1919 április 16. – szerda

Délután 16 órakor megindult a keleti arcvonal teljes hosszán a román hadsereg általános támadása.

A frontvonal Máramaros térségétől le a Maros völgyéig húzódott sok száz kilométeres hosszúságban. Közvetlen hadműveleti célnak a Vyx-jegyzékben rögzített vonal elérését jelölte meg a román vezérkar, de a támadás lendületétől függően a Tiszavonal elérését is lehetségesnek tartották.

Második etapként Budapest elfoglalását, a tanácskormány megdöntését akarták elérni a hadjárattal.

A hadügyi népbiztosság korábban elparancsolta az arcvonal középső részéről, vagyis a centrumból a székely hadosztályt, amelyet megbízhatatlannak tartott nyíltan vallott nemzeti elkötelezettsége miatt.

Nagyszerűen kiépített állásokat adtak át a csucsai-szorosban, a Sebes-Körös völgyében a 39-ik vörös dandárnak és az első nemzetközi vörös ezrednek.

Arra számított a hadügyi népbiztosság, hogy a vörös egységek szükség esetén utolsó csepp vérükig védelmezni fogják a román front legfontosabb szakaszát. Meg is kaptak ehhez minden lehetséges segítséget a budapesti hadvezetöségtöl, de az elvárható helytállásnak éppen az ellenkezője történt. Szirénváraljától Csucsáig megnyílt a front a románok előtt.

Egyetlen puskalövés nélkül elhagyták ideálisnak mondható állásaikat az elitnek vélt vöröscsapatok.

Mivel épp a centrumban törhettek előre ellenállás nélkül a románok, a szárnyaknak is vissza kellett vonulniuk az északi Szatmáron éppúgy, mint délen a Maros völgyében.