"Egy háborúban sokan halnak meg, de kevés kivételtől eltekintve nincsenek eleve halálra ítéltek. A kommün alatt voltak. A háborúban a katonák kezében fegyver van, megtanítják nekik, hogy hogyan harcoljanak, van esélyük a túlélésre - a kommün áldozatainak ezt nem adták meg (ebben nem voltak egyedül, a soáh áldozatainak sem volt esélyük)."Ez egy jó megközelítés és jó teszt. De én azt mondom, Szamuelly ádozatai nem sorolhatók az eleve esélytelenek közé. Nézd végig Váry Albert listáját. Nincs a kezemben most, de óriási többségében az a történet, hogy van egy norma, valaki tevőlegesen megszegi, ezért elítélik, adott esetben kivégzik. Lehet a norma legitimitását vitatni, de a logika jogszerű. elkövető-elkövetés-büntetés. Azért nem végeztek ki senkit, mert burzsuj volt vagy földbirtokos. (Amennyire emlékszem a könyvből.)
Nem zárom ki, hogy ahogy 45 után is volt ilyen őrgyilkosság, ilyen lehetett 19-ben is, talán a könyvben is lehet 1-1 eset, de ez nem a Forradalmi Törvényszék tevékenységéhez kötődik, és messze nem ez a jellemző. Szamuellyék az ellenforradalmi cselekedeteket büntették meg.
2. Szamuellyt nem fogták perbe, de Kun Béla leváltotta. Egyébként a fehérterroristákat sem fogták perbe, Horthy amnesztiát adott nekik. Ez már csak így volt szokás. A legnagyobb büntetés a félreállítás volt. Magyarázatát ld. Horthy emlékirataiban.
3. Én elhiszem, amit Jávori mond. Nem szoktam az ilyen személyes visszaemlékezésekben kételkedni, ilyet senki sem talál ki. Abban persze igazad van, hogy történeti módszerekkel sem lenne rossz feltárni és dokumentálni ezeket az eseteket. De félek, hogy ma már a 24. órában vagyunk, és sietnünk kell, mert a tanuk már nem sokáig élnek. Levéltári nyoma meg vagy van, vagy nincs.
