Dédapámat is a Szamuely által a falura szabadított proli, ha jól emlékszem cipész lövette le. Dédapa járásbíró volt, ott maradt utána dédanyám két kisgyerekkel és már várta a harmadikat...
Eredetileg fel akarták akasztani, a cellában a nyakkendőjét akarta megkötni. A pribékek kiröhögték: "Sokkal szebb nyakravalót kapsz majd tőlünk!". Erre ő leköpte az egyiket. Az gátlás nélkül elkezdett rá lőni. Az egyik lövés elvitte a gyűrűsujját, ezt később találták meg. A többi elegendő volt ahhoz, hogy meghaljon. A cipészt aztán a későbbi román király állíttatta falhoz, amikor beszállásolták dédanyámhoz és megkérdezte, hogy miért van mindenki feketében. Erre elmesélték neki, mi történt. A sors iróniája, hogy dédanyám később a Szamuely (régen és ma is Lónyay) utcában volt kénytelen lakni. Ő volt az egyetlen, aki - a postás szerint - mindig is a Lónyay utcába címeztette a leveleit.
|
