapcsolatokban 2464, 2469 -- megszabadít 1741 -- miatti üldözés, 1716 -- mint az üdvösség útja 851 -- Status veritatem adulterantes denuntiandi 2499 -- sugalmazott könyvekben 107, 110, 136 -- szerint cselekedni 1697, 1754, 1778, 1787 -- szolgálója a Egyházi Tanítóhivatal 890 -- tisztelete 2488--92, 2511 -- tömegkommunikációs eszközökben 2488--92, 2497, 2499, 2510, 2512 -- végs~ az Új Szövetségben adatott 124 -ban élni 2465--70, 2504--05 -ra a Szentlélek vezet 243, 2625 -ról tanúskodni 2471--73, 2506 -- és a szent m@vészet 2500--03 -- és az ember 2467 -- és az eskü 2151, 2164 -- és Jézus 2614 IGAZSÁGOSSÁG -- IUSTITIA -- meghatározása 1807 -- elleni b@nök 2477, 2480--81, 2485, 2487, 2509 -- erénye 1805, 1807, 2479, 2484 -- hatásai 2304 -- Istené 271, 1040, 1861, 1953, 1987, 1991--92, 2017, 2543 -- keresése 1888, 2820 -- kötelességei 1459, 1787, 2401, 2446--47, 2487 -- követelményei 1459, 2494--95 -- nemzetek közötti 2437--42 -- osztó 2236, 2411 -- szociális 1928--42, 2425--26, 2832 -gal ellenkez~ cselekmények 1916, 2297, 2325, 2356, 2413, 2476, 2485 -- és a politikai hatalom 2237 -- és a világi hív~k kötelessége 909 IGAZSÁGTALANSÁG -- INIUSTITIA, vö. jog, igazságosság -- emberi és az isteni igazságosság, 1040 -- jóvátétele 2412 -- következményei 2317 -- okai 1869, 2534 -- szociális 1867 IGE -- VERBUM, vö. Christus -- kezdetben volt 291 -- megtestesülésének misztériuma 423, 456--63, 479 -- testté lett: Krisztus 151, 241, 477 -- teremtés fenntartásában 320 IGELITURGIA 1103, 1154, 1346, 1349, 2183 ÍGÉRET -- PROMISSIO -- boldogságoké 1716--17, 1725, 1967 -- földje 1222 -- gyónásban 1451, 1490 -- házassági 1644 -- Istené Ábrahámnak 705--06 -- Istené és az imádság 2570--74, 2579 -- Istennek tett 2101--03 -- Jézusé a feltámadásról 638, 653 -- jóvátételre 1491 -- keresztségi 1185, 1254, 1298 -- Lelke 705--06 -- örök életé 2002 -- Szentléleké 715, 729, 1287 -- ünnepélyes 2147, 2150, 2152 -ek és Isten h@sége 212, 215, 422, 1063 -ek és Krisztus h@sége 1817 -ek és teljesedésük 484, 652, 1065, 2787 -ek Istené, letéteményese Izrael 60 IKONOK -- ICONES, vö. szentképek -- haszna 2705 -- jelentése 1161 -- szemlélése 1162 -- tisztelete 1159, 1192, 2131 IMÁDÁS -- ADORATIO -- Istené 2096 -- megtestesült Igéé és az angyalok 333 -- vallásosság erényének f~ cselekedete 2096, 2628 -- és a m@vészet 2502 -- és áldás 2626 IMÁDSÁG -- ORATIO, vö. ,, Pater noster'', Psalmi et Liturgia Horarum -- meghatározása 2559 -- Ábrahám imádsága 2570 -- állhatatossága 2742, 2582 -- Amen jelentése 1061--65 -- Atyához 2664, 2680, 2779--85, 2792 -- az Istennek szentelt életben 2687 -- az Úr imádsága 451 -- betegekért 1499, 1510 -- b@nök bocsánatáért 2631, 2838--41 -- Dávid imádsága 2578--80, 2594 -- Egyházé 276, 2623--25 -- életszükséglet 2744 -- elhunytakért 958, 1032 -- ellenvetések 2726--27 -- eredménytelensége 2737 -- értelmetlensége 2728 -- forrása a Szentlélek 2652 -- forrása a teremtés 2569 -- gyermeki kapcsolatban Istennel 2525, 2786--88 -- hatékony 2738--41 -- Isten Országának eljöveteléért 2816 -- Jézus meghallgatja 2616 -- Jézushoz 2616, 2664--69 -- jövend~ világ szimbóluma 2717 -- keresztény életben 2564--65 -- keresztény hagyománya 2650--51 -- kísértései 2732--33, 2755 -- ma és minden nap 2659--60 -- Máriáé 2617--19, 2622 -- Máriához 971 -- Máriával 2673--79, 2682 -- Miatyánk 2761, 2765 -- mindennapi életben 2659--60 -- mindennapi kenyérért 2828--37 -- mindig lehetséges 2743 -- Mózes imádsága 2574--77, 2593 -- nehézségei 2731, 2735--37, 2754 -- ökumenizmusért 821 -- Ószövetségben 2568 -- próbatéte 2756 -- próféták imádsága 2581--84, 2595 -- ritmusa 2698 -- rossztól való megszabadulásért 2850--54 -- Szentlélek hívása 2671 -- Szentlélek közbenjár értünk 688, 741 -- Szentlélekben 2615 -- Szentlélekhez 2670--72 -- tanítómestere a Szentlélek 2670, 2672 -- zsoltárok imádsága 2585--89, 2596 -ot Isten meghallgatja 1127, 2737 -ra Isten hív 2567 -- és istenkeresés 2566 -- és szórakozottság 2729 IMÁDKOZÓ LÉLEK TULAJDONSÁGAI -- PROPRIETATES ANIMI ORANTIS -- alázatosság 2559 -- bizalom 2734 -- remény 1820 -- virrasztás 2730 IMÁDSÁG FORMÁI -- EXPRESSIONES ET FORMAE ORATIONIS 2644, 2663, 2684 -- áldás 2626--27 -- anamnézis 1354 -- anafora 1352 -- dicséret 2639--43, 2649 -- elmélkedés 2705--08, 2723 -- hálaadás 2637--38, 2648 -- imádás 2096--97, 2628 -- imaélet 2697--99 -- könyörgés 2629--33, 2646 -- közbenjárás 2634--36, 2647 -- Liturgia Horarum 1174--78 -- prefáció a szentmisében 1352 -- sóhajtás 2630 -- szemlél~dés 2709--19, 2724 IMÁDSÁG SEGÍT`I -- ADIUTORIA PRO ORATIONE 2041, 2695 -- katekézis 2688 -- keresztény család 2205, 2685 -- lelkivezetés 2690 -- megfelel~ helyek 2691 -- nevel~k 2252, 2686, 2688--89, 2694 -- szentek 2683--84 IMÁDSÁG TÖRVÉNYE -- LEX ORANDI -- a hit törvénye 1124 -- ökumenikus értelme 1126 IMÁDKOZÓ CSOPORTOK -- MORATIONIS COETUS 2689, 2695 INDIVIDUALIZMUS -- INDIVIDUALISMUS 2425, 2792 INKULTURÁCIÓ -- INCULTURATIO -- és a keresztény beavatás 1232 -- és a különféle lelkiségek 2684 -- és az Egyház 854 ÍNSÉG -- INOPIA, vö. Necessitas -- és segítségnyújtás 1351, 2218, 2315, 2833 INSTINCTUS EVANGELICUS 1676, 1679 INTÉZMÉNYEK -- INSTITUTIONES -- emberi 909, 1869, 1881--82, 1888, 1897, 1916, 2211, 2238, 2244, 2286 -- Ószövetségben 576, 709 -- társadalmi 909, 1869, 1881--82, 1888, 1897, 1916, 2211, 2238, 2244, 2286 IRGALMASSÁG ERÉNYE -- MISERICORDIA -- szeretet gyümölcse 1829 -- cselekedetei 1473, 2247 IRIGYSÉG -- INVIDIA -- f~b@n 2538--40, 2553--54 IRODALMI M$FAJOK -- GENERA LITTERARIA IN SACRA SCRIPTURA 110 ISKOLA -- SCHOLA -- megválasztásának joga 2229 ISTEN -- DEUS, vö. Szentháromság -- látszólagos gyöngeségének misztériuma 272 -- képmása 370, 399, 844, 1549, 1702, 1705, 2129--32 -- lakóhelye 326 -- léte 31, 33--35, 46, 48, 286, 2127 -- nagysága 41, 223, 272, 283, 300, 306, 1147 -- és a teremtés 279, 324 -- egyedüli Teremt~ 290, 317 -- élet Ura 2280, 2318 -- els~ ok 308 -- emberre bízta a világ kormányzását 1884 -- felülmúlja a teremtést és jelen van benne 300 -- maga a bölcsesség 239, 308, 310, 311, 759, 1951, 2086, 2500, 2828 -- maga a jóság 239, 308, 310, 311, 759, 1951, 2086, 2500, 2828 -- maga képmására teremtette az embert 355--61, 1701--09 -- megformálta az embert 362, 371, 704 -- megvalósítja a maga tervét 302--14, 320--24 -- rendezett és jó világot teremtett 299 -- semmib~l teremtett 296--98 -- teremtés fenntartója 301 -- teremtés misztériumát fokozatosan nyilatkoztatja ki 287--88 -- teremtés oka, indoka és célja 293--94, 319, 760 -- teremtett minden láthatót és láthatatlant 325, 327, 337--38 -- Teremt~ megismerésének lehet~sége 286 ISTEN AJÁNDÉKAI -- DONA DEI -- boldogság 1722, 1727 -- b@nbánat 1452--53 -- emberi együttm@ködés Isten tervével 306--07, 323, 378 -- értelem 1955 -- Föld és kincsei 2402 -- hatalom 1899, 1918 -- hit 153, 155, 162, 848, 1381 -- imádság 2559--61, 2564, 2713 -- Jézus 603, 614 -- kegyelem 1608, 1999, 2000, 2005, 2712 -- közösség 1489 -- megtérés 1432 -- nagysága 1692 -- örök élet 1016, 1722 -- összefoglalása a Hiszekegyben 14, 1692 -- papság 983 -- szabadság 1730 -- személyi méltóság 2334, 2393 -- Szentlélek 683, 733--36, 742 -- szeretet 2345 -- szeretete az ember iránt 516, 604, 776, 2658 -- testi egészség 2288 -- tisztaság 2520 -- törvény 1955 -- üdvösség 169, 620 ISTEN AKARATA -- VOLUNTAS DEI 51, 294--95, 541, 2059, 2822, vö. Deus Christus -- meghatározása 2822--27 -- fölismerése 1787 -- teljesítése 1260, 1332 -val való összhang 348 ISTEN BÖLCSESSÉGE -- SAPIENTIA DEI -- a megfeszített Krisztus 272 -- és Isten igazsága 216 -- m@ve az erkölcsi törvény 1950 -- teremt 295, 299 -- tükröz~dik a teremtményekben 339, 369 ISTEN DICS`SÉGE -- GLORIA -- ember rászorul 705 -- kinyilatkoztatott valóság 2059 -- és a m@vészetek 1162, 2416, 2502 -- és a természet 1162, 2416, 2502 -- és a világ teremtése 293--94 -- és az apostolok 241 -- és az Egyház 434, 824, 1204, 2639 -- és boldog élete 257 -- és Mózes 210 ISTEN EMBERKERESÉSE -- emberi szavakkal is történik 101, 109 -- megel~zi az embert 2567 -- szünet nélküli 30 ISTEN FIA -- FILIUS DEI, vö. Krisztus ISTEN FIAI -- FILII DEI -- anyja az Egyház 808, 1186 -- életének segít~i 736, 1568, 1813, 1831, 1996, 2157, 2650, 2766 -- fogadott fiak 1, 52, 270, 294, 422, 654, 1709, 2009 -- imádsága 2565, 2673, 2712, 2766 -- imádsága 2610, 2777 -- Istenre hagyatkozása 305, 2830 -- kapcsolata az Atyával 2608 -- kapcsolata és egysége egymás közt 706, 831, 845, 855, 959, 1097, 1108 -- méltósága 2736 -- otthona az Egyház 808, 1186 -- szentségekben születnek újjá 1213, 1243, 1250, 1692 -ben jelen van a Szentlélek 742, 2639 -- és a szentségek 1153 -- és Isten m@vei 104, 239, 305 ISTEN KERESÉSE -- INDAGATIO DEI, 28, 30, 285, 843, 1501, 2566 ISTEN LÁTÁSA -- VISIO DEI -- meghatározása 1028, 1045 -- a teljes boldogság 2548 -- a tisztaszív@ek jutalma 2519 -- erre kapunk meghívást 1720 -- és a megholtak 1032 -- végleges elvesztése a kárhozat 633 ISTEN MINDENHATÓSÁGA -- DEUS OMNIPOTENS -- atyai 268--78 -- egyetemes 269 -- és Isten gyöngeségének misztériuma 272--74 -- igazságos 271 -- ismeretének jelent~sége 274, 278 -- megnyilvánulásai 277, 312, 315 -- m@vei 311, 997, 1004 -- sajátosságai 268 ISTEN M$VEI -- OPERA DEI -- meghatározása 214, 295, 339, 1328 -- utak Isten megismerésére 32, 176, 236, 286 ISTEN NÉPE -- POPULUS DEI 781--86 -- az Egyház 781--86 -- az Ó és Új szövetségben 840 -- egyetemessége 831, 885 -- hite 93, 99 -- hozzá tartozók 836, 871 -- Izrael 762 -- királyi nép 786 -- népek kulturális különbségei 814 -- összegy@jtése 761--62, 776, 865 -- papi nép 784 -- prófétai nép 785 -- sajátosságai 782 -- szolgálata 874 -- zsidók és nemkeresztények 839 ISTEN NEVE -- NOMEN DEI -- Adonáj 209 -- Jahve 206, 210--11, 213--14, 231, 446 -- kinyilatkoztatása 203--04, 207 -- Küriosz, 206, 210--11, 213--14, 231, 446 -- szenteltessék meg 2807--15, 2858 -- szentsége 2142--49 -- tisztelete 2150--55, 2162--63 ISTEN NEVEI ÉS TULAJDONSÁGAI -- APPELLATIONES ET ATTRIBUTA DEI -- Atya 233, 238--40, 2779--85, 2794--96, 2802 -- Egy Isten 200--202, 212, 222--228, 254, 258, 2110--2128 -- Él~ 205, 2112, 2575 -- Él~k Istene 993 -- Igaz 62, 215, 271, 2577 -- Igazság 214--217 -- Imádság forrása 2639 -- Irgalmas 210--11 -- Jóság 339, 385, 2052 -- Kimondhatatlan Misztérium 230 -- Minden jó és szeretet Forrása 1723, 1955, 2465 -- Mindenható, vö. Isten mindenhatósága -- Szent 208, 1352 -- Szeretet 214, 218--221, 257, 342 -- Tiszta Szellem 370 ISTEN ORSZÁGA -- REGNUM DEI 1720, 2819 -- Miatyánkban 2816--21, 2859 -- Szentlélek m@ve 709 -- bejelentése 1503, 2612 -- beteljesedése 677, 1042, 1060 -- eljövetele és a keresztények élete 2046 -- eljövetelének jelei 560 -- el~íze a színeváltozás 554 -- épülése 395 -- feltételei 526, 543--44, 556, 577, 1215, 1427, 1470, 1716, 2544, 2556, 2826 -- fogadása 764 -- gy~zelme 680 -- hirdetése 543--46, 768 -- jelei 547--50, 670, 1505 -- kedvéért vállalt szüzesség 1579, 1599, 1618--19 -- keresése 305, 1942, 2632 -- kizárás bel~le 1852, 1861, 2450 -- kulcsai 551--53 -- még nem kész 671 -- meghívottai 526, 543--44, 2603 -- örökkévaló 664 -- reménye 1817 -- terjedésének útjai 853, 863 -- és a család 2232--33 -- és a fejl~dés 2820 -- és a nyolc boldogság 1716, 1726, 2546 -- és az Egyház 567, 669, 763--64, 768 -- és az imádság 2632, 2646, 2660 -- és a törvény 1963 ISTEN ORSZÁGÁNAK ELJÖVETELE -- ADVENTUS -- az Országé 560, 570, 1720, 2632, 2660, 2817, 2857 -- és a Sátán országának romlása 550 -- jelei 542, 1505 ISTEN SZERETETE -- férfi és a n~ Isten szeretetének képmásául teremtetett 2331 -- teremtés oka 27, 293, 295 -- Szentlélek gyümölcse 736, 1832, 2658 -- alkotta és tartja fenn a világot 421 -- els~ ajándék 733 -- ember részesedik a Szentháromság szeretetében 850 -- imádság forrása 2658 -- új élet forrása 735 -- els~ megnyilvánulása a teremtés 315 -- féltékenyen szereti az embert 2737 -- Izrael iránt 219--20 -- mindent az ember üdvösségére rendel 313 -- nem hagyja el teremtményeit 2577 -- rendeli a teremtményeket végs~ célra 321 ISTEN SZOLGÁJA -- SERVUS CHRISTUS -- Krisztus 539, 615, 786 -- küldetése 440, 601 ISTEN TERVE -- CONSILIUM DEI -- alapja a teremtés 280, 315 -- célja 257, 294, 772 -- emberi elutasítása 1739 -- hírnökei az angyalok 331 -- Jézus ragaszkodása hozzá 566, 606--07 -- kinyilatkoztatása és meghirdetése 50--64, 474, 1066, 1079 -- megértése 158, 426 -- mindenkit magában foglal 841--42 -- szerinti gazdasági élet 2426 -- szíve és középpontja Krisztus 112 -- teljesedése és hatása 332, 571, 670, 686, 1043, 1138, 2683 -- végrehajtásának vágya 2823, 2860, 2825 -ben a család 2201--06 -ben a házasság 1602--20, 1665 -ben az Egyház 7, 751--80, 851 -ben Jézus halála 599--605, 624 -ben Mária sz@zi anyasága 502--07, 723, 2617 -ben személyek különbsége 1937, 1946 -t a gondviselés valósítja meg 302--14 -vel ellenkez~ cselekedetek és tények 1665, 1935, 2387 -vel emberek közrem@ködése 2062, 2611, 2738 -- és a Sátán 2851, 2864 -- és az ember 716, 2745 ISTEN TEVÉKENYSÉGE AZ EMBEREK IRÁNT -- ACTIONES DEI ERGA HOMINES -- adja a megigazulást 1994, 2020 -- ajándékozza a Szentlelket 741, 1993 -- ajánlja az apostolkodást a laikusoknak 900 -- belénk önti az isteni erényeket 1812--13, 1840 -- beoltja a boldogság utáni vágyat az emberi szívbe 1718, 1721, 1725, 1818 -- bevégzi a megkezdett dolgokat 2001 -- egyesíti magával az embert 950, 1027, 1033, 2305 -- elküldi Jézust 422, 457--58 -- irgalmat gyakorol 1422, 1846, 1870 -- jóra indítja az ember akaratát 27, 51--52, 152--154, 162, 179, 1724, 1742, 1811--1813, 1817, 1821, 1830--31, 1848, 1949, 1989, 1994, 1999, 2001--02, 2008, 2021--22 -- kegyelmet ad 1996, 2008, 2021, 2023--24 -- kinyilatkoztatja a Tízparancsolatot 2058--59 -- létrehozza az Eucharisztiát 1325 -- megáld minden él~lényt 1080--81 -- megalkotja népét 781 -- megbocsátja a b@nüket 208, 1440--42 -- meghív a kiengesztel~désre 1442 -- meghív a szeretetre 1604, 2331 -- meghív az életszentségre 2012--14 -- meghív az igazságra 160, 410 -- meghív az imádságra 2567, 2591 -- meghív az örök életre 1011, 1998 -- meghív az Országba 1726 -- ránk bízza az élet szolgálatát 2271 -- szól az emberhez 715, 1777, 1795, 2700 -- szövetséget köt Izraellel 2060 -- utódot ígér Ábrahámnak 706 -- üdvözíti az embert 15, 74, 169, 430--31, 1949 -- vezérel az erkölcsi törvénnyel 708, 1776, 1950--51, 1961, 1975, 1981, 2063 ISTEN TISZTELETE -- ADORATIO, ORATIO ET CULTUS DEI -- áldozatok bemutatása 2099 -- család mint az istentisztelet els~dleges közössége 2207 -- dicséret alkalmai 1164, 1167, 1174, 2502, 2513 -- dicsér~ imák 2589, 2639, 2649 -- dics~ítés 824 -- dics~ítés módjai 1123, 1162, 1670--71, 1678, 1698, 2062, 2641 -- eltévelyedés Isten tiszteletét~l 2138 -- Eucharisztia mint hálaadás és istendicséret 1359--61, 1408 -- hálaadás alkalmai 1164, 1167, 1174, 2502, 2513 -- imádás alkalmai 1164, 1167, 1174, 2502, 2513 -- imádás jelentése 2097, 2628 -- imádás parancsa 2083--94, 2095--2109, 2133--36 -- imádásra irányul a teremtés 347 -- imádkozni Istenhez 2664, 2800 -- imádság a liturgiában 1110 -- sajátos helye a tabernákulum 1183, 2691 -- sajátos helye a templom 1183, 2691 -- szolgálat parancsa 2083--94, 2095--2109, 2133--36 -- szombat 2168--2173, 2189 -- vasárnap 2174--88, 2190--95 ISTEN TRANSZCENDENCIÁJA -- TRANSCENDENTIA DEI 42, 212, 239, 300, 1028 ISTENDICSÉRET -- LAUDES, vö. Liturgia -- meghatározása 1138, 2171, 2513 -- a teremtés szépsége 32 -- és a mulandó dolgok 898, 1670 -- és a zsoltárok 2585, 2589 -- és áldások 1081, 1671 -- és az Eucharisztia 1358--61 -- és az imádság 2098, 2639--43 -- és az Istennek szentelt élet 920, 2687 -- jelentése 2639 ISTENFÉLELEM -- TIMOR -- a szül~k tiszteletének alapja 2217 -- az utolsó ítélet miatt 1041 -- mint a Szentlélek ajándéka 1303, 1831 ISTENI ÉLET -- VITA DIVINA 684, vö. Gratia -- keresztségben kapjuk 168, 628, 683 -- Szentlélek eljövetelével vált lehet~vé 735 -- szentségekben adatik 694, 1131 -- teremtés célja 760 -- forrása a keresztség 1254, 1279 -- forrása a liturgia 1071--72 -- Isten ajándékozni akarja 52, 541 -- Istenb~l ered 505 -- katekézise 1697 -- Krisztus érdemelte ki számunkra 1708 -- Krisztus föltámadásában nyílt meg 654 -- részesedés Isten életében 375, 1997 -- és a b@n 1420 ISTENI ERÉNYEK -- VIRTUTES THEOLOGALES -- meghatározása 1812--13, 1840--41 -- hit 153, 1814--16, 1842 -- remény 1817--21, 1843, 2090 -- szeretet 1822--29, 1844 ISTENI PEDAGÓGIA -- PAEDAGOGIA DIVINA 53, 708, 1950, 1964 ISTENI SZEMÉLYEK -- PERSONAE DIVINAE, vö. Trinitas -- Atya 198 -- Atya kinyilatkoztatása 238, 240 -- egylényeg@sége 242, 253 -- egysége 202, 253 -- egysége 255, 689 -- Fiú 466, 468, 470, 473, 477, 481, 483, 626 -- Fiú kinyilatkoztatása 240, 242 -- kapcsolatai 255 -- különböz~sége 254, 267 -- meghatározása a Szentháromságban 252 -- megkülönböztetése 254, 266, 689 -- Szentlélek 245, 684--86, 731 -- Szentlélek kinyilatkoztatása 243--48 -- tevékenysége 258, 267 ISTENI TERMÉSZET -- NATURA DIVINA -- a három Személyben 245 -- egy 200, 202, 252, 253, 650 -- ember részesévé válhat 460, 1212, 1265, 1692, 1721, 1812, 1988, 1996 -- Jézusban 449, 465, 503 ISTENJELENÉS -- THEOPHANIA 707 ISTENNEK SZENTELT ÉLET --VITA CONSECRATA, vö. Par. 916 -- meghatározása 916 -- apostoli élet társasaságai 930 -- elismerése az Egyház részér~l 915 -- formái 917--19 -- Istennek szentelt szüzek és özvegyek 922--24, 1537, 1672 -- jelentése az Egyházban 932 -- remeték 920--21 -- szerzetesi élet 925--27 -- világi intézmények 928--29 -- és a misszió 931--33 -- és az evangéliumi tanácsok fogadalma 914--16, 944 ISTENSÉG -- DIVINITAS -- eredete és forrása az Atya 245 -- hamis 1723, 2112 -- Jézusé 209, 455, 464--69, 484, 515, 653, 663, 1374, 1413 -- Szentháromságé 253--54, 266 -- Szentléleké 245, 684 -- és az ember réeszesedése 460 ISTENSZERETET -- a cölibátus 1599 -- a f~parancs 2055, 2063, 2083, 2093 -- a hit 278, 1064, 2087, 2614 -- a liturgia 1083 -- a parancsok megtartása 1824 -- az országért imádkozni 2633, 2738 -- és az imádság 2615, 2658, 2709, 2712, 2742, 2792 ISTENT LÁTNI -- VIDERE DEUM 707, vö. Theophania -- akarja az emberi szív 1722, 2519, 2531, 2548--50, 2557 IZRAEL -- ISRAEL -- a választott nép 60, 762, 781, 1539 -- az Egyház el~képe, 759--62, 1093 -- az id~sebb testvérek népe 63 -- és a húsvét 1363 -- és a szombat megtartása 348, 2170--71 -- és a szövetség 1611--12 -- és a törvény 708--10, 1965 -- és a törvény megtartása 578--79 -- és az Egyház 839 -- és az engesztelés szertartása 433 -- és az istenhit 212, 587--591, 594 -- és Isten kinyilatkoztatása 201, 228, 287--88, 2085 -- és Isten nevének kinyilatkoztatása 203--04, 209, 214 -- és Isten szeretete 218--19 -- és Jézus születésének hírüladása 437, 522, 719 -- imádsága 2591--97 -- Isten fia 238, 441 -- Isten népe 62--64, 762 -- kollektíven nem felel~s Jézus halálért 597--99 -- liturgiája és a keresztény liturgia 1096 -- papi nép 63 -- reménye 64, 436, 453 -- reménye és várakozása 529, 673--74 -- történetében a b@n 401 ÍTÉLET -- IUDICIUM -- Egyházé 119, 553, 2032, 2246, 2420, 2423 -- el~vételezése a gyónásban 1470 -- hamis 1790--94, 2409, 2477 -- Krisztusé 679 -- kritikus határai 1861, 2497 -- külön 1021--22 -- lelkiismereté 1777--82, 1783, 1786--87, 1806, 1848, 2039 -- napja 681 -- utolsó 677--78, 1023, 1038--41 -- vakmer~ 2477--78 JAHVE -- YHWH -- és Jézus neve 211, 446--447, 2666 -- Isten kinyilatkoztatott neve 210--13, 446 JÁMBORSÁG -- PIETAS -- a Sz@zanya iránt 971 -- gyermeki 2215 -- nép és a katekézis 1674, 2688 -- Szentlélek ajándéka 1303, 1831 JEGYESEK -- NUPTURIENTES -- felkészülése a házasságra 1632 -- tisztasága és h@sége 2350 JEL -- SIGNUM, vö. Symbola -- Egyház 775 -- galamb 701 -- kereszt 2157 -- kézrátétel 699, 1507 -- megkenés 695, 1293--94 -- vér 2260 -- víz 694 JELEK -- SIGNA -- a lelki valóságokra irányulnak 1146--48 -- ellentmondáséi 575 -- ének és zene a liturgiában 1157--58 -- id~ké 1788 -- kenyér és bor 1333--36, 1412 -- Krisztuséi 1151 -- liturgiában 1149, 1161, 1189 -- Ószövetségé 1150 -- szentségekben 1667--68 JELEK -- SIGNA (in sacramentis) -- bérmálásé 695, 1293--1301 -- egyházi rendé 1574 -- és a szentségek 1084, 1123, 1130--31, 1152 -- keresztségé 628, 694, 1235, 1238, 1241, 1243 JÉZUS -- és a zsidók 581 -- és Izrael 539, 574--94 -- és Izrael Törvénye 527, 531, 578 -- Izrael Messiása 438, 528, 535 -- részvétele Izrael kultuszában 527, 531, 578 JÉZUS HALÁLA -- MORS IESU, vö. Christus, Mors -- elfogadott 609, 612 -- felel~sei 597 -- jelentése 571, 599, 601, 605, 613--14, 624 -- következményei 1019 -- sajátságai 627 JÉZUS IMÁDKOZNI TANÍT -- IESUS ORARE DOCENS 2601, 2603--04, 2607 -- az Atya akaratának teljesítéséért kell imádkozni 2611 -- gyermeki bizalommal kell imádkozni 2610 -- hittel és bizalommal kell imádkozni 2609--10 -- imádságával 2607 -- Jézus nevében kérve kell imádkozni 2614 -- példájával 520, 2601 -- szívbéli megtéréssel kell imádkozni 2608 -- virrasztva kell imádkozni 2612 JÉZUS IMÁDSÁGA -- ORATIO IESU -- az Atyához 2599 -- és a Sz@zanya 2599 -- Jézus életében 2598--2606, 2620 -- Jézus órájában 2746--51, 2758 -ban a Szentlélek tevékenysége 2600 JÉZUS MEGALÁZKODÁSA -- HUMILIATIO IESU 272, 472, 520, 537, 2748 JÉZUS ÓRÁJA -- HORA IESU 729--30, 1165, 2719, 2746 JÉZUS SZÍVE -- megtestült Igéé 478, 766, 1419, 1439 -- és a Szentírás 112, 2599, 2603 -- imádása 2669 -- mindenkit szeret 478 JÉZUS TANÍTÁSA -- mint az Atya tanítása 427 JÓ -- BONUM -- b@n és a szenvedélyek 398, 1707, 1855, 1863, 1865, 2094 -- élet és egészség Istent~l kapott jó 2288 -- ember a jó megtételére hivatott 307, 409, 1706, 1713, 2002, 2541 -- ember verg~dése a jó és rossz között 1707 -- erény és a jó 1266, 1803--04, 1806--10, 1833, 1835, 1837 -- fizikai rossz 310 -- gyermekek a család java 1652, 2217 -- gy~zelme a rossz fölött 681 -- házasság és házastársak java 1601, 1660, 2201, 2203, 2363 -- Isten a rosszat jóra tudja fordítani 311--12, 324, 412 -- Isten az örök és legf~bb jó 356, 2052 -- Isten minden jó forrása és szerz~je 14, 1723, 2052 -- Istennek szentelt élet és az Egyház java 917, 931, 945 -- jelentése és célja 1906, 1912, 1925 -- jó cél nem igazolja a rossz eszközöket 1756, 1761, 1789 -- keresni a b@nbánó javát 1460 -- keresni a jót 1811, 1828, 2727, 2857 -- közjó követeli a megtérést 1886 -- Krisztus az ember java 457, 519 -- laikusok és a Egyház java 907 -- minden teremtmény az emberi nem javára van rendelve 353 -- püspökök és minden egyház java 886 -- szentek közösségének java 947 -- Szentlélek és az ember java 291, 798--99 -- szentségek az Egyház javára szolgálnak 1116, 1129, 1499, 1522, 1532 -- szül~k tekintélye és a gyermekek java 2234, 2248 -- tökéletesség a jó keresésében és megtételében 1711, 1775, 2500 -- tudomány, technika és személy java 2294 -- vasárnap és a jócselekedetek 2186 -- és a szenvedélyek 1751, 1768, 1770--71, 1773, 1775 -- és az egyházi szolgálatok 874, 937, 1539 -- és az erkölcsi lelkiismeret 1776--77, 1780--81, 1783, 1791, 1798 -- és az erkölcsi törvény 33, 1713, 1954--55 -- és rossz objektív ismérve 2244 -- és rossz tudásának fája 396 JÓ ÉS ROSSZ TUDÁSÁNAK FÁJA -- ARBOR 396 JÓ HÍR, vö. Evangélium, Új Szövetség -- apostoloké 638, 977, 1427, 2443 -- hatásai 2527 -- Krisztusé 422, 632, 634, 714, 763, 852, 2763 -- és a húsvéti misztérium 571 JÓ HÍR -- NUNTIUS, vö. Evangelizatio -- a szentképeken 1160 -- egy az egész világnak 174 -- Egyházé 2126 -- els~dleges helye a család 1666 -- és a katekézis 6 -- és a megtérés 1427, 1989 -- és a Miatyánk 2763 -- terjedése 900, 2044 JÓAKARAT -- emberé állatok iránt 2416 -- isteni 214 -- mint a Szentlélek ajándéka 736, 1832 -- és az emberi közösségek 2213, 2540, 2554 -- és Isten terve 50--51, 257, 315, 2807, 2823 -- és szeretet 1829 JOG -- IUS -- a fegyvergyártás és kereskedelem szabályozásához 2316 -- a fogadalomhoz 2240 -- a föld javainak használatához 360 -- a gazdasági kezdeményezésre 2429 -- a gyógyításról lemondásra 2278 -- a szociális igazságossághoz 1943 -- a törvényes védelemhez 1909, 2265--66, 2308, 2310, 2321 -- az élethez 2264, 2270, 2273, 2322 -- az igazság megismeréséhez és feltárásához 2488--89, 2494, 2508, 2512 -- az isteni törvények megismeréséhez 2037 -- becsülethez 2479 -- ellátáshoz, Egyház szolgáié 2122 -- evangelizáláshoz 848, 900 -- gyermekek iskolájának megválasztáshoz 2229 -- gyermekek neveléséhez 2221 -- gyermekeké 2378 -- hivatás és életállapot megválasztásához 2230 -- jogállam 1904, 2273 -- kivándorláshoz 2241 -- magántulajdonhoz 2211, 2401, 2403, 2406, 2452 -- megkeresztelteké 1269 -- szabad és lelkiismeret szerinti cselekvéshez 1782, 1907 -- szabadsághoz 1738, 1747 -- tiltakozásé hatóságokkal szemben 2238 -- vallásszabadsághoz 2104--09 -- védelme és gazdasági élet 2430--31 JOGOK -- IURA, vö. alapvet~ emberi jogok -- elismerése 2270, 2273 -- embereké 1935, 1944--45 -- és a polgári válás 2383 -- megsértése miatti ellenállás 2243 -- nemzetekét sért~ cselekmények 2313, 2328 -- politikaiak 2237 -- személyesek és a közhatalom 1907, 2254, 2273 -- tiszteletben tartása 1807, 1882, 1889, 2237, 2306, 2407 -- tiszteletben tartása a tömegtájékoztatásban 2492, 2494, 2498 JÓSÁG -- emberi cselekedeteké 1754--55, 1760 -- házasságé 1613 -- Krisztusé és a szombat törvénye 2173 -- Szentlélek ajándéka 736, 1832 -- Szentlélek gyümölcse 1695 -- teremtésé 299, 302, 339, 353, 1333, 1359 -- és a szabadság 1721 JÓSLÁS -- DIVINATIO -- Istennel ellenkez~ cselekedet 2115--17, 2138 JÓTANÁCS -- CONSILIUM -- a Szentlélek ajándéka 1303, 1831 JÓZANSÁG -- SOBRIETAS 1809, 2730 JÓZSEF, SZENT -- IOSEPH -- és az angyali üzenet 497, 1846 -- feladata és hivatása 437 -- Jézus nevel~atyja 532 -- jó halál patrónusa 1014 -- ünnepe 2177 JÖVEND` -- FUTURUM -- emberiségé 1917 -- ismerete 2115 KÁBÍTÓSZEREK -- PHARMACA NOCIVA -- el~állítása, kereskedelme és használata súlyos b@n 2291 -- és a családok védelme 2211 KAPCSOLATOK ISTEN ÉS A EMBER KÖZÖTT -- RELATIONES INTER DEUM ET HOMINEM -- ember elvetheti Istent 29, 398, 1739 -- ember engdelmessége Isten iránt 143, 154, 341, 2712 -- hit az egész ember Istenhez ragaszkodása 176 -- hit az ember szabad válasza 160, 307 -- hitvallásban az els~ hely Istent illeti 199 -- Jézus az egyetlen közvetít~ 2634 -- közösség Istennel a Egyházban 773 -- különbség mérhetetlen Isten és a ember között 2007 -- és az imádság 2564 KAPITALIZMUS -- CAPITALISMUS, vö. Egyház szociális tanítása, igazságosság -ról Egyház ítélete 2425 KARIZMA -- CHARISMA, vö. Szentlélek -- fölszentelt személyeké 924, 1175 -- igazságé és a hit érlel~dése 94 -- jelentése és célja 798, 800, 2003 -- közössége 951 -- laikusoké 910 -- megkülönböztetése 801 -- tévedhetetlenségé 890, 2035 -- és a Szentlélek 688, 798, 800, 809, 1508, 2003, 2024, 2684 KÁROMKODÁS -- BLASPHEMIA -- jelentése 2148, 2162 -- súlyossága 1031, 1756, 1856 -- vád Jézus ellen 574 -- és az eskü 2149 KATEKÉTA -- CATECHISTA -- imádság mestere 2663 -- neki szól a katekizmus 12 -- tulajdonságai 428 KATEKÉZIS -- CATECHESIS, vö. keresztény tanítás -- apostolok erkölcsi tanításáé 1971 -- él~ középpontja Krisztus 426--27, 1697--98, 2145 -- természete és célja 4--7, 426, 983, 1095, 2688 -- és a Hitvallás 188 -- és a keresztség beavatás 1233, 1248 -- és a liturgia 1074--75, 1095, 1135 -- és a népi vallásosság 1674 -- és a parancsolatok 2065 -- és a Szentírás 132 -- és a teremtés 282 -- és az egyházi Tanítóhivatal 2033, 2049 -- és az imádság 2688, 2695 KATEKUMENÁTUS -- CATECHUMENATUS -- feln~tteké 1247 -- formái 1230--33 -- jelentése és célja 1248 KATEKUMENOK -- CATECHUMENUS -- és a Hitvallás 168, 256, 1253 -- és a szeretet 1248--49 -- oktatása 281 -- olaja 1294 -- üdvössége 1259, 1281 -- és a Miatyánk 2769 -- és az Egyház 1249, 1537 KATOLICITÁS -- CATHOLICITAS -- Egyház és liturgia, hagyományok 1200--03, 1208 -- és a keresztények megoszlása 855 -- és a részegyházak 832--36 -- és az Evangélium 849 -- püspök és keresztények 1292 KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA -- CATHECHISMUS ECCLESIAE CATHOLICAE -- alkalmazása a különböz~ kultúrákhoz 24 -- célja 11 -- egész hit szerves el~adása 18 -- f~ forrásai 11 -- kiknek szól? 12 -- lelkipásztori elve 25 -- segédeszközei 10 -- szerkezete 13--17 KEGYELEM -- GRATIA, vö. Vita divina -- meghatározása 1996--2000, 2003, 2005, 2017 -- aktuális 2000, 2024 -- állapota 1310, 1319, 1415, 1861 -- állapotbeli 2004 -- elutasítása 412, 679, 1861 -- eredeti 375--76, 399 -- felkészülés a fogadására 1446, 1848; 2001, 2022 -- forrása Krisztus halála 1407 -- habituális, 2000 -- keresztségé 1262--74, 1308 -- különleges 1527, 2014 -- megszentel~ 824, 1266, 1999, 2000, 2023--24 -- mint Isten ajándéka 35, 54, 1999, 2008 -- mint Krisztus ajándéka 388, 957 -- papságé 1585--89 -- szentségi házasságé 1615, 1641--42 -- törvénye az új törvény 1972 -- végs~ állhatatosságé 2016 -ben meghalni 1023, 1030 -mel teljes: Mária 411, 490--91, 493, 722 -nélküliség 412, 679, 1861 -- és érdem 1708, 2008--09, 2011, 2025--27 -- és erény 1810--11, 2825 -- és imádság 2713, 2725 -- és karizmák 799, 951, 2003, 2024 -- és szabadság 1742, 2022 KEGYELEM HATÁSAI -- EFFECTUS GRATIAE -- b@nök bocsánata 277, 1263, 1708, 1987, 1989, 2023 -- Egyház épülése 798 -- egység Krisztussal 737 -- életszentség 824, 2023 -- erény érdeme 1266 -- erkölcsileg jó élet 409, 1889, 2082, 2541 -- fogadott fiúság 654, 1212, 2009 -- hit 153--55, 158, 424, 684, 1098, 1102 -- igazság megismerése 1960 -- isteni erények 1266 -- megigazulás 1987, 1989, 1992, 2018--20 -- megtérés 1432, 1989 -- örök élet 265, 836, 1697 -- szent élet 409, 1889, 2082, 2541 -- Szentlélek ajándékai 1266 -- tisztaság 2345 -- töredelem 1453 -- új méltóság 1701 -- üdvösség 265, 836, 1697 KEHELY -- CALIX -- amit az Atya Jézusnak adott 607 -- nyújtásának vallási jelentése 1148 -- Új Szövetségé és a Eucharisztia 612, 1334--35, 1339, 1365, 1396, 1412 KENET -- UNCTIO -- Szentlélek hatása az emberben 91, 698, 786, 2769 KENET/MEGKENÉS -- UNCTIO -- a bérmálásban 1242, 1289, 1291, 1295, 1300 -- a keresztségben 1241, 1291 -- az egyházi rend szentségében 1574 -- jelentése 1293--94 -- olajának szibóluma 695 KENYÉR -- PANIS -- áldozás csak a kenyér színe alatt 1390 -- átváltozása Krisztus testévé 1106, 1353, 1375--76 -- életé 103, 1338, 1405, 2835 -- él~, Jézus 1406 -- jele az Eucharisztiában 1333--36 -- kovásztalan 1334 -- megtörése 1329, 1377 -- mindennapi 1334, 2828--37, 2861 -- szaporítása 1335, 2828--37 KENYÉRTÖRÉS -- FRACTIO PANIS -- Eucharisztia neve 1329 -- kitartás benne 84, 949, 1342, 2624 -- és Krisztus épsége 1377 KÉPZELET -- IMAGINATIO -- ébresztése 2708 -- megfegyelmezése 2520 KERESKEDELEM -- COMMERCIUM -- és a csalások 2269, 2409 -- fegyvereké 2316 KERESZT -- CRUX -- alapítja Isten Országát 550 -- Isten Országa terjedésének útja 853 -- sajátot fölvenni és hordozni 1435, 1460, 1615, 1642, 2029, 2427 -- Új Szövetség oltára 1182 -- út az életszentséghez 2015 -- út Krisztus követésére 555, 1816 -- és Krisztus királysága 440 KERESZTÁLDOZAT -- SACRIFICIUM CRUCIS -- aktualizálása az Eucharisztia 1323, 1364--66, 1382 -- elfogadása Jézus részér~l 561 -- hatásai 617, 813, 1505, 1741, 1992, 2305 -- szolidaritás és szeretet példája 1939 KERESZTELÉS -- az apostolok küldetése 1223, 1276 KERESZTÉNY EMBER -- hivatását az Egyházban teljesíti 2030 -- meghatározása 1289 -- neve a keresztségben 2165 -- tápláléka 1392 -- új élete és a keresztség 537, 1010, 1229, 1241, 1266, 1272, 1997 -- és a bérmálás jele 1304, 1309, 1317 -- és a halál 1011, 1020, 1314, 1681--82 -- és a kereszt jele 2157 -- és az imádság 2707, 2743 KERESZTÉNY ÉLET -- VITA CHRISTIANA -- alapja és táplálói a szentségek 1210, 1212--13 -- elengedhetetlen eleme az imádság 2745, 2764, vö. Oratio -- els~ iskolája a család 1657 -- és a népi vallásosság 1679 -- és a tökéletesség útja 2015 -- formálója a katekumenátus 1248 -- forrása és csúcsa az Eucharisztia 1324, 1391--92 -- közösség az isteni Személyekkel 259 -- központi misztériuma a Szentháromság 234 -- parancsolatai a hegyi beszédben 1966 -- részesedés Krisztus halálában és föltámadásában 1002 -- támaszai az angyalok 336 -- táplálója és szabálya a Szentírás 141 KERESZTÉNY TANÍTÁS -- DOCTRINA CHRISTIANA, vö. Catechesis -- céljai 25, 78, 98 -- igazságai a vértanúságban 2473 -- laikusok szerepe 899 -- oktatása 5, 11, 427, 2179 -- összefoglalásai 9--10 -- rövid formulái 186 -- és a hegyi beszéd 2764 -- és a szent énekek 1158 -- és az evangéliumok 127 KERESZTÉNYSÉG 108 KERESZTSÉG -- BAPTISMUS, vö. Szentségek -- alanya 1246--47 -- csecsem~ké 403, 1231, 1233, 1250--52, 1282, 1290 -- elnevezései 1214--16 -- el~képei 117, 527, 1094, 1217--22 -- feln~tteké 1247--49 -- forrása Krisztus szenvedése és keresztje 1225 -- ígéretei 1185, 1254, 2101, 2340 -- jelentése 628, 950, 1213--14, 1220, 1227--28, 1234--45, 1262, 1617 -- Jézusé 535--37, 556, 565, 608, 701, 1223--25, 1286 -- kegyelme 1262--66, 1308 -- Keresztel~ Jánosé 523, 720 -- ketekumenoké 281 -- mint a hit szentsége 1236, 1253 -- nélkül meghalt csecsem~k 1261, 1283 -- nélkül meghalt katekumenok üdvössége 1259, 1281 -- szükségessége 846, 1257--61, 1277 -- vágya 1258--60, 1280 -- vérkeresztség 1258 -ben gyökerez~ keresztény élete 1266 -- és a hit 172, 1226, 1236, 1253--55 -- és a hitvallás 14, 167, 189, 1064 -- és a keresztények egysége 855, 1271 -- és a Szentlélek 691, 694, 698, 701, 798, 1274, 2017, 2670 -- és az Egyház 846, 866, 1226--28, 1267 -- és az Istennek szenteltség 916, 931, 945 -- és keresztnév 2156, 2165 -- és Krisztus kegyelme 1255, 1262--74, 1279, 1997, 1999 -- és Krisztus szenvedése 565, 1225 -- és megtérés 1427--29 -- és tisztaság 2345, 2348, 2355 KERESZTSÉG ÉS A TÖBBI SZENTSÉG 1113, 1210, 1535 -- és a betegek kenete 1523 -- és a b@nbánat szentsége 980, 1425, 1446--47, 2042 -- és a keresztény beavatás 1212, 1229--33, 1275, 1285, 1306, 1318, 1321, 1525, 1533 -- és az Eucharisztia 1244, 1392, 1396 -- és bérmálás 1288--91, 1298, 1304--06, 1312--13 KERESZTSÉG HATÁSAI 1262 -- apostolkodás feladata 871, 900, 1268 -- beépít az Egyházba, Isten népébe 782, 784, 804, 846, 950, 1185, 1277 -- b@nbocsánat 403, 405, 628, 977--80, 981, 985, 1213, 1216, 1262--66, 1279, 1434, 1694, 2520 -- egyesülés Krisztussal 790, 1002, 1010, 1227 -- eltörölhetetlen lelki karakter 1272--74, 1280 -- hit és egy új élet ajándékát adja 168, 1236, 1253--55 -- Isten Igéjének elevenít~ hatása 1228 -- jogok és kötelességek 1269--70 -- közösség az Egyházzal 838, 846, 1267--70, 1273, 1277, 1279 -- Krisztus tagjaivá tesz 537, 818, 871, 950, 985, 1003, 1267--70, 1279, 1694, 2565, 2782, 2791, 2798 -- megigazulás 1987, 1992, 2020, 2813 -- megszentelés 2813 -- részesít a Szentháromság életében 265 -- szent papsággá szentel 119, 1141, 1305, 1546, 1591 -- teológiai erények és a Szentlélek ajándékai 1266 -- új teremtménnyé tesz 168, 507, 683, 1010, 1227, 1262, 1265--66, 1277, 1279 -- és az üdvösség 1023, 2068 KERESZTSÉG KISZOLGÁLTATÁSA ÉS SZERTARTÁSA -- exorcizmus 1673 -- keresztszül~k 1255, 1311 -- keresztvíz és szimbolikája 694, 1214, 1217 -- kiszolgáltatói 1256, 1284 -- laikusok mint keresztel~k 903 -- megkenések kereszteléskor 1294 -- Miatyánk átadása 2769 -- szertartása 1185, 1278, 1229--45, 2769 KERESZTVETÉS -- SIGNUM CRUCIS -- jelentése 1235 -- nap kezdetén és hálaadás 2157, 2166 -- és a szentelmények 1668, 1671 KÉTELKEDÉS -- DUBIUM -- hitben 2088 -- Isten szeretetében 2119 -- legy~zése okossággal 1806 -- tanítványoké Jézus feltámadásáról 644 KÉTSÉGBEESÉS -- DESPERATIO -- következményei 2091 -- okai 844, 1501 KÉZRÁTÉTEL -- IMPOSITIO MANUUM -- a bérmálásban 1288 -- az egyház rend szentségében 1538, 1556, 1558, 1573 -- jelentése 699 -- Jézus gyógyításaiban 699, 1504 -- mint a szövetség jele 1150 KIENGESZTELÉS -- EXPIATIO -- b@nöké Izraelben 433, 578 -- Jézus áldozata 457, 604, 615--16, 1476, 1992 -- mint elfogadott büntetés hatása 2266 KIKÖZÖSÍTÉS -- EXCOMMUNICATIO -- a szentségek vételét akadályozó büntetés 1463 KILENCEDIK PARANCSOLAT -- NONUM PRAECEPTUM 2514--33 KÍNZÁS -- CRUCIATUS 2297--98 KINYILATKOZTATÁS -- REVELATIO -- a kicsinyeknek szól 544 -- a sugalmazás gyümölcse 105 -- a Szentírásban és hagyományban 80--83, 124, 129 -- befogadásának képessége 35, 36 -- emberi megértése 157--58 -- emberi nyelven 101 -- fokozatosság 53, 69 -- hatása a társadalmi életre 2419 -- hit és erkölcs kérdéseit megvilágítja 38 -- Isten megismerésének legjobb útja 50 -- küls~ érvek mellette 156 -- lezárult 66--67 -- magán formája 67 -- oka és céljai 52, 68 -- szükségessége 74, 1960 -- válasza a hit 142--43, 150, 176, 1814 ISTEN ÖNKINYILATKOZTATÁSA -- REVELATIO DEI 51--67 -- a Tízparancsolatban 2059, 2070--71 -- Atyáé 151, 238--42, 2779 -- Isten Fiáé 152, 438, 647--48, 651 -- Isten nevéé 203--14, 2143 -- Izraelnek 2085 -- Krisztus élete 516 -- mindenható Istené 272 -- mint egy Istené 201--02 -- Szentháromságé 237, 732 -- Szentléleké 243--48, 687--88 -- teljessége Krisztus élete 561 KINYILATKOZTATÁS AZ ÜDVTÖRTÉNETBEN -- REVELATIO IN HISTORIA SALUTIS -- a b@nbeesés után 55 -- a kezdetkor 54, 70 -- Ábrahámnak 59 -- Izraelnek 60--64, 72 -- Jézus Krisztusban 65--67, 73 -- Noénak 56--58, 71 -- ~sszüleinknek 54, 70 KINYILATKOZTATÁS TÁRGYA -- ARGUMENTA REVELATIONIS -- b@n valósága 386--90 -- ember istenképisége 1701, 2419 -- holtak föltámadása 992 -- Isten irgalmassága 1846 -- Jézus Krisztus 124 -- Mária szüzessége 502 -- teremtés 287, 337 -- Tízparancsolat 2060, 2071 -- üdvösség terve 50--51 -- új ég és új föld 1048 KINYILATKOZTATÁS TOVÁBBADÁSA -- TRANSMISSIO REVELATIONIS -- a püspökök által 77 -- az apostolok és az evangélium által 75--76 -- az Egyház által 78--79, 82 -- Szentírás és Szenthagyomány 81--82 KÍSÉRTÉS -- TENTATIO -- a Miatyánkban 2846--49, 2863 -- bálványimádásé 2113 -- elleni imádság 2612 -- elleni támaszok 1808, 2157, 2340 -- imádságban 2732--33, 2753, 2755 -- Istennel szemben 2119 -- Jézusé 538--40, 566 KISGYERMEKEK -- INFANTES -- befogadása családba 2379 -- életkora bérmáláshoz 1307 -- életkora els~áldozáshoz 1244 -- és a prostitúció 2355 -- és Jézus 699, 1244, 1261 -- joga az élethez 2322, vö. abortus -- lelkiismeretének nevelése 1784 -ké válni 526, 2517, 2785, 2837 KIVÁLASZTÁS -- ELECTIO -- és a keresztség kegyelme 1308 -- Izraelé 60, 762 KIVONULÁS -- EXODUS -- emlékezet és a liturgia 1093, 1363 -- maradandó jelentése 130 -- és a kenyér 1334 -- és a Tízparancsolat 2057 KIZÁRÁS -- EXCLUSIO -- az Istennel való közösségb~l 1445 -- Isten Országából a b@n hatása 1861 -- Isten szeretete nem ismeri 605 -- pokol állapota 1033 KLERIKUSOK -- fölszentelt szolgák 934, 1174 KOINÓNIA -- KOINONIA 948 KOMMUNIKÁCIÓ -- COMMUNICATIO -- katolikus Egyház és a keleti Egyházak között 1399 -- és az emberi békéje 2304 -- és az igazság 1886, 2488--89, 2495, 2512 KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖK, vö. tömegkommunikációs eszközök 906, 2492--96 KONSZEKRÁCIÓ -- és a kánon 1352 KOVÁSZTALAN KENYÉR -- AZYMI 1334, 1339 KÖNYÖRG` IMA -- SUPPLICATIO -- formái 2588, 2629 -- meghallgatása 2614 KÖRMENET -- PROCESSIO (actio cultus) -- mint népi ájtatosság 1674 -- szentséges 1378 KÖRÜLMETÉLÉS -- CIRCUMCISIO -- és a Ószövetség 1150 -- Jézusé 527 K`TÁBLÁK -- TABULAE DECEM PRAECEPTORUM 2058, 2067 KÖTELESSÉGEK -- OFFICIUM -- alapja a természettörvény 1956, 1978 -- alapvet~ek és a Tízparancsolat 2070, 2072 -- család iránt 2211 -- fegyvergyártás és fegyverkekeskedelem ellen~rzéséé 2316 -- gyermekeké 2214--20 -- jobb életkörülmények teremtéséé 1926 -- jogos önvédelemé 2265--66, 2321 -- közéletben való részvételé 1913, 1916 -- mások szabadságának meg~rzéséé 1738 -- munkáé 2427 -- népek jogainak megvédéséé 2310 -- népek szolidaritásáé 2439 -- polgári hatóságoké 2235--37, 2498 -- polgáriak és keresztények 912 -- polgáriak összefoglalása 1908 -- polgároké 2238--43 -- személy tiszteletben tartásáé 1907, 2432 -- személyes hivatás tiszteletben tartásáé 1907 -- szül~ké 2221--31 -- tájékoztatás igazságáé 2497 -- tekintély iránt 1900 -- tiltakozásé 2238 -- tulajdonjog felügyeletéé 2406 KÖTELEZETTSÉG -- OBLIGATIO, vö. Offtcium -- alóli fölmentés klérusé 1583 -- b@nök megvallásáé 1457 -- Egyház szükségeleteinek enyhítéséé 2043 -- evangéliumi tanácsok megtartásáé 915 -- fölszentelt személyeké 931 -- gyógyításé 1888 -- házasság egységének meg~rzéséé 2364 -- hív~ engedelmességé 2086--87 -- igazság kereséséé 2467, 2497 -- igazságosságé 2412, 2439, 2446 -- isteni szeretetre adandó válaszé 2093 -- nemzet megvédéséé 2310 -- parancsolatokból következ~k 2072 -- szentmisén való részévelé 1389, 2180--83 -- teremtett világ meg~rzéséé 2456 -- ünnepek megszenteléséé 2187 -- világiak apostolkodásáé 900 KÖZBENJÁRÁS -- SUFFRAGIUM 958, 1032, 1055, 1684--90 KÖZBENJÁRÁS -- INTERCESSIO -- a Boldogságos Sz@z Máriáé 969, 1434, 2156, 2683 -- angyaloké 336 -- az Ószövetségben 210, 2574, 2577--78, 2584 -- Egyházé 1678 -- elhunytaké 958 -- imádsággal 1096, 1354, 1509, 2634--36, 2734, 2770 -- Krisztusé 739, 1341, 1361, 1368, 1370, 2606 -- szenteké 956, 1434, 2156, 2683 -- szerzeteseké 2687 KÖZHATALOM -- AUCTORITATES 1897--1904, 1918--23 -- kormányzati formák 1884, 1901 -- kötelessége a tömegkommunikációs eszközök szabadságának védelme 2498 -- szükségessége 1897--98 -- tisztelete és engedelmesség iránta 1899, 2234 -- törvényes gyakorlása 1921 KÖZJÓ -- BONUM COMMUNE -- el~mozdításának kötelezettsége 1913--14, 1916, 1926 -- föltételei 1907--09, 1924--25 -- igényei szerint biztosított politikai jogok 2237 -- törvényes védelme 2238, 2242, 2265--67, 2310, 2321 -- és a bevándorlás 2241 -- és a munkaszünet 2435 -- és a nemzetközi közösség 1911, 1927 -- és a polgári közösség 1910, 1927, 2239 -- és a társadalmi igazságosság 1807, 1928, 2239, 2442 -- és a törvény 1951, 1976 -- és a törvényes polgári hatalom 1888, 1897--98, 1901--03, 1921--22, 2238, 2309, 2406, 2498 -- és a világ tisztelete 2415 -- és az állam 1910, 1927, 2239 -- és az egyéni jó 801, 951, 1905, 2039 -- és az Egyház 2246, 2420, 2458 -- és az ember kötelességei 1880, 2237--41, 2288 -- és gazdaság 2425, 2429, 2432 -- és kommunikáció, információ 2489, 2492, 2494, 2498 -- és magántulajdon 2401, 2403 -- és vallásszabadság 2109 KÖZLÉS -- Isten jóságáé 294, 947 -- lelki javaké 955 -- szentségi Krisztus misztériumáé 947, 1076, 1092 -- üdvösségé 1088 KÖZÖS FELEL`SSÉG -- és a közjó 2240 KÖZÖSSÉG -- COMMUNIO -- a hitben 154, 185, 188, 949, 1102, 1209 -- az isteni Személyek között 267, 738, 1693 -- egyházi és a b@n 1440, 1446, 1448, 1455 -- egyházi és a család 2204--05 -- egyházi és a szakadások 2089 -- emberé az isteni Személyekkel 259, 732, 737, 850, 1107 -- emberé Jézus misztériumával 519--21 -- emberé Krisztussal 533, 725, 787, 790, 1331 -- emberek között 357, 775, 1445, 1702, 2419 -- emberi 1880 -- emberi Istennel 27, 45, 54, 154, 613, 780, 1489, 1804 -- eucharisztikus 1329, 1348, 1383, 1566, 2777 -- eucharisztikus, vö. Eucharisztia -- férj és feleség között 371--72, 383, 2331--32 -- fölkészítése a liturgiára 1098, 1112, 1154, 1236, 1688 -- karizmákban 951 -- Krisztussal és a hitoktatás 426 -- lelki 2347 -- lelki javakban 949, 952 -- liturgikus 752, 1097, 1102, 1144, 1167, 1193, 2760 -- megholtakkal 958, 1684, 1689, 1690 -- meg~rzése és a szentségek 790, 1126, 1533--35 -- mennyei és a földi Egyház között 954--59, 962 -- mennyei és földi Egyházé 954--59 -- pápáé a püspökökkel 85, 100, 816, 892, 895 -- plébániai 2179, 2226 -- püspöké a Krisztus-hív~kkel 84, 1301 -- szenteké 946, 1372, 2006 -- Szentléleké 734, 1108--09, 1097 -- szentségekben 950 -- szeretetben 953 -- tagjai 1141, 1372, 2178 -- vasárnapi 1167, 1174, 2188 -- vezetése 1184, 1348 -- és az Egyház, vö. Egyház -- és a liturgia 1071, 1136 -- és a Szentlélek m@ködése 1092, 1112 -- és az imádság 2565, 2655, 2682, 2689, 2713, 2799, 2801 -- és hitvallás 167 -- és imádság 2585--86, 2589 KÖZVÉLEMÉNY -- OPINIO PUBLICA 2286, 2493, 2498, 2499, vö. Rumor KERESZTÉNY HUMANIZMUS -- HUMANISMUS CHRISTIANUS 1676 KRISZTUS ÁLDOZATA -- SACRIFICIA CHRISTI -- a b@nbocsánat forrása 1851 -- a kereszten 616--17 -- beteljesítette az ószövetségi áldozatokat 1330 -- egyetlen és tökéletes áldozat 2100 -- egyetlen és végs~ 613--14, 1545 -- és a Sz@zanya 964 -- és az Eucharisztia 1367 -- jelentése 545, 606 -- minden papi szolgálat forrása 1566 KRISZTUS JELENLÉTE -- PRAESENTIA CHRISTI IN EUCHARISTIA -- a papban 1348 -- az Eucharisztiát ünnepl~ közösségben 1348 -- az igeliturgiában 1088, 1349 KRISZTUS MEGDICS`ÜLÉSE -- GLORIFICATIO CHRISTI 124, 312, 429, 663, 1335 KRISZTUS 436--40, 453 -- egyszülött Fiú 441--45, 454 -- Isten látható képmása 241, 477, 1559 -- Jézus 430--35, 452 -- megtestesült Ige 456, 461--63 -- mennyb~l alászállása 440, 1001 -- menyasszonya az Egyház 757, 772-73, 796, 808, 823, 867, 926, 1617 -- Szentháromság személye 249, 258--59 -- Szentlélekt~l fogantatott 437, 484--86, 490--93, 496, 498--99, 502, 504--05 -- tesben megjelent Ige 51, 423, 461, 476--77 -- teste az Egyház 787--96, 805 -- tevékenységének szentsége az Egyház 1118 -- Úr 446--51, 455 KRISZTUS ÉS A SZENTLÉLEK -- CHRISTUS ET SPIRITUS SANCTUS -- Krisztus ajándékozza a Szentlelket 667, 730--31, 739, 1287 -- Krisztus és a Szentlélek kapcsolata 739, 747, 797, 1108 -- Krisztus misztériuma és a Szentlélek 1099, 1104--07 ISTEN ÖRÖK FIA -- FILIUS AETERNUS DEI, vö. Szentháromság -- a világegyetem oszlopa és ~re 320, 703 -- Els~szülött a sok testvér között 2790 -- emberi természet fölvétele 461--63, 485, 488, 497 -- Isten Fia 441--45 -- Isten tervének beteljesedése 128 -- Közvetít~ 291--92 -- Krisztus az Atya kinyilatkoztatása 73, 221, 238--42, 2798 -- Krisztus eljövetelének céljai 217, 456--60 -- Krisztus fiúi imádsága 2605 -- Krisztus megtestesülése 479, 485, 488, 497, 723 -- Krisztus út a Atyához 2609 -- Mária Krisztus Anyja 508--09 KRISZTUS TERMÉSZETE -NATURA CHRISTI -- az él~ Isten Fia 153 -- emberi megismerése 472 -- engedelmes az Atya iránt 536, 539, 606, 2600, 2824 -- feltámadás istenségének bizonysága 653 -- igaz Isten és igaz ember 464--69, 480--82 -- Krisztus emberi akarata 475 -- Krisztus emberi természete 470--78, 481--82 -- Krisztus értelme 482 -- Krisztus isteni természete 211, 447 -- Krisztus szíve 478 -- Krisztus teste 476--77 KRISZTUS LELKE -- SPIRITUS CHRISTI, vö. Szentlélek -- és az apostolok 1120 -- és az Ország 2832 -- szerint cselekedni 2752 -- tevékenysége 2832 KRISZTUS ÉLETÉNEK MISZTÉRIUMAI -- MISTERIA VITAE CHRISTI 512--18 KRISZTUS ÉS AZ EGYHÁZ -- CHRISTUS ET ECCLESIA -- az egyetlen ajtó 754 -- az Egyház alapja 2, 424, 551--53, 771, 778, 807, 864, 874 -- az Egyház Feje 2, 424, 551--53, 771, 778, 807, 864, 874 -- az Egyház kezdete 2, 424, 551--53, 771, 778, 807, 864, 874 -- az Egyház kiindulópontja 424, 763--67 -- az Egyház oszlopa 820, 822--24, 830, 837, 869, 1076, 1547 -- az Egyház Tanítóhivatalának kiindulópontja 88 -- Egyház és keresztség 1261 -- Egyház és közösség 787--89 -- eljövetele az Egyház beteljesedése 769 -- határozza meg az Egyház tulajdonságait 811, 889--90 -- vezeti az Egyházat 551, 852, 1547 KRISZTUS MEGSZÓLÍTÁSAI -- APPELATIONES CHRISTI -- Amen 1065 -- angyalok világának feje 331, 333, 351 -- Atya akaratának teljesedése 2824 -- Atya kinyilatkoztatása 73, 221, 238--42, 2798 -- Békességünk 2305 -- Bíró 1051, 1059 -- Dávid Fia 439, 559 -- Élet 2697 -- Élet kenyere 1338, 1406, 2837 -- Él~ 625--26, 640, 662 -- Emberek megszentelése 2813 -- Emberek pásztora 160, 754 -- Emberek világossága 280, 748, 1243 -- Emberfia 440, 460 -- Emberiség els~szülötte 381, 2790 -- Embert b@nt~l szabadító 360, 420--21, 549, 976, 981--82, 987, 2637 -- evangelizáció és prédikáció forrása 49, 74--76 -- Fölkent 453 -- Föltámadás és élet 994 -- Igaz és egyetlen Közvetít~ 65--67, 480, 667, 771, 846 -- Igazság 2466 -- Ige 241, 456--60 -- Imádság tanítómestere 2601, 2607--15, 2621, 2674, 2707, 2722, 2759, 2765--66, 2773, 2775 -- Írások beteljesedése 2763 -- Isten Báránya 608 -- Isten Fia 423--24, 441--45, 454, 1286, 2783 -- Isten kinyilatkoztatása 50, 53, 151, 240, 272, 385, 2583, 2812 -- Isten népének feje 747, 753, 782, 792--95, 807, 947, 1698 -- Isten temploma 1197 -- Istent~l küldött 422, 437 -- Jézus 430--35, 452, 2666 -- katekézis szíve 426--29 -- kegyelem forrása 1642 -- keresztény élet középpontja 1618 -- Kiengesztelésünk 433, 620, 1449, 2795, 2839 -- Király 783, 786, 908, 2105 -- Közbenjáró 51, 65--67, 257, 294, 2574, 2634 -- Közvetít~ 51, 65--67, 257, 294, 2574, 2634 -- Krisztus 436--40, 453, 486, 629, 690, 695, 727, 745, 783, 1289 -- Lélek és test orvosa 1421, 1458, 1484, 1503--05, 1509 -- Megváltó 401, 616, 622, 679, 1026, 1069, 1235, 1476, 1992 -- Messiás, 440, 453, 547 -- Mester 108, 561 -- mintakép 564, 896, 1477, 2740, 2825, 2862 -- Nemzetek világossága 280, 748, 1243 -- Ország Hírnöke 567, 865 -- Papa 783, 1141 -- Próféta 783, 904 -- remény forrása 1820 -- Szentírás egyetlen Igéje 101--04 -- Szentírás középpontja 112, 117, 122, 124, 126, 129, 133--34, 139, 158 -- Szeretet mintaképe 782, 1616, 1825 -- Szolga 565, 623, 608 -- Szószóló 519 -- Sz~l~t~ 755, 2074 -- Tanító 108, 561 -- Test feje 747, 753, 782, 792--95, 807, 947, 1698 -- Tisztaság mintaképe, 2345, 2348, 2394 -- Törvény célja 1953, 1965, 1977 -- Új Ádám 359, 411, 504 -- Úr 202, 209, 446--51, 455, 668--69 -- Út az Istenhez 51, 65--67, 257, 294, 2574, 2634 -- Üdvösség misztériuma 774 -- Üdvözít~ 389, 846, 1019, 1359, 1507, 1584, 1741, 1846 KRISZTUS TESTE -- CORPUS CHRISTI -- és a kenyér átváltozása 1106, 1333, 1353, 1376, 1411, 1413 -- és a közösség 1385 -- és a mindennapi kenyér 2835, 2837, 2861 -- és a Szentlélek 797--98, 1084, 1108 -- és az Eucharisztia 1323, 1331, 1339, 1374--75, 1382, 1391, 1393, 1416 -- és Krisztus halála 627, 630 -- és Krisztus-hív~k közössége 948, 960 -- és Mária 466, 488, 973 -- feláldozása 606, 610, 621 -- feltámadása 640, 645--46, 648, 657 -- igaz embersége 476 -- megdics~ülése 659 -- nem látott romlást 627 -- tisztelete 103, 141 LITURGIA ÉS KRISZTUS MISZTÉRIUMAI 1164--65, 1201, 1204, vö. Liturgia -- Krisztus áldozata 1341, 1358, 1362--72, 1409, vö. Sacrificium -- Krisztus jelenléte az Egyházban 775, 779, 1119 -- Krisztus papsága 941, 1544--45 MEGJELENÍTETT KRISZTUS-MISZTÉRIUM -- MYSTERIUM CHRISTI ACTUALE REDDITUM -- élni Krisztusban 2038 -- feltámadni Krisztussal 1002--04 -- hinni Krisztusban 161, 1709, 1715, 2074 -- hitoktatás 90, 1075 -- követni Krisztust 1694 -- közösség Krisztussal 519, 521, 562, 957, 977, 985, 989, 1025, 1196, 1303, 1309, 1331, 1361, 1382, 1391, 1395--96, 2014, 2182 -- Krisztus követése 916, 918, 923, 932, 1435, 1697, 2053, 2232--33, 2253, 2466, 2708 -- Krisztus misztériuma a liturgiában 1174 -- Krisztus misztériuma az imádságban 2708 -- Krisztus szeretete 478, 609 -- Krisztus szerint élni 2046 -- Krisztus tagjának lenni 1213, 1241, 1265, 1271--72, 1279 -- Krisztus tanúi 942, 995, 1816 -- Krisztus új szövetsége 762, 781 -- Krisztus-misztérium közös vonásai 516--18 -- meghalni Krisztusban 1005--14, 1681 -- megtérés Krisztushoz 1426--28, 1470 -- szeretni Krisztust 166 KRISZTUS DICS`SÉGES ELJÖVETELE -- el~íze a színeváltozás 556 -- felkészülés rá 522--24 -- id~pontjának bizonytalansága 673--74, 1040, 2772 -- ,,Jöjj el, Uram Jézus!'' 2853 -- várása 840 KRISZTUS ELJÖVETELE -- els~ 122 -- második 2612 -- másodi k és az utolsó ítélet 1040 KRISZTUS ENGEDELMESSÉGE -- CHRISTI SUBMISSIO -- a törvény iránt 527 -- az Atya iránt 1009, 1019 -- hatásai 517 -- szülei iránt 532, 564 KRISZTUS FÖLTÁMADÁSA -- RESURRECTIO CHRISTI, vö. Krisztus -- a Szentháromság m@ve 648 -- egyedülálló volta 646 -- emlékezete 1163, 1166--67, 1337 -- jelentése 272, 638, 651--55 -- jövedölései 652 -- Krisztus megjelenései 641--44, 645 -- napja 1166--67, 2191 -- napja mint új teremtés 2174 -- testi valósága 645--46 -- történeti esemény 639, 643--45, 656 -- transzcendens esemény 645--48, 656 -- üdvtörténeti jelent~sége 654--55, 658 -- üres sír 640 -- végs~ igazság 638, 651, 653, 991 -- és a megigazulás 519 -- és az emberek feltámadása 992--1004 KRISZTUS GYERMEKKORA -- INFANTIA 527--30 -- bemutatás a Templomban 529 -- Epifánia 528 -- körülmetélés (Circumcisio) 527 -- menekülés Egyiptomba 530 -- názáreti élet 531--534 -- pásztorok 437 -- születés 525--26 KRISZTUS HALÁLA -- MORS -- hatása 634, 636--37 -- jelentése 634, 636--37 -- Krisztus pokolraszállása 631--37 -- mint áldozat 606--18 -- mint megváltás 573, 599--605, 619 -- temetése 624--30 -- és a keresztség 628, 790, 1214 -- és az üdvösség terve 571--72 KRISZTUS HÚSVÉTJA -- PASCHA -- beteljesedés 731 -- beteljesedése Isten Országában 1403 -- és a keresztények 793 -- és az Eucharisztia 1340, 1362--66 -- eseménye 640 -- következményei 1225, 1449 -- napja 1170 -- ünneplése a keresztényeknél 1096 -- végs~, Egyházé, 677 -- végs~, keresztény 1680--83 KRISZTUS IMÁDSÁGA -- ORATIO -- imádkozó Jézus 2599--2606, 2701, 2741 -- Jézus az imádság tökéletes példája 2620 -- Jézus f~papi imája 2604 -- Jézus órájának imádsága 2746--51, 2758 -- Krisztus meghallgatja az imádságot 2616 -- Krisztus tanít imádkozni 2607--15, 2621 -- Miatyánk 2759--2865 KRISZTUS JELENLÉTE -- PRAESENTIA CHRISTI -- a földi liturgiában 1088 -- az Eucharisztiában 1374, 1378--79, 2691 KRISZTUS KÖVETÉSE -- SEQUELA CHRISTI 520, 618 -- a keresztények els~dleges hivatása 2232, 2253 -- és az Istennek szentelt élet 916, 918, 923, 932, 1618 -- hatásai 1694 -- igazságban 2466 -- mint b@nbánati forma 1435 KRISZTUS MÁSODIK ELJÖVETELE -- célja 217, 457--58, 460, 678--79, 681--82 -- jelent~sége 673 -- vágya és reménye 671, 673 -- és a rekapituláció 1042--43, 2818 -- és a végítélet 1038--40 -- és az Egyház 769 -- és az Egyház végs~ megpróbáltatása 675--77 KRISZTUS MENNYBEMENETELE -- ASCENSIO -- jelentése 662, 664--65, 668 -- következményei 661, 663, 666--67 -- Krisztus megdics~ülése 312 -- utolsó megjelenés 659 -- ünnepe 2177 KRISZTUS NYILVÁNOS ÉLETE -- VITA PUBLICA -- apostolok küldése 553, 858--862, 873, 877, 935, 981, 1122, 1536, 1575 -- bevonulás Jeruzsálembe 559--60, 570 -- fölmenetel Jeruzsálembe 557--58, 569 -- gyógyítások 517, 582, 695, 1151, 1505, 2616 -- Jézus testvérei 500 -- keresztség 535--37, 1223--25 -- kísértések 538--40, 566 -- Krisztus és a törvény beteljesítése 577--82, 592 -- nyilvános élet kezdete 535 -- Ország hirdetése 543--46 -- ördög@zések 550, 1673 -- színeváltozás 554--56, 568 -- utolsó vacsora 610--11, 1339--40 -- vádak Jézus ellen 574--76 KRISZTUS PRÉDIKÁCIÓJÁNAK F` TÉMÁI -- PAEDICATIO ET EIUS ARGUMENTA PRINCIPALIA -- a Szentlélek nyilatkoztatja ki ~t 728 -- bálványimádás 2113 -- boldogságok 1716--17, 1820 -- botrány 2285 -- b@n 1858 -- b@nbánat és kiengesztel~dés 1441, 1443 -- eskü 2153--54 -- felebarát szeretete 1970, 2196 -- feltámadás 993 -- Gehenna 1034 -- házasság 1614--15, 2382 -- házastársi h@ség 2380 -- Isten országa 541--46, 2826 -- Isten szeretete 2055, 2083, 2093, 2133--34 -- kötelességek a család iránt 2218 -- mások javának tisztelete 2412 -- megbocsátás 1933, 2262, 2842 -- meghívás a megtérésre 1427, 1430, 1439, 1989, 2608 -- örök élet 2052 -- parancsolatok 2054, 2076, 2083 -- szegények szeretete 2443, 2449, 2463 -- szegénység 2544, 2546 -- szeretet 1823, 2055 -- tisztaság 2336 -- utolsó napok 678 -- virrasztás 2730 KRISZTUS SÍRJA -- SEPULCRUM -- mint jel 640, 657 -- szimbóluma az oltár 1182 KRISZTUS SZENVEDÉSE -- PASSIO CHRISTI, vö. Christus -- agónia a Getszemáni kertben 612 -- felajánlása 621 -- hatásai 1708, 1992, 2020 -- jelentése 713 -- kapcsolat vele 1521--22, 1532 -- megfeszítés és áldozat 616--17 -- órája 730 -- szükségessége 607 -- története 595--98 KRISZTUS SZERETETE -- Jézus Szíve: irántunk való szeretetének szimbóluma 478, 2669 -- új parancsa 1823 -- jele a sznevedése értünk 605, 616, 1825 KRISZTUS TESTE -- az élet eledele 728, 787, 1384, 1391, 1406, 1524 KRISZTUS TESTÉNEK TAGJAI -- MEMBRA CORPORIS CHRISTI -- a keresztények 521, 738--39, 793, 795--96, 1988 -- egysége és közössége 790--91, 797, 947, 953, 1368, 1396, 1469 -- életelvük a Szentlélek 798 -- különböz~sége 791, 873 -- megoszlásai 821 -- születésük 1213, 1267 KRIZMA -- CHRISMA, vö. bérmálás -- és a bérmálás 1289, 1297, 1300, 1312, 1320 -- konszekrálása 1297 -- ~rzése 1183 -val megkenés 1241, 1289, 1291, 1294, 1312, 1574 KULTÚRA -- CULTURA/AE -- fejl~dése és Isten Országa növekedése 2820 -- különböz~sége és a hitoktatás 24, 854 -- különböz~sége és az Egyház egysége 814 -- természetes törvény 1957 -- tiszteletben tartása 2441 -- és a házasság 1606 -- és a kommunikáció 2493 -- és a közjó 1908 -- és a liturgikus szertartások 1145, 1149, 1204, 1207, 1668, 1686 -- és a munka 2184 -- és a pihenés 2184 -- és a részvétel a közéletben 1915, 1917 -- és a szabadság 1740 -- és a szocializáció 1882 -- és a szolidaritás 361 -- és az erkölcsi élet 909, 2524 -- és az Evangélium 2527 KÜLDETÉS -- MISSIO/NES -- apostoloké 2, 551, 858--60, 1122, 1223 -- diákonusoké 1570 -- Egyházé 6, 730, 738, 768, 782, 811, 831, 849--56, 873 -- fölszentelt szolgáké 931--33 -- házastársaké 2367 -- Krisztusé 430, 436, 438, 440, 534, 536, 606, 608 -- minden néphez 1122, 1533, 1565, 2044, 2419 -- összekapcsolt, Fiúé és Szentléleké 689--90, 702, 727, 737, 743, 2655 -- Péteré 552 -- püspököké 2068 -- Szentléleké 244, 485, 716, 1108 -- szül~ké 2226 -- Sz@z Máriáé 489, 969 -- Tanítóhivatalé 890 -- világi híveké 897--913 KÜRIOSZ -- KYRIOS 209, 446 KYRIE ELEISON 2613 LAKOMA -- CONVIVIUM -- Bárányé, mennyegz~s 546, 1244, 1335 -- eucharisztikus 1390, 1391, 1397, 1408, 1617 -- húsvéti 1323 1340, 1382--1401 -- Istennel 1027 -- mennyei 1036, 1344 -- mennyországi 1642, 1682, 2618, 2770, 2837, 2861 -- messiási és a b@nösök 589 -- ünnepi és a megtérés 1439 -ra szóló meghívás és vasárnap 1166 LEHELET -- FLATUS -- mint a Szentlélek képe 691, vö. Szentlélek LEKCIONÁRIUM -- LECTIONARIUM 1154 LÉLEK -- ANIMA -- Eucharisztia kegyelemmel tölti el 1323, 1402 -- eledele Isten Igéje 127, 131 -- emberé 1934 -- gyógyítói a szentségek és a b@nbocsánat 978, 981, 1520 -- jelentése 363 -- keresztség és bérmálás karaktere a lélekben 1280, 1304, 1317 -- Krisztusé 466, 467, 470--72, 624--26, 630, 632, 637, 650 -- orvosa Krisztus 658, 1421, 1509 -- szellemi természetének jegyei 33 -- teremtése 33, 366, 382 -- test és Szentlélek 367 -- üdvössége 95, 1023, 1053, 2032, 2264, 2280, 2420, 2458 -- végs~ sorsa 1021, 1051 -be írt természettörvény 37, 1954 -be öntött isteni erények 1813 -- és a b@n 400, 403, 1035, 1456, 1863 -- és imádság 2559, 2562, 2590, 2700, 2703, 2709 -- és test 362--64 -- és test egysége az emberben 327, 362, 364--65, 382, 992, 1004, 1060, 1503, 2332 -- és test megdics~ülése 1042, 1052 -- és test új találkozása a feltámadás 990, 997, 1005, 1016 LÉLEKHÍVÁS -- EPICLESIS -- meghatározása 1105, 1109, 1353 -- betegek kenete kiszolgáltatásakor 1519 -- hatása 1238, 1297 -- házasságkötéskor 1624 -- jelei 699 -- szentmisében 1106 -- és a Miatyánk 2770 LELKI DOLGOK --- REALITATES -- és felfogásuk 1146 LELKI ÉLET -- VITA SPIRITUALIS -- meghatározása 1699 -- egyesülés Krisztussal 2014 -- és a dogmák 89 -- és az Eucharisztia 1374, 1392 -- és vallászszbadság 2188 -- forrása Isten Igéje és az imádság 131, 2687, 2697 -- Lélek szerinti élet 1533, 2848 -- új élet a Lélekben 1698, 1708, 1715 LELKI ER`SSÉG -- FORTITUDO -- Lélek ajándéka 712, 1303, 1831 -- kérése 2846 -- sarkalatos erénye 1805, 1808 LELKI JAVAK -- meghatározása 293, 1050, 1948, 2121, 2548 -- jövend~ életé 662, 2549 -- kölcsönös cseréje 1475--76, 1697 -- közössége 947, 949--53, 955 -- és a gyónás 1468--69 -- és az imádság 2010, 2559, 2590, 2736, 2830 -- és az Istennek szentelt élet 933 LELKI KÜZDELEM -- DIMICATIO -- eredeti b@n következménye 405, 407--09 -- rossz ellen 409--10, 978--79, 1264 -- testé és léleké 2516, 2819, 2846 -- tisztaságért 2520--27 -- és a hit 162, 2573 -- és a keresztény életszentség 2015 -- és a megtérés 1426 -- és az emberi élet 409, 1707 -- és az emberi természet 2516 -- és az imádság 2612, 2725--51, 2846, 2849 , LELKI RESTSÉG -- ACEDIA 1866, 2733, 2755, vö. lustaság LELKI TERMÉKENYSÉG -- FECUNDITAS -- Krisztusból fakad 755, 864, 2074 LELKI VAKSÁG -- Heródesé, Pilátusé és az üdvösség terve 600 -- és a hitbeli kételkedés kétség 2088 LELKIGYARKOLATOK -- EXERCITIA SPIRITUALIA 1438 LELKIISMERET -- és a személy méltósága 1780, 1794 LELKIISMERET -- CONSCIENTIA 1776--1802 -- meghatározása 1776, 1778, 1795 -- formálása 1783--85, 1798, 1802 -- formálása és a tömegkommunikációs eszközök 2496 -- ítélete 1777, 1800 -- jogai és kötelességei 912 -- szava 33, 46, 1706, 1776, 1779, 1795, 2071 -- szavát hallgatni 1779, 1800 -- szerinti cselekevés joga 1782, 1786--89, 1799, 1907, 2106, 2242, 2256 -- és a b@n 1849, 1860, 1865 -- és a b@nbocsánat 1454, 1468, 1493, 1496 -- és a cselekvésmód megválasztása 1786--89, 1799 -- és a fegyveres szolgálat megtagadása 2311 -- és a felel~sség 1781 -- és a jóvátétel 2487 -- és a téves ítélet 1790--94, 1801 -- és az emberi cselekedetek moralitása 1749, 1751, 1796 -- és az emberi méltóság 1700, 1780, 2524 -- és az isteni törvény 1706, 1776, 1778, 1786--87 -- és az okosság 1806 -- és az üdvösség 847 -- és hit 160, 162, 1802 -- és megtérés 1435, 1453, 1797, 1848 -- és tekintély 1903 LELKIISMERETI TILTAKOZÁS -- OBIECTIO CONSCIENTIAE, vö. engedelmesség megtagadása LELKIISMERETVIZSGÁLAT -- EXAMEN CONSCIENTIAE, vö. b@nbánat -- gyónás el~tt 1454, 1456 -- szentségek vétele el~tt 1385, 1454, 1456, 1482, 1779 -- út a megtéréshez 1427--29, 1435 LELKIOLVASMÁNY -- LECTIO DIVINA -- és a liturgia 1177 -- és az elmélkedés 2708 LELKIPÁSZTORKODÁS -- PASTORALIS -- és a népi vallásosság 1676 -- és a püspökök 886, 896, 927, 1560 -- és az igehirdetés 132 -- missziós céljai 857 -- plébániai 2179 -- vegyes házasság esetén 1636 LELKIPÁSZTOROK -- PASTORES ECCLESIAE -- feladatai 801, 857, 1551, 1632, 2033, 2038, 2663 -- kiválasztása és küldetése 816, 1575 -- Péter és az apostolok 881 -- plébános 2179 -- püspökök 862, 939, 1558 -- segít~i a világi hív~k 900--01 LELKISÉG -- SPIRITUALITAS -- keresztény fajtái 2693 -- különböz~ fajtái 2684 LEMONDÁS GAZDAGSÁGRÓL -- RENUNTIATIO DIVITIIS 2544, 2556 LIMBUS 1261, vö. Baptismus, Exsequiae LITÁNIÁK -- LITANIAE 1154, 1177 LITURGIA -- céljai 1068 -- Egyházéban részvétel 1273, 1389 -- és a népi vallásosság 1674--75 -- és az angyalok 335 -- és Mária 721 -- földi 1088--89 -- húsvéti 1217 -- jelentése 1069--70 -- keleti 948, 1182, 1240, 1623 -- mennyei 1090, 1137--39, 1326 -- zsidó és keresztény 1096 isteni személyek a liturgiában -- Personae divinae in liturgia -- a Szentháromság m@ve 1076--1109 -- az Atya mint forrás és cél 1077--83 -- Krisztus 1084--90, 1097, 1136, 2655 -- Krisztus mint központ és F~pap 662, 1070, 1088 -- Szentlélek 688, 1091--1109 liturgia elemei -- elementa celebrationis liturgicae -- ének és zene 1156--58 -- jelek és szimbólumok 1145--52 -- szavak és cselekmények 1153--55 -- szentképek 1159--62 liturgia értelmezése -- interpretatio liturgiae -- a hagyomány része 1124 -- a hit válasza 1083 -- a katekézis kiváltságos helye 1074 -- az Egyház cselekménye 1071--72 -- és a különböz~ kultúrák 1204--06 -- forrás és csúcs 1074 -- jelenvalóvá teszi az üdvtörténet eseményeit 1104 liturgia helyei -- loca ad cultum celebrandum 1179--86, 1198--99 Liturgia Horarum, 1174--78 -- céljai 1174 -- eredete 1096 -- hatásai 1437 -- Isten népének imádsága 1173 -- jelentése 1174, 1178 -- résztvev~i 1175 -- szerkezete 1176--77 -- végzésének helye 2691 liturgikus esztend~ -- annus liturgicus 1168 -- a húsvéti misztérium kifejtése 1171 -- alapja a húsvéti misztérium 1168--69 -- az id~ liturgikus értelmezése 1095 -- megemlékezés a Boldogságos Sz@z Máriáról 1172, 1370 -- megemlékezés a szentekr~l 1173 -- ünnepek 2177 liturgikus id~ -- Tempus liturgicum 1163--78 liturgikus ünneplés -- Celebratio liturgica -- keresztségé 1234--45, 1278 -- bérmálásé 1297--1301, 1321 -- Eucharisztiáé, 1330, 1345--55, 1363 -- hagyományai és a katolicitás 1200--03 -- temetésé 1684--90 -- házasságé 1621--24, 1631, 1663 -- egyházi rendé 1572--74, 1597 -- b@nbánaté 1480--84 -- betegek kenetéé 1517--19, 1531 -- szolgálatai 1142--44 -- változó elemei 1125 -ben a húsvéti misztérium 1067--68 mennyei liturgia résztvev~i -- liturgiam caelestem celebrantes 1137-- 39 -- F~ és a tagok 1142--43 -- közösség és csoportok 1140--41, 1144 -- szentségi liturgia résztvev~i 1140--44 vasárnap -- dies dominica 1166--67 -- az Eucharisztia ünneplésének kiváltságos napja 2177--79 -- az Úr napja 1166--67 LITURGIKUS ESZTEND` -- ANNUS LITURGICUS -- alapja és magva a vasárnap 1193 -- leírása 1168--71 --ben b@nbánati id~k 1438 -- és az imádság 2698 LITURGIKUS IMÁDSÁG -- helye a templom 2691, 2695 LITURGIKUS ZENE -- MUSICA LITURGICA 1156--58 LOPÁS -- FURTUM -- meghatározása 2408 -- gyökere 2534 -- jóvátétele 2412 LUSTASÁG -- PIGRITIA, vö. Acedia -- lelki restség 2094 -- mint f~b@n 1866 MAGÁNTULAJDON -- PROPRIETAS PRIVATA -- általános rendeltetése 2402--06, 2452 -- tisztelete 2409 -hoz való jog 2211, 2401, 2403, 2406, 2411 MÁGIA -- MAGIA 2115--17 MAGNIFICAT 722, 2629 MAI NAP -- ,,HODIE'' -- Istené és az imádságé 1165, 2659--60, 2836 MANNA 1094, 1334 MARANA THA 451 BOLDOGSÁGOS SZ$Z MÁRIA -- mentes az eredeti b@nt~l 966 -- Krisztus Anyja 437, 456, 484--87, 723--26 Egyház és Mária -- Ecclesia et Maria -- az Egyház el~képe 967 -- az Egyház példaképe 967 -- benne az Egyház elérte tökéletességét 829 -- helye a Egyház misztériumában 773, 963--72 -- lelki anyasága 501 Mária az üdvrendben -- Maria in Oeconomia Salutis -- az angyali üdvözletben 484, 490 -- beleegyezése 148, 490, 494 -- eleve elrendelése 488--89, 508 -- és a Szentlélek m@ve 721--26 -- foganása 437, 456, 484--86, 495, 723 -- kegyelem közvetít~je 969 -- látogatása Erzsébetnél 717 -- mennybevétele 966 -- mentes az eredeti b@nt~l 411 -- szepl~telen fogantatása 490--93 -- szüzessége 496--98, 502--07 Mária nevei -- Denominationes Mariae -- Bölcsesség Széke 721 -- Egyház Anyja 963--70 -- Egyház eszkatológikus képe 967, 972 -- Él~k Anyja 494, 511 -- Isten Anyja 466, 495, 509 -- Kegyelemmel teljes -- Gratia plena 722, 2676 -- Közbenjáró -- Mediatrix 969 -- Krisztus Anyja 411 -- Mennyekbe fölvett -- Assumpta 966 -- Mindenkor Sz@z 499--501 -- Odigitria, �Útmutató� 2674 -- Oltalmazó -- Adiutrix, 969 -- Panagia, �Egészen Szent� 493 -- Segít~ -- Auxiliatrix 969 -- Szepl~telen -- Immaculata 491--92 -- Szószóló -- Advocata, 969 -- Új Éva 411 -- Úr szolgálóleánya -- Ancilla Domini 510 Mária tisztelete -- Cultus Mariae -- meghatározása 971 -- a liturgikus esztend~ben 1172, 1370 -- imádság Máriához 2675--79 -- Mária ünnepei 2043, 2177 -- nevének tisztelete 2146 Mária mint példakép -- Maria ut exemplar -- a Fiával való egységé 964 -- a hit engedelmességéé 144, 148--49, 494 -- a hité 165, 273 -- a hit tanúja 165, 273 -- a reményé 64 -- az életszentségé 2030 -- az imádságé 2617, 2619 MÁRIA MENNYBEVÉTELE -- ASSUMPTIO MARIAE 966 MÁSODIK PARANCSOLAT -- SECUNDUM PRAECEPTUM 2142--67 MASZTURBÁCIÓ -- MASTURBATIO 2352 MATERIALIZMUS -- MATERIALISMUS 285, 2124 MEGBOCSÁTÁS -- VENIA, vö. Poenitentia et Reconciliatio -- egyedül Istent~l ered 1441 -- elnyerésének igaz útja 1434, 1437, 1452 -- elnyerésének útja a szentségek 987, 2839 -- eredete Isten kegyelme 2010 -- és megtérés 2608 -- hatalma 981 -- hatásai 1443, 1473 -- iskolája a család 1657, 2227 -- Isten mindenhatóságának jele 277 -- jogtalanságot elkövet~vel szemben 2840, 2845 -- kérése az imádságban 1425, 2631, 2838--45 -- ki van zárva Szentlélek káromlása esetén 1864 -- minden b@nre lehetséges 982 MEGBOCSÁTÁS ÉS KIENGESZTEL`DÉS -- REMISSIO ET RECONCILIATIO -- alapja a b@nbocsánat 2844 -- az Egyházzal 1443--45 -- helye az Egyház 755 -- Isten ajándéka Krisztusban 433 -- keresztényeké az Egyház egységében 822 -- útjai 981, 1449, 1455 MEGEMLÉKEZÉS -- MEMORIA -- angyalokról 335 -- az üdvtörténet ószövetségi eseményeir~l 1093, 2170 -- Isten csodatetteir~l 1103 -- Jézus Krisztusr~l és áldozatáról 1333, 1341--44, 1394 -- Krisztus szenvedésér~l és feltámadásáról 1163, 1167, 1354 -- megholtakról 958, 1032 -- szentekr~l 957, 1173, 1195 -- teremtésr~l 2169 MEGFIZETÉS -- RETRIBUTIO DIVINA (aeterna) 1021--22, 2016 MEGHAJLÁS -- OBSEQUIUM -- a Tanítóhivatallal szemben 891--92 MEGHÍVÁS ISTEN RÉSZÉR`L-- APPELLATIO, vö. hivatás -- életszentségre és a laikusok 941 -- Isten fiaié 2232--33 -- keresztény családi életre 2205--06 -- papságra 1578 -- tisztaságra 2349, 2359 -- titokzatos test egységébe és az Eucharisztia 1396 -- és a héber nép 839 -- és a kegyelem 2000 -- és a Tízparancsolat 1962 -- és az ember 29, 160, 545, 2461, 2566--67 -- és az Istennek szentelt szüzek és özvegyek 922 MEGHOLTAK -- testének tisztelete 2300 MEGIGAZULÁS -- IUSTIFICATIO -- meghatározása 1987, 1989, 1991--92 -- alapja 402, 617, 654, 1987, 1992 -- és megbocsátás 2018 -- és megtérés 1989 -- hatásai 1266, 1990 -- Isten szeretetének legnagyobb m@ve 1994 -- útjai 1446, 1996, 2001 MEGISMERÉS -- COGNITIO -- b@né 708, 1859 -- hité 23, 186 -- igazságé 74, 94, 851, 2822 -- Istené az emberben 31--38, 40, 50, 158, 261, 286, 356, 2197, 2614 -- jó és rosszé 396, 1734 -- Krisztusé az emberben 428--29, 471--74, 1792, 2708, 2715 -- teremtésé mint Isten ajándékáé 216, 283, 287 -- teremtett és teremtetlen valóságé 2500 MEGKÍVÁNÁS -- CUPIDO, vö. b@nös vágy--concupiscentia és vágy-- desiderium -- mások javaié 2534, 2536 -- megfékezésének indokai 2541 -- oka 1607, 2259 -- uralom fölötte 377, 2552 MEGKÜLÖNBÖZTETÉS -- DISCRETIO -- emberi állapotoké 407, 1780 -- földi javaké és használatuké 1729 -- karizmáké 800 -- kísértéseké 2847 -- mint a Szentlélek ajándéka 2690 -- vallásos érzéké és a népi vallásosságé 1676 MEGNYILVÁNULÁS -- MANIFESTATIO -- Isten hatalmáé 294, 707, 2519 -- Isten jóságáé 294, 707, 2519 -- Isten Országa eljöveteléé 570 -- Isten szépségéé 294, 707, 2519 -- Jézus Krisztusé 486, 528, 535, 639, 660, 1224 -- Szentléleké 697, 951 MEGOSZLÁS -- b@ne 817 MEGOSZLÁSOK -- DIVISIONES -- jeruzsálemi hatóságoké Jézussal kapcsolatban 595--96 -- keresztények között és következményei 855 -- legy~zése az Egyházban 791, 866 -- oka keresztények között 821 -- tanítványoké 1336 -- és a Miatyánk 2791--92 MEGSZENTELÉS -- SANCTIFICATIO -- a liturgia rendeltetése 1070 -- a Miatyánkban 2807--15, 2858 -- a Szentlélek sajátos tevékenysége 703 -- a Szentlélek teszi teljessé 2818 -- anyagi dolgoké 1670 -- az Egyház küldetése 824, 827 -- Egyház a Szentlélek küldetése 767 -- elemei az Egyházon kívül 819 -- és a szentségek 1123, 1152, 1668, 1677 -- napoké és óráké a zsolozsmában 1174 -- püspökök feladata 893 -- szül~k szerepe 902 -- ünnepeké 2187 MEGSZENTEL`DÉS -- SANCTIFICATIO -- a házasságban 1637 -- és az Istennek szentelt élet 928 -- és megigazulás 1989, 1995 -- eszköze az emberi munka is lehet 2427 -- forrása a kegyelem 1999, 2001 -- hivatása 2813 -- végs~ Krisztus áldozata által 1540 MEGSZENTSÉGTELENÍTÉS -- PROFANARE 2120 MEGSZÓLÁS -- DETRACTIO -- erkölcsileg elfogadhatatlan 2477 -- következményei 2479 MEGTÉRÉS -- CONVERSIO -- föltételei 1490, 1848 -- forrásai 1436--37 -- hiányosságai és a téves ítélet 1792 -- katekumenátus megérleli 248 -- látható hatásai 1430, 1440 -- megvalósítása 1435 -- Szent Pálé 442 -- Szent Péteré 1429 -- Szentlélek ajándéka 1098, 1433 -- szívé és a hegyi beszéd 2608 -- szívé és a próféták 2581--84, 2595 -- szükséges a társadalmi változásokhoz 1886--89, 1896 -- szükségesége 821, 1430--33, 1856, 1888, 2608--09, 2708 -- útja 385, 1502 -- visszautasítása 591 -re szóló meghívás 160, 545, 981, 1036, 1428 -- és a b@nbánat különböz~ formái 1430--32, 1434 -- és a b@nbánat szentsége 1422--23, 1439, 2042 -- és a kegyelem 1991, 2000, 2010, 2027 -- és a keresztény beavatás 1229 -- és a lelkiismeret 1797 -- és a megigazulás 1989, 1993 -- és a régi törvény 1963 -- és az emberi el~ítéletek 2092 -- és az emberi törékenység 1426 -- és az imádság 2708, 2731, 2754, 2784 -- és b@n és tisztulás 1472, 1486, 1856 -- és Isten országa 1470, 2612 -- és János keresztsége 720, 523, 535 MEGTESTESÜLÉS -- INCARNATIO 461--63 -- az Ige megjelenése 477 -- el~készítése 522--23 -- emberi lélek fölvétele 472 -- és a fölvett emberi természet 470 -- és a hüposztatikus egység 466, 468, 483 -- és a mennybemenetel 661 -- és az emberi akarat 475 -- és Krisztus megfesthet~ emberi arca 476 -- hatásai 432, 521 -- hite 463, 465 -- jelentése 461, 464, 479, 483 -- megfelel~ségének érvei 465--68 -- misztériuma 359, 464, 499 -- történetileg nézve 423 -t tagadó eretnekségek 465--68 MEGTESTESÜLÉS INDOKAI -- RATIONES INCARNATIONIS -- a b@nbocsánat 456--57 -- az ember részesedése az isteni természetben 460 -- az üdvösség 456--57 -- az új teremtés kezdete 504 -- Isten szeretetének megismerése 458 -- példaadás az életszentségre 456--57 MEGÚJÚLÁS -- RENOVATIO -- az id~k végén 1043 -- Egyházé 670, 821, 827, 1428 -- forrásai a szentek 828 -- fürd~je a keresztség 1215 MEGVÁLTÁS -- REDEMPTIO -- áldozata Krisztus halála 613, 616 -- az evangelizáció szíve 571, 601 -- eszköze az Egyház 776 -- ígérete és az angyali üdvözlet 55, 64, 601 -- lényege csak hittel fogható fel 573 -- mindenkinek szól 605 -- misztériuma Krisztus élete 517, 635, 1067 -- m@vének kiterjesztese 634 -- szolgálója Mária 494, 508 MEGVÁLTÓ -- REDEMPTOR, vö. Krisztus MÉLTÓSÁG -- DIGNITAS -- családtagoké 2203 -- emberi testé 364, 1004 -- férfié és n~é egyenl~ 369, 2334 -- házastársaké egyenl~ 1645 -- házastársi szereteté 1601, 1603, 1632, 1638, 1660 -- Isten gyermekeié egyenl~ 872, 1468, 1692, 1698, 1934 -- Isten népéé 782, 786 -- másoké és a botrány 2284--2301 -- papoké 1587, 1595 -- teremtmény emberé 306, 308 MENNY -- CAELUM -- boldogsága 1729 -- dics~sége és a Egyház 769, 778, 1042, 1053 -- polgárai a keresztények 2796 -- szépsége 32 -- és a Miatyánk 2794--96, 2802 -- és föld teremtése a Hitvallásban 198, 279, 325 -- és föld teremt~je Isten 212, 216, 269, 287, 290 MENNYBEMENETEL -- ASCENSIO -- Krisztusé 659--64, 665--67 MENNYEK ORSZÁGA -- dics~sége és a remény 1821 -- jelentése 326, 1024--26, 2794--95, 2802 -- és a boldogságok 1716, 1724--25 -- és a cölibátus 1579, 1618--19 -- és a kulcsok 553 -- és a remény 1817--18 -- és a szegénység 544, 2544, 2547, 2556 -- és a szüzesség 1579, 1618--19 -- és a Törvény 577, 1964 -- és az Egyház 865 -- és Isten akarata 2826 -- és Krisztus 541, 567, 763 -- és Krisztus húsvétja 541, 567, 763 MENYEGZ` -- NUPTIAE -- Bárányé 1244, 1329, 1602, 1612, 1642, 2618 -- kánai 1613, 2618 -- misztikus 923 --s lakoma a mennyek országában 1027, 1335 MÉRTÉKLETESSÉG -- TEMPERANTIA -- meghatározása 1809 -- és a tisztaság 2341, 2517, 2521 -- és az anyagi javak 2407 -- gyümölcsei 1838, 2290 -- sarkalatos erény 1805 MESSIANISMUS -- ál-messianizmus 675 -- millenarizmus 676 MESSIÁS -- MESSIAS, vö. Krisztus -- els~ híre a b@nbeesés után 410 -- Jézus Krisztus 436--40, 528--29, 535, 540, 547 -- országának kezdete Jézus megdics~ülése 664 -- szó jelentése 436, 695 -- várása Izraelben 702, 711--16 -- viszatérése a keresztények reménye, 840 -ra leszállott a Szentlélek 1286 MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS -- INSEMINATIO ARTIFICIALIS -- ember esetében erkölcsileg elfogadhatatlan 2376--77 MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS -- FECUNDATIO ARTIFICIALIS -- erkölcsileg elfogadhatatlan 2377 -- heterológ változata súlyos károkat okoz 2376 MIATYÁNK -- PATER NOSTER -- a Szentírás központja 2762--64 -- ,,Atyánk'' 2779--85, 2798 -- az Egyház imádsága 2767--72 -- az Úr imádsága 2765--66 -- ,,bocsásd meg a mi vétkeinket'' 2838--45, 2862 -- ,,de szabadíts meg a gonosztól'' 2850--54, 2864 -- ,,jöjjön el te országod'' 2816--21, 2859 -- ,,ki vagy a mennyekben'' 2794--96, 2802 -- ,,legyen meg a te akaratod...'' 2822--27, 2860 -- ,,mi'' Atyánk 2786--93, 2801 -- ,,mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma'' 2828--37, 2861 -- ,,ne vígy minket a kísértésbe'' 2846--49, 2863 -- ,,szenteltessék meg a te Neved'' 2807--15, 2858 MINDENSÉG -- UNIVERSUM, vö. Mundus -- az id~k végén 1047, 1060 -- eredete és célja Isten 32, 269, 279, 317, 325 -- szépsége 341, 1147 MISE -- MISSA, vö. Eucharistia MISSZIONÁRIUS -- MISSIONALIS SEU MISSIONARIUS -- buzgóság forrása 828, 851 -- parancsa 849--50 -- törekvése 854 MISZTÉRIUM -- MYSTERIUM -- Egyház egységéé 813--16 -- Egyházé 770--76 -- ember üdvösségéé 122 -- emberé 359 -- hité 2558 -- Istené 42, 206, 234, 1028, 2779 -- Krisztusé 280, 512--60, 639, 654, 1067 -- rossz létezéséé, 309, 385, 395 -- teremtésé 287, 295--301 MISZTIKUS ÉLET -- VITA MYSTICA 2014 MITOLÓGIA -- MYTHOLOGIA/MYTHUS 285, 498 MORALIS, vö. Lex moralis MORALITÁS -- MORALITAS -- alapelve az önszeretet 2264 -- cselekedeteké 1756, 1768 -- és a körülmények 1756 -- és a szándék 1756 -- és az Egyház 2420 -- forrásai 1750--54 -- oltalmazása 2210, 2294, 2498 -- szenvedélyeké 1762--70 MULASZTÁS -- OMISSIO -- betegápolásban 2277 -- b@ne 1853 MUNKA -- LABOR -- értéke 1368, 2428 -- és a gazdasági élet felel~sei 2431 -- és az elbocsátás 2435 -- és Jézus 531, 533, 564 -- és jogos bére 2434 -- és pihenés 1193, 2172, 2184--88 -- jelentése 378, 901, 1609, 1914, 2427 -- lelkipásztori 893, 924 -- megfizetése és a szolidaritás 1940 -hoz való jog 2211, 2433, 2436 MUNKABÉR -- SALARIUM -- igazságos bér 2434 MUNKANÉLKÜLISÉG -- OCCUPATIONIS PRIVATIO -- rossz következményei 2436 -- veszedelmei 2436 MUNKÁSOK SZERVEZETEI -- CONSOCIATIONES OPERARIORUM 2430 MUNKASZÜNET 2435 MUZULMÁNOK -- MUSULMANI 841 MÜSZTAGÓGIA -- MYSTAGOGIA 1075 MYRON, vö. Chrisma NAGYBÖJT -- QUADRAGESIMA 540, 1095, 1438 NAP -- DIES -- általános feltámadásé 364, 989 -- halálé 1682 -- hetedik 345, 2051, 2168--73 -- ítéleté 678, 681, 1040, 1059 -- Jézus feltámadásáé 2174 -- negyven 538, 540, 659 -- nyolcadik 349 -- teremtésé 337, 2169 -- Úré 1166--67, 2170, 2174--88 -- utolsó 841, 994, 1001, 2730 -- ünnep 1389, 2177, 2181, 2185, 2187--88 NEGYEDIK PARANCSOLAT -- QUARTUM PRAECEPTUM 2197--2257 NEMI ER`SZAK -- VIOLATIO 2356 NEMZET, NÉPEK -- NATIO -- békéjét fenyeget~ veszedelmek 2316--17 -- célja a közjó 2237, 2310 -- és az isteni terv 56--57 -- és az üdvösség 64, 543 -- kiirtása b@n 2313 -- közötti igazságosság és szolidaritás 1941, 2241, 2437--42 -- szervezete és a közjó 1911 NEMZETSÉG -- GENS -- szent 782, 1268, 2810 NÉPI ÁJTATOSSÁG -- és a Liturgia Horarum 1178 -- és vallásosság 1676 NÉPI VALLÁSOSSÁG -- RELIGIOSITAS POPULARIS 1674--75 NÉPSZAPORULAT -- INCREMENTUM POPULORUM 2315 NÉV -- NOMEN -- Istené ld. Isten -- Jézusé 432 -- keresztségben 2156--59, 2165 NOÉ -- szövetség Istennel 56, 58, 71 NOÉ BÁRKÁJA -- ARCA NOE 845, 1094, 1219 N` -- MULIER -- az Egyház képe 1368, 2853 -- és a férfi 369, 371--72, 383, 400 -- és a férfi közös hivatása 373, 1603, 2207, 2331 -- és a poligámia 2387 -- és az Istennek szentelt élet 918, 924 -- harmóniája a férfival a Paradicsomban 376, 384 -- házasságtörése 2384 -- házastársi szeretete 2337, 2353, 2360--61, 2522 -- Isten képére lett ~ is teremtve 355, 369--70, 2335 -- kapcsolata a férfival 400, 1606--07 -- kiegészíti a férfit 378, 1605, 1614, 1616, 2333 -- megkívánása 2336 -- méltósága 1645, 2334, 2393 -- papságáról 1577--78 -- szerelmének követelményei 2363 -- törvénytelen kapcsolata férfival 2353, 2390--91 -- védelme 1610 NÖVEKEDÉS -- INCREMENTUM, vö. Augmentum, Progressus et Progressio -- erkölcsi 1784 -- és közjó 1908 NYÁJ -- GREX -- mint az Egyház képe 754, 764 -- pásztorai 861, 881, 893, 1548, 1575, 1586 NYELV-- LINGUA -- emberi 40--43 -- emberi és Isten Igéje 101 -- hité 170--71, 185 -- imádságé 2663 -- jeleké az emberi életben 1146 -- kétértelm@ 2338, 2480 -- szimbólumoké az emberi életben 1146 -- teremtményeké 2500 NYOLC BOLDOGSÁG -- út a boldogságra 1697, 1718, 2546 NYOLCADIK PARANCSOLAT -- OCTAVUM PRAECEPTUM 2464--2513 NYUGALOM -- REQUIES -- szombati 582, 2168--73, 2189 -- vasárnapi 2184--85, 2194 ODATARTOZÁS -- PERTINENTIA -- Egyházhoz, érzéke 1309 -- Krisztushoz 1272, 1296, 2182 OKOSSÁG -- PRUDENTIA -- meghatározása 1806, 1835 -- a közjó követeleménye 1906 -- az erkölcsi ítéletben 1788 -- mint sarkalatos erény 1805--06 OKTALANUL TÚLZOTT GYÓGYMÓDOK -- SAEVITIA THERAPEUTICA 2278 OLAJ -- OLEUM, vö. krizma, megkenés -- jelentése, 695, 1183, 1237, 1241, 1289, 1293--94 -- konszekrálása 1297 OLTÁR -- ALTARE -- Ábrahám építette 2570 -- emberi szív 786, 2655 -- jelentései és az Eucharisztia ünneplése 1383 -- megáldása 1672 -- mennyei 1383, 1589 -- szentsége az Eucharisztia 1372 -- és a keresztáldozat 1182, 1364, 1366--68, 1939 -- és az Új Szövetség 1182 ORSZÁG KULCSAI 551--553 -- hatalma 981--83 -- és a b@nök megbocsátása 979, 981, 1444 -- és Péter 553, 567, 881, 936, 1444 ORTODOX EGYHÁZAK -- ECCLESIAE ORTHODOXAE -- egysége a katolikus Egyházzal 836 -- és a hitvallás 247 ORVOS -- MEDICUS -- erkölcstelen beavatkozásai 2377, 2537 -- feladatai 2288--89 -- testé és léleké Jézus Krisztus 1421, 1484, 1503--1505 -- titoktartási kötelezettsége 2491 ÓSZÖVETSÉG -- VETUS TESTAMENTUM , FOEDUS VETUS -- el~képei 1217, 1223, 1544 -- el~készület Krisztusra 522, 762 -- értéke 121 -- helye a szív 2563 -- ígéreteinek beteljesedése 122, 528, 652, 1067 -- jele a szombat 2171 -- jelei és szimbólumai 1145, 1150--52, 1334 -- jogrendje 2449 -- katekézise 1094 -- könyveinek kánonja 120 -- parancsolatai 2061--63 -- Sinai 62, 204, 2810 -- szimbolikus képei 2130 -- tanítása a kezdetekr~l 2568, 2569, 2585, 2596, 2630 -- tisztelete 61, 123, 138 -ben a Messiás 1286 -ben a szent élet 2260 -ben a Szentháromság misztériuma 237 -ben a Szentháromság teremt~ tevékenysége 292 -ben a Szentlélek 702 -ben az Atya mint az igazság forrása 684, 2465 -ben az Egyház misztériuma 753 -ben istenjelenések 697 -- és a betegség 1502 -- és a liturgia 1093, 1156 -- és a liturgia 1093, 1349 -- és a papság 1539, 1542, 1544 -- és a Tízparancsolat 2057, 2077 -- és a Törvény 346, 709, 2060--63, 2070 -- és Ábrahám 72, 992, 2571 -- és az Isten fia cím 441 -- és Isten 238, 781, 1102, 1612, 2058 -- és Újszövetség viszonya 128, 129, 140 ÓSZÖVETSÉGI TÖRVÉNY -- LEX IN VETERE FOEDERE -- ajándék 238, 700, 2060 -- átka 580 -- az országban és a számkivetésben 709 -- céljai 62, 708 -- elfeledése 710 -- értéke 1961--64 -- és Jézus 527, 576--82, 592, 2053, 2382 -- f~ parancsolatai 2055 -- Isten törvénye 2058 -- jelentése 1961--64 -- megszegése 401 -- mint igazság 2465 -- összefoglalása az aranyszabály 1970 ÖKUMENIZMUS -- OECUMENISMUS -- alapja a keresztség 818, 1271 -- hatásai 1636 -- hibáinak következményei 855 -- hibáinak okai 817 -- módjai 816, 819--22 ÖNGYILKOSSÁG ---SUICIDIUM 2280--83, 2325 ÖNMEGTAGADÁS -- MORTIFICATIO 2015 ÖNMEGTARTÓZTATÁS -- CONTINENTIA -- hatásai 2340 -- jegyeseké 2350 -- Szentlélek gyümölcse 1832 -- és a termékenység 2370 -- és a tisztaság 2349 -- és a válás 1650 -- és az imádság 2520 ÖNURALOM -- DOMINIUM SUI 2342 ÖNZÉS -- EGOISMUS -- legy~zése a házasságban 1609 -- nevelés ellene 1784 -- szeretet gy~zi le 1931 -- és a születésszabályozás 2368 `RANGYALOK -- ANGELUS CUSTOS 336 ÖRDÖGÖK -- DAEMONIA -- bukott angyalok 391, 392, 414 -- elleni harc 407, 409 -- ki@zése 517, 550, 1237, 1673 -- és a bálványimádás 2113, 2116--17 -- és Jézus 421, 447, 539, 550, 566, 635--36, 1086, 1708 ÖRDÖG$ZÉS -- EXORCISMUS -- meghatározása 1673 -- céljai 1673 -- Jézusé 517, 550 -- keresztségkor 1237 -- végzése 1673 ÖREGEK -- SENES -- gondozása és család 2208 -- szolgálata 2186 ÖRÖK ÉLET -- VITA AETERNA -- akadálya a halálos b@n 1472 -- egyedül Isten sajátja 1336 -- hiszekegyben 1020 -- igazak jutalma 1038, 2002 -- Isten adni akarja 55 -- megváltás teljes gyümmölcse 1026 -- pecsétje a keresztség 1274 -- ura Krisztus 679 -- záloga a szentségekben 1130 -ben Isten lesz minden mindenben 1050, 1060 -re meghívás ingyenes ajándék 1998 -- és a holtak föltámadása 989--90, 994, 997--98, 1016 -- és az erkölcsi élet 2052, 2075 -- és az Eucharisztia 1406, 1524 ÖRÖKKÉVALÓSÁG -- AETERNITAS 33, 488, 679 ÖRÖKSÉG -- HEREDITAS -- foglalója a Szentlélek 1107 -- teremtés az ember számára 299 -- és az örök élet 2009 ÖRÖM -- GAUDIUM -- akadályai 2094 -- forrásai 30, 163, 301, 1804, 1829, 2015, 2362 -- mennyországé 1029--30 -- Lélek gyümölcse 736, 1832 -- napja a vasárnap 1193 -- szegényeké 2546 ÖSSZEÜTKÖZÉS -- CONFLICTIONES -- fegyveres 2315--16 -- fegyveres és az erkölcsi törvény 2312, 2328 -- házasságban 1606 -- Isten törvénye és a b@n törvénye között 2542 -- jó és a rossz között 285 -- társadalmi és a gazdasági tevékenység 1940, 2424, 2430 ÖTÖDIK PARANCSOLAT -- QUINTUM PRAECEPTUM 2258--2330 ÖZVEGY -- VIDUA 922, 1537, 1672, 2349 PAP -- PRESBYTER, vö. Sacerdos -- cölibátusa 1580 -- lehet minden megkeresztelt férfi 1577 -- mint a püspök munkatársa 1595 -- mint Krisztus képe 1142 -- mint szentségek kiszolgáltatója 1257, 1312, 1411, 1461--62, 1530, 1623 -- ördög@z~ hatalma 1673 -- szentelése 1562--68, 1572 PÁPA -- SUMMUS PONTIFEX 882 -- hivatala, hatalma, tekintélye 100, 882, 892, 937, 1463, 2034 -- neve minden szentmisében 1369 -- tévedhetetlensége 891 -- és a püspöki kollégium 880--87, 895, 1559 -- és az isteni segítség 892 PAPSÁG -- PRESBYTERATUS, vö. Presbyter et Sacerdos -- egyházi rend fokozata 1536 -- eltörölhetetlen jegye 1563 -- engedelmesség a püspök iránt 1567 -- fölszentelése 1568 -- föltételezi a keresztény beavatást 1563 -- küldetésének jelentése 1564 -- megkenés 1563 -- részesít Krisztus küldetésében 1565 -- szolgálatát a püspök adja át 1562 PAPSÁG -- SACERDOTIUM, vö. Ordo et Presbyter -- általános, megkeresztelteké 1141, 1143, 1268, 1273, 1546--47 -- Egyházé mint királyi papségé 1546 -- Egyházé mint papi népé 784, 941, 1591, 1119 -- hierarchikus, püspököké és papoké 1547 -- jelentése 1554 -- kapcsolata Krisztussal és az apostolokkal 1120 -- Krisztusé 1544--47, 1551, 1554, vö. Christus -- ószövetségi 1539--41, 1591 -- részesedés Krisztus papságában 1546 -- teljessége 1557 -- Új Szövetség igaz papjáé 1564 PAPI SZOLGÁLAT -- IDENTITAS MINISTERII SACERDOTIS -- általános papság szolgálatában 1120, 1547, 1592 -- betegek kenetének kiszolgáltatása 1516, 1530 -- egész Egyház nevében történik 1552--53 -- egyetemes jellege 1565 -- Egyházat építi 1547 -- emberek és az Egyház közössége javára van 1551 -- esketés 1630 -- gyóntatás 983, 1461--67, 1495 -- keresztelés 1256 -- Krisztus személyében történik 1548 -- Krisztus szolgálatához kapcsolódik 1544--45 -- megjeleníti a püspököt 1567 -- püspök munkatársa 1562 -- szentmisében 1142, 1411 -- területi határai 877, 1564 -- zsolozsmában 1175 -ban világi hív~k közrem@ködése 900 -- és az emberi gyengeség 1550 PAPSÁG -- PRESBYTERIUM 1595 -- egysége 1567--68 -- kollegiális kapcsolata a püspökkel 77 -- mint testület 877 -- püspök alá van rendelve 1562 -- és a papi engedelmesség 1567 PARACLETUS, vö. Spiritus Sanctus PARADICSOM -- PARADISUS, vö. Caelum -- helyreállítása 736 -- Isten tervében 1721 -- jelentése 1027 -ban az els~ ember 374--79, 1023 PARANCS -- PRAECEPTUM -- Isten akarata számunkra 2822 -- Krisztusé és a liturgia 1341 -- szereteté és az evangéliumi törvény 1974 -- és a lelkiismeret 1777 -- és az Egyházi Tanítóhivatal 2033 PARANCSOLATOK -- PRAECEPTA -- áthágása 577 -- célja 578 -- iránti engedetlenség 397 -- kinyilatkoztatása a Tízparancsolatban 2071 -- megismeéséhez való jog 2037 -- megismerése 1778, 1960 -- megtartása 348, 1050 -- öt Egyházé 2041--43 -- és a hit 2614 -- és a Tanítóhivatal illetékesége 2036 -- és az ünnepek 2180--81, 2185 PARÁZNASÁG-- FORNICATIO -- meghatározása 2353 -- erkölcstelensége 1755, 1852, 2353 PÁTRIÁRKÁK -- PATRIARCHAE -- Egyház gyökerei 755 -- Izraelben 839 -- tisztelete az Ószövetségben 61 PECSÉT -- SIGILLUM 698, vö. Character sacramentalis -- bérmálási 1293, 1295--96, 1304 -- egyházi rendé 1121, 1582 -- gyónási titoké 1467, 2490 -- keresztségi 1216, 1272--74, 2769 -- Úré, 1274 PÉLDA -- EXEMPLUM -- apostoloké 76 -- Jézusé 83, 520, 564, 618, 1011, 1351, 1694, 2470, 2722, 2862 -- jó, a keresztények kötelessége 2188, 2472 -- püspököké 893--94 -- rossz, híveké és következményei 29, 1792 -- szenteké 1173, 1195, 1697, 2683 -- szül~ké 1632, 1656, 2223 PÉLDABESZÉDEK -- PARABOLA -- alkalmatlan barát 2613 -- elveszett bárány 605 -- er~szakos özvegyasszony 2613 -- farizeus és a vámos 2613, 2839 -- igazságos bíró 1465 -- irgalmas szamaritánus 1465 -- irgalmatlan szolga 2843 -- jelentése és célja 546, 2607 -- jó pásztor 1465 -- két út 1696 -- konkoly 681, 827 -- kovász 2660, 2832 -- mag 543 -- magvet~ 2707 -- szegény Lázár 633, 1021, 2463, 2831 -- talentumok 1880, 1937 -- tékozló fiú 1439, 1465 -- utolsó ítélet 1038 PÉNZ -- PECUNIA -- bálványozása 2113, 2172, 2424 -- simónia 2121 -- vágya telhetetlen 2536 PÉTER -- PETRUS (APOSTOLUS) -- apostolok feje 552, 765, 880--81 -- feladatai 552, 642, 881 -- hite Krisztusban 153, 424, 440, 442 -- Krisztus feltámadásának tanúja 641--42 -- tagadása és megtérése 1429, 1851 PLÉBÁNIA -- PAROECIA 2179, 2226 POGÁNYOK -- PAGANI 522, 528, 781 POKOL -- INFERNUS -- f~ büntetése 1035 -- Isten végleges elutasításának következménye 1034 -- meghatározása 1033--34 -ról az Egyház tanítása 1036 -- és a halálos b@n 1861 POKOL KAPUI -- INFERI -- és az Egyház 552, 834 POKOLRASZÁLLÁS -- emberé 1035 -- Krisztusé 624, 631, 632--35 POLGÁROK -- CIVES -- jóléte és a társadalom 2288 -- kötelezettségei 1915, 2238--40, 2255 -- mennyországé a keresztények 2796 -- és a háborúk 2308 -- és a hatalom 1901, 2242 -- és a haza 2199 -- és a jogok 2273 -- és a katonai szolgálat 2310 -- és a kölcsönös igazságosság 2411 -- és a közélet 1915 -- és a közjó 1910 -- és a munka 2433 -- és a társadalom 2212--13 -- és a vallásszabadság 2107 -- és az állam 2372 -- és az Egyház 2245 POLITIKA -- Egyház ítélete róla 2246 -- és a keresztények részvétele 899, 2442 POLITIKAI HATALOM -- POLITICUS -- elnyomásával szembeni ellenállás 2243 -- határai 1923 -- hatása a közvéleményre 2499 -- és a közjó 1901--04, 2237 -- és az emberi jogok 2273 -- és imádság érte 1900 POLITIKAI KÖZÖSSÉG -- COMMUNITAS -- szolgálata 2242 -- és a család 2209, 2211 -- és a polgárok jogai és kötelességei 2239, 2242 -- és az Egyház 2244--46 PORNOGRÁFIA -- PORNOGRAPHIA 2211, 2354, 2396 POZITÍV MEGKÜLÖNBÖZTETÉS -- OPTIO PRAEFERENTIALIS, vö. Amor, Amor praeferentialis PREDESTINÁCIÓ -- PRAEDESTINATIO 257, 600, 1007, 2012, 2782, 2823 PRÉDIKÁCIÓ -- PRAEDICATIO -- apostoli 76--77 -- hatásai 94 -- jelent~sége 875, 1122 -- Jézusé 1151, 1716 -- és Isten Igéje 132 -- és Krisztus feltámadása 651 PRIMÁTUS -- PRIMATUS -- Istené 304 -- Krisztusé 792 -- pápáé 882 -- római egyházé 834 PRÓBATÉTEL -- PROBATIO/NES -- Egyházé utolsó 675--77, 769 -- elviselése 901, 1508 -- hité 164, 272 -- Jézusé 538, 2119 -- vállalása 1808 -- és a kísértés különbsége 2847 -- és a remény 1820 PRÓFÉCIA -- PROPHETIA -- mint ajándék 2004 -- szenved~ Szolgáról 601 -- templom lerombolásáé 585 PRÓFÉTÁK -- PROPHETA/AE -- atyja Illés 2582 -- feladata Izraelben 64, 201, 522, 762, 1964, 2581, 2595 -- Isten igazságosságának tanúi Izraelben 2543 -- Isten szeretetének tanúi Izraelben 218 -- jövendölései a Messiásról 522, 555, 702 -- korholásai 2100, 2380 -- közt utolsó Keresztel~ János 523, 719 -- prédikációi 2584 -ban Szentlélek m@ködése 243 PROSTITÚCIÓ -- PROSTITUTIO 2355 PUSZTA -- DESERTUM -- bels~ és a remeteség 921 -- és Jézus 538--40, 566 PÜNKÖSD -- PENTECOSTE -- Egyház nyilvános megjelenésének napja 767, 1076 -- Szentháromság teljes kinyilatkoztatása 732 -- Szentlélek kiáradásának napja 696, 731, 1287, 2623 PÜSPÖK -- EPISCOPUS, vö. Ordo: püspökség -- apostolok utóda 77, 861--62 -- Atyaisten él~ képe 1549 -- munkatársai 927, 1562--68, 1570 -- széke 1184 -- szentelése 1555--61, 1572 -- és a presbitérium 1567 PÜSPÖK FELADATAI -- MUNERA EPISCOPI -- beavatás szentségeinél 1120--21 -- bérmálás kiszolgáltatója 1299, 1312--13 -- Eucharisztia ünneplésének vezet~je 1142, 1561 -- felel~ssége az Eucharisztiáért 1369 -- gyóntató 1462 -- konszekrálja a krizmát 1297 -- kormányzó 816, 873, 894--96 -- megszentel~ 893 -- papság kiszolgáltatója 1538, 1569, 1576 -- részegyházban 1560, 1594 -- tanácsadás 919, 1483, 1673 -- tanító 12, 85, 888, 1558, 1676, 2034, 2068 PÜSPÖKI KOLLÉGIUM v. püspöki testület -- meghatározása 857, 877, 879--87, 1577 -- kifejez~dése 885 -- tévedhetetlensége 891 -- és a hatalom 883--84 -- és a püspökök 877 -- és a püspökszentelés 1559 -- és a részegyházak 886--87 -- és az Egyház 857, 869 -- és Róma püspöke 936 PÜSPÖKSÉG -- EPISCOPATUS, vö. Episcopus -- apostoli szolgálat szentsége 1536 -- apostolok küldetésének hagyománya 1556 -- egyházi rend fokozata 1536 -- egyházi rend teljessége 1557 -- megszentelés, tanítás és kormányzás feladata 1558 -- pápai kinevezés 1559 -- részesedés Krisztus papságában 1554 RÁGALMAZÁS -- CALUMNIA 2477, 2479, 2507 RAGASZKODÁS -- hité az Egyház dogmáihoz 88 -- hité Istenhez 150, 176, 1098, 1102, 2609, 1730, 2716 -- Jézusé az Atya tervéhez 566, 2600, 2603, 2620 -- Máriáé az Atya akaratához 967 RÁHAGYATKOZÁS -- RELICTIO -- gondviselésre 305, 322, 2115 -- Isten akaratára 2677 -- Máriáé Istenre 506 -- tanítványoké 1851 RÁSZORULÓK -- EGENI, vö. Pauperes -- szeretet irántuk 1586, 1932, 2449 REFLEXIÓ, vö. elmélkedés -- imádságos 2708 -- jelent~sége 1779 REFORMÁCIÓ -- REFORMATIO 406, 1400 REINKARNÁCIÓ -- REINCARNATIO 1013 REMÉNY -- SPES -- meghatározása 1817, 2090 -- Ábrahámé 1819 -- b@nök ellene 2091--92 -- forrása az els~ parancsolat 2086 -- forrása az imádság 2657 -- isteni erény 1817--21 -- Izraelé 64, 673--74 -- keresztény alapja 1681, 2785 -- támaszai 274, 1717, 1820, 2657 -- támogatja és segíti a hitet 162 -- tárgya az örök élet 1843 -- új égé és új földé 1042--50, 1405 -- és a boldogság utáni vágy 1818 REMETE -- EREMITA, vö. Istennek szentelt élet REND -- ORDO -- nemzetközi 1885 -- politikai 2246 -- társadalmi 1909, 1940, 2032, 2266--67, 2298, 2304, 2424 -- teremtésé 299, 341, 1608 RENDELTETÉS -- DESTINATIO -- emberé 30, 311, 1008, 1031, 1036, 1703, 1995, 2371 -- emberé és az intézmények 2244, 2257 -- teremtésé 295, 302, 1046--47 RÉSZEGYHÁZ -- ECCLESIA PARTICULARIS ET UNIVERSALIS -- meghatározása 833 -- felel~s vezet~je a püspök 1369, 1560, 1594 -- felel~sei és az egyetemes Egyház 1594--95 -- központja az Eucharisztia 893 -- és a hagyományok 83, 174, 192, 1202 -- és a papok felel~ssége 1595 -- és a plébánia 2179, 2226 -- és az egyetemes Egyház 879, 886 -- és katolicitás 832--35 -- és papszentelések 1572 RÉSZVÉTEL -- PARTICIPATIO -- Eucharisztiában 1000, 1388, 2182 -- fölszentelt szolgáké Krisztus papságában 1554 -- Jézusé Isten hatalmában 668 -- isteni életben 375, 505, 541, 654, 759, 1212, 1726, 1997 -- Krisztus áldozatában 618, 1372 -- Krisztus halálában és föltámadásában 1002, 1006 -- Krisztus imádságában 1073 -- társadalmi életben 1882, 1897--1917 -- világi hív~ké a liturgiában 1141, 1273 -- világi hív~ké Krisztus királyságában 908--13 -- világi hív~ké Krisztus papságábna 901--03, 1546, 1591 -- világi hív~ké Krisztus prófétaságában 904--07 RÓMA PÜSPÖKE -- EPISCOPUS ROMANUS, vö. Pápa ROSSZ -- MALUM, vö. Bonum -- cselekedet jó cél érdekében 1789 -- cselekedet tudatlansága és beszámíthatósága 1791, 1793, 1860 -- dualizmus tanításában 285 -- egyetemessége az emberi történelemben 401 -- eláradása az ~sb@n után 401, 1707 -- elkerülésének eszközei 1806, 1889, 1950, 1962, 2527 -- eredete az ~sb@n 403, 407, 1607, 1707 -- eredetének kérdése 385 -- erkölcsi 311--12 -- fizikai 310 -- fölött Isten gy~zelme 272, 410, 677 -- ismétlése és következményei 1865 -- legnagyobb a b@n 1488 -- manicheizmus tanításában 285 -- másnak kívánt 2303, 2539 -- Miatyánkban 2846, 2850--54 -- most még támadja Isten Országát 671 -- utolsó ítéleten 1039 -- vallási életben 844 -ra csábítás 1869, 2284 -tól elfordulás 1427, 1431, 1706, 1776 -tól Krisztus szabadít meg 549, 1505 -- és a feltámadás 998 -- és a gondviselés 309--14 -- és a keresztény hit 309, 385 -- és az emberi cselekedetek moralitása 1749--56 -- és Isten hatalma 312--13, 412 -- és jó közötti választás 1732--33 -- és jó megkülönböztetése 1954 RÓZSAFÜZÉR -- ROSARIUM 971, 2678, 2708 RUHA -- VESTIS -- halhatalanságé a keresztség 1216, 1243 -- és szégyenérzet 2522 SARKALATOS ERÉNYEK, vö. erények -- igazságosság 1807, 1836 -- lelki er~sség 1808, 1837 -- mértékletesség 1809, 1838, 2290 -- okosság 1806, 1835 SÁTÁN -- DIABOLUS -- apostolok hatalma ki@zni 1506 -- ellentmondás neki a keresztségben 1237 -- kísértései Jézus ellen 538--40, 566, 2119 -- megszabadulás t~le 2850, 2853--54 -- m@vei 394--95, 398, 2851--52 -- nevének jelentése 2851 -- rossz forrása 397, 413, 1707, 2583, 2851 SÁTÁN ORSZÁGA -- REGNUM SATANAE 550, vö. Daemonium SEGÍTSÉG -- ASSISTENTIA/ASSISTERE -- angyaloké embereknek 332, 335 -- család javára 2211 -- diákonusoké 1369, 1570 -- gyógyító és szociális 2288 -- isteni a Pápának és a püspököknek 892 -- liturgiában 2178, 2180 -- Szentléleké 86, 94, 688, 2182, 2422 -- Úré betegeknek 1520 SEGÍTSÉGÜL HÍVÁS -- INVOCATIO -- Istené 431, 1105, 2154, 2807 -- Krisztusé 2665, 2667--68 -- okkult er~ké 2117 -- Szentháromságé 1278 -- Szentléleké 1333 SERDÜL`KOR -- ADULESCENTIA -- és katekézis 5, 24 -- és önuralom 2342 -- és prostitúció 2355 -- és szexuális visszaélések 2389 -- és tisztaság 2524 SIMÓNIA -- SIMONIA 2118, 2121 SÖTÉTSÉG -- TENEBRAE -- hatalma elleni harc 409 -- és a hit 2466 -- és fény a dulista világnézetben 285 SPORTOK -- LUDICRAE EXERCITATIONES 2289 STERILIZÁCIÓ -- STERILIZATIO 2399 STUKTÚRÁK -- STRUCTURAE -- b@né 1869 -- társadalmi 408, 2286 SUGALMAZÁS -- INSPIRATIO -- isteni 105, 136, 2008 -- és a Szentírás 76, 81, 105--08, 135 -- és a Szentlélek 105, 107, 111 SZABADÍTÁS -- LIBERATIO -- b@nt~l 1741, 1964 -- gazdasági 2124 -- Izraelé 1363, 2170 -- keresztségben 1221, 1237 -- Miatyánkban 2750, 2850--54 -- társadalmi 2124 -- és az üdvösség 1741 SZABADSÁG -- LIBERTAS -- ajándéka 1741 -- amit Krisztus ajáéndékozott nekünk 908, 1741 -- családé 2211 -- emberé 33, 387, 1700, 1730--48 -- emberi cselekvésé 1738, 1782, 2008 -- használatának következményei 1733--34 -- házasságkötésé 1625 -- hité 154, 160, 180 -- igazsága 1741 -- Isten tiszteli 311, 1884 -- jelentése 1705 -- Jézusé az Atya iránti engedelmességben 609--10, 1009, 2749 -- jog a használatához 1738, 1907, 2254 -- kegyelem nem rombolja le 1742, 1993, 2008 -- korlátai 396, 450 -- Máriáé 488, 511 -- meghatározása 1731 -- megszerzésének föltételei 2223, 2236, 2402 -- politikai 2245 -- személyes és a földi hatalom 450 -- személyes megsértése 2356, 2492 -- tájékoztatásé és hírközlésé 2304, 2498 -- vallási 1907, 2107--09, 2211 -ot fenyeget~ veszedelmek 1740, 1883 -ra nevelés 2207, 2223, 2228, 2526 -- és a b@n 387, 601, 654, 1739, 1741, 1853, 1859 -- és a jó és rossz közötti választás lehet~sége 1732 -- és a lelkiismeret 1748 -- és akarat, 1734--35 -- és az eredeti b@n 397, 407, 415, 1707, 1714, 1739 -- és az erkölcsös élet 1828 -- és felel~sség 1731--38 SZABÁLY -- NORMA, vö. Regula et Lex moralis -- családi életé 2223 -- minden igazságé Isten 2151 -- új törvényé Krisztus 459 -- és az okosság 1806 SZAKADÁS -- SCHISMA 817--19, 2089, vö. Haeresis et Apostasia SZAKRÁLIS M$VÉSZET -- ARTES, vö. szentképek -- meghatározása 2500, 2502--03, 2513 -- hasonlósága Isten teremt~ tevékenységével 2501 SZÁMKIVETÉS -- EXILIUM -- Egyház állapota 769 -- földi élet képe 1012 -- Izraelé 710, 1081, 1093, 2795 SZÁNDÉK -- INTENTIO -- meghatározása 1752 -- cél nem szentesíti az eszközt 1753, 1759, 2399 -- erkölcsi min~sítés lényeges eleme 1750--51 -- rossz 2117, 2282 -- rossz hatása 1753 -- szívé és a vágyak 582, 2534 -- tisztasága 2520 -- több ugyanabban a cselekedetben 1752 -- és a hazugság 2152 -- és az erkölcs objektivitása 1756 SZEGÉNYEK -- PAUPERES -- iránti gond és szeretet 886, 1033, 1435, 1825, 1941, 2208, 2405, 2443--49 -- iránti szolidaritás 2439--40 -- lélekben 709, 716, 1716, 2544--47 -- és a fegyverkezés 2329 -- és a mennyek országa 544 -- és az Eucharisztia 1397 SZEGÉNYSÉG --PAUPERTAS, vö. Egeni -- evangéliumi tanács 915 -- Krisztus és az Egyház útja 544, 786, 852 -- Krisztusé 517, 525, 544, 1351, 2407 -- tudatos életforma 2544--45 SZÉGYENÉRZET -- PUDOR -- meghatározása 2521--22 -- mint az emberi méltóság jele 2524 -- testé 2523 -- tisztaság követelménye 2521, 2533 SZELÍDSÉG -- MANSUETUDO/MITES 716, 736, 1716, 1832 SZELLEMI LÉLEK -- SPIRITUS -- angyalok 329 -- emberben 327, 365, 367, 2515--16, 2702, 2846 -- fölemelése Istenhez 2098 -- ördögök 395 SZEMÉLY -- PERSONA, vö. Homo et Societas -- meghatározása 203, 362, 2158 -- épsége 2338--45 -- isten képmása 1730 -- jogai és kötelességei 1738, 2070, 2108, 2270, 2273 -- örök boldogságra hivatott 1703 -- tisztelete 1907, 1929--33, 2212, 2292--96, 2297--98, 2407--18, 2477, 2479, 2524 -- Szentlélek temploma 364 -- transzcendens jellege 1295, 2245 -ek különbsége 1946 -- és a közjó 1738, 1905, 1912--13 -- és a munka 2428 -- és a társadalom 1878--89, 1929 -- és az állam 2237 -- és szexualitás 2332, 2337 -- és tömegkommunikációs eszközök 2492, 2494 SZEMÉLY MÉLTÓSÁGA -- DIGNITAS PERSONAE -- alapja 225, 357, 1700, 1730, 1934, 2126 -- következményei 1780, 1930, 1938, 1944, 2339, 2467 -- tisztelete 1935, 2158, 2235, 2267, 2297, 2304 -- és a b@n 1487, 2261, 2320, 2353, 2414 -- és a kísérletek 2295 -- és a mesterséges megtermékenyítés 2377 -- és a pornográfia 2354--56 -- és a prostitúció 2354--56 -- és az er~szak 2354--56 -- és az eutanázia 2277, 2324 -- és genetikai beavatkozások 2275 -- és társadalmi igazságosság 1911, 1913, 1926, 1929, 1938, 2213, 2238, 2402 -- és vallásszabadság 1738, 1747, 2106 SZEMLÉL`DÉS -- CONTEMPLATIO -- szentképeken 1162 -- találkozás Istennel 1028 -- találkozás Jézussal 2715 -- és az Egyház 771 -- és az Eucharisztia 1380 -- és az imádság 2651, 2687 SZENT -- SACRUM -- érzéke 2144 SZENT HÁROMNAP -- TRIDUUM PASCHALE 1168 SZENT SZÍV -- SACRUM COR 478 SZENT VÁROS -- CIVITAS -- és a liturgia 1090 -- és a remény 2016 -- és az Egyház 756, 1198 -- és Isten országa 1045 SZENTÁLDOZÁS -- COMMUNIO EUCHARISTICA -- el~készülete 1385--87 -- els~áldozás 1244 -- feltételei 1355, 1415 -- gyakorisága 1388--89 -- két szín alatt 1390 -- kiszolgáltatója 1411 -- szentégtör~ 2120 -- tilalma 1650 SZENTEK -- SANCTI -- cselekedeteinek értéke 1477 -- Egyház megújulásának forrásai 828 -- életszentség példaképei 2030 -- emlékezet 1173, 1195 -- képei 1161 -- keresztnévben 2156 -- közbenjárása 956, 2683 -- közössége 957 -- szenttévatása 828 -- tisztelete 61 -- ünnepei az egyházi évben 1172 -ben ragyog föl az Egyház szentsége, 867 -- és az Egyház 946--59, 960--62, 1331 SZENTEK KÖZÖSSÉGE -- COMMUNIO SANCTORUM 946--62 -- jelentése 1331 -- nyilvánul meg a közbenjárásban 1055, 2635 -- és a különféle lelkiségek 2684 SZENTELMÉNYEK -- SACRAMENTALIA 1667--76 -- meghatározása 1667, 1677 -- formája 1671--73, 1678 -- hatása 1668, 1670 -- és a világi hív~k szerepe 1669 SZENTHÁROMSÁG --TRINITAS, vö. Deus Pater, Filius Verbum, Spiritus Sanctus -- dogma kihirdetéskor 251 -- egy Isten 202 -- egysége és az Egyház egysége, 813 -- Filioque 246--48, 264 -- hit központi misztériuma 232, 234, 237, 261 -- Hypostasis vagy személy 252 -- jelenléte az emberben 260 -- képe a család 2205 -- keresztségkor 233, 265 -- kinyilatkoztatása 244, 684, 732 -- liturgiában 249, 1066 -- m@ve a liturgia 1077--1109 -- teológia és ökonómia 236 -- és a szubsztancia fogalma 252 -- és az imádság 2655 -- és az üdvrend 257--60 SZENTÍRÁS -- SACRA SCRIPTURA 81, vö. Ószövetség és Újszövetség -- beteljesedése Krisztus 2763 -- Egyház életében 1311--32 -- egysége 128--30 -- emberi szerz~i 106 -- igazságot tanítja 107 -- Isten Igéje 104, 135 -- jelent~sége a liturgiában 1096, 1100 -- kánonja 120, 138 -- keresztény élet táplálója 141 -- Krisztusra irányul 124, 127 -- olvasása 1437, 2653 -- sugalmazása és igazsága 106--07 -- szerz~je Isten 105, 136 -- tanulmányozása 132--33 -- tisztelete 103 -- és a hagyomány 78, 80--83, 95, 97 -- és a Miatyánk 2763, 2774 SZENTÍRÁS ÉRTELMEZÉSE -- INTERPRETATIO SACRAE SCRIPTURAE -- meghatározása 109, 119 -- alapelve 111, 137 -- allegorikus 115--19 -- anagogikus 115--19 -- erkölcsi 115--19 -- lelki 115--19 -- módjai 112--14, 121--25 -- Szentlélek m@ve 109--11 -- szószerinti 115--19 -- szükségessége 131 SZENTÍRÁS OLVASÁSA -- LECTIO SACRAE SCRIPTURAE -- családban 2205 -- katekézisben 129 -- liturgiában 1093, 1177 -- szentségekben 1154, 1480, 1482 -- szükségessége 133, 2653 -- és Szentírás különböz~ értelmei 115--19 SZENTÍRÁSMAGYARÁZAT -- EXEGESIS -- egzegéták feladata 119 -- Szentírás helyes értelmezésének tudománya 116 SZENTKÉPEK -- IMAGINES SANCTAE 1159--62, vö. ikonok SZENTLÉLEK -- SPIRITUS SANCTUS -- által keltett vágyak 2541--43 -- egylényeg@ az Atyával és a Fiúval 685, 689 -- el~készítette a Boldogságos Szüzet 493, 721--22 -- gyümölcsei 736, 1830--32 -- hatalma a szentekben 828 -- hitvallásban 190 -- hívása 1083, 1196, 1299, 1353, 2670--72 -- jelenléte az emberben 1813 -- káromlása 1864 -- kegyelme és a megigazulás 1987--95, 2003 -- kinyilatkoztatása 243--45, 683, 686--87 -- küldetésének céljai 1108 -- megismerése 691 -- megtestesülésben 456, 484--86 -- megújító ereje 1215 -- temploma a keresztény ember 364, 782, 1197, 1265; 2519 -- titokzatos test lelke 809 -- új törvénye 782 -- világossága és ereje az emberben 1704 -ben való élet kezdete 1231 -t~l fölkent a keresztény ember 1241 -- és a Szentháromság 253--55, 263 -- és az imádság 2736, 2756 SZENTLÉLEK AJÁNDÉKAI -- DONA SPIRITUS SANCTI 1830--32 -- bérmálásban 1289, 1303 -- betegek kenetében 1520 -- bölcsesség 2690 -- b@nbánat és megtérés 1433 -- b@nbocsátás hatalmában 976 -- egyházi rendben 1538, 1585--89 -- fölsorolása 1831, 1845 -- föltételei 1310 -- házasságban 1624 -- hit 2690 -- istenfélelem 2217 -- karizmák 799, 951, 1508 -- kegyelem 2003 -- meghatározása 1830 -- megkülönböztetés 2690 -- püspökszentlelésben 1556, 1558 -- szeretet 733, 735, 2712 -- tisztaság 2345 SZENTLÉLEK AZ ÜDVRENDBEN -- SPIRITUS SANCTUS IN OECONOMIA SALUTIS -- ajándékoz 2003 -- bevezet a teljes igazságba 79 -- ébreszti és támogatja a hitet 94, 152, 158, 175, 683--84 -- egységre vezet 738 -- emlékeztet 1099--1107 -- értelmezi a Szentírást 109--19, 137 -- és a Fiú összekapcsolt küldetése 485, 680, 690, 727 -- imádság tanítómestere 741, 2625, 2630, 2650, 2670, 2681, 2711, 2726, 2766 -- készít el~ Krisztus fogadására 1093--98, 1113 -- kinyilatkoztatja az Atyát és a Fiút 243--48, 687 -- közbenjár az emberekért 2634 -- Krisztus ajándéka 729, 1287 -- Krisztus föltámadásában 648 -- Krisztus imádságaiban 2600 -- Krisztus misztériumában 1099, 1104--07 -- Krisztus szolgálatában 535, 555 -- megbocsát 1987 -- megtérít 1989 -- megvilágosít, meger~sít, megújít 1695, 1769 -- minden szentség forrása 749 -- nevel az imádságos életben 2623, 2644, 2803 -- nyilatkoztatja ki Krisztust 152, 683, 687, 689, 702, 727--30, 1092, 1112 -- ~rzi és élteti a teremtést 291, 703 -- sugalmazza és továbbadja a kinyilatkoztatást 76, 81, 105 -- szentháromsági relációi 739, 747, 797, 1108 -- Szentírás szerz~je 137, 304 -- tevékenykedik 685 -- vezeti a hív~ket 79, 91, 737, 1697, 1742 -- visszaállítja az istenhasonlóságot 720, 734 SZENTLÉLEK ÉS AZ EGYHÁZ -- SPIRITUS SANCTUS ET ECCLESIA 738--41 -- liturgiában 1108--09 -- misszióban tevékenykedik 852 -- szentségekben 1116, 1127--29, 1152, 1155, 1227, 1316 -- adja a hierarchikus és karizmatikus ajándékokat 768 -- ahol az Egyház ott a Lélek 797 -- ajándéka az új törvény 1965--66 -- apostolokban és utódaikban 1087 -- élet és szentség forrása 749, 767--68, 867 -- építi és megszenteli az Egyházat 747 -- kiáradása a bérmálásban 1302, 1316 -- kiáradása a keresztségben 784, 786 -- kiválasztja az alkalmas szolgákat 1142 -- konszekrál 1333 -- temploma az Egyház 797--801 -- tevékenysége az Apostolok Cselekedeteiben 2640 -- vezeti missziós útjain 852 -- szeretet 1824 SZENTLÉLEK ÍGÉRETE -- PROMISSIO PROPHETICA SPIRITUS -- a Boldogságos Sz@zben 721--26 -- a teremtésben 703--04 -- Ábrahámnak 705--06 -- az id~k teljességében 717--30 -- istenjelenésekben 707--08 -- Izraelben és a számkivetésben 709--10 -- Jézus Krisztusban 727--30 -- Keresztel~ Jánosnál 717--20 -- kezdetben 702 -- Pünkösdkor 731--32 -- várása 711--16 SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA -- EFFUSIO SPIRITUS SANCTI -- meghatározása 686, 706, 759, 1076, 1229 -- apostolokra 1287, 1556 -- bérmálás szentségében 1299, 1302 -- Egyházi rend szentségében 1573 -- kézrátétel 699 -- Krisztus húsvétjának beteljesedése 667, 731 -- manapság 2819 -- és a liturgia 1104 SZENTLÉLEK NEVEI -- APPELLATIONES SPIRITUS SANCTI -- Elevenít~ 291 -- igazság Lelke 692, 1848, 2466 -- jóság forrása 291 -- Szent Pálnál 693 -- Szentlélek 691 -- teremt~ Lélek 291 -- Vigasztaló 692, 1433 SZENTLÉLEK SZIMBÓLUMAI -- SYMBOLA SPIRITUS SANCTI -- felh~ 555, 697 -- fény 697 -- galamb 535, 701 -- Isten ujja 700 -- kenet 695 -- kéz 699 -- pecsét 698, 1295--96 -- t@z 696 -- víz 694, 1137, 2652 SZENTMISE -- HISTORIA EUCHARISTIAE -- alapvet~ struktúrája 1346 -- el~képei 1094, 1335 -- kezdetei 2176 -- legrégibb emlékei 1342--43, 2178 -- századok miséje 1345 SZENTMISE RÉSZEI -- ELEMENTA CELEBRATIONIS EUCHARISTICAE -- áldozás 1355, 1382, 1570 -- anafora 1352--54 -- felajánlás 1350 -- f~ részek 1346 -- hív~k összegy@lése 1348 -- igeliturgia 1349 -- kánon 1352--54 -- lélekhívás 1105, 1353 -- napi könyörgés 1351 SZENTSÉGEK -- SACRAMENTA, vö. singula sacramenta -- alapítója Krisztus 1114 -- alapja Krisztus életében 1115 -- analógiája az Egyház 747, 774--76, 780, 1045, 1108, 1140 -- b@nök bocsanatát hozzák 977, 987 -- célja 774, 1084, 1123, 1131, 1680 -- Egyház küldetése 738--40, 1132 -- Egyházé 1118 -- életkori analógiái 1210 -- el~képei 1150 -- ex opere operato hatnak 1128 -- felvételének joga 1269 -- gyógyítanak 798, 1420--21 -- hatásai 1127 -- Isten fiaivá tesznek 1692 -- Isten f~ m@vei az Új Szövetségben 1116 -- jelentése 774, 1084, 1131 -- karaktert közölnek 698, 1121 -- keresztény beavatásé 1212, 1275, 1425, 1533 -- közlik a jelzett kegyelmet 1084, 1127, 1131 -- közlik a Szentlelket 739 -- Krisztus tagjaié 947 -- Krisztus testéb~l áradó er~k 1116 -- liturgikus katekézisben 1074--75 -- mások üdvösségét is szolgálják 1534--35 -- megbocsátás jelei 2839 -- meghatározása 774, 1084, 1131 -- mint az Egyház köteléke 815 -- nem ismételhet~ 698 -- növelik az életszentséget 1133, 2030 -- összekötnek Krisztussal 790, 950 -- saját kegyelmet is közölnek 2003 -- száma 1113, 1117 -- Szentlélek m@vei 1116 -- szentsége az Eucharisztia 1211, 1324, 1374 -- szükségessége az üdvösséghez 1129 -- üdvrendje 1076 -ben Krisztus jelenléte 1088, 1127, 1509 -- és az egység 1126 -- és Isten Igéje 1122, 1133 SZENTSÉGI KARAKTER, vö. pecsét -- bérmálásé 698, 1121, 1304--05, 1317 -- keresztségé 698, 1121, 1272, 1273, 1280 -- papszentelésé 698, 1121, 1563, 1570, 1581, 1583 -- püspökszentelésé 1558 SZENTSÉGTÖRÉS -- SACRILEGIUM 2118, 2120, 2139 SZENVEDÉLYEK -- PASSIONES -- beteljesedésük 1769 -- b@nösséget enyhít~ hatása 1860 -- cselekedetei 1763--64 -- eluralkodása 1792 -- eredete 1763--64 -- erkölcsi megítélésük 1768 -- erkölcsisége 1762--70 -- féktelensége 2536 -- fölötti uralom 908, 1804, 1809, 2339, 2341 -- között alapvet~ a szeretet 1765 -- meghatározása 1763--64 -- önmagukban erkölcsileg közömbösek 1767 SZENVED` LELKEK -- és imádság 1498 SZEPL`TELEN FOGANTATÁS -- IMMACULATA -- meghatározása 490--93 -- ünnepe 2177 SZÉPSÉG -- PULCHRITUDO 2500 -- életszentségé 1162 -- emberi testé 2519 -- imádságé 1157, 1191 -- Istené 319, 2727, 2784 -- szerz~je Isten 2129, 2500 -- teremtményeké és Isten tökéletessége 41, 341 -- világé Isten megismerésének útja 32, 33 -- és m@vészet 2501--03, 2513 SZERENCSEJÁTÉKOK -- FORTUNAE LUDI 2413 SZERETET -- AMOR -- bocsánatos b@n megsebzi 1855, 1863, 1875 -- Egyházé a különvált testvérek iránt 818 -- Egyházé a szegények iránt 2444, 2448 -- ellentéte a közömbösség 2094 -- eltörli a bocsánatos b@nöket 1394, 1472 -- emberé a jó iránt 1765--66 -- felebarát iránt ld. felebaráti szeretet -- halálos b@n kioltja 1855--56, 1861, 1874 -- hazáé 2239 -- igazságé 2105, 2185, 2466, 2518 -- Isten iránti ld. istenszeretet -- Istené irántunk ld. Isten szeretete -- közössége 953, 1475 -- közössége a mennyország 1024 -- meghívása 1694, 2013 -- megitélés alapja 1022 -- megkülönböztet~ 2729, 2732 -- soha el nem múlik 25 -- székhelye a szív 1853 -- ,,Szeretet az Isten'' 214, 221, 231, 733, 2086 -- természetes közössége a család 2207 -- és a katekézis 25, 1967, 1971 -- és a megbocsátás 1478 -- és az információ 2489, 2494--95, 2497 SZERETET ISTENI ERÉNYE 1813, 1822, 1826, 1841, 1844 -- apostolkodás lelke 864 -- cselekedeteink célja 1829 -- életszentség lelke 826 -- érdemek forrása 2011, 2026 -- erények formája 826, 1827, 1841, 1844 -- érlel~dése és a szentségi élet 1134 -- fejl~dése és a beavatási szentségek 1212 -- felebaráti szeretet 1789, 1878, 1931--32, 2447, 2462 -- forrása Krisztus kegyelme 2011 -- gyömölcse a béke 2304 -- gyümölcsei 1825, 1829 -- hazaszeretet 2239 -- helye a plébánia 2179 -- iskolája a család 1657, 1666, 2204--05 -- Isten és a felebarát iránt 1822, 1840, 1844, 2055, 2086, 2093 -- keresztény élet tökéletessége 1844, 1973 -- közössége az Egyház 771, 815, 834 -- Krisztus szeretetével szeretni 1823, 1825 -- lemondás az er~szakról 2306 -- példaképe Mária 967--68 -- példaképei a szentek 2156, 2165 -- rendje és az anyagi javak 2401, 2439, 2451, 2459, 2545 -- szentsége az Eucharisztia 1323, 1394--95, 1416 -- szociális parancs 1889 -- titokzatos test tagjai között 791 -ben való állhatatosság 1824 -- és a diákonusok 1570, 1588, 1596 -- és a gyermeki szabadság 1828 -- és a házasság 1570, 1654 -- és a hit 162, 1794, 1814, 2093 -- és a karizmák 800, 2003 -- és a katekumenok 1248--49 -- és a keresztség 1269, 1273, 1997, 2156, 2165 -- és a kiengesztel~dés szentsége 1434, 1466 -- és a remény 1818, 2090 -- és a szabadság 1740 -- és a szerzetesi élet 915--16, 926 -- és a szolidaritás 1939, 1942 -- és a tisztaság 2346 -- és a vallásosság erénye 2095 -- és a világi intézmények 928 -- és az apostoli társasaságok 930 -- és az imádság 2098, 2662, 2806 -- és az új törvény 1965--66, 1968, 1972--74 SZERETET PARANCSA -- PRAECEPTUM AMORIS -- meghatározása 1822, 1889 -- els~ parancs 575, 1337, 2055 -- felabaráti szereteté 2196--2557 -- istenszereté 2083--2195 -- Krisztus új parancsa 782, 1823, 1970, 2074 -- megtartása 1824 -- és a régi törvény 1968, 1984--85 -- és az evangéliumi tanácsok 1973--74, 1986 SZERTARTÁS -- RITUS, vö. Traditio et Liturgia -- különbségei az egyetemes Egyházban 1201, 1203, 1208 -- szentségeké 1131 -- változó elemei 1125 SZERVÁTÜLTETÉS -- TRANSPLANTATIO ORGANORUM 2296 SZERZETESEK -- RELIGIOSI -- családjai 917--18, 927 -- életállapota 916, 925--27 -- tanúságtétele 933 SZERZETESI FOGADALOM -- VOTUM (religiosum) -- meghatározása 2102 -- értéke 2103 -- fölmentés alóla 2103 SZERZ`DÉS -- CONTRACTUS -- gazdasági életben 2410 -- házassági, vö. házasság, házasságtörés -- megtartása 2213 -- és jóhiszem@ség 2410 SZEXUALITÁS -- SEXUALITAS, vö. Matrimonium -- férfi és n~ egyforma méltósága 369, 2334, 2393 -- férfinak és n~nek teremtett ember 355, 383 -- házasélet jelent~sége 2335 -- jelentése a házasságban 2360--63 -- méltósága 2362 -- mindenkit érint 2332, 2362 -- rendetlen 2351--57, 2380, 2388--90 -- szeretetre irányul 2332 -- és a hatodik parancsolat 2336 -- és a nemek különbsége és komplementaritása 369--73, 1605, 2333 -- és a szégyenérzet 2522 -- és a termékenység 2370 -- és a tisztaság 2337, 2395 SZIMBÓLUMOK -- SYMBOLA, vö. Signu -- ember rászorul 1146, 1148, 1152 -- Jézus tettei 1151 -- liturgiában 1145, 1150, 1189 -- Ószövetségben 522, 697 SZÍNEVÁLTOZÁS -- TRANSFIGURATIO 554--56, 568 SZINODUS -- SYNODUS 887 SZÍV ld. ember szíve, Jézus Szíve SZÍV MEGKEMÉNYEDÉSE -- INDURATIO CORDIS 591, 674, 1859 SZOCIALIZÁCIÓ -- SOCIALIZATIO 1882--83 SZOLGA -- SERVUS -- irgalmatlan, példázata 2843 -- Istené az Egyház szolgái 876 -- mindenkié a diákonus 1570 SZOLGÁLAT -- MINISTERIUM, SERVITIUM -- angyaloké 333 -- apostoli 553, 983, 1536 -- az Ige hirdetése és magyarázata 119 -- egyházi 874--79 -- életé a családban 1653 -- fölszentelt 1120, 1142, vö. papság -- gyakorlása 2039 -- hazának 2239, 2310 -- hitoktatói 9, 24, 132, 903 -- igehirdet~i 9, 24, 132, 903 -- Istennek a liturgia 1069--70 -- kiengesztel~désé 981, 1442, 1461--62 -- Krisztus követésének útja 852 -- nyilvános Jézusé 583 -- polgári 2311 -- polgári hatóságoknak 2242 -- részleges 1143 -- sokfélesége 873, 910 -- világi hív~ké az egyházi közösségben 910 -- és a diákonusok 1569--70, 1596 -- és a teremtmények egymásrautaltsága 340 -- és hatalom 2235 SZOLGASÁG -- SERVITUS -- b@né 407, 421, 549, 601, 635, 1733, 1741 -- b@néb~l szabadulás 2057, 2097, 2744 -- egyiptomi 62, 2061 -- tilalma 2414 SZOLIDARITÁS -- SOLIDARIETAS -- meghatározása 1948 -- elleni b@nök 1849 -- emberi személy méltóságának tiszteletben tartása 2407 -- formái 1940--41 -- igaz és igazságos koommunikáció következménye 2495 -- jelent~sége az Egyházban 1942 -- keresztény 1942, 2850 -- kölcsönös összefüggés 361 -- minden teremtmény között 344 -- népek közötti 2437--42 -- testvériség követelménye 1939 -- és a javak kisajátítása 2402 -- és a szentek egyessége 953 -- és az imádság 2831 SZOMBAT -- SABBATUM -- beteljesedése a vasárnap 2175--76, 2190 -- hatnapos m@ vége 345 -- Jézus tanításában 582 -- megszentelése 2168--73, 2189 -- Törvény közepe 348 SZOMORÚSÁG --TRISTITIA -- akadály a imádságban 2728 -- f~ szenvedély 1772 -- irigységben 2539--40, 2553 -- üdvös a megtérésben 1431 SZORONGATÁSOK -- TRIBULATIO/NES -- és a gyermeki bizalom 2734 -- és a remény 1820 -- és az er~sség 1808 -- és Isten Országa 556 -ban támasz a boldogságok 1717 SZÓSZÓLÓ -- ADVOCATUS -- Krisztus 519 -- Szentlélek 692, 729, 1433, 1848 SZ`L`T` -- VITIS -- igaz, Krisztus 755, 787, 1988, 2074 SZÖVETSÉG -- TESTAMENTUM, vö. Ószövetség, Újszövetség SZÖVETSÉG SZEKRÉNYE -- ARCA FOEDERIS -- üdvösség szimbóluma 2130 -- és a szövetség táblái 2058 -- és Isten népének imádsága 2578, 2594 SZUBSZIDIARITÁS -- SUBSIDIARITAS 1883, 1885, 1894, 2209 SZUBSZTANCIA -- SUBSTANTIA -- Istenben 200, 202, 252, 255, 465 -- jelentése 252 SZÜKSÉGESSÉG -- NECESSITAS -- Egyházé 846 -- hité 161 -- imádságé 2638, 2744 -- keresztségé 1256--61 SZÜKSÉGLETEK -- NECESSITAS, vö. Inopia -- Egyházé 2043 -- segítséget várnak 1351, 1883, 2440, 2444, 2447, 2829 SZÜLETÉSSZBÁLYOZÁS -- REGULATIO PROCREATIONIS 2368, 2370, 2372, 2399 SZÜL`K -- PARENTES, vö. Filius/ii et Familia -- együttm@ködése és párbeszéde a gyermekekkel 2230 -- felel~ssége a gyermekek nevelésében 1653, 2221, 2223 -- gyermekek nevelése a hitben 1656, 2206, 2222, 2225--26 -- gyermekek nevelésének helye a család 2224 -- iránt gyermekek kötelességei 2214--20 -- iskolaválasztási joga 2229 -- jogai és kötelességei 1250, 2221--31 -- kötelességei és a házasságtörés 2381 -- megszentel~dése 902 -- negyedik parancsolat 2196 -- számára ajándék a gyermek 2378 -- tisztelete a gyermekek hivatása iránt 2232--33 -- és a fogamzásgátlás 2376 -- és a gyermekek 1652, 2373 -- és a szeretet parancsa 2197, 2199, 2200 -- és Isten atyasága 239, 2214 -- és Jézus engedelmessége 531, 583 SZ$Z MÁRIA -- VIRGO MARIA, ld. Boldogságos Sz@z Mária SZÜZESSÉG -- VIRGINITAS -- Boldogságos Sz@z Máriáé 496--99, 502--03, 506, 510, 723 -- mennyek országáért vállalt 922, 1618--20 -- és a tisztaság 2349 TABERNÁKULUM -- TABERNACULUM 1183, 1379 TÁJÉKOZTATÁS -- INFORMATIO -- eszközei 2493 -- szabadsága 2498 -hoz való jog 2494 -- és az igazság 2497--98, 2525 -- és magánélet 2489, 2491--92 TALÁLKOZÁS -- OCCURSUS -- Isten és a ember között 1153, 2299, 2560, 2563, 2567, 2591, 2626, 2710 -- Jézussal 529, 995, 1021 -- Krisztus és az Egyház között a liturgiában 1097 TALENTUMOK -- TALENTA 1880, 1936--37, 2429 TANÍTÓ -- MAGISTER/RI -- hité a püspök 1558, 2050 TANÍTÓHIVATAL -- MAGISTERIUM -- Egyházé 85--87, 888--92 -- kapcsolata a Szentírással és a Hagyománnyal 95 -- küldetése és feladata 890 -- lelkipásztoroké 2033 -- pásztoroké 85--87, 888--92 -- rendes és egyetemes pápáé 2034 -- tekintélye és folytonossága 77, 88 -- tévedhetetlensége 2035 -- és az erkölcsi élet 2032, 2036 TANÍTVÁNYOK -- DISCIPULI IESU NAZARENI -- meghatározása 546, 2475, 2614 -- általános meghívása 520, 1533 -- egysége 820, 2791 -- elé állított követelmények 562, 915, 1693, 1816, 1823, 1986, 2262, 2347, 2427, 2466, 2612 -- els~k 949 -- hatalma 983 -- imádsága 2612, 2621; 2701, 2722, 2759 -- Jézus nevében tett csodái 434, 1506 -- Jézust hirdetik 425 -- kapják a Szentlelket 696, 730, 788, 2623 -- közösség Jézussal 787--88 -- Krisztus testvérei 654 -- Krisztustól kapott ajándékai 908 -- Krisztustól kapott segítsége 1275, 1494, 1709, 2601, 2844 -- küldetése 542 -- meghívása 618, 767 -- nevelése 1248 -- találkozásai a Feltámadottal 645, 647 -- tanúságtétele a feltámadásról 656 -- tapasztalatai a Feltámadottról 643--44 -- utolsó vacsorán 1339 -- viselkedése 1336 TANÚK -- TESTES -- meghatározása 995 -- apostolok 857 -- el~ttünk élt szentek 2683 -- házasságkötéskor 1631 -- házatársak Isten szeretetéé 1647--48 -- hité 165 -- Jézus feltámadásáé 642 -- megbérmáltak Krisztusé 1285, 1303 -- világi hív~k Krisztusé 904--05, 913, 942, 2242 TANÚSÁGTÉTEL -- TESTIMONIUM -- Feltámadotté 642 -- hamis 2464, 2476 -- hatása 30 -- hité 2472 -- hitre nevelésben 2226 -- jelent~sége 2044 -- keresztényeké 2506 -- kötelessége 1816, 2087, 2471 -- legnagyobb a vértanúság 2473 -- szenteké 688 -- szerzeteseké 932--33 -- világi intézményeké 929 -- és a Tízparancsolat 2058 TAPASZTALAT -- EXPERIENTIA -- ajándékoké 1788 -- emberi gyöngeségé 1550 -- gyóntatóé az életben 1466 -- keresztény életé 6, 2038 -- lelki vezet~é 2690 -- rosszé 272, 1606 TÁPLÁLÉK -- NUTRIMENTUM -- lelki az Eucharisztia 141, 728, 1020, 1244, 1335, 1392, 1394, 1426, 1436, 2861 -- Szentírás 104, 131--32, 141, 2861 -- testi 2288, 2417, 2447, 2805, 2830, 2861 TÁRSADALMI ÉLET -- VITA SOCIALIS -- megszervezése 2442 -- szükségessége 1879, 1891 -ben a szeretet 1889 -ben részvétel 1882, 1897--1917 -- és a család 2207, 2210 -- és a gondviselés 1884 -- és a keresztény kinyilatkoztatás 2419 -- és a közjó 1906, 1911, 1924 -- és a magánélet védelme 1907 TÁRSADALOM -- SOCIETAS, vö. vita socialis -- meghatározása 1880 -- b@nei 1869 -- csapása a válás 2385 -- egészsége 1603, 2250 -- életében való részvétel 1882, 1893 -- elve, alanya és célja az emberi személy 1881, 1892, 1929, 2459 -- fejl~dése és Isten Országa 2820 -- fejl~désének föltételei 2441 -- f~parancsa a szeretet 1889, 1939 -- kérdése 1896, 2438, 2459 -- kovásza az Egyház 854 -- légköre és a keresztény tisztaság 2525 -- megszervezése 2442 -- ~ssejtje a család 2207 -- politikai közösség és az Egyház 2244--46, 2257 -- rendje 2032 -- szégyene a hazugság 2486 -- szükségessége 1879, 1886, 1891 -- törvényes védelme 2266 -- változása és a megtérés 1888 -- és a jogállam 1904 -- és a kommunikációs eszközök 2493--99 -- és a közjó 1905--12, 1924, 1927 -- és a negyedik parancsolat 2212 -- és a Tízparancsolat 2069 -- és az állam 1883, 1885 -- és az Egyház szociális tanítása 2419--25 -- és az ember 2244, 2257 -- és az emberi személy 2344 -- és az értékek helyes rendje 1886--87, 1895 -- és az igaz tájékoztatáshoz való jog 2494, 2512 -- és az igazságosság 1928, 1943 TÁRSADALOM KÖTELESSÉGEI -- OFFICIA SOCIETATIS -- családok támogatása 2208--10 -- élethez való jog védelme 2273 -- hivatás tiszteletben tartása 1907 -- munkavállalás támogatása 2433 -- polgárok egészségének védelme 2288 -- vallásszabadság biztosítása 2104--05 TÁRSASÁGOK -- SOCIETATES -- alapításának föltételei 1943, 2211 -- joga 900 -- támogatása 1882, 1893 -- és a gazdaság 2431 TEKINTÉLY-- AUCTORITAS ld. hatalom -- alapja 1899, 1918, 1920, 1930 -- apostoloké 551, 873, 1444, 1575 -- Egyház szolgáié 875, 1551, 1563 -- egyházi Tanítóhivatalé 88, 2036 -- feladatai 1917, 1923, 2235--36, 2241, 2272, 2316, 2354, 2498 -- Hitvallásé tekintélye 194--95 -- igazságé 1777 -- korlátai 2267 -- nemzetközi és a háború 2308 -- Pápáé 1594, 2034 -- polgári és emberi 1900, 1901, 2234 -- szolgálata 2235 -- tisztelete 1880 -- és a család 2202, 2207, 2234 -- és mások tiszteletben tartása 1902, 1930, 2199, 2254 TELJESSÉG -- PLENITUDO -- id~é 422, 484, 717--30, 744, 2598--2619 -- Isten Országáé 1042 -- keresztény életé 5, 2013 -- Krisztus a kinyilatkoztatásé 65--67 -- Krisztus az erkölcsi törvényé 1953 -- Krisztusé 423, 515 -- szereteté az evangéliumi tanácsok 1974 -- törvényé a szeretet 2055 -- üdvösség eszközeié 824 TEMETÉS -- EXSEQUIAE, SEPULTURA vö. elhunytak -- kereszteletlen gyermekeké 1261 -- keresztény 1680--90 -- szertartása 1689, 2300 TEMPLOM -- TEMPLUM -- Egyház képe 756 -- Isten jelenlétének jele 593 -- Jeruzsálemi 2580 -- Krisztus képe 1197 -- Szentléleké az Egyház 797--98, 809 -- Szentléleké az ember 364, 1197, 1265, 1695, 2684 -- és Jézus 576, 583--86, 593 TEOLÓGIA -- THEOLOGIA 94 TEREMTÉS -- CREATIO/CREATUM -- alkotója Isten 317, 337 -- Apostoli hitvallásban 325--27 -- beteljesedése 668, 1015 -- emberenek átadott örökség 299 -- épségének tiszteletbentartása 354, 2415--18 -- hálaadás Istennek érte 1352, 1359--60 -- indítékai és céljai 293--94, 314, 319, 353, 358 -- Isten megismerésének útja 31, 32, 1147, 2500 -- Isten tartja fenn a létben 421 -- javainak egyetemes rendeltetése 299, 2402, 2452 -- jelentése 326 -- kapcsolata az emberrel 343, 355, 396, 1469 -- kapcsolata Krisztussal 792, 2105, 2637 -- megújítója a keresztség 1214, 1265--66, 1999 -- rendjében a házasság 1603--05 -- részvétel benne az emberi munka 2427, 2460 -- szépsége és jósága 299, 341, 353, 1333 -- tökéletlensége 302, 307, 310, 378 -- új Krisztusban 315, 374 -- és a hetedik nap 2169, 2190 -- és a hitoktatás 282--89 -- és a Szentháromság 258, 290--92, 316 -- és a Szentlélek 243, 291, 703 -- és az átered~ b@n 400, 1608 -- és az emberi méltóság 1700 -- és az imádság 2569, 2793 -- és az isteni gondviselés 216, 301, 314 -- és az isteni kinyilatkoztatás 287--89, 337 -- és Isten Igéje 291, 320 -- és Isten terve 257, 280, 315, 759, 1066 TEREMTMÉNYEK -- CREATURAE -- egymás közti összefüggése 340, 344 -- engedelmessége Isten iránt 49, 213, 396, 2097, 2628 -- eredete Isten 293, 327 -- hirdetik Isten létét 46, 48 -- Isten jelenléte bennük 300, 308 -- istenhasonlósága 41, 2500 -- jósága 32, 339, 2500 -- korlátai 311, 385, 396, 1998 -- rendeltetése 260, 353 -- részesednek Isten jóságában 295, 319 -- szépsége 32, 339, 2500 -- szeretete és Isten szeretete 2069, 2093, 2095, 2113 -- tisztelete 1930, 2416 -- tökéletessége 32, 339, 2500 -- és a gondviselés 301, 306, 312, 321, 323, 342, 373, 1884 -- és a lélek ragaszkodása hozzájuk 1394, 1472 -- és az angyalok 350 -- és az ember kapcsolata 343 -- és Isten kapcsolata 42--43, 239, 295, 356, 441, 1703 TEREMTMÉNYEK KÜLÖNBSÉGE -- DIVERSITAS CREATURARUM 339, 353, 1936--38 TEREMT` -- CREATOR, vö. Isten TERMÉKENYSÉG -- FECUNDITAS -- házasságé 2366--72 -- házastársi kiterjesztése 2221, 2363 -- jelentése 2335, 2398 -- mint a házastársi szeretet igénye 2363 -re nyitottság a házasságban 372, 1604, 1642--43, 1652--54, 1662, 1664 TERMÉKETLENSÉG -- STERILITAS 2375, 2379 TEREMTETT TERMÉSZET -- NATURA CREATA -- eredete 338 -- Isten tervében 310 -- törvényei 341 -tel harmóniában élni 1676 TERMÉSZETES ERKÖLCSI TÖRVÉNY -- LEX NATURALIS 1954--60 -- meghatározása 1954--55 -- alkalmazása különböz~ kultúrákban 1957 -- egyetemessége 1956 -- többi törvények alapja 1959 -- változatlansága 1958 --nyel ellenkez~ cselekmények 2235, 2242 -- és a kinyilatkoztatott törvény 1960 -- és a kormányformák 1901 -- és a Tízparancsolat 2070--71, 2079 -- és a válás 2384 -- és az Egyházi Tanítóhivatal 2036 TERMÉSZETFÖLÖTTI -- SUPERNATURALIS -- boldogság 1722, 1727 -- cél emberé 367 -- cselekedetek 1812--13, 1840--41 -- erények 153, 179 -- érzék hité 91--93 -- hivatás az örök életre 1998 -- közösség 950 TERRORIZMUS -- TERRORISMUS 2297 TEST, EMBERI -- CORPUS (humanum) -- b@nös kívánsága 2514, 2520 -- cselekedetei 1852 -- férfi és n~ 372, 1605, 1616, 1627, 1642, 2364 -- föltámadása 988, 990, 996, 1017 -- gyenge 2733 -- Szentlélek temploma 364 -- feletti uralom 908 -- feltámadott természete 997, 999, 1016--17 -- megváltása 1046 -- nyugalma és a vasárnap 2185, 2193 -- orvosa Krisztus 1421, 1503, 1509 -- saját meggyalázása 2355 -- tisztelete 1004, 2301 -- és a b@n 1863, 2516 -- és a feltámadás 298, 990, 992, 997, 999, 1000, 1016--17 -- és a Gehenna 1034 -- és a halál 1011, 1016, 1681 -- és a házastársi szeretet 1643 -- és a karitász 2447 -- és a szégyenérzet 2523 -- és a szexualitás 2332, 2362, 2370 -- és az imádság 2702--03, 2722 -- és az utolsó ítélet 1059 -- és Isten Országa 1042, 1060 -- és lélek egysége 327, 360, 362--68, 382 -- és lélek gondozása 2289 -- és lélek harca 1819, 1846, 2116 TESTI EGÉSZSÉG -- SALUS PHYSICA -- gyógyítása az Egyház feladata 1509 -- kérése imádságban 1512 -- tiszteletben tartása 2288--91 -- védelme 2211 -- és a betegek kenete 1532 -- és az embrionális állapot 2275 TESTVÉR -- botránkoztatása 2284 -- Krisztusé a keresztény 2233 -ünk Jézus 469 TESTVÉREK -- FRATER/RES -- az Úrban 818, 1271, 2074, 2790 -- egysége Krisztusban az Egyház 788 -- els~szülötte Krisztus 381, 501, 2012, 2448 -- felé tanúságtétel 932 -- iránti felel~sség 2831 -- Jézusé 500 -- kiengesztel~dése 1424, 1469, 2608, 2840, 2843, 2845 -- szeretete 678, 952, 1033, 1397, 1932, 2447, 2449 -- tisztelete 1789, 2054, 2212, 2219, 2231, 2269, 2302 -ért való imádság 2768 TESTVÉRI FEDDÉS -- CORRECTIO FRATERNA -- és a megtérés 1435 -- és a testvéri szeretet 1829 TESTVÉRISÉG -- FRATERNITAS -- embereké 361, 1931 -- követelmény e szolidariotás 1939 -- mint a nép vallásosság gyömölcse 1676 -- papoké 1568 -- veszedelmei 1740 -re nevelés 2207 -- és az Istenek szentelt élet 925, 929 TÉVEDÉS -- ERROR -- elkerülését segíti a kinyilatkoztatás 38 -- elkerülését segíti a törvény 1956 -- elkerülését segíti az evangélium 2527 -- ellen védeni a hit tanítását 250 -- eltorzítja az istenismeretet 286 -- ítéletben 1786, 1790--94, 1799, 1801 -- következményei 844 -re való hajlandóság és ennek eredete 1707, 1714 -t okozó hazugság 2483, 2485 -t~l Jézus szabadít meg 615 -t~l megszabadulás 856, 2825 TÉVEDHETETLENSÉG -- INFALLIBILITAS -- Egyházé 889--91 -- köre 2035 -- Pápáé 891 -- tanító lelkipásztoroké 2051 TEVÉKENYSÉG -- ACTIO -- Egyházé 824, 828, 1442 -- evangelizációs 900, 905 -- gazdasági 2426, 2431, 2424 -- Istené 2500, 2501 -- Istent~l irányított emberi 912, 1818, 2172, 2185 -- Jézusé 576, 1575, 2076 -- keresztény családé 2205 -- lelkipásztori 2352, 2423 -- liturgikus 15, 1070, 1074, 1088, 1097, 1108, 1111, 1136, 1140, 1153, 1155 -- mindennapos és a keresztet hordozó keresztény 2427 -- missziós 856 -- Szentháromságé 648 -- Szentléleké Máriában 2675, 2682 -- szociális 407, 1883, 2442 -- titokzatos testé mint apostolkodás 863 TIPOLÓGIA --TYPOLOGIA 128, 130 TISZTASÁG -- CASTITAS, PURITAS -- elleni b@nök 2351--56, 2396 -- felhívás rá 2337, 2348, 2394 -- föltételei 2521, 2525, 2532--33 -- harc érte 2520--27 -- házasságra készül~ké 1632, 2350 -- házastársi 2365, 2368 -- jelentése 2395 -- mint a Szentlélek ajándéka 2345 -- növekedése 2343 -- rendjei 2339, 2341, 2344, 2346, 2395 -- szándéké 2520 -- Szentlélekt~l ered 1832, 2345 -- szívé az istenlátás föltétele 2519, 2531 -- szívé, hité és testé összefügg 2518 -- tekinteté 2520 -- és a homoszexualitás 2357--59 -- és a keresztség 2345, 2348, 2355 -- és a mértéktartás erénye 2341 -- és a szeretet 2346 -- és a szívtisztaság 2518, 2520, 2532 -- és az életállapotok 2348--50 -- és az Istennek szentelt élet 915, 944 -- és barátság 2347 -- és Krisztus követése 2053 TISZTELET, MEGBECSÜLÉS -- HONOR, OBSERVANTIA, vö. Dignitas -- b@nösöké 1466, 1467 -- családé 2206, 2214--17, 2219, 2228, 2251 -- egészségé 2288--91 -- egyházi elöljáróké 1269 -- emberi életé 2259--83 -- emberi szabadságé 1738, 1884 -- emberi test iránt 364, 2300 -- erkölcsi törvényé 532, 579, 1986, 2053, 2200 -- és a felebaráti szeretet 1789, 1825 -- és a politikai hatalom 1880, 1900 -- evangéliumi tanácsoké 532, 579, 1986, 2053, 2200 -- hatóságok iránt 1900 -- igazságé 2488--92 -- Isten iránt 449, 2116 -- Isten nevéé 2144, 2148, 2149 -- Istené 209, 2101, 2148 -- magántulajdoné 2403 -- más lelkéé 2284--87 -- mások javaié 2408--14 -- megholtaké 2299--2301 -- nem katolikusoké 818 -- parancsolatoké 532, 579, 1986, 2053, 2200 -- saját testünké 1004 -- személy jogaié 1907, 1929--33, 1944 -- személy méltóságáé 2284--2301 -- személyé a tudományos kutatásban 2292--96 -- személyes megbecsülésé 2477, 2507 -- szentképek iránt 2132 -- szül~k iránt 2197--2200, 2214 -- Templomé 583--84 -- teremtett világé 2415--18 -- természettörvényé 2036 -- testi épségé 2297--98 -- vallásszabadságé 2188 -hez való emberi jog 2479 TISZTÍTÓHELY -- PURGATORIUM 1030--32, 1472, vö. Communio sanctorum TISZTULÁS -- PURIFICARE -- Egyház feladata 827, 1428 -- Eucharisztia hatása 1393 -- evangélium hatása 2527 -- feltétele a személyes b@nvallomás 1847 -- közvéleményé 2525 -- szívé 1723, 2517--19, 2532 -- teljes a keresztségben 2520 -- végleges 2813 -- végs~ helye 1030--32, 1054 TIZEDIK PARANCSOLAT -- DECIMUM PRAECEPTUM 2534--57 TÍZPARANCSOLAT -- DECALOGUS -- céljai 2063 -- csoportosítása 2066 -- egysége 2069, 2079 -- elnevezése 2056, 2058 -- értelmezése és megértése 2055--56, 2061, 2077 -- hitvallás 1456 -- Isten ajándéka 2060 -- jelentése 1724, 1962, 2033, 2057 -- jelent~sége 2065, 2076, 2078 -- k~táblái 2058 -- követelményei 2054, 2067, 2072--73, 2081 -- megtartása 2052--53 -- összefoglalása 2051--52 -- szükségessége 2071 -- végs~ célja a boldogság 16 -- és a b@n 1853, 1858 -- és a hitvallás 1064, 1456 -- és a lelkiismeret 1962 -- és a Szentírás 2056--63, 2078 -- és a természettörvény 1955, 2049, 2070--71, 2080 -- és az Egyház hagyománya 2064--68, 2078 -- és az evangéliumi törvény 1968, 2053, 2074 -- és az Ószövetség 1980, 2057, 2060--62, 2077 -- és az örök élet 2052, 2075 -- és Isten akarata 2059, 2063 TORKOSSÁG-- GULA -- f~b@n 1866 TÖBBISTENHIT -- POLYTHEISMUS 2112 TÖBBNEJ$SÉG -- POLYGAMIA -- ellenkezik a házasság méltóságával 2387 -- ellenkezik a személy méltóságával 1645 -- Ószövetségben 1610 TÖKÉLETESSÉG -- PERFECTIO -- Egyházé 829 -- férfi és n~ tükrözi 370 -- igaz és jó keresésében kell megtalálni 1704 -- köteléke a szeretet 1827 -- Máriáé 829 -- Szentlélek gyümölcse 1832 -- teljessége Isten 41, 213, 370 -- teremtésé 302, 310 -- teremtményeké 41, 330, 339 -- törekedni kell rá 1709, 2013, 2028 -- útja 2015 -- útja Krisztus 1953 -- és az emberi erények 1804 TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖK -- MEDIA PRO MASSA -- helyes használatuk 2496 -- rossz használatuk 2523 -- törvények rossz használatuk ellen 2498 TÖMJÉNEZÉS -- INCENSUM 1154 TÖREKVÉS -- NISUS -- családé 2208 -- házasságban 2381, 2390 -- keresztényeké 1319, 2046 -- mint a hit válasza 1102, 1428 -- missziós 854 -- önuralomra 2342 -- társas kapcsolatokban 1940, 1947 -- tisztaságra 2344 TÖRTÉNELEM -- HISTORIA -- értelmezése és az Egyház szociális tanítása 2422 -- Isten fölötte áll 212 -- kezdete a teremtés 338 -- ura és mestere Isten 269, 304, 450 -- végs~ jelentése 388, 1040 -- és a b@n 386, 390, 401, 409 -- és a gondviselés 303, 314, 395 -- és az Egyház 759, 770 -- és az imádság 2568, 2591, 2596, 2660 TÖRVÉNY -- LEX ld., erkölcsi törvény, ószövetségi törvény, természetes erkölcsi törvény, új törvény -- emberi az istenib~l ered 1904 -- fajtái 1952 -- meghatározása 1952 -- teljessége 2196 TÖRVÉNYES VÉDELEM -- DEFENSIO LEGITIMA -- meghatározása 2263--67 -- célja 2266 -- hatásai 2263 -- indokai 2264, 2309 -- joga 1909, 2308 -- kötelezettsége 2265 TÖRVÉNYSZEGÉS --TRANSGRESSIO 2069 -- b@n 1849 TRÓNUS -- THRONUS 1137 TUDATLANSÁG -- IGNORANTIA -- akaraton kívüli 1860 -- istenismeret hiánya 2087 -- lelkiismereté 1790--91, 1793 -- mint a Szentírás ismeretének hiánya 133 -- színlelt 1859 -ra alapító csalások 2409 -- és a felel~sség 1735 TUDOMÁNY -- SCIENTIA -- Szentlélek ajándéka 1831 -- és a hit 159 -- és az ember szolgálata 2293--94 TUDOMÁNYOS KÍSÉRLETEK -- SCIENTIFICA EXPERIMENTA -- és az állatok 2417 -- és az emberi személy tisztelete 2292, 2295 TUDOMÁNYOS KUTATÁS -- INVESTIGATIO SCIENTIFICA -- erkölcsi kritériumai 2294 TÜRELEM -- PATIENTIA -- családban 2219 -- irgalmasság lelki cselekedete 2447 -- hité 2613 -- Istené 2822 -- Lélek gyümölcse 736, 1832 -- szeretet tulajdonsága 1825 T$Z -- IGNIS -- örök 1034--35 -- szereteté 2671, 2717, 2785 -- szimbolikus jelentései 1147, 1189 -- tisztító- 1031 -- Szentlélek szimbóluma 696 ÚJ ÉG ÉS ÚJ FÖLD -- NOVA CAELA AT NOVA TERRA 1042--50 ÚJ ÉLET ld. isteni élet ÚJ SZÖVETSÉG -- FOEDUS NOVUM, vö. Novum Testamentum -- egyetlen Papja Krisztus 662, 1348, 1365, 1410 -- húsvéti áldozata 613 -- kelyhe 612 -- papjai az Apostolok 611, 859, 1337 -- és a kultusz helye 1179 -- és a próféták 64 -- és a régi törvény 577, 1964, 2056 -- és a szentségek 1091, 1116, 1129, 1222, 1541 -- és a vasárnap megszentelése 2176 -- és az Egyház 759, 778, 796, 839, 840 -- és az Eucharisztia 610, 611, 1339, 1365, 1410, 1846 -- és az imádság 2565, 2607, 2614, 2771, 2787, 2801 -- és az oltár 1182 -- és Krisztus 73 ÚJ SZÜLETÉS -- NATIVITAS NOVA -- anyja az Egyház 169 -- beteljesedése a halál 1682 -- hatásai 526, 1279 -- jele a keresztvíz 694 -- Jézus indította el 505 -- kegyelmét adja a keresztség 683, 720, 1215, 1262 -- misztériuma 525--26 -- szükségessége 1250 -b~l keletkezik Isten népe 782 -- és a Boldogságos Sz@z Mária együttm@ködése 963 -- és a Miatyánk 2769 ÚJ TÖRVÉNY -- LEX NOVA EVANGELII 1965--71, VÖ. új szövetség -- a kegyelem törvénye 1974 -- a kinyilatkoztatott törvény kifejez~je 1965 -- a szabadság törvénye 1974 -- a szeretet törvénye 1974 -- az isteni törvény kifejez~je 1965 -- és a régi törvény beteljesedése 1967--68 -- és a Szentlélek 1966 -- és Jézus 459 -- meghatározása 1965--66 -- természetes törvény kifejez~je 1965 ÚJDONSÁG -- NOVITAS -- imádságé 2599, 2614--15 -- Isten Országáé 2832 -- keresztény halálé 1010 ÚJJÁSZÜLETÉS -- REGENERATIO -- hatása 784, 872, 1262 -- szentsége a keresztség 1213, 1215 ÚJRA ÖSSZEFOGLALÁS -- RECAPITULATIO 518, 668, 2854 ÚJSZÖVETSÉG -- NOVUM TESTAMENTUM, vö. Szentírás -- eredete 83, 105 -- könyvei 120 -- szíve az evangéliumok 125--27 -- tárgya 124, 684 -- és Ószövetség egysége 128--30 ÚR -- DOMINUS, 446--51, vö. Krisztus, Isten ÚR VACSORÁJA/UTOLSÓ VACSORA -- DOMINICA CENA -- jelentése 1329 -- és a Húsvét 1166, 1403, 2816 -- és a kenyér és a bor 1412 -- és a kenyértörés 1329 -- és a protestáns közösségek 1400 -- és az áldozat 1350 -- és az Eucharisztia 1337, 1366 -- és az eucharisztikus áldozat alapítása 1323 -- és az Új Szövetség kelyhe 612 URALOM -- DOMINATUS -- emberé 2293, 2415 -- Istené 304 -- Jézusé 449--50 -- királyság 2816 ÚT -- VIA -- életé és kárhozaté 1696 -- Isten tervéé 778 -- Jézus 459, 846, 2664, 2674 -- kereszté 1674, 2669 -- Krisztusé 1696--97 UTAK -- VIAE -- gondviselésé 314 -- misszióé 852 -- Országé 1967 ÚTRAVALÓ -- VIATICUM -- Eucharisztia 1331, 1392, 1517, 1524--25 UZSORA -- USURA -- kölcsönzés 2269, 2449 ÜDVÖSSÉG -- SALUS -- csak Isten adhatja 169, 620 -- egyetemes eszköze és szentsége az Egyház 776, 780, 816 -- egyetemessége 402 -- ember rászorul 588, 1949, 2448 -- eszközei 830, 980 -- föltétele a keresztség 1256--57, 1277 -- föltétele a természete erköcsi törvény megtartása 2036 -- Gonosz akadályozza 2851 -- hirdet~i az angyalok 331--32 -- ingyenessége 218, 1250, 1699, 1722, 1996 -- Isten akarja 54, 56, 218, 431, 781, 1058, 2575 -- keresztség nélkül 1259, 1261 -- Krisztus által adatik 1811 -- minden jó ezt szolgálja 313 -- mindenkiét akarja Isten 851 -- papi szolgálatban 1565 -- reménye 2091 -- reménye Izraelben 64 -- rendje 1066 -- sajátunk 1889 -- segít~i 95 -hez szükséges szolgálat és tanúságtétel 1816 -- és a házatársi kapcsolat 1603, 2250 -- és a keresztáldozat 600--02, 617 -- és a papi szolgálat 874 -- és a szentek közössége 1477 -- és a Szentírás 107, 122 -- és a szentségek 1129 -- és az emberi szabadság 1739--42 -- és az erkölcsi döntések 1696 -- és az imádság 2744 -- és Krisztus elkjövetele 456--57, 519, 1019 -- és Sz@z Mária közrem@ködése 511, 969 ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETE -- HISTORIA SALUTIS (historia sacra) -- eseményei és a liturgia 1103 -- kezdete 280, 1080 -- összefoglalása Krisztus 430, 668 -- és az angyalok 332 -- és Izrael 431 ÜDVÖT HOZÓ ESEMÉNYEK -- EVENTUS SALVIFICI -- által adott kinyilatkoztatások 53, 1103, 2651 -- emlékezete és zsoltárok 2586 -- emlékezetét a liturgia ~rzi 1093, 1095, 1217 -- isteni áldásokat fejeznek ki 1081 -- liturgia jeleníti meg 1104 -- megdics~ült Krisztuséi 126 ÜDVÖZÍT` -- SALVATOR, vö. Christus : Appellationes -- egyedül Jézus 389, 457, 594, 2812 ÜDVREND -- OECONOMIA SALUTIS -- céljai 260 -- Jézus imádságában 2604, 2606, 2746, 2758 -- kezdete 56, 489, 705 -- megszabadítja az emberi szívet 2541 -- sajátossága 66 -- szavakból és történésekb~l épül 1103 -- Szentháromság személyeinek közös m@ve 258--59, 1066 -et fenyeget~ veszedelmek 57 -- és a szentségek 1076--1209, vö. Sacramentum/a -- és az imádság 2850 ÜLDÖZÉS -- PERSECUTIO -- Egyházé 675, 769, 1816 -- Krisztusé 530 ÜNNEPNAP -- FESTIVITAS -- els~ a vasárnap 2174 -- liturgikus el~készítése 2043 -- megszentelése 2180, 2187--88, 2193 -ok ünnepnapja a húsvét 1169 -ok zsidóké és Jézus 583 -- és az Eucharisztia 1389, 1391, 2042 -- és az égi liturgia 1136 VÁGY -- DESIDERIUM, vö. Concupiscentia, Cupido -- boldogság után 1718--19, 1725, 2548 -- bosszú után 2302 -- féktelen elítélése 1871, 2336, 2380, 2480, 2535--40 -- féktelen elleni harc 2520 -- imádság után 2601 -- Isten Országa után 2632, 2818 -- Isten után 27--30, 2548--50, 2557, 2566, 2589, 2709, 2736, 2784 -- Jézus után 607, 1130 -- jó után 1707, 1765 -- Krisztus hirdetése után 425, 429 -- Krisztus visszatérése után 524 -- mások javai után 2539, 2553 -- megfékezése 1809 -- megtérés után 1431 -- pénz után 2424 -- Szentlélek után 2541--43, 2737, 2764 -- szenvedély 1772 VAKMER`SÉG -- PRAESUMPTIO -- remény elleni b@n 2091--92 VAKOK -- kérését Jézus meghallgatta 2616 VÁLÁS -- DIVORTIUM -- meghatározása 2384 -- következményei katolikus házasfelek között 1650, 1664, 2384--85, 2400 -- polgári engedélyezése 2383 -- és a házasság fölbonthatatlansága 2382 -- és a szeretet tettei 1651 -- és az ártatlanul ehagyott fél 2386 VALLÁS -- RELIGIO -- mind Isten keresése 2566 -- nem keresztény és az Egyház 842--43 -- szabadsága 2137 -- társadalmi kötelességei 2104--05, 2467 -- és a politikai közösség 2244 VALLÁSI KÖTELESSÉGEK -- OFFICIA RELIGIOSA -- botrány kerülése 2489 -- család támogatása és védelme 2209--10, 2211 -- Egyház javára vélemény nyilvánítása 907 -- Egyház parancsainak megtartása 578, 2037 -- evangélium hirdetése 848, 888 -- felebarát megsegítése 1932--33, 2198, 2444, 2446 -- gyermekek nevelése 2221--31, 2252 -- hamis eskü kerülése 2151 -- helyes lelkiismeret formálása 2496 -- hité és tanúságtétele 2087, 2471--72 -- igazságról tanúságot tenni 2467, 2472 -- irgalmasságe 2298 -- Isten gyermekeként élni 2784 -- Isten országának keresése 2817 -- Isten tisztelete 2083, 2104--05, 2136 -- jóvátétel 2487 -- Krisztus üdvözít~ m@vének ünneplése 1163 -- lelkiismeretre hallgatás 1778 -- liturgia alkalmazása a helyi kultúrához 1205 -- liturgiában való részvétel 1141 -- szül~k és felettesek iránt 2199, 2234 -- szül~k iránti tisztelete 2214--20 -- teremtés helyes használata 2820 VALLÁSI KÖZÖMBÖSSÉG -- INDIFFERENTIA RELIGIOSA 1634, 2094, 2128 VALLÁSOS TISZTELET -- CULTUS -- eltévelyedései 2111, 2113, 2138, 2581 -- Eucharisztiáé 1178, 1418, 1325, 1378, 1380, 1408 -- ideje 2184--87, 2193 -- imádó 28, 347, 939, 1121, 1123, 1148, 1180, 1564, 1596, 2083, 2135 -- lelki és az erkölcsi élet 2031, 2047 -- Máriáé 971 -- Ószövetségben 1093 -- szentképeké 2131--32, 2141 -- Újszövetségben 1179 -- vegyes házasságokban 1633--37 VALLÁSOSSÁG ERÉNYE -- RELIGIOSITAS -- meghatározása 1969 -- cselekedetei 1807, 2095--96, 2117, 2125, 2135, 2144 VALLÁSTALANSÁG -- IRRELIGIO -- b@nei 2119--20, 2139 -- rosszasága 2110, 2118 VÁMOSOK -- PUBLICANUS/I -- példabeszédben 2613 -- és Jézus 588 VÁRAKOZÁS -- EXSPECTATIO, vö. ádvent, beteljesedés -- jelen id~szak állapota 672 -- Messiás eljövetelére 524 -- Messiásra Izraelben 62, 522, 529, 706, 711--716, 840, 1334 -- beteljesedése a Megtestesülés 422, 489 -- Krisztus visszatérésére 1619, 2817 -- léleké a test föltámadására 997 -- Máriáé az ígéretekre 489 -- megholtaké a megváltásra 633 -- és a liturgia 1096, 2760 -- és a remény 2090 -- és az imádság 2772, 2854 -- és az új Föld 1049 VASÁRNAP -- DOMINICA DIES -- Eucharisztia ünneplésének f~ alkalma 1193 -- felhasználása 2184, 2194 -- hét els~ napja 1166--67, 2174 -- jelentése 1163, 2190 -- Jézus feltámadásának napja 1343 -- megszentelése imádsággal 2698 -- munkaszünete 2185--86, 2193 -- szentmise kötelezettsége 1389, 2042, 2180--83 -- szombat beteljesedése 2175--76 -- ünnep jellegének védelme 2187--88 -- ünneplése az Egyház életének központja 2177 VÉDELEM -- DEFENSIO -- békéé 2302--17 -- családé 2209, 2211, 2240 -- emberi méltóságé 1929 VÉG -- FINIS, vö. beteljesedés, Consummatio -- földi életé 1013, 1021 -- id~é 682, 686, 865, 1042, 1048, 1059 -- mindeneké Isten 198 VÉGS` DOLGOK -- ESCHATOLOGIA 676, 1186, 2771, 2776, vö. ítélet, pokol, halál, paradicsom, örök élet VÉGS` ID`K -- PARUSIA 1001, vö. Plenitudo temporum VÉLELEM -- AESTIMATIO -- jóhiszem@ség 1865 -- rosszhiszem@ség 1865 VÉLEMÉNY -- SENTENTIA -- nyilvánításának szabadsága 1901 VENDÉGSZERETET -- HOSPITALITAS 1971 VÉR -- SANGUIS, vö. Eucharisztia et Transsubstantiatio VÉRFERT`ZÉS -- INCESTUM -- meghatározása 2388 -- következményei 2388 -- súlyossága, 2356 VÉRKERESZTSÉG -- BAPTISMUS SANGUINIS 1258 VÉRTANÚK -- MARTYRES -- aktái 2474 -- ellenálltak a bályványimádásnak 2113 -- jelentése 2473 -- tisztelete 957, 1173 VESPERÁS -- VESPERAE 1175 VEZET` -- DUX -- állam a gazdasági életben 2431 -- Krisztus 551, 1547 -- lelki 2690 -- lelkiismeret 1778, 1806 -- okosság 1778, 1806 -- pápa 816, 895, 899 -- püspökök és lelkipásztorok 939, 1140, 1575, 2033, 2594 -- Tanítóhivatal 93 VÍCIUMOK -- VITIUMA, vö. f~b@nök -- eredete 1865, 1876 -- felsorolása 1866 -- kijavítása 2302 -- és az erények 1768, 1774, 2516 VILÁG -- MUNDUS -- célja 681, 1001, 1243 -- Egyház küldetésének helye 782, 863, 2105 -- eredete 284--85 -- harmadik 2440 -- javaihoz ragaszkodás 2545, 2548 -- javának és üdvösségnek eszközei 799, 909, 928, 1941, 2044, 2438 -- megbékéltetett és újra összefoglalt 620, 2748 -- rendeltetése 314, 769, 1001, 1046, 1680 -- Üdvözít~je Krisztus 457--58, 608, 728, 1355 -- új és megújított 655, 670, 916, 1042--50 -- út Isten megismerésére 31--34 -- és a b@n 310, 402, 408, 2844, 2852--54 -- és a gondviselés 303, 395 -- és a teremtés 216, 295, 325, 327, 337--49, 760 -- és az ember kapcsolata 373, 377 -- és Isten kapcsolata 212, 300 VILÁGI HÍV`K -- LAICUS -- meghatározása 897 -- apostolkodása 864, 900, 2442 -- hivatása 898--900, 2442 -- részesedése Krisztus királyi hivatalában 908--13, 943 -- részesedése Krisztus papi hivatalában 901--03, 941 -- részesedése Krisztus prófétai hivatalában 785, 904--07, 942 -- és a zsolozsma 1174--75 -- és az áldások 1669 VILÁGI INTÉZMÉNYEK -- INSTITUTA SAECULARIA 928--29, vö. vita consecrata VILÁGOSSÁG -- LUX -- értelemé 37, 47, 156--57, 1955 -- fiai 736, 1216, 1695 -- hité 26, 89, 286, 298, 2730 -- szimbólum 697, 1027, 1147, 1189 -- világé 1243, 2105, 2466 -- és a keresztség 1216 -- és a Tízparancsolat 1962 -- és Isten 157, 214, 234, 242, 257 -- és Isten Igéje 141, 1785 -- és Krisztus 280, 529, 748, 1202, 2715, 2466, 2665 -- és sötétség 285, 1707 VÍZÖZÖN -- DILUVIUM -- keresztség el~képe 1094, 1219 ZARÁNDOKLÁS -- PEREGRINATIO -- alkalmas id~pontjai 1438 -- Egyházé 769 -- földi, emberé 1013, 1419 -- jelentése 2691 -- vallási gyakorlat 1674, 2101 ZSENGE -- PRIMITIAE -- Egyházé Mária 972 -- megholtaké Krisztus 655 -- nemzeteké a napkeleti bölcsek 528 -- örök boldogságé a Szentlélek gyümölcsei 1832 ZSIDÓ HÚSVÉT -- PASCHA -- beteljesedése 1096, 1164 -- jelentése 1363 -- ünneplése a zsidóknál 1096 ZSINAT -- CONCILIUM -- és a hit 250 -- és a hitoktatás 9 -- és a hitvallások 192 -- és a püspöki kollégium 884, 887, 891 ZSOLD -- STIPENDIUM -- b@né a halál 1006 ZSOLTÁROK -- PSALMI -- meghatározása 2596 -- fajtái 2588 -- gy@jteménye 2585 -- jelentése 2586--88 -- jelent~sége 2597 -- mint közösségi imádság 2585--89 -- oktatása 1176 -- tanítják a hitet és reményt 2657 -- és a liturgia 1156, 1177 -- és a szegények 716 ======================================================================== Lábjegyzetek 1. XXIII. János pápa beszéde a II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásakor 1962. október 11-én: AAS 54 (1962), 788. 2. VI. Pál pápa beszéde a II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes bezárásakor 1965. december 8-án: AAS 58 (1966), 7. 3. 1985. január 25-én tartott beszéd: L'Osservatore Romano, 1985. január 27. 4. Püspöki Szinodus (általános rendkívüli gy@lés, 1985): Zárójelentés, 1985. december 7-én: Enchiridion Vaticanum 9, II, B, 4. 1758. o., 1797. p. 5. A szinodus záróbeszéde, 1985. december 7-én: AAS 78 (1986), 435. 6. Vö. ApCsel 2,42. 7. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 1. 8. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 18. 9. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 18. 10. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 13. 11. Püspöki Szinodus (általános rendkívüli gy@lés, 1985): Zárójelentés II, B, a, 4, 11. 12. A szinodus záróbeszéde, 1985. december 7-én: AAS 78 (1986), 435. 13. Püspöki Szinodus (általános rendkívüli gy@lés, 1985): Zárójelentés II, B, a, 4, 11. 14. Vö. Mt 10,32; Róm 10,9. 15. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae 20--22, 25. 16. Római Katekizmus: El~szó 11. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 17. Római Katekizmus: El~szó 10. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 18. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 19. 19. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 19. 20. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 19--21. 21. Vö. Mt 13,22. 22. Vö. Ter 3,8--10. 23. Vö. Jón 1,3. 24. Szent Ágoston: Confessiones 1,1--1: CCL 27,1 (PL 32, 659) 25. Vö. ApCsel 14,15.17; 17,27--28; Bölcs 13,1--9. 26. Szent Ágoston: Sermo 241, 2: PL 38, 1134. 27. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18. Vö. Ua 14. 28. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I, 2, 3. 29. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció 2.: DS 3004; Vö. Ua. De revelatione 2. kánon: DS 3026; II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció 6. 30. XII. Pius: Humani generis enciklika: DS 3875. 31. XII. Pius: Humani generis enciklika: DS 3876. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció 2.: DS 3005; II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció 6; Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I, 1, 1. 32. Bizánci liturgia. Aranyszájú Szent János anaforája: Liturgies Eastern and Western. Kiad. F. E. Brightman. Oxford, 1896. 384. (PG 63:915) 33. IV. Lateráni Zsinat 2. fejezet: De errore abbatis Joachim: DS 806. 34. Aquinói Szent Tamás: Summa contra gentiles 1,30. 35. Szent Ágoston: Confessiones 10, 28, 39: CCL 27,175. (PL 32, 795.) 36. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, De revelatione 2. kánon: DS 3026. 37. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 36. 38. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció. 4: DS 3015. 39. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2. 40. Vö. Ef 1,4--5. 41. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2. 42. Lyoni Szent Ireneusz: Adversus haereses, 3, 20, 2: SC 211, 392 (PG 7, 944.); Vö. pl. Uaz 3, 17, 1: SC 211, 330 (PG 7, 929.); Uaz 4, 12, 4: SC 100, 518 (PG 7, 1006); Uaz 4, 21, 3: SC 100, 684 (PG 7, 1046.). 43. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 3. 44. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 3. 45. A szentmise IV. kánonja: Missale Romanum, 1970, 467. 46. Vö. Ter 9,9. 47. Vö. Ter 10,20--31. 48. Vö. ApCsel 17,26--27. 49. Vö. Bölcs 10,5. 50. Vö. Ter 11,4--6. 51. Vö. Róm 1,18--25. 52. Vö. Lk 21,24. 53. Vö. Ter 14,18. 54. Vö. Zsid 7,3. 55. Vö. Gal 3,8. 56. Vö. Róm 11,28. 57. Vö. Jn 11,52; 10,16. 58. Vö. Róm 11,17--18.24. 59. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 3. 60. Vö. Kiv 19,6. 61. Nagypéntek, egyetemes könyörgések 6. 62. Vö. II. János Pál pápa: Beszéd a zsidókkal való találkozáskor a római zsinagógában 1986. április 13-án: Insegnamenti di Giovanni Paolo II. IX/1, 1027. 63. Vö. Iz 2,2--4. 64. Vö. Jer 31,31--34; Zsid 10,16. 65. Vö. Ez 36. 66. Vö. Iz 49,5--6; 53,11. 67. Vö. Szof 2,3. 68. Vö. Lk 1,38. 69. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2. 70. Keresztes Szent János: A Kármelhegy útja 2,22, 3--5; Biblioteca Mística Carmelitana 11. köt. Burgos, 1929, 184. 71. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 4. 72. Vö. Ter 3,15. 73. Vö. Ter 9,16. 74. Vö. Jn 14,6. 75. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7. 76. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7. 77. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7. 78. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 7. 79. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 80. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 81. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 82. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 83. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 9. 84. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 9. 85. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 9. 86. Vö. 1Tim 6,20; 2Tim 1,12--14. 87. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 88. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 89. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 90. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20. 91. Vö. Jn 8,31--32. 92. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció 4: DS 3016 (a misztériumok kapcsolata); II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 93. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 11. 94. Vö. 1Jn 2,20.27. 95. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12. 96. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12. 97. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 98. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 62; Vö. Uaz. 44; Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 23; Uaz. 24; Unitatis redintegratio határozat, 4. 99. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 100. Nagy Szent Gergely: Homilia in Ezechielem 1, 7, 8: CCL 142, 87 (PL 76, 843). 101. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 102. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 103. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 104. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 105. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 13. 106. Vö. Zsid 1,1--3. 107. Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 103, 4, 1: CCL 40, 1521 (PL 37, 1378). 108. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21. 109. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 24. 110. Vö. 1Tesz 2,13. 111. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21. 112. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 11. 113. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 11. 114. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 11. 115. Clairvaux-i Szent Bernát: Homilia super ,,Missus est'' 4,11: Opera. Róma, 1966, 4. köt. 57. 116. Vö. Lk 24,45. 117. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 12. 118. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 12. 119. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 12. 120. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 12. 121. Vö. Lk 24,25--27.44--46. 122. Vö. Zsolt 22,15. 123. Aquinói Szent Tamás: Expositio in Psalmos 21,11: Opera omnia 18. Párizs, 1876: 350. 124. Vö. Poitiers-i Szent Hilarius: Liber ad Constantium Imperatorem 9: CSEL 65, 204 (PL 10, 570); Szent Jeromos: Commentarius in epistulam ad Galatas 1, 1, 11--12: PL 26, 347. 125. Órigenész: Homiliae in Lev 5,5: SC 286, 228 (PG 12, 454) 126. Vö. Róm 12,6. 127. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I, 1, 10, ad 1. 128. Vö. 1Kor 10,2. 129. Vö. Zsid 3,1--4,11. 130. Vö. Jel 21,1--22,5. 131. Augustinus de Dacia: Rotulus pugillaris I: Angelicum, 6. (1929), 256. Kiad. A. Walz. 132. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 12. 133. Szent Ágoston: Contra epistulam Manichaei quam vocant fundamenti 5,6: CSEL 25, 197 (PL 42, 176). 134. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 135. Vö. Decretum Damasi: DS 179--180; Firenzei Zsinat: Decretum pro Iacobitis: DS 1334--36; Trienti Zsinat, 4. sessio: Decretum de Libris Sacris et de traditionibus recipiendis: DS 1501--04. 136. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 14. 137. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 15. 138. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 17. 139. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 20. 140. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 18. 141. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 19. 142. Vö. ifj. Szent Cézária: Epistula ad Richildam et Radegundem: SC 345, 480. 143. Lisieux-i Szent Teréz: Manuscrit A, 83v: Manuscrits autobiographiques. Párizs, 1992, 268. 144. Vö. 1Kor 10,6.11; Zsid 10,1; 1Pt 3,21. 145. Vö. Mk 12,29--31. 146. Vö. 1Kor 5,6--8; 10,1--11. 147. Szent Ágoston: Quaestiones in Heptateuchum 2,73: CCL 33, 106 (PL 34, 623); vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 16. 148. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21. 149. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 22. 150. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 24. 151. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 25; vö. Szent Jeromos: Commentarius in Isaiam. Prologus: CCL 73, 1 (PL 24, 17). 152. Szentviktori Hugó: De arca Noe, 2,8: PL 176, 642; vö. Uaz. 2,9: PL 176, 642--43. 153. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 24. 154. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 11. 155. Vö. Órigenész: Homiliae in Exodum 4, 5: SC 321, 128 (PG 12, 320). 156. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21. 157. Vö. Iz 50,4. 158. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2. 159. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 5. 160. Vö. Róm 1,5; 16,26. 161. Vö. Ter 12,1--4. 162. Vö. Ter 23,4. 163. Vö. Zsid 11,7. 164. Vö. Ter 15,6. 165. Vö. Ter 15,5. 166. Vö. Ter 18,14. 167. Vö. 1,48. 168. Vö. Lk 2,35. 169. Vö. Jer 17,5--6; Zsolt 40,5; 146, 3--4. 170. Vö. Mk 1,11. 171. Vö. Mk 9,7. 172. Vö. Mt 11,27. 173. Vö. Gal 1,15; Mt 11,25. 174. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 5. 175. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3008. 176. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 2, 9 c.; vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3010. 177. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3008. 178. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3009. 179. Vö. Mk 16,20; Zsid 2,4. 180. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3009. 181. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3010. 182. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 171, 5, 3. 183. Newman: Apologia pro vita sua, 5. Kiad. M. J. Svaglic. Oxford, 1967, 210. 184. Szent Anzelm: Proslogion, Prooemium: Opera omnia. Kiad. F. S. Schmitt. 1. köt. Edinburg, 1946, 94. 185. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 5. 186. Szent Ágoston: Sermo 43, 7, 9: CCL 41, 512 (PL 38, 258). 187. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 4: DS 3017. 188. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 36. 189. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 10. Vö. CIC 748, 2. 190. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 11. 191. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 11. 192. Vö. Mk 16,16; Jn 3,36; 6,40 és másutt. 193. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3; DS 3012; vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 8: DS 1532. 194. Vö. Mk 9,24; Lk 17,5; 22,32. 195. Vö. Jak 2,14--26. 196. Vö. Róm 15,13. 197. Nagy Szent Vazul: Liber de Spiritu Sancto 15, 36: SC 17bis, 370 (PG 32, 132); vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 4, 1. 198. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 58. 199. II. János Pál pápa: Redemptoris Mater enciklika, 17. 200. II. János Pál pápa: Redemptoris Mater enciklika, 18. 201. Apostoli Hitvallás: DS 30. 202. Nicea--konstantinápolyi hitvallás: DS 150 (a görögben). 203. Feln~tt-keresztelés szertartása, 75. 204. Riezi Faustus: De Spiritu Sancto 1, 2: CSEL 21,104 (1,1: PL 62,11). 205. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 1, 2, ad 2. 206. Vö. Júd 1,3. 207. Vö. Ef 4,4--6. 208. Lyoni Szent Ireneusz: Adversus haereses 1, 10, 1--2: SC 264, 154--158 (PG 7, 550--551). 209. Lyoni Szent Ireneusz: Adversus haereses 1, 10, 2: SC 264, 158--160 (PG 7, 531--534). 210. Lyoni Szent Ireneusz: Adversus haereses 5, 20, 1: SC 153, 254--256 (PG 7, 1177). 211. Lyoni Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 24, 1: SC 211, 472 (PG 7, 966). 212. Kártágói Szent Ciprián: De Ecclesiae catholicae unitate, 6: CCL 3, 253 (PL 4, 519.) 213. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 20: AAS 60 (1968), 441. 214. Aquinói Szent Tamás: Compendium theologiae 1, 2. 215. DS 30. 216. DS 150. 217. Vö. Róm 10,9; 1Kor 15,3--5. 218. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses illuminandorum 5,12: Opera 1. köt. München 1848, 150. Kiad. G. C. Reischl (PG 33, 521--524). 219. Római Katekizmus 1, 1, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989) 20. 220. Szent Ireneusz: Demonstratio apostolicae praedicationis 100: SC 62, 170. 221. Római Katekizmus 1, 1, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 20. 222. Vö. Szent Ambrus: Explanatio Symboli 8: CSEL 73, 10--11 (PL 17, 1196). 223. Vö. Symbola fidei ab Ecclesia antiqua recepta: DS 1--64. 224. DS 75--76. 225. XI. Toledói Zsinat: DS 525--541. 226. IV. Lateráni Zsinat: DS 800--802. 227. II. Lyoni Zsinat: DS 851--861. 228. Professio fidei Tridentina: DS 1862--70. 229. DS 71--72. 230. Sollemnis Professio fidei: AAS 60 (1968), 433--445. 231. Szent Ambrus: Explanatio symboli 7: CSEL 73, 10 (PL 17, 1196). 232. Szent Ambrus: Explanatio symboli 1: CSEL 73, 3 (PL 17, 1193). 233. Római Katekizmus 1, 2, 6: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 23. 234. Római Katekizmus 1, 2, 2: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 26. 235. Vö. Fil 2,10--11. 236. Vö. Mk 12,29--30. 237. Vö. Mk 12,35--37. 238. IV. Lateráni Zsinat 1. fejezet: De fide catholica: DS 800. 239. Bír 13,18. 240. Vö. Kiv 3,5--6. 241. Vö. Kiv 32. 242. Vö. 33,12--17. 243. Vö. Kiv 34,9. 244. Vö. Iz 44,6. 245. Vö. Zsolt 85,11. 246. Vö. MTörv 7,9. 247. Vö. Bölcs 13,1--9. 248. Vö. Zsolt 115,15. 249. Vö. Bölcs 7,17--21. 250. Vö. Jn 17,3. 251. Vö. MTörv 4,37; 7,8; 10,15. 252. Vö. Iz 43,1--7. 253. Vö. Oz 2. 254. Vö. Oz 11,1. 255. Vö. Iz 49,14--15. 256. Vö. Iz 62,4--5. 257. Vö. Ez 16; Oz 11. 258. Vö. 1Kor 2,7--16; Ef 3,9--12. 259. Jeanne D'Arc: Dictum: Procčs de condamnation. Kiad. P. Tisset-Y. Lanhers. 1. köt. Párizs, 1960, 280, 288. 260. Vö. Mt 5,29--30; 16,24; 19,23--24. 261. Flüei Szent Miklós: Bruder-Klausen-Gebet: R. Amschwand, Bruder-Klaus. Ergänzungsband zum Quellenwerk von R. Durrer. (Sarnen, 1987) 215. 262. Jézusról nevezett Szent Teréz: Poesía 9: Biblioteca Mística Carmelitana 6. köt. Burgos, 1919, 90. 263. Tertullianus: Adversus Marcionem 1, 3, 5: CCL 1, 444 (PL 2, 274). 264. Szent Ágoston: Sermo 52, 6, 16: Kiad. P. Verbraken: Revue Bénédictine 74 (1964) 27 (PL 38, 360). 265. Arles-i Szent Caesarius: Expositio vel traditio Symboli (sermo 9.): CCL 103, 47. 266. Vö. Vigilius: Professio fidei (552): DS 415. 267. Vö. Sacra Congregatio pro Clericis: Directorium Catechisticum Generale 43. 268. Vö. Sacra Congregatio pro Clericis: Directorium Catechisticum Generale 47. 269. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 4: DS 3015. 270. Vö. MTörv 32,6; Mal 2,10. 271. Vö. 2Sám 7,14. 272. Vö. Zsolt 68,6. 273. Vö. Iz 66,13; Zsolt 131,2. 274. Vö. Zsolt 27,10. 275. Vö. Ef 3,14; Iz 49,15. 276. Niceai hitvallás: DS 125. 277. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 278. Vö. Ter 1,2. 279. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 280. Vö. Jn 14,17. 281. Vö. 14,26. 282. Vö. Jn 14,26; 15,26; 16,14. 283. Vö. Jn 7,39. 284. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 285. VI. Toledói Zsinat 638-ban: De Trinitate et de Filio Dei Redemptore incarnato: DS 490. 286. XI. Toledói Zsinat 675-ben: Symbolum: DS 527. 287. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 288. Firenzei Zsinat: Decretum pro Graecis: DS 1300--1301. 289. Vö. Nagy Szent Leó: Epistula Quam laudabiliter: DS 284. 290. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2. 291. Firenzei Zsinat 1439-ben: Decretum pro Graecis: DS 1302. 292. Firenzei Zsinat 1442-ben: Decretum pro Iacobitis: DS 1331. 293. II. Lyoni Zsinat 1274-ben: Constitutio de Summa Trinitate et fide catholica: DS 850. 294. Vö. 1Kor 12,4--6; Ef 4,4--6. 295. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 9: AAS 60 (1968), 437. 296. II. Konstantinápolyi Zsinat 553-ban: Anathematismi de tribus Capitulis 1: DS 421. 297. XI. Toledói Zsinat 675-ben: Symbolum: DS 530. 298. IV. Lateráni Zsinat 1215-ben: 2. fejezet: De errore abbatis Joachim: DS 804. 299. Fides Damasi: DS 71. 300. XI. Toledói Zsinat 675-ben: Symbolum: DS 530. 301. IV. Lateráni Zsinat 1215-ben: 2. fejezet: De errore abbatis Joachim: DS 804. 302. XI. Toledói Zsinat 675-ben: Symbolum: DS 528. 303. Firenzei Zsinat 1442-ben: Decretum pro Iacobitis: DS 1330. 304. Firenzei Zsinat 1442-ben: Decretum pro Iacobitis: DS 1331. 305. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 40, 41: SC 358, 292--294 (PG 36, 417). 306. A 2. és 4. hét vasárnapjának 2. vesperás O lux beata Trinitas himnusza: Liturgia Horarum, 3. köt. 684, 931; 4. köt. 632, 879. 307. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat 2--9. 308. II. Konstantinápolyi Zsinat 553-ban: Anathematismi de tribus Capitulis 1: DS 421. 309. Firenzei Zsinat 1442-ben: Decretum pro Iacobitis: DS 1331. 310. Vö. 1Kor 8,6. 311. II. Konstantinápolyi Zsinat 553-ban: Anathematismi de tribus Capitulis 1: DS 421. 312. Vö. Jn 6,44. 313. Vö. Róm 8,14. 314. Vö. Jn 17,21--23. 315. Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet: Élévation ŕ la Trinité: Escrits spirituels 50. Kiad. M. M. Philipon. Párizs, 1949, 80. 316. Vö. Jn 14,26. 317. Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás: DS 150. 318. Szent Ágoston: De Trinitate 15, 26, 47. CCL 50a, 529 (PL 42, 1095). Ford. Gál Ferenc. 319. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 9: AAS 60 (1968), 436. 320. Symbolum ,,Quicumque'': DS 75. Ford. Fila Béla. 321. Vö. Ter 1,1; Jn 1,3. 322. Vö. Mt 6,9. 323. Vö. 1Kor 1,18. 324. Vö. Jer 32,17; Lk 1,37. 325. Vö. Jer 27,5. 326. Vö. Eszt 4,17; Péld 21,1; Tób 13,2. 327. Vö. Mt 6,32. 328. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I, 25, 5 ad 1. 329. Vö. 2Kor 12,9; Fil 4,13. 330. Római Katekizmus 1, 2, 13: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 31. 331. Vö. Ter 18,14; Mt 19,26. 332. Per Annum 26. vasárnap, napi könyörgése. Missale Romanum, 1970, 365. 333. Apostoli hitvallás: DS 30. 334. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 335. Sacra Congregatio pro Clericis: Directorium Catechisticum Generale 51. 336. Vö. Róm 78,18--23. 337. Vö. Aetheria: Itinerarium seu Peregrinatio ad loca sancta 46, 2: SC 296, 308; PLS 1, 1089--1090; Szent Ágoston: De catechisandis rudibus, 3, 5: CCL 46, 124 (PL 40, 313). 338. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, De revelatione 1. kánon: DS 3026. 339. Vö. ApCsel 17,24--29; Róm 1,19--20. 340. Vö. Iz 43,1. 341. Vö. Ter 15,5; Jer 33,19--26. 342. Vö. Iz 44,24. 343. Vö. 104. 344. Vö. Péld 8,22--31. 345. Nicea--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 346. Bizánci liturgia, 2. sztichira Pünkösd vasárnap vesperásában: Pentekosztarion, Róma, 1883, 408. 347. Vö. Zsolt 33,6; 104,30; Ter 1,2--3. 348. Szent Ireneusz: Adversus haereses 2, 30, 9: SC 294, 318-- 320 (PG 7, 822). 349. Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 20, 1: SC 100, 626 (PG 7, 1032). 350. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, De Deo rerum omnium Creatore, 5. kánon: DS 3025. 351. Szent Bonaventura: In secundum librum Sententiarum, dist. 1, p. 2, art. 2, q. 1, concl.: Opera omnia 2. köt. Ad Claras Aquas. 1885, 44. 352. Aquinói Szent Tamás: Commentum in secundum librum Sententiarum, Prologus: Opera omnia 8. köt. Párizs, 1873. 2. 353. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 1. fejezet: DS 3002. 354. Szent Ireneusz: Adversus haereses: 4, 20, 7: SC 100 (PG 7, 1037). 355. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2. 356. Vö. Bölcs 9,9. 357. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 1. DS 3002. 358. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, De Deo rerum omnium Creatore, 1--4. kánon: DS 3023--3024. 359. IV. Lateráni Zsinat: 2. fejezet: De fide catholica: DS 800; I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, De Deo rerum omnium Creatore, 5. kánon: DS 3025. 360. Antiochiai Szent Theofil: Ad Autolycum 2, 4: SC 20, 102 (PG 6, 1052). 361. Vö. Zsolt 51,12. 362. Vö. Ter 1,3. 363. Vö. 2Kor 4,6. 364. Vö. Ter 1,26. 365. Vö. Zsolt 19,2--5. 366. Vö. Jób 42,3. 367. Vö. Nagy Szent Leó: Epistula Quam laudabiliter: DS 286; I. Bragai Zsinat: Anathematismi praesertim contra Priscillianistas, 5--13: DS 455--463; IV. Lateráni Zsinat 2. fejezet: De fide catholica: DS 800; Firenzei Zsinat 1442-ben: Decretum pro Iacobitis: DS 1333; I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 1: DS 3002. 368. Vö. Sir 43,28. 369. Szent Ágoston: Confessiones 3, 6, 11: CCL 27, 33 (PL 32, 688). 370. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 1: DS 3003. 371. Vö. Iz 10,5--15; 45,5--7; MTörv 32,39; Sir 11,14. 372. Vö. 22, 32, 35, 103, 138. 373. Vö. Mt 10, 29--31. 374. Vö. Ter 1,26--28. 375. Vö. Kol 1,24. 376. Vö. Kol 4,11. 377. Vö. 1Tesz 3,2. 378. Vö. 1Kor 12,6. 379. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 36. 380. Vö. Mt 19,26; Jn 15,5; Fil 4,13. 381. Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I, 25, 6. 382. Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa contra gentiles 3, 71. 383. Vö. Szent Ágoston: De libero arbitrio 1, 1, 1: CCL 29, 211 (PL 32, 1221--23); Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I- -II, 79, 1. 384. Vö. Szent Ágoston: Enchiridion de fide, spe et caritate 3, 11: CCL 46, 53 (PL 40, 236). 385. Vö. Tób 2,12--18 a Vulgatában. 386. Vö. Róm 5,20. 387. Sziénai Szent Katalin: Il dialogo della Divina provvidenza 138. f. Kiadta G. Cavallini, Róma 1995, 441. 388. Margarita Roper: Epistula ad Aliciam Alington (1534, VIII.): The Correspondence of Sir Thomas More. Kiad. E. F. Rogers, Princeton, 1947. 531--532. 389. Norwichi Julianna: Revelatio, 13, 32: A Book of Showings to the Ancorres Julian of Norwich. Kiadta E. Colledge--J. Walsh, 2. köt. Toronto, 1978, 426, 422. 390. Vö. Ter 2,2. 391. Vö. Sacra Congregatio Studiorum: Decretum (1914. VII. 27.): DS 3624. 392. Vö. Mt 6,26--34. 393. Vö. Zsolt 55,23. 394. DS 30. 395. DS 150. 396. Vö. Zsolt 115,16. 397. Vö. Zsolt 19,2. 398. Vö. Zsolt 115,16. 399. IV. Lateráni Zsinat 1. fejezet: De fide catholica: DS 800; I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 1: DS 3002; VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 8: AAS 60 (1968), 436. 400. Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 103,1.15: CCL 40, 1488 (Pl 37, 1348), 401. Vö. XII. Pius: Humani generis enciklika: DS 3891. 402. Vö. Lk 20,36. 403. Vö. MTörv 10,9--12. 404. Vö. Jób 38,7: Isten fiai. 405. Vö. Ter 3,24. 406. Vö. 19. 407. Vö. 21,17. 408. Vö. 22,11. 409. Vö. ApCsel 7,53. 410. Vö. Kiv 23,20--23. 411. Vö. Bír 13. 412. Vö. 6,15--24; Iz 6,6. 413. Vö. 1Kir 19,5. 414. Vö. Lk 1,11.26. 415. Vö. Mt 1,20; 2,13.19. 416. Vö. Mk 1,12; Mt 4,11. 417. Vö. Lk 22,43. 418. Vö. Mt 26,53. 419. Vö. 2Mak 10,29--30; 11,8. 420. Vö. Lk 2,10. 421. Vö. Lk 2,8--14. 422. Vö. Mk 16,5--7. 423. Vö. ApCsel 1,10--11. 424. Vö. Mt 13,41; 25,31; Lk 12,8--9. 425. Vö. ApCsel 5,18--20; 8,26--29; 10,3--8; 12,6--11; 27,23--25. 426. Vö. Prex Eucharistica 27, Sanctus: Missale Romanum 1970, 392. 427. Ordo Exsequiarum 1969, 23. 428. Bizánci liturgia. Aranyszájú Szent János liturgiája: Hymnus cherubinorum: Liturgies Eastern and Western. Kiad. F. E. Brightman. Oxford, 1896. 377. 429. Vö. Mt 18,10. 430. Vö. Lk 16,22. 431. Vö. Zsolt 34,8; 91,10--13. 432. Jób 33,23--24; Zak 1,12; Tób 12,12. 433. Nagy Szent Basziliosz: Adversus Eunomium 3,1: SC 305, 148 (PG 29, 656). 434. Vö. Ter 1,1--2,4. 435. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 11. 436. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 437. Vö. Szent Ágoston: De Genesi contra Manicheos 1,2--4: PL 36, 175. 438. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 36. 439. Vö. Zsolt 145,9. 440. Vö. Ter 1,26. 441. Assisi Szent Ferenc: Canticum Fratris Solis: Opuscula sancti Patris Francisci Assisiensis. Kiad. C. Esser (Grottaferrata, 1978, 84--86). Sík Sándor ford.: Naphimnusz. 442. Vö. Zsid 3,4. 443. Vö. Jer 31,35--37; 33,19--26. 444. Vö. Ter 1,14. 445. Szent Benedek: Regula, 43,3: CSEL 75, 106 (PL 66, 675). 446. Vö. Húsvéti vigilia, 1. olvasmány utáni könyörgés. Missale Romanum, 1970, 276. 447. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I, 114, 3 ad 3. 448. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 12. 449. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 24. -- Propter seipsam, azaz 'a teremtményért magáért'! A ford. megj. 450. Sziénai Szent Katalin: Il Dialogo della Divina provvidenza, 13. f. Kiad. G. Cavallini, Róma, 1995, 43. 451. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 12, 24, 39. 452. Aranyszájú Szent János: Sermones in Genesim 2,1: PG 54, 587, 588. 453. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 454. Aranyszavú Szent Péter: Sermones, 117, 1, 2: CCL 24A, 709 (PL 52, 520). 455. Vö. Tób 8,6. 456. XII. Pius: Summi Pontificatus enciklika: AAS 31 (1939), 427; vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra Aetate nyilatkozat, 1. 457. XII. Pius: Summi Pontificatus enciklika: AAS 31 (1939), 426. 458. Vö. Mt 16,25--26; Jn 15,13. 459. Vö. ApCsel 2,41. 460. Vö. Mt 26,38; Jn 12,27. 461. Vö. Mt 10,28; 2Mak 6,30. 462. Vö. 1Kor 6,19--20; 15,44--45. 463. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 14. 464. Vö. Viennei Zsinat 1312-ben: Fidei catholicae konstitúció, DS 902. 465. Vö. XII. Pius: Humani generis enciklika (1950-ben): DS 3896; VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 8: AAS 60 (1968), 436. 466. Vö. V. Lateráni Zsinat (1513-ban): Apostolici regiminis bulla, DS 1440. 467. Vö. IV. Konstantinápolyi Zsinat (870-ben), 11. kánon: DS 657. 468. Vö. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 2: DS DS 3005; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 469. Vö. XII. Pius: Humani generis enciklika: DS 3891. 470. Vö. MTörv 6,5; 29,3; Iz 29,13; Ez 36,26; Mt 6,21; Lk 8,15; Róm 5,5. 471. Vö. Ter 2,7.22. 472. Vö. Iz 49,14--15; 66,13; Zsolt 131,2--3. 473. Vö. Oz 11,1--4; Jer 3,4--19. 474. Vö. Ter 2,19--20. 475. Vö. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 7. 476. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50. 477. Vö. Ter 1,28. 478. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 1. kánon, DS 1511. 479. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2.. 480. Vö. Ter 2,17; 3,19. 481. Vö. 3,16. 482. Vö. 2,25. 483. Vö. 1Jn 2,16. 484. Vö. Ter 2,8. 485. Vö. 3,17--19. 486. A szentmise 4. kánonja: Missale Romanum, 1970, 467. 487. Vö. Ef 1,3--6; Róm 8,29. 488. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 14. 489. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 12. 490. Szent Ágoston: Confessiones 7, 7, 11: CCL 27, 99 (PL 32, 739). 491. Vö. 1Tim 3,16. 492. Vö. Róm 5,20. 493. Vö. Lk 11,21; Jn 16,11; 1Jn 3,8. 494. Vö. Róm 5,12,21. 495. Vö. 1Kor 2,16. 496. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 13. 497. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 3. kánon: DS 1513; Humani generis enciklika (1950-ben): DS 3897; VI. Pál pápa: Beszéde az átered~ b@nr~l tartott szimpózium résztvev~ihez 1966. VII. 11-én: AAS 58 (1966) 649--655. 498. Vö. Ter 3,1--5. 499. Vö. Bölcs 2,24. 500. Vö. Jn 8,44; Jel 12,9. 501. IV. Lateráni Zsinat: 1. fejezet: De fide catholica: DS 800. 502. Vö. 2Pt 2,4, 503. Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 18 [De fide orthodoxa 2,4]: PTS 12, 50 (PG 94, 877). 504. Vö. Mt 4,1--11. 505. Vö. Ter 3,1--11. 506. Vö. Róm 5,9. 507. Vö. Ter 3,5. 508. Szent Maximus Confessor: Ambiguorum liber: PG 91, 1156. 509. Vö. Róm 3,23. 510. Vö. Ter 3,9--10. 511. Vö. 3,5. 512. Vö. 3,7. 513. Vö. 3,11--13. 514. Vö. 3,16. 515. Vö. 3,17--19. 516. Vö. Róm 8,20. 517. Vö. Ter 2,17. 518. Vö. Ter 3,19. 519. Vö. Róm 5,12. 520. Vö. Ter 4,3--15. 521. Vö. 6,5.12; Róm 1,18--32. 522. Vö. 1Kor 1--6; Jel 2--3. 523. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 13. 524. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 2. kánon, DS 1512. 525. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 4. kánon, DS 1514. 526. Aquinói Szent Tamás: Quaestiones disputatae de malo 4,1 C: Editio Leoniana 23, 150. 527. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 1-2. kánon, DS 1511--1512. 528. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 3. kánon, DS 1513. 529. Vö. II. Orange-i Zsinat 1-2. kánon: DS 371--372. 530. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali: DS 1510--1516. 531. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali, 1. kánon: DS 1511; Zsid 2,14. 532. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 25. 533. Vö. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 16. 534. Vö. 1Pt 5,8. 535. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 37. 536. Vö. Ter 3,9. 537. Vö. Ter 3,15. 538. Vö. 1Kor 15,21--22.45. 539. Vö. Róm 5,19--20. 540. Vö. IX. Pius: Ineffabilis Deus bulla: DS 2803. 541. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 23: DS 1573. 542. Nagy Szent Leó: Sermo 73,4: CCL 88A, 453 (PL 54, 151). 543. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 1, 3 ad 3; Szent Tamás itt idézett szavait az Exsultetben énekeljük. 544. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 13. 545. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 16: AAS 60 (1968), 439. 546. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 2. 547. Vö. Mk 1,1. 548. Vö. Lk 1,68. 549. Vö. Lk 1,55. 550. Vö. Mk 1,11. 551. Vö. 1Jn 4,2. 552. Vö. Mt 16,18; Nagy Szent Leó: Sermo 4, 3: CCL 88, 19--20 (PL 54, 151); Sermo 51, 1: CCL 88A, 269--297 (PL 54, 309); Sermo 62,2: CCL 88A, 377--78 (PL 54, 350--351); Sermo 83, 3: CCL 88A, 521--522 (PL 54, 432). 553. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítása, 5. 554. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítása, 5. 555. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítása, 6. 556. Vö. Lk 1,31. 557. Vö. Zsolt 51,6. 558. Vö. Zsolt 51,11. 559. Vö. Zsolt 79,9. 560. Vö. ApCsel 5,41; 3Jn 7. 561. Vö. Jn 3,18; ApCsel 2,21. 562. Vö. Róm 10,6--13. 563. Vö. ApCsel 9,14; Jak 2,7. 564. Vö. Lev 16,15--16; Sir 50,22; Zsid 9,7. 565. Vö. Kiv 25,22; Lev 16,2; Szám 7,89; Zsid 9,5. 566. Vö. Jn 12,28. 567. Vö. ApCsel 16,16--18; 19,13--16. 568. Vö. Mk 16,17. 569. Vö. Jn 15,16. 570. Vö. La réhabilitation de Jeanne Pucelle. L'enquęte ordonnée par Charles VII en 1450 et le codicille de Guillaume Bouillé. Kiad. P. Doncoeur--Y. Lanhers. Párizs, 1956, 39, 45, 56. 571. Vö. 1Sám 9,16; 10,1; 16,1.12--13; 1Kir 1,39. 572. Vö. Kiv 29,7; Lev 8,12. 573. Vö. 1Kir 19,16. 574. Vö. Zsolt 2,2; ApCsel 4, 26--27. 575. Vö. Iz 11,2. 576. Vö. Zak 4,14; 6,13. 577. Vö. Iz 61,1; Lk 4,16,21. 578. Vö. Lk 1,35. 579. Vö. Róm 1,3; 2Tim 2,8; Jel 22,16. 580. Szent Ireneusz: Adversus Haereses 3, 18, 3: SC 211, 350 (PG 7, 934). 581. Vö. Mk 1,24; Jn 6,99; ApCsel 3,14. 582. Vö. Mt 2,2; 9,27; 12,23; 15,22; 20,30; 21,9.15. 583. Vö. Jn 4,25,26; 11,27. 584. Vö. Mt 22,41,46. 585. Vö. Jn 6,15; Lk 24,21. 586. Vö. Mt 16,16--23. 587. Vö. Jn 6,62; Dán 7,13. 588. Vö. Iz 53,10--12. 589. Vö. Jn 19,19--22; Lk 23,39--43. 590. Vö. MTörv 32,8 (a Septuagintában); Jób 1,6. 591. Vö. Kiv 4,22.; Oz 11,1; Jer 3,19; Sir 36,14; Bölcs 18,13. 592. Vö. Mtörv 14,1; Oz 2,1. 593. Vö. 2Sám 7,14; Zsolt 82,6. 594. Vö. 1Krón 17,13; Zsolt 2,7. 595. Vö. Mt 27,54. 596. Vö. Lk 23,47. 597. Vö. Mt 16,16. 598. Vö. 1Tesz 1,10. 599. Vö. Jn 20,31. 600. Vö. Mt 16,18. 601. Vö. Mt 26,54; Mk 14,62. 602. Vö. Mt 11,27; 21,37--38. 603. Vö. Mt 21,34--36. 604. Vö. Mt 24,36. 605. Vö. Mt 5,48; 6,8; 7,21; Lk 11,13. 606. Vö. Mt 3,17; 17,5. 607. Vö. Jn 10,36 . 608. Vö. ApCsel 13,33. 609. Vö. Kiv 3,14. 610. Vö. 1Kor 2,8. 611. Vö. Mt 22,41--46; ApCsel 2, 34--36; Zsid 1,13. 612. Vö. Jn 13,13. 613. Vö. Mt 8,2; 14,30; 15,22 és másutt. 614. Vö. Lk 1,43; 2,11. 615. Vö. ApCsel 2,34--36. 616. Vö. Róm 9,5; Tit 2,13; Jel 5, 13. 617. Vö. Róm 10,9; 1Kor 12,3; Fil 2,9--11. 618. Vö. Jel 11,5. 619. Vö. Mk 12,17; ApCsel 5,29. 620. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 10; Vö. 45. 621. Vö. ApCsel 28,20. 622. Vö. Jn 1,14.18; 3,16.18. 623. Vö. Jn 1,1. 624. Vö. ApCsel 8,37; 1Jn 2,23. 625. DS 150. 626. Nisszai Szent Gergely: Oratio catechetica 15, 3: TD 7, 78 (PG 45, 48). 627. Vö. MTörv 6,4--5. 628. Vö. Mk 8,34. 629. Szent Ireneusz: Adversus Haereses 3, 19, 1: SC 211, 374 (PG 7, 939). 630. Szent Atanáz: De Incarnatione 54, 3: SC 199, 458 (25, 192). 631. Aquinói Szent Tamás: Officium de festo Corporis Christi, martutinum 1. nocturnus, 1. olvasmány: Opera omnia 29. köt. (Párizs, 1876.) 336. 632. Vö. a vasárnap els~ vesperásának kantikuma: Liturgia Horarum 1973--74. 1. köt: 545, 629, 718, 808; 2. köt: 844, 937, 1037, 1129; 3. köt. 548, 669, 793, 916; 4. köt: 496, 617, 741, 864. 633. Vö. 1Jn 4,2--3; 2Jn 7. 634. Niceai Hitvallás: DS 125. 635. Niceai Zsinat: ,,Epeidé tész'' zsinati levél az egyiptomiakhoz: DS 130. 636. Niceai Hitvallás: DS 126. 637. Efezusi Zsinat: Alexandriai Cirill 2. levele Nesztorioszhoz: DS 250. 638. Efezusi Zsinat: Alexandriai Cirill 2. levele Nesztorioszhoz: DS 251. 639. Zsid 4,15. 640. Kalkedoni Zsinat: Hitvallás: DS 301--302. 641. II. Konstantinápolyi Zsinat, 8. sessio: 4. kánon: DS 424. 642. Vö. már az Efezusi Zsinaton: Anathematismi Cyrilli Alexandrini 4.: DS 255. 643. Vö. II. Konstantinápolyi Zsinat, 8. sessio: 3. kánon: DS 423. 644. II. Konstantinápolyi Zsinat, 8. sessio: 10. kánon: DS 423. 645. Benedictus antifóna január 1-én: Liturgia Horarum, 1. köt. 394. Vö. Nagy Szent Leó: Sermo 21,2: CCL 138,87 (PL 54,192). 646. Officium Horarum Byzantinum, Ho Monogenész Himnusz: Hórologion to mega, Róma, 1876, 82. 647. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 648. Vö. Jn 14,9--10. 649. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 650. Vö. I. Szent Damasus: Epistula Hoti té aposztoliké kathedra: DS 149. 651. Vö. Mk 6,38; Jn 11,34. stb. 652. Vö. Fil 2,7. 653. Vö. Nagy Szent Gergely: Sicut aqua epistula: DS 475. 654. Szent Maximus Confessor: Quaestiones et dubia Q. I, 67: CCG 10, 155 (66: PG 90, 840.) 655. Vö. Mk 14,36; Mt 11,27; Jn 1,18; 8,55. stb. 656. Vö. Mk 2,8; Jn 2,25; 6,61. stb. 657. Vö. Mk 8,31; 9,31; 10,33--34; 14,18--20.26--30. 658. Vö. Mk 13,32. 659. Vö. ApCsel 1,7. 660. Vö. III. Konstantinápolyi Zsinat 681-ben, 18. sessio: Definitio de duabus in Christo voluntatibus et operationibus: DS 556--59. 661. Vö. III. Konstantinápolyi Zsinat 681-ben, 18. sessio: Definitio de duabus in Christo voluntatibus et operationibus: DS 556. 662. Vö. Lateráni Zsinat 649-ben, 4. kán. DS 504. 663. Vö. Gal 3,1. 664. II. Niceai Zsinat 787-ben, 7. Act.: Definito de Sacris imaginibus, DS 600--603. 665. 2. karácsonyi prefáció: Missale Romanum, 1970, 396. 666. II. Niceai Zsinat 787-ben, 7. Act.: Definito de Sacris imaginibus, DS 601. 667. Vö. Jn 19,34. 668. XII. Pius pápa: Haurietis aquas enciklika: DS 3924; vö. U~: Mystici corporis enciklika, DS 3812. 669. Vö. Jn 16,14--15. 670. Vö. Mt 1,20; Lk 1,35. 671. Vö. Lk 2,8--20. 672. Vö. Mt 2,1--12. 673. Vö. Jn 1,31--34. 674. Vö. Jn 2,11. 675. Vö. Zsid 10,5. 676. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56; vö. 61. 677. Vö. Ter 3,15. 678. Vö. Ter 3,20. 679. Vö. Ter 18,10--14. 680. Vö. 1Kor 1,27. 681. Vö. 1 Sám 1. 682. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 55. 683. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56. 684. Vö. Lk 1,28. 685. Vö. Lk 1,28. 686. IX. Pius: Ineffabilis Deus bulla: DS 2803. 687. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56. 688. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 53. 689. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56. 690. Vö. Lk 1,28--37. 691. Vö. Róm 1,5. 692. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56. 693. Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 22, 4: SC 211, 440 (PG 7, 959). 694. Vö. Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 22, 4: SC 211, 442--444 (PG 7, 959-960). 695. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56. 696. Vö. Mt 13,55. 697. Efezusi Zsinat: Alexandriai Cirill 2. levele Nesztorioszhoz: DS 251. 698. DS 10--64. 699. Lateráni Zsinat 649-ben, 3. kánon: DS 503. 700. Vö. Róm 1,3. 701. Vö. Jn 1,13. 702. Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél, 1,2: SC 10bis 132--134. (Funk 1, 274--276). 703. Vö. Mt 1,18--25; Lk 1,26--38. 704. Vö. Lk 1,34. 705. Vö. Szent Jusztin: Dialógus a zsidó Trifónnal 66--67: CA 2, 234--236 (PG 6, 628--629); Órigenész: Contra Celsum 1, 32: SC 132, 162--164. (PG 8, 720--724); Uaz 1, 69: SC 132, 270. (PG 8, 788--789); és mások. 706. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 4: DS 3016. 707. Antiochiai Szent Ignác: Efezusiaknak írt levél, 19,1: SC 10bis 74. (Funk 1, 228); vö. 1Kor 2,8. 708. Vö. II. Konstantinápolyi Zsinat, 8. sessio: 6. kánon: DS 427. 709. Vö. Nagy Szent Leó: Thomus ad Flavianum: DS 291; Uaz: DS 294; Pelagius I, Epistula Humani generis: DS 442; Lateráni Zsinat 649-ben, 3. kánon: DS 503; XVI. Toledói Zsinat: Symbolum: DS 571; IV. Pál pápa: Cum quorumdam hominum konstitúció: DS 1880. 710. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 57. 711. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 52. 712. Vö. Mk 3,31--35; 6,3; 1Kor 9,5; Gal 1,19. 713. Vö. Mt 27,56. 714. Vö. Ter 13,8; 14,16; 29,15 stb. 715. Vö. Jn 19,26--27; Jel 12,17. 716. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 63. 717. Vö. Lk 2,48--49. 718. Friauli Zsinat 796/97-ben: Symbolum: DS 619. 719. Vö. 1Kor 15,45. 720. Vö. Kol 1,18. 721. Vö. Jn 3,9. 722. Vö. 2Kor 11,2. 723. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 63. 724. Vö. 1Kor 7,34--35. 725. Szent Ágoston: De sancta virginitate 3, 3; CSEL 41, 237 (PL 40,398). 726. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 63. 727. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 64. 728. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 103. 729. Szent Ágoston: Sermo, 186,1: PL 38, 999. 730. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 56. 731. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 30, 1, c. 732. Vö. Jn 20,30. 733. Vö. Mk 1,1; Jn 21,24. 734. Vö. Lk 2,7. 735. Vö. Mt 27, 48. 736. Vö. Jn 20,7. 737. Vö. Zsid 10,5--7. 738. Vö. 1Jn 4,9. 739. Vö. Ef 1,7; Kol 1,13--14; 1Pt 1,18--19. 740. Vö. 2Kor 8,9. 741. Vö. Lk 2,51. 742. Vö. Jn 15,3. 743. Vö. Iz 53,4. 744. Vö. Róm 4,25. 745. Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 18, 1: SC 211, 342-- 344 (PG 7, 932). 746. Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 18, 7: SC 211, 366 (PG 7, 937); vö. U~.: Adversus haereses 2, 22, 4: SC 294, 220--222 (PG 7, 784). 747. II. János Pál pápa: Redemptor hominis enciklika, 11 . 748. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 749. Vö. Róm 15,5; Fil 2,5. 750. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 38. 751. Vö. Jn 13,15 752. Vö. Lk 11,1. 753. Vö. Mt 5,11--12. 754. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 755. Eudes Szent János: Le royaume de Jésus, 3, 4: Oeuvres complčtes 1. köt. (Vannes, 1905), 310--311. 756. Vö. Zsid 9,15. 757. Vö. ApCsel 13,24. 758. Vö. Mt 3,3. 759. Vö. Lk 7,26. 760. Vö. Mt 11,13. 761. Vö. ApCsel 1,22; Lk 16,16. 762. Lk 1,41. 763. Vö. Mk 6,17--29. 764. Vö. Jel 22,17. 765. Vö. Lk 2,6--7. 766. Vö. Lk 2,8--20. 767. Szent Romanosz Melodosz: Kontakion 10, In Diem nativitatis Christi, Prooemium: SC 10,50. 768. Vö. Mt 18,3--4. 769. Vö. Mt 23,12. 770. Jn 1,13. 771. Jn 1,12. 772. Gal 4,19. 773. Január 1-je vesperásának antifónája: Liturgia Horarum, 1. köt. 385. 774. Vö. Lk 2,21. 775. Vö. Gal 4,4. 776. Vö. Kol 2,11--13. 777. Vö. Vízkereszt második vesperásának Magnificat-antifónája: Liturgia Horarum, 1. köt., 465. 778. Vö. Mt 2,1. 779. Vö. Mt 2,2. 780. Vö. Szám 24,17; Jel 22,16. 781. Vö. Szám 24,17--19. 782. Vö. Jn 4,22. 783. Vö. Mt 2,4--6. 784. Nagy Szent Leó: Sermo 33, 3: CCL 138, 173 (PL 54, 242). 785. Nagyszombati liturgia, 3. olvasmány utáni könyörgés: Missale Romanum, 1970, 277. 786. Vö. Lk 2,22--39. 787. Vö. Kiv 13,12--13. 788. Vö. Mt 2,13--18. 789. Vö. Jn 15,20. 790. Vö. Mt 2,15. 791. Vö. Oz 11,1. 792. Vö. Gal 4,4. 793. Vö. Lk 2,51. 794. Vö. Róm 5,19. 795. VI. Pál pápa homíliája Názáretben az Angyali Üdvözlet Bazilikájában, 1964. január 5-én: AAS: 56 (1964) 167--168. 796. Vö. Lk 2,41--52. 797. Vö. Lk 3,23. 798. Vö. ApCsel 1,22. 799. Vö. Lk 3,10--14. 800. Vö. Mt 3,7. 801. Vö. Mt 21,32. 802. Vö. Iz 53,12. 803. Vö. Mk 10,38; Lk 12,50. 804. Vö. Mt 26,39. 805. Vö. Lk 3,22; Iz 42,1. 806. Jn 1,32--33; vö. Iz 11,2. 807. Nazianzi Szent Gergely: Oratio, 49: SC 358, 216 (PG 36, 369). 808. Szent Hilarius: In evangelium Matthaei, 2, 6: SC 254, 110 (PL 9, 927). 809. Vö. Mk 1,13. 810. Vö. Zsolt 95,10. 811. Vö. Mk 3,27. 812. Vö. Mt 16,21--23. 813. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 814. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2. 815. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 816. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 817. Vö. Mt 10,5--7. 818. Vö. Mt 8,11; 28,19. 819. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 820. Vö. Lk 7,22. 821. Vö. Mt 11,25. 822. Vö. Mk 2,23--26; Mt 21,18. 823. Vö. Jn 4,6--7; 19,28. 824. Vö. Lk 9,58. 825. Vö. Mt 25,31--46. 826. Vö. 1Tim 1,15. 827. Vö. Lk 15,11--32. 828. Vö. Mk 4,33--34. 829. Vö. Mt 22,1--14. 830. Vö. Mt 13,44--45. 831. Vö. Mt 21,28--32. 832. Vö. Mt 13,3--9. 833. Vö. Mt 25,14--30. 834. Vö. Mt 13,10--15. 835. Vö. Lk 7,18--23. 836. Vö. Jn 5,36; 10,25. 837. Vö. Jn 10,38. 838. Vö. Mk 5,25--34; 10,52 stb. 839. Vö. Jn 10,31--38. 840. Vö. Mt 11,6. 841. Vö. Jn 11,47--48. 842. Vö. Mk 3,22. 843. Vö. Jn 6,5--15. 844. Vö. Lk 19,8. 845. Vö. Mt 11,5. 846. Vö. Lk 12,13--14; Jn 18,36. 847. Vö. Jn 8,34--36. 848. Vö. Mt 12,36. 849. Vö. Lk 8,26--39. 850. Vö. Jn 12,31. 851. Venantius Fortunatus: Vexilla regis himnusz: MGH 1/4/1, 34 (PL 88, 96). 852. Vö. Mk 3,13--19. 853. Vö. Mk 3,16; 9,2; Lk 24,34; 1Kor 15,5. 854. Vö. 1Pt 2,4. 855. Vö. Lk 22,32. 856. Vö. Mt 18,18. 857. Vö. Mt 16,22--23. 858. Vö. Mt 17,23; Lk 9,45. 859. Vö. Mt 17,1--8, és párh.; 2Pt 1,16--18. 860. Vö. Lk 24,27. 861. Vö. Iz 42,1. 862. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 45, 4, ad 2. 863. Bizánci liturgia, Kontakion a Színeváltozás ünnepén: Ménaia tou holou eniautou, 6. köt. Róma, 1901, 341. 864. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 45, 4 ad 2. 865. Vö. Lk 9,33. 866. Szent Ágoston: Sermo 78, 6: PL 38, 492--493. 867. Vö. Jn 13,1. 868. Vö. Mk 8,31--33; 9,31--32; 10,32--34. 869. Vö. Mt 23,37. 870. Vö. Lk 19,41. 871. Vö. Jn 6,15. 872. Vö. Mt 21,1--11. 873. Vö. Jn 18,37. 874. Vö. Mt 21,15--16; Zsolt 8,3. 875. Vö. Lk 19,38; 2,14. 876. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 9. 877. Vö. Gal 4,19. 878. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 879. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 880. Vö. Nagy Szent Leó: Sermo, 51, 3; CCL 138A, 298--299 (PL 54, 310). 881. Vö. Zsid 12,3. 882. Vö. Lk 24,27.44--45. 883. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 19. 884. Vö. Mk 3,6. 885. Vö. Mt 12,24. 886. Vö. Mk 2,7. 887. Vö. Mk 3,1--6. 888. Vö. Mk 7,14--23. 889. Vö. Mk 2,14--17. 890. Vö. Mk 3,22; Jn 8,48; 10,20. 891. Vö. Mk 2,7; Jn 5,18; 10,33. 892. Vö. Jn 7,12.52. 893. Vö. Jn 8,59; 10,31. 894. Vö. Lk 2,34. 895. Vö. Jn 1,19; 2,18; 5,10; 7,13; 9,22; 18,12; 19,38; 20, 19. 896. Vö. Jn 7,48--49. 897. Vö. Lk 13,31. 898. Vö. Lk 7,36; 14,1. 899. Vö. Mt 22,23,34; Lk 20,29. 900. Vö. Mt 6,2--18. 901. Vö. Mk 12,28--34. 902. Vö. Jn 8,46. 903. Vö. Jn 7,19; ApCsel 13,38--41; 15,10. 904. Vö. Gal 3,10; 5,3. 905. Vö. Róm 10,2. 906. Vö. Mt 15,3--7; Lk 11,39--54. 907. Vö. Iz 53,11; Zsid 9,15. 908. Vö. Gal 4,4. 909. Vö. Gal 3,13. 910. Vö. Gal 3,10. 911. Vö. Jn 11,28; 3,2; Mt 22,23--24.34--36. 912. Vö. Mt 12,5; 9,12; Mk 2,23--27; Lk 6,6--9; Jn 7,22--23. 913. Vö. Mt 5,1. 914. Vö. Mk 7,8. 915. Mk 7,13. 916. Vö. Gal 3,24. 917. Vö. Jn 5,36; 10,25.37--38; 12,37. 918. Vö. Mk 2,25-27; Jn 7,22--24. 919. Vö. Mt 12,5; Szám 28,9. 920. Vö. Lk 13, 15--16; 14,3--4. 921. Vö. Lk 2,22--39. 922. Vö. Lk 2,46--49. 923. Vö. Lk 2,41. 924. Vö. Jn 2,13--14; 5,114; 7,1.10.14; 8,2; 10,22--23. 925. Vö. Mt 21,13. 926. Vö. ApCsel 2,46--3,1; 5,20--21. 927. Vö. Mt 24,1--2. 928. Vö. Mt 24,3; Lk 13,35. 929. Vö. Mk 14,57--58. 930. Vö. Mt 27,39--40. 931. Vö. Jn 18,20. 932. Vö. Mt 8,4; 23,21; Lk 17,14; Jn 4,22. 933. Vö. Mt 17,24--27. 934. Vö. Mt 16,18. 935. Vö. Jn 2,21; Mt 12,6. 936. Vö. Jn 2,18--22. 937. Vö. Jn 4,23--24; Mt 27,51; Zsid 9,11; Jel 21,22. 938. Vö. Lk 2,34. 939. Vö. Lk 20,17--18; Zsolt 118,22. 940. Vö. Lk 5,30. 941. Vö. Lk 7,36; 11,37; 14,1. 942. Vö. Jn 7,49; 9,34. 943. Vö. Jn 8,33--36. 944. Vö. Jn 9,40--41. 945. Vö. Mt 9,13; Oz 6,6. 946. Vö. Lk 15,1--2. 947. Vö. Lk 15,23--32. 948. Vö. Jn 5,18; 10,33. 949. Vö. Jn 17,6.26. 950. Vö. Mt 12,6. 951. Vö. Mk 12,36--37. 952. Vö. Jn 10,36--38. 953. Vö. Jn 3,7. 954. Vö. Jn 6,44. 955. Vö. Iz 53,1. 956. Vö. Mk 3,6; Mt 26,64--66. 957. Vö. Lk 23,34; ApCsel 3,17--18. 958. Vö. Róm 11,20. 959. Vö. Mk 3,5; Róm 11,25. 960. Vö. Mt 5,17--19. 961. Vö. Jn 8,46. 962. Vö. Mt 5,33. 963. Vö. Zsid 9,15. 964. Vö. Jn 5,16--18. 965. Vö. Jn 1,14. 966. Vö. Jn 10,33. 967. Vö. Jn 7,50. 968. Vö. Jn 19,38--39. 969. Vö. Jn 9,16--17; 10,19--21. 970. Vö. Jn 9,16; 10,19. 971. Vö. Jn 9,22. 972. Vö. Mt 26,66. 973. Vö. Jn 18,31. 974. Vö. Lk 23,2. 975. Vö. Jn 19,12.15.21. 976. Vö. Mk 15,11. 977. Vö. ApCsel 2,23.36; 3,13--14; 4,10; 5,30; 7,52; 10,39; 13,27--28; 1Tesz 2,14--15. 978. Vö. Lk 23,34. 979. Vö. ApCsel 3,17. 980. Vö. ApCsel 5,28; 18,6. 981. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 4. 982. Római Katekizmus 1, 5, 11. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 64; vö. Zsid 12,3. 983. Vö. Mt 25,45; ApCsel 9,4--5. 984. Római Katekizmus 1, 5, 11. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 64. 985. Assisi Szent Ferenc: Admonitio 5, 3. Opuscula sancti Patris Francisci Assisiensis. Kiad. C. Esser, Grottaferrata, 1978, 66. 986. Vö. ApCsel 3,13. 987. Vö. Zsolt 2,1--2. 988. Vö. Mt 26,54; Jn 18,36; 19,11. 989. Vö. ApCsel 3,17--18. 990. Vö. Iz 53,11; ApCsel 3,14. 991. Vö. Iz 53,11--12; Jn 8,34--36. 992. Vö. 1Kor 15,3. 993. Vö. még ApCsel 3,18; 7,52; 13,29, 25,22--23. 994. Vö. Iz 53,7--8; ApCsel 8,32--35. 995. Vö. Mt 20,28. 996. Vö. Lk 24,25--27. 997. Vö. Lk 24,44--45. 998. Vö. Róm 5,12; 1Kor 15,56. 999. Vö. Fil 2,7. 1000. Vö. Róm 8,3. 1001. Vö. Jn 8,46. 1002. Vö. Jn 8,29. 1003. Vö. Zsolt 22,1. 1004. Vö. 1Jn 4,19. 1005. Vö. Róm 5,18--19. 1006. Vö. 2Kor 5,15; 1Jn 2,2. 1007. Vö. Quiersy-i Zsinat 853-ban: De libero arbitrio hominis et de praedestinatione, 4. kánon: DS 624. 1008. Vö. Jn 6,38. 1009. Vö. Lk 12,50; 22,15; Mt 16,21--23. 1010. Vö. Lk 3,21; Mt 3,14--15. 1011. Vö. Jn 1,29.36. 1012. Vö. Iz 53,7; Jer 11,19. 1013. Vö. Iz 53,12. 1014. Vö. Kiv 12,3--11; Jn 19,36; 1Kor 5,7. 1015. Vö. Mk 10,45. 1016. Vö. Zsid 2,10.17--18; 4,15; 5,7--9. 1017. Vö. Jn 18,4--6; Mt 26,53. 1018. Vö. Mt 26,20. 1019. Vö. 1Kor 5,7. 1020. Vö. 1Kor 11,25. 1021. Vö. Lk 22,19. 1022. Trienti Zsinat, 22. sessio: Doctrina de sanctissimo Missae Sacrificio, 2. kánon: DS 1752; 23. sessio, Doctrina de sacramento Ordinis, 1. kánon: DS 1764. 1023. Vö. Zsid 5,7--8. 1024. Vö. Mt 26,42. 1025. Vö. Zsid 5,7--8. 1026. Vö. Zsid 4,15. 1027. Vö. Róm 5,12. 1028. Vö. ApCsel 3,15. 1029. Vö. Jel 1,18; Jn 1,4; 5,26. 1030. Vö. Mt 26,42. 1031. Vö. 1Kor 5,7; Jn 8,34--36. 1032. Vö. Jn 1,29; 1Pt 1,19. 1033. Vö. 1Kor 11,25. 1034. Vö. Mt 26,28; Lev 16,15--16. 1035. Vö. Kiv 24,8. 1036. Vö. Zsid 10,10. 1037. Vö. 1Jn 4,10. 1038. Vö. Jn 15,13. 1039. Vö. Jn 10,17--18. 1040. Vö. Zsid 9,14. 1041. Vö. Iz 53,10--12. 1042. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione, 7: DS 1529. 1043. Vö. Jn 13,1. 1044. Vö. Gal 2,20; Ef 5,2. 1045. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione, 1: DS 1529. 1046. Vö. Zsid 5,9. 1047. Vexilla Regis himnusz. 1048. Vö. 1Tim 2,5. 1049. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 1050. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 1051. Vö. Mt 16,24. 1052. Vö. 1Pt 2,21. 1053. Vö. Mk 10,39; Jn 21,18--19; Kol 1,24. 1054. Vö. Lk 2,35. 1055. Limai Szent Róza: P. Hansen: Vita mirabilis (...) venerabilis sororis Rosae de sancta Maria Limensis. Róma, 1664, 137. 1056. Vö. 1Pt 1,18. 1057. Vö. Iz 53,10. 1058. Vö. Iz 53,11; Róm 5,19. 1059. Vö. Jn 19,42. 1060. Vö. Zsid 4,4--9. 1061. Vö. Jn 19,30. 1062. Vö. Kol 1,18--20. 1063. Nisszai Szent Gergely: Oratio catechetica, 16, 9: TD 7, 90 (PG 45, 52). 1064. Vö. ApCsel 3,15. 1065. Vö. Lk 24,5--6. 1066. Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei, 71 (De fide orthodoxa 3, 27): PTS 12, 170 (PG 94, 1098). 1067. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 51, 3 ad 2. 1068. Vö. Zsolt 16,9--10. 1069. Vö. Mt 12,40; Jn 2,1; Oz 6,2. 1070. Vö. Jn 11,39. 1071. Vö. Kol 2,12; Ef 5,26. 1072. Vö. Zsid 2,9. 1073. Exsultet. Missale Romanum, 1970, 273. 1074. Vö. ApCsel 3,15; Róm 8,11. 1075. Vö. Zsid 13,20. 1076. Vö. 1Pt 3,18--19. 1077. Vö. Fil 2,10; ApCsel 2,24; Jel 1,18; Ef 4,9. 1078. Vö. Zsolt 6,6; 88,11--13. 1079. Vö. Zsolt 89,49; 1Sám 28,19; Ez 32,17--32. 1080. Vö. Lk 16,22--26. 1081. Római Katekizmus 1, 6, 3. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 71. 1082. Vö. Római Zsinat 745-ben: De descensu Christi ad inferos, DS 587. 1083. Vö. XII. Benedek pápa: Cum dudum libellus (1341), 18: DS 1011; VI. Kelemen pápa: Super quibusdam epistula (1351), c. 15, 13: DS 1077. 1084. Vö. IV. Toledói Zsinat 633-ban: Capitulum, 1: DS 485; Mt 27,52--53. 1085. Vö. Mt 12,40; Róm 10,7; Ef 4,9. 1086. Vö. ApCsel 3,15. 1087. `si nagyszombati homília, PG 43, 440. 452. 461. 1088. Bizánci liturgia, Húsvéti tropárion. Pentékosztarion, Róma, 1884, 6. 1089. Vö. ApCsel 9,3--18. 1090. Vö. Jn 20,13; Mt 28,11--15. 1091. Vö. Lk 24,3.22--23. 1092. Vö. Lk 24,12. 1093. Vö. Jn 20,8. 1094. Vö. Jn 20,5--7. 1095. Vö. Jn 11,44. 1096. Vö. Mt 28,9--10; Jn 20,11--18. 1097. Vö. Mk 16,1; Lk 24,1. 1098. Vö. Jn 19,31.42. 1099. Vö. Lk 24,9--10. 1100. Vö. 1Kor 15,5. 1101. Vö. Lk 22,31--32. 1102. Vö. ApCsel 1,22. 1103. Vö. 1Kor 15,4--8. 1104. Vö. Lk 22,31--32. 1105. Vö. Jn 20,19. 1106. Vö. Mk 16,11.13. 1107. Vö. Lk 24,38. 1108. Vö. Lk 24,39. 1109. Vö. Jn 20,24--27. 1110. Vö. Lk 24,39; Jn 20,27. 1111. Vö. Lk 24,30.41--43; Jn 21,9.13--15. 1112. Vö. Lk 24,39. 1113. Vö. Lk 24,40; Jn 20,20.27. 1114. Vö. Mt 28,9.16--17; Lk 24,15.36; Jn 20,14.19.26; 21,4. 1115. Vö. Jn 20,17. 1116. Vö. Jn 20,14--15. 1117. Vö. Jn 20,14.16; 21,4.7. 1118. Vö. 1Kor 15,35--50. 1119. Exsultet. Missale Romanum, 1970, 272. 1120. Vö. Jn 14,22. 1121. Vö. Róm 6,4; 2Kor 13,4; Fil 3,10; Ef 1,19--22; Zsid 7,16. 1122. Vö. Mk 8,31; 9,9--31; 10,34. 1123. Nisszai Szent Gergely: De tridui inter mortem et resurrectionem Domini Nostri Iesu Christi spatio: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger--H. Langerbeck. 9. köt. Leiden, 1967, 293--294. (PG 46, 417); Vö. Statuta Ecclesiae Antiqua: DS 325; II. Anasztáz pápa: In prolixitate epistulae, epistula: DS 359; Szent Hormiszdasz pápa: Inter ea quae epistula: DS, 369; XI. Toledói Zsinat: Symbolum: DS 539. 1124. Vö. Lk 24,26--27.44--48. 1125. Vö. Mt 28,6; Mk 16,7; Lk 24,6--7. 1126. Vö. 1Kor 15,3; Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás: DS 150. 1127. Vö. Zsolt 2,7. 1128. Vö. Róm 4,25. 1129. Vö. Ef 2,4--5; 1Pt 1,3. 1130. Vö. Jn 20,17. 1131. Vö. Kol 3,1--3. 1132. Vö. Róm 6,4. 1133. Vö. Róm 8,11. 1134. Vö. Lk 24,31; Jn 20,19.26. 1135. Vö. ApCsel 10,41. 1136. Vö. ApCsel 1,3. 1137. Vö. Mk 16,12; Lk 24,15; Jn 20,14--15; 21,4. 1138. Vö. ApCsel 1,9; Lk 9,34--35; Kiv 13,22. 1139. Vö. Lk 24,51. 1140. Vö. Mk 16,19; ApCsel 2,33; 7,56; Zsolt 110,1. 1141. Vö. 1Kor 9,1; Gal 1,16. 1142. Vö. Jn 16,28. 1143. Vö. Ef 4,8--10. 1144. Vö. Jn 14,2. 1145. Mennybemenetel szentmiséjének prefációja. Missale Romanum, 1970, 410. 1146. Vö. Jel 4,6--11. 1147. Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei, 75 (De fide orthodoxa 4, 2.): PTS 12, 173 (PG 94, 1104). 1148. Nicea--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 1149. Vö. ApCsel 1,11. 1150. Vö. Kol 3,3. 1151. Vö. Ef 4,10; 1Kor 5,24.27--28, 1152. Vö. Ef 1,10. 1153. Vö. Ef 1,22. 1154. Vö. Ef 4,11--13. 1155. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 1156. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 1157. Vö. 1Pt 4,7. 1158. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1159. Vö. Mk 16,17--18. 1160. Vö. Mk 16,20. 1161. Vö. Mt 25,31. 1162. Vö. 2Tesz 2,7. 1163. Vö. 1Kor 15,28. 1164. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1165. 1Kor 11,26. 1166. Vö. 2Pt 3,11--12. 1167. Vö. 1Kor 16,22; Jel 22,17. 1168. Vö. ApCsel 1,6--7. 1169. Vö. Iz 11,1--9. 1170. Vö. ApCsel 1,8. 1171. Vö. 1Kor 7,26. 1172. Vö. 1Pt 4,17. 1173. Vö. Ef 5,16. 1174. Vö. 1Jn 2,18; 4,3; 1Tim 4,1. 1175. Vö. Mt 25,1--13; Mk 13,33.37. 1176. Vö. Jel 22,20. 1177. Vö. Mk 13,32. 1178. Vö. Mt 24,44; 1Tesz 5,2. 1179. Vö. 2Tesz 2,3--12. 1180. Vö. Róm 11,31. 1181. Vö. Róm 11,26; Mt 23,39. 1182. Vö. Róm 11,25. 1183. Vö. Róm 11,12. 1184. Vö. Róm 11,25; Lk 21,24. 1185. Vö. Lk 18,8; Mt 24,12. 1186. Vö. Lk 21,12; Jn 15,19--20. 1187. Vö. 2Tesz 2,4--12; 1Tesz 5,2--3; 2Jn 7; 1Jn 2,18.22. 1188. Vö. Szent Officium: Decretum de millenarismo (1944. VII. 19.): DS 3839. 1189. Vö. XI. Pius: Divini Redemptoris enciklika, 1937. III. 19- én: AAS 29 (1937), 65--106; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 20--21. 1190. Vö. Jel 19,1--9. 1191. Vö. Jel 13,8. 1192. Vö. Jel 20,7--10. 1193. Vö. Jel 21,2--4. 1194. Vö. Jel 20,12. 1195. Vö. 2Pt 3,12--13. 1196. Vö. MTörv 7,10; Jo 3--4; Mal 3,19. 1197. Vö. Mt 3,7--12. 1198. Vö. Mk 12,38--40. 1199. Vö. Lk 12,1--3; Jn 3,20--21; Róm 2,16; 1Kor 4,5. 1200. Vö. Mt 11,20--24; 12,42--42. 1201. Vö. Mt 5,22; 7,1--5. 1202. Vö. Jn 5,27; Mt 25,31; ApCsel 10,42; 17,31; 2Tim 4,1. 1203. Vö. Jn 3,17. 1204. Vö. Jn 5,26. 1205. Vö. Jn 3,18; 12,48. 1206. Vö. 1Kor 3,12--15. 1207. Vö. Mt 12,32; Zsid 6,46; 10,26--31. 1208. Lyoni Szent Ireneusz: Demonstratio praedicationis apostolicae, 7: SC 62, 41, 42. 1209. Vö. Jn 17,3. 1210. Nazianzi Szent Gergely: Oratio, 31, (Theologica, 5), 26: SC250, 326 (PG 36, 161--164). 1211. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 1212. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 1213. Vö. Jn 16,13. 1214. Vö. Gal 4,6. 1215. Vö. Jn 3,34. 1216. Vö. Jn 7,39. 1217. Vö. Jn 17,22. 1218. Vö. Jn 16,14. 1219. Nisszai Szent Gergely: Adversus Macedonianos de Spiritu Sancto, 16: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger--H. Langerbeck. 3/1. köt. Leiden, 1958, 102--103. (PG 45, 1321). 1220. Vö. Mt 28,19. 1221. Vö. Jn 3,5--8. 1222. Vö. 1Jn 2,1. 1223. Vö. Jn 16,13. 1224. Vö. Jn 19,34; 1Jn 5,8. 1225. Vö. Jn 4,10--14; 7,38; Kiv 17,1--6; Iz 55,1; Zak 14,8; 1Kor 10,4; Jel 21,6; 22,17. 1226. Vö. 1Jn 2,20.27; 2Kor 1,21. 1227. Vö. Kiv 30,22--32. 1228. Vö. 1Sám 16,13. 1229. Vö. Lk 4,18--19; Iz 61,1. 1230. Vö. Lk 2,11. 1231. Lk 2,26--27. 1232. Vö. Lk 4,1. 1233. Vö. Lk 6,19; 8,46. 1234. Vö. Róm 1,4; 8,11. 1235. Vö. ApCsel 2,36. 1236. Szent Ágoston: Sermo, 341, 1, 1: PL 39, 1493; Uaz: 9, 11: PL 39, 1499. 1237. Vö. 1Kir 18,38--39. 1238. Vö. ApCsel 2,3--4. 1239. Vö. Keresztes Szent János: Flama de amor viva: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931, 1--213. 1240. Vö. Kiv 24,15--18. 1241. Vö. Kiv 33,9--10. 1242. Vö. Kiv 40,36--38; 1Kor 10,1--2. 1243. Vö. 1Kir 8,10--12. 1244. Vö. Lk 1,35. 1245. Vö. ApCsel 1,9. 1246. Vö. Lk 21,17. 1247. Vö. 2Kor 1,22; Ef 1,13; 4,30. 1248. Vö. Mk 6,5; 8,23. 1249. Vö. Mk 10,16. 1250. Vö. Mk 16,18; ApCsel 5,12; 14,3. 1251. Vö. ApCsel 8,17--19; 13,3; 19,6. 1252. Vö. Zsid 6,2. 1253. Vö. Lk 11,20. 1254. Pünkösd vasárnap vesperásának himnusza: Liturgia Horarum, 2. köt. 1974, 795, 812. 1255. Vö. Ter 8,12. 1256. Vö. Mt 3,16; és párh. 1257. Vö. Gal 4,4. 1258. Vö. 2Kor 3,14. 1259. Vö. Jn 5,39.46. 1260. Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 1261. Vö. Lk 24,44. 1262. Vö. Zsolt 33,6; 104,30; Ter 1,2; 2,7; Sir 3,20--21; Ez 37,10. 1263. Bizánci zsolozsma: vasárnapi matutinum, 2. hang, 1--2. antifóna: Paraklétikész, Róma, 1885, 107. 1264. Lyoni Szent Ireneusz: Demonstratio praedicationis apostolicae, 11: SC 62, 48--49. 1265. Vö. Róm 3,23. 1266. Vö. Jn 1,14; Fil 2,7. 1267. Vö. Ter 18,1--15; Lk 1,26--38.54--55; Jn 1,12--13; Róm 4,16--21. 1268. Vö. Ter 12,3. 1269. Vö. Gal 3,16. 1270. Vö. Jn 11,52. 1271. Vö. Lk 1,73. 1272. Vö. Ter 22,17--18; Róm 8,32; Jn 3,16. 1273. Vö. Ef 1,13--14. 1274. Vö. Kiv 19--20; MTörv 1--11; 29--30. 1275. Vö. Gal 3,24. 1276. Vö. Róm 3,20. 1277. Vö. 1Pt 2,9. 1278. Vö. 2Sám 7; Zsolt 89; Lk 1,32--33. 1279. Vö. Lk 24,26. 1280. Vö. Szof 2,3. 1281. Vö. Iz 6--12. 1282. Vö. Iz 42,1--9; Mt 12,18--21; Jn 1,32--34; Iz 49,16; Mt 3,17; Lk 2,32; Iz 50,4--10; 52, 13--15; 53,12. 1283. Vö. Iz 61,1--2. 1284. Vö. Ez 11,19; 36,25--28; 37,1--14; Jer 31,31--34; Jo 3,1--5. 1285. Vö. ApCsel 2,17--21. 1286. Vö. Szof 2,3; Zsolt 22,27; 34,3; Iz 49,13; 61,1; stb. 1287. Vö. Lk 1,17. 1288. Vö. Lk 1,41. 1289. Vö. Lk 1,68. 1290. Vö. Mt 17,10--13. 1291. Vö. Lk 7,26. 1292. Vö. Mt 11,13--14. 1293. Vö. Jn 1,23; Iz 40,1--3. 1294. Vö. Jn 15,26; 5,33. 1295. Vö. 1Pt 1,10--12. 1296. Vö. Jn 3,5. 1297. Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24. 1298. Vö. Szof 3,14; Zak 2,14. 1299. Vö. Lk 1,46--55. 1300. Vö. Lk 1,26--38; Róm 4,18.21; Gal 4,26--28. 1301. Vö. Lk 2,15--19. 1302. Vö. Mt 2,11. 1303. Vö. Lk 2,14. 1304. Vö. Jn 19,25--27. 1305. Vö. Jn 6,27.51.62--63. 1306. Vö. Jn 3,5--8. 1307. Vö. Jn 4,10.14.23--24. 1308. Vö. Jn 7,37--39. 1309. Vö. Lk 11,13. 1310. Vö. Mt 10,19--20. 1311. Vö. Jn 14,16--17.26; 15,26; 16,7--15; 17,26. 1312. Vö. Jn 13,1; 17,1. 1313. Vö. Lk 23,46; Jn 19,30. 1314. Vö. Jn 20,22. 1315. Vö. Mt 28,19; Lk 24,47--47; ApCsel 1,8. 1316. Vö. ApCsel 2,33--36. 1317. Bizánci zsolozsma, pünkösdi vecsernye, 4. sztichira: Pentékosztarion, Róma, 1884, 390. 1318. Vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22. 1319. Vö. 1Jn 4,11--12. 1320. Vö. Mt 16,24--26. 1321. Vö. Gal 5,25. 1322. Nagy Szent Basziliosz: Liber de Spiritu Sancto 15,36: SC 17bis 370 (PG 32, 132). 1323. Vö. Jn 15,5.8.16. 1324. Alexandriai Szent Cirill: Commentarius in Iohannem, 11, 11: PG 74, 5,61. 1325. Vö. Zsolt 2,6--7. 1326. Vö. ApCsel 2,36. 1327. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1. 1328. Római Katekizmus: 1, 10, 1. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 104. 1329. Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica, 35. Kiad. B. Botte. Münster in W. 1989, 82. 1330. Vö. Római Katekizmus 1, 10, 22. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.), 118. 1331. Vö. ApCsel 19,39. 1332. Vö. Kiv 19. 1333. Vö. 1Kor 11,18; 14,19.28.34.35. 1334. Vö. 1Kor 1,2; 16,1. 1335. Vö. 1Kor 15,9; Gal 1,13; Fil 3,6. 1336. Vö. Ef 1,21; Kol 1,18. 1337. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1338. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 1339. Vö. Jn 10,1--10. 1340. Vö. Iz 40,11; Ez 34,11 . 1341. Vö. Jn 10,11; 1Pt 5,4. 1342. Vö. Jn 10,11--15. 1343. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 1344. Vö. 1Kor 3,9. 1345. Vö. Róm 11,13--26. 1346. Mt 21,33--43; vö. Iz 5,1. 1347. Jn 15,1--5. 1348. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 1349. Vö. 1Kor 3,9. 1350. Vö. 1Kor 3,11. 1351. Vö. 1Tim 3,15. 1352. Vö. Ef 2,19--22. 1353. Vö. Jel 21,3. 1354. Vö. 1Pt 2,5. 1355. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 1356. Vö. Jel 12,17. 1357. Vö. Jel 19,7; 21,2.9; 22,17. 1358. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 1359. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2. 1360. Hermász: Pastor 8,1 (Visio 2, 4, 1): SC 53, 96; vö. Arisztidesz: Apologia 16,7: BP 11, 125; Szent Jusztinosz: Apologiae 2, 7: CA 1, 216--218 (PG 6, 456). 1361. Vö. Szent Epifániosz: Panarion 1, 1, 5, Hereses 2, 4: GCS 25, 174 (PG 41, 181). 1362. Alexandriai Kelemen: Paedagogus 1, 6, 27, 2: GCS 12, 106 (PG 8, 281). 1363. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9, 13, 16. 1364. Vö. Ter 12,2; 15,5--6. 1365. Vö. Kiv 19,5--6; MTörv 7,6. 1366. Vö. Iz 2,2--5; Mik 4,1--4. 1367. Vö. Oz 1; Iz 1,2--4; Jer 2. 1368. Vö. Jer 31,31--34; Iz 55,3. 1369. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1370. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3; II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 3. 1371. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 1372. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 1373. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 1374. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 1375. Vö. Mt 10,16; 26,31; Jn 10,1--21. 1376. Vö. Mt 12,49. 1377. Vö. Mt 5--6. 1378. Vö. Mk 3,14--15. 1379. Vö. Mt 19,28; Lk 22,30. 1380. Vö. Jel 21,12--14. 1381. Vö. Mk 6,7. 1382. Vö. Lk 10,1--2. 1383. Vö. Mt 10,25; Jn 15,20. 1384. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 1385. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 5. 1386. Vö. Szent Ambrus: Expositio evangelii secundum Lucam 2,85- -89: CCL 14, 69--72 (PL 15, 1666--1668). 1387. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4. 1388. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 4. 1389. Vö. Mt 28,19--20; II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2, 5--6. 1390. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4. 1391. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 1392. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1393. Szent Ágoston: De civitate Dei 18,51; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1394. Vö. 2Kor 5,6; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 1395. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 5. 1396. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2. 1397. Római Katekizmus 1, 10, 20: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 117. 1398. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1399. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 2. 1400. Szent Bernát: In Canticum sermo 27,7,14: Opera. Kiad. J. Leclercq--C. H. Talbot--H. Rochais. 1. köt. (Róma, 1957), 191. 1401. Vö. Ef 5,25--27. 1402. Vö. Ef 3,9--11. 1403. II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1404. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 27. 1405. Vö. Ef 5,27. 1406. Vö. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 27., 55. jegyzet. 1407. Szent Ágoston: Epistola 187, 11, 34: CSEL 57,113 (PL 33, 845). 1408. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1. 1409. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1410. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1411. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 45. 1412. VI. Pál pápa beszéde a Bíborosi Kollégiumhoz 1973. június 22-én: AAS 65 (1973), 391. 1413. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 7; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 17. 1414. Vö. Jel 14,4. 1415. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1416. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1417. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9; vö. Jn 13,34. 1418. Vö. Róm 8,2; Gal 5,25. 1419. Vö. Mt 15,13--16. 1420. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1421. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 9. 1422. Vö. II. János Pál pápa: Redemptor hominis enciklika, 18--21. 1423. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 1424. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12. 1425. Vö. Jn 13,32. 1426. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 1427. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1428. Nagy Szent Leó: Sermo 4, 1: CCL 138, 16, 17 (PL 54, 149) . 1429. Vö. Mk 1,16--20; 3,13--19. 1430. Vö. Mt 13,10--17. 1431. Vö. Lk 10,17--20. 1432. Vö. 22,28--30. 1433. Vö. Jn 14,18. 1434. Vö. Mt 28,20. 1435. Vö. Jn 20,22; ApCsel 2,33. 1436. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1437. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1438. Vö. Róm 6,4--5; 1Kor 12,13. 1439. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1440. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1441. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1442. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1443. Vö. Kol 2,19. 1444. Vö. Ef 4,11--16. 1445. Szent Ágoston: In Ioannis evangelium tractatus 21, 8: CCL 36, 216--217 (PL 35, 1568). 1446. Nagy Szent Gergely: Moralia in Iob. Prefatio 6, 14: CCL 143, 19 (PL 75, 525). 1447. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 48, 2 ad 1. 1448. Szent Johanna: Dictum: Procčs de comdamnation. Kiad. P. Tisset (Párizs, 1960), 166. (a franciában) 1449. Vö. Jn 3,29. 1450. Vö. Mk 2,19; vö. Mt 22,1--14; 25,1--13. 1451. Vö. 1Kor 6,15--17; 2Kor 11,2. 1452. Vö. Jel 22,17; Ef 1,4; 5,27. 1453. Vö. Ef 5,29. 1454. Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 74, 4: CCL 39, 1027 (PL 37, 948--949). 1455. Szent Ágoston: Sermo 268, 2: PL 38, 1232. 1456. XII. Pius: Mystici corporis enciklika: DS 3808. 1457. Vö. 1Kor 3,16--17; Ef 2,21. 1458. Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 24, 1: SC 211, 472, 474 (PG 7, 966). 1459. XII. Pius: Mystici corporis enciklika: DS 3808. 1460. Vö. Ef 4,16. 1461. Vö. 1Kor 12,13. 1462. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 7. 1463. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12; vö. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 3. 1464. Vö. 1Kor 13. 1465. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció,12. 1466. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 30; II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 24. 1467. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13. 1468. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1. 1469. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 4; vö. Karthágói Szent Ciprián: De dominica oratione, 23: CCL 2A, 105 (PL 4, 553). 1470. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1471. Vö. Szent Officium: Epistula ad Eposcopos Angliae (1864. szept. 14.): DS 2888. 1472. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 3: DS 3013. 1473. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2. 1474. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2. 1475. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78. 1476. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2. 1477. Alexandriai Kelemen: Paedagogus 1, 6, 42: GCS 12, 115 (PG 8, 300). 1478. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13. 1479. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14; CIC 205. k. 1480. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1481. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3. 1482. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3. 1483. Vö. CIC 751. k. 1484. Órigenész: Homilia in Ezechielem 9, 1: SC 352, 296 (PG 13, 732). 1485. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3. 1486. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1487. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 15. 1488. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3. 1489. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1490. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4. 1491. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 1. 1492. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 6. 1493. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 7. 1494. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 8. 1495. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 9. 1496. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 10. 1497. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4, 9, 11. 1498. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 12. 1499. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 5. 1500. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 24. 1501. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 39. 1502. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 12. 1503. Vö. ApCsel 9,13; 1Kor 6,1; 16,1. 1504. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 10. 1505. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3. 1506. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1507. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1508. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 1509. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42. 1510. A Gyermek Jézusról Nevezett Szent Teréz: Manuscrit B, 3v: Manuscrits autobiographiques. (Párizs, 1992), 299. 1511. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8; vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3, 6. 1512. Vö. 1Jn 1,8--10 1513. Vö. Mt 13,24--30. 1514. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei 19: AAS 60 (1968), 440. 1515. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40, 44--45, 48--51. 1516. II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 16. 1517. II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 17. 1518. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 65. 1519. Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél 8, 2: SC 10bis 138 (Funk 1, 282). 1520. Vö. Ef 1,22--23. 1521. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 6. 1522. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 4. 1523. Vö. Mt 28,19. 1524. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13. 1525. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26. 1526. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 11; vö. CIC 368, 369. k.; CCEO 177, 1; 178, 311, 1; 312. 1527. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1528. Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 1,1: SC 10bis, 106 (Funk 1, 252). 1529. Szent Ireneusz: Adversus haereses 3, 3, 2; SC 211, 32 (PG 7, 849); vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció, 2: DS 3057. 1530. Szent Maximus Confessor: Opuscula theologica et polemica. PG 91, 137--140. 1531. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 62: AAS 68 (1976), 52. 1532. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1533. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 13. 1534. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14. 1535. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 15. 1536. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3.. 1537. VI. Pál pápa beszéde a Sixtusi kápolnában Róma és Konstantinápoly kölcsönös kiközösítésének kölcsönös föloldása 10. évfordulóján, 1975. december 14-én: AAS 68 (1976), 121; vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 13--18. 1538. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16. 1539. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 4. 1540. Nagypénteki liturgia, egyetemes könyörgés, VI: Missale Romanum, 1970, 254. 1541. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16; vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 3. 1542. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 1. 1543. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16; vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 2; vö. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 53: AAS 68 (1976), 41. 1544. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16. 1545. Vö. Szent Ágoston: Sermo 96, 7, 9: PL 38, 588. 1546. Szent Ambrus: De virginitate 18, 119: Opera 14/2. köt. (Milánó--Róma, 1989), 96, (PL 16, 297). 1547. Vö. már 1Pt 3,20--21. 1548. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14. 1549. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16; vö. Szent Officium: Epistula ad Archieposcopum Bostoniensem, 1949. aug. 8.: DS 3866--3872. 1550. Vö. Zsid 11,6. 1551. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 7. 1552. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1. 1553. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2. 1554. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 23. 1555. Vö. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 6; II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 11. 1556. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 21.. 1557. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 5. 1558. Tertullianus: Apologeticum 50, 13: CCL 1, 171 (PL 1, 603). 1559. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 43. 1560. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1561. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1. 1562. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 12--20. 1563. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1564. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 40. 1565. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 42--47. 1566. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 15. 1567. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 48--49. 1568. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 52--54. 1569. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 6. 1570. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 50. 1571. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 4. 1572. Vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 50. 1573. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 9. 1574. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 9. 1575. Vö. Jel 21,14. 1576. Vö. Mt 28,16--20; ApCsel 1,8; 1Kor 9,1; 15,7--8; Gal 1,1. 1577. Vö. ApCsel 2,42. 1578. Vö. 2Tim 13,14. 1579. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 5. 1580. Apostolok 1. prefációja. Missale Romanum, 1970, 426. 1581. Vö. Jn 13,20; 17,18. 1582. Vö. Lk 10,16. 1583. Vö. Jn 15,5. 1584. Vö. Mt 28,20. 1585. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20. 1586. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20; vö. Római Szent Kelemen: Epistula ad Corinthios 42,4: SC 167, 168--170. (Funk 1, 152); 44,2: SC 167, 172 (Funk 1, 154--156). 1587. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20. 1588. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 2. 1589. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 4; vö. Jn 15,5. 1590. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 3. 1591. Vö. Jel 19,6. 1592. Vö. Ef 1,4. 1593. Vö. Jel 21,9. 1594. Vö. Jel 21,10--11. 1595. Vö. Ef 4,3--5. 1596. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 2. 1597. Vö. Jel 21,14. 1598. Vö. Mt 16,18. 1599. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 1600. CIC 204,1; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31. 1601. CIC 208; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 32. 1602. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 2. 1603. CIC 207. k. 2. § 1604. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 18. 1605. Vö. Róm 1,1. 1606. Vö. 1Kor 9,19. 1607. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 5. 1608. Vö. Jn 17,21--23. 1609. Vö. Mt 4,19.21; Jn 1,43. 1610. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 19. 1611. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22; vö. CIC 330. 1612. Vö. Mt 16,18--19. 1613. Vö. Jn 21,15--17. 1614. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22. 1615. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1616. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22; vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 2, 9. 1617. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22; vö. CIC 336. 1618. CIC 337. 1619. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, LG 22. 1620. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, LG 22. 1621. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1622. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1623. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 3. 1624. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1625. Vö. Gal 2,10. 1626. Vö. Canones Apostolorum, 34. [Constitutiones apostolicae, 8, 47, 34]: SC 336, 284 (Funk, Didascalia et Constitutiones Apostolorum 1, 572--574). 1627. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1628. II. Vatikáni Zsinat Presbyterorum ordinis határozat, 4. 1629. Vö. Mk 16,15. 1630. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 1631. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12; II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 1632. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25; vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció, 4: DS 3074. 1633. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 1634. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 1635. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 1636. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 1637. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26. 1638. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26. 1639. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 27. 1640. Vö. Lk 22,26--27. 1641. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 27. 1642. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 27. 1643. Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél 8, 1: SC 10bis 138 (Funk 1, 282). 1644. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31. 1645. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31. 1646. XII. Pius pápa: Beszéd az újonnan kreált bíborosokhoz 1946. február 20-án; idézi II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 9-ában. 1647. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 33. 1648. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 34, vö. 10. 1649. CIC 835. k. 4. § 1650. Vö. CIC 230. k. 1. § 1651. CIC 230. k. 3. § 1652. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 35. 1653. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 71, 4 ad 3. 1654. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 35. 1655. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 6; vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 15. 1656. Vö. CIC 774, 776, 780. 1657. Vö. CIC 229. 1658. Vö. CIC 823. k. 1. § 1659. Vö. CIC 212. k. 3. § 1660. Vö. Fil 2,8--9. 1661. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 1662. Szent Ambrus: Expositio Psalmi CXVIII, 14, 30: CSEL 62, 318 (PL 15, 1476). 1663. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 1664. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 73: AAS 68 (1976). 61. 1665. CIC 129. k. 2. § 1666. CIC 443. k. 4. § 1667. CIC 463. k. 1--2. § 1668. CIC 511, 536. 1669. CIC 517. k. 2. § 1670. CIC 492. k. 1. §, 537. 1671. CIC 1421. k. 2. § 1672. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 1673. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 33. 1674. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 44. 1675. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42--43; II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 1. 1676. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 5. 1677. Vö. CIC 573. 1678. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 43. 1679. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 1. 1680. Vö. CIC 605. 1681. CIC 603. k. 1. § 1682. Vö. 1Kor 7,34--36. 1683. Vö. II. János Pál pápa: Vita consecrata apostoli buzdítás, 7. 1684. CIC 604. k. 1. § 1685. Ordo Consecratio virginum, praenotanda 1., (1970) 7. 1686. CIC 604. k. 1. § 1687. Ordo Consecratio virginum, praenotanda 2., (1970) 7. 1688. Vö. CIC 604. k. 2. § 1689. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 15. 1690. Vö. CIC 573. 1691. Vö. CIC 607. 1692. Vö. CIC 591. 1693. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 33--35. 1694. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 18, 40. 1695. II. János Pál pápa: Redemptoris Missio enciklika, 69. 1696. CIC 710. 1697. XII. Pius: Provida Mater konstitúció: AAS 39 (1947), 118. 1698. CIC 713. k. 2. § 1699. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 11. 1700. CIC 713. 1701. CIC 731. k. 1--2. § 1702. CIC 783. vö. II. János Pál pápa: Redemptoris missio enciklika, 69. 1703. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 31. 1704. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 44. 1705. CIC 207, k., 1--2. § 1706. CIC 331. 1707. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 2. 1708. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. 1709. II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem határozat, 2. 1710. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 43. 1711. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 1712. Reimsi (Remesianae) Szent Niketász: Instructio ad competentes, 5, 3, 23 (Explanatio symboli, 10): TPL 1, 119 (PL 52, 871). 1713. Szent Tamás: In symbolum Apostolorum scilicet ,,Credo in Deum'' expositio, 13: Opera omnia, 27. köt. (Párizs, 1875), 224. 1714. Római Katekizmus 1, 10, 24: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 119. 1715. Római Katekizmus 1, 10, 24: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 119. 1716. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12. 1717. Római Katekizmus 1, 10, 27. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989), 121. 1718. Vö. Lk 16,1--3. 1719. Vö. 1Kor 10,24. 1720. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 49. 1721. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 49. 1722. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 49. 1723. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 49. 1724. A haldokló Szent Domonkos szavai testvéreihez: Relatio iuridica, 4. (Faenzai Radulfus testvér) 42: Acta Sanctorum, Augustus, I. 636; vö. Szász Jordán: Vita 469: Acta Sanctorum, Augustus, I. 551. 1725. Lisieux-i Szent Teréz: Verba (1897. júl 17-én): Derniers Entretiens (Párizs, 1971), 270. 1726. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 50. 1727. Martyrium Sancti Policarpi 17, 3: SC 10bis 232. (Funk 1, 336). 1728. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 50. 1729. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 51. 1730. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 1731. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 30: AAS 60 (1968), 445. 1732. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 53; vö. Szent Ágoston: De sancta virginitate 6, 6: CSEL 41, 240 (PL 40, 399). 1733. VI. Pál pápa: Beszéd a zsinati atyákhoz a harmadik ülésszak végén, 1964. november 21-én: AAS 56 (1964), 1015. 1734. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 57. 1735. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 58. 1736. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 69. 1737. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 59. 1738. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 59; vö. XII. Pius: Munificentissimus Deus apostoli konstitúció, (1950. nov. 1.): DS 3903. 1739. Bizánci liturgia, tropárion augusztus 15-én: Hórologion to mega (Róma, 1876), 215. 1740. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 53. 1741. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 63. 1742. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 61. 1743. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 62. 1744. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 60. 1745. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 62. 1746. VI. Pál pápa: Marialis cultus apostoli buzdítás, 56: AAS 66 (1974), 162. 1747. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 66. 1748. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 103. 1749. Marialis cultus 42: AAS 66 (1974), 152--153. 1750. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 69. 1751. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 68. 1752. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 15: AAS 60 (1968), 439. 1753. Vö. Róm 4,25. 1754. Római Katekizmus 1, 11, 3. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 123. 1755. Római Katekizmus 1, 11, 4. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 123. 1756. Vö. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 39, 17: SC 358, 188 (PG 36, 356). 1757. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento Paenitentiae, 2: DS 1672. 1758. Szent Ágoston: Sermo 214, 11: Kiad. P. Verbraken: Revue Bénédictine 72 (1962), 21 (PL 38, 1071--1072). 1759. Római Katekizmus 1, 11, 5. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 124. 1760. Vö. Mt 18,21--22. 1761. Szent Ambrus: De poenitentia 1, 8, 34: CSEL 73, 135, 136 (PL 16, 476--477). 1762. Aranyszájú Szent János: De sacerdotio 3, 5: SC 272, 148 (PG 48, 643). 1763. Szent Ágoston: Sermo 213, 8, 8: Kiad. G. Morin: Sancti Augustini Sermones post Maurinos reperti (Guelferbytanus 1, 9) (Róma, 1930), 448 (PL 38, 1064). 1764. Római Katekizmus 1, 11, 6. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.), 124--125. 1765. Vö. Jn 6,39--40. 1766. Vö. 1Tesz 4,14; 1Kor 6,14; 2Kor 4,14; Fil 3,10--11. 1767. Vö. Ter 6,3; Zsolt 56,5; Iz 40,6. 1768. Tertullianus: De resurrectione mortuorum 1, 1: CCL 2, 921 (PL 2, 841). 1769. Vö. 7,29; Dán 12,1--13. 1770. Vö. ApCsel 23,6. 1771. Vö. Jn 11,24. 1772. Vö. Jn 5,24--25; 6,40. 1773. Vö. Jn 6,54. 1774. Vö. Mk 5,21--43; Lk 7,11--17; Jn 11. 1775. Vö. Mt 12,39. 1776. Vö. Jn 2,19--22. 1777. Vö. Mk 10,34. 1778. Vö. ApCsel 4,33. 1779. Vö. ApCsel 17,32; 1Kor 15,12--13. 1780. Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 88, 2, 5: CCL 39, 1237 (PL 37, 1134). 1781. Vö. Dán 12,2. 1782. IV. Lateráni Zsinat: 1. fejezet: De fide catholica: DS 801. 1783. Vö. Fil 3,21. 1784. Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 18, 5: SC 100, 610, 12 (PG 7, 1028--1029). 1785. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1786. Vö. Fil 3,20. 1787. Vö. Fil 1,23. 1788. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 28: AAS 60 (1968), 444. 1789. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18. 1790. Vö. Ter 2,17. 1791. Vö. Róm 6,3--9; Fil 3,10--11. 1792. Vö. Ter 2,17; 3,3; 3,19; Bölcs 1,13; Róm 5,12; 6,23. 1793. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 1. kánon, DS 1511. 1794. Vö. Bölcs 2,23--24. 1795. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18. 1796. Vö. Mk 14,33--34; Zsid 5,7--8. 1797. Vö. Róm 5,19--21. 1798. Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 6,1--2: SC 10bis, 114 (Funk 1, 258--260). 1799. Vö. Lk 23,46. 1800. Antiochiai Szent Ignác: Rómaiakhoz írt levél 7, 2: SC 10bis, 116 (Funk 1, 260). 1801. Nagy Szent Teréz: Poesía, 7: Biblioteca Mística Carmelitana, 6. köt. Burgos, 1919, 86. 1802. Lisieux-i Szent Teréz: Lettre (1897. jún. 9.): Correspondance Générale, 2. köt. (Párizs, 1973), 1015. 1803. Vö. 1Tesz 4,13--14. 1804. A gyászmise 2. prefációja. Missale Romanum, 1970, 439. 1805. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1806. Kempis Tamás: Krisztus követése 1, 23, 5--8: Kiad. T. Lupo, (1982), 70. 1807. Szent Ferenc: Naphimnusz. Sík Sándor fordítása. 1808. Tertullianus: De ressurrectione mortuorum, 8, 2: CCL 2, 931 (PL 2, 852) 1809. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 854. 1810. Vö. 1Kor 15,42. 1811. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 18. 1812. Ordo unctionis infirmorum. Ordo commendationis morientium, 146--147. (1972), 60--61. 1813. Vö. 2Tim 1,9--10. 1814. Vö. Lk 16,22. 1815. Vö. Lk 23,43. 1816. Vö. 2Kor 5,8; Fil 1,23; Zsid 9,27; 12,23. 1817. Vö. Mt 16,26. 1818. Vö. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 856; Firenzei Zsinat: Decretum pro Graecis: DS 1304; Trienti Zsinat, 25. sessio: Decretum de purgatorio, DS 1820. 1819. Vö. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 857; XXII. János pápa: Ne super his bulla: DS 991; XII. Benedek: Benedictus Deus konstitúció, DS 1000- -1001; Firenzei Zsinat: Decretum pro Graecis: DS 1305. 1820. Vö. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 858; XII. Benedek: Benedictus Deus konstitúció, DS 1002; Firenzei Zsinat: Decretum pro Graecis: DS 1306. 1821. Keresztes Szent János: Avisos y sentencias, 57. Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931, 238. 1822. Vö. Jel 22,4. 1823. XII. Benedek: Benedictus Deus konstitúció, DS 1000; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 49. 1824. Vö. Jn 14,3; Fil 1,23; 1Tesz 4,17. 1825. Vö. Jel 2,17. 1826. Szent Ambrus: Expositio evangelii sec. Lucam 10, 121: CCL 14, 379 (PL 15, 1927). 1827. Karthagói Szent Ciprián: Epistulae 58, 10: CSEL 3/2, 665 (56, 10: PL 4, 367, 368). 1828. Vö. Mt 25,21.23. 1829. Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Graecis: DS 1304. 1830. Vö. Trienti Zsinat, 25. sessio: Decretum de purgatorio, DS 1820; 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 30: DS 1580. 1831. Például 1Kor 3,15; 1Pt 1,7. 1832. Nagy Szent Gergely: Dialogi 4, 41, 3: SC 265, 148 (439: PL 77, 396). 1833. Vö. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 856. 1834. Vö. Jób 1,5. 1835. Aranyszájú Szent János: In epistulam I. ad Corinthios homilia, 41, 5: PG 61, 361. 1836. Vö. Mt 25,31--46. 1837. Vö. Mt 5,22.29; 13,42.50; Mk 9,43--48. 1838. Vö. Mt 10,28. 1839. Vö. Quicumque hitvallás: DS 76; Konstantinápolyi Zsinat 543-ban: Anathematismi contra Origenem 7: DS 409; uaz 9: DS 411; IV. Lateráni Zsinat: 1. fejezet: De fide catholica: DS 801; II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 858; XII. Benedek: Benedictus Deus konstitúció, DS 1002; Firenzei Zsinat 1442- ben: Decretum pro Iacobitis: DS 1351; Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 25: DS 1575; VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 12: AAS 60 (1968), 438. 1840. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1841. Vö. II. Orange-i Zsinat: Conclusio: DS 397; Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 17: DS 1567. 1842. A szentmise római kánonja. Missale Romanum, 1970, 450. 1843. Vö. Jn 12,48. 1844. Szent Ágoston: Sermo 18, 4, 4:CCL 41, 247--249 (PL 38, 130- -131). 1845. Vö. Én 8,6. 1846. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 1847. Vö. Jel 21,1. 1848. Vö. Jel 21,5. 1849. Vö. Jel 21,27. 1850. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1. 1851. Vö. Jel 21,27. 1852. Szent Ireneusz: Adversus haereses 5, 32, 1: SC 153, 398 (PG 7, 1210). 1853. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 39. 1854. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 39. 1855. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 39. 1856. Jeruzsálemi Szent Ciril: Catecheses illuminandorum 18, 29: Opera, 2. köt. Kiad. J. Rupp. (München, 1870) 332 (PG 33, 1049). 1857. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 28: AAS 60 (1968), 444. 1858. VI. Pál pápa: Sollemnis Professio fidei, 29: AAS 60 (1968), 444. 1859. Vö. Sacra Congregatio pro Clericis: Directorium catechisticum generale, 69. 1860. A pap áldozás el~tti imádsága. Missale Romanum, 1970, 474. 1861. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 859; vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 16: DS 1549. 1862. Vö. Jel 22,21. 1863. Vö. Mt 6,2.5.16. 1864. Vö. Jn 5,19. 1865. Szent Ágoston: Sermo 58, 11, 13: PL 38, 399. 1866. A kánon utáni doxológia. Missale Romanum, 1970, 455. 1867. Vö. Ef 3,4. 1868. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 5. 1869. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 2. 1870. Vö. Jn 17,4. 1871. Vö. ApCsel 13,2; Lk 1,23. 1872. Vö. Róm 15,16; Fil 2,14--17.30. 1873. Vö. Róm 15,27; 2Kor 9,12; Fil 2,25. 1874. Vö. Zsid 8,2.6. 1875. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 7. 1876. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 11. 1877. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 9. 1878. Vö. Ef 3,16--17. 1879. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 10. 1880. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 23. 1881. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 3--4. 1882. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 6; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2. 1883. Vö. Lk 10,21. 1884. Vö. Jn 13,1; 17,1. 1885. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 6. 1886. Vö. Jn 20,21--23. 1887. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 7. 1888. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 7. 1889. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 8. 1890. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 2. 1891. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 14, 16. 1892. Vö. Lk 24,13--49. 1893. Vö. 2Kor 3,14--16. 1894. Vö. 1Pt 3,21. 1895. Vö. 1Kor 10,1--6. 1896. Vö. Lk 1,17. 1897. Vö. Jn 14,26. 1898. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 24. 1899. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 4. 1900. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2. 1901. Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 86. (De fide orthodoxa 4, 13): PTS 12, 194--195 (PG 94, 1141. 1145). 1902. Vö. Ef 1,14; 2Kor 1,12. 1903. Vö. Jn 15,1--17; Gal 5, 22. 1904. Vö. 1Jn 1,3--7. 1905. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 6. 1906. Vö. II. Lyoni Zsinat: Professio Fidei Michaelis Palaeologi imperatoris: DS 860; Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis DS 1310; Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere, 1. kánon, DS 1601. 1907. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis, Prooemium: DS 1600. 1908. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere, 1. kánon: DS 1601. 1909. Nagy Szent Leó: Sermones 74, 2: CCL 138A, 457 (PL 54, 398). 1910. Vö. Lk 5,17; 6,19; 8,46. 1911. Vö. Mt 13,52; 1Kor 4,1. 1912. Szent Ágoston: De civitate Dei 22, 17: CSEL 40/2, 625 (PL 41, 779); vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 64, 2, ad 3. 1913. XII. Pius: Mystici Corporis enciklika: AAS 35 (1943), 226. 1914. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 1915. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 1916. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 1917. Vö. Jn 20,21--23; Lk 24,47; Mt 28,18--20. 1918. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere: 9. kánon, DS 1609. 1919. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 4. 1920. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 59. 1921. Indiculus 8: DS 246 (PL 51, 209). 1922. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 1923. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 2, 15. 1924. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere, 5. kánon: DS 1605; uaz. 6. kánon: DS 1606. 1925. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere, 8. kánon: DS 1608. 1926. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 68, 8. 1927. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere, 8. kánon: DS 1604. 1928. Vö. 2Pt 1,4. 1929. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 60, 3. 1930. Vö. Jel 4,2. 1931. Vö. Ez 1,26--28. 1932. Vö. Jn 1,29. 1933. Vö. Zsid 4,14--15; 10,19--21. stb. 1934. Bizánci liturgia, Aranyszájú Szent János anaforája: Liturgies Eastern and Western. Kiad. F. E. Brightman. (Oxford, 1896) 378. (PG 63, 913). 1935. Vö. Jn 4,10--14; Jel 21,6. 1936. Vö. Jel 4--5; Iz 6,2--3. 1937. Vö. Jel 7,1--8; 14,1. 1938. Vö. Jel 12. 1939. Vö. Jel 21,9. 1940. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 26. 1941. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 27. 1942. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 1943. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10, 34; II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2. 1944. Vö. 1Pt 2,4--5. 1945. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 14. 1946. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2, 15. 1947. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 29. 1948. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 28. 1949. Vö. Bölcs 13,1; Róm 1, 19--20; ApCsel 14,17. 1950. Vö. Lk 8,10. 1951. Vö. Jn 9,6; Mk 7,33--35; 8,22--25. 1952. Vö. Lk 9,31; 22,7--20. 1953. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 112. 1954. Vö. Kol 3,16--17. 1955. Vö. Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 72, 1: CCL 39, 986 (PL 36, 914). 1956. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 112. 1957. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 112. 1958. Szent Ágoston: Confessiones 9, 6, 14: CCL 27, 141 (PL 32, 769--770). 1959. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 119. 1960. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 118. 1961. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 121. 1962. Damaszkuszi Szent János: De sacris imaginibus oratio 1, 16: PTS 17, 89. 92 (PG 94, 1245. 1248) 1963. II. Niceai Zsinat 787-ben: Terminus: COD 135. 1964. Vö. Róm 8,29; 1Jn 3,2. 1965. II. Niceai Zsinat: Definitio de sacris imaginibus: DS 600. 1966. Damaszkuszi Szent János: De sacris imaginibus orationes 1, 47: PTS 17, 151 (PG 94, 1268) 1967. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 102. 1968. Vö. Mt 6,11. 1969. Vö. Zsid 3,7--4,11; Zsolt 95,7. 1970. Pseudo-Hippolytus Romanus: In sanctum Pascha, 1, 1--2: Studia patristica mediolanensia, 15, 230, 32 (PG 59, 755) 1971. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 106. 1972. Vö. húsvéti matutinum a bizánci szertartásban, 9. óda, troparion: Pentékosztarion, Róma 1884, 11. 1973. Vö. Jn 21,12; Lk 24,30. 1974. Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550 (PL 30, 218--219). 1975. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 106. 1976. Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt. (Mosul, 1886, 193b) 1977. Vö. Lk 4,19. 1978. Alexandriai Szent Atanáz: Epistula festivalis 1(329-ben), 10: PG 26, 1366. 1979. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 103. 1980. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 104. 1981. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 83--101. 1982. Vö. 1Tesz 5,17; Ef 6,18. 1983. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 84. 1984. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 98. 1985. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 84. 1986. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 83. 1987. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 86, 96; II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 5. 1988. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 98. 1989. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 100. 1990. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 90. 1991. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 4. 1992. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 5; vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 122--127. 1993. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 7. 1994. Vö. Zsid 13,10. 1995. Vö. Institutio generalis Missalis Romanae, 259: Missale Romanum, 1970, 75. 1996. VI. Pál pápa: Mysterium fidei enciklika: AAS 57 (1965)771. 1997. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 128. 1998. Institutio generalis Missalis Romanae, 271: Missale Romanum, 1970, 77. 1999. Institutio generalis Missalis Romanae, 272: Missale Romanum, 1970, 77. 2000. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 106. 2001. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 102. 2002. Vö. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás: AAS 68 (1976) 63--64. 2003. Vö. 2Tim 1,14. 2004. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23; uaz: Unitatis redintegratio határozat, 4. 2005. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 4. 2006. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 37--40. 2007. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 53. 2008. II. János Pál pápa: Vicesimus quintus annus apostoli levél, 16: AAS 81 (1989) 912--913. 2009. II. János Pál pápa: Vicesimus quintus annus apostoli levél, 16: AAS 81 (1989) 913. 2010. Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 65, 1. 2011. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 65, 3. 2012. VI. Pál pápa: Divinae consortium naturae apostoli konstitúció: AAS 63 (1971), 657; vö. Ordo initiationis christianae adultorum. Praenotanda 1--2. (1972) 7. 2013. Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1314; CIC 204, 1. §; 849; CCEO 675. 1. § 2014. Római Katekizmus 2, 2, 5. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 179. 2015. Vö. Róm 6,3--4; Kol 2,12. 2016. Szent Jusztinosz: Apologia 1, 61: CA 1, 168 (PG 6, 421). 2017. Vö. Zsid 10,32. 2018. Vö. 1Tesz 5,5. 2019. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 40, 3, 4: SC 358, 202--204 (PG 36, 361--364). 2020. Húsvéti vigília: Benedictio aquae. Missale Romanum, 1970, 273. 2021. Vö. Ter 1,2. 2022. Húsvéti vigília: Benedictio aquae. Missale Romanum, 1970, 273. 2023. Húsvéti vigília: Benedictio aquae. Missale Romanum, 1970, 273. 2024. Húsvéti vigília: Benedictio aquae. Missale Romanum, 1970, 273. 2025. Vö. Mt 3,13. 2026. Vö. Mk 16,15--16. 2027. Vö. Mt 3,15. 2028. Vö. Fil 2,7. 2029. Vö. Mt 3,16--17. 2030. Vö. Mk 10,38; Lk 12,50. 2031. Vö. Jn 19,34. 2032. Vö. 1Jn 5,6--8. 2033. Szent Ambrus: De sacramentis 2, 2, 6: CSEL 73, 27--28 (PL 16, 425--426) 2034. Vö. ApCsel 2,41; 8,12--13; 10,48; 16,15. 2035. Vö. Kol 2,12. 2036. Vö. Gal 3,27. 2037. Vö. 1Kor 6,11; 12,13. 2038. Vö. 1Pt 1,23; Ef 5,26. 2039. Szent Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 80, 3: CCL 36, 529 (PL 35, 1840). 2040. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 64. 2041. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 65; vö. 37--40. 2042. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 13; CIC 851, 865--866. 2043. Vö. CIC 851, 868. 2044. Vö. Róm 6,17. 2045. Ordo baptismi parvulorum 62. 2046. Vö. Gal 3,27. 2047. Vö. Fil 2,15. 2048. CIC 864; CCEO 679. 2049. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 14; vö. Ordo initiationis christianae adultorum. Praenotanda 19. (1972) 11; uaz De tempore catechumenatus eiusque ritibus 98. 2050. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 14. 2051. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14; vö. CIC 206, 788. 2052. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 4, DS 1514. 2053. Vö. Kol 1,12--14. 2054. Vö. CIC 867; CCEO 686, 1. § 2055. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció 11, 41; uaz: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció 48; CIC 764, 2. §; 1136. 2056. Vö. ApCsel 16,15.33; 18,8; 1Kor 1,16. 2057. Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei: Pastoralis actio intsrukció 4: AAS 72 (1980), 1139. 2058. Vö. Mk 16,16. 2059. Vö. CIC 872--874. 2060. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 67. 2061. Vö. CIC 861, 1. §; CCEO 677, 1. § 2062. Vö. CIC 861, 2. § 2063. Vö. 1Tim 2,4. 2064. Vö. Mk 16,16. 2065. Vö. Jn 3,5. 2066. Vö. Mt 28,20; vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramento Baptismi, 5: DS 1618; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 14; uaz: Ad gentes határozat, 5. 2067. Vö. Mk 16,16. 2068. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22; vö. uaz. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16; Ad gentes határozat, 7. 2069. Vö. ApCsel 2,38; Jn 3,5. 2070. Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1316. 2071. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5: DS 1515. 2072. Vö. 2Kor 5,17. 2073. Vö. Gal 4,5--7. 2074. 2Pt 1,4. 2075. Vö. 1Kor 6,15; 12,27. 2076. Vö. Róm 8,17. 2077. Vö. 1Kor 6,19. 2078. Vö. 1Kor 6,19. 2079. Vö. 2Kor 5,15. 2080. Vö. Ef 5,21; 1Kor 16,15--16. 2081. Vö. Jn 13,12--15. 2082. Vö. Zsid 13,17. 2083. Vö. 1Tesz 5,12--13. 2084. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 37; CIC 208--223; CCEO 675, 2. § 2085. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2086. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 17; uaz: Ad gentes határozat, 7, 23. 2087. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 3. 2088. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 22. 2089. Vö. Róm 8,29. 2090. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramentis in genere, 9: DS 1609; uaz. Canones de sacramento Baptismi, 6. kánon: DS 1619. 2091. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2092. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2093. Szent Ágoston: Epistula 98, 5: CSEL 34, 527 (PL 33, 362) 2094. Vö. Ef 1,13--14; 2Kor 1,21--22. 2095. Szent Ireneusz: Demonstratio predicationis apostolicae 3: SC 62,32. 2096. Római kánon. Missale Romanum, 1970, 454. 2097. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramentis in genere, 9: DS 1609; uaz. Canones de sacramento Baptismi, 11. kánon: DS 1624. 2098. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 16. 2099. Vö. Ordo confirmationis. Praenotanda 1 (1973) 16. 2100. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11; vö. Ordo confirmationis. Praenotanda 2 (1973) 16. 2101. Vö. Iz 11,2. 2102. Vö. Lk 4,16--22; Iz 61,1. 2103. Vö. Mt 3,13--17; Jn 1,33--34. 2104. Vö. Ez 36,25--27; Jo 3,1--2. 2105. Vö. Lk 12,12; Jn 3,5--8; 7,37--39; 16,7--15; ApCsel 1,8. 2106. Vö. Jn 20,22. 2107. Vö. ApCsel 2,1--4. 2108. Vö. ApCsel 2,17--18. 2109. Vö. ApCsel 2,38. 2110. Vö. ApCsel 8,15--17; 19,5--6. 2111. Vö. Zsid 6,2. 2112. VI. Pál pápa: Divinae consortium naturae apostoli konstitúció: AAS 63 (1971), 659. 2113. Karthagói Szent Ciprián: Epistula 73, 21: CSEL 3/2, 795 (PL 3, 1169). 2114. Vö. CCEO 695, 1. §; 969, 1. § 2115. Vö. Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica 21. Kiad. B. Botte (Münster, in W. 1989) 50, 52. 2116. Vö. MTörv 11,14. 2117. Vö. Zsolt 23,5; 104,15 2118. Vö. Iz 1,6; Lk 10,34. 2119. Vö. 2Kor 2,15. 2120. Vö. Ter 38,18; Én 8,6. 2121. Vö. Ter 41,42. 2122. Vö. MTörv 32,34. 2123. Vö. 1Kir 21,8. 2124. Vö. Jer 32,10. 2125. Vö. Iz 29,11. 2126. Vö. Jn 6,27. 2127. Vö. Ef 1,13; 4,30. 2128. Vö. Jel 7,2--3; 9,4; Ez 9,4--6. 2129. Pontificale iuxta Ritum Eccclesiae Syroroum Occidentalium id est Antiochiae, Pars I, Versio latina (1941) 36--37. 2130. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 71. 2131. Vö. CIC 866. 2132. Ordo confirmationis, 25 (1973) 26. 2133. VI. Pál pápa: Divinae consortium naturae apostoli konstitúció, AAS 63 (1971), 657. 2134. Rituale per le Chiese orientali di rito bizantino in lingua graeca, Pars 1. (1954) 36. 2135. Vö. Szent Hippolütosz: Traditio apostolica 21. Kiad. B. Botte (Münster, in W. 1989) 54. 2136. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2137. Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1319; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11,12. 2138. Szent Ambrus: De mysteriis 7, 42: CSEL 73, 106 (PL 16, 402- -403). 2139. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Decretum de sacramentis: Canones de sacramentis in genere: 1: DS 1609. 2140. Vö. Lk 24,48--49. 2141. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 72, 5 ad 2. 2142. Vö. CIC 889, 1. § 2143. CIC 890. 2144. CIC 891; 883, 3. 2145. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 72, 8 ad 2. 2146. Vö. Ordo confirmationis. Praenotanda 1 (1973) 16. 2147. Vö. ApCsel 1,14. 2148. Ordo confirmationis. Praenotanda 5--6 (1973) 17; vö. CIC 893, 1--2. § 2149. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26. 2150. Vö. CIC 883, 2. § 2151. Vö. CIC 882. 2152. Vö. CIC 884, 2. § 2153. Vö. CIC 883, 3. § 2154. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 47. 2155. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2156. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 5. 2157. Istentiszteleti Kongregáció: Eucharisticum mysterium 6. 2158. Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 18, 5: SC 100, 610 (PG 7, 1028) 2159. Vö. 1Kor 11,20. 2160. Vö. Jel 19,9. 2161. Vö. Mt 14,19; 15,36; Mk 8,6.19. 2162. Vö. Mt 26,26; 1Kor 11,24. 2163. Vö. Lk 24,13--35. 2164. Vö. ApCsel 2,42.46; 20,7.11. 2165. Vö. 1Kor 10,16--17. 2166. Vö. 1Kor 11,17--34. 2167. Vö. Zsolt 116, 13.17. 2168. Vö. 1Pt 2,5. 2169. Vö. Mal 1,11. 2170. Vö. 1Kor 10,16--17. 2171. Vö. Constitutiones Apostolicae 8, 13, 12: SC 336, 208 (Funk, Didascalia et Constitutiones Apostolorum, 1, 516); Didakhé 9,5: SC 248, 178 (Funk, Patres Apostolici 1, 22); uaz 10, 6: SC 248, 180 (Funk, Patres Apostolici 1, 24). 2172. Antiochiai Szent Ignác: Efezusiaknak írt levél 20, 2: SC 10bis 76 (Funk 1, 230). 2173. Vö. Zsolt 104. 2174. Vö. a szentmise római kánonja. Missale Romanum, 1970, 453. 2175. Vö. MTörv 8,3. 2176. Vö. Mt 14,13--21. 2177. Vö. Jn 2,11. 2178. Vö. Mk 14,25. 2179. Vö. Jn 13,1--17. 2180. Trienti Zsinat, 22. sessio: Doctrina de ss. Missae Sacrificio, 1.: DS 1740. 2181. Vö. Jn 6. 2182. Vö. Mt 26,17--29; Mk 14,12--25; 1Kor 11,23--26. 2183. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 1. 2184. Szent Jusztinosz: Apologia 1, 67: CA 1, 184--186 (PG 6, 429). Vanyó László ford. 2185. Szent Jusztinosz: Apologia 1, 65: CA 1, 176--180 (PG 6, 428). Vanyó László ford. 2186. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 56. 2187. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 21. 2188. Vö. Lk 24,13--35. 2189. Vö. 1Tesz 2,13. 2190. Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 18, 4: SC 100, 606 (PG 7, 1027); vö. Mal 1,11. 2191. Vö. 1Kor 16,1. 2192. Vö. 2Kor 8,9. 2193. Szent Jusztinosz: Apologia 1, 67, CA 1. 186, 188 (PG 6, 429). 2194. Vö. Római kánon. Missale Romanum, 1970, 451. 2195. Vö. Szent Jusztinosz: Apologia 1, 65: CA 1, 180 (PG 6, 428). 2196. Szent Jusztinosz: Apologia 1, 66: CA 1, 180 (PG 6, 428). 2197. Vö. Kiv 13,3. 2198. Vö. Zsid 7,25--27. 2199. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 2200. Trienti Zsinat, 22. sessio: Doctrina de ss. Missae Sacrificio, 1: DS 1740. 2201. Trienti Zsinat, 22. sessio: Doctrina de ss. Missae Sacrificio, 2: DS 1743. 2202. Uo. 2203. Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél 8, 1: SC 10bis 138 (Funk 1, 282) 2204. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2. 2205. Trienti Zsinat, 22. sessio: Doctrina de ss. Missae Sacrificio, 2: DS 1743. 2206. Szent Ágoston: Confessiones 9, 11, 27: CCL 27, 149 (PL 32, 775); Szent Monika szavai halála el~tt Szent Ágostonhoz és testvéréhez. 2207. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses mystagogicae 5, 9. 10: SC 126, 158--160 (PG 30, 1116, 1117) 2208. Szent Ágoston: De civitate Dei 10, 6: CSEL 40/1, 456 (PL 41, 284) 2209. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48. 2210. Vö. Mt 25,31--46. 2211. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 7. 2212. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 73, 3. 2213. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 1. kánon: DS 1651. 2214. VI. Pál pápa: Mysterium fidei enciklika: AAS 57 (1965) 764. 2215. Aranyszájú Szent János: De proditione Iudae homilia 1, 6: PG 49, 380. 2216. Szent Ambrus: De mysteriis 9, 50: CSEL 73, 110 (PL 16, 405). 2217. Szent Ambrus: De mysteriis 9, 52: CSEL 73, 112 (PL 16, 407). 2218. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 4: DS 1642. 2219. Vö. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 3: DS 1641. 2220. VI. Pál pápa: Mysterium fidei enciklika: AAS 57 (1965) 769. 2221. Vö. Gal 2,20. 2222. II. János Pál pápa: Dominicae coenae levél, 3: AAS 72 (1980) 119; vö. Enchiridion Vaticanum 7, 177. 2223. VI. Pál pápa: Mysterium fidei enciklika: AAS 57 (1965) 757; vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 75, 1; Alexandriai Szent Cirill: Commentarius in Lucam 22, 19: (PG 72, 912). 2224. AHMA 50, 589. Aquinói Szent Tamás: Adoro te devote himnusz (Babits Mihály ford.) 2225. Szent Ambrus: De sacramentis 5, 7: CSEL 73, 61 (PL 16, 467). 2226. Szent Ambrus: De sacramentis 4, 7: CSEL 73, 49 (PL 16, 456). 2227. Missale Romanum, 1970, 453. 2228. Vö. Mt 8,8. 2229. A szentáldozás szertartása. Missale Romanum, 1970, 474. 2230. Bizánci liturgia. Aranyszájú Szent János anaforája, szentáldozás el~tti imádság: Liturgies Eastern and Western. Kiad. F. E. Brightman. Oxford, 1896. 394 (PG 63, 920). 2231. Vö. CIC 919. 2232. Vö. CIC 916--917. 2233. A hív~k ugyanazon a napon az Eucharisztiát csak kétszer vehetik magukhoz. CIC Pápai Magyarázó Bizottsága: Responsa ad proposita dubia 1: AAS 76 (1984) 746. 2234. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 55. 2235. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Orientalium ecclesiarum kezdet@ dekrétuma a keleti egyházakról, 15. (A latin kiadásban idézetként szerepel! Ford. megj.) 2236. Vö. CIC 920. 2237. Institutio Generalis, 240. Missale Romanum, 1970, 68. 2238. Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 1. köt. (Mosul, 1886) 237a-b. 2239. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 5. 2240. Vö. 1Kor 11,26. 2241. Szent Ambrus: De Sacramentis 4, 28: CSEL 73, 57--58. (PL 16, 446). 2242. Vö. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 2: DS 1638. 2243. Ruspei Szent Fulgentius: Contra gesta Fabiani 28, 17: CCL 91A, 813--814 (PL 65, 789). 2244. Vö. 1Kor 12,13. 2245. Szent Ágoston: Sermo 272: PL 38, 1247. 2246. Vö. Mt 25,40. 2247. Aranyszájú Szent János: In epistulam in 1Cor 27,4. Homilia. 27, 5: PG 61, 230. 2248. Szent Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 26, 13: CCL 36, 266 (PL 35, 1613); vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 47. 2249. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 15. 2250. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 15; vö. CIC 844, 3. § 2251. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 22. 2252. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat, 22. 2253. Vö. CIC 844, 4. § 2254. Úrnap, a 2. vesperás Magnificat-antifónája: Liturgia Horarum 3. köt. (1973) 502. 2255. Római kánon: Missale Romanum, 1970, 453. 2256. Vö. Lk 22,18; Mk 14,25. 2257. Didakhé 10,6: SC 248, 180 (Funk: Patres Apostolici 1, 24). 2258. Embolizmus a Miatyánk után. Missale Romanum, 1970, 472; vö. Tit 2,13. 2259. A szentmise 3. kánonja. Missale Romanum, 1970, 465. 2260. Vö. 2Pt 3,13. 2261. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 3. 2262. Antiochiai Szent Ignác: Efezusiakhoz írt levél 20, 2: SC 10bis 76 (Funk 1, 230). 2263. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 3: DS 1640; uaz 1. kánon: DS 1651. 2264. VI. Pál pápa: Mysterium fidei enciklika: AAS 57 (1965) 771. 2265. Vö. 2Kor 5,1. 2266. Vö. Mk 2,1--12. 2267. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2268. Vö. Mk 1,15. 2269. Vö. Lk 15,18. 2270. Ordo poenitentiae 46. 55 (1974), 27. 37. 2271. Vö. Gal 3,27. 2272. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5. kánon: DS 1515. 2273. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 16: DS 1545; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40. 2274. Vö. ApCsel 2,38. 2275. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 8. 2276. Vö. Zsolt 51,19. 2277. Vö. Jn 6,44; 12,32. 2278. Vö. 1Jn 4,10. 2279. Vö. Lk 22,61--62. 2280. Vö. Jn 21,15--17. 2281. Szent Ambrus: Epistula extra collectionem 1 (41), 12: CSEL 82/3, 152 (PL 16, 1116). 2282. Vö. Jo 2,12--13; Iz 1,16--17; Mt 6,1--6.16--18. 2283. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 4: DS 1676--78; uaz, Canones de paenitentia, 5. kánon: DS 1705; Római Katekizmus, 2, 5, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán--Pamplona, 1989.) 289. 2284. Vö. Ez 36,26--27. 2285. Vö. Jn 19,37; Zak 12,10. 2286. Római Szent Kelemen: Epistula ad Corinthios 7,4: SC 167, 110 (Funk 1, 108). 2287. Vö. Jn 16,8--9. 2288. Vö. Jn 15,26. 2289. Vö. ApCsel 2,36--38; II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 27--48: AAS 78 (1986) 837--868. 2290. Vö. Tób 12,8; Mt 6,1--18. 2291. Vö. Jak 5,20. 2292. Vö. Ám 5,24; Iz 1,17. 2293. Vö. Lk 9,23. 2294. Vö. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 2: DS 1638. 2295. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 109, 110; CIC 1249--1253; CCEO 880--883. 2296. Vö. Lk 15,11--24. 2297. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2298. Vö. Mk 2,7. 2299. Vö. Lk 7,48. 2300. Vö. Jn 20,21--23. 2301. Vö. Lk 15. 2302. Vö. Lk 19,9. 2303. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22. 2304. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 14: DS 1542; vö. Tertullianus: De paenitentia 4, 2: CCL 1. 326 (PL 1, 1343). 2305. Ordo Paenitentiae 46. 55 (1974) 27. 37. 2306. Római Katekizmus 2, 5, 21: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 299; vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 3: DS 1673. 2307. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 4: DS 1676. 2308. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 4: DS 1677. 2309. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 4: DS 1678; uaz: Canones de sacramento paenitentiae, 5: DS 1705. 2310. Vö. Róm 12--15; 1Kor 12--13; Gal 5; Ef 4--6. 2311. Vö. Kiv 20,17; Mt 5,28. 2312. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 5: DS 1680. 2313. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 5: DS 1680; vö. Szent Jeromos: Commentarius in Ecclesiasten 10,11: CCL 72, 338 (PL 23, 1096). 2314. CIC 989; vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 5: DS 1683; uaz: Canones de sacramento paenitentiae, 8: DS 1708. 2315. Vö. Trienti Zsinat, 13. sessio: Decretum de ss. Eucharistia, 7: DS 1647; uaz: 11. kánon: DS 1661. 2316. Vö. CIC 916, CCEO 711. 2317. Vö. CIC 914. 2318. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 5: DS 1680; CIC 988, 2. § 2319. Vö. Lk 6,36. 2320. Szent Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 12, 13: CCL 36, 128 (PL 35, 1491). 2321. Vö. Trienti Zsinat, 12. sessio: Canones de sacramento paenitentiae, DS 1712. 2322. Vö. Róm 3,25; 1Jn 2,1--2. 2323. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 8: DS 1690. 2324. Vö. Fil 4,13. 2325. Vö. Lk 3,8. 2326. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 8: DS 1691. 2327. Vö. Jn 20,23; 2Kor 5,18. 2328. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26. 2329. Vö. CIC 844; 967--69; 972; CCEO 722, 3--4. § 2330. Vö. CIC 1331; CCEO 1431, 1434. 2331. Vö. CIC 1354--57; CCEO 1420. 2332. Vö. CIC 976; CCEO 725. 2333. Vö. CIC 986; CCEO 735; II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 13. 2334. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 13. 2335. Vö. CIC 983--984. 1388, 1. §; CCEO 1456. 2336. Római Katekizmus 2, 5, 18. Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 297. 2337. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento paenitentiae, 3: DS 1674. 2338. Vö. Lk 15,32. 2339. Vö. 1Kor 12,26. 2340. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 48--50. 2341. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 31. 2342. Vö. 1Kor 5,11; Gal 5,19--21; Jel 22,15. 2343. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 1: AAS 59 (1967) 21. 2344. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 2: AAS 59 (1967) 21. 2345. CIC 994. 2346. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Canones de sacramento paenitentiae, 12--13: DS 1712, 1713; uaz, 25. sessio: Decretum de Purgatorio: DS 1820. 2347. Vö. Ef 4,24. 2348. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 5: AAS 59 (1967) 11. 2349. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 5: AAS 59 (1967) 12. 2350. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 5: AAS 59 (1967) 11. 2351. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 5: AAS 59 (1967) 11--12. 2352. Vö. VI. Pál pápa: Indulgentiarum doctrina 5: AAS 59 (1967) 16--17; Trienti Zsinat, 24. sessio: Decretum de indulgentiis: DS 1835. 2353. Euchologion to mega (Athén, 1992) 222. 2354. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 26--27. 2355. Vö. CIC 962, 1. § 2356. Vö. CIC 961, 2. § 2357. Vö. CIC 961, 1--2. § 2358. Ordo Peenitentiae. Praenotanda 31 (1974) 21. 2359. Vö. Mk 2,17. 2360. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2361. Vö. Zsolt 38. 2362. Vö. Zsolt 6,3; Iz 38. 2363. Vö. Zsolt 38,5; 39,9.12. 2364. Vö. Zsolt 32,5; 107,20; Mk 2,5--12. 2365. Vö. Iz 53,11. 2366. Vö. Iz 33,24. 2367. Vö. Mt 4,24. 2368. Vö. Lk 7,16. 2369. Vö. Mk 2,5--12. 2370. Vö. Mk 2,17. 2371. Vö. Mk 5,34.36; 9,23. 2372. Vö. Mk 7,32--36; 8,22--25. 2373. Vö. Jn 9,6--15. 2374. Vö. Mk 3,10; 6,56. 2375. Vö. Iz 53,4. 2376. Vö. Iz 53,4--6. 2377. Vö. Mt 10,38. 2378. Vö. ApCsel 9,34; 14,3. 2379. Vö. Mt 1,21; ApCsel 4,12. 2380. Vö. 1Kor 12,9.28.30. 2381. Vö. Jn 6,54.58. 2382. Vö. 1Kor 11,30. 2383. Vö. Szent I. Ince pápa: Si instituta ecclesiastica: DS 216; Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1324--25; Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 1--2: DS 1695--96; uaz: Canones de extrema unctione, 1--2. kánon: DS 1716--17. 2384. Vö. Mk 6,13. 2385. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 1--2: DS 1695; vö. Jak 5,14--15. 2386. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 1--2: DS 1696. 2387. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 73. 2388. Vö. CIC 847. 2389. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 73; vö. CIC 1004, 1005, 1007; CCEO 738. 2390. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1697; uaz: Canones de extrema unctione, 4. kánon: DS 1719; CIC 1003, CCEO 739, 1. § 2391. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 27. 2392. Vö. Jak 5,14. 2393. Vö. Jak 5,15. 2394. Vö. Zsid 2,15. 2395. Vö. Firenzei Zsinat: Decretum pro Armenis: DS 1325. 2396. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Canones de sacramento extremae unctionis, 2. kánon: DS 1717. 2397. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2398. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1698. 2399. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, 3: DS 1698. 2400. Vö. Trienti Zsinat, 14. sessio: Doctrina de sacramento extremae unctionis, Prooemium: DS 1694. 2401. Vö. Jn 13,1. 2402. Vö. Jn 13,1. 2403. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2404. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2405. Vö. Zsid 5,6; 7,11; Zsolt 110,4. 2406. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2407. Vö. Iz 61,6. 2408. Vö. Szám 1,48--53. 2409. Vö. Józs 13,33. 2410. Vö. Kiv 29,1--30; Lev 8. 2411. Vö. Zsid 5,1. 2412. Vö. Mal 2,7--9. 2413. Vö. Zsid 5,3; 7,27; 10,1--4. 2414. Vö. Szám 11,24--25. 2415. Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione episcopi. Prex ordinationis 47 (1990) 24. 2416. Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione presbyterorum. Prex ordinationis 159 (1990) 91--92. 2417. Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione diaconorum. Prex ordinationis 207 (1990) 121. 2418. Aquinói Szent Tamás: Commentarium in epistolam ad Hebreos 7,4: Opera omnia, 21. köt. (Párizs, 1876) 647. 2419. Jel 1,6; 5,9--10; 1Pt 2,5.9. 2420. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2421. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2422. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2423. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10, 28; uaz: Sacrosanctum concilium konstitúció, 33; uaz: Christus Dominus határozat, 11; uaz: Presbyterorum ordinis határozat, 2, 6. 2424. XII. Pius pápa: Mediator Dei enciklika: AAS 14 (1947) 548. 2425. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III, 22, 4. 2426. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21. 2427. Vö. Antiochiai Szent Ignác: Trallosziakhoz írt levél 3,1: SC 10bis 96 (Funk 1, 244); Magnésziaiakhoz írt levél 6,1: SC 10bis 84 (Funk 1, 234). 2428. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 24. 2429. Vö. Mk 10,43--45; 1Pt 5,3. 2430. Aranyszájú Szent János: De sacerdotio 2, 4: SC 272, 118 (PG 48, 635); vö. Jn 21,15--17. 2431. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 33. 2432. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2433. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 28. 2434. Antiochiai Szent Ignác: Trallosziakhoz írt levél 3, 1: SC 10bis 96 (Funk 1, 244). 2435. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20. 2436. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21. 2437. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21. 2438. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21. 2439. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 2. 2440. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22. 2441. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 22. 2442. XII. Pius pápa: Fidei donum enciklika: AAS 49 (1957) 237; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció 23; uaz: Christus Dominus határozat, 4, 36, 37; uaz: Ad gentes határozat 5, 6, 38. 2443. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 41; uaz: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 26. 2444. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 28. 2445. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2. 2446. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2. 2447. Vö. Zsid 5,1--10; 7,24; 9,11--28. 2448. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 28. 2449. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 10. 2450. II. Vatikáni Zsinat: Optatam totius kezdet@ dekrétuma, 20 2451. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 28. 2452. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 2. 2453. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 28. 2454. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 8. 2455. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 29. Vö. uaz: Christus Dominus határozat, 15. 2456. Vö. Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica 8. Kiad. B. Botte (Münster, in W. 1989) 22. 2457. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 41; Apostolicam actuositatem határozat, 16. 2458. Vö. Mk 10,45; Lk 22,27; Szmirnai Szent Polikárp: Epistula ad Philippenses, 5, 2: SC 10bis 182. (Funk 1, 300). 2459. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 29; uaz: Sacrosanctum concilium konstitúció, 35; uaz: Ad gentes határozat, 16. 2460. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 29. 2461. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 16. 2462. Vö. XII. Pius pápa: Sacramentum ordinis apostoli konstitúció, DS 3858. 2463. Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione presbyterorum. Traditio panis et vini 163, (1990) 95. 2464. Vö. Apostolok 1. prefációja. Missale Romanum, 1970, 426. 2465. Vö. Ef 4,11. 2466. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21. 2467. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21. 2468. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 20. 2469. Vö. III. Ince pápa: Professio fidei Waldensibus praescripta: DS 794; IV. Lateráni Zsinat, 1. fejezet: De fide catholica: 802; CIC 1012; CCEO 744, 747. 2470. CIC 1024. 2471. Vö. Mk 3,14--19; Lk 6,12--16. 2472. Vö. 1Tim 3,1--13; 2Tim 1,6; Tit 1,5--9. 2473. Vö. Római Szent Kelemen: Epistula ad Corinthios 42,4; 44,3: SC 167, 168. 172 (Funk 1, 152, 156). 2474. Vö. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem kezdet@ apostoli levele 26, 27; U~: Ordinatio sacerdotalis apostoli levél: AAS 86 (1994) 545; Hittani Kongregáció: Inter insigniores nyilatkozat: AAS 69 (1977) 98; U~. Responsum ad dubium circa doctrinam in epistula apostolica ,,Ordinatio sacerdotalis'' traditam: AAS 87 (1995) 1114. 2475. Vö. Zsid 5,4. 2476. Vö. 1Kor 7,32. 2477. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 16. 2478. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 16. 2479. Vö. Trienti Zsinat, 23. sessio: Doctrina de sacramento ordinis 4: DS 1767; II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 21, 28, 29; uaz: Presbyterorum ordinis határozat, 2. 2480. Vö. CIC 290--293, 1336, 1, 3, 5. § 1338, 2. § 2481. Vö. Trienti Zsinat, 23. sessio: Canones de sacramento ordinis, 4: DS 1774. 2482. Vö. Trienti Zsinat, 7. sessio: Canones de sacramentis in genere: 12. kánon: DS 1612; Konstanzi Zsinat: Errores Iohannis Wyclif 4: DS 1154. 2483. Szent Ágoston: In Ioannis evangelium tractatus 5,15: CCL 36, 50 (PL 35, 1422). 2484. Pontificale Romanum. De ordinatione episcopi presbyterorum et diaconorum. De ordinatione episcopi. Prex ordinationis 47 (1990) 24. 2485. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat, 13, 16. 2486. Vö. Római Szent Hippolütosz: Traditio apostolica 3. Kiad. B. Botte (Münster, in W. 1989) 8--10. 2487. Bizánci liturgia, a papi kézrátétel könyörgése. Euchologion to mega. (Róma, 1873) 136. 2488. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 29. 2489. Nazianzi Szent Gergely, Oratio 2, 71: SC 247, 184 (PG 35, 480). 2490. Nazianzi Szent Gergely, Oratio 2, 74: SC 247, 186 (PG 35, 481). 2491. Nazianzi Szent Gergely, Oratio 2, 73: SC 247, 186 (PG 35, 481). 2492. Nodet, B: Le Curé d'Ars. Sa pensée-son coeur. (Le Puy, 1966) 98. 2493. Vö. Antiochiai Szent Ignác: Trallosziakhoz írt levél 3,1: SC 10bis 96 (Funk 1, 244). 2494. CIC 1055, 1. § 2495. Vö. Ter 1,26--27. 2496. Vö. Jel 19,7. 2497. Vö. Ef 5,31--32. 2498. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2499. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47. 2500. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47. 2501. Vö. Ter 1,27. 2502. Vö. Ter 1,31. 2503. Vö. Ter 2,23. 2504. Vö. Ter 2,18.20. (,,egészen közel áll hozzá'' a korrigenda szerint törlend~, de a latin szövegben ott van!) 2505. Vö. Zsolt 121,2. 2506. Vö. Mt 19,4. 2507. Vö. Ter 3,12. 2508. Vö. Ter 2,22. 2509. Vö. Ter 3,16. 2510. Vö. Ter 1,28. 2511. Vö. Ter 3,16--19. 2512. Vö. Ter 3,21. 2513. Vö. Ter 3,16. 2514. Vö. Mt 19,8; MTörv 24,1. 2515. Vö. Oz 1--3; Iz 54; 62; Jer 2--3; 31; Ez 16; 23. 2516. Vö. Mal 2,13--17. 2517. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 2518. Vö. Jel 19,7.9. 2519. Vö. Jn 2,1--11. 2520. Vö. Mt 19,8. 2521. Vö. Mt 19,10. 2522. Vö. Mt 11,29--30. 2523. Vö. Mk 8,34. 2524. Vö. Mt 19,11. 2525. Vö. Ef 5,26--27. 2526. Vö. Trienti Zsinat, 24. sessio: Doctrina de sacramento Matrimonii: DS 1800; vö. CIC 1055, 1. § 2527. Vö. Lk 14,26; Mk 10,28--31. 2528. Vö. Jel 14,4. 2529. Vö. 1Kor 7,32. 2530. Vö. Mt 25,6. 2531. Vö. Mk 12,25; 1Kor 7,31. 2532. Vö. Mt 19,3--12. 2533. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42; uaz: Presbyterorum ordinis határozat, 12; uaz: Optatam totius kezdet@ dekrétuma, 10. 2534. Aranyszájú Szent János: De virginitate 10, 1 SC 125, 122 (PG 48, 540); vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 16. 2535. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 61. 2536. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 6. 2537. Vö. 1Kor 10,17. 2538. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 67. 2539. Vö. CCEO 817. 2540. Vö. CCEO 828. 2541. Vö. Ef 5,32. 2542. CIC 1057. 2543. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48; CIC 1057, 2. § 2544. Ordo celebrandi Matrimonium, 62, (1991) 17. 2545. Vö. Ter 2,24. 2546. Vö. CIC 1103. 2547. Vö. CIC 1057, 1. § 2548. Vö. CIC 1083--1108. 2549. Vö. CIC 1071, 1, 3. § 2550. Vö. Trienti Zsinat, 24. sessio: Decretum ,,Tametsi'': DS 1813--1816; CIC 1108. 2551. Vö. CIC 1063. 2552. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49. 2553. Vö. CIC 1124. 2554. Vö. CIC 1086. 2555. Vö. CIC 1125. 2556. Vö. 1Kor 7,16. 2557. CIC 1134. 2558. Vö. Mk 10,9. 2559. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2560. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2561. Vö. CIC 1141. 2562. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2563. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2564. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2565. Vö. Gal 6,2. 2566. Tertullianus: Ad uxorem 2, 8, 6--7: CCL 1, 393 (PL 1, 1415- -1416); vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 13. 2567. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 13. 2568. Vö. Ter 2,24. 2569. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 19. 2570. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49. 2571. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 19. 2572. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2573. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 20. 2574. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 83; CIC 1151--55. 2575. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 84. 2576. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 2577. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50. 2578. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gravissimum educationis deklaráció, 3. 2579. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 28. 2580. Vö. ApCsel 18,8. 2581. Vö. ApCsel 16,31; 11,14. 2582. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11; vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 21. 2583. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 2584. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 10. 2585. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52. 2586. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 85. 2587. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48; CIC 1055, 1. § 2588. Trienti Zsinat, 24. sessio: Doctrina de sacramento Matrimonii: DS 1799. 2589. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50. 2590. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 60; vö. CIC 1166; CCEO 867. 2591. Vö. Ter 12,2. 2592. Vö. Lk 6,28; Róm 12,14; 1Pt 3,9. 2593. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 79; CIC 1168. 2594. Vö. De Benedictionibus Praenotanda generalia 16. 18 (1984) 13, 14--15. 2595. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 61. 2596. Vö. Mk 1,25--26. 2597. Vö. Mk 3,15; 6,7.13; 16,17. 2598. Vö. CIC 1172. 2599. Vö. II. Niceai Zsinat 787-ben: Definitio de sacris imaginibus: DS 601, 603; Trienti Zsinat, 25. sessio: Decretum de invocatione veneratione et reliquiis sanctorum, et sacris imaginibus: DS 1822. 2600. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 13. 2601. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 54. 2602. A latin-amerikai püspökök III. általános konferenciája, Puebla. La evangelización en el presente y en el futuro de América Latina, 448 (Bogotá, 1979) 131; vö. VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 48: AAS 68 (1976), 37--38. 2603. Nicea--konstantinápolyi hitvallás: DS 150. 2604. Vö. 2Kor 5,8. 2605. Vö. 1Kor 15,42--44. 2606. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 81. 2607. Vö. 1Tesz 4,18. 2608. Vö. Ordo exsequiarium, De primo typo exsequiarium, 41. (1969), 21. 2609. Vö. Ordo exsequiarium, Praenotanda, 1. (1969), 7. 2610. Vö. Ordo exsequiarium, De primo typo exsequiarium, 56. (1969), 26. 2611. Vö. Ordo exsequiarium, Praenotanda, 10. (1969), 9. 2612. Tesszaloniki Szent Simeon: De ordine sepulturae 367: PG 155, 685. 2613. Nagy Szent Leó: Sermo, 21, 3: CCL 138, 88 (PL 54, 192--193). 2614. Vö. Jn 1,12. 2615. Vö. Fil 1,27. 2616. Vö. Jn 8,29. 2617. Vö. Róm 6,5. 2618. Vö. Róm 6,11. 2619. Vö. Kol 2,12. 2620. Vö. Jn 15,5. 2621. Vö. Ef 5,1--2. 2622. Vö. Fil 2,5. 2623. Vö. Jn 3,12--16. 2624. Vö. 1Kor 1,2. 2625. Vö. Gal 4,6. 2626. Vö. Gal 5,25. 2627. Vö. Gal 5,22. 2628. Vö. Ef 4,23. 2629. Vö. MTörv 30,15--20. 2630. Didakhé 1,1: SC 248, 140 (Funk 1,2). 2631. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 29. 2632. Eudes Szent János: Le Coeur admirable de la Trčs Sacrée Mčre de Dieu, 1, 5: Oeuvres completes, 6. köt. (Párizs, 1908) , 113--114. 2633. Vö. Lk 15,11--31. 2634. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 2635. Vö. 2Kor 4,4. 2636. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 6. 2637. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 14. 2638. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 24. 2639. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 15. 2640. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17. 2641. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 16. 2642. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 13. 2643. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 13. 2644. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 2645. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 15. 2646. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17. 2647. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 16. 2648. Szent Ágoston: De moribus Ecclesiae catholicae 1, 3, 4: CSEL 90, 6 (PL 32, 1312). 2649. Szent Ágoston: Vallomások 10, 20, 29: CCL 27, 170 (PL 32, 791). 2650. Aquinói Szent Tamás: In Symbolum Apostolorum scilicet ,,Credo in Deum'' expositio, 15: Opera omnia 27. köt. (Párizs, 1875), 228. 2651. Vö. Mt 4,17. 2652. Vö. 1Jn 3,2; 1Kor 13,12. 2653. Vö. Mt 25,21.23. 2654. Vö. Zsid 4,7--11. 2655. Szent Ágoston: De civitate Dei 22, 30: CSEL 40/2, 670 (PL 41, 804). 2656. Vö. Jn 17,3. 2657. Vö. Róm 8,18. 2658. Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 20, 5: SC 100, 638. 2659. J. H. Newman: Discourses adressedd to Mixed Congregations, 5 [Saintliness the Standard of Christian Principle] (Westminster, 1966) 89--91. 2660. Vö. a magvet~ példabeszéde, Mt 13,3--23. 2661. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17. 2662. Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 4, 3: SC 100, 424 (PG 7, 983). 2663. Vö. Róm 6,17. 2664. Vö. Ter 4,10. 2665. Vö. 2Sám 12,7--15. 2666. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2. 2667. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 7. 2668. Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei: Libertatis conscientia intsrukció, 13: AAS 79 (1987) 559. 2669. Vö. Jn 8,32. 2670. Vö. Róm 8,21. 2671. Per annum 32. vasárnap könyörgése. Missale Romanum, 1970, 371. 2672. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17. 2673. Vö. Mt 6,2--4. 2674. Aquinói Szent Tamás: In duo praecepta caritatis et in decem Legis praecepta expositio 6: Opera omnia 27 (Párizs, 1875) 149. 2675. Vö. Mk 7,21. 2676. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 26, 4. 2677. Vö. Szent Ágoston: De Trinitate 8, 3, 4: CCL 50, 271--272 (PL 42, 949). 2678. Szent Ágoston: De civitate Dei 14, 7: CSEL 40/2, 13 (PL 41, 410). 2679. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II. 24, 1. 2680. Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II. 24, 3. 2681. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 16. 2682. Vö. Róm 2,14--16. 2683. Vö. Róm 1,32. 2684. J. P. Newman: A Letter to the Duke of Norfolk 5: Certain Difficulties felt by Anglicans in Catholik Teaching, 2. köt. (Westminster, 1969) 248. 2685. Szent Ágoston: In epistulam Iohannis ad Parthos tractatus 8, 9: PL 35, 2041. 2686. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 3. 2687. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 14. 2688. Vö. Lk 6,31; Tób 4,15. 2689. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 16. 2690. Vö. 1Tim 3,9; 2Tim 1,3; 1Pt 3,21; ApCsel 24,16. 2691. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 16. 2692. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 16. 2693. Nisszai Szent Gergely: De beatitudinibus. Oratio 1: Opera. Kiad. W. Jaeger, 7/2. köt. (Leiden, 1992) 82 (PG 44, 1200). 2694. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 47, 2. 2695. Vö. Sir 5,2; 37,27--31. 2696. Szent Ágoston: De moribus Ecclesiae catholicae 1, 25, 46: CSEL 90, 51 (PL 32, 1330--1331). 2697. Vö. 2Pt 1,4. 2698. Vö. 1Kor 13,13. 2699. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 5. 2700. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 15: DS 1544. 2701. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42; vö. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 14. 2702. Vö. Ter 17,4--8; 22,1--18. 2703. Vö. Róm 8,28--30. 2704. Vö. Mt 7,21. 2705. Vö. Mt 10,22; Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 13: DS 1541. 2706. Nagy Szent Teréz: Exclamaciones del alma a Diós, 15,3: Biblioteca Mística Carmelitana, 4. köt. (Burgos, 1917) 290. 2707. Vö. Jn 13,34. 2708. Vö. Mt 22,40; Róm 13,8--10. 2709. Vö. Mt 5,44. 2710. Vö. Lk 10,27--37. 2711. Vö. Mt 9,37. 2712. Vö. Mt 25,40.45. 2713. Vö. 1Kor 13,1--3. 2714. Nagy Szent Basziliosz: Regulae fusius tractatae, Prologus 3: PG 31, 896. 2715. Szent Ágoston: In epistulam Iohannis ad Parthos tractatus 10, 4: PL 35, 2056--2057. 2716. Vö. Iz 11,1--2. 2717. Vö. 1Kor 13,13. 2718. Vö. Lk 15. 2719. Szent Ágoston: Sermo 169, 11, 13: PL 38, 923. 2720. II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 31: AAS 78 (1986) 843. 2721. Szent Ágoston: Contra Faustum manicheum 22, 27: CSEL 25, 621 (PL 42, 418); vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 71, 6. 2722. Szent Ágoston: De civitate Dei 14, 28: CSEL 40/2, 56 (PL 41, 436). 2723. Vö. Fil 2,6--9. 2724. Vö. Jn 14,30. 2725. Vö. Róm 1,28--32; 1Kor 6,9--10; Ef 5,3--5; Kol 3,5--9; 1Tim 1,9--10; 2Tim 3,2--5. 2726. Vö. 1Jn 5,16--17. 2727. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 88, 2. 2728. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 17. 2729. Vö. Mk 3,5--6; Lk 16,19--31. 2730. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 17. 2731. Szent Ágoston: In epistulam Iohannis ad Parthos tractatus 1, 6: PL 35, 1982. 2732. Vö. Mk 3,29; Lk 12,10. 2733. II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 46: AAS 78 (1986) 864--865. 2734. Vö. Szent Johannes Cassianus: Conlatio 5, 2: CSEL 13, 121 (PL 49,611). 2735. Vö. Nagy Szent Gergely: Moralia in Iob 31, 45, 87: CCL 143B, 1610 (PL 76,621). 2736. Vö. Ter 4,10. 2737. Vö. Ter 18,20; 19,13. 2738. Vö. Kiv 3,7--10. 2739. Vö. Kiv 22,20--22. 2740. Vö. MTörv 24,14--15; Jak 5,4. 2741. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 16: AAS 77 (1985) 216. 2742. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 24. 2743. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 25. 2744. Vö. Lk 19,13.15. 2745. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 25. 2746. XXIII. János pápa: Mater et magistra enciklika, 60: AAS 53 (1961), 416. 2747. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 25; II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 16: AAS 83 (1991). 2748. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 48: AAS 83 (1991) 854; vö. XI. Pius pápa: Quadragesimo anno enciklika: AAS 23 (1931) 184--186. 2749. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 36: AAS 83 (1991), 838. 2750. XXIII. János pápa: Pacem in terris enciklika, 36: AAS 55 (1963), 266 (Kosztolányi István Horváth Pál által átdolgozott kiadása). 2751. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 41. AAS 83 (1991), 844. 2752. XII. Pius pápa rádiós beszéde 1941. június 1-jén: AAS 33 (1941) 197. 2753. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 36. 2754. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 25: AAS 83 (1991), 838. 2755. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 25. 2756. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 5: AAS 83 (1991), 800. 2757. XXIII. János pápa: Pacem in terris 46: AAS 55 (1963) 269. 2758. Vö. XIII. Leó pápa: Diuturnum illud enciklika: Leonis XIII. Acta 2, 271; u~: Immortale Dei enciklika: Leonis XIII. Acta 5, 120. 2759. 1Pt 2,13--17. 2760. Vö. 1Tim 2,1--2. 2761. Római Szent Kelemen: Levél a korinthusiakhoz 61,1--2: SC 167, 198--200 (Funk 1, 178--180). 2762. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 74. 2763. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 74. 2764. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 93, 3, 2. 2765. XXIII. János pápa: Pacem in terris enciklika 51: AAS 55 (1963) 271. 2766. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 44. AAS 83 (1991), 848. 2767. Epistula Pseudo Barnabae 4,10: SC 172, 100--102 (Funk 1, 48). 2768. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26, 74. 2769. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26. 2770. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26. 2771. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 84. 2772. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26. 2773. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 43: AAS 83 (1991) 847. 2774. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 31. 2775. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 31. 2776. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 31. 2777. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 74 2778. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26. 2779. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 47: AAS 8 (1988) 581. 2780. Vö. XXIII. János pápa: Pacem in terris enciklika, 61: AAS 55 (1963), 274. 2781. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 27. 2782. Vö. Mt 5,43--44. 2783. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 29. 2784. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 29. 2785. Vö. Mt 25,14--30; Lk 19,11--27. 2786. Sziénai Szent Katalin: Il Dialogo della Divina Provvidenza 7. Kiad. Giulia Cavallini. (Róma, 1995) 23--24. 2787. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 29. 2788. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 38--40; II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 10. 2789. XII. Pius pápa: Summi pontificatus enciklika, AAS 31 (1939) 426. 2790. XII. Pius pápa rádiós beszéde 1941. június 1-jén: AAS 33 (1941) 204. 2791. XIII. Leó pápa: Libertas praestantissimum enciklika: Leonis XIII. Acta 8, 218; vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 90, 1. 2792. Tertullianus: Adversus Marcionem 2, 4, 5: CCL 1, 479 (PL 2, 315). 2793. XIII. Leó pápa: Libertas praestantissimum enciklika: Leonis XIII. Acta 8, 219. 2794. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 89. 2795. Szent Ágoston: De Trinitate 14, 15, 21: CCL 50A, 451 (PL 42, 1052). 2796. Aquinói Szent Tamás: In duo praecepta caritatis et in decem Legis praecepta expositio 1: Opera omnia, 27. köt. (Párizs, 1875) 144. 2797. Marcus Tullius Cicero: De re publica 3, 22, 33: Scripta quae manserunt omnia. Bibliotheca Teubneriana fasc. 39. Kiad. K. Ziegler. (Lipcse, 1969) 96. 2798. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 10. 2799. Szent Ágoston: Confessiones 2, 4, 9: CCL 27, 21 (PL 32, 678). 2800. I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció, 2: DS 3005; XII. Pius pápa: Humani generis enciklika (1950- ben): DS 3876. 2801. Szent Ágoston: Enarratio in psalmos 57, 1: CCL 39. 708 (PL 36, 673). 2802. Vö. Róm 7,12. 2803. Vö. Róm 7,14. 2804. Vö. Róm 7,16. 2805. Vö. Gal 3,24. 2806. Vö. Róm 7. 2807. Lyoni Szent Ireneusz: Adversus haereses 4, 15, 1: SC 100, 548 (PG 7, 1012). 2808. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 107, 1 ad 2. 2809. Vö. Jer 31,31--34. 2810. Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 1, 1, 1: CCL 35, 1--2 (PL 34, 1229--1231). 2811. Vö. Mt 5,17--19. 2812. Vö. Mt 15,18--19. 2813. Vö. Mt 5,48. 2814. Vö. Mt 5,44. 2815. Vö. Mt 6,1--6; 16--18. 2816. Vö. Mt 6,9--13. 2817. Vö. Mt 7,13--14. 2818. Vö. Mt 7,21--27. 2819. Vö. Lk 6,31. 2820. Vö. Jn 13,34. 2821. Vö. Jn 15,12. 2822. Vö. Róm 14; 1Kor 5--10. 2823. Vö. Jak 1,25; 2,12. 2824. Vö. Gal 4,1--7.21--31; Róm 8,15--17. 2825. Vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 184, 3. 2826. Szalézi Szent Ferenc: Traité de l'amour de Dieu 8, 6: Oeuvres 5. köt. (Annecy, 1894) 75. 2827. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I--II, 90, 4. 2828. Vö. Róm 10,4. 2829. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42. 2830. Vö. Róm 3,22. 2831. Vö. Róm 6,3--4. 2832. Vö. 1Kor 12. 2833. Vö. Jn 15,1--4. 2834. Szent Atanáz: Epistulae ad Serapionem 1, 24: PG 26, 585--588. 2835. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 7: DS 1528. 2836. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 7: DS 1529. 2837. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 5: DS 1525. 2838. Szent Ágoston: In Iohannis evangelium tractatus 72,3: CCL 36, 508 (PL 35, 1823). 2839. Vö. Róm 7,22; Ef 3,16. 2840. Vö. Jn 1,12--18. 2841. Vö. Róm 8,14--17. 2842. Vö. 2Pt 1,3--4. 2843. Vö. Jn 17,3. 2844. Vö. 1Kor 2,7--9. 2845. Vö. Jn 4,14; 7,38--39. 2846. Szent Ágoston: De gratia et libero arbitrio 17, 33: PL 44, 901. 2847. Szent Ágoston: De natura et gratia 31, 35: CSEL 49, 258-- 259. (PL 44, 264) 2848. Szent Ágoston: Confessiones 13, 36, 51: CCL 27, 272 (PL 32, 868). 2849. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 12. 2850. Vö. 1Kor 12. 2851. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 9: DS 1533--34. 2852. Szent Johanna: Dictum: Procčs de comdamnation. Kiad. P. Tisset (Párizs, 1960), 62. 2853. A szentek els~ prefációja. Missale Romanum, 1970, 428; vö. ,,Doctor Gratiae'', Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 102,7: CCL 40, 1457 (PL 37, 1321). 2854. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 16: DS 1546. 2855. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 16: DS 1548. 2856. Szent Ágoston: Sermo 298,4--5: SPL 1, 98--99 (PL 38, 1367). 2857. Lisieux-i Szent Teréz: Acte d'Offrande ŕ l'Amour miséricordieux: Récréations pieuses -- Pričres. (Párizs, 1992) 514--515. 2858. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40. 2859. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40. 2860. Vö. 2Tim 4. 2861. Nisszai Szent Gergely: In Canticum homilia 8: Opera. Kiad. W. Jaeger--H. Langerbeck. 6. köt. (Leiden, 1960) 247, (PG 44, 941). 2862. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 26; DS 1576. 2863. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 40. 2864. Nisszai Szent Gergely: De vita Moysis 1, 5: Kiad. M. Simonetti (Vicenza, 1984), 10. (PG 44, 300). 2865. Vö. Gal 6,2. 2866. Vö. Róm 12,1. 2867. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 17. 2868. CIC 747, 2. § 2869. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 2870. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25. 2871. Vö. Hittani Kongregáció: Mysterium Ecclesiae nyilatkozat, 3: AAS 65 (1973), 401. 2872. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 14. 2873. Vö. CIC 213. 2874. Vö. 1Kor 2,10--15. 2875. Vö. Róm 12,8.11. 2876. Vö. CIC 1246--48; CCEO 880, 3. §; 881, 1, 2, 4. § 2877. Vö. CIC 989; CCEO 719. 2878. Vö. CIC 920; CCEO 708, 881, 3. § 2879. Vö. CIC 1249--51; CCEO 882. 2880. Vö. CIC 222, CCEO 25; A püspökkari konferenciák a maguk területére nézve további egyházi parancsolatokat fogalmazhatnak meg; vö. CIC 455. 2881. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 6. 2882. Vö. Ef 1,22. 2883. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 39. 2884. Krisztus Király prefációja. Missale Romanum, 1970, 381. 2885. Catechismus Catholicus. Szerk. Pietro Gasparri bíboros (1933) 23--24. 2886. Vö. Mt 5,17. 2887. Vö. Mt 19,6--12.21.23--29. 2888. Vö. Mt 5,20. 2889. Vö. Mt 5,46--47. 2890. Vö. MTörv 6,5; Lev 19,18. 2891. Vö. Kiv 31,18; MTörv 5,22. 2892. Vö. MTörv 31,9.24. 2893. Vö. Kiv 20,1--17. 2894. Vö. MTörv 5,6--22. 2895. Vö. pl. Oz 4,2; Jer 7,9; Ez 18,5--9. 2896. Vö. Kiv 19. 2897. Vö. Kiv 24. 2898. Vö. Kiv 24,7. 2899. Órigenész: In Exodum homilia 8,1: SC 321, 242 (PG 12, 350). 2900. Lyoni Szent Ireneusz: Advesus haereses 4, 16, 3--4: SC 100, 566--570 (PG 7, 1017--1018). 2901. Szent Ágoston: Sermo 33, 2: CCL 41, 414 (PL 38, 208). 2902. Vö. Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 19--20: DS 1569--70. 2903. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 24. 2904. Vö. Jak 2,10--11. 2905. Lyoni Szent Ireneusz: Advesus haereses 4, 15, 1: SC 100, 548 (PG 7, 1012). 2906. Szent Bonaventura: In quattuor libros Sententiarum 3, 37, 1, 3: Opera omnia 3. köt. (Ad Claras Aquas, 1887) 819--820. 2907. Vö. Jak 2,10--11. 2908. Vö. Lk 10,27: ,,minden er~db~l''. 2909. Vö. MTörv 5,6--9. 2910. Vö. Kiv 19,16--25; 24,15--18. 2911. Szent Jusztinosz: Dialogus cum Tryphone Judeo 11, 1: CA 2, 40 (PG 6, 497). 2912. Római Katekizmus 3, 2, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 408--409. 2913. Vö. Róm 1,5; 16,26. 2914. Vö. Róm 1,18--32. 2915. CIC 751. 2916. Vö. MTörv 6,4--5. 2917. Vö. Lk 1,46--49. 2918. Szent Ágoston: De civitate Dei 10, 6: CSEL 40/1, 454--455 (PL 41, 283). 2919. Vö. Iz 1,10--20. 2920. Vö. Ám 5,21--25. 2921. Vö. Oz 6,6. 2922. Vö. Zsid 9,13--14. 2923. CIC 1191, 1. § 2924. Vö. ApCsel 18,18; 21,23--24. 2925. Vö. CIC 654. 2926. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42. 2927. Vö. CIC 692; 1196--1197. 2928. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 1. 2929. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2. 2930. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 2. 2931. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 14. 2932. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 1. 2933. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 13. 2934. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 1. 2935. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 13. 2936. Vö. XIII. Leó pápa: Immortale Dei enciklika: Leonis XIII. Acta 5, 118--150; XI. Pius pápa: Quas primas enciklika: AAS 17 (1925) 593--610. 2937. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2; vö. uaz: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 26. 2938. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2. 2939. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 6. 2940. Vö. XIII. Leó pápa: Libertas Prestantissimum enciklika: Leonis XIII. Acta 8, 229--30. 2941. Vö. XII. Pius pápa: Allocutio iis, qui interfuerunt Conventui quinto nationali Italico Unionis Iurisconsultorum catholicorum (1953. december 6): AAS 45 (1953) 799. 2942. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2. 2943. Vö. VI. Pius pápa: Quod aliquantum breve (1791. III. 10.): Collectio Brevium atque instructionum SS. D. N. Pii Papae VI, quae ad praesentes Ecclesiae Catholicae in Gallia (...) calamitates pertinet. (Róma, 1800) 54--55. 2944. Vö. IX. Pius pápa: Quanta cura enciklika: DS 2890. 2945. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat,7. 2946. Vö. Mt 23,16--22. 2947. Vö. Iz 44,9--30; Jer 10,1--16; Dán 14,1--30; Bár 6; Bölcs 13,1--15,19. 2948. Vö. Zsolt 42,3. 2949. Vö. Jel 13--14. 2950. Vö. Gal 5,20; Ef 5,5. 2951. Órigenész: Contra Celsum 2,40: SC 132, 378 (PG 11, 861). 2952. Vö. MTörv 18,10; Jer 29,8. 2953. Vö. Lk 4,9. 2954. Vö. 1Kor 10,9; Kiv 17,2--7; Zsolt 95,9. 2955. Vö. CIC 1367; 1376. 2956. Vö. ApCsel 8,9--24. 2957. Vö. már Iz 55,1. 2958. CIC 848. 2959. Vö. Lk 10,7; 1Kor 9,4--18; 1Tim 5,17--18. 2960. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 19. 2961. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 20. 2962. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 20. 2963. Vö. Róm 1,18. 2964. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 19. 2965. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 20. 2966. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 21. 2967. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 21. 2968. Vö. Szám 21,4--9; Bölcs 16,5--14; Jn 3,14--15. 2969. Vö. Kiv 25,10--22; 1Kir 6,23--28; 7,23--26. 2970. Nagy Szent Bazil: Liber de Spiritu Sancto 18, 45: SC 17bis 406 (PG 32, 149) 2971. II. Niceai Zsinat: Definitio de sacris imaginibus: DS 601; vö. Trienti Zsinat, 25. sessio: Decretum de invocatione, veneratione et reliquiis sanctorum, et sacris imaginibus: DS 1821--1825; II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 125; uaz, Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 67. 2972. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 81, 3 ad 3. 2973. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 15. 2974. Vö. MTörv 5,11. 2975. Vö. Zak 2,17. 2976. Vö. Zsolt 29,2; 96,2; 113,1--2. 2977. J. H. Newman: Parochial and Plain Sermons 5, Sermon 2. [Reverence, a Belief in God's Presence] (Westminster, 1967) 21--22. 2978. Vö. Mt 10,32; 1Tim 6,12. 2979. Vö. 1Jn 1,10. 2980. Vö. CIC 1369. 2981. Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 2, 5, 19: CCL 35, 109. (PL 34, 1278) 2982. Vö. Jak 5,12. 2983. Vö. 2Kor 1,23; Gal 1,20. 2984. CIC 1199, 1. § 2985. CIC 855. 2986. Vö. Iz 43,1; Jn 10,3. 2987. Loyolai Szent Ignác: Exercitia spiritualia 38: MHSI 100, 174. 2988. Vö. Iz 43,1. 2989. Vö. MTörv 5,12--15. 2990. Vö. Kiv 31,16. 2991. Vö. Kiv 23,12. 2992. Vö. Neh 13,15--22; 2Krón 36,21. 2993. Vö. Mk 1,21; Jn 9,16. 2994. Vö. Mk 3,4. 2995. Vö. Mt 12,5; Jn 7,23. 2996. Vö. Mt 28,1; Lk 24,1; Jn 20,1. 2997. Vö. Mk 16,1; Mt 28,1. 2998. Szent Jusztinosz: Apologiae 1, 67: CA 1, 188 (PG 6, 429--432) 2999. Vö. 1Kor 10,11. 3000. Antiochiai Szent Ignác: Levél a magnésziaiakhoz 9, 1: SC 10bis 88. (Funk 1, 236--238) 3001. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 122, 4. 3002. CIC 2146. 3003. CIC 2146. 3004. Vö. ApCsel 2,42--46; 1Kor 11,17. 3005. Pseudo-Eusebius Alexandrinus: Sermo de die dominica: PG 86/1, 416. 421. 3006. CIC 515, 1. § 3007. II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítás, 26. 3008. Aranyszájú Szent János: De incomprehensibili Dei natura, seu contra Anomoeos 3, 6: SC 28bis, 218 (PG 48, 725). 3009. CIC 1247. 3010. CIC 1248, 1. § 3011. Vö. CIC 1245. 3012. CIC 1248, 2. § 3013. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 67. 3014. Vö. CIC 1247. 3015. Szent Ágoston: De civitate Dei 19, 19: CSEL 40/2, 407 (PL 41, 647). 3016. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 106. 3017. CIC 1246. 1. § 3018. CIC 1247. 3019. CIC 1247. 3020. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 67. 3021. Vö. Mk 7,8--13. 3022. Vö. MTörv 5,16. 3023. Vö. MTörv 5,16. 3024. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 21; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11. 3025. Vö. Ef 5,21--6,4; Kol 3,18--21; 1Pt 3,1--7. 3026. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52. 3027. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47. 3028. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52. 3029. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 46. 3030. Vö. Ef 3,15. 3031. Vö. Péld 1,8; Tób 4,3--4. 3032. Vö. Kiv 20,12. 3033. Vö. Ef 6,1. 3034. Vö. Mk 7,10--12. 3035. II. Vatikáni Zsinat: Gravissimum educationis deklaráció, 3. 3036. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 36. 3037. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 36. 3038. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 11; vö. CIC 1136. 3039. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció,. 3040. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 3041. Vö. Mt 18,21--22; Lk 17,4. 3042. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gravissimum educationis kezdet@ deklarációja, 6. 3043. Vö. Mt 16,25. 3044. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 25. 3045. Vö. Róm 13,1--2. 3046. Diognétoszhoz írt levél 5,5; 5,10; 6,10: SC 33, 62--66 (Funk 1, 398--400). 3047. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 74. 3048. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 45--46. 3049. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76. 3050. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76. 3051. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76. 3052. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47. 3053. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció. (1987. II. 22.) Bev. 5: AAS (1988) 76--77. 3054. Vö. Ter 4,8--12. 3055. Vö. Lev 17,14. 3056. Vö. Mt 5,22--26.38--39. 3057. Vö. Mt 5,22--39.44. 3058. Vö. Mt 26,52. 3059. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7. 3060. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7. 3061. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II. 64, 7. 3062. II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdet@ enciklikája, 56. 3063. Vö. Ter 4,10. 3064. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51. 3065. Vö. Ám 8,4--10. 3066. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció 1,1: AAS 80 (1988) 79. 3067. Didakhé 2, 2: SC 248, 148 (Funk 1, 8); vö. Epistula Pseudo Barnabae 19,5: SC 172, 202 (Funk 1, 90); Epistula ad Diognetum 5,6: SC 33, 62 (Funk 1, 398); Tertullianus: Apologeticum 9,8: CCL 1, 103 (PL 1, 371--372) 3068. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51. 3069. CIC 1398. 3070. CIC 1314. 3071. CIC 1323--24. 3072. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 3: AAS 80 (1988), 98--99. 3073. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 3: AAS 80 (1988) 99. 3074. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,2: AAS 80 (1988) 79--80. 3075. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,3: AAS 80 (1988) 80--81. 3076. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,5: AAS 80 (1988) 83. 3077. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 1,6: AAS 80 (1988) 85. 3078. Vö. Hittani Kongregáció: Iura et bona nyilatkozat: AAS 72 (1980) 542--552. 3079. Vö. 1Kor 8,10--13. 3080. Vö. Mt 7,15. 3081. XII. Pius pápa rádiós beszéde, 1941. VI. 1-én: AAS 33 (1941) 197. 3082. Vö. Ef 6,4; Kol 3,21. 3083. Vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika, DS 3722--3723. 3084. Vö. Tób 1,16--18. 3085. Vö. CIC 1176, 3. § 3086. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 158, 1 ad 3. 3087. Szent Ágoston: De civitate Dei 19, 13: CSEL 40/2, 395 (PL 41, 640). 3088. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78. 3089. Vö. Ef 2,16. 3090. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1. 3091. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78. 3092. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 81. 3093. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 3094. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 3095. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 3096. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 3097. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 80. 3098. Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio enciklika, 53. 3099. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78. 3100. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 27. 3101. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 81. 3102. Vö. MTörv 5,17. 3103. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 11. 3104. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 22; vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49. 3105. II. János Pál pápa: Mulieris dignitatem apostoli levél, 6. 3106. Vö. Ter 4,1--2.25--26; 5,1. 3107. Vö. Mt 16,9. 3108. Vö. Mt 5,37. 3109. Vö. Sir 1,22. 3110. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 17. 3111. Szent Ágoston: Confessiones 10, 29, 40: CCL 27, 176 (PL 32, 796). 3112. Vö. Tit 2,1--6. 3113. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 34. 3114. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 25. 3115. Vö. Gal 5,22--23. 3116. Vö. 1Jn 3,3. 3117. Vö. Jn 15,15. 3118. Vö. Gal 3,27. 3119. Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 11. 1975. XII. 29: AAS 68 (1976) 91. 3120. Szent Ambrus: De viduis, 23: Sancti Ambrosii Episcopi Mediolanensis opera 14/1. köt. (Milánó--Róma, 1989) 266 (PL 16, 241--242). 3121. Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 9: AAS 68 (1976) 86. 3122. Vö. 1Kor 6,15--20. 3123. Vö. Ter 19,1--29; Róm 1,24--27; 1Kor 6,9--10; 1Tim 1,10. 3124. Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 8. AAS 68 (1976) 85. 3125. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 11. 3126. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 49. 3127. XII. Pius pápa: Allocutio iis quae interfuerunt Contentui Unionis Catholicae Italicae inter Ostetrices. (1951. október 29-én): AAS 43 (1951) 851. 3128. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48. 3129. Vö. CIC 1056. 3130. Vö. Mt 19,1--12; 1Kor 7,10--11. 3131. Aranyszájú Szent János: In epistulam ad Ephesios, homilia 20: PG 62, 146. 3132. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 30. 3133. VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 11. 1968. VII. 25: AAS 60 (1968) 488. 3134. VI. Pál pápa: Humanae vitae 12. 1968. VII. 25; vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika: DS 3717. 3135. Vö. Ef 3,14--15; Mt 23,9. 3136. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50. 3137. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50. 3138. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51. 3139. VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 12. 3140. VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 16. 3141. VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 14. 3142. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 32. 3143. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 51. 3144. Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio enciklika, 37: AAS 59 (1967) 275; Humanae vitae enciklika, 23. 3145. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 50. 3146. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, Bev. 2. AAS 80 (1988) 73. 3147. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,1 AAS 80 (1988) 87. 3148. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,5 AAS 80 (1988) 93. 3149. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,4 AAS 80 (1988) 91. 3150. Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció, 2,8 AAS 80 (1988) 97. 3151. Vö. Mt 5,27--28. 3152. Vö. Mt 5,32; 19,6; Mk 10,11; 1Kor 6,9--10. 3153. Vö. Oz 2,7; Jer 5,7; 13,27. 3154. Vö. Mt 5,31--32; 19,3--9; Mk 10,9; Lk 16,18; 1Kor 7,10--11. 3155. Vö. Mt 19,7--9. 3156. CIC 1141. 3157. Vö. CIC 1151--1155. 3158. Nagy Szent Basziliosz: Moralia, regula 73: PG 31, 852. 3159. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 84. 3160. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 19; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 47. 3161. Vö. Lev 18,7--20. 3162. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 81. 3163. Hittani Kongregáció: Persona humana nyilatkozat, 7: AAS 68 (1976) 82. 3164. Vö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 80. 3165. II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 11. 3166. Vö. MTörv 5,19. 3167. Vö. Ter 1,26--29. 3168. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 69. 3169. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 71; II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 42; u~: Centesimus annus enciklika, 40, 48. 3170. Vö. 2 Kor 8,9. 3171. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 69. 3172. Vö. MTörv 25,13--16. 3173. Vö. MTörv 24,14--15; Jak 5,4. 3174. Vö. Ám 4,6. 3175. Vö. Ter 1,28--31. 3176. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 37--38. 3177. Vö. Mt 6,26. 3178. Vö. Dán 3,79--81. 3179. Vö. Ter 2,19--20; 9,1--4. 3180. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 23. 3181. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76. 3182. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 3. 3183. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 1, 41. 3184. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 24. 3185. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 63; II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 7; u~: Centesimus annus enciklika, 35. 3186. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 65. 3187. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 10, 13, 44. 3188. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 34. 3189. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 64. 3190. Vö. Ter 1,28; II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 34; II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 31. 3191. Vö. 1Tesz 4,11. 3192. Vö. Ter 3,14--19. 3193. Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 27. 3194. Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 6. 3195. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 32, 34. 3196. Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 11. 3197. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 48. 3198. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 37. 3199. Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 19, 22--23. 3200. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 48. 3201. Vö. Lev 19,13; MTörv 24,14--15; Jak 5,4. 3202. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 67. 3203. Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 18. 3204. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 14. 3205. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 9. 3206. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 17, 45. 3207. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 35. 3208. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 28. 3209. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 16. 3210. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 26. 3211. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 32; u~: Centesimus annus enciklika, 51. 3212. Vö. II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis enciklika, 47; vö. 42. 3213. Vö. Mt 25,31--46. 3214. Vö. Lk 4,18. 3215. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 57. 3216. Vö. Lk 6,20--22. 3217. Vö. Mt 8,20. 3218. Vö. Mk 12,41--44. 3219. Vö. Ef 4,28. 3220. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 57. 3221. Aranyszájú Szent János: In Lazarum concio 2, 6: PG 48, 992. 3222. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 8. 3223. Nagy Szent Gergely: Regula pastoralis 3, 21, 45: SC 382, 394 (PL 77, 87). 3224. Vö. Iz 58,6--7; Zsid 13,3. 3225. Vö. Mt 25,31--46. 3226. Vö. Tób 4,5--11; Sir 17,8. 3227. Vö. Mt 6,2--4. 3228. Vö. 1Jn 3,17. 3229. Hittani Kongregáció: Libertatis conscientia instrukció, 68: AAS 79 (1987) 583. 3230. Vö. Mt 25,40. 3231. Hansen, P.: Vita mirabilis. L~ven, 1668. 3232. Vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 29. 3233. Vö. Lk 16,19--31. 3234. Vö. Péld 8,7; 2Sám 7,28. 3235. Vö. Zsolt 119,142. 3236. Vö. Lk 1,50. 3237. Vö. Zsolt 119,30. 3238. Vö. Jn 1,14. 3239. Vö. Jn 14,6. 3240. Vö. Jn 12,46. 3241. Vö. Jn 8,31--32. 3242. Vö. Jn 17,17. 3243. Vö. Jn 14,17. 3244. Vö. Jn 14,26. 3245. II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae nyilatkozat, 2. 3246. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 109,3. 3247. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 109,3. 3248. Vö. Jn 18,37. 3249. Vö. Mt 18,16. 3250. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 11. 3251. Antiochiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz 4, 1: SC 10bis 110 (Funk 1, 256). 3252. Antiochiai Szent Ignác: Levél a rómaiakhoz 6, 1: SC 10bis 114 (Funk 1, 256). 3253. Szent Polikárp Martyriuma 14,2--3: SC 10bis 228 (Funk 1, 330--332). 3254. Vö. Péld 19,19. 3255. Vö. Péld 18,5. 3256. Vö. CIC 220. 3257. Vö. Sir 21,28. 3258. Loyolai Szent Ignác: Exercitia spiritualia, 22. p: MHSI 100, 164. Szabó Ferenc ford. 3259. Szent Ágoston: De mendacio 4, 5: CSEL 41, 419 (PL 40, 491). 3260. Vö. Sir 27,17; Péld 25,9--10. 3261. CIC 983, 1. § 3262. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 11. 3263. II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 5. 3264. II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 8. 3265. II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 12. 3266. II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica dekrétum, 12. 3267. Vö. Ter 1,26. 3268. Vö. Bölcs 7,17. 3269. Vö. XII. Pius pápa rádiós beszéde (1955. dec. 24.): AAS 48 (1956) 26--41; u~: Nuntius radiophonicus sociis sodalitatis iuvenum operariorum Christianorum (J.O.C.) (1950. IX. 3): AAS 42 (1950) (639--642). 3270. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 122--127. 3271. CIC 983, 1. § 3272. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 122. 3273. Vö. 1Jn 2,16. (Vulgata szerint ) 3274. Vö. Gal 5,16--17.24; Ef 2,3. 3275. Vö. Ter 3,11. 3276. Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5. kánon: DS 1515. 3277. II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 55. 3278. Hermasz: Pásztor 27,1. (mandatum 2,1): SC 53, 146 (Funk 1, 70) 3279. Vö. 1Tesz 4,3--9; 2Tim 2,22. 3280. Vö. 1Tesz 4,7; Kol 3,5; Ef 4,19. 3281. Vö. Tit 1,15; 1Tim 1,3--4; 2Tim 2,23--26. 3282. Szent Ágoston: De fide et Symbolo 10, 25: CSEL 25, 32 (PL 40, 196). 3283. Vö. 1Kor 13,12; 1Jn 3,2. 3284. Vö. Róm 12,2; Kol 1,10. 3285. Szent Ágoston: Confessiones 6, 11, 20: CCL 27, 87 (PL 32, 729) 30. 3286. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 58. 3287. Vö. Mik 2,2. 3288. Vö. Bölcs 14,12. 3289. Római Katekizmus 3, 10, 13: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989.) 518. 3290. Római Katekizmus 3, 10, 23; Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-- Pamplona, 1989) 523. 3291. Vö. 2Sám 12,1--4. 3292. Vö. Ter 4,3--8; 1Kir 21,1--29. 3293. Aranyszájú Szent János: In epistulam 2 ad 2Corinthios homilia 27,3--4: PG 61, 588. 3294. Szent Ágoston: De disciplina christiana 7, 7: CCL 46, 214 (PL 40, 673); u~: Epistula 108, 3, 8: CSEL 34, 620 (PL 33, 410). 3295. Nagy Szent Gergely: Moralia in Job 31,45, 88: CCL 143b 1610 (PL 76, 621). 3296. Aranyszájú Szent János: Homilia a Róm 7,3-hoz. PG 60:445. 3297. Vö. Róm 7,7. 3298. Vö. Róm 7,15. 3299. Vö. Róm 8,14. 3300. Vö. Róm 8,27. 3301. Vö. Lk 14,33. 3302. Vö. Mk 8,35. 3303. Vö. Lk 21,4. 3304. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 42. 3305. Vö. Lk 6,20. 3306. Nisszai Szent Gergely: De de beatudinibus, oratio 1: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger, 7/2. köt. (Leiden, 1992) 83 (PG 44, 1200). 3307. Vö. Lk 6, 24. 3308. Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 1, 1, 3: CCL 35, 4 (PL 34, 1232). 3309. Vö. Mt 6,25--34. 3310. Nisszai Szent Gergely: De de beatudinibus, oratio 6: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger, 7/2. köt. (Leiden, 1992) 138 (PG 44, 1265). 3311. Vö. Jel 22,7. 3312. Szent Ágoston: De civitate Dei 22, 30: CSEL 40/2, 665,666 (PL 41, 801--802). 3313. Vö. Jn 4,14. 3314. Lisieux-i Szent Teréz: Manuscrit C, 25r: Manuscrits autobiographiques. (Párizs, 1992), 389--390. 3315. Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 68 [De fide orthodoxa 3, 24]: PTS 12, 167 (PG 94, 1089). 3316. Vö. Lk 18,9--14. 3317. Vö. Szent Ágoston: Sermo 56, 6, 9. Kiad. P. Verbracken: Revue Bénédictine 68 (1958) 31 (PL 38, 381). 3318. Vö. Szent Ágoston: De diversis quaestionibus octoginta tribus 64, 4: CCL 44A, 140 (PL 40, 56). 3319. Vö. Jn 7,37--39; Iz 12,3; 51,1. 3320. Vö. Jn 19,28; Zak 12,10; 13,1. 3321. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 16, 9: PG 35, 945. 3322. Vö. Róm 6,5. 3323. Ef 3,18--21. 3324. Vö. Zsolt 8,6. 3325. Vö. Zsolt 8,2. 3326. Vö. ApCsel 17,27. 3327. Vö. Zsid 10,5--7. 3328. Vö. Ter 4,4. 3329. Vö. Ter 4,26. 3330. Vö. Ter 5,24. 3331. Vö. Ter 8,20--9,17. 3332. Vö. Ter 9,8--16. 3333. Vö. Ter 15,2--3. 3334. Vö. Ter 15,6. 3335. Vö. Ter 17,1--2. 3336. Vö. Ter 18,1--15; Lk 1,26--38. 3337. Vö. Ter 18,16--33. 3338. Vö. Róm 8,32. 3339. Vö. Róm 4,16--21. 3340. Vö. Ter 28,10--22. 3341. Vö. Ter 32,25--31; Lk 18,1--8. 3342. Vö. Kiv 3,1--10. 3343. Vö. Kiv 34,6. 3344. Vö. Kiv 17,8--13. 3345. Vö. Szám 12,13--14. 3346. Vö. Kiv 32,1--34,9. 3347. Vö. 1Sám 9,18. 3348. Vö. 2Sám 7,18--29. 3349. Vö. 1Kir 8,10--61. 3350. Vö. Zsolt 24,6. 3351. Vö. 1Kir 18,39. 3352. Vö. Jak 5,16--18. 3353. Vö. 1Kir 17,7--24. 3354. Vö. 1Kir 18,20--39. 3355. Vö. 1Kir 19,1--14; Kiv 33,19--23. 3356. Vö. Lk 9,30--35. 3357. Vö. 2Kor 4,6. 3358. Vö. Ám 7,2.5; Iz 6,5.8.11; Jer 1,6; 15,15--18; 20,7--18. 3359. Vö. Ezd 9,6--15; Neh 1,4--11; Jón 2,3--10; Tób 3,11--16; Jud 9,2--14. 3360. Vö. Institutio Generalis de liturgia Horarum, 100--109: Liturgia Horarum 1. köt. (1973) 52, 56. 3361. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 2. 3362. Szent Ambrus: Enarrationes in Psalmos 1, 9: CSEL 64, 7 (PL 14, 968). 3363. Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 68 [De fide orthodoxa 3, 24]: PTS 12, 167 (PG 94, 1089). 3364. Vö. Lk 1,49; 2,19; 2,51. 3365. Vö. Lk 3,21. 3366. Vö. Lk 9,28. 3367. Vö. Lk 22,41--44. 3368. Vö. Lk 6,12. 3369. Vö. Lk 9,18--20. 3370. Vö. Lk 22,32. 3371. Vö. Mk 1,35; 6,46; Lk 5,16. 3372. Vö. Zsid 2,12. 3373. Vö. Zsid 2,15; 4,15. 3374. Vö. Mt 11,25--27; Lk 10,21--22. 3375. Vö. Ef 1,9. 3376. Vö. Jn 11,41--42. 3377. Vö. Mt 6,21.30. 3378. Vö. Jn 17. 3379. Vö. Zsolt 22,2. 3380. Vö. Mk 15,37; Jn 19,30. 3381. Vö. ApCsel 13,33. 3382. Vö. Mt 5,23--24. 3383. Vö. Mt 5,44--45. 3384. Vö. Mt 6,7. 3385. Vö. Mt 6,14--15. 3386. Vö. Mt 6,21.25.33. 3387. Vö. Mt 7,7--11.13--14. 3388. Vö. Mt 21,22. 3389. Vö. Mt 8,26. 3390. Vö. Mt 8,10. 3391. Vö. Mt 15,28. 3392. Vö. Mt 7,21. 3393. Vö. Mt 9,38; Lk 10,2; Jn 4,34. 3394. Vö. Mk 13; Lk 21,34--36. 3395. Vö. Lk 22,40.46. 3396. Vö. Lk 11,5--13. 3397. Vö. Lk 18,1--8. 3398. Vö. Lk 18,9--14. 3399. Vö. Jn 14,13. 3400. Vö. Jn 14,13--14. 3401. Vö. Jn 14,23--26; 15,7.16; 16,13--15.23--27. 3402. Vö. Mk 1,40--41. 3403. Vö. Mk 5,36. 3404. Vö. Mk 7,29. 3405. Vö. Lk 23,39--43. 3406. Vö. Mk 2,5. 3407. Vö. Mk 5,28. 3408. Vö. Lk 7,37--38. 3409. Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 85, 1: CCL 39, 1176 (PL 36, 1081); vö. Institutio Generalis de liturgia Horarum 7, 2: Liturgia Horarum, 1. köt. 1973, 24. 3410. Vö. Lk 1,38. 3411. Vö. ApCsel 1,14. 3412. Vö. Jn 2,1--12. 3413. Vö. Jn 19,25--27. 3414. Vö. Lk 1,46--55. 3415. Vö. Jn 14,26. 3416. Vö. Lk 24,27.44. 3417. Vö. Ef 1,3--14; 2Kor 1,3--7; 1Pt 1,3--9. 3418. Vö. 2Kor 13,13; Róm 15,5--6.13; Ef 6,23--24. 3419. Vö. Zsolt 95,1--6. 3420. Vö. Zsolt 24,9--10. 3421. Szent Ágoston: Enarration in Psalmum 62, 16: CCL 39, 804 (PL 36, 578). 3422. Vö. Róm 15,30; Kol 4,12. 3423. Vö. 1Jn 1,7--2,2. 3424. Vö. Mt 6,10.33; Lk 11,2.13. 3425. Vö. ApCsel 6,6; 13,3. 3426. Vö. Róm 10,1; Ef 1,16--23; Fil 1,9--11; Kol 1,3--6; 4,3--4.12. 3427. Vö. Jn 14,13. 3428. Vö. Jak 1,5--8. 3429. Vö. Ef 5,20; Fil 4,6--7; Kol 3,16--17; 1Tesz 5,17--18. 3430. Vö. Róm 8,34; 1Jn 2,1; 1Tim 2,5--8. 3431. Vö. Szent István imádkozik kínzóiért, mint Jézus: ApCsel 7,60; Lk 23,28.34. 3432. Vö. ApCsel 12,5; 20,36; 21,5; 2Kor 9,14. 3433. Vö. Ef 6,18--20; Kol 4,3--4; 1Tesz 5,25. 3434. Vö. 2Tesz 1,11; Kol 1,3; Fil 1,3--4. 3435. Vö. Róm 12,14. 3436. Vö. Róm 10,1. 3437. Vö. Róm 8,16. 3438. Vö. ApCsel 2,47. 3439. Vö. ApCsel 3,9. 3440. Vö. ApCsel 4,21. 3441. Vö. Kol 3,16. 3442. Vö. Fil 2,6--11; Kol 1,15--20; Ef 5,14; 1Tim 3,16; 6,15-- 16; 2Tim 2,11--13. 3443. Vö. Ef 1,3--14; 3,20--21; Róm 16,25--27; Júd 24--25. 3444. Vö. Jel 4,8--11; 5,9--14; 7,10--12. 3445. Vö. Jel 6,10. 3446. Vö. Jel 18,24. 3447. Vö. Jel 19,1--8. 3448. Vö. Jak 1,17. 3449. Vö. Mal 1,11. 3450. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 3451. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 8. 3452. Vö. Jn 4,14. 3453. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 25.; vö. Szent Ambrus: De officiis ministrorum 1, 88: Kiad. N. Testard (Párizs, 1984) 138 (PL 16, 50). 3454. Karthauzi II. Guidó: Scala claustralium 2, 2: PL 184, 476. E szavakat azonban a kritikai kiadás szövegében nem fogadják el (SC 163, 84; lásd a kritikai apparátust). 3455. Institutio Generalis de liturgia Horarum, 9: Liturgia Horarum 1. köt. (1973) 25. 3456. Vianney Szent János: Oratio: B. Nodet: Le Curé d'Ars. Sa pensée--son coeur (Le Puy, 1966) 45. 3457. Vö. Mt 6,11.34. 3458. Vö. Lk 13,20--21. 3459. II. Vatikáni Zsinat: Dei Verbum dogmatikus konstitúció, 10. 3460. Vö. Kiv 3,14; 33,19--23. 3461. Vö. Mt 1,21. 3462. Vö. Róm 10,13; ApCsel 2,21; 3,15--16; Gal 2,20. 3463. Vö. Mk 10,46--52; Lk 18,13. 3464. Vö. Lk 8,15. 3465. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 31 (theologica 5), 28: SC 250, 332 (PG 36, 165). 3466. Vö. Lk 11,13. 3467. Vö. Jn 14,17; 15,26; 16,13. 3468. Vö. Pünkösdi 1. vesperás, Magnificat antifóna: Liturgia Horarum II. köt. (1973) 798; vö. Pünkösdi ünnepi szentmise szekvenciája: Lectionarium, I. köt. (1970) 855--856. 3469. Officium Horarum Byzantinum, Vespertinum in die Pentecostes, Sticherum 4: Pentékosztárion (Róma, 1884) 394. 3470. Vö. ApCsel 1,14. 3471. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 62. 3472. Vö. Lk 1,46--55. 3473. Vö. Lk 1,48. 3474. Vö. Szof 3,17. 3475. Vö. Lk 1,48. 3476. Vö. Jn 19,27. 3477. Vö. Jn 19,27. 3478. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 68--69. 3479. Vö. Zsid 12,1. 3480. Vö. Mt 25,21. 3481. Vö. 2Kir 2,9. 3482. Vö. Lk 1,17. 3483. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 2. 3484. Nagy Szent Vazul: Liber de Spiritu Sancto 26, 62: SC 17bis, 472 (PG 32, 184). 3485. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis határozat, 4--6. 3486. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 54. 3487. Vö. II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 55. 3488. Keresztes Szent János: Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. (Burgos, 1931) 171. 3489. Vö. Mt 6,6. 3490. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Perfectae caritatis határozat, 7. 3491. Nazianzi Szent Gergely: Oratio 27. (theologica 1) 4: SC 250, 78 (PG 36, 16). 3492. Aranyszájú Szent János: De Anna. Sermo 2, 2: PG 54, 646. 3493. Vö. Mt 11,25--26. 3494. Vö. Mk 14,36. 3495. Vö. Nagy Szent Teréz: Camino de perfección, 26: Biblioteca Mística Carmelitana, 3. köt. (Burgos, 1919), 122. 3496. Vö. Mk 4,4--7.15--19. 3497. Nagy Szent Teréz: Libro de la vida, 8: Biblioteca Mística Carmelitana, 1. köt. (Burgos, 1915) 57. 3498. Vö. Én 3,1--4. 3499. Vö. Lk 7,36--50; 19,1--10. 3500. Vö. Jer 31,33. 3501. Vö. Ef 3,16--17. 3502. Vö. F. Trochu: Le Curé d'Ars Saint Jean-Marie Vianney. (Lyon--Párizs, 1927) 223--224. 3503. Vö. Loyolai Szent Ignác: Exercitia spiritualia 104: MHSI 100, 224. 3504. Ninivei Szent Izsák: Tractatus mystici 66: Kiad. A. J. Wensinck (Amsterdam, 1923) 315; Kiad. P. Bedian (Párizs-- Lipcse, 1909) 470. 3505. Keresztes Szent János: Carta 6: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. (Burgos, 1931) 262. 3506. Vö. Mt 26,40. 3507. Vö. Mk 10,22. 3508. Vö. Mt 6,21.24. 3509. Vö. Lk 8,6.13. 3510. Vö. Róm 5,3--5. 3511. Vö. Mt 6,8. 3512. Vö. Róm 8,27. 3513. Vö. az egész szövegösszefüggést: Jak 1,5--8; 4,1--10; 5,16. 3514. Vö. Jak 4,4. 3515. Evarius Ponticus: De oratione 34: PG 79, 1173. 3516. Szent Ágoston: Epistula 130, 8, 17: CSEL 44, 59 (PL 33, 500) 3517. Vö. Róm 10,12--13. 3518. Vö. Róm 8,26--39. 3519. Vö. Zsid 5,7; 7,25; 9,24. 3520. Evagrius Ponticus: Capita practica ad Anatolium 49: SC 171, 610 (PG 40, 1245) 3521. Vö. Lk 8,24. 3522. Aranyszájú Szent János: De Anna sermo 4,6: PG 54, 668. 3523. Vö. Gal 5,16--25. 3524. Aranyszájú Szent János: De Anna sermo 4--5: PG 54, 666. 3525. Liguori Szent Alfonz: Del gran mezzo della preghiera 1, 1. Kiad. G. Cacciatore (Róma, 1962) 32. 3526. Órigenész: De oratione 12, 2: GCS 3, 324--325 (PG 11, 452). 3527. Vö. Jn 17. 3528. Vö. Jn 17,11.13.19. 3529. Vö. Ef 1,10. 3530. Vö. Jn 17,11.13.19.24. 3531. Vö. Jn 17,6.11--12.26. 3532. Vö. Jn 17,1.5.10.22--26. 3533. Vö. Jn 17,2.4.6.9.11--12.24. 3534. Vö. Jn 17,15. 3535. Vö. Jn 17,3.6--10.25. 3536. Vö. Jn 17. 3537. Vö. Lk 11,2--4. 3538. Vö. Mt 6,9--13. 3539. Didakhé 8, 2: SC 248, 174 (Funk: Patres Apostolici 1, 20). 3540. Constitutiones Apostolicae 7, 24, 1: SC 336, 174 (Funk: Didascalia et Constitutiones Apostolorum 1, 410). 3541. Vö. Ritus Communionis [Embolismus]: Missale Romanum, 1970, 472. 3542. Vö. Tit 2,13. 3543. Tertullianus: De Oratione 1, 6: CCL 1, 258 (PL 1, 1255). 3544. Tertullianus: De Oratione 10: CCL 1, 263 (PL 1, 1268--69). 3545. Szent Ágoston: Epistula 130, 12, 22: CSEL 44, 66 (PL 33, 502). 3546. Vö. Lk 24,44. 3547. Vö. Mt 5--7. 3548. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 83, 9. 3549. Vö. Jn 17,7. 3550. Vö. Mt 6,7; 1Kir 18,26--29. 3551. Didakhé 8, 3: SC 248, 174 (Funk: Patres Apostolici 1, 20). 3552. Aranyszájú Szent János: In Matthaeum homilia 19, 4: PG 57, 278. 3553. Vö. 1Pt 2,1--10. 3554. Vö. Kol 3,4. 3555. Tertullianus: De Oratione 1, 6: CCL 1, 258 (PL 1, 1255). 3556. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 83, 9. 3557. Krizolog Szent Péter: Sermo 71, 3: CCL 24A, 425 (PL 52, 401). 3558. Vö. Ef 3,12; Zsid 3,6; 4,16; 10,19; 1Jn 2,28; 3,21; 5,14. 3559. Tertullianus: De oratione 3, 1: CCL 1, 258, 259 (PL 1, 1257) 3560. Vö. Jn 1,1. 3561. Vö. 1Jn 5,1. 3562. Vö. 1Jn 1,3. 3563. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses mystagogicae 3, 1: SC 126, 120 (PG 33, 1088). 3564. Szent Ciprián: De dominica Oratione 9: CCL 3A, 94 (PL 4, 541). 3565. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 3566. Szent Ambrus: De sacramentis 5, 19: CSEL 73, 66 (PL 16, 450) 3567. Szent Ciprián: De dominica Oratione 11: CCL 3A, 96 (PL 4, 543). 3568. Aranyszájú Szent János: De angusta porta et in Orationem Dominicam 3: PG 51, 44. 3569. Nisszai Szent Gergely: Homiliae in Orationem dominicam 2: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger--H. Langerbeck. 7/2. köt. (Leiden, 1992), 30. (PG 44, 1148) 3570. Szent Johannes Cassianus: Conlatio 9, 18, 1: CSEL 13, 265--266 (PL 49, 788). 3571. Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 2, 4, 16: CCL 35, 106 (PL 34, 1276) 3572. Vö. Oz 2,21--22; 6,1--6. 3573. Vö. Jn 1,17. 3574. Vö. 1Jn 5,1; Jn 3,5. 3575. Vö. Ef 4,4--6. 3576. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 8, 22. 3577. Vö. Mt 5,23--24; 6,14--15. 3578. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Nostra aetate nyilatkozat, 5. 3579. Vö. Jn 11,52. 3580. Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 2, 5, 18: CCL 35, 108--109 (PL 34, 1277). 3581. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses mystagogicae 5, 11: SC 126, 160 (PG 33, 1117). 3582. Vö. Ter 3. 3583. Vö. Jer 3,19--4,1a; Lk 15,18.21. 3584. Vö. Iz 45,8; Zsolt 85,12. 3585. Vö. Jn 12,32; 14,2--3; 16,28; 20,17; Ef 4,9--10; Zsid 1,3; 2,13. 3586. Vö. Ef 2,6. 3587. Vö. Kol 3,3. 3588. Vö. Fil 3,20; Zsid 13,14. 3589. Diognétoszhoz írt levél 5, 8--9: SC 33, 62--64 (Funk 1, 398). 3590. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22. 3591. Vö. Lk 22,15; 12,50. 3592. Vö. 1Kor 15,28. 3593. Vö. Zsolt 111,9; Lk 1,49. 3594. Vö. Zsolt 8; Iz 6,3. 3595. Vö. Zsolt 8,6. 3596. Vö. Róm 3,23. 3597. Vö. Zsid 6,13. 3598. Vö. Kiv 3,14. 3599. Vö. Kiv 19,5--6. 3600. Vö. Lev 19,2: ,,Szentek legyetek, mert Én, a ti Uratok, Istenetek szent vagyok.'' 3601. Vö. Kiv 20; 36. 3602. Vö. Mt 1,21; Lk 1,31. 3603. Vö. Jn 8,28; 17,8; 17,17--19. 3604. Vö. Ez 20,39; 36,20--21. 3605. Vö. Jn 17,6. 3606. Vö. Fil 2,9--11. 3607. Szent Ciprián: De dominica Oratione 12: CCL 3A, 96--97 (PL 4, 544). 3608. Vö. Ez 36,20--22. 3609. Krizolog Szent Péter: Sermo 71, 4: CCL 24A, 425 (PL 52, 402). 3610. Tertullianus: De oratione 3, 4: CCL 1, 259 (PL 1, 1259). 3611. Vö. Jn 14,13; 15,16; 16,24.26. 3612. Szent Ciprián: De dominica Oratione 13: CCL 3A, 97 (PL 4, 545). 3613. Tertullianus: De oratione 5, 2, 4: CCL 1, 260 (PL 1, 1261--62). 3614. Vö. Tit 2,13. 3615. A szentmise IV. kánonja. Missale Romanum, 1970, 468. 3616. Vö. Gal 5,16--25. 3617. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses mystagogicae 5, 13: SC 126, 162 (PG 33, 1120). 3618. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22, 32, 39, 45; VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 31. 3619. Vö. Jn 17,17--20. 3620. Vö. Mt 5,13--16; 6,24; 7,12--13. 3621. Vö. Mt 18,14. 3622. Vö. Jn 13,34; Lk 10,25--37. 3623. Vö. Zsolt 40,8--9. 3624. Vö. Jn 4,34; 5,30; 6,38. 3625. Vö. Jn 8,29. 3626. Órigenész: De oratione 26, 3: GCS 3, 361 (PG 11, 501). 3627. Aranyszájú Szent János: In Matthaeum homilia 19, 5: PG 57. 280. 3628. Vö. Róm 12,2; Ef 5,17. 3629. Vö. Zsid 10,36. 3630. Vö. 1Jn 5,14. 3631. Vö. Lk 1,38.49. 3632. Szent Ágoston: De sermone Domini in monte 2, 6, 24: CCL 35, 113 (PL 34, 1279) 3633. Vö. Mt 6,25--34. 3634. Vö. 2Tesz 3,6--13. 3635. Szent Ciprián: De dominica Oratione 21: CCL 3A, 103 (PL 4, 551) 3636. Vö. Lk 16,19--31. 3637. Vö. Mt 25,31--46. 3638. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem határozat, 5. 3639. Vö. 2Kor 8,1--15. 3640. A bencés hagyományból. Vö. Szent Benedek: Regula 20, 48: CSEL 75, 75; 114 (PL 66, 479; 703). 3641. Loyolai Szent Ignácnak tulajdonított mondás; vö. Petrus de Ribadeneyra: Tractatus de modo gubernandi sancti Ignatii 6, 14: MHSI 85, 631. 3642. Vö. MTörv 8,3. 3643. Vö. Jn 6,26--58. 3644. Vö. Mt 6,34; Kiv 16,19. 3645. Szent Ambrus: De sacramentis 5, 26: CSEL 73, 70 (PL 16, 453). 3646. Vö. Kiv 16,19--21. 3647. Vö. 1Tim 6,8. 3648. Vö. Antiochiai Szent Ignác: Efezusiakhoz írt levél 20, 2: SC 10bis, 76 (Funk 1, 230). 3649. Vö. Jn 6,53--56. 3650. Szent Ágoston: Sermo 57, 7, 7: PL 38, 389--390. 3651. Vö. Jn 6,51. 3652. Krizolog Szent Péter: Sermo 67,7: CCL 24A, 404, 405 (PL 52, 402). 3653. Vö. Lk 15,11--32. 3654. Vö. Lk 18,13. 3655. Vö. Ef 1,7. 3656. Vö. Mt 26,28; Jn 20,23. 3657. Vö. 1Jn 4,20. 3658. Vö. Mt 5,23--34; 6,14--15; Mk 11,25. 3659. Vö. Fil 2,1.5. 3660. Vö. Jn 13,1. 3661. Vö. Mt 18,23--35. 3662. Vö. Mt 5,43--44. 3663. II. János Pál pápa: Dives in misericordia enciklika, 14. 3664. Vö. 2Kor 5,18--21. 3665. Vö. Mt 18,21--22; Lk 17,3--4. 3666. Vö. 1Jn 3,19--24. 3667. Vö. Mt 5,23--24. 3668. Szent Ciprián: De dominica Oratione 23: CCL 3A, 105 (PL 4, 535, 536). 3669. Vö. Mt 26,41. 3670. Vö. Lk 8,13--15; ApCsel 14,22; 2Tim 3,12. 3671. Vö. Róm 5,3--5. 3672. Vö. Jak 1,14--15. 3673. Órigenész: De oratione 29, 15. 17: GCS 3, 390--391 (PG 11, 541, 544). 3674. Vö. Mt 4,1--11. 3675. Vö. Mt 26,36--44. 3676. Vö. Mk 13,9.23.33--37; 14,38; Lk 12,35--40. 3677. Vö. Jn 17,11. 3678. Vö. 1Kor 16,13; Kol 4,2; 1Tesz 5,6; 1Pt 5,8. 3679. Vö. II. János Pál pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 16. 3680. A szentmise 4. kánonja. Missale Romanum, 1970, 471. 3681. Szent Ambrus: De sacramentis 5, 30: CSEL 73, 71--72 (PL 16, 454). 3682. Vö. Jn 14,30. 3683. Vö. Jn 12,31; Jel 12,11. 3684. Vö. Jel 12,13--16. 3685. Vö. Jel 1,4. 3686. Szentmise, a szentáldozás szertartása [embolizmus]. Missale Romanum, 1970, 472. 3687. Vö. Jel 1,6; 4,11; 5,13. 3688. Vö. Lk 4,5--6. 3689. Vö. 1Kor 15,24--28. 3690. Vö. Lk 1,38. 3691. Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses mystagogicae 5,18. ========================================================================
Előzmény: 116

Időzóna: CET

Új téma Új hozzászólás

előző téma következő téma

Email a webmesternek | Gondola