"A történettudomány szégyenteljes vétke, hogy mindeddig nem szedtük össze a hatszázezer, tehát a négy százalékos vérveszteség eseménytörténetét, amelyben a magyarokat a magyar nemzethez tartozásuk miatt irtották ki."Nem történész vagyok. Egy történész barátom, volt évfolyamtársam dolgozik a Csehszlovákiában történteken a 90-es évek eleje óta. Egészen az I. világháború végétöl kezdte a gyüjtést. A munkái nagyon töredékesek, de részben már megjelentek. Most állami tisztviselö egészen más szakterületen és gyakorlatilag állnak a kutatások, mert nincs követöje. Ö is azért kezte, mert onnan származik és a családi szálakon indult el.
Ö mondta, hogy a kutatás rendkívül nehéz, hiszen a benesi jogszabályok még élnek, az emberek hallgatnak, a dokumentum kevés, a helyi kutatás is jogilag is szinte teljesen el van lehetetlenítve. Kérdeztem töle, hogy mi a helyzet a Kárpát medence többi régiójával? Tudomása szerint a helyzet hasonló. Gyakorlatilag soviniszta, revizionista törekvésnek tekintik a szomszéd államok az ílyen célú kutatásokat és minden eszközt felhasználnak a kutatás korlátozására.
Az összesített számadatot becslésként ismertették velem, de alulbecslésnek tekintik, hiszen definició és bizonyítás kérdése, hogy mi tartozik ebbe a körbe.
Az általam idézett különös kisvárosi eset szörnyü és nem egyedi, de remélem nem is általános.