|
Már megbántam, hogy megnyitottam ezt a topikot. Teljesen eltértetek a tárgytól. Búcsúzóul itt egy idézet a Népszabadságból. Az újságíró édesanyja emlékét keresi, aki túlélte Auschwitzot, de kezén megmaradt a tetovált szám. Nem találja meg: Idézet:
Az ótábor egyik barakkjában van a levéltár. Az ajtó zárva, de csöngetésre beengednek. Tágas, világos terem, benne krémszínűre festett irattartó fémszekrények. Ebben vannak. Papírra felírok néhány nevet. Keveset tudok róluk, sem a születési idejüket, sem a helyet. A levéltáros két adatot talált meg. Marmorstein Helénről annyit tudnak, hogy megérkezett. Ő volt a nagyanyám. Fried Benjáminról pedig lejegyezték, hogy Dachauba vitték innen. Ő volt a nagyapám. Anyámról nincs adat. Talán, ha tudnám a számát. Nem jegyeztem meg.
|
