Abszolut komolyan gondolom. Ismerem Linder szövegét, megjelent a következő könyvben:Szüts Emil: Az elmerült sziget. baranyai szerb--magyar köztársaság. Pécs, Pannónia Könyvek, 1991. 220 p.)
Nem azt mondom, hogy az adott helyzetben ez egy jó koncepció volt, utólag már jól tudjuk, hogy nem vált be, de egy koncepció volt. (Ami valamennyire hasonlít Gandhi későbbi elgondolására is.)
Meg amire még jobban hasonlít, az az a ma elterjedt hit, hogy lehet bízni a nemzetközi szervezetek döntéseiben. Érdekes módon ebben Horthy is bízott. Ezért kérte 38-ban a döntőbíráskodást, ahelyett, hogy élt volna Hitler ajánlatával, és elfoglalja az egész Felvidéket. Inkább beérte kevesebbel, de döntőbíráskodás alapján.
Sokan vannak, akik ma is az Ensz-ben bíznak, és az Ensz szavát szinte I.ten szavának tartják. Én nem tartozom közéjük. De tartozunk az igazságnak annyival, hogy elismerjük, Linder is hasonló illuziók foglya volt.
