AZ ÖTÖDIK HADOSZLOP

Kik voltak azok, akik az amerikai győzelem közeledtével beöltözködhettek az Allan Dulles vezetése alatt működött Office of Strategic Services különböző rangjelzésű amerikai egyenruháiba?

A "magyar osztály" vezetője - ha a szemünknek hihetünk - Colonel Martin Himler volt. Naturalizált amerikai, aki a magyarországi Mátraverebélyről, már amennyire nyomait követni lehet, - mint szegény ottani zsidócsalád leszármazottja - az első világháború előtt vándorolt ki az USA-ba.

Nevét akkor hallotta először az otthon és Amerika magyarsága, midőn az USA-ban megalapította Himlervillét. Az akkori laptudósítások szerint jó kapcsolatokat tartott fent az 1919-es magyarországi bolsevizmus kommunista emigránsaival és az amerikai magyar bányászok centjeiből hárommillió dollárt gyűjtött össze a Himlerville nevű bányász-"kollektívára", melyből az USA egyik legszégyenletesebb panamája lett.

Martin Himler egy víz alatt álló bányát vett meg a magyar bányászok számára. A becsapott, megzsarolt magyar bányászok ezrei jutottak éhségbe, nyomorba. Hihetetlen mértékben emelkedett körükben az öngyilkosságok száma.

1945 májusában az angol alsóházban azonban diadalmasan jelentette Eden akkori külügyminiszter:

- Európában a történelem legnagyobb embervadászata folyamatban van!

Az "embervadászat magyar osztálya" élére ekkor került Martin Himler OSS ezredes.

A fejvadászathoz természetesen szükség volt munkatársakra: magyarokra, szlovákokra, zsidókra, románokra, akik a vadászat feltételeivel, vagy legalább helyszíni ismeretekkel rendelkeztek.

Himler Mártonnak pedig voltak bizonyos "helyszíni ismeretei", sőt értékes kommunista kapcsolatai is Magyarországon.

Egy "demokráciaellenes összeesküvésért" 1947-ben kivégzett magyar antikommunista felesége, akinek alkalma volt a dolgok folyásába közvetlenül beletekinteni, külföldre menekülve ezeket írta:

"Magyarországon köztudomású volt 1945 óta, hogy Himler Márton nem csupán és egyszerűen baloldali volt, a szónak náciellenes vagy általában fasizmus elleni értelmezésében, hanem a külföldre menekült kommunista emigránsok segítségével végezte szervező munkáját a háború előtt, alatt és után."

Kezdetben ez még korántsem az OSS keretében történt. Himler Márton maga írja könyvében, hogy 1938-ban Budapesten járt és azután értesültek a magyar biztonsági szervek, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum egyes tisztviselői arról, hogy a külföldön élő magyarországi emigráns kommunisták magyarországi sejteket szerveznek. Ezeknek egyik feladata volt, hogy a Széchenyi-könyvtár sajtóanyagán keresztül valósággal "feltérképezzék" az egész magyar közéletet, tudományos életet, hivatalokat, a belügyminisztériumot.

Nemcsak a hírlaptárban, hanem az apró nyomtatványok tárában kicéduláztak minden jobboldali nevet, közéleti szereplőt, főként minden antikommunistát. Összefoglaló jelentéseiket a ma is élen szereplő kommunista nők, Waldapfel Eszter, Kelemenné és Berkovits Ilona gépelték a Nemzeti Múzeum írógépein.

Az ügyből rendőri vizsgálat is lett. Ennek során Lőts Ernő újságíró, a Kis Újság munkatársa elmondotta, hogy az amerikai kommunista intellektuelek alaposan felkészültek a magyar jobboldal megsemmisítésére.

Ha kitör a háború, és azt a németek elveszítik, akkor ők örök időkre elnyomnak Magyarországon minden keresztény nemzeti mozgalmat.

Itt említette meg Lőts Ernő, hogy a titkos mozgalom vezetői Amerikában Göndör Ferenc, Kéri Pál és Himler Márton.