Három megjegyzés:

1. Ennek elolvasása után senki nem vádolhat azzal, hogy a kommunisták javára túlzottan elfogult forrásra hivatkozom. Ez az előszó. A könyv lényege egy táblázat, ami kb. 590 nevet tartalmaz, a "vörösterror áldozatait". Váry mindenhol megjelöli, hol haltak meg, mikor és milyen körülmények között. Tessék átnézni ezt a listát! Tessék kivenni belőle azokat, akik halálának semmi köze nincs a szervezett terrorhoz (Szamuelly, Korvin, Lenin fiők tettihez), meg azokat, aki fegyverrel a kézben, fegyveres harcban halltak meg, vagy ilyen harcokat követően közvetlenül végezték ki őket. És tessék megmondani, mi marad. Milyen számban, milyen összetételben.

Én egyszer csak a 4-5 felkelés áldozatait számoltam meg, és ha jól emlékszem, ez kb a lista 25-30%-a volt. A maradék is figyelmet érdemel, persze, de amit állítok, hogy ez nem írja le sem a Tanáncsköztársaság uralmi rendszerét, sem intézkedéseit, és nem magyarázza meg a kétségtelenül meglévő tömeges támogatását. (Plusz értelmiségi támogatását, amire itt többen utaltak.)

2. "Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, az erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható. Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta volna. A munkásvezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, az erőszak és forradalom jelszavaival."

Ő írja maga Váry, a megtorlást levezénylő főügyész. Ő csak tudja, mi történt. Maga is elismeri a munkásság tömeges támogatását, a százezrek támogatását.

Ezt Gratz is elismeri. Igaza van Gratznak abban, hogy ez még így is számszerúen kisebbség. De a politikailag aktív réteg igen jelentős része. Ez a magyarázata, hogy a kétségtelenül erős ellenforradalmi mozgalom nem tudott elbánni a Tanácsköztársasággal, erre csak a román hadsereg volt képes.

3. Váry írt egy másik, máig kiadatlan könyvet is, ennek a párját. A fehérterrorról. Mert bár igaza lehet abban, hogy a törvényes megtorlás erélyes volt, de viszonylag nem vérengző, - bár 70.000 eljárás és 50 kivégzett azért nem kevés (56 után hány eljárás is volt?) - de "megfeledkezik" arról, hogy emellett tombolt a minden törvényen kívül álló fehérterror. Erről Horthy is elég egyértelmúen megemlékezik emlékiratában, és érdekes módon ő is a párizsi kommün utáni megtorlásra hivatkozik, amihez képest ez nem is volt akkora. De azért önmagában nézve széleskörú volt, és nemcsak az akasztásokra gondolok, hanem az internálásokra, a katonai diktatúrára is.

--------------------