Nem egyszerű a középkori gazdasági viszonyokat a modern politikai gazdaságtan kategóriáiba szorítani. Az anyagi értékek alapját a nyers erő képezte, amellyel feudumot meg lehetett védeni a btörőktől vagy lehetett hódítani. A római keresztény egyház jussának alapja egy adománylevél volt, Nagy Konstantin Donációja, amelyben a bizánci egyházalapító császár Róma püspökére testálta a nyugati gyülekezetek óvását és gyámolítását és amely később hamisítványnak bizonyult, de mindenki tiszteletben tartotta. Ez az okmány tette lehetővé a német-római császár megkoronázását, aki azután hűbéri viszonyt alakított ki a többi európai uralkodóval. A lovagi rendek nem foglalkoztak banktechnikákkal, egyszerűen sarcoltak, harácsoltak a szentföldre vezető zarándokút mentén és kegytárgyakat árultak, ereklyét hamisítottak. Ősi bankházak, bank-klánok foglalkoztak banktechnikákkal és a kereskedelmi forgalomban lévő pénz ezüstbe volt verve, de váltópénz híján az érméket farigcsálták megfelelő súlyúvá és az arany, az aranyparitás képezte a forgalomban lévő pénz kezdetleges bankfedezetét. Tehát nem a kereskedelmi mérlegen múlott Európa egyes részeinek felvirágzása és hanyatlása, hanem az erőszak tobzódásán vagy mérséklésén
|