Továbbra is úgy érzem, hogy alapvető gazdasági összefüggéseket nem veszel figyelembe.

A nemesfém éppolyan áru a maga valóságában ezekben a gazdaságokban, mint bármi más. Csak még ezen felül az "általános egyenértékes" szerepét is betölti.

Következésképpen, ha kevés volt belőle, akkor a kereslet és kínálat szabályai szerint fel kellett volna mennie az árának, és akkor egy ökör aranyértékét nem mondjuk két aranyban, hanem egyben fejezték volna ki. És az ötven véka búzáét, mely egy ökörrel mondjuk egyenértékű volt, úgyszintén egy aranyban.

És a külgazdasági kapcsolatok se változtattak volna ezen. Ha mondjuk a kincses Arábiában továbbra is két aranyért adtak volna egy zsák borsot, mivel ott teszem azt nem volt aranyhiány, akkor egy ökörért kapott aranyért két zsák borsot lehetett volna importálni.

Ha viszont ez jobban megérte volna, akkor a külországi piacok a számukra olcsóbb európai ökröt esetleg mégis nagyobb mennyiségben importálták volna (már persze ha létezett volna kszervezett európai export, ami nem létezett, mert sem a termelékenység, sem a fogadókészség nem volt meg rá).

Tehát a nemesfémhiány nem akadálya sem a "külkerskedelmi mérleg" egyensúlyának, sőt.

Annak akadálya a kereskedelem fjletlensége, a külső piacok hiánya volt.

Az igazi baj azonban a termelékenység alacsony szintje, az áru- és pénzviszonyok fejletlensége és az volt, hogy a mégiscsak megtermelt javakért kapható ellenértéket (a nemesfémhiány miatt is kedvezőtlenebb árfolyamon) olyan luxusfogyasztásra fordították, mely sem a termelőeszközök, sem a munkaerő bővített újratermelését nem szolgálta.

És ezeken mind segített volna a pénzgazdálkodás, azaz a források optimálisabb allokációja, amit viszont a társadalmi viszonyok konzerválásában érdekelt hatalmi tényezők nem kívántak.

Ellenkezőleg, a fejlettebb pénzgazdálkodást, melyet sáncaik mögé nem engedtek be, legföljebb a tőlük részben független városi, rendi illetve idegen származású csoportok ilyen tevékenységét vették igénybe, kizárólag háborúik és holt luxusfogyasztásuk finanszírozására alkalmazták.

És mivel ez természetszerűleg forrásszűküléshez vezetett, a gazdaságon kívüli kényszer bevált eszközeit is rendszerszerűen alkalmazták rövid távú forrásbővítési célzattal.

Mely gondolkodásmód (ha nem haragszol meg, a te itt vázolt gondolkodásmódoddal rokon) jellegzetes mellékterméke egyébként az aranycsinálási mánia, mivel nem tudatosult bennük, hogy ha az akkor még korlátozott nagyságrendű ékszergyártáson kívül az aranyat kizárólag az általános értékmérő szerepében alkalmazzák, akkor az aranycsinálás felfedezésével, majd elterjedésével az arany értéke csökken és így csökken az általa megvásárolható javak mennyisége is. (Természetes, hogy ha az aranycsinálás mestersége kizárólag egyes körökre illetve egyes területekre korlátozódik, akkor azok "komparatív előnyei" megnőnek úgyhogy megjegyzésem inkább arra vonatkozik, hogy tudtommal ezt az összefüggést nem ismerték fel.)