Ad 2. Lásd alant.

Ad 3. Nos, hogy mi is a cionizmus? Majdnem az, amit írtál:
" A kérdés megválaszolása elõtt tisztázni kell a "Cion" szó jelentését. A "Cion" szó elõször Sámuel próféta II. könyvének 5.-ik fejezetében olvasható. A Biblia elmeséli Jeruzsálem elfoglalását. Eközben említést tesz egy "Cion" nevû erõdítményrõl. Ebben az idõben Dávid király már 7. éve uralkodott Hebronban. Ezután foglalta el a jebuziták kezén levõ Jeruzsálemet, és ide tette át székhelyét. (I.e. 1000.). A várost, az ország fõvárosává tette. Jeruzsálem egyik erõdítményének a neve volt Cion. Ennek helyén épült fel végül is Dávid városa- az elsõ Monarchia fõvárosa. Jeruzsálemre való jussunk 3000 éves történelmi múltra tekint vissza (Samuel II.)
Ismertek Jesajahu próféta jóslatai Cionról - Jeruzsálemrõl, a béke városáról, ahonnan a TÓRA szavai szállnak majd a világ népei felé. A zsoltárokban gyakran találkozunk a Cion szóval: pl. a 137-esben: Babilon vizei mellett sírtunk és vágyódtunk Cion felé. Azonban a Cion szó szimbolikusan nemcsak Jeruzsálemet, hanem az egész országot is jelenti a zsidó nép számára. A II. templom pusztulása után a diaszpórába jutott nép soha nem szakította meg kapcsolatát Cionnal. Mindig voltak "Cion siratói", "Cion számkivetettjei". A vallás pedig évszázadokon keresztül tartotta fenn bennünk az odatartozás érzését. Imáinkba foglaltuk Ciont és kelet felé fordultunk naponta. A középkorból ismeretesek Jehuda Halevi gyönyörû "Cion énekei". A zsidó nép szellemi vezetõi a rabbik voltak, akik várták a Messiást, aki majd visszavezeti a népet országába és felépíti a régi szentélyt a Templom hegyen. A XIX. század új liberális szelleme azonban ezen a téren is forradalmi változást hozott. Egyes híres rabbik már nem vártak a messiásra. Követelték, kérték, hogy a nép egy része térjen vissza, telepedjen le, mûvelje meg az ország földjét. A szarajevói származású Jehuda Alkalay a dél-magyarországi Zimony nevû városkában élt, ahol szóval és írással propagálta a SIVA-t a visszatérést. Nagy jelentõségû munkáit a Kabbalára, a Talmudra, és más misztikus jellegû írásra alapította. Európa különbözõ városaiban, így Londonban is megfordult. A lengyel származású rabbi, Kalischer, Németországban prédikált és különbözõ írásaiban, könyvekben terjesztette a visszatérés fontosságát. A harmadik rabbi magyarországi falu szülötte volt. Natonek Józsefnek hívták. Idõben megelõzte a többieket. Már 1851.-ben megírta héberül és németül az "Isteni kinyilatkoztatás" c. mûvét, amit azonban soha nem adott ki. 1861.-ben jelent meg magyarul a Messiás, amit azonban a magyar hatóságok elkoboztak. Ezekben a mûvekben Natonek, az elõbbi rabbikkal ellentétben, nem a vallás alapján hirdette a visszatérést, hanem a történelmi jog alapján követelte a független, nemzeti állam felállítását. Konstantinápolyba utazott, - az Alliance ajánlólevelével - 30 évvel Herzl elõtt, hogy a szultántól engedélyt szerezzen a zsidó nép letelepítése érdekében. Õ volt az elsõ politikai cionista. Akit azonban a történelemírás - jogtalanul elfelejtett - az Moses Hess, filozófus volt. Kezdetben marxista elveket vallott. 1862.-ben publikálta a "Rom und Jerusalem"-et, amelyben "megjósolta" a zsidó nép nemzeti újjászületését. Hess már ebben a szakaszban megállapította, hogy ez a folyamat, az európai kis népek szabadságmozgalmaihoz csatlakozik. Herzl megjelenése elõtt, õk voltak a mozgalom un. elõfutárai. A század végén Kelet Európában egyre kiterjedtebbé vált a Chibat Cion nevû mozgalom, aminek követõi Chovevei Cionnak nevezték magukat. Az ideológiájukat Dr. Pinsker alapozta meg. Alapvetõ munkája az 1882.-ben megjelent "Autoemantipation" volt. A mozgalom nagy nevei: Achad Haam, Smolenskin, D. Gordon voltak.
Rotschild báró (Edmond de Rotschild) anyagi segítségével földmûvelõ telepeseket indítottak útnak Palesztinába.

A "cionizmus" szót azonban elsõnek N. Birnbaum írta le, aki 1895.-ben a "Selbstemantipation" c. füzetben új zsidó nemzeti mozgalom szükségességét hangoztatta, ellentétben az eddigi vallásos és filantróp irányzattal.

Cionista mozgalomról és cionizmusról azonban elõször - 1896-ban - a Dreyfus per nyomán született "Judenstaat" beszél (a cionizmus alapmunkája és forrása - Herzl Tivadar). A következõ évben Herzl már összehívta az Elsõ Cionista Kongresszust és megalapította a Cionista Világszervezetet. Az elsõ cionista kongresszus helye Bázel volt, - ahol a program-beszédet honfitársa, M. Nordau tartotta. Az alapvetõ mondanivaló a "Közjogilag biztosított otthon a zsidó nép számára, Erec Jiszraelben" volt. Ez volt a bázeli program elsõ mondata, amire Herzl azt mondta, és írta a Naplójában: "Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok". 1917. november 2.-án Lord Balfour, angol külügyminiszter Rotschildhoz írt levelében megígérte a zsidó nemzeti otthon felépítését Erec Jiszraelben. A Balfour Deklarációt 1920.-ban, San Remo-ban, a békekonferencia paragrafusai közé iktatták. Az angolok kapták azt a feladatot, hogy Balfour ígéretét megvalósítsák. Herzl jóslata "szinte idõre" beteljesedett. 1947.-ben, tehát pont 50 évvel a Napló bejegyzése után- - osztották fel Palesztinát, zsidó és arab területre. A késedelemért azonban igen súlyos árat fizetett a zsidó nép."