" de most a soáh-kultussszal (elnézést a kifejezésért) ezt mind lesöpörjük az asztalról, s kijelentjük, hogy az egyetlen fontos dolog, ami történt velük"Ez az állítás aránytévesztés eredménye. A zsidóság jelentős, mondhatni meghatározó tömegei egyáltalán nem gondolják úgy, hogy az egyetlen fontos dolog a holocaust lenne. Történelmi sorsfordító, igen. Tragédia, igen. Tanulságok kérlelhetetlen levonására okot adó esemény, igen.
És az is tudható talán, hogy a holokauszt nem a zsidókról szól, hanem azokról az európai államroncsokról, amelyek előidézték, szorgalmazták vagy támogatásukkal lehetővé tették. És azokról, akik ebből a maguk érdekében sem hajlandóak tanulni.
A zsidók, már akik ez ügyben a számomra mérvadók, ebből az eseményből minden szükésges és lehhetséges következtetést levontak. A nemzeti különállást, a nemzet és az állam kérlelhetetlen globális önvédelmét, és az Európától való lassú, de elkerülhetetlen elszakadást.
A zsidó történelem és tudat része, de olyan része, amelyre nem lehet építeni. Építeni Maszadára lehet, a Makkabeusokra lehet, Dávid királyra lehet, Herzlre lehet, Einsteinre lehet, Dajanra lehet.
És arról, hogy középtávú stratégiai szövetségeseik, az amerikaiak ezt az ügyet a maguk Európa fölötti szupremáciájának morális alátámasztásául használják, arról a zsidók nem igazán tehetnek. Legföljebb kihasználják, mert miért ne, nem veszélytelen dolog ez, mert megint igen nagy erők ütközőpontjába állítja őket, tehát ára is van.
