"óriási többségében az a történet, hogy van egy norma, valaki tevőlegesen megszegi, ezért elítélik, adott esetben kivégzik"A gondolatmenetedből csak egy lépés hiányzik: hogy leírjuk, hogy az itt idézett norma önkényes. Pl. Kambodzsában elég volt, ha valaki szemüveget viselt, és már megszegte a normát. A nácik és a kommunisták esetében elég volt, ha valaki nem megfelelő környezetbe született.
Az "úrgyilkosság" definícióját pontosítani kellene. Pl. a koncepciós perek esetében kivégzett osztályidegenek esete, ahol a bíróságon elhangzott, hogy az illető földbirtokos, gazdag paraszt vagy katonatiszt volt, beszélhetünk-e úrgyilkosságról, vagy csak azokat az eseteket soroljuk ide, ahol nem, gyártottak koncepciót az esethez?
2. A válasz benne van abban, amit írtál: Kun Béla leváltotta, azaz Szamuely az államhatalmat képviselte, míg Horthy (bár egyetértett vele) de nem volt felettese a különítményeseknek és nem csinált hőst belőlük. Itt megint csak a családi emlékezetre tudok utalni: kb. ugyanakkor térhettekl vissza a különítményesek is a politikai életbe, amikor a Vörös Hadesregben szolgáló katonatisztek.
3. A visszaemlékezéseket én is fontos, de nem teljesen hiteles forrásnak tekintem. Az adott esetben a kételyemet az okozta, hogy nem személyes, hanem az apától hallott történetet mondta el Jávori. Így nincs arra lehetőség, hogy az emlékeket megtisztítsuk a rárakódott rétegektől (biztos Te is hallottál arról, hogy az emberek többségével el lehet hitetni, hogy Disneyland-ben találkozott Roger nyuszival - ezzel csak azt akarom mondani, hogy az emlékezet nagyon könnyen befolyásolható és egy külön szakma, hogy a valódi emlékképeket elválasszuk a ragadványoktól).
Én nem vagyok olyan optimista, mint Te - félek, hogy már túl vagyunk a 24. órán. Ma inkább az lenne a feladat, hogy a különböző visszaemlékezéseket összegyűjtsük az egész világon és egységes adatbázisba gyűjtsük, ahol pontosan vissza lehetne keresni, hogy egy adott eseményről hogyan emlékeznek a különböző résztvevők.
