Volt egy-egy ilyen szinte kiirtott népcsoport. Pl. az inkerik, azaz a Szentpétervártól az észt határig terjedő területen és magában Szentpéterváron élő finn kisebbség (tulajdonképpen a terület Nagy Péter előtti őslakossága) 1917-ben több mint 130.000 főt tett ki. A '30-as, '40-es, '50-es években kegyetlenül üldözte őket, még akik a közülük második világháború alatt Finnországba menekültek, azoknak a kiadatását is a finnekkel való fegyverszünet feltételéül szabta, így a finn kormány kénytelen volt kiadni őket, csak azért hogy a szovjet hatóságok azonnal, kollektíven vihessék őket a GULAG-ra. Még a finnországi családokhoz örökbeadott háborús árva inkeri gyerekeket is el kellett szakítani az örökbefogadó szülőktől, és ki kellett adni a Szovjetuniónak. Persze az otthonmaradottak sorsa sem volt jobb.
Ennek eredményeképpen 1979-re 16.000-re csökkent az inkerik száma az 1917-es több mint 130.000-ről. A kollaboráció vádjával Kazahsztánba deportált dél-oroszországi népek (csecsenek, kabardok-cserkeszek, kalmükök) között úgy tudom 50% körül volt a halálozási arány. Maguknál a kazahoknál is hasonl a helyzet: Az 1920-as években 3.6 millió volt a kazahok száma, a '30-as évek végén 2.7 millió, ami ha beleszámolod az évi 2% feletti természetes szaporulatot is, kb. 40%-os veszteség. (A 3.6 milliós adat 1926-os, a népirtás a '30-as évek elején történt, a 2.7 milliós adat pedig azt hiszem 1939-es.) Az irányított éhinség Kazahsztánban sokkal precízebb kivitelezésű volt mit a nagyobb publicitást nyert Ukrajnai, nagyon sok körzetben még a helyi párttitkár is éhenhalt, családostul, ezzel egyidőben pedig Sztálin a teljes kazah pártelitet kiirtotta. A népirtással Sztálin célja az volt, hogy elhárítsa az akadályokat a szűzföldek feltörése program útjábol. Mivel a kazah kommunista pártelit is rendeletlenül ellenezte a programot, velük is végzett és magának a kazah népnek is kb. felét likvidálta.
|
