"soha többé ne legyen világháború. Ezért esküdött fel a Kommün a nemzetköziségre, nem másért. Ezt a törekvést én megértem."

A vágyat meg lehet érteni, de a törekvésekkel már baj van. Abban az időben az európaiak többsége áhítozott a békére. Mégiscsak nagyon kevésnek, pontosabban egy maroknyi orosz kommunistának sikerült elérni azt, amire a magyar kommün hálistennek hiába áhítozott. De orosz testvéreik sikere több ember életébe került, mint a történelem bármely más eddigi tévedése.

"És nem vagyok hajlandó egy lapon említeni az ellenforradalommal, amely ezt visszacsinálta, ezt a reményt eloszlatta, és az országot ténylegesen belevitte egy még nagyobb vérontásba, amit II. világháborunak nevezünk. Nem úgy gondolom, hogy a magyar ellenforradalom egyedül, de a nácizmus is az ellenforradalomból nőtt ki."

Röviden úgy válaszolhatnék, hogy egy nagy l.faszt. A magyar "ellenforradalom" nem jött volna létre a kommün vérgőzös idiótáinak oktalan randalírozása nélkül. A kommünben sokan bíztak amíg a Lenin-fiúk nem akasztották fel a plébánosokat, nem sz.rtak az oltárra, nem akasztották fel az embereket családjuk szemeláttára főtéri fákra. De ez sok volt. Ha Szamuelly elvtársék nem kéjelegnek a kinzásokban, talán nem lett volna ellenük felhördülés sem. És az ellenük fellázadók ugyanazokban a lövészárkokban tanulták az ölés mesterségét, mint a vörösök.

Az általad említett remény akkor lehetett volna életképes, ha Magyarország csatlakozik a Szovjetúnióhoz. Ha ez neked remény, akkor gondolj az ukrajnai éhinségre, mondjuk úgy, hogy a padlássöprés után a magyar alföldön eszik meg saját gyerekeiket az emberek. Vagy esetleg valami másban reménykedtél?

Abban igazad van, hogy a nácizmus részben a kommunizmustól való félelemnek köszönheti létét, de ugyanilyen vagy nagyobb részben köszönheti a Németországot sujtó francia békefeltételeknek is. Hogy pontosabb legyek, bonyolult történelmi jelenségeknek sok oka van, és ezeket ismereteim szerint csak a doktriner szobanonövények vagy a rosszindulatú publicisták szokták egyetlen okra visszavezetni.

Én megértem - sőt magam is sokszor emlegetem példaként - hogy a századforduló elkényeztetett, szélsőségesen doktriner, osztályharc-mantrás ifjúsága képes volt reménykedni a Lenin-fiúkban is. De azt, hogy a Lenin-fiúk vereségét a remény elvesztésének nevezze valaki, azt csak nagyon kevéssé informált, nyugati kommunistáktól hallottam.