A csíki székely kést vágna a magyarba

(mai Gondola publicisztika)

Akit – társaival együtt – helikopterről derítettek fel a határőrök.
Akit munkán értek a szőlősorok között.
Akit Soltvadkert és Kecel környékén gyűjtöttek be húsvét vasárnapján.

Akit az idegenrendészeti eljárás során a belügyi szervek megbilincselve toloncoltak a magyar-román határra.

Aki a magyar szőlősgazda „Hasalj!” kiáltására hiába vetette magát a földre.

A Nivá-n érkező honvédek elől nem volt menekvés. Román, odavaló roma és romániai magyar társaival együtt zsuppolták ki az országból.

Állítólag az anyaországból.

Mert munkát vállaltak. Idénymunkát és illegálisan.

A 2002-es év végén hozott végrehajtási utasítás keretében a „mélységi migráció” felszámolására mozgósított erők elől nem volt menekvés.

Bezsuppolták a csíki székelyt is román, cigány és magyar társaival. Az előállítás során néhányukról még fényképet is készítettek. Köröző képet.

A rajtakapott és kiutasított csíki székely évekig nem jöhet Magyarországra.

Az anyaországba.

Pedig most is majdnem megúszta. Már egy hónapja végezte idénymunkáját a keceli gyümölcsösben és a szőlőben. Minden eltervezett. Mit vesz, mit visz az otthoniaknak. Mert küldeni már küldött a családnak ezt-azt. A családnak, amelyiknek ő a feje. Az eltartója.

„A bicskát vágom az első magyarba, akit Csíkban találok!”

A csíki székely megszégyenítve és fizetségétől megfosztva szűrte a foga között a szót a határ túlsó oldalán. Ahol nem kesztyűs kézzel várta a fogadóbizottság.

„Azt kaptátok, amit érdemeltek!” – a román határőrök és belügyisek a végén még kajánul meg is jegyezték: „No, Domnule, ti mégis csak a mi magyarjaink vagytok.”

Erre már csak összegyűlt nyálát tudta kiköpni az út menti porba.

Az átizzadt ing meghidegedett a hátán:

„A bicska csak maradjon csukva, mint a szájam, ha a magyar himnuszt éneklik.”

A „Nyújts feléje védőkar”-t, a „Balsors, akit régen tép”-et, a „Hozz reá víg esztendőt”.

A csíki székely hazafelé vette útját és hátat fordított Magyarországnak.

Hátat a szőlősgazdának, aki januárban – több hetes utánjárással – nem tudta és nem is akarta elintézni a munkavállalási engedélyét a magyar hatóságoknál.

Hátat fordított azoknak a hatóságoknak, amelyek szerint már az év elei télben pontosan meg lehet mondani, mikor lehet kinyitni és metszeni a szőlőt, kiültetni a melegházakból a palántákat.

A békési szőlők 40-50 százaléka még most, május közepén sincs rendbe téve.

A csíki székely hátat fordított azoknak, akik a helyi gyors és egyszerű ügyintézés helyett centralizálták a munkavállalási engedélyek kiadását.

Lakhatási engedély- és tulajdonosi lap-tortúrává, országos munkaügyi központ illetékességgé és külföldi konzulátus esetté avatták az ő kenyérgondját.

Hátat fordított Burány Sándor miniszternek, aki a soltvadkerti polgármesternek az áprilisi megkeresését az ügyintézést egyszerűsítendő – elutasította.

A hátát mutatja székelyünk a szakminisztérium politikai államtitkárának, Szanyi Tibornak, akit egyáltalán nem hat meg ez a „lírai hangulat”.

Szanyi úrnak „az élet szikár valóságára” kell ügyelnie, és ez az ő előadásában „1 millió hiányzó munkahely megteremtését célozza” a magyar vidék valóságában.

Szerinte ennek a célkitűzésnek a megvalósítását veszélyeztetné az osztrák vagy a német példa követése. Az a gyakorlat, amikor az osztrák meg a német gazda a saját önkormányzatához fordul, idénymunkások foglalkoztatása ügyében.

A mi 11 ezer forintos járulékos költségeinkkel szemben nevetséges összeget, magyar pénzben kifejezve napi 250 forintot kell csupán leperkálnia, és alkalmazható az idény-vendégmunkás a kertészetekben, a munkaigényes spárgaföldeken.

Hátat fordított a csíki székely Kovács László úrnak, a magyar külügyminiszternek és pártelnöknek.

Annak, akinek a Kedvezménytörvény megszavazását követő hisztériakampánya „25 millió magyarországi román munkavállalóról” – időzített bombának bizonyult.

Időzítettnek, amely a mi székelyünk és társai alatt most, ezekben a hónapokban robban.

Jobb is, ha csíki emberünk csukva hagyja a bicskáját.

Legalább is Kovács László pártelnök Úrnak jobb, bár ő – egészen bennfentes körökből származó értesülések szerint – inkább Brüsszelbe, Londonba és Washingtonba készül elhúzni a csíkot.

Nem pedig Csíkba.