Bayer Zsolt: Ennél van sokkal tragikusabb élményem múlt hétröl, mikor Erdélyböl jöttem haza, és életemben elöször mindenféle okoknál fogva busszal jöttem haza. Székelyudvarhelyröl és egyéb, magyarok lakta erdélyi városokból is müködik egy ilyen napi buszjárat Budapest és Székelyudvarhely között. És egy ilyenre szálltam föl. Gyerekek, azt megélni, hogy ott vagy egy buszon nyolcvan magyarral, akik Székelyudvarhelyröl jönnek, és a magyar határör - nem a román! -, a magyar határör éjjel kettökor félreállítja az erdélyi buszt, rá egy rámpára, lezavarnak mindenkit a buszról, közben olyan párbeszédet folytat egymással a három büdösbunkó magyar határör fennhangon, hogy mindenki hallja, hogy: na, ezek már megint minek jöttek. Meg jöttek, hú, itt vannak a magyarok. Honnan jönnek? Hargitából? Jézus Mária. Ezt így, társalogva. Ott áll egy rakás magyar. A buszból kiszedetik mindenkivel a csomagot. Be kell vinni a pakkokat egy ilyen nagy terembe, ahol egyenként mindegyiket végignézik. Mondom még egyszer: a buszt ráállítják egy rámpára, senki nem nézett alá, ez csak a lélektani hadviseléshez tartozott, és én nem mentem be. Mindenkinek be kellett menni a csomagjával ebbe a nagy terembe. Én nem mentem be, mert vártam, hogy valaki odajön hozzám, és egy kicsit próbálkozik. És ugye nekem kék az útlevelem. Cifrákat tudtam volna mondani. Na, annyi történt, hogy oda is jött az egyik büdösbunkó, és azt mondja, hogy maga miért nem megy be? Mondom, mert nincs csomagom. Egyébként tényleg nem volt csomagom, a laptopom volt velem, amit viszont fönt hagytam a buszon, és direkt nem hoztam le, mert erre is vártam, hogy esetleg kiszúrják, és elkezdenek... hát provokáltam öket, szerettem volna egy húzósabb botrányt, aminek a legvégén vettem volna elö a magyar útlevelemet és küldtem volna el az egész társaságot oda, ahova való, de sajnos ezt nem tudtam megtenni, mert mondom, megkérdezte, hogy miért nem megyek be? Mondom, mert nincs csomagom. Mi az, hogy nincs csomagja. Az, hogy nem hoztam csomagot. Világos? És akkor békén hagyott, és bement.